36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. szeptember 26. 13:52 | Link

Tilda

Jaj, úgy utálom, amikor Barbie-ként kezel. Most is, látszik rajta, hogy milyen kedvességgel és nagy szeretettel piszkálja a hajamat. Nagyon jó helyen volt az, majd ha zavar én arrébb teszem. De á, hiába is mondanék bármit, Tilda már csak ilyen, sajnos.
- Nem is tudtam, hogy ilyen harcias vagy nővérkém. De jó ötletet adtál – mosolygok rá, és tudom, hogy csak eltúlozta az egészet. Ő még a sajtot is apró falkatokba harapdálja, nehogy valakinek le tudná harapni a fejét, még csak verbálisan sem. Sosem láttam még nagyfokú hévvel kiabálni, vagy azt, hogy a haragját sokáig megtartaná. Persze, a könyvek nem beszélnek vissza, mint tudjuk. Én viszont nem vagyok könyv.
- Jó, legközelebb még bele is rúgok, nem csak fel. Igazán inspiráló tudsz lenni Tilda – nagyon ritka, hogy becézem őt, akkor is inkább gúnyolódásból. Megkapta tőlem az első elismerését x év után, remélem, nagyon díjazza, kac-kac. Előre látom a forgatókönyvet, annyira kiszámítható, az évek alatt kitapasztaltam a reakcióit.
- Felőlem nagyságos úr is lehet, kit érdekel? – kérdezem, széttárva a tenyereimet a testem mellett. Tök mindegy, tanárok, nem azért vannak, hogy szekáljanak, hanem, hogy tanítsanak. Révay, ha nem lenne ilyen jóképű, biztosan utálnám. De az óráján jó őt nézni, még akkor is, ha nem haladok az anyaggal, sőt sokkal jobb őt nézni, mint az órai munkát csinálni.
Eléggé melléfogok, mert még sincs pasija. Nyilván gondolhattam volna rá, de gondoltam hátha.
- Hogyne szoktál volna. Nővérkém az életed 90%-át valamilyen könyvtárban töltöd, nem menő a pasiknál, hidd el… - vonom meg a vállaimat, azonban életében először kuncogásra kényszerít, ami igazán furcsa tőle. Öniróniának is tökéletes volt.
- Igazad van! Lehet, hogy inkább maradok a pasiknál, csak hát nem találkoztam még olyannal, aki bejönne… hosszabb távon, ha érted – kacsintok a nővéremre úgy, hogy értse az utalásomat bizonyos dolgokra. Nem mintha bármi történt volna eddig, de imádom szekálni őt, és ezzel biztos elérek nála némi negatív reakciót. Miközben üldögélek, ő varázsolni próbál, ami nem tűnik sikeresnek elsőre.
- Talán gyakorolni kéne ezt az egyszerű bűbájt. Úgy hallottam Révay szeret külön órát tartani, miért nem jelentkezel nála? Csak előbb fesd vörösre a hajad – nézek rá ártatlanul. Úgy hallottam Révay a vörösökre bukik, vagy olvastam is az Edictumban? Végül is mindegy, de el kéne gondolkoznom némi hajszínfrissítésen. Elmagyarázhatná, hogy mik azok a bűbájok, meg a többit… hmm.
- Ez a büntetés? Csináljak rendet? – eléggé kiakadok, de próbálom türtőztetni magamat. Otthon is állandóan ezt hallom, most meg itt is ezzel jönnek. Az ő asztal, neki kéne rendet tartani rajta.
- Egy tűzvarázslat megteszi, nem? – kérdezem ravaszul vigyorogva és elő is húzom a pálcámat. Mielőtt bármit tehetne suhitok is és egy könnyű varázslattal próbálkozom.
- Pakolj! – szólítom fel a tárgyakat, akik el is indulnak a helyükre. A gemkapcsok visszamásznak a dobozba, a könyvek katonás rendbe indulnak egymás tetejére, a pergamenek összetekerednek. Sajnos nem mind, nem vagyok valami jó varázsló, így muszáj lesz nekem is közbeavatkoznom. Miközben pakolgatok, nézem a nővéremet és azon gondolkodom, hogy miért nem olyan jó fej, mint a bátyám. Oké, nem rossz testvér, csak idegesítő.
- Találtál már itt valami izgis helyet? Úgyis annyit olvasol, hátha van is valami használható infód az iskoláról – nézek rá érdeklődve, hogy  a könyvtár csendjét megzavarhassam. A két jómadár már nem mer ide nézni, nagyon remélem, hogy ez így is marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. szeptember 28. 02:07 | Link

Tilda
27-e délutánja;zárás előtt

*Már napok óta kegyetlenül hideg, esős idő honol az egész környéken. Lengyelországban is ezt a hosszantartó hűvös időjárást nem szerette, ilyenkor mindig rendesen megszenvedett a kezével. Nagyjából helyre tudták hozni azt a csúnya sérülést, amit azon a bizonyos éjjelen szerzett, amikor a főnökei felelőtlen döntést hoztak. Ez az eset hozta azt végül, hogy a rezervátumi gondozói munkakör elhagyását választotta. Szívesebben maradt volna Szedresen és éltek volna hármasban a lányokkal, de utána már ő sem volt az igazi. Magához a munkához sem tudott akkora szenvedéllyel állni, mint korábban, ráadásul a lányaiért felelősséggel tartozott, így muszáj volt valamilyen más alternatívát választania, ami ugye a tanítás lett. Nem kifejezetten szereti, nem ég benne lényegében semmiféle tűz, amikor tanít, de jobb, mint a semmi és kifejezetten jól jött neki ez a lehetőség, hiszen akkor valami egészen más munkát kéne végeznie, például kaphatott volna valami unalmas aktakukac munkát a minisztériumban, amitől még az ifjúság szelídítését is jobban élvezi. Ráadásul rendszeresen találkozna a volt férjével, aki szintén ott dolgozik, úgyhogy mindenképpen ez volt a lehető legjobb választás.
Visszatérve a jelenbe: az ablakát eső csapkodja, de legalább a hőmérő higanyszála nem bukik drasztikusan gyorsan a mélybe. Ettől függetlenül a tartósan hideg idő miatt folyamatosan fáj a sérült keze. Ilyenkorra van egy jól bevált bájitala, amit még évekkel ezelőtt kapott Budapesten az egyik ispotályban, ám ezt nem használhatja ilyen hosszú ideig, mert megszokhatja, ráadásul nagy adagban mellékhatásokkal is jár. Úgy dönt, hogy szétnéz a könyvtárban, hogy miféle főzetet használhatna még, hátha létezik valamilyen, amit maga is el tud készíteni. Jónak mondható ezek a szakterületen, elvégre a sárkányoknak is kellett ezt-azt kotyvasztaniuk. Magára kanyarint egy sötétlila köpenyt, mert nagyon könnyen áthűlnek a kastély falai- pláne, hogy sok diák nyitva hagyja az ablakokat. Az északi toronytól elég messzire van a könyvtár, úgyhogy megszaporázza a lépteit. Nem sokára zárni fog, de legalább nem valószínű, hogy diákokkal találkozik ott. Néhányan már visszatérhettek a szünetről, nem túlzottan örülne annak, hogy ha látnák, hogy ilyen ügyben jár a könyvtárban.
A másik kezével óvatosan lenyomja a kilincset egy rövid kopogás után – most ivott egy fél adagot a bájitalból, de azért nem szívesen terhelné olyannal a kezét, amivel nem muszáj. Valamennyire kétkezesnek szoktatta át magát, csak a precízebb dolgokat végzi a jobb kezével.
Úgy tűnik, hogy jól időzített, mert csak egy lány gubbaszt egy távolabbi asztal mellett. Szemmel láthatóan bele van merülve a könyvébe, úgyhogy nem fog túlzottan figyelni.  Csendesen odalép Tildához, akinek a belépésekor csak biccentett.* - Szia, azt szeretném kérdezni, hogy van-e bármilyen gyógyítói bájitalos könyve az iskolának? Akár a zárolt részlegből is jó. *Elvégre tanár, neki simán lehet oda bejárása, nagyon sokféle dologhoz kellhetnek azok a különleges könyvek.* - Nincs nagy forgalom. *Motyogja tovább, miközben szétnéz a könyvtárban. Sokkal békésebb az egész, hogy szünet van.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 08:47 | Link

Ax

A nyelvnyújtogatást viszonozza ugyanazzal a gesztussal, bár nem teszi közszemlére annyira a sajátját, mint Ax az övét, mert hát ő mégis kislány és illendőség és no, nem illik, csak a nyelve hegyét kidugnia. Sőt, még nyelvet nyújtania sem lenne szabad.
-Szörnyű vagy.- zárja le az egészet hangtalanul próbálva nevetni (könyvtár ugye), mert hát Axel... jajj, igazából borzasztóan aranyos ilyenkor, de ha ilyet mondana, fél, hogy megsértené a férfiúi egóját, és azt azért nem szeretné.
A vizsgáiból elég sok van, tépi is a haját értük, de ambiciózus, szóval valahogy megoldja majd valahogy, csak most mélypontot ütött meg. De lám, ahogy Ax előkerült a semmiből, a kedve mintha rendfokozatokat ugrott volna egyenesen. Főleg, hogy még puszit is kap a fejére, úgy bújik Axelhez, mint egy elveszett kiscica. Mielőtt bárki félreértené: majdnem pelenkás kora óta ismeri ezt a fiút és még azt is elmondaná neki, ha valaki ellopná a szívét, képes lenne Axellel megbeszélni a szerelmi bánatait, annyira jó a viszonyuk, szóval ez teljesen természetes, hogy hozzá bújjon. Nincs ebben semmi mellékzönge egyikük részéről sem. Szerencsére a pillangók és a nagybácsi megmentik a napot egyenesen, de arra is csak kuncog visszafogottan, hogy Ádám gazdag lenne és vonogatja a vállát. Sosem kérdezte erről Ádámot, bár elég ránéznie a nagybátyja házára, meg hogy milyen sulit finanszíroz Nikinek, az unokanővérének. Ádámnak van mit aprítania a tejbe, de erről sosem fogja nyíltan kérdezni. Pofátlanság lenne, és nem akarja megbántani Ádámot.
-Mióta megszülettem.- közli tömören, majd persze érzékelve, hogy ez így sántít, teljesen Ax felé fordul, el a könyveitől, és belefog a rövidített mesébe suttogva.
-A nagyanyám magyarországi volt, azt tudod. Mielőtt kijött hozzánk, szült egy kisfiút itt, Magyarországon. Ádámot. Aztán valahogy nem úgy alakult az egész, ahogy elképzelte, nem lett volna boldog Ádám apjával, legalábbis a nagybátyám szavaiból ilyesmit vettem ki, mikor beszélgettünk róla. Szóval Ádám itt maradt az édesapjával, nagymama kijött hozzánk, összeházasodott nagypapával és megszületett anya. Szóval Ádám anya féltestvére. Rendszeresen találkoztak nyaranta egy idő után, de anya engem nem mutatott be neki. Csak akkor ismertem meg Ádámot, mikor ide jöttem és Kuniéknál összefutottunk. Tudod, a Csontváry rész. Ja, nem tudod, nem kaptad meg a leveleim.- sóhajt egyet, aztán dobol kettőt az ujjával és bólint maga elé egy rövidet, majd megint nekimegy a sztorinak.
-Szóval nagymamám lánykori neve Csontváry. És ugye itt, Magyarországon én vérrokonság szerint velük állok kapcsolatban. Az unokahúgom, Csontváry Kunigunda is itt van a Bagolykőben, a Rellonban, csak ritkán találkozunk. Ő is elfoglalt, gondolom. De na, szóval ott ismertem meg Ádámot és göböztük ki az igazságot, amiről anya nem számolt be. Biztos nem akarta elhallgatni, csak ez nagyinak is nehéz lehetett, hogy hátrahagyta Ádámot. Mégis csak az anyja volt. Ahh, de most már végül is mindegy, mert Ádám itt van és én ennek örülök. Sokkal jobb, ha vele leülök beszélgetni, mint apámmal valaha is volt. Elsősorban azért, mert Ádám mágus és teljesen máshogy viszonyul a mágiához, mint az apám, ezt gondolhatod.- szemet forgat és ezzel be is fejezi részéről az ecsetelést. Axel már látta James Blackwoodot- igazi mugli, de olyan mugli, aki képtelen elfogadni a mágiát, s csak az a szerencse, hogy nem üldözi vasvillával, másképp már a saját lányát is megégette volna valószínűleg.
Na de terelődnek a dolgok arra a megevett, vagy nem evett talárra, és bizony meglepődik, hogy drága barátja rellonos lett, de ettől még ugyanúgy vigyorog rá a pillanatnyi surprize hatás elmúlta után.
-Mi a kékek vagyunk bronzzal keverve, a Levita. A sárga-feketék a navinések, aztán a piros-arany az Eridon, és ti vagytok a Rellon a zöld-ezüsttel, a Sárkányok. – magyarázza az alapvető ismertetőjegyeket a házakról. Az Eridonnak főnixe, a Navinének unikornisa, nekik pedig szfinxük van mellesleg, de erre Axel is rákérdezhet, ha akar. Bár most inkább fogja a fejét a sztori hallatán egy bujkáló mosollyal.
-Istenem, kezdesz olyan közveszélyes lenni, mint én, pedig az nagy szó. Majd szólj, ha elesel a saját lábadban, és versenyezhetünk a legbénább ember címért.- jegyzi meg mosolyogva, miközben magához öleli Axelt és nyom egy puszit a homlokára teljesen lazán, mintha csak az anyja lenne. Szereti ölelgetni ezt a nálánál jóval magasabb mamlaszt.
-Miért, te nem csókolnál meg, ha megmenthetnél?- azért is visszadobja a labdát Axel térfelére egy nyelvnyújtással. A csókot persze nem gondolta komolyan, bár elég érdekes szituáció születne belőle, ha valóban végbe menne a csók. Biztos sok minden átértékelődne egy ilyen hatására.
-Jaaajj, hozd el egyszer. Vagy látogassunk haza. Úgy megölelgetném a picurit. Úúúristen, de aranyos lehet.- tisztára megzakkant most a pici babóca gondolatára – bizonyára a női ösztönöknek köszönhető, hogy ha gyerekről hall (ami nem az apjáé és Claire-é), oda meg vissza lesz a gyönyörűségtől, a kicsi Knutra meg különösen kíváncsi, hiszen Harriet és Axel kisöccse, jóóóval kisebb a testvérektől.
-Na gratulálok, ügyesek vagytok. Nem is szabad egymást piszkálni, ha már testvérek vagytok. Jól tettétek.- dicséri össze-vissza, agyba-főbe Axelt, ahol csak éri. Ha Harriet valaha ide fog járni, őt is hátba lapogatja majd ezért a nemes előrelépésért. Támogatja a békét, mert alapjáraton nagyon pacifista kislány. Azonban mikor a saját közvetlen rokonaira terelődik a szó, bőszen kezd gesztikulálni és szitkozódni- eddig tartott a pacifizmus. Valószínűleg sosem lesz hajlandó már csak makacsságból sem elfogadni azt a két vadidegent az életében.
-De Ama néni más. Ő elfogadta és mára már élvezi is, te mondtad!- jegyzi meg egy fokkal ingerültebb hangon a kelleténél. Nem, nem akarja azt gondolni, hogy az apja érdemelne még egy esélyt. A csudákat! Maradjon tőle távol ő is és a szőke libája is.
-Én hagyom, de ők akarnak papás-mamásat játszani. Hagyjanak engem békén. Engem kicsi koromtól kezdve az anyám, Freyya Ulvaeus nevelt, nem Claire vagy James Blackwood. És elegem van abból, hogy azt hiszik, besöpörhetnek mindent a szőnyeg alá és elengedhetik az anyámat, akit nem is volt hajlandó az a tróger megismerni! Lelépett, mikor két éves voltam, utána is hébe-hóba láttam. James Blackwood elmehet a fenébe! Hamarabb vallom Ádámot pár hónap után az apámnak, mint őt valaha is fogom. Ádám legalább meghallgat és nem úgy néz rám, mint egy űrlényre szokás, félelemmel és tartózkodással. Mintha legalábbis leprás lennék. Nem kérek belőlük.- mindezt roppant gyorsan és fojtott hangon darálja le Axelnek csöppnyi szünetet sem hagyva, hogy közbe vágjon a fiú, s a végén úgy zárja le, olyan hangsúllyal, ami érzékelteti, hogy lezártnak tekinti a témát és nem enged az igazából ebben az egyben.
-Persze, menj csak. Itt leszek, megtalálsz.- feleli most már sokkal enyhébb arckifejezéssel, sőt mosolyogva, no meg a hangsúlya is kellemessé olvadt vissza, nem olyan jeges már. Amennyiben Axel elment, ő visszagörnyed az EVT fölé és próbálja nem elbőgni magát azon, hogy már harmadjára próbálja értelmezni az anyagot, hiába becsukott könyvvel vissza tudna mindent böfögni már most a Morloth-okról. Értenie is kell, amiről majd ír.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 5. 20:30 | Link

Annabell
Az ajkamba harapok, mert bizony tényleg sikerült ötletet adnom neki, bár persze sejtem, hogy nem próbálná meg konkrétan egészbe bekapni mások fejét. Nagy a szája a kiscsajnak, de azért nem annyira. A végén még ő sérülne meg. Az a lehetőség sem épp jó.
- Csak, ha muszáj. De neked egész biztosan nem volt kötelességed elhallgattatni azt a szerencsétlen lányt - mutatok rá a lényegre, de érzem, hogy igazából talán még jobb is lett volna nem kommentálni az egészet. Csak simán megbüntetem, aztán ennyi, és közben beszélgetünk valami egészen másról. Megtanulhatnám már, hogy ha terelgetni akarom, csakazértis pont az ellenkezőjét fogja csinálni. A fordított pszichológia pedig szintén nem játszik, azt is próbáltam már.
- Igazán örülök! - sóhajtok, megcsóválva a fejem, így aztán láthatja, hogy valójában egyáltalán nem. - Néha igazán inspirálva érezhetnéd magad olyankor is, mikor a tanulás fontosságáról beszélek. Vagy csak az olvasásról, az meghozná a kedved a tudásod növelésére. Múltkor például nem hiszed el, miről olvastam!
Azzal, miközben kiosztom neki az elő-feladatát (mert nem ez lesz ám a büntetése, hogy egy pálcamozdulattal elintézze, aztán a hátralévő ötvenöt percet láblógatással töltse, de nem ám), elkezdem ecsetelni, hogy milyen érdekességeket olvastam a mocsári átkokról, és hogy ez miként is kötődik a kötöző bűbájhoz, valamint a vízköpő szörnyekhez, és hogy mindez a tudás mire is inspirált engem. Persze csak miután jót pirultam a pasi kérdésben. Igazság szerint volt egy ügy nemrég.. de talán nem most kellene neki elmesélnem. Habár elterjedtek pletykák, még az újságban is megírták, de úgy látszik hugocskám nem olvassa. Persze, ha könyvet se olvas, miért fáradna az Edictummal? Most mindenesetre kicsit örülök. Inkább a saját verziómat hallja, még azt hallva is halálra cikiz majd, nemhogy a kíváncsi szemek beszámolói alapján.
- Hogy.. hogy érted? - kérdezem gyanútlanul, és értetlenül, mikor végül mégis a férfi nem mellé teszi a voksát a kérdésben. Nem tetszik, ahogy kacsint a végén. Anről van szó, szóval csak valami olyasmi lehet, amivel bosszantani akar, de én persze kérdezek, mert még nem elég lapos az orrom a pofára esésektől.
- Szóval a vörösöket szereti? - kuncogok, és elraktározom az információt. Nem mintha ilyen technikákhoz akarnék folyamodni, vagy valami.. csak.. jól jöhet a tudás. Az bármikor jól jöhet.
Kicsit kiakad azon, hogy rendrakásra fogom, és egy pillanatig azt sejteti, hogy lángba borítja az asztalt, de szerencsére ennyire még nem elvetemült.
- Egyébként, elnézve a te bűbájod, neked se ártana külön órára sietni - jegyzem meg mosolyogva. Nem akarom bántani, szinte majdnem jó is a varázslat, legalábbis olyan rend van az asztalon amilyet már régen nem láthattak itt, a beköltözésem óta egész pontosan. Nem mintha nem tudnék pakolni, de ez a dolog kimerül többnyire a polcok rendben tartásával.
- Tudok jó helyeket - bólogatok egy sort, majd hozzáteszem: - És képzeld, legalább a.. majdnem a feléről nem is olvastam, és csak úgy találtam.
Kap egy nyelvnyújtást is a végére, és abban a pillanatban befordul az ajtón az album, amit magamhoz rendeltem. Átrepül a két diák feje fölött - igaz, csak azért, mert ijedten az asztalra borultak, hogy elkerüljék - és berepül a felemelt kezembe. Kicsit gyorsan érkezik, és a lendület majdnem tovább viszi, de valahogy sikerül megtartanom anélkül, hogy felborulnék vele.
- No, meg is jött - mutatom felé, majd, mielőtt megkérdezhetné, hogy mi ez, folytatom: - Amúgy jó is, hogy mondod, hogy ismerek-e más helyet. Ez ugyanis csak napfényben működik, szóval ezennel áthelyezem a büntetőmunkád helyszínét. Én persze veled tartok.
Nagy ünnepélyesen az ajtó felé intek a kezemmel.
- Csak utánad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. október 6. 12:21 | Link

Tilda

- Hát már hogyne lett volna kötelességem? Nem bírtam már tovább hallgatni a mézes-mázos enyelgését annak a libának – rázom meg a fejem hitetlenül és még a szemeimet is körbeforgatom. Nem értem, hogy Matilda ezt miért nem fogja fel, túltárgyaltuk már ezt, a kis nyálbrigád vezetője megérdemelte, hogy valaki kijózanítsa. Ha pedig már ott voltam, ki lehetett volna jobb személy nálam? Persze örültem volna, ha más is megteszi, de nem zavartattam magam túlságosan, hogy egyedül kellett megtennem.
- Sajnos ezt nem tudom megígérni nővérkém. Tudod unalmas az olvasás… izé, nem tudod – rántom meg a vállaimat, ugyan honnan tudná, ha állandóan azokat a sárga papírok bújja, mint valami… valami… Matilda. Na, igen, nem tudnék rá jobb jelzőt, de például én soha nem bíztattam arra, hogy ne olvasson és csináljon valami okosabbat, mondjuk, menjen el kirándulni, vagy mit tudom én. Nem ő boldogan halna meg, ha eltemetnék élve egy könyvtárban és még végigolvashatná utoljára a Zabhegyezőt. Igen, ő Matilda. Persze belelkesedik, és máris rám zúdítja a mostani olvasmányait. Még ha érdekelne is, most nem tud meghatni vele, mert ő mondja. Aki látta már őt mesélni biztos megért engem. Olyan beleéléssel mondja még a legunalmasabb témákat is, hogy az már fáj. Ráadásul nem vagyok éppen jó kedvemben, ő meg még untat is. Az ajkaimra teszem a jobb mutatóujjam, jelezvén, hogy elég lesz. De biztos, ami biztos, meg is mondom neki a magamét.
- Elég lesz tesókám, halálra untatsz. Inkább büntess meg, addig is csend van – csóválom a fejem, miközben megérkezik az invitója.
- Úgy értem – emelgetem a szemöldökömet és megjegyzem neki, hogy jobb lenne, ha inkább gyakorolná a tudást, nem olvasná. Én pedig elkezdek rendet rakni, de a mágiám besül, amiért újabb megjegyzést kapok, igaz, most megértem. Egy-egy.
- Na, ne mond – fordítom el a fejemet hirtelen és durcásan, még a hajam is arcon vág a sebességtől, amivel elfordulok.
- Komolyan? De utána elolvastad, igaz? – gúnyolódok, és ekkor megérkezik a könyve. Sajnos a kis könyvmolyokat elkerüli, Matildát meg majdnem fellöki. Még jó, hogy el nem harapta a nyelvét, amit rám öltött. Egész mókás volt pedig, nem is tudtam, hogy Tilda tud ilyen is lenni. Gondolom tízévente egyszer, de végül is örülök, hogy nekem mutatta meg kivételes tehetségét a nyelvnyújtogatásban.
- De jó, ott legalább jó a levegő, nincs ilyen büdös – vigyorgok rá mézesmázosan és sietve felemelkedek az asztalától. Kérésére elindulok előtte kifelé, a két srác meg kap egy nem túl kedves pofát, amit feléjük mutatok. A lényeg, hogy nem itt lesz, ez már fél siker, bár még nem tudom, hogy mit akar velem csináltatni és félek, hogy kint fogom a halálom lelni. Az unalomban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 8. 19:13 | Link

Védus
szeptember 27-e
A könyvtár a lemenő nap narancsos fényében fürdött, mikor Matilda becsukta a Kalandor Krónikások Kalandjainak Krónikái című vaskos kötetet. A mű még számára is kissé unalmas volt, noha ezt a világért nem ismerte volna el. Belekezdett, és most már a végére akart jutni, már csak azért is, mert nem akarta elhinni, hogy kétezer oldalon keresztül taglalni lehet, hogy ezek a jóemberek ezer éve amerre jártak, mindenhol hat-hét fogás ételt ettek, és ezt rendkívül fontosnak találták részletesen elbeszélni az utókornak. A könyv nagyrésze valóban a különféle ételkülönlegességek gyakran receptekkel kiegészült felsorolásából állt, és mellesleg olyan kalandokat is említett, mint griffekkel és hárpiákkal való viaskodás.
Levette a szemüvegét, és a kötetre helyezte, majd körülkémlelt a könyvbirodalomban. Csupán egyetlen diák volt bent rajta kívül, így aztán nekiállt készülődni a záráshoz. Még ugyan bőven volt ideje, de nem akart fáklyafényben dolgozni, így amit lehetett, el akart intézni most, hogy mikor idő van, csak az ajtót kelljen bezárnia maga után. Fáradt volt, így legszívesebben rábízta volna a dolgot a lányra, csak az nem lett volna szép tőle. Mégiscsak az ő munkája, vagy mi a szösz.
Ha már szóba került a szösz, nem ártott volna pár polcot leporolni sem, de ehhez végképp nem érzett most lelkierőt. Majd holnap - határozott immár negyedik napja.
Valahogy nem volt most annyira toppon, elakadt a kutatása is egy ideje, és a húgát se tudta elcsípni soha, hogy kicsit a fejére nőhessen. Ez nyilvánvalóan azért volt, mert Annabell nem akarta a dolgot túlzottan hagyni megtörténni.
Az egyhangúság, az kezdte kicsit kikészíteni. Hihetetlen módon szeretett volna mást is csinálni, mint a könyvbárban ülni, dolgozni és olvasni. Ez a felismerés egészen meglepte, hiszen azt hitte ennél jobb dolga nem is lehetne neki. Úgy tűnt azonban, hogy az apjának igaza van, és többre született. Csak még nem találta meg azt a könyvet, amiben választ találhatna arra, hogy mire is.
Ez a könyv pedig nyilvánvalóan nem lendíti a dolgot előrébb, gondolta, de mit volt mit tenni. Gondolatai fonalán aztán az ajtó halk nyikorgása akadt fent, figyelme így aztán a belépő Szendrei Véda tanárnőre terelődött. Mosolyogva visszabiccentett, és türelmesen várta, míg a nő közelebb lép hozzá. Kicsit mintha feszélyezve érezte volna magát. Talán ki kellett volna szellőztetnie - ötlött Matildának eszébe, majd további kellemetlenséget okozó jelenségek kutatásából szétnézett, hátha kiszúr valamit, ami miatt egész nap senki nem nézett be hozzá, de nem látott ilyesmit, és a levegő sem volt különösebben áporodottabb a szokásosnál.
- Sz.. öhm, helló - köszön kissé bizonytalanul, mert bár már pár alkalommal beszélt vele, ez nem jelenti azt, hogy biztos benne, hogy tegeződhet, vagy a nő a kölcsönös magázódás híve még akár diákokkal is. De végül nem is tűnődik sokat a dolgon, mert kérdéssel is fordultak hozzá, ami fontosabb.
- Nos, vaaan, igazából több is - vakarja a fejét, és pálcáját előhúzva néhányat suhint a polcok felé, mire két-három kötet suhan elé, és rendeződik szépen egymásra előtte a pulton. - A zárolt részlegben is van egy, de az.. nos, hogy is fogalmazzak.. olyan praktikákat taglal, melyeket nem biztos, hogy manapság megtűrnének főleg egy iskola falai között.
Nevetgél is egy sort mellé, de zavartan abba is hagyja gyorsan, mert még azt sem tudja, milyen céllal is kutat a tanerő. Lehet komoly dologról van szó, és nem kéne viccre vennie a dolgot.
- De persze előkereshetem.
Közben nekiáll fellapozni az elé került könyveket, és egyenként félretenni őket. Közben olyasmiket motyog, hogy "ja nem, ez kissé elavult" és "hoppá, ez nem is az", végül felpillant Védára.
- Ami azt illeti, kaptam néhány címet Chaskétől.. mármint izé, Tsosie gyógyítótól.. - kissé elvörösödve folytatja: - És már sikerült is találnom egy boltot, ahol beszerezhetek közülük egyet-kettőt, csak még nem kerítettem sort rá.
Látszik, hogy kissé kényelmetlenül érinti, hogy bár roskadásig van némelyik polc, mégse tudja maradéktalanul teljesíteni pláne egy tanár kérését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 09:51 | Link

Runa

*Néz egy nagyot arra a megjegyzésre, és megrázza a fejét vigyorogva, miután már sikerült elfojtani a nevetési kényszerét. Van ennél komolyabb válasza is, ami azt illeti. Abból, ahogy vállat von, már lehet is tudni, hogy most az fog következni.*
- Nem, csak ahogy néztem, itt több hangsúlyt fektetnek a zenére. Tíz év után nem fogok lemondani a hegedűről, csak mert Roxfortban valami másra helyezik a hangsúlyt. Még a Beauxbatons jöhetett volna szóba, de je ne parle pas elég jól le français. *válaszolja nagyon is komoly képet vágva. Nem mondhatni, hogy nem ismerné a nyelvet, elvégre van egy nagynénje, akinek francia a férje és csak ragadt rá valamennyi, el nem adják, de ettől még az iskolával nem boldogulna. A rokonság emlegetésére azért elkerekedik a szeme. Meglepetten pislog Runára, majd megvakarja a tarkóját és tanácstalanul széttárja a két kezét egy fejrázás közepette.*
- Öööhh... nem, ezt valahogy eddig elfelejtetted említeni. Kuni? Az meg ki? Runa, másfél év alatt így felszaporodott a családod? Most komolyan, tudom én, hogy az alapján a mitoizé er-en-es... nem... inkább dé-en-es lesz... szóval az alapján gyakorlatilag majdnem mindenki rokon mindenkivel, de azért még ez bonyolult. Szóval... ha jól értettem, van egy bűntudatból soha nem emlegetett nagybátyád, akit az elmúlt másfél évben fedeztél fel és egy sereg rokonod. A festő Csontváry is közéjük tartozik?*kérdezi, csak hogy tisztában legyen végre mindennel, mert eddig csak az jött le, hogy az elmúlt másfél évben a lány megismerte egy sereg új rokonát, akikről ő eddig nem is hallott.*
- És nincsen úja a nap alatt. Roxfort kettő-pont-nulla. Oké, oké... mielőtt megjegyeznéd, tudom, hogy Lupin az alapító... vagy az egyikük. Olvastam az iskola történetét, de a fene se emlékszik már mindenre, csak az biztos, hogy az öreg ezek szerint nem tudott elvonatkoztatni különösebben attól, amiben felnőtt. *von vállat, ha már a házak és a színeik merülnek fel, majd hirtelen rázza meg a fejét arra, hogy közveszélyes lenne.*
- Én? Dehogy, csak szétszórt. A fejem is elhagynám, ha nem a nyakamon lenne... *mondja unott képet vágva az egészhez, közben megemelve a kezét mutatja azt a bizonyos egyértelmű jelét annak, hogy ez szerinte blabla, Runa is tudhatja, hogy ezt a húga szokta folyton megjegyezni. Többnyire akkor, ha valakivel közli, hogy ja ő itt mellette éppen a bátyja. Szemforgat a csók emlegetésére és megvonja a vállát tanácstalanul.*
- Nem tudom. Ha nagyon muszáj lenne, lehet rávenném magam, de egyébként meghagynám a megtiszteltetést hercegeknek, grófoknak, válogatott cigánylegényeknek. *ölti ki a nyelvét ismét, ma már sokadjára. Igazából el se tud most képzelni olyan helyzetet, hogy megcsókolja a lányt, elvégre Runa a legjobb barátja, sose nézett rá másképp.*
- Eljöhetnél hozzánk megismerkedni vele. Szerintem szeretni fog. Csak számíts rá, hogy éppen kis nyálgép, esőköpenyben érdemes megközelíteni. Egyelőre. *vigyorodik el a kisöccse említése által kiváltott nagy lelkesedésre. Azért imádja azt a kis lurkót, annyira elképesztően aranyos és  imádni való. Vigyorogva vállat von arra, hogy de ügyesek, mert ez bizony nagy többségben Knut érdeme, majd megcsóválja a fejét arra a nagy lelkesedésre. *
- Runa, eleinte Ama néniék is fontolgatták a válást, és túl sokat nem láttál abból, ami náluk zajlott, de végül is igen, más. Annyiban, hogy mostanra elfogadta a tényállást nagyjából. Viszont, és ezt nagyon komolyan mondom, bármennyire is ellenszenves az apád. Ugyanúgy joga van neki is boldognak lenni, mint bárki másnak, és gondolj bele, mennyire lehet ijesztő szembesülni egy világgal, amiről addig fogalmad se volt, hogy létezik és gyakorlatilag félelmetes, sőt veszélyes, te meg nem tudod megvédeni magad. Szerintem egyszerre szeret és fél tőled, de persze ez csak az én meglátásom. Viszont most tényleg jobb, ha megyek, mielőtt elkap egy prefektus. Majd még jövök akkor erre. Jó tanulást és ne hajszold agyon magad. *köszön el, miután megosztotta a meglátásait, majd még nyom egy puszit Runa feje búbjára, aztán már megy is. Mielőtt eltűnne a polcok között, visszafordul még integetni egy sort, majd rohan is az ideiglenes szobájába meglesni, hátha megszáradt a talárja mostanra.*
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leila Shine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
Írta: 2013. október 27. 21:13 | Link

David

Már lassan egy hónap telt el az évkezdet óta, és Leila még mindig nehezen fogta fel, hogy átment a vizsgákon. Az első napon meglepődve vette tudomásul, hogy immár ő is végzős, és hogy mégsem bukott meg ezúttal. Viszonylag meg volt elégedve az órarendjével és a lyukasóráinak számával, de a tanulnivaló mennyiségével kevésbé. Az eddigi években sokszor megúszta a tanulást a kviddicsre hivatkozva, de idén erről is le kellett mondania, hogy kellőképpen fel tudjon készülni a VAV-ra.
Kivételesen a lyukasóráit sem a kviddicspályán töltötte, hanem egy szinte teljesen üres pergamen társaságában a könyvtárban. Látszott rajta, hogy tekintetével folyamatosan figyelemelterelő tényezők után kutakodik, és bármit megtenne, csak hogy ne kelljen további melodimágiai bűbájokat jegyzetelnie.
Mielőtt leült volna a tanulósarokba, útban a szakirodalom felé, levett egy kisebb kötetet a "Mágikus vicckönyvek" polcról. Írás közben többször is lopva belepillantott, és bár ő kisebb erőfeszítésekkel vissza tudta fojtani a nevetését, a kismalac a 32. oldalon többször is elégedetten felröfögött. Ilyenkor a könyvtárosnő megvető pillantásokat lövellt a levitás felé, akinek alkalma sem volt megvédenie magát, és felháborodni azon, hogy az ő csilingelő nevetését összekeverik egy disznóéval.
- A melodimágia ugyanúgy rendelkezik különböző varázsigékkel, mint - kezdte körmölni Leila, aztán kedvetlenül áthúzta a "rendelkezik" szót, és megfelelőbb ige után kutatott. Ennél sokkal jobban élvezné, hogyha kipróbálhatná az új seprűjét az aréna fölött, és fölszállhatna felhők fölé, ahol kacskaringózva különböző formákat írhatna le a levegőben, miközben a szurkolók hangja távoli zümmögésként hatolna a fülébe...
Ekkor a szőkeség feje lassan előrebukott, és a szfinx halkan szuszogva elaludt.
Utoljára módosította:Leila Shine, 2013. október 27. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levitás. ex-CSK, álomcsapat. Örökbefogadó. Exprefektus. lzkwjehylko-tulajdonos.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 30. 11:46 | Link

Eddie

Na szóval, akkor vegyük át, hogy milyen óráim lesznek még. Most van egy lyukas órám, a következő pedig jóslástan lesz, azután pedig reptan, és egy bűbájtan. Remek, akkor valamelyikre, mondjuk a következő órára, amim lesz, nem ártana valamit tanulni, vagy könyveket átnyálazni, hogy egyáltalán legyen valamicske fogalmam arról, hogy mi is ez az egész, mert jelen pillanatban semmit nm tudok. Jó, ez talán egy egy kicsit túlzás, nem igaz hogy semmit nem tudok, csak nagyon kevés annak a száma, amit tudok. Mivel lyukasórám van, így legalább át tudok nézni egy esetleg két könyvet is, tanulás címszó alatt. Jobb mintha megint büntit kapnék mert olyan emberbe botlok, aki még csak hírből sem ismeri a kedvességet. A könyvtár felé veszem az irányt, mivel ott valamelyik nap láttam egy könyvet, aminek a címe elég érdekesen hangzott, nem mellesleg pedig a jóslástanhoz kapcsolódik, szóval duplán jó. Mogyoró most kivételesen nem követ, mivel ilyenkor, mikor órák vannak berakom őt az állatsimogatóba, aminek nem igazán szokott örülni. Inkább lenne velem, és menne órákra, minthogy több állattal legyen összezárva. Először még szökéssel is próbálkozott, az nem sikerült neki, így kénytelen volt beletörődni, hogy délelőttönként nem lehet velem. Hamar elérek a könyvtárba, bár az már egy kisebb fejtörést okoz, hogy hol is láttam azt a könyvet, de végül is megleltem. Visszamegyek az asztalokhoz, ahol csak 1-2 diák van, kiknek szintén nincs most órájuk, és gondolom ezért választották a könyvtárat, pihenés, olvasás céljából. Kinyitom a könyvet, s elkezdem olvasni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eddie Lightwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 52
Írta: 2013. október 30. 12:17 | Link

Keiko

Imádok elsősnek lenni.Hál' istennek kevés az óra számom,és még lyukas óráim is vannak!Ez az iskola jobb mint gondoltam.Jöttem rá erre,mikor megnéztem az órarendet reggel.Eddig volt egy bűbájtanom,meg átváltoztatástanom.Majd ha minden igaz,és nem vagyok annyira suta,akkor most két órám lyukas.Utána meg egy önismeretem lesz majd egy sötét varázslatok kivédése.Addig is gondoltam lekászálódok a toronyból és megkeresem a könyvtárat.A folyósok többé kevésbé kivoltak hallva,így miután útbaigazítást kértem egy diáktól,a könyvtár fele menet elkezdtem halkan énekelgetni egy dalt.Szeretek énekelni,csak sajna nem tudok.Na jó,valamennyire tudok.Általában akkor énekelek,mikor jókedvem van.Nem is értem most,hogy lehet jókedvem.Ugyan úgy depressziós vagyok,ugyan úgy zavar,hogy ennyi ember vesz körül,akiket nem is ismerek és vannak vagy százan!De mindegy is,néha már magamat sem értem.Hamar megtaláltam a könyvtár ajtaját,elhallgattam.Ha összefutnák a könyvtárossal,biztos nem tenne valami jó benyomást elsőre az,ha első látogatást úgy kezdem,hogy énekelve bevonulok a csöndes könyvtárba.Így befogtam a számat,a fülbemászó dallam a fejemben maradt továbbra is.Benyitottam.Ehhez fokható könyvtárat még nem nagyon láttam,de nagyságától eltekintve,majdnem ugyan olyan volt mint egy szokványos mugli könyvtár.Körülnéztem,épp csak pár diák volt a könyvtárban.Hála istennek..Nem bírom a tömeget.Órákra is inkább akkor indultam,mikor már kevesebben voltak a folyósokon. Elindultam könyvet keresni.Sokan kise néznék belőlem,hogy szeretek olvasni.Pedig imádok!Jó, a tankönyveket nem nagyon bírom,de azokat is elolvasom,ha érdekel.Szeretem még a képregényeket,meg bármilyen érdekes történetű könyveket.De átkokról és bűbájokról is szívesen elolvasok könyveket.Első ránézésre,nem is hittem volna,hogy ennyi könyve van az iskolának.Elindultam az egyik könyves polc mellet,aminél az átváltoztatástan könyvek voltak.Gyorsan átfutottam a címüket,hogy melyiket lenne értele kivenni és olvasgatni.Pár perces keresgélés után,meg is akadt a szemem,egy könyvön.Érte nyúltam,hogy kiszedjen,de amilyen szerencsétlen vagyok,pont levertem egy csomót.Nem kis hangzavart keltve vele a könyvtárban..
Utoljára módosította:Eddie Lightwood, 2013. október 31. 12:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet."
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 30. 14:54 | Link

Eddie

Ez a könyv valóban nagyon jó, legalábbis szerintem az. Mondjuk én szeretem a jóslástant, ezért érdekelnek is az ilyen dolgok, és így le is foglal 1-1 ilyen könyv olvasása. Mondjuk engem bármilyen könyv lefoglal, csak legyen jó vaskos, és legyen értelme, ne csak valami fura hablaty legyen az egész, aminek semmi értelme. Szokásomhoz híven, most is teljsen belemerülök a könyv tartalmába, egyre jobban rabul ejt, s én kizárok minden zavaró tényezőt, ami gátolna abban, hogy teljes mértékben a könyvre koncentráljak. Magyarul nem foglalkozom a külvilággal, még egy kis légy zizegését sem hallanám meg, ha mindenki teljes csöndbe burkolózna. Én mindig ezt szoktam csinálni, így legalább könnyebben megértem a könyvet, és az esetleges rejtett mondanivalóját, amit át akar adni az olvasónak. Ebben a könyvben mondjuk ilyenről sző sincs, mert ez csak kész tényeket közöl, és olyan dolgokat, amik mindenki száméra könnyen megérthető. És termésteresen a jóslástanhoz kapcsolódik. Különféle jóslási módszerekről van benne szó, mik mind egytől egyig nagyon érdekesek, és könnyen megérthetőek. Az ember nem is gondolná, hogy ennyiféle jóslási fajta létezik, de igen, s mindegyik más és más, különböző, de mégis vannak köztük hasonlóságok. Olvasásomból egy nagy puffanás ránt ki. Fejemet a hangforás irányába fordítom, és meglátok egy srácot azt egyik polcsornál, mellette pedig több könyv is hever a földön. Senki nem menne oda segíteni neki, neem, inkább nézik őt, és halkan kuncognak rajta, hogy milyen béna. Na, ilyen faragatlan embereket is ritkán lát az ember, nem hogy segítenének neki, nem az náluk úgy látszik luxus. Így kénytelen vagyok én felállni, és odamenni hozza, de még mielőtt ezt megtenném, egy szúros pillantást vetek rájuk, mire azonnal elhalgatnak. Legalábbis addig, míg el nem megyek onnan.
- Szia! Segíthetek? - kérdem, majd meg sem várva válaszát leguggolok, hogy felszedjek néhány könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eddie Lightwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 52
Írta: 2013. október 30. 20:03 | Link

Keiko

Amint leestek a könyvek,halk kuncogást hallotam.Nah,megint megcsináltam..két percre se vagyok a könyvtárban és már leégetem magam és kiröhögnek.Oda se figyeltem,mikor egy lány termet melettem és megkérdezte,hogy segíthet-e,de válaszolni se volt időm,mert már rögtön felkapott két könyvet,hogy a helyére tegye.- Igen,köszi - feleltem kissé zavartan,mert még mindig azon kattogot az agyam,hogy mennyire lejárattam magam.Próbáltam lazának tűnni,hisz csak leestek a könyvek,és most komolyan..ezen izélek?! Már magamra se ismerek.Eddig észre se vettem,hogy mennyi könyvet vertem le.Ha nem volt vagy három tucat könyv a padlón,akkor egy se.Mielőtt visszaraktam volna őket,megnéztem a címüket,és ami érdekes volt,azt félre raktam magam mellé.Így,mire végeztünk négy darab,félre rakott,érdekes olvasmánynak ígérkező könyv feküdt melletem.
- Kösz a segítséget - mondtam a lánynak mikor, az utolsó könyv is visszakerült a helyére.- Amúgy Eddie vagyok - mutatkoztam be.Bár kissé cinkes volt,még mindig a helyzet,de próbáltam valamennyi önbizalmat mutatni..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet."
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 30. 20:44 | Link

Eddie

A srác kis műsora kizökkent a könyvből, és ismét visszacsöppenek a valóságba, ami jelen esetben nem túl kedvező a srácnak. A mutatványát, vagyis hogy véletlenül leboritott néhány - tucat - könyvet a polcról, jó kedvre derítette az itt jelen lévő néhány diákot. Persze csak bennem van annyi kedvesség, és jóindulat, hogy segítsek szegény gyereken, mert a többiek a fülük botját sem mozdítják, csak röhögcsélnek magukban. Odamegyek, és megkérdezem, hogy segítsek-e, de persze választ nem igazán várok, mert nálam ez már alap dolog, hogy segítek. Nem bírnám végignézni, hogy ő itt egyedül szenved a könyvekkel, a többiek meg csak nevetnek rajta. Mondjuk megtehetném azt is, hogy kisétálok, én mégis ezt a megoldást választom. A könyvek végül hamar a helyükre kerülnek, és sor kerül a bemutatkozásra is.
- Nincs mit. - Felelem egy mosoly kíséretében. - Én Keiko vagyok. - mutatkozom be. Látom, hogy kicsit zavarja, ami az imént történt és talán kellemetlenül érzi magát emiatt, így valamit mondanom kell, hogy megnyugtassam. - Velük meg ne foglalkozz - mutatok hátra a még mindig halkan nevetgélő néhány gyerekre. - Az ilyen bárkivel elofordul. Nem akarsz leülni? Gyere. - invitálom őt az asztalhoz, oda, ahol én is ültem, s a könyv még mindig ott van, kinyitva ugyanannál az oldalnál, ahol otthagytam.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 30. 20:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eddie Lightwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 52
Írta: 2013. október 31. 12:06 | Link

Keiko

A lány,megkérdezte,hogy leülök-e hozzá,de mire válaszolhattam volna,ismét megszólalt.'Gyere'. - Oké,köszi - mondtam és lehajoltam a négy kötet könyvért,és elindultam Keikoval egy asztalhoz,amin egy nyitót könyv hevert.Táskámat ledobtam a földre,leültem,a könyveket meg leraktam az asztalra.- És,amúgy melyik házba vagy beosztva? - kérdeztem rámosolyogva,miközben a könyvek cimét vizsgálgattam,hogy melyiknek kezdjek neki.Sikerült találnom három átváltoztatástan könyvet és egy mágiatörténet könyvet.Utóbbit nagy valószínűséggel,egy diák tette vissza hanyagul a polcokra,azt se figyelve,hogy nem is oda való.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet."
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. október 31. 18:32 | Link

Ginnie

A napja szabad volt, ennek fejében elindult a kastély felfedezésére: első sorban a könyvtárat akarta megkeresni, mert konkrét célja volt valami jó kis olvasmány után járni. Ikerhúgával ellentétben ő nem csak a tanulás miatt járkált ilyen helyekre. Körülbelül fél órás eltévelyedés után lassan megtalálta a díszes ajtót, amin belépve igencsak nagyot nézett : se szeri, se száma a könyveknek, na, most hogy válasszon olyat, ami a jóslással avagy állatokkal kapcsolatos?
Vékony kis ősz kabátját egy üres fogasra helyezte, miután túlesett a kezdeti meglepettségen, és félig-meddig tanácstalanul veselkedett neki a könyvvadászatnak.

Azért abban is reménykedett, hogy a betűfalás és, jó, némi tanulás mellett mg ismerkedni is tud egy kicsit a többi diáktársával, és hátha még barátokat is találhat - bár ezt más házaktól nem igazán remélte abból fakadóan, amit tesójától hallott. Azt már haladásnak vélte, hogy a szellemek nem rettentek el tőle - talán mert még nem fagyasztott meg semmit és még nem is hergelte fel ahhoz semmi. És semmit sem érzett meg, amiért idegeskednie kelljen...
Szép lassan, a könyvtároshölgy segítségével sikerült néhány könyvet előkeríteni a keresett témakörökben, aztán leült egy közelinek ítélt asztalhoz olvasgatni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 31. 19:11 | Link

Eddie

A srác, aki az Eddie névre hallgat követ az asztalhoz, ahol előzőleg hagytam a könyvet, ahová le is telepszünk. Időközben az a néhány diák, aki itt volt már fel is szívódott, így csak mi ketten vagyunk, még persze a könyvtáros, de ő el van foglalva a saját dolgaival, még azzal sem foglalkozott különösebben, hogy Eddie ekkora hangzavart csapott, csak egy rosszalló pillantást vet felé, ezzel el is intézi a dolgokat.
- Levitás vagyok. És te? - kérdem egy halvány mosollyal az arcomon, majd ismét kezembe veszem a könyvet, majd folytatom az olvasást, hisz ezért jöttem ide, és szerintem Eddienek is az a feltett szándéka, hogy a tudásának skáláját színesítse, vagy csak egy jót olvasson. Csak pár sorral jutottam tovább, mert figyelmemet folyton elterelte a mellettem ülő srác, noha semmit nem mond, vagy tesz, csak olvas ő is. De társaságban valamiért nem tudok az épp olvasott könyvre figyelni, hanem inkább beszélgetnék azzal, aki a társaságomban van. És most is ez a helyzet, így leveszem a könyvet, és egy bájos mosoly kíséretében Eddiere nézek.
- Hányadikos vagy? Bár ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy gólya vagy. - vigyorgok a srácra. Remélem eltalálom, hisz a megérzéseim általában jók szoktak lenni, és ez is az volt.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 31. 19:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 31. 19:16 | Link

Hanga és Matilda
nov. 2. nem sokkal takarodó előtt


Mivel kiolvastam a nagyitól kapott könyvet, így nem sokkal a „műszak” előtt a könyvtár felé veszem az irányt, hogy szerezzek egy kis olvasnivalót. Persze, így végzősként inkább a tankönyvet kéne olvasnom, de nem visz rá a lélek, hogy azokat a jól megírt könyveket hagyjam kallódni, ahelyett, hogy olvasnám őket.
Amikor belépek az ismerős helységbe megcsap a könyvek jellegzetes illata, ami semmihez sem fogható. A lépteim már célirányosan mennek a kiválasztott polc felé, ahonnan a legtöbb könyvet már elolvastam az elmúlt évek folyamán. Ahogy a borítókat mustrálom, kezdek rájönni, hogy lassan tényleg csak a tananyagot tudom majd olvasni, hacsak nem küldetek otthonról egy kis irodalmat. Egy hosszabb keresgélés után találok két regényt, amit még nem olvastam. Az egyik valami kviddicses, szerelmes történet, a másik meg valami párbajozós, középkori dolog. Egyik sem kifejezetten az érdeklődési köröm, de unaloműzőnek megteszi.
Mivel még van egy kis időm a takarodóig, úgy döntök, hogy leülök és beleolvasok abba, amit találomra kiválasztok. A szokásos asztalom felé veszem az irányt. Annál ismerkedtem meg Emmával, ott vesztem össze Yarral és ott készültem a vizsgáimra is. Lehet, hogy hülyeség, de egészen a szívemhez nőtt az a fa bútor.
Amikor a fent említett tárgyhoz érek, egy rövid pillanatra megtorpanok, mert egy ismeretlen ismerős ül ott. Ezt azért így mondom, mert ugyan névről nem ismerem a lányt, de ő volt az, aki a partin puncsos lufival találta el Caiust. Erre a gondolatra elmosolyodom, majd határozott léptekkel elindulok felé.
- Szia, Puncsos lány! Szabad ez a hely, vagy menjek máshová? - kérdezem tőle mosolyogva, de a válaszár nem várom meg, hanem egyből leülök az egyik székre. - Még nem találkoztunk így face to face, csak láttalak az Eridonos partin. Az én nevem Ginnie, és benned kit tisztelhetek? - kérdezem tőle, miközben lekönyökölök az asztalra, hogy jobban rálássak.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. október 31. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 31. 19:25 | Link

Hanga és Ginnie


Viszonylag eseménytelenül telt Matilda mai napja is, ha nem számítjuk azt a pár kósza szellemet, akik úgy döntöttek, unalmukban átrendezik kicsit a könyvespolcokat, mindezt úgy, hogy a lehető legkisebb logika se legyen az új "rendben". Szerencsére viszonylag hamar észrevette a rendetlenkedőket - épp nem olvasott semmit, ami teljesen kizárta volna a külvilágból - így nem volt olyan nehéz rendet rakni, mintha csak az akció végén eszmél fel.
Diákok is jöttek-mentek, nem sok, de elég, hogy ne tudjon még két könyvet kiolvasni. Ez azért jól jött, mert néha már komoly fejtörést igényelt, hogy mi is legyen a következő, amíg viszont megvolt, nem volt ilyen gond. Estefelé, mikor már odakint sötétedni kezdett, egy elsős lány lépett hozzá, miután látványosan körülnézett. Tilda elmosolyodott mikor meglátta, látszott a kis nebulón, hogy lenyűgözte a könyvek rengetege.
- A jóslással kapcsolatos olvasmányok, jóskönyvek, álmoskönyvek ebben a sorban vannak, ott hátul - magyarázta, aztán egy pillanatra megakadt, majd kezét, mellyel az irányt mutatta kicsit arrébb irányította. - Illetve nem.. most épp itt vannak, a sor elején. Volt némi kavarodás ma délelőtt, és ez úgy maradt úgy látszik.
Úgy döntött, most nem áll neki visszarendezni, mert a jóskönyvek helyén lévő kötetek elég nagy valószínűséggel valahonnan egész máshonnét hiányoztak. Pálcája néhány mozdulatával begyűjtött pár legendás állattal foglalkozó tankönyvet és lexikont is, és mindet a legközelebbi asztalra küldte.
- Ha szükséged van még valamire, csak szólj bátran! - mondta, majd visszaindult a dolgára.
Egy idősebb diáklány is felbukkant, épp ekkor kapott le egy második könyvet is magának, majd célirányosan megindult arra, ahonnét Matilda éppen eljött. Egy mosollyal köszöntötte őt is, majd befordult abba a sorba, melyben a kavarodást hagyta. Nem volt hozzá kedve, de csak rá kellett jönnie, hogy ez nem maradhat így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. október 31. 19:58 | Link

Ginnie és Matilda

Kedvesen mosolygott a könyvtárosnőre, miután a egy laza pálcaintéssel odahívta a könyveket.
- Szabad megkérdeznem, ezt hogy csinálta? - kíváncsiskodott. Ez bizony neki is igencsak jól jönne néha ez a kis varázslat a hétköznapokban: szokása időnként óriási kupit gyártani maga körül, és nem lenne rossz, ha megtalálná néha a holmijait a maga kis környezetében.

Miután leült a legközelebbi asztalhoz, nemsokkal később egy idősebb diáktársa is felbukkant. Ahogy Ivi ránézett a lányra, egy pillanatra elmerengett, tekintete révedő lett. Sose szerette, ha egy-két megérzése előjön olyankor, amikor társasága akadt.

A Puncsos Lány megnevezésre tért magához, megrázta a fejét, majd elmosolyodott.
- Persze, szabad. Kertesi Hanga Ivett vagyok, de inkább az Ivettet használom. Azt jobban szeretik az emberek. - válaszolt a lány mindkét kérdésére.
- Caiusnak hívják, akit eltaláltam, ugye? O-ó... remélem, nem sértettünk meg senkit Teóval. Mondjuk azt láttam volna. - csevegett vidám hangon.
- Ginnie Marryweather, prefektus, igazam van? - Nem szívesen csalódott volna a "megérzésében".
Körülbelül olyan 4 könyv tornyosult előtte, szép vastag példányok. Épp egy jóslástannal kapcsolatost sikerült beszélgetés közben a kezébe emelnie.
Utoljára módosította:Kertesi Hanga Ivett, 2013. október 31. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 31. 20:25 | Link

Hanga és Matilda
nov. 2. nem sokkal takarodó előtt


Hanga - mert mint kiderül ez a neve - bemutatkozik, majd közli, hogy a második nevét jobban szereti, mint az elsőt. Szerintem ez hülyeség, a Hanga sokkal szebben hangzik, mint az Ivett, de ahogy akarja. Én se szeretem a teljes nevemet, ezért is becéztetem magam. Furcsának találom, hogy tudja ki vagyok, de nem teszem szóvá, elvégre a prefektusok elég ismertek, legalábbis azt hiszem.
- Nem - rázom meg a fejem. - Nem hiszem, hogy megsértettétek volna, egyébként is, visszavágott a saját puncsos lufijával - vonom meg a vállam, miközben emlékeztetem arra, hogy azért nem csak a fiú kapott a nyakába egy adag puncsot, hanem ő is. - És igen, eltaláltad, hogy ki vagyok. Bár, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az igazi nevem Virginia és ezt becézik Ginnie-nek, de igazából mindegy - legyintek egyet, mert tényleg az.
Ahogy szemügyre veszem az előtte lévő könyveket, kicsit meglepődöm. Én az ő korában - is - inkább a ponyvaregényekért és nem a tanulnivalóért jártam be a könyvtárba. Mindenesetre jó tudni, hogy a következő generáció ilyen szorgosan készül a jövőre.
- Azt hiszem, hogy nagy érdekelhet a jóslás és az azzal kapcsolatos dolgok - teszem azért mégis szóvá a dolgot, mert egyszerűen nem bírom ki. Az ég szerelmére, 14 éves, idén kezdte az iskolát, nem kéne ennyire hajtania magát, még van erre négy éve. Az első év arra van, hogy az ember megismerkedjen a hellyel, a környezettel és a háztársaival, meg úgy mindenkivel, legalábbis én erre használtam fel.
- Egyébként, miért a Bagolykőbe jöttél? Persze, ez egy jó iskola, de sokat hallani arról, hogy a diákok inkább az angol Roxfortot választják Isten se tudja, hogy miért - kérdezem tőle teljesen random, hogy beszélgessünk, mert nem szeretek csöndben ülni bárkivel is hozzon össze a sors.
Én ilyen vagyok, folyton beszélek, ha tehetem. Bár, az ismeretlenekkel kicsit óvatosabb vagyok, mert vannak rossz tapasztalataim még régebbről.
Ahogy várom a lány válaszát és mustrálom az arcát, eszembe jut egy furcsa jelenet, amit még év elején láttam. Nem biztos, hogy ő volt benne, de azért nem kizárt, eléggé hasonlít arra a lányra, vagyis inkább lányokra.
- Nincs belőled kettő véletlenül? - csúszik ki a számon. - Tudod még szeptemberben láttam, hogy te kint vagy a folyosón, aztán felmentem a közös helységbe és megint ott voltál - ecsetelem neki a dolgot, mert akkor is fura volt ez az eset. Persze, sejtem, hogy ikertestvér van a dologban, de azért jobb, ha megkérdezi az ember.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. október 31. 20:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. október 31. 20:54 | Link

Ginnie

Ó, ő nem teljesen tanulási céllal érkezett a könyvek közé, sokkal inkább érdeklődésének megfelelő olvasmányokat keresett, és talált is némi segítséggel.
- Igen, de ha nem a puncsot javaslom, akkor Teó képes lett volna művért csenni valahonnét, abból meg nem lett volna köszönet - fintorodott el a kis srác partiesti ötletétől. Még jó, hogy meg lehetett fékezni és a puncsra rá is kapott.
Annak meg csak örülni tudott, ha senki sem sértődött meg az ártatlan kis tréfától.
- A Virginia szép név. Hát, igazat megvallva nem sokat tudok a mágusiskolákról, "sárvérű" máguscsaládból származok. Anyáék is a mugli világból kerültek ám be, csak anya Franciaországban, apa meg Angliában tanult - gondolkodott el kissé dadogva. Szégyellte a tudatlanságát, hogy nem nézett utána jobban a dolgoknak, miután bekerült a suliba, vagy nem kérdezősködött Hajnitól, az ikertesójától.
- Nemcsak hogy érdekel... imádom - vigyorgott szélesen, amikor kedvenc témakörét hozta fel Ginnie.
- Ja, akkor biztos Hajnit is láttad már. A klubhelyiségben a partin én voltam. Nem viseljük olyan jól, ha külön vagyunk egymástól. Végül is ikrek vagyunk, ő a "másik felem". - Ő is élvezte, hogy akadt társasága, és nem egyedül tölti végig a takarodóig hátralevő időt. Az már más kérdés, hogy pillanatnyilag nem gondolt arra, hogy még is miként fog visszavergődni a tornyukba, de az idősebb lány nyilván tudja az utat visszafelé.

Pár pillanat múlva ismét révedő, kissé üveges tekintettel meredt előre, mikor kiakarta nyitni a jóslásról szóló könyvet.
 Kissé meg is lepődött magában, mert nem szokott ilyen gyorsan felbukkanni ez a kis "átok", amit kifejezetten utált. Nem szerette a megérzéseit, de bízott benne, hogy Hajni visszajött a suliba tényleg, és nem csak egy lehetséges opció. Na, ezért az egyért nem szerette a jóslást, mert ő csak lehetőségeknek tartotta azt, amit a látók láthattak.
Ő meg csak azért nem szívesen tartozott volna közéjük, mert nem akarta, hogy csalónak, vagy egyenesen idiótának bélyegezzék emiatt.
Utoljára módosította:Kertesi Hanga Ivett, 2013. október 31. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eddie Lightwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 52
Írta: 2013. november 1. 09:28 | Link

Keiko

- Én is Levitás vagyok,és jól tippeltél elsős vagyok.- mondtam és becsuktam a könyvet amit épp átnyálaztam.
A könyveket inkább félre raktam míg beszélgettünk,mert nem akartam bunkónak tűnni,hogy neki állok olvasgatni,míg beszélgetünk.Bár,nem is tudom miről beszélgethetnénk.Kissé cikis volt a helyzet,mert általában ismerkedni nagyon tudok,mert be nem ál a szám,de most nagyon mégse tudtam mondani semmit.Míg kivettem a jegyzeteimet a táskából,egy kérdésen gondolkoztam..
- Mióta jársz ide? - kérdeztem kissé hadarva,mikor a tintát és pennát is elörángatam a táskámból.Fura szitu volt,de belső énem,már örömtáncot lejtett,amiért sikerült találkoznom és beszélgetnem valakivel még az első héten.
- És amúgy szeretsz ide járni? - kérdeztem mosolyogva.Én szeretek,bár még csak pár napja vagyok itt,mert a másik sulimból kellet ide jönnöm,de eddig nem csalódtam ebben a suliban,csak ..- elhallgattam pár pillanatig,majd félmosollyal hozzátettem - itt kissé sokan vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet."
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 1. 15:28 | Link

Eddie

Szóval eltaláltam. Ezaz, nem vagyok olyan szerencsétlen, sőt ehész ügyes vagyok. És az, hogy ő is levitás, csak jobban feldob mert akkor valamilyen szinten hasonlítunk. Legalábbis szerintem igen, hisz ha levitás, akkor nem különbözhetünk annyira. Vagy igen? Hát nem tudom, ez majd kiderül idővel. De az már egy jó pont, hogy szeret olvasni, legalábbis csak ezt tudom leszűrni abból, hogy eljött ide szabadidejében, és négy könyvet is kiválasztott magának.
- Én már egy éve itt vagyok. Mivel másodikos vagyok. Szoval nekem ez a második évem. - felelem kérdésére, mondjuk szerintem ugyanazzt elmondtam háromszor is, csak más formában, de mindegy, az a lényeg, hogy megértse. És tuti hogy megérti , hisz levitás a srac, bár nem mintha mások nem értenék meg, de... na mindegy. Érzem rajta, hogy még midig egy kicsit furán érzi magát az előbb történtek miatt, így egy bátorító mosolyt intézek felé, s remélem leveszi ebből a célzást, hogy azt akartam ezzel mondani, nyugodjon már már meg végre, nincs semmi probléma. Ilyenek mindenkivel előfordulhatnak, szerintem még én is képes lennék ilyenekre, sőt tuti, hogy képes lennék elbénázni valamit. De én nem izgatnám magam ilyeneket percekig, csak jót röhögnék az egészen, és élném tovább az életemet, mint eddig is.
- Igen nagyon szeretek. Legalábbis azóta, hogy jobban összebarátkoztam a többiekkel. Mert amúgy csak kényszerből jöttem ide, apám "parancsára" - fejtem ki, s végére még egy grimaszt is teszek, s az ujjaimmal macskakörmöket is mutatok a "parancsára" szónál, de a végén elnevetem magam, de csak halkan, hogy a könyvtár csendjét, és békéjét ne zavarjam fel. - Igen sokan vannak, de ez igazából nem is baj, legalább soha nem érzed magad egyedül. Még akkor is akad egy jó beszélgetőpartnered, mikor egyedül akarsz lenni. Ezt tapasztalatból mondom, velem is megesett már az ilyen. - mondom, közben kezemben a már csukott könyvet forgatom jobbra-balra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eddie Lightwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 52
Írta: 2013. november 1. 17:05 | Link

Keiko

- Kikel barátkoztál össze?Levitásokal? - kérdeztem,aztán hozzáteszem - csak azért,mert valamiért úgy tűnik,hogy a Levitások jobbfejek.Jó lehet a többi házból is rendesek az emberek,csak még nem tudom,mert nem dumáltam senkivel.Kissé hadartam,így még szerencsére észbe kaptam és "leálitottam" magam a kérdés végén.Amint a kérdés végére jutottam,kinyílt a könyvtár ajtaja és egy rahedli diák jött be az ajtón.Máskor szerintem már ideges lennék,hogy ennyien vannak,de most valamiért nem érdekelt.Általában,ha jó kedvem van,nem tudd semmi se foglalkoztatni.Visszafordultam Keikohoz,és elgondolkoztam,hogy elpakoljam-e a könyveket,vagy inkább ne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet."
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. november 2. 02:28 | Link

Tilda
Szeptember 27.

* Remélhetőleg a napokban javulni fog az időjárás, s végre elég lesz annyi bájital, amennyi általában be szokott venni.  Nem nagyon szabadna emelgetnie az adagot, mert eléggé legyengíti egy ekkora mennyiség egy ilyen erős főzetből. Pár nap múlva kezdődik az új tanév, rengeteg teendője lesz, biztosan nem engedheti meg magának a gyengélkedést.  Mondjuk ez a legkevesebb, de ha napokig így fáj a csuklója, akkor sokkal ingerültebbé válik. A diákok már megszokhatták, hogy nem kifejezetten barátságos, sőt időnként kifejezetten morcossá válik. Inkább a magánéletében jelenthet problémát, mert a lányaira nem akar ráripakodni apróságok miatt. Az ikrek már jobban tudják, hogy mikor ingerültebb, de a kicsi még nem igazán érti a helyzetet. Szerencsére még nem tudja, hogy milyen ez az egész helyzet, meg hogy pontosan mivel jár ez a sérülés.  Majd ha nagyobb lesz, akkor el fogja neki mesélni a történetet töviről hegyire. Nem fog tetszeni neki, mert az apja még mindig ilyen helyen dolgozik, s a múltévben is szerzett egy csúnya sérülést. Egyelőre inkább csak büszkén hősként tekint az apukájára, mintsem aggódna.
A könyvtár nagyon békésen néz ki a lemenő nap fényében. Feltűnésmentesen szippant bele a régi könyvekből áradó jellegzetes illatba. Sokan nem szeretik ezt, de neki inkább jönnek be a réges- régi poros könyvek és pergamenek, mint az újak. Érzésre is más egy ilyet a kezedben fogni, bár az újnak más a varázsa.
Egy biztató mosolyt erőltet az arcára, látva, hogy a fiatal nő nem tudja, hogy hányadán állnak tegeződéssel. Igaz, hogy aki ismeri, látja rajta, hogy nem szívéből jön, de remélhetőleg érteni fogja belőle, hogy egész nyugodtan tegezze. A diákokat is tegezi, bár abban az esetben csak egyirányú folyamatról van szó. Sokan úgy tartják, hogy ha az egyik irányba megy a tegezés, akkor a másikba is kell, de el sem tudná képzelni, hogy a diákokat magázza. Neki voltak olyan tanárai, s ő maga sem szerette.  Nem az ő stílusa ez a művien hivatalos nyelv, a rezervátumban nem ezt a légkört szokta meg. Ott mind a tanoncok, mind pedig a régi motorosok tegeződnek. Persze ott is vannak súrlódások meg ellentétek, de ott elengedhetetlen a hidegvér és az, hogy bízzon az ember a másikban.
- Akkor nézzük meg őket. Tudod a kezem… ez az idő. *  Mormogja alig hallhatóan, ügyelve arra, hogy a benntartózkodó nebuló ne halljon semmit a köztük folyó beszélgetésből. Nem valószínű, hogy nagy titok az állapota az iskola diákjai előtt, egészen biztos benne, hogy valamilyen verzióban már hallották a történetet. Csak remélni tudja, hogy nem ferdült el úgy, hogy ő szerencsétlenkedett, vagy az ő hibája volt az egész, azt a Védát senki nem akarja megtapasztalni, ha a fülébe jut.  De azért csak ne tudják, hogy időnként rossz neki, a diákoknak semmi köze nincs hozzá.* - Előbb keressünk valamit ezekben, aztán majd meglátjuk. *Folytatja még mindig suttogó hangon. Az sem vetne rá jó fényt, ha valaki azt találná állítani, hogy fekete mágiával foglalatoskodik a szabadidejében. Ő maga is látja, hogy egyik sem tűnik hatásosnak, ráadásul a legtöbbje más típusú sérülésre való.
Tilda pironkodásán egy halvány félmosolyszerűség jelenik meg az arcán. Nincsen abban semmi rossz, hogy ha kollégáinkat a keresztnevükön szólítjuk, ő is sokkal jobban szereti így hívni őket. Matildában még van egy adag gyermeki báj, amitől nagyon szimpatikus neki.  Belőle ez már nagyon rég kihalt, már 14-15 évesen igyekezett tudatosan megkeményíteni magát.* - Az a baj, hogy nekem most kellene.* Azzal is akadnak technikai problémák, mondjuk, ha hetekig kell főzni a bájitalt, de reményei szerint találnak valamilyen receptet, ami hamar megvan. * - Megnézzük azokat? Hátha mégsem olyan sötétek. * Ha ez sem jön be, akkor kénytelen lesz segítséget igénybe venni, de jobbszeretné ezt a problémát maga megoldani. Sokkal önfejűbb annál, minthogy mutogassa a sérült testrészét. Mindig is a maga útját akarta járni, ritkán kért segítséget.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 2. 09:29 | Link

Eddie - zárás

- Óh, sokmindenkivel. De most inkább nem kezdeném el sorolni, mert ha valóban még csak pár hete vagy itt, akkor a nevek nem igazán mondanának sokat. - felelem vigyorogva. Felsorolhatnám amúgy a fél levitás gárdát, ha nem többet, mert itt, a kékeknél nincs olyan akit ne kedvelnék, és szeretnék. - A többi házba is viszonylag rendes emberek járnak, a maguk módján persze. Bár vannak kivételek. - itt most a rellonra gondolok, de ki nem mondom, mert azért ott is van néhány rendes gyerek. Gondolok itt Domira, aki tőlünk ment át. És persze olyanok is akadnak ott mint Eris, aki teljesen, a legutolsó, legkisebb porcikájáig rellonos. - De persze a Levita a legjobb. Szóval jó helyre kerültél. - fejezem be végül vigyorogva. Talán kicsit elfogult vagyok a házammal kapcsolatban, de hát ki nem lenne az? mindenkinek a saját háza a legjobb, és ezzel én sem vagyok másképp. Aztán hirtelen egy csomó diák áramlik be a könyvtár ajtaján, amit én kicsit megdöbbenve nézek végig. Talán vége van az óráknak? De az akkor ez azt jelenti, hogy nekem sietnem kell, mert nekem most órám van, szóval sietnek kéne,ha nem akarok elkésni. Márpedig én nem akarok, mivel Jóslástan órám lesz a következő, arra pedig mindenképp időben akarok odaérni, de ahoz már most el kéne indulnom.
- Jaj, máris vége az órának? Huh, akkor nekem mennem kell, hogy el ne késsek az órámról. -mondom, egy vigyor kíséretében, majd a könyvet gyorsan visszaviszem a helyére. Mikor visszaérek az asztalhoz, Felveszem a táskám, s mosolyogva fordulok Eddiehez. - Akkor szia. Majd máskor találkozunk. - köszönök el tőle, és már el is viharzom, egyenesen a jóslástanterem felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 7. 16:27 | Link

Matilda.

Kell a zűrzavarba valami teljesen idegen, tökéletesen új dallam, hogy helyrerázza a dolgokat. Ezzel a gondolattal ébredt ma reggel hegedűművészünk, és még ki sem nyílt rendesen a szeme, első dolga az volt, bizonyára szobatársai nagy örömére - nem végzett utólagos véleménykutatást, így ez csak feltételezés - első dolga az volt, hogy a sok-sok kottát magába foglaló gyűjteményét átlapozza, hátha talál valami kedvére valót. Felénél végül abba kellett hagyni, tanítási nap lévén, és még így is sikerült a tanár után beérni az első órájára, pedig rohant és még csak nem is az iskola másik végébe kellett eljutni. A ráadás az volt, hogy órán meg annyira nem ezen a világon volt, hogy amikor kérdezett valamit a tanár, először a szomszédjának kellett megbökni, hogy vele beszélnek, aztán meg teljesen más kérdésre adott választ. Viszont - és ez valahogy sokkal fontosabbnak értékelődött a szemében annál, hogy most mi is a véleménye a tanárnak róla vagy mi nem - óra közben eszébe jutott, hogy nem is olyan régen Runa emlegetett valami régi Schubert-kottát, amire a könyvtárban bukkant. Ha megkérdezné a könyvtárosnőt, biztos nem eszi meg a fejét, és talán még valami jó kis zenetörténeti olvasmányra is rábukkan, ha arra jár. Végül idejutni mostanra sikerült, tanítás végeztével, már megint rohanva, mert azért csak ne csapjon le előtte véletlen sem senki se arra a kottára. A talárja máris a vállán átvetett táskán található, épp a kanyarban sikerül elhagyni is, úgyhogy az ajtó előtt lefékez, aztán egy grimasz kíséretében visszacaplat az említett ruhadarabig, ráz egyet rajta, ami por meg rajta maradt, azt mindjárt eltávolítja lassabb, de valamivel biztosabb módon. A talárt porolgatva lép be végül, és annyira azt figyeli, hogy a taláron lehetőleg minél kevesebb por maradjon, hogy el is megy a könyvtáros előtt a már automatikus köszönést megejtve, csak a polcok között eszmél fel, hogy hoppá, nem is ez volt az eredeti cél. Nagy levegő, a biztonság kedvéért hirtelen mozdulattal felcsavarja a talárt, a táskájába gyömöszöli, és visszasétál a könyvtároshoz.
- Jó napot. Érdeklődni szeretnék. Hol találok itt kottákat meg zenetörténeti műveket? - kérdezi a biztonság kedvéért angolul, magyarul nem tudná elmondani, csak azt, hogy könyv, zene, szeretne, valahogy így, még mindig, úgyhogy megnyerő mosoly kíséretében reménykedik, hogy sikerül majd valahogy közös nevezőre jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 7. 20:32 | Link

Axel


Ismét viszonylagos rend uralkodott a könyvtárban, így ma Tilda arra fordíthatta ideje és figyelme nagy részét, amire kedve tartotta, és ezúttal az emberekre jutott a választás, és nem a könyvekre. Ez meglepő fordulat volt a könyvtáros könyvimádatát tekintve, de később letagadhatta, ha esetleg számon kérik, úgyis több könyvet is falt az elmúlt hetekben. Néha mondjuk némi ételt sem ártott volna, de mindenre nem gondolhatott.
Egész nap a bejáró diákokkal foglalkozott, mindegyiket felkereste, ha az nem is ment oda hozzá, hogy megkérdezze, segíthet-e valamit megkeresni, és akkor sem nagyon zavartatta magát mikor egyik-másik elküldte. Még mindig nem tudta mindenki, hogy a könyvtáros személyében nem egy idős nőt kell keresni, és néha nem értették, mit akar tőlük. Sebaj, gondolta, majd kialakul, ha eleget pofátlankodik. Pedig nem igazán volt stílusa a dolog, többnyire nem volt társasági lény, de muszáj volt világossá tennie, hogy ő itt van, és lehet hozzá fordulni.
Mikor egy újabb diák toppan be, talárját porolgatva, becsukja a könyvet maga előtt, és érdeklődve várakozik. A srác köszön is neki, de annyira el van gondolkodva, hogy inkább az asztalnak címzi, mint konkrétan Tildának, aki azért kedvesen visszaköszön, és vár, hátha csak látszólag olyan céltudatosan halad a könyvek felé a fiatalember. Ez be is jön, ugyanis bár már jócskán a polcok közt jár, hirtelen megtorpan, majd visszaindul a könyvtárosi pulthoz. Közben a talárját is elnyeli táskája bendője, miután kellően megtisztult hozzá.
Matildát nem lepi meg, hogy angolul szólnak hozzá, Bagolykőre mindig is sok külföldről jött lány és fiú járt, sokuk azért, mert magyar felmenőik is voltak, vagy egyszerűen csak közelebb éltek hozzá, mint más mágusiskolákhoz, de voltak olyanok is, akiknek a szülei nem akarták, hogy a csemetéjük a Roxfortba járjon. Tudjukki, és annak a Blacknek és más halálfalóknak hála. Bár ők már nem voltak sehol, sokan még mindig veszélyes helynek tartották Angliát.
- Szép napot neked is! - köszön ő is angolul, majd elgondolkodik egy pillanatra. Szereti ugyan a zenét, de ez egyike volt azoknak a dolgoknak, amikről nem igazán olvasott. Ezt inkább hallgatni szerette, és bár ukulelén tudott játszani, soha nem kotta alapján. Bár ezen már tervezett egy ideje változtatni. Talán ez volt a jel. Így aztán felpattant, és úgy döntött, nem egyszerűen kinyújtja a kezét, és azt mondja "arra", hanem odavezeti a diákot a szóban forgó polchoz.
- Csak nem melodimágiát tanulsz? - érdeklődik, miután int neki, hogy kövesse. - A húgom, Annabell is tanulja, bár nem vagyok biztos benne, hogy a tantárgy érdekli az órán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 12. 12:46 | Link

Wayde


Mostanában kicsit zaklatottabb voltam, mint általában. Mindezt persze egy valakinek köszönhettem, aki ha csak eszembe jutott rögtön elfutott a méreg és a félelem. Nem tőle féltem, csak a helyzettől, minduntalan a hátam mögé pislogtam, hátha követ valaki, paranoiás lettem. Mostanában mindenért őt okoltam, ha elaludtam, ha éjszakánként csak forgolódtam még a rossz időjárásért is csak ő lehetett a hibás. Jó volt valakit mindenért okolni és erre ő tökéletes alany volt, mert a ritka boldog perceimet tönkretette az, ha visszagondoltam arra mi történt. Hiába figyelt oda annyira rám, kísért végig a folyosókon akkor sem tudta jóvátenni amit akkor tett. Egyszerűen nem tudtam továbblendülni a dolgon, bármennyire is akartam. Hiszen tőle továbbra sem féltem, bár mintha az utóbbi időben kicsit előzékenyebbek lettünk volna egymással, biztosan az este miatt. Pedig szívesen kiosztottam volna, mert erőm már lett volna hozzá, mégsem tettem meg.
A mai délutánon viszont úgy döntöttem, ideje lesz egy kis időt a tanulásra is fordítani. Elhanyagoltam a tanulmányaimat és kezdtem egyre rosszabbul érezni magamat emiatt, a tavalyi évben elég aktív voltam, hiszen akkor több időm volt rá, mint mostanában. Ezért ma úgy időzítettem a dolgaimat, hogy a délutánt itt tölthessem. Összepakoltam a dolgaimat a táskámat, a vállamra akasztottam és ráérős léptekkel indultam el a könyvtár felé. Szokás szerint hátrapislogtam, de a folyosó teljesen üres volt, nyilván mindenki órán volt, vagy a nagyteremben fogyasztotta a  kései ebédet. Néha megálltam, kinéztem az ablakon de nem időztem túl sokáig, hiszen nem odázhattam azt, aminek amúgy is be kell következnie. A könyvtárhoz érve óvatosan benyitottam az ajtót, senki figyelmét nem akartam fölkelteni, Matildáét sem, hiszen a tanulásban most nem segíthetett. Elindultam hát hátra, ahol tudtam, hogy megtalálom azokat a köteteket amikre szükségem volt és még egy asztal is akad ahová lepakolhatok. Egészen kihalt volt itt hátul a terep, a közelben egy lélek sem volt, így nyugodt szívvel tettem le a táskámat és pakoltam elő a dolgaimat, hogy aztán a polcokhoz fordulva levegyem a magasból azt a könyvet, amire szükségem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. november 13. 14:04 | Link

Zoé



A bizonyos éjszaka óta a kapcsolatukat leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy kissé távolságtartóbbá vált. A közös munkájuknak nem származott belőle semmilyen kára, de szigorúan nem beszéltek róla, hogy mi is történt pontosan, valamint a hozzá kapcsolódó dolgokat sem hozták szóba. Az életjeleinek megfigyeléséről nem mondott le, azonban nagyobb távolságokat hagyott, inkább csak távolról tanulmányozta. A seb már az enyhe zavarban töltött másnap reggelre elhalványodott, az átlagos látással rendelkező emberek számára láthatatlanná vált, ő azonban még mindig pontosan látta a körvonalát, a fogainak a nyomait, és mindez emlékeztette a szintre, ahová, ha lehet, soha többé nem akart lecsúszni.
Nem rekedtek meg a történteknél, a napok pedig mentek tovább, és így, majdnem egy hét elteltével, már teljes mértékben visszatértek a megszokott rutinhoz, ami a tanár-tanársegéd kapcsolatukkal az elmúlt hónapban általánossá vált. Beszélgetéseik hangnemét még mindig többségében a gúny és az irónia jellemezte ki, egy két különösebb pillantáson kívül nem történt semmi változás közöttük. És számára ez volt a lényeg, így is éppen eléggé érzékenyen érintette az esetenként megjelenő félelem a lány pillantásában, amiről tisztában volt vele, hogy miért van ott. Az élet azonban nem állt meg itt, bármennyire is sajnálta, voltak kötelességei is, mint például a tanítás. Szabadidejében teljes mértékben a kutatására koncentrált, sok időt töltött lent a faluban, a megbeszélései során, tehát szinte egy perce sem volt arra, hogy a történteken rágja magát. Elhatározta, hogy többet ez nem fog előfordulni, és sziklaszilárdan tartotta is magát hozzá.
Egy sötétkék farmert, és szürke inget viselve indult el az alagsori lakrészétől a könyvtárba. Szüksége volt néhány könyvre, amik nem számítottak túlontúl ritkának, így esélyt látott rá, hogy az iskolai könyvtárban is megtalálja őket, nem úgy, mint a különösen ritka köteteket, amelyeknek megkaparintásához akár ezer kilométereket is kellett utazni. Belépve a terembe Matildát nem látta a helyén, elindult hát a hátsó részleg felé, ahol az olyan ritkán használt könyveket tárolták, amikre neki most éppen szüksége volt. A céljától csak a túlontúl ismerős navinés meglátása téríti el. Megtorpan, néhány pillanatig gondolkodik rajta, hogy továbbmenjen, mintha fel sem tűnt volna neki, hogy Zoé itt van, de aztán egy megadó sóhajjal lép oda a polchoz, és emeli le neki a könyvet, amiért éppen nyújtózkodik.
- Remélem a vámpírológiát tanulmányozod ennyire lelkesen - jegyzi meg gúnyosan, ahogy néhány lépést hátrál, és karjait keresztbe fonva nekidől az asztal szélének. A könyvtár meglehetősen kihalt, egy-két túlontúl odaadó tanuló bújja csak a könyveket, szerencséjükre ők sem a hátsó részben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet