36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ginnie Marrywather összes RPG hozzászólása (27 darab)

Oldalak: [1] Le
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2012. október 15. 22:09 Ugrás a poszthoz

Tanárnő
Elemi mágia óra (1)
Okt. 15


Én, a megtestesült pontosság… vagy mégsem?  Hát valóban nem, ugyanis ha az lennék, akkor most nem kéne minden diákot félre löknöm az utamból, hogy megtaláljam a helyet, ahol életem első gyakorlati elemi mágia órája lesz. Igazából már belegondolni is ijesztő, hogy én elemi mágus lennék, de az vagyok… legalábbis azt hiszem.
Mindenesetre a főprobléma még ugyan az, nem tudom, hogy hol az a terem, ahol az óra lesz. Komolyan mondom életemben nem hallottam róla, pedig eltöltöttem már pár álmatlan éjszakát a kastély falain belül (és néha kívül is). Mindenesetre az, hogy nem találom a termet, gyakorlatilag nullára csökkenti annak az esélyét, hogy időben oda érjek. Igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy ez milyen egy silány bemutatkozás lesz. Mindenesetre, amikor körülbelül ezredszerre fésülöm át a sulit, találok egy elég biztató feliratú ajtót. Igazából sok veszteni valóm nincs. Amikor belépek a terembe majdnem elfelejtek levegőt venni annyira gyönyörű. Idén már harmadikos vagyok, de néha - mint például most - még mindig el kell csodálkoznom a varázsvilág csodáin. Komolyan, ha ezt nem látnám a saját szememmel, lehet, hogy el se hinném. Amikor alaposabban körül nézek, észreveszek egy kis folyosót, ami felfelé vezet. Ugyan még soha nem voltam erre, de valami azt súgja, hogy nekem arra kell mennem, így el is indulok felfelé a lépcsőkön. Miközben felfelé haladok, viszonylag rendbe szedem magam, hogy ne nézzek ki annyira szakadtnak. A lépcső végén megállok egy pillanatra, veszek egy mély levegőt, végül belépek a koránt sem szokványos tanterembe.
- Jó napot! A nevem Ginnie Marrywather - mondom a tanárnőnek, aki természetesen már bent van a teremben. - Elnézést a késésért, nem találtam meg egyből a termet - teszem hozzá bűnbánóan, bár azt nem tudom, hogy tényleg késtem-e, vagy csak a tanárnő érkezett korán.
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2012. október 17. 22:57 Ugrás a poszthoz

Tanárnő
Elemi mágia óra (1)
Okt. 15


Láthatóan a tanárnő nem mérges rám amiatt, hogy késtem. Ennek örülök, így legalább nincs rólam rossz véleménnyel, legalábbis remélem, bár nem éppen úgy tűnik. Amikor a tanárnő elindul előre, bizonytalanul pillantok utána, de végül ez én lábaim is megindulnak. Szerencsére nem halad gyorsan, így könnyen be tudom érni. Érdeklődve figyelem azt, hogy hová megyünk, amikor pedig kilép egy tisztásra (szerintem ez az, bár nem vagyok benne teljesen biztos), majdnem felsikoltok meglepetésemben. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy most iskolán belül, vagy iskolán kívül vagyunk. Bár azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy ez a sulinak valami nagyon különleges helye. Mikor végre sikerül túltennem magam a meglepetésen beleszippantok a friss levegőbe, majd fülelni kezdek, így sikeresen meghallom a víz csobogó hangját. Persze ez nem tart sokáig, elvégre egy órán vagyok, így amikor látom, hogy a tanárnő leül, gyorsan odaszaladok, és én is letelepszem a fűben. Természetesen vele szemben. Figyelemmel hallgatom azokat a szavakat, amiket hozzám intéz.
- Furcsán - mondom őszintén. - Tudja… nekem még most is furcsa a varázsvilág, pedig már harmadikos vagyok. Így joggal mondhatom, hogy furcsa még ez az elemi mágia. Persze az órán már hallottam róla, meg minden, de soha sem képzeltem el, hogy milyen lenne, ha én is az lennék. Mind ezen kívül izgatott is vagyok, mivel egy teljesen új világ fogy megnyílni előttem - mondom neki egy halvány mosollyal, majd félrebillentem a fejem, és kicsit elgondolkozom a második kérdésén.
Érdekes, hogy pontosan ezen gondolkoztam tegnap, lefekvés előtt. Mondjuk; utána olvastam a dolgoknak mielőtt átmentem volna azon a kapun, és kiderült volna, hogy melyik elem az enyém, de erről nem sok feljegyzést találtam. Ami pedig a gondolataimat illet… azt inkább hagyjuk.
- Sokat gondolkoztam azon, hogy mire is leszek majd képes, de sosem tudtam behatárolni, mivel ha jól gondolom, akkor az elemi mágia lehetőségei szinte határtalanok - mondom elgondolkozva, és reménykedem, hogy nem mondok hülyeséget. - Hogy mit várok a tárgytól? - ismétlem meg szándékosan a kérdést. - Nem tudom… talán tudást, és valami különleges dolgot, amit egyelőre magam sem tudok behatárolni - mondom nyugodtan, mert nekem tényleg ez a véleményem.
Lehet, hogy a tanárnő most jót derül magában, de nem baj, ő megkérdezte, én meg őszintén válaszoltam. Ennél több már tőlem sem telik.
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2012. december 2. 23:33 Ugrás a poszthoz

Tanárnő
Elemi mágia óra (1)
Okt. 15



Ez a határos-határtalan kérdés kicsit megzavar, de azért értem, hogy a tanárnő mit szeretne mondani, így határozottan bólintok. Amikor előkerül a lap, érdeklődve figyelem, hogy mit is tartalmaz. Őszintén; nem számítottam ilyesmire, de aláírom, elvégre nem áll szándékomban senkit sem megtámadni. Ezt szívem szerint meg is mondanám a tanárnőnek, de sejtem, hogy ez valami hivatalos papír, amit minden tanoncnak alá kell írnia, így rövid habozás után átveszem tőle.
Gyorsan végigolvasom, hogy mi is van ráírva, mivel otthon azt tanultam, hogy semmit sem írhatok alá addig, amíg tisztában nem vagyok a tartalommal. Igazából nem hosszú a lap, így ez gyorsan meg van. Mivel semmi ellenvetésem nincs, oda firkantom a nevem, majd felemelem, hogy visszaadjam a tanárnőnek, de a tekintetemet szinte magához vonzza az a gömb, ami a fent említett személy kezében van. Egyszerűen elbűvöl már maga a látvány is, ahogy a víz mozog, megfagy és hasonlók. Nem tudom, hogy meddig, de egy ideig biztosan nézem a gömböt. Szerencsére egyszer csak észreveszem magam, megrázom a fejem, majd gyorsan a tanár felé nyújtom az aláírt lapot.
- Tessék, aláírtam - mondom, bár nem értem, hogy miért fűzöm hozzá ezt a mondatot, mert felesleges.
Mindenesetre nem mondok semmi mást, inkább várakozó tekintettel meredek a tanárnőre, és várom, hogy mit is fogunk ezután csinálni, mert már csinálni akarok valamit. Persze, ezt hangosan sosem mondanám ki, de gondolni mindent szabad. Meg ha jól számolom, akkor lassan lejár az órára szánt idő is…

// elnézést a sok késésért...
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2012. december 2. 23:47
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2012. december 17. 23:11 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra
Tanárnő


A tanárnő a kezembe adja a gömböt, amit én csodálkozva veszek át. Türelmesen végighallgatom a feladatot, majd bólintok. Tökéletesen világos, hogy mit kell csinálni, csak azt nem tudom, hogy miként kezdjek neki. Először csak az egyik kezemből a másikba veszem a gömböt. Érzem, ahogy a víz ide-oda megy benne, mikor a golyó az egyik kezemből a másikba kerül.
~ Hát jó, akkor kezdjünk neki ~ sóhajtottam egy nagyot, majd a bal kezembe vettem a gömböt, hogy a jobb kezemmel, majd mozgatni tudjam a vizet. ~ A tanárnő azt mondta, hogy nem kell bonyolultnak lennie, csak a vizet kell mozgatnom. ~ nyugtatom még magam, végül a mutató ujjam a gömb fölé helyezem, majd hatalmas koncentráció közepette elkezdem ide-oda mozgatni felette. Elméletileg, csak húzkodni szeretném a vizet, ami így elgondolva nem is tűnik olyan nehéznek. De a gyakorlat? Hát az már teljesen más tészta.  
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. március 4. 20:08 Ugrás a poszthoz

Borókának
2013. március. 03. fél órával takarodó előtt


Az előzőévekben sokan mondták már, hogy a harmadik az egyik legnehezebb év, mivel mondhatni, hogy az a közepe az iskolának. Ez azért van, mert az első és a második után, de a negyedik és az ötödik előtt van, és ugye ötödik után lehet ballagni. Az már más kérdés, hogy ha valaki itt marad a mestertanonci képzésre, mert ahhoz külön jelentkezés kell és hasonlók, ha jók az értesüléseim.
Mindenesetre eddig ez az évem a legnehezebb, valamint most kell e legtöbbet tanulnom. Komolyan, olyan tárgyból megyek vizsgára, amiről nem is tudtam, hogy fel van véve, pedig ezt én intéztem el még év elején. Na mindegy, ha már megtörtént, akkor így jártam. Mindenesetre nem értem, hogy hol voltam a Vámpírológia órák alatt. Persze, most már kár siránkozni, mert holnap vizsga és egy büdös szót nem tudok, de tényleg.
Így lehetséges az, hogy jelenpillanatban is a könyvtár felé tartok, hogy szerezzek egy ilyen tankönyvet, amiből majd a járőrözés alatt - ami körülbelül fél óra múlva kezdődik - megpróbálok elsajátítani valamit, hogy legalább egy E-t kapjak, ami ez eddigi eredményeimet nézve siralmas jegy, de legalább nem bukás, ami önmagában siker.
Amikor belépek a könyvtárba, a könyvtársnő egy pillanatra rám tekint, már éppen szólásra nyitja a száját, amikor meggondolja magát. Igazából nem tudom, hogy mit akarhatott nekem mondani. Gondolom valami olyasmi lehetett, hogy siessek, mert mindjárt menni kell, vagy valami hasonló. Persze ezt nem mondta ki, amikor meglátta a jelvényemet, elvégre rám ez a szabály nem vonatkozik, vagyis nem úgy, mint a többiekre. Nekem a hálókörletem helyett a kijelölt területre kell mennem járőrözni, ami ma a… a… a fogalmam sincs mi. Hát ez a nap már jobb nem is lehet.
Szerencsére a könyvtárban kiismerem magam, így miután elhagyok pár Bájitaltannal és hasonlókkal foglalkozó sort, megtalálom azt, ahol a szükséges könyvet találom. Amikor befordulok a polcok közé, a legnagyobb meglepetésemre, egy lány találok ott, aki - minő meglepetés, elvégre egy könyvtárban vagyunk - a könyveket nézegeti. Egy rövid ideig elgondolkozom, hogy odamenjek-e, de végül megindulok felé. Ahogy egyre közeledem meg kell állapítsam, hogy elég fiatalnak néz ki, olyan elsős, másodikos lehet. Vagyis erre tippelnék, ha tippelnem kéne.
Ám mielőtt megszólítom, gyorsan végignézek magamon. Igazából ez pont nem lenne fontos, de valahogy ez olyan megszokás. Szerencsére az egyenruhámon nincs semmi kivetni való. Ha nagyon "olyan" akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy egy prefektushoz méltó. A szoknyám pont a térdem felett van, a harisnyámon nincsen olyan vonal, ami azt jelezné, hogy az fut az anyag, a pulcsim nem gyűrött, így tisztán látszik rajta a főnixes jelkép, ami a házam jele, a vörös hajam pedig kiengedve és kicsit begöndörödve omlik a vállamra. Mind ezt kiegészítésül pedig: ott lóg a nyakamban a prefektusi jelvényem.
- Szia - szólalok meg halkan, nehogy megijesszem. - Tudok esetleg segíteni valamiben? - teszem fel végül a kérdést, holott igazából szólni akartam neki, hogy lassan takarodó van, így ideje lenne indulnia.
Mindenesetre ez most így alakult, ám amíg várom a választ, addig gyorsan felnézek a polcra, majd leveszem az első Vámpírológia 3 című tankönyvet.
~ Remek, 500 oldal ~ sóhajtok gondterhelten. ~ Izgalmas éjszakám lesz, az tuti ~ könyvelem el magamban, majd megint a lányra emelem zöld szemeimet, hogy megtudjam a válaszát.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. március 4. 20:11
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. március 28. 23:18 Ugrás a poszthoz

Borókának
2013. március. 03. fél órával takarodó előtt


A lány nem kér a segítségből, én meg nem erőltetem. Nem erőszak a disznótor, ahogy mondani szokás, vagyis maga a disznótor erőszak, mert ugye megölik a disznót, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy én nem fogom ráerőltetni a segítségemet, ha azt mondja, hogy eligazodik, akkor valószínűleg úgy is van.
- Rendben - bólintok végül, majd én is visszatérek a könyvekhez, mert a holnapi vizsgán kívül még lesz pár.
Miközben válogatok a tekintetem akaratlanul is a lány felé téved. Nem vagyok túl jó emberismerő, vagyis inkább nem tartom magam annak, de ahogy őt nézem, szerintem kicsit magányos. Az arckifejezéséből is azt olvasom ki, hogy inkább menekülne messzire, minthogy megint szóba álljon velem, pedig szerintem nem vagyok egy ijesztő jelenség. Mindenesetre az a viselkedés bátorságot ad arra, hogy megint megszólítsam a lányt. Mondjuk ehhez egy téma is kéne, ami sajnos nincs. A könyvet nem ismerem, ami a kezében van, így nem mondhatnom neki, hogy jó vagy rossz. Nem mondhatom neki, hogy egy házban vagyunk, mert az nem lenne igaz, elvégre az egyenruháján ott a Levita címere.
~ Semmi közös téma nincs ~ sóhajtok gondterhelten, majd lenézik a cipőm orrára, így a látószögembe kerül a jelvényem, és ez ad egy remek ötletet. Már tudom, hogy mit fogok mondani a lánynak és reménykedem, hogy ez egy kicsit hosszabb kommunikációt von majd maga után.
- Szia, megint - érintem meg a vállát mosolyogva. - Gondolom új vagy, így figyelmeztetlek, hogy nemsokára itt a takarodó ideje - mondom neki kedvesen, és reménykedek, hogy legalább kérdez valamit. Mondjuk nem azt, hogy mi az a takarodó, mert azt még a féléves unokahúgom is tudja, de valamit, amire válaszolhatok. Bármit.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. március 28. 23:20
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. április 1. 17:11 Ugrás a poszthoz

2013. tavaszi félév



Tanárnő
Elemi mágia óra 1
Április 2


Izgatottan ballagok fel Keleti szárny második emeletére. Tagnap elkezdődött az új tanév, ami azt jelenti, hogy folytatódnak a tavaly megkezdett elemi mágia órák is. Tudom, hogy harmadikban nem voltam a legaktívabb ilyen-olyan okok miatt, de eldöntöttem, hogy idén sokkal, de sokkal többet beleadok, mert bele kell. A terem üres, így arra következetek, hogy a tanárnő már az a gyakorlati órák színhelyén van.
Arra nem is gondolok, hogy a tanerő késék, mert ez többnyire az én szokásom, mert… nos, eddig mindig elkéstem. Órám ugyan nincs, de azt tudom, hogy most nem vagyok késésben, mert gondosan ügyeltem arra, hogy legalább 10 perccel az óra kezdete előtt elinduljak, így biztosan időben vagyok.
Mindenesetre hallgatok a megérzésemre, miszerint a tanárnő a gyakorlati helyszínen van, így elindulok oda.
Mondjuk, ez az elindulás nem vesz igénybe olyan sokat, felmegyek pár lépcsőn, majd kiválasztom a megfelelő ajtót, ami a vízé. Amikor belépek rajta, megint elcsodálkozom a tájon, ami elém tárul. Egyszerűen nem tudok betelni az itt uralkodó friss illattal, az enyhén párás levegővel, valamint a vízesés szépségével. Mikor másodszorra is körbenézek, megpillantom a tanárnőt, így szépen, lassan odamegyek hozzá.
- Jó napot - köszönök illedelmesen. - Remélem, ne várakoztattam sokat - és nem késtem, teszem hozzá, de már csak gondolatban, majd várom a tanárnő instrukcióit.
Utoljára módosította:Erdős Julianna, 2013. április 2. 10:57
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. április 1. 18:54 Ugrás a poszthoz

Tanárnő
Elemi mágia óra 1
Április 2


A tanárnő nem húzza az időt. Egyből a köszönés után ismerteti az óra „programját”, vagyis azt, hogy most a tavaly tanultakat ismételjük át. Ez ellen nincs ellenvetésem, sőt, örülök is neki, hogy nem valami újat veszünk, hanem feleleveníthetem azt a kevéskét, amit tudok.
Amikor előkerül a gömb nyelek egyet, visszamosolygom a tanárnőre, majd felveszem a gömböt.
Először becsukom a szemem, és megpróbálom felidézni a tavaly tanultakat. Szerencsére nem kell sokat gondolkoznom, sőt, gondolkoznom sem kell, csak éreznem. Megpróbálom érezni a vizet. Jó, lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de nekem szükségem van rá, vagyis egy kicsit megnyugtat. Amikor kinyitom a szemem, felemelem a jobb kezem - mert a balban van a gömb -, a kis tárgy fölé teszem, majd elkezdek körözni az ujjammal.
~ Szépen, nyugodtan. Nem hajt a tatár ~ nyugtatom magam, miközben tovább mozgatom az ujjam a gömb felett, és reménykedem, hogy jól emlékszem, akarom mondani érzem, hogy mit kell csinálni. .  

Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. április 1. 20:40 Ugrás a poszthoz

Tanárnő
Elemi mágia óra 1
Április 2


Az első feladat jól sikerül, és egy apró dicséretet is kapok, aminek nagyon örülök, aztán ez egy pillanat alatt semmivé lesz, mert megtudom, hogy mi a következőfeladat. Fodrozódjon a tóvize. Hát remek, mondhatom. Már attól is féltem, hogy az első feladat sem fog sikerülni, erre most csináljam meg ugyan azt, vagy tízezerszeres nagyításban? Komolyan; ez egyre jobb.
- Rendben, megpróbálhatom - bólintok végül, mert ha már van egy képességem, akkor meg is tanulom használni, még akkor is, ha szinte lehetetlennek tűnő feladatokat kapok.
Bár, így átgondolva; a víz hullámoztatása nem lehetetlen, csak… csak nehéz. Vagyis annak hangzik.
Mindenesetre veszek egy mély levegőt, majd közelebb lépek a tóhoz. Először csak szemügyre veszem a sima felszínt, ami valószínűleg valami mágiának köszönhetően lett olyan, mert a végében egy vízesés torkollik bele. Végül sóhajtok egy jó nagyot, majd kinyújtom a kezem és koncentrálok, ha lehet ezt mondani, akkor sokkal erősebben, mint az előbb, majd kinyitom a szememet, és elkezdem a "műveletet".  
Először csak megpróbálom érezni a vizet, a jelenlétét, majd szépen, lassan és végtelenül óvatosan megmozdítom a csuklómat, abban a reményben, hogy elkezd fodrozódni a tófelszíne.
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. április 2. 19:09 Ugrás a poszthoz

Tanárnő
Elemi mágia óra 1
Április 2


Amikor a tanárnő szól, hogy nyissam ki a szemem, meg is csinálom, viszont ezzel egy időben a kezem is visszahúzom és erősen a mellkasomhoz szorítom. Ez nálam amolyan védekezési stílus, ami akkor jön elő, ha nyugtalan vagyok.  Most pedig az vagyok, de fogalmam sincs, hogy miért. Magának a helynek nyugtatóhatással kellene lennie, mert szép, meg friss, meg minden, de ennek ellenére érzem, hogy a szívem minimum kétszer gyorsabban ver a kelleténél.
Nem válaszolok a tanárnő szavaira, csak bólintok és elkezdem utánozni a légzőgyakorlatokat. Először nem történik semmi változás, majd érzem, hogy a szívem dobogása és a légzésem is - észre sem vettem, hogy szaporább - el kezd normalizálódni.
Amikor befejezem a légző gyakorlatot, megint a tanárnőre nézek, és hallgatom az instrukciókat, majd nézem, ahogy ő megcsinálja. Így, figyelve olyan egyszerűnek tűnik, pont, mint a gömbös forgatás, mert így belegondolva; az se olyan vészesen nehéz. Lehet, hogy én reagálom túl? Fut át a fejemen a gondolat, de már nincs időm, mert a tanárnő befejezte a bemutatót és én következem.
- Rendben, akkor megpróbálom úja - mondom egy halvány mosollyal, mert már kikívánkozott belőlem egy mondat, valahogy olyan kellemetlenül éreztem meg, hogy csak állok, figyelek és bólogatok.
Most sokkal határozottabb léptekkel indulok meg a tó felé. Valahogy nyugodtabb vagyok és egy kicsit jobban is bízom magamban. Talán a légzőgyakorlat vált be, talán más. Nem tudom, de most jobb.
Ahogy a tó elé érek, megint lehunyom a szemem. Érezni akarom a tó nyugodtságát, ahogy tükörsimán elterül előttem, de ez csak úgy nem meg, így kinyitom a szemem, és egy rövid pillanatig a tükörsima vizet bámulom, majd eszembe jut valami, így megint lehunyom a szemem, de most először nem a vízre, hanem a nyugodtságra koncentrálok. Ezért elképzelem, hogy nyár van, meleg és a nagyszüleimnél fekszem a fűben. Nincs semmi kötelezettség, semmi munka, csak feküdni és feküdni. Aztán, amikor már szinte érzem a fű szagát - bár ki tudja, lehet, hogy azt érzem, csak éppen nem benne fekszem, hanem rajta állok - elképzelem, ahogy nyugodt, tükörsima víz fodrozódni kezd, de valami nem stimmel. Valami nincs a helyén. Egy rövid eszmefuttatás után rájövök, hogy a víz magától a normális életben nem csinál semmit. Mindig kell hozzá valami, így egy apró esőcseppet is odaképzelek, ami beleesik a vízbe, ezzel megzavarva a tökéletes felszínt. Igen, ez így szerintem jó.
Így megint elképzelem, ahogy az előttem lévő tükörsima felszínt megzavarja egy apró csepp, aminek következtében fodrok - hullámok - alakulnak ki a felszínen. Lehet, hogy butaság, és csak beképzelem, de alig egy pillanatra szinte érezzem, ahogy a hullámok keletkeznek, majd a központtól kiindulva egyre gyengébbek lesznek.
Végül kinyitom a szemem, hogy lássa mit alkottam, vagy egyáltalán; alkottam-e valamit.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. április 2. 19:16
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. május 4. 14:33 Ugrás a poszthoz

Tanárnő
Elemi mágia óra 1
Április 2


Végre sikerült megmozdítanom a vizet, vagyis hullámoztatnom, vagy mi. A tanárnő kérdésére felkapom a fejem, majd egy gyors és tartalmas válasszal elmondom neki, hogy egy nyugodt helyre gondoltam, ahol tökéletes biztonságban érzem magam. Amikor ezt maghallja; bólint. Ezt úgy veszem, hogy rendben.
Valószínűleg tényleg rendben van, mert már jön is a következő feladat, méghozzá az, amit az első elemi mágia órán tanultunk ebben az évben, vagy is; tulajdonképpen délelőtt. Kell pár perc, hogy fel tudjam idézni a négy elem varázslatait, azonban akárhogy gondolkozom, csak nyolc jut az eszembe. Már éppen rákérdeznék arra, hogy mi a kilencedik, amikor a tanárnő megint megszólal, és a tudomásomra hozza, hogy be is kell mutatnom ezeket a varázslatokat.
- Rendben - bólintok, csak hogy ne álljak néma csendben, mint valami idióta, majd közelebb lépek az imént megjelent hét gömbhöz. A száma egy rövid pillanatra megzavar, de aztán megvonom a vállam, és előhúzom a pálcám.
- Akkor kezdeném a földhöz tartozó varázslatokkal. Van a Terramonte, ez annyit jelent, hogy a varázslat segítségével kisebb dombokat tudunk képezni a talajon - ezzel odalépek egy földet tartalmazó gömbhöz, és megismétlem a varázslatot, de most már a pálcámat is használom hozzá. Amint ez megvan tovább lépek a következő földes gömbhöz. - A másik földvarázslat a Termerga, ez pont az előző varázslat ellentéte. Ezzel krátereket tudunk képezni a talajban - itt is hasonlóképpen járok el, mint az előbb. A definíció után megcsinálom magát a varázslatot is, és már megyek is tovább. - Most jöjjenek a tűzhöz tartozó varázslatok.  Az első az Ignoxium, ez a tűz hatástalanságának, vagy jobban mondva illúziójának a varázslata - darálom tovább a jelentéseket, majd lendítem a kezem, megismétlem élesben is a varázslatot, és lépek tovább. - A következő tűzvarázslat a Flemma Ignis, ami a lángokat hoz létre, tehát a lángkeltésért felelős - fejezem be a tűz igéket is, amint megcsinálom a Flemma Ignist is. - Most jönnek a vízelemű varázslatok. Van a Pilaqua, aminek a segítségével a vízből egy gömböt képezünk - érdekes módon eddig ezt a varázslatot érzem a legkönnyebbnek, de ennek nem adom jelét, csak tovább lépek a következő gömbhöz. - A másik vizes varázslat az Undaqua, mellyel hullámokat tudunk kelteni a víz felszínén - és már lendítem is a pálcát. - Végül ott vannak a levegőhöz tartozó varázslatok. Van a Cealionis Coloris, vagy a Caelionis Visibilis, melyekkel a levegőt tudjuk megszínezni.
~Vajon így gondolta a kilenc varázslatot?~ ötlik fel bennem a gondolat, miközben megpróbálom láthatóvá varázsolni a gömbben lévő levegőt. Amint elmondom, a varázslatot kicsit zavarba jövök, mert elfogytak a gömbök és egy varázslat biztosan hátra van, a Caeli Venti, mivel szelet lehet támasztani. Végül képzeletben megfonom a vállam.
~ Elfogytak a gömbök, akkor legyen élesben ~
- Az utolsó varázslat pedig a Caeli Venti, mellyel erőtől függően kisebb szeleket, vagy akár pusztító erejű orkánokat tudunk létrehozni - fejezem be a definíciók sorát, majd meglendítem a pálcám, hogy bevégezzem az utolsó varázslatot is.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. május 4. 14:34
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. május 26. 18:13 Ugrás a poszthoz

Tanárnő
Elemi mágia óra 1
Április 2


A feladatot sikerült jól teljesítenem, aminek örülök, azonban, amikor a tanárnő közli, hogy mit kell ezután csinálnom, nos a pálca majdnem kiesik a kezemből. Varázsoljak nonverbálisan? Komolyan, egy pillanatig elgondolkozom rajta, hogy most viccet űznek velem, azonban amikor az arcára pillantok, tudom, hogy ez most nem vicc ó. Halálosan komolyan gondolja, hogy varázsoljak nonverbálisan.
- Hát, rendben - mondom a bizonytalannál is bizonytalanabbul. - Akkor először meg próbálom, mondjuk a Pilaqua varázslattal. Azt hiszem, hogy verbálisan az ment a legkönnyebben - teszem hozzá, majd veszek egy mély levegőt, és lehunyom a szemem.
Megpróbálom kizárni a külvilágot, a zavaró tényezőket. Csak erre a megnyugtató helyre koncentrálok, na meg persze a vízre. Talán azért választottam ezt, mert a víz az elemem és úgy könnyebb? Igen lehet benne valami, de most ezzel sem foglalkozom, csak koncentrálok és igyekszem lemenni alfába, vagyis a nyugodt állapotba.
Amikor úgy érzem, hogy ez meg van, kinyitom a szemem és koncentrálok - ahogy a tanárnő az előbb mondta -, minden figyelmem a víznek szentelem, majd meglendítem a pálcát.
~ Pilaqua ~
Igazából a mozdulat szerintem tökéletes, de innentől kezdve nem tudom, hogy mire számítok. Igazából sejtem, hogy nem biztos, hogy elsőre menni fog, de azért legbelül, ott van bennem, hogy szeretném, ha sikerülne. Mert… mert miért ne?
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. június 21. 22:10 Ugrás a poszthoz

Tanárnő

Egészen tűrhetően sikerülnek életem első nonverbális varázslásai. Mondjuk, ugyanazt a varázslatot ismételgetem, de legalább valami alakul. Ez is több, mint a semmi. Igen, annál határozottan több.
Igazából minél pontosabban követem a tanárnő utasításait, annál jobban megy, legalábbis én így érzem.
Aztán jön a feketeleves, mert ezt nem lehet másképpen nevezni. Próbáljam meg a többivel is? Ezzel is alig akart menni eleinte. Mindenesetre hangosan nem kezdek el tiltakozni, ha mindig elkezdtem volna, amikor őrültségnek tűnő feladatokat kaptam, akkor most sehol sem lennék, vagyis itt nem lennék. Valószínű, hogy már régen kivágtak volna innen, ha folyton hisztizek, vagy nem tudom. Mindenesetre veszek egy mély levegőt és bólintok. Nem akarok feleslegesen beszélni, mert az idő fogy, az órának is lassan vége, ha jól számolok, így neki is kezdek a feladatnak. A varázslatokat tudom, a pálcamozdulatokat is tudom, csak úgy kell megcsinálni, hogy… nos, nonverbálisan kell megcsinálni.
Még utoljára veszek egy mély levegőt és elkezdem. Víz, föld, levegő, tűz, ebben a sorrendben haladok, direkt a tüzet, hagyva a legutoljára, mert rendesen is azt éreztem a legnehezebbnek. Hát még nonverbálisan?!  

//sajnálom a késést, de érettségiztem és nem volt elég erőm írni >.<"
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. augusztus 19. 18:19 Ugrás a poszthoz

Liz
Az egyik otthoni hétvége, nem sokkal a vizsgák előtt
Délután 3 óra környékén; London


Remek, egész Magyarországon negyven fokos meleg uralkodik, Londonban pedig zuhog az eső, és kabátot kell felvennem, hogy ne ázzak szét. Jó, persze van esernyőm, de az sosem segít túl sokat,mert bever alá az eső, meg csorog le róla a víz, de azt hiszem, hogy ezt nem kell részletezni, mindenki pontosan érti. Mindenesetre ez az eső sem rontja el az izgalmam és a lelkesedésem, mert hosszú keresés és várakozás után végre a nyomára akadtam. Vagyis… na jó, inkább Steve, apa nyomozóhaverja találta meg, bár állítása szerint; egészen könnyű munka volt.
Ahogy végighaladok a macskaköves úton, a szívem egyre gyorsabban ver. Esküszöm, úgy viselkedem, mint aki a szerelmével találkozik, pedig erről szó sincs, de nem ám. Egy olyan valakihez megyek, aki csakúgy ott hagyta az iskolát, és nem szólt senkinek, még nekem sem. Pedig olyan volt, mintha a nővérem lenne, és elvileg én is olyan voltam számára, mint a húga, legalábbis ezt mondta nekem. Jó, mondjuk az közvetlenül az után volt, hogy a nagymamája meghalt, szóval nem elképzelhetetlen; akkor csak az érzelmek mondatták azt vele, bár bennem még él a remény, hogy ez nem így van.
Ahogy figyelem a házszámokat érzem, hogy egyre közelebb kerülök a célomhoz és az aggodalmam is nő, mert az izgalom mellett félek is. Vajon meg fog ismerni? Megváltoztam, már nem az a tizenhat éves lány vagyok, akit akkor ott hagyott, már nem. Megerősödtem, felnőttem, és részt vettem a mágustusán, bár ez a tény nem különösebben tartozik ide, de nem baj. Ha Liz ma menne el, akkor valószínűleg már nem sírnék, nem hívogatnám, mint valami idióta és nem kutatnék utána. Bár, ha jobban belegondolok: most is itt gyalogolok, hogy megtaláljam a házat, ahol megszállt.
Ahogy körülnézek Londonnak eme kicsi, de mégis barátságos kerületében meg kell, hogy állapítsam; valahogy illik a barátnőmhöz. Kicsit elhagyatott, kicsit magányos, de mégis erős és önálló.
- Igen, pontosan olyan, mint ő - mondom ki félhangosan, mire megszólal a telefonom. Először összeráncolom a szemöldököm, mert elképzelésem sincs, hogy ki az, aki ilyenkor kereshet. Mindenesetre gyorsan leengedem a vállamról a táskát, majd valahogy fél kezemmel tartva az esernyőt elkezdem keresni a kis készüléket. Szerencsére alapjába véve rendes ember vagyok, így elég hamar a kezembe akad a kis masina. „Apa hív”, jelzi a képernyő, mire sóhajtok egyet. Külön szóltam neki, hogy majd hívom, nem kell aggódnia miattam, Londonban nőttem fel, anyanyelvi angol vagyok, megtalálom azt a házat, amit keresek.
- Szia - nyomom le a zöld gombot, miközben a vállammal a fülemhez szorítom a telefont. - Nagyjából fél perc és ott vagyok, nyugi. Nem raboltak el, nem ütöttek el és el sem varázsoltak. Vacsorára otthon vagyok - mondom neki, majd végighallgatom, hogy ő csak aggódott, amihez joga van, elvégre én vagyok az egyetlen lánya, majd ő is elköszön és leteszi.
Imádom apámat, de a féltése egyszerűen már sok. Mintha valami tojás lennék, amit a legelső szél összetör, vagy egyszerűen nem bírja elfogadni, hogy lassan felnövök. Igazából nem tudom, hogy melyik, de addig jó, amíg aggódnak értünk, nem?
Ahogy sikerül visszabűvészkednem a telefonom a helyére a ház felé fordulok, ami előtt az imént megálltam, miközben apával beszéltem. Nyolcvannégyes házszám, ez az. Azt hiszem, hogy ez egy kisebb panzió, vagy az egész ház ki van adva. Nem tudom, erre pontosan nem emlékszem. Egy nagy sóhaj kíséretében elindulok előre. Amint az ajtó elé érek, elbizonytalanodom egy pillanatra, majd mielőtt meggondolom magam, megnyomom a csengőt és reménykedem, hogy Liz nyit ajtót.

Ruha
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. augusztus 19. 18:26
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. augusztus 19. 20:03 Ugrás a poszthoz

Jamie
2013. augusztus 19. estefele


Valahogy az elmúlt félévben, olyan érdektelenül telnek a napjaim. Hogy őszinte legyek; semmihez sincs kedvem, olyan vagyok, mint aki jól végezte dolgát, ami részben igaz, mert megtaláltam Lizt, a találkozónk is sikeresnek mondható, és azt hiszem, hogy a mai ÁTV vizsgán is átmegyek. Mondjuk tanultam is rá rendesen.
A magyaroknak holnap valami nemzeti ünnep lesz tűzijátékkal és hasonlókkal, ahogy az elmúlt években észrevettem; nekik fontos ez a nap, mintha valami államalapításról, vagy miről szólna. Igazából nem vetettem bele jobban magam a magyarok történelmébe, mint amennyire muszáj. Ami igazából azt jelenti, hogy tudom a fontosabb ünnepek dátumát és úgy két uralkodó nevet. Nos, ez van. Én Angliában nőttem fel, ha valaki az angol történelemből kérdez, na, arra flottul válaszolok. Bár itt, Bogolyfalva fő utcáján sétálva, ezzel semmire sem megyek, a kánikulában, egy nappal a tizennyolcadik születésnapom előtt.
Hű, belegondolni is szörnyű, hogy már ennyi idő vagyok, holnap nagykorú leszek. Azt hiszem, hogy ez jó, vagy legalábbis annak kéne lennie. De így, előreláthatólag két választásom van; vagy egyedül töltöm, vagy a szobatársaimmal, akik talán azt se tudják, hogy holnap lesz, bár velük lenni meg mindig jobb, mint egyedül gubbasztani egy sarokban.
Egy nagy sóhajjal megállok, majd lassan körülpillantok a téren. Voltam már párszor ezen a helyen, de mindig csak átmentem rajta, sosem álltam meg, vagy mentem be egy boltba. Most viszont, ebben a pillanatban, hátizsákkal a hátamon, egy nappal a nagykorúságom előtt úgy érzem, hogy meg kell néznem, ki kell próbálnom. Sokan azt mondják, hogy fiatalkorban él az ember, akkor kell új dolgokat tapasztalni, hát legyen, én most csinálok valami újat.
Érdekes, ahogy megszületik az elhatározás és már követi is a tett, mert elindulok a legérdekesebb kinézetű bolt felé.
„Mátra Máguscsárda”
Nos igen, a neve adja a hely jellegét, de nem érdekel, határozott léptekkel indulok el felé, nem torpanok meg egy pillanatra sem, egészen az ajtóig. Az ajtó előtt megállok egy rövid pillanatra, majd végiggondolom a dolgokat. Ez nem rám jellemző, de nem is akarok rendszer csinálni belőle. Bemegyek, iszom egy vajsört, megvárom a tíz órát, hazaküldöm az ott lévő diákokat, már ha lesznek ott egyáltalán diákok.
Ahogy belépek, egyből egy kis kocsmaszerű helységbe kerülök, pontosan olyanba, mint amire számítottam. Egyből a pult felé veszem az irányt, azonban nem kerüli el a figyelmem, hogy néhány alsóbb éves is lézeng itt, jópár felsőbb évessel. Igazából nem akarom tudni, hogy mit isznak, így gyorsan lehuppanok a pult előtti székre.
- Szia - köszönök az ott álló fiúnak. Próbálok magabiztosnak tűnni, olyannak, aki nem csak holnap lesz nagykorú. - Egy vajsört kérek szépen - támaszkodom a pultra, miközben a kontyból kiszabadult vörös tincseim az arcomba hullanak.

Ruha
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. augusztus 19. 20:04
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. augusztus 19. 21:52 Ugrás a poszthoz

Jamie
2013. augusztus 19. estefele


Hát ez nem jön össze, legalábbis a kérdés erre enged következtetni, de mintha valami hátsószándék rejlene a mögött, amire elmosolyodom. A pincérfiú - angol akcentussal - elkéri valamilyen iratomat. Egy rövid pillanatig farkasszemet nézek vele, majd egy nagyot sóhajtok és a hátizsákomból előveszem a személyigazolványom, ami természetesen angol, elvégre ott élek, ha éppen nem az  iskolában vagyok. Ahogy a fiú elveszi tőlem az kártyát meg kell állapítanom, hogy elég jól néz ki, sőt, nagyon jól néz ki. Korban valószínűleg felettem lehet egy, maximum két évvel. Abban is biztos vagyok, hogy az iskolában még nem láttam, ebből arra következtetek, hogy nem diák, vagy mestertanonc, és csak nagyon ritkán jár be.
- Na jó - sóhajtok egy nagyot, mert bár még mindig fent áll a sejtésem, hogy nem feltétlen a korom miatt kérte el a személyimet, azért ezt neki nem kell tudnia. - Holnap, vagyis nagyjából három és fél óra múlva betöltöm a tizennyolcat, szerintem ezen most ne problémázzunk - mosolygok rá kedvesen, miközben a fülem mögé igazgatom a hajamat, mert már zavarnak a látásban.
- Csak Ginnie - mondom neki mosolyogva, majd hozzáteszem, hogy kicsit értelmesebb legyen a mondat. - Nem szeretem, ha a teljes nevemen hívnak, valahogy kiráz a hideg a Virginiától, így csak Ginnie - nézek rá, miközben akaratlanul is eszembe jut, hogy régen mennyit csúfoltak a nevem miatt. Direkt úgy ejtették, hogy köpték. Persze, a gyermeki találékonyság határtalan, főleg akkor, ha arról van szó, hogy a társainkat kell bántani, legalábbis én így vettem észre. Persze, én sosem éltem ezekkel a „módszerekkel”. Mindig is csendes elfogadó gyerek voltam, és tűrő, mivel tűrtem mindent, amit mondtak és csináltak. Mondjuk ez már a múlt, a távoli múlt, így gyorsan elhessegetem az emlékeket, majd az előttem álló fiúra mosolygok.
- És benned kit tisztelhetek? - kérdezem tőle, miközben leülök az egyik székre, mivel egészen idáig a pultra támaszkodtam. Mondjuk, mióta az eszemet tudom sportolok így nem nagyon fáradtam el, de ez most nem fontos, nem támaszkodhatok egész este a pultra, az egy kicsit furcsán venné ki magát, sőt,inkább nagyon furcsán venné ki magát.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. augusztus 19. 21:53
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. augusztus 19. 22:50 Ugrás a poszthoz

Jamie
2013. augusztus 19. estefele


Mondanám, hogy meglep, amikor angolul kezd hozzám beszélni, de ez nem így van, mivel korábban is észrevettem már az angol akcentusát. Mondjuk, örülök is ennek, mert itt Magyarországon nem sok emberrel tudok az anyanyelvemen társalogni. Apa egyszer azon viccelődött velem, hogy már töröm az angolt. Persze, nem gondolta komolyan, de igaza volt, sajnos. Hát van ez így, amikor az ember másik országban tanul.
A kérdése meglep, ami szerintem kiül az arcomra, de hamar rendezem a vonásaimat, majd megint elmosolyodom, és gyorsan összefoglalom a történetet. Természetesen angolul a továbbiakban.
- Tudod a tavalyi tanév végén a legjobb barátnőm se szó, se beszéd lelépett az iskolából és az óta se jött vissza. Valahogy ez mindig a mi napunk volt. Mióta itt vagyok, a születésnapomat együtt ünnepeltük. Valahogy - vonok vállat -, nélküle ez olyan más. Meg nem is tudom, hogy a többiek tudják-e, hogy holnap van a születésnapom.
Mondjuk Liz bármelyik nap visszajöhet, elvégre azt ígérte, hogy idén megírja a vizsgákat és jövőre végzősként - az osztálytársamként - ismét az iskola diákja lesz, de az még nagyon messze van.
- Szép neved van, olyan különleges - mondom neki, amikor bemutatkozik, majd amikor közli, hogy övé a csárda elismerően bólintok, mert nem tudok rá mit mondani. Azt hiszem, hogy ilyesmihez nem szokás gratulálni. Mondjuk még nem volt olyan ismerősöm, aki közölte velem, hogy övé a hely, ahová betértem, szóval nem éppen tudom, hogy mit kell olyankor tenni, vagy éppen mondani.
- Köszönöm - mosolygok rá, amikor elém rakja a vajsörös korsót, amibe egyből bele is kortyolok. - Finom - mondom, miközben figyelmesen hallhatom az ajánlatát. Először nemet akarok mondani, aztán meggondolom magam. Egyszer élünk, és nem lehet ebből semmi baj.
- Kicsi ez a világ - nevetek fel. - Egyébként boldog születésnapot és szívesen felmegyek hozzád. Ó, nagyon kedves unokahúgod van - mosolyodom el megint.
Nos, legalább nem egyedül töltöm a születésnapom a szobában gubbasztva, de nem ám. És éjfélig büntetlenül kimaradhatok, azt hiszem, hogy most először örülök annak, hogy ez a prefektusok előjoga.
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. augusztus 20. 14:31 Ugrás a poszthoz

Liz
Az egyik otthoni hétvége, nem sokkal a vizsgák előtt
Délután 3 óra környékén; London

Liz nyit ajtót, aminek először nagyon megörülök, mert nem kell kérdezősködnöm, meg tovább kutakodnom, de az öröm helyét már abban a pillanatban más érzelmek veszik át. Bánat, csalódás, megkönnyebbülés. Ezekből egy-egy csepp, azonban a legnagyobb a harag, a harag, amit a legjobb barátnőm iránt érzek, a harag, ami egy évig érlelődött bennem, és amit most kiadhatnék. Kiabálhatnék, átkozódhatnék, bármit csinálhatnék, mert nem védekezne, hagyná. Ismerem annyira, hogy ezt tudjam róla, azonban én nem olyan vagyok, így nem csinálok ehhez hasonlókat, de nem ám.
- Szia - köszönök neki kimérten, majd egy biccentéssel megköszönöm, hogy beljebb invitál.
Ahogy belépek a házba meg kell állapítsam, hogy kellemes hely, az biztos. Nem túl nagy, de nem is túl kicsi. Sokan ugyan nem férnek el itt, de kettő, maximum három fő befogatására tökéletes. Nem tudom, hogy Liz hányad magával lakhat itt, de hogy őszinte legyek; nem is érdekel.
- Sajnálod? - kérdezem tőle, miközben kigombolom a kabátomat. Majdnem megkérdezem, hogy ennél jobbat nem tudott-e kitalálni, de nem teszem, mert mikor ránézek, eszembe jut az első találkozásunk. Egy hete lehettem az iskolában és egy éjszakai felfedezőtúrára indultam az Eridonban, mert az általánosságban lusta macskám - Vénusz -, akkor nem tudott nyugton maradni. Aztán valahogy a tetőtéren kötöttünk ki, ahol ott volt Liz. Már első látásra szimpatikusnak találtam, aztán elkezdtünk beszélgetni, és olyan lett, mintha ezer éve ismernénk egymást. Igen, milyen fiatal és milyen hiszékeny voltam. Azt hittem, hogy benne tényleg megbízhatok, hogy mindig ott lesz nekem, amikor kell.
- Én is sajnálom - szólalok meg végül, mikor már a vizes cipőmet is levettem, majd egy gyors mozdulattal kiengedem a felkontyozott, vörös tincseimet, had száradjanak, amíg tudnak. - Tudod mit? Azt, hogy mindennél és mindenkinél jobban megbíztam benned. Hogy miért? - kérdezem amolyan álmodozó hangon, miközben összekulcsolom magam előtt a karom, és a barátnőm barna szemeiben nézek, melyekben érzelmek tengerét vélem felfedezni, de nem foglalkozom vele. Tudnia kell, hallania kell azt, amit most el fogok neki mondani.
Kegyetlen vagyok? Lehet.
Megérdemli? Igen.
- Mert elárultál, ott hagytál, mint… mint… nem is tudom, mint egy állatot szokás, pedig tudtad, hogy mennyire függtem tőled, hogy mennyire szükségem volt rá. Persze, ez részben az én gyengeségem miatt volt, mert kellett valaki, egy biztos… akarom mondani: egy biztosnak tűnő pont, ami állandó. Mondjuk naiv voltam, mert az én életemben semmi sem biztos - mondom keserűen, és reménykedem, hogy Liz tudja, hogy mire gondolok. A szüleim meghaltak, abba kellett hagynom a teniszt, ami az életemet jelentette, nem sokkal azután, hogy eljöttem otthonról az iskolába a nevelőanyukám is meghalt. Életem során a legtöbb dolgot elvesztettem, ami fontos volt nekem. Ezeket a barátnőm mind nagyon jól tudja, tudta, és mégis lelépett minden szó nélkül, nem hívott vissza, nem csinált semmit.
- De azt hiszem, hogy köszönetet is kell mondanom, mert erősebb lettem, sokkal erősebb. Olyan dolgokat csinálta, amik azelőtt eszembe sem jutottak volna. Például indultam a Mágustusán. Nem nyertem meg, a második fordulóban kiestem. Az a fránya sárkány erősebb volt nálam - csettintek egyet a nyelvemmel, majd megint Liz szemébe nézek, mert még nem fejeztem be, de nem ám.
- Mégis itt vagyok, itt állok veled szemben. Megkerestelek, felforgattam fűt fát. Hogy miért? - kérdezem színpadiasan magamtól. - Mert van hozzád egy kérdésem, egy egyszerű kérdésem, amire tudnom kell a választ. Miért, miért mentél el minden szó nélkül és miért, mond miért lett volna olyan nehéz egy nyomorult baglyot küldeni, egy „jól vagyok” üzenettel? - szegezem neki a kérdést, és remélem, hogy őszintén fog válaszolni. Már nem kell féltenie, nem az a gyenge kislány vagyok, akit otthagyott, már nem. Megváltoztam, nem is kicsit. Hogy előnyömre, vagy hátrányomra? Azt nem tudom, mindenki döntse el maga.

Topp
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. augusztus 20. 17:49 Ugrás a poszthoz

Jamie
2013. augusztus 19. estefele

- Véletlenül? - mosolyodom el az ötletén, majd elgondolom, hogy bemegyek a szobába és megkérdezek valakit, milyen napja van. Azt válaszolja, hogy jó. Visszakérdez, hogy nekem milyen napom van, erre meg rávágom, hogy elmegy, elvégre ma leszek tizennyolc éves. Igen, egy elég „véletlen” lenne. - Nem rossz ötlet, de ha eltervezem, hogy véletlenül megemlítem, az már nem is véletlen, mert elterveztem nem? - kérdezem nevetve Jamiet, mivel már én is belebonyolódtam a saját mondatomba, ami látszik is rajtam.
- Nincs mit - legyintek a nevére tett megjegyzésre, ami láthatólag meglepte, de ez nem zavart, mert hamar túltette magát rajta, hamarabb, mint a legtöbben túlteszik magukat a meglepetésen.
- Köszönöm - mosolyodom el a megjegyzésére, majd a magasba emelem a korsót. - De inkább azt mondanám, hogy egészségünkre szülinapos fiú, bár te még dolgozol, úgyhogy egyelőre nem ihatsz - nevetem el magam megint, majd megint kortyolok egyet a finom italból.
Ahogy az unokatesója felé mutat követem a megadott irányt, és megpillantom Bogárkát, akit mondjuk csak névről, meg látásból ismerek. Azt hiszem, hogy tagja a színjátszónak, így talán ott váltottam vele néhány szót, de lehet, hogy még ott se. Őszintén nem tudom, de látásból tényleg ismerős a lány.
- De oda járok, jövőre leszek végzős - bólintok. - Az unokatesódat nem ismerem személyesen, de azt hiszem, hogy együtt vagyunk színjátszóban. Mindenesetre szimpatikus lánynak tűnik - mosolygok rá a fiúra, majd megvárom, hogy kiszolgálja a mellettem ülő idős nőt, majd visszatér hozzám. A kérdésén egy rövid ideig elgondolkodom, majd egy nagy sóhaj kíséretében válaszolok.
- Igazából azt hittem, hogy majd lesz valami változás, de semmi. Nem érzek semmi, csak azt, hogy még meg kell írnom pár vizsgát. Aztán ki tudja - vonok vállat. - Lehet, hogy ha betöltöttem a tizennyolcat, akkor másképpen fogom gondolni - mosolyodom el, majd követem a tekintetét, ami az órát nézi. Még öt perc, az nem a világ, de így is vánszorog az idő.
- És te? Te éreztél valami különlegeset tavaly, amikor betöltötted a bűvös tizennyolcat? - kérdezek vissza, hátha a válaszával már az idő is elmegy, ami hátra van, és mire befejezi a választ, indulhatunk is hozzá.  
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. augusztus 20. 23:19 Ugrás a poszthoz

Jamie
2013. augusztus 19. estefele



Jamie is nevet rajtam, én is nevetek magamon, mert mért ne? Engem nem zavar, ha nevetnek rajtam, főleg úgy, ha tudom, hogy van min nevetni, mert az a mondat tényleg irreálisan értelmetlenre sikeredet. Ez van, mindenkinek vannak ilyen pillanatai, nekem most jött el egy ilyen.
- Rendben - bólintok, amikor a fiú azt mondja, hogy később. Gondolom, most azt várná, hogy meglepődjek, de nem teszem. Attól, hogy valakinek van egy csárdája, nem kell éjjel-nappal vedelnie, valamint nem is tűnik olyannak, aki folyton iszik. Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy egyszer, egyszer iszik egy kicsi bort, egy kicsi pezsgőt és ennyi. Ja, meg vajsört. De többet talán nem. Bár nem vagyok annyira jó emberismerő, így ezek csak elképzelések és találgatások.
- Jó - bólogatok lelkesen. - Ha odakerülünk, akkor majd küldök egy jegyet az első sorba - ígérem meg neki, bár van egy olyan sejtésem, hogy az unokatestvére mindenképpen meghívná, mert szerintem jóba vannak. Legalábbis én ezt sejtem, mert amikor az előbb megemlítette Bogárkát, rengeteg szeretet volt a hangjában.
Jamie válasza rövid, tömör és egyszerű a kérdésemre, de ezt meg is értem, elvégre sokan szeretnének önállóak lenni. Hogy őszinte legyek; én nem vágyom erre, mert most is elég önálló vagyok, tizennégy éves korom óta külföldön tanulok, magam osztom be a pénzem, és csak a szünetekben járok haza. Holnaptól ez sem fog megváltozni, nem fogok kiköltözni sehová, és nem leszek sem piás, sem láncdohányos, csak mert kiadják.
Az idő nagyon gyorsan telik, mire felocsúdok, már vége is a hátralévő öt percnek, a vajsörös korsóm is üres. Amíg Jamie az unokatestvérével vált pár szót addig én összepakolom a dolgaimat, majd kirakom a vajsör árát. Amikor a fiú megáll előttem, elmosolyodom, majd leszállok a székről és belekarolok.
- Persze, ahová csak szeretné Uram. Vezessen - mondom neki, majd kilépünk a csárda ajtaján a kellemes esti hidegbe.  
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 30. 18:43 Ugrás a poszthoz

Hornyák professzor
nov. 1 péntek 18:00 körül


Ahogy kilépek az iskola kapuján, megcsap a hideg, télies szél, a kiengedett hajam összességét is az arcomba sodorja. Egy pillanatra hátratántorodom, miközben megfordul a fejemben, hogy esetleg visszamegyek egy télikabátért, meg egy melegebb csizmáért, de végül erőt veszek magamon, és elhagyom az iskolát. Gyorsan megyek lefelé, de nem célirányosan. Igazából csak nyugalmat szeretnék, ami az Eridon falai között néhanapján luxusnak számít, és hát a mai is egy ilyen nap, főleg a tegnapi buli után.
A lábaim szinte maguktól visznek végig a falun, miközben keresek egy helyet, ahol nyugodtan tölthetem az időm, egy helyet, ami csendes, nyugodt és kellemes. Érdekes, hogy az iskola falain belül ezer ilyet is tudok, de ahogy végiggondoltam egy sem tűnt megfelelőnek, mindegyik ellen volt valami kifogásom. Vagy a kinézete, vagy az elhelyezkedése, vagy bármije, amibe bele lehet kötni. Már a falu határánál járok, amikor megállok egy ismeretlen, mégis ismerős hely előtt. A temető. Ebben még nem voltam, de abban biztos vagyok, hogy nincs olyan ember, aki még nem járt temetőben, sajnos mindenkinek vannak halott ismerősei, még nekem is. Erre a gondolatra megrázom a fejem, megszorítom a táskám szíját, majd visszaindulok a falu felé, ám alig teszek néhány lépést, már meg is állok, ugyanis egy olyan hellyel találom szembe magam, ahol eddig még nem voltam.
Jó, elég sok ilyen hely van, de ez most lényegtelen. Az elmúlt öt évben a tónál rengetegszer megfordultam, és azt is láttam, hogy van egy hozzátartozó kicsike stég, és terveztem is, hogy ellátogatok oda, azonban ezt a „találkozót” még nem sikerült tető alá hozni. Hát, akkor ennek itt az ideje.
Amilyen gyorsan születik a gondolat, olyan gyorsan követi a tett is. Igazából még azt sincs időm átgondolni, hogy a réginek tűnő gerendák elbírnak-e, már rajtuk is gyalogolok, hogy elérjem a stég légvégét, ahonnan látni lehet az egész tavat. Amikor megérkezem, akaratlanul is, de elmosolyodom, ezt a mosolyt nem az amúgy gyönyörű kilátás váltja ki belőlem, hanem a rengeteg víz, ami körül vesz.
Mikor is volt, hogy utoljára elemi mágiát gyakoroltam? Régen, még akkor, amikor Erdős tanárnő itt volt.
Végül egy nagy sóhaj kíséretében leülök a hideg falapokra, majd egy minden bizonnyal őrült és felelőtlen ötlettől vezérelve, leveszem a csizmám és a zoknim, felhajtom a nadrágom, majd a lábamat beleengedem a nagyjából 2-3 fokos vízbe. Több, mint valószínű, hogy ezzel elintézek magamnak, egy megfázást, de nem foglalkozom vele, csak előveszem a táskámból a magammal hozott könyvet, kinyitom ott, ahol a könyvjelző mutatja, majd belemerülök az olvasmányba, de azért figyelek a körülöttem lévő hangokra, így egyből felkapom a fejem, amikor cipők dobogására leszek figyelmes.

Ruha
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 30. 21:14 Ugrás a poszthoz

Hornyák professzor
nov. 1 péntek 18:00 körül


A nyugalmat és a csendet egy emberhez tartozó léptek zavarják meg, melyekre érdeklődve kapom hátra a fejem, ugyanis elképzelésem sincs, hogy ki lehet az, aki rajtam kívül ide jön. Ahogy megpillantom a férfit, csak egy fél fokkal leszek okosabb, mert emlékszem rá az évnyitóról, amikor az igazgató úr bemutatta, de ennyi. Még a neve se rémlik, ami elég gáz, ha azt vesszük, hogy azért nincs olyan sok tanár az iskolában, akkor meg rosszabb, ha a tárgyát is tanulom. Mindenesetre a zavaromat nem lehet látni rajtam, mert nem szokásom hülyét csinálni magamból ismeretlenek előtt, így csak barátságosan mosolygok a jövevényre.
- Nem, jöjjön nyugodtan - mondom neki, majd egy kicsit arrébb megyek, hogy ha szeretne, akkor le tudjon ülni. Persze, ez olyan dolog, hogy az ember akkor sem mondja azt egy tanárnak, hogy zavar, ha valóban zavar. Mindenesetre engem tényleg nem zavar a férfi, talán jobb is, ha az embernek van társasága.
Miután helyet foglal, megejt egy bemutatkozást is, aminek nagyon örülök, mert így megtudhatom a nevét, amit szerintem tudnom kéne. Mielőtt én is bemutatkoznék, lerakom magam mellé a könyvet, nehogy véletlen a vízbe lökjem, mert kár lenne érte. Első kiadás, és még apa nagymamájáé volt, aki még él, így valószínűleg kapnék, ha eláztatnám.  
- Virginia Marrywather, de kérem, szólítson Ginnie-nek - igazából nem a tegeződés miatt ajánlom fel neki, egyszerűen csak utálom a nevemet, és szerintem vízbe fojtanám magam, ha a rendes nevemen szólítana. Bár, hydromágus tanoncként ez elég érdekesen festene. Viszont, ha már halott rólam - amit kétlek-, akkor tudja, hogy tanárok, diákok egyaránt Ginnie-nek hívnak.
A következő kérdése meglep, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy csak illedelmességből kérdi, vagy komolyan van mögötte érdeklődés. Mindenesetre nem foglalkozom ezzel a jelentéktelen dologgal. Megkérdezte, én pedig válaszolok, így megy ez.
- Igazából csak egy kis magányra és nyugalomra vágytam. Tudja, az Eridonban a nyugalom, a csend és a relaxáció ismeretlen fogalmak, legalábbis napközben, valamint, valami irreális módon mindenki fel van pörögve a tegnap esti parti után, ahelyett, hogy pihennének. Mind ezen felül, nem szeretem a mai napot, több okból kifolyólag sem - mondom, de a részletekre direkt nem térek ki. Nincs kedvem a szüleimről beszélni.
- És Magát professzor úr, mi szél hozta erre, hol a madár se jár? - kérdezem arra utalva, hogy ez a hely a falu egyik legelhagyatottabb zuga, mivel akárhányszor itt voltam a tónál senkit sem láttam a stégen. Na, meg ha az ember az állapotát nézi, akkor kétsége sem lehet afelől, hogy nem gyakran ellenőrzik, hogy megvan-e még.

Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. október 30. 21:17
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 31. 19:16 Ugrás a poszthoz

Hanga és Matilda
nov. 2. nem sokkal takarodó előtt


Mivel kiolvastam a nagyitól kapott könyvet, így nem sokkal a „műszak” előtt a könyvtár felé veszem az irányt, hogy szerezzek egy kis olvasnivalót. Persze, így végzősként inkább a tankönyvet kéne olvasnom, de nem visz rá a lélek, hogy azokat a jól megírt könyveket hagyjam kallódni, ahelyett, hogy olvasnám őket.
Amikor belépek az ismerős helységbe megcsap a könyvek jellegzetes illata, ami semmihez sem fogható. A lépteim már célirányosan mennek a kiválasztott polc felé, ahonnan a legtöbb könyvet már elolvastam az elmúlt évek folyamán. Ahogy a borítókat mustrálom, kezdek rájönni, hogy lassan tényleg csak a tananyagot tudom majd olvasni, hacsak nem küldetek otthonról egy kis irodalmat. Egy hosszabb keresgélés után találok két regényt, amit még nem olvastam. Az egyik valami kviddicses, szerelmes történet, a másik meg valami párbajozós, középkori dolog. Egyik sem kifejezetten az érdeklődési köröm, de unaloműzőnek megteszi.
Mivel még van egy kis időm a takarodóig, úgy döntök, hogy leülök és beleolvasok abba, amit találomra kiválasztok. A szokásos asztalom felé veszem az irányt. Annál ismerkedtem meg Emmával, ott vesztem össze Yarral és ott készültem a vizsgáimra is. Lehet, hogy hülyeség, de egészen a szívemhez nőtt az a fa bútor.
Amikor a fent említett tárgyhoz érek, egy rövid pillanatra megtorpanok, mert egy ismeretlen ismerős ül ott. Ezt azért így mondom, mert ugyan névről nem ismerem a lányt, de ő volt az, aki a partin puncsos lufival találta el Caiust. Erre a gondolatra elmosolyodom, majd határozott léptekkel elindulok felé.
- Szia, Puncsos lány! Szabad ez a hely, vagy menjek máshová? - kérdezem tőle mosolyogva, de a válaszár nem várom meg, hanem egyből leülök az egyik székre. - Még nem találkoztunk így face to face, csak láttalak az Eridonos partin. Az én nevem Ginnie, és benned kit tisztelhetek? - kérdezem tőle, miközben lekönyökölök az asztalra, hogy jobban rálássak.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. október 31. 19:17
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 31. 20:25 Ugrás a poszthoz

Hanga és Matilda
nov. 2. nem sokkal takarodó előtt


Hanga - mert mint kiderül ez a neve - bemutatkozik, majd közli, hogy a második nevét jobban szereti, mint az elsőt. Szerintem ez hülyeség, a Hanga sokkal szebben hangzik, mint az Ivett, de ahogy akarja. Én se szeretem a teljes nevemet, ezért is becéztetem magam. Furcsának találom, hogy tudja ki vagyok, de nem teszem szóvá, elvégre a prefektusok elég ismertek, legalábbis azt hiszem.
- Nem - rázom meg a fejem. - Nem hiszem, hogy megsértettétek volna, egyébként is, visszavágott a saját puncsos lufijával - vonom meg a vállam, miközben emlékeztetem arra, hogy azért nem csak a fiú kapott a nyakába egy adag puncsot, hanem ő is. - És igen, eltaláltad, hogy ki vagyok. Bár, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az igazi nevem Virginia és ezt becézik Ginnie-nek, de igazából mindegy - legyintek egyet, mert tényleg az.
Ahogy szemügyre veszem az előtte lévő könyveket, kicsit meglepődöm. Én az ő korában - is - inkább a ponyvaregényekért és nem a tanulnivalóért jártam be a könyvtárba. Mindenesetre jó tudni, hogy a következő generáció ilyen szorgosan készül a jövőre.
- Azt hiszem, hogy nagy érdekelhet a jóslás és az azzal kapcsolatos dolgok - teszem azért mégis szóvá a dolgot, mert egyszerűen nem bírom ki. Az ég szerelmére, 14 éves, idén kezdte az iskolát, nem kéne ennyire hajtania magát, még van erre négy éve. Az első év arra van, hogy az ember megismerkedjen a hellyel, a környezettel és a háztársaival, meg úgy mindenkivel, legalábbis én erre használtam fel.
- Egyébként, miért a Bagolykőbe jöttél? Persze, ez egy jó iskola, de sokat hallani arról, hogy a diákok inkább az angol Roxfortot választják Isten se tudja, hogy miért - kérdezem tőle teljesen random, hogy beszélgessünk, mert nem szeretek csöndben ülni bárkivel is hozzon össze a sors.
Én ilyen vagyok, folyton beszélek, ha tehetem. Bár, az ismeretlenekkel kicsit óvatosabb vagyok, mert vannak rossz tapasztalataim még régebbről.
Ahogy várom a lány válaszát és mustrálom az arcát, eszembe jut egy furcsa jelenet, amit még év elején láttam. Nem biztos, hogy ő volt benne, de azért nem kizárt, eléggé hasonlít arra a lányra, vagyis inkább lányokra.
- Nincs belőled kettő véletlenül? - csúszik ki a számon. - Tudod még szeptemberben láttam, hogy te kint vagy a folyosón, aztán felmentem a közös helységbe és megint ott voltál - ecsetelem neki a dolgot, mert akkor is fura volt ez az eset. Persze, sejtem, hogy ikertestvér van a dologban, de azért jobb, ha megkérdezi az ember.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. október 31. 20:26
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2014. július 9. 16:08 Ugrás a poszthoz

Tanár úr

Szépen, komótosan sétálva közelítem meg az Elemi mágiás termet, ahol éppen órám lesz. Valahogy olyan furcsa belegondolni, hogy ha minden jól megy, akkor idén lesz az utolsó évem, mint tanonc. Persze, ez sok minden múlik, például azon, hogy hogyan sikerül teljesítenem azt a vizsgát, amiről Ádám még nem beszélt túl sokat, sőt, szinte semmit, csak el lett mondva, hogy lesz és annyi. Ettől mondjuk nem lettem okosabb, így megpróbáltam utána nézni, de az se volt valami sikeres kísérlet, mivel a könyvek sem mondtak semmit. Jó, még van időm addig, nem is kevés, de azért szeretném tudni, hogy mi vár rám.
Mikor végre megérkezem a megfelelő ajtóhoz kifújom magam, majd lenyomom a kilincset és belépek a terembe. Itt egyből a tanáromba ütközöm - persze, nem szó szerint -, aki éppen a földön fekszik és nézi a mozgó növényeket. Eleinte nem értem, hogy a növények hogyan tudnak maguktól olyan gyorsan helyet változtatni, aztán rájövök, mikor meglátom, hogy Ádám keze olyan formákat ír le, mint amilyet az indák felvesznek.
- Hát ez nagyon baró - mondom ki hangosan is, megfeledkezve az első számú illemszabályról, mi szerint köszönni is kéne egy nálam idősebbnek, aki mellesleg a tanárom is. - Ő elnézést, szóval jó napot kívánok - pótlom az elmaradt dolgot, majd egyből a tárgyra térek. - Ezt hogy csinálta? Én is csinálhatok ilyet, mármint egyáltalán ehhez a hydromágiát kell használni? - vonom össze a szemöldököm, mert a növények alapján akár terramágiát is alkalmazhatott a tanár úr.  

 
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2014. október 7. 22:48 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen
kis állatkám, avagy Nelpi

Fogalmam sincs arról, hogy mennyi lehet az idő, olyan tíz, tizenegy órára tippelek a kint uralkodó sötétség alapján. Ahogy az ágyamról fekve nézek ki az ablakon, kissé furcsán érzem magam. Körülbelül két napja annak, hogy a három hónapos kis kiruccanásom után visszatértem a kastély ódon falai közé. Ez az idő így, első hallásra kevésnek tűnhet, azonban nekem rengetegnek érződött. Néha, mikor végigmegyek egy-egy folyosón az új és teljesen ismeretlen arcok között kezdem azt hinni, hogy már nem vagyok ide való. Talán jobb lenne feladni ezt az egész auroros dolgot és haza menni Londonba, végleg.
Ahogy ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben rájövök, hogy ez már a depresszió legszélső határait súrolja, így gyorsan felpattanok és megrázom a fejem. Oké, lehet, hogy sok minden megváltozott az elmúlt évek folyamán, de nem kell ennyire tragikusan nézni a dolgokat. Hogy megnyugtassam magam, az állatos sarkom felé nézek, ahol Vénusz és a Csibe édes álmukat alusszák, azonban Nelpi,az én kis sárkányleopárdom kíváncsi kék szemeivel vizslatja az arcomat.
- Na, van kedved sétálni? - mosolygok az állatra, mire az egyből felpattan és puha testével a lábamhoz dörgölődzik, mint egy macska. - Akkor ezt igennek veszem - mosolyodom el.
Megközelítőleg félóra múlva már a faluban bóklászunk, ahol nem sok emberrel akadunk össze, ami egyikünket sem zavar, főleg a Nelpit nem, aki örömmel ugrik bele minden egyes pocsolyába, mely a délutáni eső hozadéka. Eleinte megpróbálok rászólni, hogy ne csinálja, de nem hallgat rám.
Igazából nem figyelem, hogy merre megyünk, így kissé meglepve kapom fel arra a tényre a fejem, hogy csobbanást hallok. Megmondom őszintén; meg is lep, meg nem is a hely, ahová keveredtünk. Meglep, mert nem tudom, hogy Nelpi hogyan vezetett ide, de nem lep meg, mert egy vízelemű állat egyértelműen a vízhez megy, ha megteheti. Én lassan és komótosan, a sálam mögé bújva sétálok a stég végére, hogy megnézzem, az állatkámat miközben a vízben szórakozik.
Ahogy ott állok, azt tapasztalom, hogy teljesen szélcsend van, így egy hirtelen gondolattól vezérelve, kis koncentráció segítségével - színpadias és teljesen felesleges - kézmozdulatok nélkül kisebb hullámokat keltek a tavon. Ez lázhatóan Nelpinek is tetszik, mivel az akciómat hálás kiáltásokkal jutalmazza.
Nem tudom, hogy mióta állhatok a parton, mikor meghallok valami reccsenő hangot, melyre érdeklődve kapom hátra a fejem. A víz hullámoztatását is abba hagyom - melyre egy elégedetlen hang a válasz -, hogy minden figyelmem a mögöttem álló fákra összpontosítom.
- Van ott valaki? Ha igen, akkor azonnal fedje fel magát - mondom, miközben a jobb kezem akaratlanul is, de az övembe csúsztatott pálcámra siklik. Fő a biztonság, ahogy mondani szokás.
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2014. október 11. 15:04 Ugrás a poszthoz

Szalai Dominik
Öltözet

Könyv, toll, lap és tinta. Egy a négy dolog található az előttem lévő asztalon, illetve jaj, majd elfelejtettem, egy bögre teám is van, hogy még véletlenül se mondják azt, hogy csak foglalom a helyet a fizető vendégek elől.
Hétköznap lévén szerencsére nincsenek sokan a teázóban, így csend és nyugalom uralkodik a helységben. Pontosan az a két dolog, melyekre most a legnagyobb szükségem van. Igen, most jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, hogy tulajdonképpen miért a faluban vagyok az iskola helyett. A válasz egyszerű - de nem olyan nagyszerű -, a gólyák. Most van a beköltözési időszak és az Eridon még az átlagosnál is zajosabb, mivel a kicsik kiabálnak, nevetgélnek és szemtelenül gondtalanak. Furcsa visszagondolni, azokra az időkre, mikor még én is ilyen voltam. Lassan hat éve ennek. Istenem, még belegondolni is fáj abba, hogy mennyire repül az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy esőtől ázottan, egy bőrönd társaságában, kissé megilletődve beléptem az iskola kapuján. Akkor még ezt se tudtam, hogy mi fán terem a varázslat és hasonlók, most meg itt ülök a teázóban, egy olyan könyvet bújva, mely annak az alapjait próbálja - ezt a szót kéretik nagyon kihangsúlyozni - velem megtaníttatni, hogy hogyan legyek jó auror.
Persze, ilyenkor gondolkozom el azon, hogy mit is akarok én a rendfenntartásban, elvégre egy legyet sem tudok megölni, nem hogy egy embert bántani, kínozni, lecsukni vagy bármi mást csinálni vele. Nos igen, erre mondta apám, hogy ennél rosszabb szakot akkor sem választhattam volna magamnak, ha fizetnek érte.
De elég is az önsajnálatból, irány vissza tanulni, biztatom magam, miközben tollal a kezemben ismételten a könyv fölé görnyedek, egy újabb kísérletet téve a megértésére.
 
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ginnie Marrywather összes RPG hozzászólása (27 darab)

Oldalak: [1] Fel