31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 43 44 45 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. február 8. 14:19 | Link

Kazi mester

- Lassan csukódik vissza és követtem magát.
Adom meg a kellő tájékoztatást, hogy mégis, hogyan kerülhetek én az ajtó ezen oldalára. Szimpla élelmesség történt, semmi több. Csak jöttem, osontam és most itt vagyok, elé téve megannyi lehetőséget, és mint tudjuk, minden választás egy kis titok leleplezése.
- A pirosat. Erősen aromás, de nem torokkaparó, csokoládés, kékáfonyás beütéssel, mint a tölgyfa hordóban érlelt finom bor.
Szeretem ezeket az ízesítőket, olyan különlegessé teszik a kávét. Nagyon ritkán iszok, mert nincs rá szükségem, én az a tipik kávéházlakó vagyok, aki beül a kis barátaival, elnyúlik a párnán vagy a kanapén, és eltölt egy délutánt ott, csak szimplán a semmivel. Ezek amúgy a legjobbak, szóval nem kritikaként mondom.
- Persze. Vigyázok mindenkire.
Bár a szüleim azért pakoltak be ide, mert azt hitték, hogy a húgommal akarok lenni, holott erről szó sincs, azért indultam el a legutóbbi alkalommal a Bagolykő felé, hogy megöljem őt, az egyetlen jó dolgot, ami a szüleim életében van. Szeretem a húgom, de akkor nem gondolkoztam tisztán. Akkor elég sok mindent nem gondoltam át. Most már más célok vezérelnek, olyanok, melyek miatt nem hiszem, hogy a bizalomnak elő kéne fordulnia kettőnk között.
- Maga rendes fickó, látszik a szemén, meg érződik a hangján. Olyan jó ember hangja van. Szóval megtenné, hogy nem bízik bennem? Nem a teliholdas dologgal, az nem gáz, ott rendben leszünk. Hanem az átlag hétköznapokban. Nem nagyon szeretnék magának csalódást okozni, de fogok. És jobb lenne, ha nem a bizalmát veszteném el, csak szimplán csalódna bennem.
Mert azért valljuk be, egy normális pasas, akivel lehetnék jóban is, de ha tényleg jóban lennék vele, akkor nem tehetném meg azt, amiért idejöttem, és azt nem engedhetem meg magamnak, sem a szüleimnek, hogy a titok örökké titok maradjon. Engem nem zárhatnak be. Viszont nem akarom, hogy ne kedveljen, mert jelen pillanatban ő a legjobb dolog az életemben, mint a kazettás magnó, Istenre esküszöm, gyerekkorom legboldogabb pillanatai közé tudom sorolni, amikor két ceruzával tekertem vissza a szalagot, hogy újra meghallgassam a rádióból felvett dalokat. Kazi, mint a kazetta. Egy cseppnyi boldogság. Csak nem akarom elcseszni, de tudom, hogy elfogom cseszni. Mert ez vagyok én, valaki, aki valahogy úgyis elcsesz mindent.
- De lehetnénk jóban. Mesélhetne az ingéről, mert az például halál menő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
Diák Navine (H), Színjátszós, Világalkotó, Negyedikes diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 363
Írta: 2020. február 8. 14:27 | Link

Bence
#szombati_chill #gyererám_cskh
Így a tanév végére azt hiszem sikerült hozzászoknom ahhoz, hogy kismillió teendő szakadt a nyakamba idén. Annyi hogy néha még én sem látom át. A rendszerezésnek viszont nem vagyok híve, általában a szobámban is akkor találok meg mindent, amikor kialakult a kellemes kupi. Mostanában viszont úgy, hogy más emberekkel élek együtt, inkább igyekszem okosan kihasználni a helyemet és nem egy kupacba dobni a tárgyaimat, mert lehet, hogy másoknak ez nem nyújt akkora esztétikai élményt, mint nekem. Ezek után nem csoda hát, hogy soha nem volt naptáram vagy jegyzetfüzetem, amiben szorgalmasan vezettem volna a teendőimet. Egész egyszerűen azért, mert azt is elfelejtettem mindig, hogy ezeket a füzeteket illik nézegetni és felírni az eljövendő dolgokat, nem csak egyszer felfirkantani mindent, amit akkor épp tudunk és várni arra, hogy akkor ezen szisztéma alapján folytatja majd ő maga. Ellenben ennek idén másképp kellett volna lennie, mert hiába mondtam magamban el minden reggel, hogy aznap hová megyek, gyakran maradt ki valami és egy lazán eltöltött fél nap után vettem észre, hogy még össze sem pakoltam a cuccaimat edzésre, aminek az lett a vége, hogy lóhalálában rámoltam össze szinte mindent, ami csak a kezem ügyébe került és még így is kihagytam pár létfontosságú eszközt, míg például a legendás lények tankönyvem megjárta Visegrádot. Ilyen és ehhez hasonló apró esetek miatt kötöttem ki ott, hogy a mai edzés elején a csapat a mancsomba nyomott egy viperás naptárat, majd a lelkemre kötötték, hogy használni fogom. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha ma nem írok bele semmit, akkor teljesen el fog felejtődni és csak halogatni fogom, a végén pedig ez is csak állni fog az ágyam mellett, amíg évet nem váltunk és megint semmi értelme nem lesz annak, hogy kaptam. Ezért eldöntöttem, hogy ma mindenképp nekiállok, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem porfogó lesz belőle. Ezen szándékkal vettem célba a könyvtárat, mert ugyan mehettem volna a Navinébe is, de az túl zsibongónak tűnt, amint beléptem a kastélyba. A könyvtárban ellenben biztosan csönd van, főleg szombatonként. Ki akarna tanulni szombaton? Mosolyogva köszönök az előtérben, felakasztom egy fogasra a kabátom, a csapatlogóval ellátott táskámból pedig kikapok egy pennát, ami mindig van nálam és az újonnan szerzett füzetet, majd a tornazsákot felküzdöm egy polcra. A naptárat és az íróeszközt szorongatva lépek be az olvasórészbe. Célirányosan az ablakok felé indulok meg, ahol egy székre levetem magam, kinyitom a naptárat és lapozgatok párat, hogy megtaláljam a mai dátumot. Gömbölyded betűkkel felírom, hogy edzés és egy pipát is biggyesztek mellé. Nem is lesz ez olyan nehéz! Legalábbis remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 449
Írta: 2020. február 10. 00:27 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


- Bor... Csigazabáló franciának néznek - motyogom magamnak, azonban nem utasítom vissza a tasakot, elvégre ha ő ajánlja biztos finom. Vagy valami olyasmi. Felrázom hát a zacskó tartalmát, majd a kávémba öntöm. A színe enyhén bevörösödik, nem túl feltűnően, inkább csak a napfény csillanásában látszik az enyhe árnyalat. Érdekes.
- Nagyon helyes, nagyon helyes - bólogatok míg keverem az italomat. El is várom, hogy vigyázzon mindenkire, elvégre már nagylány, épp itt az ideje, hogy ne nekem kelljen feltakarítani utána. Hiszen a menstruáló hölgyek után sem a takarító sikálja az átázott nadrágokat.
Azért látom, hogy valami nem hagyja nyugodni. Nem kérdezek rá, megvárom, míg magától kitör belőle, ami hamar el is következik.
- Nem - vágom rá, belekortyolva a kávéba. Furcsa az íze. Nem rossz, enyhén nőies a gyümölcsöktől, már-már limonádé.
- Nézd  Odett, Abigél, Angyalom, nem tudom melyiket használod. Lehet, hogy jelenleg a navinét vezetem, de jellemben kicsit szigorúbb vagyok annál. Felelősséget kaptál tőlem azzal, hogy bizalmat szavaztam neked. Feltételezem eddig mindenki műanyagpoharat nyomott a kezedbe, hogy ha leejted ne törjön szét. Tőlem üveget kapsz. Vigyázz rá. Hé elég iható ez a lötty amúgy- azt nem teszem hozzá, hogy azért vastag falú poharat kapott. Nehéz olyan dolgot tenni, ami után végleg le tudok mondani az emberről, és erre Dashenka élő példa. Megölte az anyját, mégis szóba állok vele.
- Köszönöm, heti egyszer hasonló ingeket veszek fel, cirkuszos múltam tiszteletére - kihúzom magam, megsimogatva a ruhadarabot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. február 10. 11:08 | Link

Kazi mester

- Neeem, csak ahhoz tudnám hasonlítani. Jó egy kicsit, de ígérem, hogy jó lesz.
Jobb kezem a szívemre helyezem, a balt meg magam mellé teszem, mint aki tényleg esküt tesz éppen. Tudom, hogy nem lesz rossz, de tényleg meglep a választása, őszintén. Egy széket megemelve viszek oda vele szembe, illetlenség lenne azért mellé ülni, mégiscsak az az ő területe, én itt diák vagyok. A cipőimet lerúgva törökülésben ülök fel a székre, nekem ez a nagyon úriasan üldögélés nem megy, ha nem muszáj, és nem egy középkori bálban vagyunk, ahol az erényességemet az egymás mellé szorított bokáimban mérik.
- Angyalom. Ez eléggé kedves.
Állapítom meg, mert én mindenkinek csak Odett vagyok. Az Abigélt nem használom, mert azt is, hogy miért is kaptam, csak most értettem meg igazán, és nem tetszik. Abigél a nő, aki a férje bűne miatt kér bocsánatot, és ha átfordítjuk, akkor Nábál a szüleimet jelképezi, míg Isten vagy az ismeretlen fiútestvérem Dávid, és én vagyok az, aki a bűnbocsánatot elnyerem, vagy lehetnek ők Abigél és én Nábál, csakhogy jelenleg ugye Isten büntetéseként szerepelek a nagy Angyal családban.
- Szólítana így? Ez nagyon tetszik. Mondjuk elég intimnek is hat, de egymás között lehetne. Olyan szépen ejti ki.
Az utóbbi idők után tényleg felüdülés egy olyan emberrel beszélni, aki az “Odett” kimondásakor se visz bele semmi lemondást vagy megbántottságot. Csak simán kimondta, és ez nagyon megmelengedte a szívemet.
- Mi történik, ha mégis eltörik?
Nyilván nem szeretném, de érdekel azért, hogy mi történne akkor. Nálunk az ilyen kijelentések mind feldobott labdák szerepelnek, és órákig képesek vagyunk elfilozofálni róluk.
- Cirkuszos volt?
Csillan fel a szemem, mert nagyon szeretem a cirkuszokat. Bármikor, bármennyi előadást képes vagyok végignézni.
- Mit csinált ott? Miért hagyta abba?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 449
Írta: 2020. február 11. 20:40 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


- Sejthettem volna, hogy azt választod -  rázom meg a fejem mosolyogva. Lassan ideje volna végre kivenni a tinédzser irodalomból azokat a szálakat, amik sexy tanárbácsikkal hozzák össze a diákokat, mert a csepp babócákat az ilyesmivel jól össze lehet keverni. Pláne a szeretethiányos fruskákat.
- Hidd el ki tudom úgy is mondani, hogy felálljon tőle a hátadon a szőr, ha mérges vagyok - nyugtatom meg. Igaz, ritkán kiabálok, viszont a mély hangom, ami ráadásul oroszos akcentusából eredően még keményebb, mint az átlag magyar selyemhang, azért megengedné nekem, hogy itt olyan szigorú tanárbácsivá avanzsálódjak, hogy a rellonosok is kicsit megrémülnek tőlem legbelül.
- Akkor tőlem még a farkasember erőd sem fog tudni megvédeni - felelem belekortyolva a kávémba.
- Légy jó Kheruvim, abból bajod nem lehet - adom a legjobb tanácsot, amit házvezetőként adni tudok. Bár ebben még nem vagyok jártas, úgy érzékelem, nem én kaptam meg azt a házat, akik olyan világi rosszalkodóak, hogy minden nap valami büntetéssel battyognak vissza az oksolából.
- Ennyire érdekel? - kicsit meglep, aztán sejtelmesen elmosolyodom - egyezzünk meg valamiben akkor. Amennyiben valami ügyeset-okosat csinálsz, elmesélek valamit a cirkuszi életemről. Na mit szólsz? Ez motiváló? - kérdezek rá. Remélem, hogy ezzel tudom kicsit ösztönözni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 538
Összes hsz: 1741
Írta: 2020. február 12. 07:38 | Link

Danka

Egész nap őt kerestem, komolyan. Amióta megtörtént az új csapatok kihirdetése és a beválogatás - én a menő nevű Viharmadarahoz kerültem, bár a többi is tetszettvolna, de most akkor ez lesz a legmenőbb nevű és kancs -, azóta kattogok azon, hogy milyen jó lenne csapikapihelyettesnek lenni. Danka még nem foglalt állást az ügyben, mindenképpen szerettem volna megpróbálni mindenki előtt jó pozícióba kerülni nála. Szóval az ő, most nem Masa, hanem Danka, akit már legalább egy órája kajtatok, egy kis tálca sütivel a kezemben. Most egy kicsit-nagyon izgulok, hogy semelyik barátommal ne találkozzak, mert akkor úgyis kapnának belőle és mire megtalálnám a barna hajú lánykát, már nem lesz mit odaadnom. Hála Merlinnek, egy sem akad az utamba, így Danka a fullos sütikészletet kaphat. Amúgy fura is, hogy nem találkoztam egyel sem idáig, remélem nem forralnak valamit ellenem, a kis gézengúzok. Most már feladtam egyébként a folyosói kószálást, szóval írtam Danának egy üzenetet, hogy tudja-e merre van. Szerencsére nem kezdett el szenyózni és egyből mondta, hogy talán a könyvtárba ment, mintha azt mondta volna az egyik órán neki. Hú, az életben nem találtam volna meg, szóval kapott pár szivecskét, meg  puszit virtuálisan és már siettem is a könyvtárba. Belépvén gyorsan megnéztem, hogy melyik könyvtáros van a helyén, de egyik sem volt. Lehet, hogy valahol hátul matattak, vagy tudom is én, de nagy kő esett le a szívemről. Kazibá biztos kivágott volna a sütikkel együtt, viszont így mosolyogva lépdeltem be a többiek között, akik ácsingózó tekintettel vizslatták a teasüteményeket a kezemben. Az egyik ablak melletti asztalnál pillantom meg és rögtön fel is gyorsítom a lépteimet. A mosoly marad, de kissé ideges lélektükreimen lehet látni, hogy nem vagyok éppen a legnyugodtabb.
- Szia Danka - köszönök rá hangosabban, mint szabadna, és szinte egyből minden irányból jönnek a pisszegések, hogy ez egy könyvtár, maradjak csendben és jön csak sima pisszegés is, nyelvi formába öntés nélkül. - Ezt neked hoztam - vigyorgok rá, majd leteszem a sütit elé kapkodva. Egy nagyobb koccanással ér asztalt a kis tálca és azonnal beteríti sütitörmelékkel a lányt, a kis füzetét és az én nadárgom is. Megdermedek, mint a jól megtermett medve, aki megfagyott télen és ott maradt megdermedve.
- Ö bocs - ráadásul egy vaníliás karika még az ölébe is gurul, de a kezem szinte abban a pillanatban húzom vissza, ahogy elindult, hogy elkapja a kis kóborlót. - Beszélhetünk? - szégyenlősen kérdezem és suttogva, mert a kis malőröm után pisszegés 2.0 érkezik, és végre felfogom, hogy a könyvtárban vagyunk. Egy jól irányzott - de halk - suvickus után, a nadrágomról eltűnnek a morzsák, és Danka most biztosan nem túl igéző, hanem inkább mérgesebb tekintetébe nézek, várva az elküldés megszégyenítő pillanatát, a pálcámmat idegesen bökdösve az asztal oldalát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. február 12. 10:37 | Link

Mikhail

Ha mást nem az ő napját már sikerül bearanyozni a szenvedésemmel, hiszen végig mosoly ül az arcán. Az enyém is felderül, ahogy kávét ígér, s amikor meg is kapom az áhított italt már nem is lehet leállítani. Egyszerűen csak a boldogságom az, amit nem tudok visszatartani, hát megölelem. Érzem ám, hogy nem erre számított, így nem nyújtom el a dolgot, de azért örülök annak is, hogy hátba vereget, mert így tudom, hogy még okésak leszünk ez után is. Mert amúgy félre is érthetné, és akkor kellemetlen lenne. Mondjuk nem rossz pasi, szóval... MJ állj le. Szóval kávé... Élvezettel iszogatom, a bögrére mind a két kezem rászorítom, élvezve a forróságot. Mindig fázós énem most repes. S talán a kávéban lévő extra is hatni kezd. Mindenesetre nem panaszkodhatok hűs levegőre, és egészen lazán válaszolok is neki.
- Nem vagyok Pukwudgie, de ha szeretnéd követlek mindenhova - Pislogok rá teljesen komolyan, mert hát tényleg. Főleg ha mindig van nála kávé. Vagy mert csak ő biztos tud varázsolni is, akkor is ha nincs.  
Az újabb kérdésen elgondolkodom, de viszonylag hamar megered a nyelvem. Hiába fogadom meg mindig, hogy nem mesélek magamról túl sokat, egyszerűen képtelen vagyok rá. Most is.
- Kicsit mindkettő. - Egy pillanatra csak, de megállok, hogy egy újabb kortyot igyak, de aztán már tényleg csak fecsegek - A családomnak könyvesboltja van. A könyvtáraktól mindig eltiltottak, azt mondták felesleges időpazarlás, amikor a bolt bármit be tud szerezni. Sőt, több könyvünk van, mint a világ bármelyik könyvtárának - ezen elnevetem magam. Nem tudom mennyire van képben Ázsia könyvesboltjait illetően, de ha csak kicsit is, akkor biztos hallott a Choi Könyvkereskedésről, mely nagyban hangoztatja, hogy Ázsia legnagyobb gyűjteményével rendelkezik, s ha egy könyvet nem tudnak napokon belül beszerezni akkor az a könyv nem is létezik. Ez lehet jó is, meg rossz is. De én ezekkel már nem foglalkozom, a bízniszt Kwonra hagytam - Szóval... mindig is vonzott, mert ez olyan tiltott dolog volt. Na meg... kvibliként nem sok más szakma akad a varázsvilágban - megvonom a vállam a mondat végére. Bár a kvibliség nem teljesen igaz, nem kell rögtön azzal indítanom, hogy félvámpír vagyok. Így mégis csak kellemesebb. - Szóval kaptam az alkalmon. A faluban van még egy boltom. Az művészetis. - toldom még hozzá, aztán megiszom a maradék kávét is. Fejre is fordítom a bögrét, az utolsó cseppért kidugom a nyelvem így még a szép piercingem is megcsodálhatja, aztán szomorúan nézek a már üres porcelánra.
- Na és te? Miért pont könyvtár? - kérdezek vissza, ha már kávé nélkül kell töltenem a következő perceket. Hátha mesél valami érdekeset ő is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. február 12. 21:53 | Link

Kazi mester

- Persze, mert az emberek szörnyen egyszerűek. Simogassa meg a lelküket, és a legzordabb, legszőrösebb szívben is megmozdul a “cuki-faktor”. Nyilván, én is a halandó időszakaimban képes vagyok  kedvességre.
Máskor meg feltett szándékom szétmarcangolni pár embert, de hát ilyenek a nők, hisztisek, néha elég csak legyinteni, mondván, hogy majd elmúlik, és tényleg. Lemegy a hold, feljön a nap, aztán máris hirtelen nagyon kis kedves vagyok megint. Csak nem értékelik. A családom szerint azért, mert én vagyok a Sátán… jó, erős túlzás, Antikrisztus vagyok a Szentírásban megjelenő kétféle értelemben is, hiszen én vagyok  feltámadott, kivel együtt eljött a világvége is, hisz paráznaság okán történt figyelmetlenségből ered testemben a fel-feltámadó gyilkos-kór, és én vagyok az is, kinek léte ellenkezik Krisztus tanításával, és ki hitében csorbult, éppen ezért a bűn megtelepedett testében. Plusz az elsőhöz visszavezethető az is, hogy én, mint  feltámadt Antikrisztus, a vég órájában érkeztem a Földre, hiszen a kór miatti fogságom eredménye, hogy már tudom, nem csak ketten vagyunk testvére. Hogy van még egy, hogy van egy másik (Sky...wal...ker…) Angyal is világon, egy fiú, ki törvénytelen fogant. Ők pedig rám, mint büntetésre tekintenek, és valahol igazuk is van.
- Ne kísértsen, mert ezt most elképzeltem, és jött a vágy, hogy kivívjam. De jó leszek!
Nem leszek, de megpróbálok nem is rossz lenni, de tudom, hogy meg fog majd történni, hogy csalódik bennem. Abban is biztos vagyok, hogy amikor csalódni fog bennem, akkor az iskolai papírokat feldúlva, keresem a születési dátumhoz tartozó nevet, és ha nem találom meg elég gyorsan, akkor el fognak kapni, hiszen nyilván éjjel lesz, és én feltöröm az iskola egyik hivatalos papírokat őrző irodáját. Látom magam előtt, ahogy vadul kapaszkodom, és próbálom lerángatni magamról, miközben ő azon ügyködik, hogy elhúzzon onnan, és végül, mindegy, hogy sikerül-e, zokogva kérek bocsánatot, de ő, ha meg is bocsát, csalódni fog bennem. De tudnom kell. Egy lehetetlen vállalkozásnak tűnik most, itt ülve, korán reggel, egy rendes fickóval. Arról nem volt szó, hogy majd egy jó embert kell bántanom. Ez nagyon nem fair. Erről nem volt szó. Már rég nem lennék itt, de basszus, hát ez így nem lesz olyan könnyű, mint kellett volna. Elmosolyodom, olyan kedvesen, ahogy nem sok embernek engedem, hogy lásson, amikor az Édenkert őrének titulál. Tényleg, már már zavarban vagyok a jóságától, és egymásnak ütögetett körmeimmel vacillálok, mert a belső vívódásom miatta erősebb, mint valaha. Sosem hittem magam se jónak, se rossznak, ahogy áldásnak vagy büntetésnek sem. Ezek mind rám akasztott jelzők, de most megindul bennem a tényleges harc az angyal és az ördög között.
- Elég jó. De igazából nem nagyon tudom, hogy mit vár tőlem. Öreg vagyok ahhoz, hogy elkezdjek úgy csinálni, mintha alkalmas lennék a barátkozásra. De végezhetek közösségi tevékenységet, mármint, nem feltétlenül közösségben, nem vagyok valami megnyerő figura. De énekelhetnék akár valami iskolai rendezvényen, meg, hm, énekelhetnék valami iskolai rendezvényen. Másra azt hiszem nem nagyon vagyok alkalmas.
Mondjuk kiállíthat a sarokra, hogy intelmeket közöljek a Bibliából idézve, de nem hiszem, hogy egy mágusiskolában, ami tele van boszorkányokkal és varázslókkal, annyira sikerem lenne.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 290
Írta: 2020. február 13. 00:13 | Link

Piroska


Csak a fejemet csóválom elodázóan mosolyogva. A szó szoros értelmében kis hölgy reakciójára. Az előbb, amikor beléptem és rajtakaptam, hogy egy könyvön görnyed és azt nagyban tanulmányozza jó okot kértem tőle, magyarázat gyanánt. Meg is kaptam és már nyitottam volna válaszra a szám, de megelőzött és tovább beszélt. Nem tudom vidámság nélkül hallgatni. - Általában nem nézzük jó szemmel, ha valaki a kijárási tilalom ellenére éjnek évadján nem a szobájában van - kezdek bele válaszomba barátságos, de kicsit azért mégiscsak feddő hangon - Ám egy kutatás fontossága néha felülírja ezt a szabályt - lépek közelebb majd rápillantok a kötetre amit olyan bőszen böngészett az előbb. Egy jó régi könyv fekszik előtte és méretéből adódóan részben alatta. A lapok tele vannak jegyzetelve olyan ritka varázslatok és főzetek leírásával, amikről még én sem sokat hallottam. Kezdem sejteni mire megy ki dolog és mi is az a bizonyos kutatás, de vagyok olyan diplomatikus, hogy nem kezdem el feszegetni. - Ráadásul, ahogy elnézem önt a sors már jócskán megbüntette, így én már nem szeretném tovább rontani a helyzetét komolyabb retorzióval - tekintetem és beszédem tónusa is együtt érző. Sok mindent láttam már, így azért annyira nem lepődtem meg apróságán. Edződik az ember egy idő után, ha olyan munkakörben dolgozik, mint én hajdanán. - Viszont azt kérem, legközelebb legyen tekintettel a takarodó idejére, mert van aki kevésbé megértő a kutatókkal szemben - mosolyodom el végül, majd pálcámat elővéve magamhoz hívok pár szakirodalmat, amikben magam is el szeretnék kicsit mélyedni, ha már ide evett az olthatatlannak bizonyult kíváncsiságom - Vissza fogom kísérni a szobájáig, így az lesz a büntetése, hogy meg kell várnia - ülök le vele szemben és kinyitom az első asztalra lebegett kötetet. Egy értekezést a lélek és az elme viszonyáról és központjuk helyéről az emberi testben. Poros lapjait megmozgatva pár perc után rám jön az a fránya allergiám és tüsszögni kezdek. Egyszerűen megőrjít ez a nagy fokú érzékenységem a levegőben szálló apró kosz szemcsékre. Ezért nem szeretek könyvtárba járni, pedig vannak bizonyos helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. február 14. 20:41 | Link

Anastasia


,,Egy kutatás fontossága néha felülírja a szabályt.'' Végül is, ez eléggé néhának, tekintve, hogy a helyzetem igencsak egyedi. Ráadásul először szegek szabályt a Bagolykőben - a tény pedig, csupán a napokban érkeztem, a helyzetet tekintve abszolút mellékes.
A hölgy szemügyre veszi, mivel igyekszem gyarapítani ismereteim e kései órán, és nem is mond rá semmit. Mit is mondhatna? Intelligensnek tűnik, feltehetően már rég összerakta a puzzle közepét legalább. Az igazat megvallva, jelen pillanatban különösen értékelem diszkrécióját.
Vagyis, értékeltem, amíg meg nem szólalt mégis. Bár ez a megnyilvánulás inkább volt együtt érző, mint gúnyos, vagy igazából mint akármi más, és mégis rendkívül nyílt és tárgyilagos.
- Köszönöm. - mondom, kissé meglepve. Jelenlegi küllemem ellenére valóban valódi büntetésre számítottam. Végül is, nálam sokkal rosszabb sorsú diákok is kiérdemelték már, vagy tévedek?
- Értettem! Igyekezni fogok a későbbiekben. - Ígéretet nem teszek, mert esélyes, hogy lesz még ilyenre precedens. Minden esetre az esetleges büntetőmunka nem ijesztene el. A ,,kétkezi munka erősíti a jellemet'', ahogy nagyapám mondotta mindig. Nos, erről nem nyilatkozhatok, minden esetre annyi biztos, hogy ha kétkezi feladatot kell ellátnom, nekem az általában felüdülést jelent. Olyankor érzem igazán, hogy van időm magamra, a lelkemre, gondolataimra. Alkalmat ad a fejben történő rendrakásra is.
- Azt hiszem, ki fogom bírni valahogy. - mosolygok már én is a velem szemben helyet foglalóra. Eddig kifejezetten szimpatikusnak tűnik. Valóban hálás vagyok neki a megértésért, még ha kicsit vágytam is a munkára. Most azonban, ahogy beletemetkezik a dolgába, és én is visszatérek az enyémhez, újból szembesülnöm kell a kilátástalanság érzésével. Hogy még se adjam át magam neki teljesen, egyszer csak megrázom magam, és hirtelen felindulásból előszedem a farzsebembe rejtett noteszom és tollam, miket már korábban a megfelelő méretűre zsugorítottam annak érdekében, hogyha így ébrednék, ne maradjak íróalkalmatosságok nélkül. Nyomban körmölni is kezdek, leginkább jegyzeteket bájitalokról, bűbájokról, füvekről, mindenről, aminek köze lehet a méretváltáshoz. Eleinte csak a növesztők neveit, illetve ha van nekik, más fontos tulajdonságit jegyzem le, később már a kicsinyítőket is. Ki tudja, talán ott rontom el mindig, hogy csak a növekedésre koncentrálok a helyett, hogy a zsugorodás módjait és miértjeit kutatnám... Igen, ez lehetséges... - állapítom meg és rögvest neki is veselkedek a kicsinyítő hatású bűbájok kikeresésének. Már találtam ki ki is írtam pár dolgot, mikor tüsszentésre leszek figyelmes.
- Egészségére! - pillantok fel a papírból, de mikor vissza hajolok, ismét tüsszent. - Egészségére! - mondom ismét, majd megismétlem harmadszor, de mostanra teljesen kizökkenek. Leteszem a tollam, és újból az ismeretlen hölgyre figyelek. - Kívánjon valamit! - mondom mosolyogva, mert ugyan a tüsszentés nem kellemes, három egymás után következő hapciért jár a keksz kívánság. De nem állok meg ennyinél. Mostanra annyira telegyűlt a fejem, hogy kénytelen vagyok kicsit mást csinálni, ami valamilyen tekintetben aktív, ellentétben a bambulással, de nem is kapcsolódik a könyvhöz meg a témához. S ugyan a világért sem zavarnám meg jótevőmet éjszakai teendői elvégzésében, de ha már úgyis megszakadt a koncentrációja, kihasználom az alkalmat.
- Megkérdezhetem, hogy ön miért van itt ilyen későn? - kérdem oldalra döntött fejjel, őszinte érdeklődéssel. Valóban kíváncsivá tett, mert ahogy elnézem, valóban nem valami sűrű a könyvtár forgalma ilyenkor, vagyis talán a hölgy is valamilyen égető problémával érkezett. Ki tudja, talán tudnak segíteni egymásnak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
KARANTÉN


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. február 16. 10:32 | Link

Masa

Elnevetem magamat, de aztán gyorsan abba is hagyom, mert néhány diák odafordul felénk, és megsemmisítő pillantásokkal mérnek végig.
- Nem, nem LLG, bár talán egy kis köze van hozzá. - lehalkítom a hangomat, és megvárom, míg mindenki visszatér a könyve fölé.
- Arról lenne szó, hogy elkezdtem animágiát tanulni. Mivel tudom, hogy te már le is vizsgáztál, így gondoltam tudsz segíteni. - Ez persze nen garantál semmit. Simán lehet, hogy Masa is végigszenvedte a mandragóra ízét. Mindegy, egy kis sóhaj után felteszem a kérdést.
 - Az lenne a kérdésem, hogy a mandragóra levelének az ízét nem tudom valamilyen étellel elnyomni? Az összes receptet végignéztem, de semmi jót nem találtam. Igaz, egyet sem próbáltam ki, de jóformán biztos vagyok benne, hogy nem a kovászosuborkás színessaláta lesz a megoldás.
 -
Ez az étel volt az utolsó, aminek a receptjét elolvastam, és arra jutottam, talán jól is jártam, hogy nem olyat kell egy hónapig a számban tartani. Talán ez a megoldás? Nem hiszem.
 Reménykedve nézek Masára, és várom a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Másodikos mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 605
Összes hsz: 6166
Írta: 2020. február 17. 12:29 | Link

Ange
egyenruha

Látványosan megborzongok, ahogy beriogat "kedvenc" tantárgyammal, és akaratlanul is közelebb hajolok, hogy oké, hát akkor essünk túl mihamarabb a rossz részén. Felvértezem magam, hogy mindjárt mehetek akromantulát irtani a szobánkba, vagy doxy-kat kergetni a vizesblokkba, esetleg kelpiket halászni az elhagyatott mosdók wc-csészéiből, és jelentkezik is a kalandvágy. Tekintetem csillog a várt kihívástól, már érzem is a homlokomba nyomódni egy szétszerelt földgömb tetejét, védelmi sisaknak álcázva, majd szépen lassan megnyugszom, ahogy szavai eljutnak a tudatomig. Óó, hogy animágia. Bólogatni kezdek ahogy vezeti fel a témát, bíztatva rá, hogy folytassa csak, figyelek.
Picit hátrébb dőlök, hátha a szebb tartástól felelősségteljesebbnek tűnök majd, és szimplán a pozitúra olyan kisugárzást kölcsönöz majd nekem, amitől varázsütésre minden választ tudni fogok. Nem hajolok el azonban annyira, hogy hangerejét feljebb kelljen emelnie.
- Ó - konyul le szám széle a kérdésre, és szomorúan rázom meg a fejem. - Én végigszenvedtem - vonok vállat -, nem tudok róla, hogy lenne ellene bármilyen módszer.
Akaratlan húzódik egy fintor az arcomra az íz emlékére, és kicsit a nyelvem is kinyújtom. Bleh. Életem legrosszabb ízű hónapja volt. Ne, ne nézzen rám furán senki, a hónapoknak igenis van ízük. Ha augusztusban sokszor ettem sárgadinnyét, akkor annak a hónapnak sárgadinnyeíze van. Egy hosszabb téli megfázás után így lesz a december gyógyszirupos... vagy ha eperízű ehető gyerekfogkrémem van akkor epres a szeptember. Aprópó eper.
- Ne akarj fagyit enni vele - borzongok meg - sokkal rosszabb mint amit el tudnál képzelni. Mikor kezdél bele amúgy? - húzom össze a szemöldököm, próbálva felidézni hogy siklottam el az infó felett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 449
Írta: 2020. február 17. 22:25 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


- Kérlek, ne simogasd senkinek a lelkét. Lehet a fordítóm fordított valamit fére, de ez nagyon bizarrul hangzik - megborzongok, még a gondolattól is feláll a hátamon a szőr, hogy a belsőségeim között matat.
- Ilyenkor gondolj a bizalmam poharára. Hiába kísért a kíváncsiság, hogy vajon Misi bácsi hogyan akar megbüntetni mert rossz kislány voltam, gondolj arra, hogy akkor összetörik a pohár és nagyon szomorú leszek - próbálok neki tanácsokat adni. Nem szeretném, hogy pusztán a kíváncsiság miatt nekem pár héten belül ki kelljen találnom valami giga nagy büntetést, hogy lássa mennyire összetörte a szívemet, pláne így, hogy a vizsgaidőszak is itt lesz nemsokára, amikor a könyvtárak úgy csurig vannak töltve, mint cunami idején a...nem ezt nem mondom ki, azért ez már mégiscsak morbid humor.
Felajánlok neki egy jutalmazó rendszert is, hátha ez jobban beválik, cukrot a farkasnak kampányom pedig úgy tűnik nyitott fülekre talál.
- Igen, feltétlen fogok szólni a tanári gárdának, hogy sózza...adjanak neked valami szép dalocskát az évnyitón illetve évzárón. Azonban én nem ilyesmire gondoltam, hogy barátkozz. Nem akarok rád erőltetni semmiféle emberi kapcsolatot amit nem akarsz.  Szerezz pontokat. 20 pont, egy tény. Ne verekedj, minden hónap ami verekedés illetve veszekedés vagy balhé nélkül telik még egy tény. Na, így megfelel? -előre dőlök a székemben, kezem feléje nyújtom, hogy ha nincs kifogása ellene megkössük ezt a nagyon felnőttes egyezményt. Nem tűnik elsőre annak a bunyózós, mindenkibe belekötős embernek, ha pedig azért üt vissza, mert valaki piszkálta akkor...az is baj khm igen az is baj. Azt hiszem a magyar elvek szerint az, de majd még átlapozom újra az erről szóló könyvem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. február 20. 23:59 | Link

Kazi mester

- A léleksimogatás?
Lepillantok a fordítómra, megforgatom kicsit, kellemetlen lenne, ha a nulladik percben befuccsolna, azért annyira csak nem lehet olcsó példány, jó pénzt fizettem érte. Inkább a fogalommal van a baj, és a homlokomra is csapok.
- Ja vagy úúúgy! Nem szándékozok senkinek a mellkasába belenyomni a kezem, ez tényleg bizarr. Um, szépeket mondani, udvarolni, kedveskedni.
Próbálom más szavakkal megfogalmazni a lélek simogatását, de így meg olyan furcsa az egész. Mint a vicc halála. Ha el kell magyaráznod, úgy már nem az igazi. Úgy már csak olyan “nyeh”.
- És ha előtte szólok, hogy megpróbálom majd megtenni? Mondjuk, hogy egyik éjjel feltett szándékom betörni a tanulmányi osztályra és egy korábbi diák aktáját ellopni? Vagy valami ilyesmi.
Mondjuk ezt vehetjük annak is, hogy én szóltam, nem? Ez olyasmi egészen. Csak ha meg bekövetkezik, és lebukok, akkor nem biztos, hogy ő is így értelmezi. De, technikailag szólás volt, szóval a lelkiismeretem tiszta. Már csak az a kérdéses, hogy mondjuk meddig tart ezt az információt elfelejtenie annyira, hogy ne kapjon frászt a ténytől, hogy én a tanulmányin vagyok. Talán egy hónap? Másfél? Mondjuk. Másfél hónapig relatíve jó kislánynak kell lennem. Azért ha teljesen jó vagyok, az is gyanús, meg ha ezt holnap megcsinálom, az is. Szóval nem. Most tudom, hogy nyugton kell maradnom. Van ebben az emberben valami furcsa, ami kivívja, hogy a dolgokat kimondjam. Alapból persze őszinte ember vagyok, csak ezeket a dolgokat inkább nem mondom ki. Ez pedig nem hazugság. Csupán csak lelkiismeretes csend. Persze, így nehezebb lesz a dolgom.
- Értem. Nos, mindenképpen célszerű lenne, ha valaki nem szomorodna el.
Nem szeretném én ezt, hogy azt se, hogy a csalódottság kiüljön az arcára. Köszönöm szépen, ebből kiváló szakmai tapasztalattal rendelkezem, ugyanis, amióta csak az eszemet tudom, a családom csalódottan néz rám. És mondhatnánk, hogy eggyel több vagy kevesebb már nem számít, de az igazság az, hogy számít. Fogalmam sincs, hogy hány csalódott arc lesz még itt, akiknek valamilyen oknál fogva majd nem felelek meg.
- Nem verekedhetek, mert akkor bontja a kiadóm a szerződésemet. Pedig sokan tök jó pénzeket kaszálnak ám a műbalhéval.
Nekem mi jutott? Az igazi balhé, oda már nem is kíván az ember műbalhét, ahol az igazival is ki lehet tapétázni a falat. Viszont arra, hogy nem kell kötelezően barátkoznom, nyugodtan sóhajtok. Ez a része legalább rendben lesz. Ha nem kötelező, akkor kivitelezhető. A kötelezőket nem csípem.
- Húsz pont, per titok. Rendben van. Ez eléggé vállalható. Vizsgaidőszakban pedig a kiváló, ugye?
Már alkudozok, hihetetlen vagyok, tudom. De élvezem, ó de még mennyire, hogy élvezem ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 449
Írta: 2020. február 22. 19:38 | Link

Min Jong


- Kérlek - mély nevetésemből szarkazmus érződik ki. Semmi hasonlót nem várok el tőle, azonban azt sem merném kijelenteni, hogy nem élvezném, ha mondjuk egy napig a sarkamban loholna. Elképzelni azt a néhány arcot, aki komoly beszélgetésbe próbálna lebonyolítani velem. A ház ügyeiről próbálna összemakogni valamit, aminek fele nem is értelmes, mert azt figyeli csak, hogy ahogy én helyet változtatok Min Jong is mögöttem. Rémes orosz humor.
Helyet foglalok a kávém javát kiittam bögrémből. Kicsit félreteszem pihentetni a maradékot, aztán figyelmem a másik könyvtárosnak adom.
Hümmögve hallgatom végig a történetet. Nem szólok bele, akkor sem, mikor szünetet tart néhány pillanat erejéig. A könyvesbolt más téma, kellemes, de nem szívesen űzném, mert akkor sok remek könyvtől kéne naponta búcsút intenem. Ami mindig szomorú számomra. Egy újabb elvesztett történet, egy újabb elvesztett lélekdarab.
- Szóval egy kvibli - jegyzem meg nyersen. Nincs bennem ellenszenv velük kapcsolatban, nem ők tehetnek arról, hogy a mágia nem fogant meg testükben.
- Miért maradtál a varázsvilágban? Nem fáj ránézni nap mint nap arra, hogy mit tehetnél meg, ha szerencsésebb lettél volna? - kérdezek rá, kíváncsiságom nem rejtem véka alá. Még nem volt alkalmam kviblivelel leülni beszélgetni, a kérdés pedig régóta újra meg újra felmerült bennem, ha valakiről kiderült, hogy mi. Ideje már végre válaszokat kapni.
- Kéred az enyémet? Még maradt - ajánlom fel, ha bólint átengedem. Neki jobban kell, legalábbis így érzem.
- Lényegében nem szakmát váltottam csak iskolát, egy ideje már könyvtáros vagyok. Szeretem a könyveket, szeretem a munka nyugodtabb oldalát. Nincs nagy indoka - vonom meg a vállam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 449
Írta: 2020. február 22. 19:51 | Link

Angyali farkaskölyök | bolondos ingnap


Felvonom szemöldököm. Kicsit túl konkrét nekem ez a kérdés. Zavart érzek az erőben, nem látszik rajta, hogy viccelne. Ha viccelne is miért viccelne ennyire részletekbe menően. Arcomon nem ül ki a gyanakvás. Inkább értetlenség, hogy miért beszél badarságokat a lány.
- Mit akarna egy diák mások aktáival? Ha esti mese kell, mert nem tudsz aludni olvas Egri csillagokat - rázom meg a fejem mélyet sóhajtva. - A meleg tejnél is biztosabb altatóbomba.
Valószínűleg a túlmagyarázás miatt ilyen a regény, vagy csak az ízlések mások, a kor pedig már változott azóta jócskán. Akárhogy is van, azt egészen biztosra ki merem állítani, hogy diák ezt a művet élvezni nem tudja. Kivéve néhány mazohista Levitást.
- A kiadó gyermeknevelde is lett? - döbbenek meg, pláne, hogy a műbalhék tényleg komoly pénzeket is hozhatnának a konyhára. Persze ha Angyalkám édesem üt először, akkor meg sokat bukhatnak, ez olyan lutri, amit úgy tűnik nem kockáztatnak meg.
- Oh igen, jó is, hogy mondod. Nem kellene rá tanulnod? Már az ajtón kopogtat a rengeteg üres lap, amiből akár titkokat is kihozhat, ha ügyesen írja meg - ez magamnak is figyelmeztetés, a vizsgaidőszak nem csak a diákok számára jelent változást. Házvezetőként jobban oda kell majd figyelnem rájuk, nem akarom, hogy bárki túlterhelje magát. Illetve a meglepetések is kiosztásra kellene, hogy kerüljenek lassan, nem hoznak szerencsét, ha nincs a diákok tulajdonában.
- Van még kérdés?  
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2020. február 22. 19:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. február 22. 20:58 | Link

Kazi mester

Vállat vonok arra, hogy mit is kezdhetnék velük, pedig vicces lenne erre is az őszinte választ adni: Meglesni, hogy ki az én testvérem. De nem teszem, inkább csak csilingelően felnevetek arra, hogy olvassak Egri Csillgokat.
- Azt hittem, nem szeretne megbüntetni.
Márpedig - Sajnálom Gárdonyi - maga lenne a büntetés egy ennyire vontatott művet olvasni. Viszont ha már könyvtáros és könyvet ajánl, akkor megpróbálkozom azzal, hogy a kedvében járjak.
- Ne aggódjon, művelt vagyok. Fejből idézek az Ember Tragédiájából, vaaagy az Aranyemberből.
Kapva kapok az alkalmon, lábaimat leengedem, közelebb hajolok, és az asztal másik felére felfektetve alkarjaimat nézek Kazi mester szép szemeibe. Szeretem, ha meglephetem a másikat, és remélem, hogy ez most sem lesz másként. Tudom, hogy a hangom megváltozik valamennyire, hogy könnyű szerrel tudok incselegni, kedveskedni, és tudok akár vérfagyasztóan kimért is lenni. A kedvenc részem belőle talán kicsit az utóbbira hajaz inkább, van benne szenvedély, bosszú, elégtétel és jég, nagyon sok hidegség. Egy pillanatra se, tétovázok, miközben beszélek, mintha tényleg egy komoly szerepben lennék, mintha ez most a valóság volna.
- Igen! Úgy van! Én voltam az, aki meg akartalak ölni! S bánom csak azt, hogy mért nem találtalak jobban! Te voltál életemnek átka - te fehér arcú kísértet! Miattad lettem nyomorult, elkárhozott. Meg akartalak ölni! Tartoztam vele a sorsnak. Nem volna nyugtom a másvilágon, ha ezt meg nem kísérlettem volna. Nézd, ott van méreg elég, hogy akár egész nászseregedet megölhettem volna vele. De énnekem a véred kellett. Nem haltál meg, de én szomjamat kielégítettem, s mármost meghalok én! De még mielőtt a pallos lecsapna a fejemre, adok a szívednek egy tőrdöfést, ami soha meg nem gyógyul; aminek a sebe kínozni fog a legboldogabb ölelés közben is! Most én esküszöm! Ide hallgass, Isten! Szentek, angyalok, ördögök, akik vagytok az égben és a pokolban! Úgy legyetek irgalommal hozzám, ahogy igaz az, amit mondok.
Elmosolyodom, ahogy a végére érek, és remélem csak, hogy tényleg meg tudtam lepni. A színpadon egy énekesnő is szerepet játszik, noha nem olyan jót, mint amilyet egy valódi színésznő, de azért, azt hiszem, nincs oka panaszra.
- A kiadó egy gyáva nyúl lett, de ez magának kedvez. Kapott egy édibédi farkaslánykát.
Nem, ez így nem igaz, de értem a célzást, jobb lesz, ha hagyom és elkotródok tanulni, mert még a végén plusz egy évig a nyakán maradok. Szegény Kazi Mester, így se tudja, mire szerződött.
- Nincs mester. Léptem tanulni.
Még vigyázba is vágom magam, tisztelgek, és csak utána intek, hogy kifelé induljak. Muszáj lesz kiválókat és húsz pontokat gyűjtenem. Micsoda követelmények!


Love Love Love
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2020. február 22. 20:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 290
Írta: 2020. február 23. 08:33 | Link

Piroska


Belemerülök a kötetbe. Poros lapjain a megkopott sorok olyan okfejtéseket, igézeteket és értelmezéseket rejtenek, amik elgondolkodtatnak. A lányka velem szemben hasonlóan elhivatott átszellemültséggel jegyzeteli kifelé saját könyve titkos tudományát. Ez az éteri nyugalom azonban nem tart soká, ugyanis sorban egymás után sikerül hármat tüsszentenem. Fránya allergia. - Köszönöm! - mondom háromszor ezt is, hiszen jó kívánság érkezik a kis hölgytől. - Kívánjak valamit? - nézek rá csodálkozó, ártatlan tekintettel, majd mosolyom kiszélesedik - Rendben - hunyom be a szemem és kívánok, ahogyan azt kell - Remélem valóra is válik majd... - jegyzem meg halkan és kifújom az orromat - Igazából én úgy tudtam, hogy amikor tüsszentünk, akkor valaki ránk gondol éppen - egészítem ki megjegyzésemet még mindig mosolyogva. Remélem ez is igaz és azt is, hogy az gondol rám, akire most én gondolok. Na de vissza a könyvtárba és a jelenbe, ahol is a lányka éppúgy kijött a kutatása sodrából, ahogyan én magam. - Nekem is van egy kutatásom - válaszolom és felmutatom neki a könyvet - A lélek helyét keresem most éppen - vezetem ujjam egy ábrára, ahol egy középkori metszet mutatja a különböző testnedvek fakadópontjait, a lélek helyét, a szervek helyzetét és az aurákat is rétegenként, valamint a csakrákat. Mind a kilenc jobban ismertet. Mindezt színesben és mívesen elkészítve - Ön szerint a szívében van vagy az agyában lakik a lelke? - tudakolom. Egy olyan elfogulatlan ember gondolatai is lehetnek nagyon hasznosak, mint az övé. Fiatal kora ellenére is tudhat sokat. Nézőpontja lehet új vagy éppen pont ugyanaz, mint az enyém.  Ráadásul most azt érzem mindkettőnknek jót fog tenni egy kis kikacsintás a kötetek lapjaiból. - Mit szólna egy kakaóhoz, ha már így ketten maradtunk? - vetem közbe és, ha rábólint az ötletemre bűvölök is mindjárt magunknak egy egy bögrével, amiket utána felruházok kilöttyenés gátló igézettel. Számára természetesen akkora bögrét alkottam, hogy az ideális legyen a méreteihez. Lehet vajszívűnek, vagy baleknak tűnhetek a szemében, mert nem adtam neki büntetőmunkát, hanem inkább megitatom kakaóval. Igen, lehet ez butaságnak tűnik. De én mindig is azt vallottam, hogy ha a diákok felé következetességgel, megértéssel és szeretettel fordulunk, akkor az számukra a későbbiekben sokkal hasznosabb lesz. Mire mentem volna azzal, ha most teszem azt fogkefével elmosattam volna ezzel a lánnyal a bájital labor összes bürettáját, kémcsövét meg Erlenmeyer lombikját? Szerintem nem sokra. Csak azt tanulta volna meg belőle, hogy az őszinteségéért büntetés jár és az minden, csak nem hasznos tanulság. Így marad a beszélgetés és a remélem neki is ízlő kakaó.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. február 23. 08:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. február 24. 17:57 | Link

Mikhail

- Csak meg ne bánd -
felelem mosolyogva, mert bár mindenhova nem akarom követni, lehet a mai nap az agyára fogok menni, mert most egy darabig biztos nem ráz le.
A kávé finom, minden egyes kortyot lehunyt szemekkel élvezek. Kedvem lenne ahhoz is, hogy lehunyva tartsam őket, bizonyára nem is ártana, egész biztos vörösebbek, mint kellene. De ez van, ha az ember - khm damfír - keveset alszik. Hiába, pszichológia esettanulmány vagyok ez egyszer biztos. Még jó, hogy utólag Kwon elintézte a pszichiátriát és nem kell oda vissza mennem. Nem vagyok elmebeteg, tényleg nem, csak vannak depisebb időszakaim, de kinek ne lenne? Igaz azt ígértem, hogy rendszeresen járok pszichológushoz, amit hanyagolok egy ideje... de hát nem lehet minden tökéletes. Azt sem tudom, hogy jutottam ide a gondolatokban, mert eddig tök másról beszéltem. Csak a pillanatnyi szünet után, a csendet és a kávézás szent pillanatát megtörő hangra jövök rá, hogy nem vagyok egyedül.
- Nehezebb lenne nem elszólni magam - felelem nevetve - na meg... nézőpont kérdése, lehet te szerencsésebbnek érzed magad, de honnan tudod, hogy nem én jártam-e jobban? - jó ez egy abszurd kérdés, mert bármit megtennék, ha a pálcám újra működne a kezeim között, de próbálom elfogadni, hogy már nem. Ő meg nem tudja, hogy nem mondtam igazat és nagyon is beletrafált a legérzékenyebb pontomba - Nem vagyok jó titok tartásban, lépten-nyomon elszólnám magam, aztán bajba lennék a minisztériumban. Vagy a muglik őrültnek gondolnának és bezárnának a diliházukba. Egyik sem kellemes. - magyarázom, hogy miért is nem döntöttem úgy, hogy elhagyom a varázsvilágot - Ebben nőttem fel. Mondhatni, hogy így természetes és.... hát... megszoktam? - utóbbi inkább magamnak kérdés, hogy megszoktam-e már, hogy nem varázsolok, hogy egyenlő vagyok a kviblikkel, akiket amúgy a családom évezredeken át lenézett és megtagadott. Jelenleg én magam vagyok az, aki megtagadja őket, de nyilván ha tudnák mi a valóság és Kwon nem segítene annyit, akkor az örökségemet is megvonták volna.
A kávém is ezt választja arra, hogy elfogyjon. Pedig ilyen szomorú témák után - mert ez akkor is az! - jó lenne egy kis extra biztatás, meg melegség. Ezért is csekkolom újra meg újra, hogy nem a csésze lyukas-e de nem, s valóban úgy látszik, mindent megittam.
- Tényleg - csillannak fel a szemeim, ahogy újabb adag kávét ajánl - Nem, nem... ilyet igazán nem illik - sütöm le a szemem, elgondolkodva, de aztán csak rá pillantok újra - Na jó, de akkor tényleg Pukwudgie leszek egy napra - győzöm meg magam, most már tényleg és örömmel veszem el az ő poharát is, hogy felhörpintsem az abban lévő feketét is. - Áh, ez mennyei! - mondom nagyon vidáman, aztán hallgatom, hogy ő miért a könyvtárat választotta. Bár ő feleannyira sem bőbeszédű, mint én.
- Értem. Kedvenc könyv? Vagy író? Esetleg műfaj? - kérdezem, ha már magától nem megy bele részeltekbe. Igaz lehet inkább a korábbi tapasztalatairól kellett volna kérdezni. De nem baj. Mindenkit más érdekel, nem igaz?
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2020. február 24. 17:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. március 7. 22:15 | Link

Beni

Rendezgetem a könyveket a könyvtárban. Sikerült beszereztetni egy gurulós létrát, így én a szerencsétlen, alacsony, varázsolni nem képes könyvtáros is elő tudok keríteni könyveket, amiket magas polcokra raktak fel. Amúgy meg nagyon jó móka, ha épp nincs senki a könyvtárban, akkor rengeteget szórakozom vele, csak így szimplán, a polcsor egyik végétől a másikig gurulva. Máskor meg denevért játszom és fejjel lefelé lógva róla pakolom a könyveket vissza a helyükre. Szóval rettentően élvezem. Most is éppen ennek a szenvedélynek élek, rakosgatom a könyveket, fejjel lefelé lógva, amikor is érzékelem, hogy jön valaki. Rögtön fel is húzom magam s vissza bújok a fokok között, hogy aztán lemászhassak, s megleshessem ki jött. Az arcom mosolyra húzódik, ahogy megpillantom a kedvenc levitásom.
Tudom nem illik kedvencezni, de Beni annyira édes, és a könyvek iránti rajongása egyszerűen mesés. Majdnem azt mondanám, hogy olyan mint én kicsiben, csak én sosem voltam olyan visszahúzódó, mint ő. Mondjuk itt a könyvtárban nem annyira az, de amit eddig megtudtam róla, az alapján nem is ő a levita mókamestere.
- Szia Benett! -köszönök neki mosolyogva és már megyek is a kis könyvkupacért, amit félre raktam neki. Mert valamiért úgy gondoltam, hogy ez majd neki mind tetszeni fog. Máskor is csináltam már ilyet, elvégre sokat beszéltünk könyvekről, regényekről, a tananyagról, meg mindenféléről.
- Ezek hasznosak lehetnek a vizsgákhoz - teszem le az első hármat az asztalra, - ezek meg a köztes kikapcsolódáshoz - rakok melléjük még kettőt. Aztán a fiúra pillantok, nem tudom miért de valahogy furcsának tűnik - Minden oké? - érdeklődöm és kihúzok széket. Az egyiket neki, a másikra meg én ülök le. Hátha akar beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. március 7. 22:39 | Link

Anastasia


- Ó, ne tessék félni, a triplatüsszentés kívánság mindig valóra válik! De nagyon pontos megfogalmazást igényel, nehogy kijátssza az embert. A tüsszentés huncut dolog ám. - figyelmeztetem jókedvűen, mert mikor ilyenkor kívánásra ösztökélem az embereket, általában nem örömteli mosollyal, hanem rosszalló szemöldökráncolással jutalmaznak meg. Egyre szimpatikusabb a hölgyemény számomra.
- Ránk gondol? - pillogok meglepetten. - Érdekes. Nálunk Székelyföldön ha csuklik csuklik az ember, mindig azt mondják, valaki emleget. De ezt így még nem hallottam. - Kíváncsi lennék, milyen tudományok bújnak meg az efféle mondások eredetét képező hiedelmek mögött. Ki tudja, lehet egyáltalán nem igazak, de ha ennyire elterjedt, talán mégis lehet bennük igazság. - Viszont akár így van, akár nem, azt így se-úgyse tudjuk meg, hogy ki emleget vagy gondol ránk ilyenkor. - morfondírozok fennhangon. Pedig milyen jó is volna, nekem legalábbis. Csak sajnos azzal az is együtt járna, ha én beszélek valakiről, azt a valaki is megtudná, nem csak a traccsparter és gondolom, annak már nem csak én, hanem a helyemben senki sem örülne. Bár, ha így működne, az volna a természetes és tán fel se vetődne, hogy ez így, ilyen formában kellemetlen. Jaj, túl késő van már, ha így folytatom, sose keveredek ki ezek közül a gondolatok közül...
- A lélek? - nézek fel kissé meglepetten a hölgyre. Hirtelen jött a kérdés, bár ha azt veszem, én milyen képtelen gondolatokkal élek eme kései órán (is), teljesen rendben van ez így, és némi nyugalommal tölt el, hogy nem csak én töprengek ilyen elrugaszkodott dolgokon. - Egyikben sem. - vágom rá szinte azonnal, ahogy a kérdést értelmeztem. - Mármint szerintem. - teszem hozzá gyorsan, mert hát nem vagyok tudós, nem tudhatom biztosra, de így, előzetes kutatás vagy bárminemű képzésnek híjján teljesen biztos vagyok válaszomban.
Habár jobban belegondolva, tudhatja ezt egyáltalán bármely ,,tudós'' biztosra? Egyáltalán milyen ,,tudós'' kutatja ezt?
- Ó, kérek szépen! - csillan fel a szemem a kakaó említésére. Jól fog esni az agyamnak, meg úgy mindenemnek. Nem is emlékszem, mikor ittam utoljára. Pár pillanattal később már boldogan szippantom be az édes-kesernyés nedű illatát, majd megemelem a velem szemben ülő felé. - Egészségére! Mmmm, ez elképesztően finom! - mondom hálásan, ahogy meg is ízlelem. Úgy érzem, már olajozott agykerekekkel térhetek vissza a megkezdett témánkhoz.
- Szerintem a lélek nem teljesen fizikai természetű, nem úgy anyag, mint a testünk... Nos, bármelyik része. Vagy bármilyen tárgy bármelyik része. Változékony, képlékeny, több síkon jelen levő, energiával rendelkező intelligens, érző és gondolkodó dolog, ami egyszerre anyagi és egyszerre független minden fizikai valóságtól. Mindenhol ott van bennünk, teljesen átjár, elér a testünkön kívülre is, és mégsem található meg egyetlen szervünkben sem. Szerintem a lélek egy olyan... Valami, ami külső segítség nélkül a testbe zárt értelem számára felfoghatatlan és megfogalmazhatatlan. - ahogy az én megfogalmazásom is kissé talán nehézkes, viszont társalkodótársam nyilván megérti, hogy az általa felhozott témáról nem lehet oly könnyeden gondolatokat megfogalmazni, mint arról, milyen ételnek van helye egy adott egyén gyomrában, annak ízlése szerint és milyennek lehetőleg több méterre tőle.
- A könyve mit ír erre a kérdésre? - érdeklődöm. - És ön mit tetszik gondolni erről, függetlenül a könyvtől? - ez az, amire főképp kíváncsi lennék, bár most, hogy ez a téma feljött, igazából mindkettő érdekes lehet. Valójában kimondottan örülök, hogy a hölgy feldobta a témát, magamtól valószínűleg sosem jutott volna eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 454
Írta: 2020. március 8. 19:15 | Link


Gondterhelt arccal battyogok el a könyvtárig. Részben a vizsgaidőszak, részben viszont valami egészen más nyomja a lelkem, amiről ha nem terelem el a figyelmem a tananyaggal, akkor olyan érzés, mintha szépen lassan megőrjítene. Így viszont alig maradnak használható agysejtjeim a nap végére, olyannyira leterhelem magam az állandó gondolkodással. Csak ne jutnának újra és újra eszembe a csónakházban történtek. Egyre gyengébbnek és elveszettebbnek érzem magam, kívülállóként azt is megállapítanám, hogy fogytam néhány kilót az elmúlt hetekben, s a bőröm is sápadtabb lett kissé. Érezhetően bezárkóztam, amióta elárult és megalázott egy olyan ember, akit közel éreztem magamhoz. Nincs kedvem semmihez és senkihez ezek után, még élni se nagyon, hisz mi értelme van így bárminek is? Talán a könyvtárba járás mondható egy olyan tevékenységnek, ami valamelyest ki tud rángatni ebből az állapotból. Elég ideje számítok visszatérő vendégnek ott ahhoz, hogy tudjam, mikor nincs tumultus a diákság részéről. Amióta Kazanov került a Navine élére, szinte mindig a kedvenc könyvtárosom tartja a frontot, akivel a kezdetektől fogva elég jó kapcsolatba kerültem. Mielőtt belépek az ajtón, megtörölgetem az idő közben könnyessé vált szemem, majd bejutva próbálok valami mosolyt erőltetni az arcomra.
- Szia! - köszönök suttogva a polcok mögül elém sétáló barátomnak, mert itt így illik, de egyébként se szoktam sokkal hangosabb lenni. Legalább valaki a gondomat viseli és törődik velem... Ez azért nagyon rendes tőle. Rutinosan felakasztom a táskám az egyik fogasra, aztán sietek is megcsodálni a kikészített könyveket. Gyakran teszi félre nekem őket, mert úgyis tudja rólam, hogy gyorsan olvasok. - Úúú! Köszi! - markolom meg őket a mancsommal, majd fellapozom a legfelsőt. Akármennyire is próbálom, a hangom nem valami lelkes, ami hamar elárulja rólam, hogy gáz van.
- M-miért? Csak fáradt vagyok - hazudom, ahogy szomorúan felsóhajtok, de azért lecsüccsenek mellé. - Nem lesz baj, hogy nem a pultban ülsz? - láthatóan feszélyez, hogy kicsit közel vagyunk a bejárathoz, na meg el akarom terelni magamról a figyelmet, ami tudom, hogy nem lesz könnyű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. március 8. 19:52 | Link

Beni

Nem vagyok pszichológus, de hamar rájövök, hogy nem stimmel valami a sráccal. A köszönése is máshogy cseng, hiába halk mindig. Aztán a könyveknek sem örül úgy, mint máskor. Persze próbálja rejtegetni, és igazán lehetnék jó fej, hogy elfogadom a válaszát, de ahogy jobban szemügyre veszem, meg kell állapítanom, hogy sápadtabb, a szemei alatt nagy karikák árulkodnak, hogy nem alszik és egész biztos, hogy fogyott is. Ez pedig nem jó, ha így halad tovább, összeesik valahol, vagy nem tudom. Alapból sem volt egy nagy darab, de így kifejezetten soványnak tűnik. Szóval nem hagyom annyiban. Ezt elhatározom szinte rögtön. Csak egy jó módot kell találnom, hogy megnyíljon és elmondja mi bántja a lelkét.
- Akkor aludj - s azzal vissza is húzom a könyveket magamhoz, s csak az egyik vaskosabbat tolom oda neki, - Ez például tökéletes párnának - toldom hozzá, egy kedves mosollyal. Nincs bennem semmi gúny, teljesen komolyan gondolom, hogyha fáradt akkor itt és most, csukja be a szemét és pihenjen. Természetesen nem ennyiről van szó, de talán egy kis pihenés segít, hogy utána jobban érezze magát.
A kérdésére, szétnézek, aztán megvonom a vállam.
- Nem hiszem. Nincs itt senki akinek kellenék. Ha meg még is kellek, majd odamegyek két percre - felelem még mindig mosolyogva. - Nem mondom, hogy segítek, bármi is legyen a baj, de ha akarsz róla beszélni, meghallgatom - ajánlom fel a lehetőséget. Elvégre azt mondják, az ember lelke könnyebb lesz, ha kiönti a szívét. Nekem is szokott segíteni. Sőt. A helyzet az, hogy minél több embernek mondom el őszintén mi bajom, annál kevésbé tűnik elviselhetetlennek utána. Persze sosem lesz minden tökéletes már. De ez most nem számít. Ő még fiatal, buliznia kell és élvezni az életet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 454
Írta: 2020. március 9. 03:47 | Link


Tudhatnám már, hogy Jonginak fel fog tűnni, ha valami nincs rendben velem. Utálom, hogy mások számára ennyire kiismerhető vagyok, ha viszont nekem kellene megfejtenem valakiről, hogy milyen ember, akkor előbb-utóbb hatalmasat csalódok. Egy kis emberismeretre igazán szert tehettem volna már az évek alatt, vagy legalább megtanulhattam volna elrejteni az érzelmeimet mások előtt, hogy ne egy nyitott könyv legyek a kíváncsi érdeklődőknek. Többek között emiatt lehetek könnyű préda azok számára, akik ki szeretnének használni. De őszintén fogalmam sincs már, hogy mi történik velem, a túlélésre hajtok. Még pár vizsga, aztán kiszellőztetem a fejem otthon, remélve hogy a tesóm nem készít ki teljesen. Mondjuk ő most a legkevesebb problémám. Jó lenne, ha a szüleimmel is rendeződhetne majd a viszonyom.
- Mármint itt és most? Áh... - ráncolom össze a homlokomat értetlenkedve, ahogy mancsommal egy legyintés után a könyvkupacért kapok. Az már olyan, mintha az enyém lenne, nem engedem, hogy csak úgy elhúzza előlem, mint a mézesmadzagot, hiába ő a könyvtáros. - Nem aludni jöttem - húzom ki magam előtte, aztán szemügyre veszem a párnának szánt fedelet, és a kíváncsiságtól hajtva azért ráhelyezem az arcomat. Valóban nem az a keménykötésű fajta, és ha tényleg fáradt volnék, még el is tudom képzelni, hogy jót szundítanék rajta.
- Hmm, hát, jól van... - kezdek bele hebegve. A széken kuporogva összegörnyedek és az ujjaimat kezdem el tördelni. Mit ne mondjak, nem valami kellemes érzés erről beszélni, de azt hiszem muszáj lesz. Jongi talán megért majd engem.
- Mondd csak, olvastál mostanában Edictumot? - fúrom tekintetem az övébe puhatolózóan, hátha ezzel megkönnyítem a dolgomat a magyarázkodást tekintve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. március 9. 18:28 | Link

Beni

- Ühüm - mosolygok rá kedvesen, látva a hitetlenkedést. - Ez a legjobb hely az alvásra... Csendes, félhomály, a világ legjobb történeteivel körülvéve... - magyarázom - egyedül egy pihe-puha ágy lehet jobb... De azzal sajnos nem szolgálhatok. Bár szerintem fel fogom vetni, hogy szerezzenek be pár babzsákot a kényelmesebb tanulás-olvasás érdekében - vázolom az elképzeléseimet, hogyan lehetne modernizálni, és barátibbá tenni a könyvtárat, hogy több diák dugja be ide az orrát. Közben meg figyelem ahogy Benett, felméri a könyvet.
- Te tudod - vonok vállat, ha nem akar aludni akkor ne aludjon. Viszont akkor elmesélhetné, hogy mi bántja, és akkor legalább éjjel talán alszik majd picit többet. Persze nem erőszakoskodom, csak javaslatot teszek. S megvallom őszintén, meglep, hogy milyen könnyedén belemegy, miután megnyugtatom, hogy nem kell semmi mást sem csinálnom.
Ahogy belekezd, felé fordulok, szemeim arcát fürkészik, ezzel is mutatva, hogy minden figyelmem az övé, s próbálva őt biztatni, hogy ne aggódjon. Azonban nem igazán kezd bele, helyette egy kérdést tesz fel.
- Edictumot? - pislogok kettőt. Ami azt illeti, nem olvasom, mert sosem írnak benne semmi használhatót, legalábbis nem olyasmit, ami engem érdekelne, ettől függetlenül minden szám meg van a könyvtárban, bármikor bele tudok lapozni ha szükséges. - Nnnnem... - mondom végül elnyújtva az n-t. - Nem olvasok pletykákat - magyarázom a fiúnak, és kicsit bűnbánó arcot vágok, mert hát úgy látszik, hogy kellett volna. Már nyitnám a számat, hogy biztosítsam, bármit is írtak az hülyeség, de rájövök, hogy ha az lenne és nem számítana a velem szemben ülőnek semmit, akkor nem nézne ki úgy ahogy.
- Miért? Mit írtak benne? - kérdezek vissza, aztán jobb ötletem támad - Melyik szám? Megkereshetem - javaslom, hogy ha kell együtt rágjuk át magunkat a cikken, amitől ilyen állapotba került, de azért remélem arra nem lesz szükség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 454
Írta: 2020. március 13. 00:35 | Link


Azt hinném, hogy viccel, pedig a mosolya nem erről árulkodik. Sőt, kimerítő magyarázkodásba kezd, hogy miért hajtsam álomra a fejem a suli könyvtárában. Miközben hallgatom, úgy szalad fel a szemöldököm egy-egy mondatára, míg máskor a homlokom ráncolom szájtátva. Nagyokat bólintok a javaslata előtt, noha nem értem, hogy miért kéne aludnunk a könyvtárban, amikor ide tanulni jövünk, én pedig azért is, hogy a kedvenc iskolai alkalmazottammal is válthassak néhány szót, ha éppen ő van benn. A kastélyban nincs nagyon számítógép, se telefon, hogy lekössem a figyelmem, ha nyomja valami a lelkem. Egyedül a könyvek terelik el a gondolataimat a negatív dolgokról valamennyire. Ha olvasok, akkor teljesen kikapcsol az agyam és belemélyedek a fantáziabirodalmamba. Csend van, nyugalom, kedves emberek. Erre van most szükségem.
- Te szoktál itt aludni? - érdeklődöm kedvesen, kissé kétkedve fogadva az elbeszélését. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta volna, amit az előbb fecserészett. - Olvasni akarok, meg persze veled beszélgetni! - emelem fel a fejem büszkén, és mintha egy kissé még a rossz kedvem is enyhülni látszana. Mókás egy figura tud ő lenni, ha arról van szó. Mivel szinte mindig mosolyog, ezért lehetetlenség sokáig lógatni az orromat a társaságában.
Félrerakva a könyveket, egészen zavartan nyöszörgök neki, mert nem tudom, honnan is kezdjem ezt a hosszú sztorit. Meg persze azt sem, hogy mennyire szabadna ezekről beszélnem. Nem utolsó sorban az sem mindegy, hogy őt milyen szinten érdekli, hiszen untatni se akarom. Kissé megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, mikor legalább megtudom, hogy nem olvassa a pletykákat, mégis nehezebb dolgom lesz azzal, hogy elő kell kotorjam neki a bizonyítékot. Egyetértően bólintva odasétálok az újságokkal teli polchoz, hogy a hírhedt számot felnyitva az orra elé toljam a rovatot.
- Látod? Róla van szó... Azóta a nyomomban van. Vagyis volt... És teljesen összezavart - bökök arra a pár soros szösszenetre, amit a matrac alatt is őrizgetek, és a karácsonyi bálon történteket foglalja össze röviden.
- Minden miatta van! - csattanok fel bosszankodva, aztán visszaülök a székembe anélkül, hogy kifejteném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 449
Írta: 2020. március 13. 21:01 | Link

Min Jong


- Igen, végül is a legtöbb dolgot megcsinálni egy pálcasuhintással borzalmasan nagy teher - bólintok vigyorogva - bár az tény, hogy hiába tud az ember nyusziból poharat eszkábálni, azért kávéval megtölteni a semmiből nehézkesen lehet csak- ismerem el. Hiszen a semmiből nem lehet mindent teremteni, kivéve, ha az ember illúziómágus. Igaz, a tény ott is fennáll, de annyi engedmény van, hogy legalább a másik azt hiheti, hogy mi olyan fenegyerekek vagyunk, hogy tudunk a semmiből olyan jó kávét csinálni, amihez csak egy kiöregedett, harminc év tapasztalatos barista.
- Iskola terén, ne haragudj, állíts le ha sok, csak a kíváncsiságom már kóros, varázssuliba végeztél? Elméletet tanultál csak? - nem tudom megállni, hogy ne feszegessem a témát. Szeretek információkat gyűjteni. A könyvekből pedig, pedig isten lássa lelkem, nagyon szeretem őket, nem mindig lehet ugyanolyan benyomást kapni,mint élő kontakt útján.
Másrészt erre is vonatkozik a szadomazo alapszabály. Ha piros lámpát mond én megállok. Általában.
- Valóban? Voltál már diliházban? Felüdülő lehet úgy kimondani egy mondatot, hogy nincs súlya - mélázok el, majd legyintek. Ne is vegyen komolyan. Elvégre egészen más kép van az én és az ő fejében, ha elmegyógyintézetről beszélünk. Amerika és Európa nem csak abban különbözik, hogy az egyik E a másik A betűvel kezdődik.
- Ha szeretnél varázsolni, tárgyat felemelni csak szólj. Megkapod a pálcám és csinálhatsz úgy, az illúziómágiámnak köszönhetően pedig működni is fog -Nem egészen vagyok benne biztos, hogy ez bunkó vagy kedves gesztus. Nem tudom mennyire vágyik rá. Talán a szíve csak még jobban összefacsarodna. De ha szórakozni akar egy jót, arra az esetre tényleg segítő kezet tudok nyújtani. Akárhogy is, a kávé felajánlás betalál.
- Tudom, hogy nem illik, sajnálom amiért illetlen vagyok, de idd már meg -  leteszem elé az asztalra, közben bólogatok biztató arccal. Mintha csak azt mondanám, hogy de hidd el, jó dolog, tedd meg haver, nem vagy részeg, tudsz vezetni.
- Jólvan Pudwig - biccentek, boldogan. A fajtanevet kicsit oroszos akcentussal teljesen félreejtem, de néha én is belefáradhatok a sok helyes szóba amit a fordítóm kikorrigál nekem.
A kérdésen sokáig gondolkodok. Hümmögök.
- Azt hiszem az eddigi legnagyobb benyomást Tolsztoj váltotta ki belőlem az Ivan Iljics halála című könyvel. Íróm igazából nincs, vagy inkább túl sok. Műfaj pedig a filozófiai könyvek illetve a krimik, neked? Úgy minden amit kérdeztél? - kérdezek vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. március 13. 21:35 | Link

Mikhail

Kicsit elvesztem a fonalat, hogy miről is beszél, de mindegy. Adott kávét. Nem tudom miért vagyok leragadva ennél gondolatban, nem is számít. Vigyorogva bólogatok neki. Pár óra múlva majd felmerül bennem, hogy mi volt még a kávéban, jelenleg csak nagyon jó kedvem van, bármit is mondhatna, úgyis vigyorognék.
- Ah... valami olyasmi... - mondom elgondolkodva, kissé belassulva. Aztán eszembe jut, hogy is volt ez pontosan - Mágiatöriből van diplomám. - Vágom rá, mert ez egy olyan kellemesen kitérős válasz, s a maradék agy sejtem ezt még felméri, hogy ezzel elkerülhetem a furcsa pillantásokat. S egyelőre hagyom hogy tovább sodródjunk az árral. Én legalábbis sodródom, mert fecsegek mindent meggondolatlanul. Egy kicsit meg is ijedek, hogy a diliházat említi. Persze én hoztam fel, de nem mondtam ki, hogy voltam... akkor meg honnan, tudja?
Nagyra nyílt szemekkel pislogok rá, szerintem a számat is eltátom, de ahogy legyint arra jutok, hogy ez csak egy ilyen gondolati valami volt és nem nekem szánta, vagy nem tudom mit akart vele, de tök mindegy, mert nem akarom tudni, s jobb ha csak bamba vagyok.
- És az nekem miért jó? - pislogok rá értetlenül, ahogy felajánlja, hogy a pálcájával, meg illúzió mágiával varázsoljak - Inkább tengerpartot szeretnék, meg napfényt és pálmafákat - nézek rá kérlelően, elvégre odakint nincs meleg, ha meg lesz, akkor bezárkózom, mert egy ideje nem vagyok kibékülve a napfénnyel, s hiányzik is rettentően. S ez talán lehetne egy kisebb elszólás, de hol érdekel az most engem? A kávé jobban érdekel, meg az áhított tengerpart is. Az kevésbé fájdítaná a szívem, mint a varázslás, ebben biztos vagyok. De addig is, felhajtom a kávét, ha már így győzköd.
- Pukwudgie - motyogom aztán megnyalom az ajkaimat, mert azok még kávé ízűek és eljátszom a piercinggel a nyelvemben egy picit - Várom a kéréseket - nem mintha sok mindent tudnék csinálni, amit ő nem... Neki ugye működik a varázspálca a kezében. De biztos van valami, amiben jobb vagyok még így is.
- Oh! Az jó... Szeretem az orosz irodalmat - bólogatok, ahogy a kedvenceiről kezd mesélni, aztán persze visszakapom a kérdést és széles mosolyra húzódik a szám. - Mark Twain, Egy jenki Arthur király udvarában - felelem gondolkodás nélkül, mert amióta nem tudok varázsolni csak még közelebbinek érzem a könyvet. - Meg van eredeti, első kiadásban. Nagyon vigyázok rá. - magyarázom, mert hát tényleg. Egy vagyon ér, de nekem annál is többet. - Írót én sem tudnék mondani... - mert túl sok van, de ezt nem teszem hozzá, - műfajt se... de a történelmi regények elég jól lekötnek. Meg mondjuk a krimik is. - döntöm el végül, aztán felpattanok.
- Tengerpart? - nézek rá lelkesen, mint egy ötéves, s remélem, tudja hogy ezt most komolyan gondolom. Bár az is igaz, én ígértem, hogy teljesítem a kívánságait vagy mi... de ha már felajánlotta... kár lenne kihagyni.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2020. március 13. 21:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2020. március 13. 22:07 | Link

Beni

Látom rajta, hogy nem ezt a választ várta, de komolyan hiszem, hogy jót lehetne itt aludni. S az érveim is teljesen helyénvalóak, ha jobban belegondol. De még kételkedik.
- Nem - megrázom a fejem, aztán sóhajtok egyet - de... a családomnak könyvesboltja volt... és kiskoromban szerettem ott elbújni a polcok között egy-egy érdekes könyvel, és volt hogy elaludtam - magyarázom neki, s biztos vagyok benne, hogy tudja, nem azért aludtam el, mert a könyv volt unalmas, hanem mert éjszakába nyúlóan faltam a betűket. - Meg egyébként is. Olyan megnyugtató, és csendes - megvonom a vállam. Ha tudnék rendesen aludni, lehet most is aludnék itt. De túl régóta küzdök insomniával ahhoz, hogy egyáltalán próbálkozzak.
- Jól van, jól van. Beszélgetünk - hagyom rá, mosolyogva és valóban leülök vele beszélgetni, főleg mert látom rajta, hogy valami nyomja a lelkét. S lassan, de meg is nyílik. Az edictumot említi, s rögtön fel is ajánlom, hogy megkeresem a megfelelő számot. Így mondjuk fel kell állnunk és egy kicsit odébb menni, no de annyi gond legyen. Ő hamar megtalálja, hogy miről is beszél, én pedig először értetlenül bámulok az elém tolt cikkre, de aztán meglátom az ő arcát, és egy másik, túlságosan is ismerőset, és felszalad a szemöldököm. Egy pillanatra le is sápadok, mert mindenféle gondolatok futnak át a fejemen, de ezeket gyorsan száműzöm és a vonásaimat is rendezem.
- Hmm. Theon - mondom végül, s nem tűnik fel, de beharapom a számat. - Mivel zavart össze? - kérdezem lerakva az újságot, miután elolvasom a róluk szóló részt és közben intek neki, hogy menjünk vissza a korábbi helyünkre. - Mit csinált? - kérdezem komolyan lenézve a levitás fiúra, ahogy bosszankodva ledobja magát a székre. Nem hiszem, hogy egy csók, meg hogy követi ilyen gond lenne. Habár... De közben eszembe jutnak az én találkáim Theonnal és enyhe bűntudatom is lesz. Így csak leülök és várakozóan pillantok Benettre, belül őrlődve, nem is tudom miért. De rosszat sejtek.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2020. március 18. 10:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 449
Írta: 2020. március 13. 22:49 | Link

Min Jong


Az, hogy a diliház szótól ennyire kinyílik kis kávéfanatikus barátom szeme, annak tudom be, hogy neki ez kellemetlen. Vannak Magyarországon sztereotípiák ezzel kapcsolatban, betudom ennek és megyek is tovább.
A felajánlásom nem hozza lázba abban a formában. Erre félig számítottam, így annyira nem lep meg. Az viszont igen,hogy tengerpartot szeretne helyette. Felvonom a szemöldököm. Pedig az elérhető cél. Jó, az itteni fizetésekkel kicsit kuporgatni kell, de már Horvátországba is lehet látni homokot meg pálmafákat.
- Na várj, majd akkor jönnek a kéréseim, ha gyerekeket kell elcsitítani, vagy esetleg egy okoskodót leállítani - mosolyodom el. Vannak érdekes gyerkőcök, akikhez ugyan van türelmem általában, de ha valaki felajánlja, hogy viszi helyetted a krumpliszsákot, miért vennéd a válladra?
- Bizony - értek vele egyet az orosz irodalomról. Nagyon régóta nem élek Oroszországban, sőt, ezer éve a határait sem léptem át. Azelőtt is kedveltem az orosz írókat, de utána még nagyobb értéke lett számomra,hogy hazai terméket olvasok.
- Az érdekes könyv volt. Komolyan? Egyszer megnézhetem? De csak szemmel, nem érnék hozzá, esküszöm - ezek a régi könyvek izgalmasak. Az illatukkal, a -jó ezt nem fogom összefogdosni-, de a tapintásukkal, meg csak úgy a puszta jelenlétükkel mítikus hatást keltenek bennem amitől jó értelemben libabőrös leszek.  
- Ja igen a tengerpart, na jól van - a férfi felé koncentrálok. Mély levegőt veszek és belekezdek.
Szép, lassú az átmenet. A valóság hullámozni kezd, halványulni aztán egészen eltűnni. Helyét átveszi a nap. Ez az első, ami fényességével kisüti az ember retináját. Magasan áll, talán dél körül is meglehet. Igaz nincs az a hülye, aki ilyenkor napozik, de az itt lényegtelen. A melegét is átadom. A férfi úgy érzi bőrét simogatják a fénynyalábok, legyen bármennyire is beöltözve. Azután megjelenik a tenger. Előbb a hang, ahogy a homokot súrolja, majd a ringó víz, a hófehér habbal. Figyelek rá, hogy ritmusa legyen, mikor húzódzkodik vissza, s mikor nyúl ki a partra, egy oda felépített homokvárat fenyegetve.
Lehet, hogy Min Jong ül, a lába mégis úgy érzi belesüpped a homokba. Lábai akármennyire is cipősek a könyvtárba, itt csupaszok mint a legcsupaszabb tengerimalac. Ujjai közé a finom szemcsék bekúsznak. Érzi a bizsergést.
Végül ott a két, egymás felé hajló pálmafa. Árnyékot ad a nap ellen. Távolban a horizont körül néhány apróbb sziget, rajta szintén fák, talán azoknak integetnek, az enyhe szellőben, ami csak annyira elég, hogy felborzolja a kedélyeket. Kecsegtetve a hűvösséggel a kánikula ellen. De az ígéret puszta légből kapott hazugság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 43 44 45 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet