Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=868679#post868679][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.10.21. 01:49[/b][/url]

- Te is hallottad? - kérdezi suttogva Sadie-től, megállva a könyvtár előtt. A magassarkúján már némító bűbáj van, hogy ne kopogjon. Mivel már elmúlt tizenhat, lemondott róla, hogy valaha is magasabb lesz a százhatvannégy centijénél, ezen segít az az öt centis sarok optikailag, ugyanakkor eleinte arra is jónak látta ezt a választást, hogy a folyosón messzire hallatszó kopogással elriasszon minden értelmesebb rosszban sántikáló diákot. Azóta sajnos vagy nem sajnos, rájött, hogy tulajdonképpen büntetni nem is olyan rossz dolog, főleg, ha alapos indokot szolgáltat erre valaki. Most éppen egy kissé megkésve őrjáratoznak, a karórája szerint ugyanis elmúlt két óra is, ezért is tűnik furcsának a zaj, amit a könyvtárból vél hallani. Ez határozottan nem ő volt, mivel a bűbájnak köszönhetően olyan hihetetlenül csendesen közlekedik, mint amennyire azt a cipőjét látva az égvilágon senki nem gondolná. Kezét félig felemelve a levegőbe azt próbálja jelezni prefektustársának, hogy álljon meg ő is, már amennyiben nem siet túlságosan letudni az őrjáratból maradt távot nagyon gyorsan. Pálcája fényénél közelebb lép az ajtóhoz, hogy fülét a fának nyomva füleljen. Vajon tényleg onnan jött a zaj?
- Szerinted is belógott valaki? Mintha levertek volna valamit... - próbálja megfogalmazni még mindig suttogva, hogy szerinte mit is hallott, azonban mégsem bízik benne, hogy tényleg hallotta is, ezért vár a megerősítésre. Lehet, hogy ilyen később mégiscsak inkább aludni kellene lassan, viszont tényleg nem lenne első eset az sem, hogy valaki belóg a könyvtárba éjnek évadján, talán majd éppen ők csíphetnek valakit most fülön. Hallott róla, hogy néha akadnak, akik a tiltott részleget szeretnék közelebbről megnézni ezen vagy azon okból adódóan, másoknak meg sima bátorságpróba az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869143#post869143][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.04. 16:09[/b][/url]

Érzékeli, hogy Sadie ingerült, de egyelőre nem szándékszik erre reagálni. Leköti a figyelmét, hogy az ajtóhoz hajolva füleljen, hátha hall még valamit. Van egy erős megérzése, miszerint valaki tényleg belógott. Hátrapillant prefektustársára, kissé hitetlenkedve, majd megrázza a fejét.
- Nem is tudom. Az egy dolog, hogy mi a jelvény miatt nem kapumk azért büntetést, mert elmúlt kettő és itt vagyok, de... ha valaki meg amúgy... ugyan már, jogosan büntetni meg teljesen más - jelenti ki. Be nem vallaná, hogy néha már egyenesen szórakoztatónak találja igazából, inkább az a hivatalos verzió, hogy komolyan veszi a prefektusi kötelességeit és nem tekint el semmilyen szabályszegés fölött sem. Ha valaki fejjel megy a falnak, az úgyis csak magára vethet. Kicsit értetlenül is néz pont ezért Sadie-re. Vagy ezt csak a nagyon késői időpontnak kellene tulajdonítani? A biztonság kedvéért az órájára pillant, amin az éjszaka zöldesen fénylő számok azt mutatják, hogy mindjárt negyed három lesz.
- Jó, tényleg nagyon későre jár, de már csak ez a folyosó van hátra, tudjuk le, aztán legfeljebb visszajövök majd - veti fel kompromisszum gyanánt az ötletet, ami eszébe jut. Ugyan nem biztos, hogy ez élete legjobb ötlete, mivel bármennyire is igyekszik, nem egy legendásan jó pálcahasználó, azt be kell látnia. Ráadásul a számára sokkal természetesebb rúnamágiában is akadnak még komoly hiányosságok bőven, főként, hogy leginkább elméleletben ismeri egyelőre, de majd csak kitalál valamit, ha már ott lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869338#post869338][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.10. 22:43[/b][/url]

Az a lemondó sóhaj már ígéretesen hangzik, állapítja meg magának, és mint kiderül, nem is kell több, mint megemlíteni, hogy visszajön egyedül, ha arról van szó. Ami azt illeti, nagyon bátornak érzi ma magát egyébként is, most éppen csak úgy buzog benne a tettvágy, nagyon szívesen sózna bárki nyakába egy adag képkeret-takarítást például valamelyik zsúfolt folyosón, például a harsogó portréknál vagy a fecsegő dámák folyosóján. Előbb azonban mégiscsak ki kellene deríteni, hogy valóban egy vakmerő diák van-e odabent vagy netán egy eltévedt házikedvencnek sikerült zajt okozni, esetleg valami ritka és váratlan oknál fogva a könyvtáros túlórázik, noha a sötétségből kiindulva ez mégiscsak meglehetősen valószínűtlen. Sadie-nek végül nem kell további kiselőadást tartania, prefektustársa ugyanis a következő percben már őt megelőzve nyit be a könyvtárba, miután tudtára adja, hogy nem álmodik esetleges fejmosásokról. Sigridnek igazán alkalma sincs válaszolni érdemben.
- Üh-hümm - dünnyögi, hogy jelezze, tudomásul vette az iménti okfejtést, de mégsem óhajtja megzavarni az esetleges szabályszegőt vagy szabályszegőket a sötétben. Sajnálatos módon nem világít ma a Hold, pedig milyen kényelmes dolog is lenne, ha segítségükre lenne. Szerencsére nem fél amúgy sem, nem ijeszti meg néhány sötétebb árnyék, hiszen éjszaka amúgy is minden sötétebbnek és rémisztőbbnek tűnik. Megáll egy pillanatra, hogy füleljen és betájolja magát, mielőtt a megfelelő irányba intene.
- Arra - suttogja fejével is abba az irányba intve, amerre még mindig mocorgást hall. Hirtelen nem emlékszik, melyik részleg is van éppen arra, de magában drukkol, hogy tényleg diák legyen, mert ha kiderül, hogy egy kósza egér volt csak, szinte biztos benne, hogy Sadie nem lesz túl boldog ettől a kitérőtől. Megindul előre inkább, jobbjában a pálcáját szorongatva, bal öklét meg csak úgy izgalmában zárva szorosra, reménykedve benne, hogy valóban rosszban sántikálót fognak mindjárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869579#post869579][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.22. 20:29[/b][/url]

Alig teszik be a lábukat a könyvtárba, prefektustársának máris sikerült belerúgni az asztal lábába. Lehet, hogy nem olyan jó ötlet sötétben mászkálni, és egyébként is, még ha a hold fénye meg is világítaná az olvasásra ideális, asztalokkal teleszúrt részét a könyvtárnak, a polcok között úgyis sötétben lennének. Ennek margóján bár eddig csak szorongatta a pálcáját, gyakorlatilag hasztalanul, most elsutyorog egy Lumos-t, amíg Sadie fojtottan szitkozódik, félúton az ő vállába kapaszkodva, hogy fel ne essen. Meglepetésként éri a dolog, ezért be is feszül a válla rendesen, egészen kicsit előre görnyedve, ez azonban még szerencsés is lehet tekintve, hogy így biztos támpontot tud nyújtani.
- Megvagy? - kérdezi, kicsit fordulva, hogy a picike fényforrás közéjük kerüljön, így a lány arcát is látja. Ezt azért nem vette számításba, tervben pedig még kevésbé volt, hogy bármelyikük lesérüljön közben. Valójában eszébe sem jutott, hogy ez is lehetséges, főleg, ha sötétben settenkednek maguk is a könyvtárban, mintha szintén rosszban sántikálnának. Nagyon reméli most már, hogy megéri a dolog és legalább valaki olyat csípnek nyakon, aki a ritkaságokat akarja rongálni vagy a tiltott részleg valamelyik példányát lenyúlni. Mély levegőt vesz, szigorúan orron át, majd lassan kifújja, bólintva az ötletre válaszul.
- Aha, jó ötlet. Kerítsük be, kapjuk el, aztán mehetünk is aludni - válaszol suttogva ő is, még bólintva további kettőt, kissé tétován egy harmadikat is.
- Menjünk - jelenti ki a következő pillanatban, majd útnak is indul a pálcával maga előtt kis félkörben világítva a lába elé, hogy el ne essen esetleg. Két polcsor mellett oson el, mire ismét zajt hall, ezúttal közelebbről. A pálcát inkább maga mellé tartja most, ahogy a polchoz lapulva indul tovább óvatosan a hang irányába, még a levegőt is halkabban véve. A lumost is eltünteti két méternyire a polc végétől, mielőtt azt a célpontra szegezve fordul be végül a sarkon. Ha ez most nem egy egér, mindjárt jöhet egy színpadias Áhá is akár.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869910#post869910][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.12. 21:19[/b][/url]

Nagyon igyekszik taktikus döntéseket hozni, elvégre mégiscsak egy auror kicsi lánya, arról nem is beszélve, hogy még egyszer belőle is az lehet, ha nem a sárkánykutatás győz. Ugyan az írás is versenyben van, és Alti szerint érdekesebb sokkal a másik kettőnél, az apukája szerint egy rendes szakma mellett írni még bármikor tud a szabadidejében. Majd alszik erre még párat a VAV-ig, egyelőre nem olyan fontos téma szerencsére, ebben a pillanatban meg egyébként is kifejezetten mellékes. Úgy véli, hogy a magas polcok között a pálca kis fénye nem is olyan feltűnő, mint amennyire hasznos. Bezzeg, milyen jó lenne, ha úgy tudna tájékozódni ő is, mint az apukája, meg mint a denevérek, hangok révén, aztán majdhogynem homlokon is csapja magát, mert hiszen ő tud ilyet. Ugyan nem profi, messze sokat kell még gyakorolnia, de azért valamennyit mégiscsak gyakorolta már, mióta kiderült, hogy melodimágus. A hirtelen kialvó fény után még sűrűbbnek tűnik a sötétség, amely körülöleli, ezért inkább a szemét is behunyja, noha ettől semmi nem változik. A két polcsor között állva nyelvét a szájpadlásának nyomva, majd kattanásra emlékeztető hangot ad ki. Mintha csak Berci nógatná megint Hektort, hogy induljon már, ez azonban nem egy lónak szól, hanem saját magának, hogy érzékelje, hogyan verődik vissza a polcokról. Szemét kinyitva még mindig nem lát sokkal többet, mint az imént, a hirtelen változó fényviszonyokhoz ugyanis nem szokott még hozzá a szeme, de még ha bizonytalanul is, elindul előre. Kezét oldalra kitárva tapogatózik kicsit, elérve az egyik polcot is, ami kicsit mintha közelebb lenne, mint azt felmérni igyekezett az imént, de sebaj. Csak eljut a polcsor végéhez anélkül, hogy nekicsattanna bármelyik polcnak is, vagy éppen leverne valamit, és végül pálcáját harciasan előre szegezve már egész határozottan lép elő onnan, hogy csodálkozva vegye tudomásul, hogy két hatalmas szem néz vele szembe. Meg is ijed hirtelen, de azért igyekszik bátor maradni.
- Lumos maxima - mondja ki a varázsigét, hogy eloszlassa a sötétséget, attól csak kevésbé ijesztő az a valami, a fénytől azonban a szempár gazdája riadtan kel szárnyra. Ha nincs szerencséje, mindjárt még le is csap. A fenébe is, jobb lett volna, be se jönni, de ezt Sadie-nek már nem vallhatja be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869979#post869979][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.18. 20:06[/b][/url]

A dolgok átgondolása egészen addig tart, amíg egyedül nem marad. A két polcsor között viszonylag hamar rádöbben, hogy ő bizony a sötétben is tud közlekedni a maga módján, ha kicsit odafigyel, azonban ezzel bár növeli az esélyét annak, hogy meglepetés szerűen üssön rajta bárki rosszban sántikálón, egyidejűleg arról is elfeledkezik, hogy ugyanúgy Sadie-t is meglepetésként fogja érni a dolog. Hiszen nem szólt róla, hogy egymagában mégiscsak azt a bizonyos klakk hangot igyekszik követni a polcok között a pálca fénye helyett. Amint sikerül eljutnia a polcsor túlsó végéig, már majdhogynem diadalittasan szabadítja a vakító fényáradatot a nyakon csípett... bagolyra, Sadie-vel egyetemben. A karját azzal a lendülettel emeli is az arca elé ösztönösen, amint rájön, hogy egy madárral van dolga, mielőtt még célponttá válna, miközben meg már minden igyekezete ellenére zuhan, elterülve a szőnyegen. Még szerencse, hogy nem kőpadló van alatta, mert biztos, hogy így is lesz majd pár színes folt az oldalán, de esélyesen kevesebb a szőnyegnek köszönhetően, mint amúgy lehetne. Megnyikkanni se merne, ha egyáltalán eszébe jutna, mert már az első pillanattól kezdve azon rágódik, hogy menten rázúdul a népharag is, gyakorlatilag jogosan. Odin fél szemére, ez igazán nem hiányzik. Hirtelen majdnem svédül is szólal meg, miközben azon igyekszik, hogy véletlen se látszódjon rajta, mennyire szorong hirtelen és milyen csalódott ezen a fogáson. Nem erre számított, amikor lelkesen vetette bele magát a könyvtári hajszába.
-  Sa... sajnálom. Jövök eggyel, jó? - ajánlja fel a szája szélét rágcsálva, miközben feltápászkodik és véletlen sem néz Sadie szemébe, csak a kezét nyújtja, ha esetleg igény lenne a segítségére. - Vagy nem tudom, kettővel. Mivel tudlak kiengesztelni? Láttad amúgy, merre repült? Vagy hagyjuk, szólok reggel a gondnoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870109#post870109][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.23. 21:17[/b][/url]

Korábbi határozottsága nyomtalanul tűnik el, helyette kifejezetten aggódik, gyomrába pedig visszatérnek az olyan jól ismert sróforrúak összevissza trappolni. Szája szélét kitartóan rágcsálja, miközben segítene is Sadie-nek, de prefektustársa magától pattan fel. Legalább ez megnyugtató, hogy a ma esti kis kaland után nem kell még a gyengélkedőn is magyarázkodniuk, mi történt. A dolog tompítása érdekében azonnal fel is ajánlja, hogy jön neki eggyel, sőt, kettővel inkább ezért az egészért, és bár még eszébe jut a madár után érdeklődni, inkább nem ragaszkodik ahhoz, hogy meg is keressék. Majd reggel ráérnek a gondnokot riasztani, hogy egy bagoly betévedt ide, már amennyiben a könyvtáros esetleg nem előzi be őket.
- Ühümm - hagyja helyben ennyivel a megállapítást, hogy ne hajkurászzák a tollast. Nincs kifogása, sem ellenvetése, de még csak semmilyen kommentje sem ezen a ponton. Kissé aggódalmasan és ugyanakkor tétován bólint a kérdésre válaszul, hogy igen, kettővel, aztán kissé meglepődik a válaszon. Ennél azért rosszabbra számított. Nem ez az egyetlen pár cipője szerencsére, szóval ez még igazán könnyen kivitelezhető dolognak tűnik.
- Öh.... oh - könnyebbül meg hangosan két teljesen eltérő hangvételű szófoszlányt nyögve ki csupán, és aggodalma némileg enyhül is, az arca pedig kissé felderül. - Oké. Lehet, hogy kelleni fog rá bűbáj, ha nem egyforma a lábunk mérete, de az a legkevesebb, azt hiszem. A Rellonba még visszamehetek benne azért? Kicsit hidegnek tűnik a kőpadló a folyosón.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870895#post870895][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.30. 11:47[/b][/url]

Határozottan nem az ő napja ez, ebben már biztos. Ha egyedül jött volna, legalább most nem lenne egy felettébb dühös prefektustársa, akit aztán megpróbálhat kiengesztelni, de hát ugye ez nem kívánságműsor, főleg nem ezen a ponton már. Egyedül feltehetőleg a baglyot is megkeresné, így azonban bölcsen elengedi azt már, majd reggel jelzi a gondnok felé, hogy a könyvtárban elszabadult egy tollas. Bizonyára akad itt egy-két egérke is jó eséllyel, de még ha nem is, reggelig már csak kibírja a madár, ő meg úgysem bírná elviselni, ha ennél jobban is haragudnának rá. Annál sokkalta többet ér neki mások róla alkotott véleménye. Nem is tiltakozik, amikor Sadie pillanatokon belül úgy dönt, hogy a cipői megteszik engesztelés gyanánt. Kissé ugyan meglepődik, de ám legyen, főleg ha ennyi az ára, hogy ne haragudjon rá örökkön örökké a lány.
- Köszi - motyogja, amikor Sadie közli, hogy ugyan nem vall rá, de azért legyen, még visszasétálhat benne a klubhelyiségig. Onnan már úgyis rövid az út a hálókörletig.
- Mehetünk - válaszolja még mindig kicsit lesújtottan, nyakát behúzva az iménti események hatására. Úgy érzi magát, mint akit a világ legnagyobb hülyeségén kaptak rajta, pedig csak jót akart meg egy kicsit szórakozni is, de sajnos nem úgy sült el a dolog. Ha egy rosszban sántikáló diákot fogtak volna, most diadalittas lenne, de ki számított egy bagolyra? Egyáltalán hogy kerül a könyvtárba egy bagoly, hiszen azoknak a bagolyházban van a helye. Tényleg nem érti, és ezen pörög az agya, miközben némán követi Sadie-t ki a könyvtárból.