Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

- Szívesen maradok befejezni - ajánlom fel az idősebb hölgynek a szokásos lelkesedésemmel. Mióta itt vagyok, érzem hogy jó helyen vagyok. Szerencsésebb nem is lehetnék, hogy megkaptam ezt a munkát, hisz legalább valami biztos van. A nő a fejét rázza, de nem ellenkezik, hisz átverni úgyse tudna, látni már rajta a fáradtságot.
Azt már megbeszéltük a napokban, hogy sem a bálra, sem haza nem megyek. Négy éve idejárok, de idáig egyetlen bálon voltam, ott is csak azért, mert hirtelen kellett segítség a DÖK-nek, és dolgom végeztével fel is szívódtam gyorsan. Haza pedig idén nem tudok menni, lévén a szüleim a barátaiknál töltik a karácsonyt. Ennél szebben aligha közölhették volna velem, hogy nem kíváncsiak a társaságomra mindaddig, míg "bohóckodom". Nem hibáztatom őket, csupán szomorú vagyok, mert ahogy rendellenesnek néznek, úgy akár különlegesnek is nézhetnének. Még most is arra vágyom, hogy csak egyszer le tudjak ülni velük, elmesélni ezt a csodát itt körülöttem, amit talán még most sem hiszek el teljesen, és belátják majd, hogy nem olyan ördögtől való ez, mint amennyire ők azt hiszik. Persze ennek esélyére egy számjegyű a százalék, és az is főleg a nullához tendál.
Azért gondoskodom magamnak a kellemes karácsonyi zenéről, ami épp csak zümmögésként hat, de megengedem, hisz már napok óta kong a könyvtár az ürességtől. Mindenki vadul készülődik az ünnepekre. A karácsonyt pedig én is szeretem, nem is tudom megmondani, hány ajándékot csomagoltam már be, főleg rendelésre, de nem bánom, hisz az is a szeretem hobbim többek között.
Ahogy végzek az adminisztrációval, a könyveket a polcokhoz reptetem, követve őket lépteimmel, és hirtelen ráncolom a homlokom, mikor az ajtó nyitódását hallom.
Arra kukucskálok, és felcsillan a szemem az évfolyamtársam láttán.
- Hát te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870142#post870142][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2023.12.24. 16:43[/b][/url]

- Szívesen maradok befejezni - ajánlom fel az idősebb hölgynek a szokásos lelkesedésemmel. Mióta itt vagyok, érzem hogy jó helyen vagyok. Szerencsésebb nem is lehetnék, hogy megkaptam ezt a munkát, hisz legalább valami biztos van. A nő a fejét rázza, de nem ellenkezik, hisz átverni úgyse tudna, látni már rajta a fáradtságot.
Azt már megbeszéltük a napokban, hogy sem a bálra, sem haza nem megyek. Négy éve idejárok, de idáig egyetlen bálon voltam, ott is csak azért, mert hirtelen kellett segítség a DÖK-nek, és dolgom végeztével fel is szívódtam gyorsan. Haza pedig idén nem tudok menni, lévén a szüleim a barátaiknál töltik a karácsonyt. Ennél szebben aligha közölhették volna velem, hogy nem kíváncsiak a társaságomra mindaddig, míg "bohóckodom". Nem hibáztatom őket, csupán szomorú vagyok, mert ahogy rendellenesnek néznek, úgy akár különlegesnek is nézhetnének. Még most is arra vágyom, hogy csak egyszer le tudjak ülni velük, elmesélni ezt a csodát itt körülöttem, amit talán még most sem hiszek el teljesen, és belátják majd, hogy nem olyan ördögtől való ez, mint amennyire ők azt hiszik. Persze ennek esélyére egy számjegyű a százalék, és az is főleg a nullához tendál.
Azért gondoskodom magamnak a kellemes karácsonyi zenéről, ami épp csak zümmögésként hat, de megengedem, hisz már napok óta kong a könyvtár az ürességtől. Mindenki vadul készülődik az ünnepekre. A karácsonyt pedig én is szeretem, nem is tudom megmondani, hány ajándékot csomagoltam már be, főleg rendelésre, de nem bánom, hisz az is a szeretem hobbim többek között.
Ahogy végzek az adminisztrációval, a könyveket a polcokhoz reptetem, követve őket lépteimmel, és hirtelen ráncolom a homlokom, mikor az ajtó nyitódását hallom.
Arra kukucskálok, és felcsillan a szemem az évfolyamtársam láttán.
- Hát te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870144#post870144][b]Dragomán M. Aurél - 2023.12.24. 17:22[/b][/url]

Már hajnalban a konyhában voltam ma, hogy még elkészüljön a karácsonyi fűszeres kalács és a bonbon is, amit még elajándékozok, mielőtt hazamennék a karácsonyi szünetre a családomhoz. Az első adag kicsit megégett, de a második már egészen jól sikerült a süteményből, amire végül fényes cukormáz került, amitől a pohárral kiszaggatott sütemény úgy néz ki végül, mintha karácsonyfadísz lenne. Pedig tényleg ehető. Van belőle, fehér, kék, piros, zöld, de még ezüst és arany is. A bonbon némelyike nem lett egészen tökéletes, mert túl hamar igyekeztem a méretre vágott papírba csomagolni, de azért remélem, hogy mindenkinek ízleni fog a fahéjas-almás és rumos-diós változatban készült kis ízbomba tejcsokival bevonva. Utóbbival már legalább egy hónapja kísérletezem, és szerény véleményem szerint most már egészen jól sikerült próbálkozás eredményeit osztom meg a barátaimmal. Úgy tervezem, hogy az eridonosoknak szánt adagot majd a klubhelyiségben hagyom, mindenki fogyassza kedvére, de akad azért még pár barátom az iskolában, akik ott sajnos nem férnének hozzá, ezért nekik külön dobozoltam be kóstolót. A könyvtárba is azért surranok be még nem is olyan sokkal zárás előtt az órám tanúsága szerint, hogy Millának is odaadhassam a neki szánt adagot. A műanyag dobozt egy piros kendőbe csomagoltam, mert nem szeretem a sok papírt, amit aztán feleslegesen kidobálunk ilyenkor.
- Szia. Én csak ezt akartam odaadni, egy kis ajándék az ünnepekre - közlöm vele, amint sikerül kiszedni a táskámból a csomagot, hogy a kezébe is nyomjam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870145#post870145][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2023.12.24. 17:32[/b][/url]

- Ó, de aranyos vagy. Köszönöm. Ez is robban? - a hirtelen feltörő lelkesedés egyből átvált óvatosságba, és azért sandán pillogok arra piros kendőre. Aurél már nagyon sok félét megetetett velem, és esküszöm, csodálom a kreativitását, talán még irigykedek is kicsit miatta, de... az a múltkori robbanós, nos... pedig mondta, hogy ne faljam be egyből, mégis örök traumát okozott nekem.
Amennyiben biztosít róla, hogy ezek most ártatlanok, úgy el is veszem csillogó szemekkel.
- Mikor is mész? Kikísérjelek? Segíteni a csomagokkal, vagy ilyesmi - mosolygok halványan rá. Nálam ez megszokott, és úgyis van időm ilyesmire, Aurél meg már első óta az életem szerves részét képezi, szóval egyáltalán nem okoz gondot.
- Ohh, míg el nem felejtem.... visszahozták - leteszem a kendőt a kis gurulós asztalra, és matatok a könyvek között, míg meg nem találom azt, amit keresek.
- Tessék - a múltkor mondta, hogy szeretné, úgyhogy még szép, hogy megmentem neki, noha kissé megviselődött az előző kölcsönzője miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870663#post870663][b]Dragomán M. Aurél - 2023.12.28. 17:18[/b][/url]

- Nem, ez eskü nem robban - válaszolom neki a fejemet rázva és elnevetve magam, ahogy eszembe jut, milyen arcot is vágott. Pedig én szóltam neki előre, de tényleg, hogy ne falja be egyszerre, de nem hitt nekem. - A süti mézeskalács alapú, de tettem bele egy kis bizsere-port is, szóval ha sokat eszel bele, lehet, hogy a föld felett fogsz járni, szó szerint is. A bonbon pedig almás-fahéjas és rumos-diós és csak finom, legalábbis szerintem - magyarázom máris lelkesen aztán fél perccel később, hogy mire számíthat mégis, ha netán nagyon ízlene a süti és egy ültében akarná mindet megenni.
- Ha van időd, persze, én örülök neki. Sok csomagom most nem lesz, csak az ajándékokat viszem és néhány jegyzetet, talán lesz időm kicsit előre tanulni, úgyis olyan messze van még a mi karácsonyunk, bár így legalább másnap már tudok hozni friss anusaburt és pahlavát - tervezgetem hangosan, elvégre nálunk mégiscsak január 6-án van a karácsony másoktól eltérően, így viszonylag kevés időm van a családdal tölteni az ünnepet, cserébe viszont még frissen tudok hozni majd mindenféle házi készítésű finomságot. Aztán azt mondja, visszahoztak egy könyvet, amire egy fél pillanatig kissé bambán bámulok, hirtelen ugyanis nem tudom, melyiket a sokból, amit időnként megemlítek neki, hogy annyira elolvasnám erről vagy arról a témáról éppenséggel, de hamarosan már az orrom elé tartja az egyik melodimágiával kapcsolatos könyvet, amit egészen régen szeretnék már elolvasni.
- Te jószagú borbolya, hát ezt el se hiszem. Köszönöm - hálálkodom, még mindig hitetlenkedve forgatva a kezemben tartott példányt. Már hetek óta várok rá, de lehet, hogy hónapok óta, szóval boldogabb nem is lehetnék. - Ezért az adósod vagyok. Elvihetem haza a szünetre? Vagy félreteszed, amíg visszajövünk?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873321#post873321][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.02.06. 20:36[/b][/url]

Még pár pillanatig bizalmatlanul méregetem, de aztán hamar eldöntöm, hogy hiszek neki. Azért az is finom volt... mikor már eljutottam oda, hogy érezzem az ízét.
- Azért nyugtass meg, hogy sima zserbót is tudsz - pislogok rá sűrű pilláimmal, és máris nem leszek annyira bátor. Csak egy aprót harapok elsőre, nem akarok én Wendy lenni, hiába kerestem gyerekként mindenhol a tündérport. Miután seprűre ültem, rájöttem, hogy nem buli a föld felett. Nem úgy, ahogy azt képzeltem.
- De a csodálatos húgod is viszed, ugye? Fel nem bírom fogni, hogy vagytok ti testvérek - óvatosak a szavak, mert tudom, hogy Aurélnak mennyire fontos, de megrázom a fejem. Az a lány... amennyire ártatlan a nagy szemeivel, annyira... annyira nem is találok rá szavakat.
A könyv is eszembe jut, szóval gyorsan oda is adom neki. Boldog mosollyal nézem, mennyire örül neki, mert az ilyesmit mindig olyan jól esik látni. Imádok másoknak örömet okozni.
- Vidd. Ne csak a leckék legyen. Cserébe, mikor visszajössz - teszem fel a mutatóujjam, hogy jelezzem, egész hamar tud törleszteni, aztán igazán fájdalmas arcot vágok.
- Kitalálhatnánk, mi legyek, ha nagy leszek. Kezdem cikinek érezni, hogy már mindenkinek tervei vannak, nekem meg még csak ötletem sem... Ezt pedig... -cinkos mosollyal az arcomon nyújtok egy másik könyvet, amolyan mindent tudó tekintettel.
- Ha szeretnél Kevintől is elköszönni - kicsit behúzom a nyakam, és nem is próbálom rátukmálni, hagyom, hogy eldöntse, elveszi-e. Még az ajkam is beharapom közben, úgy mosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873647#post873647][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.12. 22:44[/b][/url]

- Sima mézeskalácsot és brownie-t is, csak abban hol a móka, ha nem kísérletezhetek kicsit? - kérdezem kihúzva magam. Éppen ezt élvezem a legjobban a sütés-főzésben eleve, hogy kísérletezhetek. Néha előfordul az is, hogy annyira rossz irányba sikerül menni, hogy a végeredmény ehetetlen, de már csak nagyon ritkán. Egészen jól belejöttem már, mostanság legfeljebb fura mellékhatások fordulnak elő, mint múltkor az, hogy két napig mindennek is mustár íze volt.
- Pedig tuti azok vagyunk. Láttad az orrunkat? Meg amikor vigyorgunk... - kezdem sorolni, hogy miből is látni már elsőre is, hogy mi bizony testvérek vagyunk, azon túl, hogy ugyanaz a családnevünk. A jellembeli hasonlóságokhoz pedig el se jutok, de nem baj, majd legközelebb.
- Hamarabb megy amúgy, mert még el akarnak menni anyuval vásárolni, én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy később megyek és majd teázunk egyet apuval, mert kijön elém az állomásra - osztom meg vele a komoly terveket a hazautazást illetően.
- Bolond vagy, amúgy is jönnék. Hát hogy jut el különben ide az anusabur? Meg a pahlava? - kérdezem rákacsintva. Hiszen már megígértem, hogy hozok mindenféle ünnepi finomságot, amit csak készíteni szoktunk otthon régi családi receptek alapján. Nem kell azért kétszer mondani, hogy oldalamhoz szorítsam a könyvet, mert ezt bizony viszem, ha adják. Lesz mit olvasnom, amikor nem tanulok előre vizsgára vagy nem családi program van. Csodás.  
- Könyvtáros? Már egészen jó vagy benne? De ha akarod, írhatok neked listát mindenféle szakmáról, amiben el tudlak képzelni, hátha segít - ajánlom fel segítőkészen, majd meglepetten pislogok a másik könyvre, amit felém nyújt. - Mármint adjam át neki? Most nem lesz már több korrepetálás idénre, de oké, majd megoldom valahogyan.