36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. március 22. 18:42 | Link

Évzáró / évnyitó


Habár nem tartozom a szép lassan behömpölygő színes diáksereg közé, és tanárja sem vagyok egyiknek sem, az iskola életében természetesen fontos szerepet játszó esemény hírére előmászok a könyvtár rejtekéből. Most, mivel jó eséllyel valamennyi tanuló jelen lesz, és ráadásul enni is kapnak, ami, valljuk be, igen csábító erővel bír, ha az egyébként egyesek számára unalmas beszéd meghallgatásáról van szó, a könyvtárat valószínűleg senki sem fogja látogatni, szóval nem fogok hiányozni onnét.
Én viszont igencsak sajnálnám, ha kihagynám az ünnepélyt, ha nem is a falnivalók miatt esetemben. Egyszerűen csak arról van szó, hogy jó érzéssel tölt el itt lenni, emlékeket elevenít fel bennem, ahogy a helyükre igyekvő, éhes gyerekeket figyelem, és kékbe öltözött terem látványa egyébként is felderít. A nosztalgiafaktor teljes bedobással pörög bennem.
Persze, minthogy ugye továbbra sem vagyok diák - ez nem sokat változott az elmúlt fél percben, mióta megérkeztem - nem közelítem meg egyik asztalt sem, hanem megállok a nagyterem bejárati ajtaja mellett, és összefonom karjaim magam előtt, és csak nézelődök, arcomon az öröm által húzott kis mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. március 23. 00:56 | Link

Évnyitó/Évzáró

Ez az első alkalom, hogy házvezetőként mutatkozik be a nagyközönség előtt. Ennek megfelelően smaragdzöld, finom dekoltázzsal, amit ezüst szegély jelez. Jól eső érzéssel tölti el, hogy bizalmat szavazott neki az igazgató úr, és hisz benne, hogy jól fogja csinálni a feladatát, már csak az a kérdés, hogy ki lesz az a bizonyos helyettes. Ezen már napok óta agyal, nem könnyű döntés, hiszen most a gyerekeinek keres apukát vagy még egy anyukát, aki reményei szerint sokáig velük lesz majd. Belépve a terembe végignéz a gyülekezőkön, mivel még percek vannak a kezdésig, ezért a háza felé veszi az irányt. Van néhány megszeppent elsős, akiről sejti, hogy nem sokáig lesz ilyen megszeppent, a legtöbben sikeres vizsgáikat mesélik, esélyeiket latolgatva, és tippelve, hogy vajon ki az, aki idén évfolyamelső lesz. Ezek őt is mindig komoly érdeklődéssel töltik el, így hallgatja őket egy kicsit, csak utána indul tovább a tanári asztal felé. Kezeit a rejtett zsebekbe dugva lépked egészen addig, amíg Lyra és Charlotte kettőséhez nem ér. Egy zsebkendőt elővéve nyújtja át a szőke lánynak, aki a száját húzva ugyan, de letörli a szájfényt, majd a használt zsebkendőt bambi szemekkel visszanyújtja a nőnek, aki zsebre teszi.
- Ráérsz még erre. Lyra, minden rendben?
Érdeklődik megsimítva a lány vállát, majd amikor meglátja az igazgatót kacsint egyet és az emelvényhez lépve, talárját kicsit megemelve felsétál, hogy helyet foglaljon a harmadik széken, ami már megszokottan az övé. Rápillant az új tanárokra és nagyjából felméri, kik mentek el. Egy-két ember hiánya meglepi, és van, aki ráköszön, nekik viszonozza az üdvözlést, de nem nagyon akarja megzavarni az igazgató urat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. március 23. 01:57 | Link

Évzáró-Évnyitó


Elrendezte az utolsó papírmunkáit is, egy kicsit még pihengetett, mielőtt átöltözve elindult a nagyterem felé, hogy már régi és új kollégák és diákok gyülekeztek annak érdekében, hogy hivatalosan is lezárják és megkezdjék az új tanévet. Pontban hét órakor belép a nagyterem ajtaján, felsétál a tanári emelvényre, majd szusszanva előre lép, hogy az jegyzeteit letéve megvárja, hogy mindenki elhelyezkedjen, majd egy köhintés után szélesen elmosolyodik.
- Mindenkit köszöntök ezen a varázslatos estén! Iskolánk egy újabb évet zárhat le, és ezzel együtt meg is kezdheti a következőt. Nem szeretném szaporítani a szót, hiszen néhány manó szerint, ma nagyon kitettek magukért, így vágjunk is bele. Először a pontverseny végeredménye.
Felemelve a lapját az Eridonosok felé fordul először, kedves mosollyal az ábrázatán.
- Idén negyedik helyen végeztek, 1599 ponttal az Eridon ház diákjai. Gratulálok nekik!
Megtapsolj őket hosszan, miközben az Eridon házánál apró, piros kis ajándékcsomagok jelennek meg, melyben mindenféle édesség van, majd amikor az utolsó taps is elhal, ismét a papírjai felé fordul és folytatja a gratulációkat.
- Harmadik helyen végzett a Navine ház, 1869 ponttal.
Őket is megtapsolja, Nekik már egy kicsi nagyobb ajándék jutott, az édességek mellé szép pennák és pergamenek is, majd rápillantva a papírokra folytatja.
- Csodálatos kezdés után kissé alább hagyott a lelkesedés, így idén a második helyen zárt a Rellon ház, 2701 ponttal.
Újabb tapsvihar. Sajnálja a zöldeket, hiszen idén nagyon hittek magukba, de komoly ellenfélbe ütköztek, aki legyőzte őket. A zöldek előtt is megjelenik a csomag, ezúttal zöld színben, az édességen és pennákon, pergameneken túl könyvek is megjelennek, mindenkinek más, így cserélhetnek is, ha szeretnének.
- Idén az első, 4692 ponttal a Levita ház!
Őket is megtapsolja, nagyon szép eredményt értek el, ennek negyede Alex érdeme, aki egyedül ezer pont felett teljesített. Ők ugyanazt a csomagot kapják, melyet a zöldek, csak kék színben. A házkupába, mely eddig mellette pihent belevésődik a ház és az dátum. Felemelve a tanári asztalhoz viszi, letéve Sarolta professzorasszony és Rédey professzor közé, hiszen ők alkotják jelenleg a régi és az új vezetőség. A hölgynek kezet csókol, a professzorral kezet fog, mielőtt visszatérne a helyére. Az elhaló tapsvihar után lapoz egyet és egy apró mosollyal a hangjában ismét megszólal.
- Yarista Palarn urat megelőzve szeretném bejelenteni a kviddicseredményeket.
Rápillant azért a fiúra, hátha közbe kíván szólni valamit, de ha most nem, akkor majd nyilván a végén.
- Idén harmadik helyen végeztek a Heves Hurrikánok, Lévai P. Benjámin csapata, akik 100 pontot gyűjtöttek.
Miközben megtapsolják őket a tagok előtt kis bronz kupa jelenik meg, amin egy repülő emberke látható, a talpazaton a harmadik helyezett felirat, a csapatnév és a dátum.
- Második helyen végeztek háromszáztíz ponttal az Arany Főnixek, Lenna Goldberg vezetésével.
A taps közben a csapat tagjai előtt szintén megjelenik a kis szobor, ezüstből, ugyanazokkal a paraméterekkel.
- Az első helyen holtversenyben végzett a Sárkánylovasok, akiket Földesy Kristóf Dominik vezet és a Golyóálló Griffek csapata, Kiva Faraday vezetése alatt.
Őket is megtapsolja, miközben az aranyszobrocskák sorra megjelennek a csapattagok előtt.
- Idén az év legjobb őrzője Kiva Faraday lett.
A lányka előtt megjelenik egy arany őrző szobor, amint karikái előtt áll.
- Az év legjobb hajtója Várffy- Zoller Róbert lett.
A fiú előtt egy hajtó jelenik meg, aki hóna alatt egy kvaffot szorít.
- A legjobb terelő idén Leonie Rohr.
A lány előtt egy ütőjével éppen egy gurkóba vágó szobor jelenik meg.
- Az év fogója pedig Földesy Kristóf Dominik.
A fiú előtt egy kinyújtott kezű figura ül a seprűn, aki ujjait épp ráfonta a cikeszre.
- A meccsek vezetését köszönjük Damjanovits Árminnak, remélem jövőre mindenki hasonló lelkesedéssel vág majd bele a meccsekbe.
Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2013. március 23. 02:09
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 23. 02:09 | Link

Tanévzáró/tanévnyitó

Unalom, unalom. Senki nem jön, aki őt érdekelné, így hát békésen kortyolgat magában. Azért nyilvánvaló, hogy a szebbik nemet, még unalmában is követi fél szemmel, csak a miheztartás végett. Még szerencse, hogy érkezik valaki és nem átallik meglökni őt, amikor iszik. Azonnal oda fordul, mivel sikeresen magára borította az ital egy nem túl jelentős részét. A baj már megtörtént, Yar pedig pálcát ránt, és a szerinte őt meglökő egyént, máris egy nem túl erős átokkal veszi kezelésbe.
- Rictumsempra! - suttogja, majd mint aki jól végezte dolgát visszaül a helyére. Konkrétan nem tudja, hogy ki volt, aki meglökte őt, de most valaki biztosan felhívja magára a figyelmet, a nemkívánatos táncával. Egy pálcalendítéssel eltünteti a folyadékot a talárjáról, Julcsi néni biztos nagyon büszke lenne, hogy ezt non-verbálisan végezte el. Mostantól viszont figyel, mikor iszik, nehogy valaki másnak is kedve támadjon megviccelni őt. Bár tény, nem vette túlságosan magára, és ez mindennapos dolog a rellonosok között. Miközben visszaül meglátja Lyrát zöld talárban a rellonosok közt, meg Biancát is, akit már majdnem ismer. Alexát is felfedezi, de a HV rövid időn belül továbbáll, lassan elindul a műsor. Ezért aztán szó nélkül odasiet hozzájuk, félreperdíti Lyra mellől a mellette ülő gólyát - hiszen, ha ismernék Lyrát, biztos nem ülnének mellé csak úgy -, majd vigyorogva leteszi az italát az asztalra.
- Te meg bezöldültél? Egyszer tönkretetted a randimat "hogyhívjákkal", végül is mindegy mi volt a neve. Nem haragszom már. Amúgy is jobban illesz ide, mint a kékekhez... - kezd bele a beszédbe, majd Biancára sandít.
- Nem gondoltam, hogy más házba kerülnél rosszcsontka. - vigyorog a lányra, akivel a tanáriban találkozott nem is olyan rég. Nem hozza fel a dolgot, nem rá tartozik. Aztán az igazgató bele is kezd, így elcsendesedik. Megtapsol mindenkit a második helyezettig, de a kékeknek nem adja meg ezt a kegyet. Aztán jön a kviddicskupa, és az igazgató vele kezdi, a tavalyi kis incidens után. Yarista csak felemeli a kezeit, hogy nem kíván szólni idén, és kedélyesen mosolyog az iskola vezetőjére, majd rápillant Alexára is. De mivel nem csinál igazából semmit, nem hiszi, hogy bármilyen büntetésre számíthat, nem úgy, mint tavaly. Itt viszont mindenkit megtapsol, a Sárkánylovasokat kicsit hangosabban próbálja, mégiscsak valamilyen szinten kötődik hozzájuk. Újabb kortyokat fogyaszt el az italból, ami féltucat után el is fogy. Elégedetten teszi le a poharát, majd várja a többi beszédet is, és megnézi a kis ajándékát, ha már kaptak.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. március 23. 15:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 13:32 | Link

Záró/nyitó

Igazítok még keveset a taláromon - még szerencse, hogy a lánymosdóban van tükör, mert hogy az Üvegházban nincs-, és sóhajtva veszem tudomásul, már ezen is az új házam jelképe virít.
Feltételezem, sokkal boldogabb lennék, ha nem lett volna konkrét okom arra, hogy Lyráékkal egy helyre kerüljek. Megrázom a fejem, mert legalább öt percet szeretnék úgy átélni, hogy nem jut eszembe, mit tettem. Persze, persze, ha beszélnék róla valakivel, könnyebb lenne, csak az a baj, hogy nem akarok beszélni. Gondolni se nagyon rá, mert amire nem gondolok, az nincs ugye, de ebben is csúfos kudarcot vallok.
Várj néhány évet, és az a düh, ami benned van, állandó lesz
Reflexből ugrok egyet hátrébb, mikor meglátom a tükörben nagybátyám idegesítő vigyorát, és szemeim már a haláljelöltet keresik, aki ezzel akar megviccelni. Sajnálatomra, vagy épp megkönnyebbülésemre senkit nem találok, így miután szabályoztam a légzésem, a Nagyterem felé veszem az irányt. A sápadtságom ellen nem nagyon tudok mit kezdeni, feltételezem, lakótársaim már megszokták, ha egyáltalán feltűnt nekik, hogy nincs rendben velem valami, bár örülnék, ha nem lenne így, ez azt jelentené, profira fejlesztettem a bennem lévő minden elnyomását.
A Nagyterem elé érve, veszek egy mély levegőt, majd belépek. Gondosan kerülöm a volt házam asztalát, mert valahol mélyen nagyon rosszul érzem magam, amiért csak úgy leléptem, de pofátlanság lett volna maradnom, és eszem ágában sincs már abban ringatni magam, hogy tartozhatok közéjük, sose tartoztam.
Küldök egy halvány mosolyt az igazgatónak, egy hálásat Alexának, amiért most a zöldek között foglalhatok helyet. Kiszúrva Lyrát, vigyorogva vetem le magam mellé.
- Meglepetés- tárom szét a karom, még el is nevetem magam a kialakult helyzeten. Nem azért nem mondtam el neki, mert hatalmas durranásnak szántam, hanem, mert nem voltam benne biztos, hogy itt lehetek, de mivel már sárkány díszíti a taláromat, elkönyvelhetem, hogy rellonos lettem. Huh. Aztán kiszúrom Yart is, majd elhúzom a szám.
- Bocsi a múltkoriért, a szakkörön, fejedelmien béna vagyok, ha varázslásról van szó- ezzel még tartozom neki. Pedig tényleg nem szándékosan küldtem felé az átkot.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 14:17 | Link

Alexa, Yar, Oph

Ahogy nézelődtem, egyszer csak Alexa jött oda hozzánk, és elsőre nem is értettem mit szeretne a másik lánytól a zsebkendővel, de aztán leesett. Ja, hát persze, a smink. Nekem ez nem volt magától értetődő, mert igen lustának bizonyultam ezen a téren. Aztán a hozzám intézett kérdésre mosolyogva feleltem.
- Igen, minden - bólintottam, aztán figyeltem, ahogy a nő az emelvényhez megy, minek következtében elsőre észre sem vettem a közeledő Yart.
Meglepődve kaptam oda a fejem, mikor megszólalt mellettem, és bár először egy nem túl kedves pillantást küldtem felé, aztán a szavai hallatán megenyhültem.
- Magam is így vélem. Köszi - biccentettem egyet felé, aztán a figyelme a mellettem ülő lányra terelődött, én pedig nem tudtam megállni, beleszóltam. - Rosszcsontka? Már első előtt hírnevet szereztél? - mosolyogtam a lányra. Kár, hogy nem ismertem őt, de hát ez most már így lesz az elsősökkel, mert nem látom esélyét annak, hogy továbbra is órákat tartsak olykor. Pedig milyen jó is lenne!
Aztán megérkezett Oph is, nekem pedig leesett az állam.
- Nahát, te is? - vigyorodtam el. - Akkor ezennel hivatalosan is megszületett a legújabb rellonos triumvirátus. Már csak Noel kéne, és teljes a csapat. Ugye nem zártad be a... tudod hova? - kérdeztem félrebillentett fejjel Ophtól, cinkos pillantással, hiszen nem kívántam szétkürtölni, hogy az üvegházban lakunk.
Örültem neki, hogy a lány is nálunk van. Lassan oda lyukadtunk ki, hogy mindenki, aki számít nekem, az rellonos lesz, amit egy kicsit sem bántam.
Aztán az igazgató elkezdte a beszédet, én pedig rá figyeltem, készen arra, hogy meglegyintsem bárki orrát, aki karnyújtásnyira van, és nem hallgat el. Ennyi tiszteletet meg lehet adni az iskola vezetőjének ugyebár.
A Levita eredményét megtapsoltam. Nem tagadhatom le, hogy magam is oda jártam, tehát örültem a sikereiknek, a kviddicses hírek viszont teljesen hidegen hagytak. Csendben figyeltem hát, hogy mikor jön valami érdemleges közlemény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 17:59 | Link

Záró/nyitó

Tolland az igazgató beszéde után fellélegzett. Hát vége...-gondolta. Egy korszak lezárult. Mindig furcsa volt az ilyen élményeket megélni. Jelen esetben a szó jó értelmében, hiszen elvileg ez az utolsó alkalom a kastélyban, amikor a legkisebbek közé tartozik. Jövőre már másodikos lesz! Bár csak találkozhatnék a jövőévi önmagammal... -ábrándozott. Gyakran merengett el azon milyen lesz majd később, és gyakran gondolt bele milyennek látja majd a jelenbeli magát később. Az idő az egyetlen dolog ami a muglik számára is olyan varázslatos és megfoghatatlan, mint a boszorkányok és varázslók számára...
Egyetlen dolgot sajnált, de azt nagyon. Fédra professzor-asszonyt, aki jövőre már nem tanítja majd. Nagyon fog neki hiányozni, hiszen ő volt a kedvenc tanára, és egyben a segítője is. A kedvenc professzorát és tantárgyát is elvesztette... Szerencsére elég jó passzban volt, és nem hagyta magát elsodródni a lemondó hangulattal. Belegondolt, hogy sok új lehetőséggel jár majd a következő év, amikkel ha él, kárpótolják majd az idei veszteségekért... Talán...
Ahogy körülnézett az asztalán nem látott ismerős arcokat. A Levitában épp elég ember tanul ahhoz, hogy ne ismerje őket. Egyébként is nagyon magába-forduló típus. Azért azon csodálkozott, hogy Alexet nem látja... Hátha csak nem vagyok elég figyelmes! - volt benne valami. Nagyon éhes volt. Egész nap az ünnepi vacsorára készítette gyomrát, ami nagyon lassan érkezett.
Közben figyelme megakadt a rellonosokon. Nem sikerült különösen jó kapcsolatot teremtenie velük az év folyamán, de véleménye szerint viszonylag így is rendben volt a viszonyuk. A navinesekkel és eridonosokkal annál kellemesebben töltötte az időt. Valahányszor megismerkedett valakivel az év folyamán, mindig megegyezte magának, hogy akármilyen kedves és színes karaktereket lát, nem véletlen tartozik a kékekhez. Háztársai nem várták el tőle, hogy energikusabb legyen, mint az jól esik neki.
Hiányoztak neki barátai. Várt rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dmitri K. Trepov
INAKTÍV


SzoknyÁsz
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 691
Írta: 2013. március 23. 22:38 | Link

Évnyitó/Évzáró
Mirus


Halvány miniszteri sejtelme sincs arról, hogy mit is kéne felvegyen a tanévzáróra és tanévnyitóra. Régi iskolájában, a Durmstrangban ilyenkor öltönyt kellett venni. Ezt a jó szokását most is meg fogja tartani, maximum egy kissé ki fog lógni a sorból. Vagyis itt ki lehet lógni a sorból?
Arcát simára borotválta, hajára erőltetett valami tartást, hogy mégis nézzen már ki valahogy egy ilyen nagyszabású iskolai rendezvényen. Legelső kezébe akadó öltönyét vette fel és kötötte meg a nyakkendőt. Cipőjét tekintve a szokásos alkalmi került elő, ami tökéletesen illett ahhoz, hogy leríjon róla melyik osztálynak is a tagja. Szét nézett a két személyre gyarapodott szobájában, majd kilépett.
Egészen hamar eltalált a nagyteremig, ami igazán haladás volt nála. Segítséget sem kért, ami igazán dicsérendő. Nyomdafestéket tűrő szavakat se vett elő, pálcáját se nyomta egyetlen vén csoroszlya keretének se, hogy igazítsa útba. Kezdett rájönni, hogy felesleges a nyanyák zaklatása, csak pletykát gyárt magáról az iskolaújságba. Aminek a legfrissebb száma kezébe került, ám semmi érdekest nem talált benne. Őt még meg se említik, ami igazán nagy szégyen! Hanyag a szerkesztőség, ezt már elég hamar eldöntötte.
Zöld szín segít tájékozódni, eltalálni a Rellon asztaláig. Egy néptelenebb helyen ül le. Nem szeretne most beszélgetésbe keveredni a háztársaival. Főleg, hogy kilóg a sok talár közül az öltönyével. Könnyen bűvölhetne magának egyik ruharabból másikat, de semmi értelmét nem látja. Csak nem fogják eltávolítani a rendezvényről, mert nem megfelelő az öltözete. Igaz nem esne kétségbe semmi ilyesmitől és könnyen eltudná tussolni apja elől a dolgokat.
Az igazgató beszéde alatt érdekesebb dolgokat fedez fel, mint az öreg mondandója. Például megvizsgálja a teljes iskola felhozatalát nők szempontjából. Egészen szép példányokra bukkan, akikkel nem nagyon akar valami hosszan tartó kapcsolatokba bonyolódni, csupán szórakozni. Azért ahol kell tapsol ő is, a házánál pedig kissé erősebbre vált. Igaz semmi része nem volt a dologban, de élvezi azt ami körüllengi az egész asztalt. Kviddicsnél vállat von, fogalmam nincs itt mi merre hány méter. Játszott ő már, a ligába is hívták, de sérülései miatt nem lehetett volna profi játékos. Emiatt már nem tájékozódik a témában, mert csak a gyógyítókat hibáztatja hanyagságukat miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. március 24. 03:13 | Link

Lyra, Yar, HV néni, Ophelia

- Köszi szépen!
Még egy mosolyt is küld Lyra felé, és lehuppanva mellé végignéz az érkező tanárokon. Van pár új arc, akik szimpatikusak neki. Épp kérdezne valamit a lánytól, amikor belép a képbe a friss házvezetője, akinek ruhájához füttyent egyet, még akkor is, ha nincs is benne semmi kihívó, tetszik neki a színe, meg a fazonja. Ezzel felhívja magára a figyelmet, és szájhúzva átvesz a nőtől egy zsebkendőt.
- Nem vagyok már kislány.
De azért engedelmeskedik neki és letörli a szájfényt, majd teljes nyugalommal visszaadja a zsebkendőt a nőnek, aki simán elrakja. Azt hitte leszedi a fejét, de nem, teljesen nyugodtan viseli a dolgot, ezek szerint ma extrán nyugodt, hát jó, akkor nem ő lesz az, akit ma felbosszant, de nem kell félnie, hiszen rengeteg a jelentkező.Az érkező Opheliát megnézi magának, idősebb, mint ő, így valószínűleg az a lány, akiről hallott már.
- Te az a lány vagy, aki átjelentkezett a Navinéből ugye?
Érdeklődik, majd miután a tanárnő tisztes távolságba került, büszkén válaszol Yarnak.
- Nem is volt kérdéses, azóta már megtudtam, hogy az apám is Rellonos volt, mert csak Rellonosokkal járt. Szűkül a kör, egyre izgisebb.
Lyra kérdésére büszkén bólint, nem sokan vannak, akik már az első évük előtt büntetőmunkán töltik a szabadidejüket.
- Persze, Alexa már rám unt, a legutóbb az unokanagybátyámhoz, Serenhez küldött, mert megátkoztam pár lányt, akik útban voltak, de már érik a következő, ha rájön, hogy én mázoltam össze egy képet, ami bosszantott a szobája mellett.
Mosolyogva néz fel a nagy pocakkal rendelkező igazgatóra. Az utolsó három helyezettet megtapsolja, a nyerteseknél azonban összefonja a kezét jó Rellonoshoz méltóan.
- Na, majd idén!
Kicsit hangosabban szólal meg, de állja a pillantásokat, amiket kap, már most bemutatkozik, hát ez igazán remek.

Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 24. 13:32 | Link

Tanévnyitó/záró
Dmitri


Szóval tanévzáró, vagy éppen nyitóünnepség vette kezdetét a Nagyteremben. A diákok legtöbbje már bement, és elfoglalta a helyét a háza asztalánál, mire Mira eljutott odáig, hogy egyáltalán elinduljon.
Későn kezdett neki a készülődésnek, nem szeretett volna fontos eseményen csapzottan megjelenni. Bár az, amit majd az igazgató elregél az évről, teljesen hidegen hagyja, a társaság és egyebek miatt nem szerette volna kihagyni.
Fürdőszobai teendői közepette végiggondolta az évet. Irtó gyorsan elment a harmadik évfolyamos korszaka, és egészen jó volt. Sőt. Kristóffal a tanév kezdete óta nem mentek szét, és talán ez alapozta meg az általános boldogságát, amit nem sokan vettek rajta különben észre. Sokan hiszik, hogy szívtelen és nincsen lelke, ami amúgy nem igaz. Oké, lehet, hogy nem éppen a legkedvesebb lány az iskolában, viszont azok akik ismerik, tudják, hogy milyen lökött és aranyos tud lenni. Csak mi értelme olyan emberek előtt megmutatni ezt az oldalát, akik nem érdemlik meg?
Kristóf mellett a falubeli családja, Ali és Daniel is fontos szerepet játszottak az életében, mint ahogy a barátok is, legfőképp Amanda. Már semmi gondja nincs a lánnyal, viszont az új szobatársuk, Bianca miatt nem tudják tovább kihasználni a negyedik, üres ágy nyújtotta szórakozási lehetőséget.
Mire észbe kapott, már sminkben, kiegyenesített hajjal ácsorgott a szekrénye előtt, hogy felvegye a ruháját. Sosem vegyül el a tömeggel, a szürke kisegér szerepe nem fekszik Mirának. Lehet, hogy a ruhája nem pont odaillő, azonban ő jól érezte magát benne, az biztos.
A talárját is felvette, aztán magassarkúban topogott el a Nagyteremig. Nem zavartatta magát, szépen odasétált a zöldek asztalához, miközben néhány emberre rámosolygott. Tekintetével Kritófot kereste, de csak a hátát pillantotta meg, úgyhogy az első szabad helynél megállt, és elegánsan helyet foglalt. Talárjától egy az egyben megszabadult, aztán rápillantott a mellette ülőre.
-Heló Dmitri -Amirás mosolyával pillantott a srácra, kezeit egymásra téve az asztalra helyezte.  

Ruha&smink
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 24. 14:58 | Link

Évnyitáró
Mami,Leonie,Rédey bácsi

* Eljött az évnyitáró napja is, aminek a kis törpe feje nagyon örül, mert ilyenkor minden olyan szép díszes a Nagyteremben. Megkérte az anyukáját, hogy hadd menjen ő is el, mert meg szeretné nézni az ünnepséget. Állítólag lesznek ilyen unalmas dolgot ott, amikhez nem lesz kedve, de megígérte, hogy rendesen fog viselkedni. Szépen hagyta magát megfésülni, a hajába egy gyöngyös hajráf került, és felvette a legszebb ruhácskáját, a tengerkék flitterekkel kirakott hátul megkötős ünneplőjét. Pár hónapja voltak egy esküvőn, arra kapta. Szerencse, hogy nem nőtte még ki, mert így nagyon csinos tud lenni ezen az eseményen is. Azért is akart menni, mert így találkozhat Leonieval, akinek készített valamit, és azt mindenképpen át akarja neki adni. Biztos örülni fog neki a lány, mert nagyon jó barátnők lettek a múltkor. Majd egyszer fel kell jönnie hozzájuk babázni, meg játszani, mert ott sokkal több minden van, mint itt a nagyteremben. Az anyukája mellett halad, nem is figyel az ünnepi pompában úszó teremre, az Eridonosoknál egy vörös loboncot keres. Juj, ott van. Nem, az nem ő. Még egy! Áh, ez sem… mennyi vörös lánya van Kahi bácsinak. Végre megpillantja a neki kellő leányzót, és vigyorogva odarohan hozzá. * - Leonieeeeeeeeee! *Kiáltja köszönés helyett, miközben hátulról megöleli a lányt, ezzel az arca elé tolva a neki készült rajzot. A műremeken ketten vannak rajta, és Ririnek is vörös a haja, akárcsak Leonienak. * - Neked csináltam! Majd gyere fel, van új kifestőm! * Újságolja miközben elereszti a vöröskét az ölelésből. Remélhetőleg most nem hozta rá a szívbajt, mert a múltkor is lesből támadta le a szeretetével.* - Most mennem kell a tanárokhoz, szia! * Búcsúzik el felelősségteljesen, majd visszaugrál az anyukájához, s együtt mennek a tanári asztalhoz, ahol már többen ülnek. A kicsi lány elfoglalja a helyét az anyukája mellett, majd szétnéz a jelenlévőkön. Megakad a szeme Andris bácsin, akire szélesen rávigyorog. Nagyon vicces ember, egyszer már hajtogatott neki csákót, meg sokszor van nála édesség. Hátha most is kaphat dianás cukrot tőle még a vacsora előtt.*

ruci
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 24. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 24. 18:06 | Link

Tanévnyitó

Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán részt tudok-e venni az iskolai ünnepségen, de aztán sikerült felmentést kapnom az edzés alól. A részvételt fontosnak tartottam annak fényében, hogy az új tanévben újra házvezető-helyettes leszek a Navineben. Személyes jelenlétemmel szerettem volna jelezni a háznak, hogy igyekszem maximálisan megfelelni a posztból fakadó kötelezettségeimnek.
A nagyterem ajtajában álló nőre ráköszöntem, gyanítottam, hogy az új könyvtárosunk lehet. Majd illendő lenne valamikor bemutatkoznom neki, de ez most nem tűnt megfelelő alkalomnak. Az érkező, és helyüket kereső diákok között elvegyülve közelítettem a tanári asztal felé. Közben előttem is lepörögtek a tanév eseményei, legelőször is az iskolai bajnokság botrányba fulladó nyitómeccse. Mind a mai napig nem tudtam, ki volt az, aki rám támadt a nézőtérről. Mondjuk nem is kértem kivizsgálást, nem szomjaztam bosszúra. Reméltem, hogy a tettest megbünteti majd a lelkiismerete, és talán egyszer eljut odáig, hogy elém áll, és vallomást tesz. Bár az is lehet, hogy a félelem nagyobb az illetőben, mint a lelkiismeret-furdalás, hiszen tudják rólam, hogy érzékeny vagyok az ilyesmire. Le is taglóztak a történtek egy időre, de aztán azóta 180 fokos fordulatot vettek az események, nem dolgozott bennem harag.  
Hirtelen annyit éreztem, hogy valami eltalál a hátamon, és szinte az egész testemen kibírhatatlan csiklandozás lesz úrrá. Nem tudtam mit tenni, önkéntelenül a földre dobtam magam, és hanyatt fekve, kapálózva próbáltam enyhíteni a szenvedésemen. Még a pálcámat se voltam képes előhúzni, de reméltem, hogy valaki megsegít, miután jól kiröhögtek. Igen, megint sikerült nevetségessé válnom az egész iskola előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 24. 19:31 | Link

Tanévnyitó - Markovits

*Nem vagyok kifejezetten a hivatalos összejövetelek híve, ez tény. Ennek ellenére úgy érzem, mégiscsak illendő lenne megjelennem a tanévnyitón. A vizsgaidőszakban érkeztem az iskolába, így az sem elképzelhetetlen, hogy vannak diákok, akik azt sem tudják, van gyógyító az iskolában. Így nem árt megmutatni magam, még ha nem is válik majd a szokásommá az iskolai rendezvények látogatása. Egyébként is hajt a kíváncsiság, hogy egyáltalán, hogyan is zajlik egy ilyen esemény. Nekem ugyanis még nem volt szerencsém részt venni hasonlón, hiszen nem jártam mágus iskolába.
Hajam lófarokba kötve, dísztalár feszül rajtam, ami sosem volt a szívem csücske, most, hogy elértem a nagytermet, felerősödik bennem a vágy, hogy visszamenjek a szobámba, de azért hősiesen elindulok az asztalok között. Komoly arckifejezéssel méregetem a szünetről visszatért, csevegő diákokat. Az őrült kviddicsmeccsről felismerek pár arcot, de egyébként az egész terem egybeolvad nyüzsgő-zsibongó diákok tömegévé. Remélem, azért mindenki elcsendesedik majd, ha az igazgató kezd beszélni.
Aztán hirtelen egy átokcsóva száguld el mellettem, és egyenesen hátba találja a néhány méterrel előttem lépkedő férfit. Gyorsan kiderül, hogy egy csiklandozó átok    találta el. Nem egy szörnyű átok összességében, de elég nagy meggondolatlanságra vall, ha valaki tanárokat átkoz. A közelben állók közül többen felneveznek a professzor szenvedésén, én azonban nem találom mulatságosnak a helyzetet. Csak úgy, névtelenül a tömegből átkozódni nem nagy dicsőség. Kifejezetten gerinctelen dolog. Már feltételezve, hogy az illető ténylegesen a professzort célozta. Azt hittem, ennél magasabb itt a színvonal. Előkotrom a talárzsebemből a göcsörtös pálcám, amit egy hozzáértő már inkább múzeumban állítana ki, és nem használna, de nekem tökéletes. Mostanában kezdek rászokni, hogy a kastélyban magamnál hordjam, hiszen ezt most más közeg, mint ahogy eddig éltem, és rá kellett jönnöm, hogy egyre több helyzetben lehet szükségem a fadarabra. Bár ha nem muszáj, továbbra sem használom. Most viszont muszáj, mert csak nem akarom hagyni a professzor további megszégyenülését. Igez vannak olyan kristályok, amik képesek megszüntetni varázslatok hatását, de ilyen most nincs a zsebemben, így marad a pálca. Elmorgom a varázsigét, és megszüntetem a csiklandozó bűbájt. *
- Bizonyára nagyon népszerű vagy! * jegyzem meg, miközben kezet nyújtok a férfinak, miközben az angolnak hála a magázás kérdése fel sem merül. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 24. 20:24 | Link

Tanévnyitó - segítség a négyzeten. Cheesy

Nem is olyan régen indultam útra otthonról, nagyjából 4-5 órája. Édesapám kedvéért muglimódon közlekedtem az úton, nem akarta hogy bármi bajom essen hoppanálás közben, pedig ő is nagyon jól tudja, hogy már eléggé "nagy" vagyok ezekhez az apróbb dolgokhoz. De szófogadó kislány voltam, szóval autóba ültem és felkerekedtem, hogy az Alföld szívéből feljöjjek ide, a Mátrába. Még mielőtt beértem volna a hegyekbe, leparkoltam az autót és behoppanáltam a faluba. Igaz, így valamennyire megszegtem az ígéretemet, de nem akartam ennyire kényelmesnek tűnni, már a legelején.
A szobám a kastély déli szárnyában áll, vagyis azt az információt kaptam, szóval felkerekedtem a két bőröndömmel együtt és nekiindultam keresgélni. Viszonylag egyszerű dologm volt, sok a segítőkész diák itt szerencsémre. A szobám egyelőre még berendezetlen, de ezen rövidesen változtatni fogok, de most sietnem kell egy kicsit, mert most kezdődik a tanévnyitó, pontosabban már el is kezdődött. Gyorsan felveszem az első ruhát ami a kezem ügyébe akad és vadászok mellé egy, a ruhához illő cipőt. Mikor ezzel készen vagyok, átsietek gyorsan a nyugati szárnyba, a nagyteremben, mert ott van az ünnepség.
A terembe lépve nagy zsibongás fogad, az asztalokon lévő kis szobrocskák arról árulkodnak, hogy bizony az igazgatói beszédet lekéstem. Kicsit szégyellem magam, engem pontosságra neveltek a szüleim, bár a késésem most pont édesapám hóbortja miatt van. Melengeti a szívemet a díszítés színe, kék és bronzos, a Hollóhátnak is ezek a színei, gondolom az itteni megfelelője nyerte idén a házkupát.
Széles mosollyal sétálok befelé, de egy villanás eltereli hirtelen a figyelmemet. A fény irányába kapom a fejemet, majd látom, ahogy az egyik kollegát - gondolom én - hátba találja és a férfi eszeveszettem elkezd tőle rángatózni. Hirtelen a szám elé kapom az egyik kezemet és amennyire a ruhám engedi, gyorsan odasietek. Mire odaérkezek, már egy indián kinézetű úr kezelésbe veszi a tanárt - valószínűleg a gyógyító lehet - és felhúzza a földről.
- Minden rendben? - kérdezem még mindig aggódó hangnemben. Valószínűleg nem esett komolyabb baja, de az átkozót azért csak meg kellene keresni.

Ruha
Utoljára módosította:Mészáros Gréta, 2013. március 24. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 24. 22:21 | Link

Tanévnyitó

A hatásból annyit azért kibírtam következtetni a kínok ellenére is, hogy valószínűleg egy egyszerű Rictusempra áldozata lettem. Micsoda egy gagyi átok! Nagyon kellemetlen volt ez az egész, miközben én csak a földön fetrengve nevetni tudtam. Vajon mit vétettem, hogy ezzel büntetett a sors?
Egy úr sietett a segítségemre, akiben a gyógyítónkra ismertem rá, ő is nemrég érkezett, és természetesen még őt sem ismertem személyesen. Rá kellett jönnöm, hogy mostanában hanyagoltam az iskolában az új kapcsolatok kiépítését.
- Köszönöm szépen uram! - hálálkodtam egy sort, miközben felsegített. Még az se zavart, hogy letegeztek.
- A népszerű nem kifejezés. - igazítottam meg a ruhámat, és már újra fessen álltam.  
Egy számomra teljesen ismeretlen nő is ott termett, hogy a hogylétem felől érdeklődjön. Örültem neki, hogy azért nem mindenkit fogott el nevetőgörcs.
- Köszönöm, minden rendben. - feleltem, majd a diákság felé is jelezni kívántam, hogy vége a műsornak.
- Csak megvakartam a hátam, nem történt semmi. - próbáltam tréfásan elütni a dolgot, teátrális mozdulatokkal értetlenkedést színlelve, de azért egy mosolyt a végén megejtettem. Képes voltam én a magam szerencsétlenségén is nevetni, sokszor ez lendített túl a nehéz időszakokon.  
- Még egyszer köszönöm. Markovits István, ügyeletes balfék. - mutatkoztam be a gyógyítónknak és a nőnek is, majd helyet foglaltam a tanári asztalnál, bocsánatkérő pillantásokat vetve az igazgató úrra. A kis közjátékom legalább feldobta az ünnepélyek szokásos monoton egyformaságát.  
Furcsa módon eszembe se jutott, hogy ki kellene deríteni, ki volt az elkövető, végül is nem lett komolyabb bajom. Meg volt annyira égő ez az egész, hogy nem akartam a pattogásommal tovább rontani a helyzetemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 25. 00:41 | Link

Tanévtáró
Ririke, majd egyedül

Mint amikor a jó öreg beszédhibás Dagobert bácsit bevágják a széfbe a rengeteg arany közé, és rácsattintják az ajtót, úgy úszkál Leonie is egész délelőtt, csak ő éppenséggel a ruháiban. Ez mondjuk tollas úrnak sem jött volna rosszul sosem, hiszen hiába volt aranya, ha még egy - nemhogy normális, de semmilyen - gatyát sem tudott soha életében beszerezni. Pedig nem hiszem, hogy a nadrágszár csikizte volna az úszóhártyáit… Mindenesetre vörös törpénknek szerencsére sikerült túltennie magát a kacsa problémákon, és legközelebb maximum kaja közben láthatja viszont a tányérján.
Siet is rettentőmód, nehogy lekéssen valamit, mondjuk az előételt, mert nem élné túl, ha nem mutathatná meg, hogy majdnem annyi étek fér belé, mint egy kiéheztetett, girhes macskába. Még utolsó simításként beletúr bozontos hajába, és kihessegeti belőle a kóbor madarakat, majd bevágódik a Nagyterem ajtaján, és csúszva fékez le az asztalok között. Mégsem lenne jó kezdésre padlót törölni, arra úgyis ott van Marki bácsi, aki… nicsak! Úgy látszik, nem elég a tanári/kviddicsjátékos karrier, a bácsi youtube sztárrá szeretné kinőni magát, és a legújabb táncát gyakorolja éppen. Talán csatlakozni kéne hozzá, hogy ne legyen olyan magányos. De végül egy nagy vigyorral inkább az eridonos asztal felé lép, és lehuppan az egyik padra. Ha lesz legközelebb táncos mulatság, tuti felkéri Markit egy táncra, mert nagyon hasonló mozgáskultúrával rendelkeznek… míg ezen agyal, elsiklik a tény felett, hogy az iskola igazgatója beszédet tart, és még a kis vöröskét is megemlíti valahol a vége felé. Apukája büszke lesz rá, amiért kis szobrot kapott, és nem jegyet valami javító-nevelőtáborba. Bár így meg rájuk hárul még az a költség is…
Éppen jóízűen falatozza tekintetével a szépen kimunkált terelő szobrocskát, képén szokásos vigyorával, ami éppoly’ levakarhatatlan, mint az árcédula a karácsonyi ajándékokról, mikor újabb csomag érkezik egy szőke szotyola képében.
-Ririiiiii! – Visít fel örvendezve, akár egy újszülött kismalac, aki boldog tudatlanságában jön a világra, és még csak nem is sejti, hogy egyszer egy elsózott levesben végzi.
-Jajj, köszönöm! Hát ez csodaszép lett! – Egy villámgyors mozdulattal maga elé, pontosabban ölébe penderíti a kislányt, és jól megropogtatja. Talán még néhány pénzérmét is csúsztatna a zsebébe az ezután szükséges csontkovács által végzett kezelésekre. De hamar elszontyolodik, amiért a kishölgy azonnal menni kényszerül. Vág egy grumpy cat fejet, és hirtelen támadt birtoklási vágyát még maga gollam is megirigyelhetné. Most örüljünk, hogy ő nem egy kandúrmacska…
-Hát jól van! Majd megyek festegetni! – Derűsen elengedi a szöszkét, majd felkap egy fehér szalvétát az asztalról, és a padra pattanva majdhogynem könnyes szemmel integet utána.
-Vigyázz magadra! Még találkozunk! Sohasem választhat el minket a távolság! – Kiabálja drámaian, mintha valami filmbéli elfuserált szereplő lenne, majd újra lehuppan a padra, és nekiáll agyalni. Vajon nagyon feltűnő lenne, ha a tanári asztalhoz osonna, és egyszer csak kidugná a fejét Ririke mellett? Végül is.. annyi az új tanerő, talán azt hinnék, hogy egy közülük, csak még gyerekképű és kis növésű. Csak kit túrjon ki észrevétlenül a helyéről? Hmm... még akad egy-kettő üresedés. Sietnie kéne, ha székfoglalózni akar...


Külsőségek
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. március 25. 02:41 | Link

Mikor mindenki megcsodálhatta a szobrot és Szendrei professzor kislánya is visszaért anyukájához, köhint egyet, jelezve, hogy folytatni kívánja a beszédét, hiszen van még jó pár dolog, amit megosztana a fiatalsággal.
- Most, hogy a vizsgalapok mindegyikén szerepel már jegy megtörtént az összesítés, így itt az ideje, hogy kihirdessem az évfolyamelsőket, illetve az iskolaelsőt. Kérem, aki a nevét hallja jöjjön ide, hogy átvehesse az jutalmát.
Egy kis asztalkára mutat, ahol könyvek, és oklevelek, valamint megannyi hasznos holmit rejtő csomag pihen.
- Sokáig úgy nézett ki, hogy az első évfolyamon heten is kiérdemlik ezt a címet, ám végül Felagund kolléga pontot tett arra a bizonyos i-re, így örömmel jelenthetem be, hogy elsőéven a legfantasztikusabb eredményt Fodor Ágota, Levitás tanuló érte el.
Megtapsolja a lánykát és türelmesen vár, amíg kiér, kezet fog vele, majd az asztalhoz vezeti, ahol szabadon választhat egy neki tetsző könyvet, illetve ajándékcsomagot. Ezek után az igazgató megállítja egy helyen, miközben ő újra az emelvényre lép, és folytatja.
- Másodéves hasonlóan remek eredményt produkált iskolánk visszatérő diákja, Dolánszky Alex.
Ismét tapsol, míg a fiú kiér, a kézfogás közben hátba veregeti és a fülébe súgja, hogy nagyon szépen teljesített. Sok tanár megdicsérte, hogy olyan, mintha nem is kellett volna halasztania, örül, hogy nem adta fel a fiú. Ágota mellé küldi, majd a Rellon asztala felé fordul, megkeresni a harmadévesek kiválóságát.
- Harmadéven a legszebb teljesítményt Várffy-Zoller Róbert nyújtotta.
A fiút is a könyvekhez vezeti, a kézfogás után, majd Alex mellé kíséri.
- Negyedéven ismét egy Levitást köszönthetünk, méghozzá Woodarn Collenwent.
Ő az utolsó fiú, és az utolsó Levitás, akit ma szólít, már ha Lyrát, éppen zöldnek tekintik ez esetben és nem kéknek. A könyvválasztás után visszalép és ismét jelzi, hogy szólni kíván.
- Ötödéven megosztott az első hely, a Navinések büszkeségeként köszönthetjük Széles Veronikát, a Rellonos asztaltól pedig várom az exlevitás Lyra Castle-t. A kisasszonyok csodálatosan teljesítettek a Varázstani Alapismeretek Vizsgán, mind a két vizsgát dicsérte Holló Albert úr. Ha valaki szeretne hasonlóan jól teljesíteni, érdemes megkeresnie a lányokat, akik biztos remek tanáccsal látják el őket.
Kezet fog mindkét hölggyel, és az asztalhoz vezetve őket megvárja, amíg jól meggondolják, hogy melyik könyvet kívánják a birtokukba venni.
- Utolsó szólítottam nem más, mint Elisabeth Lovelace, aki hatodévfolyamon teljesített nagyszerűen.
Az utolsó hölgyet is megtapsolja, majd a könyvválasztás után visszalép, hogy kihirdesse, idén ki teljesített a legjobban.
- Az idei évben Rellonos iskolaelsőt köszönthetünk, méghozzá a harmadévfolyamos Várffy-Zoller Róbert személyében. Gratulálok neki! Úgy hallottam, hogy ezzel az elhatározással vágott bele a vizsgaidőszakba, így ez most határozottan sikerült. Szép teljesítmény!
Még egyszer megtapsolja őket, majd int, hogy foglaljanak helyet nyugodtan. Közben megjelenik a szfinx felett Robi képre is, amin boldogan mosolyog. Megérdemli, hogy mindenki megjegyezze a nevét.  
Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2013. március 25. 02:44
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 25. 10:38 | Link

Tanévzáró

Az utolsó este. Holnap megyünk haza. Egyrészt végre vége a sulinak, másrészt nem tudom, láthatom-e Dalmit a nyáron, mert Ausztriában lesz; emiatt egy kicsit lehangolt vagyok. Ezt a vizsgaidőszakot nyújtanám inkább tovább, hiszen csak lógattam a lábam (höhö) egész nap, mégis itt voltam a Bagolykőben. Otthon viszont várnak Nonóék, a Balatonozás, Camaro... na jó, döntöttem: jó lesz végre egy kis otthoni lét.
A sodrás vége felé vonulok én is a terembe, és büszkeséggel tölt el a hatalmas szfinxes zászló látványa a falon. Az év elején még nemigen érdekelt volna, de ahogy belelendültünk a pontszerzésbe, eléggé ráfeszültem a dologra, szóval megkönnyebbültem, hogy nyertünk, és nem ment kárba a meló.
Nincs már nagyon hely, Dalmit mégsem látom sehol. Ellenben Tolland mellett üres egy szék, biztos nekem foglalta. Szemben is van egy hely, ha mást nem, Dalm majd oda ül. Odaérek szobatársamhoz, elhajtom az útból a mellette álló széket és beparkolok a helyére.
- Üdv - köszönök neki, és van egy kis időm nézelődni, mielőtt az Öreg kezdi a beszédet. Mivel az előttem lévő hely továbbra is üres - én nem t'om, hol van Dalmi, lehet leült a harmadikasok kupacába? -, szekond plánban láthatom, ahogy az a bunkó Várffy meglöki a Palarn gyereket. Kárörvendőn felröhögök, de rögtön eztán az arcomra fagy a vigyor. Palarn vaktában átkot küldött Várffy-nak - ez a reflex amúgy elámítana -, de a varázslat az épp mellette járó Markovitsot találja el.
Hallom, ahogy páran felnevetneka reptan-profon, és helyettük is szégyellem magam. Még jó, hogy az indián fickó kéznél van. Markovits elismerése méltóan kezeli a helyzetet, én meg csak bámulok. Palarn meg se szólal, a tanárok meg nem rendeznek jelenetet, így az igazgató végül megkezdi a beszédet. Ez mi?
Keserű szájízzel hallgatom a bevezetőt, de amikor a Levita győzelmét hirdetik, persze én is beszállok a kollektív tapsba és üvöltésbe, ami az asztalunknál alakul, és ezzel félre is teszem a negatív gondolataimat. Az előttünk termett pakkból előveszek egy édességes csomagot, és benyomok a számba egy sav-a-júj cukrot, aztán amikor bejelentik, hogy Ágo az elsősök legjobbja, már teljes örömmel intek neki az asztal túlvégére. A másodikosok évfolyamelsőjének kihirdetésekor viszont félrenyelek egy adag cukrozott nyálat. Hogy mi?! Amint helyrerakom a torkomat pár másodperc masszív köhögéssel, bambán gurulok ki az Öreghez, mert közben próbálom számba venni, hogy a mennydergetős ménkűbe fordulhatott elő, hogy én lettem az évfolyamelső? Ez rém ciki. Ha én vagyok az első, milyen a többi? Még csak meg sem erőltettem magam! Nem a tanulásban vagyok én első, hanem a munka könnyebbik végének megfogásában - anyám is mindig ezt mondja. Minden, amit tettem az év során csak annyi, hogy a könnyű szorgalmikat megcsináltam, a nehezeket meg hagytam a fenébe. Az össz erőfeszítésem annyi volt, hogy folyamatosan piszteráltam Abiékat, hogy írjanak pályázatokat, és magam is bepályáztam mindenre, amire lehetett, de ez sem nagy szám, mert a Levitában folyton megy a tanulás, és amíg nem volt szobatársam sem, amúgy sem volt nagyon mást csinálnom.
Tompán lekezelek Wicklerrel, köszönömöt motyogok neki, majd Ágohoz indulok, és miután lecsapok az asztalon lévő Mugli tárgyak a varázsvilágban könyvre, vetek rá egy WTF-fejet. Ő persze megérdemelte az évfolyamelsőséget, tudom, hogy sokat gürizett. Szénné is vert a gemmológia pályázatban, amit azóta is felhánytorgatok neki alkalomadtán. Nahát, Wood is évfolyamelső lett! Ahogy kiér hozzánk, vele is válthatok egy "valószínűleg egy párhuzamos univerzumba kerültünk, mert ilyen nincs"-pillantást, hiszen ő sem tanulta szét magát az évben.
- A szakácsteljesítményedet díjazták gondolom - suttogok neki vigyorogva, ahogy beáll közénk.
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. március 25. 10:46 | Link

Tanévzáró/nyitó

Idegesen toporogtam a Nagyterem hatalmas, óriásként felém emelkedő ajtaja előtt. Másodikos lettem. Alig hiszem el, hogy már itt vagyok egy éve. Sok minden lepergett a szemem előtt, mi mindent éltem már meg itt, és még mennyi mindent fogok, illetve gondolatban vállon veregettem magam, amiért sikerült túlvészelnem a vizsgákat, ami a kezdeti nehézségek legyőzése után, utólag nem tűnt olyan vészesnek, főleg a magamfajtáknak, akik elég lelkiismeretesek ahhoz, hogy felkészüljenek a megmérettetésre. Felrémlett a könyvtár homályos volta, Veronika, és a többi arc emléke, akiket már megismertem. Remélem, látni fogom ma este őket itt.
Az igazságot megvallva, szerettem az ilyen eseményeket. Mindenki egy helyen, a diákok jókedvű csacsogásából adódó zaj is jó érzéssel töltött el, és a fenséges vacsora, amin tejóég, mennyit dolgozhattak a manók. Nem hagyhatom ki az igazgató beszédét sem, akit eddig nem sokszor láttam. Helyet foglaltam Levitás társaim között, s reméltem, hogy nem vesztem el egyensúlyom magas sarkú cipőmben, amit nem nagyon szívleltem, és csak ilyen kaliberű eseményeket tiszteltem meg vele hordásával. Öltözékemet nem vittem túlzásba, egyrészes ruhát viseltem, illetve egy kötött kardigánt, hogy szolidabb legyen a kollekció, nem szerettem feltűnő lenni. Hajamba csak egy hajtűt tűztem, de szokásomhoz híven kibontva hagytam.
Abit kerestem a Levitások között, de nem ítéltem az időt alkalmasnak arra, hogy elkezdjek ténferegni, mikor már a diáksereg nagy része a helyén ül. Majd a végén megkeresek mindenkit.
A figyelmet kérő köhögés megtörténik az igazgató úr részéről, aki az emelvényen nagyon tekintélyt parancsoló és nyugalmat sugárzó. A zaj lassan elült, és az eredmények kihirdetésre kerültek. Jaj, ez szörnyen izgalmas. A házam első helyezett lett a pontversenyben – végignéztem a mosolygó háztársaimon, miközben büszkeség töltött el a tapsot hallgatva.
Következtek az évfolyamelsőt, iskolaelsőt kimondó eredmények. Szentséges ég! Az én nevemet mondta az igazgató! Gondolom, most ki kell mennem, jesszusom, miért vettem fel ezt a cipőt? Diszkréten kiverekedtem magam a szomszédjaim közül, s közben már éreztem ezt a füstszerű érzést a fejemben, meg a pirulást, amikor mindenki engem néz, én pedig nem vagyok a helyzet magaslatán. Hát, ez sokszor előfordult. Felagund…óó! Kezdtem tudatosítani a hallott mondatokat. Pillantásom pont eltalálta az asztal végén ülő Alexet, akinek mosolya most nekem szólt, állati magabiztos lettem tőle hirtelen. A taps végére odaértem az igazgató elé közvetlenül, aki egy barátságos mosoly kíséretében megrázta a kezem, miközben számmal egy határozott „köszönömöt” formáztam, természetesen viszonozva a mosolyt. Majd az asztalhoz vezetett, ahol választhattam magamnak könyvet, nos, ez éppen ideális nekem. Nem akartam sokáig időzni, kiemeltem gyorsan egyet, majd már a beszéd folytatása alatt oldalra álltam, ahová nemsokára megérkezett Alex, a második évfolyam legjobbja, ami számomra nem volt nagy meglepetés, nem ismertem szorgalmasabb embert nála, bár saját bevallása szerint nem viszi túlzásba.  Intettem neki majd csendes befarolása után vállon veregettem, viszonozva a korábbi mosolyt.
Nahát, fogalmam sem volt, hogy ma ilyenekben lesz részem, nagyon örültem, és hálámat szerettem volna kifejezni, de egyelőre meg kell várnom az ünnepség végét.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. március 25. 11:38 | Link

Évnyitó / Évzáró

Miután leültem, csak akkor tűnt fel, hogy közben már meg is történt a revánskísérlet, Yar vaktában ellőtt el egy átkot. Szerintem meg se nézte, hogy kit céloz, pusztán így akarta levezetni a feszkót. Egyáltalán szabad így az ünnepségen átkozódni? Mondjuk Yarista Palarnnak biztosan, hallottam a tavalyi seprűs magánszámáról is. Annál nagyobb volt a felhördülés, amikor az átok a reptan tanárt találta el. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hiába szenvedett szerencsétlen. Markovits tanár úr viszont nem rendezett jelentet, miután segítettek rajta. Nagy kár, még szívesen élveztem volna tovább a műsort. Bár belegondoltam, hogy a házunkra se vet valami jó fényt, hogy egy közülünk tanárokat átkoz. Örülhetünk neki, hogy megúsztuk a számonkérést, mert tuti, hogy Yar nem vitte volna el egyedül a balhét.  
A pontverseny eredményhirdetése teljesen hidegen hagyott, bár mi is kaptunk vigaszdíjként egy csomagocskát, amit azonban én unottan félretoltam magam elől. Nem kértem az alamizsnából, de azért a Rellont megtapsoltam. Az egyéni kviddicses elismerésemnek természetesen nagyon örültem, de a bajnoki cím közömbösen érintett, annyira irritáló volt, hogy egy lúzer csapattal kell osztoznunk. Még az ezüst is szebben csillogott volna, mert az legalább csak a miénk lenne.
Következett az évfolyamelsők kihirdetése. Hangoztattam lépten-nyomon, hogy jó lenne megcsípnem az évfolyamelsőséget, ha az iskolaelsőséget nem is, mert akkor legalább visszavághatnék Nikinek a párbajszakkörös komikumért. Szokatlan idegesség is fogott el, amikor a harmadik évfolyamhoz ért a diri. Az én nevemet mondták. Há! Diadalittasan vonultam ki, közben pedig lepacsiztam a rellonosokkal.
- Köszönöm igazgató úr! - fogtam kezet az öreggel, majd kiválasztottam a számomra szimpatikus ajándékot. Nagyon illusztris társaságba kerültem, Alex mellé állítottak be. Most, hogy Niki elszállt, egyedül őt tartottam ellenfelemnek az iskolaelsőségért folyó harcban. Előszeretettel hangoztatta, hogy ő nem tanul semmit, meg őt magát is meglepik az eredményei. Tipikus álszerény viselkedés, a múltkori edictumos szövegétől is a hányinger kerülgetett.
Láss csodát, én lettem az iskolaelső is. Féltem, hogy csak szájhős lesz belőlem, mert annyira nem volt komoly az elhatározásom, mint amennyire így utólag be lehet állítani. Röhej, hogy az igazgató is ezzel példálózott, igen jól jöttem ki most ebből.
- Igggen! - emeltem fel ujjongva kezem a magasba, hatalmas gát szakadt át bennem.  Legalább ezt a nagyon fontos címet elhalásztuk az okostojások elől. Még az arcképem is kikerült a szfinx fölé, amit úgy fogtam fel, hogy egymagam lenyomtam az egész Levitát.
Felvehettem volna az Alex stílust, ha azt mondom, hogy érezze az egész Rellon magának ezt a címet, de tudtam, hogy őket ez úgysem hatná, így hát fel se szólaltam. Csak próbáltam a lehető legjobban kiélvezni a pillanatot, hogy mindenki engem ünnepelt, ki őszintén, ki kevésbé őszintén.
Az asztalmohoz kerülővel mentem vissza, végigvonultam a levitások között, egy amolyan „Na, ki a király?” üzenetet sugallva a testbeszédemmel. Várffy-Zoller Róbert, iskolaelső. Ezt még nekem is emésztenem kellett, de azt hiszem, nem lesz nehéz megszoknom.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2013. március 26. 15:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Maróti Antal
INAKTÍV


Volt művészetek tanár | Tóni bácsi | Elhunyt
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 34
Írta: 2013. március 25. 12:07 | Link

Tanévnyitó/záró?

Még soha sehonnan nem késtem el, így igazán szégyellem magam, hogy a tanévnyitóra nem érkezem időben, de remélem, hogy az újdonsült kollégák megértőek lesznek. Nekem mint muglinak sokkal nehezebbnek tűnik a beilleszkedés, valamint, hogy ne bámuljak meg feltűnően minden számomra új dolgot.
Feleségem boszorkány ismerőse, Nadia figyelmeztetett még mielőtt elindultam volna a kastélyba, hogy itt majd talárt kell hordanom, de nem hittem neki. Azonban továbbra sem áll szándékomban lemondani a kényelmes öltönyeimről, ingeimről, valamint sötét színű felsőimről. Tehát eltökéltem, hogy nem húzok talárt, egy kis lázadás sosem árt, főleg az ilyen vén csontoknak, mint én.
Belépve a terembe próbálom nem eltátani a szám, elvégre jó benyomást akarok tenni majdani diákjaimra és a többi tanárra is, de azért egy pillanatra megtorpanok a küszöbön. Körülnézve gyorsan megállapítom, hogy melyik a tanári asztal, majd felé veszem az irányt.
Mielőtt azonban elérném egy furcsa közjátékra leszek figyelmes: egy vakító fénycsóva villan fel és talál el egy előttem haladó férfit. A nekem lézernek tűnő dologról azonnal megállapítom, hogy nagy valószínűséggel varázslat, a férfi pedig korából kifolyólag nekem egyértelműen tanárnak tűnik. Mire odaérnék, hogy kérdezősködjek állapota felől és esetleg segítséget nyújtsak neki, már nincs is rám szükség, két kolléga - legalábbis úgy gondolom azok lehetnek - már rendbe szedi az urat.
Viszont, ami egy cseppet megbotránkoztat, hogy mindenki úgy tesz, mintha a dolog teljesen hétköznapi lenne. A fény irányából egyértelmű, hogy egy diák volt a tettes és az én régi iskolámban ezt nem hagytuk volna annyiban, akkor sem, ha csupán csínyről van szó.
Mindenesetre a fiatalember előtt képzeletben kalapot emelek, eléggé sportosan veszi a dolgot. Azonban a jelenetet megjegyzem és kezdek tartani a legelső tanórámtól: ha a gyerekek nem félnek bűbájt - vagy mit - küldeni egy varázsolni képes oktatójukra, mi lesz velem, aki teljesen mugli vagyok?
Egyelőre azonban túllépek a problémán és letelepszem az egyik székre a tanári asztalnál. Mielőtt leülök biccentek egyet a kollégáknak, majd figyelmemet az igazgatóra fordítom, aki éppen a beszéde közepén tart.
Óvatosan előveszem az öltönyöm belső zsebéből az aprócska vázlatfüzetemet és a hozzá csatolt ceruzát, majd leteszem a tányérom mellé, annak takarásába helyezve. Miközben teljes mértékben képes vagyok a megnyitóra figyelni, készítek néhány krokit és pár komolyabb vázlatot néhány diák arcáról, a teremről és a többi tanárról, hogy majd ha vége lesz az ünnepélynek kidolgozhassam őket szobám magányában.
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 25. 19:35 | Link

Tanévzáró, na meg a nyitó - Tika és Eric Cheesy

El is húzott az első tanéve a Bagolykőben, s mintha az nem is lett volna, úgy érkezett el a következő. Na jó, ez így nem teljesen fedi a valóságot, sok felejthetetlen dolog történt Mary első évében, többek között olyanok, mik gyökeresen megváltoztatták életét. Az az év igazi furcsaságok halma volt. Ami megint csak különös, hogy a legszokatlanabb az, barátokat talált. Igaz barátokat, akik nem veszekednek vele, akik nem használják ki, és akik nem az "egyszer a barátod vagyok, egyszer nem" kategóriába tartoznak. Ennek Mary szívből örült, és boldogan tért vissza az iskolába, immáron lényegesen több magabiztossággal - habár abból most sem volt sok -, mint tavaly, mikor fogalma sem volt, ez hogyan is zajlik. Bár, mint az előző évben minden nap, most is sok új arcot látott. De ez nem csoda, amekkora ez a suli, az lenne az abszurd, ha nem látna minden év minden napján legalább húszat. Ha nem többet...
Nem régen érkezett meg, csupán tegnap reggel. Már tűkön ülve várta, hogy összefusson barátaival, elérkezzen ez a csodás nap, és megkezdődjék a tanév. Nem mintha nem hiányzott volna a családja, szó sincs ilyesmiről, de azért mégiscsak na! Szerencsére az idő gyorsabban telt a szokottnál, és, számára legalábbis, hamar elérkezett a várva várt évnyitó napja. A diákok és tanárok a nagyteremben gyülekeznek, így természetesen Mary is oda megy. Kicsit korán érkezhetett, nem sok diák van még jelen, tanárok közül hirtelen egyet sem szúr ki, és a bent lévő tanulók sem vannak még a helyükön. A hangzavar a hiányos létszám ellenére sem kicsi, mindenki beszélget, ahogy egyre beljebb megy, elkap egy-két érdekes mondatfoszlányt is. Haladás közben jobbra-balra tekint, hátha ő is kiszúr egy ismerőst, szívesen beszélgetne ő is már valakivel, akit úgy ahogy, de ismer. Persze az ellen sincs kifogása, ha egyelőre még nem tudja, kicsoda, csak hadd dumáljon, erre várt már egész nap!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 25. 21:29 | Link

Tanévzáró/nyitó - Lotte és Mary

Fáradtan és kissé kedvtelenül másztam ki reggel az ágyból. Szünetet akarok! Csak még pár napot! Morogtam magamnak, de nem jött össze. Még mindig az a nap volt, ami pár perccel ezelőtt. Az évnyitó napja. Sose szerettem ezeket a napokat. A mugli iskolában az összes tanár hosszú beszédet mondott, aztán a drága osztályfőnökünk is elmondta, hogy reméli, hogy az osztály idén sokkal jobb lesz, és nem lesz rá panasz, mert különben blablabla. Innen már csak ennyit hallottam. Mellesleg sose jött még be amit ilyenkor megfogadtunk. A "jó gyerekek vagyunk és leszünk" dolog kábé másnap reggel nyolc óra öt percig tartott. És ez volt a rekord. Mi megpróbáltuk.
Idén kicsit más volt a helyzet. Mivel a tavalyi évnyitót sikeresen lekéstem (köszönöm muglivonatok), így ilyen szempontból ez lesz nekem az első. Idén talán azzal is megpróbálkozok, hogy ébren maradok és nem dobálok senkit semmivel. Szép gondolatok, hátha sikerül betartani.
Nem tudtam, hogy kell e talár, ezért csak magammal vittem, de nem vettem fel. Helyette egy kék inget viseltem, fekete nyakkendővel és farmerral. Sikerült kissé elkésnem, mint kiderült az igazgató már az évfolyamelsőket sorolta.
Feltűnésmentesen vagy inkább kevés feltűnéssel leültem a nekem megfelelő helyre, és figyeltem. Látszólag. Amúgy meg azon gondolkodtam, hogy mit is mondott Lotte. Benne volt Mary -ha jól emlékszem-, meg még sok dolog, amire nem emlékszem. Ez így érdekes lesz.
Végignézek az asztaloknál ülő tanulókon, aztán a tanárokon. Hosszasan elidőzve az új tanárokon. Aztán inkább elfordulok; és a lányokat kezdem figyelni.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. március 25. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 26. 06:57 | Link

Évnyitó/évzáró - Eric és Mary
ruha

Véget ért egy év, mindenki számára, de hogy ki hogyan élte meg, mi történt vele, az teljesen egyéni, személyiségfüggő. Sharlotte sem mondhatja, hogy egy teljesen unalmas év áll mögötte, és nem csinált semmit, de hogy hogyan fogja fel, az már más tészta.
Ugyanaz a minimális lelkesedés, mint mindig, ez a nap valahogy mégis más. Évnyitó-évzáró ünnepség az iskolában, ez az oka. Viszont ez nem lelkesíti igazán, sőt. Nagyjából semennyire, de azért elhatározta, hogy elmegy, csak azért is. Na meg barátait látni, találkozni velük, vagy bármi mást csinálni.
Végül aztán úgy döntött, hogy akkor még ki is öltözik. Persze kabátjára szüksége lett volna, de ezt pótolta talárjával, ami kötelező viselet. Ezzel már nem úgy fest, mint aki csak úgy valamiféle időtöltés céljából megy el az ünnepélyre. Igazából részben nem is, de sok élvezetet nem talál benne. Úgy nagyjából normális időpontban érkezett meg, még megcsodálhatta a földön fetrengő Markovitsot, de nem reagált rá semmit, csupán egyszerűen tovább ment háza asztalához. Ismerős arcokat vélt felfedezni, és az egyikhez szinte rögtön le is huppant. Talárját is megigazította, majd kényelmesen elhelyezkedve szólalt meg.
- Szia Mary - köszönt mosolyogva, ahogy elfoglalta helyét mellette. Ez nem lett volna hosszadalmas folyamat, de össze-vissza álló ruhája és haja megnehezítette neki, így egy kis igazgatás keretében folytatta. - Hogy telt a szünet? - érdeklődött tovább. Ténylegesen foglalkoztatta a dolog, nem csupán kérdezett valamit beszélgetéskezdeményezés gyanánt. Ilyen szándékai is voltak, de nem elsődleges célként, és ezt akár látni is lehetett rajta. Viszonylag hamar végzett, körbetekintgetett még ismerősök után kutatva, majd jött az igazgató beszéde, amit tapsolva és mosolyogva hallgatott végig. Leginkább a kviddics része érdekelte, ez volt az egyetlen jó dolog szerinte. Közben ugyanúgy sokfelé nézegetett, nem ragadt le az igazgató úrnál. Volt, hogy az ajtóra, a mennyezetre, vagy a diákságra figyelt éppen, de közben hallgatta mi is folyik körülötte. A bejárati ajtónál azonban meglátta Ericet. Kedvtelen hangulata rögtön átváltott a boldogságba, bár ez nem látszott rajta, mivel folyamatosan a mosolygós, kedves arcát hozza. Ő a levitás asztalhoz ült, meg ugye még lesz ez a lakoma,amire a manók annyit készültek. Hát igen, szeret enni, de inkább azon agyalt, mikor beszélhet már Vele. Igaz, hogy alig ha egy napja nem látta, de beszélni akart vele.
Addig a kezét nézte. Eddig fel sem tűnt neki, hogy ruhájának köszönhetően nagyon is látszik mik díszelegnek ott. Ez nem zavarta, nézzék csak, vagy ne foglalkozzanak vele. De persze tovább nézett ki magából, most már Maryt figyelve. Tervei közt van, hogy amint lehet már megy is, vagy a fiút hívja oda, és jobban elgondolkodva... Maryt is be lehetne mutatni neki, igen...
Hogy jobban megfigyeli észreveszi, hogy a kérdéses asztal a Navine asztala mellett van. Egészen odáig nem figyelte a levitásokat, még csak barátját se, de akkor világosodott meg, hogy csak hátra kell fordulnia, és ott vannak. Azért még nem csinált semmit, csak várt.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. március 26. 15:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. március 26. 13:16 | Link

ÉvNyi(tó,zá)
Alone

 Egy év vége, igaz, számára amúgy sem volt hosszabb pár hétnél, hiszen a végére ért ide. A szünetet túlélte, már azt a keveset, amit otthon töltött, nem pedig az iskolai falai között. Így, most hogy már ismét önmaga, nem pedig egy elvarázsolt alak, így újult erővel vágott neki az új évnek, ahol már neki is élesben kell majd bizonyítania. Nem fél a dologtól, kicsit tart csak attól, hogy menni fog-e neki, de ha már itt van, küzd azért, hogy így legyen. A talár dolga neki teljességgel idegen, nem is szerzett be magának, ami már nem egy jó pont, de egyszerűen nem is képes elképzelni magát benne. Így, hogy mégsem egy strandpapucsban és halászgatyában jelenleg meg, fekete zakót húzott magára, még nyakkendő is került a repertoárba és az öltöny mellzsebére tűzte a jelvényét. Ebbe már belekötni nem lehet, hiszen alkalomhoz illően lépked majd a Nagyterem falai közé.
Egy kis igazítás után indul meg végül, nem sietve, hiszen sosem rohant sehová, holott tudta, hogy kissé csúszni fog. Szerencsére időben jelent meg, a beszéd végét elcsípte, miközben asztala felé osont, igyekezve, hogy ne hívja fel magára a figyelmet. Ahogy leült, tőle kissé messze történt az incidens, mikor is az egyik tanárt eltalálta valami és, ahogyan ő látta, szó szerint valami partra vetett hal vergődésébe kezdett bele. Magasba szökkent szemöldöke, hogy itt, ilyesmi fordult elő, de csak felállt és nézte az egészet. Nem romlott lelke nem vitte rá a segítségre, hanem az, hogy tudja, nem tudna mit tenni. De a segítség magától érkezett, a vész elmúlt és minden folytatódott tovább. Leülve nyugtatta meg magát, hogy őt csak nem fogja senki eltalálni semmivel, így figyelmét az igazgató úr beszédére fordította. Amikor elhangzottak az elsők, tapsolt, főként háztársainak, hiszen büszke volt arra, hogy az ő házából kerültek ki. A beszéd maradék részét is figyelemmel kísérte, majd nézelődni kezdett, amint elhallgatott. Látott pár ismerős arcot - egy kezén meg tudja számolni szinte, kik azok, akiket kiszúrt és ismer is, amúgy pedig, kicsit elveszve érezte magát ekkora tömegben. Inkább csendben ücsörgött az asztal végében, bámészkodott és figyelt. Nem keltette fel magára a figyelmet, nem vágyott rá, hiszen neki ez a tömeg sok volt, hatalmas és felettébb szokatlan.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 27. 12:56 | Link

Évnyitó-Évzáró
Este mikor már átcuccolt a traumarland toronyszobába, és ki is pakolt körülnézett. Senkit se látott. Le ment a klubhelyiségbe és ott megpillantotta az első nyomott:
Kedves dákok, tanárok! Szeretettel várok mindenkit a Nagyteremben megrendezésre kerülő Évzáró/Évnyitó eseményen.
Szóval itt van a kutya elásva, tényleg ma van az Évnyitó-Évzáró ünnepség.
Magára vette a legszebb talárját, a süvegét, szép fekete bőrből készült cipőjét, zsebre dugta pálcáját és rohant lefele a lépcsőn. Kimondta a jelszót mire kinyílott a portré... :
-...
... és rohant lefele a lépcsőn. Kettesévvel szedte a lépcsőket, minden utolsó harmadik foknál leugrott.
Résre kinyitotta az ajtót és elkommandózott az eridon asztalához, ott köszönt két barátjának:
-Sziasztok!
Antonio unalmasan hallgatta az igazgató beszédjét.
Végül megkezdődött a lakoma. Antonio barátaival együtt jóizűen elfogyasztotta a sok-sok ételt és italt.
Utoljára módosította:Antonio Welse, 2013. március 27. 14:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 27. 19:11 | Link

Antonio

Már épp az igazgatói beszédnél tartott az évnyitó, amikor barátom Antonio mellém zuhant. Az asztalnál továbbra is tisztelettel hallgattuk a beszédet. Agyamban azonban azt találgattam miért is késett el?
Te jó ég! elfelejtettem szólni neki, mikor kimentem a hálóteremből..., na de nem is volt bent, így legalább üzenetet hagyhattam volna... na nem, hiszen azt hittem Ő is épp ide tart a lakomára....
Na mindegy, a lényeg, hogy itt van. A nagy kavarodásban kinek jut eszébe minden?
A nagy rohanásban talán én vagyok az egyetlen aki nem fekete talárt húzott magára... Nem tehetek róla, én ma Zöldet vettem fel.
Ahogy elhalt az igazgató beszéde, amiben azért volt jó néhány jó szó is odafordultam Antonio felé.
-Jó, hogy itt vagy. Már azt hittem máshova ültél, mert nem láttalak sehol. Lenne kedved holnap egy kis repülésre? Kaptam apámtól egy tűzvillám 2013-ast. Anglia egyik legjobb seprűje. Kipróbálhatnánk.
Közben almás pitét tettem a tányéromra és sütőtök levet ittam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 27. 19:21 | Link

Markovits & Mészáros

*A tanerőnek nem esett semmi baja, felpattan, fogadja a megjegyzésem, és egyáltalán nem tűnik a kelleténél bosszúsabbnak. Pedig felmerült bennem, hogy ha a férfi az önérzetesebb fajtából való, még szép kis jelenet is kerekedhet itt, amihez eszem ágában sem volt asszisztálni. Ilyesmire tehát nem kerül sor - amit az előttem álló úriember javára írok fel - ellenben feltűnik a színen egy fiatal nő és a professzor hogyléte felől érdeklődik. Ha nem egy iskolai rendezvény kellős közepén lennénk, ez lenne az a pillanat, amikor magukra hagyom őket. De itt vagyunk, nem húzhatom fel a nyúlcipőt, a férfi egyébként is bemutatkozik. Azonban nem sokat mond nekem a neve, a tanári kart egyáltalán nem ismerem. *
- Chaske Tsosie* mutatkozom be én is, bár a nemhivatalos titulusoknak még híján vagyok. Bár akkor sem használnám őket, ha lennének, örülhetnek a bátrabb diákok, ha egyáltalán eltűrök bármilyen más megszólítást a nevemen kívül. A hivatalos titulusom pedig azt hiszem evidens, legalábbis mostanra.
Követem Markovitsot az asztalhoz és én is gyorsan helyet foglalok, hogy ne zavarjuk tovább az ünnepséget. Úgy ülök, hogy a két tanerő egymás mellé kerülhesse, ha szeretne, amennyiben ugyanis ők nem akarnak engem bevonni az esetleges beszélgetésbe, én sem fogok társalgásba kezdeni. Nem az én műfajom, egyébként sincs mondani valóm. A rendezvény további részében inkább a csendes megfigyelő szerepét vállalom magamra, érdeklődve hallgatom az igazgató beszédét és nézem, ahogy az iskola okoskái kiballagnak a nevük hallatán, eltérő szerénységgel nyugtázva a dolgot. *
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. március 27. 19:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. március 28. 02:06 | Link

Szélesen elmosolyodik a fiú örömén, meg is érdemli, hiszen megdolgozott érte, nézi, ahogy a megjutalmazott diákok szépen elkezdenek szállingózni, ám mielőtt Alex is elindulna megfogja a vállát kérve, hogy maradjon még egy kicsit.
- Mint minden évben, most is, a vizsgaidőszak alatt leadhattátok szavazataitokat az úgy nevezett "éves" szavazásokon. Ha már Alex itt van kint velünk, megragadnám az alkalmat, hogy bemutassam nektek azt a diákot, akire az idén a legtöbb érkezett, mint az év diákja. Gratulálok!
Kezet fog a fiúval, aki kap egy újabb adag édességet és még egy könyvet, melyet természetesen most is ő választhat ki.
- Az év prefektusa idén, Amira Loveguard kisasszony lett.
A kisasszonyt is az emelvényre várja, hogy megtapsolja, majd a könyvekhez vezesse, miután választott, és visszaért a helyére, a tanári karra leadott szavazatokkal folytatja.
- Azt hiszem vitathatatlan, hogy az idén a legtöbbet a házért tevő vezető nem más, mint Kahlil L. Rochard professzor.
A férfire felpillantva kezet fog vele, amikor odaér, majd neki könyvet jutalmaz, melyet egy másik kupacról választhat ki.
- Idén, az év házvezető-helyettese a Rellonosok körében csak "Mami"-ként emlegetett Alexandra Rachel Hanna Flaviu professzorasszony.
A nőt is megtapsolja, esetében pedig letekint rá, hiszen néhány centivel még így is alatta jár a nő, hiába próbálja aprócska méretét ellensúlyozni. A könyv kiválasztása után, a nő vállára is úgy helyezi a kezét, mint Alexére, kérve, hogy maradjon.
- Igen sokan úgy véltétek, hogy idén a professzorasszony érdemli ki az év tanára címet is, melyhez szintén csak gratulálni tudok.
Újra kezet fog a nővel, néhány köszönő szót mondva, majd engedve, had foglaljon helyet az asztalnál.
- Ha már a professzorasszonynál járunk, érdemes megemlíteni, hogy szerintetek idén tényleg lágy szívvel állt a vizsgákhoz, hiszen a szavazáson az Önismeret vizsga kapta a legtöbb szavazatot, szorosan a nyomában a Melodimágiával. Idén a legnehezebbnek, kiugró számban a Sötét Varázslatok Kivédését gondoltátok, jól lekörözve még Felagund professzor Bájitaltan vizsgáját is. Ezek persze csak tájékoztató jellegű tények, melyek irányt adhatnak a professzoroknak a jövőre nézve.

Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. március 28. 02:43 | Link

A vaktában elszórt átoknál csak behunyja a szemét, valahogy nem szeretné látni, hogy hova csapódik be, mintha itt se lenne, ám, amikor kinyitja sajnos szembesülnie kell vele, hogy bizony sikerült Markovits professzort levenni a lábáról. Ő nem kel fel, de Yar felé küld egy gyilkos szemvillanást, és a jobb kezét felemelve a torkához, finoman végighúzza a hüvelykujját előtte, jelezve, hogy meg fog halni, ha addig nem akad, mondjuk torkán a falat. Azzal talán jobban jár. Istvánnak azonban többen is segítenek, így ő a helyén marad, végül is, jelenleg nem tudna sok mindent tenni érte.
Aztán elkezdődik az igazgató úr beszéde, illedelmesen megtapsolja a házakat, és megcsóválja a fejét a bekiabálásra. Utána következik az évfolyamelsők, illetve az iskolaelső kihirdetése. Igazán büszke lehet, hiszen idén Rellonos diák teljesített a legjobban a vizsgán. Látja a fiún is, hogy nagyon örül, így még boldogabban tapsolja meg.
Az éves szavazások előtt iszik egy kortyot, nem akar illetlen lenni, hogy az igazgató beszéde közben fogyaszt. Amirának jár a taps, igazán jó ötlet volt prefektussá választani, hiszen a feladatait rendesen ellátta. Kahlilnak jogosan járt a cím, széles mosollyal tapsolja meg, majd amikor őt emelik ki, mint házvezető-helyettes, halványan elpirul, miközben felkel a helyéről, hogy kezet foghasson az igazgató úrral. Amikor megkéri, hogy maradjon elcsodálkozik, nem követte nyomon az eseményeket, így amikor megtudja, hogy erre a posztra is őt választották ajkai kissé elnyílnak és sűrűbben pillog fél percig, de aztán csak hálásan elmosolyodik és a diákság felé fordulva is megköszöni. Visszatérve a helyére rápillant a könyvekre, melyeket választott, azonban az Önismeret és az SVK kapcsán jókat mosolyog. Na igen, Seren és ő már csak tudnak meglepetéseket okozni.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet