Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt hiszem, Laines tanár úr megunhatta, hogy tényleg ezer és egy kérdésem van, amiknek köszönhetően időnként még a témától is sikerül eltérni, ha túlságosan belemerülök. Ami, lássuk be, előfordul. A hatályosságról is annyi kérdést sikerült feltennem a legutóbbi órán, hogy azt mondta, talál valakit, akivel ezeket megbeszélhetem, mert az évfolyamtársaimnak is haladni kellene a tananyaggal, hogy a vizsgáig mindennek a végére érjük. Nekem egy árva kifogásom se volt, mit ne mondjak. Egy órát igazán rá tudok erre szánni, akár kettőt is, és majd csak hétvégén sajátítom ki megint a konyhát legfeljebb, hogy kipróbáljam a legújabb ötletemet. A gyógynövénytan órát követően még lepakolom a könyveimet a hálókörletben, majd begyűjtve a mágusjog jegyzeteimet útnak indulok a tanterem felé, amit a tanár úr kijelölt, elvégre ő mégiscsak jobban átlátja, melyikben lesz még óra és melyikben nem. A tanteremhez érve megnézem még egyszer, hogy a jó előtt állok-e éppen, aztán benyitok. Azt mondták, ha üres nem is lesz, legfeljebb az lesz itt, akivel majd megbeszélhetem a kérdéseimet, úgyhogy nem látom értelmét a kopogásnak, csak lenyomom a kilincset, kitárom az ajtót és besétálok. Minő meglepetés, éppen az a levitás ücsörög bent, akitől a héten a pergament kuncsorogtam, miután véletlen épp a gyógynövénytan jegyzeteimet dobtam be a táskámba óra előtt. Na ennek mekkora volt az esélye vajon?
- Szia - köszönök széles mosollyal neki. - Veled beszélhetem meg az összes kérdésem a heti mágusjog témáról? Bocsi, nem hoztam extra pergament, de legközelebb tényleg nem felejtem el - közlöm vele, miközben közelebb sétálok és leülök a szomszédos padhoz, a táskámat a földre rakva a lábam mellett, hogy előszedjem belőle a könyvem és a legutóbbi jegyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem számítottam rá, hogy éppen az a levitás évfolyamtársam fog segíteni megtalálni a válaszokat a kérdéseimre, akitől a héten pergament kaptam kölcsön, miután figyelmetlen módon nem vittem üreset magammal az órára. Mondjuk nem kellene meglepődnöm ezen, hiszen a levitások többsége nagyon jó tanuló. Igaz, nem tudnám megmondani, hogy hívják pontosan, ha jobban belegondolok, mert valahogy sose lógtunk együtt, de majd most, ha már úgyis ő lesz az, aki segít nekem a mágusjoggal. Letelepszem a szomszédos padhoz, de egyelőre nem szedek elő semmit. Az tűnik fel, hogy annyira hevesen jár fel-le a lába, mintha sietne valamerre egyébként. Lehet, hogy nem lenne most neki annyira alkalmas?
- Figyelj, ha most esetleg nem lenne igazán időd, nekem máskor is jó. Te is bent laksz a kastélyban, nem? Vagy bogolyfalváról jársz fel? Mármint az se gond, legfeljebb besétálok, ha az úgy egyszerűbb - kezdek máris a lehetséges megoldások felsorolásába. Tényleg könnyen alkalmazkodom, ezen nem múlik semmi sem, ha ma mégse lenne neki ideális. Nem élet-halál kérdése, hogy választ kapjak minden kérdésemre a hatályosság témáját illetően, a vizsga úgyis messze van még.
- Azt is lehet. Nem szoktam olyan szétszórt lenni, csak rohantam, de majd pakolok be extrát minden órára, ha esetleg kellene, bár az igazat megvallva nem tűnsz olyan diáknak, aki egyszer is elfelejtene bármit is - válaszolom neki széles mosollyal. Nem erőltetem én ezt annyira, hogy visszaadjam a pergament most azonnal. Sütit viszont most már tutira készítek neki, ha másért nem is, hát mert éppen segít itt és most. Vagyis fog. Mindjárt.
- Igazság szerint csak egy csomó kérdésem van a hatályosságról. Szerintem a tanár úr már megunta, hogy folyton dumálok az órán, és nem tud tőlem haladni - közlöm a számat csavargatva kicsit. - Szóval neked akkor nagyon megy a mágusjog? Bár... van, ami nem megy? Ja, egyébként szerintem sose mutatkoztam be még teljesen, nem is tudom, miért, pedig jófejnek tűnsz... na, igen... Dragomán Aurél - osztom meg vele, remélve, hogy ő is bemutatkozik. Az rémlik, hogy Szentesi, de hogy a keresztneve mi, arra tényleg nem tudom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Csak? - kérdezek vissza, ha már félbemarad ott a mondat. Ha nem siet, akkor ideges lenne? Vagy ez csak valami olyan, mint Trisztán szorongása, amitől folyton véresre rágja a körmét, hiába szólunk rá, mert tulajdonképpen ösztönösen csinálja? Azért még kíváncsian várom, mit mondott volna, ha nem hagyja félbe ott a mondatot.
- Levita torony akkor, gondolom... vagyis hát, aligha kérdés, ha már egyszer levitás vagy. Azt hallottam, megdolgoztat a szfinx mindenkit, aki oda be akar jutni. Ez igaz? Vagy csak amolyan városi legenda? Sose próbáltam még oda belógni - szalad meg a nyelvem rendesen. Nem is tudom, hogy sikerült egyébként négy év alatt soha meg se próbálni bejutni, pedig azért ismerek egy-két embert onnan is. Talán az lehet a magyarázat, hogy a többségükkel mégis a könyvtárban találkozom, vagy a tanulószobában, vagy éppen itt, ami nekem tökéletesen meg is felel. Előszedem közben végre a könyvemet is, mellé meg a pergament, amire ezen a legutóbbi órán jegyzeteltem. Már csak a tollat kell megtalálnom a táskám megfelelő zsebében, mert erről anya gondoskodott, hogy mindennek legyen egy zseb, és akkor nem keverednek el szerinte a dolgok. Lám, így is sikerült másik pergament bepakolnom legutóbb, de majd tényleg jobban odafigyelek erre, és nem hagyom utolsó pillanatra a pakolást. A baj úgyis mindig abból lesz, amikor fejvesztve rohanok.
- Átlagos? Mármint levitás mércével mérve? Tudod ugye, hogy az eridonos mércével már kész zseni? - kérdezem széles mosollyal az arcomon, aztán ha már bemutatkozom, kezet is nyújtok neki. Mégse mondhassa senki a szüleimre, hogy nem tanítottak meg az illemre. - Kevin. Örvendek. Úgy hangzik ez amúgy, mint a Bond, James Bond... aztán majd rólad is kiderül, hogy valami titkosügynök vagy, és megfigyeled itt a diákokat, hogy ki kavar sok bajt. Jó, csak viccelek, ne vegyél túl komolyan. Eridon at its finest. Na szóval, nem akarlak sokáig fenntartani, magamat ismerve úgyis egész estig tudok kérdezni... hatályosság, hatályosság... tudom már, szóval... van ugye az időbeli kezdetnek, hogy mettől meddig, de a jegyzeteim szerint az a végpont, amikor valami más hatályon kívül helyezi. Tuti nincs semmi olyan helyzet, amikor ez meghatározott ideig él? - kérdezem nagyon komolyan, mert bár lehet, hogy hülye kérdés, de akkor is muszáj tudnom a választ. Ha azt, hogy hülye kérdés, hát azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hogy mennyi hülye kérdést tudok feltenni? - kérdezek vissza vigyorogva. Mondjuk attól lehet is, mert ha azon múlik, mire tudok rákérdezni, akkor szerintem holnap reggel is itt fogunk még ülni. Annak tuti nem örülne, sőt. A helyében én is izgulnék, hogy meddig fogom itt tartani ahelyett, hogy tanulhatna, de majd megpróbálok a lényegre szorítkozni.  
- Uhh, szegény. A mi portrénk ehhez képest vajszívű cukorfalat, ha elég szépen kéred, lehet, hogy be is enged - válaszolom neki, pedig azért tegyük hozzá, makacsul kell győzködni, amennyiben valaki tényleg be szeretne jutni más házból, mert szeret akadékoskodni. Néha még az Eridonosokkal is kötekszik mondjuk, ha rossz napja van.
- Hm... hiszem, ha látom - felelek neki vigyorogva, mert azért ebben pont nem értünk egyet. Nem tudom eldönteni, hogy csak szerénység-e vagy esetleg nincsen elég önbizalma, de ezt ugyan nem firtatom, mert még pontosabban át kellene gondolni az érveimet, ha esetleg arra kérdezne rá netán. Inkább belefogok a kérdéseimbe, haladjunk, mielőtt tovább tartanám fel, mint amire ideje lenne.
- Aha... de szóval tényleg nincs olyan, hogy mondjuk kitalálják, hogy most akkor minden... várjál, most kitalálok valami hülyeséget... szóval minden... minden boszorkány kézen áll pénteken háromtól három óra öt percig, mert az valamiért jó nekünk, de ezt nem akkor hagyják abba, amikor majd kijön a következő kör, hogy most már vége három hónappal később, mert már álljanak fél lábon, hanem előre tudjuk, hogy ez csak három hónapig fog tartani, mert addig jó nekünk... most tudom, mekkora marhaság, de szóval érted, nem? Ilyen sosincs? - kérdezem meg hevesen kalimpálva magyarázás közben, és hátha még a végén ő se fog már itt izgulni vagy idegeskedni, hogy ilyen hülye példákkal jövök. - Na látod, egyes számú hülye kérdés pipa. Totál megértem Lainest, hogy miért igyekezett megszabadulni tőlem - közlöm nevetve. Nem mintha bánnám, de az más kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Biztos. Ha meg olyat kérdeznék, amivel nem tudsz segíteni, legalább megtudjuk, hogy mit nem tud egy levitás se. Max beülhetünk a könyvtárba kikeresni, és ha az se megy, azt is tudni fogom, mivel kell tényleg Laines-t zargatnom - válaszolom neki a szokásos optimizmusommal, elvégre csak meg kell találni mindenben a jót vagy éppen az értelmet. Nálam ez a kettő valahogy gyakran egybe is esik.
- Én se, de majd ezek után talán mégis kipróbálom. Jövőre ötödikes leszek, még azelőtt kell valami hülyeséget csinálni, hogy azt kellene eldöntenünk, mihez kezdünk az életünkkel. Mekkora lenne megpróbálni besétálni a Rellonba például. Múltkor láttam is a kőkosukat, amikor az egyik prefi sétáltatta, a másik meg rajta ült. Nekünk is van mondjuk egy harapós vízköpőnk meg egy angóranyúl, Gombóc úr. Nem tudom, melyik harap nagyobbat néha - mesélem neki nevetve már a mondat végére. Az biztos, hogy fájdalmasnak mindkettő harapása fájdalmas, de Jeremiástól legalább csak lila lesz az ember. Gombóc úr veszélyesebb, ha bosszús, mert éles foga is van. Én meg végre a lényegre térhetnék, úgy vélem, úgyhogy fel is teszem az első, meglehetősen hülye példával illusztrált kérdésemet, ami nem az egyetlen. Akad még pár, nem fogom unatkozni hagyni, az már tuti.
- Na jó... akkor csak van ilyen, jó tudni. Ezen törtem a fejem az óra óta, hogy ez hogy van. A földrajzi részét értem, meg még azt is, hogy az a belföldi, külföldi cucc hogy van. A tárgyi izénél viszont talán el is bambultam. Tárgyi hatály, na... valahogy nem teljesen értem, azt hogyan kell értelmezni  - vallom be már nem olyan büszkén, hogy azon a ponton nem annyira figyeltem oda, ahova éppen kellett volna. - Á, csak hülyülök. Mindig olyan nagyon elfoglaltnak tűnik amúgy is, folyton rohanásban van, de abszolút értékelem, hogy mégis talált megoldást erre is. Rabolhatom a te idődet az övé helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Pedig biztos izgi lenne. Akármilyen marcona is némelyik, tuti nem esznek szerintem embert - válaszolom a fejemet ingatva, miközben arra igyekszem gondolatban indokot találni, mitől lehet ijesztő bárki is. Mit ne mondjak, nem igazán megy. Szerintem valami jó biztosan van mindenkiben, legalább egy kicsi. Hamar rátérünk aztán a hatályossággal kapcsolatos kérdéseimre, amiért valójában itt vagyunk úgy egyébként. Érdeklődve hallgatom a válaszait, és jegyzetelni igyekszem. A nagy odafigyelésben még a toll végét is rágcsálni kezdem elmélyülten, ám a sastoll pihéi nem túl finomak, úgyhogy fintorogva próbálok nem köpködni hirtelen, de mégis megszabadulni attól a fura íztől.
- Pff... bocsánat. Ha foglalkoztatott volna valaha is, ne próbáld ki. Valami hihetetlenül rémesen keserű - osztom meg vele a roppant fontos felfedezést. Az a helyzet, hogy olyan pennám is van, aminél nem gond, ha néha esetleg megrágcsálom a végét mellékesen, de ez most a pótkészletemből való, miután a testvéreim kiforgattak a tulajdonomból. Na jó, nem bánom én, hogy lenyúlták a tollaimat, éppen csak el kell mennem ismét abba az írószerboltba, ahol ilyen különleges darabokat lehet kapni, amik ráadásul még sokáig is bírják a strapát. Majd a szünetben elintézem ezt is, addig meg hozzáadom a gondolatban vezetett bevásárlólistámhoz.
- Ja, hogy annak függvényében, hogy mit csináltál, lehet, hogy tíz évet kapsz a Zengőbarlangban vagy éppen egy ejnyebejnyét pénzbírsággal. Aha, így már értem - közlöm bólogatva, és gyorsan fel is jegyzem a példát. Na erre van szükségem nekem, hogy össze tudjam rakni, mi minden van mögötte. - Te tudod már amúgy, mit akarsz csinálni a VAV után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem megyek bele ebbe a témába idő szűkében, hogy én azt gondolom, mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni. Biztos a rellonosokban is, csak kicsit legfeljebb tovább kell keresni, viszont nem akarom nagyon rabolni az idejét sem, ami azt illeti, mert nem ezért vagyunk itt. Elkezdem hát feltenni a kérdéseimet, ő meg válaszolgat. Közben még azt is sikerül kiderítenem, hogy mennyire nincs jó íze a tollamnak, ő pedig nevetni kezd a produkciómon. Azt hiszem, ez a nevetés még vissza fog csengeni egy ideig a fülemben. Bár nem csatlakozom be a nevetésbe, azért én is mosolygok, amint sikerül megszabadulni az utolsó pillétől is.
- Akkor már ezt is értem, köszi - mondom az újabb válasz hallatán, amitől mintha csak felkapcsolták volna a villanyt a fejemben, máris minden a helyére került. Ez igazán nagyszerű és megérte. Fel is jegyzem ezt a példát, nehogy elfelejtsem, mint valami rövid eszű aranyhal, aztán meg újfent sikerül eltérnem a témától.
- Ó, és milyen szakra jelentkezel? - érdeklődöm további részletek iránt, amint megosztja, hogy a művészetibe szeretne bejutni. Az mondjuk egészen messze van, valahogy reméltem, hogy marad még itt mestertanoncnak például, de igazság szerint messze van még a VAV szerencsére, addig még bőven változhatnak dolgok. - Én... hát én vacillálok. Elgondolkoztam a botanikán, mert szeretem a növényeket, de a szüleim tolmácsok, és az is vonz, úgyhogy lehet inkább arra adnám a fejem. Az olyan... olyasmi, amivel segíthetek másoknak, hogy jobban megértsék egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Be kell vallanom, erre a fordulatra nem számítottam. Amióta az eszemet tudom, arra vágytam és vártam, hogy melodimágus lehessek, mintha csupán csak optimizmus kérdése lenne a dolog, véletlen sem csillagok és egyéb körülmények valami titokzatos, mágikus és megmagyarázhatatlan együtt állása kellene hozzá vagy ahhoz hasonló csoda, hogy egy ilyen képesség birtokosa legyen az ember. Egy percre se mondtam le róla, hiába váratott magára a dolog, míg végül az a fura, tetoválásnak tűnő valami meg nem jelent a kezemen. A következő pillanatban pedig már az is kiderült, hogy éppen olyan ritka és különös képesség jutott nekem, mint a zene mágiája. A hangszerek és dallamok helyett a földhöz és a növényekhez kötődöm sajátos módon, annyira, hogy, mint nemrég kiderült, elemi mágus vagyok. Zsófi tanárnő ugyan már nem a házvezető helyettesünk, de még jó eséllyel fog ugyanannyit látni, mint eddig. Hát nem örömteli dolog? Hogy biztosra menjek, hoztam azért egy adagot a legújabb konyhai kísérletem szerintem egészen jól sikerült eredményéből. A tárolódoboz levelestésztából készült kis batyukkal van tele, amit sütőben sütöttem pirosra. Majdnem mindegyik sütinek más a tölteléke, de ez legyen mindenkinek meglepetés. Akad benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes is. Nem akartam, hogy bárki, aki még esetleg erre téved, kóstoló nélkül maradjon. Most jövök csak rá, hogy bár tudtam, hol van ez a hely, legalábbis hallottam róla, hogy a Keleti toronyban létezik, még sosem jártam bent. Felvehettem volna ugyan az elemi mágiát korábban is, hogy legalább elméletet tanuljak, de ezt nem tettem meg, így most amint életemben először beteszem ide a lábam, a dobozt az oldalamhoz szorítva felfedezőútra indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Nem gondolom, hogy egyedül lennék, főleg azért, mert négy év alatt megtanultam, hogy ebben az iskolában elég nehéz bárhol egyedül lenni. Még ha netán úgy is hinném, kiderülhet még mindig, hogy a macska a sarokban vagy újabban a mókus az ember házvezetője vagy annak a helyettese, és akkor még fel se merült a további lehetőségek végtelen sora. Szerencsére ez nem szokott zavarni, szeretem a társaságot, és általában a társaságnak sem szokott gondja lenni velem eddigi tapasztalataim szerint, ha másért nem, hát legalább a süti miatt, ami mindig van nálam. Na jó, néha előfordul, hogy nem sütit készítek, hanem bonbont vagy éppen gumicukrot, most azonban a süti mellett döntöttem. Hamarosan ki is emelkedik az első a dobozból, mintha csak önként indulna vándorútra, én meg elmosolyodom. Bár azt mondják, hogy érezni fogom, ha elemi mágus van a közelemben, nem tudom még, mire is kellene figyelnem, hogy tudjam ezt, más viszont miért is jönne ide. Egy egészen kicsit mintha bizseregne a bőröm, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem csak a hely miatt van-e, meg a felfedezés izgalmától, hiszen igazán különleges ez a zuga az iskolának. Nem akarom megzavarni az illetőt, aki a sütire vágyik, hiszen nem is magamnak hoztam, hanem mindenkinek, aki ma még ide betér. Mire megfordulok, már nem néz velem senki szembe, ugyanis a lány - mint kiderül, lány - a földön térdel a kezében a sütivel. Biztos láttam már a folyosón legalább, ismerősnek tűnnek a vonásai meg ilyen bambiszemeket sem mindenhol lát az ember, de a nevét nem tudnám megmondani.
- Még biztos nincs hozzá késő, hogy az legyél egyszer - válaszolom neki egy biztató mosollyal, és már nyújtom is a kezemet, ha esetleg igénybe venné kapaszkodóként. - Örvendek, én meg Aurél - mutatkozom be, majd elhallgatok, mert közben a második süti is szárnyra kel. Elégedett mosollyal nyugtázom a dolgot, és a süti felé biccentek, aminek a röppályáját követve könnyen meg is találni, hogy ki vetett rá szemet. - Hali - köszönök, szabad kezemet a levegőbe emelve egy intésre. - Te is elemis vagy? Áh, amúgy vegyetek nyugodtan, azért hoztam, és igen, igen, én sütöttem. Van benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes - sorolom, most már két kézzel tartva közre a dobozt, és szétnézek közben, hova tehetném le, ahol mindenkinek kézügyben lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- Vagy megpróbálhatod mindkettőt. Képzeld csak el, milyen menő lenne egy jedi kviddicses - állapítom meg vigyorogva. Kíváncsiskodnék még arról is, hogy kitől is örökölte pontosan azokat a híres géneket, de nem sikerül feltenni a kérdést, ugyanis újabb süti kel szárnyra. Követem is tekintettel az útját, hogy aztán mindketten észre is vegyük hamarosan a harmadik itt tartózkodót. Ava meg is állapítja, hogy ezek szerint hárman lehetünk újak. Nekem fogalmam sem volt róla, kik fognak itt várni és hányan, de eléggé logikusnak hangzik, amit mond.
- Szia - köszönök a srácnak is, akiről meg már egészen határozottan tudom, hogy láttam valahol, de lehet őt is csak a folyosón, elvégre mégsem olyan nagy ez az iskola, hogy éveken át ne lehessen legalább egyszer összefutni valakivel, még ha a nevét nem is tudom.
- Dehogy, a föld az - közlöm nevetve, de azért mégis kihúzom kicsit magam, elvégre úgy látom, a süti mindenkinek ízlik. Be is jelentem, hogy nyugodtan lehet venni, hiszen azért hoztam. Még én is lecsapok egy mézes-málnásra. Legközelebb valami gránátalmásat is ki kellene már próbálnom, csak az lehet nem aratott volna annyira nagy sikert a savanykás íze miatt.
- Jé, neked is ilyen látható? Nekem is a kezemen jelent meg - jegyzem meg már előre is nyújtva a kézfejem Ava felé. Eléggé látható helyen jelent meg ez az elemi jel, de azt gondolom róla, hogy olyan, mint valami tetoválás, azt meg úgyis menőnek gondolom. A csokis piskótát megjegyzem magamnak, bólogatva közben.
- A gitár eszembe se jutott volna. Tűz elemű valaki nincs, jó lenne hozzá egy tábortűz is. Vagy majd ráhagyjuk a tanárnőre, hogy megoldja - osztom meg a véleményem, és végre bele is harapok a sütibe, megvonva a vállam válaszul Steph kérdésére. Fogalmam sincs, hányan is leszünk, de tény, hogy hárman vagyunk, amíg végszóra meg nem érkezik a negyedik ember is.
- Mhm... hmmm - hümmögni igyekszem tagadólag máris, miután a kezemet a levegőbe emelve intek köszönés helyett, amíg sikerül lenyelnem a falatot. - Szia. Vegyél te is sütit. Szintén új elemis? Aurél vagyok, terromágus - üdvözlöm, és felé tartom a doboz sütit máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- És ki az anyukád, ha nem titok? - érdeklődöm, abból talán még azt is megtudom, hogy mi a vezetékneve, és akkor az apjára már rá sem kell kérdezni. Pillanatokon belül nem leszünk viszont már egyedül, egy harmadik elemi mágus is érkezik, mint kiderül. Mondjuk az se zavart volna, ha csak a süti vonzotta volna be, de annak még inkább örülök, hogy eggyel több elemist ismerek meg így. Nem igazán tudom, kik birtokolják még ezt a képességet, akikkel majd együtt tanulhatok. Vagy éppen akiktől tanulhatok.
- Az fontos tudomány - állapítom meg. Ugyan fogalmam sincs, hogy tud-e olyat, hogy egyben hámozza meg az egész almát, körbe-körbe, de ha igen, az még menő is. Én nem szeretek hámozni, úgyhogy általában igyekszem is ledelegálni valaki másnak, akinek jobban megy, nem faragja szét a fele gyümölcsöt vagy zöldséget. A húgomnak például szintén van ehhez tehetsége. Vigyorgok egy sort azon, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nagyon látható helyen lévő elemi jeggyel. Olyan ez, mint valami titkos köszöntés, amikor az övét ráadásul az enyémnek nyomja, ha már felé tartom az öklöm.
- Pacsi - mondom még mindig fülig érő szájjal, és tulajdonképpen gyorsan rájövök, milyen jó is nekem ez így, mert Stephen meg máris vetkőzésbe kezd itt, mert olyan helyen van az elemi jegye, és Ava meg merészen rákérdezett a dologra. Elnyammogok a sütin, amit kiválasztottam magamnak a dobozból, csak messziről kukkolva, nem igazán tudva eldönteni, hogy én mennyire vagyok erre kíváncsi. Vigyorogok a helyzet mulatságosságán azért, mert annak találom, főleg, amikor a gatyája nagyot csattan, olyan hirtelen engedi el a másik lány érkezése okán. Mint aki tilosban jár. Felé is nyújtom a dobozt, vegyen csak sütit, ha már eddig amúgy sem panaszkodott rá senki, hogy ne sikerült volna jól, bátran osztogatom.
- Azt a tanárnő is mondta, hogy nem vagyunk olyan sokan - jegyzem meg vállat vonva, amikor Anna megjegyzi, hogy örül, hogy milyen híresek vagyunk. - Engem be se kell, mert ez úgyis elárul - szólok hozzá a témához, Anna felé is mutatva a kézfejem. Meg mint kiderült, Ava jegye is elég látható helyen van, de ezt meghagyom neki, hogy ő ossza meg. Vagy majd látják a többiek is, ha úgy van. - A volt... Kevin is mindenféle történeteket ír, ha ismered. Szentesi. És miért csak a fióknak? Nem akartad még beküldeni az Edibe például? - érdeklődöm, ha már eszembe jut Kevin is, akivel valahogy sajnos olyan gyorsan múlt el minden, mint ahogy fellobbant. - Még valaki sütit? Vagy jönnek még? Hagyhatunk a tanárnőnek például, de nem tudom, hányan is vagyunk összesen... meg abból ki jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Pislogok párat a név hallatán, keresgélve az emlékeim között, hátha még magamat is meglepve rájövök, hogy legalább hallottam már, de a kutatás eredménytelennek bizonyul. Semmi. Enyhén megrázom a fejem, miközben Stephen már lelkesedik is meglehetősen hangosan, csak én nem lettem okosabb. Greene lenne a neve? Kviddicsjátékosok vonatkozásában is csak egy jut eszembe, akinek Greene a neve, de már ő is visszavonult, ha jól emlékszem. Ez mondjuk nem kizáró ok, szóval elteszem egyelőre magamnak a gondolatot egy olyan alkalomra, amikor lehetőségem nyílik megkérdezni kifejezetten tőle, hogy pontosan mi a teljes neve mégis. Addig meg Ava marad, a rejtélyes Rellonos, aki talán Greene, talán nem, ki tudja, hiszen az én anyukám sem Dragomán. Megtartotta a saját nevét, a mai napig Jakabffy, és ezt érdemesnek látom belekalkulálni a dolgok állásába, mielőtt még rossz következtetéseket vonnék le. A levitás közben azt is megmutatja, hogy az ő elemi jegye hol van pontosan, valahol a nadrágja alatt, és ezt a jelenetet meg Anna érkezése szakítja félbe, aki kevésbé tűnik lelkesnek, mint hármónk bármelyike. Sebaj, az én jó kedvemet szinte lehetetlen letörni. Kár, hogy szegény Aváét sikerül, pedig ő is csak nagyon lelkesnek tűnik még így minden elején.
- Nem tűnik világvégének. Olyan amúgy is, mint egy furi kis tetoválás - jegyzem meg vállat vonva. Nyolcmilliárd ember legalább egyötöde mágus, de az is lehet, hogy rosszul emlékszem, és egy negyede, tudja a fene, viszont ha annak csak egy százaléka kedvel olyannak, amilyen vagyok, az is bőven jó. Sőt, ha a családomról és a legjobb barátomról ezt elmondhatom, az is elég, és elmondhatom, az biztos. Panaszra nekem aztán semmi okom.
- Kevin? Hát... ismerős, egy levitás évfolyamtársam - válaszolom. Fura dolog ez, tekintve, hogy randiztunk, de a kapcsolatok már csak ilyenek, ismerősből lesz a barát, aztán fordítva is előfordul a dolog.
- Van egy egész rovata ilyen beérkezett művekre, néha egész jókat írnak bele, máskor nem annyira. Tuti nem vennéd el senki helyét - felelem neki, aztán a sütit is felajánlom. Stephen ötletére bólintok hümmögéssel kísérve, hogy hagyjunk a tanárnőnek is, de azért amíg azt tárgyalják, hol lehet leülni, közelebb lépek Avához, úgy bökve meg a könyökömmel a karját, mintha legalább valami vizsgán készülnék segítséget kérni a szomszédomtól. - Psszt, nem kérsz egy vaníliásat? Szerintem ízlene neked. Van kedvenc sütid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- Dehogy vagy, nyugi. Nem szabad ilyen pesszimistán gondolkodni, nem is történt semmi - válaszolom Avának, sütivel kínálva közben, mert az szerintem amúgy is sok mindent megold, amit meg esetleg nem, arra ott az optimizmus. Nekem még mindig bevált ez a recept, amióta csak az eszemet tudom. A dolgok előbb-utóbb megoldódnak, és addig is valami jó mindenben van, ebben például az, hogy tudjuk, hogy változóak lehetnek a reakciók a képességre, ami végülis teljesen normális dolognak tűnik. Szerintem senki nem csinált semmi rosszat, csak simán nem egyformán gondolkodunk az elemi mágiáról. Én például nagyon örülök neki, bár mindig a melodiban reménykedtem, viszont így meg egyre több dolog kerül a helyére, ami eddig akár furcsának is tűnhetett. Az elem megjelenése se volt traumatikus, de a tanárnő mondta is, hogy ezzel kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam. Kiveszek még én is egy sütit a dobozból, érdeklődve figyelve a kibontakozó beszélgetést. Stephen meg is erősíti az iménti gondolatomat, amikor megosztja, hogy neki nem igazán volt kellemes élmény szembesülni azzal, hogy elemi mágus. Na tessék, csak másak a tapasztalataink. Nem is kérdezek bele, hogy mi történt, pedig amúgy kíváncsi lennék rá, az az igazság, de ha már azt mondja, hogy nem volt olyan jó, ahogy jelentkezett, nem szeretnék semmit megpiszkálni ezzel.
- Eléggé nehezen felejthetőnek hangzik - állapítom meg inkább, mielőtt még rátérnénk az irodalmi pályázatok kérdésére. - Sose írtam még ilyet, szóval nem tudom, de biztos van valaki, akit meg lehet kérdezni. Nem hiszem, hogy kiírnák valahová, kinek küldtek vissza bármit, de mi van, ha mégis elég jól megy és inkább publikálják? Vagy megírják, miben fejlődhetsz? Ne érts félre, nem akarok nagyon okoskodni, mert tényleg nem írok, csak sütikkel szoktam kísérletezni, de ha az a visszajelzés, hogy ez rémesen rossz lett, abból is van mit tanulni... és a robbanós bonbonom nem aratott túl nagy sikert például, úgyhogy azóta is próbálom kevésbé kellemetlen élménnyé tenni - tartok random motivációs beszédet Annának is, mert ő meg ebben tűnik olyan bizonytalannak, és az én optimizmusomból meg bőven jut másnak is bármikor. Kár, hogy nem tudok olyat, mint Andrés, aki néha átveszi kicsit mások negatív érzéseit, hogy segítsen, de azért motiválni megpróbálhatok.
- Nem biztos, hogy érdemi konstruktív kritikát tudnék mondani, de azért egyszer én is szívesen olvasnék valamit, ha van olyanod. Majd megtanácskozhatjuk a kövi elemi gyakon, mint egy könyvklubban. Na? - vetem fel a szerintem nagyon jó kis ötletem vigyorogva, de már azt közli közben, hogy megy is, mert dolga van. - Biztos, hogy nem maradsz? Sütit meg vegyél még nyugodtan, majd jól jön később is. Örülök, hogy ízlett - jelentem ki széles mosollyal, elérhető távolságban tartva a dobozt. Tényleg elég jut mindenkinek, és még Zsófinak is marad. - Nem kellene a gyakorláshoz megvárni Zsófit is amúgy? Ti nem kaptatok ilyen képességkorlátozó valamit például? De beszéljük, csak Zsófi... mármint a tanárnő nagyon komolyan nézett rám, amikor azt magyarázta, hogy ne akarjam inkább egyedül gyakorolni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Breagha

Elkezdtem összegezni az eddig szerzett információkat, ha már ragaszkodom ahhoz a kifogáshoz, hogy ez önismeret házi. Nem szeretek hazudni, hát megbeszéltem magammal, hogy meg is írom, aztán Zsófi legfeljebb csak elolvassa vagy el se olvassa, vagy ha éppen elolvassa, hátha talál benne valamit, ami arra motiválja, hogy végre színt valljon Ezrának, mert már Avával ketten tudjuk, hogy valami van köztük a levegőben, nem csak odaképzeltem. Tényleg szép pár lennének, és nem bánnám, ha ebben a közvéleménykutatásomnak is része lenne. Engem már amúgy is hozzásegített néhány felismeréshez, azt is beleértve, hogy meglepően hasonló elképzelésünk van erről az egészről Avával, és már biztosra veszem, hogy a tóparti séta inkább randi lesz, semmint egyszerű séta. Az egyik padot néztem ki magamnak egyébként, hogy sorba rendezzem az összes feljegyzésemet és kitaláljam, hogyan is lesz ebből valami sose kért szorgalmiként beadható összefoglaló. Felhúzom a lábam és az ölemben a paksamétával el is kezdem olvasgatni, ki mit mondott. Talán szednem kellene néhány szál virágot is, jut eszembe, hiszen olyan szép pipacsok virítanak a rét szélén. Sőt, nem is, inkább valami élőt kellene adnom, mondjuk valamelyik szépen virágzó kis növénykémet a szobámból, ami nem hervad el pár nap alatt. Elmosolyodom az ötleten, mert úgy vélem, nagyszerű a maga nemében, jobbat ki sem találhatnék, már csak azt kell kiderítenem, hogy nem allergiás-e valamire vagy éppen mennyire olyat kellene választanom, ami nem igényel sok figyelmet, mert kérdés, mennyire van jóban a növényekkel. Vajon az elemi mágiája is hatással lehet erre? Jó sok kérdésem lett hirtelen, és amíg ezen rágódom, egy kósza szellő egészen váratlanul fújja odébb a papírkupacom tetejéről a legfelső két lapot. A harmadikat is megpróbálja, de azt még éppen sikerül elkapnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Breagha

Észre se vettem, hogy több lapot is sikerült elhagyni útközben, mintha csak morzsákat szórnék egészen a rétig, hogy nehogy ne találjak vissza. Jó, ez vicces, mert meglehetősen jól ismerem már az utat, végtére is ötödik éve tanulok már az iskolában, volt alkalmam rengeteg helyet felfedezni az oda meg onnan visszavezető útvonalakkal együtt. Mindenesetre ezt nem a madarak csipegették fel, hanem egy lány szedte össze, és egyáltalán nem tűnt fel, hogy a nyomomban van, annyira sikerült elmerülni az Ava körül forgó gondolataimban, egészen addig, amíg fel nem bukkan és még a két felröppenő lapot is begyűjti nekem. Milyen rendes dolog ez tőle, hiszen így fel se kell kelnem.
- Óh, fel de tűnt, hogy többet is elhagytam... hajaj, nagyon köszi. Meg bocsánat, szia - köszönök a mondat végére hálás mosoly kíséretében, miközben átveszem a lapokat és a paksaméta tetejére rakom. Most majd rendezhetem ismét újra az egészet, de ez legyen a legnagyobb gondom amúgy is.
- Csak önismeretre csinálom. Közvéleménykutatás arról, hogy mi is a szerelem - válaszolom, és már abban is biztos vagyok, hogy ha nem siet, mindjárt meg is interjúvolom őt is. El is kezdek keresni egy olyan lapot, amin még akad hely jegyzetelni, amennyiben válaszolna is, a tollat közben a fülem mögé tűzve átmenetileg. - Nem lenne kedved nyilatkozni egyébként a témában? Aurél vagyok amúgy, szerintem még nem ismerjük egymást. Dragomán Aurél, Eridon, idén végzek az alapképzéssel. Te mestertanonc vagy? Vagy csak nem eridonos és nem ötödikes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Breagha

Egészen hamar sikerül szereznem még egy alanyt, akit kikérdezhetek, hogy vajon szerinte mi is a szerelem. Minél több választ kapok, annál kerekebb lesz ez az egész közvéleménykutatás, az összefoglalóval együtt, amit meg akarok még írni Zsófinak minél előbb, majd pedig még beadás előbb széljegyzetelni kellene Avával. Csak hogy biztosan értsen a kedvenc tanárunk minden célzásértékű megállapítást is, ami hasznára válhat Ezrával kapcsolatban. Ez azonban egy másik történet, most maradok annál a változatnál, hogy pusztán egyszerű szorgalmiról van szó az önismeret óráimra, mert mégiscsak jó lenne jó jegyekkel végezni a VAV mellé, hogy majd mestertanoncnak is tudjak maradni azt követően. A visszakapott lapokat közben a kupachoz sorolom, majd később újra átnézem az egészet, hogy a sorrend mégiscsak ideális legyen, jelenleg azonban sokkal fontosabb egy üres oldalt találni, amire jegyzetelhetek, ha már Breagha Beth Gillins, mint megtudom, vállalja, hogy válaszol a kérdésemre.
- Á, akkor már értem. Bizonyára eléggé elkerüljük egymást, főleg ha nem is a kastélyban laksz esetleg. Vagy ott laksz? - érdeklődöm tovább barátságosan mosolyogva, miközben hol rá pislogok, hol meg a papírjaimra, mert még mindig keresem azt az üres oldalt. Amint megtalálom végre, ismét kézbe kapom a tollamat is, készen arra, hogy jegyzeteljek.
- Közben, ha készen állsz, csak az lenne a kérdés, hogy szerinted mi a szerelem? - teszem fel a kérdésemet is, hátra dőlve a padon, és várva, hogy meséljen, legyen mit leírnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Breagha

- A tó fele vagy a másik végén? A tó fele szerintem nagyon szép - reagálok is a kijelentésére lelkesen. Szerintem Bogolyfalva aranyos kis város, a tó meg egy igazán szép kis csücske, nem véletlenül tervezek Avával is ott sétálni a randinak nem nevezett talán randin. Legalábbis én nagyon remélem, hogy randi lesz, de majd kiderül, hogy ő mit gondol erről.
- Aha, az Eridon toronyban, mert amúgy Budanekeresden lakik a családom, a kertváros részében. Az is szép. Jártál már ott? - érdeklődöm. A Sámán-köz kifejezetten a szívem csücske, főleg a mi kis telkünk a szép nagy udvarral meg a házunkkal, aminél tökéletesebbet el se tudnék képzelni. Találok aztán némi keresgélést követően egy üres oldalt a pergamenjeim között, és jegyzetelésre készen a kérdést is felteszem, majd meglepetten pislogok a kiábrándítónak hangzó válasz hallatán.
- Óh... hát... nem hiszem, hogy hajkurászni érdemes, ha nem jön magától, de szerintem amúgy jönni fog előbb-utóbb mindenkinek. A nagymamám azt mondja, hogy akit az embernek szántak, attól meg nem szabadul, ha kell az ördög is utána viszi talicskán - közlöm egy kissé visszafogott mosollyal, hátha a nagyi sajátos humora kicsit kizökkenti ebből a gondolatmenetből. Persze, csak akkor, ha jól adom át ezt a humort én is, és ő meg vevő erre. Egyelőre nem is jegyzetelek inkább, csak figyelmesen hallgatom, mit mond még, aztán kicsit megrázom a fejem. - A beadandóhoz csak azt próbálom feltérképezni, hogy miből tudja az ember, hogy szerelmes... de amúgy... azt hiszem, értelek is, de nem is. Miért kell kompromittálódni? A cukormáz... na hát az tényleg nem igaz. Úgy értem, nem rossz a rózsaszín köd, de az életben minden kapcsolat munka... de a szeretve lenni részt értem, meg a támogatást is, az tényleg fontos. Sajnálom amúgy, hogy nem alakult jól, de akkor nem ő volt az igazi. Majd biztosan megtalálod vagy megtalált ő, és le se fogod tudni rázni. Fogadjunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- Wow - dünnyögöm válaszul arra, amit Ava mesél. Egészen kalandosnak hangzik így az élete, bár nem biztos, hogy ő is annyira élvezte, mint amennyire kívülről izgalmasnak és mozgalmasnak tűnik az egész. Stephen beszámolójára is csak a számat tátom, és Ava meg kimondja, amit én is mondanék. Ehhez képest amúgy az én életem teljesen átlagos és unalmas, csak azt mondhatnám különlegesnek, hogy a legjobb barátom egy látnok. Mondjuk nekem ez így tökéletes, nem tervezek erről panaszkodni. Úgysem mérhető össze senki élete a másikéval végeredményben, mert mindenki tapasztalatai egyediek és ez nem verseny. Anna úgy dönt közben, hogy nem marad megvárni velünk Zsófit, aki viszont hamarosan meg betoppan. Széles mosollyal köszönök neki, még integetek is mellé lelkesen. Fura, hogy nem a házvezető-helyettesünk már, de majd csak megszokom az újat. Ugyanúgy vörös legalább, ez nem változott. Komolyan bólogatok arra, amit a többi elemisről mond, bár nem igazán értem, miért tartana bárki ilyesmit titokban, de végtére is nem az én dolgom. Mindenki maga tudja, mit szeretne megosztani. Nekem nincsenek titkaim, de ez az én döntésem. Igyekszem megjegyezni mindent, amit mond, mert fontosnak tűnik. Egy része rémlik, hogy előkerült már akkor, amikor kiderült, hogy terromágus vagyok, de másodjára is meghallgatni nem árt, közben meg mégiscsak mond új dolgokat is. Azt nem tudom, mekkora baj vagy baj-e, ha Stephen például nem hordja a képességkorlátozó varázstárgyát, így arra már előbb is csak a vállamat vonogattam tanácstalanul, most viszont felteszi a kérdését a szakavatott embernek, így legalább érdemi választ is kaphatunk. Én viselem a nyakláncot, amit kaptam, mert azt mondták, biztosabb, akármilyen nyugodtnak is tűnik az elemem, hiszen még messze nem tudom uralni.
- Nekem nem igazán van most így, de ha bármikor akadna, akkor bekopoghatok vele a tanáriba? A házvezetőibe már nehéz, mert Farkasházy tanár úr vagy Návay tanárnő ezekre ugye nem tudnak válaszolni... jaj, de tudom. Ötödikesként ugye végzek idén, ha Holló tanár úr is úgy akarja, de mik a lehetőségeim utána? Maradjak mestertanoncnak? És ha nem tetszik egyik szak sem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Breagha

- Pfuuuh... - gondolkodom el meglehetősen hangosan a kérdése hallatán. - A Platánba szoktunk járni néha, olyasmi, mint a Pillangóvarázs, bár inkább étterem, mint teázó. Meg van még a környékünkön a Sánta unikornis, ami ilyen kicsit pub, kicsit meg teazó, és a forrócsokijuk is nagyon jó, illetve ahova még be szoktunk néha nézni a tesóimmal, az a Pöttyös cukrászba. A Zöld Bagolyról is hallottam, de ott még sose jártam - válaszolom. Budanekeresd azért nagyobb Bogolyfalvánál is, elég sok hely van ott, ahol még sose fordultam meg. A megjegyzésére válaszul csak bólintok. Szerintem amúgy is fontos az optimizmus, mert ha az ember elhagyja magát és mindig a rosszra számít, akkor az meg is fogja találni. Ez nem jelenti, hogy ne történnének így is olyan dolgok, amik rosszak, de úgy érzem, hogy amíg sikerül mindenben találnom valami jót, addig ezzel sincs semmi gond.
- Jó, igaz, úriember biztosra amúgy sem fogad - válaszolom egy mosoly kíséretében, és ha már sikerült pontosítani, mi is érdekel valójában, érdeklődve hallgatom a válaszát.
- Ahaa, szóval az az első, hogy bámulod. Akkor van további is? - érdeklődöm tovább, miután sietősen feljegyzem a pergamenre, amit éppen mondott. Ez érdekes. Azt hiszem, tényleg változó lehet ez mindenkinél, mert annyiféle választ hallottam már attól a néhány embertől, akiket végül sikerült kivallatnom a téma kapcsán, mióta Szalamantonban először feltettem a kérdést Titának. Most már egészen élvezem amúgy ezt a gyűjtögetést, és alig várom, hogy tényleg összeírhassam, hogy mire jutottam. - És mondd csak, ha nem indiszkrét a kérdés, te sokszor voltál már szerelmes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- Aha, értem - veszem tudomásul a választ. Én nem félek az elememtől, és bizonyára a nyaklánc nélkül is remekül megleszünk egymással. Majd aggódhatnak mások, ha szeretnének, hogy nehogy megismétlődjön a két évvel ezelőtti évnyitó. Okoskodni pedig véletlenül sem akarok. Legfeljebb, ha úgy érzem, majd megbeszélem ezt valamelyik terromágussal is azok közül, akikkel egyébként gyakorolni fogok, hogy ők mennyire látják veszélyesnek a terromágiát, ha bármi okból egyszer csak véletlen nem tudnám uralni, és mit javasolnak ezzel kapcsolatban mondjuk egy évnyitó szintű eseményre, mert bármennyire is optimista vagyok, van amitől jobb félni, mint megijedni. Az az évnyitó biztosan senkinek nem volt élete élménye, nem is csodálom, hogy a következőn Rudi bá meg totál kiakadt Stephenre, amikor megjelent a lovagi páncélban. Vicces volt, akárcsak Bogi dínójelmeze, de azért nagyon tudok örülni, hogy csak egy évig nem volt itt Rudi bá emiatt.
- Ja, most is dolgozom a pizzériában, az okés, de ez a tehetséggondozó nem is hangzik rosszul. Nem feltétlen akarok most lelépni, amikor még az elején vagyok az egész tanulásnak. Ezzel viszont majd akkor benézek a tanulmányi osztályra valamikor, hogy mit is kellene tudnom róla. Köszönöm - hálálkodom máris mosolyogva, mert erről még eddig így nem hallottam. Arról már szóltak, hogy automatikusan megkaptam valami támogatást az elemi miatt és így a teljes tandíjam ki is van fizetve jelenleg, de a továbbtanulás lehetőségei még nem kerültek szóba. Szeretnék viszont még maradni, már csak azért is, mert ez most fontosabbnak tűnik, mint az, hogy esetleg sellőül kezdjek tanulni a mermisztika szakon. Azt is ki kellene találnom úgyis, hogy majd mit szeretnék csinálni, mert gyorsan el fog repülni a tanév. Vannak ötleteim szerencsére, majd alszom rájuk addig is, amíg megtanulom használni az elemi mágiámat. Azt olvastam amúgy, hogy az elem elaludhat, vagy elaltatható, vagy hogy mondják, de a melodimágiáról jelenleg még mindig többet tudok, úgyhogy inkább csak kíváncsian várom, mit mond erről Zsófi. Ő mégiscsak jobban tudja, nem véletlen ő a tanár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kadosa

Kedvelem Kadosát. Jófej. Mondjuk tény, hogy nem biztos, Ava nélkül is többet kommunikálnánk a köszönésnél, mert néha úgy érzem, szótár kell hozzá, hiába beszélek már most több nyelvet is, de ezt igazán túlélem. Néha nagyon értetlen fejet vághatok, többnyire viszont szerencsére sikerül azért a kontextusból sejteni, hogy mit is akar mondani. Pont úgy érzem magam, mint amikor elkezdek tanulni egy új nyelvet, de az első százötven szó még messze nem elég egy rendes beszélgetéshez, és csak tippelem a még ismeretlenek értelmét. Ha meg nem sikerül eltalálni, az is többnyire vicces szokott lenni, és legalább biztosan megjegyzem egy életre a szó jó jelentését is.
- Ahaa... asszem - válaszolom, ha már azt kérdezi, értem-e, hogyan érti. A fürdő vackok, ahogy mondta, nem lesznek nyerő ajándék.
- Huh... ötletek, igen... itt van a könyvesbolt, esetleg valami elemi mágiás könyvet, vagy a művészeti bolt meg az antikvitásba is benézhetünk, hátha akad valami szép ékszer vagy varázstárgy... vagy a Kins és Kens? Eredetileg valami különleges növényt akartam adni neki, de mindenre nem lehet csak azt, még meg fogja unni a végén, ahogy azt is, ha sütit sütök... - válaszolom. Kicsit unalmasnak tűnnek az ötletek, amiket felsorolok, mert nem igazán van kiforrott ötletem. Sose éreztem még így magam, mint Avával, hogy valahogy mindig a legjobbat szeretném adni, mert megérdemli. Nem azt jelenti, hogy nem fektettem energiát a korábbi kapcsolataimba meg a próbálkozásokba, de mégis csak úsztam az árral leginkább. Alakult, ahogy alakult. - Szerintem kezdjük el amúgy az első bolttal, itt is van a művészeti, és majd tutira tudni fogjuk, hogy az a tökéletes ajándék neki, amint meglátjuk. Nix boltját meg akkor kihagyhatjuk, úgyis sampont cserélt azért is, mert egyszer beleszagoltam a hajába, de aztán nem történt semmi... bár ez még azelőtt volt, hogy összejöttünk volna, de nem akarom, hogy félreértse, érted. Művészeti bolt? - kérdezem, az üzlet bejárata felé intve, ami két lépésnyire van tőlünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Breagha

- Majd egyszer megnézem a tesóimmal akkor - válaszolom, a biztonság kedvéért fel is írva a nevet az egyik pergamen sarkára, csak aztán el ne felejtsem közben, hogy mi is az a zöld bagoly és mit keres abban a félig üres sarokban. Kitartóan jegyzetelem aztán, amit éppen mond arról, hogyan alakulhat egy barátság szerelemmé, ami megint nem teljesen arra válasz, amit kérdeztem, de azért még egész hasznos információnak tűnik. Legfeljebb nem illesztem be a többi válasz közé, majd még eldöntöm, ha mindent átolvastam és rendszereztem. Arra is rátérek aztán, hogy kiderítsem, vajon mennyi tapasztalatra építkezve mondja azt, amit. Kettő. Az már nem rossz, állapítom meg gondolatban, és felvések egy kis kettest még a pergamenre. Nem sok, de nem is nulla.
- Én... huh... mondjuk úgy, hogy már többször hittem azt, hogy az vagyok, de eddig még mindig kiderült, hogy igazából nem is. Csak ilyen hirtelen fellángolás volt. Azt olvastam egy pszichológiai folyóiratban, hogy erre mondják, hogy kémia, mert a hormonok mindenfélét kiváltanak, csak aztán nem tart ki sokáig a hatásuk, de az igazság az, hogy nem értettem pontosan. Lehet, hogy meg kellene kérdeznem az iskolapszichológust is, hogy ő ezekről mit tud. Szerintem többet, mint én - foglalom össze nem túl röviden a választ, de azért nagyon mélyen se megyek bele. Az egész kutatás ebben gyökerezik egyébként is, hogy szeretnék biztosra menni és pontosan tudni, mit is érzek, mert most is úgy gondolom, hogy szerelmes vagyok. A kérdés az, hogy meddig tart ki, vagy kitart-e, mert nem akarom megbántani Avát. Inkább óvatosabb vagyok ezúttal a nagy kijelentésekkel, mielőtt még rosszul sülne el valami. - Köszi szépen, hogy válaszoltál. Mondtam már, ugye, hogy névtelen lesz az egész? És csak az önismeret tanárnőnek adom be. Volt, aki aggódott kicsit rajta, hogy ugye nem küldöm el az Edictumnak is, de eszemben sincs.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elmosolyodom a válaszon. Mókásnak találom, hogy mekkora aggodalomra adhattam okot, ha ezt még Kadosával is megbeszélte. Azóta szóba került köztünk is már, és megbeszéltünk, hogy annak a samponnak is tetszett az illata, pusztán csak a saját érzéseim kapcsán akartam biztosra menni, mielőtt bármi komoly lépésre szántam volna el magam. Így is ugyanoda jutottunk el végülis, csak biztosabb vagyok benne, hogy véletlen sem párolog el pár hét alatt az, amit érzek. Kicsit zavartan vakarom meg aztán az államat, mielőtt válaszolnék.
- Na látod... épp ezaz... növény? - válaszolom neki a fejemet ingatva. - Mármint terromágus vagyok, de ebből igazán csak ez látványos. Majd egyszer talán, ha elég jó vagyok és ilyen irányba gyakorlok, meg adott minden körülmény, tudhatok még gyémántot alkotni, de mivel a növényekkel jobban boldogulok, kétlem, hogy... érted - részletezem aztán, hogy pontosan mi is a kínom ezzel. Nekem a növények különlegesek, és ezt Ava is tudja, de ha minden alkalomra azt kap, akármilyen ritka és mágikus növényről is van szó, a végén összeszed egy kiskertet egy-kettőre, és nem fog hova férni. Nem sok mindenen szoktam aggódni, de a hely az pont egy olyan dolog, ami nem feltétlenül végtelen.
- Viszont olyasmi, ami az ő eleméhez kötődik? - vetem fel, mert az mégis érdekesebbnek hangzik hirtelen, de azért egyelőre követem a Kins és Kens ajtaján túlra, ahol egyébként megbűvölt kütyük sokasága fogad minket. Vajon örülne ilyesminek? Azt hiszem, ő jobban kiismeri magát ezek között, mint én. Megtorpanok aztán kicsit a kérdés hallatán, de bár akkora félelmetesen nagy tapasztalatom nincsen, az optimizmus úgyis győz minden fölött. - Attól függ, mivel sikerült elrontani a dolgokat, de szerintem semmi nem igazán menthetetlen. Legtöbbször csak meg kell beszélni a dolgokat, vagy kicsit kitartóan próbálkozni. Vigyél neki virágot, menjetek el a cukrászdába és mutasd meg neki, hogy az vagy, akinek gondolt. Mindig az fontos, hogy amit mondasz, azt a tetteid is alátámasszák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

pár héttel az évnyitó után

- Itt a tied is... - jelentem be, mintha kellene, bár pontosan tudja, mit rendelt, hiszen ő kérte. Én csak lovagiasan ragaszkodtam hozzá, hogy mindent idehozzak, ne csak a saját mentás forrócsokimat és a lávasütit, amit mellé rendeltem. Leteszem az asztalra előbb az övét, majd a sajátomat is, és végre lehuppanok a székre Titivel szemben. Bár az időm nagy részét a tanulás és a munka mellett Avával töltöm, fel sem merül, hogy a barátaimra ne szánnék időt. Havi egy hétvége jut Titinek is, Andrésnak is, amikor valami közös elfoglaltságot szervezünk le egy egész délutánra vagy éppen egész napra. Avával úgyis összeegyeztettük még az órarendünket is, amennyire lehetett, és ilyenkor neki is jut ideje Kadosára vagy amihez épp kedve tartja, nélkülem.
- Egész fura nem a kastélyban lakni már, így sokkal kevesebbet látlak, mint amikor még én is a toronyban laktam, szóval most muszáj elmesélned mindent, miről maradtam le - jelentem ki a forrócsokit kavargatva, de véletlen sem azt nézem, hanem őt. A kiskanállal csak úgy látatlanban teszem a körkörös mozdulatokat, időnként a bögre falának kocogtatva a fémet. - Sigrid? Beszéltetek már? Őt se láttam már vagy hetek óta, gondolom beköltözött a könyvtárba már most a VAV-ra készülni. Megismerkedtem az unokahúgával, szerinte idén is iskolaelső akar lenni, meg lehetőleg hibátlan VAV-ot írni, amin meg se lepődöm. Nem is ő lenne, ha nem erre törekedne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Belekortyolok a forrócsokiba, és elégedett mosollyal állapítom meg, hogy ez bizony nagyon finom még mindig. A cukrászda nem okoz csalódást most sem. A karácsonyi vásárban szoktam kipróbálni általában a forrócsokik zömét amúgy is, de addig még van pár hónap, ma pedig olyan szürke, esős októberi idő van, hogy kifejezetten jó ötletnek tűnt mégis ezt kérni. Mit ne mondjak, nem bántam meg a döntésem. Érdeklődve hallgatom közben, mit is mesél Titi, miről maradok le, mióta nem a kastélyban lakom.
- Nem mondod komolyan... - jelentem ki hitetlenkedve pislogva rá. Nem is tudom, melyik abszurdabb. Nóri mondjuk már nem fura belegondolva, Kierannal találkozni meg biztosan érdekes lett volna belegondolva. Legalább tudnám, hogy változott-e a mumusom, vagy még mindig az LLG tankönyv.
- De megtalálta aztán a gyűrűjét? - teszem fel a fontos kérdést. Szegény mumusnak állítólag roppant fárasztó folyton alakot váltani, és Kieran amúgy is kedves meg szórakoztató. Nehéz elhinni, hogy ő tényleg egy mumus. Ennél már csak az fontosabb, hogy Sigriddel mire jutottak. Közben a sütis villával megpróbálok egy falatot levágni a sütiből, mire abból vulkánkitöréshez hasonlóan robban ki az olvadt csoki, majd csorog le az oldalán. Ilyet még sose sikerült sütnöm, pedig próbáltam.
- Nem kérsz belőle? - érdeklődöm, mert szívesen adok belőle, ha szeretné. Jut is, marad is, még akkor is, ha a felét odaadom. Bekapom a falatot közben, és hagyom szétolvadni a számban. A csokiban úgyis ez a legjobb, amikor ki tudom élvezni az ízét. Kuncogok a lapok közé rejtett hideg élelmen, majd meglepetten emelem rá ismét a tekintetem.- Belógott? Az komoly... ő is kölcsönkérte Böske talárját? Na és mesélj, sikerült megbeszélni? Mire jutottatok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Kettőt is lehet, nyugodtan - válaszolom neki engedékenyen, miután már tisztáztuk úgyis, hogy szegény Kieran visszakapta legféltettebb ékszerét, így már nem kénytelen bujkálni a legbarátságosabb mumus, akit ismerek. Amíg csipeget a sütiből, én a forrócsokit kortyolgatom ráérősen, és Sigridet is szóba hozom két korty között, mert tudom, hogy Titi mégiscsak egész nyáron a rellonoson rágódott, pedig én igyekeztem megnyugtatni, hogy biztos nincs semmi gond és minden megoldódik. Nem mondom ki hangosan, mert túlzottan is önelégültnek tűnnék, csak elégedetten mosolyodom el, amikor elmeséli, hogy a rellonos prefektus belógott az Eridonba az évnyitó után, de tessék, hát én nem megmondtam? Titit egyébként is képtelenség nem kedvelni, bármit is gondol magáról.
- Ava is mindig Böske talárját kérte kölcsön, ha be akart lógni. Csak vissza ne jusson a dolog a vezetőséghez - jegyzem meg, bár nem tudom, hogy ez Sigrid esetében is igaz volna-e vagy talált esetleg más megoldást. Szélesebb lesz a mosolyom, amikor Titi ismét megkaparintja a villát, majd újabb falatot vág le a sütiből. Nem túl feltűnően kicsit odébb is tolom a tányért, közelebb az asztal közepéhez és ezzel együtt hozzá is. Megfelezhetjük, sőt, meg is eheti, ez úgyis ünnepi alkalomnak ígérkezik, úgy veszem ki az eddig elhangzottakból, hiszen csak beszélgettek és nincs is lehangolva sem.
- Na... hát ezen nem is tudom, hogy ez most meglepő-e... azért a radarom kicsit mindig rezgett nála is, szóval talán annyira mégsem az. Gratulálok - jelentem ki széles mosoly kíséretében, és az asztal fölött átnyúlva kicsit megszorítom a vállát, amolyan támogató módon. Minden rendben is van, kár volt ezen is aggódni.
- Titi... - mondom ki a nevét, a fejemet csóválva közben. - Megcsókolt... vagy te őt, lényegtelen, ki kezdte, de ezek szerint csak kedvel. Abban legalábbis biztos lehetsz, hogy utálni nem utál. Miért nem hívod el egy randira? Mi a legrosszabb, ami történhet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az egészet nem is hagynám, de már csak az ünnepi alkalomból is tied a fele - jelentem ki, mutatóujjammal kicsit még közelebb tolva a tányért hozzá. Ismét visszatolom aztán az asztal közepére a sütit, amikor visszakerül az én térfelemre, hiszen most mondtam, hogy egye csak meg nyugodtan a felét. Majd bekebelezem én a maradékot, ezt viszont mindenképpen meg kell ünnepelni, hogy sikerült tisztázni a dolgokat Sigriddel. Belekortyolok újfent a forrócsokiba, miután megkavargatom, inkább szórakozottan, semmint szükségből.
- Szerintem nem fog. Csókolóztatok, nem menekült el és nem is utasított vissza, ha mindent jól rakok össze. Miért gondolná meg magát? És még ha vissza is utasít, az csak azt jelenti, hogy még vár rád az igazi valahol, hogy megtaláljon. Viszont amíg nem kérdezed meg, nem derül ki, és azt hiszem, ezeket aztán inkább bánja az ember utólag, mert nem tudja, mi lett volna ha valamit másként csinál. Jaj és ez meg akkora butaság... megbeszéltük, miért ne szabadna? Ez nem olyan, hogy csak úgy eldöntöttük egy reggel. Különben is, ha a családod úgy gondolja, hogy ez elég ok, hogy ne akarjanak veled kapcsolatban lenni, ők veszítenek. Lehetsz a póthúgom, szerintem anyuék se bánnák, mert kedvelnek téged - vázolom is a tervet, ami minden éppen felmerülő problémájára választ ad szerintem. Nem igazán látok világvégét amúgy sem egyik felmerülő problémában sem, mert túlélhetőnek tűnnek és megoldhatónak. Rám például úgyis bármikor számíthat. - Titiiii... - nyújtom el a nevét rosszallóan ciccegve is párat. - Ez a világ legbénább kifogása. Most tudod, mi jutott eszembe? Kevin is folyton ezt csinálta, egy idő után hangosan is, hogy ó, de mi lesz ha, meg biztos nem is kedvelem. Ne csináld ezt... ha nem neked szánta a sors, úgyis kiderül, de egy kérdés nem kerül semmibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Szerintem az emberi tényezőt külön kellene kezelned. Egyébként valahol azt olvastam, hogy sokszor éppen azok gyűlölkednek a leghangosabban, akik saját maguktól félnek. Mármint a legjobban az embert amúgy is az idegesíti általában, amivel saját magában nem akar szembesülni... különben meg ez bizonyos kultúrákban teljesen normális volt vagy éppen ma is az - magyarázom, összeszedve minden gondolatomat, ami csak meggyőző érv lehet ebben a beszélgetésben. Nem olvastam erről olyan nagyon sokat, de az önismeretbe azért sikerült beleásni magam, az elmúlt évben mindenképpen.
- Erről mégiscsak lehetne közvéleménykutatást végezni egyébként. Úgy értem arról, hogy megkérdezhetünk embereket, mit tartanak a legidegesítőbbnek másokban, meg magukban, és hol metszik egymást ezek a dolgok, ha van metszéspont. Hmm, lehet mondjuk, hogy ehhez Zsófi véleményét is ki kellene kérni, de téged még tanít is, nem? - kérdezem, hozzátéve még a véleményem az iménti témához, hogy hogyan lehetne kicsit jobban felmérni esetleg. Megszorítom aztán a kezét, szerintem nem kellene ezen aggódnia. Ha valaki nem akar vele beszélgetni, az úgyis csak veszít azon.
- Vagy teljesen másképp viszonyulnak a végén, pont azért, mert ismernek, és úgy kicsit nehezebb rosszul megítélni. Azt hiszem, ezt embere válogatja - jelentem ki bólogatva, és azt is felajánlom, hogy majd valamelyik társasozós hétvégére a rellonost is meghívhatom, akkor nem lennék messze, ha Titinek szüksége lenne rám. Lehet viszont, hogy mégsem a legjobb ötlet, ha többen is vagyunk, ebben van valami. Elgondolkodva ingatom a fejem, majd bólogatásra váltok. - De, lehet, hogy az most mégis jobb lenne. Akkor legfeljebb valamelyik órátok után, és majd megbeszéljük, hogy épp az iskolában legyek én is, ha kellenék. Így megnyugtató?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az is csak egy vélemény - válaszolom, megvonva a vállam. Ez nem tántorít el attól, hogy ha szeretném tudni, mások mit gondolna valamiről, körbe is kérdezzek. Mindig akad pár ember, aki nem akar válaszolni, de akkor meg megyek tovább és keresek olyat, aki nyitott rá. Megrázom aztán a fejem Zsófi kapcsán, de mielőtt válaszolnék, még belekortyolok a forrócsokimba.
- Akkor megkérdezem én legfeljebb. Úgyis ő hivatalosan az elemi oktatóm - állok elő a megoldással. Igazán nem érzem gondnak, hogy feltegyek neki egy nem elemivel kapcsolatos kérdést is. Sőt, lehet kettőt is, mert lehet Ezra kapcsán is érdeklődnék, hogy mennyire bizonyult hasznosnak a szorgalmim. A továbbiakban arra is rátérünk, hogy vajon a családja hogyan fogadná a tényállást, amit nagyon igyekszik titokban tartani, majd pedig arra próbálok neki élhető javaslattal előállni, mi is lenne arra alkalmas helyzet, hogy randira hívja a rellonost. Nyilvánvalóan ez szíve vágya, és szerintem biztosan úgy alakul majd minden, ahogy az a lehető legjobb, a helyében én ezt nem aggódnám túl. Éppen csak nem vagyok a helyében. Segíteni viszont azért még igyekszem, és arra is számíthat, hogy ott leszek, amikor éppen szüksége van rám. Mire lennének a barátok, ha nem erre?
- Oké, megbeszéltük. Találd ki, mikor szeretnéd, és úgy alakítom majd, hogy ott legyek. Ezt meg lendületnek - közlöm mosolyogva tolva elé az utolsó falatot a sütiből. Már csak az utolsó simítások kellene eszerint, néhány részlet csak, és neki is meglesz az a hőn áhított randi. Egészen elégedetten dőlök hátra a széken, hogy megigyam a forrócsokim maradékát. Alakul ez is, méghozzá egészen szépen.