37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Könyvtár - Katie Runa Blackwood hozzászólásai (20 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 18. 19:43 | Link
Matilda

Az első két napja az új létesítményben egészen csendesen telt leszámítva furcsa ismerkedését Abigéllel és a rénszarvasával. A kis plüssállat leírásáról először azt hitte, igazi, hús-vér állatról van szó, de szerencsére helyreigazították, hogy erről szó sincs, dehogy. Mondjuk eléggé out of ordinarynek ítélte volna, ha a Bagolykőben egy életnagyságú, igazi rénszarvas szaladgál fel-alá, mint háziállat. Akkor talán ő is elhozhatta volna otthonról a kutyáját, ami egy kisebb póni nagyságát is eléri kevert vére és a szülők fajtája és jellemjegyei miatt.
Amire azonban eddig nem volt ideje, az a könyvtár megkeresése. Az előbb, a klubhelyiségben odasomfordált pár ücsörgő diákhoz és makogva megkérdezte, merre találja azt a sokak által elkerült helyet, amit néhány diák t'án még "kínzókamra" névvel is ellátna, már aki utál olvasni. Ez rá egyáltalán nem igaz. Szereti kihasználni az eidetikus memóriája előnyét, nevezetesen, hogy párezer szót képes egy perc alatt elolvasni, így gyakorlatilag úgy tűnik, mintha csak forgatná unottan a könyveket, de nem is olvasna. Pedig nagyon is falja a szavakat, betűket, s mind-mind képek formájában felrémlik az agyában is ezzel párhuzamosan. A fantáziája ugyan nem a legremekebb, viszont a vizualizálása kiemelkedő. Ha valamit elolvas, az azonnal képekbe folyik át az agyában, alakot ölt.
Sokig kanyarog így estére a folyósókon, mire ráakad az emlegetett nyugati szárny első emeletére, azon belül is a feltételezhető könyvtárra. Hatalmasat nyel, a torka fel-alá liftezik egy sort. Az ujjai remegni kezdenek, mégis erőt vesz magán és lenyomja a kilincset.
A látvány, mi elé tárul, még a lélegzetét is elállítja: hatalmas, impozáns tér, vörös szőnyeg (bár ettől nem érzi magát világhírességnek), s az az illat, ami talán csak az ő agyában él, mégis érzi... hát az teljességgel a könyvtárak jellegzetes, régi könyvektől és tudástól terhes levegője. Tétova léptekkel vánszorog beljebb, a négy méteres ajtó pedig halkan, szinte nesztelenül csukódik be mögötte. Egy lépés, két lépés... a pult mögött nincs könyvtáros. Hol lehet? Észreveszi, hogy valaki itt jár? Ide-oda tekintget, forog a szeme erre-arra, no meg követi a feje is az említett szervet. Idegesen húzogatja a felsője ujját, ami ma éppen sötétkék és hibádzik a szvetter, hogy elrejtse az esetleges kíváncsi szemek elől, de a farmert ma sem tagadta meg a pillangókkal díszített tornacipőjével együtt. Átlép a sárgaréz kapun is, vélhetően az olvasó részhez érve, de itt megáll egy pillanatra ismét. Körbenéz, sóhajtozik egy sort, végül miután alaposan körbejáratta a tekintetét, sőt ellépegetett egyik, majd másik irányba is, hogy felmérje az embersűrűséget (nulla), végre észrevesz valakit az egyik asztalnál. Mintha olvasna -hiszen mi mást tudna egy könyvtárban csinálni az ember? Kérdezi magától a laikus-, így meg elég nehezen veszi rá magát, hogy zargassa feltételezett iskolatársát, mégis e mellett dönt hamarosan.
-Ne haragudj... Khm... Nem tudod véletlenül, hol lehet a... a könyvtáros? Khm... Új vagyok még és gondolom, ahhoz, hogy kivehessek könyvet, kell az adminisztráció? Azt hiszem... Szóval esetleg van ötleted, hol találom őt? Meg hogy néz ki? Ne haragudj, ha megzavartalak az olvasásban. Nem akartam... - cincog, kérem. Ráadásul elég szemlesütve cincog. Nem igazán megy a szemkontaktus, de nem rosszból. Egyszerűen nulla önbizalommal és önértékeléssel bír, plusz gyűri keményen a felsője ujját, húzza-nyúzza, hogy tényleg ujjbegyig érjen hosszban.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 18. 21:40 | Link
Matilda és Lagger

Való igaz, motyog szegény, sőt nagyon érthetetlen módon motyorászik, így nem csoda, hogy az előtte ülő lány/nő nem érti, miket hord itt össze. Szemeit lesüti, a ruhaujját nyújtogatja, a szavát alig érteni. Introvertált egy teremtés, s mivel olyan tüzetesen pásztázta abban a pillanatban a szőnyeget, mikor ismeretlen megszólítottja a pult felé akart mutatni, de megszakította a mozdulatot, erről lemaradt. Már csak akkor pislog fel kissé kérdőn, sőt talán gyermeki-csodálkozón, mikor megjegyzik, hogy a pultnál aligha fog ráakadni a keresett személyre. Ezt a konzekvenciát már sajnos ő is levonta, de egyrészt ötlete sincs, hol keresse a könyvtárost, másrészt nem tudja, hogyan néz ki a jelenlegi. Szoktak lenni könyvtárak, ahol az elődők portréjait kifüggesztik, de az aktuálist sosem. Ezt a jellegzetességet itt még nem ellenőrizte, de mint az előbb említve lett, esélyesen nem is menne sokra vele.
Rémület ül ki az arcára, sőt rákezd a lehető legrosszabb szokására, a szájszéle rágcsálására, mikor nekiszegezik a kérdést. Kissé hangosabban kezdi szedni a levegőt is, ami azt illeti.
-É-Én... én nem tudtam. Ami azt illeti, a legtöbb könyvtári szabályzat szerint a tag, avagy leendő tag köteles hivatalos belépőkártyával rendelkezni, a meghatározott számú könyveknél többet nem kölcsönözhet ki, a könyvtár épületéből nem tulajdoníthat el könyvet az illetékes tudta, beleegyezése és a regisztrációs folyamat elvégzése nélkül, ellenkező esetben lopásnak minősül az eltulajdonítás és.... és.... én nem tudtam, hogy itt más szabályok vannak érvényben.- onnantól kezdve, hogy "Ami azt illeti..." elhadarta gyakorlatilag a mondandóját, csak a végén lassított le kissé, mert kifogyott a szuszból, na meg a felszólaláshoz szükséges bátorságból is. Mielőtt azonban mélyebben belefolyhatnának a témába, zajt hall, amitől még ugrik is egyet ijedtében, odanézni sem mer, mi történhetett, csak következtetésektől kattog az agya, hogy valaki elejthetett egy halom könyvet, amik teljesen ilyen hangot szoktak kiadni, ha földet érnek. Nemsokára megjelenik egy harmadik személy is (vélhetően az előbbi zaj okozója), egy lány, aki láthatóan ugyanazzal a problémával kűzködik, mint ő: nem találja a kihelyezett és kinevezett könyvtári felelőst, alias könyvtárost.
-Ne-Nem tudni, hol van. Ez a kedves hölgy, lány... szóval megállapítottuk, hogy nincs a pultnál és nem lehet csak úgy itt tartózkodni a könyvtáros jelenléte nélkül és... és... - megint a ruhája ujját húzogatja, megint padlót bámul, közben halvány pír önti el az arcát, de ez a félhomályban talán nem tűnik fel. Iszonyatosan zavarban van, mert az emberekkel való kommunikáció nem éppen az erőssége, ahogy azt a helyzet is mutatja.
-A...A... A nevem... A nevem Runa... amúgy.- nyögi ki végül a szőnyegnek, de valójában persze a két nőnemű egyednek intézte szavait, akik egy légtérben tartózkodnak vele éppen. Azért udvariatlan sem akar lenni.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. március 19. 16:33 Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 20. 23:40 | Link
Bizonytalan művelődők

Eléggé félős felesleges ijesztgetés nélkül is, hát még mikor ennyire hatásosan hozzák rá a frászt. Nem lehet itt tartózkodni könyvtáros nélkül? Igaz, ilyet most először hall és tapasztal, de annyira meggyőzően adja elő a lány ezen állítását, hogy semmi okát nem látja kételkedni benne. Ráadásul rögtön ezután könyvek puffanásának jellegzetes zaja töri meg az alapzajszerű beszélgetésük monotonítását. Nem mer odanézni, mert füleiben szinte puskaropogásszerű zaj volt ez, s ki tudja, talán sérültje is akadt a könyvzápornak, de ez esetben a később Matildaként bemutatkozó lány biztosan rászólna, hogy menjen ő is segíteni a mentőakcióban. Mivel ez nem történik meg, legközelebb már csak akkor pislog fel, mikor az újonnan érkezett lány láthatóvá válik könyvhalma lekerültével a földre. Szinte azonnal tájékoztatja a maga bizonytalan, akadozó nyelvű módján, hogy valójában nekik nem is lenne itt lenniük most, hiszen a könyvtáros nincs jelen, ez pedig, ha jól értelmezte, szabályszegés.
Hátrahőköl ijedten a szerinte roppant hangos méltatlankodástól, sőt még hátra is lép egyet, hogy biztos legyen benne, a hirtelen méreg céltáblájává nem ő fog válni rövid úton. Miután egy kicsit lenyugodott, úgy három-négy másodperc múlva, hajlandó eredeti távolságát felvenni a leányzóval szemben, de még mindig kissé ijedten pislog rá a szeme sarkából, mintha várna egy következő hangos kitörést. Mint kiderül, Lagger néven szólíthatja meg ezentúl –úgy tűnik- könyvmoly társát, s a nevet egy halvány mosollyal nyugtázva elraktározza az emlékezetébe. Ez a kis törékeny, pozitív megnyilvánulás viszont úgy eltűnik a vonásai közül, mint nyári esőben a porba döngölt cipőnyom, amint az idősebb lány tovább ecseteli, mennyire borzasztó lehet ez az új könyvtáros. Kapkodva szedi a levegőt, miközben megszólal.
-Ésh... ésh.... Hjajjistenem. Azt hiszem... azt hiszem majd... majd valami nagyon komoly magyarázattal kell szolgálnunk neki, ha itt talál minket. És itt fog. Hiszen biztosan mindjárt itt lesz, nem lehet messze. Gondoljátok, hogy... hogy akár ki is tilthat ezért minket innen? Azt nem bírnám ki.- ha valaki nem mond valami pozitívat, a kezdődő szipogása mindjárt átmegy hüppögésbe, aztán majd egy adott ponton elvonul egy sarokba és elkezd sírdogálni, hogy őt bizony most ki fogják rakni ebből a szép, impozáns könyvtárból, pedig hány és hány könyvet falhatna még be ahelyett, hogy csak vágyakozva bámulja az ajtót, amin nemrég bejött, mert kitiltotta egy vérengző könyvtáros.
Szerencsére Matilda immár hivatalos bemutatkozása és kezének megjelenése a szőnyeg és a szemei között kizökkenti kissé, s ugyan bátortalanul, de belehelyezi hófehér bőrrel fedett mancsát Matilda nagyobb méretű kezébe. Vérszegényen megszorítja, s ugyanilyen minőségű mosollyal nyugtázza a bemutatkozást, majd erre is bólint, hogy jelezze, az információt elraktározta valahol, valahogyan. Az már kérdéses, hogy nem-e fogja mégis másként hívni alkalomadtán Laggert vagy Matildát, mert szokott művelni ilyeneket. A bejárónőjüket legalább egy hónapon keresztül más és más neveken szólította, míg megtanulta, hogy Patricia és nem mondjuk Ludmilla.
Míg Lagger és Matilda a könyvek mennyiségét és azok időtartambeli hosszát vitatják meg, ő igyekszik észrevétlenül letelepedni a könyvkupac közelében nemes egyszerűséggel a földre. Igazából a könyvek már azóta bizgerálták a fantáziáját, hogy Lagger megjelent velük, de most ért el a tűréshatárára, s ha nem csapnak rá a kezére, ő bizony leveszi a legfelső kötetet és mohón beleolvas legalább az első lapokba. Nem tűnhet többnek egyszerű lapozásnál, mivel nagyjából 20000 szó per perc sebességgel tud olvasni az eidetikus memóriájának köszönhetően.
- Nahát, ez a könyv még nem is járt a kezemben. Érdekesnek találtad? Ajánlanád? Mit tudsz róla mondani?- nos, az előbbi félénkségének jelenleg nyoma sincs, ahogy a földről felpislog csillogó szemekkel Laggerre, remélve, hogy választ is kap a gyorsan elhadart kérdéseire. Valahogy amint könyvet kaparintott az ujjai közé, elszállt a bizonytalansága és a makogása, ami eddig, a rövid kis beszélgetés alatt fémjelezte.

//elnézést, hogy megvárattalak titeket Smiley //
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 25. 13:03 | Link
Matilda & Lagger

Egy idő után már nem is nagyon figyel Laggerre és Matildára, meg a rémisztő könyvtáros boszorkányról szóló hírekre, hanem leveti magát a földre és lekapja szemérmetlenül a legelső könyvet a kupac tetejéről, ami szembe jön vele. Az pedig, ahogy Lagger szavaiból kiveszi, egy regény, melynek az ókori Rómát választották színhelyéül. Miközben a lány azt taglalja, mennyire tetszett neki és mi a véleménye róla, lapozgatja úgymond a könyvet, s valahol a tizenötödik oldalon tart már, mikor hirtelen becsukja. Azért mégsem ő vette ki, s Lagger előbb el kell számoljon a könyvtárossal erről a könyvről, szóval jobb lesz visszatennie a torony tetejére.
-Nagyon jól hangzik, amit mondtál róla. Azt hiszem, megvárom, míg... hjajj, hol lehet a könyvtáros? Csak jönne már. Tudod, még nincs meg az adminisztrációm, mert most jöttem az iskolába és gondoltam, megkeresem, de ugye nincs sehol, de a segítsége nélkül meg nem tudok kikölcsönözni egyetlen könyvet sem.- kicsit búsan csüggeszti le a fejét és vet egy vágyakozó pillantást az előbb forgatott könyv felé. Lagger rengeteget olvasott, ezért őszinte elismeréssel adózik neki. Lényegében mindenkit tisztel, aki könyveket búj és nem szörnyűlködik, hogy minek kell olvasni egyáltalán. Olyan emberek is akadtak már az életében, sajnos. Most azonban, hogy Lagger Matildához intézett két igen érdekes kérdést, inkább ő is az idősebb leányzó felé fordul némi félénk érdeklődéssel a szemeiben, s testtartásában. Ő nem ilyen bátor, mint Lagger, hogy csak úgy kérdőre vonjon egy feltehetően felsőbbéves diákot, de attól még a válasz érdekli őt is, hiszen valóban itt találták Matildát és a könyvtáros sehol sem volt. Ezért a lánynak is „büntetés” jár majd, ha minden igaz, amit elmondott az imént arról a vérengző, szinte emberevőnek lefestett iskolai munkatársról.
-Esetleg leírhatnád a külsejét nekünk, hogy tudjuk, hogyan néz ki, ha összefutunk vele a folyosón.- ennyit azért merészelt hozzátenni a társalgáshoz és végül is nem is elhanyagolandó a kérése. Fogalmuk sincs, hogy egészen pontosan hogy néz ki az a nő, elvégre Matilda elég ködösen írta le és leginkább a természetére és "nyomozói" képességeire hagyatkozott. Egy-két fizikai jellemzőt nem ártana ismerniük, ha mondjuk belerohannak valahol a hölgybe.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 28. 12:11 | Link
Kutatók

Lagger jól látja, ez a kislány bizony rajong a könyvekért, szabályos és tisztes könyvmoly annak rendje és módja szerint, no meg mellé kapott egy kis ajándékot az égiektől, hogy fotografikus a memóriája, így szó szerint villámgyorsan olvas. Tényleg egy fejezeten túl van, mire leteszi a halom tetejére a könyvet, ekkora pedig a félénksége is elszáll jótékonyan. Csak egy könyv kellett hozzá.
Nemsokára a figyelme már Matildára terelődik neki is és valóban, a magyarázat, amellyel szolgál nekik idősebb "társuk", elég kielégítő ahhoz, hogy figyeljen is rá és komolyan is vegye. Érdeklődve követi Matilda mozdulatait, az előkerülő albumokat is megszemléli egyelőre tisztes távolságból, aztán a magyarázaton azért kicsit elcsodálkozik, mert valami nagyon hirtelen üt szöget a fejében.
-Miért nem akarod te elárulni nekünk, hogyan néz ki? Ha megbüntetett és ennyi mindent tudsz róla, biztos a kinézetét is észben tartottad... Nahát...- talán pont Matilda szerencséjére nagyon gyorsan átállt az agya arról a gondolatról, hogy talán pont Matilda a könyvtáros (ezzel vádolta volna meg következőnek), arra, hogy az albumokat kezdje el nyálazni. Ugyanis már rá is vetette magát az elsőre. Minden, ami nyomtatott formátumú, érdekli.
-Kettéosztjuk?- fordul Lagger felé és igen, most először mosolyog is. Kezd tényleg feloldódni a lányok társaságában. Már csak a könyvtárost kellene leleplezni, kicsoda is valójában.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 3. 14:47 | Link
Nyomozás

Egy ideig félredöntött fejjel bámul Matildára; próbálja eldönteni, hogy most igazat mond neki a lány, vagy sem. Végül arra jut, hogy ez egy teljesen lehetséges helyzet: nincs elég fény, nem igazán tudod megfigyelni a veled szemben állót, így Matilda magyarázata szilárdlábakon áll meg elméjében. Elfogadja, sőt arra is bólogatpárat, hogy önmagában unalmas volna helyrepofozni ezeket az albumokat. Segítenek Laggerrel egy (vélt) iskolatársuknak, ez így teljesen rendben van.
Lagger megjegyzésére elfutja a kuncogás, két kezével takarja el a száját, hogy csak alig-alig szűrődjön át a nevetgélése. A maffiás megjegyzésen szórakozik ennyire jól, természetesen és már teljesen felszabadultan, ha lehet ilyet mondani egy ilyen nyulambulam leány esetében. Igazán viccesnek találja továbbá azt is, hogy Lagger feltételezi, talán Matilda is maffiatag. Pedig, ha igaz lenne, szaladhatnának, ki merre lát, mert a bűnszervezetekkel nem jó packázni.
Végül az albumhalmot ketté, illetve háromba osztják el, bár kutatói vágytólégve Lagger meg ő kapják a nagyobb oszlopokat. Valójában ő és Lagger égnek a vágytól, hogy leleplezzék ezt a rejtélyes könyvtárost, Matilda így-úgy már "látta" . A lapokat előbb összegyűjti, aztán a Matildáról lelesett módszerrel elkezdi kutatni, melyik utolsó név melyik elsővel állítható sorrendbe, s a megfelelő helyekre igyekszik betuszkolni a rakoncátlan lapokat, hogy később könnyebb legyen a helyükre illeszteni őket. Közben persze figyel másik két társára is, az elhangzó kérdést is megválaszolja tisztességesen.
-Én Svédországból, Stockholmból és a Levitába osztottak be.- ami azt illeti, ha eddig nem is figyeltek fel rá, most talán mégis megüti a fülüket a kissé pattogós-erős akcentusa és néha a szósorrend és -használat is kétes nála, de azért elég derekasan helytáll, igyekszik. A kedvenc tantárggyal kapcsolatos kérdés hallatán egy pillanatra megáll a lapok rendezgetésében és kicsit tűnődve pillant Matildára.
-Még nem tudom. Eddig magántanárom volt, ami a varázslást illeti, de mugli iskolába jártam, úgy hogy később tudnék erre rendesen felelni. De azt hiszem, a bűbájtan tetszett legjobban azok közül, amire oktatott a tanárnőm.- neki fel sem tűnik a nyelvbotlás, ami Lagger fülét szinte rögtön megüti és rá is kérdez Matildánál, hogy akkor ez most hogy is van? Erre már ő is érdeklődve fordul egy perc erejéig Matilda felé, ám mindez, ami most elhangzott, újraéleszti nemrég kelt gyanúját, hogy Matilda takargat előlük valamit, így lázasan kezd lapozgatni a harmadik könyvben. Hirtelen megforgatja helyben, majd a másik kettő orra alá dugja. Igazából ő nem látja olyan nyilvánvalóan a hasonlóságot a régi Matilda és a mostani között, ezért is hangzik el részéről a következő, elmés megállapítás:
-Miért titkoltad, hogy így hasonlít rád? A testvéred? Bár őt is Matildának hívják a könyv szerint... Áhá, az unokanővéred, ugye?- izgatottan néz Matildára olyan arcot vágva, mint aki megütötte a lottó főnyereményét.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 9. 18:42 | Link
Lehull a lepel

Hárman könnyebben megy a kutatás, mint ha Matildának egymagában kellene kínlódnia ezekkel az albumokkal javítgatás címszó alatt. Még izgalmassá is válik a feladat, hiszen most kideríthetik, hogyan néz ki „a banya”, azaz újonnan kinevezett könyvtárosuk. Rendkívüli lelkesedéssel vág bele a feladatba, a többiek mintájára lapozza az értékes köteteket, böngészi a neveket, közben pedig összegyűjti, rendszerezi, majd helyükre rakja a kiesett oldalakat. Nem nehéz így haladni, főleg, hogy közben Matilda még rákontráz Lagger viccére a maffiózókkal kapcsolatban, s eljátssza, hogy ő most bizony a keresztanya. Ő részéről csilingelő nevetéssel jutalmazza a nagyon is élethű előadást, még röviden össze is csapja kétszer-háromszor a két tenyerét elismerésképpen. Láthatóan Lagger is értékelte a frappáns kis színészkedést, nem hiába remeghetnek a vállai; mivel a hőmérsékletet megfelelőnek érzi, esélyesen nem a fázás az ok.
A beszélgetés tovább folyik, ám egy adott ponton Matilda furcsa kis nyelvbotlást követ el, minek következtében Lagger rögtön lecsap az információ töredékre. Ez neki fel sem tűnt volna, ám így márő is hegyezi a fülét, mereszti a szemét, vajon mit felel erre Matilda, de közben szunnyadó nyomozói érzékei is felpörögnek és kutatni kezd az előtte fekvő maradék pár albumban, s bizony az egyik oldalon megleli Gryllus Matildát fényképpel együtt. Hogy mennyire hasonlít erre a Matildára! Ezért is osztja meg rögtön az észrevételét másik két társával és feltételezi hangosan is, hogy talán rokon a két leányzó, illetve utóbbi, Gryllus már nő a javából bizonyára. Ám Matilda elneveti magát ahelyett, hogy elkezdené magyarázni a rokoni kapcsolatot. Ezt ő nem nagyon tudja értelmezni, ezért is pislog csodálkozóan, bár a buksisimogatásra oldalra dönti a fejét és aranyosan elpirul kissé. A fényviszonyokat tekintve azonban ez lehet, hogy nem is tűnik most fel, de a kérdő arckifejezése talán annál inkább. Először nem is érti, mire akar kilyukadni Matilda, így Lagerre pillant segélykérően, hogy gyújtson fényt az ő gyermeki kobakjában is. Lagger pedig eleget is tesz ennek a néma kérésnek, bár inkább Matilda biztató pillantásától ösztökélve.
-Óh! – csodálkozó-felismerő „Óh” ez, ráadásul van benne egy tetemes adagnyi, leplezetlen öröm is.- Te vagy a könyvtárosunk? De hát... De hát.... Nem értem. Miért kerestetted meg önmagad? Ez kicsit... furcsa, nem?- ismét Laggerre pillant, vár tőle valamiféle véleményt vagy elmésséget, akármit. Vagy csak ő furcsállja a dolgot?
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. április 12. 21:01 Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 20. 21:42 | Link
Klántagok

Ha Matilda bűnszervezetet alakítana, egy ilyen meggyőző előadás után ő részéről vigyorogva állna be tagnak. Na persze addig fejlesztenie kell még egy kicsit az önbizalmán meg a bátorságán is, de ha nem is éri el a hű de szuper szintet addig, akkor is belépne. Ám valószínűleg erre a bűnszervezetes dologra legfeljebb Halloween alkalmából kerülhetne sor. Az milyen vicces lenne, hogy Al Capone bandájaként rohangálnának szerte a kastélyban.
A turpisság azonban kitudódott, s Lagger volt az, akinek hamarabb leesett a tanusz. Ő világosítja fel ezt az eltájolt kislányt is, hogy Matilda nem holmi gonosztevő, vagy megbüntetett kisdiák, mint ők, hanem maga a rémes banya, a könyvtáros. Ezen aztán rendesen el is csodálkozik, sőt mi több, rácsodálkozik Laggerre, aztán Matildára, s felteszi a számára adódó kérdést: miért játszotta a titokzatost Matilda? A feje simogatására elmosolyodik kiscica módjára, mert jólesik neki a kedves gesztus, sőt egy cicamosolyt villant Laggerre is a nevetés hallatán. Valahogy ez alatt a ki tudja, hány perc alatt rohamosan megkedvelte első látásra ezt a két embert.
-Nekem is nagyon tetszett. Másokkal eljátszhatnád ám. Mi nem mondjuk el senkinek. Vagy elmondjuk?- rápislog Laggerre kérdőn, de nem amolyan „Ha elmondod, meghalsz”, mert úgy ő jelenlegi személyiségét nézve képtelen nézni, hanem amolyan „Nem ígérhetek helyetted igazából, de kíváncsi vagyok a véleményedre” . Matildát ezzel a húzással ő is nagyon megkedvelte elsőre, márpedig, ha ember lánya könyvtárban „lakó” fajta, nem mindegy, hogy utálják egymást a könyvtárossal, vagy minimum szokványos vagy pont jó a kapcsolatuk.
-Hát úgy nézem, sarokba vagyunk szorítva.- ezúttal már próbál őis színászkedni és sápítozós fejet vágni, de a széles vigyora, amivel helyettesíti a nevetését, elárulja jócskán. Ő talán még Matildánál is átlátszóbb színészpalánta.
-Azt hiszem, muszáj lesz belépnünk a... mi is a klán neve, Keresztanya?- ismét Laggerre néz egy szélesebb ajakgörbülettel és valahogy úgy, mint aki büszke kicsit, hogy valaminek a részese lehet, még ha fiktív is.
-Lehetnénk a szárnysegédeid! Esetleg szükséged van két könyvtáros segédre? Persze csak a felszínen. Amúgy mi lennénk a...- itt Lagger felé pördül segítségért- ... Hogy is hívják azokat a pasikat a filmekben, akik megpuhítják az ellenséget? Azok a napszemüveges manusok az öltönyben. Beöntenek betonba és ledobnak a mólóról.- magyarán a verőlegényekre próbál célozgatni nagy erőkkel. Reméli, Lagger tud segíteni az ügyben.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 20:23 | Link
Cosa Libra

A játék nagyon élethű volt, míg tartott, bár Matildának azért még lesz mit fejlesztenie gengszteri képességein, ha egy-két illetlen és gonosz nebulóra is így kíván ráijeszteni. Hatásos módszer volna elhíresztelni, hogy a könyvtáros néni a helyi keresztanya. Persze kérdés, mennyien hinnék ezt el? Bizonyára jót mosolyognának a diákok, hogy saját maffiavezérük is van az iskola berkein belül. Lagger is közli, hogy nem árulja el Matilda mesterkedését, így hát van rá esély, hogy egy-két alkalommal még pár gyanútlan diákot átejthet ezzel Matilda. És nem mellesleg Lagger nagyon jól látja, Runa próbál figyelni a részletekre, bár inkább azért, mert ő maga olyan kis túlérzékeny (nem hisztizős, csak minden hülyeséget a szívére vesz, amit nem kellene, azt is) és nem akar másoknak is rossz szájízt okozni bármilyen módon. Magyarán túl sokat gondolkodik.
-Addig viszont játszhatod a kemény maffiavezért... Ane-san.- elvigyorodik lelkesen, mert ezt a megnevezést még az egyik japán rajzfilmből leste el, ahol így szólították meg a női yakuza főnököt. Ez azonban mind semmi ahhoz képest, amilyen hitelesen alakít Lagger. Teljesen át tudja adni magát a szerepnek, legalább neki, Runának úgy tűnik, ami őt is arra sarkallja, hogy megpróbáljon kicsit a félős, ódzkodó tag szerepébe bújni. A mosoly meg a kuncogás persze elárulják, de jó így együtt bohóckodni hármacskán.
-Jajj neee, nem szabad Laggert megölni. Akkor ki lenne a... aaaa.... postásod? – próbál nagyon kétségbeesettnek tűnni, de minduntalan meg-megráng a szája sarka az elfojtott mosolygástól. Mikor aztán meghallja a lehetőségeiket, nem bírja tovább: felbugyog belőle a kacagás (persze fele olyan hangosan, mint egy átlag embernél szokott ez történni), s lassan már görnyedezik, potyognak a könnyei is.
-Háháhát... nihincs váháhálasztáháháshunk, uhuhuhugye?- vár egy kicsit, míg a jókedve csendesül, addig törölgeti a könnycseppeket szempilláiról, s mikor végre megregulázta magát, megköszörüli a torkát, hogy szólhasson is.
-Azt hiszem, én mégis csak belépek... de kölcsönöznöm is muszáj lesz. Sőt, beköltözök a könyvtárba, hehehe.- végül is ő döntött úgy, hogy minden tárgyat felvesz, az meg egy bizonyos fokú könyvtárban állomásozással fog járni ezentúl. Elkezd rá felkészülni lelkiekben is.
-Nem akarok ünneprontó lenni, de ha már így rád találtunk –az ő fejében sem fordul meg, hogy magázza ezentúl Matildát-, elárulod, mi kell ahhoz, hogy legálisan bejárjak hozzád ide és elvigyek néha pár könyvet? Néha sokszor? Légyszi légyszi?- aranyos cicamosolyt virít Matildára, mint aki tényleg egy ma született bárányka- mert az is .
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 5. 12:23 | Link
Cosa Libra- Finale

Lassan a nevetgélése és vigyorgása szépen mosolygássá szelídül, főleg, mikor meghallja, hogy nem kell „kínok kínjával távozniuk az élők sorából”, azaz életben hagyja őket a rettegett könyvtáros Keresztanya. Így már mindjárt jobb kedvvel fog holnaptól bebuckalakósodni ide, az ódon kötegek tornyai közé tanulási célból. Bizony, azt tervezi, hogy második otthonaként a Levita után a könyvtárat nevezze meg. Matilda sokat fogja még itt látni lábatlankodni napkeltétől napnyugtáig, mikor éppen nincs órája.
Nos akkor rátérhetnek az adminisztratív részre is lassan és már ő is érzi, hogy ennyi nevetgélés után kitűzött céljukat is ideje megvalósítaniuk. Míg Lagger a könyvek ügyén tárgyal Keresztanyuval, addig ő türelmesen várakozik, végül pedig előadja saját óhajtá-kérdését is a „hogyan kölcsönözzünk” témában. A válaszra ő is elmosolyodik aranyos-kislányosan, hogy nekik bizony akkor bármit szabad. Most fél centit hízott a mája is egyben.
-Ééértem, ez így teljesen világos.- mostanra már felszabadultan tud bólogatni és semmi merevség nincs már a mozdulataiban. Egészen legyőzte a gátlásait két ilyen szuper társaságnak hála. Integet Laggernek, mikor a lány távozik és még egy „Szia” köszönést is utána ereszt búcsúzóul egy mosollyal körbeölelve, majd rápislog Matildára, nagy levegőt vesz és belefog saját listájába.
-Hát úgy áll a dolog, hogy megköszönném, ha segítenél néhány könyvet előásni nekem. Jól jönne valami útmutató az Elfeledett Varázslatok Tanához, Asztrológiához, Átváltoztatástanhoz, Gemmológiához és Önismerethez... így indításnak.- azaz még fog ő ide jönni és Matilda is talán majd hozzászokik, hogy szinte minden nap itt lábatlankodik majd a kis gólya a keze alatt. Ha kedves könyvtárosunk hajlandó megszánni a cica-gólyát és összeszedeget vele néhány könyvet a témákban, azért nagyon hálás lesz ám és ezt szóban is kifejti úgy két percen keresztül lépten-nyomon megköszönve a segítséget felváltva egy adag hálálkodással is.
-Tényleg nagyon nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem. Holnap találkozunk... mert elég sűrjen fogok ide járni tanulni, ha nem baj.- jegyzi meg mosolyogva a könyhalom mögül kikukkantva, miután Keresztanyu feljegyezte a „miket visz el” és „mikor viszi el” adatokat.
-Szép estét neked! – köszön elé szépen, ahogy illik, majd kissé imbolyogva, de végül sikeresen távozik a könyvtárból fel a levitások körleteihez.

//Köszönöm szépen a játékot  Cheesy  ! //
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 12:59 | Link
Axel  Rolleyes

Egy könyvbúza embert vizsgák ideje alatt természetesen a könyvtár berkeiben legegyszerűbb elkezdeni keresni. Ő is, mint sok levitás és más házban tanuló társa, gyakorlatilag itt tölt huszonnégy órából tizenhatot vagy -hetet a könyvei és jegyzetei fölé görnyedve. Nála az a probléma áll fenn, hogy felvett minden tárgyat és így elég sok, már-már az idegösszeomlás határát súroló anyagmennyiséget kell átvegyen. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csillagtérképek, Miranda Dabrak művei, az Ezer bűvös fű és gomba és még számtalan más mű, amiket csak el tudott kérni Matildától. Sokszor éjszakába nyúlóan zárásig itt ücsörög és magol, tanul, s noha hiába fotografikus a memóriája, az iszonyatosan sok anyag nagyon terheli az ő agyát is.
Most is éppen a Morlothokról olvas és noha megjegyzi percre pontosan (még az oldalszámot, a sorszámot és a szó pontos helyét is meg tudja mondani) a szöveget, az istennek sem áll össze az agyában az anyag. Rengeteg a miért, meg a hogyan és a merre és simán képtelennek érzi most magát visszaadni mindezt egy vizsgában anélkül, hogy Vécsey prof rá ne sütné, hogy másolt.
Egy adott ponton köhögni kezd és szipogni, a könnyei meg potyogni indulnak a jegyzeteire, mert hirtelen eltört nála a mécses, hogy ő ezt tovább nem csinálja. Hülye volt, hogy nem tudta eldönteni, mit is akar egész pontosan tanulni és mindenbe belevágott. Ha ezt a vizsgaidőszakot túléli, holtbiztos, hogy leadja legalább a fele tantárgymennyiségét, másképp rövid úton idegösszeroppanást fog kapni. Az meg valahogy nem hiányzik, mert jönne az apja látogatóba Claire-rel (azt a nőt is ütné, mint az Entert, minden mondata után), de főleg Ádámot nem akarná aggasztani most, hogy Nikit felvették abba a jó hírű iskolába és távol kerültek megint egymástól. Szóval... szóval összességében most éppen pityereg és elege van, de tudja, hogy folytatnia kellene a tanulást, mert más nem fog levizsgázni meg tanulni helyette, de pillanatnyilag semmi lelkiereje sincs folytatni az egészet. Csak ül és várja, hogy csapjon már bele az a villám, ami csalánba ugyan nem, de belé képletesen folyton belécsap, amikor nem is várná. Hát most ő kéri, hogy legyen eltalálva, jó?
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 13:55 | Link
Axel   Angel

A könnycsatornái egész rendesen működnek még, ahogy azt a mellékelt példa is bizonyítja. Szabályosan pucolják a kényes területeket úgy mint a szeme. Nem kell a becses látószervnek észrevennie azt a töménytelen tananyagot, ami ott hever előtte, inkább legyen elhomályosítva, az a biztos. Csak ül az asztalra könyökölve-görnyedve és szipog, sír, köhécsel néha. Még az sem tűnik fel, hogy valaki a közelében legyeskedik, aztán a szék mellette megmozdul és nemsokára az arcát súrolják bizonyos ujjak, a haja ez által életre kel és a füle mögé vándorol, ő meg vet egy futó pillantást könnyfüggönyös szemén át a szöszi srácra, de hirtelen nem esik le, kit is evett mellé a fene éppen. Ő villámcsapást várt, ez diszkrimináció! Többet nem bazíroz az égi Közbeavatkozásra! Dugják dézsába a fejüket a Fentiek!
Köhécsel egy sort megint, de közben elhangzik az a kérdés, amitől végképp megmerevedik (bár már eddig is a hidegrázás kerülgette, hogy egy vadidegen kis zöldhagyma mit taperolja már itt őt?) . Fényképlány? Oké, egy embert ismer, akinek ez meg volt engedve, és akiből gázsprayvel se tudta volna kihajtani a megszokást, hogy így hívja. Persze nem is akarta, mert különleges érzés volt, hogy becenevet kapott valakitől. Stockholmban amúgy is annyi barátja volt, mint almában a levéltetű: szinte semennyi. Az az egy igazi és nagyon közeli hívta Fényképlánynak, aki az Axel Sjölander névre hallgatott. Na és most ez a reszelős, idegen hangú szőke herceg-alapanyag becézgeti itt őt Fényképlánynak. Ökleivel megdörzsöli a szemeit, hogy végre lásson is, ne csak mint egy vakegér, hangok és szagok után menjen, és ismét ránéz -ezúttal jóval hosszabban- hirtelen kelt asztaltársára. A megdöbbenés szinte filmjelenet-pontossággal vándorol fel a képére és terül szét rajta.
-Ax... ? Mi-Mit csinálsz te itt? Hogy.... ? Az apám küldött ide? Miért? Nem értem... - kicsikét most kiakadt olyan értelemben, hogy nem tudott semmit a fiú esetleges iskolaváltásáról és így nem fér a fejébe, mit keres itt a gyerekkori barátja, volt szomszédja és vigasztalja őt, mint a régi iskolai időkben. Lassan persze kapcsol, hogy az apja amúgy is hányingert kap a mágiától, hát aligha küldené ide bármiért is Axelt utána, Runa után. Úgy hogy valószínűleg magától jött ide, de miért most? Vagy hogy? Még mindig meredten néz a fiúra, bár némileg már kevesebb megdöbbenéssel a pofázmányán.
-Nem... bántottak. Nem. Csak... Csak nehezen megy a tanulás.- neki, aki az ezeroldalas enciklopédiát is fel tudja mondani, de az már más, hogy logikát is igényelnek a tárgyai. Mind. Az meg nem feltétlen az erőssége. Jó, nem hülye, csak nem egy logikai zseni és kész. És most különben sem tudna koncentrálni, elvégre úristen, másfél éve nem látta szemtől szemben ezt a mézszín, rendetlen hajat, meg a zöld szemeket, meg a vigyorgó arcot, ami most épp nem vigyorog, hanem elég komolyan néz. Elég irreális az egész. Valaki csípje meg, hogy el is tudja hinni, nem álmodozik éppen nyitott szemekkel.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 19:08 | Link
Ax

Jelenleg könyvekkel csapdosni nem fog, de átkokat kiszórni sem, mert annyira lefoglalja, hogy megfejtse gyerekkori barátja hirtelen felbukkanásának rejtélyét. Utoljára a temetésen találkoztak, aztán volt néhány levélváltás, míg Angliában ült az apjánál, de azután nem hallottak egymásról. Valószínűleg a kedves papa bagolymentesítette a Cambridge-i házat.
Igen, most hogy így hallgatja az indokot, teljesen logikusnak tűnik végül is, hogy itt találkozzon Axellel. Logikus? Mondjuk. Ott a Roxfort, Beauxbatons, Durmstrang és még egy kiló mágussuli szerte Európában. Akárhová mehetett volna, de mégis itt kötött ki.
-Ja igen, Amethyst néni miatt.- bólint lassan, kissé bizonytalanul, mert csak nehezen oldódik fel benne a meglepetés, de ennek a maradékát is elsodorja a következő gesztus: ölelni is rég ölelték, azaz pontosabban Ax ölelte régen. Ádámnak persze szabad, hisz a nagybátyja, de mással nem is tudja, ölelkezett-e, mióta itt van. Nem igazán. Jólesik az egész, visszaölel egész hamar, szinte ösztönösen, mintha kicsit kapaszkodna a régi élete egy megjelent darabkájába. Axel kész nosztalgia most neki. Az együtt letudott zeneórák, a közös gyakorlás most mind visszaköszönnek hirtelen.
-Nem csapkodok, nem vagyok agresszív.- jegyzi meg kissé durcás orr ráncolással tarkítva a kijelentését. Tényleg egy békés teremtés, kivéve, ha Robikát kell a plafonra tűzni a nemesebbik felénél fogva, de az egy más történet. Most tökéletesen elvan Axra tehénkedve.
-Én nem annyira. Rengeteg az anyagom és hiába recitálhatom mindet kívülről, ha egyszer nem áll össze az agyamban a kép.- sóhajt kelletlenül bökve egyet az EVT anyagán. Hülye Morlothok- mintha csak ezt mondaná a mozdulattal. Sok ideje nincs lamentálni az embertelen mennyiségek felett, ugyanis a kezébe nyomott doboz rövid úton eltereli a figyelmét, s mikor kinyitja, bizony kedvenc rovarjának fülbevalósított változatával találkozik. Ennek hatására még a száját is kissé eltátja a csodálkozástól, de tagadhatatlanul örül az ajándéknak: ezt bizonyítja, hogy fordulatból odahajol Axhoz egy-egy puszit nyomni az arca két felére hálából.
-Harrietnek még mindig remek az ízlése. Te pedig jó pénztárca vagy. Köszönöm szépen. Anyudékat pedig puszilom én is; majd add át nekik.- nyelvet ölteni sem rest, de hát csak értik a suta viccét. Annyi évük volt rá, hogy megszokják egymás stílusát.
-Őőőőő....- rajtakapták volna? Ja. Rajtakapták, hogy minden tárgyat felvett. Kissé megsemmisült-szégyenkezve pislog rá oldalvást Axelre, majd lassan bólint egy aprót. Így van, nincs mit tagadja az igazat sajnos.
-Nem tudtam dönteni, sajnálom. Mind jól hangzott. És tudod, hogy anya nem engedett Uppsalába, mikor tizenegy voltam, most meg mindent pótolni akartam.- megvakarja zavartan a fejét, majd más pótcselekvés gyanánt elkezdi kivenni a szokásos pillangós fülbevalóit, hogy az újakat illessze be helyettük. Közben azért folytatja a rizsát, nehogy bemelegedjen a szája. néha hűteni is kell.
-Majd fogok leadni, persze, de előbb ezeken kellene átmennem valahogy. Kissé agyfrászom van, mikor látom, hogy a többiek nyakra-főre kapják a K-kat, meg a V-ket, én meg... na hagyjuk inkább. Szóval jövőre mindenképp leadom legalább a felét. Mert ez így embertelen, már belátom. Na de...- összecsapja két tenyerét és szépen teljes testével Ax felé fordul immár az új pillangókkal a fülében.- Mesélj nekem, mi hír feléd? Mikor jöttél? És hova raktak be? Gyerünk Ax, mesélj, ne kelljen hoznom a franciakulcsot.- na tessék, egy csapásra olyan, mintha felvillanyozták volna. És még mondja valaki, hogy a pillangók nem boldogítanak. Mit neki most EVT, ha egyszer van jobb szórakozása is?
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 6. 15:03 | Link
Ax

Szóval így. Ez a lökött barátja csak úgy hasára csapott és ha nem a Roxfort, akkor ez. Olyan jellemző rá, hogy most már ő sem állja meg vigyorgás nélkül a dolgot. Eszement tud lenni néha Ax, de hát nem lennének ilyen régóta barátok, ha nem szokták volna meg egymás stílusát és bogarait.
-Óóóó, éééértem. Na és Ian bácsi húgának a férjének a sógornőjének a nagybátyjának az unokanővérének a lányába nem fogsz itt belebotlani véletlenül? - kérdezi kuncogva és igyekezvén parodizálni az iménti "Nagyanyám húgának a fia" elméletet. Axel és a kutyafarka magyarázatai néha teljesen beviszik az embereket az erdőbe, de ő nagyjából már tudja, mire számítson. Persze kivéve, amikor nem. Benne van a pakliban.
Az orrát nyomkodásra fújtat egyet és kissé elkeseredett képet vág, mert tényleg kishitű, de szerinte nem ok nélkül, sőt. Nem kellett volna tizennégy tantárgyat, na. Ez van.
-Persze, majd meglesz. majd kitalálom, hogyan.- suttogja egy vállvonás keretén belül. Nem, nem nagyon tudja még, hogyan, de tervezi megoldani, csak még a módját nem találta ki. Szerencsére Axel szemfüles és a fülbevalói megmentik a napot... Na jó, csak ezt a szerencsétlenség tömeget a további tépelődéstől. Runánk egészen felélénkül a kapott ajándéktól és persze a vele szemben szokásos kedves csipkelődését is megejti. Ezt többnyire csak Axelnél kerül alkalmazásra.
-Nekem csak magyar nagybácsim van, bííííí.- egészen gyerekessé degradálódik Axel mellett, ami nem baj, viszont Runa így is egy elég félénk, már-már gyerekes emberforma, így most egészen hupikék-törpikés a viselkedése.
-Igyekszeeem...- már megint visszakanyarodtak a tantárgyakhoz, pedig egészen elfeledkeztek róla. Amúgy meg most kezd neki feltűnni egy egészen apróság, de hát miért ne kérdezne rá, ha már Axel is és érdekli a dolog.
-A talárodat megette a tehén talán? Nem látom rajtad. Meg a házad sem tudom így megállapítani, szóvalőő...- érdeklődik a lehető legangyalibb mosolyával, ami személyiségét és amúgy az arcberendezését és mimikáját nézve nem egy nagy kihívás neki. És ismét sikerül megcsillogtatnia angyali mivoltát (már csak a glóriája kellene) egy csodálatos rácsodálkozás formájában.
-Honnan tudod, hogy Hófehérke a becenevem?- az őszinte meglepettséget le sem lehetne vakarni körömkefével sem az arcáról. Más talán azt hinné, ugratják egymást, de ő most tényleg csak elbámult, hogy Axel mennyire fején találta a szöget. Azért túl sok időt nem hagy a szájtátásra, inkább érdeklődik az otthoni dolgok felől és ma már a harmadik megdöbbenésnek lehetünk tanúi, ami megrázza a kishölgyet.
-Ne hülyéskedj... Komolyan? Csak annyiról tudtam, hogy anyud babát vár, de... Húhaaa! Gratulálok, sok egészséget a kis maszatnak. Már beszél? Mászik vagy járkál? Milyen? Kire hasonlít? És Harriet hogy viszonyul hozzá?- csak úgy ömlenek belőle a kérdések őszinte örömmel fűszerezve az arckifejezését is. Nagy lehet a boldogság most a Sjölander családban, noha biztos sokat izgultak Harriet néniért meg a piciért. Siegfried ezek szerint csak úgy becsúszott.
-Hm, egyszer majd mutasd meg Izét, bár nekem meg baglyom lett, Hugo, és az a tollas veszedelem biztos le akarna csapni rá... na majd olyankor nézem meg, ha Hugo nincs a közelben, rendben? - azzal a retkes tollseprűvel még mindig nem értik meg egymást különösebben jól. Nem akarná, hogy Izé bagolykaja legyen. Erről azonban Kennedy emlegetésére rögtön elfeledkezik, ugyanis noha ő nem tud hegedülni, Axel ráragasztotta a Nigel Kennedy-féle őrületét és azóta is tart. Ha meg kellene neveznie a legsűrjebben hallgatott hegedű virtuózát, az Kennedy lenne.
-Öhh... Nem járok haza. Bogolyfalván ülök sokat Ádámnál... Ő a nagybátyám, az anyám féltestvére, bátyja. Nagyon rendes és... inkább ülök nála, mint apáméknál. Amúgy persze itt lakom, a kastélyban, a levitás toronyban... Angliába nem vágyom menni, mert azok ott vannak. Ja és egész mellesleg Claire nekiállt győzködni apámat, hogy kell egy gyerek. Hát tudod mit? -itt most nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek, amiket talán még soha nem lehetett hallani Runától, de talán nincs is min csodálkozni, hogy ha a lány apjáról, meg a mostohájáról van szó. Most még szabályosan kipirult hófehér arcocskája az idegességtől, ahogy visszaemlékszik Claire levelére, amit még két hónapja küldtek "otthonról".
-Amúgy semmi lényeges nincs.- fejezi be morgós-bosszúsan a rövidre sikerült monológot.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 08:47 | Link
Ax

A nyelvnyújtogatást viszonozza ugyanazzal a gesztussal, bár nem teszi közszemlére annyira a sajátját, mint Ax az övét, mert hát ő mégis kislány és illendőség és no, nem illik, csak a nyelve hegyét kidugnia. Sőt, még nyelvet nyújtania sem lenne szabad.
-Szörnyű vagy.- zárja le az egészet hangtalanul próbálva nevetni (könyvtár ugye), mert hát Axel... jajj, igazából borzasztóan aranyos ilyenkor, de ha ilyet mondana, fél, hogy megsértené a férfiúi egóját, és azt azért nem szeretné.
A vizsgáiból elég sok van, tépi is a haját értük, de ambiciózus, szóval valahogy megoldja majd valahogy, csak most mélypontot ütött meg. De lám, ahogy Ax előkerült a semmiből, a kedve mintha rendfokozatokat ugrott volna egyenesen. Főleg, hogy még puszit is kap a fejére, úgy bújik Axelhez, mint egy elveszett kiscica. Mielőtt bárki félreértené: majdnem pelenkás kora óta ismeri ezt a fiút és még azt is elmondaná neki, ha valaki ellopná a szívét, képes lenne Axellel megbeszélni a szerelmi bánatait, annyira jó a viszonyuk, szóval ez teljesen természetes, hogy hozzá bújjon. Nincs ebben semmi mellékzönge egyikük részéről sem. Szerencsére a pillangók és a nagybácsi megmentik a napot egyenesen, de arra is csak kuncog visszafogottan, hogy Ádám gazdag lenne és vonogatja a vállát. Sosem kérdezte erről Ádámot, bár elég ránéznie a nagybátyja házára, meg hogy milyen sulit finanszíroz Nikinek, az unokanővérének. Ádámnak van mit aprítania a tejbe, de erről sosem fogja nyíltan kérdezni. Pofátlanság lenne, és nem akarja megbántani Ádámot.
-Mióta megszülettem.- közli tömören, majd persze érzékelve, hogy ez így sántít, teljesen Ax felé fordul, el a könyveitől, és belefog a rövidített mesébe suttogva.
-A nagyanyám magyarországi volt, azt tudod. Mielőtt kijött hozzánk, szült egy kisfiút itt, Magyarországon. Ádámot. Aztán valahogy nem úgy alakult az egész, ahogy elképzelte, nem lett volna boldog Ádám apjával, legalábbis a nagybátyám szavaiból ilyesmit vettem ki, mikor beszélgettünk róla. Szóval Ádám itt maradt az édesapjával, nagymama kijött hozzánk, összeházasodott nagypapával és megszületett anya. Szóval Ádám anya féltestvére. Rendszeresen találkoztak nyaranta egy idő után, de anya engem nem mutatott be neki. Csak akkor ismertem meg Ádámot, mikor ide jöttem és Kuniéknál összefutottunk. Tudod, a Csontváry rész. Ja, nem tudod, nem kaptad meg a leveleim.- sóhajt egyet, aztán dobol kettőt az ujjával és bólint maga elé egy rövidet, majd megint nekimegy a sztorinak.
-Szóval nagymamám lánykori neve Csontváry. És ugye itt, Magyarországon én vérrokonság szerint velük állok kapcsolatban. Az unokahúgom, Csontváry Kunigunda is itt van a Bagolykőben, a Rellonban, csak ritkán találkozunk. Ő is elfoglalt, gondolom. De na, szóval ott ismertem meg Ádámot és göböztük ki az igazságot, amiről anya nem számolt be. Biztos nem akarta elhallgatni, csak ez nagyinak is nehéz lehetett, hogy hátrahagyta Ádámot. Mégis csak az anyja volt. Ahh, de most már végül is mindegy, mert Ádám itt van és én ennek örülök. Sokkal jobb, ha vele leülök beszélgetni, mint apámmal valaha is volt. Elsősorban azért, mert Ádám mágus és teljesen máshogy viszonyul a mágiához, mint az apám, ezt gondolhatod.- szemet forgat és ezzel be is fejezi részéről az ecsetelést. Axel már látta James Blackwoodot- igazi mugli, de olyan mugli, aki képtelen elfogadni a mágiát, s csak az a szerencse, hogy nem üldözi vasvillával, másképp már a saját lányát is megégette volna valószínűleg.
Na de terelődnek a dolgok arra a megevett, vagy nem evett talárra, és bizony meglepődik, hogy drága barátja rellonos lett, de ettől még ugyanúgy vigyorog rá a pillanatnyi surprize hatás elmúlta után.
-Mi a kékek vagyunk bronzzal keverve, a Levita. A sárga-feketék a navinések, aztán a piros-arany az Eridon, és ti vagytok a Rellon a zöld-ezüsttel, a Sárkányok. – magyarázza az alapvető ismertetőjegyeket a házakról. Az Eridonnak főnixe, a Navinének unikornisa, nekik pedig szfinxük van mellesleg, de erre Axel is rákérdezhet, ha akar. Bár most inkább fogja a fejét a sztori hallatán egy bujkáló mosollyal.
-Istenem, kezdesz olyan közveszélyes lenni, mint én, pedig az nagy szó. Majd szólj, ha elesel a saját lábadban, és versenyezhetünk a legbénább ember címért.- jegyzi meg mosolyogva, miközben magához öleli Axelt és nyom egy puszit a homlokára teljesen lazán, mintha csak az anyja lenne. Szereti ölelgetni ezt a nálánál jóval magasabb mamlaszt.
-Miért, te nem csókolnál meg, ha megmenthetnél?- azért is visszadobja a labdát Axel térfelére egy nyelvnyújtással. A csókot persze nem gondolta komolyan, bár elég érdekes szituáció születne belőle, ha valóban végbe menne a csók. Biztos sok minden átértékelődne egy ilyen hatására.
-Jaaajj, hozd el egyszer. Vagy látogassunk haza. Úgy megölelgetném a picurit. Úúúristen, de aranyos lehet.- tisztára megzakkant most a pici babóca gondolatára – bizonyára a női ösztönöknek köszönhető, hogy ha gyerekről hall (ami nem az apjáé és Claire-é), oda meg vissza lesz a gyönyörűségtől, a kicsi Knutra meg különösen kíváncsi, hiszen Harriet és Axel kisöccse, jóóóval kisebb a testvérektől.
-Na gratulálok, ügyesek vagytok. Nem is szabad egymást piszkálni, ha már testvérek vagytok. Jól tettétek.- dicséri össze-vissza, agyba-főbe Axelt, ahol csak éri. Ha Harriet valaha ide fog járni, őt is hátba lapogatja majd ezért a nemes előrelépésért. Támogatja a békét, mert alapjáraton nagyon pacifista kislány. Azonban mikor a saját közvetlen rokonaira terelődik a szó, bőszen kezd gesztikulálni és szitkozódni- eddig tartott a pacifizmus. Valószínűleg sosem lesz hajlandó már csak makacsságból sem elfogadni azt a két vadidegent az életében.
-De Ama néni más. Ő elfogadta és mára már élvezi is, te mondtad!- jegyzi meg egy fokkal ingerültebb hangon a kelleténél. Nem, nem akarja azt gondolni, hogy az apja érdemelne még egy esélyt. A csudákat! Maradjon tőle távol ő is és a szőke libája is.
-Én hagyom, de ők akarnak papás-mamásat játszani. Hagyjanak engem békén. Engem kicsi koromtól kezdve az anyám, Freyya Ulvaeus nevelt, nem Claire vagy James Blackwood. És elegem van abból, hogy azt hiszik, besöpörhetnek mindent a szőnyeg alá és elengedhetik az anyámat, akit nem is volt hajlandó az a tróger megismerni! Lelépett, mikor két éves voltam, utána is hébe-hóba láttam. James Blackwood elmehet a fenébe! Hamarabb vallom Ádámot pár hónap után az apámnak, mint őt valaha is fogom. Ádám legalább meghallgat és nem úgy néz rám, mint egy űrlényre szokás, félelemmel és tartózkodással. Mintha legalábbis leprás lennék. Nem kérek belőlük.- mindezt roppant gyorsan és fojtott hangon darálja le Axelnek csöppnyi szünetet sem hagyva, hogy közbe vágjon a fiú, s a végén úgy zárja le, olyan hangsúllyal, ami érzékelteti, hogy lezártnak tekinti a témát és nem enged az igazából ebben az egyben.
-Persze, menj csak. Itt leszek, megtalálsz.- feleli most már sokkal enyhébb arckifejezéssel, sőt mosolyogva, no meg a hangsúlya is kellemessé olvadt vissza, nem olyan jeges már. Amennyiben Axel elment, ő visszagörnyed az EVT fölé és próbálja nem elbőgni magát azon, hogy már harmadjára próbálja értelmezni az anyagot, hiába becsukott könyvvel vissza tudna mindent böfögni már most a Morloth-okról. Értenie is kell, amiről majd ír.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 9. 21:18 | Link
Greg - You're in the army now  Rolleyes ?

~Nincs... Nincs... Pedig Tilda azt mondta, itt van... Hova rakták ezek vissza? Nincs némi tisztelet bennük egy könyv iránt?~ Dohogva kutat éppen egy létrára állva a legfelső polcon egy régi mágikus atlasz után, ami az EVT házijához kell pusztán a pontosság kedvéért. Persze sehol sincs és kezd nagyon pukkancs lenni, hogy egyesek képesek szőrén-szálán eltüntetni egy értékes nyomdaterméket egy könyvtárban! Húzogatja az orrát rendesen ezen a magasfokú rendetlenségen, de inkább nem kommentálja ennél tovább. Az az egy szerencséje, hogy amit egyszer elolvas, vissza tudja mondani hibátlanul és nagyon sokáig élni fog az emlékezetében, feltéve, hogy felül nem írja valahogyan.
Morcos képpel kotorász, de csak nem akar előbújni ez a térkép. Végül már kezd arra gyanakodni, hogy valamelyik okos feltette a könyvespolc tetejére, így felmászik egész a létra szélére és lám, tényleg felkerült oda! Ez elképesztő... Kénytelen hát felmászni érte, mert pont a polc másik végében van (miért is volna kéznél?). Nem mondhatni, hogy a térdig érő szoknyájában túl kecses látvány lenne, ahogy esetlen madárijesztői merevséggel pakolgatja a patáit a szűk polcszélességen, ráadásul annak tetején. Komolyan, egy napon megöngyilkolja még magát ezekkel a húzásokkal.
Amikor ujjai ráfonódtak a térképre, hirtelen megmerevedik. Alatta éppen egy olyan alak készül elhaladni, aki innen felülről, pont kilencvenes rálátásból nézve teljesen olyan, mint David. David Bennett. Az a kis szemétláda, aki már jó ideje felé sem tolta a képét, pedig addig milyen lelkesen csinált belőle felmosórongyot! Fogai összekoccannak a méregtől, amint ez eszébe jut és gondolkozás nélkül lendül a kemény negyven kilójával rá egyenest az alak hátára.
-Megvagy!- hangzik diadalmas kiáltása, miközben gyakorlatilag átöleli a csávót hátulról, nyakban, lábait a csípőjére fűzi és.... óh, mily borzalmas, belenyal bosszúból "David" bal fülébe. Na most szóljatok hozzá, Runa füleket nyaldos bosszúból.
-Süljön ki a két szemed, pocsék tanár vagy. Hova tűntél el ennyi időre?- hangjában annyi a korholás, amennyit nem szégyell, mivel fogalma sincs róla, hogy az alak, akit éppen nyaldos és ölelget, nem David.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 10. 02:53 Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 9. 23:09 | Link
Greg  Rolleyes - na ne sasolj ennyire aktívan

Számított a fene arra, hogy pont itt botlik bele Bennettbe. Ő biztos nem, viszont az is váratlanul érte, hogy a mentora hirtelen felszívódott a képből és hiába próbálta baglyokkal bombázni (a végére Hugo elég megtépázva keveredett vissza a Levitába, amiért ő jópár karcsipkedést begyűjtött a tollas vadállattól! ), semmi válasz nem érkezett. A gerinctelenje még üzenetet sem hagyott neki. Férfiak! Mind megbízhatatlan, kiszámíthatatlan és csak a rosszon jár az agyuk. Folyton! Csak kevés kivételt ismer ez alól és zöldséget egyetlen egyet: Axelt. Ha ő nem lenne, elkönyvelné az összes rellonos fiút kiéhezett hiénáknak.
No de nem agyal túl sokat, miután az állítólagos hasonmást felfedezi, hanem ugrik (szerencsére nem jön vele a könyvespolc is) és a srác hátán landol pillekönnyedségével. Talán életében először sikerült egy ilyen hajmeresztő manővert kiviteleznie ÉS megúszta sérülés nélkül. Ez nála már nagyon nagy szó tekintve az ön- és közveszélyességét mindenkor. Ráadásul sikerül belenyalnia is a fiú fülébe, de már ekkor baj történik. David ütne ezért, ez viszont szó szerint eldobja magát... ezzel együtt zuhan ő is.
Mielőtt még akár csak gondolkozhatna, megfordulnak a levegőben és ő másodpercek múlva egy khm... eléggé kidolgozott mellkashoz préselődve eszmél tudatára. Ha ez nem volna elég, a hang és az arc, melyeket most alkalma nyílik tanulmányozni, egyáltalán nem David Bennetthez tartoznak. Ahogy feltámaszkodik két oldalt kinyomva magát a fiú feje mellett, egészen gyorsan paradicsompirosba fordul az arca, a rémült arckifejezéséről pedig nem is beszéltünk még.
-Ne-ne-nem vagyok a bogarad!- jegyzi meg igencsak felháborodott hangon, miközben lejjebb botladozik, de inkább csúszik a srácról, azaz próbál, elvégre félig-meddig fogja őkegyelme, ha már nézegetni próbálta az arcát. Elég ciki helyzet, mi tagadás, sőt még az orra vére is elkezd szivárogni diszkréten...
-Ajh, ne... már megint...- a sóhaja felér egy egy hétig éheztetett ember könyörgésével a végső megnyugvásért. A szoknyája zsebében kezd...ene matatni, de hát bizonyos paták útban vannak.
-Elővehetem a zsepim, vagy kérsz egy piros foltot a pingvinszerkódra?- pislog kissé bizalmatlanul újdonsült... ismerősére. Hát gyakorlatilag elég gyorsan testközelbe kerültek, még ha nem is ez volt az ő személyes szándéka, azaz nem ezzel az egyénnel itt maga alatt.
Tildát valószínűleg valami mérges gombás, vastag enciklopédia simogathatta fejen, hogy nem jött még ide erre a patáliára, de talán addig jó nekik, míg a Bagolykő elkötelezett könyvharcosa meg nem pillantja ezt a destruktív párost.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 10. 00:39 Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 10. 01:26 | Link
Greg- így össze fog akadni a bajszunk  o.o

A letális kamikaze műveletek köztünk legyen mondva, távol állnak a kislánytól, ám Bennett úr egy külön fejezet az életében: lényegében mára annyira kiélezte Runa reflexeit, hogy egy becsiccsentett macska reflexeivel (magyarán balesetveszélyesen) reagál mentora leghalványabb árnyékára is, mivel, ha David, akkor jön a jól megérdemelt bunyós lecke. Talán ezzel a legésszerűbb magyarázni, hogy úgy zúgott alá ezt a másik penészt letámadni, mint egy bombázó repülő- elé ment a bajnak.
Most viszont a feje ritka szép piros színt öltött kizárólag a helyzet abszurdumának tiszteletére, de a dadogás sem marad le a repertoárjából. Hogy élete még gyönyörűségesebb és csodásabb legyen, az orra is vérezni kezd (fene a jóképű embereket! ) és persze az áldozata arca oly derűt sugároz, melyre nem feltétlen volt kíváncsi. Gyanakvása nőttön nő, várja, hogy kinevessék... de nem, végre lekászálódhat az úriemberről, s ez megkönnyebbült sóhajt csal ajkaira.
-Nem, csak összekevertelek egy bizonyos David Bennett-tel. Ismered?- egy pillanatig érdeklődve pislog a fiúra, ám ezt nagyon gyorsan felváltja a hála és a ragyogó mosolygás az arcán: mintha csak egy boldog, jóllakott ötéves ülne a sárkányfiú előtt. A papírzsepit bólintással fogadja el, de mielőtt tényleg összepecsételne valamit, hátrahajtja a buksiját és rányomja vérző orrlyukára a cellulóz származékot.
-Deb is hitteb, hogy az volda...- közli kissé furcsa orrhangon, mivel a járata most épp lezárás alatt áll közmunkálatok miatt. A szivárgás lassan enyhül, végül teljesen alábbhagy. Ezek a heveny orrvérzések már olyan megszokottá váltak nála, mint a reggeli tisztálkodás. Bár egy kis arcmosás után nem akarják feljelenteni az embert... Ismételten nagy szemekkel pislog a fiúra, megszeppenten és van szerencséje kimondani az első becenevét, ami a szájára jön.
-Hófehérke.... vagyisvanakiígyhívdenemezanevem...- a hadarós részt nem garantált, hogy az áldozat értelmezni is tudja, de ha nagyon figyelt, csak átjön az infó, hogy nem ez a valódi neve, de így is szólítják néha tökkelütöttkét.
-De ne jelents fel, kérlek! Az nagyon nem lenne jó. Nem egyezhetnénk inkább ki valahogyan?- oldalra dönti a buksiját és olyan aranyosan kezd bámulni óriási szemekkel társára, mint egy újszülött gnúborjú.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 10. 01:37 Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 11. 01:58 | Link
Greg- te komisz  Shocked

Lassan kezdi összeszedni magát két vérmázolási kísérlet között, ami az orrát illeti, ami meg az egész helyzetet, hát azt jobb, ha nem méltatjuk. Épp vérzik egy fiú látványától- már megint. Kevés ennél megalázóbb dolog létezik a világon, bár ráugrani egy vadidegenre egy háromméteres könyvespolc tetejéről talán még cikibb.
-Aha, ő. Vérben forognak a szemei, meg navinéseket és levitásokat eszik reggelire... engem valamiért kihagyott. Inkább verekszik velem.- rögtönzött helyzetvázolást tart kérdezés nélkül egy vadidegennek - még nevet sem cseréltek! - David Bennett legújabb hobbijáról. Hát nem aranyos? Közben valahogy behajlítja a patáit maga mellé és szembe helyezkedik a földön ücsörögve ezzel a sráccal, akire volt szerencséje rávetni magát. A térkép megkönnyebbülésére mellettük landolt a pár méteres körzetükben és baja sem esett. Tilda csak nem nyírja ki ezért...
-Pedig a rendes nevem norvégül hatalmas erőt jelent. Lehetne akármilyen nevem, akár Hófehérke is.- jegyzi meg kissé elbiggyesztve a száját. Mi az már, hogy nem veszik be tőle a Hófehérke becézést?- Jó, oké, a nevem Runa. Runa Blackwood.- most az következne, hogy előránt egy pisztolyt és belelő az alagútba, mint egy vérbeli James Bond... csak ő se nem titkos ügynök, se nem Bond.
Természetesen komolyan vette a megjegyzést, hogy felnyomják testi sértésért. Konkrétan ráugrott valakire, az a valaki a földön kötött ki az ő hibájából, ráadásul belenyalt a fülébe, tehát sértette egy ember intim szféráját. Az alap megvolna rá... Jobb a baj elé menni, mint utána nyögni a következményeket.
Pár századmásodperc kiesik a fejéből, mialatt ez a srác pár centire kerül tőle. Ösztönösen fújtatni kezd, mint egy dühös macska és dühösen rápislog újból kivörösödött orcával a pajtira.
-Na és mi az? Azon kívül, hogy nem ismered az intim szféra nyilvánvaló fogalmát? Szívesen tartok neked lexikonos kiselőadást, eidetikus a memóriám úgyis.- úgy replikázik itt, mint egy dühös macska, mert meglepték, ha meglepik, ideges lesz, ha ideges lesz, szájalni kezd.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 11. 02:42 Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 20. 16:57 | Link
Greg - szétvernyoglak  Angel

Egy kis oldalra mozgolódás, egy kis fészkelődés, a szoknyát még jobban lejjebb gyűrjük, nehogy véletlenül is többet mutasson egy csizmás lábszárnál és pironkodást idézzen elő. Hihetetlen egyszerűen, hogy ekkora bakot lőtt -mit bakot? ez egyenesen egy túlméretezett ló itt előtte a földön! - és csak úgy megpróbált legyűrni egy Davidtől teljesen elütő férfiút. Ez a példány azért más, mondhatni... rendes. Úristen, talán a második vagy harmadik rellonos, akire ilyesmit mer mondani és hímből van! Az egyik Axel, a másik Domi, aki tőlük igazolt át, és a harmadik ez a túlméretezett agár volna? Mert azért lássuk be, elég termetes egy példányt vadászott le mára magának.
-Dehogyis! Én? Boxzsák? Ő tanít nekem önvédelmet! És nagyon rendes, hogy elvállalta.- megbotránkozva néz rá a másikra, hogy ugyanbiza ezt a sületlenséget honnan szülte elő hirtelenjében? Az ő fejében olyan, hogy agresszió egy gyengébb nemű ellen, csak elméleti síkon létezik. Amíg nem találkozott ilyen indíttatású cselekedettel, úgysem tudatosul benne. Daviddel más a mese, ott ő ment bele önszántából, hogy néha odavágják a padlónak, ha egyszer másként nem lehet tanítani ezt az egész önvédelem mesét. Könyvekből már régen memorizálta volna első olvasatra.
-Gregor? Abszolút nem illik hozzád, de azért nagyon örülök neked.- előveszi a leggyönyörűbb babamosolyát és az arcára festi, mint valami profi Picasso alkotást. Lennének ötletei, hogy a kedves szülők hogyan anyakönyveztethették volna Gregort, de hát nyilván nem kérdezték MÉG a véleményét (látszik rajta, hogy ég az információközlés riasztó belső tüzétől), így nem lenne túl szép a fiú orra alá dörgölni a szerinte sokkal helyénvalóbb neveket.
Hajajajj, ha már a személyes terét is vizsgálat alá veszik egyesek ilyen... arcos módszerrel, kénytelen bevágni a macska üzemmódot, de mintha ma még az ág és a könyvespolc, meg a szerencse is húzná, amint Gregor a füle mögött kezd matatni, olyan gyönyörű macskavernyogást hallat, amilyet egy humanoid lánytól csak elképzelhetünk. Macskásan arrafelé hajtja a fejét is, mintha oda akarná zárni a fiú kezeit a füle mögé, vagy pont mintha belesimulna pofival a tenyérbe, pedig csak le akarja magáról rázni az idegen kezet, s pár méterrel hátrébb is csúszkál már akkor, nehogy ez a vadorzó megint a közelébe jöhessen.
-Nem felejtettem el, de nem vagyok a szobacicád!- mondja ezt egy olyan megnyilvánulást követően, ami Whiskasért könyörög már önmagában, meg egy bolhairtó nyakörvért minimum.
-Az teljesen véletlen volt. Összetévesztettelek Daviddel, mert mindketten túl vagytok méretezve. Egyáltalán hogy lehet ekkorára megnőni? Ezt büntetni kellene.- a végére bosszúsan megcsóválja a fejét, miközben mellkasán összefűzi karjait és szusszant egyet. Rögtön ezután rábólint saját gondolatmenetére nagy megelégedéssel, hogy bizony, a mai büntető törvénykönyvek egészen hiányosak az emberi magasságok és testfelépítések szabályozása miatt. Ugyanis hiányoznak. Ugyanis így tisztességtelen utcára is merészkedni.
-Miféle könyvet keresel neki?- egy csapásra megváltozik a hangneme: kedves, segítőkész, szinte csicsergő lenne, ha nem épp egy tonnányi könyv között dekkolnának azon malmozva magukban, ki a nagyobb űrlény kettejük közül. Szemei lázas csillogásba kezdenek és már alig várja, hogy megkaparinthassa azt a bizonyos cetlit, mert elég ám csak egy pillantást vetnie rá, máris eszébe vés róla minden betűt. Felélénkülten tapasztalja, hogy a keresett nyomdatermék helyét pontosan ismeri, nem egyszer haladt el mellette ittléte során. Mancson is ragadja Gregort, miközben botladozva felpattanni próbál úgy, hogy közben jószerével ráesik a srácra.
-Tudom, hol van... ja bocsi... naszóval gyere csak.- teljes lelki nyugalommal támaszkodik Greg vállában és végre sikeresen függőlegesbe kerül, még a ruháját is leporolja kicsit, aztán újból ovis módjára kézen fogja a fiút és a lehető legszélesebb mosolyával kezdi őt kalauzolni a poros kötegek útvesztőjében szerencsére teljes magabiztossággal. Gáz volna, ha eltévednének és két órát bolyonganának mondjuk a sima bűbáj szekción.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 21. 16:29 Szál megtekintése
Könyvtár - Katie Runa Blackwood hozzászólásai (20 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet