Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Esto definitivamente ya no es Mallorca. A spanyolok odahaza a napsütésben gazdag tavaszt, a pálmafákat, az illatos tengert élvezik, meg a puha homok látványát, ami rátapad a bikinis csajok caliente bőrére. Itt tegnap havazott. Tátott szájjal néztük az öcsémmel. Nem mondom, vele sok mindent láttunk a franciáknál de tavaszi hóesés ott sem volt. Bagolyfalvi pályafutásom kezdetén vettem néhány melegebb cuccot. Az új várost és a benne lakókat annyira nézegettem, folyamatosan fel akartam bukni valamiben. Néhány nap telt el, de már most tudom micsoda szerencsénk van, amiért ez a hely lesz a második otthonunk.
Ruganyos léptekkel haladok le a lépcsőn. Sportcipőt, khaki nadrágot és egyszerű pulóvert viselek, meg az órát aminek a fordítórúna az egyedüli haszna. Az időt a telefonomon nézem meg, amint megállok a csarnok közepén. Mi hermano elaludt? Bedobom a törölközőt, ha az első alkalommal elvesztettem az öcsémet! Az még tőlem is váratlan szintű teljesítmény lenne. Nézzek ki a kapu másik oldalára? Lábam megrezzen, amikor a csarnok kiabálástól visszhangzik, én pedig maradok végül ahol vagyok. Akkor is, ha nem lehet az öcsém, mert Andrés mutál, de nem ennyire. A gondolattól szórakozottan hümmentek, azt az orbitális megszeppenés váltja fel. Joder!
Kezemet kapom hátra a mi culo. Gesztenyékké kikerekedett szemekkel fordulok, lassan fogom fel a helyzetet amint meglátom a tettest a földön heverni. Leguggolok érte, nevetve egyenesedem fel.
- Semmi gond - legyintek. - Az enyém is szokott - jókedvű mosollyal mutatok a halántékomra. - A tiédet legalább megállítottam - vetek rá egy hosszú pillantást.
- Ki- vagy be költözöl? - kérdésem aláfestésére gesztikulálok a levegőben, mielőtt zsebre vágnám szabad kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Klassz a tudat, hogy nem minden tanárt fogok az évnyitón megismerni. Rudolf persze kivétel. Apró mosollyal hallgatom a nőt, bólintok mikor egyetértek a panziós érvvel, majd aprón szökik feljebb szemöldököm mielőtt ismételten bólintanék.
- Nem is értem miért nem… - vakarom meg halántékomat, amellé vonok vállamon. Halkan nevetve csóválok fejemen. - Persze, megnézem - meglátjuk mit tudok tenni neki. Félő, nem sokat, mert a családunkra jellemzően viszem tovább a “hívj szerelőmágust mielőtt csak tovább rontasz a helyzeten” örökséget. Alig pár lépés után megtorpanok. Fél pillanatra rá elkapom a csuklóját és még időben húzom magamhoz egy, a kastélyba berepülő bagoly elől. Kis híján fejbenyomta a szárnyával a nőt.
- Veszélyes hely ez a csarnok - állapítom meg, majd könnyedén lépek tovább. A kitört lábú, eldőlt bőröndhöz megyek, s léptem közben a cseresznyefa pálcát is előveszem. - Hasonló helyzetben vagyok most én is - mondom és újra leguggolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annyira ösztönösen kezelem a helyzetet, hogy a testemnek simuló másikat fel sem fogom. Várom a szárnycsapásokat elhaladni mellettünk, előbb meghallom őket mint utóbb, s a madár ívesen emelkedik, amennyire a kastély belmagassága engedi. Muy extraño. A hasamon mozduló apró kéz hoz vissza, amire spanyol vérem gyorsan akar reagálni. A kérdése megválaszolatlanul lebeg köztünk, köszönhetően a még mindig fátyolos tudatomnak. Ujjaim elengedik a karcsú csuklót és lépek arrébb, hátha az segít az agyamon. Főleg, mert szerelnem kellene. Nekem. Andrés hogy ki fog ezért röhögni!
- Ne áruld el senkinek - a kereket fogó kezem mutatóujjával nyomatékosítva bökök felé. Nem bírom, nagy mosolyra húzódik dús ajkam. - Az ideiglenes szobára értettem - kedvesen nézek a hermosára, aki időközben leereszkedett mellém. Vonakodva engedi el tekintetem. - Nem volt időm keresni mást. Elfogadtam ezt, de jobb lenne valami saját - két mondat közé beékelődik egy reparo. Ujjammal pöccintek a keréken, az persze leesik. Joder! - Ez már harc - összeszűkült szemekkel hajolok közelebb, ajkaim elnyílnak miközben megszakértem.
- Látom. Igazad van, tényleg hiányzik egy része az öreg haverodnak - félig térdre ereszkedem, úgy futok neki ismét egy pontosabb mozdulatot összehozva. Sokat segítene, ha a kerék is így ragaszkodna ehhez a bánatos bőröndhöz, mint a gazdája.
- Na? - a fogantyúnál megragadva felállítom és fordítok rajta. - Na! - vigyorom szerint sikerült. - Megmentve - felkelek, kezemet nyújtom neki, hogy segítsek talpra állnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Reméltem, hogy felajánlod - pimasz hangon fogadom el a segítséget, ami nagyban megkönnyítené az amúgy is könnyű életem. Y eso me encanta. Tagadhatatlanul hozzá vagyok szokva a jóhoz, így nőttem fel és így is érzem magam kényelmesen. Az opció pedig az öcsém részére is nyitott lehetőség lenne. Plusz egy érv, hogy a hermosát ne utoljára lássam.
Amikor felsegítem, nem akarom elengedni. Érdes ujjaim simulnak végig tenyerén, hogy kezetfoghassak vele és bemutatkozzak, de a szemei hatására egy árva szó se kerül a nyelvemre. Ártatlannak tűnik, világoskék szeme szinte áttetsző. Szerencsére megszólal helyettem, meglep mennyire hálás egy ilyen semmiség miatt. Belekeveredtem én már rengeteg helyzetbe, ahol nők a bőrömet érték, de olyan édes puszit ad az arcomra, amivel előhív egy csábító mosolyt.
- Alig várom - egy nap ő és én bajba fogunk kerülni. Lefogadom, hogy ezt pontosan tudja. Fáradhatatlanul figyelem a testét, ahogy távolodik. Épp akkor néz vissza, mikor hátrafésülöm sötét tincseimet és kezeimet zsebre teszem. A fürtök visszahullanak a helyükre. A chiquito pedig megérkezik.
____________________
- Andréééés - hatalmas tenyerem belepi a kisöcsém nevető fejét, amit eltolok a másik irányba. Pedig elvigyorodom. Még mennyire, hogy csinos a lány! Fejemen csóválva nevetek a testvérem megjegyzésén, de az infója hasznos és meg is jegyzem. Mert Andrés már csak tudja. Tekintetem továbbra sem veszem le a nőről, csak amikor teljesen eltűnik. Bevillan egy kép. Hipnotikus bambulásom után olyan kusza és szédült a tudatom, mintha huzamosan centrifugában pörgött volna az agyam. Szemeim pánikolva kerekednek el. Megkapaszkodom Andrés vállába. Rögtön kimondom, mert előtte semmi titkom nincs:
- Nem nősülhetek meg! - az már tényleg sok lenne! Nagyon, nagyon sok! Kizárt. Annyira lehetetlen, mint a fajitas sajt nélkül! A levegőm is beszorul. Egy churrosért nyúlok, mintha az jelentené most az egyedüli biztos pontot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Torkom halkan hörög a nyáltól a tenyeremen. Az én öcsémet nem lehet összetéveszteni senkivel. Melegséggel tölt el a tudat, hogy már szinte egymagasak vagyunk, csak ő még gizda. Rutinból törlöm bele a kezemet a ruhájába, ameddig mozdulni tudok.
Letaglózva eszem a churrost, amíg a lehető legképtelenebb dolog a retinámba issza magát. Még a humor Herold öcsém is csak egy vérszegény vihogást kap tőlem. Én is ezt gondoltam, hermano, én is ezt gondoltam… Oldalasan szívom be az ajkamat. Barna szemem, az öcsém pillantását követve a folyosó végébe tekint. Talán mégsem kellene mondanom többet Andrésnak. Egyelőre.
- Hogy megy ez? Addig úgy se házasodhatok, amíg én nem kérek meg valaki, nem? - De. Ezért vannak a látomások és a jóslatok. Sok sikert, hogy megmásítsd. Mondok jobbat! Sok sikert a lehetetlenre. “Szakértőnk válaszol…” ha már ez az én tárgyam. Andrés időközben egy buzzfeed kvízzé avanzsálódik.
- No lo sé - még a nevét se tudom a gringának. Kipuffad arcom a beszívott levegőtől. Egy hosszú sóhaj után esik be. Andréshoz fordulok. - Vamos - menjünk inkább. Az itt álldogálás nem segít. Óvatosan rászorítok az öcsém vállára és a kijárat felé fordítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- A-ha.
Csak ennyit tudok kinyögni, amikor Andrés Moreno de Aranda, az öcsém szerint engem fog megkérni Monica és nem fordítva. Mi lenne, ha sehogy se nősülnék meg? És nem Ainoah miatt. Már továbbléptem. Egyszerűen nem akarok én senkinek a férje lenni. Beleharapok a churrosba.
- Jó, jó, jó, Andrés majd kapok az alkalmon és megkérdezem - megnyugtatom és mivel neki nem hazudok, tényleg meg kell kérdeznem. Azért ne nagyon élje bele magát a koszorúslányok lány koszorújának lehetőségébe. Oldalasan nézek vissza rá. - Rebecca? - kérdem olyan hangon, mintha tudatalatt ízlelgetném a nevet.
Amikor elindulunk a friss levegőre, megbillegtetem ujjaim és visszafogottan nevetek. Cukkol, de ez a rövidtávú jövőkép máris szimpatikusabb lesz!
Az öcsém arcára van írva, hogy éppen mit csinál. Együtt érez velem. Mi spanyolok sokkal érzelmesebb nép vagyunk, impulzívabbak, de ha negatív érzésről van szó én szeretem magamban elrendezni és megvárni, hogy lecsillapodjon. Ha az öcsém jelen van, mindig könnyebben élem meg az összes negatív érzést. Ez vele szemben nem fair. Igyekszem megnyugodni, vagy legalább a figyelmemet elterelni. A levegő tényleg segít.
- És te, chiquito? Szereztél haverokat? - kíváncsiskodom. Léptem közben cipőm orrával pöccintek felé egy kavicsot. Várom, hogy visszarúgja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Gondoltam magyarázatot ad miért pont ez lenne a szerencsés édes nyuszi cica neve, akit elveszek. Úgy tűnik, jobb ha újragondolom, mert helyette Andrés, solo siendo Andrés.
- Tú, meg ne fulladj… - szeretetteljes hangon szólok közbe. Oldalasan mosolygok a teliszájjal szavakkal harcoló öcsémet nézve. Eszembe jut az első látomásom, ami egyben róla is szólt. Akkor kakaóba fújt buborékokat, csak éppen cirka tíz évvel fiatalabb volt.
Vigyorgok a válaszán.
- Persze, hogy aláírom. Menj, nézd meg a helyeket - passzolom vissza a kavicsot, ami célirányosan érkezik léptei elé. Lehet, hogy így negyed órával később érünk le a városba, de nincs okunk rohanni. Játékosan forgatok a szememen. Jó, én az voltam, aki nem hallgatta a smárolást a cukrászdában, hanem csinálta. Nem baj, hogy az öcsém ráérősre vette a figurát. - Majd megtapasztalod, chico. Tavaszodik, lassan a téren is ott lesznek, addigra lehet egy leszel közölük - vonogatom rá a szemöldökömet. - Néhány spanyol szó, egy mosoly a dögös csajra és nyert ügyed van. Csak ki kell próbálnod - hunyorgok a naptól és már bánom, hogy nem hoztam sapkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Álmodtam róla? Si. Mert ezt mondja az öcsém.
Prüszkölök mint egy ló, mert természetesen egyetlen emlékfoszlányom sincs az egészről. Mint azoknál a jóslatoknál, amikor hipnózis alá kerülök és kiesik minden, mindössze szavak maradnak meg. Most összesen egy névvel gazdálkodhatok, amiben nem is lehetek biztos mit jelent vagy éppen kit takar. Mi mama azt mondaná, hogy ismerem már a folyamatot, legyek több türelemmel. Ahogy mindig, minden nőnek, neki is igaza lenne.
- Érdekes. Kösz, hogy elmondtad öcskös - hálásan pillantok rá. Egyelőre nem kicsit szeretem élni az agglegény életemet. Ahhoz képest a házasság úgy tűnik, mintha egy temetőre mondanánk azt, hogy élménypark. Túl drámai? Kissé megégettem magam legutóbb, hát nem szeretnék máris egy ismeretlennel közös életre gondolni. Pedig a kép újra és újra elém kerül, amíg Andrés segítségével vissza nem kerülök a jelenbe.
A jelenbe, ahol kavicsot passzolgatok az öcsémmel, és szívesen hallgataom a csajozási terveit. Nevetek, amikor közli neki nem kell barátnő. Somos toros! Befoghatatlan bikák vagyunk!
Mutatóujjamat a számhoz teszem. Van abban valami, amit mond, így vigyorogva bólogatok bőszen. - Nem ha, hermano, hanem amikor! Meg lesz az, ahogy mama mondaná, csak legyél türelemmel - cipőm orra felpattintja a kavicsot, ami végül a passzban félre megy és a lejtőn gurulva eltűnik az út menti fűben. Nem foglalkozom vele, hosszú lábaimmal baktatok tovább. - Hamar beilleszkedsz majd, barátaid is biztosan lesznek - magyarázok neki. - Én azon gondolkodom, hogy beköltözöm a városba, de ha te jobban fogod érezni magad a kastélyban, akkor is lenne egy hely, ahová elvonulhatsz. Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az öcsémtől hallani a mama szavait széles, szeretetteljes mosolyra görbíti számat. Tényleg ezeket mondta nekünk. Az mindent elárul, hogy hajnalban, frissen ébredve félkómásan is vissza tudnánk mondani minden szavát. Anyánk Andrés képességéről is képes volt olyan tudással beszélni, akár az övé lenne. Miután beszéltek vele a szüleim, engem is odahívtak, hogy minél hamarabb bevonjanak és megértsem mi történik a testvéremmel. Egyszerre voltam rá pokolian büszke, és aggódtam. A két érzés a mai napig harcol bennem. A legjobbat akarom neki.
Vigyorom mögül nevetek fel hangosan.
- Na, tessék, Andrés! Cukrosnénik szédítik az öcsémet… chico, remélem megkérdezted a nevét! - velem ellentétben. Legyen ez a nap tanúsága. Nem hagyjuk csak úgy elszaladni a jó nőt. Akkor sem, ha úgy köszön el, hogy este látjuk egymást. A kezemen a bőr perzselni kezd, ahol megérintett mielőtt ott hagyott. Que carajo? Mégis mi a francokon jár az eszem? Hogy kerültem ugyanoda vissza?
Kicsit izgulok amikor felhozom a témát. Ha annyi pulóverem lenne, ahányan megkérdezték miért vagyok akkora idiota, hogy ide költözöm amikor élhetnék Mallorcán, akkor nem kellett volna tegnap órákat vásárlással töltenem. Kitartok amellett, hogy jó döntés volt idejönni. Most is, még séta közben is van mire rácsodálkoznunk. Ami pedig a legfontosabb: szeretném hinni, hogy Andrésnak is erre van szüksége.
- Rendes tőled és szuper, hogy ezt mondod. Tudod, hogy annak örülnék a legjobban, ha együtt laknánk, de szerettem volna ha te döntessz - közlöm mosolyogva, közben hátratűrőm az elkallódott tincsimet. Felelek érte, de nem akarom, hogy azt érezze apáskodom felette vagy parancsolgatok. Sosem tennék vele ilyet. Szerencsém van vele, teljesen megbízom Andrésban és el sem tudom képzelni mi változtathatna ezen. - Furcsa lenne nem együtt bejárni, hanem a folyosón összefutni. Hogy a francba tartanánk hajnali videójákéozásokat akkor? - közel állunk egymáshoz, amivel másokat gyakran képesek vagyunk kiborítani. Sokszor vagyunk hangosnak és szemtelenek, főleg játék közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem akármilyen nevetés harsan. Andrés úgy röhög, mint egy hiéna, belead apait-anyait. De még mindig nem annyira, hogy seggreeseen, ami az öcsémnél gyakori mutatvány. Semmi gond, megvárom. Fejemen folyamatosan szélesedik a vigyor. Ahogy azt gondoltam, megtalálja az arany középutat és kinyögi miért visong. Egy pillanat alatt elhiszem neki, és röhögni kezdek, hangosan. Amíg az hirtelen el nem áll. Kezem lendítem és suhintom meg Andrés felkarját.
- Chico! Lehet, épp a jövendőbeli esposamról beszélsz! - még csak az kéne! Újra felszalad egy nevetés foszlány, fejemet csóválom meg közben. - Különben nem olyan biztos az, hogy azért álmodtam ezzel a névvel, mert a feleségem lesz. Tudod jól, hermano - ez annál sokkal képlékenyebb. Egy-egy részlet miatt még nem szaladhatunk fejjel a falnak, akkor sem ha a nyomás a tarkómban arról árulkodik, lesz itt még több is. Terelem a témát.
- Részemről jól hangzik - kinyúlok oldalra, kezemmel összeborzolom a fejét. Gyakran csinálom. Sétálunk tovább, lépteim közben hallgatom és nézelődök még itt a semmi közepén is. Vigyorgok, mert már becenevet is kapott a barátaitól, pedig nekem nehéz befogadnom. Mi a baj a nevével? Semmi. Nagyon is jó név az!
- Most? No - felelem. - Most enni megyünk. Különben depressziós leszek - enyhe túlzással. A churrostól csak éhesebb lettem. - Nézd, Andrés! Ahhoz mit szólsz? - messziről szúrom ki az egyik helyet, egyenesen rámutatok. Étteremnek néz ki és nekem ez már elég. - Körbenézek majd, mielőtt bármit kivennék eljössz velem? - térek vissza a lakásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ugye nem kell válaszolnom erre a kérdésre? - a vörös hajú srác rágcsálja előttem a száját. Egy kedves mosoly suhan át az arcomon.
- Nem feltétlenül.
Megköszönöm neki és kedvesen megkérem rá, hogy hívja be a következőt. Bíztató mosollyal intek a chiconak, aki eltűri a fekete függönyt és eltűnik mögötte. Ay. Bien. Lehunyom a szemem, és a tenyeremmel megdörzsölöm a szemhéjamat. Nyilván nem fog megtörténni, hogy kinyitom a szemem és pikk-pakk lesz egy tanársegédem, aki meg tudja válaszolni a füst jóslás két fajtája közti legnagyobb különbségeket. Ami nem baj, azért jöttem, hogy megtanítsam nekik, de amilyen lusta vagyok, néha jól jönne valaki aki segít kevésbé annak lennem.
Közel egy tucat diákkal beszélgettem ma. Jófej kölykök nagyon, tök jó hatással van rám amiért ennyire motiváltan kerestek fel. Ahhoz képest mikor levetődtem rá, kevesebb szusszal kelek fel a babzsákról, az asztalok közt az ablakhoz megyek és rámorzsolok a vörös ananászzsálya levelére.
- Foglalj helyet - könnyed hangon mondom ma sokadjára, amikor meghallom belépni a terembe az utolsó diákot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A gyógynövény illata segít éberebbnek látszanom, mint amennyire egyébként vagyok. A jelenlegi helyzeten az sem segít, hogy tegnap fél tizenkettőkor szólaltam meg és mondtam az öcsémnek, hogy menjünk aludni. Belefutottunk egy prefektus párosba is. Velük még félórát nevettünk a folyosón, szóval valahogy így készültem erre a mai napra. Nem lenne fair ha a sor végére eső diákhoz érve kipurcannék, de még gyűjtöm az erőt amikor behívom a nekifutásra.
Fordultamban magam mellett két oldalt támaszkodom az ablakpárkányra, csak hogy szemben találjam magam Vele. Barna szemem megakad rajta, szélesen elmosolyodom, tekintettem zizzen mikor közli velem mégis mi vezérelte ide. Ha te azt tudnád chica! A menyasszonyom leszel. Como? Menyasszony egy fenét, maximum a diákom. A diákom! Ujjaim görbülnek, alkaromon az izom hosszasan megfeszül és elenged amikor megpróbálom összeszedni magam. Tudja a nevem. Ő miért tudja a nevem? Logikusan azért, mert a tanára leszek. ¡Dios mío!
- Kellemes meglepetés - nyögöm ki végre. Mint egy szerencsétlen. Ettől biztos arra fog vágyni, hogy minden éjjel egy forróvérű spanyol pasast akarjon ölelni. Fejemet billentem félre, hogy a nyakam elgémberedett izmain nyújtsak és hogy ezeket a gondolatokat nagyon gyorsan kiverjem a fejemből. - Nem vagy tanár - közlöm az egyértelműt, miközben felé intek. Ugyanaz a kezem szinte rögtön a tarkómra csúszik, amit megdörzsölök. Nem értem mi történik azon kívül, hogy Merlin nagyon gonosz játékot űz velem és rám állította a hermosát.
- Mesélj még erről a sorsról - kérem meg rá.
Az biztos, hogy éber lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tudom mit mondhatnék neki. Azon kívül, hogy kettőnk közül ő ül a padban, engem pedig megesz a fene. Elevenen fognak elégetni és még csak nem is a látomásom, hanem a gondolataim miatt amiket meg sem cselekedhetek. Pedig a szomorú hangja felbolygat és azonnal késztetést érzek arra, hogy elűzzem belőle ezt az érzést.
- Nagyjából egy éve nem. De professzor sem - rámosolygok. Annak nevezett amikor leült, pedig ott még nem tartok. - A mobilitás programmal jöttem át ide tanítani a Jacinthe sauvageből - vissza támaszkodom a kezemre.
Tekintetemmel figyelem, amint felkel és közelebb jön hozzám. Mi van, ha ő is látnok? Ha látott engem a jövőjében, ahogyan én őt visszapillantani rám azon az esküvőn? Minden erőmet összeszedve fordítom el a fejemet tőle és láthatóan megkönnyebbülök attól, hogy legalább nagykorú. Értem.
Az üres termet vizslatom. Túl jó hallgatni ahogy magáról mesél, és minden második szavától csak jobban meg szeretném ismerni ezt a nőt. Őszintén felnevetek. A hosszú válasz, a helyes válasz taktika! Szóval erre értette a sorsot. Nem ért a jósláshoz, de jóslástan tanársegédnek állna. Ez a mujer… ez a mujer felnéz rám, én pedig elvesztettem az agyam valahol útközben és úgy döntök megmutatom neki miért sajnálhatja még inkább, hogy nem vagyok diák. Szóval lenézek rá elkapva a kék tekintetét. A hozzá közelebb lévő kezemre nehezedek és lassan felé fordulok nem engedve az enyémmel összefonódó pillantást.
- Szeretném, hogy megmutasd - visszafogott mosollyal fürkészem az arcát. De edad, ¿Eh? - Mi más oka lenne, hogy éppen nálam kötöttél ki? - magam sem tudom mire értem.
Ujjam dobol a párkányon. - És rendben, bueno, hülyén hangozhatott, de tényleg kellemes meglepetés, hogy ma besétáltál ide - teszem hozzá. Csak, hogy tisztázzuk mielőtt félreértené az idióta pánikolásomat amiért biztosan a diákom és amiért lehet, hogy egy nap elveszem. Muszáj lesz valahogy előhívnom többet arról a képről, különben nem csak megőrülök, de teljes hülyét is csinálok magamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Honnan jöttél át?
Egyik dolog követi a másikat. Szemtelenül szélesen mosolygok le rá, mikor feszegeti mi is a lényege annak, hogy most itt állunk egymás mellett. Hermosa, én készen állok szorosan együttműködni veled - mondanám, de helyette a testem simul a helyzetbe. Az ablakon átszűrődő holdfénytől még világosabbak kék szemei. Nem is láttam még az övéhez hasonló szemeket. Még jobb az egészben, hogy azokkal engem néz meg magának, mire a számat is felméri, süt a tekintetemből, hogy tudom mire gondol. Mellkasom emelkedik, majd süllyed, mert jelenleg úgy érzem életemben nem fogtam ennyire vissza magam. A fejemben lévő gondolatok lassan elcsendesednek ahhoz képest, ami a testemben tombol. Ajkam elnyílik, de nem tudjuk meg mi lenne a vége, mert ellép.
Újra dobolok a párkányon, mielőtt egy elnyújtott lépéssel követem.
- Ha jobb, hát jobb - pedig ezzel vitatkoznék mujer. Akkor is ha még azt sem tudom mihez kell leülni. - Kíváncsivá tettél - mondom neki, egy tompa puffanással landolok a babzsákfotelben. Hosszú lábaimat kinyújtom és bokámnál keresztezem miközben felső testem oldalasan felé fordul.
Féloldalasan mosolygok rá.
- Te vagy az utolsó áldozatom ma. Ráérünk - nyújtom felé a kezem és azonnal bele is csúsztatom a tenyerébe. Csináljon velük, amit szeretne, én csak rá figyelek. - Valami alter tenyérjóslás lesz? - kezeinkről nézek fel az arcára. Csak találgatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

El sem tudok képzelni egy beton biztos család nélküli életet. Éppen annak köszönhetően nem fogok soha igazán felnőni, mert mi família mindig ott volt számomra, mint egy védőháló. Szülők nélkül felnőni, nem hallani róluk, nem ismerni őket es terrible. Még nem láthatta olyan komolynak az arcom, mint most ahogy meghallgatom - ami nem nehéz mert csak néhány napja ismerjük egymást, de nem ez a lényeg.
- Ez szép dolog tőled - rekedtes hangom halkabban kúszik a terem falaira. - Remélem segít jobban megismerned őket. Aztán ki tudja? Lehet neked is bejön a hely és javadra válik ez a költözés. Csomó olyan dolog történhet közben, amit kár lenne kihagynod. Még a végén nem tervezett tanársegéd is lesz belőled!  - dobom be az aktuális kártyát, hogy kicsit könnyebbé tegyem a terembe beállt levegőt. Egy bíztató mosollyal bólintok mellé, de ha valaki pár perc múlva nézne a fejemre csak a pislogás nélküli leblokkolást látná. Ay! Álljunk meg egy pillanatra és pörgessük vissza egy kicsit valahova a vámpírok, a kiszívás és a racionális szavak közé. A hermosa azt mondta, hogy vágyik utánam, mert csábító vagyok én pedig láthatóan nem számítottam erre. Ezzel nem segít a dolgokon.
- Látnok vagyok, hermosa, nem vámpír - oldalasan harapok alsó ajkamra. Egy pillanatig csendben maradok. - Csak hogy tudd, így már nem hiszem, hogy olyan megközelíthetetlen lennél, mint egy perce hittem - arcát figyelem, ráérősen, magamat nem zavartatva járom be vonásait. Tudom, hogy a diákom. Tudom, hogy nagyon sok mindent helyre kellene tennem mielőtt kinyitnám a nagy számat, de nem érdekel. Kurvára nem érdekel, mert amit érzek leveri az összes gondolatomat. - De ha szerinted spanyol szívdöglesztő csábító vagyok, akkor csak még inkább szükségünk lesz a józan eszedre - mosolyom még többet elárul, tekintetem fúrom mélyebben az övébe.
Amit mondok csak még több értelmet nyer, amikor a medáljait figyelem a blúza alatt eltűnni. Egy pillanatra el is veszít, ahogy csitít a nevetésem is elhalkul és várom mi lesz ennek a vége.
- Jóslástan tanár vagyok. Ez az egyetlen, amit nehéz nem komolyan vennem - őszintén, de tényleg. Én a hitetlenek helyett is hiszek benne, még olyankor is ha… mondjuk úgy elég sajátos módszernek szalad neki. Aminél szexibbet mutatványt Merlin bassza, nem láttam soha! Ez a nő kizárt, hogy tudja minek van a birtokában, de libabőrbe borult karom egy lépéssel közelebb tereli a valósághoz.
Joder… már meg gyerek? Az ideköltözésem egyre érdekesebb fordulatokkal jár. Nem lehetne inkább azt megjósolni hány sportkocsim lesz? Nem? Kár. Főleg, hogy nem tudok lépést tartani mi van akkor ha mikor-mit csinál a lánc.
- Ez most mi? - kíváncsian jár közte és a sebesen kilengő gyűrű között a tekintetem. Nyomás kerül a tarkómra és valamiért késztetést érzek arra, hogy felkeljek és magam mögött hagyjam ezt a helyzetet. Mégsem mozdulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

-Egyetértek. Ő vetekszik egy másodikossal, vele meg hosszasan tudnánk közösen dolgozni - mondom elgondolkodva, majd kapok észhez. - De máshol lehetsz még tanársegéd, a jóslástanhoz viszont fel tudok ajánlani különórákat. Alkuképes vagyok - jobban is, mint azt gondolná. Ha pedig azt a témát boncolgatjuk ki-mit gondol, a szavaira meglepetten pislogok. Nem azért mert nem az, az lejött amikor a chica az első adandó alkalommal elkapott flörtölni. Az a mindenki viszont annál inkább.
- Mert nekem az is vagy. A diákom vagy és abban a pillanatban, hogy ma ide bejöttél tudatosulnia kellett volna, hogy elérhetetlen vagy számomra - lesütöm a szemem amikor elmosolyodok, főleg azért ahogyan teszem azt mielőtt újra ránézek. - A papírforma szerint. Szerintem meg így éreztem, mert túl jó melletted lenni ahhoz, hogy ésszel felfogjam te is erre vágysz - nem tudom mi az az erre. Elég sok lett az opció hirtelen. - Mindenki más pedig megérdemelné, hogy seggbe rúgjam őket.
Aztán csak még több minden jön és a semmiből egyszer egy fiam lesz. Apró bizonytalan bólintás a válaszom és hagyom folytatni. A láncon kívül a kérdése is köztünk leng. Nem igazán tudom most lereagálni amikor a játékos jóslásából nem egy, vagy kettő gyerek lesz akik majd legalább egymással ellennének, de rögtön öt. Négy fiú?! No me creo! Négy fiú. Az még churrosból is sok! Én tudom a legjobban, hogy nem mindenki képes jósolni. Pláne pontosan. Ez a képesség nem tanulható könyvekből, így ezzel nyugtatom magam mire sóhajt. Ne tegyem ezt Vele? Öt gyerek meg egy házasság. Kimondja a szavakat, mintha hallaná a gondolataimat, mintha tudná miért olyan ijesztő számomra a létezése. Torkom szorul össze és az elérhetetlenség érzésének teljes ellentéte telepszik rám. Vegetálva ülök a képfoszlányaimmal és bármennyire igyekszem magamban lerendezni, nem megy könnyen. Nem az ő jóslata miatt, hanem a sajátom miatt ami reálissá teszi az egészet.
- Füst olvasást - sóhajtok hosszasan. - Kristálygömbből jósolnék neked - magasabb fokú füst olvasással kiderülhetne hol keresse a családja újabb nyomait. A szemeibe nézek végre, nem csak meredek magam elé. Érzem rajta, amit mondott arról hogyan látja magát mellettem.
Fontossá válhat valaki egy-két találkozás után? Annyira, hogy… hogy előre utálom magam.
- Ennyit szerettél volna megmutatni? - kezem csúszik, hogy megfogjam az apró, finom ujjakat, amik eddig simogattak. Voltam olyan szerencsés. Aztán azokat az ölébe teszem, ott elengedem és felkelek a babzsákról. - Gracias, elég új volt ez még nekem is. A posztot tényleg nem fogom tudni odaadni, és ami azt illeti… - ácsorogva, zavartan nézek körbe. Bárhova csak rá nem. - Jobb lesz mindkettőnknek, ha ezt befejezzük mielőtt elkezdenénk - mutató ujjam jár köztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Teljesen ellentéteknek tűnünk, tökéletes komplementerének a másiknak. Szeretném jobban megismerni, többet tudni róla, kiismerni a testét amit most úgy rejt el a blúza mint a medáljait. Egy évvel ezelőtt gondolkodás nélkül megszereztem volna, most viszont más a helyzet. Több felelősség, több önuralommal jár. Mi papa rám se ismerne a pillanatban, amikor a saját intenzíven lobogó vágyaimat félreteszem. Ez a chica azért van itt, hogy megismerje a családját, hogy tanuljon és ezeket nem teheti kockára miattam. Mi hermanora is hatással lenne, ha ebbe belekeveredek. Nekem is van veszíteni valóm. Több idő kell, hogy többet megtudják erről az istenverte látomásról, amiben benne van. Úgy viselkedem mint aki tényleg egy huszonhat éves tanár és felkelek mellőle.
Ó, hermosa minden szabadidőmet rád áldoznám. Aztán újra. Menne egész nap, ha végre hozzáérhetnék én is ahogyan akarok. Zsebre teszem a kezeim és lenézek rá. Utálom, hogy szomorú lett, hogy miattam az, hogy le akarja adni a tárgyamat. Újra bebizonyítja, hogy tetőtől-talpig színtiszta  igazság, hogy kívül-belül hermosa. Teljesen az ellentéte Ainoahnak. Megszeppenten nézem őt, alig tudom kontrollálni az arcomat, egy félmosolyra futja tőlem. Kendőzetlen őszinteséggel beszél újra, ettől csak még jobban tudni akarom mi lehetne köztünk. Akkor elfordul. Tanácstalanul billeg tetem jobbra-balra a csípőmet, miközben vacillálok.
-Amiket meséltél… - szólok utána, testem is felé fordul. - Kösz, hogy elmondtad őket - ezek szerint valamiért megbízik bennem és ez pokolian jó érzés. - A neved mondjuk épp kimaradt - tenyérrel felfelé intek az irányába egy halk nevetés mellett. Néhányat lépek utána, a hozzá közel lévő asztalnak dőlök neki. - Addig sajnos nem engedhetlek el, amíg el nem árulod - kizárt. Megígértem Andrésnak és magamnak is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Résnyire szűkült szemekkel, és egy kételkedő mosollyal billentem félre a fejemet. Még a patrónusom is egy ködfoltos ordas farkas, olyan messze állok a vámpíroktól amennyire csak lehet, de mégis értem mire gondol és szemtelenül elégedettnek érzem tőle magamat.
Számít a név, amit az öcsém mondott az hót ziher, mégsem vagyok türelmetlen. Egészen sokáig el tudnám hallgatni ezt a nevetést. Közben előre esik egy tincse és az ujjam belebizsereg a látványba. Nem szándékosan fogalmaztam úgy, ahogy, de nem mond hülyeséget. Könnyen megtalálta a kiskaput. Vigyorogva túrom hátra tincseimet, amit meg kellene nyírni lassan. Minimum két kilóval lennék könnyebb. Kissé elkalandozom, aztán amikor nem R-rel, hanem E-vel kezdi a nevét sem csalódottság, sem megkönnyebbülés nem jár át. Egyszerűen örülök neki, hogy megtudtam a hermosa nevét. Esther.
Lepillantok a felém nyújtott kézre. Újabb kiskapu. Ez a nő... lezseren ellököm magam az asztaltól és hosszasan kezet rázok vele.
- Szia, Esther - szemeibe nézek a mozdulat közben, pedig ismét itt lenne az ideje, hogy ellépjek. - Találkozunk még - elidőzök az ajkán. Szeretném megjegyezni a vonásait amíg nem láthatom újra. Egy halk szusszanással engedem végül el, elslisszolok mellette a cuccaimért megyek. A tanári asztal mögül már nem fordulok felé, úgy koncentrálok a legkisebb szarságra is, amit el kell pakolnom, ahogyan előtte soha. Az biztos, hogy kivételesen semmit se fogok véletlen itt hagyni. Ritkaság ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hétfő miatt korán visszaérünk a városból Rudolffal, aki sietősen elköszön miután az Eridon körletbe hívják. Sürgősnek és váratlannak tűnik, de ahelyett hogy kéretlen katasztrofaturistának állnék teszek egy kört a kastélyban. *ide még lehet később írok valamit*
Valami visszhangzik a folyosó végéről. Mintha fémhez ért volna valami, élesen kúszik az irányomba. Dudorászva lépkedek arra, bárki is van ott én esélyt adok lelépni neki, de a résnyire hagyott konyhaajtó nem mozdul. Amíg be nem lököm. Meglepődve mérem végig Esthert, majd ráérősen a keretnek dőlök. Karomat és bokámat kereszteztem, ahogy szórakozottan nézem minden mozdulatát. A világ nyugalmával várom ki, hogy ő is észrevegyen engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Madre mía… ki gondolná, hogy egy balerinának ilyen csípőmozgása van? Annyira leköt a látvány, pillanatokon át le sem esik, hogy amúgy tilosban süt. Sokkal jobban foglalkoztat hol lehetne még hasznosítani a mozgását. Elárulom, úszok az opciókban, amikor felém nyújtja a kezét. Ha ő nem is dobta volna be, elkapom és megtáncoltatom én, ha már vízszintesen nem lehet. De megteszi, egy széles mosollyal felélépek, elkapom a kezét és gyorsan forgatok egyet rajta. Táncolok vele. Nem megy rosszul, néhányat meg is tanultam mert mi mama gyerekként behúzott a csőbe, aminek az lett a vége, hogy megszerettem. De úgy nehezebb ha nem hallom a zenét.
Hátrébb lépek, karomat emelem, hogy újra forgassak a könnyű, apró testen, de mielőtt újra szembekerülnek háttal nekem megállítom. Ezúttal kevésbé udvariasan és gyengéden kapom el a darázsferekát, majd hajolok le a vállához. Egyik kezem még az övét fogja, másik végül elengedi a testét, hogy kivegyem a füléből a fülest.
-Mire táncolunk? - nevetős, mély hangon kérdezem és hallgatok bele a zenébe, amit aztán dudorászni kezdek. Nem veszem észre, hogy kezemben még mindig elveszik Esther jóval kisebb keze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Azonnal felismerem a zenét. Elég sok emléket hoz elő a gimis évekről, közben ritmusra javul a mozgásom is.
- Azok a legjobbak - vita nélkül. Asere he, ha, de he, de hebetune hebe… az is egy nagyon jó dal! Vajon ismeri? Mindenkinek ismerni kell. Asere he, ha, de he… a puha tincsek érik nyakamat. Oldalasan lepillantok Estherre, szélesen mosolygom azon ahogy a kezeinket nézi. Sokkal nehezebb távol tartanom magam tőle, mint azt én elsőre gondoltam. Szóval a “miért ne tenném?” nem egy valid visszakérdezés.
- Jó vagy benne - lépek oldalasan és vezetem magammal. Nem akarom elengedni, beleülök a helyzetbe ahol a teste mellkasomhoz simul. Szóra nyílik a szám, de…
- Valami ég? - kérdezem, csak utána szimatolok a levegőbe, hogy az illata helyett tudjak arra is figyelni, ami gyanúsan kokszolódik. - Tilosban jársz és felgyújtod a kastélyt, hermosa?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Pár évig táncoltam. A pasodoble nagyon megy - hogy mi ment kevésbé azt nemes egyszerűséggel hallgatom el a táncos előtt. Fél karommal ringatom tovább, testünk összeérve csiholja a szikrákat, bár már nem tudom hova tovább. Annyira azért nem melegedünk bele, hogy mi füstöljünk. Visszakérdez és én bólintok: ég. Gyanakodva nézek a sütő irányába, amerre Esther is, akit egy kelletlen morranással engedek útjára. Hagyom menni mert nem kellene felgyújtani a helyet. Csak nemrég érkeztem, kicsit még élvezném a kastélyt.
- Óvatosan, ne égesd meg magad - oda sem nézek, már szisszen mire befejezem a mondatot. Későn nyögtem ki, de amíg ő pakolászik, addig megközelítem a krémeket. A pultra támaszkodva hajolok föléjük, szemügyre veszem milyen ízek lehetnek. Hirtelen jó sok infót kapok, de még mindig nem beszél olyan gyorsan, mint odahaza, tudom tartani az ütemet. És mellette kitalálni melyik lehet a pisztáciás.
Tekintetem szakadozva engedi el a lehetőséget egyelőre, mert odalépek mellé és megfogom kezét. Megnézem mennyire piros, majd oldalra nyúlva a hideg felé tolom és nyitom fel a csapot. Az alá engedem kezeinket.
- Először is, ez nagyon rendes tőled, de mi lenne ha a nap végére egyben maradnál? - előrébb hajolok és úgy nézek le rá egy apró mosollyal. - Másodszor, holnap délelőtt lesz órám, és későbbre megígértem az öcsémnek, hogy megnézünk egy házat - oldalasan harapok az ajkamba. Ay, madre mía… - De van kedvem, mondd mikor mennél és kitaláljuk - felegyenesedek. Szabad kezemmel, a hermosa másik oldalánál nyúlok ki és zárom el a csapot. - Harmadszor, nem büntetlek meg ha engedéllyel gyújtod fel a kastélyt - nevetek jókedvűen, közben elengedem a kezét. - Jobb? - fordulok és teljes nyugalommal lépek hátrébb, hogy belemásszak a pisztáciás krémbe. Muszáj megkóstolnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elmosolyodom amikor túl önzőnek nevezi magát a nő. Én tudom, hogy képes vagyok az lenni, nem is kicsit. Az elsőszülött gyerek kártya a kedvencem, mégis csak majdnem egy évtized szorult közém és az öcsém közé. Egy pocsék és sivár évtized, de attól még ott van. Az önző jelzőt könnyen magamra veszem, a hermosára nézve pont nem jutna eszembe. Semennyit sem értek a baletthoz, egyszerűen csak elhiszem neki, hogy azon a terepen önző, de éppen egy rakás árvának süt két cukrászdányi süteményt. És kérdez. Sokat.
- Változó mennyire látok messze. Apróságok gyakrabban jönnek, rövidebb intervallumokon belül. Ami jelentősebb, az előfordul, hogy többszörös köröket lefutva forrja ki magát. Esetleg észre sem veszed, amíg benne nem vagy a helyzetben - biztosan nem fogom tudni megválaszolni neki az összes kérdést.  - A többit majd az órámon meghallgatja Senorita Krise - főleg mert egyszerre egy valamire tudok figyelni. Néha arra is nehezen. Ez a valami most a megégetett keze.
Tincsek mozdulnak ahogy megingatom a fejemet. Bőven gurult elénk elég kihívás, ha tovább tetőzzük ledobom a láncot és csak lefekszem aludni. Szélesedő mosollyal hallgatom, ahogy tervezget és átforgatja a napomat, hogy vele menjek.
- Tízre vége az órámnak - emelgetem rá a szemöldökömet, mert ez akkor meg van oldva. Amúgy sem szívesen lógnám el az első óráim egyikét. Egy hét múlva már egészen mást fogok mondani. Halkan hümmentek. - Attól elmehetünk együtt lakást keresni - mindkettőnknek szüksége van rá, pontosabban mindhármunknak. Ha Andrés nem is tud velünk jönni, mielőtt végleg rábólintok és aláírom a szerződést majd elrángatom magammal. Hirtelen rántom vissza a kezemet, meglepetten pislogok a mujerra.
- Ay… - rázom le az ujjaimat, pedig szinte meg sem éreztem. A szavai végén fél szemöldököm emelkedik, vigyorom terpeszkedik el. - Szeretném - csípőmmel dőlök a pult szélének. - Jó fiú leszek, kivárok addig - bólintok is mellé. Azért a krém még kap tőlem egy oldal pillantást. Na, majd ha elfordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ujjaimmal hajamba túrva bólintok egyet. Annak ellenére, hogy úgy volt leadja a tárgyamat, ebédszünetben egy pletykás ügyintézőtől kellett megtudom, hogy erre a tanévre a diákom marad. Annak ellenére, hogy abban egyeztünk meg távol maradunk egymástól most annak ellenkezőjét űzzük. Pedig nem kellene, aztán még csapkodni kezd és a szemtelen megjegyzésem után szinte várom a második csapást. Helyette viszont édesen elvörösödik, a hangjából süt az ártatlanság én viszont kihasználom, hogy zavarában elfordul is rámegyek a pisztáciás krémre. Egy teljes másodpercig tudtam jófiú lenni. Még jó, hogy nem ígértem csak kamuztam. Oldalra nyúlok, ujjammal kanalazok a tetejére és egy gyors mozdulattal, mielőtt összkenem a cuccomat, a számba kapom. Az ízek és a habos könnyedség miatt, a munkálkodásától alig hallhatóan hümmentek. Bármennyire kívánok többet, nem nyúlok bele ismételten, ennek a legfőbb oka a téma amibe a Hermosa lendületesen és borzasztóan átlátszóan vág bele. Két oldalt támaszkodom magam mellett, fejemen mosoly ahogy kissé lehajtott fejjel, tincseim mögül figyelem Esthert a barnáimmal amíg beszél, és utána is egy jó hosszú pillanatnyi csendben.
-Tudok róla, igen. Nem beszél róla sokat, de tudtam - tekintetem az finom kezeire eresztem, amikkel precízen mozdul, hogy a süteménye úgy nézzen ki ahogyan szeretné. Nagyon különbözünk egymástól, mégis hasonló dolgokra vágyunk. - Esther, valamiért megbízom benned, szóval elmondom, de maradjunk köztünk. Tényleg tetszik egy diákom - hiába rezzen ajkam sármos mosolyra, hangom selymes és komoly. Arrébb lépve nézek végig a már kész, színes, szebbnél szebb süteményeken. - Egyelőre még semmi komoly, de megbeszéltük, hogy a héten találkozunk. A hétvégén elviszem egy rendes randira mert nem érdemel kevesebbet… tényleg, bueno, te jobban ismered a várost - fordulok felé mintha csak patrónus villant volna a fejem felett. - Szerinted minek örülne, ha hova vinném? - ajkamba harapva méregetem tovább a süteményeket pedig fejben erősen gondolkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A pisztácia íze még ott van az alsó ajkamon, amikor szemem sarkából nézek a hebegő nőre. Jobban felé fordulok, nagy, sötétbarna szemeimmel kíváncsian vizslatom mi lesz a folytatás. Szélesen elvigyorodom, miközben közbeszólok:
- Mucho. Nagyon is kettesben lennék vele hermosa - ez az infó nem veszhet el miközben magamban világi jól szórakozom rajta és a muffinon amit piszkálgat. Nagyjából négy romantikus regényre való muníciót terít elém, hogy még akkor választhatok is. Ismét rájövök, hogy még nem találkoztam olyannal, mint ő és ettől a vigyorom visszafogottabb mosolyra vált.
- Még én is csak most kezdem kiismerni, de szerintem ez mind totalmente illik hozzá. Hozzám kevésbé, de miatta bevállalom ha már folyamatosan okot ad rá, hogy egy baromnak érezzem magam, mert lassan hagyom kicsúszni a kezeim közül - közelebb lépek Estherhez, az előtte lévő muffinokat arrébb tolom. Ujjbegyemmel simítok végig a puha, porcelán színű bőrön egészen végig a karján, végül az egyik megszökött, össze lisztezett tincsét simítom a füle mögé. Kezemet visszahúzva támaszkodom a pultra, ahogy a hermosa felé dőlök, tekintetemet az övébe fúrva és arcomon játékos mosollyal kérdezem. - Akkor a hétvégén ráérnél? Ha tetszene neked valaki, aki nem diák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bereggeliztem. Miután végre sikerült találni egy házat, ahová beköltözhetünk az öcsémmel a família kapott is az alkalmon és ránk küldték a bácsit meg a fonott kosarát. A hétvégén meglátogatott minket tío Valerio, annyi mindent hozott otthonról, hogy nem tudtam abbahagyni az evést. De Andrés sem!
Az étvágyamat nagyon, a honvágyamat minimálisan csillapította, pedig az utóbbira nagyon szükségem van mert még csak a tanév fele telt el és legközelebb a tanév végi szünetben utazunk Mallorcára, mi hermanoval karöltve. Jó ez az új ház, de hatod annyira sem hangos, mint odahaza. Ellentétben az osztályteremmel, ahova belépve azonnal elhajolok egy röptetett papírgalacsin elől. Pletykálnak, nevetnek és élik a diákok önfeledt életét, meg ott van az a csendes gyerek is, aki rögtön szemetszúrt: egyedül ő viszakozik hátraülni a babzsákfotelekhez. Mindenki más már tudja és mellette szereti is a szokást az óráimon.
- Ay-ay-ay! - táskámat teszem az asztal mellé, barnáimmal nézek végig a diákjaimon, de szemeim szem jókedvűek annyira, mint alattuk széles mosolyom. - Látom mindenki nagyon eleven ma. Remélhetőleg ahhoz pont eléggé, hogy beszéljünk az álomfejtés és a jóslástan kapcsolatáról - elhalkulnak és fele annyira tűnnek aktivizáltnak, mint amikor bejöttem. A fele nem rossz arány, láttam őket önismeret előtt is.
Bele is kezdek a tananyagba, időközben pedig én is hátrakeveredek közéjük: felülök az egyik asztal tetejére és onnan diktálom a fontosabb információkat mielőtt kitérek az izgalmasabb esetekre és példákra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az álomfejtés jövendölési formáját mi mama megszenvedte velem. A mai napig szikla szilárdan és büszkén hiszem, hogy ő volt a legjobb a szakmában. De mivel nekem eleinte vagy rövid látomásaim vagy önkívületi állapotba jóslatok jöttek elő, az álmok teljes mértékben hidegen hagytak. Eltartott egy darabig, hogy észrevegyem magam. Sosem felejtem el mi mama arcát, amikor megkértem vegyük át újra az egészet, mi köze van az álmokhoz a jövőnek és legfőképp: a valóságnak. Nagyon is sok. A sors fintora, hogy megálmodtam a szüleim elvesztését. Andrés és én is. Azóta ha akarnék, sem tudnék szkeptikus lenni az álmokkal, ezért beszélek róla most is nagy átéléssel, minden részletet próbálok átadni a diákoknak, hogy tudják hol lehetnek kapcsolódási pontok. Veszélyes kombináció az érzelmektől túltengő spanyol vér és a jövőbelátás keveréke. A tájékoztatón nincs rajta, de könnyen hadarást eredményezhet.
Kezeimmel mutogatok közben, azokkal próbálom nyomatékosítani a mondandómat. Végignézek a gyerekeken, mindenféle kifejezés tükröződik vissza, így hol egy-egy mosolyt kapnak, hol igyekszem elkapni a tekinteteket, hogy a kalimpálásom helyett a szavaimra figyeljenek. Sok értelme nincsen, mivel két levegővétel helyett egyenesen egy módszertani kifejezés közepében sikerül belefagynom. A kék tekintet felerősíti homloklebenyemnél a bizsergést, amit hetek óta érzek az osztályom előtt. Felismerem mi jön, hirtelen és erősen. Kívülről annyi látszik, mintha éppen gyomorszájon vágtak volna, csak éppen a számat mintha egy bűbáj húzná össze mindössze egyetlen vonallá. Barna szemeimre árnyék borul, az elmémben kitárul a világ.
Borzongató érzés társul a mély lélegzetek mellé, szinte már zilálok olyan súlyos a levegő. Nem csillapodik, de mögötte visszhangot ver valami éles hang, mint amikor a pálca fémet karistol. A homályos kép, a foltok tisztulni látszanak, így a hinta nyikorgó hangja mellé formák is társulnak. Fókuszálva próbálok körülnézni, de nem mozdulok arra amerre akarok, kívülről nézem. Egy játszótéren állok, valaki mégis csoszog. Egyre ütemesebb a hang, mint a szívverés és a légzés, ami mellé társul. Ahogy pedig egyre és egyre gyorsabb lesz, én kizökkenek és meg kell kapaszkodnom az asztalba nehogy leessek róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Minden jóssal előfordul, hogy szkeptikussal kerül egy társaságba. "Humbug" - tegnapi idézet a tanáriból. Engem elég sokáig elkerült. Mi mamá környezetében felnőve tökéletes buborékot kaptam, iskoláskoromig meg sem fordult a fejemben, hogy létezik aki nem hisz a jóslásban. Addigra olyan magabiztosan kezeltem, mint kőbevésett tényt ami felhatalmazott egy jó kis verekedésre. És attól, hogy a szülői csevely utána már nem volt olyan jó, teljesen megérte. Még jó, hogy azóta felnőttem és nem fogom szó szerint beleverni a Bagolykövesekbe, hogy a világunk egyik legkényesebb képessége nem csak létezik, de rengeteget jelent. Yo sussuro, nem is így terveztem mint a mai, dehát benne van a pakliban.
Sűrűn pislogva, elfehéredett ujjakkal kapaszkodok a fába, a kép lassan tisztul. A gyakorlatnak hála a légzésem és szívverésem képes vagyok kordában tartani, utórengésnek a szokásosat élem meg: zsibog a halántékom. Egy hosszú pillanatra van szükségem, hogy kiegyenesedjek és végigpillantsak a termen teli zsibongó gyerekkel. Legilimentorok hallhatják, ahogy cifrán káromkodok az anyanyelvemen, miközben megerőltetem magam, hogy ne nézzek a chico felé. Ay.
- Nyugi, minden rendben van, csak volt egy látomásom - biccentek is egyet, bíztató mosollyal. - Üljetek vissza ti is - mutatok rá a rellonosra meg a navinés barátjára és mivel érett, felnőtt ember vagyok nem a pálcámmal hadonászok feléjük. Csak utána nyúlok a cseresznyéért. Automatikusan túrok hosszú hajamba, talán többször is amíg elbambulok egy percre. Hogy kellene ezt most kezelnem?
- Beszélgessünk kicsit barátaim. Nyugodtan elpakolhattok - pálcám hegye moccan, a füstölők elalszanak. Az ablak felett lógó szárított gyógynövények közül néhány csokor halkan rezegni kezd, azzal a levegőbe járatva nyugtató, kissé bódító hatásukat. Tovább mozgatom a pálcám, és amíg a diákok elpakolnak észrevétlen lebegnek el mellettem a porszem méretű gyógynövény morzsák, azok fogják formálni a chico előtti padon az üzenetet: délután 4; vízesés.