Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

- Hmmm... Adler vagy Brightmore? Ezt jól fontold meg... - a levitásba karolva sétálgatok a könyvtárig. Természetesen az élet nagy kérdéseit vitatva meg közben. Jó, a vitatás kicsit erős, Jiyun sem a bőbeszédéről híres, de szerencsére ez engem sose zavart. Mármint, ha valaki hallgatag mellettem, hát beszélek én helyette is. Viszont úgy tűnik, ezekkel a kérdésekkel sínen vagyunk, elvégre csak egy válaszlehetőség van.
Egyébként tök hálás vagyok neki. Szegényt lerohantam, hogy segítsen már értelmezni egy mondatot Kedves prof könyvéből. Félreértés ne essék, több mondattal is gondom volt, de azzal az egyel különösen. Furcsa dolog ez az animágia, és most, hogy már tudom, mibe vágtam bele a fejszét, kezdek kicsit parázni, na.
- Elmúlik valaha ennek a nyomi mandragórának az íze? - már tök régóta a számba van, és a világért se hagynám, hogy kiessen onnan, csak mert tudom, többet biztos nem tenném bele újra. Undi. De azért megszoktam már szerintem. Legalábbis nem tartok attól, hogy lenyelem vagy valami.
- Tényleg köszi, hogy segítesz. A levitások mindig olyan okosak... - mosolygok rá, mert nekem is ez volt a tapasztalatom. Aztán fordulok is, és benyitok a könyvtárba. A hely, ahol nem sűrűn teszem tiszteletem, így meg is torpanok, és teljesen tanácstalanul nézek a lányra. Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873039#post873039][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.01. 10:53[/b][/url]

- Hmmm... Adler vagy Brightmore? Ezt jól fontold meg... - a levitásba karolva sétálgatok a könyvtárig. Természetesen az élet nagy kérdéseit vitatva meg közben. Jó, a vitatás kicsit erős, Jiyun sem a bőbeszédéről híres, de szerencsére ez engem sose zavart. Mármint, ha valaki hallgatag mellettem, hát beszélek én helyette is. Viszont úgy tűnik, ezekkel a kérdésekkel sínen vagyunk, elvégre csak egy válaszlehetőség van.
Egyébként tök hálás vagyok neki. Szegényt lerohantam, hogy segítsen már értelmezni egy mondatot Kedves prof könyvéből. Félreértés ne essék, több mondattal is gondom volt, de azzal az egyel különösen. Furcsa dolog ez az animágia, és most, hogy már tudom, mibe vágtam bele a fejszét, kezdek kicsit parázni, na.
- Elmúlik valaha ennek a nyomi mandragórának az íze? - már tök régóta a számba van, és a világért se hagynám, hogy kiessen onnan, csak mert tudom, többet biztos nem tenném bele újra. Undi. De azért megszoktam már szerintem. Legalábbis nem tartok attól, hogy lenyelem vagy valami.
- Tényleg köszi, hogy segítesz. A levitások mindig olyan okosak... - mosolygok rá, mert nekem is ez volt a tapasztalatom. Aztán fordulok is, és benyitok a könyvtárba. A hely, ahol nem sűrűn teszem tiszteletem, így meg is torpanok, és teljesen tanácstalanul nézek a lányra. Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873044#post873044][b]Song Jiyun - 2024.02.01. 17:31[/b][/url]

Hagyta, hogy az eridonos belekarolva csicseregjen az oldalán, akárcsak egy cserregő nádiposzáta. Ujjait babrálva hallgatta, ahogy feltette a korábban levezetett mellette-ellene érvelését s pirulva gondolt bele, melyik oktatóra tudna Jiyun másképp gondolni. Egy ember volt eddigi életében, aki iránt furcsa bizsergés járta át lényét, de el kellett utaznia az iskolából és azóta nagyon ritkán leveleztek. Hiányzott neki Dae Young.
- Nem... nem tudom. Nem szeretnék választani, mert azzal megbánthatok másokat - konfliktus kerülő, de valami betegesen. Ha lehet, elvonul a maga kis sarkába és ott csendben elüldögél, amíg valaki fel nem karolja, mint egy kóbor kölyökkutyát.
- Ne aggódj, el fog múlni - mosolyogta kedvesen - Nekem háromszor kellett újra kezdeni. Egyszer ráköptem véletlenül Lafayette-re, a levitás asztal alatt és Stephen vígasztalt meg - belepirult a momentumba, hiszen olyan arcát provokálta ki a korábban említett, amiről még a lány sem tudott. Szerette volna megköszönni Stephen kedvességét, de nem mert szemei elé kerülni ezekután. Valamint Lafayette-el is szerette volna megbeszélni, hátha nem fogja lejapánozni máskor és megérti, hogy a koreai és japán NEM ugyanaz.
- Ugyan, se... semmiség - felelte halkan, aprócska mosollyal szája szélén és ekkor végre elértek a könyvtárhoz. Jiyun kibújt az eridonos karjai közül és megkönnyebbült sóhajjal lépett be az ajtón. Nagyon sokat járt ott, ha nem lennének órái, biztosan beköltözött volna már.
- Mi... mi a baj? - aggódó tekintettel figyelte Zsannát, olyannak tűnt, mint aki dementort látott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873086#post873086][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.02. 08:45[/b][/url]

Azért. Azért vágok egy fejet. Nem akarok, de.... sikerül. Persze mosolygok, és megrázom a fejem is mellé.
- Drágám, egy képzeletbeli crush listával szerintem aligha bánthatsz meg valakit... illetve de... Bálintot. Ha nincs az első helyen, nagyon hisztis tud lenni - kuncogok halkan, hisz én azt testközelből tapasztaltam nem is olyan rég. Viszont Jiyung irtó aranyos ezzel a hozzáállással, bárcsak bennem is meglenne. Újonnan már akarom is, hogy megbántsak másokat, már... ha ők is bántanak, és egyáltalán nem vagyok elragadtatva ettől.
- Lafira? Hát mit ártott? - hitetlenül nevetem el magam, természetesen kiszűrve a lényeget.
- Nem, ha nekem egyszer kiesik, én vissza nem rakom. Ez szörnyű, és teljesen mindegy... hiába eszem a legkedvencebb kajám... érzem - tényleg megborzongok, érezheti a levitás is.
- Ez annyira édes, te tényleg olyan vagy, mint azok a koreai lányok a sorozatokban, csak kérlek... ne kezdj idegesítően magasan sipítozni - tényleg könyörgőn nézek rá, annak ellenére, hogy ki nem nézem belőle, hogy képes lenne olyasmi. Természetesen szoktam nézni azokat is, a törökök mellett, de pont a lányok miatt... hamar ráunok. Idegesítőek.
- Ez nem semmiség, tényleg sokat segítettél. Azt akarja, valami esszét írjak. Sose írtam még esszét, deeeee megtaláltam a legszebb, legcukibb rózsaszín pennát hozzá. Van a végén ilyen plüss gomolyag... olyan hihetetlenül puha - kezdek egyből áradozni, kicsit nem is figyelve arra, hogy megered a nyelvem. Lelkesedés. Az még sajni nem tűnt el.
A könyvtárba érve meg szépen le is fagyok, ahogy Jiyung keze eltűnik. Körbenézek, és megint pánikba esek. Hogy lehet itt megtalálni bármit is?
- Én.... hát... én nem szoktam idejárni. Fogalmam sincs, mit kell most csinálni - súgom neki, hangomból szín tisztán kihallható a pánik, kérem szépen. Zsanna... meg a könyvtár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873125#post873125][b]Song Jiyun - 2024.02.02. 22:08[/b][/url]

Félénken sütötte le szemeit, Zsannának biztosan igaza volt. Hogyan is sérthetne meg bárkit egy olyan választással, aminek nincs fizikailag fogható formája? A magyarok ezt úgy szokták mondani, hogy: A szó elszáll, az írás viszont megmarad. Nem firtatta tovább a témát, még mindig kényelmetlenül érezte magát, a választás gondolata miatt.
- Japánnak nevezett. Plusz ferde szeműnek. Nagyon... rosszul esett - ajkai remegtek, gyomra görcsbe rándult, ha csak rágondolt mennyire nem viselkedett tisztelettudóan és higgadtan - ahogyan azt illik a legtöbb helyzetben. A magyarok nagyon temperamentumúsok, szeretett volna ő is olyanná válni, csak ne szakadna meg a szíve minden negatív gondolata után.
Bólogatott Zsanna kifakadására, ez sajnos ilyen és ki kell bírni ezt az egy hónapot a levéllel. Még jó, hogy nem minden átváltozás során kell elismételni ezt a hosszas procedúrát a bájitallal.
- Eeeeh?! - bukott ki belőle az otthon gyakorta használt rácsodálkozó, fóka hang. Vagy pont erre gondolt az eridonos?
- Az jó, ha... ha találtál magadnak pennát. Biztosan szívesebben írsz azzal, mint mással - mosolygott kedvesen Zsannára, hiszen egy jó eszköz minden jegyzetelés alapja, no meg az sem árt, ha van kéznél egy pergamen vagy notesz.
- Ne aggódj, én szinte csak itt szoktam kuksolni - meleg mosolyával párhuzamban nyújtotta a másiknak oda az egyik kezét - Gyere, megmutatom, hol keresd - ha elfogadja, finoman magához vonja, hogy úgy vezethesse tovább. Ha nem, hát akkor sarkon fordul "birodalmában" és egyenest az átváltoztatás/transzfiguráció szavakat kereste.
- Meg is van - Pálcájával a könyvre bökött, mire az könnyed mozdulatokkal kezei közé huppant. Vaskos, bőrrel bevont iromány volt, legalább két-három kiló nehéz.
- Ez nagyon jó kiindulópont. Nézz szét, ami tetszik - Jiyun is így szerett volna, csakhogy ő inkább olyasmiről keresett volna információt, ami a hétnapos harmatcseppel volt kapcsolatos. Legrosszabb esetben, nekivág az erdőnek, minden nap hajnalban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873226#post873226][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.04. 18:02[/b][/url]

- Mekkora bunkó. A japán még bocsánatos is, hisz tényleg sokan nem tudnak különbséget tenni japán, koreai, vietnámi és kínai között, de ferde szemű? Megértem, hogy rosszul esett, meg is érdemli, amit kapott - én is teljesen kikelek magamból, pedig csak utólag hallgatom a sztorit. Lehet, ha ott lettem volna, még le is keverek Lafinak egyet. Főleg, hogy Jiyun pont az a lány, akit abszolút nem lehet megbántani anélkül, hogy később ne gyötörjön a bűntudat.
- Igen, ez az - mutatok rá, de elnevetem magam, mert tőle még ez sem idegesítő. Szeretném azt hinni, hogy direkt csinálta, és akkor nyugodt szívvel írom a Jiyun listámhoz azt is, hogy érti a poént.
- Francokat. Legszívesebben telefonba pötyögnék, vagy laptopon, de ez a nyomi suli nem akar haladni a korral - igazán fájdalmas arcot vágva, nézek a levitásra, mert ez probléma kérem. És szívfájdalom. Amin a csodapennám csak egy nagyon kicsit enyhít.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, és hagyom magam. Kérdés nélkül hiszek neki, mert aki nem hajlandó listát állítani, mert azzal megsért másokat, biztos, hogy nem fog belőlem hülyét csinálni.
- Ez... nehéznek tűnik - jó, kell pár pillanat, míg feldolgozom, a levitás milyen menőn oldja meg, hogy a kezébe kerüljön a könyv, de utána szinte azonnal átjár a pánik.
- Te jó ég, de vastag. Mennyi betű.... - nyekkenek, mert már most tudom, bele fogok őszülni, mire ezt mindet elolvasom. Jajj Merlinem, csak legyenek benne képek.
- Ő szerintem, ez elég - ha hagyja, el is veszem tőle a könyvet, aminek a súlyától meg is rogyok kicsit, de csak odaküzdöm magam vele az asztalig, ahol aztán tüntetőleg helyet is foglalok, hogy ne zavarja, a levitást.
Épp csak a borítón simítok végig, de már elnyomok egy ásítást, ami valljuk be... csodás kezdet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873288#post873288][b]Song Jiyun - 2024.02.05. 18:25[/b][/url]

Ajkait lebiggyesztette. Rosszul érezte magát, amiért Lafayette idétlen megnyilvánulásáról árulkodott és most miatta szidják háztársát a háta mögött. Belepirult a pillanatnyi szégyenbe, még a fülei is égtek emiatt. Nem szeretett volna bajt okozni, reméli ez nem fog visszajutni a Saint-Venant sráchoz.
- Nagyon sajnálom! - tört fel belőle majdnem könnyes szemekkel a bocsánatkérések hada, tényleg nem szándékosan csinálta. Otthon gyakran hallotta innen-onnan és néha megfeledkezik róla, hogy a magyaroknál ez nem szokás és nem is illő dolog.
- Van telefonod? - szemöldökét felvonva kérdezett vissza, ugyanis sosem volt kezében mugli eszköz, hiába szerette volna egyszer kipróbálni. Állítólag egy urbex kapcsán is hasznos lehet a kütyübe belebűvölt tájoló. Ha egyszer lesz annyi pénze, hogy vehessen magának egy olcsóbb darabot, biztos fog élni a lehetőséggel.
Finoman vonta maga után arra a sorra, ahol pár perces nézelődést követően lebűvölte a választott könyvet annak helyéről egyenesen a kezeibe. Tényleg jó súlyban volt, ő valahogy könnyebbre emlékezett, de lehet keverte egy másikkal.
- Igen... tele van betűvel - halk kuncogást megeresztett, míg átadta a könyvet. Mókásnak találta Zsanna sopánkodását ezzel az egész tanulás-dologgal kapcsolatban. Nem zavarta a levitást, hiszen ízlések és pofonok. Zsanna csinos lány, biztos nagyon ügyel is erre, Jiyun pedig a szokásos BB krémen kívül mást nem ken magára. Hiába Dél-Korea a szépészet egyik fellegvára, Jiyun szart se tud róluk.
- Biztosan? - végül csak hagyta, had menjen az asztalhoz az eridonos. Ezért visszafordult a könyvekhez, kezét a gerincekhez érintette finoman és sétálni kezdett végig a sorokon. Talán már öt-tíz perce mászkálhatott, de nem talált megfelelő kötetet magának. Végső elkeseredésében a magazinokhoz lépett, esetleg van-e új száma az Edictumnak. Nem látta, azonban voltak ott korábbi kiadványok. Felvette egyet, amelyik abban az évben jött ki érkezése előtt pár hónappal. Kíváncsian forgatta a lapokat, majd visszasétált vele Zsannához, hátha ezzel ösztönözheti. Kis tanulás, aztán pletykarovat elemzés.
- Nézd csak - letette az eridonos mellé az Edictumot - Ha... ha végeztünk a kutatómunkával, esetleg pihenésként megnézhetnénk. Ha... ha akarod persze. Nem... nem fontos!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873317#post873317][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.06. 19:55[/b][/url]

- Ember! Nehogy még te kérj bocsánatot - szégyen, nem szégyen, még Jiyunra is rápirítok. Lafi szimplán bunkó volt. És Merlin a tanúm rá, ha egyszer elkapom, nem fogja zsebre tenni azt, amit tőlem kap... kedveljem akármennyire is. Sejtem, hogy még csak nem is direkt tette, de akkor is. Nem ferdeszeműzünk le senkit.
- Persze. Iphone 14. Megnézed? Meg van rúnázva, de itt fent a kastélyban nem sokat érek vele. Se net... se térerő - elhúzom a szám, de aztán hamar felcsillan a szemem.
- Viszont iszonyat jó képeket csinál. Akarsz szelfizni? - még a pilláim is megrebegtetem, amolyan könyörgésként. De persze a tanulás az első. Csak nekem mindig olyan gyorsan elkalandozik a figyelem. Meglátom a srácot, és hirtelen le is cövekelek, a levitást is irányba fordítom, ha hagyja, és tényleg csak nagyon diszkréten kezdek bámulni.
- Te... ez nem az, aki herpeszt kapott attól a navinés lánytól? - tényleg csak suttogok, de teljesen izgatottan.
- Pfuj, tuti... nézd meg a száját, tiszta seb - még meg is borzongok, mert ezen a téren én nagyon finnyás vagyok, és tuti, hogy zsebkendővel se nyúlnék hozzá.
- De van benne kép is ugye? Kérlek, mondd, hogy van benne kép, mert én nem... nekem ez nem. Én nem tudok sokáig koncentrálni, a betűk is csúszkálni kezdenek, vagy elmaradnak... a suli egy magamfajtának kész Survivor - és még fel se nyitottam, de úgy nyögök, mint akinek már minden tagja elgémberedett.
Persze közben megbeszélem magammal, hogy ez fontos, és lemeccselem, hogy márpedig nem fognak ki rajtam. Még ha nehéz is. Piszok nehéz. Meg a könyv is.
A harmadik oldalnál, már rám tör az ásítás, és azon kezdek gondolkodni, hogy vajon ennek a fószernak milyen nője lehetett, mikor elém csapódik az újság.
- A francba a könyvvel, muta - kapok utána, mint az ember a vízért, aki heteket bolyongott a sivatagban. Aztán visszább veszek, lábammal kitolom a széket, hogy a levitás is le tudjon ülni, és úgy nézem az újságot.
- Meghalnék, ha lenne benne pletyi anyuról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873392#post873392][b]Song Jiyun - 2024.02.08. 15:04[/b][/url]

- Bo… Bocsánat - ismételte meg magát fejének enyhe leharapása után, szemeit is lesütve. Reménytelen ez a lány. Állandóan abban a tudatban van apja miatt, hogy ő a felelős mások káráért. Kezeivel kezdett babrálni, hiszen mi mást mondhatna? Semmi más nem jutott eszébe a bocsánatkérésen kívül, csak ácsorgott, mint egy szőnyeg szélére állított kisgyerek a könnyeivel küszködve.
- És… az jó telefon? Egyszer olvastam a mugli készülékekről és lenyűgöző, mennyire jól tudják helyettesíteni a mágiát a maguk kis kütyüikkel. Amíg mi baglyokat küldünk egy-egy level kézbesítésére, addig ők megbűvölt műanyagokon keresztül dobnak e-maileket és pillanatok alatt jön is rá a válasz. Briliáns  - őszinte áhítattal csóválta meg a fejét - Persze. - amennyiben Zsanna elkészíti a felajánlott selfie-t, úgy Jiyun közelebb húzódik hozzá és jobb kezével peace jelet mutatva a telefonra pillantott mosolyogva. Fogalma sincs, hogy festhet a képen, biztos jól sikerült, ha ennyire dicsérte készülékét az eridonos.
- Hol? - látványosan fordult az említett fiú irányába, valóban sebes volt az ajka, mire a koreai lány arcát kezeibe temette. Elszégyellte magát, amiért fejben elhúzta az ajkait is és félt, nem-e csinálta meg a valóságban önmagáról megfeledkezve.
- Nem lehet… Nem lehet, hogy csak rágja a száját? - susmutolta szinte füstölő fejjel két tenyerébe dünnyögve. Mi van, ha mégsem herpesz csak a vizsgaidőszak közeledtével így vezette le szorongását? El kell keserítselek, Jiyun, de egy szétrágott száj nem ilyen.
- Ne aggódj - mosolyodott el, miután visszanyerte szívét a herpeszes fiú láttán -  Majd én segítek. Tényleg nincsenek benne képek, de ismerem a könyvet és le tudom diktálni a lényegét - azzal megsimogatta óvatosan Zsanna vállát, mielőtt otthagyta. Kíváncsi volt, mennyire jut egyedül s csak az járt a fejében, vajon mire utalhatott a "magamfajta" szó alatt. Jiyun első gondolata a tanulási nehézséggel volt kapcsolatos, mert az logikus válasz lenne, de úgyis megtudja, ha esetleg elmondja neki egyszer a kis piros.
Barátságos mosollyal tért vissza hozzá, kezei közt a magazinnal. Kikerekedett szemekkel leste, ahogy hevesen kikapta kezeiből az Edictumot, majd óvatos mozdulatokkal leült mellé. Akkor sztornó a tanulás, vette.
- Anyukádról? Ő valami híresség? - őszinte kíváncsisággal tette fel a kérdést, míg szemei előtt pörögtek a lapok. Vajon ismerheti a nő nevét? Ő is biztos olyan csinos, mint a lánya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=873442#post873442][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.09. 20:05[/b][/url]

- Jiyun. Ne. Kérj. Folyton. Bocsánatot... - torpanok meg, és nagyot szusszantva nézek fel rá. Merthogy. Fel kell. Ez van.
- Az, hogy valaki seggfej, nem a te hibád. És biztos vagyok benne, hogy még csak nem is szándékosan sértett meg, de... megsértett. Ki kell állnod magadért, mert majd jön valaki, aki szándékosan teszi, te meg bocsánatot kérsz, és szépen beléd törli a talpát. Érted, mire gondolok? - mert hogy az apám most még büszke is lenne rám. Megfogom a kezeit, csakhogy fejezze be, mert... nem mondom, hogy nem éreztem magam így... még nagyon régen, de... nem éri meg.
- Nincs a világon senki, aki ki fog állni melletted. Azt magadnak kell magadért, főleg ha auror akarsz lenni. Hogy fogsz majd szembe nézni a rossz fiúkkal? Megemelik a hangjukat, te meg lesütöd a szemed? - rázom meg a fejem rosszallón. Jó, nem egy rövid folyamat ez, de... miért van egy olyan érzésem, hogy ezt még nem említették a levitás lánynak? Sebaj. Majd én.
- Hmmm... ha engem kérdezel igen. Stabil a procija, és... megfelel az igényemnek, de ha egy androidost kérdezel, szerinte szar... - megvonom a vállam. Az Iphoneba még sose csalódtam, most is kiveszem a zsebemből, csak hogy megmutatva a legkáprázatosabb mosolyom, ellőjem azt a szelfit.
- Nézd? És ez csak natúr, semmi filter - a kép persze tökéletes. Nem is vagyok híve annak, hogy még tízszer ismételjük meg, mire úgy áll a hajam, ahogy kell.
- Az a titka... hogy mindig tökéletesen kell kinézni, és így nem kell fél órákat elcseszni egy nyamvadt képpel - hangomon is hallatszik, teljesen elégedett vagyok, na meg az is, hogy nem ma jöttem erre rá.
- Kitehetem instára? Ez tényleg nagyon jó lett - nézek rá hatalmas szemekkel, még a pilláim is megrebegtetem, esküszöm.
Aztán az életkedvem is elmegy, ahogy meglátom a srácot.
- Nem... az a srác körülbelül csak a mi bugyinkban nem járt még.... hát... az enyémben már nem is fog - én leplezetlenül bámulom, miközben Jiyunnak suttogok. Igazából az se zavar, hogy rám néz. Az undor az arcomról nem tűnik el, csak... talán egy icipicit feltűnőbb lesz.
- Brr.. menjünk - hagyom is, hogy látványosan kirázzon a hideg. Viszont elégtételt érzek, mert ne tegye már büntetlenül.
- Jóóó, köszönöm. Tényleg cuki vagy - csillogó szemekkel nézek rá. Alig várom már, hogy bemutassam apunak. Biztos odalesz, hogy találtam egy normális barátot. Túl normális barátot...
Azért teszek egy kísérletet, de csak a büszkeségem miatt. Nem bírnám lenyelni, hogy meg se próbálom, de hamar elunom, és csak arra tudok gondolni, milyen cuccot használt a navinés lány, amiért a srácnak ilyen a szája. Jiyun megint megment az újsággal, amit most előtérbe is helyezek.
- Ez már tök régi... lehet nem is éltem még - az meg mindig annyira izgi. Sokáig nem jutok azonban, megakad a szemem a neven.
- Aaahw, az Owen annyira szép név. Miért nem szaladgálnak inkább Owenek, Justinok helyett? - fontos kérdések ezek ám.
- Hát... nem... nem tudom, idejárt... sokan utálták. Aztán modell lett - párat nyomok csak a telefonomon, és már Jiyun elé is rakom, a képen anyámmal.
- Igen, nem látszik rajta, hogy szült - mosolyodok el tök büszkén rá. Furcsa a kapcsolatunk, néha nagyon utálom, de néha meg nagyon szeretem.