Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864327#post864327][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 17:39[/b][/url]

Úgy esett e rém eset, hogy ki az, aki nem tévedt még itt el. Pedig nagyon le kellene mennem felhívni anyámat, és állítólag azt csak a faluban tudom. Borcsa néni meg már vár tuti, hisz ő lakik itt, vele kell egyeztetnem, mert...nem mehetek egyedül. Igen, megforgatom a szemem, mert az anyámon kívül mindenki véresen komolyan veszi ezt. Anyám meg azt, ha nem hívom fel, még képes idejönni, és feltúrni az egész sulit utánam, csak mert nem vagyok a tájékozódás nagy mestere. Szerintem aggódik is, bár azt nem mondja soha. És akkor arról még nem is beszéltem, mennyire jó tele hassal a lépcsőket róni, mikor csak lefeküdnék legszívesebben, és aludnék egyet. Ez a bágyadtság azokon is rajta van, akikkel szembe találkozom, de hát nem hiába, meleg is van, kaja is volt, meg amúgy  vasárnap is, kinek van itt kedve bármihez is?
- Szórakozol velem? - emelem plafonnak a tekintetem, igen a magasztosabb erőhöz intézve a kérdésem. Némán könyörögtem, hogy az ajtó mögött ne egy újabb lépcsőház legyen, erre mi van? Könyvtár. Azt a helyet már az előkészítőben is élből kerültem, nem is érzek különösebb késztetést arra, hogy most akarjak megbarátkozni vele. Dohszag, régi könyvek, meg tuti egy kontyos, életunt nő, aki már egy hapci után is rám pisszent. A-a, a-a, kösz nem. Szóval mosolyogva csukom is be szépen óvatosan az ajtót, a lehető legkisebb zajt csapva, majd csak utána kezdek grimaszolni. Ki az, aki vasárnap délután tanul? Ember, hát hétvége van.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864331#post864331][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 18:15[/b][/url]

Még a hideg is kiráz, ha csak belegondolok, mennyi szürke és fakó ember nézne rám ott bent csúnyán, ha oda bekeverednék. Abszolút nem vagyok balhés lány... túlzottan, de szeretem feszegetni a határaim, aztán majd valaki úgyis letöri a szarvam. Ma viszont égetőbb problémám van, egyszerűen nincs időm rendet bontani, hiába fog el a késztetés. Inkább én bontsak rendet, mint az anyám, aki képes beperelni az egész iskolát, ha nem jelentkezek. Panaszkodni se nagyon szoktam neki pontosan ezért, pedig lenne miről. Borcsa néni szerint ez hozzá tartozik az élethez, el kell fogadni, meg a többi.
Most azt is el kell, hogy önhibámon kívül fogok padlót. Mire kettőt pislogok már Kornél van felettem, ezzel jócskán kiültetve a döbbenetet az arcomra.
- Mit is mondhatnék....levettél a lábamról... - nyögöm ki gondolkodás nélkül, egyszerűen olyan gyorsan történt minden, hogy pislogni se volt időm. A kérdőjelek meg rendesen felizzanak a fejem felett, mikor már a lábam pakolgatja ide-oda.
- Nincs ott, nincs feljebb se - segítek neki gyorsan, mielőtt a nagy kétségbeesésében még rontana a helyzeten, és nagy pofonnak lenne hamar kis gazdája. A hátamat viszont nyomni kezdi valami, így felülök, és roppant rejtélyesen elővarázsolom a hátam mögül a könyvét, majd nyújtom is neki.
- Te jó ég, azért vegyél levegőt, nem áll meg a világ, ha egy szorgalmiról lecsúszol - forgatom meg a szemem, és rázom is a fejem, hogy kifejezzem a nem tetszésem.  
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864336#post864336][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 19:48[/b][/url]

Nem igen szokott velem ilyen történni, mármint hogy csak úgy padlót fogok, meg botladozni se szoktam, max szándékosan, ha látok valakit, aki tetszik. Hmmm... lehet Kornélnak is tetszem? A gondolatra ki is húzom magam, mert hát kinek ne esne jól, ha lenne valaki, akinek tetszik. A reakcióra meg elnevetem magam.
- A plafon meg szakad mindjárt le - harapok az ajkamba, nehogy véletlenül megsértsem, mert az egyáltalán nem szándékom. Egész vicces ez a szituáció, nem akarom, hogy átmenjen kellemetlenbe.
Megmentem, és hamar odaadom a könyvét, teljesen lesokkol, hogy a hangulata pillanatok alatt változik meg, és nyugszik le. Bepánikol egy könyv miatt. Ó... te... jó...ég. Egy pillanatra azt hiszem, nálam csesztek el valamit irdatlanul, mert én sose találom őket, mégis vállat vonok, és eltipegek órára. Aztán meg még le is butáz.
- Ha ezt most azért mondtad, mert szőke vagyok... - sziszegem, de nem fejezem be a mondatot, a tekintetem bőven elég ahhoz, hogy ő is rájöjjön a folytatásra. Jó, nem gondolom teljesen komolyan, meg felesleges is lenne azt a látszatot kelteni, hogy éltanuló vagyok, de akkor is sértő, ha fejedhez vágják, na.
- Nem, nincs kelésem, hát nézd már meg! - fogom meg a kezét, teljes mértékben kiakadva, és az arcomra helyezem, hogy érezhesse milyen szép selymes a bőröm. Hogy lenne rajta kelés? Pff...
- Jó napom van, szóval kapsz egy pro tippet. Ha imponálni akarsz egy lánynak, ne tedd fel neki ugyanezt a kérdést... sértő - mert a kelés az ronda, és persze lehet fogni arra, hogy serdülőkor, de mindenki tudja, hogy a megfelelő arcápolási rutinnal mindezt el lehet kerülni. Kivéve ugye azt a bizonyos időszakot, az kivédhetetlen.
Most rajtam a sor, hogy megszeppenve nézzek az ajtóra. Nem, most is láthatóan beleborzongok.
- Kösz nem - nézek Kornélra, én meg a könyvtár, egyszerűen nem látom magam előtt azt a képet.
- És ha rám dől egy polc? Vagy még rosszabb. Elkezdek olyasmikről beszélni, hogy bolygóegyüttállás, és megszeretem a pasztell színeket. Neeeeeem engem te nem vársz át, csomó ismerősömet megrontotta már az a hely - el is húzom a szám, mert mi másra gondolhatnék? Nem, az fel se merül bennem, hogy ők kezdték komolyan venni ezt az iskolásdit.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864338#post864338][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 20:38[/b][/url]

Oké, lehetne rosszabb is. Az tényleg sokkal rosszabb lenne, ha egy olyan levitást sikerült volna kifognom, akinek tényleg vannak kelések az arcán. Volt rá példa, le se tudtam róla venni a szemem, és a végén kifakadtam, hogy legalább kéthetente egyszer kenjen már magára egy kis peelinget, vagy csináljon valamit...oké, nem lettünk barátok.
- Kérlek, csipkedd meg mellé az arcom is, tudod úgy két oldalt, mert úgy az igazi - jó most már én is elmosolyodok, kíváncsi vagyok a Kornél meddig fogja bírni, mert az én nyelvem az ilyen. A szám be se áll, és képtelen vagyok lecsapatlanul hagyni egy magas labdát. Anyu már gondolkodott rajta, hogy kimossa a szám, de mindig leveszem a lábáról. Szerintem már abszolút nem bánja, hogy így alakult az élete és én vagyok neki.
- Az arcom. Aminek ápolásával három óra negyvenhat percet töltök hetente - nézek rá pislogás nélkül, hogy érezze át, milyen komoly dolog ez. Legalább olyan, mintha ő írna meg egy halom szorgalmit, és senki nem ismeri el. Szóval itt most tessék megdicsérni.
- Hát csak azoknak, akik igényesek, az igénytelennek nyugodtan vágd a fejéhez, sőt a fejéhez KELL vágni... - beszélek teljesen komolyan, mintha ez olyan szent küldetés lenne. Aztán biccentve fogom meg a kezét, és rázom meg.
- Béke - nem nehéz, mert amúgy sem harugadtam annyira. Borcsa néni szerint nem kellene ennyire felületesnek lennem, hanem keresnem valakiben a mélységet, vagy ilyesmi, de anyu szerint ilyet csak a ronda nők mondanak. Pedig aztán Borcsa néni se ronda.
- Egy. Nem álltam el az utad. Te jöttél direkt belém, tuti azért, mert nem tudtad, hogy szólíts le - forgatom meg a szemem, gyorsan korrigálva itt a félreértést.
- És hát mikről is... fiúkról, pletykákról a fura navinés lány szemöldökéről... nem is értem, hogy tud úgy folyosóra lépni, hogy egy komplett sövény van az arcán - vágok megint egy fejet, mert az is mély nyomot hagyott bennem. Megígértem anyunak, majd próbálom valahogy lefotózni, mert ő se hiszi el, ha nem látja.
- Zsanna... - fogok vele kezet, de közben furcsán nézek rá.
- Jó essünk túl rajta, mert tényleg nem érek rá. Hétfőn meg szerdán tuti nem érek rá, a csütörtök necces, de a péntekem tuti szabad - mosolygok rá, miután fejben végig rágtam a jövő hetem, hová is fér bele egy randi. Tuti ugyanis, hogy arra megy ki a játék. Randira akar hívni, csak futja ezeket a köröket.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864353#post864353][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 23:40[/b][/url]

Időm sincs hadakozni, hogy amúgy csak vicceltem, már nyúl is az arcomhoz, elérve, hogy a szemem rendesen elkerekedjen.
- Könyvmoly létedre nem ismered a szarkazmust? - bukik ki belőlem a kérdés, némi fáziskésés után, aztán gyorsan keresek is egy ablakot, csak hogy megnézzem, mennyire pirosodott ki az arcom. Fontos a megfelelő egyensúly, és ez biztos most betett neki.
- Azért jó génekből nekem is jut. És az anyukám miatt foglalkozok ennyit. Modell volt - halászom elő a zsebemből a képét. Gyerekes vagy nem mindig nálam van, hogy lássak mindig valami szépet.
- A fogmosás tény mindenesetre megnyugtat - mosolygok rá elismerőn, mert a másik, amivel ki lehet kergetni a világból az a rossz szájszag. Nem tehetek róla, talán majd egyszer kinövöm ezt a finnyásságot. Azt viszont ha akarnám se tudnám figyelmen kívül hagyni, egész cuki mikor mosolyog. Azonban nincs ilyeneken leragadni, mikor így is annyi dolgom lenne.
- Mivan? Dehogy. Azt mondtam, nyugodtan vágj hozzá egy sértést ahhoz, aki megérdemli, mert.... megérdemli - rázom a fejem, mert nem tudom, miből és hogyan szűrte le, hogy én akárkihez is könyvet akarok vágni, vagy egyáltalán hozzányúlni az övéhez, ami nem is olyan rég még a földön volt... a hátam mögött.
- Tudtam, de egy csomó kört megspórolsz, ha csak simán leszólítod, nem kell ahhoz, ellökni, meg rátehénkedni, nem mindegyik lány viseli ilyen jól - oktatom ki, figyelmen kívül hagyva a szemforgatását.
- Jó, lehet neked elnéznék a mosolyod miatt - gondolkodok el, mert végül is nem ronda, és a mosolya tényleg aranyos.
- Úristen dehogy, fejezd már be - megfogom és az oszlop mögé cincálom, mielőtt teljesen beégetne minket.
- Fiúkról. Általánosságban fiúkról, nem egy adott fiúról, és jó lenne ha visszavennél, mielőtt teljesen leégetsz minket - sóhajtok fel, közelebb hajolva hozzá, csak hogy suttogni tudjak. Meg hát így is érezheti a parfümöm több mint kellemes illatát, de ez már mellékes.
A szemöldök kérdésre én is bólintok, esküszöm egy megfelelő pillanatban elkapom a lányt, lekötözöm, és rendbe rakom neki, mert ez így nem állapot.
És mivel még mindig sietős, ezért gyorsan a tárgyra is térek, csak úgy tűnik, levitás létére abszolút nem vesz a lapot. Az ötletére is fintorgok.
- Hát, ha te azt randinak nevezed, akkor felőlem - megvonom a vállam, mert végül is, mi bajom lehet belőle.
- Akkor pénteken - mosolygok még egyet, mielőtt tényleg megpróbálnék kijutni. Muszáj felhívnom az anyámat... komolyan.