38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 01:10 | Link

Runa - Évnyitó

*Kevésen múlik, hogy nem lesz ebből késés. Még csak az hiányzott volna a teljes és látványos hatáshoz, ha mondjuk a talárját nem találja, vagy éppen megint ráönt valamit, mint ahogy itt töltött első napjai egyikén a hegedű húrjainak tisztításához használt szeszt sikerült. Azért a rohanás is sokat javít annak az esélyén, hogy időben odaérjen a megbeszélt helyre, viszont a nem túl kellemes következménye az, hogy pár pillanatig köhögve- krákogva igyekszik levegőhöz jutni és valahogy összeszedni magát, hogy szalonképesen jusson be a nagyterembe és ne olyan zilált állapotban, mint amilyenben most van. Ha sikerült kifújnia magát, akkor beletúr a hajába, összeborzolva a tincseit, amitől továbbra is úgy néz ki, mintha hírből se hallott volna fésűről, de ez zavarja a legkevésbé. Jöhet az enyhén színpadias folytatás, Runa szerencsére éppen elég hosszú ideje ismeri ahhoz, hogy tudja, ebből mit kell komolyan venni és mit nem, és főleg nem kell zavarba jönni tőle, mert nem az a célja. Az avantira már ki is húzta magát vigyorogva és mehetnek be a terembe, még mielőtt nélkülük venné véletlenül kezdetét ez a tanévzáró és egyben -nyitó ünnepség. A terem színvilága különösebben nem dobogtatja meg a szívét, aminek semmi köze házakhoz és teljesítményekhez, egyszerűen csak a sárga, mint szín, a ludas, mert nem lopta be magát a szívébe. Magát a dekorációt azért mégis megcsodálja, ha helyet foglalt az asztaluknál, pár percig kezdés előtt meg még Runa társaságát is élvezheti egyelőre, nem törődve azzal, hogy egyébként a Rellon asztalánál ülnek mindketten. Életfilozófiája ezt illetően egyszerű - ha valakit zavar, ne nézze. *
- Vigyázz, mert rellonosok között ülsz. Itt nem a cica fogja elvinni a nyelved, ha sokat mutogatod. Egyébként meg két másodperc per oldal, jól emlékszem? Így nem nehéz. *válaszolja vigyorogva, és lazán megvonja még a vállát is erre. Neki azért ennyire gyorsan nem megy, de a maga módján könyvmoly ő is, sőt hamarosan le is esik az álla. A szó szoros értelmében véve eltátja a száját a kotta említésére, a nyálcsorgás már nem zajlik le, bár bemutatja, hogyan szokás letörölni, jelezve, hogy el lehet képzelni, milyen hatással van rá ez a közlés.*
- Aztaaaa... akkor azt majd muszáj lesz levadásznom. Nem mintha nem lenne, amit megtanuljak, de egy könyvtárban porosodó Schubert-kotta valóságos kincs lehet.*válaszolja határozottan, és igen, máris megfogták, mert már most menne beszerezni, ha nem éppen az évnyitó ünnepségre kerülne sor perceken belül. Megrázza a fejét a kérdésre és megemeli a jobb kezét kicsit, közben nem túl szépen nézve Runára, amolyan "ezt most nem mondod komolyan" jelentésű, kételkedő tekintettel.*
- Évnyitó vagy nem évnyitó, mindjárt kapsz egy taslit, Runa. Leszokhatnál arról, hogy folyton ilyeneken jár az agyad. Tudod jól, hogy nem szoktam kertelni, ha zavarnál, már szóltam volna. Olyan butus tudsz lenni sokszor, te lány. *végül barátságossá enyhülő arckifejezéssel megkocogtatja Runa homlokát.*
- Na de mars a helyedre, mert mindjárt kezdődik a műsor, és még a végén meggyanúsítanak, hogy elkaptál tőlem valamit. Ha nem leprát, hát ragályos gonoszságot, tudomisén. Beethovent kérem azért, és ha vége, akkor megkereslek és folytathatjuk a beszélgetést. Rendben? *kérdezi, közben tartva a bal tenyerét a lány elé, hogy ha már hozott neki könyvet, akkor kapja is meg, és vár valamiféle beleegyezést is a javaslatba, rábólintást, bármilyen jelzést, hogy megértve és rendben. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. szeptember 29. 01:44 | Link

Évnyitó, mindenki

Vegyes érzelmekkel érkezik az évnyitóra, nem is csoda, néhány napja a lánya esküvőjére utazott el Franciaországba, majd visszaérve lesújtó híreket kellett kapnia. Mostanra kicsit összeszedte gondolatait, szokásos öltönyét vette fel, melyet talárja egészít ki. Talán kicsit bizarr a gondolat elsőre, de ennek a mikulásutánzatnak kifejezetten elegánsan áll, ha kicsit kicsípi magát. Még a végén karácsonykor egy mikulásjelmezt is bevállal. Mindenkire kedvesen mosolyogva lépked fel a tanári pódiumra, és anélkül, hogy leülne lép a az emelvény szélére, kezeit kissé felemelve, jelezve, hogy figyelmet kér.
- Köszöntök mindenkit, ezen a kissé hűvös, ám izgalommal és újdonságokkal teli estén. Köszöntöm a régi és új arcokat, mind a diákok, mind a kedves tanár kollégák között. Hamarosan nekikezdhetünk a vacsorának, ám előtte muszáj néhány dologról szót ejtenünk.
Kicsit szünetet tart, előhúzza jegyzeteit, melyeken leginkább számadatok és helyezések vannak, majd szemüvegét orrára biggyesztve, szemét a diákságra emeli.
- Talán sosem volt még ilyen nagy a különbség a pontversenyben. Nem tudom, hogy az utolsók találtak-e jobb elfoglaltságot, mint a szorgalom, vagy az elsőknek nem volt jobb elfoglaltságuk, de hát vágjunk is bele. Negyedik helyen végzett idén a Rellon ház, akik összesen 1688 pontot gyűjtöttek.
Kezeit néhányszor összeütve tapsolja meg a Rellonos diákokat, akiknek asztalán megjelenik a szokásos zöld csomag, mely mélyén néhány édesség rejlik.
- A harmadik helyezett az Eridon ház lett, akik 2549 pontot gyűjtöttek.
Ismét tapsol az említetteknek, akik asztalán piros csomag jelenik meg. Most már kezd feltűnni, hogy ha valaki nem a saját asztalánál ül, hiszen a csomagok a ház tagjai előtt jelennek meg. Elszórtan már találhatóak piros és zöld csomagok is a terembe.
- A második helyezett, szoros versenyt és szép szorgalmikat, küzdőszellemet és csapatmunkát bemutatva a Levita ház lett, akik 16873 pontot gyűjtöttek. Igazán bámulatos eredmény.
A taps közben megjelennek a kék zacskók is, melyek akkorák, mint a zöld és piros zacskók együtt, vagy háromszor akkorák, mint a zöldek, kinek hogy tetszik.
- Az idei évben, egy utolsó hajrában azonban a győztes a Navine ház lett, akik nem kevesebb, mint 17477 pontot gyűjtöttek. Nem semmi!
Ismét tapsol, miközben a négyszer akkora, sárga csomagok is megjelennek. Hallatszik néhány zörgés, van, aki kíváncsi, van aki éppen nassolni vágyott. Ő közben megemeli a házkupát, melyre már rákerült a Navine ház, és a mostani tanév. Ezzel a tanári asztal mögött Szendrei professzorhoz sétál, és egy kézcsók után átnyújtja a nőnek a trófeát.
- Ha már itt járok, engedjétek meg, hogy Szendrei professzor további díjait is átadjam, hiszen ő lett idén az év tanára, illetve az év házvezetője is. Igazán briliáns teljesítmény!
Két másik kupát is elővesz, ezek kisebbek, mint a házkupa, illetve egy-egy szál virágot is a professzorasszony kedvencéből, és mindkét kupa mellé ad egyet.
- Az év diákja ...
Elindul vissza a pódiumra, ahol megjelennek különböző könyvek, oklevelek, virágok. Talán érdekes, hogy kihagyta a házvezető-helyettest, de erre még mindenképpen vissza fognak térni.
- ... A Navine ház büszkesége, Újvári Adria! Gyere fel!
Int egyet a lány felé, miközben megtapsolják, majd amikor csillapodik az öröm ismét megszólal.
- Az év prefektusa pedig Gál Botond! Gyere fel te is!
Int a fiúnak is, majd amikor mindketten felérnek, a könyvekhez vezeti őket. Ha sikerült választaniuk a varázs -és mugliirodalom kiválóságaiból, mindkettejüknek oklevelet ad át, Adriának még egy virágot is, mely átadás után a lány kedvenc virágává változik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. szeptember 29. 11:18 | Link

Évnyitó/záró
Emmus, Levita asztala, végül Wickler bácsi

 Ez is eljött, ennek az évnek is vége. Ahhoz képest, ahogy ideérkezett, ahogyan aggódott, hogy milyen lesz újra közösségben, nagy közösségben, ráadásul a mágia világában, már nagyon de nagyon távolinak tűnik neki. Mintha nem is lett volna. Persze, valahol mélyen még megvan benne az, ami akkoriban, de már nagyszerűen átvette a helyét a mostani énje. Nem lehet azt mondani, hogy megváltozott teljes mértékben, még mindig nem olyannyira felszabadult, mint amire a normális jelzőt lehet rápecsételni, de mérföldekkel van a sarokban gubózó valakitől. Ebben sokan voltak segítségére, a háza, akik jól fogadták, azok, akik netán tudják, vagy csak sejtik, hogy micsoda, kicsoda, de mégsem bélyegezték meg, és nem utolsó sorban Emma. A legnagyobb meglepetése és örömforrása.  Egészen pozitív év volt ez, sőt.
Így, a szokványos jókedvével készülődik a nagyterembe, hogy meg is ünnepeljék a nagy eseményt. Nem kellett neki sok idő, míg magára húzott egy inget, egy sötét farmert, és tornacipőt – mivel az ünnepélyesebb cipője beadta a kulcsot -, és ennek tetejére húzta magára a talárt. Csakhogy itt akadt a bökkenő. Saját, kékkel átitatott Levitás talárja valahogy másik univerzumba keveredhetett, hiszen, hiába kereste már napok óta, a vizsga után mintha szőrén-szálán eltűnt volna. Pedig még az ágy alatt is kereste, de oda is csak a zoknik és a pormacskák költöztek be. Szerencsére Emma segített neki, kapott egy ugyan sárga, Navine színeiben pompázó talált, de legalább méretben illet rá. Erre került végül a prefektusi jelvénye – ami még csoda, hogy megvan, ezek után - , és az ő készülődése ennyi is volt. Kicsit azért aggódott, hogy mit szól a publikum, hogy kissé eltévedt a kék színeitől, de magában már mosolyog a dolgon, és a felbukkanó, esetleges megjegyzéseken. Türelmesen vár, míg Emma elkészül, teljes lesz, s így indulnak a nagyterem felé, ráérős tempóban. Ahogy beérnek, rögtön szemet szúr neki, hogy a dekoráció, és kölcsöntalárja összhangban állnak egymással. Jót vigyorog a dolgon magában, de örül, hogy ők nyerték az éves versenyt, nem ellenséges, neki bőven jó a második hely is. Amúgy is a pontjaik mutatják, mennyire küzdöttek. Szorgalmas kis csapat, annyi szent. Megállva végül, a felé forduló Emmára tekint mosolyogva, és szavaira bólintva helyesel.
- Rendben, rendben. – viszonozza a puszit, majd figyeli egy ideig ahogy az asztalához kerül – ahova most neki is jobban mutatna, ha odaülne -, és megindul a maga asztala felé. Leülve fordul a levitás csapat felé, köszöntve mindenkit, majd amíg még csak a diákok szava tölti be a nagytermet, egy háztársa felé fordul, és megkéri, hogy varázsolja rá a levita címerét kölcsöntalárjára. Kicsit égnek a fülei, hogy ilyesmit kér, de amint a kis varázslat teljesül, már könnyedebben foglal helyet a kékek között, kissé ugyan sárgán, de reméli, hogy elcsatangolt talárja valahol most jót kacag az egészen.
Az igazgató szavaira csendesül el minden, és figyel oda rá. A díjak kiosztásakor lelkesen tapsol, hiszen mindenki megérdemli azt, amit kapott, majd saját, megjelenő csomagjába tekint bele, amelyben az édességek lapulnak. Ki ne örülne ennek? Egy ideig biztosan ellesz vele. Nagy taps kerekedik végül, amikor a győztes ház neve hangzik fel, becsatlakozik az örömbe, és tapsol ismét, majd akkor is, amikor a Házvezetőjük is megkapja a díjaikat. Kezeit a tapsvihar végén leengedve figyel tovább, ki lett idén az év diákja, őt is tapssal jutalmazza, és már majdnem a vacsora gondolatával kezd el foglalkozni, amikor elhangzik a neve. Meglepetten pislog maga elé, majd a többiekre, hogy valóban jól hallotta-e, amit, majd felállva, a meglepetést az arcán hagyva lépked ki a pódiumra az igazgatóhoz. Fülei most kissé jobban égnek, mint nemrég, de reméli, senki nem azzal törődik, milyen talárt aggatott magára. Széles mosollyal köszöni meg a díjat, amely egy választott könyv volt, és, amit első pillantásra szeretett meg, és vett magához, majd az oklevelet átvéve rázott kezet az igazgatóval. Adria felé fordult, mikor volt némi szusszanásnyi idő, és rámosolygott a lányra.
- Gratulálok. – nyújtotta kezét neki, hogy ezzel is kifejezze gesztusát, majd, miután lecsengett minden, visszaindult az asztala felé, kissé ugyan feszengve, hiszen most nagyjából minden tekintet felé szegeződött, és ehhez még nagyon nincs hozzászokva.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Tulipánvölgyi Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2013. szeptember 29. 13:11 | Link

Navinések - Vagyis inkább a kupa és a HV néni

*Én nem is értem a diákokat, annyira sürögnek és forognak ma, hogy az már olyan érzésem van, mintha valamelyik piacon próbálnánk egy elejtett ötforintos érmét megtalálni, vasárnap, reggel 8-kor, telt házban. Én vagyok ebben az ötforintos, sajnos. Tudom én, hogy örülni kéne, de picit lelombozott, hogy hirtelen mindenki kifordult magából, de szerencsére a jókedvem hamar visszatért, hiszen az egyik elsős kislány eljött velem rajzolni picit. Annyi mindent színeztem, hogy megfájdult a kezem. De eldöntöttem, hogy a legszebb szoknyácskámat felveszem és én is tiszteletem teszem ott, ahol a sok kis sárgácskát ünnepli mindenki.
Ahogy a teremhez érkezem, a bejárat jobb felső sarkából figyelem az embereket, ahogy mindenki lecsücsül szépen a helyére. Egyszer csak nagy elánnal elindulok, azaz ez a tervem, hogy gratuláljak mindenkinek, odareppenek Emmához, Vivihez és Adriához, bár tudom, hogy utóbbi kislány elég morci, meg minden, de annyira sokat tesz értünk, mesélte a hv néni, ezért is simítom meg a vállát, igyekezve, hogy ne nézzen légynek és ne akarjon lecsapni.
Mosolyogva keresem barátnőmet, Ririkét a tömegben, de nem fedeztem fel eddig. Mikor végigértem hirtelen egy fiú mellkasába repültem bele. Már a talárjából látom, hogy itt gond lesz. Rellonos, nagyon csúnyán néz rám, valami olyasmit fortyog és sziszeg felém, hogy rusnya rovar, ettől pedig nagyon megijedek és azonnal a tanári asztal felé veszem az irányt, láthatóan utánam lépdel, amitől még jobban megijedek, annyira, hogy még valami ragacsos süteménybe is sikerül belepottyannom. De nem érek rá felmérni a helyzetet, egyből búvóhelyet keresek, amit egy nagy pohárszerű valamiben meglelek. Összekuporodom, amikor megérzem, hogy valaki megemeli azt, majd hallom, ahogy Véda néni nevét mondják. Nagyokat pislogok, remegve, csupa ragacsosan felfelé vélhetően, mikor a néni belenéz. Biztos bajban vagyok. Megijedek és picit le is konyul a mindig mosolygós arcom.*
Utoljára módosította:Tulipánvölgyi Flóra, 2013. szeptember 29. 13:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. szeptember 29. 14:08 | Link

Évnyitó-záró
-Vivien+Navine, Angelina (lényegében Rellon asztal) és Igazgató úr + Flóra



 * A kiscsikói nagyon szépen megdolgoztak azért, hogy a mai napon őket ünnepelje az iskola. Nagyon büszke rájuk, nem is győzte némelyikük feladatait javítani, rengeteggel árasztották el. De összességében még mindig jobban járt, mint Rédey kollégája, akinek tényleg napokba tellett mindent elolvasni és lepontozni. Védának is szüksége volt néhány extra adag kávéra, mire végzett az egésszel, remélhetőleg idén nem lesz ekkora verseny a házak között. Ez a ponthajsza, meg talán a tusa is még inkább ellentétet szított a diákok között.
Időben kezd el készülődni az ünnepélyre, egy gyors zuhany és hajmosás után lágy hullámokkal díszíti barna fürtjeit, majd egy finom sminket dobott fel, majd pedig kifestette a körmeit egy nem túl hivalkodó színre. Ruha gyanánt egy hosszú feketére esett a választása, ami a legkézenfekvőbb egy fekete-sárga talár alá. Ő maga nem akart annyira rikító színt felvenni, mint amilyenben a háza pompázik, de a sárgás szegéllyel az unikornisok előtt tiszteleg. Ékszerek tekintetében is kicsípte magát, s kivételesen levette a kopott sárkányfogat a nyakából, helyette kifinomult ékszerekben igyekezett megjelenni.
Olyan 10 perccel a kezdés előtt lép be a Nagyterem ajtaján, örömmel veszi észre, hogy a Navinései már gyűlnek és bizony a lánya is megjelent az asztaluknál. A Levitások asztalához pillantva egyelőre nem látja a középső gyermekét, de reméli, hogy hamarosan Ő is megérkezik. A győztesek asztalához lép és egy halvány mosolyt ereszt meg a társaság felé, miközben megsimítja Vivien vállát.*
- Mi van kupagyőztesek, nagy az öröm? *Kérdi mókásan felvonva szemöldökét, tudja ám mi a válasz, még ha nem is mindenkin látszik a kitörő öröm.  Adria bizonyára elfáradt a tanév során, vagy csak a szokásos bulizós hangulatát vette fel. Félszemmel érdekes színváltozásra lesz figyelmes néhány méterrel odébb. Odafordítja a fejét, s látja, hogy a Rellonosok büszkén ülnek az átváltoztatott zöld terítőjük mellett. Fejet lágyan megrázza, mialatt felvonja a szemöldökét. Roppant illetlen cselekedet ez, senki más nem csinálná ezt, ha a Rellon ház győzött volna.  Mivel nem tudja beazonosítani a tettes ezért a legnagyobb nyugalommal az asztalhoz sétál, majd nonverbális úton visszaváltoztatja a terítőt eredeti színére, s várja a „jelentkezőt”, mivel sejtése szerint meg fog mozdulni. Karjait lazán keresztbefonva szúrós pillantásokkal pásztázza a zöldek asztalát. Minden kis rezdülésre figyel, bár nem akar alaptalanul megvádolni senkit, hiszen ezen a színváltós játékon bárki meglepődne.
Miután a Rellonossal, vagy Rellonosokkal  végzett- már ha kiderül, hogy ki volt az, nem feltétlen szeretne bűnöst keresni-, elindul a tanárok asztala irányába, mivel nem akar a nagyteremben bolyongani, amikor az Igazgató úr már kezdené a beszédét. A kollégái irányába biccent, ahogy közeledik az asztal irányába, a közelebbieknek elmormol egy köszönést is, majd figyelmesen hallgatja az igazgató beszédét. Tétova pillantást vet az egyik üresen álló székre, ami a tanári asztalnál van fenntartva, majd lesüti a szemeit, hogy ne vegyék észre a dolgot.
Megtapsolja a másik három házat, de főleg sárga és kék küzdelem volt, a Levitások érdemlik a legnagyobb tapsot, hiszen ők a legnagyobb vesztesei ennek az egésznek. Amikor végre elérnek a Navinéhez majdnem kiugrik a szíve, hihetetlenül büszke a gyerekeire.  Finoman mosolyogva veszi át Wickler professzortól a kupát, megköszöni a kedves szavakat. A kézcsóknál egy kicsit zavarban van, nincs igazán hozzászokva az ilyen jellegű gesztusokhoz, a finom mosolya zavart vigyorgásba csap át. Úgy tervezte, hogy a magasba emeli a pompás serleget, amikor is megpillant benne egy parányi ismerőst. Elkerekedett szemmel, kérdő tekintettel bámulja a nyolc centis tündérlányt, aki szemmel láthatóan szorult helyzetbe került.* - Te meg mit keresel itt? *Suttogja Flórának, majd egy, az asztalról elvett szalvéta segítségével kiemeli a serlegből és leteszi a tanári asztalra. Az aprócska technikai malőrt követően az unikornisok asztala irányába mutatja a serleget, majd a szőkeség mellé rakja. Éppen elő szerette volna venni a pálcáját, hogy valahogyan megtisztítsa szegény párát, amikor György ismét megszólítja. Kiderült, hogy más is van itt még. Úgy tűnik, hogy nem csak a háza érdemelt kitüntetést, hanem ő maga is: egyszerre lett az év tanára és az év házvezetője is egyben. Döbbenten veszi át mind a két kisebb kupát mind pedig a két szál sárga nárciszt.* - Köszönöm szépen! * Motyogja, majd párat pislog hálálkodva a diákok felé is. Nincs ehhez a nagy felhajtáshoz szokva, de nagyon örül, hiszen ez azt jelenti, hogy valamit jól csinált és érdemes ezen az úton továbbhaladnia. Az igazgató úr más díjak kiosztásába kezd, úgyhogy egy gyors mozdulattal megtisztítja a ragacsos körletlakójukat a süteménytől.* - Ennyire éhes voltál? * Susogja oda, miközben egy másik, tiszta szalvétát is ad az apróságnak. Ekkor nem tud figyelni a válaszra, hiszen meghallja még egy sárga nevet, mégpedig Adriáét. Megtapsolja a lányt, reméli, hogy ettől jobb kedve lesz, bár nem teljesen biztos benne, hogy a szőkeség arra vágyik, hogy az egész iskola előtt megmutassa magát. Az Év diákja után az Év prefektusa cím következik, amit az egyik Levitás fiú nyert el. Emma miatt elég jól ismeri Botondot, sokszor látja őket együtt. Igaz, nem érti, hogy miért visel Navinés talárt a srác, de őt is tapssal jutalmazza. Talán valamiről lemaradt a fiú házával kapcsolatban?*



öltözék
talár
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. szeptember 29. 14:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zadravecz Kimberli
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 15:02 | Link

David, majd igazgató bácsi

Ledöbbenve tapasztaltam, hogy az a fiú is itt volt, mert véleményem szerint nem lézengtünk itt olyan sokan. Szokásán azonban mit sem változtatott Őnagysága: nevét annak rendje és módja szerint homály fedte.
- Köszönöm, jól vagyok - Eme szavak értelmében ki is merült a társalgásunk, inkább az igazgató úrra figyeltem. Kicsit szégyelltem magam amiatt, hogy pechünkre mi lettünk az utolsók. Jó, sosem voltam az a stréber, de hogy E-kel, meg maximum két V-vel, és két sikertelen vizsgával nem sok mindent tettem hozzá a házunk esetleges sikeréhez. Plusz pechemre pont vizsgaidőszak utolsó hetére érkeztem meg, alig volt időm észhez kapni. Tanulság: pontosabban kell beosszam az időmet. Ahhoz képest, hogy amilyen hirtelen ért véget az első úgymond itt töltött "évem", egészen kalandos volt, hát még a Bűbájtanterem-eset, amiről csak én és az az ismeretlen srác tudunk. A teremben mindenütt a narancssárga szín dominált, s amikor a kis zöld csomagokat megkaptuk, kíváncsian figyeltem, hátha valaki más előbb kinyitja, és úgy megtudjuk, mi is van benne.




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 29. 15:12 | Link

Mihael  Evil

Sosem bírtam ezeket a puccos összejöveteleket. Szerencsére az életemben csupán itt kellett tiszteletemet tennem az ilyeneken, és büszke is voltam magamra, ha 5 perc erejéig hajlnadó voltam megjelenni. Most sem akartam, még ennyi ideig se maradni, ám a rövid látogatásom imidzsét nem akartam elrontani valami suttyó öltözettel, így vettem fel a pingvinkosztümöt. Belépve a 10 perces komótos séta után dühösen konstatáltam, hogy a kastély krémje itt leledzik. Kristóffal egy másodperc erejéig összeakadt a tekintetünk, de nem mentem oda hozzá, mert 1. az uralkodó szín házába tartozik, 2. nem éreztem túl nagy késztetést a gratulációra vagy úgy egyébként a tásalgásra. A szerencsétlen lányhoz mégis odavittek a lábaim, aki miatt a múltkor el is tanácsolhattak volna a suliból, ha nem tudnék higgadtan viselkedni azon pillanatokban, melyek igénylik. Eztán unokatestvérem menyasszonyát köszöntöttem, aki szemmel láthatóan nem élvezte a tásaságot, ami rá akaszkodott. Eztán idegességem határát kezdte súrolni, hogy az igazgató is felszólalt, vagyis irány az ajtó. Még kikerülhettem volna a tagot, de eszemben sem volt, vállunk ütközött, és nem kis meglepetésemre úgy döntött a velem egy magas illető, hogy kötekedni akar. Azért meg kell hagynom, hogy egy gunyoros vigyor kúszott fel a számra, mikor elkezdte a kicsinyes szócsatát. Válaszom előtt tapsoltam a házamnak, ami negyedikként végezte idén a pontversenyben vívott harcot. Sőt, még a tanári kar felé is fordultam, ezzel a hátamat mutatva a fiatalabb Rellonosnak. Amint áttért a harmadik helyezett bejelentésére, ismét szembe találtam magam az arcra ismerős fiúval, aki nem tágított azon gondolatától, hogy elállja az utamat.
- Cicuka, arrébb vonszolhatnád a segged, vagy jössz velem ki az ajtón.
Ha ő így, én úgy. Egyébként se jó pillanatomban kapott el, nagyon hamar fel tudja forralni az agyvizemet, ha nem vigyáz. Márpedig nem olybá tűnik a megjelenése és a hanghordozása, mint akinek szándékában lenne feladni az érdekeit, csak mert egy nála 4 évvel idősebbnek más elképzelései vannak. Válaszomat megkoronáztam egy féloldalas sunyi vigyorral és kíváncsian vátam a folytatást.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 29. 19:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tulipánvölgyi Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2013. szeptember 29. 15:21 | Link

Navinések - főleg HV néni

*Mindent összevetve, megint csak sikerült valamibe belekeverni magam, pedig csak kedves akartam lenni, az a nagyfiú meg csak úgy nekem jött, mert nem, biztos nem én voltam a figyelmetlen, az velem meg sem történhet. Ki gondolná rólam? Mindenesetre a további galibát igyekszem elkerülni, ezért is kötök ki a tanári asztalnál, majd abban a kupában - mert igen, már rájöttem én is mi az-, amit a HV nénink kapott az Igazgató bácsitól, aki nem mellesleg aranyos bácsinak tűnik, de most nincs nagyon időm ezen gondolkodni. Mondhatni hamar felfedezik hollétemet, rögtön kérdést is szegez felém a néni. Elsőre nagyon megijedek, mit akar, mikor felém nyúl, de csak kisegített és az asztal közepére ültetett.
Képzelhetitek milyen érzés volt csupa sütiragacsosan ülni a tanári asztal kellős közepén egy ekkora kis tündérkének, mint én. Nagyon elpirultam és szégyelltem magam. De a Navinések örömét látva és a kupa felemelkedését én is megtapsoltam őket, büszke vagyok, hogy köztük lehetek. Hallgatagan nézek továbbra is, majd mikor rám pillant, egy pici tündérport szórok Véda tanárnő felé. Ekkor ismét elfordul még más díjakért, mert külön jutalmat is kapott ám! Annyira ügyes a mi vezetőnk, meg kedves is, megengedte azt is, hogy a Navinésekkel lakjak, nagyon szeretem őt.*
- Én nem akartam semmi rosszat, de ott volt az a nagyfiú... aztán meg az a szedres sütemény, végül bumm és placcs. Utána meg elbújtam. *Magyarázom, végig mutogatva a kezeimmel, szinte eljátszva az eseményeket. Hadarom végig, de azért ha nagyon figyel rám, márpedig mért ne tenné, érti Szendrei professzor a problémámat. A végén egészen lehajtom a kis fejecskémet, nem akartam összemaszatolni a kupácskát, bűnbánóan nézek, közben megsimítom a fölém magasodó kupa oldalát, immár tiszta mancsokkal, hála a néninek. Nem tudom, mire mennék nélküle.*
- Igazából most, hogy mondja, picit korog a pocim. *Nevetgélek el magamban egy picit, elveszem a szalvétát, meg is köszönöm neki, közben felállok és a kupa mellett állva tapsolok meg mindenkit. Többek között egy fiút is, aki igencsak fura nekem. Félredöntött fejecskével nézek rá közvetlenül az asztal széléről. Láttam már, de nem Navinésnek mondták, de a talárja meg olyan, mint a sárgácskáké, hűha, lehet, nem vagyok képben eléggé?*
- Köszönöm szépen. *Súgja felreppenve Véda néni fülébe, majd egy puszi kíséretében igyekszik feltűnésmentesen elhagyni a helyszínt, remélhetőleg kifelé nem akad problémája, de azért a zöld asztalt jó messze elkerüli.*



Utoljára módosította:Tulipánvölgyi Flóra, 2013. szeptember 29. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. szeptember 29. 18:33 | Link

Évnyitó Opehliával.

Évnyitó van. Reggel sokáig feküdt az ágyban, mire tudatosult benne, hogy tényleg eljött ez az időszak is. Mestertanonc lett, ami szép teljesítmény. A takaró alól nem mászott ki rögtön, csak az ablak felé fordította a tekintetét, melyen vastag esőfolyam úszott végig. Idén nincs olyan szép idő az első napon, de ez most nem tudja elvenni a kedvét. Kicsit még szenvedett, mire rávette magát a kikelésre, és a nap megkezdésére. A szünet gyorsan eltelt, talán mert kivételesen igen eseménydúsra sikerült.
Öt felé elkezd azért összekészülni, mert valljuk be, elég piperkőc figura, és hát ha már kimegy a házból illik jól kinézni. Zuhany, hajbelövés, borotválkozás, majd öltözés. A szokásos fekete nadrág, fehér ing, fekete mellény hármast veszi fel, hozzá egy zakóval, melyet csak a kastélyban cserél át talárra. Nem fog abba futkározni, nem olyan típus.
Opheliával a klubhelyiséget beszélte meg, és miután a lány megérkezik, ő szépen, jó fiúhoz illően megdicséri a lányt, majd elindul vele a nagyterem felé. Útközben zsebre tett kézzel halad, melyet csak akkor ad fel, amikor a tömegben félő, hogy elveszítik egymást. Kezét kivéve a zsebéből, egyikkel a lány kezét fogja, a másikkal az embereket hajtja félre, akik csak útban vannak, de nem igazán haladnak befelé.
- Micsoda fejetlenség.
Mordul fel, mikor végre sikeresen átjutnak az embereken, majd a lány kezét el se engedve sétál vele a Rellon asztala felé, menet közben néhány csodálkozó szempártól kísérve. Hát igen, van ez így. Középtájon aztán lelassít, és kérdőn a lányra pillant, hogy megfelel-e neki a hely, ha igen, akkor átsegítve a padon helyet foglalnak, a kezdést kezeire támasztott állal várja. Éhes már, de tudja, hogy vannak kötelező körök.
- Néhányan eléggé túlértékelték az évnyitó fontosságát.
Bök a fejével néhány estélyiben lévő lányra. Nem is érti, hiszen ez nem bál, csak egy évnyitó, ahol szerencsére már a hegyes süveg sem kötelező. Aztán végre mindenki elkezdi megtalálni a helyét, az igazgató is megérkezik, és megkezdi a beszédét. Mindenkit megtapsol, nincs joga senkit se megszólni, nem nagyon csinál semmit, ami a pontversenybe számítana, nem is érdekli, az is igaz. Aztán házvezető, év tanára, diákja és prefektusa. A kék prefektus sárgában, legalább megy a díszítéshez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 19:21 | Link

Évnyitó Blaisel *-*  Kiss


- Hero, komolyan felkötlek egyszer - nézek mérgesen Sofi macskájára. Nem hiszem el, hogy nem képes békén hagyni Lillát, ugyanakkor csodálkozom, hogy a kanárim még nem lett depressziós.
Már csak pár simítás, persze így is késében vagyok, mert a nők általában ezt teszik. Tudom, tudom nyolc óra, de azt mégse olyan egyszerű összehozni. Főleg, ha az ember lányát Olivér kínozza, segítség címszó alatt, de bevállaltam, szóval nem panaszkodhatok.
Még magamra kapom a talárom, majd futok is le a klubhelyiségbe, hol meglátva Blaiset, a nyakába ugrok.
- Na ki lett harmadikos - vigyorgok rá, majd adok egy puszit az arcára, aztán már megyünk is. Jól esik, hogy megdicsér, de szokásomhoz híven, nem fektettem akkora hangsúlyt az öltözködésbe, mármint... mégis csak egy évnyitó, nem Oscart osztogatnak, bár vicces lenne annyi Oscart összeszedni, főleg, hogy reményeim szerint, a szülők már nem olyan elvetemültek, hogy ilyen nevet adjanak szerencsétlen pasiknak.
Még az se zavar, hogy itt tolongnak, pedig normál esetben már eltakarítottam volna őket az útból, most meg... erősen kell türtőztetnem magam, hogy ne vigyorogjak, mint valami rossz drogos. Az se segít, hogy a rellonos megfogja a kezem, mert legyen bármilyen előzékeny is, én imádom, mikor hozzámér, fogalmam sincs, ez hogy jött, holott általában minden fizikai kapcsolat taszít.
Mondjuk a minket vizslató tekintetek zavarnak, de igyekszem nem törődni velük, főleg, ha csak arra gondolok, mit műveltünk Benjivel a tusa bálon. Na, az... buli volt. Aztán leülni is sikerül, épp még láthatom is Lina, majd Véda akcióját, rávigyorgok háztársamra, mert valahogy sejtettem, nem is mi lennénk, ha nem csinálnák valami balhét, még ha ez épp aprócska is volt.
- Tudod... minden alkalmat megragadnak, csak parádézhassanak - forgatom meg a szemem, ahogy Amirára tekintek. Őszintén megnyugtat a tudat, hogy Blaisehez még csak köze se volt, mert így elmondhatom, megtaláltam az egyetlen pasit, akinek nem volt még meg, és ez marha nagy ritkaság.
A hátamon érzem  a metsző tekinteteket, így hátra fordulok az eridonosok asztala felé. És igen, pár lány épp készül megfojtani a tekintetével.
- Uhh, a rajongó táborod, épp készül szemmel verni - kuncogok halkan, majd már csak azért is alapon hajolok oda Blaisehez, és adok egy puszit a szájára, majd rákacsintok a már vörösben pompázó lányokra, és elégedett mosollyal dőlök hátra.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. szeptember 29. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2013. szeptember 29. 19:54 | Link

Évnyitó

Fura úgy reggel felkelni, hogy most már tanár vagyok. Szinte új értelmet nyer az életem, eddig csak kutattam és tanultam a rúnákról, de most a megszerzett tudást kell átadnom a jövő generációjának, emiatt egy kicsit izgulok, de bízok benne, hogy minden rendben lesz. Ám, nagyon fontos, hogy megjelenjek az Évnyitón, amit ma tartanak, és mivel új tanár vagyok, így nagy valószínűséggel az igazgató úr befog mutatni a diákoknak, de ha nem is mutat be, akkor is legalább megnézhetem, hogy milyen sokan járnak az iskolába. Másfél órával az évnyitó kezdése előtt elkezdek készülődni. Felveszek egy fehér inget, fekete nadrágot, szép vadi új fekete cipőt és az elmaradhatatlan talárt. Megfésülködök majd kilépek a folyosóra és elindulok a Nagyterem felé. Már messziről lerí rólam, hogy még új vagyok az iskolában, hisz csak bolyongok és elég nehezen találom meg a Nagytermet, ahol nekem is jelenésem van, hisz szerintem tanárként kötelességem elmenni minden ilyen alkalomra, még akkor is, ha túl sok kedvem nincs hozzá. Eddig még egy helyről, eseményről se késtem el életem során, és az Évnyitóról se szeretnék, ezért kicsit felgyorsítom az eseményeket, vagyis útbaigazítást kérek egy szembejövő diáktól, akitől sikerül megtudnom, hogy merre menjek. Lehet, hogy ciki, hogy egy tanár kér segítséget egy diáktól, de most az egyszer ellehet nézni nekem, hisz teljesen új vagyok itt. Sok-sok gyaloglás után megérkezem a Nagyterem elé, még van pár perc a kezdésig. Veszek egy nagy levegőt, megigazítom a taláromat, majd belépek a terembe. Megdöbbenve tapasztalom, hogy nagyon sokan jöttek el erre az eseményre, de azért örülök is, mert nem késtem el. Pont van annyi időm, hogy megnézhessem a díszítést, de közben azért elindulok a tanári asztalhoz, hogy elfoglalhassam helyemet. Amikor odaérek leülök a székre és köszönök a kollégáknak, még eddig egy tanárral se beszéltem, csak a tanáriban mutatkoztam be, de senkit se ismerek a kollégáim közül, de reménykedem, hogy ez változni fog, bár ez leginkább csak tőlem függ.  Most, hogy elfoglaltam a helyemet, hirtelen olyan érzés tör rám, hogy mindig engem várt, mert az igazgató úr kilép a diákok elé, és kezdetét veszi az Évzáró/ Évnyitó. Figyelmesen hallgatom az igazgatót, és amikor kell én is tapsolok. Közben a jutalomba részesült diákokat nézem, és a kolleganőt, akit az év tanárának választottak és még egy díjat is kap, mert ő lett az év házvezetője is. Kicsit zavartan mosolygok, hisz én magántanulóként tanultam a mágiát, nem jártam varázslóképzőbe, és teljesen új nekem ez a szituáció, de próbálom leplezni még a végén a többiek bolondnak tartanának, és ezt nem szeretném, így csak figyelmesen nézem tovább az eseményeket. Ám, a nagy nézelődések közepette megakad a szemem a tanári asztalon lévő tündéren, eddig csak könyvekben láttam tündéreket, és most nem messze tőlem Szendrei professzor asszonynál van egy igazi kis tündér. Tátott szájjal figyelem őket egy darabig, majd észhez térek és tekintetemet ismét visszaterelem az igazgató úrra, hogy tovább hallgathassam őt, és azért a diákokat is megfigyelem.
~Ennyi diák közül vajon hányan fognak járni az órámra?~ teszem fel magamban a nagy kérdést, és már várom az első órámat, de most legjobban azt a pillanatot várom amikor az igazgató befejezi beszédjét és elkezdhetek enni, már nagyon éhes vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2013. szeptember 29. 20:36 | Link

Lilke <3

Természetesen Kumagoronak is tiszteletét kellett tennie az évzáró (évnyitó - kinek hogy tetszik) ünnepélyen. Ebből az alkalomból felvette kék csokornyakkendőjét is. Fél órán át tetszelgett magának a tükör előtt, de végül úgy döntött, remekül megy rózsaszín plüssbundájához a levitaszín kiegészítő.
Lefelé jövet még benézett a Gólyalakba is, hogy kihajtsa onnan a lézengő újoncokat, akik még talán nem tudták, mi a menetrend a Bagolykőben ilyenkor. Csak Lóránt vacakolt még a helyiségben, de a nyuszi nem várta őt meg, mert amikor rápillantott a falon tiktakkoló órára, rájött, hogy elkésett.
Saját rövid lábain nem ment olyan szaporán a futás, a lépcsőn is inkább gurulni tudott gyorsan. Merlinnek hála, a második fordulóban el tudott kapni két spurizó eridonos gólyát, akik nem kicsit tévedtek el, hogy a nyugati szárnyból a keletiben kötöttek ki, miközben a Nagyterem is a nyugatiban van. Az egyik szoknyácskába kapaszkodva a nyuszi pikk-pakk a tömött terem kapujába került. Ott megköszönte a fuvart - nem hallották, észre sem vették a nyuszit a nagy szaladásban -, és a levitások asztala felé vette az irányt. Út közben integetett Amandának is a rellonosok között. A lány hónapokkal ezelőtt lopta be magát a csöpp nyúlszívbe, mikor mindketten metálrajongó lévén egymásra találtak egy napos hétvégén.
Szerencsére a legtöbben már meglelték a helyüket, így nem kellett a lábak között szlalomoznia, és rögtön megtalálta Lilyt is, akivel korábban megbeszélték, hogy együtt ülnek majd.
Kumagoro egyik legkedvencebb levitása éppen Lily volt, de főleg nappal. Ugyanis, amikor a napfény rásütött a lányka fejére, a szőke haja úgy csillogott, mint egy angyalnak. Nagyon szerette bámulni Lily hajkoronáját, és meggyőződése volt, hogy ebben az esetben inkább hajglóriának kéne azt hívni. Kereste ezt a szót a szótárban, de nem szerepelt benne.
- Szasztok - köszön most az asztalnál ülőknek, és egy kis helyet fúr magának két levitás fenék között, Lily mellett.
- Lekéstem valami izgisről? - kérdezi a nyuszi, és kérdezés nélkül a lány vállára mászik, a fején támaszkodva kémlel a tanári asztal irányába.
Tavaly már megszívta egyszer, amikor az asztalon állva nyújtózkodott, hogy lásson. A füle belelógott egy tál levesbe, és az nagyon kellemetlen érzés volt. Egy életre megtanulta, hogy megterített asztalon nem járkálunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 20:44 | Link

Évnyitó - Kahlil

Hát ez is eljött. Újra megtelt a kastély a diákok zsivajával, nevettek, fecsegtek, én meg csak próbáltam minél inkább elzárkózni az egésztől, ki se lépni az ajtón, ha nem muszáj, mert akkor... Akkor megint éreztem a távolról terjengő égett szagot, ami beleette magát a falakba, vagy legalábbis én úgy képzeltem.
Nem akartam elmenni az évnyitóra, de mikor láttam, hogy Kahlil készülődni kezd, én is leraktam a kezemből a könyvet, amivel megpróbáltam elfoglalni magam, és odaálltam a szekrény elé, hogy keressek valami illőbb öltözetet. Végül feladtam - nem akartam a harsány dísztalárt felvenni, így alkalom ide vagy oda, egy farmert és fekete hosszú ujjú felsőt húztam, aztán leültem még a kandalló elé egy csupor kakaóval a kezemben, mielőtt elindultunk volna.
Zsebre dugott kézzel, némán lépdeltem Kahlil mellett, miközben gondolataimba merülve a szám szélét rágtam. Néha már jobb volt, mert ha nem is fakult a fájdalom, amit a legjobb barátom elvesztése okozott, kezdtem hozzá szokni, és olykor meg is tudtam róla feledkezni, de most újult erővel csapott rajtam végig a felismerés - nincs többé. Ha most bemegyek a Nagyterembe, akkor nem fog a tanári asztaltól biccenteni felém, vagy nem fogunk összenézni, ha olyasvalakit hívnak ki, akiről mi is tudunk egyet s mást, és... És mi van, ha valaki más fog a helyén ülni?! Féltem, hogy nem tudom megállni, hogy akkor fog belőlem kitörni ez az egész, pedig sírtam, sokat, Kahlil mellkasára bújva vagy egyedül, fent, az SVK teremben. De most ott fog ülni mindenki, akit ismerek, csak ő, Ő nem.
Valahol a lelkiismeretem is piszkált, mert úgy éreztem, nem törődtem vele eleget, miután Eiri meghalt. Féltem tőle, bevallom én becsületesen, életemben először féltem Serentől, mert volt valami hideg, nem emberi a tekintetében, és... És én gyáva mód megfutamodtam, ahelyett, hogy mellé álltam volna. Nem is érdemlem meg, hogy a barátjának nevezzem magam.
Kihúztam a kezem a zsebemből, és anélkül, hogy ránéztem volna, Kahlil ujjai közé csúsztattam a sajátjaim. Kapaszkodtam, és jól esett a hatalmas tenyér érintése, mert megnyugtatott, és bizonyítékul szolgált, hogy nem vagyok egyedül. Összetartozunk, és most már tényleg nincs senki más, akiben bízhatnék, hát azzal a tudattal fogok felvetett fejjel belépni a terembe, hogy ha majd megtudják, és összesúgnak, és megkérdezi valaki, hogy hol voltam mindeközben én, akkor majd talán válaszol nekik helyettem, mert én nem tudok. Újabban szokásommá vált a menekülés.

Nagyon hiányzik Seren.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 21:44 | Link

Eltelt a nyár, eltelt a szünidő, s a diákok megtörték a vastag jégként kastélyra telepedő csöndet. Mégis, a darabjai ott maradtak minden félmondat, minden illem és megszokás mondatta szó közt. Gondolatoktól terhes csönd volt ez, súlyos és szokszor oldhatatlan, fullasztó némaság, mert fojtogatott, amit sem szavakba, sem zenébe nem tudtam önteni. Lassan készülődtem, látszólag a tükörképem figyelve - mostanában valahogy sokszor vesztettem el teljesen az időérzékem és mozdulataim félbemaradtak, vontatottá váltak. Ing, egyik gomb a másik után, s aztán a fekete dísztalár, ami utoljára a temetésen volt rajtam...az anyag kimondhatatlanul nehéznek tűnt a kezemben, s nem lett könnyebb azután sem, hogy felöltöttem, de valahogy úgy éreztem, ebben kell mennem. Nem tehettem meg, hogy nem jelenek meg, tanárként és házvezetőként is kötelességemnek éreztem. Volt azonban más is, ami aggasztott, mert eddig az üres kastélyban tudtam vigyázni Lyrára, bármikor ott voltam, ha szüksége volt rám, mostantól viszont nagyon sok dolog szakad a nyakamba, s helyettes híján nem bízhatom másra. Azt hittem, el akarja kerülni a tömeget és nem vágyik a nagyterem fényárban úszó pompájára, mégis, átöltözött és amikor elindultam, csatlakozott hozzám, szótlan baktatva mellettem. Tudtam, mi járhat a fejében, s egy idő után puhán megérintettem a vállát, hogy visszainvitáljam a jelenbe. Nem nézett rám, de megfogta a kezem és beértem ennyivel. Megpróbálni erőszakkal feledtetni mindent nem lehetett, de újra és újra emlékeztettem, hogy nincs egyedül, nem kell mindent magában tartania és segítség nélkül cepelnie. Mindketten egy barátot vesztettünk el, s legalább annyira éreztem magamat is hibásnak- próbáltam ott lenni, az elutasítás ellenére, tudtam, hogy mennyire labilissá vált, mégis, nem hittem, hogy ez lesz a vége. Valahogy egy ponton túl furcsa nyugalom, beletörődés lett rajta úrrá, s hibásan azt képzeltem, átlépett a tagadási és dühöngő szakaszon, elfogadva a történteket. Utána zárkózott el teljesen, kerülve mindent és mindenkit, de szinte állandóan figyeltem, ha meg is álltam az ajtójánál, kopogás nélkül meredve a falapra. Aztán...aztán jött az a nap.
Elértük a Nyugati szárny első emeletét, egyre közeledve a Nagyterem felé, mégsem sétáltam csak úgy be. Megálltam, a falnak dőlve és magamhoz húztam, elengedve aztán, hogy szabaddá váljanak a kezeim. A talár ujja, mint két nagy szárny, teljesen eltakarta a kíváncsi szemek elől, ahogy lehajolva átöleltem, pár lépésnyire az ajtótól. A folyosón egyébként is alig maradtak, jobbára a késők szaporázták, hogy beérjenek az asztalukhoz.*
- Nem kell bemenned, ha nem akarsz.-*Mormoltam, mert nem lesz módom mellette maradni, s a ceremónia után ki tudja, meddig húzódik a gólyák elszállásolása és a többi formalitás. Nem tudtam, mi a rosszabb - a tömegben egyedül, ahol legalább láthatom, vagy egyedül a szobámban. Még nagy volt a kiszűrődő zsünnyögés, így maradt egy kis időnk, mielőtt mindenképp el kell foglalnom a székem a tanári asztalnál.*
- Hivatalosan lesz kihirdetve. Az új SVK tanárral együtt.-*Ha tényleg végig akarta ülni az évnyitót, tudnia kell erről. Az élet megy tovább, a diákoknak kell valaki, aki ezt a fontos tárgyat tanítja, így nem hagyhatták üresen a helyet. Igazából, nem vártam választ, gyakran előfordult, hogy magammal beszélgettem, de sokszor inkább hallgattam én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 22:27 | Link

Kahlil

Egyre nehezebb lett, ahogy közeledtünk. Mintha semmi sem változott volna, úgy zengett az élet a folyosókon, mert voltak azért késők jócskán, és már hallottam is a Nagyteremben zúgó tömeget. Lehet, hogy mégsem kellett volna eljönnöm, de... Talán így próbáltam a maradék gerincem összeszedni, ha már akkor nem voltam ott, amikor kellett volna, akkor legalább adjam meg neki a tiszteletet, ahányszor csak lehet.
Magamban halkan dúdoltam egy szomorú dalt, próbálva elnyomni a kinti zajokat. Hogy feledjem azt, akit gyerekkorom óta ismertem? Már több mint tíz éve... Már több mint tíz év telt el azóta, hogy először egymásba botlottunk, és szövetségesek lettünk. Mellettem állt, mikor hazajöttem Oroszországból, mindig mellettem volt, láttam az emlékeinek egy részét, ismertem a legjobb barátját, aki fogta a kezem, miközben meghalt. Először rémlett fel bennem, hogy talán szólni kellene valakinek... Azt hiszem, Lloydnak hívták azt a másik srácot, de vajon van jogom olyannak vinni meg a halálhírét, akitől ő maga is el akart szakadni? A válasz nem. Megint menekülök, holott tudom, hogy ha én egyszer meghalok, szeretném, ha valaki közölné az otthoniakkal, még ha oly kevés esély is van rá, hogy érdekelje őket, és Seren effélével nem is igen törődne. Most csak kiröhögne, hogy milyen hülyeségeken jár az eszem, meg ne próbáljak bárkit is megkeresni azok közül az alakok közül, mert nem érdemlik, hogy ennyi időt is vesztegessünk rájuk. De nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel.
Folyton az az érzésem volt, hogy szeretném visszapörgetni az időt, mert ha megtalálnám azt a döntő pontot, ahol minden elromlott, akkor talán ez nem történne meg, de a varázslat sem volt mindenre képes. Így maradt nekem pár üvegcsében őrzött kép, amiket újraélhetek, ha akarok.
Volt idő, mikor azt hittük, hogy együtt fog érni a halál, valahol odakint, mások keze által.
És az én áldott kedvesem, a drága, ebben a pillanatban ölelt magához, és én hálásan kapaszkodtam a ruhájába, hogy elrejthessen. Neki is nehéz volt, tudom, és annyira szerettem volna segíteni, hogy legalább neki jobb legyen, de hiába, a saját fájdalmam is legyűrt, Kahlil pedig, azt hiszem, erősebb volt nálam. Ijesztően gyengének éreztem magam, nem maradt a kezemben semmi, mert nem tudtam ránézni még a könyvekre sem, amiket addig olyan szívesen lapozgattam, mert Seren jutott róluk eszembe, és rövid időn belül másodszor éreztem azt, hogy nem akarom a pálcám. Most sem volt velem, abban sem voltam biztos, hogy hol hagytam. Nem kellett.
Nem tudtam elégszer megköszönni valami felsőbb hatalomnak, hogy Kahlil van nekem. Elengedett, én pedig a padlót kezdtem fixírozni, de a tanár említése ostorcsapásként hatott. Tudtam, hogy lesz másik, mert kell, hogy legyen, de ez most valóság lett. Nem, nem akarok bemenni, és látni. Nekem is jobb, és neki is, ha nem ismerem fel a folyosón.
- Kint maradok - válaszoltam halkan, majd Kahlilra néztem. - Nem lesz semmi baj - mosolyogtam rá halványan, felnyúlva és arcát simítva, legalább egy egészen kicsit próbálva neki is erőt adni, ahhoz, ami jön. - Nézd, leülök oda - mutattam az ajtófélfa mellé, és el is indultam, hogy letelepedjek. Innen mindent fogok hallani, és semmit sem látni, ez pedig a legjobb leosztás, ami ebben a helyzetben elképzelhető.
- Majd otthon találkozunk - engedtem meg egy újabb mosolyt, biztosítva, hogy ha hazaér az irodájában fogok várni rá, és nem kell aggódnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. szeptember 29. 23:28 | Link

David és a káosz évnyitó  Cool


Nem elég, hogy belejöttek, de egy olyan bájgúnár pofa tette mindezt, akiből a -70-es I.Q.-t se nagyon nézi ki. A dermedt agyú, valószínűleg vigyorex hajlamú tapló kb egy magasságú vele, de az már elsőre lecsapódik neki, hogy idősebb lehet már csak a vonásai futólagos felmérése alapján is.
A... népművészeti cserépedény kategóriás bajnoknak úgy tűnik visszaugathatnékja van. Rá kellene varázsoljon egy szájkosarat, hogy vácsi haver, most nincs pofázás, ha azt nem mondják. De ez az állat csak szellőzteti a gyomrát, ilyen nincs. Körülöttük már mindenféle tömegnyomor akad: van itt rózsaszín plüssnyúl a teremben (noha az ajtóban dekkolnak, azért látni még lát egy-két dolgot), feltűnik néhány ismerős zöldségfalvi arc is, na meg ott van Mira is kicsípve, mint Puccos Pista vasárnap. Nem, nem ők vannak most terítéken igazából, hanem ez a tyúkagyú holthülye, aki kinyitotta azt az ólajtót, amit a fejére vágott a genetika.
-Ha szobát akarsz, fizess valamelyik szivárványos haverodnak, ember, de engem te csak nem viszel semerre. Biztos boldogok lesznek, ha a nyakukba lihegsz.- Az arcán most már a jellegzetes, undok vigyora terpeszkedik, ami azt jelzi, hogy csergőre húzták az agyát. Magasról tesz rá éppen, hogy idősebb-e a tag vagy mi a nyűvedés van, mert most már azért is be akar menni.
-Mozdulj, vagy letépem valamid záros határidőn belül, Gombóc Artúr.- És úgy tűnik, ő a záros határidőt úgy értelmezi, hogy három... kettő... egy... Az ökle megindul a tag gyomra felé csinos sebességgel, s egyúttal jobb lábbal elkaszálni próbálja Csipkejózsikát, akinek van ideje álmodozva élőtorlaszt csinálni az ajtóban és elütni őt vállal.
Természetesen az csöppet sem zavarja, hogy a háttérben az igazgató már beszél, osztja a díjakat és az emberek sorban vonulnak fel a gratulációkért. Neeem, ő éppen hülyére igyekszik verni valakit, bár ennek csak a nyitányát indította most be.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. szeptember 29. 23:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 00:28 | Link

Lyra, majd Alexa

Sejtettem, hogy így fog reagálni és nem tudtam hibáztatni sem az érzésért, sem a döntésért. Belőlem is tiltakozást váltott ki a csere először, bár sosem adtam neki hangot senki előtt- megtanultam, hogyan tegyem az indulataimat a második, harmadik helyre és használjam a józan eszem. Ez mit sem változtatott viszont azon, hogy egyszerre kezdtünk Serennel tanítani és számomra elképzelhetetlen volt, hogy más álljon a katedrán a helyén, hogy mással osztozzam a termemen, mást találjak az irodájában... Ez utóbbi ugyan nem fenyegetett, a helyiség ugyan használhatóvá lett téve a nyáron, mégsem hiszem, hogy bárki is be akarna költözni. De a közös étkezések, a gyűlések alkalmával ezentúl valaki más arcát kell majd néznem, ami pokoli nehéz lesz. Nem sikerült igazán szorossá és meghitté tenni a barátságunk, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy annak tekintett-e, de számomra fontos volt, Eirivel együtt. Űrt hagytak maguk után, önvádat, keserűséget és megannyi negatív érzést, amik megmérgezték az emlékeket is. Mégis, tartottam magam, nem dagonyázhattam önsajnálatban, főleg nem Lyra előtt és bármennyire fájdalmas is, az élet megy tovább.*
- Rendben.-*Feleltem, hasonló hangon- nem akartam itt hagyni, egyetlen porcikám sem kívánkozott most bentre, s lehajoltam, homlokom az övének döntve erőt merítve érintéséből. Hasonlóan gyenge mosollyal adtam egy utolsó, könnyű csókot az arcom simító tenyérbe, mielőtt elszakadt tőlem.*
- Sietek vissza.-*Amennyire csak lehet, de az elsősök ügyeit rendesen el kell intéznem, hogy ne legyen belőle kavarodás és probléma; idén is lesz néhány különleges bánásmódot igénylő, akire nagyon oda kell figyelnem. Lyra közben letelepedett, kicsire húzva össze magát és egy újabb mosolyt adva nekem, búcsúzóul. Nehéz szívvel hagytam ott, méretemhez képest feltűnésmentesen suhanva át a termen, hogy megkerülve az asztalt, a helyemre evickéljek, az utolsók közt, de még épp időben, mielőtt az igazgató szólásra emelkedett volna. Modortalanság, de nem igazán figyeltem arra, amit mond- az itt töltött évek alatt megszoktam, hogy a beszédei adott menetet követnek, egyenletesen folydogálva medrükben, és ha valami, a pontverseny és a tanulmányi eredmények végképp nem érdekeltek ebben a pillanatban. Közvetlenül Alexa mellé ültem, aki megviseltnek tűnt, a gondos megjelenése ellenére is. Nem tudtam, van-e egyáltalán kedve szólni hozzám, de egy egészen kicsit ki akartam zökkenteni gondolataiból, így finoman megérintettem, egy hosszú pillanatig szinte melengetve tenyeremmel a hideg kis kezet. A reakciójára vártam, tekintetét keresve, megadva a lehetőséget, hogy hárítson, kezdeményezzen, vagy csak eltűrje ezt a gesztust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. szeptember 30. 01:34 | Link

Kahlil

A szokásos menet, de most nincs kedve ehhez az egészhez, még a rendbontókat sem fegyelmezi, és senkinek sem jelzi, hogy az évnyitó után fogkefével súrolhatja majd fel a nagytermet. Csak ül. Végtagjai teljesen elhűltek, az arca sápadt a vér hiányától, mint egy vámpír, vagy egy rossz kísértet, akinek nincs jobb dolga, mint itt ülni, és riogatni az ifjúságot.
Elkezdődik hát. Hamarosan kiderül, ki váltja. Néhány szót mondott csak az igazgatónak, de a lényeg benne volt. Nem akar mást. Ez egy komoly trauma, nem csak neki, a háznak is, hiszen sokan szerették zordsága ellenére is, illet az ottani légkörbe, és most nincs. Egyszerűen nincs. Nem akar összefüggéseket keresni eközött az eset között, és Eiri halála között. Nem akar gondolkozni sem. Igyekszik megfékezni magát, hogy felkeljen és kirohanjon. Sem most, sem később nem lenne jó, ha ez az eset visszatérne az emlékezetekbe.
Néz, de nem lát, azt se látja, hogy az amúgy minden, csak nem alacsony Kahlil végigsuhan a termen, és azt se, ahogy helyet foglal mellette, csak a meleget, mely a kezéből árad. Pillái megrebbennek az érintésre, kiszáradt szeme néma hálával adózik azért a néhány pislantásért, amit megejt. Lassan fordítja felé a tekintetét, melyben most nincs ott az a kedves melegség, amivel az embereket fogadni szokta. Hideg és zavaros, mint egy elveszett emberé, aki tudja, hogy az erdő, melyben jár vérfarkasok otthonául szolgál.
Beszélni szeretne, de a torka teljesen kiszáradt, így csak némán tudja eltátogni az első szavakat, miközben tenyerét láthatatlanul felfordítja, és ujjait a férfi kezére kulcsolja. Reméli, hogy most nem figyeli őket senki, nem akar zűrt, főleg úgy nem, hogy pontosan tudja, mi van a férfi és Lyra között, egyszerűen csak jól esik, hogy ott van mellette, hogy felteheti a kérdést, ami a hír első pillanatától ott van a fejében.
- Mihez fogok kezdeni most?
Bár hangot nem ad ki, a kérdés mégis jól artikulált, így a férfi könnyen megértheti. Nem szabad sírnia. Ez nagyon fontos, nem szabad itt, mindenki előtt nekiállnia. Gyakorlatilag el kell búcsúztatnia az unokatestvérét. Yvonne rokoni szinten közelebb áll hozzá, hiszen a testvére, de kis híján elvetélt, amikor megtudta mi történt, és ez nem lenne túl jó, ebből pedig egyenesen következik, hogy neki kell cselekednie, aki szintén, szinte testvéreként szerette a mufurc férfit. A családja pedig megköveteli ezt, hiszen a hagyományokra még mindig nagyon figyelnek, és ez egy ok, ami miatt összegyűlhet a család, ami elég kegyetlenül hangzik.
- Lyra hol van?
Most már sikerült annyira megnedvesítenie a torkát, hogy legalább suttogni tudjon, és azt is megállapította, hogy a lány nincs itt, hiszen őt általában könnyen kiszúrja a tömegben. Sejti, hogy ő sincs a legjobb állapotban, így nem érti, hogy a férfi mit keres itt pontosan, és miért nem vele van inkább, hiszen a párja.
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. szeptember 30. 01:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 08:10 | Link

Ax- Évnyitó majd A Kékségek asztalánál Mindenki (főleg Lily és Kumagoro)

Az se zavarta volna, ha Ax elkésik, csak legfeljebb kissé szégyenkezve toporogtak volna be a terembe, hogy nini, a rellonos és a levitás együtt késtek el. Nem lenne nagy dolog, csak mégis, még óráról sem sikerült eddig elkésnie (amiken megjelent) . Azonban Ax színpadias rögtönzése még viccessé is teszi az egészet és lendít egyet a hangulatukon. Vidáman karol a fiúba a kézcsók után és szambázik be vele a terembe még mielőtt a tömeg elkezdene felgyűlni. Mert azért lassan gyűlnek az életformák: először is nagyon sok a sárga emberke a terembe, aztán ugye a szorgos levitások közül is gyűltek szép számmal, de érkeznek már az eridonos és rellonos delegációk is, ahogy elnézi. Innen, a Rellon asztalától egész jól megfigyelhetők az emberek, ami azt illeti.
-Hanem? Neked is van sárkányod? Mert az egyik háztársamnak van egy törpesárkánya, és ő bizony a Rellonból jött át hozzánk. - egészen tisztában van a dolgokkal, mármint azzal egész pontosan, hogy Yarista honnan jött és kit hozott magával. Bár hiába nézelődne most, ha Yar feltűnik, Roli ilyenkor nem szokott vele lenni. Szép is volna egy sárkányt becipelni ide, még ha „kicsi” is.
-Pontosan, nagyon jól emlékszel. Bár néha idegesítő, hogy mindent szóról szóra megjegyzek. - vonja meg a vállát hanyagul. A memóriája „kicsit” pontosabb, mint az átlagé, azaz amit elolvas, vagy simán lát, megjegyez. Ez néha nagyon leterhelő és előfordult már, hogy fájjon a feje, bár talán nem feltétlen ezért, de könnyen megeshet, hogy mégis. Nem szaladt minden fejfájásával orvoshoz. Inkább szóba hozza a kotta létezését és elégedetten tapasztalja, hogy Axelnek a nyála is mindjárt kicsorran. Más ezt lányok láttán műveli, Axelnek meg csak egy kottát kell meglengetni az orra előtt, máris kész a csorgatás.
-Szerintem is. A fő része különösen nehéz telepakolva egy halom hajlítással, meg G7 és H7 is akad egy tonnával. De majd meglátod, ha Matilda nem fedezi fel addig. - bár, ha kedvenc könyvtárosa le is csap a szerzeményre és elrakja, biztos kikérhető lesz attól még. Közben azért lecsapódik neki, hogy mi van, ha Axel a többi barátjával, háztársával lenne szívesebben, így már visszakozni is kezd, de a tasli emlegetésére jócskán behúzza a nyakát. Vérzik így is eleget az orra, nem kellene még nyakon is vágni.
- De hát szerintem jogosan mondtam, amit mondtam... de jó, tényleg szólnál. - sóhajt egyet azért, de a lepra és a ragályos gonoszság emlegetésére hevesen megrázza a fejét szörnyülködve, és mellkason böki mutató ujjal barátját.
- Persze már, mert azt hiszed, mindenkit megbélyegzünk? Csak egyszerűen volt már nekem is rossz tapasztalatom rellonossal. - apropó, az a rellonos történetesen ma is itt van és ugyanolyan kevélyen pöffeszkedik szerinte, mint eddig is. Várffy valószínűleg az életben nem fog átmenni egy jellemfejlődési szakaszon sem, de Runa ezen már csak nevetni tudna. Valahol sajnálja Robit, hogy ilyen... csőlátású, de na, az ő dolga.
Mielőtt elinalhatna a rellonos asztaltól, az igazgató úr megkezdi a beszédét, így ott ragad Axellel és a két könyvvel, de nem is baj. Az eredmények ismertek voltak már előtte is, de nem bosszankodik a második helyért. Majd idén még lelkesebbek lesznek mind a szorgalmik, mind a barátkozások terén. Tapsol a többiekkel együtt a díjazottaknak, Boti talárját pedig még meg is vigyorogja, hogy de sárga itt valaki levitás létére. Amúgy jól áll a fiúnak a szín, csak vicces a helyzet így.
A végén odaadja Axnak a Beethoven könyvet, nyom még egy puszit az arcára egy „Oké”-val és ellohol a levitások asztalához. Ott meg kérem lezuttyan pont egy leányzó mellé, akit Lily Brown néven ismer és bizony kedves háztársa neki. Rámosolyog teljes runás erőbedobásával, miközben elhelyezkedik mellette.
-Szia, Lily. Mi újság? Nagyon csinos vagy ma este..- csak eztán esik pillantása a leányzó melletti rózsaszín plüssnyuszkóra, aki mintha nem illene teljesen a képbe, sőt az előbb mintha mozgott is volna (a beszédről lemaradt). Ha bizony Lily nem csap a kezébe felveszi a nyusszt, amennyiben az nem harapja meg a kezét, vagy ellenkezik más módon.
-De aranyos. A tied?- ezt már Lilykétől interjúvolja, de gondoljunk csak bele, mekkora szívrohamban lesz része, ha Kumagoro bemutatkozik.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 30. 08:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 30. 16:04 | Link

Mihael

Amint fizikai kontaktusba kerültem a beképzelt fiúcskával, válaszra sem méltattam. Mulattatott, hogy mennyire igyekszik felkelteni a figyelmemet, és amíg szép szavakkal bombázott, végigmértem a nagyjából velem egymagas hígagyút a haja hosszától a nadrágja színéig. Furcsamód inkább viccesnek tartottam az erőlködését, mint bosszantónak. Házamnak tisztelegve szembe fordultam a tanári karral, a böllenkedőnek így hátamat mutatva. Erőlködés nélkül tapsoltam a Rellonnak, majd tovább haladva a témával megint irányba vetettem magam. Ám a most már bosszantó túlértékelt egóval rendelkező emberhez odavetettem pár szót. Erre még jobban reagált, illetve elég heves reakciót váltottam ki, mire muszáj volt mosolyra húznom a számat egészen addig, amíg átvitt értelemben ugyan, de kövérnek nevezett. Egy nyeszlett, hóttsovány földműves mondja ezt pont nekem.. Itt húzta ki a gyufát, kicsit arrébb taszajtottam, mire kaptam gyomorszájon az öklével egy csókot és mielőtt felocsúdhattam volna, hogy valóban megtámadott, máris a földön találtam magam. Az ütést elvétette, aminek rendkívül örültem, tekintve hogy teljesen váratlanul ért volna. Ahogy egy gunyoros vigyorral fölém emelkedett, agyamra rászállt a vörös köd, és ahogy mondani szokás, military üzemmódba kapcsoltam. Azonnal talpra álltam, arrébb löktem pár bámészkodót, így helyhez jutva.
- Rossz lóra tettél
Közöltem vele dühös hangnemben, amíg legyűrtem a két lépés távolságot. Homlokkal mentem neki, reményeim szerint átrendezve kicsit az arccsontozatját, mert ahogy indultam, az orrát találtam el, míg bevált taktikámhoz folyamodva mindkét fülét marokra kaptam és ellentétes irányba tépni kezdtem őket, mialatt hátrálásra kényszerítettem a tagot, egészen a falig. E távolság alatt pár embernek el kellett ugrálnia előlünk, és amint háta a falnak csapódott, homlokommal még egy határozott mozdulattal eltaláltam az orrát, hallószerveit egy percig sem kímélve. Ha ő valóban ezt akarja..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zadravecz Kimberli
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 19:46 | Link

David

Úgy ültem az évnyitón, mint egy apró kis gyermekláncfű a sok klassz növény között. Mutatós, de csupán csak gyom. Legalább is az elszigeteltségemből erre tudtam következtetni. Nem igazán voltam beszédes hangulatomban, de mikor észrevettem, hogy a Megmentő és a más, ismeretlen srác nem éppen baráti szánékkal püfölik egymást, nem tudtam, merjek-e közbeavatkozni. Elsősorban az vezetett röpke elbizonytalanodásomhoz, hogy felvázoltam a lehetséges opciókat.
Első lehetőség: közbeavatkozom, de ezzel felkeltem a figyelmet, és mindhárman megkapjuk a magunkét. Kettő: közbeavatkozom, de segíteni nem tudok háztársamnak, és így is kiköthetünk az első verziónál. Három: esetleg még jól is jöhet a segítségem, hiszen leróhatom az adósságomat, de fennáll a buktató, hogy a nemek közti különbségek és a tudásban is mérhető elmaradásom okán nem én kerekednék felül. Sajnálatos módon viszont lógtam a srácnak egyel, de ő is nekem: nem árulta el a nevét. Lassan felálltam a helyemről, s tétován megindultam feléjük. Valami a) terv, meg egy b) sem ártana, mielőtt még szétverik ezek egymást. Közelebb érve megfigyelhettem, hogy bizony nem akárki idegen a gizda fiú sem, ő is háztársam a kitűző szerint. Felvont szemöldökkel meredtem rá, no nem azért, hogy felbőszítsem, inkább csak végigmértem. Jó megjegyezni a házam arcait, a kakaskodókat meg addig is leköti a megjelenésem - gondoltam én.
- Khm, nem szeretnék komolyan belefolyni a vitátokba, de ezt nem éppen itt kéne lerendezni és nem ilyen módszerekkel. - jegyeztem meg, na nem mintha én olyan kis szentlélek lettem volna előző iskolámban, sőt, kicsit sem voltam az... de ebbe nem most szándékoztam elmerülni. Fontosabb volt most a Pszichokinetkus-uraság megmentése. Vajon milyen érzés lesz neki, hogy épp egy lány fogja megmenteni? Már ha ezt lehet annak nevezni...
- Apropó, te még mindig nem árultad el a neved, pedig én bemutatkoztam, ha jól emlékszem, Mr. Pszichokinetikus - tettem hozzá arcomon bujkáló, kárörvendő félmosollyal. Érdekes, használhatná a képességét, erre meg hagyja, hogy egy gizda alak lenyomja! Minden esetre én továbbra is ott ácsorogtam karba tett kézzel - reméltem, nem kell gyenge pálcahasználati tudásomat gyakorlatba is átültetni. Hogy őszinte legyek, gyenge teljesítményemmel nem akartam túl nagy kárt okozni elsősorban saját magamnak. Kíváncsian vártam a fejleményeket.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. szeptember 30. 20:13 | Link

Az a verekedő csapat, elszakadva Flórától

Telt azért az a várakozási idő gyorsan, a nép egyre csak gyűlt. Amira mosolyogva fogadta párja "testvérét", és egy kicsit sem titkolózva megválaszolta, hogy bizony a baba teljesen jól van, meg az anyuka is. Legalábbis addig nem volt semmi baj, amíg az igazgató beszéde alatt unalmában nézelődni nem kezdett.
-Dave... -súgta maga elé, és egy pillanatig döbbenet vonult át az arcán, majd ezt felváltotta a szikrákat szóró pillantás, és az ökölbe szorult kéz. Talárját -amit idő közben magára vett- összehúzta magán, és Flórával nem törődve felállt az asztaltól, hogy odasiessen a sógorához. Talán sikerül megakadályoznia, hogy agyonverjék egymást azzal a másikkal, akit egyelőre nem ismert fel, és persze azt is, hogy még a vőlegénye is beszálljon a buliba. Mert ha Davidről van szó, akkor Kristóf is nagy szamár tud lenni, és kialakítanak egy tökéletes tömegverekedést.
Mire odaért, már egy másik lány magyarázott nekik. Vele különösebben, vagyis igazából egyáltalán nem törődött, csak úgymond családtagja foglalkoztatta.
-Fejezzétek be mielőtt több embernek is feltűntök -szólt oda határozottan, de azért halkan a két srácnak. -Ha Kristóf észreveszi, és idejön, megöllek -ez már csak Davidnek szólt, és ismeri már annyira a feketeséget, hogy mivel a párjáról van szó, be is tartja, amit mondott. Ez látszott a pillantásából is, amivel figyelte.
-Nem lesz olyan keresztapja a gyereknek, aki egy iskolai évnyitót nem bír ki verekedés nélkül -tette hozzá pótlólag. Hiába ismeri mint a tenyerét, sosem fogja megérteni, hogy minek kell mindig agresszívan kezelni a dolgokat.
-Szóval, befejeztétek? Esetleg kívül tágasabb, a réten most nincs senki... -kissé burkoltan javasolta nekik, hogy húzzanak ki a francba, ha már annyira bunyózni akarnak, és ne mindenki szeme láttára csinálják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 21:02 | Link

Lyra

Lélegzetvétel.
Csak álltam a szoba közepén és bámultam magam elé. Mindenhol a szétdobált holmijaink. Tökéletes csend vett körül, a lányok már régen elhagyták a helyiséget, csak én küzdöttem még mindig önmagammal. Reménytelenül, mintha legalábbis ez a vívódás megoldást jelentene. Mintha a menekülés bármit is megoldana. Mintha én magam bármit is tehetnék!
Dühömben és tehetetlenségemben ököllel vágtam rá a szekrényem belsején elhelyezett tükörre, ami halkan csörömpölve adta meg magát és hullott a padlóra. Minden egyes szilánk felért az életem egy aprócska darabjával. Ha sírni tudtam volna, most minden bizonnyal megtettem volna. Csakhogy képtelen voltam. És nem azért, mert vámpír vagyok, hanem mert egyszerűen nem tudtam utat engedni az érzelmeimnek. Azoknak az érzelmeknek, amik gyengévé tehetnek. Letérdeltem, ott, ahol voltam és átfontam magam a karjaimmal.
Lélegzetvétel.
Nem adhattam meg magamat. Ilyen könnyedén nem. Lehunytam a pilláimat és minden erőmet összeszedve talpra löktem magamat. Hihetetlenül nehezen ment. Mintha csak valami odaszögezett volna a padlóhoz és ezúttal foggal-körömmel kellett harcolnom önnön természetem ellen. Mert nem adhattam fel ilyen egyszerűen.
Az ajtó halkan kattant mögöttem, mikor elhagytam a szobát és az a mélységes csend szinte nevetséges ellentétet képzett a kastélyban fellángoló izgalommal. Mindenki várt valamit ettől a tanévtől, valami újat, valamit, ami értelmet ad az életüknek. Az én életemnek semmi értelme sem volt… sőt, életnek sem lehet nevezni igazán.
Ahogy közeledtem a teremhez egyre lassabbá váltak a lépteim és egyre óvatosabban fürkésztem a környezetemet. El akartam tűnni. Csak egy kicsit, de ezt nem tehettem meg. Tartoztam ennyivel. Valójában, ennél lényegesen többel tartoztam neki. Annyival, hogy azt sohasem fizethettem volna meg. Soha.
Lyra.
A lány felé vettem az irányt és szó nélkül mellé kuporodtam. Nem tudtam, mit mondhatnék és abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán mondani akarok valamit. Csak néztem magam elé és kizártam a külvilág hangjait.
Túl sok információt sikerült igencsak rövid idő alatt összeszednem és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy mindezt tudni akarom. Csakhogy már hozzájutottam, már a kezemben volt minden, amire egy embernek csak szüksége lehet, mikor terveket kezd szövögetni. Mikor bosszút forral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. szeptember 30. 21:06 | Link

Ophelia

- Már harmadikos vagy? Öregszel asszony, én meg szerencsére nem vagyok pedofil. Ha másodikos lennél, bajba lennék.  
Igaz tisztába van vele, hogy a lány harmadikos, de valahogy mégiscsak jobban hangzik így, megnyugtatja magát, hogy kimondva nyomatékosítást kap, hogy nem olyan nagy a korkülönbség. Amióta komolyabban felmerült közöttük a dolog, azóta ezen morfondírozik. Igazából másodéves mestertanonc lenne, ha nem járt volna egy évet másik iskolába, azért mert nem tudták itthon rendesen kezelni a kamaszkori lázadásait. Mindenesetre a lányt nem bántja, hogy ennyivel idősebb, sőt jelenleg úgy néz ki, hogy a személyisége se különösebben, ami jó azért.
- Kéne erre valami megkötés nem?
Nem, mintha ne lenne. Ő szinte biztos benne, hogy olvasta az öltözködési szabályokat, és ott részletezve van, hogy mikor mit lehet felhúzni. Mindegy, nem az ő dolga. A lényeg, hogy Ophelia tényleg jól néz ki, és nem is esett túlzásba. Ráér arra még, biztos lesz egy csomó olyan rendezvény, amikor a ruhája nagyobb lesz, mint ő maga.
- Hm?
Folytatná a mondatot, de nem tudja, tekintve, hogy elnyíló ajkait egy másik ajakpáros befogja egy pillanatra. Épp csak annyira, hogy meglepődjön, és bárgyún viszonozza csak. Egy kicsit lemaradt az eseményekről, de jót derül a kacsintáson, amit a lányok felé küld kedves partnere. Közelebb hajolva a lányhoz, puszit ad a nyakára, remélve, hogy jóleső borzongással fogadja majd a tettét.
- Nem vagy semmi. Jobb lesz, ha odafigyelek rád.
Persze ezt nem negatívan mondja, Merlinre, sőt, nagyon is pozitívan. Ezt jelezve kezét a lány kezére teszi, és ujjaikat összekapcsolva biztosítja az Eridonosokat, hogy ez nem csak egy kis irigységkiváltó volt, hanem nagyon is komolyan gondolják a dolgot.
- Kíváncsi vagyok, milyen tárgyakat tanítanak majd ezek az új arcok.
Csak most nézi meg jobban a tanári kart, van nem egy új tanár, főleg a férfiak részéről történt erősítés, kár, akkor mindenképpen oda kell majd figyelnie a tanóráira.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 22:00 | Link

Blaise

- Mondja ezt egy vénség - forgatom meg a szemem mosolyogva, majd a pedofilos kijelentésnél, fel is nevetek.
- Bajban is vagy, láttál már mestertanoncot negyedév alatti diákkal kavarni? - végül is, a kérdés jogos, merthogy még én se láttam. Annyi gond legyen, már kezdem megszokni, hogy nem úgy működök, ahogy egy átlagos ember, így ez a környezetemre is átragad. Na, meg, felőlem Blaise lehetne akár a dalai láma is - na jó, azért az mégse, azért a korkülönbségnek is megvan a háta, mindenesetre ez a pár év cseppet se zavar. Az meg nem érdekel, hogy másokat esetleg igen, tojok rájuk, mint mindig.
- Á, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket... vagyis.. khm, de bizony, nem ártana - bólogatok fapofával, gyorsan ki is javítva magam, mert mégis prefektus lettem, nem szép dolog ilyet mondani, már-már buzdítani másokat, hogy csináljanak, amit akarnak. Épp elég az, hogy mostanság hajlamos vagyok szemet hunyni a rellonosok csínytevései felett, persze ez is hangulatfüggő, van mikor nem ússzák meg.
Csak nevetni tudok a féltékeny tekinteteken, nem, egyáltalán nem érzem rosszul magam, sőt, még a késztetés sincs meg, hogy pár gyűlölködő pillantás miatt hagyjam faképnél Blaiset. Az ilyen lányokat mindig röhejesnek tartottam. Kérem szépen, volt alkalom, mikor a rellonos is szabad volt, akkor kellett volna tenni valamit, és nem "leátkozni" annak fejét, aki tett is. Na, de mindegy, viszont elkap a késztetés, így odahajolva páromhoz, puszilom meg, ami csak azért fura, mert ilyen határt még soha nem léptünk át, de... mindennek eljön egyszer az ideje, nem? Jót mulatok a döbbenetén, már-már számítottam erre a reakcióra.
A nyakamat ért csapás következtében össze is rezzenek, és leküzdöm azt a jóleső sóhajt, ami ki akar szakadni belőlem, nem szabad elfelejtenem, hogy rajtunk kívül még jó páran vannak itt.
- Ezt most értsem úgy, hogy egészen idáig tojtál a fejemre? - tettetem a sértődöttet, majd összekulcsolom a kezem az övével. Ez már amolyan megszokott dolog, amiről valamiért lemondani se vagyok hajlandó, pedig elég gyerekes megnyilvánulás, de hát... még kezdő vagyok ebben.
- Ah, ne is mondd. Azt se tudom, hogy szenvedtem végig két évet, erre meg itt vannak ezek... kapásból kettőről meg tudom állapítani, hogy mi nem leszünk jóban - húzom el a szám kelletlenül, ahogy végigmérem az egyéneket az asztalnál, miközben serényen igyekszem legyűrni a gombócot, amit Seren hiánya vált ki. Még tartom magam, még el tudom nyomni, de vajon meddig? Kihasználva az alkalmat, pillantok körbe, de meg se lepődök, mikor Lyrát se látom.
- Ígérd meg, hogy segítesz átverekedni Bűbájtanon, mert Révay kimondottan szereti a véremet szívni - kell ezt érteni úgy, hogy örömmel szívat ott, ahol tud. És igen, íme a bizonyíték, hogy nem minden tanárral fényes a viszonyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 23:17 | Link

Kath

Kahlil bement a terembe, ahol lassan csendesedni kezdtek az emberek. Elkezdődött. Elkezdődött a jövő egy új szelete, ami bár ne lett volna, amit bár ne kellene megélnem, ami... Szaggat és mar, és ha nem lenne nekem az a drága, aki szeret és figyel rám, és akit én is nagyon szeretek, akkor már nem biztos, hogy küzdenék. Nem, nem dobnám el magamtól az életem, annál többet tettem már érte, hogy megtartsam magamnak, de talán újra elindultam volna, ki tudja milyen utakra, csak a jó ég a megmondhatója, milyen véggel. Északi tenger, igaz?
Késő már miérteket keresni. Talán az az egy maradt, hogy miért nincs bennem annyi, hogy bemenjek, és szembenézzek például Alexával, aki megkérdezhetné, hogy hol voltam én eddig? Nem beszéltem vele év vége óta, és nem véletlenül. Nem akartam ezt az új évet, semmi változást. Bárcsak... bárcsak felébrednék! Bár lenne álom, megmagyarázhatatlan, fájdalmas, lelkembe markoló vízió, bár lennék őrült, hogy csak képzelném az egészet, de nem. Önző vagyok, mert csak azzal foglalkozom, hogy engem szaggat, de mással nem akarok törődni. Fáradt vagyok, azt hiszem.
A lépteket hallva pillantottam csak fel, és fanyar mosoly költözött az arcomra, mikor megláttam, hogy Kath közelít felém. Nem szóltam hozzá, és nem is kellett hozzáérnem, hogy tudjam, mindent hallott már. Az arcára volt írva az utolsó szóig az egész történet, és ahogy letelepedett mellém, újra a padlót kezdtem bámulni.
Nem voltam benne biztos, hogy akarom, hogy a lány itt legyen velem. Egyedül kellett volna megbirkóznom a tényekkel, és valami kifacsart gondolat született meg a fejemben, ahogy a lány felületes lélegzetét hallgattam. Nem kellene neki ez a mozgás, mert már halott, de mégis itt van, és beszél. Megmagyarázhatatlanul gyűlöltem ebben a pillanatban azért, mert túlélte a saját halálát, mert kivételezett vele a sors, és pusztulás helyett öröklétet kapott. Pedig nem tehetett róla, tudtam én jól, és mégis... Ő engem irigyelt, mióta ismertük egymást, én pedig most szíven tudtam volna szúrni a puszta létezéséért, nem konkrétan őt, hanem a fajtáját.
A fejemet a falnak döntöttem, és nem néztem rá, mert felejteni akartam ezt az esztelen késztetést, aminek semmi alapja nem volt, és amiről azt hittem, már rég kinőttem, így inkább a benti elhangzó szavakra kezdtem újra figyelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 23:43 | Link

Alexa

Az üveges szemek megrebbentek, aztán Alexa tekintete lassan felém fordult - nem tudom, mit látott ő az enyémben, de ha találgatnom kell, ott volt a hiányzó darab üressége, a törődöttség, amitől olyan öregnek éreztem magam. S lehet, ott volt az önvád is, mert sokszor futottam újra az ördögi köröket, még ha el is hajtottam az értelmetlen gondolatokat - hiába gyötrődöm olyasmin, amin nem változtathatok, mégis, csak egy gúnyos mosolyába telt visszatérni. Kísértett, ahogy az a pillanat is, amikor észrevettem, hogy Seren...nincs többé. Az a látvány, ami az irodájában fogadott...azt a képet nem lehet elfelejteni.
Tudok szájról olvasni, ha egyetlen hang se hagyná el a száját, akkor is érteném, mit szeretne mondani; talán a szavak se kellenének, mert a pillantása is ugyanazt a gondolatot tükrözi. Valahogy a kérdés ellenére is megkönnyebbültem, hogy nem utasítja el mások közeledését és nem zárkózott el teljesen, akármilyen nehéz is lehetett most kimondani ezt a félelmet. Hangot adni valaminek, ami minden pillanattal csak egyre valósabbá válik. Szerettem volna többet adni annál az egyszerű, finom kézszorításnál, de kötött a hely és az időpont - nem érdekelt igazán, ha pletykák is röppennek fel, elvégre az Edictum folyton találgatott, de semmi szükség botrányra és felesleges sugdolózásra. Így is szerencse, hogy épp' az évfolyamelsőkre irányul minden figyelem.*
- Erős maradsz. Értük.-*Csak egy apró biccentéssel intettem a Rellon asztala felé, nem nézve rájuk, de nem csak a zöldekre, a gyermekeire is értettem. Szándékosan használtam ezeket a szavakat, hogy megmutassam, hiszek benne, mert határozott, erős akaratú személyiségnek ismertem. *
- De nem kell mindent egymagad hurcolnod, nem vagy egyedül. Senki sem várja, hogy mosolyogva úgy tégy, mintha semmi sem történt volna.-*A családja, a vérszerinti és a fogadott is, mellette lesz. A Rellonosok a látszat ellenére nagyon erősen tudnak ragaszkodni és tűzbe mennek azért, aki bizalmukra méltó, Alexát pedig szerették. Viszont pont most kell, hogy valaki ott legyen, akihez fordulhatnak, aki megérti és meghallgatja őket - tudom, hogy Kon és Arvid esete extrém volt, de el tudom képzelni, hogy mennyivel ingerlékenyebbek lesznek a gyász miatt. A kérdés jogos volt, s éreztem a kimondatlan miértet is, könnyű volt érteni az üzenetet.*
- Nem akarta látni az új tanárt. Nekem házvezetőként itt a helyem, nincs helyettesem.-*Jobb, ha nem aggasztom feleslegesen még jobban Alexát, s tulajdonképpen az igazat mondtam - Lyra nincs itt, mert nem akart jönni, s csak addig marad egyedül, amíg el nem intézek mindent, ami szükséges. De nem omolhatok össze, nem lehetek önző módon gyenge, mert nem csak én fájok. Az a darab, nem csak belőlem tört ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. október 1. 00:40 | Link

Évnyitó, mindenki


Miután a gyerekek visszaértek a helyükre, és ő is megállapítja, hogy Botond nem találta el a talárja színét. Ismét előrébb lép, hogy jelezze, szeretne még szólni. Látja, hogy a tanári kar néhány tagja menet közben csatlakozik, de nem feltűnően, így ő sem tesz említést róluk.
- Az idei vizsgán nagyon sok diákunk kimagasló eredményeket ért el, sőt idén talán Felagund professzor szívét is megenyhítette valami, hiszen a vizsgájáról talán negyed annyi nebuló jött ki könnyeivel küszködve. Azt hiszem az ő nevükben is mondhatom, hogy köszönjük professzor úr.
Elmosolyodik kollégája felé fordulva, majd vissza, hogy felsorolja az évfolyamelsők és iskolaelsők nevét.
- Aki a nevét hallja, kérem jöjjön ki, hogy átvegye az ajándékát. Az első évfolyamon kilenc kiváló vizsgával igazán büszke lehet magára Bianca Charlotte Krise.
Megtapsolja a lányt, aki meglepő módon nem a zöldek, hanem a kékek asztalától kel fel, amikor odaér kezet fog vele, majd kéri, hogy várja meg a többieket is, amíg felérnek.
- A másodévfolyam büszkesége Jenna Harvey, aki hét kiváló vizsgát mutathat fel, míg a harmadévfolyamon öt kiváló vizsgával Annabell Lucy Parker lett az évfolyamelső.
A két lány között is tapsol természetesen, és amikor kiérkeznek, mindkettejükkel kezet fog, őket is megkérve a várakozásra.
- Negyedéven valami hihetetlen elszántságot mutatott László Dalma, aki kereken tíz kiváló vizsgát tudhat magának, míg ötödéven a legtöbb kiválót, összesen kettőt a három kötelező vizsgatárgyból Milan Blaise Felagund szerzett.
Őket is megtapsolja, és felhívja, majd folytatja is. Lassan, de biztosan közeledünk a kellemetlen részhez, az év zárásához, mely most nem lesz olyan kellemes, mint eddig volt. Szomorúan záródik az elmúlt év.
- Hatodéven Jenny Miles és Emma McNeilly is négy-négy kiválóval örvendeztették meg a tanáraikat, míg a hetedév kiválósága Erdős-Prinz Vivien lett.
Megvárja, amíg ők is felérnek, majd mindenkinek kioszt egy oklevelet, egy szál virágot a lányoknak, kis serlegeket, és ők is választhatnak könyvet, a rendelkezésre állókból.
- Az idei év iskolaelsője László Dalma lett!
A lánynak még egy kupát ad, melyen az iskolaelső szó szerepel az évfolyamelső helyett neve, háza és a dátum mellett. Mikor mindenki visszaért a helyére, halványan elmosolyodik, hiszen van, aki mindjárt visszatér ide.
- A LegEridonosabb diák idén Leonie Rohr lett. Azt hiszem, ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni, hiszen a kisasszony bájos színfoltja iskolánknak. Kérlek gyere fel te is.
Megtapsolja a lányt, majd egyből folytatja is.
- A LegLevitásabb diák Dolánszky Alex lett.
Ehhez se tudna semmit hozzátenni, amióta a fiú visszatért közéjük folyton bizonyítja rátermettségét a ház ezen címére.
- A LegNavinésebb idén Emma McNeilly lett.
A lányról csak jókat hallott eddig, lelkesedése, munkája magáért beszél.
- A LegRellonosabb szavazás eredményét idén izgatottan vártam, kíváncsi voltam ki lép majd a nagy nevek nyomdokaiba, de azt hiszem erre még várnom kell kicsit, hiszen idén ismét, Nothart Konstantin lett a Rellon ház megtestesítője.
A fiút is megdicséri, majd amikor mindenki felért, szintén ad a lányoknak virágot is, mindenkinek könyvet és emléklapot, majd útjára engedi őket.
- Utolsó előtti pontunk, mielőtt még lezárnánk az idei évet, a kviddics, ami nem kevés változáson ment át. Átadnám a szót most Damjanovits Árminnal, aki ismerteti őket.
Kicsit hátrébb lép, teret engedve az ifjúnak, hogy elmondjon minden változást. Reméli, nem viseli meg a diákokat annyira a dolog.
Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2013. október 1. 10:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 1. 00:54 | Link

Évzáró – évnyitó
Amira

Az igazat megvallva, valamivel kevésbé lenézőbb reakciót várt volna a lánytól, attól függetlenül, mennyire volt meglepő a kezdeményezése egy kis eszmecserére. Már akkor sejthette volna, hogy hogyan viszonyul a prefekta kisasszony a hívatlan-kéretlen társaságnak, mikor az betipegett a nagyterembe estélyi ruhájában, de hát, mint mondani szokás, a saját hibájából tanul az ember. De mosolyog, méghozzá olyan barátságosan, ahogyan az csak egy Blaskovitstól kitelik, és aprót bólint a fennhéjázó kérdésre, mintha azt közölné ezzel: igen, megszólítottalak. Micsoda pimaszság!
A gólya megnevezésre azonban kicsit megremegnek ajkai, ám sikerül tartania a mosolyt. Eléggé kényes kérdés nála ez a dolog, mondhatni tabunak számít. Ha rajta múlna, most nem lenne itt lábtörlő elsős, de kiskorú lévén csak a duzzogás marad számára.
- Példát mutatni? – hitetlenkedve vonja fel a szemöldökét. – Szerintem azzal mutatsz példát, ha nem veszed fel, de ízlések és pofonok. – Nos, igen. Nem rejti véka alá nemtetszését a fekete „csuhát” illetően. Nem szeret egy lenni a sok közül, az arctalan tömeghez tartozni nem az ő stílusa, és hordani ezt az izét, ha csak kis időre is, kész agyrém. Teljesen beteg lesz tőle.
Egy pillanat erejéig meglepődve pislog a felé nyújtott kézre, mielőtt elfogadná azt, és fehér kis kacsójával megszorítja kissé a másik kezét. Szóval prefektus a csajszi. Így már érthető.
- Blaskovits Flóra, mint már olyan jól megállapítottad, gólya. – Úgy mondja ki a gólya szót, mintha égetné a nyelvét, és apró fintor suhan át az arcán, hogy utána átvegye a helyét egy halvány mosoly, amit az este további részében Amira felé viselni kíván, és addig nem is fordul el, amíg egy ismeretlen srác körbe nem csókolja a lányt. Azért tapintatosság is létezik a világon, és ha esetleg eldurvul a dolog, hát ő nem akar szembesülni vele. Az igazgató úr is megkezdi beszédét, így figyelme rá és a mondandójára irányul – egy darabig, hiszen emberből van. Tekintetével kutakodni kezd, arcokat, mozzanatokat, érzelmeket mér fel és jegyez meg, hogy elfújja újból feltámadt unalmát, tekintve, hogy idézőjeles beszélgetőpartnere is új utakra tévedt idő közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. október 1. 22:12 | Link

Évnyitó-záró

Kuma és Runa

Kicsit egyedül érzetem magam abban abban a hatalmas teremen, és még Kumagoro sem érkezett meg időben.  Elszomorodtam, hogy elfelejtett engem, de amikor megéreztem magam mellett a puha plüssbundát, rögtön elpárolgott minden bánatom, és engedtem, hogy felmásszon a vállamra.
- Szia, Kuma! – Megsimogatom a buksiját. – Nem késtél le még mindenről, az igazgató úr eddig csak díjazottakat, és az iskola legjeit hirdette ki - vázolom föl a történteket. - Milyen volt a tanéved? Bár neked nem is kell tanulnod, hiszen mindig csak játszol. – mosolyodom el.
Miután véget ért az igazgató beszéde, Runa jön oda hozzánk, és hatalmas mosollyal telepedik le az asztalhoz.
- Szia Runa! Köszönöm, te is csini vagy. – válaszolok neki. – Nehéz ezt a kérdést megválaszolni, hogy hogy vagyok, de megpróbálom. Fárasztó volt a vizsgaidőszak, sokat tanultam, de megérte, már másodikos vagyok. Neked hogyan sikerültek a vizsgáid?
Látom, ahogy a lány kicsi ijedséggel pillant a nyuszira, így igyekszem megnyugtatni.
-Nem az enyém, és sajnos nem is tudom, kihez tartozik. A Levitában találkoztam vele, és ott is ismerkedtünk meg. Ne félj tőle! Bár kicsit szokatlan, de tud beszélni és komoly érzelmekre is képes, például a szeretetre. De akkor legyen egy hagyományos bemutatkozás.
Megfogom a nyuszit, és az asztal fölött átnyújtom Runának, hogy a rózsaszín bunda ne legyen koszos az ételektől.
-Runa, ő itt Kumagoro, Kuma, az ifjú hölgy pedig Katie Runa Blackwood, most volt elsőéves.
Bármilyen furcsa is, A kékségek diákjait többnyire ismerem névről, de mivel elég visszahúzódó  vagyok, nekik nincs alkalmuk engem megismerni. Így sajnos legtöbbször csak egyoldalú ismeretségeim vannak. Runát is többször láttam a klubhelyiségben, valamint az ebédlőben is, de igazán nem beszélgettem vele sohasem.
-De tényleg, Kuma, ki a gazdid? Vagy minden Levitást a gazdádnak fogadtál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet