Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870142#post870142][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2023.12.24. 16:43[/b][/url]

- Szívesen maradok befejezni - ajánlom fel az idősebb hölgynek a szokásos lelkesedésemmel. Mióta itt vagyok, érzem hogy jó helyen vagyok. Szerencsésebb nem is lehetnék, hogy megkaptam ezt a munkát, hisz legalább valami biztos van. A nő a fejét rázza, de nem ellenkezik, hisz átverni úgyse tudna, látni már rajta a fáradtságot.
Azt már megbeszéltük a napokban, hogy sem a bálra, sem haza nem megyek. Négy éve idejárok, de idáig egyetlen bálon voltam, ott is csak azért, mert hirtelen kellett segítség a DÖK-nek, és dolgom végeztével fel is szívódtam gyorsan. Haza pedig idén nem tudok menni, lévén a szüleim a barátaiknál töltik a karácsonyt. Ennél szebben aligha közölhették volna velem, hogy nem kíváncsiak a társaságomra mindaddig, míg "bohóckodom". Nem hibáztatom őket, csupán szomorú vagyok, mert ahogy rendellenesnek néznek, úgy akár különlegesnek is nézhetnének. Még most is arra vágyom, hogy csak egyszer le tudjak ülni velük, elmesélni ezt a csodát itt körülöttem, amit talán még most sem hiszek el teljesen, és belátják majd, hogy nem olyan ördögtől való ez, mint amennyire ők azt hiszik. Persze ennek esélyére egy számjegyű a százalék, és az is főleg a nullához tendál.
Azért gondoskodom magamnak a kellemes karácsonyi zenéről, ami épp csak zümmögésként hat, de megengedem, hisz már napok óta kong a könyvtár az ürességtől. Mindenki vadul készülődik az ünnepekre. A karácsonyt pedig én is szeretem, nem is tudom megmondani, hány ajándékot csomagoltam már be, főleg rendelésre, de nem bánom, hisz az is a szeretem hobbim többek között.
Ahogy végzek az adminisztrációval, a könyveket a polcokhoz reptetem, követve őket lépteimmel, és hirtelen ráncolom a homlokom, mikor az ajtó nyitódását hallom.
Arra kukucskálok, és felcsillan a szemem az évfolyamtársam láttán.
- Hát te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870145#post870145][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2023.12.24. 17:32[/b][/url]

- Ó, de aranyos vagy. Köszönöm. Ez is robban? - a hirtelen feltörő lelkesedés egyből átvált óvatosságba, és azért sandán pillogok arra piros kendőre. Aurél már nagyon sok félét megetetett velem, és esküszöm, csodálom a kreativitását, talán még irigykedek is kicsit miatta, de... az a múltkori robbanós, nos... pedig mondta, hogy ne faljam be egyből, mégis örök traumát okozott nekem.
Amennyiben biztosít róla, hogy ezek most ártatlanok, úgy el is veszem csillogó szemekkel.
- Mikor is mész? Kikísérjelek? Segíteni a csomagokkal, vagy ilyesmi - mosolygok halványan rá. Nálam ez megszokott, és úgyis van időm ilyesmire, Aurél meg már első óta az életem szerves részét képezi, szóval egyáltalán nem okoz gondot.
- Ohh, míg el nem felejtem.... visszahozták - leteszem a kendőt a kis gurulós asztalra, és matatok a könyvek között, míg meg nem találom azt, amit keresek.
- Tessék - a múltkor mondta, hogy szeretné, úgyhogy még szép, hogy megmentem neki, noha kissé megviselődött az előző kölcsönzője miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873321#post873321][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.02.06. 20:36[/b][/url]

Még pár pillanatig bizalmatlanul méregetem, de aztán hamar eldöntöm, hogy hiszek neki. Azért az is finom volt... mikor már eljutottam oda, hogy érezzem az ízét.
- Azért nyugtass meg, hogy sima zserbót is tudsz - pislogok rá sűrű pilláimmal, és máris nem leszek annyira bátor. Csak egy aprót harapok elsőre, nem akarok én Wendy lenni, hiába kerestem gyerekként mindenhol a tündérport. Miután seprűre ültem, rájöttem, hogy nem buli a föld felett. Nem úgy, ahogy azt képzeltem.
- De a csodálatos húgod is viszed, ugye? Fel nem bírom fogni, hogy vagytok ti testvérek - óvatosak a szavak, mert tudom, hogy Aurélnak mennyire fontos, de megrázom a fejem. Az a lány... amennyire ártatlan a nagy szemeivel, annyira... annyira nem is találok rá szavakat.
A könyv is eszembe jut, szóval gyorsan oda is adom neki. Boldog mosollyal nézem, mennyire örül neki, mert az ilyesmit mindig olyan jól esik látni. Imádok másoknak örömet okozni.
- Vidd. Ne csak a leckék legyen. Cserébe, mikor visszajössz - teszem fel a mutatóujjam, hogy jelezzem, egész hamar tud törleszteni, aztán igazán fájdalmas arcot vágok.
- Kitalálhatnánk, mi legyek, ha nagy leszek. Kezdem cikinek érezni, hogy már mindenkinek tervei vannak, nekem meg még csak ötletem sem... Ezt pedig... -cinkos mosollyal az arcomon nyújtok egy másik könyvet, amolyan mindent tudó tekintettel.
- Ha szeretnél Kevintől is elköszönni - kicsit behúzom a nyakam, és nem is próbálom rátukmálni, hagyom, hogy eldöntse, elveszi-e. Még az ajkam is beharapom közben, úgy mosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876265#post876265][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.06. 00:05[/b][/url]

Ha van valami, ami tényleg hiányzott, akkor az ez a hely. Képes vagyok töménytelen időt eltölteni itt, még zárás után jóval is itt maradni, és csak rendezgetni. Most is ezt teszem, és... jó ez így nekem. Mert nincs telefon, ami megrezzen, nincs üzenet, ami elvonná a figyelmem. Most igazán van időm elgondolkodni azon, milyen rossz ember is vagyok, és mivé válhatok, ha nem húzom be a kéziféket. Ilyenkor minden olyan tiszta és világos... és üres. Szörnyen üres azok után, amiket az elmúlt időszakban átéltem.
Most is megfogom a könyvet, most is beteszem a helyére, de... valami hiányzik. A lelkesedés. Már nem lelkesít. Már gyűlölöm a gondolataim, és nem akarom őket. Eddig nyugodt szívvel merültem el bennük, mert az töltött fel, most csak lehúznak.
- Hogy tessék? - felkapom a fejem, és a hang irányába fordulok.
- Hogyne, persze - már megyek is az asztalhoz, közben leejtem a kezemben lévő kötetet, és gyorsan fel is veszem, épp csak morgok. Nos, a tanárnő pont az, akinek ez furcsa lehet. Rendszerint kétszázon pörögnék, és ajánlanék neki még hármat mellé, ez azonban elmarad.
- Még mindig káosz van? - nézek rá együttérzőn, holott megkockáztatom, jelenleg hasonlóan jól nézünk ki. Csak nekem közöm sincs a levitához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876272#post876272][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.06. 01:36[/b][/url]

- Hmmm... van eeeeeegy - kutatni kezdek a hatalmas stóc között. Igen, mind arra vár különben, hogy visszakerüljön a helyére, de meglesz az. Most viszont van egy probléma, amire fókuszálhatok, és az jó, mert nem a sajátom. Igen, erre van szükségem, azt hiszem. Nem tudom.
Amint megvan a könyv, diadalittas mosollyal nyújtom a tanárnőnek.
- Szóval ezt Valuska professzor hozta, igazából még nem néztem bele, de hátha... elvileg régebbiek a benne lévő bűbájok, mint az iskola, szóval lehet van rá megoldás. De én azért körbenéznék a diákok között. Saint-Venant igencsak kreatív tud lenni, a múltkor is két hétig takarítottam utána, de mégse akarják kitiltani innen - csak egy nagyon picit vagyok bosszús a fiúra. És nem, nem segít, hogy a malőr nem a helyre irányult, hanem a személyre, aki itt tartózkodott.
- Ja igen. Nem.. nem igazán, de majd elmúlik - nem szoktam olyasmiről füllenteni, amiről egyből levágják, hogy füllentek. Márpedig azt állítani, hogy teljesen jól vagyok, olyasmi, amit még az arc nélküli festmény se hinne el a folyosó végén. Viszont mosolygok, mert tudom, hogy minden rendben lesz. Mert el fognak múlni ezek a dolgok, napok kérdése az egész. Csak húzta volna már rá az ujjára azt a nyamvadt gyűrűt....

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876326#post876326][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.06. 16:50[/b][/url]

Átlagos nap, mikor csak saját magamat szórakoztatom, és újra ABC sorrendbe teszem a könyveket. Először azokat, amiket segítség nélkül is elérek, mert utána hamar vált kikapcsolódásból bosszankodássá, én meg vagyok annyira makacs, hogy akkor se hagyom abba, pedig addigra már nem szórakoztat.
Néha kiveszek egyet-egyet, aminek érdekesnek találom a borítóját. Van, hogy félre is teszem, mert benyúlom. Tartom, hogy életem döntése volt jelentkezni ide, akármennyire is tűnik olyan stréber dolognak.
- Segíthetek? - látszólag hirtelen fordulok a levitás felé. Nem nehéz őt felismerni, tesz róla, hogy pletykáljanak róla, na meg nem elhanyagolható, hogy szeretem a bandáját. Így bár határozottan az a célom, hogy megijesszem, arcomon csak a jól szórakozott mosoly játszik. Nem, nem vagyok vak, észre vettem én azt az óvatos közeledést, egyszerűen csak nem tudom mire vélni. Nem szoktam embereket enni.
- Vagy tudod mit? Te nekem. Leveszed azt? - mutatok egy könyvre, pofátlanul és meglehetősen gátlástalanul használva ki a magasságát.
- Meg azt is, mert hozzá tartozik - oké, ezen a ponton már azért szépen pislogok, mert túltolni mégse szeretném, de hát... mit tehetnék?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876359#post876359][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.06. 19:46[/b][/url]

Mosolyogva biccentek, aztán neki is látok gyorsan az adminisztrációnak, noha semmi nem indokolja, hogy nekem sietni kelljen, hisz nincs az a nagy tömeg. Év elején sose, meg úgy év közben sem. Év vége az általában, mikor mindenki hirtelen akarja megváltani a világot.
- Nem velejéig romlott... csak... nem is tudom, valahogy csinál valamit, ami aztán rosszul sül el - megvonom a vállaim, mert a tanárnő arcát látva, úgy érzem segítenem kell, hogy nehogy téves következtetéseket vonjon le. Azt is hamar megállapítom, neki is jár az Igéző. Lafayette-t meg tényleg nem tartom problémásnak, csak... szertelen?
- Neeeem, semmiség... de tényleg, csak... fiú gondok - keresem a megfelelő szavakat, és örülök is, hogy megtalálom. Mert momentán ebben az egy jelzőben vagyok biztos Damiannal kapcsolatban. Ő egy fiú.
Aztán meg abban is biztos vagyok, hogy a tanárnőt ez nem érdekli, vagy ha most mégis, utána nem fogja, én meg... nem is tudom. Ella van csak, akivel tudnék erről beszélni, de érthető, ha nem akarom szerencsétlen lány lufiját is kipukkasztani, ő még nagyon nincs erre felkészülve. Tulajdonképp én sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876461#post876461][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.07. 15:59[/b][/url]

Éreztem én, hogy ebbe nem kellene belemenni. A kérdések bár egyértelműek és jogosak, mégis zavarba hoznak annyira, hogy inkább az előttem lévő könyvekkel foglalkozzak.
- Nem... mármint...nem semmi. Igazából csak egy barát, semmi ilyesmi - azért ezt gyorsan próbálom letisztázni, de most még nem is zavar, hogy az arcomba lóg a hajam. Mégis csak egy tanár, nem kellene hogy itt téves következtetéseket vonjanak le.
- És tényleg semmi baj nincs, hamarosan eljegyez valakit - igen, kapaszkodok ebbe, a tanárnőre is biztatóan mosolygok, mert tudom, hogy az majd megoldja ezt a kusza helyzetet, amibe keveredtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876509#post876509][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.07. 21:02[/b][/url]

- Pontosan - a tanárnő nagyon jól kihámozza a lényeget. Nem fogom azért hibáztatni, mert nem érti a lelkesedést a hangomban. Tényleg... tényleg nem fogom telesírni a párnám, amiért nem jegyez el. Jó ég. Eszemben sincs ilyesmi, szerintem még arcomra is kiül a pánik hirtelen.
- Igen, valaki mást fog. Csak tette volna már meg - sóhajtok fel, mert nem gondolom, hogy ez mostanra sokkal érthetőbb, mégis könyörgőn nézek a levitás házvezetőre, mintha... mintha ő el tudná intézni, hogy rá legyen húzva valaki ujjára az a nyamvadt gyűrű.
- Hogymi? Jajj.... nem... nem... jár az iskolába - beharapom az ajkam, mert tényleg már csak az hiányozna, ha még itt is belebotlanék. Ezen a ponton már megmasszírozom az orrnyergem, mert... a segítő szándékot tényleg látom, és tudom, ha akarok valamerre jutni, akkor bizony nevet kell mondanom. De az nehéz. Ha nevet mondok, akkor minden olyan valóságossá válik.
- Damian.... Flaviu... - sóhajtok egy nagyot, az előttem lévő könyv borítóját nézve. Hát mennyire érdekes már, és milyen jól néznek ki ezek a motívumok. Nekem ez miért nem tűnt fel eddig.
- És tényleg semmi... rossz dolog. Csak nem tetszik, hogy olyasmiket teszek, amiket egyébként nem tennék - igen, a legnagyobb problémám ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876524#post876524][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.07. 21:38[/b][/url]

- Nem. - ezt teljesen határozottan, és hirtelen és köntörfalazás nélkül tudom állítani. Márk. Őt szerettem, ő akkor is tökéletes volt első barátnak, mondhat bármit. Jó érzéssel gondolok rá, és nem szomorkodom amiatt, hogy vége lett, csak azt kívánom, legyen boldog. És ezt neki is el tudtam mondani.
- De rettegek attól, hogy fogom - ez már inkább kétségbeesett, és halk és sebzett. Mert tudom, hogy nekem az nem kell, hogy nekem az csak fájni fog, és megint átjár a düh, mert én ezt tudom, és mégis csinálom a hülyeségeim. Egy pofon. Az kell nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876554#post876554][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.08. 09:41[/b][/url]

- Tapasztalat? - nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá. Láttam az arcát, és nem elhanyagolható a tény sem, hogy mégsem siklik át efelett olyan könnyedén, mint én azt hittem. Ezzel csak az a baj, hogy nekem még továbbra is beszélnem kell erről, pedig annyira szívesen berugdosnám a sarokba, és nem törődnék vele. Mert igen. Most. Most könnyű.
- Ha már csak azt vesszük, hogy aranyvérű én meg.... nos... nem, borítékolható a tűzvész - és sose hittem az ellenkezőjében, esküszöm. Egyszerűen fogalmam sincs, mi és hol csesződött el ennyire, hogy olyas valakiről beszélek, aki pár hete még a hajam fogta, mert annyira vállalhatatlanra ittam magam. Lehet, hogy pont ott. Nem kellett volna szót fogadnom, és felhívnom aznap reggel. Csak ki kellett volna sétálnom abból a nyomorult panzióból, és köddé válni. Mennyivel könnyebb lenne most minden. Felsóhajtok.
- Nem tudom. Semennyire. Barátok vagyunk. Néha lefeküdtünk, de... közöltem vele, hogy ezt a játékot nem játszom. Én nem leszek az, akivel a menyasszonyát csalja, még akkor sem, ha ez náluk bevett szokás... állítólag - megvonom a vállam, hogy biztosítsam a tanárnőt, ugyanarra a döntésre jutottam, amit ő is javasolt.
- Most már csak azért könyörgöm, hogy húzza az ujjára a gyűrűt, mert akármennyire nem szeretném, mégis játszom ezt a játékot - és igen, elérkeztünk kérem a probléma valódi forrásához. Viszont határozottan jól esett valakinek kiborulni, aki nem akadt ki már eleve azon, hogy egy Flaviuról beszélünk. Ez igazán....jó érzés.
- És most neki dolgozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876562#post876562][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.08. 11:40[/b][/url]

- És tud azok után így mosolyogni? - döbbenet ül ki az arcomra, mert ha tényleg volt hasonlóban része, egyszerűen nem tudom, hogy tud mosolyogni. Mármint ez nem megjátszott, és nem mű. Én erre már most képtelen vagyok, ami elkeserítő egyébként.
- Nem gondolnám, hogy bármit is akar, aminek köze van hozzám - gondolkodom el, hisz semmi jelét nem adta ennek soha. Jó persze, beleláthatnék olyasmiket, amik nincsenek, de az, hogy azok a dolgok megtörténtek, az is miattam van. Ki okolna valakit azért, mert él a lehetőséggel?
- De biztos. De jobban fizet, mint az előtte lévőek, és nincs is mindig ott. Semmi nem indokolja, hogy felmondjak... ráadásul... mögöttem nincs egy stabil családi háttér, így nem igazán tehetem meg, hogy pattogok - de azt belátom, hogy talán egy cseppet meggondolatlan voltam, amikor olyan egyszerűen rábólintottam.
- Ezzel tényleg nem lesz gond, soha nem feküdnék le valakivel, akitől a fizetésem kapom. Ez elég visszatartó erő - még biccentek is mellé, mert meginghatatlan vagyok ebben. Igen. Most. Most nagyon megy nekem ez a határozottság. A gondok ott kezdődnek, mikor egy légtérben vagyok vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876635#post876635][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.09. 00:02[/b][/url]

Egyáltalán nem hangzik jól, amit a levitás házvezető mond, és ez akaratlanul ki is ül az arcomra. Eljutok hamar arra a pontra, mikor már csak körbenézek, merre is terelhetném el a témát, mert az hagyján, hogy kényelmetlen, de.... én ilyen mélységekbe nem gondoltam bele.
Egyszerűen nem tudom ennyire mélyen látni, hiszen pár nap, és úgyis gyűrűt húz valaki ujjára, ez a probléma meg megszűnik.
- Megijeszt - vallom be ennek ellenére suttogva, és lehajtva a fejem, kezdem a könyveket rendezgetni. Tényleg megijedek. Én... nem akarok mentális kaktusz lenni, sem újra megtalálni magam, mert ezt, ami most vagyok is irtó nehéz volt összekaparni. Még ha nem is fiú miatt, éltem már át hasonlót, és nem volt túl jó érzés. Most sem az. Most is sírnék, de rég megtanultam, hogy a könnyek aztán az égadta világon semmit nem oldanak meg.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876796#post876796][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.12. 18:52[/b][/url]

- Semmi baj, csak.... Ennyire azért nem komoly - és a szavakat hallva, biztos vagyok abban, hogy nem is kell, hogy komolyabb legyen. Most még jó. Most még senki nem tesz senki rosszat, és van a jövőben valami, ami ennek az egésznek pontot tesz a végére. És amíg mindez a szemem előtt lebeg, nem is lehet semmi gond.
- Rendben - mosolygok rá hálásan, mert nagyon jól esik az ajánlata, épp csak semmi nem indokolja, hisz a házába se járok. A szavai persze nem kopnak csak úgy ki, bármennyire is szeretném, így még akkor is a fülemben zengenek, mikor szót fogadok és kiteszem a táblát.
- Epres fagyira sose tudok nemet mondani - vallom be neki halkan, mintha legalábbis bűncselekményt készülnénk elkövetni.
- Tényleg köszönöm. Magamtól sose gondolkodok a jelennél tovább - ami mint az ki is derült, nem feltétlenül jó tulajdonság. Szerencsére csak a magánéletemre terjed ki, és nem a tanulmányaimra.