Erdős K. I. Julianna

*Végre, szombat van. Ilyenkor az egész napot a kislányával tudja tölteni, akire egyébként Bagolyfalván vigyáz egy kedves, idős boszorkány. Az ugyan jobb megoldás volt, amikor a nagyszüleinél volt a leányzó, amíg az anyukája a munkahelyén serénykedett. De az nem volt valami jó hely, a Lengyel Mágiaügyi Minisztériumban, akták, és könyvek között egész álló nap. Ez nem Védának való munka. Ha nem szelídíthet sárkányokat, akkor legalább a diákokkal hadd tehesse meg ugyan ezt. Igaz, bármennyire is szeretné néha, nem szórhat rájuk kábító átkot,de azért így is szereti ezt a helyet.
Szerencsére már nincs annyi munkája, mint régebben volt. Mégis csak nagyobb már a kislánya, és már kettővel kevesebb gyerekre kell közvetlenül figyelnie. Jobban örülne ugyan, ha Vivient szemmel tudná tartani, de a lány úgy döntött, hogy Lengyelországban marad.
Annak ellenére, hogy hétvége van, ma sem aludtak túl sokáig. A kislánya nem fárad ki a hétköznapok mókuskerekében, így simán kiugrik az ágyból már reggel 7-kor. Ma már megjárták a bagolyfalvi játszóteret, és vettek kifestőt is, így talán ma délután tud egy kicsit a saját dolgaival is foglalkozni. Így is éjszakánként szokta ellátni azon tanári teendőit, mint a dolgozat javítás, meg a másnapi órára való felkészülés. Ez viszont nehezebb, mint volt, mert egy évfolyammal többet kell vinnie, mint a múltkor.
Riri eléggé morcosan megy az anyja mellett. Nagyon szerette volna azt a sütit ebédre megenni, erre jöhet vissza kastélyba. Nem arról van szó, hogy nem eszik zöldséget, de a csokis szószos piskóta az mégis más.*
- Ha szépen eszel, fogsz kapni sütit! *Magyarázza finom hangon a legkisebb csemetének,miközben belépnek a Nagyterem ajtaján, ahonnan azonnal megpillantja kolléganőjét, aki nincs éppen túl jó fényben.*
- Szia, jó étvágyat! Leülhetünk melléd? *Mondja, miután az asztalhoz léptek. Ririre sandít, aki picit gépszerűen elmormol egy csókolomot, mialatt az asztalterítő szegélyével matat.* - Nagyon fáradtnak látszol! *Folytatja, immáron kolléganőjét méregetve. Nem akarja elkezdeni kioktatni, de szemmel láthatóan pihenésre szorul a fiatal nő.*

Erdős K. I. Julianna

*Megértően bólogatni kezd, tudja nagyon jól, hogy milyen nehéz tud lenni az, amikor az ember asztalán tornyokban áll a papírmunka, mellette még ott vannak a javítások, meg persze a gyereknevelés is. Igaz, itt az iskolában annyira nem szoktak összecsapni a feje fölött a hullámok, mint anno a rezervátumban. Olyankor rendszeresen be kellett vinnie az ikreket is akár, mert addig már nem volt óvoda, vagy napközi. Jól meg lehetett élni belőle szó, mi szó, de a családi életet tönkretette.
Ismeri azt a fajta édességet, amit a kollegina átnyújt Ririnek, anno az ikreket is sokat tömte vele, jobban ették a zöldségeket, aztán végül, amikor már csak megszokásból ették.*
- Köszönjük szépen! Kicsim… *Szólítja meg finomkodó hangon a lányát, aki lelkesen fogadja el az ajándék édességet. A kislány halkan elmormol egy köszönömöt, majd beleveti magát az édességbe, és picit meglepődik, hogy ez bizony nem olyan ízű, ahogy várta.*
- Nekem most szerencsére nincs olyan sok dolgom. A kisasszonyt szórakoztatni nem olyan könnyű, de elboldogulok. *Feleli finoman mosolyogva, miközben beletúr a hullámos fürtökbe, és rendel a kislánynak valami levest.* - Rendben, majd a végén megkóstoljuk, de csak akkor, ha rendesen eszik a levesből, és a másodikból is. * Nem várja el tőle, hogy rendes felnőtt adagot egyen, de az a szabály, hogy annyit meg kell egyen mindenből, mint a tenyere, és csak akkor ehet édességet.*
- Picit nehéz… inkább az, hogy fura, hogy csak ketten vagyunk, és nem négyen, mint régen. *Nagyon hiányzik neki, hogy néha napján csak bejárkáljanak hozzá a lányok, meg azért így valamennyire felügyelni tudta őket, de így mást nem tehet, mint hogy bízik bennük. Két kamaszban. Vivienben.*
- Ők kint maradtak Lengyelországban. Már megszokták az ottani iskolát, nem akartak megint váltani, mert már a mesterképzésre járnának azóta. Abban maradtunk, hogy ha nem tetszik nekik, akkor visszajönnek. *Furcsa érzés, hogy bízik bennük, nem kíván nekik rosszat, de mégis, nem bánná, ha rossz lenne nekik, és megint maga mellett tudhatná a lányait. Most már tudja, mit érzett az édesanyja, amikor meglépett.* - Szerinted jövőre más is fog a 8. évfolyamon tanítani? *Kérdezi, miközben belekanalazik egyet a levesébe. Nem szereti a klasszikus értelemben vett meleg ételt. Lehet, hogy a sárkányok miatt sok volt már a hőből.* - Ebéd után még sok órád van?

Endre

Január 1. délután

*Szenteste óta havas az idő, de ez nem érintette a professzorékat, mert szokásosan Lengyelországban karácsonyoztak, csak 1-jén értek vissza. A kislány, ahelyett, hogy elfáradt volna még játszani is szeretett volna. Lengyelországban sokkal hidegebb volt, mint nálunk, és ott már elolvadt az összes hó, így érthetően tetszett neki a táj, amikor megérkeztek. Még csak 4 éves lesz, minden évben lenyűgözi a hó, minél nagyobb és frissebb, ő annál jobban élvezi a benne való játékot.
Végül sikerült rávennie az anyját, hogy ebéd után, de még sötétedés előtt kimenjenek a játszótérre, ahogy hétvégén szoktak. Sajnos iskolaidőben nagyon ritkán érnek rá, így kicsit nehezen, de beadta a derekát. Egy alapos (Jagelló földhöz szokott) beöltözést követően elindultak a hófödte bagolyfalvi játszótérre, ahol a kislány a játékokkal nem törődve egyenesen a hóba vetette magát. Ez nem feltétlen baj, hiszen nem örülne az anyja, hogy ha véletlen lecsúszna valamelyik játékról.*
- Riri, ne legyél sokat a hóban, nehogy átázzon a ruhád! *Lehet, hogy más szülő vízhatlanító bűbájjal látta volna el a ruhát, ám Véda nem híve ennek, a gyereknek meg kell tanulnia, hogy mit lehet bűbájjal, és bűbáj nélkül csinálni.*

Endre

*A kislány teljesen fel van pörögve, már a sapkája is vizes, annyira belefúrja magát a hóba, körülbelül 3 perc alatt 8 hó angyalka jelent meg a hóban, Véda már csak mosolyogva rázta a fejét. Javíthatatlan, kis csibész a lánya, de legalább nem lesz nehéz elaltatnia este. Már csak erre is nagyon jók a játszótéri látogatások. Annyi hátránya ugyan van, hogy ilyenkor általában mindig kitérőt is szeretne tenni a kislányka a cukrászdába, meg az ajándékboltba, meg az ég tudja még, hogy hová. Ez a kettő mindig felmerül, de valamikor egész extrém helyeket talál ki, mint a hangszer bolt, meg a kocsma. A hangszerbolt még valamilyen szinten érthető is, hiszen a nővérei mind a ketten egész jól értenek a hangszerekhez, de a kocsma? Igaz, az egyik nővére nem biztos, hogy éppen a leghatározottabban utasítja el az ott árult nedűket, viszont minden kétséget kizáróan nem vitte ilyen helyre, és nem beszélt ilyen dolgokról a kicsivel.
Végül arra a következtetésre jut, hogy el kéne kezdeni lemozogni az ünnepekkor felszedett plusz kalóriákat, és erre a legjobb mód, ha egy picit futkározik a gyerekkel. Az egészséges kezével gyúr egy hógolyót (szigorúan nem jéggé), és a kislány felé hajítja, aki nevetve felsikít, és egy másikkal megdobja az anyját, miközben tovább kacarászik.*
- Ha visszamentünk a kastélyba, jól megfürdesz egy nagy kád meleg vízben! *Mondja miközben lesöpri a havat a sapkájáról, mert nem szeretné, ha az övé is elázna. Ekkor hátulról egy hangot hall. Meglepődött, hogy egy férfias hangot hall, hiszen az apukák nem nagyon járnak errefelé, ilyenkor meg pláne nem. Lassan megfordul, miközben hátba kapja egy hógolyó. *
- Szép délutánt! *Köszön vissza egy kicsit meglepődötten. Egy fiatal fiúra egyedül pláne nem számított. Picit szétnéz mellette, hogy esetleg nem-e lapul a háta mögött egy kisgyerek, vagy valahol a közelében nem futkározik, de végül arra a következtetésre jut, hogy határozottan egyedül érkezett ide. * - Mondjuk... hetente, ha tehetjük többször. És te? * Kérdezi, bár fura egy kérdés volt, hiszen ha egyedül van nem sok semmit tud itt csinálni. Vivien jól elvolt a hintán, meg mindenféle virágokat lövöldözött a pálcájával, de az Vivi volt.* - Itt laksz a faluban, vagy nálunk tanulsz? *Teszi fel a következő kérdést, miközben ezúttal a haját súrolja egy jéggé gyúrt hógolyó.* - Kicsim, nem szabad ilyen keményre gyúrni, mert veszélyes! *Utasítja a kislányt, aki azonban nagyot kacag, és ismét az anyjához vág egy kőkeményre gyúrt hógolyót. Anyukája ekkor a fiút figyelmen kívül hagyva odamegy a kislányhoz, elmagyarázza neki, hogy nem szabad ilyet csinálni, mert veszélyes, emiatt most visszamennek a kastélyba, és korábban fekszik le.A kislány némi hiszti után belement, elbúcsúztak Endrétől, és pár perc múlva eltűntek a kastély ajtaja mögött.*

Évnyitó-Évzáró 2 in 1
Riri, Matilda (István)

* A gyerek mindenáron szeretett volna a tanárnővel tartani az évnyitó, illetve évzáró ünnepségre. Ő maga amúgy sem szereti ezeket a feltűnő, díszes ünnepélyeket, de ezúttal még inkább illik megjelennie, ha már megválasztották házvezetőnek. Nagyon örül a megbízásnak, régebben is élvezte a házkörüli munkát, de nem csak kertészkedni szeretett, hanem a Navinésokkal is foglalkozni. Azok a régi szép idők… ezúttal minden teljesen más. Akkor az ikrei még nem is kezdték meg a varázslótanulmányaikat, most pedig már másodikos mestertanoncok lennének. Ririvel akkor lett várandós, amikor még Keating professzor oldalán segítette az unikornisokat. Azóta sajnos ő sincs már az iskola falai között.
A kislány az utolsó pillanatban tudta meggyőzni arról, hogy neki is ott a helye az ünnepségen, így még őt is rendbe kellett szednie. Legalább ezúttal nem koszolta össze magát, de a kócos loboncot sem volt egy sétagalopp kibontani, de legalább a drágaság most együttműködő volt. Szerencsére a ruhájával nem volt sok tennivalója, mert így is elkéstek néhány percet, ám a kicsi leányzó nem zavartatta magát, visítva az Eridon asztalához rohant, amíg a tanárnő az ajtóban ácsorgó könyvtároshoz szólt.  A fiatal nővel már találkoztak egyszer a héten, amikor valamilyen pedagógiai szakkönyvben szeretett volna megnézni valamit.* - Jó napot! Miért ácsorog itt az ajtóban? A tanári asztalnál ülnek az iskola dolgozói is! * Mondja a fejével a vízszintesen álló asztal felé bökve, majd felszisszenve elindul a lányát becserkészni. Megígértette vele, hogy rendesen fog viselkedni. Nemigen bízhat az ember egy 5-6 éves gyerek szavában. Miután a törpe kiLeoniezta magát megfogja a kezét, s némileg szégyenkezve indulnak a tanári asztal irányába. Megszaporázza a lépeit, mögötte suhog a hosszú dísztalárja. A kollégáknak biccentve helyet foglal a kicsi lánnyal, az igazgatóra száját elhúzva néz ezzel kifejezve elnézését. Riri a megszeppenéstől elfelejt köszönni, ráadásul a tekintete is elkalandozik. Végigsimítja a vékonyka kis karocskáját, jelezve, hogy most már bizony elég lesz, és üljön nyugton. Nem is tud sokáig a gyermeke magaviseletével törődni, mert fél szemmel látott valamit elsuhanni. Mire odakapja a fejét, már a házvezető-helyettese éppen a Yarólapok irányába zuhan. Valamiféle halk morgást hallat, majd arcát az ép kezébe temetve csóválja a fejét. Az ujjai közül kilesve látja, hogy ketten is a férfi segítségére sietnek, így ő maga inkább érdeklődve figyeli az eseményeket. A diákokat nem fegyelmezi, majd megjárják, amikor István órát fog tartani nekik meg vizsgáznak nála. Ahogy az új arcok a tanári asztalhoz lépnek bólintással köszönti őket. István kap még ez zavart arckifejezést is, majd immár teljes figyelemmel hallgatja az igazgatót. A nyerteseket finoman megtapsolja, a beteg kezét nem erőlteti meg értük. Finom mosollyal figyeli a diákok reakcióját. Idén nagyon szépen teljesített a Levita, megérdemlik a győzelmet, főleg Alex.*


Dísztalár

Letti <3
2 napja 3 fele

* Néhány hete derült ki, hogy a középső lánya végül mégsem Lengyelországban folytatja tanulmányait. Ennek egyrészt örül, hiszen nagyon hiányoznak neki az ikrek, pedig már 20 évesek, másrészt pedig aggódik döntés mögött megbújó ok miatt. Hihetetlen, hogy így elszállt az idő. Amikor idekerült a lányok még csak 12 évesek lehetettek, ma pedig már kész nők. Mikor ő ennyi idős volt, mint az ikrek éppen Angliában dolgozott az egyik rezervátumban, ott szerencsére mesterképzés nélkül, más módszerekkel el tudta végezni, amit mindig szeretett volna. Erre manapság is van lehetőség, de a későbbi tanulmányok megkönnyítése érdekében érdemes belefogni a mesterképzésbe. Ott nagyon jó alapokat kaphatnak a későbbi iskoláikhoz a diákok, ráadásul nyernek plusz 1-2 évet a megfeszített tanulás és munka előtt.
Lettinek valamiért erős honvágya támadt, maga sem érti, hogy miért pont most, amikor már lassan elvégzi az egész iskolát. Attól tart, hogy ennél több áll a hazaköltözés hátterében, mondjuk valaki megbántotta, vagy egy fiúban csalódott. Remélhetőleg nem Vivien zavarta el több 100 kilométerre, mert akkor kapni fog a fejére, azt hétszentség. A levelében arra kérte az anyját, hogy intézze el, hogy a Levitába kerüljön, ezen is nagyon meglepődött. Úgy tudta, hogy szereti a Navinét, ráadásul ott van Zoé és Zora, akiket 13-14 éves kora óta ismer, most is tartják a kapcsolatot valamilyen szinten. Ez a menekülés és lényegében új élet kezdés nagyon megrémíti.  Nagyon bízik benne, hogy nem történt semmi Lettivel, vagy ha mégis, akkor azt el fogja neki árulni. Bagolyban nem mesélt túl sokat, úgyhogy most fogja kifaggatni, amennyire lehetséges. Nem akarja megrémíteni azzal, hogy letámadja a kérdéseivel, de anyaként természetes, hogy aggódik. A volt férjével amúgy sem beszélnek sokat gyereknevelési kérdésekben. Ha minden igaz Dávid is tudja, hogy Letti hazaköltözik, de azt nem tudja, hogy a férfi megint elkezdte-e a Beuxbatons-nal nyúzni a leányzót.  
Riri még nem tud róla, hogy a nővére ma megérkezik a kastélyba, szerették volna, hogy meglepetés legyen neki, így most az egyik tanár vigyáz rá, míg az anyukája kimegy Bogolyfalvára.
Még ideje sem volt átöltözni tanítás után, gyorsan elrohant a legkisebb gyermekéért a faluba, majd megebédeltek. A kislány szeret sokáig időzni a Nagyteremben, nem sürgethette nagyon, mert különben gyanút fogott volna. Miután végeztek az ebéddel elkísérte a kollégájához, majd rohant is vissza a faluba az állomásra. Kint az idő eléggé esőre áll, de remélhetőleg megússzák azt, hogy rájuk szakadjon az ég. Az állomásra érve egyből a vágányok felé siet, majd némán megáll. Néhány perc múlva itt kell lennie a vonatnak, remélhetőleg nem fog késni, mert a szürke fellegek nem ígérnek sok jót.*

Kislányom <3


 * Az idő egyre borongósabb, a vonat még sehol. A hangosbemondó hölgy szerint hamarosan megérkezik a szerelvény, így most már némileg nyugodtabban várakozik. Remélhetőleg visszaérnek a kastélyba az előtt, hogy rájuk szakadna az ég. Bal kezével finoman megdörzsöli a jobb csuklóját, hátha akkor kevésbé fog belehasogatni. Ez a változékony időjárás nem tesz jót neki, főleg a lehűlés. Azt valahogy sosem szerette, különösen akkor nem, amikor még friss seb volt. Nem is kellett időjárást néznie, 24 órával előtte bármikor meg tudta jósolni, ha hirtelen akár 4-5 fokot is változott a hőmérséklet, vagy akár eső volt várható. Szerencsére ez az elmúlt 16 év alatt sokat javult, ám még mindig akad némi hiba a rendszerben.
Végre befut a szerelvény az érkező peronra, a szíve hevesebben ver, izgatottan kutat szemeivel a szőke kobak után a leszállók között. Letti előbb vette észre, mert Véda már csak arra eszmél, hogy a lány holmijai néhány méterre tőle a földön landolnak, és a szőkeség rohan felé. Széles mosolyra húzódik a szája, amikor megáll vele szemben a kicsi leányzó, aki már nem is olyan kicsi. Hiába 20 évesek az ikrek, neki mindig a kislányai lesznek.* - Szívem! * Mondja köszönés helyett, miközben szorosan magához szorítja a lányt. Ő is hosszú másodpercekig öleli gyermekét, legszívesebben még akkor sem engedné el, ám a szituáció így nyilvánosan eléggé kínosan hatna, ha még így időznének egy ideig. * - Jól vagyok, köszi. És Te? Hogy utaztál? Nem vagy éhes? Sajnos nem volt időm készíteni Neked semmit. * Tipikus anyai dolog ez, hogy egyből tömné a leányzót. Akart sütni sütit a fogadására, de sajnos nem szabadult el hamarabb a házvezetői tevékenységek alól, utána pedig a legkisebb Szendrei kötötte le, és már azon kapta magát, hogy indulhat a lánya elébe. * - Hadd segítsek! * Szólal meg ismét finom mosollyal az arcán. Előkapja táskájából a pálcáját, majd elmormol egy Vingardium Leviosát a legnagyobb pakk irányába, mire az felemelkedik. A gyerekei közelében teljesen máshogy viselkedik, mint a diákokkal. Ez persze természetes, elvégre mégis a sajátjai. Még a hangszíne is sokkal lágyabbá válik a hétköznapinál.
Meglepődik azon, hogy Letti magától felhozza a hazajövetelét. Azt hitte, hogy majd keresnie kellesz az alkalmat, amikor kevésbé kínos előhozakodni ezzel.* - Igen, érdekel. Ugye nincs valami baj? * Kérdi aggódva, miközben fejével bök egyet, hogy lassan induljanak, mert a végén még megáznak. Miután válaszol az újdonsült Levitás magához ragadja a szót.* - Egyébként beszéltem nagyiékkal, és arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha vennénk itt egy házat a faluban? * A nagyszülőknek van némi megtakarított pénze, amit erre a célra felajánlottak, a családjuknak is jót tenne, hogy még ha Vivien nélkül is, de együtt élnének. Lehet, hogy a lány is gyakrabban látogatna ide, ha lenne egy hely, ahol csak négyesben élnek. Nem tudnának egy kacsalábon forgó palotát venni, mert egy fizetésből azt lehetetlen kifizetni még segítséggel is, de biztosan jót tenne mindnyájuknak a közös élet.*

Domi *-*
Akkor

* Letti napokban való megérkezése meglepően nem forgatta fel a hétköznapjaikat-persze az extra adag örömöt leszámítva, amit a jelenléte okoz. Igaz, még mindig jobban örülne, hogy ha a Navinéba járna, mert ott jobban ismeri a társaságot, mint a kékeket. Meg kell hagyni, hogy a szfinxeké sem egy emberevő népség, a saját középiskolai baráti körétől jobban kellene óvnia a gyereket, mint a Levitásoktól. Persze ott is van néhány nagyszájú kölyök, de manapság már hol nincs. A Navinések nagy része is hajlamosabb a rendbontásra, és bizony többen vannak az ilyenek, mint anno házvezető-helyettes korában, szóval végül is ilyen téren édes mindegy, hogy kik közé került Letti. Riri kimondhatatlanul imádja a nővérét, ha tehetné szinte minden szabad percét vele töltené. A nagyokban próbálta megtalálni a testvéreit, talán ezért is lett olyan jóban Leonieval. Az apja felől megérkezett Amerikából az az Eridonos fiú, Keith - vele is imádják egymást. Már csak Vivien meg Zelke hiányzik a képből és a kis törpnek teljesül minden vágya. Mármint azok közül, amiknek van egy icipici realitásalapja, mert sajnos nem tudnak neki venni egy édességboltot, mint ahogy vattacukorfalú szobája sem túl sanszos, hogy megépül.
Szerencsére Véda szülei fel tudtak ajánlani egy közepes összeget a lakásvásárlásra, meg a szedresi ház árának nagy része is még bent van a bankban, így úgy tűnik, hogy sikerül venniük egy kertes házat Bogolyfalván.  Nem telik egy csodás palotára, de épp elég lesz hármuknak, vagy esetleg ha Vivien mégis úgy döntene, hogy követi a húgát, akkor még éppen, de ő még el fog férni. A legkisebb gyerekkel elég volt nekik a kastélybeli lakosztály, ám mivel ilyen sok évet töltöttek Lettitől távol mindenképpen szeretné maga mellett tudni a középső gyermekét is, ráadásul Rircsunak is családiasabb lenne a környezet a felcseperedéshez. Ezenkívül az sem utolsó szempont, hogy kényelmesebbé válik az iskolába hordása is.
A mai nap pont ideálisnak tűnik, hogy lakásnézőbe induljon. A nap sziporkázóan süt, javítanivalója sincs egy szál sem, a Navinésok sem tervezik uralmuk alá hajtani a kastélyt, így nyugodt lélekkel mehet le a faluba szétnézni. Ririre Letti vigyáz éppen, hála Istennek még nem kínozzák sok tanulnivalóval, úgyhogy 1-2 órácskára el tud szabadulni. Még sosem járta be a falucska lakónegyedét, pedig már éveket lehúztak a környező kastélyban. A tóhoz már többször kimentek, onnan látott már pár házat, de egyikben sem járt még. Úgy dönt, először a tavacskát nézi meg. A kicsi lánya is nagyon szereti ezt a helyet, sokszor kéri, hogy jöjjenek le és etessenek kacsákat. Némileg sietős léptekkel célozza meg a legközelebbi szabad padocskát, majd kényelmesen elhelyezkedik az imént említett ülőalkalmatosságon. Hátradőlve figyeli a környéken időző népeket, néhány diáknak biccentéssel válaszol a köszönésére. Jól teszik, hogy ezt a csodás napot nem a kastély falai között bezárva töltik, annyi mindent lehet idekinn csinálni.  Amint az összes közelében lévő Bagolyköves nebuló elhalad mellőle, végre átadhatja magát a pár perces beiktatott pihenésnek és nekiállhat a megnyugtató víztükör bámulásának. Ahogy a halak a felszín közelében úszkálnak, lágyan fodrozódik a tó felszíne. Vagy 5-6 méterrel odébb egy kisfiúra lesz figyelmes, aki éppen a vízbe meríti a kezét. Nem látja tökéletesen az arcát, ráadásul nincs is neki szemben, de innen szakasztott olyan, mint a keresztfia. Persze az lehetetlen, mert a család azon ágának nincs varázsereje, még nagyon régen született valamelyik közös felmenőjük kviblinek, azóta pedig muglikkal házasodnak. Nem is meséltek neki a varázsvilág létezéséről, fogalma sincs arról, hogy az anyja unokatestvére boszorkány. Úgyis indulni szeretett volna, ám ennek a különös hasonlóságnak hála a kíváncsi az alacsony fiúra, úgy dönt mellette halad el és diszkréten, de megnézi magának. Lehetetlen, hogy ő legyen, de valamiért késztetést érez arra, hogy lássa az arcát. Ahogy közelebb ér egyre nagyobb hasonlóságot vél felfedezni Domi és az itteni fiú között, körülbelül fél méterre áll meg tőle és kikerekedett szemmel rámered. Ez tényleg ő volna?* - Dominic? *Szalad ki a száján, miközben továbbra is meglepetten nézi a srácot. A család idősebb tagjai sem szóltak volna nekik, hogy bizony más mágusok tagjai is vannak a famíliának. Pedig ez a barna hajú fiúcska bizony tényleg Domi.*

Lettim <3


*A leányzó sosem volt valami túlzottan beszédes teremtés, talán csak a családja társaságában. Ahogy Vivien mesélte, az alapján már barátkozóbb, mint amikor a Bagolykőben tanult. Ez az előnyére várt, a nyitottság nagyon sokat számít egy új helynél. Mert bár hiába tanult itt 3 évet és éltek az iskola falai között előtte 1 évet, akkor is újdonság lesz neki az egész. A tanári kar meg a diákok is roppantmód lecserélődtek azóta, mióta elköltöztek néhány évvel ezelőtt. Csodálta is érte a lányokat, hogy milyen ügyesen helytálltak az első hónapoktól kezdve, mert a lengyel nyelvvel voltak gondjaik, eléggé törték és mégis meg tudták tanulni (egy kis segítséggel) az iskolai tananyagot. *
- Azt nem csodálom, nagyon messze van a Czarnoksięstwo. * Valamiért lengyelül állt a szájára az ottani varázslóképző neve, pedig van rá magyar szó is. Hihetetlen rossz a közlekedés ilyen nagy távokon. Akinek nincs zsupszkulcsa, vagy nem tud hoppanálni elég rosszul jár az ilyen nagyobbtávú utazások során.
Érdeklődve figyeli a lány magyarázatát. Meglepően egyszerű választ kapott Lettitől, szinte gyanúsan egyszerűt.  Nem mutatja, hogy nem teljesen hiszi el, amit hall, inkább csak bólint egyet. Lettinek nem szokása hazudni, de akkor is hirtelen jött ez az egész.* - Örülök, hogy itt vagy! * Feleli boldog hangon, miközben finoman elmosolyodik.* - Vivien mit szólt? *A levelében már kifejezte nemtetszését, de nem tudja, hogy mennyire verte ki a balhét az ikrének. Mindig is ő volt a nagyobb szájú, nem szokta véka alá rejteni a véleményét. * - Fogalmam sincs, remélem minél hamarabb. Nem néztem még egy házat sem, hirtelen jött ez az egész. *Nem szokott a lakósoron járni, egyedül a tóhoz mennek le Ririvel. Az nagyon hangulatos hely, emiatt is sokat kacérkodott már a gondolattal, hogy ott vesznek házat, ám kettőjüknek felesleges lett volna. Igaz, talán akkor az ikrek gyakrabban járnának haza.* - Hátha Vivit is haza tudnánk csábítani, ha lenne egy szép házunk... nagy kerttel. * Teszi hozzá tűnődve. Eddig is minden vágya volt, hogy együtt tudja a családot, ám ez a középső leányzó érkezésével csak erősödött. Az ég közben nagyot dörrent, úgyhogy- miközben figyel a kofferre, nehogy odavágja valahová- megszaporázza a lépteit. * - Nem tudja, azt hiszi, hogy valami Navinés dolgom van, azért vigyáznak rá. Nagyon fog örülni! * Kimondhatatlan lesz nézni, ahogy visítozva a nővérére veti magát, pláne, amikor kiderül, hogy ez nem csak egy látogatás lesz.* - Hozzá megyünk. Úgyis Andrásnál van. * Feleli tömören, majd rájön, hogy mostantól már nem így kell emlegetnie a lánynak a tanárokat. Ririnek eddig sem tette, mert ő is így nevezné a kollégákat, ami elég kellemetlen volna ránézve.*- Rédey professzornál, a házvezetődnél.  * Egészíti ki az előbbieket. Praktikusan oldotta meg a dolgot, így nem kell annyifelé járkálni, bár András egy ideig nem fog Letti közelébe férni, de ellensznek addig.* - Őt még nem ismerted, nagyon aranyos tanár. Teljesen lecserélődött egyébként a tanári kar, alig vannak már a régi időkből. * Őt is másfelé sodorta az élet átmenetileg, de jónak tűnik ez a munkahely. Szemmel láthatóan megbecsülök, a diákokkal sincs baja. Már csak a családja hiányzik magamellől és minden tökéletes volna.*

Keresztfiú *-*


* A házvásárlás mindig nagy elkötelezettséget jelent. Egyrészt nagy anyagi teher, még ha nem is kell hitelhez folyamodni, másrészt roppant körültekintően kell kiválasztani, hiszen nem csak egy épület mellett tesszük le a voksunkat, hanem egy olyan hely mellett, ami hosszú ideig a lakhelyünk lesz. Az sem utolsó szempont, hogy csak egy lakást veszünk, amiben elszaladnak mellettünk a napok, vagy pedig igazi otthonná lakjuk be. Az csakis közösen mehet, csupa szép és praktikus dologgal kell körbevenniük magukat, semmiképpen sem szeretne egy kirakatlakást, amiben semmihez nem lehet érni, mert dicsekedni kell vele a vendégnek, hogy itt bizony milyen patinás rend uralkodik mindig.
Remélhetőleg a lányok nem haragszanak, hogy most nem hozta őket ide, de még maga sem tudja, hogy melyiket szeretné, meg hogy van-e egyáltalán eladó ház a környéken.  Az is lehet, hogy feleslegesen jött le a faluba, mert egyet sem fog látni, úgyhogy majd a Boglyas téren lévő hirdetőtáblán fog keresni ajánlatokat. Egyáltalán arról sincs fogalma, hogy a varázslóvilágban milyen áron árulják a házakat, mert amikor legutóbb vásárolt egyet, akkor azt muglipénzért tette egy egyszerű kis falucskában, ahol nem voltak védve a lakosok különböző erős védőbűbájokkal a kíváncsiskodó szemek elől. Meg ugye az sincs ingyen, hogy a forintot átszámolják varázslópénzbe. Majd holnap azt is megérdeklődi, amikor elviszi Ririt a suliba.
De most nem is ez a legkülönösebb, hanem az, hogy kivel találkozott itt, a hegyek között elrejtett varázslófalu szívében. Domi nagyon megszeppent attól, hogy itt látta a keresztanyját- valljuk be okkal. Mert ugyebár Véda tudott arról, hogy a családban van varázslóvér, csak még régebben kihunyt az erő az egyik felmenőben, így nem terjesztik, hogy valakiben még lakozik. Dominic azt hihette, hogy Ő az egyedüli a famíliában, emiatt is a nagy meglepetés. Egy laza fürdővel próbálja lehűteni a kedélyeket, a nő már hiába kap felé. Ahogy a kis legény próbál kikászálódni a vízből az egészséges kezét nyújtja felé.* - Gyere, hadd segítsek! *Mondja finom hangon, miközben az arcáról a meglepettség, az öröm és a büszkeség furcsa keverékét tudja leolvasni az ember.  Előveszi a pálcáját a táskájából, majd egyenként a fiú ruhadarabjaira irányítja, s elmondja a megfelelő varázsigét, hogy teljesen megszáradjon Dominic.* - Így csak kényelmesebb. Én vagyok, ne félj! Gyere, üljünk a pa…* Folytatja kedvesen, amikor is meglátja, hogy az imént elhagyott ülőalkalmatosságát már elfoglalták, sőt a közelben nincs is másik szabad hely.* - A fűbe. El kell mondanom valamit a családunkról. * Megfogja a fiú karját, finoman húz rajta egyet, ezáltal nyomatékosítva kérését. Ha a fiú nem menekül el sikítva és követi, akkor kényelmesen elhelyezkedik a tökéletesre nyírt gyepen.* - A családunk elég régóta varázserővel bír… én is, az ikrek is… tudod… a nagyszüleink testvérek voltak, az én nagymamám boszorkány lett, míg a tiednek valamiért nem jött ki az ereje. * Úgy tudja, hogy mindent megtettek, hogy valamit előcsalogassanak a hölgyből, de csak nem sikerült.* - Emiatt muglikként kezdtek élni, és el is titkolta a varázserejét, anyukád sem hallott róla. Mi pedig tiszteletben tartottuk a kérését. *Meséli tovább némileg határozottabban, mint az elején. Így kicsit nehéz volt a szokásos családi rendezvényeket megtartani, de nem tehettek mást. Valószínűleg kellemetlen lett volna a fiú édesanyjának is, hogy ő nem képes varázsolni, míg mások igen. Konfliktusok forrása is lehet egy ilyen különbség, még ha összetartó is a család, mint náluk.*- Akiknél van varázslófelmenő, akár nagyon távoli is, felütheti a fejét a mágia. Így lettél Te varázsló, és én ennek nagyon örülök. Büszke vagyok Rád! * Fejezi be boldogan mosolyogva, most is alig tudja elhinni, hogy Dominicből varázsló lett. Gyengéden megsimítja a fiúcska karját, ezzel bátorítva a kérdéseire. Biztosan rengeteg van, az egész váratlanul zúdult a nyakára. Remélhetőleg most már újraéled a mágia a família ezen ágában is, a fiún a világ szeme. *

Keresztfiú *-*

*Szegény gyereknek minden teljesen kaotikus lehet még, hiszen még ő maga is meglepődött, noha tudta, hogy van némi esély arra, hogy Domiék ágán egyszer valakiből még varázsló lehessen.  Vajon mit érezhetett a fiú, amikor megkapta a levelet a mágusképzőből? El sem tudja képzelni, biztos nagyon meglepődött először, meg persze egészen biztos, hogy el sem akarta hinni a dolgot. Egy buta tréfának tűnhetett valamelyik ismerősétől, vagy kitudja.*
- Elhiheted, hogy én is. De örülök! *Feleli valami mosolyfélét erőltetve az arcára. Tényleg örül, azzal nincsen gond, csak még ő is nehezen dolgozza fel az események szövevényes fonalát. Egyáltalán már az is érthetetlen számára, hogy hogyan nem futottak össze eddig a kastélyban, vagy nem hallottak róla. Igaz, hogy igyekszik kimaradni a tanáriban időnként folyó lelkes pletykálásból, lehetséges, hogy ez is magyarázat arra, hogy miért nem hallhatott erről. Avagy az is, hogy Dominic bizony nem egy balhés figura, nincs miért kibeszélni.  Nem szeret amúgy sem a tanáriban időzni, csak ha értekezletet tartanak, vagy nagyon nincs ideje visszamenni az északi toronyba két óra között, akkor látogatja meg. Mondhatni egy viszonylag elszigetelten élnek ott Ririvel, megvan az a pár kolléga, akivel jól megvannak és össze is járnak, a többiekkel pedig inkább hivatalos viszonyt ápol.
Boldog, hogy feloldódni látja a fiút, mert a fiúk megnyugtatáshoz nemigen ért így háromgyerekes lányos anyukaként. Ő is átkarolja keresztfiát, aki ismét kezdi kellemetlenül érezni magát. Nem hiába, most tudta meg, hogy egész életében titkolózott előtte a nagymamája, vélhetőleg egyszerre dühös rá emiatt és nem érti a dolgot. Nem szól semmit, és úgy csinál, mint aki nem látja, hogy Domi a könnyeivel küszködik. Valószínűleg ez lesz a legjobb megoldás egy fiú vigasztalásánál és nem a babusgatás. * - Nem tudom kicsim… talán szégyellte, hogy ő a családban az, aki nem viszi tovább a varázserőt. Pedig úgy tudom nem bántották emiatt, vagy ilyesmi.  * Szegény srácból végül előtörnek a könnyek, a nő próbál biztatóan nézni rá, miközben ép kezével megfogja a fiúcska felé eső mancsát ezzel biztosítva, hogy ő itt lesz neki. Ők sem helyeselték a fiú nagymamájának kérését, de muszáj volt tiszteletben tartaniuk. Várható volt, hogy valakiben újra fel fog bukkanni a mágia, úgyhogy ezért sem volt helyes dolog titkolni ezt a tényt.* - Tudom, hogy nagyon nehéz most. Ha bármi kérdésed van még ezzel kapcsolatban, szívesen válaszolok rá. Már ha tudok. * Ő sem rendelkezik mindenható tudással, a családjuk szokásaival meg még pár dologgal tisztában van, de nyilván benne van az is a pakliban, hogy Domi olyat kérdez például a nagymamájával kapcsolatban, amire nem tudja a választ, mert nem látja túl gyakran, ráadásul ez tabutéma. A család idősebb tagjai többet tudnának erről mesélni.* - De amúgy a mamád tudja, hogy megkaptad a behívó leveledet? * Kérdi, miközben ő is elengedi a fiú kezét látván, hogy újra kezd megnyugodni. Mert ha tudja a nagyi, hogy Domi varázsló lett, és úgy sem mesélte el, akkor nem tudja, mit kezdhetnének ezzel.  Remélhetőleg nem áll fenn olyan, hogy féltékeny lett a saját unokájára.* - Itt tanítok a suliban sárkánytant. Khm, tudod a kezem sem autóbalesetben sérült meg… az felétek volt a fedősztori. Igazából sárkányokkal foglalkoztam. *Ismeri be kicsit zavarodottan, remélve, hogy Dominic erre nem szeretné kiterjeszteni a kérdéseit. Noha egyébként teljesen jogosak, hisz ő is egész életében hazudott neki és egész biztosan érdekelnék a sárkányos kalandok és társai.* - Melyik házba kerültél amúgy? Mert az biztos, hogy nem hozzám. Akkor találkoztunk volna. * Folytatja, azon elgondolkodva, hogy a fiú mennyire élhetett zárkózott életet a kastélyban, ha még csak nem is ismeri a tanárok nevét, se semmit. Ezen változtatni fognak, Letti és a kicsi Riri egész biztosan ki fogják rángatni a csigaházból.* - A kishúgod? Gratulálok, mikor? Hogy hívják? * Kérdi csillogó szemmel. Ilyen hamar elment az idő? Nemrég még csak újságolták, hogy babát vár az anyukája, erre máris megérkezett a csöppség? Látszik, hogy mostanában azt sem tudja, hol áll a feje.*

Leányzó <3
ott hát

*A szőke leányzó eléggé megváltozott- az előnyére. Sokkal beszédesebb lett, mosolyogós és közvetlen. Nem tudja pontosan, hogy a lengyelországi élet, az ottani más mentalitás, a társaság, vagy az önállóság hozta-e ki a leányzóból ezt, vagy esetleg ennek a sok-sok mindennek az összessége, de határozottan pozitívabb módon mozdult előre a személyisége. Persze azért nem keménykedik meg visong állandóan, mint Vivien. Sokkal kifinomultabb, intelligensebb a viselkedése nála. Vivi sem buta, csak ügyesen titkolja ezt a tényt, jobb szereti a bohócot játszani. Néha még maga az anyja sem képes eldönteni róla, hogy valóban nincsenek-e mélyebb gondolatai, vagy pedig csak nagyon jól képes rejtegetni őket a világ elől. *
- Ó, akkor egész jól viselte. Semmi hiszti meg ilyenek? * Kérdi finoman köhintve, ezzel jelezve döbbenetét. Letti egész bizonyosan tudhatja, hogy a „meg ilyenek” az fedi, amikor Vivienből kitör a főnök és mások helyett hoz döntéseket. Azt gondolta, hogy majd a legidősebb lánya konkrétan megtiltja húgának a hazaköltözést.  Néha olyan, mintha a 3 lánya közül ő volna a leggyerekesebb, nem is a 6 éves. A másik kettő olyan jól sikerült… végül, a 2/3 nem is olyan rossz arány.
Felnevet Violetta lelkesedésén, ezt már szereti. Nagyon örül, hogy ekkora örömöt sikerült okoznia a leányzónak. Igazából is izgatott, csak igyekszik titkolni. Már nagyon régen nem éltek együtt családként. Végre itt volt az ideje ennek is, noha tisztában van vele, hogy az ikrek valószínűleg hamarosan kirepülnek otthonról. Ő ennyi idősen már 2 éve nem élt otthon, úgyhogy csak remélni tudja, hogy minél tovább maradnak mellette. * - Ezt megbeszéljük, szerintem nincs akadálya. * Feleli mosolyogva, miközben megszaporázza egy kicsit a lépteit. Úgy tűnik, hogy megússzák az égi zuhanyt, de azért nem árt sietni. * - Jó, aranyosak a gyerekek. De érdekes, problémásabbak, mint régen, amikor idejártál meg helyettes voltam. * Válaszolja tömören, nem akarja untatni a részletekkel. Meg most nem is a ház a legfontosabb, hanem az, hogy megérkezett és végre –majdnem- teljes családban élhetnek. A lány következő mondatára csak bólogat. Direkt szervezte úgy a dolgokat, hogy Andrásnál legyen a kicsi, így két legyet ütött egy csapásra. Ráadásul Riri is imád a férfi társaságában lenni, úgyhogy tökéletes. * - Igen, Alexa most a zöldek házvezetője, Seren pedig a helyettese. * Riri esetében kijavítaná, hogy ne nevezze így a tanárokat, de Lettiről már tudja, hogy elég nagy ahhoz, hogy a szemükbe ne így hívja őket. * - Gyuri bácsi is itt van még. Hú, kik maradtak? Felagund professzor, Goldman most épp nem tanít, de itt van még és Révay professzor, a Bűbájtan tanár. * Fejezi be némi tűnődés után.  Tényleg rendesen lecserélődött a tanári gárda, főleg idén érkezett sok új. Némelyik közülük kifejezetten nagy koponya, úgyhogy jól járt velük az iskola, hogy ide tudták csábítani őket. * - Hűha, nem tudom. Sokan vannak, például Szellemtan, képzeld az a tanár csak 2-3 évvel idősebb nálatok. Aztán Nemeskürti helyett új LLG, egy fiatal hölgy. Nagyon sok új tárgy van, majd meglátod. Még Fotográfiát is tanulhatsz most, meg újra van Auror Alapszintű Kiképzés is. * Válaszolja kicsit zavarodottan. Ciki, nem ciki így hirtelen nem tudja felsorolni az összes tantárgyat. Nem foglalkozik annyit a kollégákkal, eléggé leköti a Navine vezetése meg Ririke. Most már az ő leckéjében is kell segítenie, szerencsére egész ügyesen halad írással-olvasással és számolgatással. * - Egyébként sajnos Mágiatörténet tanárunk nincs. Van ötleted, hogy miket szeretnél tanulni? * Folytatja a csevegést, miközben tovább haladnak a kastély hatalmas udvarán. Alig várja már a nagy találkozót a két kicsi lánya között.*

Keresztfiúú <3

* Korábban sosem járt itt, amikor Magyarországon éltek, valahogy ide nem került semmiféle rokon. Mármint Bogolyfalvára. Dávid részéről sem lakik itt senki, pedig náluk aztán nagy a család, de valahogy mindenki asszimilálódott a muglik közé a nagyvárosokban. Vagyis van olyan, aki faluhelyen, mert ott kellemesebb a levegő, vagy mi a szösz. Mindenesetre örül neki, hogy a volt férje részéről nincs itt senki, mert bizony nem szívesen találkozik velük. Pláne, hogy Letti hazajött, így még inkább távol akar tőlük maradni, hiszen az Erdős-Prinzek arról híresek, hogy külföldi iskolákba járatjak a gyerekeiket. Az ikrekre is ez a sors várt volna, ha a szüleik ma is együtt lennének.  Most is próbálta nyomni, hogy ha már nem tudnak franciául- ami ugye nagy szégyen- akkor legalább a Roxfortba járjnak.*
- Nem vagy különc. * Mondja megnyugtató hangon a fiúnak. Vagyis, ha úgy vesszük különc, hiszen a família azon ága kviblikből, illetve muglikból áll és közülük határozottan kilóg egy varázserővel rendelkező figura. Finoman Domira mosolyog, ezzel bátorítani próbálva őt, s erősíteni benne, hogy teljesen normális. Néhány diák miatt ugyan érhetik kellemetlenségek az iskolában között amiatt, hogy nem ismeri a varázsvilágot, ám más mugliktól érkező nebulókat is láttak már az öreg falak, el fog boldogulni. Ő és Letti is biztosan mindenben a segítségére lesznek, együtt le fogják küzdeni a nehézségeket, hiszen mégis csak egy család. * - Persze, én is megértem. Nyilván én is szégyellném, hogy ha én lennék a család… öhm… fekete báránya, ha szabad így fogalmazni. De Ő sem kevesebb semmivel mi nálunk, sajnálom, hogy igazán nem sikerült elfogadnia ezt a dolgot… * Folytatja lágy hangon, picit elmélázva. Végül, ő valamennyire a család fekete báránya, hiszen senki nem foglalkozott előtte a sárkányokkal, a határozott szülői tiltás ellenére választotta ezt a hivatást magának. Volt is öröm, amikor Dávidhoz ment hozzá, azt remélték, hogy a férfi mellett besavanyodik és egy nyugis minisztériumi állásból megy majd nyugdíjba. Most pedig mégis itt tanít, nincs nagy baja vele, valahogy így, hogy átlépte a bűvös negyedik x-et már lenyugodott. A gyerekeknek is jobb, hogy itt dolgozik, a fel-feltörő adrenalin vágyat pedig leküzdi valahogy, néhány dolgozatot igazi kaland kijavítani amilyen trehányul ír némelyik kölyök. Vivien még inkább kilóg a családból, és nem csak a rendezetlen írásképe miatt. Az apja családja még inkább tradíciókat tisztelő, kiegyensúlyozott életet élő népség, a leányzó vérmérséklete pedig még az anyjáén is túltesz. * - Áh, az igazgató, Wickler György. * Feleli miközben egy kicsit meglepődik Domi bújásán, de ismét mosolyogva reagál rá és megsimítja az aprócska termetű fiúcska vállát. * - Igen, ez nekem is furcsa. Ririvel eléggé bezárkózunk, ez lehet az oka, vagy nem tudom. De, azok. Meg kell tanulni bánni velük. *Válaszolja a végén kacsintva egyet. Nem szokása, de most valahogy kijött belőle. Igazából rengeteg új inger éri mostanság: kezdve azzal, hogy házvezető lett néhány hónapja, Violetta hazaköltözésén át, maga az, hogy megint házat fognak vásárolni. Az érzelmek izgalmas kavalkádja tombol a lelkében. * - Áh, Andráshoz jársz. Letti most került oda, ez így jó lesz. *Mondja elégedett hangon. Rédey kolléga nagyon jól bánik a nebulókkal, de Đominickal biztosan nem lesz gond, nem kell félnie a haragjától. Vio még csak ismerkedik a szfinxekkel, de kétség sem fér hozzá, hogy jól meglesznek és támogatni fogják egymást.* - Én a Navinét, kár, hogy nem ide kerültél. De a Levita is nagyon jó hely. * Folyatja csevegő hangon, miközben lassan feltápászkodik a gyepről. * -Óóó, de szép neve van! Képet kaptál már róla? Szívesen megnézném! Egyébként ne félj! Ha meglátod, a szíved egyből megsúgja neked, hogy hogyan becézd.* Ez egy kicsit érzelgős tőle, de mint az előbb elhangzott túl sok pozitív inger érte, amire nem tud mufurcul reagálni. A kisbabákat meg nagyon szereti, bár nem szeretne több büszke anyukája lenni. Néha egy kicsit bánja, hogy nincs kisfia, de a három csajszival is tökéletesen elégedett.* - Mi lenne, ha visszamennénk a kastélyba a lányokhoz? Biztos nagyon fognak örülni neked! *Ajánlja fel fejével a kastély irányába bökve. Ririnek nincs túl sok emléke Domival kapcsolatban, igyekeztek is nem elvinni a családi találkozókra, nehogy varázsiskoláról kezdjen el magyarázni a mugli rokonoknak. Egy idő után ezt nem lehetne a képzelő erejére fogni.
Pár perc múlva együtt elindultak a kastély irányába, a lakást később is ráér megnézni, elvégre még van idejük. Ráadásul lehet, hogy újra is kell gondolni a lakóingatlan szobáinak számát.*

Lányka <3


* Nem is érti, hogy az ikrei hogy lettek ennyire különbözőek, mégis ennyire egyformák. De persze ezt nem csak külsőleg kell gondolni, hanem alapvetően bizonyos dolgokban ijesztően hasonlítanak, annak ellenére, hogy a személyiségük valami iszonyatmódon eltér egymástól. Egyáltalán azt is nehéz elképzelni, hogy hogyan tudnak ennyire jól kijönni egymással. Nyilván, ez annak köszönhető, hogy bár Lettinek erősek a kék vonásai, azért a sárga béketűrő természete még máig intenzíven él. Meg Vivien is olyan, hogy előbb kidühöngi magát, aztán megbánja az egészet, amit kimondott. Nagy szíve van a lánynak, csak valahogy szereti elrejteni a harsány viselkedésével és a beszólásaival. A 20 év alatt nem sikerült megtanítani neki, hogy előbb gondolkodjon, és csak azután beszéljen. Igazából nem is tudja, hogy miért nem menekült el eddig a lengyelektől, mert hát szigorúbb egy nép, mint a miénk, ráadásul a jegyei sem olyan kimagaslóak. Az anyanyelvén csak könnyebb lenne tanulnia, ráadásul akkor együtt lehetne a testvéreivel is.* - Ja, hogy úgy… * Feleli legyintve egyet. Ha Vivient a lengyel fegyelem nem nevelte meg, akkor már valami katonai iskolába kellene küldenie, vagy az angolok közé, ahogy az apja akarta. A nemesi származás megvan, de ott kilógna rendesen a sorból, s bizony az a nép nem a testvérünk, mint a Jagellóké. Anno neki is meg kellett küzdenie a sznob teázók elismeréséért, ez a szőkeséggel sem lenne másként.* - Hát igen, vannak köztük balhésabbak, meg hallani ezt-azt vissza. *Válaszolja csevegve, különösebben nem tudja jelenleg érdekelni ez a téma. Végre itt a lánya, ez a legfontosabb. Most, hogy újra látja a kastély falai között lépkedni Lettit, eltökélte, hogy addig nem nyugszik, amíg az ikrét is haza nem csábítja valahogy. * - Egyébként majd élőben is meglátod, rengeteg dologgal kibővítették a kastélyt, például van uszodánk is. * Ha nem csalnak az emlékei, akkor még nem volt 3 évvel ezelőtt ilyen létesítmény az épületben, de a biztos, hogy számtalan lehetőség áll a diáksereg rendelkezésére. Programok is vannak dögivel, csoda, hogy egyáltalán tanulni van idejük az idejáróknak. * - Tyű, jó kérdés, szerintem maradtak. Serennek tuti, hogy igen, Alexának nem tudom. * A két rellonos még csak a szárnyait bontogatta tanárként, amikor ő idekerült 8 éve, azóta már mind a ketten gyakorlott tanárként dolgoznak, Alexánál a gyerekek száma is jócskán felszaporodott.* - Egyébként most ők vezetik a Rellont, hogy Richárd elment. * Folytatja némileg lemondóan. Nagyon megkedvelte a férfit, korábban a rezervátumban is dolgoztak együtt. Amikor Viviennel és a fával megesett az a kis intermezzo, akkor is mellettük állt. A Mágiatörténet a lány életének fontos része, előtte nemigen lelte az útját, ám szerencsére Lengyelországban tanították ezt a tárgyat. Sajnos a Bagolykőben évek óta nem tudnak tanárt fogni hozzá, pedig igencsak sokakat érdekelne. * - Nyugi, szerintem meg tudjuk oldani óraadóval, vagy valami. A tanár szakon egész sok újdonság választható. * Nem biztos benne, hogy a leányzó szeretne-e a nyomdokaiba lépni, mint pedagógus, mindenesetre az jó választás lehet a számára, hogy tanár szakra megy, mert akkor mindenképpen megoldható lesz a Mágiatörténet. Ha mást választ, akkor az már bajosabb, de óraadót akkor is szerez az intézmény, biztos nem csak Lettit érdekli a múlt.* - Elfelejtettem beszélni az igazgatóval erről, de egyébként is vannak Mágiatörténelmes szakok, csak nem abban a formában, ahogy lengyelben volt. * Folytatja megnyugtató hangon, ha már sikerült előre felkavarni Letti érzéseit. Ez bizony hiba volt, mindent próbált elszervezni a hazaérkezése örömére, hogy az egyik legfontosabbat elfelejtette megérdeklődni. Anyaságból troll.. * - Ott fel, aztán a második oldalfolyosón jobbra! * Mondja a pálcájával irányítva a lány kofferját. Mindjárt meglesz a nagy találkozó, alig várja a kis tökmag arcát, amikor meglátja a nővérét.*

Várakozás, Keresztfiú, kicsit: Robi, Benji

* Amikor kiderült, hogy a keresztfia bekerült a legjobbak közé, akik indulhatnak a Bagolykő bajnoka címért, igazában véve nem örült túlzottan. Ez köztudottan nagyon veszélyes, és ott van az a sok negyedik-ötödikes diák, akik mind életkorban mind varázserőben fejlettebbek Dominál. Mégis mit fog mondani a fiú szüleinek, ha ne adj Isten történik vele valami, hiszen féltve engedték el ide a gyereket. Persze büszke is volt rá, hiszen az egyik legfiatalabb versenyző a csapatban, és ez nagy szó.
Most zajlik épp az első forduló, ami miatt nagyon izgatott, hiszen az erdő tiltott terület pontosan azért, mert ki tudja, hogy milyen lények lakják. Egész pontosan, tisztában van vele, hogy miféle veszedelmek élnek ott, pontosan emiatt aggódik annyira. Már jóval hamarabb leérkezett ide a nagyterembe, ahol már páran várták az eseményeket. Hozott magával néhány javítani valót, remélve, hogy akkor nem fogják zavarni. Nem volt kedve a többi aggódó mentorral beszélgetni, ráadásul talán így az idő is jobban megy, mintha csak úgy ücsörögne. Az ajtótól nem túlzottan messze foglalt helyet, hogy egyből meglássa az érkezőket. Feszülten fog neki az első dolgozat javításának, ami legalább szépen sikerült, úgyhogy ezzel nem mélyíti tovább az amúgy sem túl jó kedvét. Pipa, pipa, helyesírási hiba kijavítás, ez még belefér. Nyikorog az ajtó, fej felkap. Áh, csak egy kölyök, aki jött vacsorázni. Fejcsóválva süpped vissza a hatodik évfolyam alkotásába, ahol ezúttal is egy szépnek mondható eredmény születik. Néha Amirára sandít, hátha a lány többet tud nála, elvégre mégis szervező, ám igazán semmit nem tud kideríteni az arckifejezéséről. Néhány perc múltán ismét nyílik a hatalmas bejárati ajtó, ezúttal az egyik diákja, az iskolaelső Várffy fiú lép be diadalittasan. Biccentve gratulál neki, majd újra elmélyed a gondolataiba. Még jó, hogy Letti nem akart indulni ilyenen, mert akkor duplán aggódhatna a gyerekekért. Viszont Vivien talán haza fog költözni, úgyhogy igyekezni kell azzal a lakásvásárlással. Nem megy olyan könnyedén, de talán pár héten belül végre nyélbe tudnak ütni egy jó üzletet, és tudnak venni egy olcsó, mégis viszonylag nagy házat, ahol mindannyian együtt élhetnek. Ekkor egy újabb tanítványa érkezik be, aki szemmel láthatóan megégett a küzdelem során. Ő pontosan tudja, hogy milyen fájdalommal jár egy ilyen jellegű sérülés, bár sajnos ennél jóval súlyosabb sebet kapott. Benji felé is bök egyet a fejével, mialatt a szíve egyre hevesebben kezdett verni.  Mi van, ha Domit már csak Chaskehez fogja vinni Maurice? Nem bír tovább ülni, aggodalmaskodva feláll és az ég felé emeli a tekintetét. Újabb ajtónyikorgás töri meg a csendet, ám harmadszorra végre leesett a nagy kő a szívéről: megérkezett Đominic! Nem értette pontosan, hogy mit motyog, de egyből odasiet hozzá és megöleli!* - Gratulálok! Jól vagy? Nem esett bajod? *Támadja le, miközben szemével azonnal az esetleges sérüléseket kutatja a fiún. Harmadikként ért be a keresztfia. Nagyon büszke rá, már csak a maradék 13 érjen ki épségben. *

Keresztfiú

* Egy örökkévalóságnak tűnt a fiú érkezése. Nem is tudja, hogy mennyit várhatott ott, talán 1 óra lehetett. Nem az volt az elsődleges számára, hogy Đominc kulcsot szerezzen, hanem az, hogy épségben kijöjjön arról a veszélyes helyről, ahová külön a tusázók tiszteletére helyeztek el még több veszedelmes feladatot. Érdekes szituáció ez, mert a saját gyerekeit nem engedné indulni ezen a versenyen (hála Istennek Letti nem akart, Vivinek meg nem volt rá lehetősége), ám az ő korukban egész biztosan meg akarta volna mérettetni magát egy ilyenen. Eléggé meggyűlt a baja a szüleinek vele, kislánynak nem volt olyan rossz, inkább kamaszként kezdett egyre merészebb vállalkozásokba, kezdve azzal, hogy ő köszöni, a sárkányokkal szeretne foglalkozni, így 18 évesen lelép Nagy-Britanniába. Valószínűleg ekkor bánták a meg a Szendrei szülők, hogy annyi energiát fektettek a lányuk angol nyelvoktatásába.
- Egy Pogrebinnel? Hmm, és mennyit gyalogoltál körülbelül? A depresszív állapot mennyi idő után állt helyre? * Faggatja a fiúcskát, hirtelen el is felejtve megdicsérni, hogy sértetlenül kijutott.* - Nagyon ügyesen csináltad! A többiek tudod, hogy milyen feladatokat kaptak? * Tudakolózik tovább csillogó szemekkel. Remélhetőleg, a többi nebuló sem kapott ennél veszélyesebb feladatot, hiszen a Pogrebin- bár meg akarja enni az embert, egy sallerrel is könnyedén elintézhető. Csak a hosszú séta és a lelkiállapot-változás az, ami miatt igazán kiérdemelhette az M.M besorolását. Hajdanán a Legendás Lények Gondozása volt a kedvenc tantárgya, abból nőtt ki a sárkányok iránti vonzódása, ami már lényegében gyerekkorában is megvolt már, úgyhogy elég sokat olvasott ilyenekről.
A közben érkezőknek szintén kifejezi gratulációját, de most főleg Domival szeretne foglalkozni, akinek hagyja, hogy a dolgozatokba lessen. Úgysem ismeri ezeket a diákokat, de ha megtudja, hogy hogyan teljesítettek sem történik semmi. Ahogy a keresztfia elnyúlik az asztalon mellékönyököl és a sérült kezével megsimítja a hátát. Most nagyon büszke rá, szegény igazán megérdemli a pihenést a hosszú küzdelem után. * - Remélem igen, ügyes gyerek. * A 4 Navinés „gyerekének” is szorít, szinte csak őket ismeri közelebbről a csapatból, már így is a házuk dicsőségei.* - Persze, ha van még erőd! Hová szeretnél? Kettesben menjünk, vagy a lányok is jöjjenek? * Megértené, ha most egy kis nyugira vágyna, és bizony azt Riri mellett nem könnyű megkapni, főleg akkor nem, ha cukros dologhoz jut a drága. Reméli, hogy ki fogják engedi a fiút, elvégre most mindenkinek jár egy nagy fellélegzés a próba után, sokan meg is sérültek. Két főszervező is Navinés, hátha le tudja zsírozni velük valahogy a dolgot.*

Keresztfiú

*Szakmájából adódóan neki is gyűlt már meg a baja elég sok bestiával, bár pogrebinnel még nem sokszor találkozott, mivel elég ritka állat, ráadásul ettől veszélyesebb fajokon edzették őket a sárkányokhoz. Azért örül neki, hogy nem kellett olyan veszedelmes lényekkel megküzdenie, hogy vérezzen, vagy össze legyen égve, mint az a másik szerencsétlen tusázó társa. Majd mindenképpen szeretné kinyomozni, hogy milyen jellegű feladatokon kellett átesniük a nebulóknak, hogy mégis be tudja lőni a követelményt. De addig is figyelmesen hallgatja keresztfiát, a bestia legyőzésének módszerén pedig finoman mosolyogva bólint egyet- egy rúgással is el lehetett volna intézni, de ez elegánsabb megoldás. * - Örülök, hogy már ennyire ösztönösen bánsz a pálcával és egyből azt használtad. *Dicséri meg elégedett hangon, mialatt a fiú egy tincsét rendezgeti egy kicsit. Tanárként hallja, hogy sok, addig muglik között élt diákok nehezen szokja meg az itteni életet és szokásokat. Ezt nehezítendő körülményként sok diák külföldi, valakinek még az országra és a nyelvre is rá kell álljon, valamint arra is, hogy kevert nemzetiségű közösségbe érkezik. Persze a varázslás sokkal kényelmesebb módja a dolgok elvégzésének, úgyhogy ez a legtöbbjükre elég ösztönzően hat. Ez kevert nemzetiség egyébként eleinte neki is furcsa volt, hiszen a lengyel mágusképzőben, ahová ő járt valaha szinte csak lengyel diáktársai voltak, elvétve pár szlovák, cseh és orosz is koptatta az öreg intézmény falait, de ők is szláv népek, így nem volt olyan fura az egész.
Arra a dologra, hogy nem találkozott a többiekkel csak eltűnődve bólint. Végül, tényleg lehet, hogy csak zavarták volna egymást, vagy elvonták volna a másik figyelmét a feladatról. Nem hiányzott nekik, hogy lássák a barátaikat megsebesülni, segítségért kiáltozni.* - Már nincs sok kulcs, remélem, hamarosan megérkezik. * Feleli Đomcsinak az bejárati ajtóra pillantva, hátha épp akkor lép be rajta Gergő, vagy valamelyik sárga. A tusázók közül nagyon kevés olyan induló van, akit nem ismer valamilyen módon, legalább a folyosóról. * - Nagyszerű, akkor lenézünk, amint szusszantál egyet. Nem akarom, hogy fejmosást kapj, mert túl sokat tartózkodsz kinn. Igyekszem intézkedni, amíg pihengetsz. *Válaszolja a fiú kezére téve egészséges kezét. Szíve szerint megölelgetné, de minden bizonnyal kínosnak érezné ennyi ember előtt, hogy egy tanár babusgatja, még akkor is, ha az a tanár a keresztanyja. Régebben az ikreket is zavarta az anyukájuk itteni munkahelye, úgyhogy már tudja mi a dörgés. * - Már nézegettünk egyet, amihez van nagy kert és mindenkinek lenne elég hely, de még az utolsó ajánlatra nem adtak választ. Picit drága, hátha engednek belőle. Szerintem tetszeni fog, ha oda is kiengednek elmehetünk valamelyik nap ránézni. Meg majd megbeszéljük a falak színét, bútorokat… tudod, amit ilyenkor szokás. *Mondja csevegő hangon, amikor hirtelen még érkezik pár versenyző-, akiknek szintén gratulál. A ház legjobb része egyébként a kert és a konyha, de a hálók is szép nagyok. Ha Vivien épp nincs itthon, mind a két fiúnak lesz külön szobája.*

Tilda
27-e délutánja;zárás előtt

*Már napok óta kegyetlenül hideg, esős idő honol az egész környéken. Lengyelországban is ezt a hosszantartó hűvös időjárást nem szerette, ilyenkor mindig rendesen megszenvedett a kezével. Nagyjából helyre tudták hozni azt a csúnya sérülést, amit azon a bizonyos éjjelen szerzett, amikor a főnökei felelőtlen döntést hoztak. Ez az eset hozta azt végül, hogy a rezervátumi gondozói munkakör elhagyását választotta. Szívesebben maradt volna Szedresen és éltek volna hármasban a lányokkal, de utána már ő sem volt az igazi. Magához a munkához sem tudott akkora szenvedéllyel állni, mint korábban, ráadásul a lányaiért felelősséggel tartozott, így muszáj volt valamilyen más alternatívát választania, ami ugye a tanítás lett. Nem kifejezetten szereti, nem ég benne lényegében semmiféle tűz, amikor tanít, de jobb, mint a semmi és kifejezetten jól jött neki ez a lehetőség, hiszen akkor valami egészen más munkát kéne végeznie, például kaphatott volna valami unalmas aktakukac munkát a minisztériumban, amitől még az ifjúság szelídítését is jobban élvezi. Ráadásul rendszeresen találkozna a volt férjével, aki szintén ott dolgozik, úgyhogy mindenképpen ez volt a lehető legjobb választás.
Visszatérve a jelenbe: az ablakát eső csapkodja, de legalább a hőmérő higanyszála nem bukik drasztikusan gyorsan a mélybe. Ettől függetlenül a tartósan hideg idő miatt folyamatosan fáj a sérült keze. Ilyenkorra van egy jól bevált bájitala, amit még évekkel ezelőtt kapott Budapesten az egyik ispotályban, ám ezt nem használhatja ilyen hosszú ideig, mert megszokhatja, ráadásul nagy adagban mellékhatásokkal is jár. Úgy dönt, hogy szétnéz a könyvtárban, hogy miféle főzetet használhatna még, hátha létezik valamilyen, amit maga is el tud készíteni. Jónak mondható ezek a szakterületen, elvégre a sárkányoknak is kellett ezt-azt kotyvasztaniuk. Magára kanyarint egy sötétlila köpenyt, mert nagyon könnyen áthűlnek a kastély falai- pláne, hogy sok diák nyitva hagyja az ablakokat. Az északi toronytól elég messzire van a könyvtár, úgyhogy megszaporázza a lépteit. Nem sokára zárni fog, de legalább nem valószínű, hogy diákokkal találkozik ott. Néhányan már visszatérhettek a szünetről, nem túlzottan örülne annak, hogy ha látnák, hogy ilyen ügyben jár a könyvtárban.
A másik kezével óvatosan lenyomja a kilincset egy rövid kopogás után – most ivott egy fél adagot a bájitalból, de azért nem szívesen terhelné olyannal a kezét, amivel nem muszáj. Valamennyire kétkezesnek szoktatta át magát, csak a precízebb dolgokat végzi a jobb kezével.
Úgy tűnik, hogy jól időzített, mert csak egy lány gubbaszt egy távolabbi asztal mellett. Szemmel láthatóan bele van merülve a könyvébe, úgyhogy nem fog túlzottan figyelni.  Csendesen odalép Tildához, akinek a belépésekor csak biccentett.* - Szia, azt szeretném kérdezni, hogy van-e bármilyen gyógyítói bájitalos könyve az iskolának? Akár a zárolt részlegből is jó. *Elvégre tanár, neki simán lehet oda bejárása, nagyon sokféle dologhoz kellhetnek azok a különleges könyvek.* - Nincs nagy forgalom. *Motyogja tovább, miközben szétnéz a könyvtárban. Sokkal békésebb az egész, hogy szünet van.*

Évnyitó-záró



 * A kiscsikói nagyon szépen megdolgoztak azért, hogy a mai napon őket ünnepelje az iskola. Nagyon büszke rájuk, nem is győzte némelyikük feladatait javítani, rengeteggel árasztották el. De összességében még mindig jobban járt, mint Rédey kollégája, akinek tényleg napokba tellett mindent elolvasni és lepontozni. Védának is szüksége volt néhány extra adag kávéra, mire végzett az egésszel, remélhetőleg idén nem lesz ekkora verseny a házak között. Ez a ponthajsza, meg talán a tusa is még inkább ellentétet szított a diákok között.
Időben kezd el készülődni az ünnepélyre, egy gyors zuhany és hajmosás után lágy hullámokkal díszíti barna fürtjeit, majd egy finom sminket dobott fel, majd pedig kifestette a körmeit egy nem túl hivalkodó színre. Ruha gyanánt egy hosszú feketére esett a választása, ami a legkézenfekvőbb egy fekete-sárga talár alá. Ő maga nem akart annyira rikító színt felvenni, mint amilyenben a háza pompázik, de a sárgás szegéllyel az unikornisok előtt tiszteleg. Ékszerek tekintetében is kicsípte magát, s kivételesen levette a kopott sárkányfogat a nyakából, helyette kifinomult ékszerekben igyekezett megjelenni.
Olyan 10 perccel a kezdés előtt lép be a Nagyterem ajtaján, örömmel veszi észre, hogy a Navinései már gyűlnek és bizony a lánya is megjelent az asztaluknál. A Levitások asztalához pillantva egyelőre nem látja a középső gyermekét, de reméli, hogy hamarosan Ő is megérkezik. A győztesek asztalához lép és egy halvány mosolyt ereszt meg a társaság felé, miközben megsimítja Vivien vállát.*
- Mi van kupagyőztesek, nagy az öröm? *Kérdi mókásan felvonva szemöldökét, tudja ám mi a válasz, még ha nem is mindenkin látszik a kitörő öröm.  Adria bizonyára elfáradt a tanév során, vagy csak a szokásos bulizós hangulatát vette fel. Félszemmel érdekes színváltozásra lesz figyelmes néhány méterrel odébb. Odafordítja a fejét, s látja, hogy a Rellonosok büszkén ülnek az átváltoztatott zöld terítőjük mellett. Fejet lágyan megrázza, mialatt felvonja a szemöldökét. Roppant illetlen cselekedet ez, senki más nem csinálná ezt, ha a Rellon ház győzött volna.  Mivel nem tudja beazonosítani a tettes ezért a legnagyobb nyugalommal az asztalhoz sétál, majd nonverbális úton visszaváltoztatja a terítőt eredeti színére, s várja a „jelentkezőt”, mivel sejtése szerint meg fog mozdulni. Karjait lazán keresztbefonva szúrós pillantásokkal pásztázza a zöldek asztalát. Minden kis rezdülésre figyel, bár nem akar alaptalanul megvádolni senkit, hiszen ezen a színváltós játékon bárki meglepődne.
Miután a Rellonossal, vagy Rellonosokkal  végzett- már ha kiderül, hogy ki volt az, nem feltétlen szeretne bűnöst keresni-, elindul a tanárok asztala irányába, mivel nem akar a nagyteremben bolyongani, amikor az Igazgató úr már kezdené a beszédét. A kollégái irányába biccent, ahogy közeledik az asztal irányába, a közelebbieknek elmormol egy köszönést is, majd figyelmesen hallgatja az igazgató beszédét. Tétova pillantást vet az egyik üresen álló székre, ami a tanári asztalnál van fenntartva, majd lesüti a szemeit, hogy ne vegyék észre a dolgot.
Megtapsolja a másik három házat, de főleg sárga és kék küzdelem volt, a Levitások érdemlik a legnagyobb tapsot, hiszen ők a legnagyobb vesztesei ennek az egésznek. Amikor végre elérnek a Navinéhez majdnem kiugrik a szíve, hihetetlenül büszke a gyerekeire.  Finoman mosolyogva veszi át Wickler professzortól a kupát, megköszöni a kedves szavakat. A kézcsóknál egy kicsit zavarban van, nincs igazán hozzászokva az ilyen jellegű gesztusokhoz, a finom mosolya zavart vigyorgásba csap át. Úgy tervezte, hogy a magasba emeli a pompás serleget, amikor is megpillant benne egy parányi ismerőst. Elkerekedett szemmel, kérdő tekintettel bámulja a nyolc centis tündérlányt, aki szemmel láthatóan szorult helyzetbe került.* - Te meg mit keresel itt? *Suttogja Flórának, majd egy, az asztalról elvett szalvéta segítségével kiemeli a serlegből és leteszi a tanári asztalra. Az aprócska technikai malőrt követően az unikornisok asztala irányába mutatja a serleget, majd a szőkeség mellé rakja. Éppen elő szerette volna venni a pálcáját, hogy valahogyan megtisztítsa szegény párát, amikor György ismét megszólítja. Kiderült, hogy más is van itt még. Úgy tűnik, hogy nem csak a háza érdemelt kitüntetést, hanem ő maga is: egyszerre lett az év tanára és az év házvezetője is egyben. Döbbenten veszi át mind a két kisebb kupát mind pedig a két szál sárga nárciszt.* - Köszönöm szépen! * Motyogja, majd párat pislog hálálkodva a diákok felé is. Nincs ehhez a nagy felhajtáshoz szokva, de nagyon örül, hiszen ez azt jelenti, hogy valamit jól csinált és érdemes ezen az úton továbbhaladnia. Az igazgató úr más díjak kiosztásába kezd, úgyhogy egy gyors mozdulattal megtisztítja a ragacsos körletlakójukat a süteménytől.* - Ennyire éhes voltál? * Susogja oda, miközben egy másik, tiszta szalvétát is ad az apróságnak. Ekkor nem tud figyelni a válaszra, hiszen meghallja még egy sárga nevet, mégpedig Adriáét. Megtapsolja a lányt, reméli, hogy ettől jobb kedve lesz, bár nem teljesen biztos benne, hogy a szőkeség arra vágyik, hogy az egész iskola előtt megmutassa magát. Az Év diákja után az Év prefektusa cím következik, amit az egyik Levitás fiú nyert el. Emma miatt elég jól ismeri Botondot, sokszor látja őket együtt. Igaz, nem érti, hogy miért visel Navinés talárt a srác, de őt is tapssal jutalmazza. Talán valamiről lemaradt a fiú házával kapcsolatban?*



öltözék
talár

Tilda
Szeptember 27.

* Remélhetőleg a napokban javulni fog az időjárás, s végre elég lesz annyi bájital, amennyi általában be szokott venni.  Nem nagyon szabadna emelgetnie az adagot, mert eléggé legyengíti egy ekkora mennyiség egy ilyen erős főzetből. Pár nap múlva kezdődik az új tanév, rengeteg teendője lesz, biztosan nem engedheti meg magának a gyengélkedést.  Mondjuk ez a legkevesebb, de ha napokig így fáj a csuklója, akkor sokkal ingerültebbé válik. A diákok már megszokhatták, hogy nem kifejezetten barátságos, sőt időnként kifejezetten morcossá válik. Inkább a magánéletében jelenthet problémát, mert a lányaira nem akar ráripakodni apróságok miatt. Az ikrek már jobban tudják, hogy mikor ingerültebb, de a kicsi még nem igazán érti a helyzetet. Szerencsére még nem tudja, hogy milyen ez az egész helyzet, meg hogy pontosan mivel jár ez a sérülés.  Majd ha nagyobb lesz, akkor el fogja neki mesélni a történetet töviről hegyire. Nem fog tetszeni neki, mert az apja még mindig ilyen helyen dolgozik, s a múltévben is szerzett egy csúnya sérülést. Egyelőre inkább csak büszkén hősként tekint az apukájára, mintsem aggódna.
A könyvtár nagyon békésen néz ki a lemenő nap fényében. Feltűnésmentesen szippant bele a régi könyvekből áradó jellegzetes illatba. Sokan nem szeretik ezt, de neki inkább jönnek be a réges- régi poros könyvek és pergamenek, mint az újak. Érzésre is más egy ilyet a kezedben fogni, bár az újnak más a varázsa.
Egy biztató mosolyt erőltet az arcára, látva, hogy a fiatal nő nem tudja, hogy hányadán állnak tegeződéssel. Igaz, hogy aki ismeri, látja rajta, hogy nem szívéből jön, de remélhetőleg érteni fogja belőle, hogy egész nyugodtan tegezze. A diákokat is tegezi, bár abban az esetben csak egyirányú folyamatról van szó. Sokan úgy tartják, hogy ha az egyik irányba megy a tegezés, akkor a másikba is kell, de el sem tudná képzelni, hogy a diákokat magázza. Neki voltak olyan tanárai, s ő maga sem szerette.  Nem az ő stílusa ez a művien hivatalos nyelv, a rezervátumban nem ezt a légkört szokta meg. Ott mind a tanoncok, mind pedig a régi motorosok tegeződnek. Persze ott is vannak súrlódások meg ellentétek, de ott elengedhetetlen a hidegvér és az, hogy bízzon az ember a másikban.
- Akkor nézzük meg őket. Tudod a kezem… ez az idő. *  Mormogja alig hallhatóan, ügyelve arra, hogy a benntartózkodó nebuló ne halljon semmit a köztük folyó beszélgetésből. Nem valószínű, hogy nagy titok az állapota az iskola diákjai előtt, egészen biztos benne, hogy valamilyen verzióban már hallották a történetet. Csak remélni tudja, hogy nem ferdült el úgy, hogy ő szerencsétlenkedett, vagy az ő hibája volt az egész, azt a Védát senki nem akarja megtapasztalni, ha a fülébe jut.  De azért csak ne tudják, hogy időnként rossz neki, a diákoknak semmi köze nincs hozzá.* - Előbb keressünk valamit ezekben, aztán majd meglátjuk. *Folytatja még mindig suttogó hangon. Az sem vetne rá jó fényt, ha valaki azt találná állítani, hogy fekete mágiával foglalatoskodik a szabadidejében. Ő maga is látja, hogy egyik sem tűnik hatásosnak, ráadásul a legtöbbje más típusú sérülésre való.
Tilda pironkodásán egy halvány félmosolyszerűség jelenik meg az arcán. Nincsen abban semmi rossz, hogy ha kollégáinkat a keresztnevükön szólítjuk, ő is sokkal jobban szereti így hívni őket. Matildában még van egy adag gyermeki báj, amitől nagyon szimpatikus neki.  Belőle ez már nagyon rég kihalt, már 14-15 évesen igyekezett tudatosan megkeményíteni magát.* - Az a baj, hogy nekem most kellene.* Azzal is akadnak technikai problémák, mondjuk, ha hetekig kell főzni a bájitalt, de reményei szerint találnak valamilyen receptet, ami hamar megvan. * - Megnézzük azokat? Hátha mégsem olyan sötétek. * Ha ez sem jön be, akkor kénytelen lesz segítséget igénybe venni, de jobbszeretné ezt a problémát maga megoldani. Sokkal önfejűbb annál, minthogy mutogassa a sérült testrészét. Mindig is a maga útját akarta járni, ritkán kért segítséget.*

Tilda

* Eléggé kellemetlen neki az egész, hogy segítséghez kell folyamodjon, de egyáltalán nincs ideje most Budapestre, vagy akárhová menni megoldásért. Az utóbbi időben nagyon megsokasodtak a teendői, főleg hogy továbbra is házvezetőként működik. Majdnem az összes prefektusát meg kellett büntetnie pár napja, mert azok a ház tiszteletére rendezett ünnepségen a többi diákkal együtt nekiálltak bontani a klubhelyiséget. Nem vette el végül a jelvényüket, de azóta rajtuk tartja a szemét. Szerencsére használt a dorgálás, mert úgy tűnik, hogy megfogadták a tanácsát, s rendesebben fognak viselkedni, de ezt majd az idő dönti el.
Újból elmosolyodik Matilda félénkségén. Mennyivel könnyebb dolga volna a lányaival, hogy ha ilyen kis könyvmolyok lennének, biztosan nem volna ennyi baj velük. Igaz, akkor inkább Dávidra, az apjukra hasonlítanának, de akkor legalább kellene attól tartania, hogy melyik mikor zúg le valahonnan, meg hogy miféle férfiak csavarják el a fejüket.  Nagyon nem örül Letti Ifenssel való kapcsolatának, csak remélni tudja, hogy hamarosan szétmennek, mert egészen biztosan rossz hatással lesz hosszútávon a lányára. * - Viszonylag sokat… én csak rezervátumokban dolgoztam, azért ott nem olyan nagy az állomány. * A keltetőkhöz nem osztották be olyan sokat, talán ott mindig nagyobb a sárkányforgalom, de általában igyekszenek nem elválasztani az anyaállatot a tojásától, mert akkor nagyon agresszívvá válik.* - Bátyád? Óóó… * Motyogja tűnődve inkább magának, mint a nőnek. Amikor először hallotta Tilda vezetéknevét ismerősen csengett neki, de nem tudta hová tenni a dolgot. * - Lehet, hogy találkoztunk már. Innen volt ismerős a neved… valamilyen különleges neve van neki is, igaz? Damján? A húgodat még nem láttam. Jaj, ne is mondd… *Folytatja a padlót bámulva, miközben a fejét rázza. Az ő lányai sem bírnak nyugton ülni, állandóan aggódnia kell valamelyikük miatt. Ezt persze tőle örökölték, de most tudja csak igazán átérezni azt, hogy mit okozott a saját édesanyjának fiatalabb korában. Igazában véve nem tudja eldönteni, hogy örülne-e annak, hogy ha bármelyik lánya a sárkányokkal foglalkozna később, mivel egyrészt büszkeséggel töltené el, másrészt féltené őket.
Az egyik receptben nem ilyen típusú fájdalomra való főzetet írtak, de maga az erőssége nem lenne rossz, ráadásul az elkészítési ideje sem vészes, 2 napig még kihúzza valahogyan. A másik ugyan jó égési sérülésekre is, viszont azt közvetlen a sérülés után szükséges kúraszerűen fogyasztani.*
- Ahm… * Feleli megdöbbenve Tilda mondandójára. Nem gondolta volna, hogy maga a könyvtáros sem ismer minden zugot. * - Rendben, akkor keressük meg, hogy ha ráérsz!  *Amennyiben igenlő választ kap, megkéri, hogy mutassa meg, hogy merre találta meg a múltkor. * - A padló alatt kell keresnünk? *Kíváncsiskodik érdeklődődő pillantásokat vetve a könyvtárosra. Szereti az ilyen rejtvényeket, amikor kamasz volt, akkor rendszeresen járta az iskolája környékét, hogy addig számára ismeretlen átjárókat fedezzen fel. Az erdőben való bóklászás sem volt ismeretlen számára, szívesen fedezte fel a Lengyelország ezen részén élő besitákat és növényeket.
Szúrós pillantással kezdi el kémlelni a falat, hogy nincs-e valamilyen fa, minta ott, ami nem illik oda, remélve, hogy ezzel valamicskét előrébb juthatnak. * - Az kínos volna, hogy ha napszaktól függően jelenne meg.

Értekezés

 *Az utóbbi időben a teendők ijesztő mértékben tornyosultak a feje fölé. Eleve ott vannak a magánéleti teendők, a lányai, az unokái, ráadásul a rokonok által rábízott gyerekekről is gondolkodnia kell. Ez nem könnyíti meg a dolgát, de hát meg kell birkóznia vele. Az elmúlt pár hónapban erősen érzi magán a nyomást, sokkal ingerlékenyebb, feledékenyebb lett, a megszokottnál lényegesen több koffeint igényel a szervezete, a teherbírása pedig folyamatosan csökken. Ha nem festené a haját, akkor már feltűnően látszana benne jó néhány ezüstszál, noha ezek még csak mutatóban voltak fellelhetőek 1-2 évvel ezelőtt.  
A mai délutánja éppen kevésbé volt zsúfolt, ezért úgy gondolta, hogy pihen egy kicsit délután, mielőtt nekikezdenek a leckének a legkisebb gyermekével. Szerencsére egyre több mindent tanul meg önállóan, de azért nem árt neki a felügyelet, mert már egyre inkább hajlamos arra fókuszálni, ami érdekli, és nem arra, amit tudnia kell.
Ezúttal egy kicsit gyengébb kávét főz magának, tudván, hogy úgyis van nagyjából szabad húsz perce, amikor csak lazsál az ágyában. Kényelmesen elhelyezkedik a konyhaasztalnál, amíg várja, hogy a jó öreg kotyogós teljesítse a rá kiszabott feladatot. Amióta itt él Ella is, egyszerűen nem tud elég kávét főzni. Eddig akárhány adaggal próbálkozott, mindig elfogyott az utolsó cseppig, még akkor is, hogy ha lefekvés előtt főzte másnap reggelre. Már-már azon tűnődik, hogy meg kéne próbálkoznia koffeinmentes kiadással, mert olybá tűnik, hogy ettől megy el a lány maradék esze is.
Ahogy az asztalra pillant hallgatva a háttérben halkan morajló kotyogó hangot megakad a szeme egy borítékon.  Egy pillanatra lefagy, szinte elönti az arcát a hideg. Azt az igazgatótól kapta tegnap, és máról volt benne szó. Lassított felvételben a konyhai órára pillant, ami szerint még van három perce átérni a faluból a kastélyba.  Hirtelen felpattan, tudván, hogy oda a nyugis délutánja. Abban reménykedik, hogy talán az értekezleten is tud picit szunyókálni. Még szerencse, hogy nem horkol, mert akkor könnyen kiszúrnák. De így talán… talán nem. Villámgyorsan kizárja a gázt, viszont szerencsétlenségére a nagy kapkodásban hozzáér a forró kávéfőzőhöz. Egy nagy szitkozódás kíséretében teszi hidegvíz alá a kezét, majd minél hamarabb a pálcája után nyúl. Eléggé kellemetlen, hogy még az ép kezét is tönkrevágja. Elmormol egy hűtőbűbájt a pirosló bőrre, majd egy jól irányzott Invitoval megszerzi a talárját és nekivág a nagy útnak. Arra a kávéra már hidegvizet ihat, Ella hamarabb ér majd haza.
Néhány perc múlva picit pihegve érkezik meg a kastélyba, ahol azonnal a tanáriba vezet az útja. Az ajtóban vesz egy nagy levegőt, majd határozatlanul, picit sajgó kézzel lenyomja a kilincset.*
- Szép napot! Ugye nem késtem sokat? Elnézést!
*Darálja még mindig picit szaporán véve a levegőt. Tekintetét végigfuttatva a jelenlévőkön siet az asztalához, hogy elfoglalja a helyét. Gyorsan előhalászik egy pergament, kinyitja az asztalán lévő tintatartót és hetykén a pergamenre hajít egy pennát, mintha készülne bármit is csinálni ma.
Vajon ha azokat a könyveket az asztalán odébb teszi, látni fogják, hogy ha elszenderedik?*