34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 11:36 | Link

Runa

*A könyvtár az első hely, amit megnéz abban a reményben, hogy talán itt találhatja Runát. Bizonyos dolgok nem sokat változnak, hátha ez áll még a lány könyvek iránti megszállott rajongására is. Nagyjából másfél éve látta utoljára, a temetésen, és úgy egy éve állandóan visszajönnek a levelei azzal, hogy a címzett éppen nem található a megadott címen, így nem biztos benne, hogy Runa tud róla, hogy itt van. Igazából mehetett volna Uppsalába is, de mivel ott a nagynénje a bájitaltan professzorasszony, a férje meg az igazgató, közös megegyezés alapján kihúzták a listáról azt a lehetőséget, mielőtt bárkinek is a célpontja lenne emiatt. Keikótól már megtudta, hogy amit az utoljára kapott levélben Runa még csak tervként vázolt, már nem csak az, hiszen a lány elsős levitás itt. Reméli, hogy megismeri majd és nem menekül el, mint legelső találkozásuk alkalmával, bár akkor az egész menekülést megkoronázta még egy csalánrontással is, noha ő csak játszani akart volna. Amióta az eszét tudja, ismerik egymást, bár igazán jó barátok a zenesuliban lettek. Az elmúlt másfél év alatt viszont ő nőtt majd tíz centit, és még mindig nő, mintha nyújtanák, és már nem az a többiekkel nyugodtan összetéveszthető tipikus skandináv gyerek, kezdtek karakteresebbek lenni a vonásai, egyre jobban hasonlít az édesanyjára, leszámítva, hogy a szeme az apjáé. Csak nem hoz frászt a lányra ez alkalommal. Egyébként szokásához híven most sem feltűnő megjelenésében, fekete póló van rajta, sötétkék kapucnis felsővel, farmer és sötétkék teniszcipő. Kezeit nadrágja zsebeibe mélyesztve sétál a lehető legcsendesebben a polcok között, nézelődve, kik vannak itt, de azért a könyvekre is sűrűn rápillant, érdekli az is, hogy mit lehet itt olvasni. Izét egyébként most a szobájában hagyta a ketrecében, mert ez nem a legjobb hely neki. Túl sok a finom papír, még a végén megszökne a zsebéből és az senkinek sem lenne jó.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 12:59 | Link

Axel  Rolleyes

Egy könyvbúza embert vizsgák ideje alatt természetesen a könyvtár berkeiben legegyszerűbb elkezdeni keresni. Ő is, mint sok levitás és más házban tanuló társa, gyakorlatilag itt tölt huszonnégy órából tizenhatot vagy -hetet a könyvei és jegyzetei fölé görnyedve. Nála az a probléma áll fenn, hogy felvett minden tárgyat és így elég sok, már-már az idegösszeomlás határát súroló anyagmennyiséget kell átvegyen. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csillagtérképek, Miranda Dabrak művei, az Ezer bűvös fű és gomba és még számtalan más mű, amiket csak el tudott kérni Matildától. Sokszor éjszakába nyúlóan zárásig itt ücsörög és magol, tanul, s noha hiába fotografikus a memóriája, az iszonyatosan sok anyag nagyon terheli az ő agyát is.
Most is éppen a Morlothokról olvas és noha megjegyzi percre pontosan (még az oldalszámot, a sorszámot és a szó pontos helyét is meg tudja mondani) a szöveget, az istennek sem áll össze az agyában az anyag. Rengeteg a miért, meg a hogyan és a merre és simán képtelennek érzi most magát visszaadni mindezt egy vizsgában anélkül, hogy Vécsey prof rá ne sütné, hogy másolt.
Egy adott ponton köhögni kezd és szipogni, a könnyei meg potyogni indulnak a jegyzeteire, mert hirtelen eltört nála a mécses, hogy ő ezt tovább nem csinálja. Hülye volt, hogy nem tudta eldönteni, mit is akar egész pontosan tanulni és mindenbe belevágott. Ha ezt a vizsgaidőszakot túléli, holtbiztos, hogy leadja legalább a fele tantárgymennyiségét, másképp rövid úton idegösszeroppanást fog kapni. Az meg valahogy nem hiányzik, mert jönne az apja látogatóba Claire-rel (azt a nőt is ütné, mint az Entert, minden mondata után), de főleg Ádámot nem akarná aggasztani most, hogy Nikit felvették abba a jó hírű iskolába és távol kerültek megint egymástól. Szóval... szóval összességében most éppen pityereg és elege van, de tudja, hogy folytatnia kellene a tanulást, mert más nem fog levizsgázni meg tanulni helyette, de pillanatnyilag semmi lelkiereje sincs folytatni az egészet. Csak ül és várja, hogy csapjon már bele az a villám, ami csalánba ugyan nem, de belé képletesen folyton belécsap, amikor nem is várná. Hát most ő kéri, hogy legyen eltalálva, jó?
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 13:30 | Link

Runa

*Bízik benne, hogy itt megtalálja a lányt, ha most nem, hát majd valamikor máskor. Azért most igyekszik alaposan szétnézni, hátha itt van Runa, és miután kitéved a bájitaltan szakkönyveket tartalmazó polcok közül, valami megüti a fülét. Köhögést hall és szipogást valahonnan, így hallgatózni kezd, hogy beazonosítsa a hang forrását, végül elindul balra, amerről hallani véli az egészet. Kiérve egy újabb polc mögé asztalokat lát, na meg egy számára nagyon is eltéveszthetetlen fekete hajkoronát a hozzá tartozó arccal. Azonnal felismeri Runát, a lány mintha semmit sem változott volna másfél év alatt vele ellentétben. Elhúzza a száját a látványra, fogalma sincs, mi lehet az, ami miatt Runa éppen sír, de majd mindjárt megkérdezi. Közelebb megy, kezeit kihúzza a zsebeiből és az asztalhoz érve leül a lány mellett árválkodó székre. Ha megölelné, talán a frászt hozná most szegényre és újabb csalánártást kapna, mint amikor annak idején, kisgyerekként csak meg akarta tudni a nevét, azt viszont nem állja meg, hogy ne igazítsa a haját a füle mögé.*
- Mi a baj, fényképlány? Bántott valaki? *kérdezi, miközben belenyúl a zsebébe és előhúz egy fehér zsebkendőt is, és a lány elé tartja. Nyugodtan el lehet venni, legalább törölje le a könnyeit, ő meg közben kérdőn néz. Igaz, emlékszik olyan esetre is a zenesuliból, hogy Runa azért sírta el magát, mert nem ment neki egy darab eljátszása a csellón, az egyetlen furcsaság most az, hogy ezt sosem tette nyilvánosan, a könyvtár meg kicsit sem az a kizárólag személyes szféra, amiben az a lány, akit ő ismer, ennyire nyílt lenne. Lehet, hogy mégis sokat változott, most azonban csak kérdőn néz rá, választ várva a feltett kérdésre.*
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 13:55 | Link

Axel   Angel

A könnycsatornái egész rendesen működnek még, ahogy azt a mellékelt példa is bizonyítja. Szabályosan pucolják a kényes területeket úgy mint a szeme. Nem kell a becses látószervnek észrevennie azt a töménytelen tananyagot, ami ott hever előtte, inkább legyen elhomályosítva, az a biztos. Csak ül az asztalra könyökölve-görnyedve és szipog, sír, köhécsel néha. Még az sem tűnik fel, hogy valaki a közelében legyeskedik, aztán a szék mellette megmozdul és nemsokára az arcát súrolják bizonyos ujjak, a haja ez által életre kel és a füle mögé vándorol, ő meg vet egy futó pillantást könnyfüggönyös szemén át a szöszi srácra, de hirtelen nem esik le, kit is evett mellé a fene éppen. Ő villámcsapást várt, ez diszkrimináció! Többet nem bazíroz az égi Közbeavatkozásra! Dugják dézsába a fejüket a Fentiek!
Köhécsel egy sort megint, de közben elhangzik az a kérdés, amitől végképp megmerevedik (bár már eddig is a hidegrázás kerülgette, hogy egy vadidegen kis zöldhagyma mit taperolja már itt őt?) . Fényképlány? Oké, egy embert ismer, akinek ez meg volt engedve, és akiből gázsprayvel se tudta volna kihajtani a megszokást, hogy így hívja. Persze nem is akarta, mert különleges érzés volt, hogy becenevet kapott valakitől. Stockholmban amúgy is annyi barátja volt, mint almában a levéltetű: szinte semennyi. Az az egy igazi és nagyon közeli hívta Fényképlánynak, aki az Axel Sjölander névre hallgatott. Na és most ez a reszelős, idegen hangú szőke herceg-alapanyag becézgeti itt őt Fényképlánynak. Ökleivel megdörzsöli a szemeit, hogy végre lásson is, ne csak mint egy vakegér, hangok és szagok után menjen, és ismét ránéz -ezúttal jóval hosszabban- hirtelen kelt asztaltársára. A megdöbbenés szinte filmjelenet-pontossággal vándorol fel a képére és terül szét rajta.
-Ax... ? Mi-Mit csinálsz te itt? Hogy.... ? Az apám küldött ide? Miért? Nem értem... - kicsikét most kiakadt olyan értelemben, hogy nem tudott semmit a fiú esetleges iskolaváltásáról és így nem fér a fejébe, mit keres itt a gyerekkori barátja, volt szomszédja és vigasztalja őt, mint a régi iskolai időkben. Lassan persze kapcsol, hogy az apja amúgy is hányingert kap a mágiától, hát aligha küldené ide bármiért is Axelt utána, Runa után. Úgy hogy valószínűleg magától jött ide, de miért most? Vagy hogy? Még mindig meredten néz a fiúra, bár némileg már kevesebb megdöbbenéssel a pofázmányán.
-Nem... bántottak. Nem. Csak... Csak nehezen megy a tanulás.- neki, aki az ezeroldalas enciklopédiát is fel tudja mondani, de az már más, hogy logikát is igényelnek a tárgyai. Mind. Az meg nem feltétlen az erőssége. Jó, nem hülye, csak nem egy logikai zseni és kész. És most különben sem tudna koncentrálni, elvégre úristen, másfél éve nem látta szemtől szemben ezt a mézszín, rendetlen hajat, meg a zöld szemeket, meg a vigyorgó arcot, ami most épp nem vigyorog, hanem elég komolyan néz. Elég irreális az egész. Valaki csípje meg, hogy el is tudja hinni, nem álmodozik éppen nyitott szemekkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 14:25 | Link

Runa

*Ő nem a várt villámcsapás, csak reméli, hogy valamivel jobb annál. Leül a Runához legközelebb lévő szabad székre, hátraigazítja a haját, mint régen, és megkérdezi, mi a baj. A csak és kizárólag számára használatos becenév talán elég hozzá, hogy most ne kapjon semmiféle rontást sem a fejére, és le se csapják valamelyik vastagabb tankönyvvel. Kell egy kis idő, mire elhangzik a beceneve. Általában az embereket kijavítja, hogy ne tessék a nevét lerövidíteni, Runa azonban még így tanulta meg valamikor kisgyerekként, így az ő esetében nem harap. Elvigyorodik és rábólogat válaszul a feltett kérdésre, majd már rázza is a fejét.*
- Öhh... nem, dehogy. Tanulni jöttem. Tudod, Uppsala nem igazán nekem való hely a rokonaim miatt... így aztán itt vagyok... és megvagy. Egy éve visszajön minden levél, amit csak írtam neked, szóval... minden bejelentés nélkül jöttem, nyugodtan csapj le érte. *vigyorog tovább, tényleg nem közölte, hogy idejön, bár megpróbálta, de visszakapta azt a levelet is bontatlanul. Közben gondol egyet és átöleli Runát, már csak azért is, mert a kapott válaszra kénytelen vigyorogni. Mégsem változott annyi minden, mint gondolta.*
- Naaa... semmi baj. Meglesz minden vizsgád, biztos vagyok benne. *válaszolja, még mielőtt elengedné, majd hátradől a székén és kotorászni kezd a zsebében, pillanatokon belül pedig egy kisebb dobozkát szed elő, és Runa kezébe nyomja. Egy pár fülbevaló van benne ezüstből, két méretes pillangót formázva.*
- Remélem, még mindig szereted a pillangókat, mert ezt Harriet választotta neked és anyuék is üdvözölnek. *jegyzi meg úgy mellékesen, és belelapoz a legfelső könyvbe, ami éppen nyitva van. *
- Elfeledett varázslatok? Olyan, mint az elveszett ereklyék... az asztrológia már jobban hangzik, főleg, hogy nekem is van. A bájitaltant kihagytam, melodimágiám van... rajzmágia... gemmológia... te jó ég, Runa. Hány vizsgád lesz neked idén? Már megint nem tudtad eldönteni, mit akarsz tanulni és felvettél mindent? Hol az eszed, te lány? Remélem, tervezel leadni valamit legalább jövőre. *kérdezi most éppen nagyon is meglepődve, valahogy remélte, hogy ezt legalább kinövi a lány szép lassan, de úgy tűnik, ez sem változott. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:10
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 19:08 | Link

Ax

Jelenleg könyvekkel csapdosni nem fog, de átkokat kiszórni sem, mert annyira lefoglalja, hogy megfejtse gyerekkori barátja hirtelen felbukkanásának rejtélyét. Utoljára a temetésen találkoztak, aztán volt néhány levélváltás, míg Angliában ült az apjánál, de azután nem hallottak egymásról. Valószínűleg a kedves papa bagolymentesítette a Cambridge-i házat.
Igen, most hogy így hallgatja az indokot, teljesen logikusnak tűnik végül is, hogy itt találkozzon Axellel. Logikus? Mondjuk. Ott a Roxfort, Beauxbatons, Durmstrang és még egy kiló mágussuli szerte Európában. Akárhová mehetett volna, de mégis itt kötött ki.
-Ja igen, Amethyst néni miatt.- bólint lassan, kissé bizonytalanul, mert csak nehezen oldódik fel benne a meglepetés, de ennek a maradékát is elsodorja a következő gesztus: ölelni is rég ölelték, azaz pontosabban Ax ölelte régen. Ádámnak persze szabad, hisz a nagybátyja, de mással nem is tudja, ölelkezett-e, mióta itt van. Nem igazán. Jólesik az egész, visszaölel egész hamar, szinte ösztönösen, mintha kicsit kapaszkodna a régi élete egy megjelent darabkájába. Axel kész nosztalgia most neki. Az együtt letudott zeneórák, a közös gyakorlás most mind visszaköszönnek hirtelen.
-Nem csapkodok, nem vagyok agresszív.- jegyzi meg kissé durcás orr ráncolással tarkítva a kijelentését. Tényleg egy békés teremtés, kivéve, ha Robikát kell a plafonra tűzni a nemesebbik felénél fogva, de az egy más történet. Most tökéletesen elvan Axra tehénkedve.
-Én nem annyira. Rengeteg az anyagom és hiába recitálhatom mindet kívülről, ha egyszer nem áll össze az agyamban a kép.- sóhajt kelletlenül bökve egyet az EVT anyagán. Hülye Morlothok- mintha csak ezt mondaná a mozdulattal. Sok ideje nincs lamentálni az embertelen mennyiségek felett, ugyanis a kezébe nyomott doboz rövid úton eltereli a figyelmét, s mikor kinyitja, bizony kedvenc rovarjának fülbevalósított változatával találkozik. Ennek hatására még a száját is kissé eltátja a csodálkozástól, de tagadhatatlanul örül az ajándéknak: ezt bizonyítja, hogy fordulatból odahajol Axhoz egy-egy puszit nyomni az arca két felére hálából.
-Harrietnek még mindig remek az ízlése. Te pedig jó pénztárca vagy. Köszönöm szépen. Anyudékat pedig puszilom én is; majd add át nekik.- nyelvet ölteni sem rest, de hát csak értik a suta viccét. Annyi évük volt rá, hogy megszokják egymás stílusát.
-Őőőőő....- rajtakapták volna? Ja. Rajtakapták, hogy minden tárgyat felvett. Kissé megsemmisült-szégyenkezve pislog rá oldalvást Axelre, majd lassan bólint egy aprót. Így van, nincs mit tagadja az igazat sajnos.
-Nem tudtam dönteni, sajnálom. Mind jól hangzott. És tudod, hogy anya nem engedett Uppsalába, mikor tizenegy voltam, most meg mindent pótolni akartam.- megvakarja zavartan a fejét, majd más pótcselekvés gyanánt elkezdi kivenni a szokásos pillangós fülbevalóit, hogy az újakat illessze be helyettük. Közben azért folytatja a rizsát, nehogy bemelegedjen a szája. néha hűteni is kell.
-Majd fogok leadni, persze, de előbb ezeken kellene átmennem valahogy. Kissé agyfrászom van, mikor látom, hogy a többiek nyakra-főre kapják a K-kat, meg a V-ket, én meg... na hagyjuk inkább. Szóval jövőre mindenképp leadom legalább a felét. Mert ez így embertelen, már belátom. Na de...- összecsapja két tenyerét és szépen teljes testével Ax felé fordul immár az új pillangókkal a fülében.- Mesélj nekem, mi hír feléd? Mikor jöttél? És hova raktak be? Gyerünk Ax, mesélj, ne kelljen hoznom a franciakulcsot.- na tessék, egy csapásra olyan, mintha felvillanyozták volna. És még mondja valaki, hogy a pillangók nem boldogítanak. Mit neki most EVT, ha egyszer van jobb szórakozása is?
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 20:11 | Link

Runa

*Felajánlja, hogy le lehet csapni, de megnyugtató, hogy mégsem köt közelebbi ismeretséget egyetlen vaskosabb kötettel sem. Ha már kérdezték, megindokolja, miért is van itt, és vigyorogva bólogat Thys nénje említésére.*
- Aha. A francia miatt a Beauxbatonst kizártuk, a Durmstrang... hát szegről végről ott is van rokon, mert Sonja nagyi húgának a fia, Igor ott dolgozik, meg aztán apu szerint jobb, ha angolul tanulok inkább, Roxfort helyett meg én erre böktem. *indokolja bővebben a választását mindehhez meglehetősen komoly arcot vágva, komolyabbat is a kelleténél, de a végére elvigyorodik. Naná, hogy nem ment volna a Roxfortba ismeretlenek közé, ha tudja, hogy a gyerekkori barátja is itt tanul. A következő pillanatban megöleli a lányt, és jólesik, hogy visszaölelik. Neki is felrémlik néhány kellemes régi emlék hirtelen. Már elengedve Runát most vigyorogva tárja szét a karját, hogy ezen ő nem tud segíteni, a vizsgák említésére pedig megrázza a fejét hirtelen és mutatóujját nekinyomja annak az imént durcásan összeráncolt orrnak egy pillanatra. *
- Sose növöd ki a kishitűségedet? Meglesz, ha mondom. Emlékszel még, amikor elkezdtél csellózni, és nagyon nem ment az a vizsgadarab az elején, de aztán maximális pontszámot kaptál a bizottság előtt? Okos lány vagy, meglesz ez is. *közli határozottan, és látszik, hogy ő el is hiszi, amit mond, talán Runának sem ártana elkezdeni elhinni. Figyelemelterelésnek az legalább tökéletesnek minősül, hogy átadja a pár fülbevalót, vigyorog is azon és bólogat, hogy Harrietnek jó az ízlése, majd máris kérdőn pislog, hogy mi a helyzet a pénztárcával. *
- Átadom, de Ruu... pénztárca? Összetévesztesz valakivel. Én a hegedűs srác vagyok az utcátokból, nem a gazdag amerikai nagybácsid. *ölt nyelvet ő is, és nehezen állja meg, hogy el ne nevesse magát, csak kuncogjon a végére, elvégre ez egy könyvtár, nem kellene első látogatása alkalmával csendzavarásért kitetetnie magát. A tantárgyakra is rákérdez, amint sikerült komolyabbá válni ismét, és arra az oldalpillantásra a bólogatással nagy levegőt vesz, majd olyan arcot vágva fújja ki, mintha azt mondaná, hogy valahogy érezte, sőt tudta.*
- Azért ne szerezz be bérletet tönkre csak mert nehéz a választás, hallod-e? *megkocogtatja a lány homlokát nagy komolyan, aztán elvigyorodik a pillangók látványára.*
- Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke szebb náladnál... *ölt nyelvet még mindig széles vigyorral az arcán, majd ismét hátradől a széken és vesz egy nagy levegőt, mint aki mindjárt valami nagyon nagy hírt fog közölni.*
- Megszületett az öcsém, Siegfried Knut. Nemrég múlt egy éves, és igazi kis cukorfalat. Na meg lett egy egerem, Izé. Tudod, mint Izé az Addams familyben. Közönséges házi egér, Simon találta, de megmentettem, és összebarátkoztunk. Okos kis szőrcsomó. Na meg hoztam magammal a hegedűt... és Thys néniék megígérték, hogy ha elég jól megy majd, hogy ha minden vizsgámon átmegyek idén, nyáron elvisznek Kennedy egyik koncertjére. *összedörzsöli a tenyerét örömében és csak úgy sugárzik az arca ettől a hírtől, hiszen Kennedy a példaképe.*
- Na és veled mi volt? Hogy bírod apukáddal? *kérdezi végül, már halványabb vigyorral az arcán, inkább kíváncsian, fürkészőn pislogva a lányra, mert tudja, hogy amikor elment Stockholmból, akkor nagyon nem szerette az édesapját. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 6. 15:03 | Link

Ax

Szóval így. Ez a lökött barátja csak úgy hasára csapott és ha nem a Roxfort, akkor ez. Olyan jellemző rá, hogy most már ő sem állja meg vigyorgás nélkül a dolgot. Eszement tud lenni néha Ax, de hát nem lennének ilyen régóta barátok, ha nem szokták volna meg egymás stílusát és bogarait.
-Óóóó, éééértem. Na és Ian bácsi húgának a férjének a sógornőjének a nagybátyjának az unokanővérének a lányába nem fogsz itt belebotlani véletlenül? - kérdezi kuncogva és igyekezvén parodizálni az iménti "Nagyanyám húgának a fia" elméletet. Axel és a kutyafarka magyarázatai néha teljesen beviszik az embereket az erdőbe, de ő nagyjából már tudja, mire számítson. Persze kivéve, amikor nem. Benne van a pakliban.
Az orrát nyomkodásra fújtat egyet és kissé elkeseredett képet vág, mert tényleg kishitű, de szerinte nem ok nélkül, sőt. Nem kellett volna tizennégy tantárgyat, na. Ez van.
-Persze, majd meglesz. majd kitalálom, hogyan.- suttogja egy vállvonás keretén belül. Nem, nem nagyon tudja még, hogyan, de tervezi megoldani, csak még a módját nem találta ki. Szerencsére Axel szemfüles és a fülbevalói megmentik a napot... Na jó, csak ezt a szerencsétlenség tömeget a további tépelődéstől. Runánk egészen felélénkül a kapott ajándéktól és persze a vele szemben szokásos kedves csipkelődését is megejti. Ezt többnyire csak Axelnél kerül alkalmazásra.
-Nekem csak magyar nagybácsim van, bííííí.- egészen gyerekessé degradálódik Axel mellett, ami nem baj, viszont Runa így is egy elég félénk, már-már gyerekes emberforma, így most egészen hupikék-törpikés a viselkedése.
-Igyekszeeem...- már megint visszakanyarodtak a tantárgyakhoz, pedig egészen elfeledkeztek róla. Amúgy meg most kezd neki feltűnni egy egészen apróság, de hát miért ne kérdezne rá, ha már Axel is és érdekli a dolog.
-A talárodat megette a tehén talán? Nem látom rajtad. Meg a házad sem tudom így megállapítani, szóvalőő...- érdeklődik a lehető legangyalibb mosolyával, ami személyiségét és amúgy az arcberendezését és mimikáját nézve nem egy nagy kihívás neki. És ismét sikerül megcsillogtatnia angyali mivoltát (már csak a glóriája kellene) egy csodálatos rácsodálkozás formájában.
-Honnan tudod, hogy Hófehérke a becenevem?- az őszinte meglepettséget le sem lehetne vakarni körömkefével sem az arcáról. Más talán azt hinné, ugratják egymást, de ő most tényleg csak elbámult, hogy Axel mennyire fején találta a szöget. Azért túl sok időt nem hagy a szájtátásra, inkább érdeklődik az otthoni dolgok felől és ma már a harmadik megdöbbenésnek lehetünk tanúi, ami megrázza a kishölgyet.
-Ne hülyéskedj... Komolyan? Csak annyiról tudtam, hogy anyud babát vár, de... Húhaaa! Gratulálok, sok egészséget a kis maszatnak. Már beszél? Mászik vagy járkál? Milyen? Kire hasonlít? És Harriet hogy viszonyul hozzá?- csak úgy ömlenek belőle a kérdések őszinte örömmel fűszerezve az arckifejezését is. Nagy lehet a boldogság most a Sjölander családban, noha biztos sokat izgultak Harriet néniért meg a piciért. Siegfried ezek szerint csak úgy becsúszott.
-Hm, egyszer majd mutasd meg Izét, bár nekem meg baglyom lett, Hugo, és az a tollas veszedelem biztos le akarna csapni rá... na majd olyankor nézem meg, ha Hugo nincs a közelben, rendben? - azzal a retkes tollseprűvel még mindig nem értik meg egymást különösebben jól. Nem akarná, hogy Izé bagolykaja legyen. Erről azonban Kennedy emlegetésére rögtön elfeledkezik, ugyanis noha ő nem tud hegedülni, Axel ráragasztotta a Nigel Kennedy-féle őrületét és azóta is tart. Ha meg kellene neveznie a legsűrjebben hallgatott hegedű virtuózát, az Kennedy lenne.
-Öhh... Nem járok haza. Bogolyfalván ülök sokat Ádámnál... Ő a nagybátyám, az anyám féltestvére, bátyja. Nagyon rendes és... inkább ülök nála, mint apáméknál. Amúgy persze itt lakom, a kastélyban, a levitás toronyban... Angliába nem vágyom menni, mert azok ott vannak. Ja és egész mellesleg Claire nekiállt győzködni apámat, hogy kell egy gyerek. Hát tudod mit? -itt most nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek, amiket talán még soha nem lehetett hallani Runától, de talán nincs is min csodálkozni, hogy ha a lány apjáról, meg a mostohájáról van szó. Most még szabályosan kipirult hófehér arcocskája az idegességtől, ahogy visszaemlékszik Claire levelére, amit még két hónapja küldtek "otthonról".
-Amúgy semmi lényeges nincs.- fejezi be morgós-bosszúsan a rövidre sikerült monológot.
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 11:22 | Link

Runa

*Szemöldökét megemelve kérdőn bámul a lányra, amikor Runa megemlíti Ian bácsit, abban a pillanatban még nem éppen érti, mi köze is van az iskola kiválasztásához a bájitalkészítő szomszédnak. Valami hirtelen témaváltásra számít, de amikor barátnője belefokoz a rokoni kapcsolatuk kuszaságának ábrázolásába, széles vigyor veszi át az értetlenkedő ábrázata helyét és megrázva a fejét nyelvet ölt. *
- Neeem... de most, hogy így mondod, talán Roxfortban vele találkoztam volna. Sőt... jobban belegondolva biztos, hogy ott tanít... vagy tanult... de legalábbis betette oda a lábát életében egyszer és az már úgy nem az igazi. *kuncog a végére már kezét szája elé tartva, hogy azért mégse robbanjon ki belőle a nevetés. Kell pár pillanat, mire sikerül befejeznie. Az új téma nem túl hálás, ahogy elnézi, de annyi jó van benne, hogy már a vigyora sem fülig érő, a kuncogás meg a múlté. El is felejti a bonyolult magyarázatokat amint előkerül a vizsgák kérdése, Runa reakciói láttán inkább nem is mond semmit, helyette megsimogatja a lány hátát, majd a vállát átkarolva közelebb húzza egy pillanatra és nyom egy puszit a hajába. Mielőtt bármit is mondana, még egyszer átgondolja szép nyugodtan a lehetőségeket, mert nem szeretné azt látni, ahogy Runa ideg-összeroppanást kap esetleg. A fülbevaló igazi mentőöv ebben a helyzetben, kimozdítja a tépelődésből a lányt, és az ő vigyora is a régi lesz pillanatokon belül.*
- Attól még lehet gazdag. *vágja rá azonnal, majd eljut az agyáig az is, hogy mintha magyar nagybácsit említett volna a lány. Értetlenül pislog párat, még a mutatóujját is levegőbe emeli, jelezve, hogy álljon csak meg a menet, aztán megszólal.*
- Azt mondtad, magyar? Mióta van magyar nagybácsid? *kérdezi még mindig értetlenkedve. Erről sosem hallott még eddig, talán valamiféle új felfedezés eredménye lenne a dolog? Megvárja, hogy kapjon valami választ erre, majd rábólogat arra az igyekezetre, még talán néhány buzdító szava is lenne, ha nem kerülne szóba a talárja. Szórakozottan megvakarja a tarkóját, miközben kissé elhúzza a száját.*
- Ööhh... hááát... komolyan megenné ezt egy tehén? Annyira kiéhezett csak nem lehet, hogy... az egész egyenruhámat... hééé... csak nem veszett el benned egy jóstehetség? Ahogy néztem a többi háznál nem játszik a zöld. Rellonos lettem... ja igen, a talárom... tudom ám, hogy hordani kellene, csak... tudod, van a szesz, amivel tisztítani kell Lisbeth meg Hieronymus húrjait és a fogólapot. Ráömlött, és az egész úgy bűzlött, mint egy szeszkazán, így kimostam... és nem akartam végigcsöpögni vele a folyosókon. *magyarázza grimaszolva egyet a végére. A hasonló balesetek nála majdhogynem mindennapi jelenségek szoktak lenni, még jó, hogy általában feltalálja magát és megoldja a felmerülő problémákat, mint most is. *
- Jah, hogy te vagy Hófehérke? Ha kérhetem, mérgezett almát ne egyél, mielőtt nem találsz magadnak egy rátermett szőke herceget, jó? *kérdezi nagyon komoly képet vágva, aztán beszámol az elmúlt másfél év eseményeiről dióhéjban, ha már kérdezték.*
- Igen, tényleg... és köszi, majd átadom neki. Már gagyog, meg mászik. Tett pár lépést, de bizonyára négy végtagon jobban érzi magát. Biztonságosabb. Minden bababiztos lett hirtelen otthon, mert szeret kirámolni és mindent összenyálazni. Inkább anyura hasonlít, na meg Harrietre. Ő amúgy jól van. Lefoglalja a ruhatára rózsaszínesítése meg a rajzolás. Kitalálta, hogy festő akar lenni, mint Nate bácsikánk és most hozzá jár rajzórára. A jó hír, hogy kezdtünk kinőni egymás nyúzásából.*közli őszinte örömmel az arcán. Hosszú ideig folyamatosan civakodtak a húgával, olyan mára már nem igazán van, legfeljebb mondanak egymásnak ezt azt, de tettekig nem fajul a dolog. Az egér meg a bagoly kölcsönös megismertetésére bólogat, amíg ezt a kettőt nem egymásnak mutatják be, leellenőrizendő, hogy a bagoly tényleg egereket eszik-e, de ezt most nem fejtegeti. Sokkal jobban érdekli, hogy mi is a helyzet Runával. Türelmesen hallgatja végig, csak a nyomdafestéket nem tűrő szóáradatba vág bele. *
- Ssssh... Runa. Ezért lehet, hogy utálni fogsz... de szerintem akármennyire is haragszol rá, nem akarhatod ennyire, hogy ne legyen boldog. Tudom, hogy fura. Úgy néz minden varázslóra, mintha mi szörnyek lennénk, de nem vagyok biztos benne, hogy nem ezt tenném-e én is, ha egyszer rájönnék, hogy a mesék nem csak mesék, tényleg vannak sárkányok meg boszorkák és néhány szó meg egy pálca csodákra képes. Nem akarom védeni, de Nate bácsi felesége is nagyon kiakadt ettől az egésztől az elején. Meg amúgy is... itt a nagybácsid... meg már nem is sok idő, hogy nagykorú légy... hagyd őket, éljék az életüket. *próbálja lenyugtatni valahogy a lányt, bár nem biztos most benne, hogy ezzel éppen nem maga alatt vágja-e a fát. Reménykedve néz Runára a végén, várva valamiféle reakciót, és közben feltápászkodik a székről.*
- Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek és összeszedem a taláromat, mielőtt büntetéssel kezdeném a tanulmányaimat. Rendben leszel? Itt leszel holnap is? *kérdezi végül. Mondaná, hogy hol található, de még ő sem ismeri ki teljesen magát a rendszeren, így a könyvtár a legbiztosabb pont, úgyis van mit tanulnia neki is. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 7. 12:26
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 08:47 | Link

Ax

A nyelvnyújtogatást viszonozza ugyanazzal a gesztussal, bár nem teszi közszemlére annyira a sajátját, mint Ax az övét, mert hát ő mégis kislány és illendőség és no, nem illik, csak a nyelve hegyét kidugnia. Sőt, még nyelvet nyújtania sem lenne szabad.
-Szörnyű vagy.- zárja le az egészet hangtalanul próbálva nevetni (könyvtár ugye), mert hát Axel... jajj, igazából borzasztóan aranyos ilyenkor, de ha ilyet mondana, fél, hogy megsértené a férfiúi egóját, és azt azért nem szeretné.
A vizsgáiból elég sok van, tépi is a haját értük, de ambiciózus, szóval valahogy megoldja majd valahogy, csak most mélypontot ütött meg. De lám, ahogy Ax előkerült a semmiből, a kedve mintha rendfokozatokat ugrott volna egyenesen. Főleg, hogy még puszit is kap a fejére, úgy bújik Axelhez, mint egy elveszett kiscica. Mielőtt bárki félreértené: majdnem pelenkás kora óta ismeri ezt a fiút és még azt is elmondaná neki, ha valaki ellopná a szívét, képes lenne Axellel megbeszélni a szerelmi bánatait, annyira jó a viszonyuk, szóval ez teljesen természetes, hogy hozzá bújjon. Nincs ebben semmi mellékzönge egyikük részéről sem. Szerencsére a pillangók és a nagybácsi megmentik a napot egyenesen, de arra is csak kuncog visszafogottan, hogy Ádám gazdag lenne és vonogatja a vállát. Sosem kérdezte erről Ádámot, bár elég ránéznie a nagybátyja házára, meg hogy milyen sulit finanszíroz Nikinek, az unokanővérének. Ádámnak van mit aprítania a tejbe, de erről sosem fogja nyíltan kérdezni. Pofátlanság lenne, és nem akarja megbántani Ádámot.
-Mióta megszülettem.- közli tömören, majd persze érzékelve, hogy ez így sántít, teljesen Ax felé fordul, el a könyveitől, és belefog a rövidített mesébe suttogva.
-A nagyanyám magyarországi volt, azt tudod. Mielőtt kijött hozzánk, szült egy kisfiút itt, Magyarországon. Ádámot. Aztán valahogy nem úgy alakult az egész, ahogy elképzelte, nem lett volna boldog Ádám apjával, legalábbis a nagybátyám szavaiból ilyesmit vettem ki, mikor beszélgettünk róla. Szóval Ádám itt maradt az édesapjával, nagymama kijött hozzánk, összeházasodott nagypapával és megszületett anya. Szóval Ádám anya féltestvére. Rendszeresen találkoztak nyaranta egy idő után, de anya engem nem mutatott be neki. Csak akkor ismertem meg Ádámot, mikor ide jöttem és Kuniéknál összefutottunk. Tudod, a Csontváry rész. Ja, nem tudod, nem kaptad meg a leveleim.- sóhajt egyet, aztán dobol kettőt az ujjával és bólint maga elé egy rövidet, majd megint nekimegy a sztorinak.
-Szóval nagymamám lánykori neve Csontváry. És ugye itt, Magyarországon én vérrokonság szerint velük állok kapcsolatban. Az unokahúgom, Csontváry Kunigunda is itt van a Bagolykőben, a Rellonban, csak ritkán találkozunk. Ő is elfoglalt, gondolom. De na, szóval ott ismertem meg Ádámot és göböztük ki az igazságot, amiről anya nem számolt be. Biztos nem akarta elhallgatni, csak ez nagyinak is nehéz lehetett, hogy hátrahagyta Ádámot. Mégis csak az anyja volt. Ahh, de most már végül is mindegy, mert Ádám itt van és én ennek örülök. Sokkal jobb, ha vele leülök beszélgetni, mint apámmal valaha is volt. Elsősorban azért, mert Ádám mágus és teljesen máshogy viszonyul a mágiához, mint az apám, ezt gondolhatod.- szemet forgat és ezzel be is fejezi részéről az ecsetelést. Axel már látta James Blackwoodot- igazi mugli, de olyan mugli, aki képtelen elfogadni a mágiát, s csak az a szerencse, hogy nem üldözi vasvillával, másképp már a saját lányát is megégette volna valószínűleg.
Na de terelődnek a dolgok arra a megevett, vagy nem evett talárra, és bizony meglepődik, hogy drága barátja rellonos lett, de ettől még ugyanúgy vigyorog rá a pillanatnyi surprize hatás elmúlta után.
-Mi a kékek vagyunk bronzzal keverve, a Levita. A sárga-feketék a navinések, aztán a piros-arany az Eridon, és ti vagytok a Rellon a zöld-ezüsttel, a Sárkányok. – magyarázza az alapvető ismertetőjegyeket a házakról. Az Eridonnak főnixe, a Navinének unikornisa, nekik pedig szfinxük van mellesleg, de erre Axel is rákérdezhet, ha akar. Bár most inkább fogja a fejét a sztori hallatán egy bujkáló mosollyal.
-Istenem, kezdesz olyan közveszélyes lenni, mint én, pedig az nagy szó. Majd szólj, ha elesel a saját lábadban, és versenyezhetünk a legbénább ember címért.- jegyzi meg mosolyogva, miközben magához öleli Axelt és nyom egy puszit a homlokára teljesen lazán, mintha csak az anyja lenne. Szereti ölelgetni ezt a nálánál jóval magasabb mamlaszt.
-Miért, te nem csókolnál meg, ha megmenthetnél?- azért is visszadobja a labdát Axel térfelére egy nyelvnyújtással. A csókot persze nem gondolta komolyan, bár elég érdekes szituáció születne belőle, ha valóban végbe menne a csók. Biztos sok minden átértékelődne egy ilyen hatására.
-Jaaajj, hozd el egyszer. Vagy látogassunk haza. Úgy megölelgetném a picurit. Úúúristen, de aranyos lehet.- tisztára megzakkant most a pici babóca gondolatára – bizonyára a női ösztönöknek köszönhető, hogy ha gyerekről hall (ami nem az apjáé és Claire-é), oda meg vissza lesz a gyönyörűségtől, a kicsi Knutra meg különösen kíváncsi, hiszen Harriet és Axel kisöccse, jóóóval kisebb a testvérektől.
-Na gratulálok, ügyesek vagytok. Nem is szabad egymást piszkálni, ha már testvérek vagytok. Jól tettétek.- dicséri össze-vissza, agyba-főbe Axelt, ahol csak éri. Ha Harriet valaha ide fog járni, őt is hátba lapogatja majd ezért a nemes előrelépésért. Támogatja a békét, mert alapjáraton nagyon pacifista kislány. Azonban mikor a saját közvetlen rokonaira terelődik a szó, bőszen kezd gesztikulálni és szitkozódni- eddig tartott a pacifizmus. Valószínűleg sosem lesz hajlandó már csak makacsságból sem elfogadni azt a két vadidegent az életében.
-De Ama néni más. Ő elfogadta és mára már élvezi is, te mondtad!- jegyzi meg egy fokkal ingerültebb hangon a kelleténél. Nem, nem akarja azt gondolni, hogy az apja érdemelne még egy esélyt. A csudákat! Maradjon tőle távol ő is és a szőke libája is.
-Én hagyom, de ők akarnak papás-mamásat játszani. Hagyjanak engem békén. Engem kicsi koromtól kezdve az anyám, Freyya Ulvaeus nevelt, nem Claire vagy James Blackwood. És elegem van abból, hogy azt hiszik, besöpörhetnek mindent a szőnyeg alá és elengedhetik az anyámat, akit nem is volt hajlandó az a tróger megismerni! Lelépett, mikor két éves voltam, utána is hébe-hóba láttam. James Blackwood elmehet a fenébe! Hamarabb vallom Ádámot pár hónap után az apámnak, mint őt valaha is fogom. Ádám legalább meghallgat és nem úgy néz rám, mint egy űrlényre szokás, félelemmel és tartózkodással. Mintha legalábbis leprás lennék. Nem kérek belőlük.- mindezt roppant gyorsan és fojtott hangon darálja le Axelnek csöppnyi szünetet sem hagyva, hogy közbe vágjon a fiú, s a végén úgy zárja le, olyan hangsúllyal, ami érzékelteti, hogy lezártnak tekinti a témát és nem enged az igazából ebben az egyben.
-Persze, menj csak. Itt leszek, megtalálsz.- feleli most már sokkal enyhébb arckifejezéssel, sőt mosolyogva, no meg a hangsúlya is kellemessé olvadt vissza, nem olyan jeges már. Amennyiben Axel elment, ő visszagörnyed az EVT fölé és próbálja nem elbőgni magát azon, hogy már harmadjára próbálja értelmezni az anyagot, hiába becsukott könyvvel vissza tudna mindent böfögni már most a Morloth-okról. Értenie is kell, amiről majd ír.
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 09:51 | Link

Runa

*Néz egy nagyot arra a megjegyzésre, és megrázza a fejét vigyorogva, miután már sikerült elfojtani a nevetési kényszerét. Van ennél komolyabb válasza is, ami azt illeti. Abból, ahogy vállat von, már lehet is tudni, hogy most az fog következni.*
- Nem, csak ahogy néztem, itt több hangsúlyt fektetnek a zenére. Tíz év után nem fogok lemondani a hegedűről, csak mert Roxfortban valami másra helyezik a hangsúlyt. Még a Beauxbatons jöhetett volna szóba, de je ne parle pas elég jól le français. *válaszolja nagyon is komoly képet vágva. Nem mondhatni, hogy nem ismerné a nyelvet, elvégre van egy nagynénje, akinek francia a férje és csak ragadt rá valamennyi, el nem adják, de ettől még az iskolával nem boldogulna. A rokonság emlegetésére azért elkerekedik a szeme. Meglepetten pislog Runára, majd megvakarja a tarkóját és tanácstalanul széttárja a két kezét egy fejrázás közepette.*
- Öööhh... nem, ezt valahogy eddig elfelejtetted említeni. Kuni? Az meg ki? Runa, másfél év alatt így felszaporodott a családod? Most komolyan, tudom én, hogy az alapján a mitoizé er-en-es... nem... inkább dé-en-es lesz... szóval az alapján gyakorlatilag majdnem mindenki rokon mindenkivel, de azért még ez bonyolult. Szóval... ha jól értettem, van egy bűntudatból soha nem emlegetett nagybátyád, akit az elmúlt másfél évben fedeztél fel és egy sereg rokonod. A festő Csontváry is közéjük tartozik?*kérdezi, csak hogy tisztában legyen végre mindennel, mert eddig csak az jött le, hogy az elmúlt másfél évben a lány megismerte egy sereg új rokonát, akikről ő eddig nem is hallott.*
- És nincsen úja a nap alatt. Roxfort kettő-pont-nulla. Oké, oké... mielőtt megjegyeznéd, tudom, hogy Lupin az alapító... vagy az egyikük. Olvastam az iskola történetét, de a fene se emlékszik már mindenre, csak az biztos, hogy az öreg ezek szerint nem tudott elvonatkoztatni különösebben attól, amiben felnőtt. *von vállat, ha már a házak és a színeik merülnek fel, majd hirtelen rázza meg a fejét arra, hogy közveszélyes lenne.*
- Én? Dehogy, csak szétszórt. A fejem is elhagynám, ha nem a nyakamon lenne... *mondja unott képet vágva az egészhez, közben megemelve a kezét mutatja azt a bizonyos egyértelmű jelét annak, hogy ez szerinte blabla, Runa is tudhatja, hogy ezt a húga szokta folyton megjegyezni. Többnyire akkor, ha valakivel közli, hogy ja ő itt mellette éppen a bátyja. Szemforgat a csók emlegetésére és megvonja a vállát tanácstalanul.*
- Nem tudom. Ha nagyon muszáj lenne, lehet rávenném magam, de egyébként meghagynám a megtiszteltetést hercegeknek, grófoknak, válogatott cigánylegényeknek. *ölti ki a nyelvét ismét, ma már sokadjára. Igazából el se tud most képzelni olyan helyzetet, hogy megcsókolja a lányt, elvégre Runa a legjobb barátja, sose nézett rá másképp.*
- Eljöhetnél hozzánk megismerkedni vele. Szerintem szeretni fog. Csak számíts rá, hogy éppen kis nyálgép, esőköpenyben érdemes megközelíteni. Egyelőre. *vigyorodik el a kisöccse említése által kiváltott nagy lelkesedésre. Azért imádja azt a kis lurkót, annyira elképesztően aranyos és  imádni való. Vigyorogva vállat von arra, hogy de ügyesek, mert ez bizony nagy többségben Knut érdeme, majd megcsóválja a fejét arra a nagy lelkesedésre. *
- Runa, eleinte Ama néniék is fontolgatták a válást, és túl sokat nem láttál abból, ami náluk zajlott, de végül is igen, más. Annyiban, hogy mostanra elfogadta a tényállást nagyjából. Viszont, és ezt nagyon komolyan mondom, bármennyire is ellenszenves az apád. Ugyanúgy joga van neki is boldognak lenni, mint bárki másnak, és gondolj bele, mennyire lehet ijesztő szembesülni egy világgal, amiről addig fogalmad se volt, hogy létezik és gyakorlatilag félelmetes, sőt veszélyes, te meg nem tudod megvédeni magad. Szerintem egyszerre szeret és fél tőled, de persze ez csak az én meglátásom. Viszont most tényleg jobb, ha megyek, mielőtt elkap egy prefektus. Majd még jövök akkor erre. Jó tanulást és ne hajszold agyon magad. *köszön el, miután megosztotta a meglátásait, majd még nyom egy puszit Runa feje búbjára, aztán már megy is. Mielőtt eltűnne a polcok között, visszafordul még integetni egy sort, majd rohan is az ideiglenes szobájába meglesni, hátha megszáradt a talárja mostanra.*
 
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet