Tanévnyitó/záró?

Még soha sehonnan nem késtem el, így igazán szégyellem magam, hogy a tanévnyitóra nem érkezem időben, de remélem, hogy az újdonsült kollégák megértőek lesznek. Nekem mint muglinak sokkal nehezebbnek tűnik a beilleszkedés, valamint, hogy ne bámuljak meg feltűnően minden számomra új dolgot.
Feleségem boszorkány ismerőse, Nadia figyelmeztetett még mielőtt elindultam volna a kastélyba, hogy itt majd talárt kell hordanom, de nem hittem neki. Azonban továbbra sem áll szándékomban lemondani a kényelmes öltönyeimről, ingeimről, valamint sötét színű felsőimről. Tehát eltökéltem, hogy nem húzok talárt, egy kis lázadás sosem árt, főleg az ilyen vén csontoknak, mint én.
Belépve a terembe próbálom nem eltátani a szám, elvégre jó benyomást akarok tenni majdani diákjaimra és a többi tanárra is, de azért egy pillanatra megtorpanok a küszöbön. Körülnézve gyorsan megállapítom, hogy melyik a tanári asztal, majd felé veszem az irányt.
Mielőtt azonban elérném egy furcsa közjátékra leszek figyelmes: egy vakító fénycsóva villan fel és talál el egy előttem haladó férfit. A nekem lézernek tűnő dologról azonnal megállapítom, hogy nagy valószínűséggel varázslat, a férfi pedig korából kifolyólag nekem egyértelműen tanárnak tűnik. Mire odaérnék, hogy kérdezősködjek állapota felől és esetleg segítséget nyújtsak neki, már nincs is rám szükség, két kolléga - legalábbis úgy gondolom azok lehetnek - már rendbe szedi az urat.
Viszont, ami egy cseppet megbotránkoztat, hogy mindenki úgy tesz, mintha a dolog teljesen hétköznapi lenne. A fény irányából egyértelmű, hogy egy diák volt a tettes és az én régi iskolámban ezt nem hagytuk volna annyiban, akkor sem, ha csupán csínyről van szó.
Mindenesetre a fiatalember előtt képzeletben kalapot emelek, eléggé sportosan veszi a dolgot. Azonban a jelenetet megjegyzem és kezdek tartani a legelső tanórámtól: ha a gyerekek nem félnek bűbájt - vagy mit - küldeni egy varázsolni képes oktatójukra, mi lesz velem, aki teljesen mugli vagyok?
Egyelőre azonban túllépek a problémán és letelepszem az egyik székre a tanári asztalnál. Mielőtt leülök biccentek egyet a kollégáknak, majd figyelmemet az igazgatóra fordítom, aki éppen a beszéde közepén tart.
Óvatosan előveszem az öltönyöm belső zsebéből az aprócska vázlatfüzetemet és a hozzá csatolt ceruzát, majd leteszem a tányérom mellé, annak takarásába helyezve. Miközben teljes mértékben képes vagyok a megnyitóra figyelni, készítek néhány krokit és pár komolyabb vázlatot néhány diák arcáról, a teremről és a többi tanárról, hogy majd ha vége lesz az ünnepélynek kidolgozhassam őket szobám magányában.