Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összerezzen a veszélyes tónusú szavakra és ijedt, de arcszerkezetéből adódóan bamba képpel mered a kapucnisra, akiből az ég egy adta világon semmit sem lát, de a hangját azt jól hallja. Lehet nem ez az ember az, akire várt és pechére belefutott egy kóbor, részeg srácba, aki most azt hiszi, hogy ajánlatot akar neki tenni. A szentségit, hát nem akar ő balhét! Dehogy akar! Alkalmi pippantást meg pláne nem. Csak egy zacskó port szeretne és aztán meg elhúzni innen. A haverok nem mondták, hogy ez ilyen para téma. Meg kellene nyugtatnia valahogy az idegent, legyen bárki, gondolja mielőtt húsos száját ki merné nyitni. - Merlinre, haver...nyugi - emeli fel védekezőn lapát kezeit és hangja kissé megremeg a benne vibráló aggodalomtól. Az lenne csak a szép ha leátkoznák itt a puszta közepén. Na az csúcs lenne. Talán addig csak nem fajulna mondjuk a dolog, de ott az esélye és az éppen elég. - Nem nézlek én semminek, oké? - emeli meg a kezét, hogy a másik a derengésben is láthassa, mert egyébként neki sem látszanak a vonásai tisztán, hiszen az éj sötétségébe sok dolog belevész. Azzal visszateszi a zsebébe a pénztárcát. Pálcáját érzi ujjai hegyével, ez kicsit megnyugtatja, de ha most ő is előrántja, na akkor annak csúnya vége lehet. Ezért akarja elkerülni, hogy neki ártsanak, és ő maga sem akar még véletlenül sem ártani, ha nem muszáj. Három jó oka minimum van rá, hogy miért. Nem kell a balhé. Tényleg nem. Mert ha kitör, akkor az akár még a forrást is elijesztheti. Na az is szép lenne. Több szinten bukovári tud lenni a sztori, ha nem kapja össze magát agyban. - Látod, el is tettem... - mondja még mindig próbálva nyugtatni a vele szemben állót, miközben egy lépést hátrál. Ha csak egy részeg, talán ez elég lesz neki, hogy lehiggadjon. Ő pontos volt, tényleg, a fenébe, hát lehet, hogy csak megszopatták? Nem jön senki, ő meg tartozott az Ördögnek ezzel a kurva úttal? Méltatlankodik magában a fiú legvalószínűbb szavajárásával. Kockáztatott és most kezd kissé elbizonytalanodni, hogy megér-e ennyit ez a por. Kell ez neki ilyen áron? Kell. Ha már eljött megpróbálja megszerezni. Nem mehet oda a szőkéhez és a haverokhoz, hogy ekkora seggfej volt, hogy nem tudott hozzájutni. Mekkora égés lenne. Használja ezt a félkamaszos analógiát a valódi helyzet leképezésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Balázs
[zárt] || kinézet

Szorosabbra húzom magamon a kabátomat még úgy is, hogy már csak pár percnyire vagyok az étteremtől és hamarosan már a remélhetőleg melegben élvezhetem az elkövetkezendő egy órámat. Este nyolc múlt kicsivel egy csodás és hideg péntek este, így elméletben az étterem már nincs nyitva, de valószínűleg ha az összes alkalmazott nincs is már itt, páran még igen. Bízom benne, hogy egyelőre teljesen nem zártak be és legalább az az ember ott tartózkodik, akihez én ma jöttem. Nem jelentettem be a jövetelem, még csak utalni sem utaltam rá régebbről, így egy hatalmas meglepetés vagyok ma. Remélhetőleg nem rossz meglepetés.
Az ajtó előtt megtorpanok egy kicsit, mert általában előbb zárnak, minthogy végezzenek az összes benti munkával, de azért megpróbálkozom. A kilincs könnyedén nyomódik le a kezem alatt, amit egyszerre rosszallok és meg is könnyebbülök, mert akkor nem feleslegesen gyalogoltam le a faluba, és belépek. Kellemes meleg fogad, az ajtót halkan csukom be magam mögött, majd rögtön körbe is pillantok, emberek után kutatva. Hirtelen senkit nem látok, a falon lógó növények azonban azonnal szemet szúrnak. Végigsimítok a lelógó leveleken, ezzel együtt az elememmel egy kis életet is lehelek beléjük. Elégedetten nézem, ahogy a növények némileg felébrednek és a szememben sokkal élettelinek tűnnek. Csodálom még őket pár pillanatig, aztán tovább lépdelek az étteremben, sálamat közben kibontom a nyakamból.
- Hahó? – szólok bele a csendbe, és az asztalok között szlalomozva közelebb bátorkodom a pulthoz. Egyelőre sehol senki, de már így is konkrétan betörtem ide, hiába volt nyitva az ajtó, úgyhogy hátra már igazán nem akarok menni, hátha valaki reflexből rám hívja az aurorokat. A pultot ott hagyva elindulok a boxok felé, közben kieresztem a mágiám, az étteremben emberek után kutatok és sikerrel is járok. Van még itt valaki. Több hangot nem adok ki, csak hátat fordítok a pultnak és a falakon függő történeteket kezdem el tanulmányozni, míg várom, hogy észrevegyék a jelenlétem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Feljebb kellett kicsit csavarnia Lillának a lámpa fényerejét, hogy ki tudja olvasni hunyorgás nélkül a papíron található, soron következő tétel címét. A lista előtte lebegett, ő maga pedig egy létrán kapaszkodott, úgy öt méter magasságban, és igazán nem értette, miért nem lehetett legalább a dolgozóknak begyűjtő bűbájt alkalmazni a könyveken. Nyilván nem szerette volna senki, ha kintről kilopkodják a könyvtár tartalmát, és bár Lilla nagyon is szerette és féltette az írott köteteket, volt annyi realitás érzéke, hogy tudja, a kutya nem akarna régi, elnyűtt könyveket eltulajdonítani. Főleg nem vallásos témájúakat.
Délelőtt érkezett még a lista, papírrepülővé hajtogatva, ahogy a legtöbb házon belüli információ gazdát cserélt, de Lillának csak mostanra sikerült időt szakítania rá. Nem volt mondjuk elkésve, mert másnapig kérte őket egy Nemes Balázs nevű illető, akiről azt sikerült kiderítenie, hogy a faluban dolgozik. Egy termet béreltek, vagy adtak ki neki mindenesetre a művelődési házban, oda várta a könyveket.
Képes bibliák, énekeskönyvek, igegyűjtemények.. csupa olyasmi, amit alig talált meg Lilla, ha egyáltalán előkerült. A könyvtár sok mugli szerzeménnyel is rendelkezett, és noha párszáz éve még üldözték a varázslótársadalmat a kereszténység nevében, a levitás tudta, hogy a mágia birtokosai közt is akad számos hívő, Istenfélő ember. Sőt, ami azt illeti, azt is megtudta Nemesről, hogy nem csupán maga szórakoztatására kért ki ennyi vallásos témájú olvasmányt.
A Vizsnyiczky lány egy kis, könyvek rendszerezésére, szállítására vagy tárolására alkalmas kézi kocsival tolatott be a jelölt helyiségbe, rajta a kért kötetek úgy kilencven százalékával. Jócskán benne jártak már a délutánban, de akár este is lehetett volna, egész nap borús, sötét volt az idő, a Nap valahol odafent bújócskázott. Lilla megállt, és megfordulva körülnézett, tekintetével megkereste a teremben tartózkodó egyetlen férfit, akiről oka lehetett feltételezni, hogy az, akit keres.
- Öhm.. Főtisztelendő úr? Balázs atya? - szólalt meg kicsit bizonytalanul. - Hoztam néhány könyvet, amennyiben.. jó helyen járok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Újabb riport. Egy újabb érdekes ember a mikrofon végén. Ez a mai program hősnőnk számára. A férfival bagolyban egyeztették le az időpontot. Amikor a férfi belép a rádió épületének ajtaján Elektra már várja. - Szép jó napot! Köszönöm, hogy eljött! - köszönti és kézfogásra nyújtja a kezét, majd ha azt a másik elfogadja akkor röviden megrázza és ezután folytatja - Mint azt már a levélben is írtam, rögzíteni fogom a beszélgetésünket és egy későbbi időpontban fog adásba kerülni - mondja és jelzi, hogy elindulhatnak a stúdióba, ha a férfi készen áll. Előre elkészített mindent. Két pohár vizet, némi harapnivalót és beállította a felvevő berendezést is, hogy csak két gombnyomás kelljen a beindításához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

bonyolódik ez a  hétfő délelőtt

- Nem hiszem, hogy hallgatott volna rád. Gondolom keresett volna valakit, aki nem kérdez vagy mond semmit, csak elvállalja és kész – vonok vállat. Persze felesleges volt ezt elmondanom, hiszen Hunor is tudja mindezt, de legalább így tudja, hogy én egyáltalán nem tartom őt se hibásnak, se felelősnek az egészért.
- Mert téged már ismerlek, mert te már tudod mi a szitu és nem kéne magyarázkodnom semmit se. Plusz jól játszol és jó a hangod is – felelem teljesen komolyan, őszintén. Kizárt dolog, hogy haragudjak rá ha legközelebb is ő jön. Valószínűbb, hogy mosolyogva mondanám neki, hogy na halljuk, essünk túl a dolgon, hogy mielőbb megkaphassa a fizetségét. Erről eszembe is jut valami.
- Mennyit lehet így keresni amúgy? – billentem féloldalra a fejemet kíváncsian. Nem áll ugyan szándékomban a szintetizátorommal mászkálni bárhova is, nem játszom másoknak és nem is éneklek másoknak. Tisztelet a kivételnek. Abból pedig nincs sok.
- Nem tudtam, csak tippeltem – viszont ezek szerint beletrafáltam. – A játékodból arra saccoltam, hogy évek óta játszol, talán kicsi korod óta. Márpedig akkor kizárt, hogy ez legyen az első.
Remélem nem veszi zokon az elméletem, még akkor sem ha igaznak bizonyult. Talán nem, legalábbis mesélni kezdi a sztorit. Értőn mosolyodom el, amikor kedveskedve ér a hangszerhez, ez nem csupán futó hóbort.
- Tök jó! Nem is jártál sehova se tanulni? Tesód megmutatta, aztán egyedül fejlesztgetted magad? Én amúgy zongorázom, kiskorom óta – árulom el neki ezt a kis apróságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Túlzás nélkül állíthatja, hogy a kapott meghívó megdöbbentette - nem mintha nem próbálták volna az évek során néhányszor meginterjúvolni, azonban többnyire a brit lapok próbálták elkapni. Persze, némi gondolkodás után rájött, hogy Bogolyfalva kis közösségében a könyvesbolt megvétele és a temetői gondnokság nagyobb port kavart. Rábólintott hát.
Annak ellenére, hogy rádiós interjúra invitálták, megjelenése a tőle megszokott eleganciának hála elüt az errefelé megszokottól. Az épületet megtalálni egyszerű, s odabent már várja Elektra.*
- Önnek is! Semmiség,-*tőle telhető finomsággal rázza meg a felkínált kezet, tartózkodva a kézcsóktól, ami reflexszerűen jönne.*
- Bármi egyéb, amiről tudnom kellene a felvétel előtt?-*udvariasan előreengedi a hölgyet és ahol kell, nyitja az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kezet ráznak az elegáns öltözetet viselő férfival. Hősnőnkön világoskék farmer és barna pulóver van, mint jól megszokott viselete. Haja részben felfogva egy csattal a feje tetején, a maradék leomlik egészen háta közepéig. Nyakában vékony sálat visel így a tél beköszöntével, hogy óvja torkát, egyik munkaeszközét. Az épületben kellemes a hőmérséklet és már-már családias a légkör. - Legyen önmaga és ne aggódjon, csak beszélgetünk egy kicsit - válaszol mosolyogva miközben belépnek a stúdióba. - Foglaljon helyet ott - mutatja meg a keverőpult egyik oldalán álló széket, majd ő maga leül a túloldalon és egy-egy pohár vizet bűvöl maguknak. Miután mindketten elfoglalták helyeiket benyom két gombot majd a férfire emeli átható tekintetét és elmosolyodik. - Ez itt az Elektra felel, ahol mai vendégem Seth Gareth Selwyn, városunk könyvesboltjának tulajdonosa és temetőnk gondnoka - szólal meg bársonyos, mély hangon - Köszönöm, hogy eljött - folytatja a felkonfot, majd a vele szemben ülőre néz és jelzi, hogy ő következik a beköszönésben. Nem kell aggódnia, úgyis meg fogja vágni majd a felvételt, ha bármi baki csúszna be közben bármelyikük részéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kérése számomra parancs,-*hajt fejet a hölgy akarata előtt, visszamosolyogva. Gyorsan körbepillant a stúdióban, megfordulva tengelye körül, gyakorlott szemmel mérve fel a helyiséget.*
- Máris,-*szétgombolja zakóját, mielőtt helyet foglalna. Érdeklődve nézegeti a keverőpultot, most először látva ilyesmi, ám Elektra nem hagy időt kérdezni vagy elmerülni a részletekben. Míg a nő konferál, Seth kortyol egyet a neki szánt pohárból és hangtalanul megköszörüli a torkát, mire rá kerülne a sor.*
- Üdvözlöm valamennyi kedves hallgatót, köszönöm a meghívást.-*Seth hangja finom, kellemes bariton, szavai sietségtől mentesek és érződik rajta, hogy legkevésbé sem hozza zavarba a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Istenem, a nagyanyja... - összeszorítom a szemem anélkül, hogy felállnék. Krokodilkönnyek, műsírás... sose fogynak el. Mindig lesz egy újabb és újabb, akiben semmi tekintet sincs, még most ezen a napon sem. Mintha a földből nőnének ki, és csak arra várnának, hogy felbukkanjak, aztán újabb és újabb tört döfjenek belém. Hogy utána meg is forgassák.
Az utolsó mécsest is elrendezem oda, ahová szerintem kell, és rá se nézve a nőre, aki szipog, lépek egyet hátra, hogy megnézzem magamnak a nagy egészet.
Aztán ott hagyom... egyetlen szó nélkül, pedig ez nem szokásom. Egyszerűen csak ma ne... Egyik kezem a kabátom zsebében, a másikban a szemét, amit készülök kidobni, mikor meglátom a sziluettet, amiről már majdnem el is feledkeztem. Lassan veszem ki a zacskóból, egyenként dobálva ki őket, csak hogy időt nyerjek magamnak, csak hogy rendezni tudjam a vinásaim, mert tudom, azzal semmit nem érek, ha ugyanolyan ellenséges leszek, mint az apám. Még egy mély levegő, és már oda is megyek a férfihez.
- Jó estét. Én csak... szerétném bocsánatát kérni az apám viselkedése miatt - ránézek, ha hagyja akár a szemébe is, és nem toporgok, még csak zavarban sem vagyok.
- Tudja, sovány mentség, de ez egy nehéz nap... ha bármivel kárpótolni tudom... - szinte öntudatlanul húzom feljebb a kabátom cipzárját, mintha némán üzennék. Pedig nem, csak most kezdem igazán érezni, mennyire lehűlt a levegő.
- Szeretném, ha nem írná le a családom, naponta kijárok ide, és az elődjével nagyon jó kapcsolatom volt - igen, a bácsi sokat segített nekem. Nehéz volt rutinná tenni az idejárkálásokat, a csokrok beszerzését, és tudni a napokat, mikor kell cserélni, úgy, hogy semmilyen tapasztalatom nem volt előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Még az interjú előtt utánanézett egy kicsit a férfinak. Sok dolgot olvasott róla itt-ott, de valamiért az az érzése, hogy nem épp azokkal kellene foglalkozni, főleg mivel ezt a műsort abban az időszakban fogják leadni, amíg ő karácsonyi szabadságát tölti. Ezért a beköszönés után már fogalmazza is az első dolgot, ami illeszkedik tervei közé a műsor szerkezetét illetően. - Azt hiszem talán hallgatóim is egyet értenek velem abban, hogy első látásra a könyvárusítás és a sírgondozás közt nehezen található összefüggés. Adódik tehát a kérdés, miként jött ez az érdekes kombináció? - kérdezi és kíváncsi, sötét szemeit a felelőre emeli. Hősnőnk azt szeretné, hogy a város lakói megismerjék azokat, akik láthatatlan mozgatórugói a közösségnek. Ilyen a vele szemben ülő férfi is, aki azzal, hogy gondját viseli a temetőnek, sok lakó válláról veszi le nap mint nap a terhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lélekben sóhajt egyet, mert bár igyekezett előre felvértezni magát az ilyen és hasonló kérdésekre, egy kisebbfajta időutazásnak tetszik az egész. Elszokott a társasági eseményektől az utóbbi években.*
- Szívesen meghallgatnám teóriát, amennyiben sikerül összefüggést találnia,-*villant mosolyt Elektrára.*- Az Őszike diákéveim legkedveltebb helyeinek egyike, amikor lehetőségem nyílt átvenni előző tulajától, éltem vele.-*Személyes kötődése nem különösebb titok, s a faluban ismerik megszokott útvonalát a mindenkori legfinomabb kávét készítő hely és a bolt közt.*
- Az, hogy a temetőnek is most lett halaszthatatlan szüksége új gondnokra, véletlen egybeesés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ha nem szólítják meg, többnyire udvarias biccentéssel üdvözli az elhaladókat - ezt a napot meghagyja a családoknak és az emlékezésnek, csak akkor elegyedve szóba, ha a segítségét kérik. A konténerhez tartó Charlotte irányába is bólint, meglepetésére a lány távozás helyett megszólítja, szabadkozással kezdve.*
- Jó estét. Biztosíthatom róla, felesleges bocsánatot kérnie miatta,-*hárít finoman, hiszen a jelenség nem új keletű. Még ha csak a mai napot veszi is alapul, akkor sem tudja azonnal felidézni, kinek az oldalán láthatta a lányt, hiszen a tömegben szép számmal akadtak szúrós pillantások. A másik azonban folytatja, jóvátételt említve és Seth el kell mosolyodjon.*
- Szükségtelen, tényleg nem veszem a szívemre. Azt viszont igen, ha emiatt fázik meg. Megengedi?-Vonja elő pálcáját, az ablakpárkányra helyezve kávéját, s ha nem érkezik ellenvetés, takaros kis melegítőbűbájt bocsát a kishölgy kabátjára. Aztán visszatér bögréjéhez, s már épp elbúcsúzna, amikor Charlotte újr nekifut a dolognak, eddigi győzködése ellenére.*
- Felteszem, az édesapja nem osztotta meg önnel viselkedése miértjét,-*kockáztat meg egy következtetést, melyet teljes egészében a leány viselkedésére alapoz. Angliában elég a vezetékneve, hogy azonnal tudják, hova is tegyék, errefelé azonban legfeljebb az idősebb generáció, esetleg a külföldi politikában jártasak kapják fel a fejüket.
Plusz a világ összes minisztériuma. De ez már bagatell részlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bár tudtommal a másik két romantikus próbálkozása a srácnak nem éneklős lesz, azért eljátszunk a gondolattal, mi lenne, ha továbbra is én lennék a postabagoly.
- Egy galleont - felelem kelletlenül az árat, amiért ezt a dalt eljátszottam neki. - De ez elég sok amúgy. Szerintem pár sarlónál többet nem lehet elkérni érte.
Felébred bennem a gyanú, miért kellett ennyire ez a szerenád a fickónak, hogy sokszorosát adja a piaci értékének. Tudta, hogy vaj van a füle mögött!
Vagy csak nem tudta, mennyiért mennek a dalok.
- Jártam tanulni a szüleim egyik ismerőséhez, aki zenetanár, de... fél év után abba kellett hagynom.
Nem akarok belemenni, miért.
- Lassan kezdődnek a délutáni óráim, mennem kell - jut eszembe. Felhajtom narancslevem maradékát.
- De egyszer még játszom egy dalt, csak a te kedvedért. Amit csak szeretnél - ajánlom fel neki. - Vagy játszhatunk együtt!
- Amúgy: Demeter Hunor vagyok, másodikos levitás - teszem hozzá, mert én már tudom az ő nevét, sőt a fellelhetőségét is, neki is szüksége lesz az enyémre, ha még akarunk zenélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A felvetésre, mi szerint meghallgatná teóriáját elmosolyodik. Ám legyen, gondolja magában és miután végighallgatta a választ megszólal. - Azt hiszem a csend lehet a közös nevező. Az a mérhetetlen és éteri csend ami a sírkerteket jellemzi és ami azokat, akik könyvükbe merülnek - mondja annak tudatában, hogy a válasz és így az igazi indok ennél sokkal egyszerűbb és logikusabb. Alkalom és annak kihasználása a jó cél érdekében. - Hisz ezek szerint az ilyen véletlenekben vagy csupán a lehetőségekben, amiket megragadhat? - kérdezi majd belekortyol vizébe, hogy oltsa szomját - Így az ünnepi időszak közeledtével bizonyára sok teendője akad a sírkertben. Városunk lakói hogyan tudnák kivenni részüket ebből? - érdeklődik azzal a nem titkolt szándékkal, hogy buzdítsa önkéntességre a lakosságot. A maga részéről Halottak napján saját szeretteinek nyughelyét meglátogatta a fővárosban és rendet is tett a falevelek lepte hantokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Juhász Laura
kora délelőtt | a nappalimban | x


Végigtekintek az érkezőn, majd pillantásom rögtön fehér macskámra szegeződik. Nem mozdulok, nem lépek közelebb, hagyom, hogy a lány tegye. Mégis csak most sétált be egy vámpírfészekbe. Akárhogy a jószándék vezérli és az állatka egészsége az első, a félelem és az életösztön sok mindenre képes. Végighallgatom elmondását az eddigiekről, és bólintok egyet, majd felemelem sápadt kezeimet és nyúlok a cicáért, hogy átvegyem. Könnyedén elfér nagy tenyereimen. Odahúzom mellkasomhoz és nézek le rá, arcom mellett lelógó hajjal. Megfordulok aztán, odasétálok kanapémhoz, leülök és az ölembe fektetem őt. Légzése és szívverése egyre lassabb. Valóban gyengül, biztosan a fájdalomtól, a kétségbeeséstől.
- Jól van, D'Artagnan - csitítgatom mély hangomon susogva, miközben hosszú ujjaim végigszántanak a kis testen, néhol nyomást helyezek rá kissé, tapogatok. Így teszek azzal a bizonyos hátsó lábbal is, mire a fehérség megrezzen, köntösömbe mélyeszti kicsit karmait és gyengén, de fájdalmasan nyávog egyet. - Tudom - bólogatok és vizsgálom tovább óvatosabban, aztán egy idő után már csak úgy simogítom őt. - Ez eltört - állítom fel a diagnózist. Finoman lehelyezem őt az ölemből a kanapéra, én pedig felkelek és kisétálok a folyosón át a konyhába. Onnan zörgés, matatás hangjai érkeznek. Kisvártatva visszatérek egy fadobozzal. Visszaülök macskám mellé. Leteszem a dohányzóasztalra a gyógyszeres tárolót és kinyitom: mágikus és mugli készítményeket egyaránt rejt. Tallózásomból közben a bagolykövesre tekintek.
- Meg tudod gyógyítani varázslattal? - kérdezem tőle, hiszen tisztában vagyok vele, hogy van ilyen bűbáj. Még az igét is tudom, de ugyebár az sajnos nem úgy megy, hogy én elmondom neki, ő meg elismétli, hussantva a pálcájával és ennyi. Ismernie kell a varázslatot. Fontos, alkalmazta-e már vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Melyik vagyok én? A vad vagy a vadász?
A kérdés akaratlan szövi hálóját gondolatai köré, ahogy kékjeit szinte elnyeli Alfred őszinte tekintete, amiben folyamatosan jelen van valami megmagyarázhatatlan sötétség, ami észrevétlenül mereszti égnek a karján a pihéket. Beleveszik a pillanatba, ahogy a kérdés körbe jár válaszok után kutatva. Évekig tetszelgett az üldöző szerepében, élvezettel falta az ezzel járó kiváltságokat és szégyelli bevallani, de bizony a fejébe is szállt az ezzel járó hatalom. Egyre többet és többet akart, mígnem élete folyamán egyetlen egyszer vált ő az áldozattá és mire feltűnt neki, már rég túl késő volt visszaállítani a szerepeket. Mégis szüksége volt rá, minden fájdalom ellenére, hogy rálelhessen valódi önmagára és a helyes utat taposhassa a tucatnyi sötét, ingoványos ösvény helyett. Ha visszamehetne az időben sem változtatna semmin. De mégis melyik szerepbe csöppent, mikor helyet foglalt Alfreddel szemben? Ki ő, a vad vagy a vadász?
Az elmúlt években egyiket se követelte magának. Mindig van lehetőség a változtatásra, csak fel kell fedezni a lehetőségeket. Sebi volt ezidáig a kerítés, ami tiszteletet kiváltva, óvón magasodott a vad előtt, oltalmába fogadva azt, míg a vadászé lehetett a csöpp területen kívül az egész világ. Jót akart cselekedni mindannyiszor, mikor a munkájának szentelte életének hosszú óráit, hogy ezáltal is vezekelhessen a múlt hibáiért. Ki ő most? A vad, a vadász vagy a kerítés?
- Mert csakis önmagadban hiszel, nemde? - kérdi kissé játékos visszhanggal a hangjában. Sokkal fesztelenebb, mint a korábbi alkalmakkor. Talán a nyilvános hely teszi, talán az, hogy most épp nem nehezedik rá egy ember sorsa sem, míg Alfreddel társalog. Most csak a kérdések és az azokra érkező válaszok számítanak. Semmi más.
Aprót biccent csupán, ahogy kissé előredől. Könyöke az asztal szélén pihen, kézfejét a semmibe lógatja. Szemöldöke enyhén megemelkedik a feltételezésre, arcáról eltűnik egy törékeny pillanatra a mosoly. Most került volna a vadász hálójába?
- Nem szoktam megszegni az ígéreteimet, Alfred. Még úgy sem, ha nem is emlékszem, hogy valóban elhangzott-e - arcvonása enyhül, ahogy a mondat végére ér, szája szegletében apró mosoly bujkál.
- Apropó... - hangja határozottan szeli át a közöttük húzódó centimétereket, hogy kellő izgalmat csempésszen a várakozással telő, feszült másodpercekbe. Kékjeit elszakítja Alfredről, ahogy a vizeskancsóért nyúl és megtölti poharát, hogy végül kettőt kortyoljon belőle. Nem kapkod, minden mozdulata tökéletes nyugalmat áraszt magából. -...véleményem szerint a neveknek jelentésük van, az egyén számára másképp, mint a köztudat számára. Nálam a Lafayette képviseli a múltat, a Sébastien a tiszta lapot. Melyik vagy Te éppen Alfred Nathan Declaire? - Ahogy tompán koppan az asztalon az üvegpohár, úgy talál rá tekintete ismét a férfiére, fogjuk ejtve a piszkos kékeket. Az elmúlt évtizedben sosem szeretett volna vadász lenni. Soha, eddig a pillanatig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lassan fújom ki a levegőt, miközben az ágyon ülök. A nadrágom rajtam, cipőt is húztam már, és elfáradtam. Mintha valami nem stimmelne, érzem, hogy a heg alatt sokszor fáj valami. Mintha bennem felejtettek volna valamit. Talán a démon, aki aznap éjjel kitörni készült, most ott próbálkozna meg kitörni. Gyakran érzem, hogy viszket, hogy nyom, kipirosodik, éget, olykor fel-felszakad, vérzik. Most is, ahogy az ágyon ülök, érzem, hogy a széles és nagy kórházi ragtapasz alatt húzódik a bőröm. Nem akarok kockáztatni. Verejtékező arccal nézek az ággyal szembeni tükörbe, erőt gyűjtök ahhoz, hogy úgy nézzek ki, mint egy normális ember. Lassan állok fel, lépek oda, hogy megtöröljem az arcom, dezodorral és némi mentás illattal fedjem el a romlandóságot, mely bennem tombol. Akkor éjjel magamat is megleptem, és tudom, hogy soha többet ben akarok ilyet érezni.
Inget és mellényt húzva, végül a hűvös idő miatt sálat és kabátot is veszek, hogy aztán elinduljak. Mivel észrevettem magamon, hogy esetenként rosszabbul mozgok, mint máskor, így korábban kezdek el készülődni, hogy ne késsek. Az lenne az utolsó dolog, amit képes lennék megbocsátani magamnak. Vagyis, az utolsó előtti. Az utolsó az volna, ha Nyuszit bántanám. Ennyi év után is úgy vélem, hogy az volna a legmegbocsájthatatlanabb bűnöm. Mikor a sarkon befordulok, már van bennem akkora ritmusérzék, hogy úgy vegyem a levegőt, hogy az ne legyen feltűnő, pedig más, több kisebb, szaporább, fújtatóbb. Nem aggódom a vacsora vagy a közös hazatérés miatt, mert a nők, akkor is, ha nem a párjukkal vannak, szeretnek andalogni. Szépen, kényelmesen térünk majd meg előbb Alízhoz, majd elköszönve hozzám, saját tempómban indulok meg magamhoz. Utóbbinál amúgy sem fog már számítani. Mint egy illedelmes férfi, korábban érkezem, és a bejárattól pár lépésnyire várom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A helyzet hétköznapisága és egyszerűsége valami különösen kellemetlen érzést idéz elő mellkasomban. Nem feszültség ez, hiszen egyáltalán nincs rá okom, valami azonban mégis megtelepszik minden porcikámban, ahogy Sébastien arcát fürkészem. Kiszolgáltatott nem vagyok, hiszen majdnem minden sarkon egy emberem áll, kerülve a feltűnést, hogy még véletlen se lehessen probléma abból, hogy velem látják. Elgondolni sem tudom, mi lehet bennem, ami ilyen gondolatokat idéz elő. A megszokottság hiánya lenne? Lehetséges. Túl régen volt az életemben egy olyan nap, amikor mindenféle kötelezettségek nélkül csak leültem valakivel beszélgetni. Mindegy, hogy az előttem ülő éppen minden mozdulatomat megfejteni kívánja, és mindössze azért jött el, hogy kielégítsem a kíváncsiságát, mert attól még itt ül, és nem munkaügyről beszélünk. Ő rólam kérdezget, engem igyekszik megérteni, amit tudom, hogy meg fog bánni, amint megteszi. Elmondhatom, hogy ebben a helyzetben talán ez jobb most, mint később.
- Olyan nagy hiba lenne ez? - mosolyodom el kellemesen, ahogy most én igyekszem megfejteni fesztelenségének okát. Vajon miért már most, mint eddig? Érezhetően más az én drága rúnamesterem, de hajlandó vagyok ezt betudni a helynek. Írjuk a hely javára, az a legegyszerűbb. - Más nem adott túlzottan sok lehetőséget arra, hogy higgyek magamon kívül bárkiben is - elég csak a múltamat nézni. Mégis kiben hihettem volna magamon kívül, amikor minden körülöttem lévő embernek kellettem valamire? Kinek erre, kinek arra, de mindenki a hasznot látta bennem, egészen addig, amíg ki nem törtem ebből, és már én láthatom a hasznot másokban. Meg is teszem.
Jobb szemöldököm ráng meg aprón. Méghogy nem emlékszik. Akkor lényegében a nekem tett ígéret felfedése hasztalan volt, és azzal, hogy eleget tettem neki, magam alatt vágtam a fát. Szemeimet lehunyva nevetek fel halkan, amely egyre csak erősödik, de így sem lesz bántó a fülnek, megtartja mélységét és őszinteségét. Mit ne mondjak, régen húztak csőbe. Főleg ekkorába. Kékjeimet nyitom ki, arcára szegezem őket, ahogy megszólal. Türelmesen várom meg, amíg iszik pár kortyot, majd elhangzik a kérdéssel vegyített tisztalap részéről. Őszintén mosolyodom el, ahogy elkapja kékjeimet.
- Jelenleg? - kérdezek vissza kissé rekedtes hangon, pillantásomat szakítom el róla, szinte már zavartan sütöm le azokat, ahogy a mosoly is halványabb lesz. - Képmutatás lenne szétválasztani a múltamat és a jelenemet. A múltamnak köszönhetően kaptam meg azt a jelent, amiben most élek. Alfred Nathan Declaire vagyok, ahogy az irodában is az voltam, akivel először találkoztál - visszaemelem rá tekintetemet, a féloldalas mosoly nem lankad. - De, hogy a kérdésedre is válaszoljak… - kapom el az engem fürkésző kékeket, amiket nem eresztek. Mostantól, félek, hogy soha többet. - Alfred Nathan Decalire, kockázatelemző és bártulajdonos. Döntsd el te, melyik nevem hova illik - ezért jött, nemde? Hogy felfedjem a lapjaimat, hogy megtudhasson mindent, amire csak kíváncsi. Azonban, ha a kérdésre nem tudok tisztán felelni, felróható nekem, hogy nem is teszem meg? Így a legszebb, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A kölyök megrémül a hirtelen váltás miatt. Egyrészt ezen marha jól szórakozom, szeretem a félelmet az arcokon. Szeretem, ha valaki röhejes szituációba hozza magát, jó láti, mikor végre a férfinemből való leég. Igaz, ez nem nevezhető annak. Gizda, mihaszna, talán ő is tudja ezt. Kár, hogy a por ilyen tulajdonságokon nem változtat egy cseppet sem.
Másrészt nem csak poénból teszem amit teszek. Nem felejthetem el, hogy amit eladok az nem nyalóka. Így ha bárki meglát akkor azzal bajba keveredhetek. Egy köteg pénz nyílt terepen pedig akkor is kockázatos, ha éjfél van és minden sötét. Pláne, ha a kliens új.
- Na gyere, nem haragszom, megértem, tudom, hogy kibebaszott helyes gyerek vagyok - vonom meg vállam, az előbbi dühkitörésnek semmi jele nincs, akár ha soha nem is történt volna meg.
- Inkább mit szólsz ha arrébb mennénk, a csónakház felé, ott lerendezzük ezt a félreértést - hangom lehalkítom, aztán intek neki, hogy induljon meg. Ha megy követem, amíg el nem éri a csónakházat. Ott legalább két oldalról védve vagyunk a szemek elől és talán egy kis plussz segítséget is kapok kívülről.
- Na most add oda de csendbe, csúsztasd a kezembe. Ne lobogtasd mint egy zászlót - szólok előre, hogy a lehető leggördülékenyebben tudjon menni az üzlet. A fiú vagy ostoba vagy tapasztalatlan, vagy mind a kettő. Azonban akkor az első célzásomat miért nem vette. Ez még mindig zavar. De a pénzt nem akarom elbukni. Különösen most, hogy Puha Gombócnak születésnapja lesz. Mármint izgatja a halált az a retkes dög...de akkor is illik adni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Meghökken és kicsit össze is vonja egy vonal szemöldökét értetlenségében. Szó szerint köpni nyelni sem tud, de fülel és felfogja a hallottakat, csak hirtelen furcsállja. Most mi van? Ennyire részeg a srác? Fut át rajta a kérdés, ahogy a sötétbe vesző idegen szavai elhangzanak. Nem tud azonnal megszólalni, ez illik is bamba képéhez. Amúgy sem beszélne rögvest havercsótányként a másikkal, mert nem is tudná mit mondjon. - Oké - nyögi ki végül nagy nehezen. Csak beetetés volt az előbbi brutálkodás és ijesztő kirohanás. Jön rá pár másodperccel lassabban, mint illene, bár ezt tudjuk be a félelmének, ami azóta óvatosságra készteti, hogy először meghallotta a fenyegetést a levélben. A sötét alak sapkájára tett megjegyzése biggyesztette fel az i-re a pontot. Ideges "lányos" zavarában emberünknek nem esett le a dolog. Ennyi történt. Ez a legtökéletesebb magyarázat, ami jórészt igaz is, ha onnan nézzük a dolgot, hogy tényleg beparázott ettől az egész helyzettől, de istenesen. Hát erre számított? Nem. Ez váratlan volt neki és hát ez meg is látszik rajta. Most sem nyugszik meg attól, hogy úgy fest zöld utat kapott és porhoz juthat. Koránt sem. Sőt. Még erősebb ösztön munkál benne a helyzet balhémentes lebonyolítására. Gondolataiban is csak az játszik körmérkőzést, hogy nyugodjon meg és ne majrézzon már annyira, azzal, hogy ha követi az utasításokat nem lesz se baj, se balhé. Ezért hát elhatározását tartva továbbra is engedelmesen viselkedik és az a két dimenziós srác marad, aki mindeddig volt. Na jól van, akkor tegyünk úgy, ahogyan mondja és minden okés lesz. Koncentrál erre az egy gondolatra. - Jó jó, persze - mondja tenorján csendben, ezzel jelezve levágta a szitut és megint csak bólogat. Mindent úgy fog tenni, ahogyan a forrás mondja. Hosszú lábait pakolja egymás elé és beslattyog a csónakház épülete mögé. - Tessék - suttogja és olyan óvatosan, siklik át a pénz megremegő kezéből az idegenébe, ahogyan csak lehetséges. Nincs neki ebben gyakorlata. Lehet most fogják lecsapni vagy öten és veszik el a delláját. Ez is átfut az agyán. Aztán mihez kezd? Merlinre! Legközelebb inkább lehúz egy üveg piát kefélés előtt. De most már itt van és átadta a lóvét, szóval bármi lesz is, így járt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Amikor otthon volt az iskolai szünetben együttes erővel próbálták meggyőzni a szüleiket, hogy bizony Pannának sokkal jobb lenne ebben az előkészítőben, mint a tataiban. Azonban ők valamiért hajthatatlanok voltak, mindig csak ugyanazt mondták, amit az elmúlt években olyan sokszor: nem lehet, mert Pannának még itthon van a helye. Akárhogy forgatta a szemeit, érveltek, ellenkeztek mind a ketten, egy egész tanévközi szünet sem volt elég arra, hogy együttes erővel meggyőzzék a két nagy Pé-t, hogy a legkisebb P-nek szüksége van a hegyi levegőre, no meg a bogolyfalvi tavakban élő kacsák megismerésére. Elvégre ki ne akarna suli után kacsákhoz járni, nem igaz?
Nos, az ősök nem így gondolták, így Pollikának fülét-farkát behúzva, egyedül kellett visszakullognia az iskolába. Számolta is, hogy már csak néhány év és nem mondhatnak többé nemet, elvégre miután betöltötte a 14-et neki is mennie kellett. Csak aztán belegondolt, hogy az igazából még milyen sok idő. Az iskolába érkezvén a Panna projektet okozta bánatára még csak rárakódott az, hogy új házvetetőket kaptak, akikkel nagyon nehezen tudott mit kezdeni. Messziről egészen szimpatikusak neki, de direkt kerüli az alkalmat, hogy a közelükben legyen. Meg ki fogja beismerni, hogy kezdi kedvelni őket? Na ugye.
Viszont! VISZONT! Ettől nagyobb öröm nem érhette volna Pollit, mint a múlt heti bagoly a szüleitől, miszerint mégis megengedik, hogy a húga ide járhasson. Először azt hitte, hogy csak viccelnek. Meg másodszor is amúgy. Teljesen hülyének nézték a reggelinél, amikor harmadik olvasásra felfogta, hogy teljesen komoly a dolog és sikítva Sári nyakába ugrott, hogy aztán átvágtasson a Levita asztalához, hogy Liliébe is beleugorhasson, majd végül tett egy tiszteletkört a Navinénél is, hogy Marcinak is külön elmesélje. A rellonosokhoz nem mert odamenni, hogy Olcsinak is elújságolja, de a hangerejéből valószínűleg már ő is hallotta - meg valaki azt kiabálta onnan, hogy ‚kussolj már, nem lehet tőled enni‘, de ez őt azon a reggelen egyáltalán nem érdekelte. Különben is csak a visszhang erős.  Azóta le sem lehet lőni, számolja vissza a napokat, hogy találkozhasson Pannával.
Az ő Pannájával.
Lopott neki a legfinomabb mézes kekszből, amit a reggelihez adnak és még ő is megeszi, mert végre meg tudja kóstolni. Nem tudja, hogy az előkészítőben is ugyanazok a manók főznek-e, még sosem járt ott. Kabátzsebébe csúsztatva a kincset toporog az izgalomtól, ahogy befut a vonat. Nem ért ki túl sokkal hamarabb, valamiért nem szívesen engedik az állomás közelébe - pedig most nincs oka szökni.
Ahogy a morajló tömeg lezúg a vonatról rájön, hogy itt veszély van, így a peron mellől inkább az állomásépület irányába húzódik, mert nem szeretne a közelükben lenni. Túl sokan vannak, túl hangosak, túl gyorsak, túl közel jönnek. A folyosón már megszokhatta volna,de akkor sem szereti.
Ebben a szeles időben jobb távolabb lenni tőlük. Izgatottan kémleli az embersereget, hogy merre van az ő kis szőke másik fele. A többi csak díszlet, nem miattuk van itt, azonban nem látja. Ugye nem késte le a vonatot? Mi van, ha mégis átverték?
Épp kezdene elszontyolodni, amikor meghallja a nevét. Vigyázzba húzza magát, kezeivel izgatottan kalimpál. Ez Panna hangja. - Panna? - Kiált a hang után, hátha megtalálja, mint a denevérek. A már csökkenő tömegbe tesz néhány lépést, amikor megpillantja húgát éppen feltápászkodni a földről. Épp csak feldolgozni van ideje a látottakat meg nagyot szisszenni, amikor egy hatalmas ölelést kap, és ő maga sem tud mást tenni, mint szorosan a karjaiba fonni Pannát. Érezni a samponja illatát, az otthoni öblítőjüket. - Úgy hiányoztál. - Nyüsszögi még mindig magához vonva, majd ő maga is elengedi, de az arcáról nem olvad le a mosoly, a szíve még mindig hevesen ver. - Hogy vetted rá Anyáékat? Hány hétig nyígtunk érte... követeltük... érveltünk... - Sorolja a fejét illegetve minden listapontra. Nagyon fárasztó volt. - A cuccaid? - A felelősségteljes nővér már tudja, hogy arra vigyázni kell. Gyakorlott önálló nagylány. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igazad lehet. Még én sem tudom... - Helyesel bizonytalanul. Annyira irigykedve hallgatja azokat, akik már biztosan tudják, hogy mit akarnak, vagy legalább van egy elképzelésük róla, hogy miben jók, mit szeretnek. Vagy ha megvan a tehetségük hozzá, akkor egészen biztosak lehetnek benne, hogy jövő áll benne és a képességeik ebben segíteni fogják. - Van aki már fiatalon tudja, hogy miben jó. Lehet többször le kéne írnom a zenét, amit érzek. De úgy utálok kottázni. - Fintorog játékosan grimaszolva. Remélhetőleg senki nem hiszi azt a cukrászdában, hogy a finom süteményre vágja ezt a fejet. Hát igen, az egy dolog, hogy hallja és érzi a zenét meg a fejében van, ott jól elszórakoztatja magát a kis szerzeményeivel, de hogy ő azt papírra vesse? Kitöltse a hangjegyeket? Neem. Lusta kisasszony.  
Bizonytalanul szétnéz a cukrászdában. Vannak, akik itt tanulnak még az utolsó vizsgákra, többen a kávézóba járnak. Néhány dolgozó is akad erre, mert egy kellemesebb helyen jobban megy a munka.  Polli biztosan egy nyugisabb helyet választana, nem pedig kijárogatna. - Te tudod már mit akarsz? - Kérdezi tekintetét ismét visszafuttatva barátja arcába. Elvégre olyan hasonlóak, lehetséges, hogy a karrierjük útja is ugyanoda fog majd vezetni. Vagy legalábbis egy ösvényen indul el.
- Szerintem jövőre többet fogok gyakorolni. Rossz, hogy év közben jöttem. - Az mondták, hogy jól teljesít, de biztosan szenvedett hátrányt abból, hogy otthon tanult meg mellette pszichológushoz járt. Aztán az is lehet, hogy ez a képességeinek a maximuma, ki tudja.
Elgondolkodva hümmög egyet. Lehetséges, hogy nem erről nevezték el. Nagyon büszke volt egy pillanatra a hirtelen jött felfedezésére, olyan jól megtalálta azokat a porokat a Sparban. - Igen, a citromos teás hasonlít a teához. Az egész finom, de a többi... eee.... - Húzza el a száját ismét fintorogva. Számára egyértelmű, hogy a tea mit jelent, hiába tud többféle fajta és ízű teáról. Nyilvánvalóan az ő teája létezik egyedül számára. - Te ittál már olyat, Marci? - Kérdi érdeklődve pislogva. Hát nem csak ő találta meg akkor a kis tasakokat. Bár furcsa is lenne, mert akkor nem árulnák, ha más nem ismerné. Kicsik, nem láthatatlanok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tényleg nem elmondható az az izgalom, amit a Polka iránt érzek. Nagyon sokat voltunk együtt, és szerintem az egész világ legjobb tesói vagyunk, még ha tudom, hogy neki vannak bizonyos hiányosságai. Na, de kinek nincsenek? Ő inkább más egy kicsit, szerintem több is, mint a legtöbb ember és ez nekem elég. Talán emiatt is van, hogy majdnemhogy ikreknek - igaz kétpetéjűnek - néznek néha minket, mert én gyorsabban növök. biztois a sok fára mászástól van. Az, hogy kijön elém biztosan megterhelő számára, nem annyira szereti a zajos helyeket, de ebből is látszik, hogy mennyire vagyunk szíve csücskei egymásnak. Én például még az is elviselem, hogy Gellért nem igazán foglalkozik velem az egész úton, és ezért nem szólják meg a szülei. Pedig a fiúknak kéne szórakoztatni a lányokat, nem? Vagy amúgy akkor mire valók, hmm? Mindegy. Már csak azért is is, mert megérkezünk és egészen gyorsan a karomba zárhatom az én édes nővéremet! Már látom, ahogy észrevesz és integet, én pedig a feltápászkodás után rárohanok, mintha száz éve nem láttuk volna egymást. Még az is lehet, hogy így is van! Csak a szüleink valami aletrnatív dizembióba, vagy mibe tettek, ahol lassabban telik az idő, mint ebben a dibezimóba! Végül nullára csökken a távolság közöttünk és mosolyogva alélunk el egymás karjaiba. Hát én hogy imádom őt, agyon tudnám szorítani! Vigyorogva keresem vele a szemkontaktust, aztán gyorsan végignézek rajta, amennyire csak lehet. Minden a helyén, ő az én Polkám!
- Te is nekem! De most már itt vagyok és nem megyek el soha! - vigyorgok abba csudás kis pofijába. - Csak, ha te is elmész, háhá! - ugrok egyet, miközben kibújok az ölelésből. - Remélem jól tartanak, mert mindenkit megcsiklandozok, vagy... - vakarom meg a buksim, miközben a legnagyszerűbb tréfák váltakoznak sorra a szemeim előtt. - ...megyek az igazgatóhoz és bejelentést teszek, hogy az én Polkámmal ne szórakozzon senki! - vigyorgok és önkéntelenül is az egyik lábamról a másikra állok. Nem nagyon tudok megmaradni egy helyben általában, de most még izgatott is vagyok. Itt van Polka! Kérdésére elgondolkodom, de igazán nem tudom, hogy végül mi tört meg bennük. Talán belátták, hogy rosszabbul járnak, ha nem engednek el, nem tudom.
- Talán látták, milyen szomorú vagyok nélküled és nagyjából minden találkozáskor nyaggattam őket tovább. Nem tudom - vonok vállat. - De nagyon hálás vagyok nekik, még azt is megígértem, hogy csudajó tanuló leszek! - ebben azért nem vagyo annyaira biztos, hogy jó ígéret volt, mert még a végén be kéne tartani. Szerintem ezt csak úgy mondják az emberek, nem? Elkerekednek a szemeim és eltátom a szám, ahogy megijedek, hogy... gőzöm sincs. Várjunk csak... fent még bepakoltam, aztán hoztam magammal, még le is szálltam vele talán.
- Öööö, hát ott valahol - intek magam mögé. - Áron ott vigyáz rá, biztos - vigyorodom el és ezzel próbálom meggyőzni, hogy minden rendben van azzal a cuccal. Nem kell egyből kétségbeesnie neki. Nekem kéne, basszuska!
- Van már varázspálcád? És milyen a suli? Vannak már barátaid? És megmutatod, hogy hova kell mennem? - hát most megindultak a lábaim, szóval miközben rázúdítom a kérdéseimet, körbe-körbe járok körülötte. - Jó, menjünk el a cuccért, anyu úgyis küldött neked valamit. Valami borítékot, ott van benne valahol... vagy a zsebembe - kutakodni kezdek bennük, majd széles mosollyal előhúzok egy szanaszét gyűrt borítékot a jobb farzsebből. Kicsit kiegyengetem, meg ilyesmi és átnyújtom a tesómnak.  - A tiéd, nagyon vigyáztam rá! - elindulok a csomagért és Áronkáért, remélem meglesznek. Főleg Áron, miatta nagyon sírnék!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kivételesen szép időnk van ma, ahhoz képest, hogy novembert írunk. Szerencsére már semmilyen feladatom sincs, úgyhogy nyugodtan kimehetek a faluba. Vagyis inkább repülhetek.
 Már egy jó ideje tervezem ezt az utat, de eddig eléggé el voltam foglalva. Most viszont minden megfelel egy jó repülésre. Kinyitom a hálóterem egyik ablakát, átváltozok, majd miután megráztam a tollaimat, elrugaszkodtam a padlóról, rá az ablakpárkányra, onnan pedig a szabadba.
 Teljesen más, mint seprűn repülni, de pillanatnyilag nem tudom megmondani, melyik a jobb. Pár másodpercig zuhanok, utána néhány szárnycsapással vízszintesen repülök tovább Bogolyfalva felé.
 Pontosan nem tudom, hova szeretnék menni, csak nézem az utcákat és épületeket, ahogy elsiklanak alattam. Megérte az az egy hónapnyi szenvedés a mandragórával!
Egyszerre azt veszem észre, hogy elfogyott alólam a szárazföld, és már víz felett repülök. Visszakanyarodok, hisz ennyire nem terveztem eltávolodni, és megkeresem a stéget, majd ráülök az egyik pillérjére.
 Most a tavat nézem elmélyedve, kicsit felborzolva a tollaimat a feltámadó szél miatt. Egyszer csak észreveszek egy fekete hattyút, ahogy elúszik a stég előtt. Egyelőre úgy tűnik, nem vesz észre, úgyhogy amikor hirtelen felkapja a fejét, amit addig a bögyén nyugtatott, egy ijedt csörrenés kíséretében felugrok, és csak a két, reflexszerű szárnycsapásnak köszönhetően nem estem le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Miért van ilyen világos? Miért ilyen hideg és vizes minden? És hol a jó fenében vagyok egyáltalán? Hű-hűű, az az utolsó feles már tényleg nem kellett volna. Kapom fel fejem, ami úgy lüktet, mintha a hat húszas gyors robogna át rajta percenként. Egy felrepülő madár meg majdnem a szívbajt hozza rám. Kurvaélt! Megint berúgtam és részegen változtam át hattyúvá. Remek, már csak ez hiányzott. Óvatosan fordítom el a fejemet az egyik majd a másik oldalra. Mindjárt rókázom esküszöm. Forog velem a világ, de legalább arra nagy nehezen rájövök, hogy a stég közelében vagyok. Ki kéne jutni innen valahogy. Elindulok, ám amilyen másnapos vagyok össze-vissza imbolygok és majdnem le is fejelem a fapallókat. Az egész este homályos. Az még megvan, hogy bementem a pubba egy rövidre meg egy sörre. Már megint nem engedtek ki terepre. Kávét kellett főznöm. Nekem! Az aurornak kellett kávét csinálnia! Hát mi vagyok én bazd meg titkárnő? Merlinre mondom az lesz a vége, hogy kilépek. Hát kell ez nekem? Ezért végeztem el az akadémiát és hagytam ott Amerikát, hogy ebben a porfészekben kávét főzzek? Komolyan? Szentségelnék még, de mikor már ötödjére verem be magam a cölöpökbe feladom. Megint túl sokat ittam. Nem tudtam megállni és csak úgy csusszantak le a torkomon a páleszek, aztán úgy a hetedik után, vagy az lehet már a nyolcadik volt, mindegy. Kértem még egyet és utána teljes filmszakadás. Olyan hülye vagyok. Lebegni kezdek és fejemet egyik szárnyam alá dugom, hogy ne szédüljek annyira, meg mert baromira próbálom nem szégyellni magam. Halvány lila gőzöm sincs mit csináltam és hogy jutottam el ideáig. Jobb lenne visszaváltozni és emberi alakomban kimászni. De olyan átkozottul hideg a víz, hogy odafagynék mire mindenem átalakulna. Marad a józanodás és a reménykedés, hogy egymagam vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megdöbbenve nézem, ahogy a hattyú próbál feljutni a stégre. A szerencsétlenkedése nem tudom eldönteni, hogy vicces, vagy inkább sajnálatra méltó. Egyáltalán miért nem megy neki? Megsérült talán? Esetleg beteg? Nem merek közel menni hozzá, csak a cölöp tetejéről nézem, készen arra, hogy arrébb repüljek, ha közben megtalálná az utat felfelé, és úgy gondolná, betolakodó vagyok, akit el kell üldözni. Egyelőre azonban nem úgy néz ki, mint aki bármit észrevett volna a cölöpökön kívül.
 Amikor a szárnya alá dugja a fejét, megemberelem magamat, és leugrok a stégre. Így, hogy közelebbről nézem, nem látok semmilyen sérülést rajta, de ez nem jelent semmit természetesen. Egyre jobban érdekel a furcsa viselkedésű madár, úgyhogy közelebb megyek a deszkák széléhez. Ha emberi alakomban lennék, biztosan megszólalnék, de most nem teszem, csak egy halk csörrenést hallatok, ami betudható egy “Veled meg mi történt?” kérdésnek.
 Még lépek néhányat előre, ezzel el is érem az utolsó fa legszélét. Így sem látok semmi különöset a madáron, azon kívül, hogy fényes nappal alszik, miután többször nekiment egy stég cölöpjének.
 Lassan arrébb lebeg, de én nem szeretném szem elől téveszteni, ugyanakkor megijeszteni sem azzal, hogy odarepülök hozzá, úgyhogy óvatosan előrehajolok. Karmaimat belevájom a deszkába, izmaimat megfeszítem, és a szárnyaimat kicsit kitárom. Épp annyira, hogy amennyiben valamiért elveszteném az egyensúlyomat, még el tudjam kerülni a vízbeesést.
 Természetesen megtörténik, amitől tartottam. Ahogy nyújtózkodom, és bámulom a fekete tolltömeget, hirtelen előrebillenek.
 Elszámoltam magamat. Mikor elkezdek a szárnyaimmal csapkodni, már késő. Először a nyakamon, majd a hasamon érzem a jeges vizet. A tollaim lassan megszívják magukat, én pedig ijedten csörgök, utána pedig visszaváltozok. Nem várom meg, amíg kiderül, milyen mély a víz, két karcsapással megfordulok, lökök egyet a lábammal, és azzal a lendülettel kapok is a stég felé. Felhúzom magamat, miközben próbálok nem visszaesni. Mikor fent vagyok, leülök, és néhány mély lélegzetvétellel próbálom lenyugtatni a szívemet, ami úgy ver, mint egy ijedt madáré.
 Háromszor kell próbálkoznom, mire sikerül kimondanom a "tergeo" varázsigét, és megszárítanom a ruhámat. Csak miután megszáradtam, és már nem fázok annyira, akkor nézek körbe, hogy ki látta eme a gyönyörű mutatványomat. Szerencsére senkit nem látok a parton. Megnyugodva fordulok a víz felé, hátha nem ijesztettem el az egyetlen szemtanút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Már pont elaludnék lebegve a hideg víz tetején, amikor valami éktelen zajra húzom ki fejemet szárnyam alól. Mi a franc folyik itt he? Már józanodni se hagyjátok az embert, mi? Fordulok a lárma forrása felé és még pont látom, ahogy egy madár emberi alakot ölt a stég mellett. Ha most én is abban a formámban lennék összevont szemöldökkel merednék a jelentere, hogy az igen, még egy sorstárs. Így viszont csak hosszú nyakam nyújtom meg felé, aztán megint kicsit közelebb evezek úszóhártyás lábaimmal, hogy ha megint el tudnék aludni egy kicsit, ne a víz közepén találjam magam, amikor felébredek. Megint bedugom fejemet szárnyam alá, de akkor megint zajongást hallok. A kis csaj, mert az innen már jól láttam, nagy nehezen megszárogatta magát és most basszus engem figyel. Tovább haladok inkább kifelé. Nem, most direkt nem a cölöpökre épült stéget választom. A partig tekerek és ott totyogok kifelé kissé cikcakkban. Megrázom magam, felborzolom tollaimat és deanimálok. - Amúgy tíz pontos esés volt ám, csak legközelebb ne verd fel vele a fél várost! - kiabálom a stégen lévő csajszi felé jó hagosan és intek neki vigyorogva. Másnapos vagyok. Nagyon. Ilyenkor pedig nem mennek a jól bevált ismerkedési sémák. Nincs sok gátlásom és ez most szegényen csattan. Emberi alakomban még jobban kiütközik az is, hogy mennyire keskeny nekem most minden út. Ezért egy közeli padra zuttyanok le olyan lazán, hogy azt bármelyik pasi megirigyelné, ha látná. Kivéve a tesóimat Orpheust és Seant. Na ők inkább lehordanának, amiért megint többet ittam a kelleténél. Anyámról meg ne is beszéljünk. Mondjuk nem is tudnánk, mert hónapok óta nem veszem fel neki a telefont és a baglyait sem olvasom el, hanem egyenesen kukatölteléket csinálok belőlük. Most komolyan? Kell az nekem, hogy látnokként megjövendölje mikor seggelek be megint és szidjon egyfolytában, amiért nem merek segítséget kérni tőlük? Majd pont ők fognak kijózanítani? Ahha persze, hogyne. Kezdek fázni. Összébbcsípem magam a padon. Hülye ötlet volt visszaváltozni, de már mindegy. Örülhetek, hogy emberi alakba visszatérni sikerült. Szóval inkább fagyoskodok tovább, míg elég tiszta nem leszek a varázsláshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A szobámban készülődtem épp, mikor csengettek, közben kinéztem az ajtón, de nem állt ott senki. Nem értettem, hogy mi volt ez az egész, valószínűleg néhány gyerek szórakozott velem, ahogyan másokkal is, szóval becsöngettek, aztán tovább is álltak mókából. Ám miközben kinyitottam az ajtót, a cicám kirohant, szóval megvolt a napi program, mehettem utána, hogy hova is tűnt. Szerencsére megtaláltam őt a földszinten, nem is értettem, hogyan volt képes odáig rohanni, majd magamhoz babusgatva, visszavittem őt a lakásomba. Nagy szerencsém volt, hogy a macsek nem akart tőlem elbújni, és rögtön odajött hozzám, mert különben nagy bajba kerültem volna általa, már csak a keresése által is egy ekkora lakóházban. Szóval nagyon örültem, hogy meglett a cicám, közben pedig elkezdtem készülődni a közös vacsoránkra Nathaniel-lel. Kisminkeltem magam, majd egy élénk rózsaszín egyberészes ruhát vettem fel, a szőke, hosszú hajamat pedig begöndörítettem.
- Szia! Ó, milyen elegáns valaki! - köszöntöttem a barátomat, miután megláttam őt kiöltözve a lakás bejárata előtt, így én sem éreztem kellemetlenül magam, hogy eléggé megadtam a módját a mai estének öltözék gyanánt.
- Készen állsz a teaházra? - néztem a szemébe vidoran, mosolyogva, már előre láttam, hogy ez bizony jó móka, kellemes időtöltés lesz részéről is. Közben egyre közeledtünk az említett helyszín felé, amint odaértünk, helyet foglaltam vele az egyik legszimpatikusabb asztalnál, amely egy kisié eldugottabb volt a többinél. Így nyugodtabban tudtunk beszélgetni, és nem zavart a hangzavar sem, ami nagyon fontos szempont volt számomra.
- Bolognai spagettit szeretnék és hozzá egy Rosé borkoktélt - szóltam oda a pincérnek, amikor odajött hozzánk, közben pedig a partnerem szemeit kezdtem el kémlelni, hogy vajon ő mit fog rendelni.
- Na, és mi újság van mostanság veled? - kérdeztem a barátomtól mosolyogva, a tekintetét fürkészve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szabad napos vagyok, vagy mi. Furcsa ez. Nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy nem dolgoztam vagy az iskolában, vagy valami projekten, de ma tényleg szabad lettem, és ezt ki kell használni. Természetesen estére lesz programom, de addig is csinálni kéne valamit. Jobb ötlet híján sétára indulok, táskámban egy pár szendviccsel, gyümölccsel és vízzel, na meg egy könyvvel, a falu határa felé. Régebben ilyenkor rágyújtottam volna, és most is benyúlok a zsebembe csak a megszokás miatt, de az most teljesen üres. Ja igen. Leszoktam. Vagyis próbálok, szóval nincs cigim. Elhúzom a számat, de egy sóhaj és némi fecsóválás után tovább sétálok. Nincs okom fanyalogni, nem kéne, hogy legyen. Más kérdés, hogy jól esne egy szál, akkor is, ha egészségtelen. Gondolataimat megpróbálom más irányba terelni, s a táj szépségét felmérni. Láttam már párszor, nem is változott sokat, legalábbis nem tűnik úgy, hogy igen. A falu lett csak nagyobb, most már hivatalosan város... ami kicsit fura de itt nem érezni ebből semmit. A környék nyugodt, nem tolonganak az ösvényen.
Utam a tó felé vezet, s mivel jól ismerem a környéket hamar meg is érkezem a stéghez. A terv azonban, hogy itt majd leülök és mini-pikniket tartok és olvasok, szertefoszlik, mert a stégen már áll valaki és láthatóan nagyon elfoglalt. Legalábbis a kezében lévő kamera sokat kattog, amiből arra következtetek, hogy sok-sok fénykép készül. Rövid gondolkozás után azonban úgy döntök, hogy mégis csak felbátorkodom a stégre. Elvégre bárki kijöhet ide, ha meg esetleg útban vagyok a fotókhoz, majd szól. Remélem.
- Helló! - biccentek, ha észrevesz, majd a stég végén, lepakolok és törökülésbe helyezkedve kezdem én is figyelni a táját, na meg a nőt, aki nagy beleéléssel kattogtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Képes volt minden aggodalmát, feszültségét és óvatosságát, amik nőttön-nőttek a hetek, sőt, hónapok folyamán, az étterem küszöbén kívül hagyni. Gondolatai közé ugyanúgy bekúsztak az Alfreddel kapcsolatos tucatnyi kérdés és kétes érzés, mind a szürke hétköznapok szabad perceiben, mind a lázas munka közben. Időről-időre azon kapta magát, hogy hideg fut végig a hátán, ahogy az az őszinte, mégis valami sokkal többről árulkodó félmosoly megjelent lelki szemei előtt. Szavainak tiszta csengése és a mögöttes tartalmak szerteágazó vonulatai kényszerítették megállásra, hogy lehunyt szemekkel, mély lélegzetvételekkel taszítsa ismét az egyának egy távoli szegletébe azokat.  Háromszor találkoztak csupán, mégis, mintha minden egyes nap Alfred árnyéka felcserélte volna a sajátját.
Válaszokat akar, megismerni, ha nem, megérteni a férfit. Meglelni mi van a mosoly mögött, a zavarba ejtően őszinte mosoly mögött, ami mégis folyamatosan valami kellemetlen ízt hagy maga után. És pontosan tudja, hogy erre csakis úgy lehet képes, ha nincs benne félelem a lehetséges változók miatt, ha nem bocsátkozik idő előtt feltételezésekbe, hanem ugyanolyan elszántan és nyíltan állja Alfred tekintetét, mint amit ő szeretne elérni vele szemben. Aggódni ráér később, miután útjaikat ismét megszakítva, mindenki elindul a maga kis ösvényén… az étterem küszöbén túl.
- És te megadtad nekik a lehetőséget, hogy bizonyíthassanak? - szemöldöke kissé megemelkedik, miközben kellemes félmosolyra húzódnak ajkai. Adódhat a kérdés, hogy ő kapott-e bármilyen isteni sugallatot, bármit, ami alátámasztja hitét? A válasz egyszerre igen és nem. A rúnákban rejlő, földöntúli képességek végtelen tárháza az, ami épp elég indokot ad neki a hitéhez.
Kékjei azonnal elszakadnak Alfred arcáról, ahogy melléjük lép a pincér. Kedves mosollyal és az étlapra rá se pillantva adja le a rendelését; Az úr vacsorája. Kellemes tölteléke lesz a délutánnak.
Ahogy ismét kettesben maradnak, némán, odaadó figyelemmel hallgatja Alfred minden egyes szavát. Óvatosan emeli el ismét a poharat az asztal lapjáról és emeli ajkaihoz egy elnyújtott korty erejéig, hogy elrejthesse mosolyát, mi akaratlanul kúszik arcára.
- Igazán diplomatikus válasz - biccent is egyet mellé, alátámasztva szavait. Az üveg halkan koppan, ahogy ismét elfoglalja a neki szánt helyet az abroszon. - Akkor azt hiszem a múltad iránt kéne érdeklődnöm, hogy utána megválaszolhassam azt, hogy ki vagy most - hangja kellemes lágysággal ereszkedik kettejük közé, amit egy legyintéssel oszlathatna semmivé Alfred, ha akarná. Nem szokott mások életében vájkálni, tiszteletben tartja mindenki magánéletét és titkait. Így most is ott a ki nem mondott lehetőség a választásra; a figyelmen kívül hagyásra.
- Viszont úgy érzem, hogy valami még hiányzik… hogy a felsorolásból kimaradt egy igen fontos részlet... - homloka ráncba szalad, ahogy kékjei a terítékre szegeződnek. Pár elnyújtott másodperc múlva találnak vissza a férfi arcára és mélyeszti őket az őt fürkésző szempárba. - az, ami miatt engem az irodádba vitettél. - hangja halkan, mégis kellő erővel állapodik meg kettejük között. Aggódni ráér később, most a magabiztossága a fegyvere. Mást nem engedhet meg magának az őszinte, mégis kettős érzéseket kiváltó mosollyal szemben.