Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem akarok kekeckedni, de neki sincs nője - válaszolok Bálintnak, miközben Albertre mutatok.
Aztán elkapom Barnabás szavait és inkább összehúzom magam. Anna nem is kacsintgat rám, csak engem többet lát, mint a férjét. Tehetek én erről?
- Én nem szívesen hoznám ki egyikőtök asszonyát sem.. - az még hagyján, hogy ők lerúgnak, de ki tudja a melák nem issza e el annyira az agyát, hogy mikor Laurát kihozza valaki, neki megy, mert illetlenül ért a nőjéhez.. - Ráadásul Abigél nem hiszem, hogy örülne nektek. Meg Bonnie sem - tovább nem fokozom a dolgot. De én külső szemlélőként úgy gondolom, hogy mindenki a saját nőjét hozza ki. Az a legtisztább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Hát ők ilyen édeshármasban vannak, vagy a faszom se tudja. - vonom meg a vállamat Albertékre nézve, mert tényleg nehéz megmondani, hogy mi is ott a helyzet. Viszont ezzel a kölyökkel annyira nem ismerjük egymást, de nem tűnik hülyegyereknek. - Melyik a tiéd? Bonnie vagy Abigél? - mivel rögtön őket hozta példának, valamelyiknek lennie kell, kíváncsi vagyok melyik lány csavarta el a fejét, hogy rögtön védelmezett, de nem hülyegyerek, instant két nevet is benyögni. Én spec Mankát nem félteném, de az igaz, hogy a csávó, aki őt kapja, halott ember lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kissé megemelkedik a szemöldököm az édes hármas szó hallatán, talán még a hideg is kiráz, mert egy biztos. Ha valaha is meleg lennék, nem egy Miksa méretű kant szeretnék magam mellé, hát a torkomon jönne ki, amit alul bedug.
- Mi? Melyik? Egyik se - és érzem, hogy elvörösödök, de ez biztos csak annak tudható be, hogy én mamlasz a számát a vörös szájára tettem pár nappal ezelőtt.
- Csak nagyon jó barátaim és ismerem őket annyira, hogy tudjam, egyikőtöknek sem örülnének - főleg nem Abigél. Bonnie talán még Barnabásnak hagyná is magát, de inkább elintézem őt is én. Aztán majd a többiek behúzhatják a farkukat, mert lehet nincs nőm, de kettő tuti engem választana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szóval még a tagadási fázisban vagy. - valószínűleg én is volt, hogy ennyire gyökérnek néztem ki, amikor kérdeztek arról, például a saját rokonaim, hogy akkor most Manka tulajdonképpen a barátnőm-e. Ezek a kérdések borzalmasak és kellemetlenek, szóval naná, hogy én is felteszem őket. - Jól mondtad amúgy, mindenki a saját nőjét hozza. - veregetem hátba biztatóan, mert azért egy kis porbafingó itt a nagy öregek meg az ifjú titánok között, de nem szólt rosszul egyáltalán. Megemelem a poharamat felé, és természetesen iszok is az egészségére. Úgy érezem, hogy mi jóban leszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Botond. Mindig is te leszel a number one sógorom, még azután is, ha Sárika egy kanál vízbe megfojt. De mégis mi a faszért van nálad az?- ezt az én gyenge elmém nem képes feldolgozni. Itt a vének tanácsa, itt egy meleg, aki egyébként a húgom dugja, van egy porbafingó, aki már attól remeg, ha ránézek, még van Bálint. Csodálatos társaság.
- Én csak benned bízok cimbora - pakolom Albert kosarába a kaját, mert én cipelem a rekeszeket, mint jó férj, akkor ő gondoskodjon az ételről, mint jó asszony.
- Na indulás, mert ha rajtatok múlik semmi se lesz ebből - emelem fel kissé a hangomat, majd egy poharat a nyakamba akasztok és hogy szavaim komolyságát mutassam meg is indulok kifelé.
Aki jön, jön, aki nem, az így járt.
Irány a Tündérmanó utca, mert ott alszik a legtöbb némber.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ó, igen, jobb is, hogy idejében figyelmeztetett - húzza össze szemöldökeit, és aprókat bólint, álla éppen csak mozdul. Ha komolyságot kívánt volna magára ölteni, nem járt sikerrel, vonásaiból ugyanis leplezetlen jókedv árad. - Még véletlenül elárultam volna kegyednek, hogy a Minisztérium szolgálatában állok, a legtitkosabb titkos-titkos szinten dolgozom, - hangját egészen elcsendesíti - nemzetközi hírszerzésből - létezik egyáltalán ilyen szak? - diplomáztam, és azért vagyok itt, hogy megtaláljam Bogolyfalva legszebb mosolyú kisasszonyát - mondja megtorpanás nélkül, noha azt már most belátja, hogy akármennyire is unta a politikát húszévesen, jobban kellett volna figyelnie a nemzetközi tanulmányokat választó barátjára, mert akkor valószínűleg most kicsit jártasabb lenne kémelhárítás fronton, és talán szavai is hihetőbben csengenének. Még sajnálkozva von egyet vállain, és a folytatás előtt vesz egy nagy levegőt. - Hogy a cél érdekében azután, tudja, hogy szóba elegyedhessek vele, jól megtapossam. Szánom-bánom - a padlizsános zacskóval együtt emeli jobbját, tenyerét mellkasára simítja. - De így legalább kiderült, hogy a Minisztérium hibájából okoztam fájdalmat. Rémes politikát folytatnak odafent, nem tudom elégszer kihangsúlyozni.
A férfi most olyan, mint egy csenevész, rossz gyerek, barna tekintete élénken ragyog, miközben összevissza hadovál. Valójában nem sok fogalma van arról, amit mond, de nem is igazán figyel szavaira, hiszen minden gondolata a kisasszony körül legyeskedik - még úgy is, hogy itt sétálnak egymás mellett, ujjaik összefűzve, karjuk pedig össze-összeér.
- Elegánsabb vagyok annál, minthogy hagyjam, kegyednek bármit is kérnie kelljen - jegyzi meg, és pillantását most először félreérthetetlen tűz árnyalja. Nehezen fordítja el arcát a nőtől, de azután hálás félmosollyal mégiscsak átnéz az eladóra. - Három nagy dobozzal szeretnénk elvinni, köszönjük.
Míg a málnák összekészülnek, addig John a zsebében keresgél. Semmi esetre sem károsítana meg senkit, így már számolja az érméket, hogy köszönetét megfelelő számokban is kifejezhesse.
- Hazakísérhetem? - kérdezi azután, hogy a gyümölcs bekerül a kezében lévő zacskóba, és továbbindulnak. Most nem néz a boszorkányra, így a kérdés valahova maguk közé, a semmibe érkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Meglehet külsőre igen törékeny, s a lelke sem épp acélkemény, ám valamiért csak megkapta ő is a maga diplomáját és nem a két szép kék szeméért. Ráadásul újságírásból, amit valljuk be, kevéssé néznénk ki belőle. Mégis ez az igazság. Ezért aztán nem hisz el mindent, amit a férfi mond neki. Azonban nagyra értékeli a komoly, vagyis inkább bohókás próbálkozást. - Valóban? Ez aztán a lehetetlen küldetés Mr. Hunt, vagy inkább Őfelsége jól titkolt ügynökéhez van szerencsém? - kérdezi és ajkát, az eddigiektől eltérő, szemtelen mosolyra húzza. Keveseknek meri megmutatni, hogy humora is akad. Testvérével szokott csak ennyire felszabaultan incselkedni. Viszont, ha már az idegen ennyire szeret játszani, hát belemegy ő is ebbe a különös játékba, amiben egyre jobban érzi magát. - Nem hinném, hogy a Minisztérium arra is utasította volna, hogy letaroljon egy szegény idős hölgyet eme szent küldetés végrehajtása közben - évődik tovább, majd folytatja is gyorsan, mivel egyre jobban élvezi a beszélgetést - Még szerencse, hogy nem csak a mosolyom szép, de gyors is voltam és közbeléptem, igaz? - nevet fel most először könnyed vidámsággal, mert úgy hiszi nincs ebben semmi kivetnivaló. Arra azonban nem számít, ami ezután következik. Attól a pillanattól fogva ugyanis, hogy megkóstolja a málnát valami egészen mássá válik a kialakult helyzet. Szokatlan érzések söpörnek át rajta, akár a futótűz. Minden színük ragyog és nem lát mást csak kettejüket, ami hihetetlen számára egy ilyen zsúfolt helyen. Felkavaró megélése képességének, ami megijeszti. Megszólalni sem tud pár pillanatig. Némán áll míg a férfi kifizeti a három nagy doboz málnát. Az árus széles mosollyal adja át neki és talán még rá is kacsint a férfira. Közben hősnőnk próbálja elválaszani saját magát tőle, sikertelenül. Olyan érzete van, mintha egyenesen a lelke kapcsolódott volna hozzá az ismeretlenéhez. Ilyesmi még sohasem történt vele. Félelmetes élmény. Ugyanakkor valamiért mégis felbátorodik tőle. Ebből az újult erőből merít, amikor végül megszólal. - Igen, annak örülnék - mosolyog az alakra, majd most ő nyúl kezért, hogy ha már ennyire mélyen érzi belsőjében, akkor testének se kelljen távol lennie tőle. Azonnal sóvárgás színezi be auráját, ami példátlanul aranyló az örömtől és a jókedvtől és nem csak a férfi emócióiból származik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

Nem bírja ki, hogy ne nevessen.
- Az Őfelsége jól titkolt ügynökét kissé cirádásnak érzem - feleli nevetés közben, és mint aki valami igazán bensőségeset szeretne megosztani, közelebb hajol a boszorkányhoz. - Csak anyukám szólít így, de tőle - érthető okokból - elfogadom a felesleges flancot, kegyed viszont, kérem, ne fáradjon. Megígérem, hogy a Mr Hunt-ra is figyelni fogok.
A világ több táján ismerős John egyébként is közel mindenre hallgat, hiszen az évek alatt rutint szerzett abban, hogy a különböző nyelvcsaládokból jövő népek kiejtését megfelelően kezelje. A nem angol vidékről származók sokszor még az ő egyszerű nevével is hadilábon állnak. Volt ő már Dzsohi úr, Hari professzor, az a külföldi, tudjátok, de szólították már Jonathannak, Jimnek és még Jaspernek is. Soha, semmilyen gondja nem volt egyikkel sem, hiszen nem tulajdonít jelentőséget valaminek, ami valójában még csak meg sem határoz semmit. Őt legalábbis biztosan nem.
Azon egyébként meglepődött, mikor az egyik itteni tanonca Harrington úrként hivatkozott rá a vizsgaidőszakot megelőző beadandójában. A születési neve ugyanis John Wade William Harris-Harrington, erről azonban csak azok tudnak, akik találkoztak már valamelyik személyes okmányával. A többi szerencsést óvodáskora óta igyekszik megkímélni a fáradtságtól, ami a neve végighallgatásával jár - annak megjegyzését már meg sem említve. Még neki is évekbe telt megtanulnia a helyes sorrendet.
- Utálom kimondani, mert nem értek egyet a szó jelentésének intézményével, mégis vállalom: a néni ebben az esetben a magyar nemzet jövőjét szolgáló járulékos veszteség lett volna, ha kegyed nem oly gyors, így viszont... - ciccegve ingatja meg a fejét, mintha bizony nagyon sajnálkozna a következőkön. - Habár megúszott egy medencetörést, ami áldásos, a magyar nemzet nem ünnepelheti hazája hőseként. Én mindent megtettem, dehát...
Széles vigyorral pillant le a mellette sétáló kisasszonyra, és közben az ujjai közé simuló ujjakra fog. Jól esik neki a közelsége, ez elvitathatatlan, ugyanakkor az a tény, hogy ez a találkozás feltehetőleg mindent megváltoztat, befurakodja magát gondolatai közé.
- Örömmel, csak mutassa az utat - mondja még, és séta közben hüvelykujjával simogatni kezdi a kisasszony kézfejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Persze, felnőttem - közli ezt is úgy, mintha végtelenül egyértelműnek kellene lennie mindenki számára. Éppen csak a szemét nem forgatja, hogy ez mégis mennyire magától értetődő válasz, hiszen most mégiscsak majdnem kétszer annyi idős, mint akkor volt. Azóta meg ráadásnak viszonylag sok tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy az egykori dühös kamaszból azzá váljon, amilyen most. Beleegyezően hümmög párat arra, hogy a lényeg az, hogy jó legyen, majd ismét vállat von. Nem tud mit hozzáfűzni ahhoz, hogy mennyi vizet zavar a nővére otthonában, bár kétli, hogy ezt Marfa valaha is szóvá tenné. Különben sem olyan a kapcsolatuk, hogy egymás agyára mennének, még ha egy kívülállónak furának is tűnhet néha bizonyos aspektusaiban az egész. A kívülállók azonban aligha tudják, hogy nekik sokszor többet mond egy-egy apró gesztus, mint ezer szó. Martinnak meg aztán végképp nincs ezt honnan tudnia, hiszen Marfával talán még soha nem is találkozott, legfeljebb csak elmentek egymás mellett az utcán vagy a boltban, de bizonyára nem ismeri. Úgy meg semmiképp, mint Álmos.
- Tudom, hogy szeretnének szem előtt tartani, de már elmondtam a pszichológusnak is, hogy kár erőltetnie magát. Ha az álmaim valaha is elszabadulnának, előbb szabadulok meg a saját varázserőmtől, minthogy gondot okozzanak másoknak - válaszolja kissé előre hajolva ültében hirtelen. Már kellőképpen sokat vallatták és nyaggatták ezzel kapcsolatban az elmúlt pár évben, és még ha nem is volt kooperatív úgy igazán, felfogta, hogy mivel nehezen megfogható, hogyan is működnek ezek az álmok, könnyű potenciális veszélyforrásnak tekinteni. Ő maga is annak gondolja magát a saját rémálmai ismeretében. Mégis elege van abból, hogy folyton rá szegeződjön legalább egy szempár, hogy na vajon, alakul-e ez még valamerre. Afelől pedig egyáltalán nincsenek illúziói, hogy Martin esetleg ne tudna a képességéről és nem az egyik figyelő szem lenne történetesen projektvezetőként. Bizonyára látta már az aktáját.
- Az - közli aztán egy bólintással, ismét hátradőlve, s mintha az iménti feszült pillanatnak már nyoma sem lenne. - Vajákosra csak fogod magad és elutazol, mindig van hely valamelyik panzióban, erről gondoskodnak - feleli aztán a következő kérdésre, majd rákérdez, hogy iszik-e még esetleg Martin is egy sört, s az igenlő válasz hallatán felkel, hogy kimászva a helyéről elsétáljon a pultig s jó pár perccel később két újabb korsóval térjen vissza. Az üreset egészen rendes módon meg vissza is vitte útban oda.
- Addig örülnék, amíg nem üres - jegyzi meg aztán, koccintásra emelve a korsót, amint visszaült az addigi helyére. - Van testvéred?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Oh, igazad van - kapok a fejemhez, mint aki most világosodik meg. Elfogadom, hogy fenntartsuk a kíváncsiságot, szabadjára engedem a gondolataimat, és hagyom, hogy vezessenek. Az arcomról is könnyen le lehet olvasni, hogy nem éppen a pizzériában járok, hanem sokkal inkább valami máson töröm a fejem. Sadie villamozdulatairól is csak azt veszem észre, hogy már-már elbambulva figyelem ügyeskedését, míg végül szemérmesen félrepillantok, az utolsó másodpercben. És egyébként egész jó tempóban fogy a tányéromról a pizza. Lehet, hogy éhes voltam, másrészt a helyzettől is jobban megéhezek, kiéhezek, szóval izé. Ilyenkor mindig jól jön, ha tudok valamit falatozni. Ez a pizza... ellenállhatatlan.
- Éééés, mikor érnél rá egyébként? - kötöm tovább az ebet a karóhoz. Nem akarom, hogy én mondjam meg konkrétan, mert akkor túlságosan követelőzőnek tűnök. Így is elég, hogy a munkabeosztásával utasítgatom, nem hiányzik még, hogy kerek-perec találkozókra idézzem. Hátha a nyelve hegyén van a dátum, és csak arra vár, hogy kérdésem hatására kimondja szóban is végre. Zene lenne füleimnek. Lehet, hogy jóllakottan távozik, és hát a kastély ugye nem jó helyszín arra, hogy csak úgy próbálgassunk, az alagsorba egyébként sincs bejárásom. Aztán meg, nagyon remélem, hogy ez ezúttal tényleg az, aminek látszik. Meg hát tényleg meg kell essen rajta a szívem, hogy emeljek az órabérén. Végül is tök elfogadható, ha elfáradt a vacsorázásban, és inkább aludna. Az alkohol azért kezd a fejünkbe szállni. Iszok is pár újabb kortyot, hogy fogyjon a pohár tartalma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fejem felkaptam a megjegyzésére, amiből kiérződött a csalódottság, ettől persze kissé összezavarodtam. Persze, hogy barátok voltunk, vagy neki én nem voltam az? Efféle gondolatok kaptak lángra bennem, miközben fürkésztem a pillantását és megpróbáltam megérteni a srácot. Mozdulatait látva éreztem, hogy ideges, ezt le sem tagadhatta volna, végül is, már régóta ismertem Őt. - Dávid…- sóhajtottam, miközben mellé lépdeltem, megfordult a fejemben, hogy megérintsem, de az előzőek tekintetében ezt inkább most hanyagoltam, s ekkor kértem tőle bocsánatot, mert úgy éreztem, hogy tényleg nagyon megbántottam. Ettől meg csak még rosszabbul éreztem magam, bűntudatom támadt, könnyeztem miatta, könnyeztem a hülye öccse végett és kezdtem úgy érezni, hogy tényleg összezavarodtam.
- Ez…nem igaz, tudod jól, hogy nagyon kedvellek Dávid, csak ez most…bonyolult - sóhajtottam, ebből biztosan nem tudtam volna kimagyarázni magam úgy, hogy meg is értse. A legrosszabbat gondolhatta rólam, s nyilván egy fordított helyzetben én is azt feltételeztem volna. Pedig őszintén nem tudom, hogy biztos csak a magányosság vezérelt-e, vagy az is, hogy alapvetően kedvelem Dávidot. A zsebkendőt elvettem tőle, és elfordulva töröltem meg az arcomat. - Ez nem számít…- sóhajtottam. - Hiába szeretsz valakit, ha az csak játszik veled és az öcséd ezt csinálja velem…Te viszont annyira más vagy - felpillantottam Dávidra, de ezt ebben a percben ennél jobban nem tudtam volna kifejteni neki. Teljesen össze voltam zavarodva. - Sajnálom - hirtelen magamhoz öleltem, nem akartam elveszíteni őt, de tudtam jól, hogy most nagyon utál. Éppen ezért, sietve szakadtam ki az öleléséből, s ha csak nem tartott vissza, elmenekültem, hogy aztán azon rágódhassak, mennyire idióta vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődött, amikor egy napon felkereste egy fiatal pár, mondván, hogy szeretnék, ha Balázs a kápolnában összeadná őket. Végül ez a nap is eljött, így történt meg az, hogy Patrik és Vera örök hűséget fogadtak Isten színe előtt, majd a polgári ceremónián is egybe kötötték életüket ezen a csodálatos helyszínen. Balázs hivatalos volt ide is, hisz a tó partján tartották az esküvői vacsorát, melyre a meghívást tisztelettel el is fogadta. Most pedig kezében egy pohár pezsgővel épp az asztalát kereste, kedves mosollyal biccentett egy-egy ismerősnek - bár túl sok nem volt - míg végül észrevette az egyik asztalnál Zsófiát.
- Szép volt a ceremónia - jegyezte meg, hisz nem sűrűn vett részt polgári esküvőkön, de tetszett neki az, ahogyan a nő intézte az egészet. - Meg ez az egész - még mutogatott is, utalva a környezetre, közben észrevette, hogy az ültetőkártyája is odaszól. - Nemes Balázs atya - mosolygva nyújtotta kezét Zsófiának, majd helyet foglalt mellette a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Érdeklődve, nagyra nyílt szemekkel hallgatja a férfit. Mindig is érdekelte az elemi mágia és most itt ül egy, aki még beszélgetni is hajlandó róla. Kap az alkalmon. Azok az emlegetett lehetőségek, amik jönnek és vannak és meg kell ragadni őket. - Tényleg igaz az, hogy érzi a föld mágneses erejét? Meg az, hogy képes kinöveszteni a földből bármilyen növényt ami aztán burjánzik? Ha ez igaz lenne...Apám és Edmundo kitér a hitéből. Már évek óta nemesítik a szőlőt, hogy termőbb legyen, de ha megtudnák, hogy elég lenne hozzá némi terromágia...Mondja, hogy igaz, kérem... - beszél nagyon gyorsan és közben levegőt is alig vesz, amit igen, azt is észrevétlenül. Ezért lehet, hogy a fordítógyűrűje itt-ott lemarad. Oda se neki. Majd megismétli az esetleg anyanyelvén kimondott részeket. Ezután rákérdez a férfi szabadidős tevékenységeire és nem csalódik. Erre is felel neki. Ráadásul nagyon érdekes dolgokat csinál. - Egyszer szivesen megnézném őket. De nem akarom ám, hogy azt higgye ám, hogy zaklató vagyok - nevet fel kissé belepirulva a gondolatba. Sosem tenne ilyesmit még akkor sem ha rajongana valakiért. Mondjuk egy zenészért és kiderülne, hogy ott lakik a mellette levő házban. - Most megfogott. Bevallom családom szégyenére nem szeretek táncolni. Tudok, mert ez a családi hagyomány, meg a vívás és az íjászat, de én a legjobban kódfejteni szeretek. Ide sorolhatjuk a keresztrejtvényt meg persze a florográfiát, vagyis a növények jelentéstanát és egyéb hasonló dolgokat - válaszol vidám, napsugaras mosollyal. Végre levetkőzheti a szigor és kimért diplomatikusság álruháját, amit diák kora óta azért húz magára, hogy komolyan vegyék. Erre volt szüksége az iskolapadban, az akadémián, a katedrán és erre lesz majd a terepen. Viszont szerencsére itt nincsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Éppen a talárszabászaton járt, ott igazíttatott a talárján, aminek már a hosszával is probléma volt. Szerencsére azt ígérték, hogy pár nap és elkészül, nyugodtan rájuk bízhatja a munkát, így megkönnyebbült, hisz hamarosan évnyitó. Ekkor érte legkedvesebb unokanővérének az üzenete, gyorsan vissza is pötyögte, hogy siet és kávézik is. Még váltott pár szót ezután a szabóval, aki levett még egy méretet, Lilien ezután indulhatott.
- Szia Nárcisz! - belépve az ajtón már messziről kalimpált és teli mosollyal sietett a rokon irányába, hogy viszonozza a puszit és az ölelést.
- Áh, nem is, inkább Te nézel ki jól! - a bókokat sosem tudta megfelelően kezelni, és amúgy sem gondolta azt, hogy az a sima farmer és pulcsi kombó olyan jól állna rajta, nem is értett annyira a divathoz, ellentétben Nárcisszal, aki úgy festett, mint egy menő üzletasszony. - De igen, de csak egy picit - mosolyodott el, majd helyet is foglalt az egyik kényelmesnek tűnő széken.
- Úúúú tejszínhabbal? - lelkes lett, szerette a kávét, de nem hiányozhatott róla a hab, amire még kiskorában szokott rá. Pillantása megakadt a könyv gerincén, el is mosolyodott.  - A vége nagyon jó lesz, de nem lövöm le a poént - egy cinkos mosolyt felvillantott, dzsekijéből pedig ezután kikászálódott, mert odabent túl meleg volt. - Mi újság Veled? Az oviban minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt hiszem, kezdem elérni a célom, nincs már ő sem úgy befeszülve, sőt, egészen nyitottnak tűnik a játékra, és ha így van, talán arra is, hogy kicsit még vonzóbbá tegye nekem a munkába járást. Ha ő sem hálátlan, én sem leszek, ilyen ez az üzlet.
Sejtelmesen mosolygok, és tovább simogatom lábammal az övét, miközben a maradék pizzát falja. Most vagy nem szereti otthagyni az ételt, vagy tényleg ennyire ízlik neki, mindenesetre elpusztít mindent, amit a tányérjára kapott, nem úgy, mint én.
Úgy teszek, mintha elgondolkodnék, még a tekintetem is a plafonra emelem, miközben enyhén elnyíló ajkakkal előrehajolok. Egy halk, elnyújtott hümmögést hallatok, miközben pillantásom újból az övébe fúrom.
- Ismered a beosztásom, nem? - kérdezek vissza, majd az ajkamba harapok. - De tudod, még ma is akad egy-két órám, ha itt végeztünk.
Zsong egy kicsit a fejem, és ahogy mozgatom, mintha ki is lengene kissé, és billeg vele a világ is. Becsíptem, az már egész biztos, de az is, hogy még simán lecsúszik, ami a poharamban van.
- Persze a ruhapróbával várnunk kell, túl messzi van innen a szerkényem. - De biztos kitalálunk valami mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Miután az utolsó rokon is kilépett a hivatal épületéből, összepakoltam és visszarendeztem a termet eredeti állapotába. A díszítést egy dobozba tettem, hétfőn majd eljönnek érte, kis cetlit is hagytam, hogy kiadható, valamint nekiültem gyorsan a papírmunka lezárásának. Szeretem előkészíteni a dolgokat, sokkal gyorsabban megy a lezárás is. Innen apához vettem az irányt, ellenőrizni, hogy a gyerekeim nem rombolták-e még le az idegeit, majd egy gyors átöltözés után elindultam a tóhoz. Eredetileg nem terveztem így, de olyan nagyon győzködtek, hogy szeretnék, végül azon kaptam magam, hogy belementem a dologba, és most itt ülök, figyelve a párt, a rokonokat és barátokat, akik önfeledten nevetnek és örömködnek.
- Köszönöm, ez kedves Öntől.
Fogadom el a kezét egy rövid kézfogás erejéig.
- Hollóvölgyi Zsófia. Úgy hallottam, hogy az Ön szertartása is, sajnos azon nem tudtam részt venni, mert elő kellett készítenem a hivatalt, de az édesanyák nagyon dicsérték, hogy szépen beszél.
Áradoztak egészen pontosan, de nem szeretném, ha kellemetlenül érezné magát, amiért magasztalom, és valójában olyan dolgokat sem szeretek kijelenteni, amiket személyesen nem tapasztaltam.
- Ha jól tudom, a pár a gyülekezetében ismerkedett meg egymással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Meg lehet, hogy a kirendeltség se élné túl, vagy nem is tudom. Biztos van az a rátermett ember, aki huszonpár évesen már tudja, mivel mit kezdjen, nyilatkozni amúgy is csak magamról tudok, és abban határozottan biztos vagyok, hogy nekem még kell pár évnyi tapasztalat, mire tényleg tudni fogom úgy igazán biztosan, hogy merre van az arra - válaszolom megvonva a vállam. Nem sietek. Jelen pillanatban egyébként is belegebednék, ha még egy olyan pluszt is tudnom kéne koordinálni. Látom azért anyán, hogy nem sétagalopp, éppen csak van mindjárt negyven év tapasztalata a szakmában, és még két gyereket is felnevelt, nem fél a sarkára állni, ha kell.
- Aha, úgy gondoltam. Pálca úgyis mindenkinek kell, biztos mindig szükség van a jó szakemberekre - állapítom meg, közben egy újabb bonbonért nyúlva. Lehet nem kellene, mert aztán rémesen fel fogok pörögni a cukortól, mint egy hiperaktív kétéves, de nem is tudom, miért eszek. Nem unalmamban, mert nem untat, inkább csak valami olyasmi, ami lefoglal, mert mégiscsak van valami különös vonzereje Stephennek, hogy nehéz nem őt bámulni, de a tanára vagyok. Jóságos Merlin. Kristófot most legszívesebben belökném abba a szép kis kupac csalánba az udvar sarkában, de szerencséjére amúgy sem nő februárban.
- Óh, ezt nem is gondoltam volna - vallom be, közben a csokit bontogatva ráérősen. Tényleg elképzelésem se volt róla, hogy így áll a helyzet a pálcakészítőkkel, de az a helyzet, hogy bizonyára ugyanígy meglepne, ha a bestiakutatókról, ereklyeszakértőkről vagy rúnázókról beszélgetnénk. Csak az aurori és a tanári bérezésről van fogalmam. Na meg arról, hogy hárfásként lehet, hogy tényleg éhen halnék. A többit jótékony homály fedi.
- Az azért nem rossz - állapítom meg, majd felkönyökölve államat a tenyerembe támasztom, és majszolni kezdem a bonbont, amíg ő az eridonos lány szerencsétlen esetét részletezi. - Oh, Eridon... nem kell bemutatni, olyanokat tudunk produkálni néha, hogy csak na. Valaha én is Eridonos voltam, szóval láttam egyet s mást. A következményekre nem gondolásban szerintem verhetetlenek vagyunk. Az egész torony tele volt ötezer extra bűbájjal amúgy, amikor még idejártam, de ez aligha változott. Ha valaki megpróbál kiugrani az ablakon, egy mágikus védőpajzsról pattan vissza, meg ilyenekre gondolj, és természetesen a legtöbb ilyen azért van, mert már történt valami, ami indokolta. A kettévágott pálca csak a jéghegy csúcsa, hidd el nekem - osztom meg vele kuncogva. Ami azt illeti, még nekem is sikerült egyszer-kétszer bajba kerülni. Az ott már hagyomány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Sosem hazudok, bűnhődnék érte – mosolyogva mutat mutatóujjával az ég felé, ezután ráz kezet a hölggyel, határozottan, de nem túl erősen, csupán annyira, amennyire illik. - Az anyukák már csak ilyenek, hajlamosak túlzásokba esni – jegyezte meg egy újabb mosollyal, miközben helyet foglalt az asztalnál. A nyakkendőjét egy picit meglazította, csak hogy ne legyen túl szoros, pezsgőjét pedig egyelőre az asztalra helyezte, majd ide-oda pillantott.
- Igen, még az előző atya, nyugodjék békében, ő vezette őket a gyülekezetbe, mindketten csatlakoztak a kórushoz, ott barátkoztak össze, aztán így alakult. Ennek pedig csak örülök, mindig jó, ha két fiatal egymásra talál – ezen el is mosolyodott, jó volt egy ilyen fiatal párt boldognak látni, épp fel is tűntek a távolban, láthatóan majd kicsattantak az örömtől.
- Hölgyek és urak! A bejáratnál mindenki kapott egy pohár pezsgőt, most igyunk tehát az ifjú pár boldogságára! Patrik és Vera! Sok Boldogságot! - a mikrofonból hallatszott a vőfély hangja, Balázs ekkor vette kezébe a poharát.
- Akkor egészségükre és egészségünkre! - mosolyogva koccintotta össze Zsófia poharával és belekortyolt.
- Hány esküvőt vezetett eddig le? - merült fel benne a kérdés, mert neki bizony ez volt a második, így mondhatni még egészen kezdő volt ezen a téren. A zenekar mindeközben tovább játszott a háttérben, a fotós pedig az asztalok körül keringett, hogy készítsen egy egy fotót.  - Nagy mosolyt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Detti hitetlenkedésére csak szemtelenül vigyorog, őt aztán igazán nem zavarja, hogy mások mit gondolnak, ennyi kis játszadozás meg szerinte még belefér. A repülő szalvéta elől mindenesetre elkapja a fejét.  - Most mi van? - tárja szét a karjait, ahogy Dettire néz, mintha olyan nagy bűnt követett volna el, aztán inkább lop a sültkrumpliból és ő is rágcsálni kezdi, közben mellé kortyol az üdítőből.
- Hogyne emlékeznék, vicces volt – neveti el magát, így utólag azért úgy érzi, hogy egy kicsit túllépték a többiek azt a határvonalat anno, már ami a tréfát illeti. Ettől függetlenül nem lehet elfelejteni a pillanatot, és mindig jó kedvvel fog rá visszaemlékezni.
- Szerintem sem, amúgy is rám fér a kikapcs, mert kezd egy kicsit az agyamra menni a város – jegyzi meg. - Szerintem jobb lenne az utóbbi, mert úgy akkor nem kell másokhoz alkalmazkodnunk, mehetünk éjszakai sétára a városba – amúgy sem szereti a kötöttségeket, és nem szívesen függne másoktól. - Majd egyeztessük később az időpontot, hogy tudjam jelezni a főnököknek – mert hogy azokból is volt több, hisz részmunkaidőben itt is, ott is dolgozott.
- Most például a lakótársam nőjének segítek, elég nagy zűrbe keveredett. Már többször is megtámadták, de egyelőre rejtély az, hogy ki lehet az elkövető. Egy kicsit zavar a sztori, mert aggódom, hogy Dávid is belekeveredik. Bemutattalak már neki, nem? - jut eszébe, erre azért rákérdez, mert ha nem, akkor bizony erre is sort fog keríteni. Főleg, ha Detti rendeszeres vendég lenne náluk, nem árt, ha Dávid tisztában van vele, ki jár s kel a lakásban.
- Amúgy kéne valami jobban fizető meló, de nem tudom, nincs végzettségem – sóhajt, sajnos a kviddicskarrierjét elcseszte, és a börtön is jó pár évet kivett az életéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A munka, az egyetem és Lucien. Nem adja a tudtára, hogy ez mennyire szomorú és lohasztó így. Ezzel tölti az idejét ennyi idősen? Ám szerencsére se nem az apja, se nem a bátyja, se nem a kedves férje, hogy köze legyen hozzá, így inkább csak kinyújtja a kezét a labdáért, a kutya pedig kifejezett lelkesedéssel ejti a tenyerébe azt.
   -  Legyen rendes étterem, ha már havonta egyet engedsz csak magadnak. My treat. De elfogadok bármilyen javaslatot.
Úgy tervezi, ügyes, bajos dolgai okán több időt tölt majd a testvérországban, így nem is árt, ha jobban kiismeri magát errefelé. A kutya türelmetlenül vakkant egyet, így ő kelletlenül ismét, de most már messzebbre dobja a labdát.
   -  Egyelőre jó kérdés, de úgy hallottam, a hetekben kiderül és beavatnak engem is. Annyit tudok, hogy a Bánffy kiesett. Annyit kértem még, hogy harmadik unkatestvérnél távolabbról válasszanak, szóval gyanítom, a nagyanyám kénytelen volt pár családot a kezdetektől lehúzni a listáról. Na miért, csak nincs egy húgod akiről nem tudok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nevet ő is két falat sültkrumpli között a régi emléken. Nem voltak azért unalmas napjaik a rellonban, azt meg kell hagyni. Javasolja aztán azt is, hogy ha Balázsnak kedve lenne, csatlakozhat hozzá a soron következő svédországi kiruccanására, bár szó, ami szó, kissé meglepődik a beleegyező válaszon, még ha nem is mutatja egyébként. Csak a szeme rebben, de ki tudja, Balázs észrevesz-e egy ilyen apróságot, főleg, hogy már folytatja is a beszélgetést, rögvest azt latolgatva, hogy hol lehet megszállni.
- Mert csak sétálni szeretnél, azért érdekel a talárom, aha - állapítja meg somolyogva, és iszik egy korty üdítőt, mielőtt válaszolna.
- Tizenhetedikén lesz ez a doktori izé, és gondoltam, hogy mehetnék előtte pár nappal, mondjuk tizennegyedikén, aztán jönni meg... húúsz... huszonegy? Esetleg? Egy teljes hét belefér? Mondjuk végülis egyedül is jöhetsz meg mehetsz, ha több vagy kevesebb időd lenne éppen, szóval így tizennégy és huszonegy között akkor, amikor megfelel - válaszolja némi hangos gondolkodást követően. Nincsenek összekötve, és még csak nem is szeret másokhoz alkalmazkodni, szóval neki igazán megfelel ez bárhogyan. Egész érdeklődve hallgatja végig a beszámolót aztán arról a nőről, közben a poharat forgatva a kezében, amikor éppen nem a tartalmát kortyolja, néha elhúzva a száját.
- Még nem - válaszolja aztán megrázva a fejét, majd vállat von. - De nem is olyan időpontokban szoktam nálad lenni, amikor úgy általában ismerkedni szokás a lakótársakkal. Annak meg kifejezetten örülök, hogy a karácsonyi bál után nem volt otthon, mert ha még egyszer nyitva hagyod az ajtót, nem állok jót magamért - feleli egy grimasz kíséretében, mielőtt még áttérnének a munka témakörére. - Miért nem tanulsz valamit a mesterin? Vagy éppen az egyetemen? Nem vagy te túl hülye hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Persze, kizárólag sétálni szeretnék - emeli fel a magasba védekezően a kezeit. - Nem is tudom, magácskának mi fordult meg a fejében - itt már azért elneveti magát, mert persze, hogy az is megfordult a fejében, de kinek nem lenne ez a gondolatai közt? Még a dátumot is sikerül egyeztetni, pontosabban Detti mondja a számokat, Balázs pedig bőszen hallgat és gondolatai közt lapozgatja a naptárát, láthatóan üresnek tűnik. - Oké, meglátjuk, hogy mit sikerül egyeztetnem a melóban, és ahogy tudok, megyek. Legfeljebb majd utánad utazok - közli, neki is tetszik ez, hogy ilyen laza a dolog, és nincs ráakaszkodva a csaj. Nem is tudná, hogy más esetben mit tenne, de valószínűleg az a kapcsolata sem tartana túl sokáig.
- Én nem emlékszem rá, hogy én hagytam volna nyitva - mosolyog, túl heves volt az az éjszaka. Viszont erre valóban ügyelni fog, mert tisztában van az együttélés szabályaival és nem szívesen zavarná meg Dávid nyugodalmas éjszakáját.  - Amúgy meg nem csak éjszaka jöhetnél át, úgy értem, hogy egyszer kajálni is átjöhetnél valamikor napközben - ezt veheti a másik akár vacsorameghívásnak is, Balázs annyit dolgozott a Zengő konyháján, hogy egész ügyes lett a konyhában. A kérdés aztán egy kicsit meglepi és egyben el is gondolkodtatja.
- Kössz - jegyzi meg, nem is tudja, hogy ezt most bóknak vegye, vagy inkább sértésnek, de azért nem veszi a szívére. - Nem is tudom, anno elkezdtem az edzőit, le is toltam másfél évet belőle, de tudod jött a zűr és kibasztak. A múltammal meg nem hiszem, hogy bárhová is bevennének edzőnek, ha elvégezném. Más meg annyira nem érdekel. Mit is tanulhatnék? - pillant kíváncsian Dettire és közben elfogyasztja a kóláját is, de közben észreveszi, hogy nyílik az ajtó.
- Ne nézz oda, de épp most sétált be Hédi egy pasival - nem ismeri fel a férfit, fogalma sincs, hogy ez ki lehet, de az biztos, hogy nem Máté.
- Én azt hittem, hogy Mátéval együtt vannak - jegyzi meg halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Menj már... - dünnyögi még mindig somolyogva, közben pedig az asztal fölött átnyúlva meglöki kissé Balázs bal vállát. Hát miket gondol itt róla? Bár tény és való, hogy nem bánja ezt az egészet. Ezt pedig természetesen már a férfi is tudja, hiszen említette már neki, és ha nem tette volna, akkor is éppen eleget lógnak együtt ehhez mostanság, hogy egyértelmű legyen. Megosztja vele aztán a lehetséges dátumokat is, és ha már felvetette, addig intéz szállást is majd, Balázs pedig kitalálja, mikor csatlakozik és mennyi időre is pontosan, neki ez így teljesen megfelel. Bólint válaszul, sültkrumplija maradékát rágcsálva közben, majd megvonja a vállát.
- Lehet, hogy a macska tudja kinyitni, nem tudom - állapítja meg, majd pislog néhányat a felvetés hallatán, de végül elmosolyodik, kényelmesen dőlve hátra a széken ültében, és végigméri a férfit.
- Nahát, Jávor... ennyire bejövök neked? A macskákat már ismerem, jöhet a családi vacsora? - kérdezi meg, és pimasz mosolyából eléggé egyértelműnek kellene lennie, hogy csak szívatja. Persze, jólesik azért valahol a meghívás, sőt, ami azt illeti, így pár hét után néha megfordul a fejében, hogy vajon ez a mamlasz miért nem egy évtizeddel korábban nyitotta ki a száját, de ki tudja, mi lett volna akkor. Most legalább egyikük se nagyon tervez egyelőre sehova se menni. A továbbtanulás is szóba kerül aztán.
- Nem sértésnek szántam - közli aztán a kissé megnyújtott sz hang hallatán, ismét előre dőlve. Felkönyököl az asztalra, állát két öklére támasztva. - Keress másik szakmát. Nem érdekel semmi? Kétlem, hogy a sárkányőröknél például néznék az előéleted, csak ugye egy hátránya van, bármikor ropogósra sülhetsz, ha rossz helyen vagy rossz időben. De ha esetleg érdekelne, szerzek néhány szórólapot az egyetemről, amikor ismét arra járok - közli, de igyekszik nem erőltetni annyira a témát, ez mégiscsak Balázs élete, és neki azzal sincs gondja, ha kidobó a kocsmában vagy ide ugrik be burgert sütni. Megrázza a fejét aztán hitetlenül a hírre, de nem fordul oda, hallgatva a szóra.
- Merlin szakállára, nem talált másik helyet ebben az óriási városban? Amúgy meg... azt hinnéd, de nem. Elvetette magát, aztán lelépett a görögökhöz doktorálni, most meg visszajött, és Máté csorgatja a nyálát utána megint. A bál után veszekedtek egyet, hogy legalább akkor már a válási papírokat is aláírhatná, de azt meg valamiért nem akarja. Nem tudom, mi baja. Lehet fél, hogy különben vénkisasszony lesz, de hát... érted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Akkor van még mit tanulnom, mert a nagyobbik lányom inkább arra hajt, hogy csak a fogaimat csikorgassam minden megmozdulása után.
Nevetem el magam egy kicsit, hiszen valóban ezt lehet tapasztalni az én gyönyörű, okos és rafinált Erikámtól. A mini maffiózó attitűdje egyszerűen zseniális, de mégsem dicsérhetem meg érte, hiszen - elvileg - én vagyok a felelősségteljes szülő, akinek határokat kell szabni. Szabok, áthágja, szabok, áthágja, majd édeseb pillog, én meg sóhajtok. Ez a mi dinamikánk.
- Igen, az ember határozottan optimistábban kezdi el szemlélni a világot, ha boldog embereket lát. Ha lelkileg is egészséges persze, de szeretem azt hinni, hogy a boldog emberek látványa boldog embereket szül.
Én optimista vagyok, nem csoda, hiszen szó szerint és átvitt értelemben is tele vagyok tűzzel. Megemelem a poharamat, amiben alkoholmentes pezsgő pihen és megemelem, majd összekoccintom a mellettem ülővel.
- Egészségükre, egészségünkre.
Egy kortyot iszok is, nem igazán szeretem a pezsgő ízét, akkor sem, ha nincs benne alkohol. Egy apával, aki szeret inni, igencsak odafigyel az ember arra, hogy mit nem csinál.
- Ez volt a hetvenkettedik. Volt pár év, amikor kiugróan sokan házasodtak össze itt. A mi évfolyamunk, meg az utánunk jövő kettő igen nagy létszámú volt, mintha lett volna a világban egy kis manatúltengés. Akkor sokan házasodtak össze, aztán elkezdtek elenyészőbbé válni az esküvők. Ön kezdő még ebben?
Érdeklődöm, miután engedelmesen egy mosolyt villantok a fényképész irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Akkor bizony van még mit - neveti el magát. - Mennyi idős a leányzó? - ha tippelnie kellene, akkor olyan hat-hét körülit mondana legfeljebb, mert annyira idősnek nem látja Zsófit, de ebben nem lehet biztos, ki tudja.
- Ilyenkor jönnek az apukák, akik viszont lekenyerezik a gyereket, nem igaz? - neveti el magát, hisz a gyülekezetben is látott már olyat, hogy míg az anyuka hiába is próbálkozott, apuka részéről elég volt egy cinkos mosoly, és máris elhárult a probléma. Erről mondjuk inkább Zsófia tudna nyilatkozni, hisz Balázs nem ismeri a családjukat.
- Szép lenne, de sajnos sokszor ennek az ellenkezőjét tapasztalom - sóhajt, előfordult már, hogy páran gyóntak neki, és szavaik az irigységtől bűzlöttek. Természetesen Balázs nem fogja a szennyest kiteregetni, hisz kötelessége a titoktartás, ellenben tudna mesélni még a vendégségben ülők egy részéről is érdekes dolgokat. - Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, nem? - neveti el magát, aztán összekoccintja a poharát, ha már erre kérték a kedves társaságot és kortyol is a pezsgőjéből, ami alkoholos. Ő nem veti meg, szereti, főleg a bort, viszont nem gyakran iszik, leginkább csak társaságban, ha alkalomból koccintanak. Ma pedig már nem lesz dolga, a szószékre sem kell felmásznia, így ez az egy pohárka neki még bele is fér.
- Hűha, akkor van még mit tanulnom - meglepődik a létszámon, el is mosolyodik.  - Nahát, hogy ez a manna hogy képes összehozni az embereket - nevet, végül is, biztosan van ebben is valami, mindenesetre ő hisz abban, hogy egy-egy közösségben hamarabb találnak egymásra az emberek.
- Az összeadásban? Abban igen. A pályafutásom elején valamiért elkerültek az ilyen ceremóniák, aztán amikor Bogolyfalvára kerültem, még nem is nagyon voltak hívők, sokan csak furán pislogtak rám. Talán egy-egy család volt, akik pontosan tudták, hogy ki vagyok és mit képviselek. Utána pedig Afrikában kaptam egy lehetőséget, majd két évig voltam ott és egész más dolgok élveztek prioritást. Nem olyan rég tértem vissza, viszont remélem, hogy lesz még bőven és hamar beérem kegyedet a hetvenkettedikkel - mosolyogva újra kortyol a pezsgőjéből, ki is issza azt, a kép elkészültéhez pedig ő is mosolyog a kamerába.
A fotós még le sem lép, lassan érkeznek a finom ételek is, egy nagy tál húsleves landol az asztalukon, a vőfély vicces kommentárt fűz hozzá, láthatóan mindenki jókedvű, még Balázs is elereszt egy mosolyt, habár ezek a szokások számára furák, nem túl sok lagziba volt eddig hivatalos.
- Ez gyakran így megy? Ilyen humoros átvezetésekkel? - súgva kérdi Zsófiát, megvárja, hogy szedjen magának mindenki, és csak a végén nyújtózik, hogy merjen magának a levesből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Hát csak... azért még illetlen... teljesen kiment a fejemből - válaszolom neki zavartan, kicsit behúzva a nyakam a vállaim közé és már megint a hajamat igazgatom. Ma már ki tudja hányadik alkalommal érzem, ahogy felforrósodik az arcom és gyanítom, hogy ismét szépen elpirultam. Nem mintha le akarnám tagadni, de le se tudnám, hogy milyen hatással van rám. A szám sarka amúgy is mosolyra görbül, hiszen neki is kattan, hogy milyen remek ürügy az a doboz, habár azt gondolom, hogy ürügy sem kell, hogy találkozzunk. Mégis most leginkább arra koncentrálok, hogy ő is kedvel, és valahogy emellett minden más részlet eltörpül egyelőre. Fülem mögé igazítok egy hajtincset, és mosolyogva bólintok válaszul a kijelentésére, hogy bizony, bizony, nagyon jól látja ő ezt. Felém nyújtja közben a kezét, és nem is gondolkodom azon, hogy megfogjam. Ha nem lenne fizikailag lehetetlen, most biztos a föld felett járnék pár centivel ettől.
- Csak egyben kapja be Piroskát, mint a mesében? - kérdezem elnevetve magam. Felmerül bennem, hogy akár egy puszit is nyomhatnék az arcára, hiszen olyan közel van, de végül elszalasztom a pillanatot. Sebaj, majd ha már eljutottunk a házunkig nem hagyom ki, döntöm el magamban. - Amúgy... csak teoretikusan, ha nem maradtál volna, most hova utaztál volna tovább? Volt már terved? - töröm meg aztán a csendet kicsit később, már az utcán sétálva. Igaz, nem zavart, valahogy úgy érzem, az is kellemes vele, egyszerűen csak kíváncsi vagyok a válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ne mondj ilyeneket, a végén még kiderül, hogy animágus az a macska – ezen még képes lenne beparázni Balázs, pedig ő aztán nem sok mindentől fél, de na. Nem régóta ismeri Dávidot és a fene tudja, hogy honnan szedte össze azt a két szőrgombócot. De ha már itt tartanak, tényleg jó ötletnek tartja, hogy átmehetne Detti egy vacsorára, szívesen mutatná be őt Kozáknak.
- Miért, nem nyilvánvaló? - kérdez vissza, szemtelen mosollyal fürkészve a vele szemben ülőt, ha most nem egy nyilvános helyen lennének, akkor bizony felkapná és valószínűleg letépné róla a ruhát. Itt viszont viselkednie kell, és kibírnia legalább estig, tekintve, hogy még nagyon sok programjuk van délután.
- Oké, tudom – utal ezzel a nő megjegyzésére az iskolával kapcsolatban. Mi tagadás, Balázs sok rossz döntést hozott, ezek miatt bűnhődött is bőven, viszont nem tudja, hogy most megérné-e folytatnia azt, amit annak idején elkezdett. Vagy ha nem is azt, valami mást. Ahhoz persze pénz kellene, ő viszont jelenleg nem tart ott. Igaz, a rablásokból maradt még némi pénz, és már eltervezte, hogy valamikor azt is felkutatja, de enyhén szólva nem egyszerű ezt kivitelezni akkor, amikor egy régebbi auror folyton a nyakában lohol. Semmi kedve újra összeakasztania a bajszát a törvénnyel, de Dettit csak nem kérheti meg, hogy fedezze őt, amíg az erdő mélyén ás. Már így is egyszer majdnem lebukott, mikor azok a kölykök ott tomboltak a tóparton.
- Áh, a sárkányőrség kizárt – meg is rázza a fejét, nem hülye ő , hogy porrá égjen. - Nem is tudom Detti, ne beszéljünk inkább erről – láthatóan zavarja a téma, a szórólapokra viszont rábólint, az még talán belefér. Ekkor érkezik meg a másik Óvári lány, Balázs is csak lopva néz oda, kerüli is a szemkontaktust, mert már csak az hiányzik hogy Hédi melléjük sétáljon.
- Hát de ez akkor is gáz, nem válik el Mátétól, de azért ide mászkál egy másik fószerral? Ha Te ilyet csinálnál velem, biztos kitekerném a nyakad – mondja egy kedves mosollyal, nem azért, hogy ráhozza a frászt Dettire, inkább csak így adja a tudtára, hogy ő ilyennek nem örülne.
- Gyere, lépjünk le gyorsan – súgja oda, aztán feláll, de fordul is el, hogy hátával takarhassa Dettit, így könnyen eltűnhetnek a hárpia közeléből.
- Még úgyis dolgom van a városban. Te bemész az egyetemre most? - kérdi, miközben távozóban vannak a burgerezőből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csak kedvességből bókol unokahúgának, megalapozza a közös vásárlásukat, amikor majd kritikusabban fog hozzáállni. Lilinek szüksége van egy új ruhatárra, meg némi ízlésre is, az biztos.
- Vékonyka vagy, rád fér egy kis édesség - természetesen nem bántásból mondja, ha kritizálni akarná unokahúgát, egyértelművé tenné gondolatait. - Olvastad már? Remélem hamarosan érkezik a folytatás is, Kata egyszerűen lenyűgöző író - rajongóként beszél róla és így, hogy Lili szerint jó a vége, még lelkesebben fogja folytatni.
- Az oviban minden szuper. De a szülők... - úgy sóhajt fel, mintha valami gond lenne velük. - Az egyik kislány apukája, te Lili, az az ember... Úgy meghajtanám, ha érted... Ma volt egy elég érdekes álmom vele és egy sráccal, akit a faluban látok egyre gyakrabban. Húúúhhh - cinkosan mosolyog, tuti zavarba hozza nyíltságával unokahúgát és még a homlokát is megtörli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igen, már én is észrevettem - mondja kissé fancsali arcot vágva, mert bizony látta már magát a tükörben és sosem tetszett magának úgy igazán. Tényleg vékony, de nem is nagyon tud hízni, hiába is eszik.  - Vagy lehet, hogy sportolnom kellene valamit. Te mit sportolsz? - kérdez rá, mert megfordul a fejében, hogy esetleg, ha Nárcisz nem bánná, akkor alkalomadtán becsatlakozna hozzá. - Igen és annyira jó a vége - lelkesen csillognak a szemei, lehet, hogy valamelyik nap újra is olvassa, mert Kata tényleg remekül bánik a szavakkal. Ha kell nevettet, máskor meg megsirattatja az embert, akárhogy is nézzük, remek történeteket kreál.
Belekortyol a kávéjába, ami még mindig az egyik legfinomabb itt a városban, a kiskanállal pedig egy kis tejszínhabot is bekap mellé.  - Nem értem, meghajt?- Lilien egy kicsit gondolkodik, de ahogy leesik neki, egy picit azért elkerekednek a szemei is. - Jajj Nárcisz - nevet és talán még el is vörösödik, mert nem igazán szokott ilyen dolgokról beszélni. - Egy fiú? Milyen fiú? Mesélj! És mi volt pontosan az álomban vele és azzal az apukával, hogy is hívják?- ezt már sokkal érdekesebbnek tartja, régen az álomfejtés is nagyon érdekelte, így talán majd most is megfejthetik az unokanővére álmát.