Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Érzem a lányon, hogy kezd ideges lenni. Mivel nem látok ezért a többi érzékszervem sokkal kifinomultabb lett. Ezért nagyon is érzem a lányon, hogy mit érez. Akarom vagy sem. Megpróbálok a lányra nézni. Megnyugtatás képen rá mosolygok. A következő mondata kicsit megbánt.
– Miből gondolod? - kérdezem
– Ez mondjuk nagyon is meglehet. Bocsi kicsit bátrabb vagyok. Valamiért. - mondjuk amúgy is az vagyok. Nagyon durván közvetlen. Ami a legtöbbször nem jó. Ez egy nagyon negatív tulajdonságom, de ezt tudom magamról
– Nagyon közvetlen vagyok. Amiért bocsánat. (Sajnos.) – kicsit szomorúan tekintek rá
– oké. Szóval a szüleim cirkusz vezetők. Gyerekkoromban rengeteget voltam ott és rengeteget adtam is elő. Például tűz zsonglőrködőm, karikával ilyenek. És hát én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy egyszer láttam hogy anyukám varázsolt. Plusz volt egy kis incidens. Az, hogy volt az előadás és a közönség felé ment a tűzkarika - itt egy levegő szünetet tartok - ,de vissza repült a kezembe. Akkor még nem tudtam, hogy boszorkány vagyok. És utána kicsit később megjött a levelem. És akkor elmondta anyukám az igazságot. Aztán elkezdtem az első évemet itt a bagolykőben. – nem tudom mennyi idő volt ezt elmesélni, de remélem nem lett egy órás. Kicsit kuncogok.
Mikor elmondja hol vagyunk, bólintok. És mintha elkezdenék pirulni. Olyan hirtelen jön. Valahogyan elkezdtem kis szünet után érezni a kezét és fülig pirulok új fent.
– oké - felelem kicsit bizonytalanul
– inkább csak az volt, hogy rengeteget beszéltem nekik róla és mindig mondták, hogy mondjam el neki. Mert nem veszthetek semmit. És azért találták ki mert talán ezzel egy kicsit motiváltabb leszek. Ennyi
– Igen, csak ügye onnan indultam. Már mint onnan indultam a legelején is. Szóval az nem lett volna túl igazságot onnan menni. Plusz a lelkemre kötötték, hogy el kell hagynom a körletet. Aztán vissza mehetek, de nem maradhatok végig ott. Pontosan ezért. De szerintem teljesítettem. Szerintem ha a vadőr lakik eljutok plusz ott el vagyok egy fél órát vagy valami és utána vissza téblábolok a klubhelyiségig akkor szerintem bőven teljesítettem. - magyarázom a lánynak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nos, miből is gondolom? -Mert vannak gondolatok, amikot jobb, ha egy ideig érlelünk magunkban. Amíg összeérnek az érzések, a gondolatok. És a körülmények sem mindig alkalmasak. Ki kell várni a megfelelőt. Nem jó, ha túl hamar közöl az ember bizonyos dolgokat.Hát ezért. Én szeretek például több időt szánni a saját belső monológjaimra. Van, hogy mire harmadszor is átgondolom, változtatok rajta, és a végső, tökéletes állapotában adok neki hangot. Lektorálom, és cenzúrázom, kidobom ami mégse kell. -Ha egyszer már kibökted, nem tudod visszaszívni, az már akkor elhangzott, akkor is, ha vér ciki, és akkor is, ha ez magadban sokkal jobban hangzott. A bátorság pedig nem egyenlő a botorsággal. Bocsánatot kér, ezért a közvetlenségért, ahogy ő nevezi, pedig tőlem igazán nem kell bocsánatot kérnie. Látpm rajta, szeretné elmesélni a..történetét, így egyszerűen csak hagyom, hátha utána jobban éerzi magát tőle. Kicsit nehezen értem, mit mond, de próbálom követni. Cirkusz, meg tűzkarika. Ahogy követni próbálom, én is úgy érzem, minth eg trapézon himbálóznék, ahol kétségbeesetten keresem a mnető puha matracot alattam, de hirtelen megtorpanok, Nonó simán el is botolhatna, ha nem figyel eléggé.
- Na, várj egy kicsit. Szóval előtte nem is mondta anyukád? És mi a helyzet apukáddal? Én is félvér vagyok, de nem éltem teljes varázstudatlanságban a levelem előtt. Újból elindulok, lassabb tempóban, mielőtt valóban orra bukik, elered az orra vére és blöeeee....Igen, most már el tudom kézelni, ahogy rengeteget beszél róla, elég tisztán el lehet képzelni.
-Hát jólvan, azért dicséretes, hogy betartod a szabályt, akkor is, ha cikis helyzetbe hozhatod magad. Én lehet hogy....csalnék. A csalnék szó előtt hagyok egy kis szünetet és magát a csalnék szót sokkal halkabban mondom, szinte suttogva. Olyan taszító kimondani úgy ragozva, hogy azt én csinálnám. Csalnék. Nem szoktam csalni, de ha valamit nagyon nem akarok, akkor azt nem teszem meg, pláne nem pár haver, meg egy kis fogadás miatt. De persze iába mondom halkan ki a szót, vagy sőt, azt hiszem, pont amiatt, mert szinte csak tátogom, a portrék hangosan kezdik harsogni, higy CSALNAAAA!!!  CSALNAAA!!!
-Csssssss már, a manóba is! Próbálom csendre inteni őket, de csak kinevetnek, hiába néze szúrós tekintettel.
Ahogy Nonó részletezi a szabályokat, bólintok, bár nem látja. Teszünk egy kört, aztán lefutok még este előtt a faluba.
- Rendben, akkor sétálunk egyet, aztán visszakísérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha kiderül, hogy ennyi defekt mellé még siketnéma is, feladom. Csak mered rám rémülten először, és úgy nyúl a pálca felé, mintha attól félne, megrázza. Ennél azért muszáj lesz jobban megerőltesse magát, bár fogalmam sincs, miért tesztelgetem.
Simán oda kellene csak dobnom neki, és elsétálni, ehelyett bármiféle kapkodást nélkülözve elhúzom a keze ügyéből, és nézegetni, forgatni kezdem ujjaim között.
- Pedig szép pálca. Remélem legalább tudod, milyen fából van, vagy milyen magja van - feszegetem tovább a témát hitetlenkedéssel hangomban. - Vagy előbb megmondanád, mi szól abból az izéből, mi?
Remélem legalább zenét hallgat, és nem valami porkasztot vagy micsodát. Igazából az se lepne meg ezek után.
Tekintetem ismét a lányra fordítom, azért ha netán felbátorodna és nekem akarna ugrani, ne érjen meglepetésként, de csak a pulcsiját gyűrögeti és olyan arckifejezést vág, hogy majdnem megsajnálom. Na jó, nem csak majdnem, de ezt úgyse fogom bevallani.
Muszáj valamit csinálnom, mielőtt még ráunok a helyzetre és magára hagyom, ahogy azt amúgy valószínűleg eredetileg kellett volna tennem, és lám, "zsenialitásom" újból megvillantom, akárcsak a pálcát kezemben.
- Invito! - bökök vele a párkányon pihenő mobiltelefon irányába. Nem olyan biztosan, mintha a sajátommal csináltam volna, de a varázslat működik, és a mugli kütyü a kezembe reppen. Vagyis majdnem, de sikerül elkapnom, mielőtt félúton a kövön csattanna. Még nem döntöttem el, hogy összetörjön-e vagy se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nagyon igaza van a lánynak. Nem tudom miért, de kezdek egyre jobban bízni benne. Nem tudom. Valahogy két felé húz a szívem, hogy “nem is láttad még ne akarj neki rögtön szerelmet vallani” a másik meg “kicsit beszélgess vele és aztán vallj” próbálok a kettő között találni egy kiskaput. De mintha az a kapu kulcsra lenne zárva és a kulcs pedig elveszett volna.

Túlságosan is igazat tudok adni a lánynak
– Igen sajnos. Néha nagyon nem vagyok meggondolt - miket beszélek?? hogy néha nem vagyok meggondolt???? hiszen soha nem gondolkodom mielőtt beszélek, hiszen mindig ömlenek a szavaim.
– Ő se mondott semmit. Gondolom egyikük se akarta, hogy megtudjam, mert csak rossz sebeket téptek volna fel. Mert… - itt kicsit megakadtam. Elmondjam neki? gondolkodom. Na jó, bízom benne. A fejemet kicsit oda döntöm a fejemet, hogy oda súgjam neki:
- Anyukámat a szülei elítélték, mert a cirkuszban felhasználta a varázslatot. Ezért nem tartják a kapcsolatot. És nem akarta a sebeket feltépni. Fogalmazunk így - na úgy látszik a fogalmazásom is kezd egyre rosszabb lenni. Mi történt velem hat év alatt. Lehet, hogy igaza volt a lánynak… elmosolyodom. A következő mondatára még egy mosoly húzódik a számra
– Hát nem is tudom. Vesztettem… Amúgy meg kicsit magamat is fel akartam mérni mennyi ismerem a sulit… - fel nevetek
– Meg azért illene tudnom csukott szemmel is, hogy mi hol van az iskolában, ha már hat éve itt vagyok. Igen buktam egy évet. Ha érdekel elmondom - nem akarom ezzel untatni, de ha érdekli mesélek. Nincs ellenemre imádok beszélni. Mintha mondtam volna. Lehet, hogy lemaradt. Nevetek egy kicsit a saját gondolatomon. Nem tudom hirtelen mire mondja, hogy csend legyen. Ezért inkább hallgatok. Mert aztán lehet nekem mondja. De aztán elkezdtem hallani a portrékat.
– hallgassatok már el! - szólók rájuk határozottan. Érzem a hatását a szavaimnak. Mert utána olyan csendben voltak, hogy azon még én is meglepődtem, de lehet, hogy csak a saját határozottságomon lepődtem meg ennyire. Ezt nem tudtam eldönteni
– Nem kell őket sajnálni. - mondtam kicsit vigyorogva. Elképzeltem a szemem előtt a portrék arcát (persze a lány arcát is) és tovább vigyorogtam. Végül megszólalt a lány.
Egészen megszoktam a sötétséget. Mert valahogy hirtelen azon kaptam magamat, hogy mintha látnám őt. De aztán bele gondolok, hogy az nem lehet hiszen rajtam van a szemkötő. Csak bólintok egyet az ötletre.
És elindulunk. Közben kicsit beszélgetünk és azon kapom magamat, hogy kint vagyunk a vadőr laknál. (legalábbis nagyon úgy érzem. Valahogy meg csapnak a régi emlékek. Szóval csak megérzés) Nagyon nosztalgikusan tekintek körbe. Még úgyis, hogy semmit nem látok, mégis látom magam előtt az egész tisztást. A házat a füvet a szarkát ahogy rá szegezem a pálcát és A kolbászt, ahogy mozgok, a régi Nonót és a beszélgetésünket is fel tudom idézni ami a mi nap elhangzott. Elmosolyodom és megszólalok.
– Fú, ez nagyon nosztalgikus számomra. Tudod én amikor annyi idős voltam mint te akkor itt voltam. – adom át a tudásomat az elsősnek - És itt találkoztam az első legjobb barátnőmmel. Levitás volt mint te. Angelica Black Wingnek hívták. - kis szünetet tartok
- Azóta ő végzet. – közben vissza gondolok arra a napra.  
Vissza fordultunk. Az utat nem is figyeltem. Hélia néha szólt, hogy éppen merre tartunk vagy éppen figyelmeztettet az előttem lévő akadálypályára. De olyan gyorsan eltelt az idő, hogy az hihetetlen. Közben jól megismertem a lányt. Nem akartam elbúcsúzni tőle, de lehet hamarosan bekövetkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Persze vannak pillanatok, amikor az ember egyszerűen nem gondolja át, mit tesz, csak megtörténik. Én kiborulok az ilyen pillanatoktól, mert az azt jelenti, nem én irányítok. És valóban az van, hogy amit egyszer kimondasz, azt...azt nem tudod visszaszívni, hacsak nem raksz rá az illetőre egy felejtés átkot. Egyszerűen célszerűbb csendben maradni, amíg nem vagy biztos a dolgodban. SZóval valahol megértem, de roppant bosszantó.
-Hát..nem egészen értem. Vagyis, ha azt az oldalát nézrm, hogy meg nem érdemelt előnyre tett szert, akkor igen, az bosszantó. De azért annyira csak nem, hogy mumus legyen az egész boszorkányság. Egyszerűen nekem ez...fura.
A  festmények a falon hegyezik a fülüket, de már nem kiabálják, hogy CSALNAAA..a folyosón egy pár pillanatig egészen nagy csend kerekedik, annyira, hogy csak a cipőink kopogása hallatszik, aztán meg hogy a lány beszél. AZ a helyzet, hogy most annyira nem igazán érdekel, hogy bukott egy évet. Ha mndjuk egy jobb lábas keléses napomon talál meg, amikor kedvem van cseverészni, akkor bizonyára meghallgatnám, de most..ma valahogy csak egyedül szeretnék lenni megint.
- Csukott szemmel? Miért kéne ismerni a sulit csukott szemmel? Őszinte megdöbbenés ül ki az arcomra, amit ha nem is lát, a hangomon hallhatja.
- Izé, ebből is van később vizsga? Egyáltalán nem ér a fiatalabbat ijesztgetni, és annak a gondolata, hogy ilyen bugyuta kastélyismereti vizsgám is lesz, kissé megijeszt. De nincs is ilyen tantrágy, tuti átver.
- Ennyire azért én sem vagyok szorgalmas.
A folyosót és a kastélyt is elhagyjuk idő közben. Igyekszem magam sem orra bukni, és úgy vezetni Nonot, hogy ne legyünk túl feltűnőek. Ahogy a vadőrlakhoz érünk, megállok kicsit venni egy nagyobb lélegzetet. Mond egy nevet, valami Angelikát, de nem ismerős, de aztán folytatja is, hogy végzett, amire csak némán bólintok.
-Jó, valóban nem rossz hely. Igazából az egész kastély elég menő. Viszont a nem nagy baj, visszakísérlek, van még egy két dolog, amit el kell intéznem.
A zsebemben lévő levelemet megérintem, megvan e még, majd kissé csendesen visszakísérem az új ismerősöm a klubhelyiségébe.
-Örültem a fura találkozásnak. De legközelebb óvatosabban fogadj.
Visszaúton a levelet már majdnem feladtam, de egy rövid sóhaj utn visszacsúsztatom a zsebembe és a könyvtárba vánszorgok vissza csiga lassúsággal. Jaj apa...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Valóban logikus döntés volt idejönni, ám a polcok végtelennek tűnő sora szinte lehetetlenné teszi, hogy bármilyen kis cetlit megtaláljon az ember még ebben az életben. Nonó azonban kitartóan keres, és többnyire sikerül elkerülnie a feltűnést. Polcról polcra halad egyre gyorsabban, ám semmi feltűnőt nem talál, hacsak a többször kezébe kerülő "Lelkünk és a zene" keményborítású könyvet nem számítjuk annak.
Ahogy a lány átnézi a két cetlit észreveszi, hogy az "olvass" szó kissé más stílusban íródott mint  rejtvény. Vajon ez mit jelent?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sokat keresgélek, de semmit nem találok. Mindig amikor le emelek egy könyvet ugyan az terem ott. Kicsit megnézem az előtte lévő helyet, de semmi furcsát nem találok. "Lehet, hogy ez valami féle utalás?"
 Na nézzük csak meg jobban a cetliket. Talán össze függésben vagy a két furcsaság
- bontsuk szét a mondatott. Talán kiderül valami. Nyugalomra vágysz? ez lehet, hogy amit olvasol az megnyugtat. Szóval valamit nyugtató könyv vagy az a könyvtár. - gondolkodom tovább
Valami hirtelen gondolatól vezérelve elkezdem más szemszögből nézni a szöveget.
- Vagy... Falak lelked itt ápolják. Nem, nem könyvek. Inkább.. egy hely. - kicsit gondolkodom, hogy ismerek-e ilyen helyet. És hirtelen felkiáltok
- Hát persze! Hogy nem gondoltam erre előbb! a lélek szoba. Hiszen ott a falak ápolják a lelked. De vajon mi lehet az olvass... hm... - hirtelen azon kapom magamat, hogy megint ugyan azt a könyvet tartom a kezemben
- Hát ez meg?? - meglepetten meredek a könyv borítójára.
- Ez megint a kezemben van? bele olvasok hátha okkal került a kezembe. - ki is nyitom a vastag könyvet és nagyon leköt. Elszalad az idő.
- ó, mi történt? ja tudom. - hirtelen előveszem a cetliket és gondolkodom
- olvass... lehet, hogy a pálcámmal van össze függésben. - és ezzel a lendülettel el is indulok a könyvtárból kifelé és elindulok a lélek szobához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Mindig ezt csinálják. Elég unalmas lehet az életük, pedig olyan sok festmény van a kastélyban. Simán át is tudnak menni egymáshoz, és elpletykálhatnának a múltról. Bár, lehet, hogy nem akarják felidézni azt, amikor emberek voltak? Már, aki az volt persze. Én sem hiszem, hogy a múlton rágódnék. Ilyen szempontból remélem, hogy szellem sem leszek soha, mert nem szeretnék ízek, illatok nélkül létezni.
- Sajnálom, ez nem volt valami kedves dolog tőle.
Nem is mindig kedves. Egyszer egy lány csak annyit mondott rá, hogy “méhkirálynő”, és akkor nem értettem, hogy ez mit is jelent, ösztönösen a méhek királynőjét kezdtem el keresni, és nem értettem, hogy mit keresne a folyosón, de aztán elmagyarázták, és most már értem. Wessi nem mindig kedves vagy megfontolt, sajnos, ezért sok mindenkinek tud fájdalmat okozni, belőle kiváló portréalak lenne.
- Akkor vele inkább vigyázni kellene, mert nem hűséges. Elég nehéz megfelelő fiút találni.
Pillantok rá elgondolkozva, miközben nem csak az agyam jár, de a kezeim is. Egy mesterművet készülünk alkotni, és itt legalább tudom, hogy miről is van szó. A másiknál vannak problémáim, például, hogy fogalmam sincs, hogy ki a srác, aki szerinte vicces és navinés. Nem sok fiúval beszélgettem eddig, főleg, mert Kornélra figyeltem, most meg próbálok minél több időt tölteni a faluban, és segíteni Barnabásnak ahol csak tudok. Együtt lehetek a húgommal, nem is kérdés, hogy segítek neki ezért cserébe.
- Szerintem imádni fogja, én is imádnám, ha ilyen szép és finom meglepetést kapnék.
Nem is kérdéses, különben is, mindennek, ami házi készítésű sokkal jobb íze van, mint azoknak, amiket a boltban vesz az ember. Az is finom persze, csak az olyan tucat, ebben érződik a másik fél szíve és lelke.
- Holnap akkor kviddicseseket nézünk! Lehetnének kviddicses barátaink, és akkor együtt mennénk velük, mint a többi lány meg fiú, akiknek szintén kviddicses párjaik vannak, és akkor, amikor pizzázni mennek, akkor mennek ők is. Tök szuper lenne!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Még nem hallottam olyat, hogy bárki is a könyv miatt kapjon büntetést. De olyat már igen, hogy Farkasházy professzor beleolvasott, és valakinek a tevékenységét elismerte. Azt mondta, hogy ezer évig büntetné ezért a munkálkodásért, de mivel senki se vett észre semmit, csak elismeréssel tud adózni.
Nyilván, ha a kollégái előtt mond ilyet a házvezetőm, akkor simán kicsapják, és azt azért nem szeretném, sem azt, hogy Kakasi néni a botjával kólintsa fejbe olyan erővel, hogy megváltozik. Furcsa lenne egy másik Farkasházy arra a pár napra, amíg még itt vagyok.
- Főleg elektronikai dolgokat. Van mobilom, laptopom, fényképezőgépem. És a barátom meg fog tanítani autót vezetni.
Amit szerintem sokkal jobban várok, mint a Varázstani Alapismeretek Vizsgát, pedig öt éve készülök rá, hogy tökéletesen írjam meg, és emiatt nem egyszer kaptam meg, hogy igencsak stréber nőszemély hírében állok.
- Ne kérj bocsánatot, nem szoktam emlegetni, az emberek olyan következtetést vonnak le arról, hogy a nagypapámmal élek, amilyet szeretnének, és nem, az öcsém, ő a szüleinkkel ment, én hat éves voltam, amikor idehoztak, így az életem nagy részét a nagypapámmal töltöttem.
- Igen, teljesen ignorálni is tudom a gyötrelmes férfisorsot. Miksa mellett kell is, mert ő is szeret bajba keveredni, és nem igazán tudja a határait.
Miksát pedig lehetetlen kiszúrni, hiszen ő az a srác, aki mindenki felett van, magasságilag mindenképpen, de híre is van, és meglepő talán, de egyetlen Miksaként van jelen az iskolában. Mondjuk ő jobban járt, mint a bátyja, akit Mihálynak hívnak.
- Köszönöm, ez kedves tőled, és ne aggódj, sokan vannak így. Én gyerekként igen vad voltam, sokszor estem le a fákról, szereztem horzsolásokat, tudom, hogy egy-egy nagyon ijesztő tud lenni, főleg, ha nem vagy hozzászokva. De év végéig egészen biztosan itt leszek, ha bármi baj van, gyere csak.
Utána nem tudom, hogy merre lesz a gyakorlati helyem, de azért reménykedem benne, hogy figyelembe veszik az egyetemen a lakhelyemet, és a rendelőbe vagy ide helyeznek ki. Nagyon jó lenne.
- Azt hiszem arról, hogy hogyan szeret valaki szavak nélkül. Sokan azt hiszik, hogy csak akkor szeret a másik, ha mindig mondja, hogy szeretlek, pedig nem, sőt, a tettek sokkal hitelesebbek. Én erről írnék könyvet.
Megírnám a saját boldgoságomat, amit szinte az első pillanattól, pontosabban onnantól, hogy felfogtam, ez tényleg a valóság, töretlennek gondolok, és minden nehézség ellenére is hiszem, hogy örökké fog tartani, akkor is, ha Miksa követi Albertet. Ilyen szerelem soha többet nem lesz az életemben, és nem is szeretném, hogy legyen.
- A tanulószoba a neked való hely, ott sok olyan diák van, akik csendesebbek, nehezen oldódnak fel, de szeretnek egymás társaságában tanulni, és lassan nyitnak is egymás felé. Láttam őket többször, együtt mentek a cukrászdába, vagy jó időben együtt ültek ki a parkba, a rétre, szerintem ott könnyen megtalálnád a helyed. Én az étkezőteraszt szeretem a legjobban, a hangulata mindig pazar, és a vízesést, nagyon jó ott kikapcsolódni. A szabadidőmben főzni szoktam, szeretnék ügyesebben sütni, ezt Holló profon szoktam tesztelni, ő a barátom legjobb barátja és az én legnagyobb gasztrokritikusom. Olvasok, fára mászok, fényképezek. A kézügyességemet fejlesztem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elmosolyodom amikor túl önzőnek nevezi magát a nő. Én tudom, hogy képes vagyok az lenni, nem is kicsit. Az elsőszülött gyerek kártya a kedvencem, mégis csak majdnem egy évtized szorult közém és az öcsém közé. Egy pocsék és sivár évtized, de attól még ott van. Az önző jelzőt könnyen magamra veszem, a hermosára nézve pont nem jutna eszembe. Semennyit sem értek a baletthoz, egyszerűen csak elhiszem neki, hogy azon a terepen önző, de éppen egy rakás árvának süt két cukrászdányi süteményt. És kérdez. Sokat.
- Változó mennyire látok messze. Apróságok gyakrabban jönnek, rövidebb intervallumokon belül. Ami jelentősebb, az előfordul, hogy többszörös köröket lefutva forrja ki magát. Esetleg észre sem veszed, amíg benne nem vagy a helyzetben - biztosan nem fogom tudni megválaszolni neki az összes kérdést.  - A többit majd az órámon meghallgatja Senorita Krise - főleg mert egyszerre egy valamire tudok figyelni. Néha arra is nehezen. Ez a valami most a megégetett keze.
Tincsek mozdulnak ahogy megingatom a fejemet. Bőven gurult elénk elég kihívás, ha tovább tetőzzük ledobom a láncot és csak lefekszem aludni. Szélesedő mosollyal hallgatom, ahogy tervezget és átforgatja a napomat, hogy vele menjek.
- Tízre vége az órámnak - emelgetem rá a szemöldökömet, mert ez akkor meg van oldva. Amúgy sem szívesen lógnám el az első óráim egyikét. Egy hét múlva már egészen mást fogok mondani. Halkan hümmentek. - Attól elmehetünk együtt lakást keresni - mindkettőnknek szüksége van rá, pontosabban mindhármunknak. Ha Andrés nem is tud velünk jönni, mielőtt végleg rábólintok és aláírom a szerződést majd elrángatom magammal. Hirtelen rántom vissza a kezemet, meglepetten pislogok a mujerra.
- Ay… - rázom le az ujjaimat, pedig szinte meg sem éreztem. A szavai végén fél szemöldököm emelkedik, vigyorom terpeszkedik el. - Szeretném - csípőmmel dőlök a pult szélének. - Jó fiú leszek, kivárok addig - bólintok is mellé. Azért a krém még kap tőlem egy oldal pillantást. Na, majd ha elfordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Figyelmesen hallgatom őt, a gondolataim a hirtelen jött fájdalomról egészen megszűnnek. Sosem érdekelt a jóslástan, mert sosem volt olyan az életemben, aki elhallgattam volna ezzel a témával kapcsolatban. De, ahogy ő beszél róla, tényleg érdekessé teszi, és szívesen kérdeznék még százat, ám helyette elpirultan leszegem a fejem.
- Akkor hallottad, hogy nem engedték, hogy módosítsam.
Ez egy kellemetlen beszélgetés volt, én könyörögtem Francinak, ő nem engedett, sőt, közölte, hogy ha három perccel korábban érek oda, akkor még lett volna esélyem, mert az egyik évfolyamtársam az utolsó pillanatban esett be, hogy elvigye az egyetlen szabad helyet a tárgyak közül. Karma, egészen biztos, hogy karma.
- Nem is ütöttem nagyot, ez férfidráma.
Emelem a plafonra a tekintetem, de közben vigyorgok, aztán egy pillanattal később már gyanúsan nézek rá, mert nem tetszik nekem ez a mosoly. Vagyis de, nagyon is tetszik, csak a jelentése kezdi el megint felforrósítani a bőröm. Mosolyog, mit mondtam, mit válaszolt?
- MERLINRE CARLOS, NEM ÚGY GONDOLTAM!
Sikítok fel riadtan és zavaromban hátat fordítok neki vörös fejjel, hát mit képzel, de tényleg, hogy én azt gondoltam, hogy? NEM! Eddig nem gondoltam azt, hogy, de most már persze előttem van az, hogy de. Hát nem hiszem el! Szerintem életemben nem voltam olyan rákvörös, mint most, és szívem szerint bemosnék neki egyet, mert úgy mosolyog. És még azon agyalok, hogy nekem mi bajom, hát erre hogyan nem lehet reagálni?
- Remek.
Próbálok nem rápillantani, ahogy a muffinokhoz lépek, amikhez habzsákba töltök több színű krémet, és ahogy elkezdem nyomogatni őket kifelé, úgy lesznek szivárványosak.
- Um, egy kérdés, tudtad, hogy Farkasházy az egyik diákjával járt? Most már nem a diákja persze, mert már kijárta az iskolát, de nyílt titok volt, hogy együtt vannak. Nagykorúval nem bűn. Csak mondom. Ha tetszene neked valaki, aki diák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ujjaimmal hajamba túrva bólintok egyet. Annak ellenére, hogy úgy volt leadja a tárgyamat, ebédszünetben egy pletykás ügyintézőtől kellett megtudom, hogy erre a tanévre a diákom marad. Annak ellenére, hogy abban egyeztünk meg távol maradunk egymástól most annak ellenkezőjét űzzük. Pedig nem kellene, aztán még csapkodni kezd és a szemtelen megjegyzésem után szinte várom a második csapást. Helyette viszont édesen elvörösödik, a hangjából süt az ártatlanság én viszont kihasználom, hogy zavarában elfordul is rámegyek a pisztáciás krémre. Egy teljes másodpercig tudtam jófiú lenni. Még jó, hogy nem ígértem csak kamuztam. Oldalra nyúlok, ujjammal kanalazok a tetejére és egy gyors mozdulattal, mielőtt összkenem a cuccomat, a számba kapom. Az ízek és a habos könnyedség miatt, a munkálkodásától alig hallhatóan hümmentek. Bármennyire kívánok többet, nem nyúlok bele ismételten, ennek a legfőbb oka a téma amibe a Hermosa lendületesen és borzasztóan átlátszóan vág bele. Két oldalt támaszkodom magam mellett, fejemen mosoly ahogy kissé lehajtott fejjel, tincseim mögül figyelem Esthert a barnáimmal amíg beszél, és utána is egy jó hosszú pillanatnyi csendben.
-Tudok róla, igen. Nem beszél róla sokat, de tudtam - tekintetem az finom kezeire eresztem, amikkel precízen mozdul, hogy a süteménye úgy nézzen ki ahogyan szeretné. Nagyon különbözünk egymástól, mégis hasonló dolgokra vágyunk. - Esther, valamiért megbízom benned, szóval elmondom, de maradjunk köztünk. Tényleg tetszik egy diákom - hiába rezzen ajkam sármos mosolyra, hangom selymes és komoly. Arrébb lépve nézek végig a már kész, színes, szebbnél szebb süteményeken. - Egyelőre még semmi komoly, de megbeszéltük, hogy a héten találkozunk. A hétvégén elviszem egy rendes randira mert nem érdemel kevesebbet… tényleg, bueno, te jobban ismered a várost - fordulok felé mintha csak patrónus villant volna a fejem felett. - Szerinted minek örülne, ha hova vinném? - ajkamba harapva méregetem tovább a süteményeket pedig fejben erősen gondolkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Én sem tudom pontosan megindokolni, hogy miért bízom benne. Van valami megmagyarázhatatlan az egész lényében, ami olyanná teszi, mint akire egész életemben vágytam. Így hát, amikor azt mondja, megbízik bennem, olyan otthon érzés fog el, természetes pillanat, így érdeklődve fordulok felé, és bár ne tenném, mert hirtelen olyan szomorúság fog el, amiről nem is tudtam, hogy létezhet.
- Oh…hát…oh. Szóval, az attól függ, hogy mennyire szeretnél vele kettesben lenni.
Ez most komoly? Tényleg képes vagyok erről beszélni? Zavartan piszkálgatok egy muffint, aki sehogy sem akar a többiek közé beférni. Ennyire félreértettem? De ő tudja, hogy hogyan érzek, hiszen kimondtam. Ez annyira kínos!
- Ha olyan hely, ahol ketten lennétek, a csónakház vagy a stég a víznél, mind a kettő meghitt, rejtett. Még nincs olyan meleg, hogy mások oda menjenek. Néha megállok ott, amikor futok, nagyon szép, romantikus. Napközben is, meg este is, csillagleséshez, például. De, ha már csillaglesés, és esetleg a kastélyban bűvölnéd el, akkor a csillagvizsgálónál van egy trükk, amivel ki lehet jutni a tetőre, mivel az a legmagasabb pontja a kastélynak, szinte olyan, mintha elérhetnétek az eget. Én ott szoktam meghozni a nagy döntéseimet, ha gondolod, megmutatom, hogyan lehet kijutni.
A saját vágyaimat mondom neki, hogy elvigyen valakit? Kit? Az agyam pörgeti az arcokat, többeket is kiemel, fogalmam sincs, ki lehet, de nem kérdezhetek rá, az furcsa lenne. Nagyon  furcsa. Nem mintha ez a mostani helyzet ne lenne az.
- Ha emberek közé mennétek, akkor szerintem a Pillangóvarázs. Ott is vannak elbújós részek, de lehet rendelni. A csónakházhoz én mindenképpen piknikre készülnék, itt meg lehet venni a dolgokat. De, um, ha elmondod, hogy milyen a diákod személyisége, talán tudok jobban hozzá illőt ajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A pisztácia íze még ott van az alsó ajkamon, amikor szemem sarkából nézek a hebegő nőre. Jobban felé fordulok, nagy, sötétbarna szemeimmel kíváncsian vizslatom mi lesz a folytatás. Szélesen elvigyorodom, miközben közbeszólok:
- Mucho. Nagyon is kettesben lennék vele hermosa - ez az infó nem veszhet el miközben magamban világi jól szórakozom rajta és a muffinon amit piszkálgat. Nagyjából négy romantikus regényre való muníciót terít elém, hogy még akkor választhatok is. Ismét rájövök, hogy még nem találkoztam olyannal, mint ő és ettől a vigyorom visszafogottabb mosolyra vált.
- Még én is csak most kezdem kiismerni, de szerintem ez mind totalmente illik hozzá. Hozzám kevésbé, de miatta bevállalom ha már folyamatosan okot ad rá, hogy egy baromnak érezzem magam, mert lassan hagyom kicsúszni a kezeim közül - közelebb lépek Estherhez, az előtte lévő muffinokat arrébb tolom. Ujjbegyemmel simítok végig a puha, porcelán színű bőrön egészen végig a karján, végül az egyik megszökött, össze lisztezett tincsét simítom a füle mögé. Kezemet visszahúzva támaszkodom a pultra, ahogy a hermosa felé dőlök, tekintetemet az övébe fúrva és arcomon játékos mosollyal kérdezem. - Akkor a hétvégén ráérnél? Ha tetszene neked valaki, aki nem diák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megint olyan képek villanak be a lelki szemeim elé, amiknek nem kellene, mert sem az idő, sem a hely, sem a tény, hogy van a közelben egy lány, aki tetszik neki, nem alkalmasak arra, hogy én róla ábrándozzak. Nem is szoktam ábrándozni, biztos, hogy ez valami bűvölet, valaki a bolondját járatja velem, nekem pedig józan gondolkodásúnak kell maradnom. Pontosabban józan gondolkodásúnak kellene lennem, de már eddig sem ment, most pedig, ahogy közelebb lép hozzám, biztos vagyok benne, hogy végleg elvesztem. A térdeim megremegnek, és nem hittem, hogy ez valóban létező jelenség, azt gondoltam, csak a regények főszereplőinek túlzó reakciója, de most nagyon szerencsés, hogy van itt egy masszív faasztal, amire észrevétlen tudok támaszkodni.
Nem csak közelebb lép, de meg is érint, és érzem, ahogy az érintése nyomán egyre libabőrösebb leszek, a végén már a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig érzem, ahogy átjár az érzés, és nem tudok nem rá nézni, a szemeibe. Az ajkaim valahol a mozdulatsor elején elnyíltak már, és amikor a hajamhoz ér, amikor ujjai a fülemet érintik, egészen biztos vagyok benne, hogy ez lesz az utolsó dolog az életemben, mert a szívem olyan hevesen ver, mintha a következő pillanatban felrobbanna, és azzal bevégeztetne. De nem, szerencsére utána is lélegzem még, ez fontos, hiszen a következő mondata leleplezi, én pedig lassan, de biztosan fel is fogom, hogy mit mondott, és megkönnyebbülésemben, szégyen, vagy sem, de ahogy elmosolyodom, a szemeim is párásabbá válnak. Ez nem volt szép dolog.
Most rajtam a sor, hogy viszonozzam mindazt, amit nekem okozott, és bár nincs sok közöttünk, én is teszek egy lépést felé, így a felsőtestünk összeér. Ujjammal az ajkára simítok, lassan végighúzom, majd elemelve onnan, megmutatom neki a bizonyítékot, mely odatapadt, és amely elárulja, hogy egy komisz kölyök, aki beleevett a pisztáciás krémbe. Az ujjamról a kis krémet lenyalom, úgy, hogy közben végig a szemébe nézek, majd lassan megingatom a fejem.
- Rá, de csak egy feltétellel. Mivel holnap olyat csinálunk, ami nekem fontos, ezért csak akkor mondhatok igent, ha a hétvégén olyat csinálunk, ami neked fontos, ami rólad szól. Szeretnélek megismerni, és nem csak kívánni téged. És szeretnék türelmes lenni, nem butaságokat csinálni, mert elveszítenélek, ezért szépen kérlek, hogy most menj el.
Mert ha nem teszi, akkor bizony baj lesz, akkor nem fogok tudni távolságot tartani, hiszen most is érzem a forró leheletét az arcomon.  
- Holnap találkozunk.
Ígérem, és gyorsan puszit nyomok az arcára, mielőtt teljesen elpirulva elfordulnék tőle, hogy folytassam a süteményeket, és reggel ne egy karikás szemű nő várja őt. Érzem, ahogy mozdul, és mivel engedelmesen elsétál, megengedem magamnak azt a luxust, hogy amíg el nem tűnik a szem elől, a fenekét fixírozzam. Ha esetleg visszanéz, amit remélem, hogy nem tesz, akkor nem láthat mást, mint azt, ahogy kiskutyásan oldalra billentett fejjel, az alsó ajkamba harapva nézem őt.

    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Lenkének szoktak szólítani. - A gyógyító bemutatkozására csak illedelmesen bólint egyet. Hát pontosan tudja, ki is a férfi, miatta jött ide. Alig bírja ki, hogy csak egy egészen kicsit ne mosolyodjon el. De nem teheti meg. Az felfedné az álcáját. Inkább a repkedő karton felé fordul, ezzel is próbálva elvonni a saját figyelmét.
Az intésre aztán bicegve indul meg az ágy felé. Szemeit egyszer-egyszer összeszorítja, ahogy sérült bokája a padlót éri, s egyszer halkan fel is szisszen. Feltornázza magát az ágyra, ám mielőtt kinyújtaná rajta a lábát, kiköti sportcipőjét és ledobja maga mellé, a doktor utasítására. Fehér bokazokniját is leveszi, végül térdéig feltűri lenge, nyári nadrágjának szárát. Fél attól, mit is fog mondani a férfi, hogy ezen a ponton meddig tudja tartani a színjátékot.
A kérdésen kicsit elgondolkodik, s szemei közben ismét a doktor arcára vándorolnak. Hihetetlen! Tényleg olyan, mint a képen. Zsazsa rengetegszer megmutatta neki, rengeteg férfit hasonlítottak már hozzá. Most pedig megvan az az ember, aki valójában szerepel a fotón.
- Hetes - fele aztán, kezeit a fájós bokáján nyugtatva. Próbált belőni egy reális számot. Sokszor lesérült már, de még sosem igazán komolyan, egyik sem haladta meg a négyes vagy ötös fájdalomszintet. Ha viszont így sziszeg és sántít valami miatt, az legalább egy hetes, nem? - Mit gondol, mi lehet? Ugye nem hamar elmúlik? - szemeibe egyszerre gyűlik a színlelt félelem, a fájdalom és a csintalan villanás, mely olyannyira sajátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A provokatív kérdésre lehajtja a fejét. Persze, hogy tudja. El nem felejtette soha, mióta először hallotta a varázsló szájából, akitől megvette már öt évvel ezelőtt.
- The Beatles - felel a második kérdésre, továbbra is lehajtott fejjel. - És tudom - motyogja végül az első kérdéshez tartozó választ is, kis szünet után. - Gesztenyefa, unikornisszőr, 10 és fél hüvelyk. - Óvatosan tekint oldalra a rellonosra. Szemei a másik cipőjét figyelik, a szemébe nem néz. Fogalma sincs, mivel kéne visszavágnia.
A varázslat meglepi. Valahogy nem gondolta, hogy a Sadie-nek pont a telefonja kéne. Késve kap utána, előszőr a párkány majd a föld felé. Arca láthatóan rebben meg, ahogy a készülék majdnem a földet éri, s szíve nagyot dobban, mikor a lány mégis elkapja azt. A zene pedig továbbra is szól a fülében.
Szemei a telefonjára tapadnak. Talán azt még jobban félti mint a pálcáját. Pedig nincs pénze egyiket sem pótolni. Valamit muszáj lenne tenni, de fogalma sincs mit. Alig bír megmozdulni. Még karjait is leengedi maga mellé, ujjaival rászorítva az ablakpárkányra. Közben lábait már lelógatta róla, teljes testtel a rellonos felé fordulva, bár továbbra sem mutatja semmi jelét, hogy vissza akarna vágni valamivel. Nem is bírna. Ahhoz túlságosan feszült,

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Lenke, rendben - veszi tudomásul a választ, közben kinyitva az asztalon landoló kartont. Javasolja is, hogy nyugodtan nyújtsa el a lábát a nem messze található vizsgáló ágy felé, majd amint a rellonos szabaddá teszi a sérült bokáját, amelynek köszönhetően látványosan biceg, közelebb is lép. Először csak közelebb hajolva nézi meg, mielőtt még hozzáérne, illetve a fájdalom intenzitására kérdez rá.
- A hetes az komoly. Mi történt pontosan? Ráestél? És hány napja erőlteted sérülten? - tesz fel hirtelen egyszerre több kérdést is, majd óvatosan a lány bokájához ért.
- Ez most lehet, hogy fájni fog, de muszáj megnéznem - szól előre, mielőtt körbe tapogatná a sérült ízületet. Nem áll szándékában több fájdalmat okozni, mint amennyivel már amúgy is szenved a lány, ez azonban nem igazán elkerülhető része a vizsgálatnak. Nem érzi, hogy kiugrott volna a helyéről a bokája, ez csak rándulás lesz. Kissé duzzadt is a lány bokája, bevérzést azonban nem lát, ami jót jelent.
- Úgy nézem, kicsit túlerőltetted, miután megrándult. Vigyázz ezekkel, mert hosszútávon komolyabb sérülésekhez vezethetnek. Ezt most rendbe teszem, hogy ne fájjon, de pihentetned kellene két-három napig meg adok egy bájitalt is, ami segít a teljes gyógyulásban - válaszolja megnyugtatólag az aggodalmas kérdésre. Az asztalon heverő galagonya pálcáért nyúl aztán, hogy elmormolja a megfelelő varázslatot, amitől a fájdalomnak meg kellene szűnnie pillanatokon belül. - Hogy érzed? Fáj még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szemei a kartonja és az ágy között mozdulnak, ahogy sántikál az utóbbi felé. Még szerencse, hogy ilyen jól meg tudja osztani a figyelmét. Ugyanígy fordítja figyelmét a gyógyító vonásai felé, mikor már az ágyon ül, fájós lábát elnyújtva. Alaposan szemügyre veszi a férfit, amíg válaszol neki.
- Ráestem, igen. Rosszul érkeztem le egy ugrásból. - Ehhez még csak hazudni sem kell. A következő kérdés már trükkösebb, hiszen eredetileg friss sérülést akart színlelni. Aztán inkább az igazságnál marad itt is. - Nem olyan régen, két vagy három napja - von vállat. Persze közben a vizsgáira készül, és táncórája is volt azalatt a néhány nap alatt.
Ahogy az orvos vizsgálni kezdi a bokáját, hangosan szisszen fel. Sokkal kevésbé fáj neki, de most már nem akar kiesni a szerepből. Nem kellemes a vizsgálat, az igaz, de kibírná szó nélkül, összeszorított fogakkal, akárcsak a gyakorlást és az óráit is kibírta. Figyeli a gyógyító kezét, de gondolatai közben azon forognak, mit is kéne kiderítenie a férfiról.
- A legjobb barátnőm, Zsanna is mindig ezzel jön, úgy aggódik mindig, ha szerzek valami kis sérülést. - Gondosan figyeli a férfi arcát, miközben cseveg. Kitaláció minden szava. Megtartja magának a sérüléseit, nincs szüksége mások véleményére ilyen téren. De kíváncsi, reagál-e a gyógyító bármit is Zsazsa említésére. - Pihentetni? Az mit jelent pontosan? - Ezúttal őszinték szavai, s hangsúlyába ismét aggodalom vegyül, ahogy gondolatai közé úsznak a közelgő vizsgái.
Amíg Löwenherz elvégzi a varázslatot inkább csendben marad. Csillogó szemei tapadnak a pálcára és a bokájára. Imádja a mágiát. Még úgyis képes lenyűgözni, hogy tisztavérű családban, varázslattal körülvéve nőtt fel. A kérdésre aztán alaposan megmozgatja a bokáját, spiccbe nyújtja, s lelkesen rázza meg a fejét válaszként.
- Nem, elmúlt a fájdalom! - felel csillogó szemekkel, és már veszi is vissza zokniját és cipőjét. - Miért lett pont gyógyító Dr. Löwenherz? -Lábait már lelógázza az ágyról úgy érdeklődik, a maga kislányos, ártatlan modorában. Ki akarja kicsit ismerni, hátha megtud valami olyat, amit Zsazsának még nem mondott el a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hümmögve bólint, jelezve, hogy tudomásul vette a választ, aztán körbe tapogatja a lány sérült bokáját. Jelzi előre, hogy ez talán fájni fog, és Lenke szisszenéséből tudhatja, hogy fáj is, de igyekszik nem kínozni tovább a kelleténél. Zsanna említése azonban kissé eltereli hirtelen a figyelmét, a Rellonosra pillant, majd el kell gondolkodnia, mit is akart éppen csinálni.
- Mit is... á, megvan - dünnyög magában, amikor ismét a lány sérült bokájára esik a tekintete. Ugyan szó sem volt róla, hogy hétpecsétes titok lenne, miszerint ő Zsanna vérszerinti apja, mint az nemrégiben kiderült, de mégis váratlanul éri, hogy szóba kerül a lány. Valamiért nem számít arra, hogy a betévedő diákokat ez érdekli, még ha egyébként logikusnak is tűnhetne.
- Ezeket könnyű alábecsülni, mert ha az ember valamit komolyan űz, hajlamos elkönyvelni, hogy az eredményért meg kell szenvedni. Ettől még érdemes komolyan venni a sérüléseket. Ha akkor nézel be ezzel, amikor ráestél, talán az is elég lett volna, ha csak egy délután pihenteted - feleli, inkább a sérülés témájánál maradva egyelőre. Ki tudja, másik Zsanna is akadhat még az iskolában, nem ismeri az összes diákot.
- Azt, hogy mindjárt helyreteszem, kapsz még rá bájitalt, és gyógyítói utasításra nincs se nyújtás, se edzés, ne erőltesd. Ha esetleg duzzadna, akkor pedig szólj és adok rá kenőcsöt is, ami segít ezen - fejti ki, mit is ért a pihentetés alatt. Végtére is jogos, érdemes elmondani erről a részleteket is, és nem feltételezni, hogy mindenkinek egyértelmű.
- Remek - állapítja meg egy elégedett mosollyal, amikor a rellonos azt közli, hogy már nem fáj a bokája. Most már csak két nap és mehet is vissza újfent táncolni. Azzal a lendülettel pedig ő már megy is a bájitalos szekrényhez, mielőtt ismét elfelejtené, mit is akart. Így is hamarabb érkezik a kérdés, mint ahogy a bájitalt megtalálná, így máris csak kissé elveszve pislog a fiolák rengetegére, hogy na megint mit is akart.
- Sokáig sportoltam, aztán meg amikor abba kellett hagynom, nem akartam igazán kikerülni a sport világából. Elsősorban sportsérülések rehabilitációjával foglalkozom, na meg azok megelőzésével, ha sikerül - válaszolja a kérdésre, majd még fél percig tanácstalanul bámulja a szekrény tartalmát, mielőtt visszafordulna, hogy az asztalhoz menjen, de ekkor eszébe jut végre, mit is akart. Ha nem érkezik újabb kérdés, akkor még ki is veszi a polcról a sötétzöld bájitalt, hogy most már azzal együtt térjen vissza az asztalhoz és az azon heverő kartonhoz. - Mindjárt adok igazolást a tánctanárnak is, hogy az én utasításomra vagy kénytelen pihenni. Gyakran szoktál amúgy lesérülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Felvonom az egyik szemöldököm, és úgy nézek rá, mintha épp az imént rókázta volna ki előttem a reggelijét. Elnézve amúgy az arckifejezését, már amennyit látok belőle, lehet közel is áll hozzá, szóval nem ártana hátrálnom néhány lépést. Annyira fixírozza a cipőmet, még a végén arra fog célozni.
Aprót nevetek, és megcsóválom a fejem szavait hallva.
- Baszki, te tényleg előbb mondtad meg, mi szól a füledben - mondom némi őszinte ámulattal a hangomban. Ez a csaj direkt égeti magát, pedig már így is ropogósra sült.
Egyébként nem vagyok szakértő, akár kamuzhatott is valamit a pálcáról. Bár.. ahogy elnézem a méret az stimmel. De nem sokáig vizslatom, inkább kipróbálom, vajon tényleg lehet-e vele varázsolni, mert még az is kiderülhet a csajról, hogy tévedésből engedték be a kastélyba.
- Na? Semmi? - kérdezem, és felé nyújtom a telefont, aztán a pálcát, aztán visszahúzom a kezem a kincseivel. Most komolyan, csináljon már valamit, egy kicsit erőltesse már meg magát, ez így rohadt unalmas. - Ezek szerint megtarthatom őket?
Zsebre dugom a pálcáját, a telefont pedig nem túl nagy érdeklődéssel forgatni kezdem, meg nyomkodni. Nem mintha bármi hasznom lenne a mugli kütyüjéből, valószínűleg az első sarkon el is fogom dobni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A Duro, bár nem pattan le a páncélról - milyen jó is, hogy ezek még nem a fényesre sikáltak - csak annyit ér el, hogy a kérdéses lovag lepillant a mellkasára, nagyjából arra a pontra, ahova a varázslat érkezett. Aztán nyikorogva Albert felé fordítja fejét és hiába tudja az Eridonos, hogy ez nem lehetséges, de meg merne esküdni rá, hogy rosszallóan összébb húzza a sisakrostélyán a réseket.
A keresett pálca néhány lépésnyi távolságban hever a padlón, és sokkal könnyebb lenne felvenni, ha Zalán bokája körül nem körözne dühödten a gramofon, ami most Alvin és a mókusok stílben nyomja a fenyegető...nek szánt indulót. Egyelőre nem sikerült még kihevernie a bűbájt, azonban egy ponton megtorpan és mintha lemezt váltana, recsegés szakítja meg a zenét. Aztán egyszerre hangos, jellegzetes füttyögés hallatszik felőle, ami végigvisszhangzik a környező folyosókon. Valahonnan csaholás válaszol rá, majd ütemes, gyorsan közeledő csörgés válik kivehetővé.
Hogy a srácok kivárják-e mindezt, rajtuk múlik, de nagyjából fél percük van, mielőtt két kutyapáncél fordulna be a sarkon, morogva. És itt nem az ölebekre adható kis kabátkák méretére kell gondolni, hanem a masztiffokra vadászathoz és hadjáratokhoz öltött vértezetre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Miután sikerül a sóbálványátoktól megszabadítani is szerencsétlen Zalánt, fel is segíti. Bár nehezére esik beismerni, mehetett volna ez jobban is, ha nem kapkod, a kérdést azonban egyelőre ezért sem méltatja válaszra. Pedig ott a nyelve hegyén, hogy na persze, mert ő biztos soha nem hibázik, de az roppant kínos lenne az eddigi bemutatkozása tetejébe. Így hát inkább bölcsen hallgat, a helyzetet igyekezve felmérni. A gramofonnak ki tudja, mennyi ideje van, mert bár most roppant vicces, aligha fog ez örökké tartani. A páncélok pedig csak jönnek, és nem igazán akar fogni rajtuk a varázslat sem, pedig milyen egyszerű lenne, ha csak úgy kővé lehetne változtatni őket. A pálcát legalább sikerül észrevennie közben, és az invito helyett inkább utána nyúl, a kutyákra illő páncélokat így csak a szeme sarkából veszi észre. Elsőre abban sem biztos, hogy tényleg ott vannak, de amint teljes egészében látja, miután ismét kiegyenesedik, inkább Zalán mellkasának nyomja a pálcáját, fogja csak, és hátat fordít az egésznek. Azok legalább vizsla méretű kutyákra valóak, de sokkal inkább egy Herkules méretű eb kellene hozzá, hogy el is bírja. Márpedig a nővérével közösen gondozott dán doggal semmiképpen sem szeretné soha úgy találni szembe magát, hogy az nem mellette, hanem ellene van. - Tűnjünk innen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mandulaszemei az eridonost analizálták, tetőtől-taplig. Az a pár másodperc, míg Nonó önmagával harcolt fejben, Jiyun szerint, mintha az arcára is kiült volna. Feszengést tapasztalt a másik részéről, amit egy kiáltással koronázott meg. Erre Jiyun összerezzent. Nem szerette a hirtelen, hangos hangokat. Minden esetben a lehető legminiatűrebbé szeretett volna zsugorodni, csak ne lássa meg őt a hangoskodó és ne rajta töltse ki dühét. Természetesen, aki aurorrá akar válni, nem bízhatott abban, hogy minden problémáját az idő lassú haladása megoldja majd. A lány jó jegyei miatt nem kételkedett felvételében, de szellemileg bőven volt hova fejlődnie. Először is, ezt az ártatlan kisegér jelmezt kell magáról levetkőzni, kicsit kinyílni. A többi jöhet utána.
- Ó, értem. Semmi baj - vonta meg a vállát, ismerte az önmagával vívott szélmalom harcokat. Jiyunnak is kijutott belőlük bőven.
Száját húzva gondolkodott mindazon, amit Nonó az imént megosztott vele. Elhívta, de nemet mondott neki, dolga volt, és a többi.
- Nonó, nem lehet….. Nem lehet, neki más tetszik? Ezért mondhatott nemet? Nem ismerem, félre ne érts… csak még ez jutott eszembe… hogy tudod… Lehet neki más…. tetszik…? - na, hogy ezzel most rontott-e akaratlanul is a helyzeten, már csak Nonón múlik, de Jiyun tényleg csak megfejteni szerette volna vagy épp kibogozni e kusza szerelmi szálak rejtélyét.
A lány felpattanása újabb összerezzenésre adtak okot a Sherlock palántának, magában már nyüszített, szokjon le az eridonos a hirtelen mozdulatokról, nagyon megrémiszti a levitást.
- Odamentél volna hozzá? - dönti finoman oldalra fejét, míg kezével az ujján pihenő fordítógyűrűjét birizgálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hirtelen felkiáltások biztosan a frászt hozom Songra.
– Na mindegy is. – Elvettem az előbbit. Beszélgetünk még egy kicsit.
– De… – Lesütöttem a szememet.
– Neki az egyik évfolyamtársam tetszik. Legalábbis ezt írta egyszer… Nem tudom ki, de őszintén nem is érdekel. Bár lehet jobb is így. – Kicsit próbálom elterelni a gondolataimat, de bárhogy erőlködöm nem sikerül. Inkább rá hagyom és átadom magamat az érzésnek. Mert ha elfojtom biztos csak rosszabb lesz. Legalábbis azt mondják.
– Nem is tudom. Szerintem csak a fejemben létezik ez az egész. Ha nem utasít vissza lehet rosszabb lett volna... – Itt nyelek egyet és próbálom a könnyeimet vissza szívni.
– Lehet, hogy nem is tudtam volna mit kezdeni egy kapcsolattal. De ki tudja. Felette járok, de akkor is. Bár azt nem tudom, hogy hogyan találjak mást… – Egy kicsit el búsulok. – Vagy, hogyan felejtsem el őt. Valamit megpróbálok kezdeni magammal. Most úgy is jön a vizsgaidőszak szóval talán majd ha arra koncentrálok akkor elfelejtem. – Mosolygok. Végül mivel mindkettőnknek programja van ezért elköszönünk egymástól. Miközben megyek öröm és szomorúság keveredik a szívemben. De amikor beérek a klubhelyiségbe elkezdek szorgalmit írni és elfelejtem egy időre. Az utáni napokban még kicsit rágódom a Songos beszélgetésen, de a tanulás elfeledteti velem az egészet. Végül csak egy jó beszélgetés marad meg a memóriámban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ajkai lekonyultak, nem szerette volna, ha ijedelme rosszul érinti az eridonost. Bár lehet, ez a kisebbik problémái közé tartozott Nonónak jelenlegi helyzetében. A szerelem sosem könnyű dolog, pláne, ha viszonzatlan.
- Nagyon sajnálom, Nonó. Figyelj, anyukám egyszer azt mondta, ne várjam vadul a szerelmet, mert egyszer úgyis berobban az életembe az a személy, aki viszont fog engem szeretni. Biztos vagyok benne, hogy te is rá fogsz találni arra a személyre, akit a sors neked szánt - mosolyogva közelebb lépett és meglapogatta az eridonos hátát. Szerette volna, ha kicsit elmosolyodik és nem savanyú arccal hagyja maga mögött a társalgót.
A jegyzeteit végül elfelejtette kölcsönadni, pedig eredetileg ezért mentek a oda, ezt pedig már csak akkor realizálta, miután Nonó elment. Jiyun bűntudatot érzett, amiért elfelejtette. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy teljesen kiment a fejéből. Talán az lesz a legjobb, ha lemásolja őket és bagolypostán átküldi az Eridonba, így már Nonónak is elég lesz tanulnia a másolatról. Eszerint cselekedve pakolta össze mindenét és a hálókörlete irányába vette útját, ahol pótolhatja hiányosságát, majd folytathatja az animágia tanulmányozását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A szemem alatt meghúzódó karikákat nem igazán sikerült elfednem, állapítom meg a reggeli kapkodásban, ahogy elhaladok a tükör előtt. De persze mindenkinek lehetnek nehezebb estéi. Egyszer-egyszer belefér. Nem igaz?
Gyors tempóban igyekszem a nagyterem felé. Nem sokkal később fogok leérni a reggelire, mint mindenki más, és nyilvánvalóan nem az étkezés hiánya hajt, nem túlzottan foglalkoztatna, ha a mai napon nem sikerülne táplálékot bevinnem a tanórák előtt. A helyiségbe beérve ügyet sem vetek saját házam asztala felé, azonnal a kék nyakkendők között kezdek keresni, míg meg nem találom a megfelelő tulajdonosát. Ahogy haladok feléjük, egy bögre kávét kapok csak fel az asztalunkról, bár nem érzem, hogy most épp különösebb szükség lenne rá.
Megkocogtatom Zalán vállát.
- Zalán. Jó reggelt. Ráérnél? - Vetem azonnal oda a kérdést kissé zilált hangon, s rögtön intek is fejemmel a nagyterem ajtaja felé. Az sem érdekel kifejezetten, ha épp teli szájjal pillant majd fel rám. Nagyon fontos ügyben keresem ugyanis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A reggelek főleg az Instán romantikusak, kávéillatúak, ősztől tavaszig puha papucsos, bárányfelhős álmok. Nem úgy a valóságban! Ébredtél már úgy, hogy az egyik oldalra meg sem tudtad mozdítani a nyakad? Harmincon felül ez már a reggeleid része, sőt, ha minden reggel másutt fáj, tudod, hogy még élsz- főleg, ha egyáltalán fáj, mert ha már azt se érzed, lehet, felmondták az utolsó keneted. Tizenévesen ez inkább akkor jelentkezik, főleg Lafayette kedves szobatársánál, ha a barátnője egész éjjel a karján aludt. Paul, a Németországból idevergődött évfolyamtársa igen hamar rámozdult Zsófiára a harmadik évfolyamukból, és noha a szerelem gyönyörű, a reggeli, elaludt kar és nyakizom miatt most Paul úgy ül Lafayette bal oldalán, mint egy vécécsészényi válogatott hígfos. Úriemberünk jobbján szabad az ülőhely, nem úgy a túloldalán, ahol Kristóf az ötödévről épp egy hat tojásnyi rántotta adagot halmoz a tányérjára, mellette Karola pedig épp Zsófiával böngészi a Shein legújabb akcióit. Komolyan, sose fogja megérteni, mit zabálnak a lányok azon az oldalon, mint a disznók. Jó, olcsó meg minden, de helló, mágusok? Átváltoztathatnak bármit bármivé, könyörgöm. Néha annyira muglik...
Mellette Paul már nagyjából huszadjára nyaffan fel, hogy fáj a válla, mire ő türelmét vesztve végre rászorít a kérdéses testrészre, mire a másik hangos nyikkanással kap oda.
- Ember, észnél vagy? -
- Jajj mit vered már magad? Most rendbe akarod hozni a karod vagy sem? Vagy vigyelek a gyengélkedőre? A kigyúrt gyógyító jobban bejön a húsz köbméter izmával? - Az a nézés... ha ölni lehetne, Lafayette már gyufásdobozban tartana hazafelé.
A másik oldalra elnyúlva Zalán orra előtt elcsaklizza a lekvárt a miheztartás végett, miközben a szabad kezével barátságosan vállon veregeti. Néha indokolatlan szimpátiát érez három másodpercig a srác iránt tudván, hogy az éjszakai kiabálás és rémálmodás nagy mestere, valószínűleg megint nem aludt túl sokat, vagy ki tudja... Azért nem követi nyomon Zalán életét, hell no.
Nagyjából egyidőben a rellonos srác érkezésével Kristóf nagy hangon, szofisztikáltan bejelenti az újságát összetűrögetve, hogy "A kávé végre hatni kezdett, elnézést!".
A Levita asztala tehát nyüzsög, ébredezik, a diákok legtöbbje közel áll a műzli és a virsli lefejeléséhez az első kávé előtt, néhányan meg már elindultak megrohamozni a vécét a kávé után. Gyönyörű ez a reggel is, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem