Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az utolsó este. Holnap megyünk haza. Egyrészt végre vége a sulinak, másrészt nem tudom, láthatom-e Dalmit a nyáron, mert Ausztriában lesz; emiatt egy kicsit lehangolt vagyok. Ezt a vizsgaidőszakot nyújtanám inkább tovább, hiszen csak lógattam a lábam (höhö) egész nap, mégis itt voltam a Bagolykőben. Otthon viszont várnak Nonóék, a Balatonozás, Camaro... na jó, döntöttem: jó lesz végre egy kis otthoni lét.
A sodrás vége felé vonulok én is a terembe, és büszkeséggel tölt el a hatalmas szfinxes zászló látványa a falon. Az év elején még nemigen érdekelt volna, de ahogy belelendültünk a pontszerzésbe, eléggé ráfeszültem a dologra, szóval megkönnyebbültem, hogy nyertünk, és nem ment kárba a meló.
Nincs már nagyon hely, Dalmit mégsem látom sehol. Ellenben Tolland mellett üres egy szék, biztos nekem foglalta. Szemben is van egy hely, ha mást nem, Dalm majd oda ül. Odaérek szobatársamhoz, elhajtom az útból a mellette álló széket és beparkolok a helyére.
- Üdv - köszönök neki, és van egy kis időm nézelődni, mielőtt az Öreg kezdi a beszédet. Mivel az előttem lévő hely továbbra is üres - én nem t'om, hol van Dalmi, lehet leült a harmadikasok kupacába? -, szekond plánban láthatom, ahogy az a bunkó Várffy meglöki a Palarn gyereket. Kárörvendőn felröhögök, de rögtön eztán az arcomra fagy a vigyor. Palarn vaktában átkot küldött Várffy-nak - ez a reflex amúgy elámítana -, de a varázslat az épp mellette járó Markovitsot találja el.
Hallom, ahogy páran felnevetneka reptan-profon, és helyettük is szégyellem magam. Még jó, hogy az indián fickó kéznél van. Markovits elismerése méltóan kezeli a helyzetet, én meg csak bámulok. Palarn meg se szólal, a tanárok meg nem rendeznek jelenetet, így az igazgató végül megkezdi a beszédet. Ez mi?
Keserű szájízzel hallgatom a bevezetőt, de amikor a Levita győzelmét hirdetik, persze én is beszállok a kollektív tapsba és üvöltésbe, ami az asztalunknál alakul, és ezzel félre is teszem a negatív gondolataimat. Az előttünk termett pakkból előveszek egy édességes csomagot, és benyomok a számba egy sav-a-júj cukrot, aztán amikor bejelentik, hogy Ágo az elsősök legjobbja, már teljes örömmel intek neki az asztal túlvégére. A másodikosok évfolyamelsőjének kihirdetésekor viszont félrenyelek egy adag cukrozott nyálat. Hogy mi?! Amint helyrerakom a torkomat pár másodperc masszív köhögéssel, bambán gurulok ki az Öreghez, mert közben próbálom számba venni, hogy a mennydergetős ménkűbe fordulhatott elő, hogy én lettem az évfolyamelső? Ez rém ciki. Ha én vagyok az első, milyen a többi? Még csak meg sem erőltettem magam! Nem a tanulásban vagyok én első, hanem a munka könnyebbik végének megfogásában - anyám is mindig ezt mondja. Minden, amit tettem az év során csak annyi, hogy a könnyű szorgalmikat megcsináltam, a nehezeket meg hagytam a fenébe. Az össz erőfeszítésem annyi volt, hogy folyamatosan piszteráltam Abiékat, hogy írjanak pályázatokat, és magam is bepályáztam mindenre, amire lehetett, de ez sem nagy szám, mert a Levitában folyton megy a tanulás, és amíg nem volt szobatársam sem, amúgy sem volt nagyon mást csinálnom.
Tompán lekezelek Wicklerrel, köszönömöt motyogok neki, majd Ágohoz indulok, és miután lecsapok az asztalon lévő Mugli tárgyak a varázsvilágban könyvre, vetek rá egy WTF-fejet. Ő persze megérdemelte az évfolyamelsőséget, tudom, hogy sokat gürizett. Szénné is vert a gemmológia pályázatban, amit azóta is felhánytorgatok neki alkalomadtán. Nahát, Wood is évfolyamelső lett! Ahogy kiér hozzánk, vele is válthatok egy "valószínűleg egy párhuzamos univerzumba kerültünk, mert ilyen nincs"-pillantást, hiszen ő sem tanulta szét magát az évben.
- A szakácsteljesítményedet díjazták gondolom - suttogok neki vigyorogva, ahogy beáll közénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Idegesen toporogtam a Nagyterem hatalmas, óriásként felém emelkedő ajtaja előtt. Másodikos lettem. Alig hiszem el, hogy már itt vagyok egy éve. Sok minden lepergett a szemem előtt, mi mindent éltem már meg itt, és még mennyi mindent fogok, illetve gondolatban vállon veregettem magam, amiért sikerült túlvészelnem a vizsgákat, ami a kezdeti nehézségek legyőzése után, utólag nem tűnt olyan vészesnek, főleg a magamfajtáknak, akik elég lelkiismeretesek ahhoz, hogy felkészüljenek a megmérettetésre. Felrémlett a könyvtár homályos volta, Veronika, és a többi arc emléke, akiket már megismertem. Remélem, látni fogom ma este őket itt.
Az igazságot megvallva, szerettem az ilyen eseményeket. Mindenki egy helyen, a diákok jókedvű csacsogásából adódó zaj is jó érzéssel töltött el, és a fenséges vacsora, amin tejóég, mennyit dolgozhattak a manók. Nem hagyhatom ki az igazgató beszédét sem, akit eddig nem sokszor láttam. Helyet foglaltam Levitás társaim között, s reméltem, hogy nem vesztem el egyensúlyom magas sarkú cipőmben, amit nem nagyon szívleltem, és csak ilyen kaliberű eseményeket tiszteltem meg vele hordásával. Öltözékemet nem vittem túlzásba, egyrészes ruhát viseltem, illetve egy kötött kardigánt, hogy szolidabb legyen a kollekció, nem szerettem feltűnő lenni. Hajamba csak egy hajtűt tűztem, de szokásomhoz híven kibontva hagytam.
Abit kerestem a Levitások között, de nem ítéltem az időt alkalmasnak arra, hogy elkezdjek ténferegni, mikor már a diáksereg nagy része a helyén ül. Majd a végén megkeresek mindenkit.
A figyelmet kérő köhögés megtörténik az igazgató úr részéről, aki az emelvényen nagyon tekintélyt parancsoló és nyugalmat sugárzó. A zaj lassan elült, és az eredmények kihirdetésre kerültek. Jaj, ez szörnyen izgalmas. A házam első helyezett lett a pontversenyben – végignéztem a mosolygó háztársaimon, miközben büszkeség töltött el a tapsot hallgatva.
Következtek az évfolyamelsőt, iskolaelsőt kimondó eredmények. Szentséges ég! Az én nevemet mondta az igazgató! Gondolom, most ki kell mennem, jesszusom, miért vettem fel ezt a cipőt? Diszkréten kiverekedtem magam a szomszédjaim közül, s közben már éreztem ezt a füstszerű érzést a fejemben, meg a pirulást, amikor mindenki engem néz, én pedig nem vagyok a helyzet magaslatán. Hát, ez sokszor előfordult. Felagund…óó! Kezdtem tudatosítani a hallott mondatokat. Pillantásom pont eltalálta az asztal végén ülő Alexet, akinek mosolya most nekem szólt, állati magabiztos lettem tőle hirtelen. A taps végére odaértem az igazgató elé közvetlenül, aki egy barátságos mosoly kíséretében megrázta a kezem, miközben számmal egy határozott „köszönömöt” formáztam, természetesen viszonozva a mosolyt. Majd az asztalhoz vezetett, ahol választhattam magamnak könyvet, nos, ez éppen ideális nekem. Nem akartam sokáig időzni, kiemeltem gyorsan egyet, majd már a beszéd folytatása alatt oldalra álltam, ahová nemsokára megérkezett Alex, a második évfolyam legjobbja, ami számomra nem volt nagy meglepetés, nem ismertem szorgalmasabb embert nála, bár saját bevallása szerint nem viszi túlzásba.  Intettem neki majd csendes befarolása után vállon veregettem, viszonozva a korábbi mosolyt.
Nahát, fogalmam sem volt, hogy ma ilyenekben lesz részem, nagyon örültem, és hálámat szerettem volna kifejezni, de egyelőre meg kell várnom az ünnepség végét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Miután leültem, csak akkor tűnt fel, hogy közben már meg is történt a revánskísérlet, Yar vaktában ellőtt el egy átkot. Szerintem meg se nézte, hogy kit céloz, pusztán így akarta levezetni a feszkót. Egyáltalán szabad így az ünnepségen átkozódni? Mondjuk Yarista Palarnnak biztosan, hallottam a tavalyi seprűs magánszámáról is. Annál nagyobb volt a felhördülés, amikor az átok a reptan tanárt találta el. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hiába szenvedett szerencsétlen. Markovits tanár úr viszont nem rendezett jelentet, miután segítettek rajta. Nagy kár, még szívesen élveztem volna tovább a műsort. Bár belegondoltam, hogy a házunkra se vet valami jó fényt, hogy egy közülünk tanárokat átkoz. Örülhetünk neki, hogy megúsztuk a számonkérést, mert tuti, hogy Yar nem vitte volna el egyedül a balhét.  
A pontverseny eredményhirdetése teljesen hidegen hagyott, bár mi is kaptunk vigaszdíjként egy csomagocskát, amit azonban én unottan félretoltam magam elől. Nem kértem az alamizsnából, de azért a Rellont megtapsoltam. Az egyéni kviddicses elismerésemnek természetesen nagyon örültem, de a bajnoki cím közömbösen érintett, annyira irritáló volt, hogy egy lúzer csapattal kell osztoznunk. Még az ezüst is szebben csillogott volna, mert az legalább csak a miénk lenne.
Következett az évfolyamelsők kihirdetése. Hangoztattam lépten-nyomon, hogy jó lenne megcsípnem az évfolyamelsőséget, ha az iskolaelsőséget nem is, mert akkor legalább visszavághatnék Nikinek a párbajszakkörös komikumért. Szokatlan idegesség is fogott el, amikor a harmadik évfolyamhoz ért a diri. Az én nevemet mondták. Há! Diadalittasan vonultam ki, közben pedig lepacsiztam a rellonosokkal.
- Köszönöm igazgató úr! - fogtam kezet az öreggel, majd kiválasztottam a számomra szimpatikus ajándékot. Nagyon illusztris társaságba kerültem, Alex mellé állítottak be. Most, hogy Niki elszállt, egyedül őt tartottam ellenfelemnek az iskolaelsőségért folyó harcban. Előszeretettel hangoztatta, hogy ő nem tanul semmit, meg őt magát is meglepik az eredményei. Tipikus álszerény viselkedés, a múltkori edictumos szövegétől is a hányinger kerülgetett.
Láss csodát, én lettem az iskolaelső is. Féltem, hogy csak szájhős lesz belőlem, mert annyira nem volt komoly az elhatározásom, mint amennyire így utólag be lehet állítani. Röhej, hogy az igazgató is ezzel példálózott, igen jól jöttem ki most ebből.
- Igggen! - emeltem fel ujjongva kezem a magasba, hatalmas gát szakadt át bennem.  Legalább ezt a nagyon fontos címet elhalásztuk az okostojások elől. Még az arcképem is kikerült a szfinx fölé, amit úgy fogtam fel, hogy egymagam lenyomtam az egész Levitát.
Felvehettem volna az Alex stílust, ha azt mondom, hogy érezze az egész Rellon magának ezt a címet, de tudtam, hogy őket ez úgysem hatná, így hát fel se szólaltam. Csak próbáltam a lehető legjobban kiélvezni a pillanatot, hogy mindenki engem ünnepelt, ki őszintén, ki kevésbé őszintén.
Az asztalmohoz kerülővel mentem vissza, végigvonultam a levitások között, egy amolyan „Na, ki a király?” üzenetet sugallva a testbeszédemmel. Várffy-Zoller Róbert, iskolaelső. Ezt még nekem is emésztenem kellett, de azt hiszem, nem lesz nehéz megszoknom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kissé megfeledkezve szerepemről nekiállok dolgozni, de a két fiatal lánynak nem tűnik fel a dolog igazán, talán mert lelkesen belefeledkeznek máris a Runa által csent könyvről való diskurálásba. Örömmel figyelem őket, ahogy sugárzik belőlük ugyanaz a szeretet ezek iránt az írott csodák iránt, ami bennem is lobog. Két gyakori látogatóm biztosan lesz. Illetve, a könyveknek.
Némán hallgatom én is, amit Lagger mesél a kötetről, és mivel nem emlékszem, hogy annak idején olvastam volna, elraktározom a fejemben, hogy később belekukkantsak. Persze nagy valószínűséggel csak akkor, ha majd Runa is visszahozta. Habár most leteszi, miután ahogy elnéztem elolvasott egy egész fejezetet belőle, látszik rajta, hogy nem szívesen hagyná itt. Én mindenesetre egy újabb pálcaintéssel a többi tetejére levitálom át a pultra. Ekkor üti meg fülem a már nem egészen irodalmi témájú kérdés a fülemet, melyet éppenséggel pont nekem szegeznek. Kicsit össze is rezzenek, mire a regény lecsúszik a többiről és kinyílva az asztalra esik. Gyorsan suhintok egy újabbat, hogy becsukódjon, majd azzal a lendülettel visszaperdülök a két lány irányába, és mosolyt húzok az arcomra.
 - Hogy én? - kérdezek vissza nagy szemeket meresztve Lagger felé. Végül is egészen logikus a kérdése, ami azt illeti. Jól bekamuztam nekik, hogy itt a vég, de, tekintve, hogy diáknak adom ki épp magam, ez rám is igaznak kéne legyen, ahhoz képest pedig túl nagy nyugodtságot, sőt, már-már önfeledtséget mutatok. Gyorsan el is kezdem pörgetni a fogaskerekeket az agyamban, hogy erre most mit is mondjak, de közben Runa is érdeklődve rám pillant, és szavai beugrabugrálnak tekergő gondolataim közé, beilleszkednek szépen új gondolatokat szülnek, és némi önbizalmat sugároznak ki belőlem arcomra kiülő mosolyom által.
 - Nos, éppenséggel akár össze is kapcsolhatjuk a két dolgot - válaszolom mindkettejüknek. - Én a könyvtáros utasítására vagyok itt, szóval nekem lehet. Sőt, igazából büntetésben vagyok, szóval muszáj is.
Miközben beszélek, az egyik polchoz lépek, és elkezdem olvasgatni a cédulákat rajta, míg meg nem találom, amit keresek. Akkor egy pálcamozdulattal megbillentem az egészet, mire több tucat könyv inogni, dőlingélni kezd, de valami csoda folytán talán, de csak a tetejéről esik le pár kötet, egész pontosan albumok. A kinyújtott karjaimba zuhannak, amitől majd' összeesek, de végül csak nem gyűrnek maguk alá. Még az hiányozna, elég volt az első nap eltemetnem magam az ókori varázstörténelemmel.
Leteszem az asztalra a két lány elé a féltucat albumot, és rájuk tenyerelek. Mármint nem a lányokra.
 - Ezek évkönyvek, egykori diákok fotóival, neveivel. Az a dolgom, hogy szépen sorba tegyem őket. Ami azt illeti, egy rosszul sikerült átoknak hála jópár lapjuk kiszakadt, és csak úgy lehet megjavítani, ha előbb a megfelelő oldalak közé kerülnek a lapok.
És ami azt illeti, ez teljesen igaz is volt az utolsó szóig. Csak annyi volt a csavar benne, hogy nem a könyvtáros utasítására kellett megcsinálnom, ugyanis az én voltam ugye. Ez volt az egyetlen feladatom, amit el akartam máskorra napolni, de némi segítséggel, amit most aljasul megszerzek magamnak reményeim szerint, már nem is lesz olyan vészes.
 - A könyvtárosnő vezetékneve Gryllus, és tudom, hogy itt tanult annak idején. Ha segítetek rendbe tenni ezt a katyvaszt, megtalálhatjátok a képét valamelyik albumban.
És ezzel az önlebuktató kampány, de egyben a semmi-kedvem-hozzá feladatom befejezésének terve készen állt. Biztos voltam benne, hogy nem fogják egyhamar kiszúrni a képem, úgyhogy volt időnk közben akár beszélgetni is. Már ha egyáltalán belemennek a dologba. Még nem volt ez sem biztos, de azért reméltem, van bennük játékkedv. Még azért gyorsan biztosítottam őket egy fontos dologról:
 - És ne aggódjatok, a .. banya nem fog egy darabig még visszajönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Véget ért egy év, mindenki számára, de hogy ki hogyan élte meg, mi történt vele, az teljesen egyéni, személyiségfüggő. Sharlotte sem mondhatja, hogy egy teljesen unalmas év áll mögötte, és nem csinált semmit, de hogy hogyan fogja fel, az már más tészta.
Ugyanaz a minimális lelkesedés, mint mindig, ez a nap valahogy mégis más. Évnyitó-évzáró ünnepség az iskolában, ez az oka. Viszont ez nem lelkesíti igazán, sőt. Nagyjából semennyire, de azért elhatározta, hogy elmegy, csak azért is. Na meg barátait látni, találkozni velük, vagy bármi mást csinálni.
Végül aztán úgy döntött, hogy akkor még ki is öltözik. Persze kabátjára szüksége lett volna, de ezt pótolta talárjával, ami kötelező viselet. Ezzel már nem úgy fest, mint aki csak úgy valamiféle időtöltés céljából megy el az ünnepélyre. Igazából részben nem is, de sok élvezetet nem talál benne. Úgy nagyjából normális időpontban érkezett meg, még megcsodálhatta a földön fetrengő Markovitsot, de nem reagált rá semmit, csupán egyszerűen tovább ment háza asztalához. Ismerős arcokat vélt felfedezni, és az egyikhez szinte rögtön le is huppant. Talárját is megigazította, majd kényelmesen elhelyezkedve szólalt meg.
- Szia Mary - köszönt mosolyogva, ahogy elfoglalta helyét mellette. Ez nem lett volna hosszadalmas folyamat, de össze-vissza álló ruhája és haja megnehezítette neki, így egy kis igazgatás keretében folytatta. - Hogy telt a szünet? - érdeklődött tovább. Ténylegesen foglalkoztatta a dolog, nem csupán kérdezett valamit beszélgetéskezdeményezés gyanánt. Ilyen szándékai is voltak, de nem elsődleges célként, és ezt akár látni is lehetett rajta. Viszonylag hamar végzett, körbetekintgetett még ismerősök után kutatva, majd jött az igazgató beszéde, amit tapsolva és mosolyogva hallgatott végig. Leginkább a kviddics része érdekelte, ez volt az egyetlen jó dolog szerinte. Közben ugyanúgy sokfelé nézegetett, nem ragadt le az igazgató úrnál. Volt, hogy az ajtóra, a mennyezetre, vagy a diákságra figyelt éppen, de közben hallgatta mi is folyik körülötte. A bejárati ajtónál azonban meglátta Ericet. Kedvtelen hangulata rögtön átváltott a boldogságba, bár ez nem látszott rajta, mivel folyamatosan a mosolygós, kedves arcát hozza. Ő a levitás asztalhoz ült, meg ugye még lesz ez a lakoma,amire a manók annyit készültek. Hát igen, szeret enni, de inkább azon agyalt, mikor beszélhet már Vele. Igaz, hogy alig ha egy napja nem látta, de beszélni akart vele.
Addig a kezét nézte. Eddig fel sem tűnt neki, hogy ruhájának köszönhetően nagyon is látszik mik díszelegnek ott. Ez nem zavarta, nézzék csak, vagy ne foglalkozzanak vele. De persze tovább nézett ki magából, most már Maryt figyelve. Tervei közt van, hogy amint lehet már megy is, vagy a fiút hívja oda, és jobban elgondolkodva... Maryt is be lehetne mutatni neki, igen...
Hogy jobban megfigyeli észreveszi, hogy a kérdéses asztal a Navine asztala mellett van. Egészen odáig nem figyelte a levitásokat, még csak barátját se, de akkor világosodott meg, hogy csak hátra kell fordulnia, és ott vannak. Azért még nem csinált semmit, csak várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

*A tanerőnek nem esett semmi baja, felpattan, fogadja a megjegyzésem, és egyáltalán nem tűnik a kelleténél bosszúsabbnak. Pedig felmerült bennem, hogy ha a férfi az önérzetesebb fajtából való, még szép kis jelenet is kerekedhet itt, amihez eszem ágában sem volt asszisztálni. Ilyesmire tehát nem kerül sor - amit az előttem álló úriember javára írok fel - ellenben feltűnik a színen egy fiatal nő és a professzor hogyléte felől érdeklődik. Ha nem egy iskolai rendezvény kellős közepén lennénk, ez lenne az a pillanat, amikor magukra hagyom őket. De itt vagyunk, nem húzhatom fel a nyúlcipőt, a férfi egyébként is bemutatkozik. Azonban nem sokat mond nekem a neve, a tanári kart egyáltalán nem ismerem. *
- Chaske Tsosie* mutatkozom be én is, bár a nemhivatalos titulusoknak még híján vagyok. Bár akkor sem használnám őket, ha lennének, örülhetnek a bátrabb diákok, ha egyáltalán eltűrök bármilyen más megszólítást a nevemen kívül. A hivatalos titulusom pedig azt hiszem evidens, legalábbis mostanra.
Követem Markovitsot az asztalhoz és én is gyorsan helyet foglalok, hogy ne zavarjuk tovább az ünnepséget. Úgy ülök, hogy a két tanerő egymás mellé kerülhesse, ha szeretne, amennyiben ugyanis ők nem akarnak engem bevonni az esetleges beszélgetésbe, én sem fogok társalgásba kezdeni. Nem az én műfajom, egyébként sincs mondani valóm. A rendezvény további részében inkább a csendes megfigyelő szerepét vállalom magamra, érdeklődve hallgatom az igazgató beszédét és nézem, ahogy az iskola okoskái kiballagnak a nevük hallatán, eltérő szerénységgel nyugtázva a dolgot. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szélesen elmosolyodik a fiú örömén, meg is érdemli, hiszen megdolgozott érte, nézi, ahogy a megjutalmazott diákok szépen elkezdenek szállingózni, ám mielőtt Alex is elindulna megfogja a vállát kérve, hogy maradjon még egy kicsit.
- Mint minden évben, most is, a vizsgaidőszak alatt leadhattátok szavazataitokat az úgy nevezett "éves" szavazásokon. Ha már Alex itt van kint velünk, megragadnám az alkalmat, hogy bemutassam nektek azt a diákot, akire az idén a legtöbb érkezett, mint az év diákja. Gratulálok!
Kezet fog a fiúval, aki kap egy újabb adag édességet és még egy könyvet, melyet természetesen most is ő választhat ki.
- Az év prefektusa idén, Amira Loveguard kisasszony lett.
A kisasszonyt is az emelvényre várja, hogy megtapsolja, majd a könyvekhez vezesse, miután választott, és visszaért a helyére, a tanári karra leadott szavazatokkal folytatja.
- Azt hiszem vitathatatlan, hogy az idén a legtöbbet a házért tevő vezető nem más, mint Kahlil L. Rochard professzor.
A férfire felpillantva kezet fog vele, amikor odaér, majd neki könyvet jutalmaz, melyet egy másik kupacról választhat ki.
- Idén, az év házvezető-helyettese a Rellonosok körében csak "Mami"-ként emlegetett Alexandra Rachel Hanna Flaviu professzorasszony.
A nőt is megtapsolja, esetében pedig letekint rá, hiszen néhány centivel még így is alatta jár a nő, hiába próbálja aprócska méretét ellensúlyozni. A könyv kiválasztása után, a nő vállára is úgy helyezi a kezét, mint Alexére, kérve, hogy maradjon.
- Igen sokan úgy véltétek, hogy idén a professzorasszony érdemli ki az év tanára címet is, melyhez szintén csak gratulálni tudok.
Újra kezet fog a nővel, néhány köszönő szót mondva, majd engedve, had foglaljon helyet az asztalnál.
- Ha már a professzorasszonynál járunk, érdemes megemlíteni, hogy szerintetek idén tényleg lágy szívvel állt a vizsgákhoz, hiszen a szavazáson az Önismeret vizsga kapta a legtöbb szavazatot, szorosan a nyomában a Melodimágiával. Idén a legnehezebbnek, kiugró számban a Sötét Varázslatok Kivédését gondoltátok, jól lekörözve még Felagund professzor Bájitaltan vizsgáját is. Ezek persze csak tájékoztató jellegű tények, melyek irányt adhatnak a professzoroknak a jövőre nézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A vaktában elszórt átoknál csak behunyja a szemét, valahogy nem szeretné látni, hogy hova csapódik be, mintha itt se lenne, ám, amikor kinyitja sajnos szembesülnie kell vele, hogy bizony sikerült Markovits professzort levenni a lábáról. Ő nem kel fel, de Yar felé küld egy gyilkos szemvillanást, és a jobb kezét felemelve a torkához, finoman végighúzza a hüvelykujját előtte, jelezve, hogy meg fog halni, ha addig nem akad, mondjuk torkán a falat. Azzal talán jobban jár. Istvánnak azonban többen is segítenek, így ő a helyén marad, végül is, jelenleg nem tudna sok mindent tenni érte.
Aztán elkezdődik az igazgató úr beszéde, illedelmesen megtapsolja a házakat, és megcsóválja a fejét a bekiabálásra. Utána következik az évfolyamelsők, illetve az iskolaelső kihirdetése. Igazán büszke lehet, hiszen idén Rellonos diák teljesített a legjobban a vizsgán. Látja a fiún is, hogy nagyon örül, így még boldogabban tapsolja meg.
Az éves szavazások előtt iszik egy kortyot, nem akar illetlen lenni, hogy az igazgató beszéde közben fogyaszt. Amirának jár a taps, igazán jó ötlet volt prefektussá választani, hiszen a feladatait rendesen ellátta. Kahlilnak jogosan járt a cím, széles mosollyal tapsolja meg, majd amikor őt emelik ki, mint házvezető-helyettes, halványan elpirul, miközben felkel a helyéről, hogy kezet foghasson az igazgató úrral. Amikor megkéri, hogy maradjon elcsodálkozik, nem követte nyomon az eseményeket, így amikor megtudja, hogy erre a posztra is őt választották ajkai kissé elnyílnak és sűrűbben pillog fél percig, de aztán csak hálásan elmosolyodik és a diákság felé fordulva is megköszöni. Visszatérve a helyére rápillant a könyvekre, melyeket választott, azonban az Önismeret és az SVK kapcsán jókat mosolyog. Na igen, Seren és ő már csak tudnak meglepetéseket okozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Miután megbüntette a lökdösődőt, nyugodtan beszélget Lyráékkal. Egyvalami vonzza vissza a tekintetét a tetthelyre, a nagy röhögés. Igencsak meglepődik, amikor a gyógyító sas – magában csak így nevezi az új javasembert – felsegíti Markovitsot. ~ Mit keresett ott a diákoknál? Ó, a francba! Ezt nem akartam… ~ Húzza el a száját, és véletlenül ránéz a tantestületre, azon belül Alexára, aki éppen őt nézi, és mutatja, hogy neki annyi. Gyorsan körbenéz, de úgy néz ki, hogy kevesen látták, hogy ki volt a tettes, Alexa pedig nem csinál botrányt. Nagyot nyel, majd belekortyol az italába és elrejti az arcát, bár azért egy kis mosoly megjelenik a szája szegletében. ~ 1:1 ~ Ráadásul hölgy kísérője is akad kedvenc professzorának, még a végén jót is tett vele. Még párszor rápillant az újdonsült HV-jára, de úgy tűnik el lesz napolva a dolog. Mert, hogy elfelejtődni nem fog, abban is teljesen biztos… Észreveszi, hogy beszélnek hozzá és int egy „ugyan már” mozdulatot Ophelianak, nem haragszik a bénázásért. Ha haragudott volna, már ott megtorolta volna.
- Azért remélem, azóta már ügyesebb vagy. Bár itt van a párbajmester, vehetsz tőle órákat. – vigyorog Lyrára, de azért arra figyel, hogy ne kapjon tőle kéretlen csomagot. Az igazgató az egész incidenset nem vette észre hála Merlinnek, vagy csak nem foglalkozik vele. ~ Úgy tűnik minden évben meg kell mutatkoznom, nehogy elfelejtsenek. ~ Kuncog magában, ráadásul nagy tisztelettel pillant Markovitsra, aki remekül hozta ki magát a szorult helyzetéből. Azért olyan sokáig nem időzik a repüléstan professzoron, hogy feltűnő legyen, és egyébként is megkezdődnek a kihirdetések és az ajándékosztogatások. Persze a levitások, majd be sárgáznak örömükben, Yarista pedig elfelejt tapsolni olykor. Viszont Várffyt megtapsolja, mégiscsak sárkány lett a harmadikos évfolyamelső. Aztán kiderül, hogy az iskolaelső is ő lett. Kaján vigyorral tapsolja meg a háztársát, még az ünnepeltetésben is kiveszi a részét, és kutakodva keresi Nikit, akit sajnálatára nem talál meg, így Dolánszkyt neveti képen, hogy ne örüljön már annyira a győzelmüknek a kis eminens. Szabadidejében kiment pár meccsre és elismerően nyilatkozott magában Várffy teljesítményéről, és látta azt is, hogy nem tetszik a fiúnak az eredmény. Ebben egyet ért vele, neki sem tetszene, nem úgy, mint a Bükki Bikák utóbbi meccsén, ahová titokban ellátogatott, hogy megnézze Markovitsot. ~ Tizennégy gólt vágott az „öreg”, az azért nem semmi. Még a végén kijutnak valami nemzetközi kupába. ~ Örül, hogy jó formában látta a professzorát, már a tanár-álomcsapat meccsen is tetszett neki a játéka. Úgy néz ki, hogy Ausztráliában sem a legyek hordják össze a bajnoki trófeáért összeszedett győzelmeket. Nos, ezért is van egy kisebb lelkiismeret furdalása az átok miatt, mert baleset volt, és ő még csak véletlenül sem átkozná meg Markit, ahogy a diákok nevezik egymás közt. Kissé ironikus, hogy pont véletlenül átkozta meg. Megint a tanári asztal felé pillant, és mielőtt összetalálkozna a tekintetük a HV-jával, gyorsan tovább figyeli az újdonsült tanárok felhozatalát, mintegy álcázásképpen. Abban reménykedik, hogy Alexa addig megenyhül, amikor majd kérdőre vonja a kviddicsest az incidens miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem