Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A legcsekélyebb feltűnés nélkül érkező férfi egy ideje már a kastélyban volt. Odalent tartózkodott, az alagsor legmélyebb zugában, ahová néhány nappal azelőtt szállították le minden felszerelését, bútorát és szükséges tartozékát, hogy ő maga átlépte volna az iskola kapuját. Külön kéréssel is élt. Szerette volna, ha senki sem nyúl gondosan előkészített csomagjaihoz, így azok egy kupacban, érintetlenül várták, hogy egy hűvös éjjel végül ő maga is megérkezzen, és nekilásson kvártélya berendezéséhez. Az egyik sarokból a másikba tologatott súlyos bútorok kellemetlen hangja napokig visszhangzott az alagsori folyosókon, de ő nyughatatlan dolgozott, pakolt, szokta új otthonát. Még enni sem jött elő. Az ételt meghatározott időbeosztás szerint kérette szobája elé, ugyanis privát területére a belépést nem csak emberek, de szolgálatot teljesítő manók számára is megtiltotta.
Nyurga alakja kora este tűnt fel a könyvtárba vezető folyosón, mögötte egymásra nehezedő régi ládák siklottak. Könyvei felbecsülhetetlen, avatatlan szem számára irreális eszmei értéket képviseltek, éppen ezért a lehető legbiztosabb kezekbe szerette volna őket adni, mielőtt diákjai úgyis darabjaikra szedik mind. Nem áltatta magát feleslegesen, hiszen ismerte a fiatalok élethez, leginkább a kötelezettségeikhez való általános hozzáállását, még ha a hanyagság és a feladat alóli kibújás rá soha nem is volt jellemző.
- Üdv! - köszönt fényes mosollyal, mikor belépett, és tekintete pillanatok alatt bejárta a kivilágított, egyébként üresnek tűnő helyiséget. Nyomában hű ládáival az egyetlen foglalt asztalhoz sétált, és megpillantva a könyvek, pennák és papírfecnik mellett aranyló névtáblát, széles mosollyal fordult az asztal túloldalán ülőhöz. - Mr. Kazanov, jó estét! - szólította meg a nála jóval tapasztaltabbnak látszó férfit, és jobbját udvariasan felé nyújtva folytatta. - A nevem John Harris, és ígérem, nem tartom fel sokáig. Az idei tanévben engem ért a megtiszteltetés, hogy vámpírológiát tanítsak az iskola mázlistáinak, és volna itt néhány könyv, amit ha minden igaz, keresni fognak.
Előbb vagy utóbb, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

dr. Hollóvölgyi Zsófia
- a hétfő esti utolsó elérhető időpont -

Előrehajol, s világos vászonnadrájának gyűrött szárán igazít egyet, mielőtt belép a hivatalba. Járt már bent, hiszen volt néhány kevésbé kellemes ügy, ami ide szólította, azt azért még így sem állítaná, hogy kiismeri magát az épületben. Sötét napszemüvege fölött néz körbe, és ahogy azt várta, a recepciós kisasszonyon kívül egy lélek sem tartózkodik az előtérben. A teremtőnek hála ilyentájban az emberek többsége már hazafelé siet, bevásárol, vacsorát főz, a gyerekeivel meg a házastársával küzd, és láss csodát: hirtelen elcsendesülnek az addig zajos utcák.
- Arra? - kérdezi már-már tátogva az asztalnál unatkozó kishölgyet, és ujjával az egyik folyosó felé mutat. Habár közelebb mehetne hozzá, nem tartja szükségesnek.
A nő bólint, John pedig elindul.

Kopp, kopp. Nem erőteljes, inkább nyugodt, békés hangon vernek visszhangot hófehér bütykei a dr. Hollóvölgyi Zsófia nevét viselő fán.
- Csókolom! - bújik be az ajtón először csak fejével, és ha megkapja az engedélyt, egész testével is. - Én vagyok a hétórás időpont, John Harris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

dr. Hollóvölgyi Zsófia
- a hétfő esti utolsó elérhető időpont -

Közelebb sétál, és megdöntve felsőtestét, kissé előrehajol, úgy fogadja el a felé nyújtott kezet. Ujjaival finoman szorít rá a női kézre, ajkai széles, megnyerő mosolyra húzódnak.
- John Harris, nagyon örvendek - ismétli meg a nevét már csak az udvariassági forma miatt is, azután lepillant a székre, amelyen helyet foglalva hátát lazán a támlának dönti. A napszemüveg takarásában tekintete visszatalál a szemközt ülő hölgyre. Figyeli őt, ámbár kicsit sem kelti tolakodás érzetét, csupán kivár.
- Így van - biccent egy aprót. - A tudomásomra jutott, hogy néhány héttel ezelőtt váratlanul eltűnt a faluból egy éjlény. Az ő háza érdekelne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

dr. Hollóvölgyi Zsófia
- a hétfő esti utolsó elérhető időpont -

Az igazgató említésére kiszélesedik az ajkán ülő mosoly. Nem ad ki hangot, és nem sejtet semmit, csak magában ért egyet a megállapítással. A Bagolykő Mágustanoda vezetősége híresen elnéző tanáraival és diákjaival egyaránt, ebből a körből azonban ő maga szívesen marad ki; nem találkozik fiatalkorú lányokkal a hálótermében, és nem hág át sem illendőségbeli, sem elvi vagy száraz szabálypontot. Feddhetetlen, erről a pozícióról pedig nem áll érdekében letenni.
- Nem veszem sértésnek, Zsófia - szólítja nevén a hölgyet, hogy magára vonja egy pillanatra az igazolványokon szereplő adatokra összepontosított figyelmét. Nem mintha bármi különöset szeretne mondani, csupán egyetlen apró, látszólag teljesen lényegtelen megjegyzést tesz, mikor magán érzi a zöld szempárt. - Én is mindig ezt mondom a tanítványaimnak. Tudja. Legyenek résen, mert sohasem lehetnek egészen biztosak semmiben. Már, természetesen, ami a vámpírokat illeti.
A férfi dallamosan beszél, ráérősen, kedélyesen, ahogy csak azok teszik, akiknek az idő a barátjuk, akiket nem vár otthon szerető család, akiknek csupán most kezdődik a nap élhető része. Van benne valami, amitől libabőrözni kezd a hallgatóság karja, mégsem kelt félelmet vagy késztet távolságtartásra.
Elmosolyodik, kissé megbillenti a fejét.
- Önre bíznám, viszont volna itt egy nem túl bonyolult kikötés, ha lehetséges - mondja változatlanul barátságos hangon. - Aki velem tart, rendelkezzen nyitott szellemiséggel, és biztosan tudjam: nem ölt még vámpírt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Csak egy egyszerű, fekete kötött pulóvert visel és a szokásos vászonnadrágját, amiben diákjai is nap, mint nap láthatják. Szolid, de makulátlan bakancsban, zsebre tett kezekkel baktat le a domboldalon, hogy a rétre érve valahol a semmi közepén lassítson le, majd álljon meg teljesen. A szíve nyugodtan ver, a levegőt is lassan szedi, ahogy fejét hátraveti, és szemüvegén keresztül a szokatlanul csillagos eget kezdi figyelni. Még a szája is elnyílik közben, annyira meglepi a látvány. Az egészen letaglózza.
Hogy egyedül van, vagy levelezőtársa is megérkezett már, csak egyelőre nem lép ki a tisztásra, nem tudja, de miután nem most találkozik először éjlénnyel, így a tudat, hogy néhányuk először felméri a kockázati tényezőket, és csak azután, szakaszosan közeledik, nem rémíti meg.
Neki nincs takargatnivalója, most is egyedül annyit tett, hogy saját, természetes bőrének aromáját méregdrága és nagyon erős parfümmel fedte el - ebből az egyből képtelen engedni: ízét és illatát csakis az a vámpír érezheti, akit az intimitás határain belülre fogad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

dr. Hollóvölgyi Zsófia
- a hétfő esti utolsó elérhető időpont -

Habár ő maga csak keveseket enged igazán közel a lelkéhez, nem szokása óvatosságra inteni az útjába kerülő embereket - legyen szó tanítványról, kollégáról vagy a vonatfülkéjébe belépő idegen nőről. Épp ellenkezőleg, mindenkit nyitottságra és afféle bizalmi állapot kialakítására sarkall, amit ő csupán a legritkább esetben tesz meg. De ez nem a többiek miatt alakult így, neki az igényszintje ilyen; jobb kedveli a saját maga vagy vámpírbarátai társaságát. Erről persze nem beszél, ahogy szüleiről, családi életéről és a párkapcsolatáról sem. A legtöbb ismerősének fogalma sincs arról, ki is ő valójában, hogy mivel szereti tölteni a szabadidejét, hogy rossz napjain kihez fordul vigaszért s olykor tanácsért vagy hogy kivel osztja meg az életét.
- Franciaországban olvastam egy történetet Bogolyfalva előéletéről - jut eszébe a gyilkosságról ez a legkevésbé sem apró szösszenet, amiről még végzős diákjai előtt sem viszi rá a lélek, hogy beszéljen. - Mielőtt a falu felvette mostani formáját, állítólag volt itt egy bestiamészárlás. Az írás szerint egy egész kentaurcsordát idehurcoltak a nagy tisztásra, a házak helyére, és akár a lovakat, levágták őket. Sellőket kínoztak halálra, sárkányokat zúztak szét, és tizenkét vámpírt feszítettek keresztre, hogy a felkelő Nap fenyében, a többi bestia holtteste fölött égjenek hamuvá - lágy hangja elhalkul, és mintha nem borzasztaná el a téma, kellemes levegőt vesz. Tekintete Zsófiáét keresi. - Talán csak mendemonda, mindenesetre szeretnék belépési engedélyt az itteni levéltárba. Mit gondol, kisasszony, ez megoldható volna?
Van, ahol külföldi állampolgársága, van, ahol hivatása miatt nem nyílnak meg előtte ajtók, ennek ellenére úgy tűnik, sohasem adja fel.
Rábólint az ismeretlen auror nevére.
- Részemről rendben van, de először szeretném megnézni a házat - feleli. - Addig, kérem, ne keltsen feltűnést, ne kérdezzen senkitől semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Eddig nem zavarta a csillagászatot érintő hiányos tudása, most azonban, hogy az égen bizonyosan névleges formákban kirajzolódó sárgán ragyogó testeket nézi, hirtelen nem is érti, miért nem foglalkozott velük ezidáig. Időpazarlásnak érzi, holott ha valamit tudatosan kerül, az ez. John az idejét félti a leginkább, és ha valami valódi rettegéssel tölti el, az a megbánás, amit későbbi önmaga fog érezni jelenének napjairól, ha most rossz döntéseket hoz.
Tudta, hogy így lesz. Vagy inkább reménykedett benne; beleborzong a nyakát érintő hűvös szellőbe, ami nem jelenthet mást, csakis levelezőtársa érkeztét. Szemeit lehunyja, ajkai régen látott vigyorra húzódnak, melyek alól még fogai is előbukkannak egy hosszú pillanatra.
- Mondanám, hogy mindig, de... maradjunk inkább annyiban, hogy legtöbbször igen - feleli széles mosolyával, és az ismeretlen ismerős felé fordított arcával követi annak minden mozdulatát. - Maga gyönyörű - állapítja meg és önti szavakba is a kézenfekvőt, miközben jobbját kinyújtva kezet fog vele.
Pillantása a nő arcán, a szemébe ékelődik; izgalmát leplezni sem próbálja. A szíve gyorsabban dobban, felderülő arca egészen más Johnt mutat, mint akivel napközben általában a kastélyban találkozni. Habár erről Adelinának fogalma sem lehet.
- Köszönöm, hogy eljött - mondja még, azután felmutat az égre, és fejét is hátrahajtja hozzá. - Még csak hasonlónak sem láttam mostanában az eget. Káprázatos.
Oldalasan pillant le Adelinára, majd egy apró, jóleső sóhajtással visszadönti a fejét.
- Sétálunk egyet? - kérdezi, és ha a nő rábólint, háta mögött összefűzött ujjakkal indul el mellette. - Hogy van ma, Adelina?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

dr. Hollóvölgyi Zsófia
- a hétfő esti utolsó elérhető időpont -

Arra, hogy Zsófia tanárgyermek, halványan elmosolyodik. Tudja, hogy milyen, mikor a szülők ismertek és elismertek. Igaz, rá átragadt a tudomány szeretete, de talán ez nem is olyan nagy csoda, tekintve, hogy a Drakula volt az első mese, amit életében hallott, és mivel nagybátyja egyre-másra hordta haza neki a vámpírereklyéket, csakhamar rajongója lett a köztudatban szörnyetegekként elhíresült éjlényeknek.
- Ezek szerint önnek sem lehetett túl könnyű gyerekkora - jegyzi meg barátságosan, és jelezve egyetértését finoman meg is biccenti állát. - A számmisztikát sokan félreértik.
Mint a legtöbb tudományos területet. De nincs ezzel baj, sőt úgy hiszi, így természetes. Az időpontok hallatán oldalra billenti fejét, és megvárva, hogy elé kerüljenek a nyilatkozatok felpillant a kisasszonyra.
- Attól tartok, ezek egyikén sem tudok élni a lehetőséggel - vallja be, hangja már-már zavaróan nyugodt. - Az esti órákban a tanítványaimmal foglalkozom, délelőttönként pedig egyéb elfoglaltságaimnak hódolok. Éjjelente tudok dolgozni, és azt sem veszem zokon, ha egy biztonsági őr a közelemben ül.
John nehéz ember benyomását keltheti Zsófiában, és ki tudja, valamelyest talán az is, egy azonban biztos: az udvariassági határokat soha nem lépi át. Arcának fiatal vonásai és hangjának lágysága kedvességet kölcsönöz egyébként furcsa lényének. A sötét lencsék mögül, áthatóan pillant fel a hölgyre.
- Nagyszerű - mondja, és jobbjával végigsimít másik kézfején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

Majdnem felvonja a szemöldökét Adelina szavaira, és szíve szerint esetlen ellenkezésbe is kezdene, hogy ő dehogy, hát nem is szokott bókolni, egyébként pedig körültekintő férfiként remekül kerüli az ilyesfajta helyzeteket, aztán mégiscsak úgy dönt, hogy most éppen elegendő lesz az ajkai szélére lopakodó mosoly, nincs szükség többre.
- Ó, Margaréta! - neveti el magát őszinte jókedvvel. El is felejtkezett a lányról, de való igaz, egy alkalommal nem épp a legmegfontoltabb módon küldte vámpírok közé tanítványait. Mondjuk mellette szóljon, nagyjából biztos volt benne, hogy tízből kilencen meg sem hallották a szavait, az az egy meg, aki tegyük fel, hogy igen, talán van annyira értelmes, hogy olyan éjlényt keres fel, akiről az itteni szervek tudnak. Habár be kell ismerje, Margaréta naiv lélek, szétszórt is kissé, olyan számára, mintha minden figyelmét a tanulmányainak szentelné, így az életre már nem igen marad kapacitása, ezért hát, nos, mondjuk úgy, akadnak problémái. John abszolút megérti, olykor ő is hasonlóan szórakozott tud lenni. - Igen, nos... - nevet tovább, és mintha röstellné a dolgot, fogai közt mélyen beszívva a levegőt pillant le Adelinára. Jobbjával a tarkójához ér, barna tincsei közé túr, tekintete azonban semmit sem veszít kedélyes csillanásából. - Más lenne, ha mondjuk a bűbájokért vagy a gyógynövényekért őrülnék meg ennyire, így viszont marad a járulékos veszteség kockázata - mosolya vigyorrá szélesedik, ám ahogy rádöbben, mit is mondott az imént, összeszaladnak a szemöldökei. - Úúúh - ráncolja homlokát lehunyt szemekkel, majd egy elnézést kérő pillantással fordul a nő felé. - Bocsásson meg, ez illetlen és rémesen szakmaiatlan volt. Természetesen soha, egyetlen diákomat sem érte vámpírtámadás. Elhiheti, ahogy néha viselkednek, kétség sem fér hozzá, hogy mindegyikük nagyszerű egészségnek örvend.
Általában nem viselkedik úgy, mint egy fogyatékkal élő függő szerhasználó, de ritkán előfordul, hogy egy-egy vámpír közelsége egészen hihetetlenül hat rá. Ilyenkor még az állandóan önmaga felett tartott kontrollt is hajlamos elveszíteni, és borzasztó, de bizony könnyen idétlen tinédzser látszatát kelti.
- Remek, köszönöm. Úgy tűnik, hogy a vizsgaidőszakot követően elutazom néhány hétre Bulgáriába. Tudja, az ott mai napig csodásan élő vámpírhagyomány a fő kutatási területem. Ma érkezett meg az Intézet meghívója - meséli, és közben a lába előtti füves területet vizslatja. A távolban a kastély sötét ablakaival bámul le rájuk, az erdő csendes, John csak néhány aludni nem tudó tücsköt hall.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

Csak oldalasan lepillantva figyeli a nő nevetésre nyúló ajkait, és vele együtt ő is szabadjára engedi érzéseit. Lassítás közben vállai megrázkódnak, fejét hátraveti, majd halk somolygással meg is ingatja. Nem kell szavakba öntenie, elég csak ránézni, tudható, hogy jól esik neki Adelina társasága; könnyűnek érzi az estét - vagy inkább éjszakát.
- Köszönöm, hogy vigyázott rá - feleli, s oldalra billentett fejjel fordul a nő felé. Szemeiből hála és köszönet sugárzik. - Le fogok ülni Margarétával alkalomadtán.
Nem azért, hogy megrovásban részesítse, Isten ments, véletlenül sem, csak úgy érzi, hogy a kisasszonynak jót tenne egy tanár-diák beszélgetés, a dolgok újbóli iránybahelyezése, vagy csak némi figyelmesség és egy, az életet (és őt magát) jó pár centivel feljebbről fürkésző szempár.
- Ez csupán formalitás - mondja leszegett fejjel, jobbját nadrágja zsebébe mélyesztve. - Ezek a konferenciák annak a szűk rétegnek szólnak, akik a tudomány iránti elköteleződésüket időről-időre doktori disszertációkban fejezik ki, de ha megengedi - baljával bocsánatkérően mellkasához ér - én egyébként sem hiszem, hogy bárki más figyelmét lekötnék az ott elhangzó monológok. Ráadásul csak bekerülni nehéz, viszont ha az egyszer sikerült, onnantól minden évben érkezik a meghívó.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy ismerik John ezen oldalát, a beszédes, harsány és markáns férfit, akinek valójában tényleg mindenről akad véleménye. Az emberek között visszahúzódó, lágy és ha épp nem is megalkuvó, de jóval rugalmasabb, mint vámpírtársaságban általában.
- Hasan Arslan - bólintva ismétli meg az elhangzó nevet, miközben oldalasan átpillant Adelinára. - Ő a teremtője, ha nem tévedek.
Természetesen tisztában van azzal, hogy nem téved. Margaréta munkájából azt is tudja, hogy a mellette sétáló hölgy sokáig mélyen a szívében hordozta a férfit mint kedvesét. De hallani szeretné Adelinát, mert majd megeszi a kíváncsiság, ki is ő valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

A férfi egyetértően biccent rá Adelina szavaira. Pillantása követi az övét, amint az a fekete égre siklik, és ahogy végül visszatér a fűcsomók közé. Azután lassít egy keveset léptein, mert egyszeriben zsigeri szinten kezdi érezni, hogy lassítania kell, mintha tudni vélné, hogy ez, az inkább andalgásnak nevezhető, botorkáló tempó kellemesebb levelezőtársának. Pedig aztán pont neki nem kell elmagyarázni, milyen, az emberi szem számára fel nem fogható gyorsaságra képes a mellette sétáló hölgy.
- Margaréta végtelenül kedves - mondja maga elé, a fákkal tarkított természetet nézve, s közben gondolatai a lány köré gyűlnek. Mielőtt megszólalna, még Adelinához fordul, balja továbbra is mellkasán nyugszik. - Kiemelkedően szorgalmas és nagyon tisztelettudó, ami manapság ritkaságnak számít. Ugyanakkor szétszórt és kapkodó, egyik nap láttam felbukni a saját lábában.
John hangja szelíd, szavai tele vannak jóindulattal és emberséggel, az emléken viszont ádázmód elmosolyodik - mégsem akarja kinevetni a lányt. Míg beszél, keze mellkasán jár, gyengéd mozdulatokkal simít végig a kötött pulóveren hol jobbra, hol balra.
Aztán ajkán felejtett mosolyával Adelinára pillant.
- Egy szó, mint száz, a kisasszony még fiatal és kihasználható, de kegyed bizonyosan érti, mire szeretnék kilyukadni - a gondolat végére egészen elhalkul, hiszen ennél a pontnál már inkább a nőét kutató szempár beszél, mintsem a száj. Minden vámpír érdekes és értékes a számára, nem is titok, hogy az összessel szeretne találkozni, beszélgetni, egyikükkel-másikukkal pedig olykor közelebbi, éltető kapcsolatba is kerülni, azonban Adelinában van valami egészen különleges, ami miatt mint nőt és mint valaha élt és tapasztalt embert is meg akar ismerni.
- Nem, azt semmiképpen - rajzolódik ki egy halvány mosoly az arcán. - A szakmának rendkívül fontosak ezek az események. A terület képviselőinek a negyedévente megjelenő kiadványokon és egyéni nyomtatásban debütáló köteteken kívül nem sok lehetősége marad arra, hogy a világ elé tárja tudományos előrehaladását. A konferenciák minden évben sokat lendítenek az álláspontokon, frissülnek a törzsanyagaink, és talán meglepem ezzel, de még mindig ismerünk meg újabbnál újabb alfajokat. Afrikában például sok titok rejlhet, de hiába, ha az embernek nincs belépési engedélye.
Az a fránya doktori cím! Mindösszesen egyetlen szemesztere maradt hátra és vége, megszerzi doktorátusát, ám minél közelebb kerül céljához, úgy érzi, az annál messzebb távolodik tőle. Igaz, a türelmetlenség a hétköznapok döntő többségében egyáltalán nem jellemzi, ami viszont a diplomáját illeti és - a reményei szerint - általa megnyíló lehetőségeket, nos, kezdi elveszíteni a józan eszét.
- Mert kegyedtől szeretnék hallani mindent - feleli lágyan, miközben megáll, és szembefordul Adelinával. Pillantása az övét keresi. - Azt, amit Margarétának mesélt, betéve tudom. De... ha nincs ellenére és nem is tart emiatt tolakodónak, én ennél jóval többre vágyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Meleg tekintetét csak egy pillanattal tartja tovább Adelinán, mint azt a helyzet feltétlen megkívánná, s utána már nevet is, lágyan ingatja közben a fejét, jobbjával pedig még mindig mellkasát simogatja. Általában így sétál, balja nadrágja zsebében, jobbja szíve körül, gondolatai ki tudja, milyen messzeségben járnak. Nem úgy, mint most, mikor elég csak felé pillantani, máris tudni lehet, hogy minden porcikájával és gondolatával itt van, jelen. Izgalma szeme fényében ragyog vissza, és csillogó tekintetén túl egész lényében is van valami különleges, amivel a hétköznapok során nem találkozni, csak egyszer-egyszer, egy-egy tanórán tűnik át rajta valami, ami akkor is csupán árnyéka mostani önmagának.
- Óvatosabban kellett volna eljárnom a feladatot illetően - vallja be végül a belőle minduntalan oly őszintén áradó alázattal, és habár magában még hozzáfűzi, hogy jobban mondva, inkább Margarétát illetően, ezt már nem mondja ki hangosan.
Szája sarkában ott felejtődik a halvány mosoly, és abban a röpke csendben, ami sétájukhoz harmadikként csatlakozik, tűnődni kezd. Közel sem mélyenszántó gondolataiból azután Adelina elévágódó karja ugrasztja ki, mire megtorpan, és a hirtelen adrenalinfröccstől félredobbanó szívvel és nagyra táguló pupillákkal a nő felé fordítja fejét. Ha akarná se tudná most levenni róla a szemét, egyszerűen dolgozik benne az ösztön s talán az egyre lázasabb vágy is, hogy figyelje őt, mozdulatait, mimikáit, gesztusait. Mert ez számára tudomány - sűrűn hazudik efféleképpen saját magának is. Nem mozdul. Tekintetében fellobbanó tűzzel várja ki, hogy Adelina leengedje előle a karját, és egész testével felé forduljon. John keze válaszul mellkasára fagy, balja sem mozdul nadrágja zsebében. Szemüvege mögül, kissé elnyíló szájjal hagyja, hogy a másik fekete tekintete belemásszon az övébe. Egy múló pillanatra még levegőt is elfelejt venni, azután összehúzza szemöldökeit, és értetlenül mozdítja arcát.
- Az olyan lelkeket, mint amilyen Margaréta is - kezdi, hangjából kihallani némi óvatosságot, hogy még véletlenül sem szeretne rosszul fogalmazni. - Nos, könnyű kihasználni. A határhúzás azonban tanulható, és ha tudja, meddig engedheti be az embereket anélkül, hogy sérülne közben, talán a visszaélés esélye is csökken. Bár tizenhét-tizennyolc évesen már...
...bizonyosan túl van az életkor sajátosságain, amiről ez a férfi itt, Adelinával szemben nem kíván beszélni. A szexualitás egy olyan szegmense az életének, amit csak azokkal oszt meg, akikkel át is éli azt. Az élményeiről, tapasztalatairól, vágyairól senki mással nem beszél, önös érdekből témába sem hozza, hiszen nem érzi szükségességét. Az egyedülálló és privát.
- Üdítő - biccent egy aprót, s kiszélesedő mosollyal lábai elé pillant. - Tudja, Adelina, a vámpírok mindenkit érdekelnek - egy bizonyos fokig. A varázstalanok vámpírimádata és botor szexualizálása átivódott a varázstársadalomba is. Növekvő tendenciát mutat, hogy a diákjaink testi jellegű, végtelenül felelőtlen kapcsolatba kívánnak bonyolódni az éjlényekkel - bocsánatkérő pillantással fordítja arcát a nő felé. - A világért sem szeretném megbántani kegyedet, de manapság a halálos kimenetelű vámpírtámadások majd harmincöt százaléka szexuális kapcsolattal kezdődik. És a számok évről-évre növekednek. A fiatalok romantikus filmeket és könyveket olvasnak a témában, amivel látja, szívemen a kezem, nincs is semmi baj. Csak ne hinnének el mindent.
Nem véletlenül került sor rá tavalyelőtt, hogy Európa-szerte törvényrendeletbe iktassák a Vámpírológia tantárgyat érintő kötelező szexuális felvilágosítást minden évfolyamon. Évente kétszer. John nem is lehetne boldogabb, csak ne neki kellene zavartan köszörülnie a torkát a pódiumon, miközben az esetleges együttlétek veszélyeiről beszél.
- Nem téved - halvány mosollyal pillant Adelinára. - Az Afrikai Kontinens Központosított Vámpírbibliotéka a doktorátus megszerzéséig nem engedélyezi a belépést. Jövő ilyenkor beszélgessünk róla, milyen odaát.
Ajánlata közben a másik tekintetét keresi, de ha meg is találja, nem sokáig tartja vele a szemkontaktust. Ő nem a flörtöt nyíltan élvező, egyáltalán, átélni képes férfiak táborába tartozik, sőt. Sokkal visszafogottabb ember annál, mintsem, hogy ilyen leplezetlenül kikezdjen bárkivel is, ettől függetlenül ajka ívelő mozdulatában és vonásainak rózsás tónusában ugyanúgy rálelni a teste mélyén felpiszkált vágyra.
- Adelina - sóhajtja iramodó szívveréssel, miközben a nő légies lépteivel prédaként táncolja körbe, és csak azután szólal meg ismét, hogy tekintetük találkozna. - Kegyedet csupán megismerni szeretném. Sokat jelentene, ha betekintést engedne a napjaiba és ha nem veszi tolakodásnak, a gondolataiba is. Beszélgessen velem, és cserébe én szívesen éltető kapcsolatba kerülök Önnel.
Ennyi volna? Meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A kisasszony érintésére a férfi aggódó, ugyanakkor melegséggel telt tekintete az övét kezdi keresni, és ujjai között a padlizsánt tartva, vele együtt emelkedik fel. Egy szavát sem hiszi, de ebbe nem most, a mérgelődő árus előtt kíván belemenni.
- Csak ennyit szeretett volna vásárolni? - kérdezi lágyan, arcát felé fordítva. Az alkarján pihenő vékonyka ujjakat észre sem veszi. A nő közelsége megütközően természetes számára, mintha régről ismerné őt, de könnyen lehet, hogy csupán az érzés ismerős, amit kivált benne, és amiről egy ideje egészen elfeledkezett. Habár az ő döntésének köszönhető, de a könyvtár, az egyetem és a pulpitus egyike sem teszi lehetővé, hogy magánemberként itt, Bagolykövön vagy az afrikai kontinensen, ahol ideje jelentős részét tölti, kiteljesedjen. A kedvese, ha hozzá tartozik még egyáltalán, több ország távolságban él, levelezésük hónapról-hónapra csendesebb.
- Csss, nincs baj - suttogja ő is szája szélén finom mosollyal, és közelebb dől hozzá, hogy szavait biztosan meghallja. Pillantása közben a túloldalon pöffeszkedő kereskedőn nyugszik. Kivár, mert kíváncsi, hogy az hangot ad-e méltatlan mérgének, vagy inkább a mellettük almát válogató idős asszonnyal kezd foglalkozni. Úgy tűnik, az utóbbi mellett dönt.
- Most már akár indulhatunk is - búgja John. Hangját játékosság színezi, és jobbjában a kisasszony táskáját tartva sétálni kezd. Hogy az ujjak időközben eltűntek-e a karjáról, kérdéses, de ha még ott vannak, ő semmi jelét nem adja annak, hogy ez zavarná. - Kegyed elfogad egy kis málnát vagy csak szörnyűséges zöldségekkel tudom kiengesztelni?
Merthogy az eset nem marad kárpótlás nélkül, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Johnnak nem tűnik fel, hogy kezd megfeledkezni magáról, és nem csak arca, de egész lénye is kivirul. Ajkai mosollyá szélesednek, tekintete ragyog, ahogy a mellette sétáló nőre pillant. Még annak ellenére is, hogy a másik csalódottnak tűnik.
- Miért fizettem ki ezt az egyszem padlizsánját? - kérdez vissza, és mutatólag fel is emeli a kezében himbálózó táskát. - Mert előtte a figyelmetlenségem miatt majdnem elsodortam Kegyedet. Édesanyám illemre nevelt, és higgye el, ez a szegény zöldség még éppen belefér a havi keretbe.
Jókedélye nyilvánvaló, az a tekintetéből, hangjából, szavaiból, de még járásából is kiérződik. Az kissé furcsa ugyan, hogy így megered a nyelve, hiszen a pódiumon kívül általában ő a beszélgetések hallgatólagos részét képezi, de most még ezt sem veszi észre.
- Esetleg valami érdekeset lát az utca kövén? - kérdezi aztán, és látványosan megtorpan, hogy színpadiasan ő is lehajtsa a fejét, és elgondolkodott arccal, nagyon komolyan keresse azt, amit a kisasszony olyan elánnal figyel. Természetesen tudja, hogy nincs ott semmi, csak... - Nem értem, miért nem felemelt fővel jár. - Egy kicsit még maguk közé is dől, hogy alulról nézhessen fel a szemét lesütő nőre. - A világ egy-két méterrel a föld felett kezdődik. Valahol itt - a csörgő szatyorral együtt emeli fel a kezét, és mutat széles mosollyal saját magára.
Azután finoman kibontakozik a nő karjából, és eltávolodva tőle pont úgy kezd hátrálni, mint ahogy azelőtt tette, hogy nekiütközött volna. Tekintetét végig a kisasszonyon tartja, és egyik lábát a másik után téve, jobbra-balra kanyarogva halad háttal a forgalomnak és mindenki másnak.
- Én is - mondja John, s halványan még a vállát is megvonja. A mosolya képtelen kisimulni, csak nézi a nőt és hátrál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

John homlokát keresztezi néhány halovány ránc, amint összehúzott szemöldökei alatt a kisasszonyra pillant. Pontosan tudja, mit jelent a kishitűség, ahogyan azt is, hogy mivel jár, és nem csupán könyvek hasábjain olvasott róla, ellenkezőleg, saját bőrén is tapasztalta kamasz- és fiatal felnőtt korában. A húszas évei elején kicsit sem volt magabiztos, évek munkájával viszont elérte, hogy ma már kérdés sem fér hozzá, hogy az - már ami személyiségének körvonalait és képességeit illeti.
- És mondja, az a nő, akiről most szó van, az én vagy a saját szemében jelentéktelen? - teszi fel az önmaga logikája alapján következő kérdést, miközben mosolyát csibészes pimaszság járja át. Kedves, ugyanakkor már ennyi beszélgetésből is érződik, hogy komolyan veszi partnerét, és meghall mindent, olyat is, ami mellett a legtöbben elmennének.
- Ó, touché! - kiált fel elmélyített hangon, és baljával a szívéhez kap. - Mily kíméletlen visszavágás, hát ez most roppantul fájt - mondja már-már szomorúan, ám az arca elárulja: kajánmód élvezi a helyzetet, a kisasszony társaságát, a sétájukat és a mai napot. Ha belegondolna se tudná megmondani, mikor érzett ereiben ennyi életet.
- Azt ne mondja, hogy a beton alatt két méterrel, mert félek, itt helyben összerogyok - cukkolja lágyan a törékeny lelket, és közben bizony észrevesz minden aprócska mosolyt az arcán.
Lépés lépést követ, John egyre szélesebben mosolyog, és mikor a kisasszony figyelmezteti, ő úgy tesz, mintha nem hallaná, s kezét füléhez érintve folytatja a hátrálást.
A következő pillanatban megfordul vele a világ, és az előző látkép helyett már egy felpakolt idős hölgyet lát, rögtön maga előtt pedig, talán túlságosan is közel a kisasszony arca tűnik fel. Derűsen pillant le rá, mosolya alól még fogai is előbukkannak. Halk kuncogással kezd maguk közé dünnyögni.
- Úgy sejtem, még több málnára lesz szükség. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

A férfi szelíd finomsággal, már-már elnézően ingatja meg a fejét a nő válaszára, mintha nem is egy ismeretlennel, hanem valaki olyannal beszélgetne, aki a szívének közeli és akivel a kapcsolatuk meghitten bensőséges. Tekintete a kékekbe mélyül.
- Tisztelettel megkérem, kisasszony, hogy a nevemben ne szóljon - mondja, s hangja néhány árnyalattal hűvösebben cseng. - Fogalma sincs róla, én mit látok vagy gondolok. Ezek szerint legalábbis, biztosan nincs.
Bal szemöldökét, akár egy sértődött kisgyermek, felhúzza, de a mozdulat mögött természetesen nincs valódi sérelem. Csupán némi bosszúság, amiért a kisasszony nincs tisztában saját körvonalaival.
- Csak ugratom kegyedet - vall színt John, és ha akarná sem tudná visszafogni magát; fülig érő szájjal, megbabonázva figyeli a boszorkányt. - Isten a tanúm rá: nem állt szándékomban füllenteni.
Míg beszél, a belső hang néma csendben jut el tudatáig, és gondolatban visszajátssza a kisasszony előző szavait. Érzem, hogy nem mond igazat. Érzi? Az a fránya női megérzés, ugyebár. Más nem is lehet.
- Igaza van - biccent, és tükörképként ő maga is a szívére teszi a kezét. Van ebben a pillanatban valami didergetően földöntúli, ahogy állnak ott egymással szemközt, méterek távolságában, és a zene dallama alatt szívükre tett kézzel a vásárló falusiak bolyában egymást nézik.
Aztán már a nő karjainak melegét érzi magán, és a testét átjáró boldog izgalom kuncogásra készteti.
- Mindenki szereti a málnát - feleli dünnyögve, és orrát felhúzva billegteti közben a fejét. Szabad keze elindul a nő arca felé, talán, hogy kézfejével végigsimítson rajta, talán más cél vezérli, azonban a mozdulat félúton elhal, és John beharapott ajkaival fürkészi tovább a leheletközel álló kisasszonyt. A barna szemek az ő kékjei között zizegnek, szíve hevesen dobol, gondolatai pedig az itt és az ott közti szakadékkal küzdenek. - Még a nevét sem tudom - suttogja maguk közé, alig hallhatóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A megakadt gondolatra aprót mozdít a fején, várja, hogy a kisasszony újra megszólaljon, ám a folytatás elmarad, a szavak helyét arcpír veszi át. John még nem érti, mi történik, arról pedig, hogy a nő mit szeretett volna mondani, fogalma sem lehet. Nem tudja, hogy titok vagy valami egészen más akart legördülni ajkairól, ahogy azt sem, miért pirult bele ebbe ilyen nagyon. És, ami a többség számára legérdekesebb lehet, hogy ezzel neki aztán az égvilágon semmi gondja sincs. Megérti, sőt, valóban tiszteletben tartja mások intim- és komfortzónáját, a határaikat, ahogy egyébként ugyanezt várja el ő maga is azoktól, akikkel így vagy úgy, de kapcsolatba kerül.
- Nagyon szépnek találom a mosolyát, tudja? - jegyzi meg szívére tett kézzel, egyetlen pislogás vagy kószán megrezzenő arcizom nélkül, önmaga lehető legtisztább és legőszintébb módján, akár ha meztelen állna ott a piactéren, a boszorkánnyal szemben. És mosolyog, kedves-szelíden, meglepő természetességgel, mert az érzés, hogy ismeri a másikat, ott sejlik mélyen a lelkében.
- Mit? - lopva kérdez vissza, mintha tilosban járnának - és voltaképpen tilosban is járnak, csakhogy az ő kedvese erről a találkozásról csupán abban az esetben szerezhet tudomást, ha John azt úgy kívánja, és egy éjszaka pennát ragadva levélbe fogalmazza a történteket. A mellében forrón zsizsegő igazság azonban az, hogy ezt, itt, most, még egyedül magának akarja. Tekintete a kékszín szempárban ragad, és bár megállja, hogy a kisasszony arcához érjen, arra képtelen, hogy a válaszra finoman nevetni ne kezdjen. - Na de kérem, most komolyan? Kegyed játszik velem! Tudja mit? Pont nem kell tudnom a nevét ahhoz, hogy meghívjam egy doboz málnára. Jöjjön - és szabad kezét a kisasszony kezéhez érinti, hogy ujjait az övéi közé simíthassa, közben pedig egy vétlen pillanatra sem veszíti el a ragyogóan tiszta kék szempárt. Halvány, de érzésre annál erőteljesebb mosollyal kezdi húzni a nőt, hogy közösen ráleljenek a piac legédesebb málnáira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

John belemosolyog a kisasszony válaszába, amelyben már érez némi magabiztosságot vagy legalábbis bizonyosságot afelől, hogy hisz neki. Nem kérdőjeleket, tagadást és ellenkezést kap, amit a nők bók esetén gyakorta használnak, hanem egyszerű szavakat; elfogadását annak, amit John neki mondott. Más válasszal sem lett volna gond, egyáltalán, ez viszont nagyon tetszik a férfinak.
A kisasszony újabb mosolyára már beharapott szájjal, arcán meg nem kopó vigyorral fordul el néhány pillanatra, de még így is vissza-visszapillant a másikra. Irreálisan erős késztetést érez arra, hogy megállás nélkül őt nézze, és újra meg újra meg újra mosolyt csaljon az arcára.
- Érez engem? - kérdezi, és közben olyan óvatossággal vesz levegőt, hogy arról csupán pulóvere alatt emelkedő mellkasa tudósít. Ilyesmit nem sűrűn hall az ember, ő pedig már az emlékét sem őrzi annak az éjszakának, amikor hasonló szavak szöktek a levegőbe. - Pedig még kegyedhez sem értem.
És attól tartok, itt a még szócskán van a hangsúly, de John udvarias ember lévén csak a legritkább esetben ront ajtóstul a házba. Most sem tervez arcátlanul pimasz lenni, még akkor sem, ha a szíve ritmusa átdobol az ész mezsgyéjén.
- Cssss, csak vicceltem, tudom, hogy nem játszik - suttogja, és ujjai már simulnak is a kisasszony ujjai közé. - Nemcsak kegyed érez, hanem én is.
Hogy pardon? John és az érzések? Mióta Bogolyfalván van, még levél útján sem adott hangot fikarcnyi érzésének sem, nemhogy hangosan beszéljen arról, hogy ő egyébiránt képes érzéseket táplálni - a tudományon kívül, tegyük fel, példának okáért, emberi lények iránt.
Nem gondolkodik, nem jár az esze. Tisztán és tökéletesen jelen van, ott, a piactéren, kézenfogva a kisasszonnyal, akinek még a nevét sem tudja. De valójában... változtatna egy név bármin is? Semmi esetre sem.
- Nézze csak! - mutat az egyik árus gyümölcsösstandja felé, amelynek sarkában mázsányi málna és eper piroslik, és már húzza is a nőt magával. - Mmm, jó, ezt meg kell kóstolnia - mondja, és elengedve a formás kis kezet, magától értetődően a málnák közé nyúl, s kettőt ujjai közé csípve, teljes testével a boszorkányhoz fordul. Szemöldökét kérdőn emeli a magasba, hogy utána az édes gyümölcsökkel a mellette álló ajkához közelítsen. - Egyet, nagyon kérem, csak egyet vegyen el, a másik az enyém - mondja mohón, és szívből nevet közben. Ha a kisasszony elveszi a részét, és valamilyen csoda folytán marad neki is, akkor azt ő is eltünteti. Közben szédületes jókedvvel figyeli a másikat, elmerül abban, ahogy élvezi a falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

Hogy biztos-e? Ajkai elnyílnak a kérdésre, mert bár rögvest rávághatná, amit lelkének minden porcikája harsog, és kijelenthetné, hogy igen, a lehető legteljesebb mértékben az vagyok, e szavakat azonban sem illendőnek, sem korrektnek nem érezné. Nem volna illő a kisasszonnyal szemben, és nem volna korrekt egy másik hölgy miatt.
Válasz helyett aztán tétován alsóajkát harapja be. Kékeket fürkésző pillantásában vágy csillan, mégis latolgatja magában, mit is feleljen, hiszen tudja, hogy ő másként értette az érintés tényét, mint a kisasszony, akinek ártatlansága egészen magával ragadja.
- Valóban - mosolyodik el ő is, tekintete közben a másik szájára esik. Képtelen betelni azzal a mosollyal. Őrületesen szép. - Kegyednek ismét igaza van - mondja, és egy drámaian elnyújtott sóhajjal folytatja. - Haj-jaj. Ideje lesz lassan előrukkolnom egy-két okossággal, mielőtt valami hibbant féleszűként könyvel el.
Mosolyából előbb vásott vigyor, csakhamar azután nevetés fakad. Megpróbálja elviccelni az előző félreértést, majd már a kisasszonnyal kéz a kézben sétálva a következő kérdésen tűnődik.
- Legerősebben, talán... felszabadultságot - szólal meg kisvártatva, fejét a boszorkány felé fordítva. Barnái komolyak, ugyanakkor tele vannak élettel. - Érzelem ez egyáltalán? Nem tudom, de nehéz felidéznem, mikor voltam ilyen jól utoljára. Feltételezhetően még a doktori képzés előtt, úgy három-négy éve.
Itt már maga elé néz, gondolkodik, visszaemlékszik. Lelki szemei előtt peregnek az események és a képek; könyvtárak váltják egymást, angol, bolgár, afrikai tájak, magyar erdők, skót hegyek és Norwich, a szülői otthon. Olyanfajta nevetésre, amit a kisasszonnyal most fedez fel újra, aligha találkozni bennük. Mégsem boldogtalan egyik sem. Csak normális. Számára hétköznapi, átlagos és megszokott.
A merengésből a gyümölcsösstand hozza vissza. Széles mosollyal fordul a nőhöz, pillantását le sem tudja venni ajkairól. A málnát lassú, óvatos mozdulattal engedi fogai közé, majd ő is ráharap a sajátjára.
- Mmmm - hümment egy nagyot, és az elégedettség jegyében egy futó pillanatra ő is lehunyja a szemét. - Elvinnénk két... - sandít hátra az eladóra, majd hunyorogva vissza a boszorkányra. - Vajon megfizetem bűneimet egyetlen doboznyi málnával, még ha nagy is, vagy többet szeretne a kisasszony? Legyen három, négy... öt doboz?
És John rendületlenül vigyorog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ó, igen, jobb is, hogy idejében figyelmeztetett - húzza össze szemöldökeit, és aprókat bólint, álla éppen csak mozdul. Ha komolyságot kívánt volna magára ölteni, nem járt sikerrel, vonásaiból ugyanis leplezetlen jókedv árad. - Még véletlenül elárultam volna kegyednek, hogy a Minisztérium szolgálatában állok, a legtitkosabb titkos-titkos szinten dolgozom, - hangját egészen elcsendesíti - nemzetközi hírszerzésből - létezik egyáltalán ilyen szak? - diplomáztam, és azért vagyok itt, hogy megtaláljam Bogolyfalva legszebb mosolyú kisasszonyát - mondja megtorpanás nélkül, noha azt már most belátja, hogy akármennyire is unta a politikát húszévesen, jobban kellett volna figyelnie a nemzetközi tanulmányokat választó barátjára, mert akkor valószínűleg most kicsit jártasabb lenne kémelhárítás fronton, és talán szavai is hihetőbben csengenének. Még sajnálkozva von egyet vállain, és a folytatás előtt vesz egy nagy levegőt. - Hogy a cél érdekében azután, tudja, hogy szóba elegyedhessek vele, jól megtapossam. Szánom-bánom - a padlizsános zacskóval együtt emeli jobbját, tenyerét mellkasára simítja. - De így legalább kiderült, hogy a Minisztérium hibájából okoztam fájdalmat. Rémes politikát folytatnak odafent, nem tudom elégszer kihangsúlyozni.
A férfi most olyan, mint egy csenevész, rossz gyerek, barna tekintete élénken ragyog, miközben összevissza hadovál. Valójában nem sok fogalma van arról, amit mond, de nem is igazán figyel szavaira, hiszen minden gondolata a kisasszony körül legyeskedik - még úgy is, hogy itt sétálnak egymás mellett, ujjaik összefűzve, karjuk pedig össze-összeér.
- Elegánsabb vagyok annál, minthogy hagyjam, kegyednek bármit is kérnie kelljen - jegyzi meg, és pillantását most először félreérthetetlen tűz árnyalja. Nehezen fordítja el arcát a nőtől, de azután hálás félmosollyal mégiscsak átnéz az eladóra. - Három nagy dobozzal szeretnénk elvinni, köszönjük.
Míg a málnák összekészülnek, addig John a zsebében keresgél. Semmi esetre sem károsítana meg senkit, így már számolja az érméket, hogy köszönetét megfelelő számokban is kifejezhesse.
- Hazakísérhetem? - kérdezi azután, hogy a gyümölcs bekerül a kezében lévő zacskóba, és továbbindulnak. Most nem néz a boszorkányra, így a kérdés valahova maguk közé, a semmibe érkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

Nem bírja ki, hogy ne nevessen.
- Az Őfelsége jól titkolt ügynökét kissé cirádásnak érzem - feleli nevetés közben, és mint aki valami igazán bensőségeset szeretne megosztani, közelebb hajol a boszorkányhoz. - Csak anyukám szólít így, de tőle - érthető okokból - elfogadom a felesleges flancot, kegyed viszont, kérem, ne fáradjon. Megígérem, hogy a Mr Hunt-ra is figyelni fogok.
A világ több táján ismerős John egyébként is közel mindenre hallgat, hiszen az évek alatt rutint szerzett abban, hogy a különböző nyelvcsaládokból jövő népek kiejtését megfelelően kezelje. A nem angol vidékről származók sokszor még az ő egyszerű nevével is hadilábon állnak. Volt ő már Dzsohi úr, Hari professzor, az a külföldi, tudjátok, de szólították már Jonathannak, Jimnek és még Jaspernek is. Soha, semmilyen gondja nem volt egyikkel sem, hiszen nem tulajdonít jelentőséget valaminek, ami valójában még csak meg sem határoz semmit. Őt legalábbis biztosan nem.
Azon egyébként meglepődött, mikor az egyik itteni tanonca Harrington úrként hivatkozott rá a vizsgaidőszakot megelőző beadandójában. A születési neve ugyanis John Wade William Harris-Harrington, erről azonban csak azok tudnak, akik találkoztak már valamelyik személyes okmányával. A többi szerencsést óvodáskora óta igyekszik megkímélni a fáradtságtól, ami a neve végighallgatásával jár - annak megjegyzését már meg sem említve. Még neki is évekbe telt megtanulnia a helyes sorrendet.
- Utálom kimondani, mert nem értek egyet a szó jelentésének intézményével, mégis vállalom: a néni ebben az esetben a magyar nemzet jövőjét szolgáló járulékos veszteség lett volna, ha kegyed nem oly gyors, így viszont... - ciccegve ingatja meg a fejét, mintha bizony nagyon sajnálkozna a következőkön. - Habár megúszott egy medencetörést, ami áldásos, a magyar nemzet nem ünnepelheti hazája hőseként. Én mindent megtettem, dehát...
Széles vigyorral pillant le a mellette sétáló kisasszonyra, és közben az ujjai közé simuló ujjakra fog. Jól esik neki a közelsége, ez elvitathatatlan, ugyanakkor az a tény, hogy ez a találkozás feltehetőleg mindent megváltoztat, befurakodja magát gondolatai közé.
- Örömmel, csak mutassa az utat - mondja még, és séta közben hüvelykujjával simogatni kezdi a kisasszony kézfejét.