Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=720524#post720524][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.04.14. 22:57[/b][/url]

Annyira megszokta már az állandó fáradtságot, hogy szinte már nem is emlékszik arra, milyen kipihentnek lenni. Fogalma sincs, mikor aludt ehhez eleget utoljára, tekintve, hogy az álmait kerülni igyekszik, ha pedig az mégsem sikerül, akkor előbb-utóbb úgyis felébred, méghozzá cseppet sem pihenten. Kezét zsebre dugva olyan komótosan sétál a folyosón, mintha az egész világ ura ő lenne ebben a pillanatban és fel sem merülne a lehetősége, hogy esetleg belefuthat egy álmatlan prefektusba vagy tanárba. Még a pletykás portrék előtt sem hajlandó osonni, csak úgy tesz, mint aki észre sem veszi őket. Azt hihetné az ember, hogy éppen alva jár, vagy valami olyasmi, ahogy leragadni igyekvő szemhéjakkal baktat előre a vakvilágba. Lilla lépteit követi tulajdonképpen, amíg csak el nem jutnak a pincéből egészen a könyvtárig.
- Sokat olvasol álmokról? - kérdezi, amint becsukja maguk mögött a helyiség ajtaját, egy pillanatra még neki is támaszkodik, majd nagyot ásít és nyújtózik egyet. Éberebb ettől sem lesz, a tagjainak azonban mégis jólesik a mozdulat.
- Tulajdonképpen miért érdekelnek annyira? - tesz fel újabb kérdést. Tenyerét végighúzza rövid haján, aztán ismét zsebébe mélyeszti a kezeit, amíg el nem jutnak a megfelelő polcig.
- Te is pszochológiára készülsz netán vagy mi? - dünnyög megállva a könyvek sora előtt, majd előhúzza a pálcáját, hogy lumost idézzen vele, elolvasva aztán a könyvek gerincén álló címeket a mágikus fény segítségével. - Állítólag közük van a tudatalattihoz, de ha ez igaz, akkor az nagyon borzalmas zuga lehet az agyamnak. Szóval... nocsak, álmoskönyv. - Leveszi a kötetet, majd fellapozza az sz betűnél. - Nincs is benne szörny. Nemáár. Te találtál már valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=720902#post720902][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.04.18. 00:49[/b][/url]

Az embert nem érdeklik csak úgy önmagukért az álmok, ez a véleménye az eddigi tapasztalatai alapján. Vagy valamit kutatnak azok, akikkel eddig találkozott, például pszichológusok vagy egyszerűen álomfejtésből akarnak roppant naívan megélni, vagy valami fura van az álmaikban, amitől szabadulni szeretnének, vagy ha szabadulni nem is, de legalább megérteni akarják, miért van valami úgy, ahogy. Még a Herzbergben találkozott valakivel, akit azért érdekelt az egész, mert volt egy fura visszatérő álma egy piros lufiról. Sajnos vagy sem, nem bírta egészen komolyan venni, úgyhogy nem sikerült megtudni, jutott-e valamire az az illető aztán ezzel kapcsolatban. Az első kérdésére Lilla fel sem figyel, csak a második hallatán csapja össze hirtelen az éppen kezében tartott könyvet és ad választ.
- Aha - dünnyögi. Már mindent ért. Ez esetben az álom ihletforrás, azazhogy eszköz, tehát Lillát sem önmagukért érdeklik. A további információ is csupán ezt a meglátását támasztja alá, de azért száját elhúzva pillant a lányra.
- Szar ügy - állapítja meg velősen a rémálmokat illetően. Ha valaki, hát ő aztán teljes joggal mondhatja, úgy érzi, és különben is. A rémálom az valami borzalom. Ezt úgy is tudhatja bárki, hogy nem él együtt vele. Levesz egy kötetet a polcról, de egyelőre csak a borítóját nézi meg, ujját végighúzza a gerincén, majd csak azután csapja fel tartalomjegyzéknél, majd találomra lapoz tovább.
- Nézd csak, itt... honnan tudhatjuk, hogy álmodunk... - mutatja, amint megakad a szeme ezen a mondaton éppenséggel az egyik oldal alján. Az újabb kérdés hallatán felpillant, majd gondolatban utánaszámol, mikor is halt meg az anyja. Nem sokkal azután jelentek meg a szörnyek. Ujjait is mozdítja, ahogy az éveket számlálja, de csak hangtalanul teszi egyelőre.
- Öt éve - böki ki végül. - Előtte is voltak kék foltjaim, ha leestem álmomban valahonnan, de a szörnyek öt éve jelentek meg először, és el ne mondd senkinek, de néha attól tartok, hogy egyszer ide is követni fognak és itt lesznek akkor is, ha ébren vagyok. Néha mondjuk már nem vagyok biztos benne, hogy épp álmodok-e vagy ébren vagyok. De nézd már, ez lehet, hogy hasznos - tér vissza az iménti témához, a lány orra elé tartva a könyvet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=722483#post722483][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.05.06. 14:49[/b][/url]

Szemernyi időre döbbenten nézi a mosolyt a lány arcán, ahogy az szélesedni kezd, mielőtt még visszaszelídülne egy haloványabb változattá. Kissé összeszűkül a szeme, két szemöldöke között pedig ráncot rajzol ez a pillanatnyi meglepettség és értetlenség, mielőtt még egy vállvonással elengedné az egészet. Nem egyszerű eset a lány sem. Más mostanra már hosszas magyarázkodásnál tartana, vagy éppen arról kapna kioktatást, hogy így aztán nem illik beszélni, pedig hát mi mást lehet erre mondani? Kezdje el sajnálni, szánakozzon rajta, aggódjon, hogy jaj te jó ég, hát ez micsoda dolog már, és ugyan különben is... ez nem ő. Ő pontosan tudja, milyen a rémálmokkal együtt élni, és éppen ezért sincs értelme többnek eme lakonikus megállapításnál szerény véleménye szerint. Inkább vissza is tér a tartalomjegyzék böngészéséhez, hiszen az fontosabb, mint ezen a kérdésen lamentálni, és egész megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a lány a tudtára adja, hogy ez az a könyv. Fordítja kicsit a könyvet, hogy mindketten rálássanak, és bizonyára a fáradtság tehet róla, hogy miközben megoldást igyekeznek találni, nagyon is őszintén válaszol a kérdésre, olyan mértékben nyílva meg, mint évek óta senkinek, még a nővérének sem. Szinte már el is felejtette, hogyan kell őszintének lenni, és kimondani, mi nyomasztja, egy pillanatra még meg is retten tőle, hogy micsoda komoly titkot adott ezzel a lány kezébe, de végtére is úgyis ismeri már az álmait. Ott járt bennük, csak még azt nem tudja, hogyan került oda és miért.
- Kösz - mormogja vállait kissé behúzva azért, és már vissza is térne a könyvhöz, ám még eszébe jut, hogy ha már itt tartanak, miért is ne kérdezhetne. Neki megvannak a szörnyei, és Lilla látta is őket, de azt nem tudja, hogy őt mi is tartja rettegésben, ha az álmok földjén jár.
- Te miket szoktál álmodni? - kérdez rá végül, csak ezt követően futja át a valóságtesztekről szóló részt. Hümmögve olvasgat. Érdekes.
- Az egyetlen bajom, hogy ehhez álmodni is kell - jelenti ki hatalmas sóhajjal. - És ha te is benne leszel... szóval ahhoz, hogy ott legyél, azt hiszem, éjszaka kellene aludnom, nem valamikor óra közben, amikor már nem tudom nyitva tartani a szemem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=723778#post723778][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.05.22. 22:20[/b][/url]

Valószerűtlenül könnyen jönnek a szájára a szavak, szinte már álomszerűnek is mondhatná, ha emlékezne még arra, milyen is egy kellemes, ködös álom, ahol minden a helyén van, talán jobban is a kelleténél, és nem menekül éppen valami elől egy félelemmel és rettegéssel átitatott szürke köztes világban. Csakhogy nem emlékszik már ilyen álmokra, évek óta nem volt hozzájuk szerencséje, így mindössze hihetetlennek képes titulálni az egész pillanatot, amelyben gondolkodás nélkül enged betekintést a lánynak lelke mélyére. Nem szokása felfedni a félelmeit, de általában még azt sem, hogy ismer még érzéseket, nem csupán valami szoborszerű merevségbe dermedt szemlélője a világban zajló eseményeknek mindenféle reakció híján. Dehogy. Csak éppen jó mélyre száműzi magában mindezt, és ezzel egyidejűleg az embereket is távol tartani igyekszik magától. Minél kevesebb az esélye, hogy közelebb kerül hozzá bárki is, annál biztosabb, hogy nem kell újra átélnie mindazt, mint amikor évekkel ezelőtt elveszítette az anyját. Hirtelen megretten a tudattól, hogy Lillának most mégis felfedett valamit az igazán emberi valójából, és különben is, a lány részese az álmainak. Különösen ijesztőnek tetszik a lehetőség, hogy esetleg ismételten szembesülhet mindazzal a kellemetlen, égető, fájó, maró kavalkádjával az érzéseknek, ami akkor, évekkel ezelőtt zúdult rá teljes hirtelenséggel, ilyenné formálva őt szép lassan, hát igyekszik inkább a könyvre terelni a figyelmét és megoldást találni a jelen helyzetre. Akkor talán Lilla is kikerül az álmaiból, nem kell már tartania tőle, hogy esetleg éppen ő okozná a vesztét, mert ki tudja, mire képesek az álmai, amiről még nem tud, meg egyáltalán mire képes ő. Csakhogy akarja-e, hogy ez teljes mértékben megszűnjön? Mégiscsak megkönnyebbülést hozott az, hogy elmondta mitől is fél hosszú ideje, bármennyire is nem szeretné bevallani. Hülyeség, dönti el végül, határozottan utasítva rendre saját magát, kényszerítve szinte, hogy a sorokra figyeljen a könyv lapjain. Minden más mellékes csupán, fölösleges időpocsékolás foglalkozni tehát vele.
- Akkor miért a barátod? - kérdez vissza kurtán, meglehetősen értetlenül, mégis valahogy ítéletnek hangzik szájából a kérdés. Miért? Az ilyen nem barát. Ott van a ki nem mondott gondolat a szavak mögött. Ez inkább mumus.
- Nemt'om. Megpróbálom - közli megvonva a vállát. Tulajdonképpen nem is nagyon látja, mi más választása lenne, leginkább csak igyekszik visszabújni a kis burkába, de nem éppen sok sikerrel. Meglazult az egész konstrukció, legalábbis ami a lányt illeti. Hatalmasat sóhajt, és ez a sóhaj már inkább holmi halálhörgésre is emlékeztetheti az embert, ahogy enyhén gurgulázó hanggal társulva szakad fel a torkából, majd megdörzsöli az orrnyergét, aztán Lillára pillant.
- Remélem, mert most csak az jut eszembe, hogy mi van, ha egyszer tényleg bántanak téged is a lények. Fogalmam sincs, mire lehetnek még képesek az álmaim - dünnyögi tudomásul véve, hogy kár már megpróbálni is tovább játszani az önként választott szerepet, hiszen itt ezen a ponton nem tud már hiteles lenni. Vállat von csak úgy magának, aztán a könyvet becsukva leül a földre hátát a polcnak vetve. - Miért segítesz nekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=723830#post723830][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.05.23. 21:38[/b][/url]

- Mhm - dünnyögi megtartva magának minden elcsépelt okosságot ezzel kapcsolatban. Lilla nagylány már, csak el tudja dönteni, hogy akitől fél, az aligha a barátja, és különben sincs ehhez neki annál több köze, hogy most valami hihetetlenül furcsa, már-már szürreális pillanat eredményeként megosztottak egymással néhány apró, eddig még feltehetőleg soha ki nem mondott részletet. Legalábbis az ő részéről határozottan pozitív, hogy senki más nincs a megosztott kis titok birtokában. Csakhogy ez úgyis a múlté lesz, amint megoldódott ez az egész álom-mizéria, mert szinte biztos benne, hogy azzal majd úgyis kikerül a lány is álmaiból. Mindenképp reméli. Nincs szüksége arra, hogy mások testi vagy lelki épségét kelljen felügyelnie, nehogy éppen az álmai miatt essen bántódásuk, különösen, hogy azzal még ő maga is megégetheti magát. Náh, ez hiányzik a legkevésbé. Megoldás kell, lehetőleg minél hamarabb, mielőtt még túlságosan megkedvelné és közel engedné a lányt például, további titkokat fedve fel, mert annak sose lesz jó vége. Soha. Koncentrál is a könyvre egy ideig, ám valahogy nem sikerül kellőképpen figyelnie. Bizonyára csak a fáradtság az oka, az az állandó kimerültség, ami miatt kihívás, hogy olyan legyen, mint bármelyik normális ember. De végtére is, sose volt ő amúgy se az. Mindegy is.
- Csak azt ne mondd, hogy majd megszelídíted a démonaimat, jó? Az annyira elcsépelt lenne, mint valami zs kategóriás amerikai film - szólal meg jobb kezét félig felemelve, mutatóujját enyhén behajlítva tartva el a többi ujjától, mintha figyelmeztetni akarná a lányt, hogy vegye csak komolyan ezt a kijelentést, csak valahogy mégis fölöslegesnek érezné a mozdulatot vagy túl fáradt lenne a teljes kivitelezéshez. Hamar le is engedi a kezét, engedve, hogy elvegye tőle Lilla a könyvet, hunyorogva igyekezve behatárolni a sziluettjét a sötétben.
- Neked rám? Haha... - horkan fel. - Hát esetleg megkergethetem én a változatosság kedvéért a barátodat egy folyosón - közli némi szarkazmussal, hiszen ötlete sincs, mi másban tudna segíteni. Meg különben is. Ez kicsit olyan horoszkópba illő okosságnak hangzik számára, de ezt inkább nem mondja ki, csak egyszerűen lenyeli. Hihetőbb, hogy valami fura bolygóegyüttállás, vagy még inkább a birtokon szabadon áramló túlzott mértékű tette lehetővé az egészet, de akármi is a magyarázat, ebben már ketten vannak. Feltápászkodik lassan.
- Menjünk, mielőtt valaki rajtakap. Még egy hónapot ki kell bírnom anélkül, hogy kirúgnának - dünnyögi végül, aztán a lovagiasság látszatát is mellőzve zsebre dugja a kezeit ahelyett, hogy felsegítené esetleg a lányt, éppen csak bevárja, és a nyomában baktatva kisétál a könyvtárból, vissza a sokkalta biztonságosabb alagsori hálókörletbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=854609#post854609][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.18. 22:45[/b][/url]

Erdődy Hella

Nem a könyvtár mondható a természetes életterének, bár azért olvas ő, csak éppen jobban szereti ezt az elfoglaltságot emberektől mentesen, magányosan, csendben művelni. A könyvtárban azért tette mégis tiszteletét ezúttal, mert szeretné kissé jobban beleásni magát a gemmológia rejtélyeibe, és a tanárnő levélben ezt javasolta első találkozásra alkalmas helyszínnek. Talán olvasnivalót szeretne ajánlani. Kiderül majd, ha megérkezett, addig Álmos nem töpreng ilyesmiken fölöslegesen. A Minisztériumból érkezett egyenesen ide, amit mindössze abból állapíthat meg a gondos megfigyelő, hogy a megszokott bőrkabát helyett egy kissé gyűrött fekete talárt visel az egyébként mit sem változó örökzöld összeállítás - térdnél szakadt farmer, póló és szárközépig érő bakancs. Táskáját lazán vállára vetve sétál be a könyvtárba, és addig is, amíg a tanárnő megérkezne, még gyorsan rákérdez, hogy magántanulóként is biztos szerepel-e a nyilvántartásban, hiszen az fontos, ha könyvet kölcsönözne. Ezt letudva pedig megkeresi a drágaköveknek és azok tanulmányozásának szentelt polcokat. Táskáját a földre eresztve le is vesz egy könyvet, majd a szemközti polcnak döntve a vállát ki is nyitja. Még mindig nem sikerült kitalálnia, milyen kő van a gyűrűben, amelyet múltkor áthozott az álmából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855302#post855302][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.27. 21:39[/b][/url]

Erdődy Hella

A polcról kiválasztott kötetet bal tenyerén egyensúlyozza, gerince éppen a tenyere közepén fekszik, ujjait pedig úgy tárja szét, hogy megtartsák a borítót is. Jobbját eközben lazán tartja a könyv fölé, mutatóujja hegyét a következő lap felső sarka alá csúsztatva, hogy majd könnyedén fordíthassa át. Arcára érdeklődés és kíváncsiság elegye ül ki, ahogy tekintetével végigfutja a sorokat, bár egyelőre ez csak holmi történeti bevezető. A lényeg - a kövek ismerete és vizsgálata - jobban érdekli azért ennél, sokkal jobban. A nevét hallva felpillant, futó pillantással bizonyosodva meg róla, hogy még mindig a könyvtárban van, a nő előtte pedig a gemmológia tanár lehet. Majdhogynem unott lesz az arckifejezése, bár az urazásra azért kurtán felhorkan. Mostanában csupa érdekes megnevezést alkalmaznak rá, kinek ifjú, kinek úr. Számára ezek végletek. Ő egyszerűen csak Álmos. Na meg Vladislav, teszi hozzá gondolatban, de azt a nevet meghagyta Adelinának, másokkal inkább nem osztja meg. A nő fekete ruháiról is ő jut eszébe, habár a különbséget is azonnal érzékeli. Az a nő, akibe az éjszakai beszélgetések közepette beleszeretett, más, és bár eszébe jut sok mindenről és mindenkiről, mégsem tudja igazán senkihez és semmihez hasonlítani, és valljuk be, nem is akarja. Arcára azért lágy, szinte már ábrándos mosolyt rajzol akaratlanul is a gondolat, egy pillanatra felfedve belőle valamit, amit általában nem hajlandó megmutatni csak úgy. Amint erre ráébred, azonnal vissza is tér arcára az unott, némileg mogorva ábrázat.  
- Helló - köszön végre kurtán, biccentve hozzá, és összecsapja a még tenyerén nyitva fekvő könyvet.
- Tökéletes lesz az Álmos, vagy az Ohridszki, amelyik jólesik - válaszolja, mindkettőre hallgat, ezt pedig jobb tisztázni az elején, még mielőtt a végén valami olyat bökne oda, hogy egy életre megsérti vele a tanárnőt. Messziről lerí róla, hogy karót nyelt. - Erdődy tanárnő, ha nem tévedek. Szóval, ereklyekutatást és átoktörést tanulok, és kifejezetten érdekelne a gemmológia. Meg az ereklyék és varázstárgyak. A minisztériumnak bűvölök képességkorlátozó tárgyakat, szóval tudok egyet s mást, de a kövekről valahogy mégsem eleget - osztja meg viszonylag hosszan, bár ahhoz mérten még mindig tömören, amit a levélben nem tisztázott. - A szabadidőmben pedig ékszereket készítek főként, tökéletes mag hozzájuk sok drágakő, azt gondolom - teszi hozzá rövid szünet után. Azt egyelőre megtartja magát, hogy egyébként valami olyan után is kutat, amely segíthet egy ember és egy vámpír fundamentális különbözőségét valamiképpen áthidalni. Az maradjon még az ő titka egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855610#post855610][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.01. 23:22[/b][/url]

Erdődy Hella

Sejti, hogy a vezetékneve fog nyerni. Olyan a nő, mint a volt Durmstrang tanárai, ugyanaz a távolságtartás árad belőle némi felsőbbrendűséggel vegyesen, de ez a legkevésbé sem hajtja meg. Neki mindez abszolút mellékes dolog, semmi jelentősége. Nemes egyszerűséggel ignorálja. Inkább a lényegre koncentrál, ami jelen esetben a gemmológia. A könyvet a megfelelő polc felé emeli egy határozott mozdulattal, majd el is engedi, hogy egy intéssel küldje helyére a polc vonzáskörében már lebegő kötetet.
- A spiritualitás nem az én műfajom. A tények érdekelnek - válaszolja tömören, némi homlokráncolást követően, amibe szemöldöke is bekapcsolódik rövid időre. Nem igazán érti, honnan jön a gondolat, hogy érdekelné a spirituális vonzata a köveknek. Arra semmi szüksége sem az ereklyék, se a varázstárgyak esetében. Még az ékszereknél is vagy azért használja a köveket, mert szépek, vagy mert az ékszer egyben varázstárgy is és magra van szüksége hozzá. Helyet foglal közben az egyik egészen kényelmes széken az asztal túloldalán, amely felé a tanárnő int, majd a szék támlájára akasztva táskáját előhúz belőle egy vaskos jegyzetfüzetet. Írása mások számára talán meglepően tiszta, olyan emberé, aki rajzolja a betűket. A füzet borítójához rögzített bőrszíj alól a ceruzát is kiszabadítja, hogy ujjai között forgatva szabad kezével belelapozzon a füzetbe.
- Akad néhány, de felírtam mindent amúgy is. Szóval... van biztos módszer arra, hogyan tudom megállapítani, hogy egy kő milyen kő is pontosan? - kérdezi, de amint kimondja a kérdést, rájön, hogy ez így azért hülyén is hangzik kicsit, főleg a további részletek nélkül. Szája szélét kezdi rágni, beletúr a hajába, aztán sóhajt egyet. Muszáj lesz, úgy érzi, különben nem lesz érthető, miről is beszél. - Tudom, könyvek... de elárulhatok egy titkot? Itt marad? - kérdezi meg végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856096#post856096][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.08. 15:29[/b][/url]

Erdődy Hella

Bólint néhányat, tudomásul véve a választ. Az nagyszerű, ha a tényekből sok van, mert ő éppen ezért van itt, és ha már arra bátorítják, hogy tegye fel a kérdéseit, fel is teszi az elsőt. Talán nem ez a legfontosabb, de ez foglalkoztatja a leginkább jelen pillanatban, mivel képtelen rájönni, milyen kő van a gyűrűben, amiről álmodott már néhányszor. Hogy ki kinek vág aztán szavába, jó kérdés, hiszen ő be sem fejezte a kérdését, amire a nő tömör választ is ad közben, de igazán nem zavarják ilyen apróságok. Különösebben az sem érdekelné, ha a nő esetleg szóvá tenné, hiszen mihez kezd vele? Beállítja a sarokba? Mivel azonban szóvá sem teszi, megoldandó probléma sincs igazából. Ennek fényében folytatja inkább, amit elkezdett elmondani. Arra is rájön közben, hogy kénytelen lesz beszélni az egyik titkáról. Na nem mintha különösebben titok lenne bármi, amit már a minisztérium tud, mégsem szereti megosztani csak úgy mindenkivel. Kurtán bólint a kapott válasz hallatán, majd száját ösztönösen húzza el, nem szívvel-lélekkel beszél, eddig csak Adelinának mesélt erről szívesen.
- Van egy állítólag nagyon ritka képességem. Át tudok hozni dolgokat az álmaimból. Nem mindent, de van, amit sikerül - fogja olyan rövidre a mondandóját, amilyen rövidre csak tudja. Nem látja szükségét, hogy különösebben taglalja a zúzódásokat, vagy éppen az egész határait, amit eddig sikerült felfedezni. - Általában sosem hozom át ugyanazt kétszer, de most... egyetlen tárgyat már többször is áthoztam, egy gyűrű. Bronzból van a foglalata, abban biztos vagyok, de nem tudom megállapítani, milyen kő van benne. Sötétszürke, már majdnem fekete. Kicsit a holdra emlékeztet - folytatja aztán pillanatnyi szünet után, közben előre hajolva az asztal fölött, kicsit már görnyed is. Fontos lenne kideríteni, ilyen nagyon még semmiről nem remélte, hogy talán nem zsákutca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856530#post856530][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.13. 15:13[/b][/url]

Erdődy Hella

Kénytelen elmesélni a nőnek, mire is képes, hiszen a gyűrűt nem véletlen nem tudja megmutatni ebben a pillanatban. Azt pedig csak reméli, hogy a követ benne nem a képzelete alkotta. Hella így egyike lesz azon keveseknek - és egy kezén meg tudja számolni, mennyire is kevesen tartoznak ebbe a kis csoportba -, akiknek önként vagy éppen kényszerűségből, de mesélt. Bólint a kérdésre válaszul, minek erre még szót is pazarolni. Szerény véleménye szerint már egészen sokat beszélt ahhoz, hogy abból egyértelmű legyen, szeretné tudni, van-e ilyen kő, és ha van, akkor az milyen kő is pontosan. Ő is utánajár, ha kap hozzá irányt, de úgy tűnik, hogy a nő feladatának tekinti, hogy ő legyen az, aki megadja a választ. Ám legyen. Nem fog ezen a ponton az útjába állni, egyébként is hosszú távon szeretne még tanulni tőle, ha már úgy tudja, bőven van, amit taníthat neki karót nyelt oktatója.
- Nincs, de ha egyeztetünk egy időpontot, meg tudom oldani, hogy megmutassam - válaszolja néhány pillanatnyi gondolkodást követően, amíg az asztal egy pontjára bámul maga előtt, azt fontolgatva, hogy előfordult már az is, hogy valami egy napig is kibírta a birtokon kívül, mielőtt megszűnt volna létezni. Nem tudja még pontosan, hogy az álomszövet hogyan is működik és létezik pontosan, éppen ezért ígérni nem ígérne, ám ha szerencséje van, akkor jól időzítve talán sikerül ezt megoldani anélkül, hogy be kellene engednie az Ohridszki-birtokra bárkit is, akivel a kapcsolata bizalmasnak még jóindulattal sem mondható. Megjegyzi azért magának a larvikit nevét.
- De beszélhetünk arról addig is, hogyan lehet pontosan megállapítani a kő fajtáját, a következő alkalomra pedig elhozom a gyűrűt - jelenti ki. Három példányból egyet könnyedén feláldozhat, mert bár minimális eltérések akadnak közöttük, a kő mindegyikben ugyanolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=857029#post857029][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.12.02. 19:49[/b][/url]

Erdődy Hella

- Nehéz kiválasztani a megfelelő karót? - teszi fel a kérdést, miután fél pillanatig összeszűkült szemmel vizslatja a nőt. Mintha az ő ideje nem lenne értékes. Ha valami, hát a sznobság árad a nőből.
- Kedves tanárnő, csak egy szóra hadd térjek el a témától...  ne tegyünk úgy, mintha tobzódnának a gemmológia iránt érdeklődő diákok és végeláthatatlan várólistáról kellett volna kiválasztani a nevem. Ettől még állítom, hogy méltatlanul mellőzött tudomány, és azért kerestem fel önt, mert egyrészt valóban érdekel, másrészt pedig még a minisztériumban is Önt ajánlották. Nem vitatom, hogy sokat tud, én pedig tanulni szeretnék, de nyugodtan le lehet szállni a magas seprűről, mert az én időm is értékes, és ha egy mód van rá, inkább mellőzném a faszméregetést, már bocsánat, mert semmi értelme - közli mindenféle kertelés nélkül, ültében kicsit előbbre hajolva, alkarjára támaszkodva. Neki ez már nem egy a kötelező tárgyak közül, ahol esetleg elalszik az órán.
- Az sajnálatos tény, hogy az álmaim szövete tartósabb a családi birtokon, és legfeljebb pár napig bírja azon kívül, bár elképzelhetőnek tartom, hogy itt az iskola körül is elég sok varázslatot használtak már ahhoz, hogy hasonló legyen a mana koncentrációja. Megoldom, hogy lássa a gyűrűt, de a tanulmányi kirándulásokat felejtsük el, amíg úgy kezel, mint egy pisis alsóst, akit még esetleg a bukás ígéretével is be lehet fenyíteni - fejezi be a mondandóját, pontot téve a kijelentés végére. Megfordult a fejében, hogy csak fogja a táskáját, kikölcsönzi a könyvet, aminek nekikezdett már várakozás közben, és egyszerűen elsétál.
- Szóval... ha meg tudunk egyezni némi kölcsönös tiszteletről, akkor továbbra is nagyon szívesen tanulnék öntől gemmológiát, mert érdekel, és mert nagyra tartom a tudását - szólal meg újra néhány pillanattal később, már hátradőlve a székén, de karját még mindig összefonva a mellkasa előtt. Végül kézbe veszi a tollát, és bár igazán hagyhatná jegyzetelni azt magától is, inkább ő jegyez fel a vaskos jegyzetfüzetébe mindent, amit a nő mond, ha még nem kapta össze a dolgait és sétált ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=857410#post857410][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.12.16. 22:01[/b][/url]

Erdődy Hella

Nem kíméli a nőt, noha nem kiabál, csupán meglehetősen nyomatékosan közli vele, mit is gondol. Nem igazán izgatja, hogy esetleg elmenekül-e a nő, elvégre a maga részéről biztos benne, hogy igaza van. Fel sem merül benne, hogy másképp lenne, elvégre az ő ideje is értékes. Szinte már elismeréssel nyugtázza azért, hogy nem kap sem magyarázkodást válaszul, se sarkon nem fordul sértetten a nő, inkább méltósággal tűri, és egy biccentéssel nyugtázza az egészet. Nagyszerű. Ha ez azt jelenti, hogy egy lapon vannak, akkor még a végén tényleg kiérdemli a tiszteletet is, az ugyanis Álmos véleménye szerint nem jár sem korra, sem névre, érdem kérdése. Csendben jegyzetel, ha már odáig is elérnek, amiért pontosan itt vannak, és választ kap a kérdésére. Szinte már műgonddal rajzolja a betűket a papírra, hiába telne pusztán egy intésébe, hogy a toll megoldja helyette mindezt. Szeret írni, jegyzetelni, így igazán gyorsan raktározza el a szükséges információkat. Felpillant a lapról a tanárnőre a privát labor említésére, ajkát féloldalas mosolyra húzva. A szeme azonban változatlan marad, s ebből sejthető, hogy ez csak gesztus, nem őszinte öröm. Nem tudja még azért, pontosan hogyan is viszonyuljon Hellához. Nem barátok. Talán soha nem is lesznek. Látja, hogy komolyan veszi az oktatást, ami bizonyára nem csak a kötelessége, hanem inkább a hivatása.
- Oké - válaszolja röviden, tömören. Nem tudja megígérni, hogy kitart a kő egy napig, mert még nem kísérletezett ehhez kellőképpen eleget, azonban reméli, hogy mégis. Majd kipróbálja valami mással, hátha rájön, mitől és hogyan is függ ez az egész. Feljegyzi a refraktometriás mérést is a lupe és a mikroszkóp alá, majd hátradől a széken ültében.
- Aha. Kötelező olvasmány? - kérdezi az asztalon felhalmozódó kupacokat vizslatva. Szép kis adag, de hát ő meg szeret olvasni amúgy is, főleg, ha mindezt haza is viheti esetleg a könyvtáros jóváhagyásával. - Miért lett gemmológus?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860231#post860231][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.03.03. 21:18[/b][/url]

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Többet látott idén a könyvtárból, mint a korábban diákként itt töltött évek során. Sőt, gond nélkül hozzácsaphatja ehhez azt az évet is, amikor az iskola gondnokaként dolgozott, ugyanis akkor is csak szükség esetén tette itt tiszteletét. Idén ezzel szemben legalább heti egyszer megfordult itt, amiről leginkább Adelina tehet. Miatta vetette bele magát a gemmológia rejtelmeibe, Hella pedig a kezdeti súrlódások ellenére igazán remek tanárnak bizonyult. Az biztos, hogy a minisztériumban nem tévedtek, amikor őt javasolták neki, mint az egyik legjobb gemmológust a környéken. A tanév pedig egészen hamar eltelt, miközben megjelent egész rendszeresen itt vagy éppen a nő laboratóriumában, hogy a maga kissé szögletes, mufurc módján feltegye a kérdéseit, meg elsajátítsa mindazt a tudást, amit Hella megoszt vele. Ma már vizsgázni jött. Magabiztosan sétál be a könyvtárba, kezét nadrágja zsebébe mélyesztve, a pálcáját leszámítva nem is hozott egyebet. Megkeresi a megszokott asztalt, amelynél kivétel nélkül mindig ültek. Mondhatjuk, hogy azért ő legalábbis a megszokásai rabja tud lenni bizonyos dolgokban, ebben például mindenképpen, ugyanis roppant mód érdeklik az asztal környékén fellelhető könyvek. Jobb kezét kihúzva a zsebéből le is veszi az egyik kötetet, majd komótosan helyet foglalva az asztalnál belelapoz. Amíg megérkezik a tanárnő, talán még sikerül elolvasnia az egyik értekezést arról, hogy miért kedvelték a kínaiak olyan nagyon a jádekövet varázstárgyak készítéséhez, és pontosan milyen varázslatok megkötéséhez ideális ez a meglehetősen kellemes árnyalatú zöld kő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860364#post860364][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.03.06. 21:53[/b][/url]

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Csak a hangra pillant fel, egyébként észre sem vette volna a nőt, annyira belemerült a tanulmányba. Igazán érdekesre sikerült, talán ki is kölcsönzi a könyvet majd a vizsga után, most azonban először felpillant, majd becsukja a könyvet és az asztal szélére teszi, véletlenül sem vissza a polcra.
- Még a jádénál tartok, de eddig remek értekezés, majd a többit is elolvasom - válaszolja. Ez az utolsó vizsgája, utána rá fog érni egészen a következő tanévig. Figyeli, ahogyan a nő helyet foglal vele szemben, és bólint válaszul a kérdésre.
- Nem vagyok az az izgulós fajta, de igen, készültem - feleli. Nem egész éjszakai tanulásról mesélhet, mert igazság szerint ezt egyáltalán nem hagyta utolsó pillanatra. Évközben szívta magába a tudást, mint a szivacs, elvégre heti rendszerességgel találkozott Hellával és rendkívül érdekli is a téma, most csak átolvasta a jegyzeteit vizsgára való készülődés gyanánt. Érdeklődve nézi, ahogy a nő lassan kipakolja a medált az asztalra, majd a szerszámokat is odainti, sőt, még vízzel is szolgál. A kezdeti fura hozzáállásához mérten mostanra már egészen emberi, majdhogynem kedveli is, már amennyire az ember a tanárait kedvelni szokta.
- Meg kellene állapítanom, milyen kőből készült? - teszi fel a kérdést, igyekezve rájönni a még ki nem mondott feladatra. Nem kell ehhez Sherlocknak lenni, hiszen ismeri az előtte sorakozó szerszámokat. Ott még messze nem tart egyébként, hogy leírás alapján találja ki, milyen kőről van szó, mint a nő tette egy éve, de majd egyszer talán azt is megéri.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=861281#post861281][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.03.25. 15:47[/b][/url]

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Egyetértően bólint. Ugyanez érvényes a bűbájokkal és a varázstárgyakkal való munkára is, és noha volt időszak, amikor roppant lobbanékony volt, ezt mára legalább már sikerült kinőnie. Ez a viszonylag újdonsült higgadtság pedig időnként már-már apátiának, az érdeklődés hiányának is tekinthető, de aki ismeri, az a szemén láthatja, hogy erről szó sincs. A drágakövek például kifejezetten érdeklik, erről árulkodik hidegnek most egyáltalán nem mondható kék tekintetében a csillogás. Az nem igazán motiválja, hogy majd most megmutathatja, mit tud, hogy cserébe kapjon egy jegyet, sokkal inkább azért van itt, mert az elmúlt évben mégiscsak kialakult benne valamiféle tisztelet Hella és a tudása iránt, a rögös kezdet ellenére is.
- Aha - veszi tudomásul a feladatot a maga nem mindig udvarias módján, majd előrébb dől ültében és az asztalra könyököl. Végignéz a készleten, mielőtt elégedetten kunkorodna felfele a szája szeglete. Érdekesebb feladat lesz a medál vizsgálata.
- Nagyító, csipesz, cserélhető hegyű karctű meg a hegykészlet, sav és lúg - sorolja a dolgokat, mielőtt még kitérne arra, hogy mit mire is használ egy gemmológus. Magát meg ugyan még messze nem nevezné annak, az is kérdés, hogy lesz-e valaha is, tanoncnak azért talán nem utolsó. Állát tenyerébe támasztja, tekintetét a tárgyakra szegezi.
- A lupe vagy nagyító arra jó, hogy közelebbről megvizsgáljuk a követ, karcpróbánál például kifejezetten hasznosabb mint a szabad szemmel történő vizsgálat. A karctű a karcpróbához kell a hegyekkel együtt, úgy kideríthetjük a kő keménységét egy egytől tízig terjedő skálán. Soroljam azt is a zsírkőtől a gyémántig? - kérdezi, mielőtt még kitérne a szerinte nagyon is egyértelmű csipeszre vagy a kövek tisztítására használatos savra meg lúgra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=862127#post862127][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.04.03. 21:03[/b][/url]

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Bár puszta kíváncsiságból bejárt a fiziognómiára is, az a nagy helyzet, hogy neki mások arca nem sok mindent árul el. Az elmélet érdekesen hangzik, viszont a gyakorlat olyasmi, ami tőle távol áll. Legfeljebb akkor képes ilyesmire ráérezni, ha már olyan bensőséges viszonya van valakivel, amilyen azért Hellával elképzelhetetlen. Neki egyébként is a szavaira figyel.
- Egytől tízig sorban statit, gipsz vagy kősó, kalcit, fluorit, apatit, földpát, kvarc, topáz, korund, gyémánt - sorolja fel a köveket, amelyeket az egyes keménységi fokokhoz társítanak a gemmológusok. Az év során egyébként sikerült elkészítenie már az ékszert, amely miatt érdeklődni kezdett a gemmológia iránt, azóta azonban még ez a lelkesedésnek is beillő határozott fókusz egyelőre nem lankadt. A követ is megkapja végre, hozzá pedig a nem csak az eszközöket, de még három kötetet is. Remek. Felnéz a nőre, majd bólint, minden további nélkül kézbe véve a követ. Először is szabad szemmel nézi meg, ujjai között forgatva, a fény felé tartva, majd a keménységét is kitapasztalja a karctűvel, hogy aztán a lupéval közelebbről is megvizsgálja az eredményt. A szín kifejezetten érdekes, és sejti is, merre kell keresgélnie. A kő pleokroizmusából kiindulva üti fel az egyik kötetet, és bár elsőre az alexandritnál nyitja ki, végül mégiscsak úgy dönt, nem az lesz az. Nem stimmel pontosan minden elem, így tovább megy, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy megtalálta, amit keresett.
- Andaluzit. Hetes keménységű, erősen trichroikus. A nevét Andalúziáról kapta, ahol előforduk, viszont az ékszerkészítésre alkalmas darabok többnyire Brazíliából származnak inkább. A csiszolása párnás, a foglalata arany - szólal meg végül a tizenöt perc leteltével. A könyv még nyitva van előtte, az ékszert pedig visszaadja.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=862845#post862845][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.04.13. 23:17[/b][/url]

Choi

Délután órája volt Hellával. Most már egészen jól sikerült beütemezni, hogy heti egyszer a Minisztériumból ide tér be, megbeszélik az éppen aktuális gemmológia témát, amit a nő az éppen aktuális alkalommal megosztani tervezett a tudásából egyébként is, ő felteszi a kérdéseit, aztán még kicsit lófrál a könyvtárban és egy egész hétre való olvasmánnyal tér haza. Ma is sort kerítettek az órára, feltett pár kérdést ezúttal a moldavitról. Nemrégiben szert tett egy ilyen kőre és még nem találta ki, mihez is használja, érdemleges mag lehet-e belőle varázstárgyhoz vagy legyen egyszerű ékszer belőle. Most már okosabb, és hajlik rá, hogy mágikus ékszert készítsen az egyelőre még csiszolatlan, palackzöld vízkrizolitként is ismert kövekből, ehhez is kezdett végül megfelelő olvasmányt keresni. Először is a már ismert mágikus ereklyék kapcsán kutakodott kicsit, hátha talál valami olyat, amelyhez éppen moldavitot használtak. Sikerült is rábukkannia néhányra, bár sem a drágakövekkel kirakott markolatú kard, sem a pálca nem tartozik azon tárgyak körébe, amihez kellőképpen sok tudása lenne varázstárgykészítés terén. Sem fegyverkovácsnak nem tanult, sem pálcakészítőnek. A diadém, mint a harmadik tétel a listán, még szóba jöhet, úgyhogy belemerült az olvasásba előbb arról, majd pedig ezt még néhány gemmológiai értekezés követte, és ő teljesen megfeledkezett az időről is. Máskor csak belepillant a könyvekbe, aztán egy egész kupacot hord össze, hogy következő héten visszahozza, de ma annyira beszippantja a válasz keresése a saját kérdésére, hogy egyszerűen az sem tűnik fel, ahogy lassan senki nem marad már a könyvtárban, hiszen mindjárt záróra van. Valamikor a könyvtárosnak is kell pihennie ugyebár, hiszen nem sok ember alszik még olyan hektikusan, mint Álmos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876126#post876126][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.03. 21:20[/b][/url]

Lilien

Ha már végre igazán ráér, kiélvezi, hogy rengeteg időt tölthet a könyvtárban. Nem mondhatná, hogy a gemmológia a szakterülete, hiszen csak pár éve kezdte el tanulni Hellától, és ezt az egészet is a nő kérésére vállalta el, amíg ő éppen kényszerpihenőn van személyes okokból adódóan, így hát a kapott tantervvel és a vaskos jegyzetfüzettel mostanság meglehetősen gyakran költözik be ide, hogy az egyes témákhoz mindent elolvasson, amit csak talál a polcokon. Noha most is a gemmológia és az ereklyetan szekció metszőpontjában található asztalok egyikénél ül egy, a jegyzeteinél is jóval vaskosabb könyv fölött, éppen nem gemmológiát olvas. Útban ide teljesen véletlen akadt meg a szeme egy mágiaelméleti kiadványon, és valahogy annyira érdekesnek tűnt a gondolat, hogy belenézzen, hogy levette a polcról és most már lassan második órája azt bogarássza egészen elmélyülten. A jegyzetelést most nem látja kifejezetten fontosnak, főleg nem annyira, hogy szisztematikusan tegye, csupán néhány szót firkant le egy üres oldalra, ha éppen valami igazán izgalmas felvetést talál, amiről úgy gondolja, hogy a későbbiekben töprenghet még tovább mindenféle vonatkozásban az alkalmanként hosszúra nyúló álmatlan éjszakákon. Újabb húsz percig még folytatja az olvasást, mire arra az elhatározásra jutna, hogy mégiscsak kénytelen lesz felkelni és megkeresni a legközelebbi mosdót, mert sajnos a zennek nincs azon a szintjén, ahol ostoba földi szükségletek fölé emelkedhet, teljességgel ignorálva azokat. Visszafele meg a nagyteremből vagy a konyhából valami innivalót sem ártana szerezni akkor már, úgyhogy a dolgait az asztalon hagyva eltűnik legalább negyedórára, talán húsz percre is, végül egy üveg vízzel a kezében tér vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876227#post876227][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.05. 18:50[/b][/url]

Lilien

Mivel tudja, hogy hamarosan visszatér, egészen természetesnek tűnik nem elpakolni a dolgait. Egyébként sincs kifejezetten nagy tolongás a könyvtárban, amikor a legtöbb diák órán van, és ha netán még lenne is, eddig senki nem nyúlt a dolgaihoz. Holmi ostoba diákcsínyek áldozatának is rég szemelték ki szerencsére, s a maga részéről egész nyugodtan hagyja el a már elfoglalt helyét, hogy hozzávetőlegesen húsz perccel később arra térjen vissza, hogy a továbbra sem túlzsúfolt könyvtárban valaki éppen azt az egy helyet találta meg, ahol ő ült még nemrég. Mi több, a leányzó a mágiaelméleti könyvet olvassa egészen elmélyülten.
- Khmm - köszörüli meg a torkát, amikor már az asztalhoz ér, de tekintve, hogy van üres szék még, három is, úgy dönt, hogy kihúzza a legközelebbit és leül.
- Érdekes? - kérdezi meg végül, közben a vizesüveg kupakját csavarva le, majd amíg belekortyol, a jegyzetei után nyúl, hogy azokat mégiscsak maga elé húzza. Az eléggé vaskos füzetben ugyanis a gemmológia jegyzeteinek jutott a legtöbb hely, azokra pedig még nagy szüksége lesz a mágiaelmélettel ellentétben, amit puszta kíváncsiságból emelt le a polcról egyébként is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876623#post876623][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.08. 21:58[/b][/url]

Lilien

- Na még csak az kéne - dünnyögi a professzor megszólításra. Ő csak egy alkalmi helyettes, még csak tanárnak sem mondaná magát, legfeljebb tanuló gemmológus, aki igyekszik továbbadni a még frissen szerzett tudását, amíg mestere kipihen mindenféle fizikai és mentális fáradalmat. - Az Álmos megteszi, nem vagyok professzor - közli aztán megvonva a vállát, miután maga elé húzza a jegyzeteit, helyet foglalva az egyik üres széken.
- Van még benne pár érdekes tanulmány, ha foglalkoztat a téma - közli, közben meg szorosan rácsavarja az üvegre a kupakot, és odébb teszi, nehogy véletlenül is bántódása eshessen a könyvnek vagy éppen a gondosan rendszerezett jegyzeteinek.
- Igen, ez főként gemmológia. Mezopotámiáról akartam olvasni, ha már az a következő téma, hátha találok valami olyat is, ami nem csak engem érdekel, mielőtt még halálra untatnám a társaságot - válaszolja, közben fellapozva a szóban forgó jegyzeteket. Igazság szerint nem különösebben figyel a közönségére, ha rajta múlna, alhatnának is, amíg elmondja, amit el akart, de már panaszkodtak néhányan, hogy az Egyiptomról szóló tanóra meglehetősen tömény volt és nehezen követhető. Első körben ugyan erre csak vállat rántott, de mivel otthon is szóba került, a nővére megpróbálta meggyőzni arról, hogy hallgasson a visszajelzésekre. Mivel úgyis karnyújtásnyira van a gemmológiáról szóló könyvekkel tele polc, szét is néz azon ültében, hátha megakad valamin a szeme, de egyelőre még nem lát semmi érdekeset.