Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864327#post864327][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 17:39[/b][/url]

Úgy esett e rém eset, hogy ki az, aki nem tévedt még itt el. Pedig nagyon le kellene mennem felhívni anyámat, és állítólag azt csak a faluban tudom. Borcsa néni meg már vár tuti, hisz ő lakik itt, vele kell egyeztetnem, mert...nem mehetek egyedül. Igen, megforgatom a szemem, mert az anyámon kívül mindenki véresen komolyan veszi ezt. Anyám meg azt, ha nem hívom fel, még képes idejönni, és feltúrni az egész sulit utánam, csak mert nem vagyok a tájékozódás nagy mestere. Szerintem aggódik is, bár azt nem mondja soha. És akkor arról még nem is beszéltem, mennyire jó tele hassal a lépcsőket róni, mikor csak lefeküdnék legszívesebben, és aludnék egyet. Ez a bágyadtság azokon is rajta van, akikkel szembe találkozom, de hát nem hiába, meleg is van, kaja is volt, meg amúgy  vasárnap is, kinek van itt kedve bármihez is?
- Szórakozol velem? - emelem plafonnak a tekintetem, igen a magasztosabb erőhöz intézve a kérdésem. Némán könyörögtem, hogy az ajtó mögött ne egy újabb lépcsőház legyen, erre mi van? Könyvtár. Azt a helyet már az előkészítőben is élből kerültem, nem is érzek különösebb késztetést arra, hogy most akarjak megbarátkozni vele. Dohszag, régi könyvek, meg tuti egy kontyos, életunt nő, aki már egy hapci után is rám pisszent. A-a, a-a, kösz nem. Szóval mosolyogva csukom is be szépen óvatosan az ajtót, a lehető legkisebb zajt csapva, majd csak utána kezdek grimaszolni. Ki az, aki vasárnap délután tanul? Ember, hát hétvége van.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864331#post864331][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 18:15[/b][/url]

Még a hideg is kiráz, ha csak belegondolok, mennyi szürke és fakó ember nézne rám ott bent csúnyán, ha oda bekeverednék. Abszolút nem vagyok balhés lány... túlzottan, de szeretem feszegetni a határaim, aztán majd valaki úgyis letöri a szarvam. Ma viszont égetőbb problémám van, egyszerűen nincs időm rendet bontani, hiába fog el a késztetés. Inkább én bontsak rendet, mint az anyám, aki képes beperelni az egész iskolát, ha nem jelentkezek. Panaszkodni se nagyon szoktam neki pontosan ezért, pedig lenne miről. Borcsa néni szerint ez hozzá tartozik az élethez, el kell fogadni, meg a többi.
Most azt is el kell, hogy önhibámon kívül fogok padlót. Mire kettőt pislogok már Kornél van felettem, ezzel jócskán kiültetve a döbbenetet az arcomra.
- Mit is mondhatnék....levettél a lábamról... - nyögöm ki gondolkodás nélkül, egyszerűen olyan gyorsan történt minden, hogy pislogni se volt időm. A kérdőjelek meg rendesen felizzanak a fejem felett, mikor már a lábam pakolgatja ide-oda.
- Nincs ott, nincs feljebb se - segítek neki gyorsan, mielőtt a nagy kétségbeesésében még rontana a helyzeten, és nagy pofonnak lenne hamar kis gazdája. A hátamat viszont nyomni kezdi valami, így felülök, és roppant rejtélyesen elővarázsolom a hátam mögül a könyvét, majd nyújtom is neki.
- Te jó ég, azért vegyél levegőt, nem áll meg a világ, ha egy szorgalmiról lecsúszol - forgatom meg a szemem, és rázom is a fejem, hogy kifejezzem a nem tetszésem.  
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864336#post864336][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 19:48[/b][/url]

Nem igen szokott velem ilyen történni, mármint hogy csak úgy padlót fogok, meg botladozni se szoktam, max szándékosan, ha látok valakit, aki tetszik. Hmmm... lehet Kornélnak is tetszem? A gondolatra ki is húzom magam, mert hát kinek ne esne jól, ha lenne valaki, akinek tetszik. A reakcióra meg elnevetem magam.
- A plafon meg szakad mindjárt le - harapok az ajkamba, nehogy véletlenül megsértsem, mert az egyáltalán nem szándékom. Egész vicces ez a szituáció, nem akarom, hogy átmenjen kellemetlenbe.
Megmentem, és hamar odaadom a könyvét, teljesen lesokkol, hogy a hangulata pillanatok alatt változik meg, és nyugszik le. Bepánikol egy könyv miatt. Ó... te... jó...ég. Egy pillanatra azt hiszem, nálam csesztek el valamit irdatlanul, mert én sose találom őket, mégis vállat vonok, és eltipegek órára. Aztán meg még le is butáz.
- Ha ezt most azért mondtad, mert szőke vagyok... - sziszegem, de nem fejezem be a mondatot, a tekintetem bőven elég ahhoz, hogy ő is rájöjjön a folytatásra. Jó, nem gondolom teljesen komolyan, meg felesleges is lenne azt a látszatot kelteni, hogy éltanuló vagyok, de akkor is sértő, ha fejedhez vágják, na.
- Nem, nincs kelésem, hát nézd már meg! - fogom meg a kezét, teljes mértékben kiakadva, és az arcomra helyezem, hogy érezhesse milyen szép selymes a bőröm. Hogy lenne rajta kelés? Pff...
- Jó napom van, szóval kapsz egy pro tippet. Ha imponálni akarsz egy lánynak, ne tedd fel neki ugyanezt a kérdést... sértő - mert a kelés az ronda, és persze lehet fogni arra, hogy serdülőkor, de mindenki tudja, hogy a megfelelő arcápolási rutinnal mindezt el lehet kerülni. Kivéve ugye azt a bizonyos időszakot, az kivédhetetlen.
Most rajtam a sor, hogy megszeppenve nézzek az ajtóra. Nem, most is láthatóan beleborzongok.
- Kösz nem - nézek Kornélra, én meg a könyvtár, egyszerűen nem látom magam előtt azt a képet.
- És ha rám dől egy polc? Vagy még rosszabb. Elkezdek olyasmikről beszélni, hogy bolygóegyüttállás, és megszeretem a pasztell színeket. Neeeeeem engem te nem vársz át, csomó ismerősömet megrontotta már az a hely - el is húzom a szám, mert mi másra gondolhatnék? Nem, az fel se merül bennem, hogy ők kezdték komolyan venni ezt az iskolásdit.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864338#post864338][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 20:38[/b][/url]

Oké, lehetne rosszabb is. Az tényleg sokkal rosszabb lenne, ha egy olyan levitást sikerült volna kifognom, akinek tényleg vannak kelések az arcán. Volt rá példa, le se tudtam róla venni a szemem, és a végén kifakadtam, hogy legalább kéthetente egyszer kenjen már magára egy kis peelinget, vagy csináljon valamit...oké, nem lettünk barátok.
- Kérlek, csipkedd meg mellé az arcom is, tudod úgy két oldalt, mert úgy az igazi - jó most már én is elmosolyodok, kíváncsi vagyok a Kornél meddig fogja bírni, mert az én nyelvem az ilyen. A szám be se áll, és képtelen vagyok lecsapatlanul hagyni egy magas labdát. Anyu már gondolkodott rajta, hogy kimossa a szám, de mindig leveszem a lábáról. Szerintem már abszolút nem bánja, hogy így alakult az élete és én vagyok neki.
- Az arcom. Aminek ápolásával három óra negyvenhat percet töltök hetente - nézek rá pislogás nélkül, hogy érezze át, milyen komoly dolog ez. Legalább olyan, mintha ő írna meg egy halom szorgalmit, és senki nem ismeri el. Szóval itt most tessék megdicsérni.
- Hát csak azoknak, akik igényesek, az igénytelennek nyugodtan vágd a fejéhez, sőt a fejéhez KELL vágni... - beszélek teljesen komolyan, mintha ez olyan szent küldetés lenne. Aztán biccentve fogom meg a kezét, és rázom meg.
- Béke - nem nehéz, mert amúgy sem harugadtam annyira. Borcsa néni szerint nem kellene ennyire felületesnek lennem, hanem keresnem valakiben a mélységet, vagy ilyesmi, de anyu szerint ilyet csak a ronda nők mondanak. Pedig aztán Borcsa néni se ronda.
- Egy. Nem álltam el az utad. Te jöttél direkt belém, tuti azért, mert nem tudtad, hogy szólíts le - forgatom meg a szemem, gyorsan korrigálva itt a félreértést.
- És hát mikről is... fiúkról, pletykákról a fura navinés lány szemöldökéről... nem is értem, hogy tud úgy folyosóra lépni, hogy egy komplett sövény van az arcán - vágok megint egy fejet, mert az is mély nyomot hagyott bennem. Megígértem anyunak, majd próbálom valahogy lefotózni, mert ő se hiszi el, ha nem látja.
- Zsanna... - fogok vele kezet, de közben furcsán nézek rá.
- Jó essünk túl rajta, mert tényleg nem érek rá. Hétfőn meg szerdán tuti nem érek rá, a csütörtök necces, de a péntekem tuti szabad - mosolygok rá, miután fejben végig rágtam a jövő hetem, hová is fér bele egy randi. Tuti ugyanis, hogy arra megy ki a játék. Randira akar hívni, csak futja ezeket a köröket.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=864353#post864353][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.28. 23:40[/b][/url]

Időm sincs hadakozni, hogy amúgy csak vicceltem, már nyúl is az arcomhoz, elérve, hogy a szemem rendesen elkerekedjen.
- Könyvmoly létedre nem ismered a szarkazmust? - bukik ki belőlem a kérdés, némi fáziskésés után, aztán gyorsan keresek is egy ablakot, csak hogy megnézzem, mennyire pirosodott ki az arcom. Fontos a megfelelő egyensúly, és ez biztos most betett neki.
- Azért jó génekből nekem is jut. És az anyukám miatt foglalkozok ennyit. Modell volt - halászom elő a zsebemből a képét. Gyerekes vagy nem mindig nálam van, hogy lássak mindig valami szépet.
- A fogmosás tény mindenesetre megnyugtat - mosolygok rá elismerőn, mert a másik, amivel ki lehet kergetni a világból az a rossz szájszag. Nem tehetek róla, talán majd egyszer kinövöm ezt a finnyásságot. Azt viszont ha akarnám se tudnám figyelmen kívül hagyni, egész cuki mikor mosolyog. Azonban nincs ilyeneken leragadni, mikor így is annyi dolgom lenne.
- Mivan? Dehogy. Azt mondtam, nyugodtan vágj hozzá egy sértést ahhoz, aki megérdemli, mert.... megérdemli - rázom a fejem, mert nem tudom, miből és hogyan szűrte le, hogy én akárkihez is könyvet akarok vágni, vagy egyáltalán hozzányúlni az övéhez, ami nem is olyan rég még a földön volt... a hátam mögött.
- Tudtam, de egy csomó kört megspórolsz, ha csak simán leszólítod, nem kell ahhoz, ellökni, meg rátehénkedni, nem mindegyik lány viseli ilyen jól - oktatom ki, figyelmen kívül hagyva a szemforgatását.
- Jó, lehet neked elnéznék a mosolyod miatt - gondolkodok el, mert végül is nem ronda, és a mosolya tényleg aranyos.
- Úristen dehogy, fejezd már be - megfogom és az oszlop mögé cincálom, mielőtt teljesen beégetne minket.
- Fiúkról. Általánosságban fiúkról, nem egy adott fiúról, és jó lenne ha visszavennél, mielőtt teljesen leégetsz minket - sóhajtok fel, közelebb hajolva hozzá, csak hogy suttogni tudjak. Meg hát így is érezheti a parfümöm több mint kellemes illatát, de ez már mellékes.
A szemöldök kérdésre én is bólintok, esküszöm egy megfelelő pillanatban elkapom a lányt, lekötözöm, és rendbe rakom neki, mert ez így nem állapot.
És mivel még mindig sietős, ezért gyorsan a tárgyra is térek, csak úgy tűnik, levitás létére abszolút nem vesz a lapot. Az ötletére is fintorgok.
- Hát, ha te azt randinak nevezed, akkor felőlem - megvonom a vállam, mert végül is, mi bajom lehet belőle.
- Akkor pénteken - mosolygok még egyet, mielőtt tényleg megpróbálnék kijutni. Muszáj felhívnom az anyámat... komolyan.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873039#post873039][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.01. 10:53[/b][/url]

- Hmmm... Adler vagy Brightmore? Ezt jól fontold meg... - a levitásba karolva sétálgatok a könyvtárig. Természetesen az élet nagy kérdéseit vitatva meg közben. Jó, a vitatás kicsit erős, Jiyun sem a bőbeszédéről híres, de szerencsére ez engem sose zavart. Mármint, ha valaki hallgatag mellettem, hát beszélek én helyette is. Viszont úgy tűnik, ezekkel a kérdésekkel sínen vagyunk, elvégre csak egy válaszlehetőség van.
Egyébként tök hálás vagyok neki. Szegényt lerohantam, hogy segítsen már értelmezni egy mondatot Kedves prof könyvéből. Félreértés ne essék, több mondattal is gondom volt, de azzal az egyel különösen. Furcsa dolog ez az animágia, és most, hogy már tudom, mibe vágtam bele a fejszét, kezdek kicsit parázni, na.
- Elmúlik valaha ennek a nyomi mandragórának az íze? - már tök régóta a számba van, és a világért se hagynám, hogy kiessen onnan, csak mert tudom, többet biztos nem tenném bele újra. Undi. De azért megszoktam már szerintem. Legalábbis nem tartok attól, hogy lenyelem vagy valami.
- Tényleg köszi, hogy segítesz. A levitások mindig olyan okosak... - mosolygok rá, mert nekem is ez volt a tapasztalatom. Aztán fordulok is, és benyitok a könyvtárba. A hely, ahol nem sűrűn teszem tiszteletem, így meg is torpanok, és teljesen tanácstalanul nézek a lányra. Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873086#post873086][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.02. 08:45[/b][/url]

Azért. Azért vágok egy fejet. Nem akarok, de.... sikerül. Persze mosolygok, és megrázom a fejem is mellé.
- Drágám, egy képzeletbeli crush listával szerintem aligha bánthatsz meg valakit... illetve de... Bálintot. Ha nincs az első helyen, nagyon hisztis tud lenni - kuncogok halkan, hisz én azt testközelből tapasztaltam nem is olyan rég. Viszont Jiyung irtó aranyos ezzel a hozzáállással, bárcsak bennem is meglenne. Újonnan már akarom is, hogy megbántsak másokat, már... ha ők is bántanak, és egyáltalán nem vagyok elragadtatva ettől.
- Lafira? Hát mit ártott? - hitetlenül nevetem el magam, természetesen kiszűrve a lényeget.
- Nem, ha nekem egyszer kiesik, én vissza nem rakom. Ez szörnyű, és teljesen mindegy... hiába eszem a legkedvencebb kajám... érzem - tényleg megborzongok, érezheti a levitás is.
- Ez annyira édes, te tényleg olyan vagy, mint azok a koreai lányok a sorozatokban, csak kérlek... ne kezdj idegesítően magasan sipítozni - tényleg könyörgőn nézek rá, annak ellenére, hogy ki nem nézem belőle, hogy képes lenne olyasmi. Természetesen szoktam nézni azokat is, a törökök mellett, de pont a lányok miatt... hamar ráunok. Idegesítőek.
- Ez nem semmiség, tényleg sokat segítettél. Azt akarja, valami esszét írjak. Sose írtam még esszét, deeeee megtaláltam a legszebb, legcukibb rózsaszín pennát hozzá. Van a végén ilyen plüss gomolyag... olyan hihetetlenül puha - kezdek egyből áradozni, kicsit nem is figyelve arra, hogy megered a nyelvem. Lelkesedés. Az még sajni nem tűnt el.
A könyvtárba érve meg szépen le is fagyok, ahogy Jiyung keze eltűnik. Körbenézek, és megint pánikba esek. Hogy lehet itt megtalálni bármit is?
- Én.... hát... én nem szoktam idejárni. Fogalmam sincs, mit kell most csinálni - súgom neki, hangomból szín tisztán kihallható a pánik, kérem szépen. Zsanna... meg a könyvtár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873226#post873226][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.04. 18:02[/b][/url]

- Mekkora bunkó. A japán még bocsánatos is, hisz tényleg sokan nem tudnak különbséget tenni japán, koreai, vietnámi és kínai között, de ferde szemű? Megértem, hogy rosszul esett, meg is érdemli, amit kapott - én is teljesen kikelek magamból, pedig csak utólag hallgatom a sztorit. Lehet, ha ott lettem volna, még le is keverek Lafinak egyet. Főleg, hogy Jiyun pont az a lány, akit abszolút nem lehet megbántani anélkül, hogy később ne gyötörjön a bűntudat.
- Igen, ez az - mutatok rá, de elnevetem magam, mert tőle még ez sem idegesítő. Szeretném azt hinni, hogy direkt csinálta, és akkor nyugodt szívvel írom a Jiyun listámhoz azt is, hogy érti a poént.
- Francokat. Legszívesebben telefonba pötyögnék, vagy laptopon, de ez a nyomi suli nem akar haladni a korral - igazán fájdalmas arcot vágva, nézek a levitásra, mert ez probléma kérem. És szívfájdalom. Amin a csodapennám csak egy nagyon kicsit enyhít.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, és hagyom magam. Kérdés nélkül hiszek neki, mert aki nem hajlandó listát állítani, mert azzal megsért másokat, biztos, hogy nem fog belőlem hülyét csinálni.
- Ez... nehéznek tűnik - jó, kell pár pillanat, míg feldolgozom, a levitás milyen menőn oldja meg, hogy a kezébe kerüljön a könyv, de utána szinte azonnal átjár a pánik.
- Te jó ég, de vastag. Mennyi betű.... - nyekkenek, mert már most tudom, bele fogok őszülni, mire ezt mindet elolvasom. Jajj Merlinem, csak legyenek benne képek.
- Ő szerintem, ez elég - ha hagyja, el is veszem tőle a könyvet, aminek a súlyától meg is rogyok kicsit, de csak odaküzdöm magam vele az asztalig, ahol aztán tüntetőleg helyet is foglalok, hogy ne zavarja, a levitást.
Épp csak a borítón simítok végig, de már elnyomok egy ásítást, ami valljuk be... csodás kezdet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873317#post873317][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.06. 19:55[/b][/url]

- Ember! Nehogy még te kérj bocsánatot - szégyen, nem szégyen, még Jiyunra is rápirítok. Lafi szimplán bunkó volt. És Merlin a tanúm rá, ha egyszer elkapom, nem fogja zsebre tenni azt, amit tőlem kap... kedveljem akármennyire is. Sejtem, hogy még csak nem is direkt tette, de akkor is. Nem ferdeszeműzünk le senkit.
- Persze. Iphone 14. Megnézed? Meg van rúnázva, de itt fent a kastélyban nem sokat érek vele. Se net... se térerő - elhúzom a szám, de aztán hamar felcsillan a szemem.
- Viszont iszonyat jó képeket csinál. Akarsz szelfizni? - még a pilláim is megrebegtetem, amolyan könyörgésként. De persze a tanulás az első. Csak nekem mindig olyan gyorsan elkalandozik a figyelem. Meglátom a srácot, és hirtelen le is cövekelek, a levitást is irányba fordítom, ha hagyja, és tényleg csak nagyon diszkréten kezdek bámulni.
- Te... ez nem az, aki herpeszt kapott attól a navinés lánytól? - tényleg csak suttogok, de teljesen izgatottan.
- Pfuj, tuti... nézd meg a száját, tiszta seb - még meg is borzongok, mert ezen a téren én nagyon finnyás vagyok, és tuti, hogy zsebkendővel se nyúlnék hozzá.
- De van benne kép is ugye? Kérlek, mondd, hogy van benne kép, mert én nem... nekem ez nem. Én nem tudok sokáig koncentrálni, a betűk is csúszkálni kezdenek, vagy elmaradnak... a suli egy magamfajtának kész Survivor - és még fel se nyitottam, de úgy nyögök, mint akinek már minden tagja elgémberedett.
Persze közben megbeszélem magammal, hogy ez fontos, és lemeccselem, hogy márpedig nem fognak ki rajtam. Még ha nehéz is. Piszok nehéz. Meg a könyv is.
A harmadik oldalnál, már rám tör az ásítás, és azon kezdek gondolkodni, hogy vajon ennek a fószernak milyen nője lehetett, mikor elém csapódik az újság.
- A francba a könyvvel, muta - kapok utána, mint az ember a vízért, aki heteket bolyongott a sivatagban. Aztán visszább veszek, lábammal kitolom a széket, hogy a levitás is le tudjon ülni, és úgy nézem az újságot.
- Meghalnék, ha lenne benne pletyi anyuról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873442#post873442][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.09. 20:05[/b][/url]

- Jiyun. Ne. Kérj. Folyton. Bocsánatot... - torpanok meg, és nagyot szusszantva nézek fel rá. Merthogy. Fel kell. Ez van.
- Az, hogy valaki seggfej, nem a te hibád. És biztos vagyok benne, hogy még csak nem is szándékosan sértett meg, de... megsértett. Ki kell állnod magadért, mert majd jön valaki, aki szándékosan teszi, te meg bocsánatot kérsz, és szépen beléd törli a talpát. Érted, mire gondolok? - mert hogy az apám most még büszke is lenne rám. Megfogom a kezeit, csakhogy fejezze be, mert... nem mondom, hogy nem éreztem magam így... még nagyon régen, de... nem éri meg.
- Nincs a világon senki, aki ki fog állni melletted. Azt magadnak kell magadért, főleg ha auror akarsz lenni. Hogy fogsz majd szembe nézni a rossz fiúkkal? Megemelik a hangjukat, te meg lesütöd a szemed? - rázom meg a fejem rosszallón. Jó, nem egy rövid folyamat ez, de... miért van egy olyan érzésem, hogy ezt még nem említették a levitás lánynak? Sebaj. Majd én.
- Hmmm... ha engem kérdezel igen. Stabil a procija, és... megfelel az igényemnek, de ha egy androidost kérdezel, szerinte szar... - megvonom a vállam. Az Iphoneba még sose csalódtam, most is kiveszem a zsebemből, csak hogy megmutatva a legkáprázatosabb mosolyom, ellőjem azt a szelfit.
- Nézd? És ez csak natúr, semmi filter - a kép persze tökéletes. Nem is vagyok híve annak, hogy még tízszer ismételjük meg, mire úgy áll a hajam, ahogy kell.
- Az a titka... hogy mindig tökéletesen kell kinézni, és így nem kell fél órákat elcseszni egy nyamvadt képpel - hangomon is hallatszik, teljesen elégedett vagyok, na meg az is, hogy nem ma jöttem erre rá.
- Kitehetem instára? Ez tényleg nagyon jó lett - nézek rá hatalmas szemekkel, még a pilláim is megrebegtetem, esküszöm.
Aztán az életkedvem is elmegy, ahogy meglátom a srácot.
- Nem... az a srác körülbelül csak a mi bugyinkban nem járt még.... hát... az enyémben már nem is fog - én leplezetlenül bámulom, miközben Jiyunnak suttogok. Igazából az se zavar, hogy rám néz. Az undor az arcomról nem tűnik el, csak... talán egy icipicit feltűnőbb lesz.
- Brr.. menjünk - hagyom is, hogy látványosan kirázzon a hideg. Viszont elégtételt érzek, mert ne tegye már büntetlenül.
- Jóóó, köszönöm. Tényleg cuki vagy - csillogó szemekkel nézek rá. Alig várom már, hogy bemutassam apunak. Biztos odalesz, hogy találtam egy normális barátot. Túl normális barátot...
Azért teszek egy kísérletet, de csak a büszkeségem miatt. Nem bírnám lenyelni, hogy meg se próbálom, de hamar elunom, és csak arra tudok gondolni, milyen cuccot használt a navinés lány, amiért a srácnak ilyen a szája. Jiyun megint megment az újsággal, amit most előtérbe is helyezek.
- Ez már tök régi... lehet nem is éltem még - az meg mindig annyira izgi. Sokáig nem jutok azonban, megakad a szemem a neven.
- Aaahw, az Owen annyira szép név. Miért nem szaladgálnak inkább Owenek, Justinok helyett? - fontos kérdések ezek ám.
- Hát... nem... nem tudom, idejárt... sokan utálták. Aztán modell lett - párat nyomok csak a telefonomon, és már Jiyun elé is rakom, a képen anyámmal.
- Igen, nem látszik rajta, hogy szült - mosolyodok el tök büszkén rá. Furcsa a kapcsolatunk, néha nagyon utálom, de néha meg nagyon szeretem.