37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A kastély - Nyugati szárny - összes hozzászólása (11023 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 357 ... 365 366 [367] 368 » Le
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2024. április 9. 22:11 Ugrás a poszthoz


× tavalyi tanév végefelé × Street fight ×



Miután helyemet ismét elfoglalom a zsúfolt asztalnál, még intek az egyik háztársunknak; eközben hallom meg Krise szavait magam mellől. Arcomon egy pillanatra értetlenség suhan át: homlokom összeráncolódik, melyet csupán a másik mondandójának abszurditása küzd ki belőlem. E ráncolódás ott marad, mikor egy apró, visszafogott, már-már hitetlenkedő mosoly jelenik meg a szám szegletében. Tekintetem Nathanielre emelem, majd fél szemöldököm is enyhén felvonom.
- Ne legyél kishitű, Krise. Egyszer megkapod majd, amire vágysz, biztos vagyok benne. - Bólintok is neki egy apró mosollyal. A tiszteletet nem elég a nevével kivívnia ugyanis, legalábbis nem az én társaságomban. - Ideadnád a krumplipürét, kérlek? - Folytatom még mindig szinte bájos, visszafogott mosollyal, ez utóbbi kérdéssel - talán - enyhítve előbbi megszólalásom. De azt sem bánom, ha ez csak tovább ülepíti az imént kapott ingert.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nathaniel James Krise
Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 65
Összes hsz: 65
Írta: 2024. április 9. 22:11 Ugrás a poszthoz

Theodore

Hazudna, ha azt mondaná, hogy elsőre megértette, mire utal Theodore, nem azért mert rosszul lett volna tálalva a válasz. Tulajdonképpen egész frappáns, Nathaniel első pillanatos értetlensége inkább abból származik, hogy számára szürreális, hogy a basic asztali udvariasság különösebb erőfeszítésbe kerüljön. Kíváncsi lenne egyébként, hogy vajon melyik Krise hol és mikor bántotta ezt a srácot annyira, hogy ilyen vicsorgó kis chaw chaw váljon belőle a közelükben. William? Esther? Madlen? Netán tudtán kívül ő maga? Nem mintha változtatna a helyzeten, csak a puszta kíváncsiság szólal meg benne.
Üres mosollyal viszonozza a "jókívánságot". - Köszönöm, minden bizonnyal csak rossz helyen kerestem eddig. - Majdhogynem elnéző a tónusa, sőt, egyenesen megbocsátó. Mivel a számára szokásos módon megbüntetni nem tudja, ezért nagylelkűséget gyakorol.
- Na ugye, megy ez. - És valóban kinyúl az asztalon a krumplipüréért, majd Theodore elé rakja a tálat, hogy az szedhessen magának.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2024. április 9. 22:12 Ugrás a poszthoz


× tavalyi tanév végefelé × Street fight ×



A szokásos üres tekintetre mosolyom mögül eltűnik az a kis él, mely eddig jellemző volt rá, s szintén puszta udvariasságból bólintok Nathaniel felé. Eddig tartott a kis intermezzonk, legalábbis intenzitását tekintve az ingerküszöböm ez alatt már nem képes megütni, mert ha minden alkalommal az összes apró rezdülése érdekelne Krisenak, már idegösszeroppanással szállítottak volna ispotályba.
Egy utolsót azért még igyekszik odaszúrni, s bár finoman teszi, a mi kis baráti csipkelődéseink végeérhetetlenek, hiszen sosem lehet egyikünké sem az utolsó szó. Már szedek a köretből, mikor tekintetem ismét Krisera siklik, kiújult mosollyal. Nem tudom komolyan venni.
- Jobban, mint gondolnád - vonom meg a vállam, hogy aztán végre nekiláthassak az evésnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nathaniel James Krise
Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 65
Összes hsz: 65
Írta: 2024. április 9. 22:32 Ugrás a poszthoz

Theodore

Van az a furcsa levegős hang, amikor hirtelen valaki nevetés helyett szusszan egyet. Azt a tompa, halk hangot hallani Nathaniel felől az utolsó visszavágás után. Nem tudja, hogy melyik benyomás az erősebb: az irritáltság Theodore leplezetlen és számára ismeretlen antipátiája és kivagyisága fölött - vagy az, hogy valahol szórakoztató ez a súlytalan adok-kapok. Mert szerinte nincs különösebb súlya. Máskor tudná, mivel fogja be egy ilyen brat száját, de az nem az iskola falai közé való - és Theodore ezzel az ellenséges attitűddel már kihúzta magát ebből a kosárból.
Végül a két benne dolgozó benyomás és érzelem közt valahol megrekedve csóválja meg alig látható mozdulattal a fejét, mielőtt ismét nekilátna az ebédjének.
Utoljára módosította:Nathaniel James Krise, 2024. április 10. 13:43
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2024. április 9. 23:15 Ugrás a poszthoz


× tavalyi tanév, vizsgaidőszak × American Horror ×



Izzadt tenyerem a taláromba törlöm, mikor az egyik könyvtáros megkocogtatja a vállamat. Ez már többszöri felszólítás a zárórai távozást illetően, de eddig megkegyelmeztek halk dorgálással, mert nem én vagyok az egyetlen ötödikes, aki lexikonok fölé hajolva szenved a VAV előestéjén; most, hogy körülnézek, látom is évfolyamtársaim megfáradt mozdulatokkal pakolászni.
Kezem remegése szinte fel sem tűnik, ahogy én is a táskámba süllyesztem az egyik jegyzetkötegem. Fáradtan bólintok csak a könyvtáros felé, aztán lomha mozdulatokkal kanyarítom a vállamra a táskám.
Valójában nem sok okom van alapvetően az idegeskedésre, hiszen tudom, hogy meg tudom csinálni... de elképesztően frusztráló ez a közeledő időpont. Minden reggel arra riadok, hogy ma van a vizsga, aztán rá kell jönnöm, hogy még várat magára. És még mindig visszavan legalább tíz óra, tíz, mikor én nem szeretnék mást, csak nyugodtan elterülni utána.
Szinte észre sem veszem, hogy már mindenki elhagyta a könyvtárat, s én vagyok az utolsó, aki kifordul az ajtón. Egy izzadtságcsepp gördül le a hátamon, ahogy lassan haladni kezdek - jobb híján a Rellon klubhelyisége lesz a cél.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
Írta: 2024. április 10. 01:13 Ugrás a poszthoz

Szentesi Lilla Kamilla

Úgy teszek, mintha nagyon elmélyülten vizslatnám a könyveket, ami részben igaz, mert meg-megáll a tekintetem olyanon ami úgy érdekesnek tűnik, de én főleg a lányt nézem. Azt hittem mindenre fel vagyok készülve, de ideje gyorsan belátni tévedésemet. Észrevesz és olyan hirtelenséggel fordul felém, hogy egyből hátrálok pár lépést, közben dühösen odavetek elé valamit svédül, ami hanghordozásomból kivehetően káromkodás. Hamar rendezem azonban vonásaimat, nehogy a startvonalban bunkónak könyveljen el, jó lesz a "fura" is, ami a pletykák közt terjeng. Bár szerintem ez még nem az a kategória, hanem olyan abszolút igazság amivel eszem ágába se lenne vitatkozni, max. jót vigyorgok.
- Igen légy szíves. Van ez a "Magyar nyelvtan mindenkinek" c. darab a Móricz kiadótól, ami az egyik ragozási feladatnál a "Ragozás mélyebben"  D. Nagy Marianna 2020-as kiadású könyvét hozza fel extra olvasmánynak - ki kell fújnom magam, mert már ennek kimondásától is elfáradok - Rá tudsz mutatni esetleg, hogy melyik polcon találom?
Olyan ismerős a csaj, egyelőre azonban nem tudja őt hova tenni az agyam, ezért nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Elismerésem egyébként, hogy könyvekkel foglalkozik. Én fél nap alatt megunnám, mert nincs benne az a pezsgés, amire nekem meg szükségem van. Pislogok a barnaságra részben ezért, másrészt mert megkér, vegyek le neki valamit.
- Persze, szívesen teszem.
Nézem hova mutat, némán utánanyúlok és futó pillantást vetek a könyvre, amikor odaadom. Várom utána, hogy hova mehetek a nekem kellő darabért, hacsak nincs a közelébe és adja oda ő, de újabb kérésével meglep.
- Ahha, csak alig akar kijönni - Nem jön ki olyan lazán, mint az első példány. Húzom, feszegetem. Bal ujjaimmal határozottan fogom a gerincét, jobb kezemet a fedlapja és az előtte álló könyv hátlapja közé ékelem. Sokkal magasabban helyezkedik el a lányhoz meg úgy az átlag töpörtyűkhöz képest. El tudom képzelni, hogy ide aztán keveset nyúlkálnak a diákok és most már értem is, miért. Ezek a könyvek gusztustalanul ragadnak. Porosak. Csupán percekkel később indul meg a tenyeremnél kisebb könyv, először nehezen csúszik kifelé, majd egyre könnyebben. Míg végül diadalittasan lobogtatom, s egy vigyor kíséretében átnyújtom a lánynak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
Írta: 2024. április 10. 10:11 Ugrás a poszthoz

Tala
Öltözék

Ha nem is teljesen úgy sikerül a hadművelet, ahogy a nagykönyvben meg van írva, azért láthatóan észleli, hogy megbökdösöm egy kicsit. Valahol egy kicsit szórakoztató is, hogy mindenkit meglep egy ilyen, de mivel az ujjam közben már normálissá zsugorodott, így teljesen megértem az értetlenségét.
- Woow - szólalok fel nagy bölcsen a kéznél lévő iratnál, hogy ez nekem sosem jutott volna eszembe, hogy legyen nálam valami, amivel tudok kommunikálni azokkal is, akik engem nem értenek. Nyilván azért, mert nem vagyok rászorulva. Lehet, hogy ezek után tartok majd magamnál valamit, amire lehet írni. Feltételezem, hogy tud szájról olvasni, meg szerintem hall is, szóval felé fordulva mondom, kicsit lassabban, hátha rólam nehezebb olvasni. Mindegy.
- Egy pohár vizet tudnál adni, szomjan halok - kérem meg, de majdnem lefelejtem a kérést. - Légy szíves - még egy mosolyt is dobok felé, de ha már úgysem szoktunk igazán beszélgetni... kommunikálni, akkor itt az alkalom, hogy egy kicsit jobban megismerjem őt.
- Neked mi bajod? - mutatok az ágyra, aztán rá, mert nekem egyértelmű a hányótál mellettem, ha nem lenne egyértelmű, hogy miért is fekszem itt.


Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nathaniel James Krise
Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 65
Összes hsz: 65
Írta: 2024. április 10. 13:53 Ugrás a poszthoz

Theodore
- tavalyi tanév, vizsgaidőszak -

Már estefelé jár az idő, a diákok lassan szivárognak vissza a szállásukra, klubehelyiségeikbe, a prefektusok pedig már fényesítik a jelvényeiket, készülvén a kinti razziára. A késő délutánt egy házbeli ismerősével beszélgetve töltötte a Nagyteremben, és ott is tűnt fel végül nekik az ablakon besződő narancssárgás fény, ami már a naplemente közeledtét jelezte.
A legtöbb rellonossal ellentétben részéről nem a Rellon klubhelyiség, hanem Bogolyfalva lesz a célállomás. Sajnos az iskola területén továbbra sem lehet hoppanálni, pedig hasznos (és milyen veszélyes) lenne, így kénytelen kelletlen elindul földszintre vezető lépcsők irányába a folyosón. Ekkor tűnik fel, hogy az útba eső könyvtári ajtón ismerős alak fordul ki. Különösen fáradtnak, pontosabban szokatlannak hat Theodore tartása, de Nathaniel betudja ezt a vizsgaidőszak stresszének. Részéről nincs oka izgulni, ezt az évet ő vizsgák tekintetében kihagyta az elhúzódó gyakorlata miatt a minisztériumban. Amíg valami jól mutat az önéletrajzában később, neki nem számít a sorrend maga. Nap vége van már, nincs sok kedve Theodore szokásos vakkantásaihoz, szó nélkül lép el hát mellette a folyosón.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2024. április 10. 16:47 Ugrás a poszthoz


× tavalyi tanév, vizsgaidőszak × American Horror ×



Nem, a folyosó sem hűvösebb a könyvtárnál, így nem hoz felüdülést, mikor megérzem annak levegőjét a bőrömön. A szokásosnál némiképp talán lassabb tempóban, görnyedt háttal fordulok el jobbra. Reflexeim nem mondhatók gyorsnak, s még csak nem is tudatosul bennem, hogy nem igazán figyelek kifelé, így nem is veszem észre, hogy ki jön éppen szembe velem a diákok lassan hömpölygő, ritkás csoportosulásaiban.
Azonban bódulatomból egy erős fájdalom ránt ki - a fejembe mintha balta hasított volna, így ki is nyúlok, hogy bármiben megkapaszkodjak, legyen az fal, portré vagy egy diáktársam, hiszen még meg is szédültem. Arcom fájdalmas grimaszba torzul, ahogy hirtelen bevillan egy szín - egy intenzív, mégis tompa árnyalatú bíbor húzódik a lábam alatt egyetlen pillanatra, hogy aztán ismét felváltsa a folyosón lévő kissé kopottas, sötétvörös padlószőnyeg. Káprázott a szemem...
Csak lenne már meg a vizsga...
Ahogy tompán pislogok, hirtelen ismét megtörténik a villanás. Zavartan hunyorítok, és arra eszmélek, hogy fél kezem, mellyel nem kapaszkodom semmibe, felemelem már ösztönszerűen - és azt, hogy kinyújtott kezem bizony remeg.
Ám most nem érzek se hideget, se a pince dohos szagát.
Ha szólnak hozzám, sem feltétlen értem, mit mondanak - talán zavaros tekintettel még felpillantok, ahogy az első csepp vér megjelenik az orrom alatt, hogy aztán sok másik is kövesse. Látok egy ismerős arcot magam előtt, egy kék szempárt, ám hallani már nem hallok semmit sem. Aztán minden sötét lesz. Tekintetem kiüresedik, térdeim pedig elengednek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák


the girl next door
RPG hsz: 273
Összes hsz: 312
Írta: 2024. április 12. 18:52 Ugrás a poszthoz


visszaamókuskerékbe | azelsőnapoknehezek | órákután

- Semmi baj, csak.... Ennyire azért nem komoly - és a szavakat hallva, biztos vagyok abban, hogy nem is kell, hogy komolyabb legyen. Most még jó. Most még senki nem tesz senki rosszat, és van a jövőben valami, ami ennek az egésznek pontot tesz a végére. És amíg mindez a szemem előtt lebeg, nem is lehet semmi gond.
- Rendben - mosolygok rá hálásan, mert nagyon jól esik az ajánlata, épp csak semmi nem indokolja, hisz a házába se járok. A szavai persze nem kopnak csak úgy ki, bármennyire is szeretném, így még akkor is a fülemben zengenek, mikor szót fogadok és kiteszem a táblát.
- Epres fagyira sose tudok nemet mondani - vallom be neki halkan, mintha legalábbis bűncselekményt készülnénk elkövetni.
- Tényleg köszönöm. Magamtól sose gondolkodok a jelennél tovább - ami mint az ki is derült, nem feltétlenül jó tulajdonság. Szerencsére csak a magánéletemre terjed ki, és nem a tanulmányaimra.


  Love
Utoljára módosította:Szentesi Lilla Kamilla, 2024. április 12. 18:53
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák



RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
Írta: 2024. április 12. 20:43 Ugrás a poszthoz



- Egyáltalán nem mindegy Levi - mosolyog. - Például a sült krumplit bő olajban, magas lángon készítjük, viszont a hagymát ha sok olajjal teszed oda nagy lángon, abból sült hagymakarika lesz legfeljebb - elneveti magát, most már látja azt, hogy valóban szüksége van a srácoknak segítségre a konyhában.
El is mondja az instrukciókat, közben azonban elköveti azt a hibát, hogy nem egészen figyel oda Levire, legalábbis pár másodpercet a szalonnának szentel, ez pedig elég is ahhoz, hogy végzetes nagy hibát kövessen el a srác. Lilien már hiába is szólna, a tojás belekerült a serpenyőbe, héjastól és bizony nagyon nem bizalomgerjesztő a látvány. - Jajj Levi - sóhajtva rázza meg a fejét, aztán rámosolyog a srácra, lehúzza a tűzről az egészet és már önti is ki a kukába.
- Nem jó, mert a tojásban benne hagytad a héját. Szépen kell feltörni, hogy az ne kerüljön bele. Kezdjük elölről - inkább a gázt is elzárja addig, fölöslegesen menne. - Kezdjük először azzal, hogy mutass rá, melyik a hagyma - mivel az előző adag fel volt kockázva, így Lili abban sem biztos, hogy a srác tudja, vajon melyik is a hagyma. - Nagyon jó, pucold meg, és vágj belőle vékony cikkeket. Ebbe nem fontos kockázni. A tojásokat pedig így törjük fel, nézd csak - egyet elvesz és megmutatja, odakoccantja a tál széléhez, megreped, majd óvatosan kettéválasztja, és a lényeget belecsurgatja az edénybe, a héjat pedig kidobja a kukába. - Így kellene feltörnöd még hármat. A pálya a tiéd, én már csak figyelek - s úgyis tesz, szigorú tanárnéni módjára fürkészi a srácot, közben adja az instrukciókat, ahogy lépésről lépésre haladnak. - Kezdesz belejönni. A végén vizsgavacsorát kell adnod nekem - neveti el magát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 298
Összes hsz: 379
Írta: 2024. április 12. 20:59 Ugrás a poszthoz

Theony

Lehet a fáradság teszi, de egész egyszerűen nincs energiám a viszálykodásra, és ezzel magyarázható, hogy itt kötünk ki a sráccal, és nem a gyengélkedőn mondjuk. De jobban belegondolva, ez a fáradság talán nem is fizikai, vagy nem csupán az. Csak nehogy túlságosan összemelegedjünk, és kiöntsem a szívem neki minderről. Már így is vészesen közel kerültem egy bocsánatkéréshez.
- Nincs túl sok inferus ismerősöm, de közülük te nézel ki a legjobban - mondom hasonlóan ernyedt mosollyal, csak későn realizálva, hogy ez már egyeseknél egyenesen flörtölésnek számít.
El is rettenek néhány pillanatra magamtól, és gyorsan a kezembe veszem a kávém, hogy beleszaglásszak, miközben gyors pillantást vetek Theony felé. Remélhetőleg simán elengedte a füle mellett a megjegyzést, vagy úgy vette, csak húzom az agyát. Végül is, ez történt, csak félreérthető voltam. Vagy csak én képzelem bele? Nem, ez csak a fáradság lesz.
Csakhogy az ő szavai is szokatlanul él nélküliek, és velem ellentétben attól sem retten vissza, hogy bocsánatot kérjen. Pedig nem is gondolom, hogy lenne miért. És valamiért nem tetszik, hogy omladoznak a falak közöttünk, jó okkal húztam fel ezeket magam köré.
- Milyen vagyok most? - teszem le a csészét, és egy keksszel a kezemben hátradőlök. - Kérlek, ne mondd, hogy kedves!
Eleve a vizsgák okozta stresszelése okán vagyunk itt, szóval nem lep meg, hogy úgy érzi, sok. Csak azt nem hiszem el továbbra sem, hogy ez a VAV ekkora para volna.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2024. április 13. 11:05 Ugrás a poszthoz


× éjszaka × Bones ×



Megjegyzésére egy nevetésszerű szusszanást hallatok, de még el is vigyorodok.
- Ja, kösz, ez kedves tőled. Tudom. - Válaszolom némi iróniával a hangomban, ám érezhetően jól szórakozom. Hiszen tudom, hogy ez már ismét az a fajta csipkelődés volt Sallowtól, amit megszokhatott körülötte mindenki, de annál ő is fáradtabb, hogy komolyan elő tudja adni, s most különben is érezhetően csak viccel. - Még a végén elbízom magam, Sadie. - Mondom hasonlóan komolyanvehetetlenül.
Én is belekortyolok a kávémba, majd még egy kis tejszínt teszek bele, így pedig már megelégszem a végeredménnyel. Ahogy az órára pillantok, látom, hogy a mutatók szürreálisan kései órákat mutatnak, de már biztos is vagyok benne, hogy ma éjszaka egyáltalán nem fogok aludni; inkább kibírom holnap estig, hátha akkor visszaáll valamelyest a rutin.
A lány kérdése talán meglep némiképp, ám az azt követő felcsattanás ismét nevetésre késztet.
- Nem, nem mondanám, hogy kedves, ne aggódj. Azért odáig hosszú az út. - Vonom fel a fél szemöldököm kissé. - Kevésbé vagy... fanyar. Vagy... rosszindulatú... vagy... defenzív. - Próbálom megtalálni a jó szót. - Ez pedig előnyödre válik, ha engem kérdezel - magyarázom neki apró gesztusokat téve a kezemmel. Ha normál körülmények közt beszélgetnénk, talán lenne valamiféle kioktatás vagy értékítélet a tónusomban, ám most nem ez a helyzet. Elég egyszerű a helyzet: kérdezett, én pedig válaszolok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 298
Összes hsz: 379
Írta: 2024. április 14. 14:37 Ugrás a poszthoz

Theony

Viaskodnom kell a saját arcizmaimmal, mert az még rendben van, hogy nem öljük egymást, de azt azért nem hagyhatom, hogy azt higgye, jól is szórakozom a társaságában. Mert még a végén tényleg elbízná magát. És nem is igazán ettől félek, hanem attól, hogy vevő lennék rá. Azok a falak érezhetően remegnek, repedeznek.
A kávénkat kortyolgatjuk, és közben a felém intézett szavait próbálom kibogozni, pedig lehet jobb lenne nem piszkálni, hanem ott hagyni összegubancolódva. Mégis arra késztet valami, hogy rákérdezzek.
- Pedig nem kérdeztem - mondom halkan, félig a kávémba, és sikerül is a nyakamba öntenem belőle egy keveset.
Szitkozódom egy sort, és mire leteszem a csészét, szerencsésen megállva, hogy elhajítsam, már ott is áll mellettem az egyik manó egy törlőkendővel.
- Nem hiszem, hogy az előnyömre válna - mondom aztán, miközben szárazra törölgetem magam. - Tudod mit? Te végül is tudod, mi történt velem. De azt is tudod, hogy egyik akkori barátom sem áll szóba velem azóta se? Sem a testvéreim, a szüleim?
Újabb kekszért nyúlok, és úgy harapom ketté, mintha arra is haragudnék, amiért negligál.
- Sokkal inkább az előnyömre válik, ha eleve nincs senki, aki elhagyhatna - mondom halkan az egyik szekrényt fixírozva.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák


the girl next door
RPG hsz: 273
Összes hsz: 312
Írta: 2024. április 15. 12:51 Ugrás a poszthoz


visszaamókuskerékbe | nemcsakazelsőnapoknehezek | órákután

- Miért ilyen nehéz? Nemet mondani? - nézek kíváncsian a nőre. Bár megfogadtam, hogy nem beszélek, el kell ismernem, nagyon jól esik valaki nyakába borítani azt, ami engem nyomaszt. Főleg hogy újabb nagy kanál fagyit tömök magamba közben. Bár akkor csak egy ötlet volt, azóta bizonyos időközönként beiktatunk két óra közé egy-egy ilyen elbújást, és ez rettenetően jó.
- Már azt leszámítva, hogy nem is akarok. Mármint tudom, hogy ez minden, csak nem jó, de.... - eddig mindig eljutok. Mindig bűntudatom lesz, mikor kilépek az irodából, de akkor ez nem jut ám eszembe, mikor bemegyek oda.
- Teljesen más leszek, ha a közelemben van. És félek, mert azt a lányt én nem ismerem - ezért van az, hogy bár a két kutyám is komoly kihívást okoz, ott van egy harmadik. Amit nem tudok bánni, mert Dior iszonyat édes, csak érzem, hogy már a fizikai erőm végét járom. És csak aludni szeretnék. Egy hétig.
- És elmond dolgokat. Marha jól esik, mert azt érzem, hogy bízik bennem, de.... Nem tudok velük mit kezdeni, mert hiába szeretnék segíteni, nem tudok - vágom bele a kanalat a fagyis dobozba, hogy még egy nagy adagot betömjek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Illés Karina Gréta
Házvezető Levita, Tanár, Minisztériumi dolgozó


Miss "csak gyakorlatba ültetem"
RPG hsz: 50
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 15. 22:27 Ugrás a poszthoz

Lilla


- Mert nem is akarsz. - Finomíthatnék rajta, de nincs értelme. Arra már kezdek rájönni, hogy Lilla szeret elcsábulni annak dacára, hogy értelmes lány, tényleg, kifejezetten fogékony, de tagadhatatlanul fiatal. Most meg úgy csinálok, mintha legalább hetven életév állna mögöttem, de akárhogy nézzük, ha túl lennék egy tini terhességen, a lányom lehetne, majdnem kétszer annyit éltem, mint ő. Ez persze sok témában nem jelent semmit.
És tessék, kimondja ő is, köszönöm!
- ... de mégis fejjel előre szeretsz belerohanni a falba. Értem én, fiatalság bolondság. - Én vessem rá az első követ? Megéltem a magam hülyeségeit, és néha ugyanúgy nem hallgattam senkire.
- Akkor egy-két dolgot itt át kellene gondolj. Az első például, hogy ha félsz attól, akivé válsz, az tényleg félelem, vagy élvezed? Nem mindegy, mert az egyik káros, a másik pedig lehet önmagad kibontakozása. - Fogalmam sincs, miféle férfi ez a Damian Flaviu, de ő lehet a dominánsabb fél. Bántás nélkül Lillából nem nézem ki, hogy elég karakán alkat lenne ebben a... minek is nevezzem? Legyen kapcsolat, akármit is halandzsázik össze a lány, ő a feje búbjáig odavan a hercegéért.
Még egy kanál epres, zseniális ez a fagyi!
- Talán, mert nem is várja el? Elég sokszor, ha leülsz és meghallgatod. Ha többet nem tudsz tenni, az is lehet segítség. Ezen felül... idősebb, mint te, jól emlékszem? Vagy nem is mondtad a korát? - Ezt azért rakjuk szintén rendbe, mert ha idősebb, akkor esélyesen más életszakaszban is tart, mint Lilla.
Utoljára módosította:Illés Karina Gréta, 2024. április 15. 22:37
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák


the girl next door
RPG hsz: 273
Összes hsz: 312
Írta: 2024. április 16. 12:17 Ugrás a poszthoz


visszaamókuskerékbe | nemcsakazelsőnapoknehezek | órákután


Elfintorodok kicsit, mert sokkal rosszabb így, hogy a nő is kimondja. Szóval nyilvánvaló, hogy nagy bajba kevertem magam, de most... most legalább a fagyival meg tudom oldani, hogy igazat adjak neki. Inkább eszek még egy kanállal.
- Minden ijesztő, ami más. Mostanában nagyon sok minden változott, és akármennyire is rossz, Damian lett a biztos. És igen, valahol tetszik, mert néha látom, hogy én is tudok hatni rá, az pedig... jó érzés - mosolyodok el halványan, mert azt is be kell ismernem, hogy nem teljesen egyoldalú ez az egész. Nem, ettől nem lesz sokkal könnyebb.
- De úgyis elfogja jegyezni Charont. Igen, a levitás Charont, és akkor vége lesz ennek a káosznak - teljesen reménykedve nézek a nőre, mert akarom, hogy igazat adjon nekem. Csak emiatt van, ami van. Mert a lány ujján még nincs gyűrű. Amint lesz, én szépen ki is sétálok a képből.
- Igen, huszonnégy... és... jajj akartam kérni valamit. Szólna, ha gond van Elsievel? A húga, és megígértem, hogy figyelek rá, és szólok neki, ha kell. De ezt sem értem. Nem tudom, milyen kapcsolat az. Mármint, oké... a családja miatt kell házasodni, de hogy ennyire ne érdekelje. Mármint... én felvetettem neki, hogy lehet inkább Charont kellene erre megkérnie, de hárított. Pedig sokkal egyszerűbb lenne. Hülye aranyvérűek - motyogom megsemmisülve, megint a fagyis dobozon töltve ki a hirtelen dühöm.
Utoljára módosította:Szentesi Lilla Kamilla, 2024. április 16. 12:17
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Illés Karina Gréta
Házvezető Levita, Tanár, Minisztériumi dolgozó


Miss "csak gyakorlatba ültetem"
RPG hsz: 50
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 16. 16:33 Ugrás a poszthoz

Lilla


Nem állom meg, hogy oldalra ne döntsem a fejem, tűnődőn, már-már mint egy erősen gondolkodó kutya. Komolyan lekutyáztam saját magam? Hjajj... Még egy kanállal, ide nekem!
- Tudsz rá hatni... Úgy hangzik, mintha jobb útra kellene téríteni. - Egyre cifrább a történet, mintha valami délutáni mugli szappanoperát követnék. Nem, nem leszek ízléstelen, hogy ezt szóvá is tegyem és lealacsonyítsam a személyes problémáit egy televíziós sorozat szintjéig.
- Tessék? Charon Yaxley, aki idéntől jár a házunkba? - Már-már Lillát is a sajátomnak tekintem, innen a királyi többesszám. Másfelől a Yaxley név már akkor meglepett, mikor kézhez kaptam a végső, idei Levita-listát. Csak az nem ismeri ezt az angol mágusfamíliát, aki egy kő alatt él, őket és a többi 27 prominens aranyvérűt Nagy Britanniában. Bízom benne, hogy egy rugalmas és normális család, mert sosem volt velük dolgom a roxforti éveim alatt sem, és a csemetéjük a tanulásra és a jó jegyekre fog elsősorban koncentrálni. Haha, szép remények, igaz? Erre itt ez az eljegyzés, sírni fogok.
- Elsie... Elsie Rose Krise? TE DAMIAN KRISE-FLAVIUT EMLEGETTED? - A manók körülöttünk összerezzennek az éles hangomtól. Nem tehetek róla, nem kellett túl sok IQ ahhoz, hogy összerakjam, Elsie Krise szülei a valaha itt tanított Alexandra Krise-Flaviu, és annak férje, Petre Flaviu. A családnak pedig legjobb információim szerint négy gyereke van, akik közül kettő ezelőtt fixen bagolyköves is volt legalább egy darabig, Alina és Blanka. Csodás, szóval a negyedik, sosem látott gyerek, Damian Flaviu Lilla kis "barátja". Hirtelen szükségét érezném felíratni a Xanaxot.
- Lilla... van neked arról fogalmad, kivel zsonglőrködsz? - Na így már kicsit más a gyerek fekvése. Nem élek én sem egy barlangban, hogy ne hallottam volna már legalább a Flaviu családról. Ez a lány, neki fogalma sincs, mibe tenyerelt. Nem maffia, nem sötét varázslók, de eléggé nagy a társadalmi szakadék a kettő között, hogy ennek sírás legyen a vége.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák


the girl next door
RPG hsz: 273
Összes hsz: 312
Írta: 2024. április 16. 18:09 Ugrás a poszthoz


visszaamókuskerékbe | nemcsakazelsőnapoknehezek | órákután


- Nem. Ő nem rossz ember - rázom meg a fejem, mert ezt bármikor képes vagyok határozottan állítani. Láttam már rossz embereket, sőt... látok is minden nap, Damian messze van tőlük.
- Csak.... másképp látja a világot - sóhajtok fel, ahogy a szavakat keresem.
A kérdésre is csak bólintok egy nagyot. Nem vagyok tudatlan, hogy ne mondjon nekem az a név semmit, épp csak tényleg próbálom elhatárolni magam ezektől. Semmi közöm hozzá.
És egy újabb bólintás. Nagy adag fagyit tokok magamba, és ártatlanul pislogok, mert... Máris nem tartom olyan jó ötletnek ezeket a csevegős alkalmakat. Főleg akkor, mikor még a manókat is megijeszti, úgy felsikkant.
Ha még Karinától is ezt a tekintetet kapom, tényleg illene elgondolkodnom azon, mit akarhat tőlem Damian. Megtettem már... nem is egyszer, és soha nem jutottam semmire. Igazából szóba se kellene állnia velem.
- Van. Minden egyes alkalommal látom, mennyire két külön világ vagyunk mi. Szóval? Miért olyan nehéz neki nemet mondani? - kanalazok be egy újabb adagot az epres csodából, miközben tényleg úgy pislogok már a nőre, mintha tőle várnám a megváltást.
- Úgy teszem azokat, amiket teszek, hogy tudom én ebből nem jöhetek ki jól, és kedvelem őt. Tényleg kedvelem.... - és pontosan ezért vagyok ennyire szomorú.
Utoljára módosította:Szentesi Lilla Kamilla, 2024. április 16. 18:13
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Illés Karina Gréta
Házvezető Levita, Tanár, Minisztériumi dolgozó


Miss "csak gyakorlatba ültetem"
RPG hsz: 50
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 16. 18:46 Ugrás a poszthoz

Lilla


- Nem azt mondtam, hogy rossz, hanem, hogy görbe utakon jár. Ismered a versikét? Egy Agatha Christie-regényre emlékeztet kicsit az egész, de tényleg csak nagyon kicsit. - Elvégre az egész családot nem isme... Hagyjuk is, elég további öt perc, hogy képbe jöjjek a családi helyzettel és máris az agyvérzés kerülgessen.
- Mert te tényleg nem hiszed el, hogy sérülhetsz érzelmileg ebben a történetben. Az agyad tökéletesen érti, a felfogásod már feldolgozta az információt, de mintha érzelmileg ez nem kattant volna még be, ami persze nem is csoda, ha a helyzetetek változatlan egyelőre, és ugyanúgy kontaktálsz vele. - Elképesztő, milyen bámulatos érzékkel tud az agyunk kiszúrni velünk. Ahelyett, hogy a rációnkat helyezné előtérbe, tessék, Lilla is elsősorban az érzései után megy. És akkor csodálkozunk, hogy miért van ennyi gond az emberekkel.
- És kimondtad a kulcsszót: tudod. Ennek ellenére döntesz úgy, hogy továbbra is találkozol vele és neki dolgozol, a jobb belátásod ellenére. Innentől nem mondhatjuk azt, hogy érthetetlen, miért nem tudsz nemet mondani. Lilla... akármennyire is jó ember Damian Krise-Flaviu, válaszolj őszintén: van bármilyen jövőképetek együtt? Megéri az neked, hogy naponta emésszenek a kétségek? - Már régen visszavettem a hangerőből és próbálok a szépeszére hatni. Kívülről nézve jogosan vádolnának meg, hogy negatív vagyok, lehet ebből még Rómeó és Júlia történet. Hogyne, én pedig felcsapok mágiaügyi miniszterasszonynak holnaptól. Majd akkor hiszem el, hogy Damian Flaviu hősszerelmes, ha ez a lány rövid időn belül mondjuk Camilla Krise-Flaviuként sétál be az iskola kapuján, és még akkor is lennének kérdéseim. Nem hiába létezik mai napig ez az elszeparáltabb elit társadalmi osztály, amit nekünk, hétköznapi embereknek néha igen nehéz megértenünk, ahogy ők is minket.
Utoljára módosította:Illés Karina Gréta, 2024. április 16. 18:50
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2024. április 16. 20:12 Ugrás a poszthoz


× éjszaka × Bones ×



Sadie nem kérdezte, legalábbis ő ezt állítja - nem tudom eldönteni, hogy komolyan mondja-e, vagy csak viccel, hiszen konkrétan rákérdezett három másodperccel ezelőtt, hogy milyen most... de valószínűleg e döntésképtelenségemért is csak a fáradtság a felelős.
Váratlan monológja alatt mosolyom egyre inkább szelídülni kezd, míg végül annyira elhalványul, hogy csupán egy gyenge árnyék marad meg belőle, szinte már csak arcom izommemóriájában. Egy pár pillanat erejéig csend áll be közöttünk, ahogy a házi tejszínes kávé ismét megkavarodik kiskanalam nyomán; csak a halk koccanás hallatszik, ahogy a fém a csészealjat simítja.
- Értem, amit mondasz - bólintok végül egy aprót, ismét lassú körútra indítva a mokkáskanalat. - Nem voltak azok a barátaid, Sadie. Nekem sem azok, annak ellenére sem, hogy levelezek egynéhánnyal. - Talán az álomszerű állapotnak köszönhető, hogy arcomon megjelenik valamiféle fintor. Undornak azért nem mondanám, ahhoz nem elég erős - de visszatetszés mindenképp, és egyértelműen a volt háztársaimnak szól. Igazából... majdnem mindenkinek, akit csak ismerek.
- Tényleg rohadtul nem igazságos - folytatom. - De tagadhatatlan, hogy mégis jobban áll, mikor ilyen vagy. Mindannyiunknak jobban állna, ha nem kellene mindig megjátszanunk magunkat, azt hiszem.
Egyszeriben azt érzem, hogy örülnék, ha valamiféle kocsmában vagy fogadóban lennénk, és a kávé rumos lenne, de mindegy... jó lesz így is. Beleiszok.
- És egyébként ki tudja, lehet, hogy előnyödre is válna. Csak mindenkit kartávolságra kell tartani magadtól, akkor nem lehet olyan nagy baj. - Egészítem még ki a korábbiakat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák


the girl next door
RPG hsz: 273
Összes hsz: 312
Írta: 2024. április 16. 21:03 Ugrás a poszthoz


visszaamókuskerékbe | nemcsakazelsőnapoknehezek | órákután

- Nos. Nem állítom, hogy nincs benne valami - nevetek halkan, de nem sokáig.
- De kérem, ne jöjjön azzal, hogy a jó kislányok a rossz fiúkra buknak, mert nem... - azért ezt gyorsan hozzá kell tennem, mert jobb szeretem a pszichopatákat a személyes teremen kívül tartani. És abszolút nem vonzanak azok az emberek, akiktől félek. Sőt... nálam ez még bonyolultabb is.
- Nem is feltétlenül ez. Én.... Még ha valami csoda folytán úgy is alakulna, akkor sem tudnék a barátnője lenni. Nem csak neki. Senkinek sem. Egyszer voltam valakinek a barátnője, és... nekem az nem megy... Amíg ez van, addig tényleg jó. És jegyezzen is csak el valakit, talán egyszer majd én is férjhez fogok menni, de... ha barátnő lennék, elrontanék mindent, és csak megutálna -  vonok vállat, de tényleg ez csak ilyen szomorú beismerés. Nem lehet mindenki alkalmas ilyen kapcsolatokra, nekem meg tényleg jobb, ha egyenesen kerülöm őket. Messziről. És nagy ívben.
- Mégis milyen jövőnk lehetne így? - fintorgok is, mert megint ott a számban az a keserű íz. Újonnan mindig érzem, ha csak ilyesmire gondolok, szóval maradok a bevett módszernél. Nem gondolok semmire.
- Eddig mindig olyan könnyű volt. Mert fogtam magam és eltűntem. Vagy a másik fél. Tudtuk, hogy senki nem akar többet. Ez most már más. És fogalmam sincs, mit rontottam el, vagy hogy hol. Csak azt tudom, hogy valahogy elmosódtak a határok - és igazából ez az, amitől én nagyon félek. Kellenek a határok.
Utoljára módosította:Szentesi Lilla Kamilla, 2024. április 16. 21:04
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Illés Karina Gréta
Házvezető Levita, Tanár, Minisztériumi dolgozó


Miss "csak gyakorlatba ültetem"
RPG hsz: 50
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 17. 17:27 Ugrás a poszthoz

Lilla


- Eszemben sincs, azt a Wattpad íróinak meghagyom. - És jöhetne a kérdés, miért tudom, milyen rossz fiúkat kreálnak a Wattpad-írók? Nos... lakat a számon, köszönöm. Mindenkinek lehet trash bűnös élvezet ízlése, ugye?
- Az viszont elég erős gyanú, hogy az ember olyan típust szokott bevonzani, amivel már találkozott és van rá receptje. Én ott keresgélnék a múltadban, miféle emberekkel barátkoztál eddig, és a sorminta ott lesz legalább néhány tulajdonságában. - Saját magamnál annyira nem tudok mihez visszanyúlni- tizenegy voltam, amikor Illésék örökbe fogadtak, és a Roxfortban sem merültem el annyira az izgága, kissé magamutogató, de érdekes figurák jelenlétében. Winter egy teljesen új felfedezés volt.
- És egyetlen tapasztalatra alapozol mindent? Édesem, tudod, hogy működik a legtöbb kísérlet? Három alatt nem is reprezentatív, nincs is miről beszélni. Vagy szedjem elő neked az általános iskolai mateket? Lilla, mindjárt extra házit sózok a nyakadba! - Egyetlen alkalomra akar alapozni? Elsírom magam, esküszöm, hát ő még tizennyolc-tizenkilenc, bőven tombolnak a hormonjai. Menne inkább és élné az életét nagykanállal és megfelelő védekezéssel, használva az eszét ahelyett, hogy bezárkózik, mint egy csiga! Persze nyilván magam ellen beszélek, elvégre egész idáig óvatosságra intettem, de kavarni egy elit aranyvérű család fiával és megélni a fiatalságod azért két, elég árnyalt és különszedhető kérdéskör.
- Hát így semmilyen. A jövőtervezés ott kezdődik, hogy tisztába kerülsz a saját értékeiddel, mit tudsz a közösbe rakni, és mit vársz el a másiktól, valamint az mit hajlandó ebből teljesíteni. És kompromisszumok, rengeteg kompromisszum anélkül, hogy önmagadat beáldoznád. Valahogy így néz ki a papírforma ideális kapcsolat felnőttek között. Te pedig még bőven csak betetted a lábad a küszöbön. - Magyarán nem várom el tőle, hogy ennyire tudatosan tervezzen, mert semmi értelme nem volna, az agya tele van minden mással és "fontosabbal", tragikusabbal. Lennék azért a helyében, szerettem tizennyolc lenni. Jobban bírtam a sört is, mint most; tényleg, el kellene hívnom Fannit megint sörözni.
- No lám, kivételesen nem tudsz elfutni. Újabb lecke az életben, kedvesem: a problémáid nem oldódnak meg attól, hogy bedugod a fejed a homokba, mint egy strucc. Sírni fogsz? Lehet. Kényelmetlen lesz? Az is lehet. Meg kell oldani? Muszáj, mert magától nem múlik el. És még egy gondolat: a legtöbb probléma a fejünkben van, felnagyítva. A valóság sokszor fele annyira sem tragikus kimenetelű, mint azt hisszük. - Nos, azt hiszem, elég klisét és kéretlen elmésséget vágtam hozzá, igaz? Többet aztán semmit nem fog megosztani velem ilyen tempóban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 298
Összes hsz: 379
Írta: 2024. április 17. 20:03 Ugrás a poszthoz

Theony

Úgy látom, nem veszi észre szerencsétlenkedésem, vagy ha mégis, tapintatosságból úgy tesz, mintha nem tenné. De persze az se kizárt, hogy olyannyira le van lassulva, hogy nem jutott még el a tudatáig, hogy én épp kávét törölgetek magamról a ruhám alá nyúlva. Akárhogy is, jó, hogy nem teszi szóvá, mert eléggé belerondítana keserű előadásomba, ha közberötyögne.
Úgy látom, elgondolkodtatom, és ez bizony azt a felismerést hozza el bennem, hogy valóban túlságosan sokat mondtam. Megnyíltam, és bár nem most először adom ki magamból ezeket, most van először olyan közönségem, aki úgy tűnik, megérti.
- Persze, tudom, bajban ismerszik meg az igaz barát - forgatom meg szemeim, és még vagy másik három közhelyet mellétűzhetnék, de nem teszem. Ahogy azt sem teszem hozzá, hogy cseppet sem érzem jobban magam attól, hogy nem elvesztettem a barátaimat, hanem hogy valójában soha nem is voltak.
Viszont a srác ábrázatára kiülő visszatetszés valamelyest megmosolyogtat.
- Szóval mennyi energiát fektetsz abba, hogy te legyél? - kérdezem, miközben pálcám után kezdek matatni. - Milyen vagy, ha senki sem figyel?
Nem tudom, mit is felelhetnék szavaira, ezért inkább rá terelem a beszélgetést, már csak azért is, hogy azt a bizonyos kartávolságot valóban fenntartsam. Elvégre ő maga mondta, hogy előnyömre válna, és a mindenkibe beletartozik, nos, mindenki.
Összefogom össze-vissza álló, kissé ápolatlan hajam, párszor megtekerem és egy gombócba összeszedve rögzítem egy ügyes kis varázslattal a fejem tetején. Most már ez sem idegesít tovább, az meg, hogy szarul nézek ki, nem számít, hiszen a manók úgyis rusnyábbak, Theony meg... előtte most sikerült elengednem magam. Ami... jó?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nathaniel James Krise
Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 65
Összes hsz: 65
Írta: 2024. április 18. 00:53 Ugrás a poszthoz

Theodore Julias Ebony
- látomás -

A hozzászólás pornografikus leírást és szexuális fétishez kötődő jelenetábrázolást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Folytatás saját felelősségre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
Írta: 2024. április 18. 10:02 Ugrás a poszthoz

Stephen.


Annak ténye, hogy ebből a könyvéből jelenleg MI hiányzik, még nem ismert előtte, az viszont nagyon is, hogy úgy elaludt, hogy már annak sincs értelme, hogy legkedvesebb bocsánatkérő szavait vegye elő és besunnyogjon. Reméli csak, hogy nem ma fejtettek ki olyan témát az óráján, amiről kiesik, hogy a vizsgán emiatt fog elvérezni és saját szavaira szégyent hozni. Aggodalma azonban hamar el is illan, hiszen más is gyötri. Kellemetlen ébredése a még rosszabb alvás hozadéka, manapság kínozza, mintha muszáj lenne, hiába a kávé nap közben, vagy éppen este egy pohár langyos, meleg tej, vagy egyéb praktikák, semmi sem használ. Nem érti, hogy mi a probléma, pedig már beleásta magát megannyi szakirodalomba és az átkon át a kimerülésen keresztül mindent végig nyálazott, sikertelenül. Így maradt az, hogy az órára menetel helyett a gyengélkedőre sétált, ahol végül egy üvegcsébe zárt megoldást kért panaszára, hogy legalább az elkövetkezendő napokban sikerüljön kipihennie magát. Ezt az évet oda kell tenni.
Nem is érti, végül miért erre jött, a későbbi órája majd teljesen másik irányba lesz, most azonban feje túl üres a gondolkodáshoz. Kedveli amúgy ezt a helyet, mindig hall valamit, amin mosolyoghat Mágiatörténet olvasás közben vagy épp csak mikor áthalad, most azonban zavarónak érzi és soknak, lehet jobb lenne mára neki beteget jelentenie. De nem, bírni kell, így táskáját nyitja kis és menet közben kutat a kis fém doboz után, amiben egy átlagos, a mugliknál oly népszerű energiaital lapul. Kellően édes, cukros és koffeines, hogy beinduljon tőle az agy, a test és kibírja estig. Automatikusan fordul a folyosót követve, majd vállal bele véletlen a mellette haladóba, mire a táska lecsusszan válláról és a földre pottyan, az eltörő üvegcse jellegzetes hangját hallva.
- Ne, ne, ne... bocsi - löki oda fél szóval, lehajolva, remélve, hogy csak a tinta, nagyon reméli. Kezében még az energiaital és a fájdalom, hogy ma tényleg szerencsétlen. Ekkor fordul az arc felé, aki láttán felsóhajt, nincs kedve az emberevő rellonosokhoz, akik emiatt akasztani akarják. - Kérlek, nézd meg, hogy csak a tintatartó tört szét és nem más - fura kérés hagyja el ajkait, de addig is össze tudja szedni a kusza gondolatait.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
Írta: 2024. április 18. 10:45 Ugrás a poszthoz

Lilien.


Sokadjára nyúl nyakához, hogy az apró, vörös kis dudort vakarja meg, amelyből szép kis pattanás lesz, ha nem kaparja ki idő előtt. Néha a bőre olyan, mintha most lépne be a pubertás rémségébe, de vélhetően csak túltolta az olajos magvakat, semmi több. Kezét leengedve lépdel a kanapé felé, ahol ismerős sziluett foglalt helyet nem is olyan rég, csak ő még a terem másik felében volt éppen, befejezett egy apró javítást a beadandójában, amelyre a könyvtárban esélye nem volt, mert az elsőévesek túl lelkesen keresgéltek a polcok között. Elpakolt már, kezében nincs más, csak két muffin, amit még az ebédről csent el, azzal a megfontolással, hogy uzsonnára jó lesz. Végül más terve adódik, amint megkerüli a kanapét, Lilien elé tolja a kezében tartott kettőst és lepillant rá.
- A csokis vagy a gyümölcsös? - mintha élete kérdését tenné felé neki, úgy vár, majd válasszon akárhogy, leül mellé. A lánnyal már jó ideje ismerkedett meg, hasonlóképp töltöttek időtlen időket a könyvtárban és a könyvek felett, akár egy asztalnál is, amelyből néha beszélgetés, majd ez a barátság következett. Ugyan nem egy házban léteznek, de elférne már sokak véleménye szerint a levitás berkeken belül, Zombor ezen sosem pörög, neki megfelel minden úgy, ahogy van. Lili a szemnek is szép lány, azonban hamar kiderült, hogy más felé húz a szíve, még ha fogalma sem volt ki az, a viselkedése és a szavai finoman árulták el, így hajdani, első érzelmei igencsak átalakultak másféle érzésekbe. Még mindig nem jelentették be otthon, hogy érkezne a testvére, anyja pedig kitartóan próbálkozik, Zombor addig a soha nem volt kishúgát találja meg benne, holott a lánynak bőven széles a rokonsága. Nincs ezzel gond. Hátra dől, majd a  neki maradt muffin papírját bontogatja.
- Hogy vagy ma? Örülök, hogy nem látom nálad azt a vaskos kötetet, vagy éppen nem a könyvtárban látlak. Pihenj is - szavai mellé mosolyog, hiszen nincsen ebben semmi szigor, csupán tudja, a vizsgaidőszakban mind a ketten túltolták a könyvek habzsolását és a kimerülés szélén álltak. - Mesélj inkább, hogy mennek a dolgok feléd.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák


the girl next door
RPG hsz: 273
Összes hsz: 312
Írta: 2024. április 18. 11:26 Ugrás a poszthoz


visszaamókuskerékbe | nemcsakazelsőnapoknehezek | órákután

Bár nem szólok semmit, sűrű pislogásom jelzi, hogy érdekelnének a részletek. És ebbe csak azért nem megyek bele, mert akkor be kellene vallanom, honnan tudok én a Wattpadról, de hát... valahol megnyugszom, hogy nem csak én építem le az agyam saját akaratból.
- Nem kell messzire menni. Apakomplexusom van. Jó, Damian nem annyival idősebb, de... nyugodt, és határozott, és mindig tudja, mit akar és... - nem, meg kell állnom, nem lovalhatom bele magam, mert amúgy sem ez a lényeg.
- És baromi jó vele a szex - és még csak nem is szégyenkezem amiatt, mert ez elhagyja a szám. Ha valami nagyon működik köztünk, akkor az az, és... csak nem kell lemondanom róla hülye gondolatok miatt, nem? Úgyis hamarosan vége lesz.
- Nem, neeeem én értem. De nem szeretek kísérletezgetni, és tudom, hogy alkalmatlan vagyok rá. Tudja, hogy egyedül vagyok, hogy.... igazából nincsen senkim, tök szépen berendezkedtem erre az életre, megvan a magam kis rutinja, a saját kis dolgaim, és meg tudok állni egyedül a lábamon... többé-kevésbé. Ebbe nem fér bele valaki más. Nem is akarom, hogy beleférjen. Nem akarok mástól függeni, nem akarok mást az életembe, mikor egyedül is tök jól elvagyok. Abból csak problémák lennének, ez így.... kényelmes, és nem tartós - megvonom a vállam, hisz tényleg képtelen vagyok lemondani az önállóságomról csak azért, hogy valaki máshoz tartozzak. Nem állítom, hogy nem játszok el olykor a gondolattal, és azt sem, hogy nem lenne nagyon jó egyébként tartozni valakihez, vagy valahová, de nekem már megvan az, amiért nagyon sokan még mindig harcolnak, nem tudom eldobni olyan könnyedén. Ezzel szerintem a jövővel kapcsolatos terveim is megválaszoltam.  Vannak. Sajátok. És igyekszem tenni is értük, de... megint nem szerepel köztük más.
- Most azt mondja, hogy túlgondolom? - próbálom én megragadni a lényeget, és ha nagyon magamba nézek, talán igazat is adok neki. Mondjuk mindenben. Mondhat bárki bármit, elfutni sokkal egyszerűbb.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
Írta: 2024. április 18. 11:32 Ugrás a poszthoz

Sadie.


Egy tányér fájdalmas csörömpölése töri meg az amúgy is hangos zsivajt, egy pillanatra csend, majd nevetés tör ki a közönségből. Idén nagyon hangos és eleven utánpótlást kapott az iskola, illetve az eddigiek sem arról híresek, hogy csendben és egyenes háttal kanalazzák a levest - ez amúgy elég morbid kép is lenne, tekintve, hogy ez nem javító/átnevelő intézet. Azt viszont akármerről nézheti, hogy sokan vannak, ugrott egyet a generációs számláló és mintha duplaannyian lennének, mint mikor ő volt elsős, ő jött be ide félve, remegő térdekkel, hogy agyon fogja nyomni a tömeg. Visszaemlékezve, akkor táncolni lehetett volna a sorok között, most azonban lassan már oda is székek kerülnek.
A költői túlzásnak persze saját maga az oka. Későn végzett a beszélgetéssel óra után és ez az ára. Saját asztala tele, gyanítja, hogy azok is ott ülnek, akik más házba valók, hiszen nincs hivatalos esemény, kit érdekel, hogy ki és kivel ül ilyenkor. Ezért is nem agyal sokáig, fordul el, majd vezeti végig tekintetét, lyukakat keresve a tömegben. Amint megpillant egyet, úgy indul el felé, nem is nézve, hogy ki mellett és miért van az ott, hiszen nem ismerkedni jött. Közelebb érve persze felismeri, hogy kinek az alakját látja és sejti csak, hogy miért nem gyűltek köré az emberek, de ez most cseppet sem érdekli. Az, hogy vannak olyan emlékképei, amelyek kicsit kínosak, de arról majd kifejezetten nem beszél.
- Nem foglalt, ugye? Úgy nézem már csak itt van helyem - helyezkedik el, majd maga elé húzva a kínálatot, ráérősen kezd szedni a tányérjára. - Szia, amúgy - mert továbbra is van benne ennyi, ha közben mégis zavaró lenne a jelenléte, akkor is marad, hiszen nemigen maradt már hely, ami pedig volt, azt is valaki lázasan foglalja annak, akit épp a nyakát nyújtogatva keres a tömegben.
- Szerinted is egyre többen vannak? - int fejével a többiek felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2024. április 18. 19:54 Ugrás a poszthoz


× éjszaka × Bones ×



Nem, Sadie bénázása nem vált ki belőlem kifejezett érzelmi reakciót, mert valahogy... így tűnik most fairnek. Ő szekálni kezdett, én egyszerűen nem mondtam erre semmit... ő pedig békénhagyott. Ez azt jelenti, hogy jelen kimondatlan egyezség szerint most úgy nagyjából azért békénhagyjuk egymást. Legalábbis inkább vagyunk teljesen komolytalanok, ha egymás csesztetéséről van szó. Abba pedig nem fér bele, hogy cikizzem, mert halál fáradtan kilötykölte a kávéját. Nem otthon van, megteheti.
- Ja, hát persze - sóhajtok a bölcsességére, s ezzel nyújtózkodok is egyet, hogy úrrá legyek némiképp a fáradtságon. - Madarat tolláról, meg minden. - Folytatom a közhelyek sorát, de többet nem mondok. Én is csak annyit tudok arról, hogy vele mi történt akkor a Roxfortban, ami a pletykákból hozzám eljutott. Lehet, hogy a fele sem volt igaz; és ebben az esetben, el kell ismernem, hogy egy kicsit megsajnáltam. De biztos csak a kései óra teszi... hiszen mind tudjuk, milyen a családja.
A következő kérdésére azonban az undorodó arckifejezésből hirtelen, ám nem természetellenesen váltok át vigyorra, hogy végül nevetni kezdjek. Fejemet oldalra fordítom, s ezzel a vigyorral pillantok rá, ám tekintetemben inkább valami keserű, mégis játékos csillan. És valami, már-már zavaró komolyság is.
- Én? Én nem vagyok semmilyen, ha valaki nem figyel, Sadie. - Nyilvánítom ki, majd felhörpintem a maradék kávét az apró porceláncsészéből. - A társaság a lételemem.
Az egyik manó megközelít minket, hogy azonnal arrébbvigye a kiürült csészét, s arról érdeklődjön, szükségem van-e még valamire, mire én csak rámosolygok, s egy forró csokoládét kérek tőle, illetve az elnézését, hogy még mindig ébren tartjuk. Ám ő nem úgy tűnik, mint aki bánja a dolgot.
Eközben pedig Sadie is felköti a haját, egy kontyba gyűri, és azt hiszem, ezzel a stílussal még sose láttam.
- Te ilyen vagy, mikor senki sem figyel? - Kérdem végül, pillantásomból el nem tűnő, halvány komolysággal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A kastély - Nyugati szárny - összes hozzászólása (11023 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 357 ... 365 366 [367] 368 » Fel