Antonio Welse


-Szia Antonio! Nem láttalak egész nap. Azt hittem enni sem jössz le!
Mi van veled?- tettem fel a kérdésemet barátomnak. Persze nagy prüszkölés közepette, mert úgy jelent meg mellettem mint Eridon szelleme.
-Nézd milyen jól néz ki ez a pite!
Igaz már alig bírok enni. De azért próbálom Antonio elé tolni az ételt. Elég sápadt szegényke.
Persze tegnap este találkoztunk utoljára ugyanitt, de akkor sem evett eleget. Valami baj lenne vele? Nem akartam épp most megkérdezni, de azért furdalt a kíváncsiság.

Antonio Welse

-Hát, engem is a vizsgaidőszak előtt írattak be. Épp most tettem le a különbözeti vizsgákat. Hatot megírtam, ötből átmentem, míg kiderült, hogy mugli ismeretből mégsem kell beadni a vizsgalapot. Anélkül is átmentem.
De jó, gondoltam magamban. A vizsgák után élvezni a finom kajákat, miközben a többiek még idegeskednek.
-Amúgy milyen Madrid? Csak annyit tudok, hogy épp olyan nyüzsgés lehet ott is mint Londonban. Habár mi Londonon kívül élünk, de sokat járunk a nagyvárosban. Néha még mugli eszközökkel is utazunk.
Habár a metrót nem szeretem, sötét büdös hely. A többi eszköz mulatságos. Szépek a házak, na meg a Temze, de akkor is. Nem nagy szám, de ezt nem akartam mondani barátomnak.
-Van otthon barátnőd? -tettem fel egy elég nehéz kérdést. Én épp nemrég dobtam odahaza a barátnőmet, mert nem voltunk egy hullámhosszon.
-Eszek még egy kis szilvás gombócot. Nagyon finom.....
Csak tömöm a fejem, mintha nem ettem volna még ma.
-Tényleg Gwen! Milyen volt az ötödik?- kérdeztem félvállról, habár mire én ötödikes leszek, úgysem számít mit hallok most, így is úgy is elfelejtem.

Antonio

Már épp az igazgatói beszédnél tartott az évnyitó, amikor barátom Antonio mellém zuhant. Az asztalnál továbbra is tisztelettel hallgattuk a beszédet. Agyamban azonban azt találgattam miért is késett el?
Te jó ég! elfelejtettem szólni neki, mikor kimentem a hálóteremből..., na de nem is volt bent, így legalább üzenetet hagyhattam volna... na nem, hiszen azt hittem Ő is épp ide tart a lakomára....
Na mindegy, a lényeg, hogy itt van. A nagy kavarodásban kinek jut eszébe minden?
A nagy rohanásban talán én vagyok az egyetlen aki nem fekete talárt húzott magára... Nem tehetek róla, én ma Zöldet vettem fel.
Ahogy elhalt az igazgató beszéde, amiben azért volt jó néhány jó szó is odafordultam Antonio felé.
-Jó, hogy itt vagy. Már azt hittem máshova ültél, mert nem láttalak sehol. Lenne kedved holnap egy kis repülésre? Kaptam apámtól egy tűzvillám 2013-ast. Anglia egyik legjobb seprűje. Kipróbálhatnánk.
Közben almás pitét tettem a tányéromra és sütőtök levet ittam.

Antonio

-Nimbus 2013? Már rég szerettem volna egy Nimbust kipróbálni. Állítólag nagyon jó gép. Mehetek vele? Persze, ha szeretnél menni a tűzvillámommal....
Hát igen. Csak negyedikek lettünk, de idén jobbak leszünk.
Ha végeztél menjünk ki a pályára röpködni. Még a seprűmet sem mutattam meg senkinek, apám nem engedte.
Vettem még szilvás gombócot a tányéromra. Ez a kedvenc magyar ételem a desszertek közül. Már előre örültem a mai napnak. Az év utolsó szabad napjának.

Melanie

A mai nap korán kezdődött a számomra. Levelet kellett írnom a csaldáomnak, mivel megígértem, hogy kéthetente egyszer baglyot küldök nekik. Na nem Chosugát a hóbaglyomat, hanem egy rendszeresített hosszútávra szavatolt postai baglyot.
Chosugát nem akartam ilyen hosszú útra küldeni ma, amikor amúgy is nemrég tért vissza csomaggal megrakottan.

Miután mindent elrendeztem tudtam, hogy ez a nap nem a jó időről fog szólni a számomra, hanem a tanulásról. Most már muszáj elmennem a könyvtárba, mert egy méteres dolgozatot kellett leadnom SVK tantárgyból a sárkányokról.
Valamiért az órai anyagból és a könyvemből nem nagyon akart összejönni a megfelelő mennyiség.

Ahogy a könyvtárba beléptem minden csendes volt. Egy pisszenést sem lehetett hallani. Egyből a polcok felé indultam, könyvet keresni. Egy jó vaskos könyvet találtam, amin ezüstös betűkkel ez állt:
-Sárkányok avagy bestiák varázsló szemmel
a másik viszont ennél izgalmasabb volt mellette, vérvörös betűkkel:
-Tűzokádó bestiák Európában.

Könyveimet nézegetve  leültem egy félreeső asztalhoz. Belelapoztam a könyvekbe, adatok után kutatva és elkezdtem jegyzetelni. Már rendesen a délelőttben járt az idő, amikor hátradőltem és kinyújtóztattam magam. Volt időm körbenézni. Ebben a pillanatban lépett be az ajtón Melanie. Igaz eddig még nem beszélgettünk, de tudtam pár dolgot róla. Most itt lehet az alkalom egy kicsit megismerkedni. Nincs rohanás egyik óráról a másikra, se kviddics edzés, se pedig... hát igen, túl sok időm megy el mostanában.
A könyveket a hónom alá veszem, a jegyzeteimet a farmerem zsebébe gyűröm, pennámat a táskámba a dolgozatom mellé.
Komótos léptekkel elindulok Melanie asztala felé. Éppen a könyvespolcom előtt ül. Ahogy látom nem nagyon olvasgat, tehát unatkozik, vagy valakit vár.

-Szia! Látom te sem akarsz sokat tanulni. Mit olvasol?- kérdeztem a lánytól. Majd lehuppantam mellé. Láttam a meglepetést az arcán. Mélyen a szemébe néztem. Próbáltam kitalálni vajon mit gondola a hirtelen megjelenésemről, hiszen ő nem láthatott, mivel háttal ült nekem. Örömmel vettem, hogy nem lepődött meg nagyon. Rámosolyogtam majd újra megszólaltam:
- Amúgy Ronald vagyok, a barátaimnak csak Ron. Már láttalak párszor a suliban.
Ezzel jeleztem, hogy nem csak úgy egyszerűen leültem mellé és tanulni akarok, hanem szeretnék is beszélgetni vele.
Ahogy rám nézett mosolyogva azonnal tudtam nem tanulni jött. Ha az ember ilyen céllal érkezik nem szereti, ha megzavarják édes magányában "kedvese" a könyv fölött.

Melanie

Azért megleptem kicsit a lányt, de sebaj. Tetszett a magabiztossága és az is, hogy hamar érdeklődni kezdett, tehát lehet vele beszélgetni.
- Tudom, hogy nem ismersz, de mivel új vagy nehéz is ilyen hamar megismerkedni ennyi emberrel. Én is csak látásból ismertelek még. Párszor feltűntél a folyosón amikor órára rohantál. -kacsintottam cinkosan.
- Én már másodikos vagyok, büszke Eridonos.- mosolyodtam el. Nyugodj meg. Ide nem sokszor járok fel. Persze néha muszáj itt is tanulni. Kellettek plusz információk a dolgozathoz, azt pedig itt lehet megtalálni.- mutatok szét a teremben a polcok felé.
-De ahogy látom te nem biztos, hogy tanulni jöttél. Kviddics? Szereted vagy most ismerkedsz vele?
Persze a könyve elég vaskos, emiatt inkább az utóbbira tippelnék.
Ekkor egyre melegebb napfény árasztotta el a termet. Egyik Eridonos társam felállt, hogy behúzza a vastag sötétítő függönyt az ablaknál amikor berepült rajta egy bagoly. Egyenesen az asztalunk fölé. Egy barna levelet hozott. Mivel elém ejtette biztos voltam, hogy nekem jött.
gyorsan bontogatni kezdtem. Elolvastam, majd elmosolyodtam. - Idén benne leszek a házunk kviddics csapatában.- mondtam nagy komolyan.
Közben a hóbagoly leszállt a vállamra és cinkosan belecsípett a fülembe.
-Na ne! Chosuga, ezt ne csináld.- vigyorodtam el. - A baglyom.

- Jaj, ne haragudj. Ő Chosuga. Édesanyámtól kaptam tavaly év elején. Nagyon szeretem. Párszor már elment Londonba a családomhoz. Nagyon megbízható. Ha levelet akarsz küldeni, akkor nyugodtam szólj. Mindenkit hamar megtalál.
Kicsit elgondolkodtam, majd úgy éreztem itt az idő kicsit érdeklődni Melanie felé. Persze nem úgy mint ha rá akarnék repülni, hogy véletlenül se ijesszem el.
-Azt már tudom, hogy elsős vagy, de azt még nem, hogy milyen tantárgyakat vettél fel. Szóval mit tanulsz ebben az évben?
Azt hiszem ez komoly kérdés, hiszen az első évben én is csak 8 tantárgyat vettem fel. Most viszont mind a 15-öt. Érdeklődöm minden felé. Ki tudja melyik fog tetszeni annyira, hogy a harmadik évfolyamtól megtartsam.
-Igen, nagy szó, ha valaki a kviddics csapatban szerepelhet. Nekem szerencsém volt, jól repülök, amellett kiváló seprűm van, ami gyorssá tesz. De majd a mérkőzésekre, ha lejössz, akkor majd meglátod milyen is.
Kicsit elgondolkodtam. Vajon most mi lesz. Még felőlem nem is kérdezett, de magamtól elég sok mindent elmondtam.
Hagyjuk, had bontakozzon ki, talán akkor kicsit jobban kinyílik.

Melanie Laurent

- Találó nevet kell adnod a Baglyodnak. Legyen egyedi, de dallamos. Amikor kimondod örömmel töltse el. Hidd el, már most hűségesen követi minden kérésedet. Először kisebb távolságokra küld el. Ne félj, tud magára vigyázni.- mondtam el szinte egy szuszra.
Láttam az arcán, hogy valamin nagyon csodálkozik. Talán a túl sok tantárgyamon? Lehet, gyorsan megnyugtatom.
-Tényleg nagyon zűrös a tananyag listám. Sokból kell jól vizsgáznom, ha évfolyamot akarok lépni. Még mindegyiket nem ismerem annyira, hogy nyugodt szívvel ajánljam. -itt egy kicsit megálltam és elgondolkodtam. Hiszen az, hogy mit tanulunk attól függ mihez akarunk kezdeni a jövőben. Igaz ezt nem lehet elsőre eldönteni. Az, hogy nekem melyik tetszik az szubjektív dolog, de azért elmondhatom.
-Az általad felsoroltakat szeretem, habár a jóslástant idén vettem fel. Viszont a Sötét Varázslatok kivédése fontos szerintem, habár a professzor kicsit szigorú. Viszont az Önismeret tantárgy hasznos lehet, a Melodimágia pedig a zenei mágia kifejezése. Ez érdekessége miatt tartottam meg az idén. Tavaly 8 tantárggyal kezdtem. Jövőre biztos leadok párat. Az idén sok múlik azon melyiket fogom annyira érteni, vagy kedvelni, hogy megmaradjon. -elgondolkodtam vajon melyikeket fogom leadni. Így az elején nehéz választani. Minden esetre lesz min gondolkodnom a szünetben.
-A kviddics olyan játék ahol nem számít, hogy fiú vagy lány, az ügyesség a fontos. Angliában van egy csapat, ahol csak lányok játszanak. A házunk csapatában is szerepelnek. Ha tetszik majd, akár jelentkezhetsz is, hogy kipróbáljanak.

Év záró/nyitó ünnepség

Az elmúlt évben keveset tartózkodtam a kastély területén. Különös betegségem miatt Londonban töltöttem a tanidőt. Visszatérve viszont örömmel láttam, hogy semmi sem változott. A szobám ajtaján még ott a nevem és...
A társaim nem találom. Sietve veszem az irányt a Nagyterem felé, hiszen ünnepség lesz. Nem csak tanévzáró, hanem kicsit részemre is, hiszen újra itt vagyok.
Sok idő telt el, most újra kell keresnem az ismerőseimet. Remélem összetalálkozok egy-két Eridonos ismerősömmel.

Állia Szipenni


Újra itt. Már azt hittem sosem érek ide. Na persze az elmúlt évben csak kívűlről figyelhettem a kastély életét, mivel kihagytam az évet.
Ahogy figyeltem a diákokat és innen -onnan hallottam kinek milyen élményei, borzalmai voltak a vizsgákról még örültem is ennek.
Ahogy körbenéztem megláttam egy csinos lányt. Nem vagyok ilyedős, egyből elé léptem.
-Szia. Ron vagyok. Mi lenne, ha együtt fogyasztanánk el a vacsorát és kicsit megismerkednénk. -Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, és mélyen a szemébe néztem.

Szofi Wilkinson



Ahogy megérkeztem a kastélyba egyből arra gondoltam, hogy otthon vagyok. Már nagyon hiányzott ez a légkör. Az elmúlt 2 évben szinte minden gondolatom a tanulást és a csínyeket vezérelte. Átöltöztem a számomra legszimpatikusabb zöld taláromba. Szép alakzatok vették kőrbe, egy szép vöröses-sárgás főnixmadár harcolt egy türkizkék sárkánnyal. persze mindez diszkrét méretben.
Felkaptam egy pergament és egy pennát. Hátha valamit le kell írnom, mert elég szétszórt vagyok.
Ahogy leértem szétnéztem. Már majdnem elkéstem, szokás szerint megint. Elindultam hát a saját házam, az Eridon asztalához, amikor a Rellonosok között megláttam egy szép lánykát. talán elsős. De nagyon csinos. Felrémlett bennem az amit megfogadtam az idénre. Minden elsőst próbálok segíteni. Ez most kapóra jött. Mivel volt mellette egy hely, hát lehuppantam mellé.
-Szia. Ron vagyok, Eridonos.- hadartam.
-Mi lenne, ha segítenék beilleszkedni a kastélybeli életbe.- kacsintottam rá kicsit cinkosan. Persze nem flörtölni akartam, de sosem lehet tudni, minek véli a fiatal lány.
- Volt valami fontos eddig?- hadartam mindezt egyszerre.

Állia

-Szép neved van. Milyen nemzetiségű? Még sosem hallottam. -Kezdtem a csevegést, majd sietve hozzáfűztem
-Amúgy Eridonos vagyok. Harmadikos diák.
-Gyere, keressünk valami jó helyet. Hátha hallunk majd valami bölcsességet ma. Na meg jó lenne a legfinomabb ételeket is megtalálni.- mosolyodtam el, pedig tudtam, mindenki elérhet minden ételt.
- Tudod már mit szeretnél tanulni idén?- tettem fel talán a legostobább kérdést, ami elhangozhat első beszélgetésként.
Majd elmélyedtem a lány szép szemeiben. újabb cinkos mosollyal palástoltam zavarom. jelezve, hogy épp keresem a jó helyet megkérdeztem, hova is ülhetnénk.
-Van hely a Rellonosok és az Eridonosok asztalánál is.
-Melyik házhoz is tartozol?

Szofi



Azt hiszem kicsit benéztem a dolgot. Amikor Szofi közölte, hogy másodikos leesett a dolog. De hiszen a tavalyi évet kihagytam. Épp akkor, amikor Ő idekerült.
Nem gond. Majd elmagyarázom.
-Tudod, a tavalyi évet kihagytam. Most kezdem a harmadikat.- láttam az arcán, hogy értetlen arccal néz rám.
-Igen Eridonos vagyok, de szeretem azt, ha kicsit lázadhatok. Azért is ültem melléd.- talán majd megenyhül, ha ezt el tudja fogadni, hogy vannak akik néha nem veszik figyelembe a szabályokat.
-Na meg kíváncsi voltam, hogy itt is ugyanolyan finomságokat lehet-e enni, mint az én házam asztalánál.- körbe is néztem. Csupa finomság volt. Süti is, pedig a desszertet mindig a főételek után láttam eddig az asztalunkon. Mi ez a megkülönböztetés? Átnéztem az Eridon asztalára és ott is volt belőle elég.
-Iszol valamit?- kérdeztem Szofit gyorsan.
-Tölthetek neked is sütőtöklevet?- majd újra Szofi szemébe néztem mélyen.

Állia Szipenni



Nagyon figyelmetlen vagyok ma. Állia öltözetét csak most figyeltem meg jobban.
-Nagyon csinos vagy.-feleltem teljesen természetesen.
-Ne haragudj, de nem figyeltem fel az öltözéked színeire.-mondtam mosolyogva.
-Azért még nem döntöttem el, mit szeretnék harmadikban tanulni, de minden olyat, ami kell ahhoz, hogy Auror lehessek. Ez nálunk szinte hagyomány.
-Akkor foglaljunk is helyet, ha nem zavar, hogy Eridonos mellé kell ülnöd.- mondom kicsit viccelődve. Majd belekezdek egy kis magyarázkodásba.
-A tavalyi évet kihagytam. Egy rejtélye betegséget kaptam el. Így Londonban kezeltek eddig. Az utolsó pár hetet otthon töltöttem. Közben gyakoroltam amit megtanultam eddig.- de nagyon örültem, hogy egy évfolyamba kerültünk így, talán ezt el is kellene mondanom, de most még nem teszem meg.
-Szeretsz táncolni? Mert remélem lesz zene is ma.
Továbbra is érdeklődve figyelem Állia minden mozdulatát és reagálását.

Állia

Nagyon örülök Állia viccelődésének, miközben helyet foglal az asztal mellett. Kicsit zavarban is vagyok, hiszen valamiért nem érzem magam éhesnek, de szomjasnak sem. Azért magam elé veszek egy- két szelet süteményt és egy kis méz-sört. Nagyon finom, alkoholmentes természetesen. Kicsit mentolos leheletet kölcsönöz, de nem ez az egyetlen furcsasága. Ha sokat iszik belőle egyszerre az ember buborékok jönnek ki a száján, persze a hangok helyett.
Miközben Állia észreveszi, hogy Őt figyelem és rákérdez miért is, hirtelen nagyobbat húzok a kupából.
 - Tudod....- mondanám szinte azonnal, de valahogy csak tátogok- nincs semmi különös...- mire kapcsolok, hogy színes buborékokat alkottam meg magam körül.
Állia arcát fürkészve elmosolyodok, majd mély levegőt veszek és megrázom a fejem.
 - Ne haragudj. Azt hiszem kicsit több méz-sör került a torkomba.
majd átgondolva a buborékos válaszom, hirtelen rájövök mi is történt. Alighanem elvarázsolt Állia szép arca. Jó lesz kicsit visszafogni ezt a feltűnő viselkedést Ron!- kiálltok magamra, na persze mindezt magamban.
- Nem, nincs semmi az arcodon, csak kicsit elbűvölt a tekinteted. Ne haragudj. Az a gond, hogy nagyon szép vagy. Jobban mondva, ez nem gond...- hebegem gyorsan.
 - Remélem nem haragszol, mert szívesen venném, ha táncolnál velem a buliban.