Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=842334#post842334][b]Song Jiyun - 2022.01.16. 23:37[/b][/url]

Bár egyelőre messze járt az aurori pályától, Jiyun szeretett volna későbbiekben ezen a vonalon tovább tanulni. Erre hatalmas befolyást gyakorolt a lány krimiimádata. Kiskorától fogva mindig a detektívkönyveket bújta és együtt próbálta megoldani a rejtélyeket kedvenc főhőseivel. Jelenleg, emiatt is kötött ki a levitás a könyvtárba, hiszen ez a hely biztosított számára tökéletes helyszínt, hogy folytathassa egyik új kedvenc könyvét, melynek főszereplője egy tizenkét éves lány, aki anyja halálának körülményeit és a nő gyilkosát keríti kézre. Jiyunt nagyon megfogták a könyv előző részei is, ezért tudta, mire számíthat ettől és remélte, lesz olyan jó, mint a többi.
Megihlették és mindig álmodozásra sarkallták a lányt. Egyszer ő is szeretett volna nyomozóvá válni, úgy gondolta megvan hozzá a magához való esze, szeretett logikusan gondolkodni és az igazságot még jobban szerette. A hozzá valóban passzoló hivatás azonban semennyire sem a nyomozói pálya. A lány valószínűleg sikeresebben mozogna a gyermekvédelem keretein belül, csakhogy a lány szívét mégis a rendvédelem hozta állandó lázba.
Fejét kezére támasztotta, úgy lapozta fel könyvét és mosolyogva futottak végig szemei a sorokon. Ettől jobb kikapcsolódást el sem tudott volna képzelni. Csak ő és a könyv. Csak a könyv és Jiyun. Egyenesen rettegett a gondolattól, hogy egyszer befogja fejezni és új olvasnivaló után kell nézzen. Mindenesetre próbálta kiélvezni minden pillanatát, fejében pedig filmszerűen jelent meg a cselekmény s lelki szemeivel látta is a karaktereket.
Euforikus állapotban érezte magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=843823#post843823][b]Song Jiyun - 2022.02.25. 01:13[/b][/url]

A közeledő vizsgaidőszak szorongásra sarkallta levitásunkat. A tévhitek és pletykák szerint, egy levitás diák mindig röhögve megy vizsgázni, illetve mind mániákusan tanul és sosem kap K-tól rosszabb jegyet.
Jiyun messze nem ilyen volt, bár nem okozott gondot számára a vizsgákra való felkészülés, azonban az ezekkel járó stresszt nehezen viselte és nem is volt mániákusan tanulni vágyó. Éppen ezért volt most ott, ahol: Pihenni két vizsga között.
Könyvét mosolyogva lapozgatta s merengett, míg füleit dühös zsörtölődésre utaló hangok meg nem ütötték. Itt megállt, pedig épp kezdett beindulni a történet. Sajnos nem tudott eléggé rákoncentrálni, ezért óvatosan felpillantott. Szemei elé hulló frufruja hézagjai között kukucskált kifelé, kíváncsi volt a hangok forrására.
Csendben fülelt, amennyire csak lehetett, tincsei alatt rejtegette bogár fekete szemeit. Nem ismerte a fiút, de az magyarul beszélt. Ebből következtette ki Jiyun, ha meg akarja magát értetni vele, nem biztos, hogy koreaiul kellene neki kuruttyolni, kevés az esély arra  hogy megértené. Nem kizárt, de nem hitt ebben a lány. Az angol volt a második lehetősége, amit bevethet, de megint csak feljöttek azok a bizonyos kérdések. Maradt tehát a magyar. Ez viszont neki nehezítés. Egyáltalán meg merje szólítani? Így is mérges volt. Mi van, ha a lány csak jobban felidegesíti? 
- N...Ne te haragudj - cincogta halkan, fejében pedig az iménti megszólítása szórendjének helyessége kapott egy nagy kérdőjelet. Még nem igazán érezte magáénak ezt a nyelvet és szokásokat. Nem volt biztos magában, de muszáj volt tanulnia a magyart is, a fordító bűbájokat nem használhatta örökre.
- Van neked baj? - sütötte le szemeit. Már nem merte hozzátenni kérését, miszerint legyen halkabban. Látszott rajta, hogy príma hangulata volt. A príma alatt itt nem pozitívra gondolt.
Az akcentusa? Erős. Megérti a nyelvet? Többnyire. Megérteti magát? Úgy ahogy. Van probléma? Talán nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873044#post873044][b]Song Jiyun - 2024.02.01. 17:31[/b][/url]

Hagyta, hogy az eridonos belekarolva csicseregjen az oldalán, akárcsak egy cserregő nádiposzáta. Ujjait babrálva hallgatta, ahogy feltette a korábban levezetett mellette-ellene érvelését s pirulva gondolt bele, melyik oktatóra tudna Jiyun másképp gondolni. Egy ember volt eddigi életében, aki iránt furcsa bizsergés járta át lényét, de el kellett utaznia az iskolából és azóta nagyon ritkán leveleztek. Hiányzott neki Dae Young.
- Nem... nem tudom. Nem szeretnék választani, mert azzal megbánthatok másokat - konfliktus kerülő, de valami betegesen. Ha lehet, elvonul a maga kis sarkába és ott csendben elüldögél, amíg valaki fel nem karolja, mint egy kóbor kölyökkutyát.
- Ne aggódj, el fog múlni - mosolyogta kedvesen - Nekem háromszor kellett újra kezdeni. Egyszer ráköptem véletlenül Lafayette-re, a levitás asztal alatt és Stephen vígasztalt meg - belepirult a momentumba, hiszen olyan arcát provokálta ki a korábban említett, amiről még a lány sem tudott. Szerette volna megköszönni Stephen kedvességét, de nem mert szemei elé kerülni ezekután. Valamint Lafayette-el is szerette volna megbeszélni, hátha nem fogja lejapánozni máskor és megérti, hogy a koreai és japán NEM ugyanaz.
- Ugyan, se... semmiség - felelte halkan, aprócska mosollyal szája szélén és ekkor végre elértek a könyvtárhoz. Jiyun kibújt az eridonos karjai közül és megkönnyebbült sóhajjal lépett be az ajtón. Nagyon sokat járt ott, ha nem lennének órái, biztosan beköltözött volna már.
- Mi... mi a baj? - aggódó tekintettel figyelte Zsannát, olyannak tűnt, mint aki dementort látott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873125#post873125][b]Song Jiyun - 2024.02.02. 22:08[/b][/url]

Félénken sütötte le szemeit, Zsannának biztosan igaza volt. Hogyan is sérthetne meg bárkit egy olyan választással, aminek nincs fizikailag fogható formája? A magyarok ezt úgy szokták mondani, hogy: A szó elszáll, az írás viszont megmarad. Nem firtatta tovább a témát, még mindig kényelmetlenül érezte magát, a választás gondolata miatt.
- Japánnak nevezett. Plusz ferde szeműnek. Nagyon... rosszul esett - ajkai remegtek, gyomra görcsbe rándult, ha csak rágondolt mennyire nem viselkedett tisztelettudóan és higgadtan - ahogyan azt illik a legtöbb helyzetben. A magyarok nagyon temperamentumúsok, szeretett volna ő is olyanná válni, csak ne szakadna meg a szíve minden negatív gondolata után.
Bólogatott Zsanna kifakadására, ez sajnos ilyen és ki kell bírni ezt az egy hónapot a levéllel. Még jó, hogy nem minden átváltozás során kell elismételni ezt a hosszas procedúrát a bájitallal.
- Eeeeh?! - bukott ki belőle az otthon gyakorta használt rácsodálkozó, fóka hang. Vagy pont erre gondolt az eridonos?
- Az jó, ha... ha találtál magadnak pennát. Biztosan szívesebben írsz azzal, mint mással - mosolygott kedvesen Zsannára, hiszen egy jó eszköz minden jegyzetelés alapja, no meg az sem árt, ha van kéznél egy pergamen vagy notesz.
- Ne aggódj, én szinte csak itt szoktam kuksolni - meleg mosolyával párhuzamban nyújtotta a másiknak oda az egyik kezét - Gyere, megmutatom, hol keresd - ha elfogadja, finoman magához vonja, hogy úgy vezethesse tovább. Ha nem, hát akkor sarkon fordul "birodalmában" és egyenest az átváltoztatás/transzfiguráció szavakat kereste.
- Meg is van - Pálcájával a könyvre bökött, mire az könnyed mozdulatokkal kezei közé huppant. Vaskos, bőrrel bevont iromány volt, legalább két-három kiló nehéz.
- Ez nagyon jó kiindulópont. Nézz szét, ami tetszik - Jiyun is így szerett volna, csakhogy ő inkább olyasmiről keresett volna információt, ami a hétnapos harmatcseppel volt kapcsolatos. Legrosszabb esetben, nekivág az erdőnek, minden nap hajnalban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873288#post873288][b]Song Jiyun - 2024.02.05. 18:25[/b][/url]

Ajkait lebiggyesztette. Rosszul érezte magát, amiért Lafayette idétlen megnyilvánulásáról árulkodott és most miatta szidják háztársát a háta mögött. Belepirult a pillanatnyi szégyenbe, még a fülei is égtek emiatt. Nem szeretett volna bajt okozni, reméli ez nem fog visszajutni a Saint-Venant sráchoz.
- Nagyon sajnálom! - tört fel belőle majdnem könnyes szemekkel a bocsánatkérések hada, tényleg nem szándékosan csinálta. Otthon gyakran hallotta innen-onnan és néha megfeledkezik róla, hogy a magyaroknál ez nem szokás és nem is illő dolog.
- Van telefonod? - szemöldökét felvonva kérdezett vissza, ugyanis sosem volt kezében mugli eszköz, hiába szerette volna egyszer kipróbálni. Állítólag egy urbex kapcsán is hasznos lehet a kütyübe belebűvölt tájoló. Ha egyszer lesz annyi pénze, hogy vehessen magának egy olcsóbb darabot, biztos fog élni a lehetőséggel.
Finoman vonta maga után arra a sorra, ahol pár perces nézelődést követően lebűvölte a választott könyvet annak helyéről egyenesen a kezeibe. Tényleg jó súlyban volt, ő valahogy könnyebbre emlékezett, de lehet keverte egy másikkal.
- Igen... tele van betűvel - halk kuncogást megeresztett, míg átadta a könyvet. Mókásnak találta Zsanna sopánkodását ezzel az egész tanulás-dologgal kapcsolatban. Nem zavarta a levitást, hiszen ízlések és pofonok. Zsanna csinos lány, biztos nagyon ügyel is erre, Jiyun pedig a szokásos BB krémen kívül mást nem ken magára. Hiába Dél-Korea a szépészet egyik fellegvára, Jiyun szart se tud róluk.
- Biztosan? - végül csak hagyta, had menjen az asztalhoz az eridonos. Ezért visszafordult a könyvekhez, kezét a gerincekhez érintette finoman és sétálni kezdett végig a sorokon. Talán már öt-tíz perce mászkálhatott, de nem talált megfelelő kötetet magának. Végső elkeseredésében a magazinokhoz lépett, esetleg van-e új száma az Edictumnak. Nem látta, azonban voltak ott korábbi kiadványok. Felvette egyet, amelyik abban az évben jött ki érkezése előtt pár hónappal. Kíváncsian forgatta a lapokat, majd visszasétált vele Zsannához, hátha ezzel ösztönözheti. Kis tanulás, aztán pletykarovat elemzés.
- Nézd csak - letette az eridonos mellé az Edictumot - Ha... ha végeztünk a kutatómunkával, esetleg pihenésként megnézhetnénk. Ha... ha akarod persze. Nem... nem fontos!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873392#post873392][b]Song Jiyun - 2024.02.08. 15:04[/b][/url]

- Bo… Bocsánat - ismételte meg magát fejének enyhe leharapása után, szemeit is lesütve. Reménytelen ez a lány. Állandóan abban a tudatban van apja miatt, hogy ő a felelős mások káráért. Kezeivel kezdett babrálni, hiszen mi mást mondhatna? Semmi más nem jutott eszébe a bocsánatkérésen kívül, csak ácsorgott, mint egy szőnyeg szélére állított kisgyerek a könnyeivel küszködve.
- És… az jó telefon? Egyszer olvastam a mugli készülékekről és lenyűgöző, mennyire jól tudják helyettesíteni a mágiát a maguk kis kütyüikkel. Amíg mi baglyokat küldünk egy-egy level kézbesítésére, addig ők megbűvölt műanyagokon keresztül dobnak e-maileket és pillanatok alatt jön is rá a válasz. Briliáns  - őszinte áhítattal csóválta meg a fejét - Persze. - amennyiben Zsanna elkészíti a felajánlott selfie-t, úgy Jiyun közelebb húzódik hozzá és jobb kezével peace jelet mutatva a telefonra pillantott mosolyogva. Fogalma sincs, hogy festhet a képen, biztos jól sikerült, ha ennyire dicsérte készülékét az eridonos.
- Hol? - látványosan fordult az említett fiú irányába, valóban sebes volt az ajka, mire a koreai lány arcát kezeibe temette. Elszégyellte magát, amiért fejben elhúzta az ajkait is és félt, nem-e csinálta meg a valóságban önmagáról megfeledkezve.
- Nem lehet… Nem lehet, hogy csak rágja a száját? - susmutolta szinte füstölő fejjel két tenyerébe dünnyögve. Mi van, ha mégsem herpesz csak a vizsgaidőszak közeledtével így vezette le szorongását? El kell keserítselek, Jiyun, de egy szétrágott száj nem ilyen.
- Ne aggódj - mosolyodott el, miután visszanyerte szívét a herpeszes fiú láttán -  Majd én segítek. Tényleg nincsenek benne képek, de ismerem a könyvet és le tudom diktálni a lényegét - azzal megsimogatta óvatosan Zsanna vállát, mielőtt otthagyta. Kíváncsi volt, mennyire jut egyedül s csak az járt a fejében, vajon mire utalhatott a "magamfajta" szó alatt. Jiyun első gondolata a tanulási nehézséggel volt kapcsolatos, mert az logikus válasz lenne, de úgyis megtudja, ha esetleg elmondja neki egyszer a kis piros.
Barátságos mosollyal tért vissza hozzá, kezei közt a magazinnal. Kikerekedett szemekkel leste, ahogy hevesen kikapta kezeiből az Edictumot, majd óvatos mozdulatokkal leült mellé. Akkor sztornó a tanulás, vette.
- Anyukádról? Ő valami híresség? - őszinte kíváncsisággal tette fel a kérdést, míg szemei előtt pörögtek a lapok. Vajon ismerheti a nő nevét? Ő is biztos olyan csinos, mint a lánya.