Gwen
A gólyalakban töltött hosszú alvásból hirtelen felébresztette rettentően nagy éhsége. Ránézett az órájára:
-12 óra 13 perc!!???-hülldezett-Jó sokáig aludtam.
~Enyje biztos nagyon fáradt voltam ~ gondolta magában ~ Na mindegy uzsgyi gyorsan ebédelni... öhm vagyis az én értelmemben reggelizni.
A nagyterem zsúfolásig tele volt, az Eridon asztalánál már egyáltalán nem volt hely. Vagy mégis? Az évfolyamtársa Ronald és az ötödéves Gwen között volt egy üres szék.
~ Akkor menjünk oda gyorsan foglaljuk el azt a helyet mielőtt más foglalná el. ~gondolta
Le is ült de ahogy leült egyből csodálkozni kezdett.
-Azta ilyen sok étel! Eddig mindig tudtam rendesen enni de most csak mindenből keveset hogy mindenből egyek. A köret már meg is van: krumplipüré. Na de vajon mi legyen a hús? Sült máj? Sült oldalas? Rántott csirkecomb? Legyen az utóbbi és egy kis paradicsom szósz, no meg egy pohár sütőtöklé!
Azzal a kiválasztott ételekből szedett és békésen elfogyasztotta. De legnagyobb bánatára elfelejtett keveset enni és mire elfogyasztotta a kívánt ételt nem bírt többet enni.

Ronald
-Nem semmi bajom jól vagyok, csak negyed egyig aludtam. Nem tudom miért. A pitét meg kösz de már nem bírok többet.
Akármilyen szépen ajánlotta a barátom, nem bírtam volna megenni.
-Na és te Gwen nehéz az ötödik? Kár hogy pont vizsgaidőszakra írtak be a szüleim, így nemsokára mehetek vissza Madrid-ba. Mivel ott élek.

Ronald, Gwen
-Madridnak nem nagyon sok részét ismerem. Általában otthon ülök, vagy az apám munkahelyén. Érdekes szakmája van. Seprűgyártó. olykor elküldenek az erdőbe jó minőségű fáért és szintén jó minőségű gallyakért. Utána néha-néha megengedik, hogy egy seprűt lelakkozzak. Nem nagy szám ott ülni, de érdekes. Amikor meg otthon vagyok, segítek anyunak bajital főzésben. Ami érdekes Madridban az a Belvárosi nagy szökőkút. Mellette van egy telefon fülke apám azt mondja hogy oda olyan varázslók mennek akik a mágia-ügyi minisztériumban dolgoznak és az nekik valamifajta lift. Barátnőm pedig nincs. Szerintem nincs most értelme lerakni a vizsgákat mivel még csak most jöttem ilyen hamar nem tudok mindent bemagolni. Következő tanévbe kezdek elsősnek. Így a témát is jobban megértem nem pedig csak tudom.
Miközben ezt mondta valaki elé lökött egy üveg narancslevet. Megnézte, nehogy valaki viccből elátkozta volna vagy rókázó rágcsát rakjon bele.
Semmi baja állapította meg és beleöntött abból egy keveset a kelyhébe.

Hanna

Mielőtt megszólalt volna, jól végigmérte a lányt és megállapította a talárjáról, hogy Levitás. Majd hátranézett, nem e jön ki a nagyteremből egy Levitás, aki segítene neki.De nem jött. Így összeszedte az erejét és megszólalt:
- Szia! A talárodról ítélve te Levitás vagy. Szerintem kérdezz meg egy Levitást, mivel én nem tudom, hol van a Levita háznak a klubhelyisége.
Ekkor jött ki egy Levitás másodikos lány.
-Ó szia!-szólt Antonio- nem kísérnéd fel a klubhelyiségbe Hannát? Köszi!
Azzal a lány felkisérte Hannát a helyiségükbe.
Antonio gondolkozott, majd utána kiabált:
-Ha kész vagy, gyere le a nagyterembe vacsorázni!
Azzal ő maga is megcélozta a nagytermet:
-Remélem, marad még a desszertből.

Évnyitó-Évzáró
Este mikor már átcuccolt a traumarland toronyszobába, és ki is pakolt körülnézett. Senkit se látott. Le ment a klubhelyiségbe és ott megpillantotta az első nyomott:
Kedves dákok, tanárok! Szeretettel várok mindenkit a Nagyteremben megrendezésre kerülő Évzáró/Évnyitó eseményen.
Szóval itt van a kutya elásva, tényleg ma van az Évnyitó-Évzáró ünnepség.
Magára vette a legszebb talárját, a süvegét, szép fekete bőrből készült cipőjét, zsebre dugta pálcáját és rohant lefele a lépcsőn. Kimondta a jelszót mire kinyílott a portré... :
-...
... és rohant lefele a lépcsőn. Kettesévvel szedte a lépcsőket, minden utolsó harmadik foknál leugrott.
Résre kinyitotta az ajtót és elkommandózott az eridon asztalához, ott köszönt két barátjának:
-Sziasztok!
Antonio unalmasan hallgatta az igazgató beszédjét.
Végül megkezdődött a lakoma. Antonio barátaival együtt jóizűen elfogyasztotta a sok-sok ételt és italt.

Évnyitó-Évzáró ( Ronald )
Magában ismételgette a fiú szavait. Ezerszer is megfontolta, majd válaszolt:
- Szevasz! Persze mehetünk nemrég kaptam szintén az apámtól egy NIMBUS 2013-ast, tudom, hogy nem éppen a legjobb seprű, de én beérem ennyivel.
Gyorsan krumplipürét és rántott csirkemellfilét rakott a tányérjára, sütőtök levet öntött a kelyhébe. Ahogy evett és ivott hallgatta az igazgató beszédét.
-4-edikek? Ez nem lehet igaz! Legalább lehettünk volna harmadikak - közben szomorú arcot vágott - na nem baj az új tanévbe majd belehúzunk és akár elsők is lehetünk. - hallgatta tovább a beszédet - azt hittem, hogy a navinések lesznek az elsők.

Büntetés
Korán reggel felkelt, ő sem tudja miért. Majd eszébe jutott: büntetésben van 500 szavas fogalmazás.
~Ó a fenébe!- gondolta magában.
Azzal kihúzta a fiókját és kivett belőle 3 pergament és 1 pennát. Óvatosan, hogy szobatársai ne ébredjenek fel, felöltözött. Koromfekete talárját magára húzta és elővett a táskájából egy kicsi kosarat. Azután pálcáját zsebre vágta és rohant lefele a hosszú lépcsőn. Útját hova vetette, ha nem a könyvtárba? Belépet a 4 méter magas ajtón és elcsodálkozott. Volt már nem egy könyvtárban, de ilyen sok könyvet összesen nem látott. Aztán elindult a polcok között és az összes olyan könyvet beledobálta a kosarába, amelyekről úgy gondolta, hasznos lehet. Ezek között volt a Visszabeszélések következményei, Hogyan neveljük a gyerekeket, A legnagyobb büntetések.
Mivel Antonio nem mást csinált, mint visszabeszélt egy prefektusnak.
Mikor úgy gondolta, hogy épp elég könyvet szedett, nehéz kosarával oda ment egy asztalhoz és buzgón olvasni kezdett. Amikor érdekes információt talált, lejegyzetelte. Így ment több órán át és akkor mikor úgy gondolta kész lett, elkezdte számolni:
-1 2 3 4... 456 457 458 459, á a fenébe még kell 41 szó.
Azzal tovább írta, utána újra számolni kezdte és meglett az 500. Nagy boldogan fölállt és visszarakta a könyveket. Utána boldogan kirohant az ajtón és megkereste a prefektust, akinek a büntetést kellet adni.
- Biztos a nagyteremben reggelizik- mondta magában és szaladt a nagyterem felé.

Évnyitó-Évzáró (Ronald)
A szája tele volt, így nem tudott egyből válaszolni barátjának.
~Hogy lehet az, hogy egy olyan ócska seprűt, mint az enyém ki akar próbálni, amikor neki egy sokkal jobb seprűje van?-kérdezte magától.
Aztán válaszolt:
-Persze kipróbálhatod, én is kipróbálnám a Tűzvillámodat. Mivel mind a kettőnknek van engedélye a házvezetőnktől a repüléshez, így mehetünk. Csak egy gond van, még soha nem ültem seprűn. Apám nem engedte, mert őszerinte veszélyes, anyám szintúgy. De úgy gondolják, hogy a suliba kéne egy és ki is próbálhatom milyen a repülés. A testvéreim mind a Wilian boszorkány és varázsló képzőbe tanulnak. Nem tudom miért, de engem ide küldtek el. A legidősebb bátyám, Jacken igen jártas a repülésben, még benne is van az Amira nevezetű háza kviddics csapatába. Sőt még úgy tervezzük, ha mindannyian (a hat testvér) megtanulunk repülni és kviddicsezni, alkotunk otthon egy csapatot, csak még egy embert bezsírozunk közénk.
Utána követte barátja példáját és vett egy szilvás gombócot. Azután szépen felállt, ment kifelé, várva, hogy a barátja kövesse a hálótermükbe.

Hanna

Este az évnyitó-évzáró ünnepség után tervezte barátjával, Ronalddal a repülésüket. Ronald még elszaladt Bogolyfalvába, így egyedül indult el a kviddics pálya felé. De először még úgy gondolta, hogy ír egy levelet a szüleinek. Így hát elment az Északi torony felé, a bagolyházba.
Sporttalárban, rugalmas cipőben és kesztyűben, seprűvel a kezében belépett a bagolyházba. A baglyok többsége ijedtében össze-vissza repdestek a toronyban. Antonio nem értette, hogy miért félnek ennyire tőle. Egy perc gondolkodás után rájött. A seprűt tartotta magasan és attól ijedtek meg. Levette a válláról a seprűt és egy kicsi, szalmával teli asztalnak támasztotta. Aztán elővett egy pergament és írni kezdett rá:

Szia apa!
Nagyon szépen köszönöm a seprűt. A suliba minden renben van.
Persze jól vagyok, hamar beilleszkedtem és sok barátot szereztem.
Most nyílott meg az új tanév, vagyis nemsokára órák is lesznek.
Sok szorgalmi feladatot írok, hogy sok pontott szerezzek a házamnak.
Barátommal, Ronalddal most fogom kipróbálni az új seprűt.
Neki van egy tűzvillám 2013-a. Fú nagyon szép és szerintem gyors is.
Na nem tudom mindjárt kiderül. És ti hogy vagytok? Tesóimnak jól megy a suli?
Majd valamikor szünidőben megyek Madridba. Na megyek, majd írok, sziasztok!
Mikor ezeket a mondatokat leírta összehengerítette a pergament, és piros szalagot kötött rá. Majd magához hívta baglyát és a csőrére kötötte a levelet.
- Szállj Milan!
Szólt és kieresztette az ablakon a baglyot. Majd ő is távozni készült.

Ronald
A finom lágy szellőben jó érzés volt sétálni. Friss levegő egy kicsi szél, nem kell több. Pláne, hogy még mit hoztam a kis táskámban. Egy kvaff méretű labda. Majd mikor barátja megkérdezte, hogy felkészült-e, ő magabiztosan válaszolt:
- Igen, induljunk!!!
Azzal két lába közé kapta seprűjét és fölemelkedett 1 méterre és rágyorsított. Rézsútosan felfelé repült és csodálatos dolog volt tudni, hogy megtanult 1 perc alatt repülni és nem törte össze a seprűjét, sőt egy karcolás se volt rajta. Sport talárja csak úgy lebegett mögötte. Háromszor megkerülte a pályát, majd előre bukott és minél gyorsabban a másik oldalra repült.

Csodás volt repkedni a pályán, elképzeltem magam mintha hajtó lennék egy kviddics csapatban. Na de amikor odarepültem barátomhoz, aki azt mondta, hogy fogjam meg a követ előtte az tetszett. De később nem értettem: miért nem versenyez velem? Végül rájöttem: ő tesztel engem! Ekkor minden akadályát legyőztem és úgy ahogy ő mutatta felgyorsultam és elkaptam. Majd odarepültem barátomhoz:
- Na de én nem fogó akarok lenni hanem hajtó!
Azzal odarepültem a pálya mellett ledobott táskámhoz és kivettem belőle a kvaff méretű labdát. Majd oda passzoltam neki:
-Kapd el és passzolgassunk!
Azzal távolabbra repültem barátomtól és vártam, hogy visszapasszoljon.

Hanna

~Au! Ez fájt!~ gondolta magában
Ez kicsit ciki volt neki, hogy egy ajtó leteremti a földre. Pláne, hogy egy lány nyitotta ki. Ez ciki. Na mindegy.
- Öö.. de az előbb még a kezedbe volt. Nézd csak, ott van a baglyoknál.
Aztán széles vigyorral a seprűjére nézett:
- Aha.. repülni megyek az egyik Eridonos barátommal. Nincs kedved jönni? Tök jó móka lesz. Ne félj, én is csak most fogok megtanulni repülni.
Úgy gondolta nembaj, ha egy taggal bővül a " Kviddicsezni Megyünk Klub "
Már kezdett sötétülni. A szél kezdett fújni. Úgy gondolta semmi több se kell a repüléshez.

Ronald
Csodálatos érzés volt. Végre nem csak röpködtünk, hanem passzolgattunk is. Hogy hogy nem tudja, hogy én hajtó akarok lenni?  Nem mondtam talán el? De hát én úgy emlékszem, hogy mondtam. Na mondtam, vagy nem mondtam, mindegy. A nagy csodálkozás közepette észre se vettem, hogy nem válaszoltam. Mikor válaszra nyitottam a számat, akkor meg a torkomon akadt a szó. Mi van velem? Megfáztam? Á, nem ennyi idő alatt biztos, hogy nem fázhattam meg. Na jó válaszoljunk:
- Persze hajtó, úgy gondolom az érdekesebb. Szerinted nem? Én ha nagy leszek, kijárom a sulit, akkor kviddics játékos akarok lenni.
Ehhez foghatót még sosem éreztem. Életemben másodszor ülök seprűn, és tudok repülni. Sőt, én a barátommal repülést terveztünk, és ebből nem más, mint edzés jött ki.
Passzolgattuk a kvaffot, és amikor elfáradtam szóltam:
- Gyere, hoztam egy kis kaját a nagyteremből. Vajas kenyér, és rántott hús. Kérsz? Van paradicsomlé is.
Boldogan repültem a még mindig a pálya szélén nyugvó táskámhoz. Kivettem belőle egy csomó vajas kenyeret. Azután jött egy kis doboz, ami tele volt rántott csirkecombbal. Ezek után hívogatóan néztem  barátomra.
- Hallod, ezek mind ránk várnak! Utána kipróbálhatjuk egymás seprűjét.

Ronald
~Mi van??! De még nem is evett. Már is kobozza a seprűmet?! - gondoltam magamban.
Aztán átmértem. Le, fel. Hát na jó:
- Persze, de még nem is ettél. Na mindegy, úgy is repülni jöttünk.
Azzal már elpakoltam mindent, és gyorsan elvettem a Tűzvillámot. Mikor felszálltam magamhoz se tértem, már a pálya fölött repültem 15 méterrel. Körberepültem újra és újra a korongokat. Aztán hirtelen rosszul éreztem magam. nem éreztem a kezemben a seprűt, se semmit. Bekövetkezett amitől féltem. Még is csak megbetegedtem. Véletlenül megdöntöttem a seprűt és száguldottam lefelé.  Annyi eszem volt, hogy a seprűt ne tegyem tönkre, a seprűt elengedtem amikor egy méterre voltam a földtől és leugrottam róla. A földre érkezés fájt, de  megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a több galleonos seprűnek semmi baja. Viszont nem éreztem a kezem. Eltört.

Hanna

 Tegnap este semmi se történt úgy, ahogy gondolta. Barátjával a repülés nem a legjobban sikerült. Rosszkor váltott a seprűvel irányt, és nagy ügyesen eltörte a kezét. Idegesítő volt, amikor reggel felkölt, és mindenki sorra kérdezte, hogy jól van-e. A fiú nagy bosszúsan mindig csak ennyit válaszolt:
 - Hagyjatok békén! Jól vagyok! Az ápoló azt mondta, hogy egy hét múlva leveszik a gipszet.
Mivel már nem bírta a nyüzsgést, úgy döntött, hogy lemegy a könyvtárba olvasgatni.
A könyvtár nem volt számára új. Emlékszik, amikor még visszabeszélt egy prefektusnak és a könyvektől kért segítséget a büntetőmunka megírásához. Most viszont úgy tűnt, hogy másnak kell a segítség. Meglátta Hannát a könyvespolcok között. Mögé settenkedett, és megkérdezte:
 - Segíthetek valamiben? Mit keresel?

Hanna

 Csodálkozva látta, ahogyan előtte leborult egy nagy halom könyv. Hirtelen reflexből előkapta a varázspálcáját:
 - Várj, várj! Segítek!. Wingardium leviosa!
Így a könyvek egyesével rendezett oszlopba sorakoztak.
- Hú, de nagy por lett itt. Suvickus!
Nagyon elcsodálkozott, mert ezt a két bűbájt tanulta első óráján bűbájtanból, és akkor még egyik sem sikerült. De most nagyon örült, mivel sikerült hibátlanul végrehajtania. Mikor minden helyreállt, úgy gondolta, itt az ideje válaszolni barátja előző kérdésére.
 - Jól vagyok. Csak eltörtem. Egy hét múlva már le is veszik a gipszet. De nem szeretnék erről sokat beszélni.
Sétálgattak a könyvespolcok között, és megtalálta az összes csodás gyógynövényes könyvet.
 - Nézd csak! Itt van egy jó könyv. Sok adatot lehet belőle szerezni. Ez segíthet! Menj be az olvasórészlegre, ott vannak aszalok is. Segítsek még valamiben?