Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az unalmas részek után, kezdenek felpörögni a cikkek eseményei. Mármint az első látásra lapos témák átváltoztak érdekfeszítővé. Annyira érdekesnek találom a következőt, hogy a villával majdnem kiszúrom a szememet. Bele vesztem az olvasásba, és azt hittem hogy sikerült egy kis paradicsomot karóba húznom. Picit sikkantok, de olyan gyorsan visszatérek az olvasáshoz, hogy nem érzékelem a többiek megdöbbenését. Néha elkalandozok, megesik hogy nem figyelek oda másokra. Elég ritkán fordul elő, mert általában figyelek. Ha nem, akkor ott kezdődnek a problémák. A következő téma a ruhaköltemények. Van benne pár szép tervrajz, el is határozom ha haza megyek első dolgom lesz a szomszéd varrónővel varratni egy ilyen ruhát. Eközben lapátolom az ételt, amikor meghallok egy hozzám vetődő kérdést. Most ez tényleg nekem beszél? Mármint ő. A szavaiból ítélve rájövök, hogy ezt a fiút nem nagyon érdeklik a ruhák, főleg nem a pletykák.
-    Te mit gondolsz? – kérdezem hunyorított szemmel de mosolyogva.
Emlékszem erre a fiúra. Ház és évfolyamtársam. Bár még nem beszéltem vele sokat látszik rajta hogy nem lacafacázik. Ezt szerettem a suliban, vannak egyéniségek. Nem mindenki egyforma robot, egy horror filmből. Ellátom könyvjelzővel az éppen olvasott cikket, majd leteszem magam mellé.
-    Igen, Zayday. Ha jól emlékszem te Kende vagy. Jól emlékszem? – kérdezem felé fordulva.
-    Egyébként az előző témához visszakanyarodva, van benne néhány érdekes, viszont annál több az unalmas bulvárhír! Na de mit csináljak? – ontom a szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Őszintén? - kérdezi, de el is felejti mit adott volna válaszul, ahogy mozgás közben érzi a kezdetleges izomlázat. Ezt is már rég érezte, és maradhatott is volna, ott ahol volt. - Nem sokat - böki ki végül. - De gondolom nem a horoszkópok vontak be ennyire - teszi hozzá elhelyezkedve.
 Büszkén hümmög, amikor a lány válaszol. Így is van! - Hibátlanul - bólint. Nem régóta van a kastély falai közt, de már akad egy-két beceneve, amiket csakis bizonyos személyektől szokott meg, így nem is nagyon mond többet. A lényeg, hogy vágta a csaj nevét!
 Amíg elkezd enni, hála az égnek Zayday nem némán kuksol, hanem rendesen magyaráz neki. Amíg rágja a falatot kérdőn a másikra villantja kék pillantását, mellé az ujjával az újságra mutat, némán rákérdezve, hogy belelapozhat e? - Edictumot szoktál olvasni, vagy mi ez? - méregeti a címlapot.
 A villája a tányér mellé érkezik, Kende kiönt mellé egy nagy pohár vizet is a kancsóból. Elfintorodik miután belekortyolt, mert Merlinre, hadd ne mondja milyen meleg. Igaz, hogy még az elemi tanulás elején van, de megpróbálja, ha nem is másért, azért, hogy kiderüljön: csak jól érzi magát Bogdán óráin, vagy értelme is van a dolognak? Ujjait először kicsit behajlítja, majd kinyújtja, ahogy igyekszik lehűteni a pohár tartalmát. Felidézi az órán átvett dolgokat, legalábbis erősen igyekszik emlékezni. Az a víz nem sok, igazán megtehetné, hogy iciripicirit kedvez a gyakorlásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mi történik velem? Egyre éhesebb leszek, tűnnek el a dolgok a tányéromból. Lapátolok még szalonnát, egy kis paradicsomot. A tojásból elég volt, finom de az már kopott sztori volt. Szeretem a tojást, de nem brutál mennyiségben. Otthon rengeteg rántottát készítettem, szinte mindennap azt ettem. Tudjuk mi szokott történni, ha valamit sokszor csinálunk. Megunjuk. Így voltam pár Disney mesével is, de voltak szakaszok ezek között. Meguntam, fél év múlva rákaptam, aztán megint polc aljára kerültek. Merően bámulok Kendére, örülök hogy a társalgó partnerem nem néma kacsa. Közben figyelek is, ne ragadjon el a hév és ne tele szájjal mormogjak. Az olyan kiábrándító.
- Nem, a horoszkópokat átnéztem aztán csőváz.. De találtam egy jó kis cikket, könyvajánló félét. Fel kell majd írnom magamnak, hogy rendeljem meg! - fejezem be a darálást, és bekapok pár falatot.
Beszélgetések közben is tudok koncentrálni, nem kell néma csönd hogy kiélvezzem az ízeket. Megkívánok egy kis édességet is, ezért intek az egyik fiúnak adja a muffinos tálcát. Mosolyogva bólintok neki, és magam elé tolom a muffinokat. Persze nem úgy magam elé, csak hogy elérhessem. Ott maradt az asztal közepén, őstulok nem vagyok. Kortyolok még a vizemből. Nem jó. Nem friss hideg, hanem állott langyos.
- Egyél te is muffint! Hátha leöblíti azt a langyos vizet. Nyugi, nem vagyok telepatikus, csak gondolom már az is megmelegedett, mint az én poharamban lévő. - fintorogva leteszem magam mellé, és megrázom a fejem.
- Nem, Edictumot csak néha. Ezt a nagyim küldte tegnap, csak most olvastam bele! - magyarázom, miután lenyeltem egy falat sajtot.
A nagyi allergiás a sajtra. Meg minden tejtermékre. Nem szerettem kiskoromban nála lenni, mert míg otthon csupa tejes csoki meg tejszelet lapult a hütőben, a mamánál zöldség meg gyümölcs. Persze finomak is, de a nap 24 órájában nem igazán muris azt enni. Mindig amikor hazamentem, apám egy dedós mesesorozat főcímdalát énekelte: "Itt van eljött Eperke."
Visszagondolva elég vicces, de kiskoromban bedurciztam.
- Na mesélj, milyen volt a mai napod? Órák? Tanárok? Haverok? - kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem minden reggel indul olyan könnyen Pollinak, mint ahogy szeretné. Hiába mosta meg hideg vízzel az arcát, annyira, hogy még most is nedvesek a kis baba hajai, ahogy unottan csapódik le a Levita asztalához. Ez persze nem álmosság, nem tévedt el, hiszen tudatosan szokta a kékek térfelét választani az Eridonnal szemben. Nem mintha nem szeretne epres lenni, de néha az áfonyás az igazi, főleg, hogy ha Lilivel lehet közben.
- Sziasztok! - Csipogja a közelben ülő levitásoknak egy álmos, erőltetett vigyor kíséretében. Szeme még nem egészen szokta meg a nagyterem világítását, így egy kicsit hunyorog, ahogy Lilit keresi, aki még nem érkezett meg. Bizonyosan a szőkeségnek sincs túl könnyű reggele. Polli ruhája is egy kicsit gyűröttebb, mint máskor, meg a nyakkendője sincs olyan szépen elrendezve, mint kéne. Remélhetőleg egyik tanár sem fogja szóvá tenni, hogy hogyan fest. Sebtében átfésült tincsein gyorsan átfuttatja ujjait, hogy mentse a helyzetet, majd egy drámai mozdulattal hátra csapja fürtjeit, hogy aztán végre rárabolhasson a levitások kajájára. Szokásosan a még kellemesen meleg pirítósra esik a választása, amiről nem sajnálja a vajat. Ahogy kábán kenegetik kenyerét megüti fülét egy csúnya szó, amit valakinek az anyukájára mondott egy lány. - Oh. - Húzza fel szemöldökét, ahogy nagyot harapva próbálja meg megtalálni a hang forrását, azonban nyakát tekergetvén a közeledő Lilit pillantja meg, ami még sokkal jobb. Pirítósos vigyorral köszönti barátnőjét. - FiaLiliii! - Visítja teli szájjal, amivel még mindig nem sikerült túlzengenie a szomszédos asztalnál zajló vitát, melyben épp azt taglalják,hogy más lány popóját figyelte az úri ember. Polli inkább meghúzza a kis kulacsából a szűrt teáját, mert ez megborítja. - Műsor van.- Súgja oda jelentőségteljesen bólogatva barátnőjének, majd drámaian ráájul a vállára. Álmos babaa. - Hogy aludtál? - Kérdi még mindig barátnője válláról egy újabbat harapva a pirítósba. Közben a háttérben forrni kezd a hangulat, mely hol halkabban, hol hangosabban, de kibontakozni látszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Maga sem érti, hogy miért rá esett Belián választása, hogy tanítsa franciára. Mármint érti, elvégre egyáltalán nincsenek rosszban, meg hát jól beszéli a nyelvet, jobban is, mint a magyart, úgyhogy erre bizonyosan nem lehet panasz. Ettől franciásabb neve aligha lehetne - jó ez persze nem igaz így, hiszen vannak nagyon szép ékezetek, amik nincsenek a nevében, vszont a nyelvben meg igen. De eléggé bonyolult a betűzése így is ahhoz, hogy sokan meg sem próbálják leírni, noha édesapja névrokona a híres költőnek.
Sosem volt egy nagyon tanulós, Belián pedig a muglisága ellenére kifejezetten a jó tanulók közé tartozik. Picit izgul, hogy nem fogja tudni úgy átadni a tudását, ahogy kellene - elvégre anyanyelviként sosem tanult igazán nyelvtant meg hogy mit miért használnak úgy, ahogy. Nem különösebben jó a nyelvérzéke, a magyart is akcentussal képes csak elsajátítani - főleg azért, mert nem első nyelvként tanulta meg, amikor felnőtt, noha mára teljesen belejött, csak érezni ezeket a dolgokat. Maga sem tudja, hogy mire lesz szükség egy ilyen oktatáshoz, így belecsap táskájába egy nagy alakú füzetet meg néhány színes tollat, amikkel úgy gondolja, hogy könnyebb lesz a magyarázás. Tudja, hogy itt sokan előnyben részesítik a pergament meg az üveges tintát a pennával, azonban magán célra sokkal kényelmesebbnek tartja ezeket a mugli eszközöket. A könyvtárba beszélték meg a találkozót, ahol csendben tudják átvenni az alapokat, ennyi halk beszéd egy eldugott szegletben talán még nem zavar senkit. Belépve az orosz könyvtárossal találja magát szemben, akit még nem látott túl sokszor idén, főleg az első évében töltött itt el sok időt. Halkan üdvözli, majd a megbeszélt távoli szeglet felé veszi az irányt. Amikor megismerte Kazanovot nem is gondolta volna, hogy több közös érdeklődésük is van, mint azt a legvadabb képzeletében is eljátszotta volna, azonban sosem beszélt a férfinek a dolgairól. Bizonyosan tud róla, mint minden tanár, közülük néhányan már fel is hozták neki négyszemközt, de többségében csak a tekintetükből látja, hogy tisztában vannak a helyzettel.
- Szia, bocsánat, 'ogy késtem.. - Szabadkozik automatikusan, ahogy asztalhoz lép. Nem is nézte, hogy hány óra van, de többször elfordul vele, hogy felborul az időérzéke, nagyon sok felé kell figyelnie úgy, hogy az alvása nincs meg mindig. Most a szokottnál kevésbé fáradt, hiszen múlt éjjel nem volt fellépése, csak próbáltak este hétig, úgyhogy hamar hazaért lustálkodni. Az asztalhoz ülve gyorsan kipakolja a füzetét meg a tollait, amiből mindenféle szín van. Kicsit zavartan vigyorog, a kavalkádra, mert nem akarja, hogy felnőttként kifestős gyereknek tűnjön. Ahogy lehajol, hogy becsukja a táskáját, akkor veszi észre, hogy tegnapról a szövegkönyv a táskájában maradt. Nem sok minden látszik rajta, a társulat neve, a logó, a darab címe franciául és az, hogy szövegkönyv- szintén franciául. Kicsit esetlenül, de gyorsan rácsapja a felső lehajtós részt, ezt nem szerette volna elhozni. - Na, és... 'ogy... miért szeretnél megtanulni franciául egészen pontosan? - Kérdi gyorsan kikerülve a hogy-hogy szófordulatot, amit nagyon utál, mert borzasztóan hangzik h nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bizonyára akad jó pár dolog Lilivel kapcsolatban, ami meglepné azt, aki nem ismeri igazán még, de az, hogy nem volt kimondottan könnyen az ágyából kipattanó típus, az valahogy a homloka közepére volt írva. Egyszerűen sütött róla, hogy képes volna úgy is tíz percet késni valahonnan, ha csak öt percre lakik onnan, és ez abból adódott, hogy kész atomháború kellett az ágyból való kirobbantásához.
A mai napon még viszonylag időben volt, csak a reggeli felét késte le, de időt spórólt azzal, hogy idefelé öltözködött föl. De tényleg, nem vicc. Egy harisnya az egyik sarkon, egy másik a következőn, nyakkandőkötés fogmosás közben, a fésülködés mára passzolva, és így, épp az egyik cipőjét rángatva magára, fél lábon ugrálva érkezett meg a nagyterembe, szájában hajgumijával.
Kíváncsian fordult a veszekedés irányába, miközben a kékek asztalát környékezte, ezért nem is vette észre azonnal az ott falatozó Pollit. Csak dobálta a sziákat háztársainak, és másoknak, akiknek felismerte a kontúrját, de tekintete a hang irányában kutakodott, nagyon ki akarta lesni, kik estek egymás torkának.
Aztán a visításra felsikkantott.
- ÍÍíí! Pollíííí! - széles vigyort tolt, és a szájából kieső gumit ügyesen elkapva gyorsan lófarokba kötötte haját.
Lecsapta magát barátnője mellé, és kikapta a szájából kikandikáló pirítóst.
- Azt hallom - mondta, és harapott egyet a kenyérből, majd visszaadta neki a többit. Most nem terelhette el a figyelmét azzal, hogy sajátot ken, de éhen se maradhatott. Időspórolás.
- Jó hosszan - hümmögte válaszát az alvást firtató kérdésre, és gyorsan kaparintott magának egy almát, miközben nyakát nyújtogatva elkémlelt a másik asztal felé. Végre kiszúrt egy lányt, aki nagyon feldúltnak tűnt. De sajnos már jóval halkabban beszélt, bizonyára nem akarták az egész termet szórakoztatni. Lili kicsit elszomorodott ettől.
- Te hallod, miről van szó? - kérdezte Pollira pillantva, majd tovább hordozta tekintetét az asztal felé, hátha van még valami könnyű préda reggelire. Volt is ott egy közepes méretű tálca, de nem tudta megállapítani, mire való, még nem varázsoltak rá újabb adagot, miután leürült.
- Ez mi, seteményes tálca?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az biztos, hogy jó nagy étvággyal ült vacsorához, mégis szélesen elmosolyodik látva Zayday szinte rajta is túltesz. Halkan hümmög, mintha csak a csaj száját elhagyó szavakra reagálna, de ezt a lépést azonnal megbánja, mert égető izomláza még ennyitől is kiabálni kezd hasán. Bakker, ennyi, holnap muszáj lesz kocognia egyet bármennyire nem akarja, erre rá kell mozogni.
 Egy pillanatra elkalandozó figyelme újra környezetére, leginkább Zayday mondandójára fülel. Könyvajánló, az újság, sokat olvashat, amihez Kende túl sokat nem tud hozzátenni, ez esetben vele csak többen vannak, így aprókat bólint csendben burkolva a vacsoráját, ami mellé kiábrándítóan hat a víz.
Elemi mágiáját segítségül hívja ugyan, egy pillanatra kizár mindent, ajkait passzírozza egymásnak, ahogy reményteli szürkéskékségei a pohár tartalmára szegeződnek. Elméjében elképzeli a hűvös víz érzetét, ami kellemes, nem jeges és amint keze abbahagyja a mozdulatokat, türelmetlenül nyúl az üveg után. Először megrezdül ujja a hűvös érzetére, de nem iszik bele, helyette Zay elé tolja. – Tessék, ez talán hidegebb – ajánlja fel és bátorítóan jelezve szemével szuggerálja, várva, hogy a lány belekortyoljon. – Az? – várja a megerősítést.
 A kínálást ajka szélének görbülete köszöni meg, mielőtt megrázná a fejét. - Az edzőm kicsinálna - muffin ide vagy oda, ilyen állapotban nem kísértené a sorsát még nyolc hossz ráadással az úszómedencében.
- Én is belelapozok néha – mondja két falat között. – Közel álltok a nagyiddal? – kérdése lehet túl személyes, de fel se tűnik neki, eszik tovább a villával tányérja tartalmát üldözve. Qrva borsó folyamatosan elgurul!
- Volt minden, így sorban – kapaszkodik térdén pihentetett bokájába szabad keze. Prefektusként abba csak nem fog belemenni, hogy bizony totálisan kidőlt Sárkánytanon, mire Mae tüzes mintákkal tarkította bőrét. Semmi extra, a dán azóta mágneses rajztáblának használja, amióta ismeri. Lenyeli a falatot és felső testével Zay felé fordul. – Neked sose akad be sehova a hosszú hajad? – teszi fel az igen indokolatlan kérdést. Halkan elneveti magát. – Órák után ezen ment a vita egy barátommal. Nem tudom elhinni, hogy nem akadtok fel sehol – pislog újabb falatot a szájához emelve.
- Nálad mi a helyzet? Hasonló felmerülő gondolatok a nap folyamán? – viszonozza az érdeklődést abban reménykedve, hogy ennél valami érdekfeszítőbb témát dob be. Kende már tényleg igen fáradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Általában nem szokta szeretni a reggeleket, de ezt maga sem tudja megindokolni, hogy miért. Persze hazudna, ha azt állítaná, hogy sosem marad fent a többiekkel sokáig viháncolni néha, amikor már úgy gondolják, hogy a prefektusok nem figyelnek, vagy éppen olyan járőrözik, akinél tudják, hogy megengedhetik maguknak a lazaságot.
De akkor is, ez nem az az ébredés volt, ami egy ilyen este után szokott lenni. Fogalma sincs, hogy a kényszerűség veszi rá ilyenkor végül, hogy kikeljen az ágyból, vagy pedig a tudat, hogy láthatja a barátait, de végül is csak képes összeszedni magát és lekúszni a Nagyterembe. Az éles hangok hamar kiverik a mély álmot a szeméből, de a nyűgös reggeli hangulatán mit sem segítenek, sőt valamelyest még ragad is rá belőlük. Mély levegővétellel próbálja meg ellensúlyozni a pirítósba harapás előtt azt, hogy kiakadjon.
Ez csak egy balhé, ő is kiabált már.
Igaz, nem popsikról. Meg nem így.
De előfordul.
- Fép fogáf! – Dicséri meg barátnőjét még mindig a pirítóssal a szájában, ám azonban ezen a logopédiai problémán hamar segít Lili és egy jól irányzott mozdulattal kiveszi a lány szájából a kenyeret. Polli megszeppenve nézi, ahogy Lili a kajáját eszi, de az igazat megvallva már megszokta Tőle, hogy csinál furcsaságokat. – Kéred a felét? – Kérdi a választ megvárva el sem törve, majd ő is kíváncsi kisgyerekként tapad a műsorra, mint ahogy többen is körülöttük. Azért nem minden nap fordul elő, hogy brazil szappanopera érkezik a reggelijük mellé, ezt meg kell becsülni. – Én aludtam volna még hosszabban… de ezek tanítani akarnak. – Sóhajtja finoman a tanári asztal felé bökve a fejével. Azok sem tudnak már mihez kezdeni magukkal, mindig csak a házi feladat meg a tanulás…. Sohasem gondolnak arra, hogy ők mit csinálnának a suli után, vagy hogy előtte mennyit hemperegnének még az ágyban.
Hümmögve, nyakát nem túl diszkréten a másik asztal irányába nyújtogatja. Neki érzékenyebb a füle, mint másnak, illene valamit kihallania. Nyakát teknősként berántva, grimaszolva szisszen egyet. – Azt mondja a barátnőjének, hogy a srác valami Edinának a talárzsebén keresztül fogta meg a… popót. – Az utolsó szót suttogva mondja, egészen közel hajolva Lilihez, mert látja, hogy néhány levitás fülel. Mégsem tudhatják, hogy ilyen illetlen helyeket fogdos. Annak ellenére, hogy nem is hallják, hogy mit, páran egészen felháborodnak, amit nem igazán ért Polli. -  Látta valaki, aki mesélte a színjátszóban vagy mi… - Vonja meg a vállát egy újabbat harapva a pirítósába. Ekkor a srác hangja hallatszik, talán azért, mert mélyebb, talán meg mert idegesen állítja az igazát, hogy ilyen nem is történt, azonban Polli tekintete Liliét követi. – Ez? Az volt, jó nagy. Három koglóf ráfért. De már megették. – Hiába hoznak ide nagy seteményes tálcákat, sokan vannak diákok, nem mindegy ám hány személyes itt náluk. Három bejgli, három kuglóf? Simán elmegy és nem jut a későn érkezőknek. Csak legyen tartalék odalent. – Mit ennél? – Érdeklődik az utolsó morzsa pirítóst eltüntetve. Már fogyatkozik rendesen a kínálat, gyorsnak kell lenniük, ha még akarnak valamit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jól látom hogy ez a fiú úgy néz rám, mint egy cirkuszi majomra. Na jó, kicsit túlzásba esek az evéssel, de ennyire szórakoztató volnék? Na azért magamnak is jár a lecseszés, olyan kényelmesen eszek mint otthon. Zayday Hudson. Hol van az etikett? Mit tanultál a javítóban? Hehe, semmit. Ugyanis életemben nem jártam javítóban. Most csak egy kis emlékfoszlány pörgött át az agyamon, egy régi sorozatból. Persze vígjátéksorozatból. Na de kérem, most már egy kicsit illene visszafognom magamat, úgy eszek mintha gazdasági válság volna. Lenyelem az utolsó falatot, majd Kendére mosolygok, és próbálok egy kis tartást csempészni a laza ülésstílusomba. Te jó ég, mi lenne ha Anette néni így látna.. Erre el nevetem magam, és egy kis röfögés is belecsúszik. Ilyen a formám, persze még tini vagyok, de változhatok még. Nem, azért karót nyelt szeleburdi fruska nem óhajtatok lenni. Dumálok tovább, be nem áll a szám. Senkivel nem váltottam még annyi szót mint ezzel a fiúval. Úgy gondolom hogy. Hogy. Kicsit elkalandoztam ezzel az egésszel. Ho-ho paci! Kicsit fékezni kellene, mielőtt még a szép póniló ledob a hátáról. Megtörlöm a számat a szalvétával, majd szépen a tányérra helyezem, és most már minden figyelmemet a mellettem ülőnek szentelem. Meglep hogy Kende megkínál a vízével. Elfogadom, de ilyen jó vizet még nem ittam. Mármint hideg vizet.
-    Mmm, jó… Olyan mintha most hozták volna magától a Mikulástól. – élvezem a hidegségét, de majdnem félrenyelek, nem is kicsit felháborít az elhangzott mondat.
-    Ki az edződ? Csak mondd meg, és én…. megkínálom muffinal. – mosolygok kicsit zavartan, majd felemelem a tálat, hogy utána vissza is tegyem, leveszek róla egyet, majd pár percig majszolgatom, szerencsére jó a genetika, nem nagyon hízok.
Nem is tudom, pár hete ettem utoljára. Nem lehet mindent egy nap. Egyik nap rántotta és szalonna, másik nap bundáskenyér harmadnap ez-az. Ki is fáradok a gondolataim árján, sajnos többet gondolkozom mint beszélek, mondjuk ez vizsgán a javamra vállhat.
-    Nagyon közel igen, kebel barátosném, ő az egyetlen nagymamám. – mondom a tányéromat nézve, majd felpillantva.
-    Na akkor legalább eltelt… Hm? Ja, nem, nem szokott szerencsére, bár belegondolni is tébolyító. – mondom kicsit merengve
Utoljára akkor akadt be a hajam amikor első évben leültem az első Bájitaltan órára. Méghozzá a széknek abba a csavaros részébe, de bakker nem tudom hogy hívják. Húzta, de egy erőteljes rántással kiszabadítottam egy jó nagy adag hajat, bár pár szál bánta. Ezután csak feltűzve hordtam, de mióta tavaly igazitattam a hajamon, azóta nem szorul be.
-    Néha elgondolkozok hogy milyen volna ha fiú lennék. Nem tudom hogy dilisnek nézel-e, de ez az igazság. – szólok, majd bekapok egy előttem lévő tálcán lévő szőlőből egy szemet, szemkontaktust mérve Kendére.
Bakker megint eszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ördög és pokol, ez az izomláz mennyivel rosszabb lesz holnap! Igen, a csaj csacsogása némileg tompította az érzést, ahogy rá fülelt jó ízű vacsorájuk felett, na de bakker jött ez a semmiség a vízzel! Már kifelé annak tűnhet, semmiségnek, egy beszélgetés közben megejtett apró gesztusnak, na de Kende szemében valami mégiscsak okkal csillan, ahogy Zay poénosan válaszol. Lehűlt a víz. Sikerült. Széles mosolya mögött érzi a késztetést, hogy megölelje a csajt örömében, na de Zayday félrenyel, így csak néhány határozott csapást kap a hátára.
A srác nevetve fújja ki a levegőt, amiről azt se tudta, hogy bent ragadt. Kedveli a csajt. - Azért ne kergesd már el, szükségem van rá - vigyorog. - Te sportolsz valamit? - érdeklődik, miközben újabb adag húst töm magába és szabad kezével mellékesen visszaköszön egy felsőbb évesnek.
Jobban Zay felé fordul testével, hallgat, majd ahogy a csaj felpillant, biccent egyet. - Az tök jó, hogy így ismer, meg küldi a dolgokat.
 Nanemár! Frankón nem érti, hogyan lehet ekkora hajjal élni, még ha jól is áll a csajoknak. Csak muníciót akart gyűjteni, mert erről még lesz köre Darikkal... és abban is biztos, hogy nem ő fogja felhozni, na de nem sikeres az akció. A dolog meg is rázza Kendét. Rendesen. Most miért nem hiszed el?
 Nem kerekedik ki a szeme, zuhan hátra, netán az asztal alá a kimondott gondolattól - és nem csak azért mert izmai ordítanak a legkisebb rezdüléstől is. Már, hogy Kende emiatt hülyének - szkúza, dilisnek - nézi? Aranyos ez a lány. Ha tudná kikkel lóg, a második mondatot skippelte volna, mint a huzat! - Zay, fullos csávó lennél - biccenti oldalra a fejét barátságosan. - Jönnél velem csajozni - eltöpreng és megrándul szája széle - vagy pasizni. - legyint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy megérzés tör rám, de nagyon gyorsan. Este vihar lesz. Ezt honnan tudom előre? Mondjuk, már kiskorom óta megérzem az időjárást, és a változásait. Sokszor maradtam fent éjfél után is, mert megéreztem valamit délelőtt. Rossz idő várható ma éjjelre. Jó párszor be is vált a megérzésem. Pár óra késéssel vagy rossz vagy jobb lett az idő. Ördögi képesség. Bizonyára időjárásjósnak jó lennék. Nem is tudom, a kocka el van vetve. Képesség ide vagy oda, én a mágusvilágban szeretném megállni majd a helyem. Még vacillálok melyik téren döntsek, mert biztosra szeretnék menni. Öntök magamnak egy kis kávét, majd szürcsölni kezdem. Ezt bizony a nap hátralévő részében hálával fogad majd a testem. Nem mindig iszom, csak amikor úgy érzem jót tenne. Ahogy esik, úgy puffan.
-    Jó, megpróbálom! – nézem a kávémat mosolyogva.
-    Oké, de nem ígérem. Én, és a sport azt két külön…. öhm, szakirodalom. – mondom lassan.
Nem kedvelem a sportokat. Jobban szeretem az olvasást. Vagy is az én sportom a szemezés. A könyvvel, illetve farkas szemezni is igen szeretek, és jól is megy. Közben a fiú elmondja véleményét a nagyival való viszonyomról. Visszatérve, az iskolában jó néhány gyerkőcöt megvertem benne. Mármint a farkas szemezésben. Nem is értem, miért nem szerveztek eddig még ilyen versenyt? Mondjuk „evésfutamot” is szívesen vállalnék. Ennek már éppen hangot is adnék, de ránézek Kendére és megint fülig érő szájjal kortyintok.
-    Én totálisan benne vagyok. Most viszont mennem kell Gyógynövénytanra. Palmer professzor kitekeri a nyakam, ha elkésem. Hát, akkor majd látlak. Addig is szép napot! – mondom, majd felállok az asztaltól, veszek egy almát, hogy kedveskedjek a tanárnőnek, végül rákacsintok Kendére majd eliramodok az ajtó irányába. Szerencsére a cumómat nem hagytam ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Alig pár órával vacsora után volt, és Marina máris a konyhában találta magát. Egyrészről egy kis sütihez sosincs késő, másrészről meg a sósnak és az édesnek külön gyomor van, szóval ha tele is ette magát vacsorára, akkor is maradt még hely. Ez köztudott. Vagy legalábbis Marina Darik világában mindenféleképpen. A másik ok amiért pedig aznap este odaette a fene az a kezében ücsörgő kis szalamandra volt, ami hosszú nyelvével elégedetten nyalta körbe a száját, mint valami mesefigura.
- Csak hogy tisztázzuk, van rendes kajád a szobámban, szóval nem foglak minden alkalommal lehozni lakmározni a manókhoz. Van nekik épp elég bajuk nélkülünk is - magyarázta a kis állatnak, majd nagyot harapott a csokit kekszből, amit távozáskor még a kezébe nyomtak. A sörfőzés óta egészen jóban volt a kis lényekkel. Eleinte nem értette ezt a nagy sürgölődés-forgolódást körülötte, de pár óra a konyhában, és a manók is megtanulták, hogy a barna jobban szereti, ha hagynak neki egy kis teret. Szóval betartva a szabályokat már nem is volt olyan rossz a kapcsolatuk.
A lány a vállára ültette a kis szalamandrát, ahol amúgy is jobban szeretett lenni. Surtr valamiért biztonságosabbnak érezte, ha maga kapaszkodik meg Marinában, mintsem hogy a lányra bízza az életét. Pedig egyszer már megmentette.
A barna a zsebébe nyúlt, és előhúzta onnan régi telefonját. Egy gyors mozdulattal kipattintotta a billentyűzetet, és sebesen gépelni kezdett vissza Lokinak. Ennyit arról, hogy ma este hagyja gyakorolni a fiút. Pedig tényleg kellett volna neki. Mármint az illúziómágia nem gyerekjáték. Csak miért ne tehetné meg úgy, hogy közben ott van a legjobb barátja mellett? Marina felsétált a lépcsőn, és máris pittyegett a telefonja. Körültekintés nélkül nézett bele, hogy letisztázzák a szőkével a részleteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az iskolában páran már amúgy is furán néztek rám a filmek iránti őrületem és az SW rajongásom végett, így őszintén szólva nem hiányzott az, hogy kiröhögjenek, amiért évente egy alkalommal jelmezt öltök. Márpedig közelgett a comicon, ahová igyekeztem minden évben eljutni, hol rohamosztagosként, hol pedig a birodalom egyik alakjaként. Ebben az évben Darth Vader-re került a sor, a jelmezt saját magam készítettem szabadidőmben, és már csak a főpróba volt hátra. Tudni akartam, hogy mennyire hatásos a jelmez, mennyire tűnök benne a veszedelmes úrnak, de ezt sem a KH-ban, sem pedig a szobában nem mutathattam be. Ezért döntöttem úgy, hogy magamra öltöm a jelmezt, és kicsit ráhozom a frászt a srácokra. Gerinek csak egy sms-et küldtem, amiben annyit kértem, hogy jöjjön majd a banya portréjához, mert találtam valamit, amitől hátast fog dobni. A jelmezt szépen összegöngyölve, a hónom alá csapva közelítettem meg az egyik portré közeli mosdót, ott húztam magamra, mert azért necces lett volna egy ilyenben végig vonulni a folyosón. Aztán mikor elkészültem, leültem a portré alatti ülőalkalmatosságra, és ott várakoztam. Néhány perc múlva végre neszt hallottam, azt hittem, hogy Geri az, így felkészülve álltam fel, elővettem a jedikardom, majd a lépcsőhöz sétáltam. Pechemre a maszk alatt baromira párásodott a cucc, így nem nagyon láttam ki alóla, nagyjából csak a cipőm orrát. Ennek ellenére lelkes voltam, és már épp húztam elő a kardom, amikor valaki a vállamnak ütődött.- Add meg magad te hitvány - hörögve imitáltam darth wader hangját, bár még mindig nem láttam Gerit, csak feltételeztem, hogy ő lehet az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hirtelen felindulásból nagyon sok minden születhet; egy mű, gyilkosság, egy vad menet, vagy épp olyan elmeroggyant ötlet, hogy nyelvet tanul. Sok a szabadideje, nincs mostanság a toppon, legalább leköti magát és izgatott várakozását, vagy éppen csak a fölös energiáit, bármit, mert igazából tanulni sosem késő, erre ő az élő példa, hiszen elmúlt bőven 27, amikor elkezdte az első évét. Igaz, azt is magának köszönheti, ha előbb enged, ha előbb lábal ki a támadás utána depresszióból és kálváriából, akkor jobban állna és nem érezné úgy magát, hogy mindennel el van késve. A nyelvekkel nem, az angolt ugyan megtanulta, de mindig utált tanulni, könnyebben ment ha filmeket nézett, videójátékot tolt, vagy bármi, aztán mikor sikerült egy jó erős alap, minden könnyebbé vált. Aztán kopott, majd megint erősebb lett, ha beszélnie kell, egészen magabiztos, kis szókincs fejlesztés és minden tökéletes lenne. Nyelvvizsgája sosem jött el, arra is készült, ahogy az akkori jövőben a diplomára, de félbetört minden és sosem fejezte be. Talán megejti, bár úgy nézi, erre nemigen kérnek ilyesmit; ha tud, beszéljen, muglik közé teljesen pedig nem fogják visszaengedni és nem is tudna ő sem, elvégre, egy hely mindig kell neki havi egyszer, amely a mágia birtoka. Így, marad az, hogy majd gyakorolja, aki beszéli. Most viszont nem erre készül, hanem franciát tanulni. Szerinte egy roppant nehéz és fura nyelv, de miért ne alapon, egy beszélgetés alkalmával dobta fel Sophie-nak, hogy tanítsa meg. Van valami megmagyarázhatatlan, apró furcsaság a lányban, amit nem tud megmagyarázni, de ő olyan hippi még mindig, hogy nem lát benne rosszat, így felőle, minden oké és szívesen beszél háztársával. Megérti, hogy nehéz neki a nyelv, és bár néha az akcentus miatt jobban figyelnie kell, sosem volt probléma, hogy megértsék egymást. Szívesen javította ki, ha valamit rosszul mondott, de cseppet sem rosszindulatból.
Ahogy majd ma is, ha úgy alakul. Egyelőre ő már itt van, a megbeszélt időpontban ül a könyvtárban. Van egy füzete, meg egy tolla, több nem is kell, szótárat meg szerzett a polcokról, így az pihen még a keze mellett, amely az asztalon pihen, mert a másikkal meg állát támassza. A magyar-francia kötet lapjait olvassa és keres ki olyan szavakat mint: csavarkulcs, klumpa, vödör, mert nem a legfontosabbak, csak éppen ezek jutnak eszébe. A hangjára emeli fel fejét és tekintetét.
- Maillet – inkább fonetikus, mint szép, de ő most a kalapács szót szedte ki. – Bocsi, szia. Semmi gond, elszórakoztattam magam – emeli meg a szótárat, majd becsukva teszi a másikra és kiegyenesedve nyújtózik kicsit, míg a másik leül. A tollak felé néz, majd előre dőlve nézi a felhozatalt.
- Hűha. Írhatok valamelyikkel? – odanyúlva válogatja át a színeket és a lilára esik a választása, kicsit szemtelen módon már le is firkálja saját aláírását a saját füzetébe, majd visszateszi a tollat. – Pöpec. Én a szagosakat bírtam, na de – köhint, hogy komolyra veszi a szót, majd lazán vállat von. – Mindjárt végzek, sok az időm és ha az angol már megy, a latint muszáj valamennyire tudni, úgy gondoltam, miért ne. Persze, csak ha van időd. Cserébe, ha valami nem oké, segítek a magyarban, vagy az angolban, vaaagy ha vannak növényeid, abban – valamit valamiért elven, de igazából, nem erőlteti, ha nem muszáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Természetesen nem tudott egyszerre enni, háziállatozni és még gépelni is a barna, így míg előbbit szimplán a szájába biggyesztve tartotta, addig kisállatára nem is figyelve gépelt a régi telefonján. Olyannyira el volt saját kis világában, hogy a folyosóról érkező hangokra se figyelt fel, pedig alapjáraton nincs baj a hallásával, pláne, hogy kis szalamandrája is éberebb lett egy pillanat alatt.
Szóval még egyszer. Süti a szájban, telefon a kézben, a gyík meg a vállon, erre a semmiből a lány elé ugrott ez a figura. El lehet képzelni, hogy Marina mennyi mindent őrzött meg kincseiből. Felsikkantva ugrott egyet hátrébb, közben nem hogy csak a süti esett ki a szájából, de az elektronikus eszköz is a kezéből. Hangosan csattogott végig két három lépcsőfokot is lefelé, de a barna túlságosan el volt foglalva azzal, hogy az előtte álló... feketeséget nézze ahhoz, hogy olyan apróságokkal foglalkozzon, minthogy túlélte-e a telefonja az esést.
- For søren! Mi a fészkes fene... vagy te? - kérdezte teljesen kiborulva dán akcentusán, és megtartva a kettejük között kialakult egy méteres távolságot mutogatott az előtte lévő alakra. A kis szalamandra perzselni kezdett a hátán, ahogy érezte gazdája félelmét, de az igazi tűzijátékkal még kivárt.
Amint a másik alak mozogni kezdett, a lány úgy kezdett el lassan hátrálni, és jobb keze azonnal kiszabadította tartójából mélyzöld pálcáját.
- Figyelmeztetlek, hogy rengeteg átkot tudok rád szórni egyetlen rossz mozdulatért - fenyegetőzött azonnal, meg sem várva, hogy a fölé emelkedő alak valamit szólhasson. Valamiért még a hátán is felállt a szőr az alakot látva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lili felmutatta az almáját válasz gyanánt, mielőtt fogait a gyümölcsbe mélyesztette volna, és nagy szemeket meresztve bámult a kibontakozó dráma irányába. Közben kultúráltan csámcsogott, és barátnője tekintetét követve elszakadt egy pillanatra a műsorról, hogy a tanári gárdára pillantson, akiket láthatóan cseppet sem érdekelt pár veszekedő diák. Vagy hozzászoktak már a mindennapos drámázáshoz a kastélyban, vagy ők maguk is benne voltak egyben. Ki tudja?
- Donoszkák - kommentálta Lili komoly ábrázattal bólintva egyet, mint aki elkönyveli magában a tanárok aljas tanítási szándákának tettét. Hogy majd mikor eljön a bosszú órája, ő készen álljon.
Persze dehogyis, ő még hírből sem tudta, milyen az, csúnyán nézni is csak a filmekből tanult meg, és nem is utánozta túl jól az arckifejezést.
- Hogy a.. - kezdte aztán, de elharapta a mondatot, és helyette, nem túl diszkrétan inkább kezeivel formált a levegőbe két szép kerek formát közvetlenül egymás mellé. És még pár másodpercig forgatta ujjait a levegőben Polli előtt, hogy biztosan megértse a lány, hogy ő érti, amire gondolt, de értse ő is, hogy érti, amire gondolt.
Aztán gondolt egyet, és mivel a zsivajban egyre kevésbé lehetett hallani, miket beszélgetnek a szomszédban, Lili úgy döntött, szinkronizálja - többé kevésbé - a lány szájmozgására illeszkedően amit hallani vél. Persze semmit se hallott, ezért azt mondta, ami épp eszébe jutott.
- Én megmondtam, úgy megmondtam neki, hogy simogasson inkább mandragórákat fülvédő nélkül - Még a hangját is kicsit elváltoztatta, és a hangsúly emelkedett-csökkent, ahogy illett. - Együnk tárcát!
Az utolsónak semmi értelme nem volt, de legalább majdnem kapcsolódott a szőke tekintetét magára vonó legközelebbi tárgyhoz. Ami egy tálca volt, méghozzá seteményes, és Polli elmondása alapján három kuvfróf is elfért rajta. Csak!
- Az kevés, nagyobb nincsen? - érdeklődött Lilkó körülkémlelve az asztalon, már ameddig ellátott. Volt minden, mi szem szájnak ingere, de legalább négy rúd seteménnyel megrakott tálca egy se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Vajas ábrázattal vigyorogva bólint Lili almájára. Általában ő maga is el szokott nyammogni egyet minden nap, kivéve, amikor más gyümölcsöt eszik, meg persze akkor, amikor nem is eszik. Mindig mondják neki, hogy több zöldséget meg gyümölcsöt kéne fogyasztania, na de számára a legzöldebb dolog, amit szeret, az a zöld alma, így elfogadja zöldségnek.
- Tegnap… - Kezd bele még üres szájjal a panaszkodásba, azonban újabbat harap a pirítósba, pont úgy eszik, ahogy egy úrinőtől elvárható. – Töpp, mint ety órát készültem máva. – Folytatja felháborodással a hangjában, bizonyos benne, hogy Lili megérti. Hát milyen dolog már, hogy egész nap óráik vannak és még utána is tanulni kell? Hát akkor mikor fog kilógni Bogolyfalvára? Hétvégén, mint mindenki más?
Gyorsan befejezi a pirítós ropogtatást, hogy jobban hallja a drámát, ami éppen kibontakozni készül. Lopva a tanárokra pillant, ahogy Lili teszi – reméli, hogy az előbbi mondatát sem hallották, nem csak a szappanoperát. Vagy titkon ők is figyelik, hogy mi történik, hogy aztán jól ki tudják a diákokat beszélni? Vajon őket is érdeklik a pletykák meg a diákok dolgai, vagy csak az ő kis ingerszegény életükbe hoz ez némi izgalmat?
Mindenesetre egyre több későn kelő kóvályog le a Nagyterembe, ami hangzavart is hoz magával. Homlokát ráncolva csóválja meg a fejét, de egyelőre bírja még, bár kétségtelen, hogy a szíve erősebben ver még anélkül is, hogy 50 percig ázott fekete teát ivott volna. Próbálja magát átadni a Lili által tolmácsolt dolgoknak, a szőkeségnek valószínűleg jobban megy a koncentrálás ebben a tömegben. Ezek is rághatnának beszéd helyett. - Tárcát? Az olyan süti, mint a lekváros buksza? -Kérdi döbbenten az asztalra pillantva, azonban ott csak az üres seteményes tálca kacsint rá vissza. Meg is lepődik, de aztán rájött, hogy a fémen tükröződik valami, nem kacsintott az sehová. – Ezen lehetett a túrós tárca is? – Motyogja az orra alatt, bár valószínűleg Lili is meghallja a magában való beszédet. Amikor befejezi az élet nagy kérdéseiről az eszmefuttatást, válaszol Lili kérdésére. – Kevés hát, hogy betömték. Remélem van még. – Tárja szét a kezeit a fejét csóválva. Buksiját megállítja a rellonosok asztala irányába, ahol is megpillant két koglófot. – Nekik még van. – Suttogja fejével kettő-hármat a zöldek irányába bökve. Hát milyen dolog az, hogy a Rellon nagyobb tálcát kapott, mint a Levita?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az igazat megvallva meglepte Belián kérése, elvégre sokan úgy rettegnek a francia nyelvtől, mint a tűztől, sőt talán még jobban is. Pedig nem olyan nehéz, ráadásul gyönyörű.
Igaz, a szépség szubjektív, hiszen rengetegen utálják az orrhangokat, ami a franciában van, ráadásul elriasztja őket, hogy általában a szavak felét nem kell ejteni. Meg persze a hátul képzett r-rel sincs mindenki kibékülve, valamelyik évfolyamtársa ahhoz hasonlította, mintha valaki köpni akarna. Pedig egyáltalán nem olyan… maximum egy kicsit.
Annak ellenére, hogy véleménye szerint a francia az egy könnyű nyelv, természetesen megérti az emberek előítéletét vele szemben, elvégre nem hangzik egyszerűnek. Ráadásul ő maga is sokszor küszködik még a saját anyanyelvével is. Hiszen magyar az anyukája, elvégre ez az anyanyelve, de gyakorlatilag később tanulta meg egy kicsit és akkor is keveset használta. Nem szerették volna, ha az iskolába kerülve nyelvi nehézségei vannak, meg hát ugye egy család már beszéljen olyan nyelven, amit minden egyes tagja megért. Így az apukája miatt evidens volt, hogy a magyar háttérbe kerül, annak ellenére, hogy az anyukája igyekezett megtanítani nekik. Valószínűleg nincs túl jó nyelvérzéke, ha sem a magyar sem pedig az angol nem megy úgy, ahogy szeretné. Érdekes módon, az olaszt nagyon könnyen magára tudta szedni, de ez valószínűleg azért van, mert mind a két nyelv újlatin, egészen hasonló gondolkodásmódot igényel – a hasonló szavakról nem is beszélve.
A fiatal férfi azon kevesek egyike, akik nem tartják különösnek Szofit – de legalábbis nem mutatják azt. Tudja, hogy ő is tesz érte azzal, ahogy titokzatoskodik, meg hát nagyon sok embert zavar a szeme, többször kapott már rá megjegyzést még a Beauxbatons alatt is. Mindig olyan, mint aki csodálkozik – ő legalább is így írja le, mások szerint a lelkükbe bámul. Mindenesetre most őszinte meglepődés tükröződik kékjeiben, amikor meghallja a kalapács kifejezést. Először nem érti, hogy miről van szó, aztán leesik neki, hogy magyaros fonetikus franciát hallott imént. – Áh, malliet! – Ismétli Belián után kiejtve. Igyekszik nem túl gyorsan beszélni, hogy felszedje a kiejtést. – Miért kell neked kalapács? – Kérdi halvány mosollyal az arcán. Nem éppen az első szó, amit az emberek meg szoktak tanulni franciából. Bár kétségtelen, hogy szép szó. – Szia! – Köszön vissza halványan elmosolyodva. – Salut! – Teszi hozzá gyorsan franciául, ez mégis fontosabb szó, mint a kalapács – bár lehet valamiért nagyon fontos ez Belinek.
A helyére ülve boldogan teríti szét a tollait – mások furcsának találják, hogy ilyenekkel ír felnőttként, de ha egyszer neki ezt tetszik? Kicsit kihúzza magát, amikor végre talál valakit, aki nem forgatja a tekintetét. – Igen, ámelyik tetszik. – Tenyerével az összeset Belián irányába tolja, hogy nyugodtan válasszon csak. – Áh, áz illátos. Volt nekem is, amikor kicsi voltam. – Jobban belegondolva most sem bánná, ha olyat kéne használni. – Meg vannak olyanok, amik színet változtatnak. De azzal nem jó… színet kódolni? – Sosem használta még ezt a kifejezést magyarul, mindig csak a fejében fogalmazta ezt meg, az pedig egyértelműen nem magyarul történik a mai napig sem. Vagyis néha magyarul is gondolkozik, de francia szavakkal egészíti ki, ami előbb jön. – Ráérek, hetente egy-kettőször. Nem minden nap megyek el… - Azt tudják, hogy dolga szokott lenni franciahonban, azonban mindig valamivel kimagyarázza, család, valami színházi munka. Amilyen kis tesze-tosza, valószínűleg nem feltételezik, hogy a színpad közelében van a feladata. – Tudol jól angolul? Nekem az olyan ne’éz! Az olasz nem… Pedig én próbáltam, komolyan! – Tárja szét a kezeit, hogy kifejezze a tanácstalanságát. Valószínűleg itt rossztanuló hírében áll, ezért nem olyan meglepő. De neki kicsit rosszul esik, hogy az illúziómágia előbb megy, mint az angol. – Nekem nincs időm a növényekre. Mámának van kertje meg fűszerei. Friss provancei keveréket csinálunk né’á. – Fogalma sincs, hogy ez miért érdekelné Beliánt, de ő egyszerűen imádja azt az ízesítést, még a sült krumpliját is provancei sóval szórja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csak addig szakadt el tekintetével a drámáról, míg a tőle telhető leghitetlenkedőbb ábrázattal odafordult Pollihoz, azt tátogva, hogy "na neee", mert hát egy teljes órát?! Az nagyon durva! Főleg, hogy még több is volt annál.
Persze mostanában Lili is rászokott a tanulásra, elvégre vizsgaidőszak volt, ha máskor nem is, legalább ilyenkor sokkal jobban kellett igyekezni, mert rém ciki lett volna levitás létére megbukni. Azt persze, hogy hogy is került éppen ebbe a házba, még most se teljesen értette, de ha már nekiállt volna kutatómunkát végezni a témában, azzal validdá változtatta volna, így pedig megmaradt örök rejtélynek, amin sorra mindenki elcsodálkozhatott.
Almarágcsálás közben próbált tovább szájról olvasni, és persze nyilván nyomban közvetítette is barátnőjének azt:
- Zeller piros tojás, menjél ki rajzolni, de nem ám fogkrémmel, mert kettő volt a nyalókából. - Nem nagyon kellett merengenie rajta, hogy ennek semmi értelme, de azért Pollira pislantott, ő érti-e a dolgot. - Ez szerintem kutyafüle, nem lekváros buksza.
De nem kevésbé izgatta a fantáziáját a seteményes tálca esete, ami üres volt, de mikor volt is rajta kuglóf, akkor sem elég. Hiába na, ő nem érte be kevéssel, kicsit falánk volt, bár az is igaz, hogy a szeme többet kívánt, mint ami valójában pocakjában kényelmesen elfért. És a túrós sütemények különösen közel álltak a szívéhez, vagy inkább a gyomrához, szóval az eridonos szavaira csak még jobban összefutott a nyál a szájában.
- Nagyon remélem, hogy van még, mert sütizni akarok! - jelentette ki, majd követte Polka fejmozgását a Rellon asztala felé, és ott meg is pillantotta az egyelőre érintetlen seteményes tálcákat.
Gondolkodás nélkül felpattant, és annyit se mondott, hogy rögtön jövök, mert már suhant is a zöldekhez kunyerálni. Összeígért mindenféle szépet, meg finomat cserébe, de igazából választ sem várva hagyta hátra az értetlen rellonosokat, egy tálca hűlt helyével az asztalukon.
Lepakolta Polli meg saját maga közé az édességet, és már vette is a szájába az első darabot, miközben tekintete a szappanoperába illő események felé fordult.
- Dördénd vabami amig dem voldam idd? - kérdezte morzsákat szórva az ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Komoly ábrázattal bólogat, hogy neki milyen sokat kellett tanulnia. Pedig mennyi minden mást is csinálhatott volna abban az időben, de neem, neki a könyv meg a pergamen volt a társasága. Pont úgy tesznek, mintha ez egy komoly oktatási intézmény lenne, noha alapképzés a neve. Nem az alapokat kellene megtanítani?
De tanul ő, persze nem szívvel, mert akkor levitás lenne, nem eridonos. Bátran tanul? Hát, nem éppen, de legalább azért tanul, hogy kevésbé legyen gyáva, amikor vizsgázni kell.
Narrátor: nem az.
Mindenesetre vannak itt mások, akik nem félnek a következményektől. Bár amilyen kis bambák a tanárok – vagy élvezik a showt, de vajon hogyan hallják? -, nem lesz itt baj. Kevesebb szidás, több műsor.
Szemeit kerekre nyitva hallgatja Lili tolmácsolását. Nem biztos benne, hogy egészen erről van szó, de végül is miért ne? Van, hogy az ember a dühtől már azt sem tudja mit beszél, akkor a másik hogyan tudná, nem? – Azt hiszem nem mosott fogat a srác reggel. – Feleli fintorogva. Hát micsoda dolog ez? – És még ez akar csókolózni? – A csók Polli számára eleve egy undorító dolog, amibe, ha belegondol is felfordul a gyomra. Fogalma sincs róla, hogy hogyan tudnak mások olyan lelkesen beszélni róla, sőt vágyni az elsőre. Ha neki meglett volna az első, biztosan elkönyvelné utolsónak is egyben, legyen akármilyen epres ajakbalzsam a fiú száján.
Különben is a cseresznyéset szereti.
- Kutyafüle? Van olyan is? Mint a macskanyelv? – Kérdi a száját félrehúzva. Gyerekkorában azt hitte, hogy igazi macskanyelvek vannak a dobozban, amin annak a helyes cicának van a feje. Csodálkozott is, hogy milyen beteg dolgok vannak a mugli boltokban, de pozitív csalódás volt, amikor kibontván csokoládét talált benne.
Nem finom csokit. De csokit.
Mi nem lesz még finom? Ha a rellonosok bedurvulnak, mert kérnek a sütijükből. – Liliii! – Nyüszít utána, amikor rájön, hogy mit tett. Hát szabad ilyet? Riadtan hüppögve figyeli az akciót, és meglepve csodálja, hogy Lili nem is két kuglóffal, hanem mindjárt az egész tálcával tér vissza. – Ezt hogy csináltad? – Hüledezik a megrakott seteményes tálca látványán. Egészen békésen fogadták a zöldek asztalánál. Polli biztos benne, hogy őt felfektették volna almával a szájában a tálcára, mint azzal a malaccal szokás. Hogy kiverje a képet a fejéből, gyorsan meg is rázza azt.
Mivel már fogyatkoznak az emberek, ezért jobban lehetett hallani az eseményeket az asztaltól, amire el is felejtett figyelni. – Volt egy csatt. Mármint nem ilyen, – Mutat a hajába, amiben nincs is semmilyen csat- hanem puff. Csitt-csatt. – Egy köszit elmormolva elvesz egy sütit a tálcáról, majd újból megfordul, hogy lássa a vért, azonban mindenki egyben van. A lány az arcát a kezébe temetve sír, a fiú megszégyenülten távozni készül. – Megütötte a lányt? – Ájuldozik tátott szájjal. Elvégre azért bőg, nem? Azonban az egyik barátnője odakiáltja a srácnak, hogy kér-e még.
Még kajával kínálják? Micsoda világ ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sophie sok tekintetből nem hétköznapi, csakhogy ő nem szokott beleállni ezekbe, hogy beszéljék ki, legyen már valami téma, ha éppen nem olyan, mint az átlag. Van egy olyan kisugárzása, amin az ember elidőzik, megjegyzi, ahogy a porcelánbaba-szerű arcocskát is, mégsem ez az talán, amely miatt leül annak idején beszélni mellé. Nincs sok közös órájuk, hozzá hasonlóan, a nő sem van mindig itt, a faluban él és sokat utazik, abba már nem mentek bele, hogy miért, mert dolga van és ahhoz nemigen volt sosem köze. Nem vájkált és vájkál senki életében, de azt a másik is láthatta, hogy szívesen beszélt, még akkor is, ha Sophie-nak nehezebben megy a magyar nyelv és ezt hallani is. Egy kicsit emlékezteti egy régi, múltban pihenő felállásra, az akcentus, amely hirtelen tűnt el, mely ok volt arra, hogy akkor is találkozzanak. Hitetetlen, mintha egy másik életben lett volna, de mosolyog rá, kellemes, még ha a hétköznapok most nehezebbek is. Nincs semmi baj, nyugtatja magát folyamatosan, amennyire tudja. Csak nem mindig megy.
Szeretne ezért is tanulni, mert míg dolgozik vagy azzal foglalja le magát, addig sem kesereg, addig is más, működik. Legalább addig is szocializálódnak, sosem árt az se, az új dolgok tanulása mellett, főleg úgy, hogy újként kell egy közösségbe illeszkednie. Könnyebb úgy, ha nem zárkózik el előle mindenki és fordítva, mert tudja, hogy mennyire nehéz megindulni, elkezdeni, aztán beindul az és megy, lassan, majd biztosabban. Ha meg ezzel is segít, akkor már megérte.
- Malliet – utánozza le, bólogatva, mint egy jó papagáj, akinek megvan az új, napi szava. A kérdésre azonban aprót nevet, majd ujjával a szótárra bök. – Semmire, csak random keresgéltem szavakat, hogyan néz ki franciában, míg ideértél – egyszerű időtöltés, nem kíván lakást felújítani vagy épp csak vásárolni a barkácsboltban, azt játszva, hogy ő francia. Be is csukja a szótárt, hogy a másik mellé csúsztassa, nem tudja, lesz-e rá szükség, de hozta.
- Kerestem ilyet, hátha – fejezi ki szóban is, hogy ő készült bizony, valamennyire, amennyire ettől a könyvtártól kitelt.
- Salut! – köszön szintén, majd rá is veti magát a kipakolt tollakra. Na, már jobban készült a másik, neki ennyi tolla nincs, csak kék, de most lesz más, amint képes választani. Egyikkel-másikkal egy-egy apró vonalat húz, tesztelve, mennyire valid a szín, amit kívülről lát, végül, amelyik mellett döntött, azt egyelőre a füzetre helyezi. Persze, csak kölcsönbe.
- És illatos radír? Nem tartott mondjuk sokáig, kiszipkáztuk belőle az illatot – meg azt nem is teszi hozzá, hogy a lányoktól nyúlták le, majd aztán szolgáltatták csak vissza. De hát, a diákévek már csak ilyenek.
- Színekkel kódolni? És valóban nem, mert egybefolyik, nem tudni hol kezdődik ugyan az vagy a másik szín. Így jobb – mutat a kavalkádra, miután kicsit kisegítette szóban, hogyan is használja a kifejezést, cseppet sem kioktató éllel. Lesz még alkalma bőven a lánynak javítania majd azt, ami kijön a száján.
- Oké, majd egyeztetünk. Ha végzek, tudsz jönni hozzánk, ott cserébe adok finomat enni is – ajánlja, hogy nem kell a könyvtárban kuporogni, ha megmondja, milyen könyvet vegyen meg, akkor azzal már előrébb lesznek. De ez még a jövő zenéje, még van egy kis idő a végéig. Majd megbeszélik.
- Hát nem mondanám, hogy perfekt vagyok, de tudok, igen. Kacifántos, főleg a hatmillió igeidő és a nyelvtan. Hmmm. Hát, ha tudok valamibe segíteni benne, akkor csak szólj – mert ő elhiszi, hogy próbálta, hát akkor, tessék, itt van cserébe. – Az olasz is jól hangzik, keresztapás lennék tőle, de egyszerre csak egy – nevet egy sort, hogy ő akkor készen is áll, de nem baj, ha csevegnek kicsit előtte, nincs időhöz kötve semmi sem.
- Jaj, az nagyon finom! Én is csináltam már, még van is belőle. Bár nem mondom, nem a kedvencem a francia konyha, de megvagyunk – inkább olasz, kínai, távol-keleti, minden, főleg a magyaros, hús legyen benne és akkor minden tökéletes.
- És akkor… mit kell most majd csinálnom? Te beszélsz és én visszamondom? – kérdez, hogy akkor hogyan is képzelte el ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt különösebben jó szájról olvasásban, de mikor úgy döntött, hogy fordít Pollinak, nem is mondta neki, hogy amit közvetít, az pontos is lesz majd. Valamit így is sikerült mindenesetre kihámoznia az elhangzó szavakból, legalábbis eridonos barátnője leszűrte a lényeget.
Lili is kissé elfintorodott, bár neki a csókkal úgy általában véve semmi baja nem volt, sőt! Már két emberrel is kipróbálta, de mindkettejüknek rendben volt a szájhigiéniája.
- A kutyafüle az olyan.. olyan hogyishívják. Mint a humbug - felelte aztán Polli értetlenkedését hallva, de rögtön tűnődő kifejezés ült ki arcára. - Várj, az is eléggé kajának hangzik.
És hogy mi volt még az? Aminek már csak a hűlt helyét találták a seteményes tálcán, és ami miatt Lili kénytelen volt megkörnyékezni egy másik ház asztalát, ami történetesen épp a zöldeké volt. Ő nem félt a rellonosoktól, sőt, szerette őket, élvezte, mikor náluk vendégeskedett, így hiába bámult utána Polli megrendült arckifejezéssel, mint aki úgy érzi, most látta barátnőjét utoljára életben.
Nem csak, hogy túlélte a kis kitérőt, de még tálcát is hozott Polli nem kis döbbenetére. És nem üreset!
- Hát úgy.. odamentem, felemeltem... - visszapillantott a sárkányosok asztala felé, mintha valami borzalmas gonoszt szabadított volna el az előbb, és most készülne rátámadni, majd vissza Polleszra. - ...és idehoztam.
Kicsit összezavarodott ezen, nem gondolta, hogy talányt okozhat a tálcaemelgetéssel. Bár igaz, lebegtethette is volna, teljesen muglis volt tőle a két lábán odabattyogni és a kezét használni, sőt, mind a kettőt, hiszen nehogy véletlenül el találja ejteni ugye.
Szája teli, szeme pedig a drámán, és közben Polli összefoglalóját hallgatta. Az események passzoltak az elhangzottakra és Lilkó nem győzött pillázni.
- Szerintem a fijút pofozták meg, amiért büdi szájjal smacizott. De azt hiszem, hogy nem a szagával volt baj, hanem azzal, hogy nem a barátnőjével csinálta.
Hát ki csinál ilyet? Mármint, ki hagyja, hogy egy fiú csókolgassa, miközben annak barátnője van? Vajon a lány is kap majd csattot? Persze nem a hajbavaló fajtából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Azt kell mondanom, hogy ez a jelmez a kelleténél is jobban sikerült, mert nem csak kívülről volt sötét, de belülről is. Semmit sem láttam a sisakon keresztül, csak homályos foltokat, ezért is téveszthettem össze az érkezőt Gerivel. Nem számítottam arra, hogy ilyen időpontban bárki más járkálna a portré közelében, így rám hozta a frászt a sikoly, amiből máris arra következtettem, hogy valami csajszi állhatott velem szemben.  - Mit mondasz? Franc ebbe a sisakba, nem hallom, várjál már - nem egészen volt érthető minden szó, így mivel se nem láttam, se nem hallottam, a sisakom után kaptam, és próbáltam azt lehúzni a fejemről. Ezzel így elszórakoztam pár másodpercig, nem tudva arról, hogy már egy pálcát is rám szegeztek, így ez csak akkor vált számomra világossá, amikor lehúzva fejemről a sisakot, megláttam a csajt. - Hóhóóóó, csak óvatosan azzal a pálcával - védekezően emeltem fel a kezeim a magasba, legalábbis az egyiket, mert a másikban még ott fityegett a sisak. A szemüvegem is csálén állt, hála a sisak utómunkájának, ami a hajamat sem kímélte, mert olyan kócos-borzas voltam, mint egy erdőt átakrobatikázó, meggyűrt mókus. - Én lenni E.T, jönni messzi messzi galaxis - próbáltam a dolgot elhumorizálni egy mosollyal, közben Spock kapitány jelét mutattam felé, hátha vágja ezeket a filmes sztorikat. Ha igen, akkor nyert ügyem van, és együtt nevetünk, ha nem, akkor megszívtam, és kénytelen leszek előkapni a jedi kardomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Hogy mennyire bízott meg abban a nagy fekete maskarában, ami előtte tornyosult? Nos... mondjuk úgy, hogy előbb simogatott volna meg egy hiúzt, minthogy még egy pillanattal többet kelljen azokkal az élettelen feketeségekkel farkas szemeznie. Aztán valahonnan mintha belülről szólaltak volna, vagy legalábbis olyan szűrt volt a hang. Egy grimasszal a fején nézte végig Mae, ahogy a srác leeszkábálta magáról a maszkot, és lássanak csodát így már nem is volt olyan rettentő.
Összeszűkült szemekkel méregette a másikat, aztán kisvártatva csak leengedte a pálcáját.
- Nem tudom milyen messzi galaxisból jössz, de ha van ott csokis keksz, akkor tartozol egyel nekem - jelentette ki, és a földön lévő, félig megcsócsált édességére mutatott. - És lehet, hogy egy telefonnal is - tette hozzá, ahogy a készülék után lépkedett. Természetesen nem volt olyan szerencséje, hogy az is tönkremenjen. Az ég is azt akarta, hogy használja azt a vackot.
- Amúgy meg E.T., egyáltalán nem menő amit leműveltél. Ez a robotisering robotizáció amivel együtt élsz nem azért van, hogy másokkal kiszúrj - pattogott, és mérgesen csak még jobban kihallatszott az akcentusa. - Vagyis... igazából nem tudom, hogy miért van. Miért van? Mi lesz, ha megnyomom a gombot? - lépett közelebb a lány, mert dühe úgy tűnt egyre inkább kezdett elpárologni, ahogy valami másra terelődött a figyelme. Közben szalamandrája figyelme is jól elterelődött, és gyors kúszással már ment is a süti felé. Komolyan, állat és gazdája le se tagadhatná egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

-Hm? - egy pillanat erejéig értetlenül néztem farkasszemet az ifjú, ám harcias padawannal, aztán tekintetem a föld felé siklott, majd rögtön ki is szúrtam az említett finomságot, tőle nem messze pedig a telefont. - Zsír - egy vigyorral csak ennyit közöltem, mert ez egyértelmű jele volt annak, hogy hiteles a jelmez és durvábban ráhozom a frászt, mint maga Darth Nagyúr tenné. Az örömöm azonban nem tartott túl sokáig, mert a tény, hogy menő a jelmez, még nem törölte ki a vétkemet. Emiatt sietve, lovagias üzemmódba kapcsolva léptem a készülék után, ha sikerült beelőznöm a lányt, akkor felkaptam a készüléket, és vetettem rá egy pillantást, mielőtt még átadtam. - Telefonnal nem - rámosolyogtam csak úgy Ádámosan. - Húúú, perzselnek a szavaid szépségem - éreztem ám, hogy a kis akciómmal kellően ráhoztam a frászt, de próbáltam elhülyéskedni, hogy egy kicsit meglágyítsam a szívét. - Ez egy olyan dolog, amit a földiek nem érthetnek, ezt csak egy E.T értheti. Mond, ismered azt a filmet, aminek a címe Star Wars? - néhány másodpercig vártam, közben beletúrtam a hajamba, hogy hátrasimítsam azt a pár szálat, amit összevissza gyűrt a sisak. - Nyomd csak meg, és meglátod - mosolyogva tartottam felé a fejfedőt, hogy kedvére nyomkodja azt. - Hörrrhörrr…az apád vagyok Luke höörrrrrhörrrr - adta ki magából a masina a hangot. - Öhm, azt hittem, ezt kitöröltem. Múltkor átprogramoztam a “Na mi a helyzet Leia hercegnőre”, de úgy tűnik, nem működik ….- elhúztam a számat, mert ezzel a Luke-os dumával legfeljebb srácokat lehetett volna felszedni a comic con-on, pedig a cél az volt, hogy legalább a macskanő számát megszerezzem. - Na mindegy, annyira nem jó, mert nem kényelmes, és összekócolja az agyad. Viszont úgy látom, hogy sütivel már más is jön. Ez a gyíkhaver nagyon be van gerjedve a sütidre - jegyeztem meg, utalva a földön csámcsogó kis állatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem egy sokoldalú ember, de legalább próbálkozik. Többnyire. Nagyon sokszor irányítják a félelmei, melyek a fejében teljesen valósnak tűnnek, noha a tények nem azt támasztják alá, hogy annyi mindenért kéne aggodalmaskodnia. A párkapcsolat is egy olyan dolog, hogy látja a szüleit együtt, meg a sok összebújó eridonost a klubhelyiségben, de valamiért mégis visszataszító számára. Ez a látvány pedig megerősíti, még ha nem is ért mindent, hogy mit miért mondanak a másikra, mert hát… eléggé kusza kifejezéseket használnak.
Megnyugtatóan veszi tudomásul, hogy Lili is elfintorodik a csók  gondolatától is. Néha azt hiszi, hogy tökéletesen mindenben egyformán gondolkoznak – persze a rellonosokat leszámítva.
- Humbug? – Kérdez vissza fejét enyhén oldalra borítva. – Ó, hát persze, a humbuger! – Kap a fejéhez, majd gyorsan bólint is párat megerősítésképp, hogy ő bizony tudta ezt és Lilkónak teljes mértékben igaza van, ez kaja. Bizonyosan más nyelvjárásban mondják Talároson, mint Tatán, hiába olyan hasonlóan kezdődik a neve. Vannak érdekes akcentusos emberek.
Meg vannak olyanok, akiknek nem az akcentusa a legérdekesebb. Igaz, a Rellon ház tagjaira kevésbé szokása használni ezt a kifejezést, sokkal inkább a rémisztő, borzasztó és kegyetlen jelzők jönnek a szájára, már ha egyáltalán kimeri mondani és nem marad meg gondolati szinten a dolog. Lili ez teljesen máshogyan látja, bár Pollinak is el kell ismernie, hogy túlélte a lány minden különösebb balhé nélkül. – De… nem szóltak semmit? – Kérdi tovább aggodalmaskodva, hiszen az ő fejében egyszerűen nem áll össze a dolog. Mindenesetre a seteményük finom, remélhetőleg nem mérgezték meg. Túl könnyen ment. Rágás közben szemei egy pillanatra kikerekednek, azonban lassan, színpadiasan csak lenyeli a falatot és tétován Lilire pillant. Nem tűnik betegnek. Elvégre onnan tudnák, hogy Lili épp el fog vinni tőlük valamit és pont ezt. Neem, nem mérgeznek előre dolgokat. Megkönnyebbülten sóhajt fel és harap újabbat a sütiből. – Én tuti nem mertem volna csak úgy… odamenni... meg felemelni és idehozni. – Ismeri be szégyenlősen lefelé pislogva, majd fejét lassan a zöldek asztala felé fordítja, mintha onnan várná, hogy hívják oda.
Persze gyanús lenne, biztosan nem menne. Tuti kicsúfolnák.
Azonban a közelükben trappolva távozó fiatalemberre visszaterelődik a figyelme az eredeti témájukhoz, aminek semmi, de semmi köze nincs a rellonosok asztalának, elvégre nem annál történik. – Gondolod? Hümm… - Az utolsó m-re belátja, hogy ez bizony így lehet, de pont a zöldek irányába ájuldozott Lili után, amikor ez történhetett, ezért hallotta csak a csattot. – A barátnőjével? Meg is érdemelte, hogy nem mosott fogat. – Karjait színpadiasan összekulcsolja, mint egy szigorú tanár néni. Ez felháborító. – Én tuti nem csókolnék meg büdiszájú fiút…. sem. – Jelenti ki határozottan, ajkait kissé kicsücsörítve. Ki akarná a dörzsit érezni a másik fogán? Bleeh.
Közben a fiú megáll, hogy valamit visszakiabáljon, ahelyett, hogy kimenekülne az egyre érdeklődőbb nagyteremből. Valaki a háttérből beszól, hogy kuss legyen már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Nem teljesen tudta hova tenni a srác reakcióját. Mármint ha az ember túl sok sütit eszik akkor biztosan zsíros lesz, meg hát kicsit olajos is a tésztája talán, de egyértelműen előbb ugrott volna a barna szájára a "cukor" szó. Nem működhet mindenki ugyanúgy, lehet, hogy a másik durva diétával küzd.
Mielőtt lehajolhatott volna, már a másik meg is előzte, szóval csak egy flegma arccal elvette tőle az eszközt, és tovább magyarázott neki a.. mindenről. Mert hogy totálisan nem okés, ami a srác fejében zajlik, az biztos. Ha Mae nézett volna így ki, akkor tuti hogy a lehető legjobban próbálta volna rejtegetni a mellkasába épített panelt, nemhogy még fel is hívni a többi ember figyelmét rá.
- Filmet? Ez az egész egy film miatt van? - kérdezte a lány, és az arcára olyan gyorsan ült ki a döbbenet, hogy lassított felvételt kellett volna készíteni róla. - Ilyen veszélyesek azok a mugli izék, hogy valaki örök életére arra a sorsra jut, hogy egy cyborg legyen? - akadt ki azonnal, mert hát egész eddig próbálta rávenni a fiúkat, hogy menjenek el megnézni egy ilyen mozgóképet, amiről a mugliismeret tanár néha beszélt, de ezek után megy a halál. - Hát ezek után nem is akarom megismerni - tiltakozott, és már kezdte sajnálni, hogy annyira ráripakodott a srácra az elején. Hát ezek szerint nem tehet róla, hogy ilyen...
Fél szemmel sandított az ismeretlenre a lány, mert hát ha ez tartja életben, lehet nem a legjobb ötlet, hogy ő összenyomkodjon mindent, de aztán túlságosan hajtotta a kíváncsiság ahhoz, hogy ezt kihagyja. Természetesen az egyik pirosat nyomta meg, mert hát miért is ne, azt tűnt a legveszélyesebbnek. A hangra viszont hátra hőkölt. Lassan, nagyon lassan kezdte összerakni a dolgot a fejében. Átprogramozni? Film?
- Várjunk... te ilyen nagy rajongó vagy, E.T.? És azért van ez a cucc rajtad? - mondta ki lassan a szavakat, mintha maga se teljesen hinné el őket.
- Ha ez jelent bármit is, szerintem is helyesebb vagy nélküle - mosolyodott el féloldalasan a lány, ahogy végre jobban megnézte magának a fiút. Aztán persze rögtön a kis háziállatára pillantott, aki már szinte dagadt a sütitől, de azért se hagyta volna abba a rágcsálást. - Surtr miatt mentünk le első soron is a konyhába. Többel jön már nekem mint egy darab sütivel - húzta el szeretetteljesen a száját a lány, ahogy a kis szalamandra megmentésére gondolt. - Viszont tőled legalább számon tudom kérni - fordult vissza a srác felé Mae, és angyali mosolyt villantott rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lehet manapság már nem botránkoznának meg annyira a dolgain, mint néhány évvel ezelőtt, amikor 15 évesen beesett a francia iskolájába, ahol csodabogárként tekintettek a horroról szenvedélyesen mesélő Sophiera. Neki akkor ez teljesen természetes volt és nem is feltételezte, hogy ezt bárki taszítónak találná. Utólag persze rájött, hogy csak féltékenyek voltak rá, elvégre kijárhatott és egy különleges képességet is sajátított éppen el. Mégis ő húzta a rövidebbet és rúgták ki egy olyanért, aminek valószínűleg alapja sem volt, hiszen nem tűnt valósnak neki az a pánikroham. Látott ő már komoly rohamot az előadás közben, amikor ki kellett vinni embereket.
Minek mentek oda….
Minden nehézség ellenére azonban nem bánja, hogy itt tanulhat – igaz már kezd elege lenni ennyi év alatt. Vagyis csak szűk két év, de olyan soknak tűnik. Örül, hogy még közelebb van a nagymamájához, mint valaha.
- Jó! Bien! – Feleli büszkén Beliánnak, ahogy a kalapácsot mondogatja. Gyorsan tanul, ha így folytatja mehetnek az r-re, meg az auxra. Az emberek a kiejtéstől félnek a legjobban, pedig a nyelvtan nehezebb, nagyon sok a rendhagyó ige és több időben használják őket. Legalábbis ezt mondta az anyukája, hiszen a nő idegennyelvként tanulta, tudja milyen az. Fofinak ez már természetes volt, ebben nőtt fel. – Ez egy szép szó. Szeretem azokat, amiben van ailler. De az ailler az fok’atyma. Nem minden’ol fok’atymát jelent, csak ezt is. – Magyarázza, amennyire sikerül neki. A fokhagyma az egy nehéz szó, a h-t eleve furán ejti még akkor is, ha nincs előtte k-betű, meg hát a gy… Nagyon hasonlóan mondja a ty-hez.
Érdeklődve nézegeti a tollakat, pedig ismeri őket már jól. Sokszor csak firkálgat velük értelmetlenül mindenféle alakzatot, amikor tanul. Jobban tud figyelni, ha valamivel leköti a kezét. – Én lilát választom. Le stylo violet… a lila toll. De azt ’iszem nem ilyeneket akarol tanulni. – Hirtelen azt sem tudja hogyan kezdjen a nyelvtanításhoz. Próbál visszaemlékezni, hogy olaszból mivel kezdték, elvégre az kicsit franciás és még jobban is megy neki, mint az angol. – Ilyen alap mondatokat, mint mi a nevem, ’ány évem van… ömm… igen… ’ány éves vagyok. Ezt úgy mondod franciában, ’ogy ’ány évem van. Quel âge as-tu? j'ai vingt ans. – Mondja a kérdést és a választ felírva a lila tollával. – ‘ány éved van ? ‘úsz évem van. Neked ‘ány éved van Belián ? – Kérdi vigyorogva jelezve, hogy már tudja hogyan kéne kérdeznie, azonban már csak a vicc kedvéért sem tesz úgy. A magyar rokonoktól tudta meg, hogy mennyire szokatlan így kérdezni valakitől a korát. – Igen, áz illatos radír. Meg a sokszínű ceruza, de nem tudtam szép színváltozást rajzolni vele. – Nem biztos benne, hogy tudja a férfi, hogy melyiket mondja. Gyerekkorában volt egy, aminek a feje mindenféle színű volt. Azt hitte, hogy ha döntögeti, akkor mindig mást színt kap.
Kedvesen megköszöni a meghívást az ételre. Ritka, ha egy férfi főzni tud. – A franciában akkor 8 millió igedők vannak, ‘a az angolnak van ‘at. Én nem szeretem azt a logikát, az olasz egyszerűbb. – Bizonyosan azért, mert nagyon sokban hasonlít a franciához, szinte meg sem kellett erőltetnie magát a nyelvvel. Igaz, az angollal sem foglalkozott annyit, amennyit illett volna. De most mit mondjon egy francia, na ? – Van kalapod a szerep’ez ? – Úgy az igazi a keresztapa, ha minden kellék megvan hozzá. Számára Belián egyáltalán nem egy rémisztő keresztapa figura. – Pedig nem csak csigák vannak benne. Mindenki arra gondol. – Csóválja a fejét. Sok francia meg nem enné, ez amolyan turista látványosság, mint a hollandoknak a fű. – Melyik a kedvenc idegen konyhhád ? – Hopp, egy fura h. A nagymami beleverte már a konyha szóba a h-t, mert idegesítette, hogy anélkül mondja, amikor beszélnek. Ezért cserébe erősebben ejti, mint kéne. – Azt kéne, mert az írás kicsit nem könnyű, látod ? – Mutat arra, amit írt korábban. Segítségnek szánta, de lehetséges, hogy elborzaszt inkább. Főleg, ha a ma szóra terelődne a beszélgetés fonala. Az szigorúan tilos kezdőknek, pedig alap kifejezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Egész szünetben zakatoltak fejében a gondolatok. Hogy vajon tényleg kettős ügynököt játszik-e, vagy nem. Aztán amikor már épp meggyőzte volna magát arról, hogy igen is a férfiak szépségét is úgy tudja értékelni, mint a nőkét, megjött a levél Borókától, és megint elveszett. Aztán újra gondolkodott Kendén és Rolandon, hiszen egyikkel se érzett komolyabb kötödést. Mármint a barátságon túl.
Végül oda lyukadt ki, hogy ha már nem tudja magától megtalálni a választ, akkor kénytelen lesz a könyvtárban rájuk találni. Szóval kábé egy óra össze-vissza lődörgés után, amikor már senki nem nézett rá furán amiért az első napokban a könyvtárban tartózkodik, befordult a megfelelő sorba. Ujjai végigfutottak a könyvek gerincein, ahogy igyekezett megtalálni a neki megfelelőt.
- For Satan - dünnyögte, miközben a felvilágosító kötetek között matatott. Aztán végre megtalálta. A nemi vonzalom ABC-je. Siralmas cím, de hát mi máshoz tudna folyamodni az ember lánya? Felcsapta a kötet először a leszbikus fogalmánál, és közben lecsüccsent a padlóra. Az első pár oldalt törökülésben olvasta végig, aztán váltott kinyújtott lábra, aztán mikor átért a biszexuális részre, már felső teste a földön nyúlt végig, lábát pedig a polcnak támasztotta. Karjaival feltartotta maga elé a vaskos kötetet, és úgy próbálta megfejteni, hogy nah akkor ő most pontosan milyen ligában is játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az új prefektus jelvény csak úgy csillogott a szívem felett, én inkább egyébként sheriffcsillagnak hívom. Mennyivel keményebb így, nem? Legalább most már Karolina sem, tud csak úgy megbüntetni, bár őszintén nem tudom, hogy ha egyszer összeosztanak vele az öröm, vagy üröm lesz még nekem. Nyilván neki minden vágya, hogy egy ilyen félistennel járőrözzön, de hát Merlin ne adja neki ezt a fantasztikus lehetőséget. Reggel szépen felöltöztem menőbe, kitűztem az új jelvényem és úgy sétáltam a kisebbrendű nép között. Ha megláttam egy prefektustársam szerényen bólintottam neki, nyilván ő is érzi annyira a súlyát a jelvénynek, mint én. Sajnos Karolina nem akadt az utamba, hogy lesokkoljam ezzel, viszont egy fekete lány igen. Főleg a hátsója tűnt fel, később láttam csak meg a bőre színét, és ha már így esett követni kezdtem. Előbb elgondolkodtam, hogy mivel szólítsam le majd, ha utolérem, mert valljuk be, hogy amije hátul van neki, inkább használtam volna tornaórán szekrényugráskor, mint a szokásos tornaeszközt. Talán csak lazán le kéne szólítanom, ahogy szoktam, bár nem értem, hogy a sok csaj bunkónak tart, pedig hát csak az igazat mondom nekik. Jó, nem mindegyik, Marina bírja, ha normálisan beszélek vele, márpedig mindenkivel normálisan beszélek. A következő saroknál viszont eltűnik Ms. Segg, numero uno. Hát el tudnék vele több numerót is képzelni, de előbb meg kéne a csajt találnom hozzá. Amint befordulok rájövök, hogy hol járok és csak egyetlen helyre mehetett őbarnasága, a könyvtárba. Hát, őszintén, csak ha nagyon muszáj mutatkozok ott, ha tényleg a jegyem múlik rajta. Na jó, ilyen seggért még arra is képes vagyok, hogy bemenjek. Kicsit megforgatom a nyakam, majd lenyomom a kilincset. Azonban nem látom a csajszit sajnos, akkor tovább ment volna? – Csukd már be! – hallatszik a könyvtárostól, én meg intek, hogy jól van már. Csak nem huzatot kaptál, baszki?! Besétálok és meglátom a dánt. Majdnem elröhögöm magam, ahogy felteszi a lábát az asztalra és olvas, érted?! Olvas! Hát ezt nem lehet kihagyni még egy jó segg miatt sem, szóval elnéző vigyorral a képemen odasétálok hozzá és ledobom magam mellé.
- Te meg a mi a lószart csinálsz itt? – köszöntöm kedvesen, és próbálom leolvasni, hogy mit néz. – Mae, hallod, te mit csinálsz a könyvtárban? – kérdezem az egyik legőrültebb, legidiótább, de az egyik legkedvencebb háztársamat, akár mondhatnám a barátomnak is, de azt tiltja a vallásom. Csak az ő dán szemeit nézem és várom a választ. Remélem hamarabb megadja annál, hogy megpukkadjak a röhögéstől.