Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869567#post869567][b]Sadie Sallow - 2023.11.20. 12:24[/b][/url]

A francnak sem hiányzott ez, de kellett nekem prefektusnak állni. Jó okom volt rá, csak jelen pillanatban abszolút képtelen vagyok a döntésemet igazolni. Az biztosan elmondható, hogy nem különösebben motivált annak ígérete, hogy másokat elnyomhatok, mert az jelvény nélkül is kiválóan megy, köszönöm szépen.
Sigrid azonban a fejébe vette, hogy márpedig ő most szanaszét büntet valami szerencsétlent, akit nem tudom, emiatt sajnáljak-e, vagy amiatt, hogy szégyen szemre a könyvtárban csípik nyakon. Ki a franc akar még ilyenkor is olvasni?
Bólintok, és lépdelek tovább a szőke által mutatott irányba, mígnem sikerül belerúgnom egy asztal lábába. A kellemetlen találkozást annak megfelelően, az okozott fájdalommal arányosan reagálom le, ahogy fojtott hangon elkáromkodom magam:
- A retkes, nyomorult kurv...! - elharapom a mondatot, de nem illendőségből, hanem, hogy ne csapjak zajt, amivel elijeszteném a közelünkben ólálkodót. Bár valószínűleg mindegy, már így is tud rólunk.
- ...picsába - fejezem be suttogva, és el kell kapjam háztársnőm vállát, különben a fél lábon álló mutatványom hamar taknyolásba fordulna át.
- Szerintem... mi lenne, ha két irányból közelítenénk meg? - hajolok a füléhez sutyorogva. - Ha menekülőre fogja, valamelyikünkbe beleütközik.
Nem hozott lázba a dolog még mindig, csak szeretnék mielőbb túlesni rajta, és nem egész éjjel a könyvtárban kergetőzni, főleg, ha kiderül, hogy csak valami rágcsálóról van szó, és nem is egy ütődött diákról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869579#post869579][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.22. 20:29[/b][/url]

Alig teszik be a lábukat a könyvtárba, prefektustársának máris sikerült belerúgni az asztal lábába. Lehet, hogy nem olyan jó ötlet sötétben mászkálni, és egyébként is, még ha a hold fénye meg is világítaná az olvasásra ideális, asztalokkal teleszúrt részét a könyvtárnak, a polcok között úgyis sötétben lennének. Ennek margóján bár eddig csak szorongatta a pálcáját, gyakorlatilag hasztalanul, most elsutyorog egy Lumos-t, amíg Sadie fojtottan szitkozódik, félúton az ő vállába kapaszkodva, hogy fel ne essen. Meglepetésként éri a dolog, ezért be is feszül a válla rendesen, egészen kicsit előre görnyedve, ez azonban még szerencsés is lehet tekintve, hogy így biztos támpontot tud nyújtani.
- Megvagy? - kérdezi, kicsit fordulva, hogy a picike fényforrás közéjük kerüljön, így a lány arcát is látja. Ezt azért nem vette számításba, tervben pedig még kevésbé volt, hogy bármelyikük lesérüljön közben. Valójában eszébe sem jutott, hogy ez is lehetséges, főleg, ha sötétben settenkednek maguk is a könyvtárban, mintha szintén rosszban sántikálnának. Nagyon reméli most már, hogy megéri a dolog és legalább valaki olyat csípnek nyakon, aki a ritkaságokat akarja rongálni vagy a tiltott részleg valamelyik példányát lenyúlni. Mély levegőt vesz, szigorúan orron át, majd lassan kifújja, bólintva az ötletre válaszul.
- Aha, jó ötlet. Kerítsük be, kapjuk el, aztán mehetünk is aludni - válaszol suttogva ő is, még bólintva további kettőt, kissé tétován egy harmadikat is.
- Menjünk - jelenti ki a következő pillanatban, majd útnak is indul a pálcával maga előtt kis félkörben világítva a lába elé, hogy el ne essen esetleg. Két polcsor mellett oson el, mire ismét zajt hall, ezúttal közelebbről. A pálcát inkább maga mellé tartja most, ahogy a polchoz lapulva indul tovább óvatosan a hang irányába, még a levegőt is halkabban véve. A lumost is eltünteti két méternyire a polc végétől, mielőtt azt a célpontra szegezve fordul be végül a sarkon. Ha ez most nem egy egér, mindjárt jöhet egy színpadias Áhá is akár.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869663#post869663][b]Sadie Sallow - 2023.11.26. 10:20[/b][/url]

Nagyon remélem, hogy nem tört el a lábujjam, de a fájdalom mértéke sajnos egyelőre egyáltalán nem zárja ki. Nem mintha ne lenne egy pár másodperces mutatvány rendbe hozni, de ilyenkor valószínűleg a javasasszony sem boldog, ha valaki beállít hozzá. Én nem lennék a helyében.
Sigridnek végre kettőnk közül van egy kis esze és fényt varázsol a pálcája végére. Igaz, hogy azért nem tettük eddig, mert elég egyértelműen elárulnánk, hol vagyunk, és oda a meglepetés ereje. De a botladozásnak abszolút semmi értelme, szóval jobb lesz ez így.
Bólintok prefektustársam kérdésére, mert hát igen, megvagyok, más kérdés, hogy jól már nem annyira. De majd foglalkozom a potenciális lábujjtöréssel a maga idejében. Most el kell kapjunk valakit vagy valamit, mert addig Sigrid úgyse nyugszik.
Elindulok a polcsor másik vége felé, már az én kezemben is ott fénylik a pálca, kissé meg-meginogva, ahogy sántítva lépdelek. A neszt már alig hallom, de látom, hogy kicsit távolabb a szőkéhez tartozó fényesség megtorpan. Megállok én is, és befordulva a sarkon, ahogy tudok, felé iramodok, hogy a köztünk vélhetően megbúvó illető (ha az), menekülőre fogva éppen Sigridbe fusson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869910#post869910][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.12. 21:19[/b][/url]

Nagyon igyekszik taktikus döntéseket hozni, elvégre mégiscsak egy auror kicsi lánya, arról nem is beszélve, hogy még egyszer belőle is az lehet, ha nem a sárkánykutatás győz. Ugyan az írás is versenyben van, és Alti szerint érdekesebb sokkal a másik kettőnél, az apukája szerint egy rendes szakma mellett írni még bármikor tud a szabadidejében. Majd alszik erre még párat a VAV-ig, egyelőre nem olyan fontos téma szerencsére, ebben a pillanatban meg egyébként is kifejezetten mellékes. Úgy véli, hogy a magas polcok között a pálca kis fénye nem is olyan feltűnő, mint amennyire hasznos. Bezzeg, milyen jó lenne, ha úgy tudna tájékozódni ő is, mint az apukája, meg mint a denevérek, hangok révén, aztán majdhogynem homlokon is csapja magát, mert hiszen ő tud ilyet. Ugyan nem profi, messze sokat kell még gyakorolnia, de azért valamennyit mégiscsak gyakorolta már, mióta kiderült, hogy melodimágus. A hirtelen kialvó fény után még sűrűbbnek tűnik a sötétség, amely körülöleli, ezért inkább a szemét is behunyja, noha ettől semmi nem változik. A két polcsor között állva nyelvét a szájpadlásának nyomva, majd kattanásra emlékeztető hangot ad ki. Mintha csak Berci nógatná megint Hektort, hogy induljon már, ez azonban nem egy lónak szól, hanem saját magának, hogy érzékelje, hogyan verődik vissza a polcokról. Szemét kinyitva még mindig nem lát sokkal többet, mint az imént, a hirtelen változó fényviszonyokhoz ugyanis nem szokott még hozzá a szeme, de még ha bizonytalanul is, elindul előre. Kezét oldalra kitárva tapogatózik kicsit, elérve az egyik polcot is, ami kicsit mintha közelebb lenne, mint azt felmérni igyekezett az imént, de sebaj. Csak eljut a polcsor végéhez anélkül, hogy nekicsattanna bármelyik polcnak is, vagy éppen leverne valamit, és végül pálcáját harciasan előre szegezve már egész határozottan lép elő onnan, hogy csodálkozva vegye tudomásul, hogy két hatalmas szem néz vele szembe. Meg is ijed hirtelen, de azért igyekszik bátor maradni.
- Lumos maxima - mondja ki a varázsigét, hogy eloszlassa a sötétséget, attól csak kevésbé ijesztő az a valami, a fénytől azonban a szempár gazdája riadtan kel szárnyra. Ha nincs szerencséje, mindjárt még le is csap. A fenébe is, jobb lett volna, be se jönni, de ezt Sadie-nek már nem vallhatja be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869971#post869971][b]Sadie Sallow - 2023.12.17. 12:42[/b][/url]

Nem biztos, hogy jól mértem fel a helyzetet, és megfelelő döntést hoztam arról, hogyan is kezeljem, de mentségemre szóljon, tényleg csak túl akarok esni ezen az egészen, kapkodok, figyelmetlen vagyok, és még a lábujjam is fáj, ami nem segít koncentrálni.
Sietve lépdelek, már-már kocogok a sor mentén arra, amerre Sigridet sejtem, és ekkor újabb, fura neszt hallok, valami kattogásfélét. A pálcám fénye csak egy kis körben fedi fel, amit a fojtogató sötétség rejt, fényesebbé meg nem akarom tenni egyelőre, mert attól tartok, csak elvakítanám az elvileg szemből érkező prefektustársamat. Valahogy úgy, mint a mugli autósok, mikor csak azzal foglalkoznak, hogy ők többet lássanak az előttük lévő útból, a szemből jövő meg le van szarva.
És éppen valami ilyesmi történik, mikor is Sigrid hangja már egész közelről hallatszik, pálcája pedig felragyog, kvázi kisütve a szemem - miközben felé szaladok! És ha nem volna elég, hogy egy-két pillanatig nem látok, de még fél méterre se, valami nekirepül az arcomnak, és miközben kalimpálok, tollak repkednek mindenfelé.
- Egy bagoly!? - kiabálok magamból kikelve, miután sikerül realizálnom, hogy nekiszaladtam a könyvespolcnak, arról lepattanva pedig elsodortam a szőkét is. - Baszki, gyerünk, büntessük meg! Egy hétig nincs levélkiszállítás! Sőt, nincs pocok! Csak egeret ehetsz! Nem is, patkányt! Csatornaszagút!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869979#post869979][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.18. 20:06[/b][/url]

A dolgok átgondolása egészen addig tart, amíg egyedül nem marad. A két polcsor között viszonylag hamar rádöbben, hogy ő bizony a sötétben is tud közlekedni a maga módján, ha kicsit odafigyel, azonban ezzel bár növeli az esélyét annak, hogy meglepetés szerűen üssön rajta bárki rosszban sántikálón, egyidejűleg arról is elfeledkezik, hogy ugyanúgy Sadie-t is meglepetésként fogja érni a dolog. Hiszen nem szólt róla, hogy egymagában mégiscsak azt a bizonyos klakk hangot igyekszik követni a polcok között a pálca fénye helyett. Amint sikerül eljutnia a polcsor túlsó végéig, már majdhogynem diadalittasan szabadítja a vakító fényáradatot a nyakon csípett... bagolyra, Sadie-vel egyetemben. A karját azzal a lendülettel emeli is az arca elé ösztönösen, amint rájön, hogy egy madárral van dolga, mielőtt még célponttá válna, miközben meg már minden igyekezete ellenére zuhan, elterülve a szőnyegen. Még szerencse, hogy nem kőpadló van alatta, mert biztos, hogy így is lesz majd pár színes folt az oldalán, de esélyesen kevesebb a szőnyegnek köszönhetően, mint amúgy lehetne. Megnyikkanni se merne, ha egyáltalán eszébe jutna, mert már az első pillanattól kezdve azon rágódik, hogy menten rázúdul a népharag is, gyakorlatilag jogosan. Odin fél szemére, ez igazán nem hiányzik. Hirtelen majdnem svédül is szólal meg, miközben azon igyekszik, hogy véletlen se látszódjon rajta, mennyire szorong hirtelen és milyen csalódott ezen a fogáson. Nem erre számított, amikor lelkesen vetette bele magát a könyvtári hajszába.
-  Sa... sajnálom. Jövök eggyel, jó? - ajánlja fel a szája szélét rágcsálva, miközben feltápászkodik és véletlen sem néz Sadie szemébe, csak a kezét nyújtja, ha esetleg igény lenne a segítségére. - Vagy nem tudom, kettővel. Mivel tudlak kiengesztelni? Láttad amúgy, merre repült? Vagy hagyjuk, szólok reggel a gondnoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870043#post870043][b]Sadie Sallow - 2023.12.21. 19:41[/b][/url]

Az agyamat elöntő düh eltereli a figyelmem a fájdalomról, amit a polccal, majd Sigriddel való koppanásos találkozás eredményez a már egyébként is fennálló szúró érzés mellé a lábujjamból, de meglehetősen eleven és mozgékony vagyok, miközben felpattanok a földről nagy puffogva, szóval túl nagy baj nem lehet. Még mindig van rá esély, hogy megúszom a gyengélkedőt, igaz, én spriccelő ütőérrel is inkább a szobámba vonulnék el, mint oda.
Ha az előbbi fény és a polcról leboruló könyvek robaja nem ijesztette meg eléggé a madarat, a kiabálásom már biztosan, szóval fejcsóválva nézek vissza a szőkére.
- De, láttam, el innen - felelem fújtatva a bagoly hollétére vonatkozólag, és lassan kezdek megnyugodni, ahogy ülepedik az iménti eset, és tekintetem a sötétségbe réved. - Most már tudjuk, hogy nem a mi hatáskörünk, szóval talán ne hajkurásszuk tovább.
Azt már nem teszem hozzá, hogy valószínűleg a gondnoknak is kár szólni, hiszen tuti csak eltévedt, és reggel már úgyis a nagyteremben fog repkedni a gazdáját keresve. Helyette inkább, most, hogy kezdek megnyugodni, Sigrid előbbi szavain kezdek gondolkodni, amiket első ízben komolyan se vettem. De igazából hülye lennék nem kihasználni, hogy bűnbánó épp. Belerángatott ebbe a baromságba, szóval viselje a következményeit.
- Szóval jössz nekem kettővel? Oké, kérem a cipőidet! Tetszenek - vigyorodom el gonoszul. Aztán felszisszenek, mert csak fájnak a bordáim, és a térdem is alaposan belevertem valamibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870109#post870109][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.23. 21:17[/b][/url]

Korábbi határozottsága nyomtalanul tűnik el, helyette kifejezetten aggódik, gyomrába pedig visszatérnek az olyan jól ismert sróforrúak összevissza trappolni. Szája szélét kitartóan rágcsálja, miközben segítene is Sadie-nek, de prefektustársa magától pattan fel. Legalább ez megnyugtató, hogy a ma esti kis kaland után nem kell még a gyengélkedőn is magyarázkodniuk, mi történt. A dolog tompítása érdekében azonnal fel is ajánlja, hogy jön neki eggyel, sőt, kettővel inkább ezért az egészért, és bár még eszébe jut a madár után érdeklődni, inkább nem ragaszkodik ahhoz, hogy meg is keressék. Majd reggel ráérnek a gondnokot riasztani, hogy egy bagoly betévedt ide, már amennyiben a könyvtáros esetleg nem előzi be őket.
- Ühümm - hagyja helyben ennyivel a megállapítást, hogy ne hajkurászzák a tollast. Nincs kifogása, sem ellenvetése, de még csak semmilyen kommentje sem ezen a ponton. Kissé aggódalmasan és ugyanakkor tétován bólint a kérdésre válaszul, hogy igen, kettővel, aztán kissé meglepődik a válaszon. Ennél azért rosszabbra számított. Nem ez az egyetlen pár cipője szerencsére, szóval ez még igazán könnyen kivitelezhető dolognak tűnik.
- Öh.... oh - könnyebbül meg hangosan két teljesen eltérő hangvételű szófoszlányt nyögve ki csupán, és aggodalma némileg enyhül is, az arca pedig kissé felderül. - Oké. Lehet, hogy kelleni fog rá bűbáj, ha nem egyforma a lábunk mérete, de az a legkevesebb, azt hiszem. A Rellonba még visszamehetek benne azért? Kicsit hidegnek tűnik a kőpadló a folyosón.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870112#post870112][b]Sadie Sallow - 2023.12.23. 21:58[/b][/url]

Tutira csak az adrenalinnak köszönhető, hogy úgy felpattantam az imént, mert a tagjaimat megrohamozó fájdalomtól kedvem lenne vissza lefeküdni a földre nyöszörögni. Nem vagyok azonban egyedül, és ha magam lennék, se csinálnék ilyesmit, beérem a grimaszolással, amit próbálok vigyornak álcázni.
- Úgy nézem, nagyjából stimmelhet - mondom vállat rántva, véletlenül sem említve meg, hogy még a járőrözésünk elején már titkon odamértem a lábam az övéhez.
Szegény csaj, szinte megsajnálom, de csak szinte. Tényleg nagy szerencséje van, hogy... nos, hogy nem teljesen tartom utálatosnak, mint a többséget. Amíg nem jöttünk be ide, mint kiderült, halál feleslegesen, még jól.. mármint tűrhetően is éreztem magam a társaságában. Mondjuk, hogy okés ez a Sigrid. De a cipőit rohadtul behúzom!
- Hát nem is tudom, Sigrid - csóválom meg a fejem. - Nem vall rám, de nem bánom.
Baromi nagy kegyben részesítettem. Ja, vagy inkább csak annyira fáj a lábujjam, hogy most inkább nem kínoznám meg azzal, hogy leveszem lábamról a cipőmet, és felveszek rá egy másikat, ami talán egy picit szűkebb. Majd, ha egyedül leszek, és némító bűbájt szórtam a szobára.
- Akkor, mehetünk végre? - kérdezem, és ha nincs ellenvetése, az ajtó felé veszem az irányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870142#post870142][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2023.12.24. 16:43[/b][/url]

- Szívesen maradok befejezni - ajánlom fel az idősebb hölgynek a szokásos lelkesedésemmel. Mióta itt vagyok, érzem hogy jó helyen vagyok. Szerencsésebb nem is lehetnék, hogy megkaptam ezt a munkát, hisz legalább valami biztos van. A nő a fejét rázza, de nem ellenkezik, hisz átverni úgyse tudna, látni már rajta a fáradtságot.
Azt már megbeszéltük a napokban, hogy sem a bálra, sem haza nem megyek. Négy éve idejárok, de idáig egyetlen bálon voltam, ott is csak azért, mert hirtelen kellett segítség a DÖK-nek, és dolgom végeztével fel is szívódtam gyorsan. Haza pedig idén nem tudok menni, lévén a szüleim a barátaiknál töltik a karácsonyt. Ennél szebben aligha közölhették volna velem, hogy nem kíváncsiak a társaságomra mindaddig, míg "bohóckodom". Nem hibáztatom őket, csupán szomorú vagyok, mert ahogy rendellenesnek néznek, úgy akár különlegesnek is nézhetnének. Még most is arra vágyom, hogy csak egyszer le tudjak ülni velük, elmesélni ezt a csodát itt körülöttem, amit talán még most sem hiszek el teljesen, és belátják majd, hogy nem olyan ördögtől való ez, mint amennyire ők azt hiszik. Persze ennek esélyére egy számjegyű a százalék, és az is főleg a nullához tendál.
Azért gondoskodom magamnak a kellemes karácsonyi zenéről, ami épp csak zümmögésként hat, de megengedem, hisz már napok óta kong a könyvtár az ürességtől. Mindenki vadul készülődik az ünnepekre. A karácsonyt pedig én is szeretem, nem is tudom megmondani, hány ajándékot csomagoltam már be, főleg rendelésre, de nem bánom, hisz az is a szeretem hobbim többek között.
Ahogy végzek az adminisztrációval, a könyveket a polcokhoz reptetem, követve őket lépteimmel, és hirtelen ráncolom a homlokom, mikor az ajtó nyitódását hallom.
Arra kukucskálok, és felcsillan a szemem az évfolyamtársam láttán.
- Hát te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870144#post870144][b]Dragomán M. Aurél - 2023.12.24. 17:22[/b][/url]

Már hajnalban a konyhában voltam ma, hogy még elkészüljön a karácsonyi fűszeres kalács és a bonbon is, amit még elajándékozok, mielőtt hazamennék a karácsonyi szünetre a családomhoz. Az első adag kicsit megégett, de a második már egészen jól sikerült a süteményből, amire végül fényes cukormáz került, amitől a pohárral kiszaggatott sütemény úgy néz ki végül, mintha karácsonyfadísz lenne. Pedig tényleg ehető. Van belőle, fehér, kék, piros, zöld, de még ezüst és arany is. A bonbon némelyike nem lett egészen tökéletes, mert túl hamar igyekeztem a méretre vágott papírba csomagolni, de azért remélem, hogy mindenkinek ízleni fog a fahéjas-almás és rumos-diós változatban készült kis ízbomba tejcsokival bevonva. Utóbbival már legalább egy hónapja kísérletezem, és szerény véleményem szerint most már egészen jól sikerült próbálkozás eredményeit osztom meg a barátaimmal. Úgy tervezem, hogy az eridonosoknak szánt adagot majd a klubhelyiségben hagyom, mindenki fogyassza kedvére, de akad azért még pár barátom az iskolában, akik ott sajnos nem férnének hozzá, ezért nekik külön dobozoltam be kóstolót. A könyvtárba is azért surranok be még nem is olyan sokkal zárás előtt az órám tanúsága szerint, hogy Millának is odaadhassam a neki szánt adagot. A műanyag dobozt egy piros kendőbe csomagoltam, mert nem szeretem a sok papírt, amit aztán feleslegesen kidobálunk ilyenkor.
- Szia. Én csak ezt akartam odaadni, egy kis ajándék az ünnepekre - közlöm vele, amint sikerül kiszedni a táskámból a csomagot, hogy a kezébe is nyomjam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870145#post870145][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2023.12.24. 17:32[/b][/url]

- Ó, de aranyos vagy. Köszönöm. Ez is robban? - a hirtelen feltörő lelkesedés egyből átvált óvatosságba, és azért sandán pillogok arra piros kendőre. Aurél már nagyon sok félét megetetett velem, és esküszöm, csodálom a kreativitását, talán még irigykedek is kicsit miatta, de... az a múltkori robbanós, nos... pedig mondta, hogy ne faljam be egyből, mégis örök traumát okozott nekem.
Amennyiben biztosít róla, hogy ezek most ártatlanok, úgy el is veszem csillogó szemekkel.
- Mikor is mész? Kikísérjelek? Segíteni a csomagokkal, vagy ilyesmi - mosolygok halványan rá. Nálam ez megszokott, és úgyis van időm ilyesmire, Aurél meg már első óta az életem szerves részét képezi, szóval egyáltalán nem okoz gondot.
- Ohh, míg el nem felejtem.... visszahozták - leteszem a kendőt a kis gurulós asztalra, és matatok a könyvek között, míg meg nem találom azt, amit keresek.
- Tessék - a múltkor mondta, hogy szeretné, úgyhogy még szép, hogy megmentem neki, noha kissé megviselődött az előző kölcsönzője miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870663#post870663][b]Dragomán M. Aurél - 2023.12.28. 17:18[/b][/url]

- Nem, ez eskü nem robban - válaszolom neki a fejemet rázva és elnevetve magam, ahogy eszembe jut, milyen arcot is vágott. Pedig én szóltam neki előre, de tényleg, hogy ne falja be egyszerre, de nem hitt nekem. - A süti mézeskalács alapú, de tettem bele egy kis bizsere-port is, szóval ha sokat eszel bele, lehet, hogy a föld felett fogsz járni, szó szerint is. A bonbon pedig almás-fahéjas és rumos-diós és csak finom, legalábbis szerintem - magyarázom máris lelkesen aztán fél perccel később, hogy mire számíthat mégis, ha netán nagyon ízlene a süti és egy ültében akarná mindet megenni.
- Ha van időd, persze, én örülök neki. Sok csomagom most nem lesz, csak az ajándékokat viszem és néhány jegyzetet, talán lesz időm kicsit előre tanulni, úgyis olyan messze van még a mi karácsonyunk, bár így legalább másnap már tudok hozni friss anusaburt és pahlavát - tervezgetem hangosan, elvégre nálunk mégiscsak január 6-án van a karácsony másoktól eltérően, így viszonylag kevés időm van a családdal tölteni az ünnepet, cserébe viszont még frissen tudok hozni majd mindenféle házi készítésű finomságot. Aztán azt mondja, visszahoztak egy könyvet, amire egy fél pillanatig kissé bambán bámulok, hirtelen ugyanis nem tudom, melyiket a sokból, amit időnként megemlítek neki, hogy annyira elolvasnám erről vagy arról a témáról éppenséggel, de hamarosan már az orrom elé tartja az egyik melodimágiával kapcsolatos könyvet, amit egészen régen szeretnék már elolvasni.
- Te jószagú borbolya, hát ezt el se hiszem. Köszönöm - hálálkodom, még mindig hitetlenkedve forgatva a kezemben tartott példányt. Már hetek óta várok rá, de lehet, hogy hónapok óta, szóval boldogabb nem is lehetnék. - Ezért az adósod vagyok. Elvihetem haza a szünetre? Vagy félreteszed, amíg visszajövünk?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870895#post870895][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.30. 11:47[/b][/url]

Határozottan nem az ő napja ez, ebben már biztos. Ha egyedül jött volna, legalább most nem lenne egy felettébb dühös prefektustársa, akit aztán megpróbálhat kiengesztelni, de hát ugye ez nem kívánságműsor, főleg nem ezen a ponton már. Egyedül feltehetőleg a baglyot is megkeresné, így azonban bölcsen elengedi azt már, majd reggel jelzi a gondnok felé, hogy a könyvtárban elszabadult egy tollas. Bizonyára akad itt egy-két egérke is jó eséllyel, de még ha nem is, reggelig már csak kibírja a madár, ő meg úgysem bírná elviselni, ha ennél jobban is haragudnának rá. Annál sokkalta többet ér neki mások róla alkotott véleménye. Nem is tiltakozik, amikor Sadie pillanatokon belül úgy dönt, hogy a cipői megteszik engesztelés gyanánt. Kissé ugyan meglepődik, de ám legyen, főleg ha ennyi az ára, hogy ne haragudjon rá örökkön örökké a lány.
- Köszi - motyogja, amikor Sadie közli, hogy ugyan nem vall rá, de azért legyen, még visszasétálhat benne a klubhelyiségig. Onnan már úgyis rövid az út a hálókörletig.
- Mehetünk - válaszolja még mindig kicsit lesújtottan, nyakát behúzva az iménti események hatására. Úgy érzi magát, mint akit a világ legnagyobb hülyeségén kaptak rajta, pedig csak jót akart meg egy kicsit szórakozni is, de sajnos nem úgy sült el a dolog. Ha egy rosszban sántikáló diákot fogtak volna, most diadalittas lenne, de ki számított egy bagolyra? Egyáltalán hogy kerül a könyvtárba egy bagoly, hiszen azoknak a bagolyházban van a helye. Tényleg nem érti, és ezen pörög az agya, miközben némán követi Sadie-t ki a könyvtárból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873039#post873039][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.01. 10:53[/b][/url]

- Hmmm... Adler vagy Brightmore? Ezt jól fontold meg... - a levitásba karolva sétálgatok a könyvtárig. Természetesen az élet nagy kérdéseit vitatva meg közben. Jó, a vitatás kicsit erős, Jiyun sem a bőbeszédéről híres, de szerencsére ez engem sose zavart. Mármint, ha valaki hallgatag mellettem, hát beszélek én helyette is. Viszont úgy tűnik, ezekkel a kérdésekkel sínen vagyunk, elvégre csak egy válaszlehetőség van.
Egyébként tök hálás vagyok neki. Szegényt lerohantam, hogy segítsen már értelmezni egy mondatot Kedves prof könyvéből. Félreértés ne essék, több mondattal is gondom volt, de azzal az egyel különösen. Furcsa dolog ez az animágia, és most, hogy már tudom, mibe vágtam bele a fejszét, kezdek kicsit parázni, na.
- Elmúlik valaha ennek a nyomi mandragórának az íze? - már tök régóta a számba van, és a világért se hagynám, hogy kiessen onnan, csak mert tudom, többet biztos nem tenném bele újra. Undi. De azért megszoktam már szerintem. Legalábbis nem tartok attól, hogy lenyelem vagy valami.
- Tényleg köszi, hogy segítesz. A levitások mindig olyan okosak... - mosolygok rá, mert nekem is ez volt a tapasztalatom. Aztán fordulok is, és benyitok a könyvtárba. A hely, ahol nem sűrűn teszem tiszteletem, így meg is torpanok, és teljesen tanácstalanul nézek a lányra. Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873044#post873044][b]Song Jiyun - 2024.02.01. 17:31[/b][/url]

Hagyta, hogy az eridonos belekarolva csicseregjen az oldalán, akárcsak egy cserregő nádiposzáta. Ujjait babrálva hallgatta, ahogy feltette a korábban levezetett mellette-ellene érvelését s pirulva gondolt bele, melyik oktatóra tudna Jiyun másképp gondolni. Egy ember volt eddigi életében, aki iránt furcsa bizsergés járta át lényét, de el kellett utaznia az iskolából és azóta nagyon ritkán leveleztek. Hiányzott neki Dae Young.
- Nem... nem tudom. Nem szeretnék választani, mert azzal megbánthatok másokat - konfliktus kerülő, de valami betegesen. Ha lehet, elvonul a maga kis sarkába és ott csendben elüldögél, amíg valaki fel nem karolja, mint egy kóbor kölyökkutyát.
- Ne aggódj, el fog múlni - mosolyogta kedvesen - Nekem háromszor kellett újra kezdeni. Egyszer ráköptem véletlenül Lafayette-re, a levitás asztal alatt és Stephen vígasztalt meg - belepirult a momentumba, hiszen olyan arcát provokálta ki a korábban említett, amiről még a lány sem tudott. Szerette volna megköszönni Stephen kedvességét, de nem mert szemei elé kerülni ezekután. Valamint Lafayette-el is szerette volna megbeszélni, hátha nem fogja lejapánozni máskor és megérti, hogy a koreai és japán NEM ugyanaz.
- Ugyan, se... semmiség - felelte halkan, aprócska mosollyal szája szélén és ekkor végre elértek a könyvtárhoz. Jiyun kibújt az eridonos karjai közül és megkönnyebbült sóhajjal lépett be az ajtón. Nagyon sokat járt ott, ha nem lennének órái, biztosan beköltözött volna már.
- Mi... mi a baj? - aggódó tekintettel figyelte Zsannát, olyannak tűnt, mint aki dementort látott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873086#post873086][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.02. 08:45[/b][/url]

Azért. Azért vágok egy fejet. Nem akarok, de.... sikerül. Persze mosolygok, és megrázom a fejem is mellé.
- Drágám, egy képzeletbeli crush listával szerintem aligha bánthatsz meg valakit... illetve de... Bálintot. Ha nincs az első helyen, nagyon hisztis tud lenni - kuncogok halkan, hisz én azt testközelből tapasztaltam nem is olyan rég. Viszont Jiyung irtó aranyos ezzel a hozzáállással, bárcsak bennem is meglenne. Újonnan már akarom is, hogy megbántsak másokat, már... ha ők is bántanak, és egyáltalán nem vagyok elragadtatva ettől.
- Lafira? Hát mit ártott? - hitetlenül nevetem el magam, természetesen kiszűrve a lényeget.
- Nem, ha nekem egyszer kiesik, én vissza nem rakom. Ez szörnyű, és teljesen mindegy... hiába eszem a legkedvencebb kajám... érzem - tényleg megborzongok, érezheti a levitás is.
- Ez annyira édes, te tényleg olyan vagy, mint azok a koreai lányok a sorozatokban, csak kérlek... ne kezdj idegesítően magasan sipítozni - tényleg könyörgőn nézek rá, annak ellenére, hogy ki nem nézem belőle, hogy képes lenne olyasmi. Természetesen szoktam nézni azokat is, a törökök mellett, de pont a lányok miatt... hamar ráunok. Idegesítőek.
- Ez nem semmiség, tényleg sokat segítettél. Azt akarja, valami esszét írjak. Sose írtam még esszét, deeeee megtaláltam a legszebb, legcukibb rózsaszín pennát hozzá. Van a végén ilyen plüss gomolyag... olyan hihetetlenül puha - kezdek egyből áradozni, kicsit nem is figyelve arra, hogy megered a nyelvem. Lelkesedés. Az még sajni nem tűnt el.
A könyvtárba érve meg szépen le is fagyok, ahogy Jiyung keze eltűnik. Körbenézek, és megint pánikba esek. Hogy lehet itt megtalálni bármit is?
- Én.... hát... én nem szoktam idejárni. Fogalmam sincs, mit kell most csinálni - súgom neki, hangomból szín tisztán kihallható a pánik, kérem szépen. Zsanna... meg a könyvtár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873125#post873125][b]Song Jiyun - 2024.02.02. 22:08[/b][/url]

Félénken sütötte le szemeit, Zsannának biztosan igaza volt. Hogyan is sérthetne meg bárkit egy olyan választással, aminek nincs fizikailag fogható formája? A magyarok ezt úgy szokták mondani, hogy: A szó elszáll, az írás viszont megmarad. Nem firtatta tovább a témát, még mindig kényelmetlenül érezte magát, a választás gondolata miatt.
- Japánnak nevezett. Plusz ferde szeműnek. Nagyon... rosszul esett - ajkai remegtek, gyomra görcsbe rándult, ha csak rágondolt mennyire nem viselkedett tisztelettudóan és higgadtan - ahogyan azt illik a legtöbb helyzetben. A magyarok nagyon temperamentumúsok, szeretett volna ő is olyanná válni, csak ne szakadna meg a szíve minden negatív gondolata után.
Bólogatott Zsanna kifakadására, ez sajnos ilyen és ki kell bírni ezt az egy hónapot a levéllel. Még jó, hogy nem minden átváltozás során kell elismételni ezt a hosszas procedúrát a bájitallal.
- Eeeeh?! - bukott ki belőle az otthon gyakorta használt rácsodálkozó, fóka hang. Vagy pont erre gondolt az eridonos?
- Az jó, ha... ha találtál magadnak pennát. Biztosan szívesebben írsz azzal, mint mással - mosolygott kedvesen Zsannára, hiszen egy jó eszköz minden jegyzetelés alapja, no meg az sem árt, ha van kéznél egy pergamen vagy notesz.
- Ne aggódj, én szinte csak itt szoktam kuksolni - meleg mosolyával párhuzamban nyújtotta a másiknak oda az egyik kezét - Gyere, megmutatom, hol keresd - ha elfogadja, finoman magához vonja, hogy úgy vezethesse tovább. Ha nem, hát akkor sarkon fordul "birodalmában" és egyenest az átváltoztatás/transzfiguráció szavakat kereste.
- Meg is van - Pálcájával a könyvre bökött, mire az könnyed mozdulatokkal kezei közé huppant. Vaskos, bőrrel bevont iromány volt, legalább két-három kiló nehéz.
- Ez nagyon jó kiindulópont. Nézz szét, ami tetszik - Jiyun is így szerett volna, csakhogy ő inkább olyasmiről keresett volna információt, ami a hétnapos harmatcseppel volt kapcsolatos. Legrosszabb esetben, nekivág az erdőnek, minden nap hajnalban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873226#post873226][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.04. 18:02[/b][/url]

- Mekkora bunkó. A japán még bocsánatos is, hisz tényleg sokan nem tudnak különbséget tenni japán, koreai, vietnámi és kínai között, de ferde szemű? Megértem, hogy rosszul esett, meg is érdemli, amit kapott - én is teljesen kikelek magamból, pedig csak utólag hallgatom a sztorit. Lehet, ha ott lettem volna, még le is keverek Lafinak egyet. Főleg, hogy Jiyun pont az a lány, akit abszolút nem lehet megbántani anélkül, hogy később ne gyötörjön a bűntudat.
- Igen, ez az - mutatok rá, de elnevetem magam, mert tőle még ez sem idegesítő. Szeretném azt hinni, hogy direkt csinálta, és akkor nyugodt szívvel írom a Jiyun listámhoz azt is, hogy érti a poént.
- Francokat. Legszívesebben telefonba pötyögnék, vagy laptopon, de ez a nyomi suli nem akar haladni a korral - igazán fájdalmas arcot vágva, nézek a levitásra, mert ez probléma kérem. És szívfájdalom. Amin a csodapennám csak egy nagyon kicsit enyhít.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, és hagyom magam. Kérdés nélkül hiszek neki, mert aki nem hajlandó listát állítani, mert azzal megsért másokat, biztos, hogy nem fog belőlem hülyét csinálni.
- Ez... nehéznek tűnik - jó, kell pár pillanat, míg feldolgozom, a levitás milyen menőn oldja meg, hogy a kezébe kerüljön a könyv, de utána szinte azonnal átjár a pánik.
- Te jó ég, de vastag. Mennyi betű.... - nyekkenek, mert már most tudom, bele fogok őszülni, mire ezt mindet elolvasom. Jajj Merlinem, csak legyenek benne képek.
- Ő szerintem, ez elég - ha hagyja, el is veszem tőle a könyvet, aminek a súlyától meg is rogyok kicsit, de csak odaküzdöm magam vele az asztalig, ahol aztán tüntetőleg helyet is foglalok, hogy ne zavarja, a levitást.
Épp csak a borítón simítok végig, de már elnyomok egy ásítást, ami valljuk be... csodás kezdet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873288#post873288][b]Song Jiyun - 2024.02.05. 18:25[/b][/url]

Ajkait lebiggyesztette. Rosszul érezte magát, amiért Lafayette idétlen megnyilvánulásáról árulkodott és most miatta szidják háztársát a háta mögött. Belepirult a pillanatnyi szégyenbe, még a fülei is égtek emiatt. Nem szeretett volna bajt okozni, reméli ez nem fog visszajutni a Saint-Venant sráchoz.
- Nagyon sajnálom! - tört fel belőle majdnem könnyes szemekkel a bocsánatkérések hada, tényleg nem szándékosan csinálta. Otthon gyakran hallotta innen-onnan és néha megfeledkezik róla, hogy a magyaroknál ez nem szokás és nem is illő dolog.
- Van telefonod? - szemöldökét felvonva kérdezett vissza, ugyanis sosem volt kezében mugli eszköz, hiába szerette volna egyszer kipróbálni. Állítólag egy urbex kapcsán is hasznos lehet a kütyübe belebűvölt tájoló. Ha egyszer lesz annyi pénze, hogy vehessen magának egy olcsóbb darabot, biztos fog élni a lehetőséggel.
Finoman vonta maga után arra a sorra, ahol pár perces nézelődést követően lebűvölte a választott könyvet annak helyéről egyenesen a kezeibe. Tényleg jó súlyban volt, ő valahogy könnyebbre emlékezett, de lehet keverte egy másikkal.
- Igen... tele van betűvel - halk kuncogást megeresztett, míg átadta a könyvet. Mókásnak találta Zsanna sopánkodását ezzel az egész tanulás-dologgal kapcsolatban. Nem zavarta a levitást, hiszen ízlések és pofonok. Zsanna csinos lány, biztos nagyon ügyel is erre, Jiyun pedig a szokásos BB krémen kívül mást nem ken magára. Hiába Dél-Korea a szépészet egyik fellegvára, Jiyun szart se tud róluk.
- Biztosan? - végül csak hagyta, had menjen az asztalhoz az eridonos. Ezért visszafordult a könyvekhez, kezét a gerincekhez érintette finoman és sétálni kezdett végig a sorokon. Talán már öt-tíz perce mászkálhatott, de nem talált megfelelő kötetet magának. Végső elkeseredésében a magazinokhoz lépett, esetleg van-e új száma az Edictumnak. Nem látta, azonban voltak ott korábbi kiadványok. Felvette egyet, amelyik abban az évben jött ki érkezése előtt pár hónappal. Kíváncsian forgatta a lapokat, majd visszasétált vele Zsannához, hátha ezzel ösztönözheti. Kis tanulás, aztán pletykarovat elemzés.
- Nézd csak - letette az eridonos mellé az Edictumot - Ha... ha végeztünk a kutatómunkával, esetleg pihenésként megnézhetnénk. Ha... ha akarod persze. Nem... nem fontos!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873317#post873317][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.06. 19:55[/b][/url]

- Ember! Nehogy még te kérj bocsánatot - szégyen, nem szégyen, még Jiyunra is rápirítok. Lafi szimplán bunkó volt. És Merlin a tanúm rá, ha egyszer elkapom, nem fogja zsebre tenni azt, amit tőlem kap... kedveljem akármennyire is. Sejtem, hogy még csak nem is direkt tette, de akkor is. Nem ferdeszeműzünk le senkit.
- Persze. Iphone 14. Megnézed? Meg van rúnázva, de itt fent a kastélyban nem sokat érek vele. Se net... se térerő - elhúzom a szám, de aztán hamar felcsillan a szemem.
- Viszont iszonyat jó képeket csinál. Akarsz szelfizni? - még a pilláim is megrebegtetem, amolyan könyörgésként. De persze a tanulás az első. Csak nekem mindig olyan gyorsan elkalandozik a figyelem. Meglátom a srácot, és hirtelen le is cövekelek, a levitást is irányba fordítom, ha hagyja, és tényleg csak nagyon diszkréten kezdek bámulni.
- Te... ez nem az, aki herpeszt kapott attól a navinés lánytól? - tényleg csak suttogok, de teljesen izgatottan.
- Pfuj, tuti... nézd meg a száját, tiszta seb - még meg is borzongok, mert ezen a téren én nagyon finnyás vagyok, és tuti, hogy zsebkendővel se nyúlnék hozzá.
- De van benne kép is ugye? Kérlek, mondd, hogy van benne kép, mert én nem... nekem ez nem. Én nem tudok sokáig koncentrálni, a betűk is csúszkálni kezdenek, vagy elmaradnak... a suli egy magamfajtának kész Survivor - és még fel se nyitottam, de úgy nyögök, mint akinek már minden tagja elgémberedett.
Persze közben megbeszélem magammal, hogy ez fontos, és lemeccselem, hogy márpedig nem fognak ki rajtam. Még ha nehéz is. Piszok nehéz. Meg a könyv is.
A harmadik oldalnál, már rám tör az ásítás, és azon kezdek gondolkodni, hogy vajon ennek a fószernak milyen nője lehetett, mikor elém csapódik az újság.
- A francba a könyvvel, muta - kapok utána, mint az ember a vízért, aki heteket bolyongott a sivatagban. Aztán visszább veszek, lábammal kitolom a széket, hogy a levitás is le tudjon ülni, és úgy nézem az újságot.
- Meghalnék, ha lenne benne pletyi anyuról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873321#post873321][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.02.06. 20:36[/b][/url]

Még pár pillanatig bizalmatlanul méregetem, de aztán hamar eldöntöm, hogy hiszek neki. Azért az is finom volt... mikor már eljutottam oda, hogy érezzem az ízét.
- Azért nyugtass meg, hogy sima zserbót is tudsz - pislogok rá sűrű pilláimmal, és máris nem leszek annyira bátor. Csak egy aprót harapok elsőre, nem akarok én Wendy lenni, hiába kerestem gyerekként mindenhol a tündérport. Miután seprűre ültem, rájöttem, hogy nem buli a föld felett. Nem úgy, ahogy azt képzeltem.
- De a csodálatos húgod is viszed, ugye? Fel nem bírom fogni, hogy vagytok ti testvérek - óvatosak a szavak, mert tudom, hogy Aurélnak mennyire fontos, de megrázom a fejem. Az a lány... amennyire ártatlan a nagy szemeivel, annyira... annyira nem is találok rá szavakat.
A könyv is eszembe jut, szóval gyorsan oda is adom neki. Boldog mosollyal nézem, mennyire örül neki, mert az ilyesmit mindig olyan jól esik látni. Imádok másoknak örömet okozni.
- Vidd. Ne csak a leckék legyen. Cserébe, mikor visszajössz - teszem fel a mutatóujjam, hogy jelezzem, egész hamar tud törleszteni, aztán igazán fájdalmas arcot vágok.
- Kitalálhatnánk, mi legyek, ha nagy leszek. Kezdem cikinek érezni, hogy már mindenkinek tervei vannak, nekem meg még csak ötletem sem... Ezt pedig... -cinkos mosollyal az arcomon nyújtok egy másik könyvet, amolyan mindent tudó tekintettel.
- Ha szeretnél Kevintől is elköszönni - kicsit behúzom a nyakam, és nem is próbálom rátukmálni, hagyom, hogy eldöntse, elveszi-e. Még az ajkam is beharapom közben, úgy mosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873392#post873392][b]Song Jiyun - 2024.02.08. 15:04[/b][/url]

- Bo… Bocsánat - ismételte meg magát fejének enyhe leharapása után, szemeit is lesütve. Reménytelen ez a lány. Állandóan abban a tudatban van apja miatt, hogy ő a felelős mások káráért. Kezeivel kezdett babrálni, hiszen mi mást mondhatna? Semmi más nem jutott eszébe a bocsánatkérésen kívül, csak ácsorgott, mint egy szőnyeg szélére állított kisgyerek a könnyeivel küszködve.
- És… az jó telefon? Egyszer olvastam a mugli készülékekről és lenyűgöző, mennyire jól tudják helyettesíteni a mágiát a maguk kis kütyüikkel. Amíg mi baglyokat küldünk egy-egy level kézbesítésére, addig ők megbűvölt műanyagokon keresztül dobnak e-maileket és pillanatok alatt jön is rá a válasz. Briliáns  - őszinte áhítattal csóválta meg a fejét - Persze. - amennyiben Zsanna elkészíti a felajánlott selfie-t, úgy Jiyun közelebb húzódik hozzá és jobb kezével peace jelet mutatva a telefonra pillantott mosolyogva. Fogalma sincs, hogy festhet a képen, biztos jól sikerült, ha ennyire dicsérte készülékét az eridonos.
- Hol? - látványosan fordult az említett fiú irányába, valóban sebes volt az ajka, mire a koreai lány arcát kezeibe temette. Elszégyellte magát, amiért fejben elhúzta az ajkait is és félt, nem-e csinálta meg a valóságban önmagáról megfeledkezve.
- Nem lehet… Nem lehet, hogy csak rágja a száját? - susmutolta szinte füstölő fejjel két tenyerébe dünnyögve. Mi van, ha mégsem herpesz csak a vizsgaidőszak közeledtével így vezette le szorongását? El kell keserítselek, Jiyun, de egy szétrágott száj nem ilyen.
- Ne aggódj - mosolyodott el, miután visszanyerte szívét a herpeszes fiú láttán -  Majd én segítek. Tényleg nincsenek benne képek, de ismerem a könyvet és le tudom diktálni a lényegét - azzal megsimogatta óvatosan Zsanna vállát, mielőtt otthagyta. Kíváncsi volt, mennyire jut egyedül s csak az járt a fejében, vajon mire utalhatott a "magamfajta" szó alatt. Jiyun első gondolata a tanulási nehézséggel volt kapcsolatos, mert az logikus válasz lenne, de úgyis megtudja, ha esetleg elmondja neki egyszer a kis piros.
Barátságos mosollyal tért vissza hozzá, kezei közt a magazinnal. Kikerekedett szemekkel leste, ahogy hevesen kikapta kezeiből az Edictumot, majd óvatos mozdulatokkal leült mellé. Akkor sztornó a tanulás, vette.
- Anyukádról? Ő valami híresség? - őszinte kíváncsisággal tette fel a kérdést, míg szemei előtt pörögtek a lapok. Vajon ismerheti a nő nevét? Ő is biztos olyan csinos, mint a lánya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873442#post873442][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.09. 20:05[/b][/url]

- Jiyun. Ne. Kérj. Folyton. Bocsánatot... - torpanok meg, és nagyot szusszantva nézek fel rá. Merthogy. Fel kell. Ez van.
- Az, hogy valaki seggfej, nem a te hibád. És biztos vagyok benne, hogy még csak nem is szándékosan sértett meg, de... megsértett. Ki kell állnod magadért, mert majd jön valaki, aki szándékosan teszi, te meg bocsánatot kérsz, és szépen beléd törli a talpát. Érted, mire gondolok? - mert hogy az apám most még büszke is lenne rám. Megfogom a kezeit, csakhogy fejezze be, mert... nem mondom, hogy nem éreztem magam így... még nagyon régen, de... nem éri meg.
- Nincs a világon senki, aki ki fog állni melletted. Azt magadnak kell magadért, főleg ha auror akarsz lenni. Hogy fogsz majd szembe nézni a rossz fiúkkal? Megemelik a hangjukat, te meg lesütöd a szemed? - rázom meg a fejem rosszallón. Jó, nem egy rövid folyamat ez, de... miért van egy olyan érzésem, hogy ezt még nem említették a levitás lánynak? Sebaj. Majd én.
- Hmmm... ha engem kérdezel igen. Stabil a procija, és... megfelel az igényemnek, de ha egy androidost kérdezel, szerinte szar... - megvonom a vállam. Az Iphoneba még sose csalódtam, most is kiveszem a zsebemből, csak hogy megmutatva a legkáprázatosabb mosolyom, ellőjem azt a szelfit.
- Nézd? És ez csak natúr, semmi filter - a kép persze tökéletes. Nem is vagyok híve annak, hogy még tízszer ismételjük meg, mire úgy áll a hajam, ahogy kell.
- Az a titka... hogy mindig tökéletesen kell kinézni, és így nem kell fél órákat elcseszni egy nyamvadt képpel - hangomon is hallatszik, teljesen elégedett vagyok, na meg az is, hogy nem ma jöttem erre rá.
- Kitehetem instára? Ez tényleg nagyon jó lett - nézek rá hatalmas szemekkel, még a pilláim is megrebegtetem, esküszöm.
Aztán az életkedvem is elmegy, ahogy meglátom a srácot.
- Nem... az a srác körülbelül csak a mi bugyinkban nem járt még.... hát... az enyémben már nem is fog - én leplezetlenül bámulom, miközben Jiyunnak suttogok. Igazából az se zavar, hogy rám néz. Az undor az arcomról nem tűnik el, csak... talán egy icipicit feltűnőbb lesz.
- Brr.. menjünk - hagyom is, hogy látványosan kirázzon a hideg. Viszont elégtételt érzek, mert ne tegye már büntetlenül.
- Jóóó, köszönöm. Tényleg cuki vagy - csillogó szemekkel nézek rá. Alig várom már, hogy bemutassam apunak. Biztos odalesz, hogy találtam egy normális barátot. Túl normális barátot...
Azért teszek egy kísérletet, de csak a büszkeségem miatt. Nem bírnám lenyelni, hogy meg se próbálom, de hamar elunom, és csak arra tudok gondolni, milyen cuccot használt a navinés lány, amiért a srácnak ilyen a szája. Jiyun megint megment az újsággal, amit most előtérbe is helyezek.
- Ez már tök régi... lehet nem is éltem még - az meg mindig annyira izgi. Sokáig nem jutok azonban, megakad a szemem a neven.
- Aaahw, az Owen annyira szép név. Miért nem szaladgálnak inkább Owenek, Justinok helyett? - fontos kérdések ezek ám.
- Hát... nem... nem tudom, idejárt... sokan utálták. Aztán modell lett - párat nyomok csak a telefonomon, és már Jiyun elé is rakom, a képen anyámmal.
- Igen, nem látszik rajta, hogy szült - mosolyodok el tök büszkén rá. Furcsa a kapcsolatunk, néha nagyon utálom, de néha meg nagyon szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873647#post873647][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.12. 22:44[/b][/url]

- Sima mézeskalácsot és brownie-t is, csak abban hol a móka, ha nem kísérletezhetek kicsit? - kérdezem kihúzva magam. Éppen ezt élvezem a legjobban a sütés-főzésben eleve, hogy kísérletezhetek. Néha előfordul az is, hogy annyira rossz irányba sikerül menni, hogy a végeredmény ehetetlen, de már csak nagyon ritkán. Egészen jól belejöttem már, mostanság legfeljebb fura mellékhatások fordulnak elő, mint múltkor az, hogy két napig mindennek is mustár íze volt.
- Pedig tuti azok vagyunk. Láttad az orrunkat? Meg amikor vigyorgunk... - kezdem sorolni, hogy miből is látni már elsőre is, hogy mi bizony testvérek vagyunk, azon túl, hogy ugyanaz a családnevünk. A jellembeli hasonlóságokhoz pedig el se jutok, de nem baj, majd legközelebb.
- Hamarabb megy amúgy, mert még el akarnak menni anyuval vásárolni, én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy később megyek és majd teázunk egyet apuval, mert kijön elém az állomásra - osztom meg vele a komoly terveket a hazautazást illetően.
- Bolond vagy, amúgy is jönnék. Hát hogy jut el különben ide az anusabur? Meg a pahlava? - kérdezem rákacsintva. Hiszen már megígértem, hogy hozok mindenféle ünnepi finomságot, amit csak készíteni szoktunk otthon régi családi receptek alapján. Nem kell azért kétszer mondani, hogy oldalamhoz szorítsam a könyvet, mert ezt bizony viszem, ha adják. Lesz mit olvasnom, amikor nem tanulok előre vizsgára vagy nem családi program van. Csodás.  
- Könyvtáros? Már egészen jó vagy benne? De ha akarod, írhatok neked listát mindenféle szakmáról, amiben el tudlak képzelni, hátha segít - ajánlom fel segítőkészen, majd meglepetten pislogok a másik könyvre, amit felém nyújt. - Mármint adjam át neki? Most nem lesz már több korrepetálás idénre, de oké, majd megoldom valahogyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=875011#post875011][b]Stephen Zimmermann - 2024.03.15. 15:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876126#post876126][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.03. 21:20[/b][/url]

Lilien

Ha már végre igazán ráér, kiélvezi, hogy rengeteg időt tölthet a könyvtárban. Nem mondhatná, hogy a gemmológia a szakterülete, hiszen csak pár éve kezdte el tanulni Hellától, és ezt az egészet is a nő kérésére vállalta el, amíg ő éppen kényszerpihenőn van személyes okokból adódóan, így hát a kapott tantervvel és a vaskos jegyzetfüzettel mostanság meglehetősen gyakran költözik be ide, hogy az egyes témákhoz mindent elolvasson, amit csak talál a polcokon. Noha most is a gemmológia és az ereklyetan szekció metszőpontjában található asztalok egyikénél ül egy, a jegyzeteinél is jóval vaskosabb könyv fölött, éppen nem gemmológiát olvas. Útban ide teljesen véletlen akadt meg a szeme egy mágiaelméleti kiadványon, és valahogy annyira érdekesnek tűnt a gondolat, hogy belenézzen, hogy levette a polcról és most már lassan második órája azt bogarássza egészen elmélyülten. A jegyzetelést most nem látja kifejezetten fontosnak, főleg nem annyira, hogy szisztematikusan tegye, csupán néhány szót firkant le egy üres oldalra, ha éppen valami igazán izgalmas felvetést talál, amiről úgy gondolja, hogy a későbbiekben töprenghet még tovább mindenféle vonatkozásban az alkalmanként hosszúra nyúló álmatlan éjszakákon. Újabb húsz percig még folytatja az olvasást, mire arra az elhatározásra jutna, hogy mégiscsak kénytelen lesz felkelni és megkeresni a legközelebbi mosdót, mert sajnos a zennek nincs azon a szintjén, ahol ostoba földi szükségletek fölé emelkedhet, teljességgel ignorálva azokat. Visszafele meg a nagyteremből vagy a konyhából valami innivalót sem ártana szerezni akkor már, úgyhogy a dolgait az asztalon hagyva eltűnik legalább negyedórára, talán húsz percre is, végül egy üveg vízzel a kezében tér vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876222#post876222][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.05. 17:42[/b][/url]

Könyvekkel felpakolva érkezett meg, mosolyogva intett mögüle a könyvtárosnak, és jelezte felé, hogy nem szükséges mozdulnia, mert szívesen helyére pakolja a könyveket. Ugyan nem dolgozott a könyvtárban, de olyan sokat lógott itt, hogy szinte ez volt a második otthona, nagyon is jól tudta, hogy minek hol is van a helye. A kupaccal egyik sorról a másikra haladt, gondosan tette vissza a könyveket oda, ahonnét korábban elvette azokat, és miután végzett, úgy döntött, hogy pár könyvet kivesz magának. Be is fordult a következő soron, és épp az ereklyetan könyvei közt kotorászott, amikor észrevett egy, az asztalon árválkodó mágiaelméleti könyvet, és néhány jegyzetet. Körbepillantott, de nem látott senkit, ezért óvatosan lépdelt oda, és csak az asztal mellett állva, kíváncsian nézett bele a jegyzetekbe. Azon viszont olyan érdekességek szerepeltek, hogy Lili bizony letelepedett az üresen ácsorgó székre, és fellapozta a könyvet, amiből a jegyzet készült, majd lelkesen kezdte olvasni a sorokat. Annyira belemerült, hogy észre sem vette, valaki másnak a helyét foglalta el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876227#post876227][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.05. 18:50[/b][/url]

Lilien

Mivel tudja, hogy hamarosan visszatér, egészen természetesnek tűnik nem elpakolni a dolgait. Egyébként sincs kifejezetten nagy tolongás a könyvtárban, amikor a legtöbb diák órán van, és ha netán még lenne is, eddig senki nem nyúlt a dolgaihoz. Holmi ostoba diákcsínyek áldozatának is rég szemelték ki szerencsére, s a maga részéről egész nyugodtan hagyja el a már elfoglalt helyét, hogy hozzávetőlegesen húsz perccel később arra térjen vissza, hogy a továbbra sem túlzsúfolt könyvtárban valaki éppen azt az egy helyet találta meg, ahol ő ült még nemrég. Mi több, a leányzó a mágiaelméleti könyvet olvassa egészen elmélyülten.
- Khmm - köszörüli meg a torkát, amikor már az asztalhoz ér, de tekintve, hogy van üres szék még, három is, úgy dönt, hogy kihúzza a legközelebbit és leül.
- Érdekes? - kérdezi meg végül, közben a vizesüveg kupakját csavarva le, majd amíg belekortyol, a jegyzetei után nyúl, hogy azokat mégiscsak maga elé húzza. Az eléggé vaskos füzetben ugyanis a gemmológia jegyzeteinek jutott a legtöbb hely, azokra pedig még nagy szüksége lesz a mágiaelmélettel ellentétben, amit puszta kíváncsiságból emelt le a polcról egyébként is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876258#post876258][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.05. 22:55[/b][/url]

Nem először vetem be magam a könyvtárba délután, hogy erős túlzással kiraboljam a zárolt részleg egy részét a saját szórakozásomra. Azt mondják, a jó pap holtáig tanul, nos én kivételesen csak azért rabolok be mindent, ami az érdeklődési körömben mozdítható, mert megőrült a tornyunk. Így kell jól kezdeni az évet: bolond ajtókkal, amik össze-vissza nyílnak. Sőt, ma délben még jelentést is kaptam a manóktól, hogy egy-két ablakot le kellett mosniuk, mert furcsán vízfoltosak lettek? Nem tudtam mire vélni a manó ficergését, úgy hogy csak megköszöntem a jelentést és... ennyi volt. Tényleg, lehet, én vagyok túl naiv.
- Lilla kedves, ezeket még hozzám tudnád írni, kérlek? Egyelőre hétfőig szeretném őket kivenni. - Látszik rajtam szerintem, hogy kissé zilált vagyok, mert a Levita tornyából kavarodtam ki potom háromnegyed órája előtte húsz perc forgolódással és legalább hét különböző helyiséget megjárva. Agyrém, ami odafent van, nem csoda, hogy pityeregnek az elsőseink. Megkértem a szfinxünket, hogy legyen elnézőbb, és akit felismer, engedje csak be, hagyjuk most kicsit a találós kérdéseket.