32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia Donovan összes RPG hozzászólása (54 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 1. 17:19 Ugrás a poszthoz

Francesco Nico Bianchi


A felfüggesztésem - köszi anya - akarom mondani szabadságom első teljes egészében Bogolyfalván töltött napja elég érdekesre sikerült. Több embertől kértem útbaigazítást szállást keresve, hogy végül egy hirdetőtáblán találjam meg a helyet, ahol hamarosan átmenetileg berendezkedem. Jó pár kávézó- és étterem előtt elolvastam a menüsort, hogy végül egy kis pizzázóban faljam be életem legfinomabb pizzáját, pedig ettem  már igazi olaszt is Velencében. Végigsétáltam a falu legbájosabb utcáin kirakatokat nézegetve, szuvenírvadászat közben, hogy végül a szél egy sikátorból sodorjon elém érdekes lehetőséget egy új ismeretség megkötésére. Konkrétan neki fújt a lábamnak egy borítékot, én pedig - mert végtelenül kíváncsi természet vagyok, és mert nem volt megcímezve - voltam olyan pofátlan és felbontottam. Ez állt benne:

" Szia, találkozzunk a Fő utcza elejétől számított hatodik lámpa alatt holnap pontban délután fél hatkor. Bízz bennem, nem fogsz csalódni! "

 Ennyi. Se aláírás, se dátum, se semmi más információ. Pár percig nézegettem, mire elvigyorodtam, zsebre dugtam és eszembe jutott, hogy ez még akkor is tanulságos lesz, ha végül csak én leszek ott a találkán. Késő este, miután üzentem haza, hogy minden rendben, elolvastam még párszor a levélkét. Nem vagyok fatalista vagy ilyesmi, a sors akarata, a végzet és hasonlók nálam nem igazán játszanak. Annyit hallottam anyámtól ezeket a frázisokat, hogy biz isten megcsömörlöttem tőlük. Tehát hinni sem nagyon tudok már bennük, vagyis inkább igyekszem nem tudomást venni a jelekről. Ennek ellenére ezt a vak találkozósdira való meghívást mégis annak vettem. Csak a felfogását igazítottam magamhoz. Hiszen vacsoráznom úgyis kell, és még elég sok dolgot nem néztem meg a faluban.
 Szóval eljöttem. Megálltam a bal oldali - bár azt nem írták melyikre kell - hatodik oszlop tövében 17:25-kor, mert késni ilyen esetben nem célszerű. Sötétbarna göndör fürtjeim kilógnak kapucnim alól, kezeimet kesztyű védi a késő téli hidegtől, ami azért még bizony erősen jelen van a térségben. Egyik lábamról a másikra állok, ami a magam százhetvenegy centijével igen érdekes látvány lehet. Imbolygok, hogy ne fázzak, míg várok arra, akit vagy amit elvileg nem fogok megbánni. Meglátjuk így lesz-e.
 Közben nézelődöm és figyelem az utcán sétálókat, a munkából haza tartókat. A lassan hömpölygőket, a gyorsan robogókat. Sokszínű a társaság, sok a diák korú, meg az aggastyán is itt a falban. Eddigi utazásaim során mindig sikerült beilleszkednem. A kiképzésen persze tanították is a beolvadást egy közösségbe, de szerintem nem elég annyi, hogy utánozod a közeg tagjainak viselkedését. Ki kell lépni a komfortzónádból és cselekedni. Mondjuk eljönni egy olyan találkozóra, ahol nem valószínű, hogy te lettél volna a meghívott.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 2. 20:41
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 3. 11:40 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


 Az étkezés szertartása egy ügynök számára kiváltság. Erre akkor jöttem rá, amikor napi egy bögre kávén tengődtem huzamosabb ideig. Otthon meg esténként felfaltam a hűtőm teljes tartalmát és csodálkoztam, hogy minden bajom lett a kajakómától. Rémálmok, hányinger, fejfájás...satöbbi. Egy ilyen kellemes éjszaka után határoztam el, hogy a lehető legrendszeresebben fogok étkezni. Ez használt. Minden nap nagyjából azonos időben és keveset, de finomat igyekszem enni. Kivéve amikor sokat és finomat eszem, mint az első Bogolyfalvi napomon. Az a pizza fenomenális volt! De minden nap nem lehet karácsony, mert még hozzászoknék. Kell némi mértékletesség - nem mintha akkora hedonista volnék - ami ünneppé teszi a különleges étkezéseket. Ezért ma egy könnyű gyrost fogok enni. Kizárólag a visszafogottság jegyében!
 Kabátom csuklyáját hátravetve lépek be az étterembe. Gyorsan felmérem a terepet, szokás szerint. Az ajtóval szemben, a sarokban már ül valaki. Ezt bebuktam. Sebaj, a férfi mellett van egy szabad asztal. Oda ülök le, még mielőtt más megtenné helyettem. Elrendezkedek, ez főleg abból áll, hogy előszedem hátizsákomból a könyvem. Ezután kérem csak ki az ebédem és egy sok tejes, hosszú kávét utána. Míg rendelésemre várok fellapozom a kötetet, melyen bizony jól látszik, nem egy mai darab. A gerinc aranyozása kopott, a fed és hátlap úgyszintén. A papír pedig olyan sárga, mint a kikerics. Varázsa van az ilyen könyveknek. Az olvasást apa szerettette meg velünk. Engem ráadásul kedvenc szerzőjének egyik szereplője után nevezett el Ophelia-nak. Ezek után csoda, ha a könyvek szeretete az életem szerves részévé vált? Szerintem nem. Minden esetre az biztos, hogy amikor egy történetbe belekezdek teljesen el tudok veszni benne, és ez a mostanival sincs másként.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 3. 11:52
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 5. 19:49 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


Yeats sorait hang nélkül, de artikulálva olvasom. Ha belefeledkezem az olvasásba, főleg a versek olvasásába ez sokszor előfordul velem. Kizárom a külvilágot és hagyom, hogy a lelkem is táplálkozzon. "Volna csak enyém az ég köntöse.. Arannyal hímzett ezüstszínű fény.. Az ég kék, sötét s szürke köntöse.. Melyben az éj jár, s a hajnal, s a fény.. Azt teríteném lábad elé.. Mivel szegény vagyok, álmaim vannak csupán.. Álmaim lábad elé terítem.. Finoman lépj, mert álmaimon gázolsz.." Telnek a percek, közben zajlik az élet. Jönnek az ételek és az illatok körbelengenek. A kötet, amit olvasok egy válogatás, tele csodás művekkel. Idős és nagyon viharvert - a kedvencem - rengetegszer forgattam az elmúlt évek alatt. Apától kaptam, amikor letettem az utolsó aurori vizsgámat. Sajnos a lapjai már kijárnak. Tervben van, hogy elviszem egy szakemberhez és felújíttatom.
 Az étkezde ajtaja nyílik, mire egy ilyen huncut, kósza lapot a hirtelen támadó huzat kifúj a kötetből és egyenesen a mellettem lévő asztalra ejt. Majdnem a férfi levesébe. - Oh, bocsásson meg! - fordulok gyorsan oda hozzá - Mindig szökésben van ez a fránya lap - kinyújtom kezemet a papír után, hogy visszavegyem és ne zavarjam az urat a kelleténél tovább. Így is elég kellemetlen, hogy plusz rosttal láttam el kis híján a menüjét. Fokhagyma illat csapja meg az orrom, amit nagyon szeretek. Ahogy gyorsan végigpillantok az asztalán látom, semmi húsféle nincs rajta. Bezzeg az enyémen egy akkora gyros tornyosul, mint a fejem. Ízlések és pofonok. Megeszek mindent, de amiben nincs hús az nekem köret. Túlzok picit persze, ám ez maradjon az én titkom.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 6. 08:53
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 7. 15:04 Ugrás a poszthoz

Francesco Nico Bianchi

 
Kockára fogok fagyni az hét szentség, - mert csípős hideg van - ha nem ér ide az, akivel nem bánom meg a találkozást. A késés úgy tudtam női kiváltság, amivel mondjuk én nem szeretek élni, de mindegy. Nem zsörtölődöm tovább, helyette inkább figyelem a körülöttem lévő embereket és időről időre toppantgatok, hogy ne fázzak annyira. Egy férfi közeledik, majd biztos távolban megáll jó rálátással az oszlopra. Figyel és vár. Szimpatikus, de egyelőre nem mutat komolyabb érdeklődést, csak rám néz néha, így valószínűleg nem ő az emberem. Ezután a nevezett előtt elsuhan egy vörös nő, akit követ a tekintetével. Nem mozdul, amaz pedig már messze jár. Kellemetlen... Ezek után a férfi megint vár egy kicsit. Még nem tudja, - miután odajött hozzám már fogja - hogy igen türelmes vagyok. Ez az ő szerencséje.
  - Jó estét! - köszönök vissza és rámosolygok. Korombelinek tűnik. - Meglehet éppen magára - azzal előhalászom zsebemből a levelet és felé nyújtom. - Olyan rejtélyes, hogy kíváncsivá tett, így eljöttem - mosolygok sejtelmesen. Gondolom az övé lehet, így ha felismeri, akkor tényleg rá vártam. Ha nem akkor meg nevetünk egy jót és ki-ki vár tovább arra, akire kell. Az életben az efféle véletlenekből - anya szerint jelekből és iránymutatókból - lesznek a legjobb dolgok. Odafenn tudják, hogyan kell a kockákat úgy vetni, hogy annak a vége felérjen egy görög tragédiával, jobb esetben meg komédiával. Kíváncsian figyelem mi történik és mi lesz az én végkifejletem. A levelet a szél hozta, biztos tehát, hogy nem nekem szánták. Magamra vessek, hogy ahelyett, hogy megkerestem volna kié, inkább megtartottam és eljöttem. Az a baj, - vagyis inkább furcsa - hogy egy szikrányi bűntudatom sincsen. Az ügynökök magánélet híján vannak. A család sem mindig fér bele. Talán csak akkor, ha a társunk lesz a párunk, de ez meg elég ritka. Kivéve persze a sorozatokban, meg a filmekben, mert ott a csapból is ez folyik. A valóság egészen más. Viccesen is néztünk volna ki mondjuk Vlagyimirrel vagy Hu-Min-Ponggal, mint jegyesek. Szóval azt mondom - ha már szabadságon vagyok - néha hagyni kell, hogy sodorjon az ár vagy épp elguruljon a gyógyszer.
  
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 7. 20:45 Ugrás a poszthoz

Romée Nisa Yazel


Függőség. Obszesszió, megszállottság, mánia. Ezekről a szavakról az embernek sok minden - főleg rossz - eszébe szokott jutni. Benyitva a pizzériába nekem csak egy valami. A pizza. Ez az én titkos drogom, a kábítószerem, ami nélkül nem létezhet számomra egy jó hét, rosszabb esetben hónap sem. A leszokásra esélyem sincs, elvonó szóba sem jöhet. Futok eleget, meg edzem még más egyéb módon is a testemet, hogy ennyi bűnözést rendszeresen megengedhessek magamnak. Oh, ezek az illatok! A sajt, a paradicsom szósz, a piruló tészta illata. Megrészegít teljesen. Majdnem teljesen mindegy mi van rajta, csak legyen előttem és ehessem! Na jó a tengeri herkentyűstől mondjuk mentsen meg az isten, de a többi az jöhet. - Helló! Szeretnék kérni egy 32 cm-es pizzát - kezdek bele rendelésem leadásába - Igen, itt eszem meg - bólintok - Legyen rajta..nos kék sajt, feta sajt, mozzarella, trappista sajt és camembert és kérnék hozzá egy fél literes szénsavas narancslevet - összefut a nyál a számban - Igen, igen az remek lesz. Köszönöm! - mosolygok a pultosra és elveszem a beszélő kis kukoricaszememet, ami majd jelzi, hogy mikor mehetek a vacsorámért. Míg erre a szent jelre várok a kis dumagéppel leülök az utolsó szabad asztal mellé és nézelődöm. Körülöttem mindenki vagy még nem vagy már eszik. Egy étteremben persze ez általános. Ismerős arcok nincsenek. Jó a memóriám, de koránt sem töltöttem el még Bogolyfalván annyi időt, hogy belebotoljak általam már látottakba. Lassan telnek a percek és én egyre jobban kívánom az adagom. A függőség már csak ilyen, nem?
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 17. 19:46
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 8. 07:51 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


Lustulás. Ez jellemezte az elmúlt napjaimat. Mi tagadás eltunyultam kicsikét. Több finomság csúszott le ez alatt a közel egy hét alatt, mint egy hónap alatt. Észrevétlenül kúsztak fel rám a fölös kilók és ez elég bosszantó. A megoldás nem más, mint a futás. Rendszeres formában persze. Akkor kezdjük az elején. Pálcámmal felbűbájozom a melegítőm, a pólómat, a polár puóveremet, meg a cipőmet, hogy ne fázzak és ázzak meg. Laza, már-már topis szerelésemben lépek ki a házból. Fejembe csapom csuklyámat és átsétálok a kis tavacska partjára. Szapora léptekkel haladok, hogy bemelegedjek. Sűrű pára gomolyagok jelzik utamat, ahogy intenzíven lélegzem. Csak a fülemben zúgó érverésemet hallom. Direkt nem hoztam magammal a kis zenelejátszómat. Elvonná a figyelmemet a környezetemről. Megállok egy padnál és nyújtani kezdem immár langyos izmaimat. Felhúzom sarkam a térdhajlatomhoz, oldalra döntögetem felsőtestem, karjaimmal körözgetek párat. Eközben figyelem a körülöttem lévőket. Nem messze egy másik padnál egy nő ugyanúgy bemelegít, mint én ennél. Elidőzöm rajta. Az alakja kifogástalan, a felszerelése - nagyon vörös, nagyon testhez simuló - fiatalos, mondom ezt úgy, hogy én is csak harmichárom vagyok még. Mondjuk ebben az öltözékemben inkább laza ötvenes és abból is a leharcoltabb fajta.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 8. 13:03 Ugrás a poszthoz

Kedves Antal Nimród
animágus alakom


Repülök. Repülni könnyű. Szárnyam alatt érzem a levegő felhajtó erejét, és csípőssége belemar a szemeimbe, amik ebben a formámban is zöldek maradnak, mindig. Ez az azonosító, különleges ismertetőjegyem. Akárhányszor is válok fekete hattyúvá elcsodálkozom rajta, hogyan tudtam megtanulni és miért pont azzá tudok alakulni, amivé. Fentről minden más, a terek, a távolságok elvesztik jelentőségüket, ahogy a bajok. Itt fenn nem számít felfüggesztettek-e vagy sem, vagy, hogy mennyire érzem magam ezért hibásnak. Itt nem vagyok okklumentor, boszorkány vagy auror, sem ügynök, csak egy magányos sötét madár. Ében tollakkal és vörös csőrrel. Egy a sok közül, aki most - vegyük úgy - ide tévedt, ahol nem őshonos.
 A lebegés, a vitorlázás a szél hátán megnyugtat. Kikacsol mindet bennem. Jó ötlet volt ma kora délután felöltenem animágus alakomat és tennem egy két kört a falu felett. Ebben a formámban nem fázom, de hamarosan vissza kell változnom, hogy hazamenjek. Lassan és észrevétlen esteledik. A fények egyre másra gyúlnak ki alattam, arany gyöngyfonatokkal rajzolva ki a település térképét. A tájra lenézve gyönyörködöm még egy utolsó kanyart teszek, majd komótosan leereszkedem a stégre, ahol - mivel egy teremtett lelket sem látok -  deanimálok. Rövid, fekete, testhez simuló ruhám az az egyetlen megbűvölt öltözet, amit ilyenkor viselek, így szinte füstölök, ahogy a hidegtől sűrűn lélegezve kezdek elindulni vissza a lakóhelyemre.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 8. 22:14 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


Az megvan, amikor a szörnyeteg lesi a szépséget, az meg észreveszi és odamegy hozzá? Nincs? Helyes, akkor jól ismeritek a mesét és nem dőltetek be nekem. Minden esetre én most pont így érzem magam és mellékesen megjegyzem, a szörny vagyok a fentebb vázolt szituációból. Az általam eddig figyelt nő ugyanis odajön hozzám és kedvesen rámköszön. - Jó estét! - vetem hátra csuklyámat, hogy lássa nem a helyi szatírt - ha van ezen a környéken egyáltalán ilyen - sikerült leszólítania - Szokásos, de itt most új - felelek mosolyogva - Új vagyok a faluban. És önnek? - kérdezek vissza érdeklődve és közben tovább nyújtogatok, hogy ne hűljenek ki a már bemelegedett izmaim, elvégre tél van még, vagy mi a szösz. - Ha van kedve, futhatunk együtt is akár - vetem fel, mert ketten minden könnyebb. Jó, ha van aki motivál az első és az utolsó métereken. A magam részéről szeretek egyedül futni, de ha akad hozzá társaságom azzal sincs bajom. Mindenki másként szeret sportolni. Az akadémián, majd később a mugli kiképzésen is meg kellett tanulnunk alkalmazkodni. Társai és ellenfelei voltunk egymásnak, hogy mindkét szerepben megálljuk a helyünket, ha a szükség úgy hozza. Szóval el tudom kerülni, ha nemet mond és mellette tudok lenni, ha igent. A döntés rajta áll. Van olyan akit az ilyen hirtelen ötletek kibillentenek, míg mások látják benne a lehetőséget. Kíváncsian várom ez a csinos ifjú hölgy melyik lesz ezek közül.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 9. 08:44
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 10. 09:59 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


Rosszalló megjegyzés, vagy sértett fintorgás helyett a vers - Gilligan atya balladája - utolsó sorait kapom, fejből idézve. Elismerően biccentek és mosolygok a férfira. - Köszönöm - veszem vissza tőle a szökdösős lapot. Látom átpillant a könyvemre és már hallom is a kérdést - Igen, első kiadás. Ajándékba kaptam. Szegény megsínylette a velem töltött éveket - mondom ártatlan ábrázattal, de azért kicsit pironkodva. Jobban vigyázhattam volna rá hiszen értéke van, bár nekem az eszmei fontosabb, mint az anyagi. Velem utazott bárhová is mentem és, ha este nem tudtam elaludni a vonaton, a hajón, vagy a repülőn, esetleg az épp aktuális szállásomon, ezt lapoztam fel és olvasgattam. Olyankor kicsit mindig otthonosabban érzetem magam. - Szereti Yeats-t? - érdeklődöm, ha már így alakult, hogy a véletlen - huzat - miatt beszédbe elegyedtünk. Mivel asztalszomszédom magától fejezte be az előbb a művet, arra következtetek, hogy szeretheti az én kedvencemet, vagy legalábbis ezt az egy verset pont ismeri tőle.
 Közben, kezd egyre jobban megtelni az étterem. Az ebédidő a legtöbb embernél 13-15 óra közti időszakra esik, épp ezért szoktam vagy ez után, vagy, ahogy most is ez előtt enni. Nincs tömegiszonyom, de szabadidőmben szeretem a nyugalmat. Az ember sokat tudhat meg abból, hogyan viselkedik valaki egy ilyen helyen. Rólam mondjuk azt, hogy szeretek egyedül lenni és begubózni a kis világomba. Csak az olvas egy gyorsétteremben, vagy - ha muglik közt lennénk - viselne fülhallgatót, aki ki szeretné zárni a külvilágot. Egyre nő az ilyenkor szokásos alapzaj. Kígyózik a sor és alig férnek, mi meg ketten két asztalt foglalunk. Így hirtelen adja magát az ötlet. - Megengedi, hogy átüljek önhöz? Könnyebb adott esetben tovább beszélgetnünk és jut pár hellyel több annak a sok éhes embernek, aki a pultnál álldogál - magyarázom mosolyogva és lófarokba kötött hajam meglebben, ahogy azok felé fordulok, akikről beszéltem. Természetesen, ha a férfi nemet mond azt is megértem és maradok a saját részemen. Van aki nem szeret idegenek mellett enni, mert frusztrálja a másik jelenléte, vagy bántja az orrát az ételének az illata.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 10. 21:48 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


- Ophelia vagyok - nyújtok kezet a lánynak mosolyogva - Nem, szerencsére nem a munka miatt jöttem. Szabadságon vagyok épp és gondoltam ideje lefutni a sok helyi ínyencség nyomait - finomítok egy kicsit a tények egy részén. Elvégre ez az egész utazás tényleg olyan, mint valami kalandtúra. Ráadásul semmi értelme friss ismeretségeket olyan történttel nyitni, hogy "nyomozó vagyok, akit felfüggesztettek, mert három ember halála szárad részben a lelkén", legalábbis szerintem. - Így elsőre tegyünk egy tó kört? Mit gondolsz? - kérdezem és már aprókat kezdek is helyben lépkedni a pad mellett, hogy felvegyem a kezdő ritmust. Felpezsdül a keringésem. A szívverésem egyre gyorsul. Érzem a vérem surranni az ereimben. Testem felkészült a terhelésre. Elmém egy részét elzárom az ajtó mögé, amit akkor használok, ha tiszta és befogadó elmével szeretném szemlélni az engem körülvevő világot. Oda száműzök bánatot, örömöt, félelmet és kétséget. A nyomasztó gondolatokat és minden bajomat. Okklumentorként erre képes vagyok és elég gyakran alkalmazom ezt a technikát, ha például koncentrálni akarok.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 11. 19:50 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


Megjegyzésére egyetértően elmosolyodom, ahogy kezdünk megindulni. - És még nem láttál mindent..a gyorsétteremben olyan a gyros, hogy..abba bele lehet halni! - igyekszem tisztán, lihegés nélkül beszélni, de azért ez kicsit nehéz. Egyenletes tempót veszünk fel, ez még amolyan előfutam jellegű körnek ígérkezik. Még figyelnem kell az izmaim munkájára, a légzésem ütemére és a pulzusomra, amit fülemben hallok dobogni. A sétányon ilyenkor - télen és kora este - mondjuk úgy, a madár se jár. Ja nem, mert fut. Ez egy irtó rossz poén - mondaná Orph - még nekem is kínos, ezért bizony meg is tartom magamnak. Saját szakállamra nem sokat csacsognék, mert még küzdök az oxigénért - azt a puhány fajtámat - de amikor a mellettem haladó lány kérdez, természetesen készséggel válaszolok neki. - Ha Zeusz és Szent Patrik, meg a Szabadság szobor hazája messzinek számít, akkor igen, eléggé - mosolygok a lányra és előhalászom laza felsőm megbűvölt zsebéből a vizes palackomat, jót húzok belőle, majd visszadugom a helyére. A folyadék pótlás még ebben a cudar időben is fontos, ha az ember futásra adja a fejét. Nem tudom miként fogja értelmezni a válaszomat futótársam így kicsit megtoldom egy amolyan magyarázat félével. - Athénban születtem, a gyermekkorom egy részét viszont Dublinban töltöttem..A családom egyik ága ír, a másik olvas..Jó, nem, hanem görög..A munkám és az életem központja pedig jó ideje New York..Sokat utazom, ez a tényállás - vigyorodom el két levegővétel után, hogy pótoljam a beszéd okozta veszteséget - És te? Honnan érkeztél és mivel foglalkozol? - kérdezem érdeklődve, majd kis ívben kanyarodni kezdek, hogy az ösvényen maradva fordulni tudjunk.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 11. 19:54
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 13. 19:46 Ugrás a poszthoz

Francesco Nico Bianchi


Szavaiból úgy veszem ki, hogy bár valóban nem rám számított, azért nem zavarja annyira a tény, hogy én vagyok itt és nem a levél valós címzettje. Bevallom ez jól esik és fel is bátorít. Csak nem volt akkora hülyeség felvenni és kibontani azt a levelet. Főleg, hogy már el is hangzik a meghívás, a férfi részéről. Mosolygok rá és közben, mint egy harci hörcsög kezdek gondolatban pörögni a "hogyan tovább" lehetséges verzióin. - És én szívesen veled tartanék - csúszik ki a számon a tegezés kérdését azonnal meg is oldó mondat. Általában a munkám során ez a közvetlenség nem szokás, hiszen a távolságot, mint ügynökök a magázódással is tartjuk. Ez által határolódunk el az érintettektől és mutatjuk rangunk, tiszteletünk feléjük. De a magán szférámban én a fesztelenséget jobban szeretem. Van akinél - mondjuk nála, mivel szimpatikus - igen hamar váltok át rá a megismerkedés után, van akinél pedig kicsit később. Ezt a helyzet és a körülmények is hozzák. - Az én nevem Ophelia Donovan - mutatkozom be én is, ha már ő megtette - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - mosolygok a velem szemben állóra és hátra vetem csuklyám, hogy teljes arcomat lássa. Ne csak annyit, amennyi kitűnt a kapucnim alól. Hajam enyhén hullámos, sötét, majdnem hátam közepéig érő fürtjeit, zöld szemeimet, vörösre festett ajkaimat és - a hidegtől most kissé az arccsontomon rózsás - porcelán fehér bőrömet az utcai lámpák fénye világítja csak meg a ránk boruló estében. - Egy pohár mentes víz és némi saláta megfelel - mondom elgondolkodva, de a végén elkuncogom magam - Őszintén szólva valami finom, laktató étel és egy kis meleg innivaló az, ami nagyon jól esne - remélem nem veszi rossz néven ezt a kis élcelődést. A mai nők nem mernek egy randin - tudom ez nem egészen az a nagykönyvi randevú - enni és élvezni az estét. Mert azon feszengenek, hogy nem fog tetszeni a férfinak, ha mondjuk megesznek egy szelet sültet, vagy rosszabb esetben tortát. Magára vessen az a nő, aki salátát rágcsál és az a férfi is, aki szerint ez így helyes. A magam részéről én szeretek enni és nem szégyenlem egy percig sem, hogy ha úgy adódik egy nagy tányér milánóit is képes vagyok eltüntetni. Felvállalom, ahogyan most Francesco előtt tettem. - Van ötleted hová mehetnénk? - nézek rá szemeimben kíváncsi és vidám csillogással. Tényleg örülök, hogy volt türelmem kivárni, míg rájön engem várt. Remélem benne is jó érzések maradnak meg erről a véletlen találkozásról.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 15. 16:38
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 13. 20:39 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


- Mert olyan módon képes láttatni az élet dolgait, mint kevesen. Amikor olvasom azt érzem, ő belelátott a szívekbe és az elmékbe - felelek a férfi kérdésére miután elhelyezkedtem vele szemben. Az üressé vált asztalt pedig hálás mosollyal foglalta el egy fiatal lány és az anyjának tűnő hölgy társa. Ezt szófoszlányaikból szűrtem le, mert pár eljutott hozzám. - Például a "Ha ősz leszel" kezdetűnél: "...Boldog szépségedért hány jó barát, Hány hű s hazug szerelmes szeretett; S csak egy szerette vándor lelkedet, Csak egy borongó arcod bánatát..." Az igaz szerelmet elfedő látszatok kései kiderülése érződik a sorokból - nézek fel miután elolvastam. Fejből ezt nem tudom, csak a kedvencemet. Egy falat gyrost harapok, hiszen azért csak ebédelni jöttem első sorban. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy valaki olyannal ismerkedtem össze, aki a versek iránti rajongásomat talán megérti és nem veszi ódivatú romantikus baromságnak. Szerintem nem szégyen manapság sem olvasni az okos eszközök korában. Látszik túl sok időt töltök muglik közt. Az infókat mobilra kapjuk nyomozás közben, a fülünkben általában kis, rádiós adóvevő készülékek vannak. Lőfegyver hideg fémét tartjuk a kezünkben pálcánk helyett, szinte mindig, mert varázslatokat csak olyan esetekben alkalmazhatunk, ha nincs mágia nélkül élő a közelben. Ezért néha jó érezni a művészet lágy, kézzelfogható jelenlétét, a könyvek jellegzetes illatát és érintését ujjaim alatt. - Még be sem mutatkoztam, a nevem Ophelia Donovan - nyújtom kezem a férfi felé. Az illem és kíváncsiságom is vezetett, hogy megtudjam a velem szemben ülő nevét, ha már így alakult, hogy az asztalán osztozom vele. Nem tudom mennyire veszi tolakodásnak vagy az aurájába való betörésnek ezt az egész helyzetet. Minden esetre ha elfogadja a kezem röviden megrázom és eleresztem, majd csendben várom, hogy ha társalogna még akkor ő folytassa.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 15. 13:42 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


- Néha kell egy kis csend és béke. Bogolykőben ezt megtaláltam.Tudod egy pici pihi ráfér az emberre, ah a munka kiszívja a lelkét meg az agyát - talán nem kell magyaráznom, hiszen ez a munkák jó nagy részénél így megy manapság. Azt persze nem teszem hozzá, hogy engem néha tényleg komoly veszélyek fenyegetnek a szó szoros vagy épp képletes formájában egyaránt. Megesett, hogy egy társkereső alkalmazás volt elátkozva és, aki felregisztrált rá az a rabja lett és bődületes baromságokat csinált. Be kellett férkőznünk a felhasználók közé és megkeresnünk az átkot rávető személyt, meg a zéró áldozatot és feloldanunk az ártást. Ez az egész úgy valósult meg, hogy majd harminc kamu randevúm volt csak nekem. A társaimnak is nagyjából ugyanennyi, kivéve a technikusunkat, aki maga is az app hatása alá, került, de mivel  hamar megoldottuk az ügyet ez nem szivárgott ki, szerencsére. A végére azt hittem kifolyik az agyvelőm. Mondja valaki, hogy egy ügynök élete nem nehéz, hanem csupa kaland! Na azt ültetném oda egy ilyen szituációba, hogy nesze komám, csináld! - India varázslatos hely, az arany háromszöget sajnos csak részben jártam be, de a kedvencem Amritsar temploma, na meg természetesen a Taj Mahal volt - mosolygok a lányra, aki jobban megnézve valóban magán viseli az indiai nők szemet gyönyörködtető vonásait - A zene, meg az ételek is magukkal tudják ragadni az embert - emlékszem vissza néhány képre az utazásból, miközben izmaim nyúlását és húzódását érzem egyre fokozottabban. Lesz ebből még holnap járókeret, de nem bánom, mert fájdalom nélkül nincs változás. Márpedig az a sok sütemény ott lapul rajtam és el kell tüntetnem a nyomukat, hogy ehessek tovább. Arról nem tudok ugyanis lemondani, hogy jókat ebédeljek vagy vacsorázzak. - Mi vonzott a gyógyítói hivatásban? - kérdezem, mert valóban érdekelnek a motivációk. Ami azt illeti vonzom az egészségügyiseket. Előbb Blossom Miles doktornő - akit szerintem ismer - most meg Jasmine, aki hamarosan orvos lesz. Legalább ha baleset ér lesz kihez fordulnom. Mondjuk a bokaficamnál nagyobb bajom nem nagyon lehet ezen a kellemes helyen, de sosem lehet tudni.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 15. 13:42
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 17. 17:02 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna


- Jó napot! - nyitok be a helységbe, majd a ragyogó napsütésben - szokásomhoz híven - körbenézek és azonnal felmérem a terepet. Egy férfi fehér pólóban, egy nő meg a padlón van épp. A helységben elvétve egy-két jó fedezék és menekülési útvonal. Érdekes körülmények, az hét szentség. De persze itt nem feltétlenül számít az ember komoly vagy veszélyes helyzetre. Szóval megbocsájthatók mindez. - Ne haragudjanak a zavarásért, nem tudom jó helyen járok-e? Ez a Tintafolt és Pergamen könyvkiadó? - kérdezem kíváncsian és megállok tisztes távolságban mindkét benn tartózkodó személytől. Galambszürke szövetkabátom kapucnija most nincs a fejemen, mert odakinn remek az idő és nem éreztem szükségét, hogy idefelé feltegyem. Zsebemből egy cetlit húzok elő, amire lejegyeztem pár információt, amiknek utána szeretnék járni. Egy írót keresek, illetve egy kötetet. Nagyon szeretek olvasni és érdekelnek a különleges szépirodalmi alkotások. Mondhatni vadászok az ilyesmire. Szép gyűjteményem van néhány szerző műveiből, amit szeretek bővíteni, ha módomban áll. Így bárhol is vagyok igyekszem megtalálni az összes könyves boltot, antikváriumot és könyvkiadásban illetékes helyet. Most épp, hála a rajongói klub tagságomnak megtudtam, hogy egyik kedvencem új kötete hamarosan megjelenik. Ezért vagyok itt. Na meg mert így, lassan három hét után már fogalmam sincs mit is csinálhatnék a rám szakadt szabadidővel. Az összes magammal hozott kötetet kiolvastam. Kétszer. Kell a vérfrissítés, vagy a következő nyomozásban az az érzésem, hogy mint hulla fogok részt venni. Mert belepusztultam az unalomba. Nem azt mondom nem esik jól esténként egy pohár bor és egy jó könyv kíséretében bebújni Árnyék mellé az ágyba. De ha már fejből tudom ki a tettes...vagy ki-kivel esik örök szerelembe. Na az már frusztráló tud lenni.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 17. 17:52 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna


Fura jelenet közepébe érkeztem ugyan az előbb, de egyáltalán nem estem pánikba. Hiszen egy gyilkossághoz azért több kell, mint egy jó pasi papírvágóval a kezében egy fekvő nő fölött. Főleg fényes nappal és főleg egy könyvekkel foglalkozó helyen. Ezt akkor is tudnám, ha történetesen nem volnék auror, mert néztem a Castle-t anno. Ha muglik vannak a kollégáid között óhatatlanul rád ragasztanak rossz szokásokat. Mondjuk olyasmiket, mint a sorozatok nézése, meg az autóval utazás seprű helyett. Na de a feltételezett áldozat már talpra is szökken és kezét nyújtja felém, miután megerősítette, hogy nem tévesztettem el a házszámot. - Szia - viszonzom a kézfogást - Ophelia Donovan, részemről a szerencse - mutatkozom be én is és leülök arra a helyre amerre mutat a hölgy - Tegeződhetünk, persze - mosolygok és leteszem elé a cetlit - Egy kávét kérnék, ha lehet sok tejjel és cukor nélkül - nézek bocsánatkérőn végig a jó kiállású férfin- Köszönöm- ezután figyelmem a nő felé fordítom és megvárom, hogy megnézze a papírt, amit odaadtam neki - Ebben tudnál segíteni? - kérdezem kíváncsi várakozással tekintetemben. Tudom nem a legismertebb író és a mű is új tőle, de hátha ő tudja hol szerezhetném meg magamnak. Az első kiadásokat szeretem, mert még akadnak bennük hibák. ezektől lesznek később értékesek és maradnak mindig egyedibbek a későbbi újranyomott verzióknál. Főleg, ha megérik azt, hogy ismételten a polcokra kerüljenek. Ez az író szerintem érdemes rá, hogy ezt a művét később megint kiadják, de nekem az első a vágyam. Persze én elfogult vagyok. Nem is kicsit. Olyan történeteket olvastam már tőle, amik miatt látatlanban szerelmes vagyok ebbe. Talán kicsit az íróba is, de leginkább a karaktereibe. Annyira esendők és emberiek, hogy néha ezt éreztem, hogy mindjárt lelépnek a lapokról. Szerintem ez az igazi írói tehetség.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 17. 19:04 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna


Kicsit összevonom szemöldökömet a hölgy nevemre tett megjegyzésére. Érdekes, hogy druszám az ellentétem. Szőke haj és kék szemek. Kíváncsi lennék milyen arcot vágna, ha találkoznánk. Minden esetre tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli Ophelia a világon, és ez jól is van így. Abban pedig szintén teljesen biztos vagyok, hogy az egyetlen Ophelia Chole Donovan én vagyok és ez is jól van így. - Egy első kiadású példányt szeretnék belőle megvenni. Már sehol sem lehet hozzájutni, legalábbis nekem sajnos nem sikerült - szomorodom el, mert hát tényleg sok helyen kerestem - Ti vagytok az utolsó reményem - biccentem félre fejem és zöld szemeimmel kérlelőn pillantok a mellettem ülőre. Közben megérkezik a kávé és vele együtt a fehér felsős pasas. Nem tudom eldönteni, hogy ő egy peches munkatárs, alkalmi pincér vagy kifutófiú esetleg a kis hölgy szeretője. Nincs is közöm hozzá. Engem igazából a könyv érdekel, hiszen a magam pasi ügye már megvan. Francesco Nico Bianchi. Vak randevú. Azonnali vonzalom részemről. De, hogy mi lesz belőle, na az még a jövő zenéje. Mindegy, maradjunk csak a könyvnél. - Mire értetted, hogy nem könnyű vele? - kérdezem, majd belekortyolok a kávéba, ami egészen jó ízűnek mondható. New Yorkban más egy kicsit, de hamar megszoktam az itteni verziót. A tej sokat segített a bajon. - Azt olvastam róla, hogy odavan a jó seprűkért és a szép boszorkányokért. De ez azért nem akkora baj? Vagy igen? - kérdezem somolyogva, mert valahonnan piszkosul ismerős ez a viselkedés. Orpheus, az ikeröcsém is épp ilyen. Csak ő a kórházi kalandjaival veszi le sorban a lábáról a nőket. Nem is beszélve a szövegéről és a csibészes mosolyáról.  
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 17. 19:04
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 17. 20:42 Ugrás a poszthoz

Török Dániel


Nem hittem a szememnek. Isten az atyám még bele is csíptem a karomba, hogy tényleg azt látom-e, akit észrevettem. Hazafelé tartottam, amikor benéztem a könyvesbolt ablakán - nem is tudom igazából, hogy miért - és akkor megpillantottam. A srácot a helyszínről. Ott volt a boltban. Tényleg ő volt az és én tudni akartam, hogy mit keres itt Bogolyfalván. Követni kezdtem. Észrevétlenül szegődtem a nyomába és figyeltem. Várva a pillanatot, hogy szemtől szembe kerülhessek vele. A téren átadott pár papírt egy másik fiúnak, majd tovább indult. Azt hiszem kiszúrhatott - kezdek kijönni a gyakorlatból - mert igyekszik eltűnni a szemem elől. Az nehéz lesz kiskomám! Futásnak eredek és hamarosan utol is érem. Pechére egy sikátorba slisszolt be, ahonnan ugyebár kifelé csak a testemen át vezet az út számára. - Hé! Nyugi kölyök, nem akarlak bántani! - állok meg előtte és megvetem lábam a talajon úgy, hogy ne tudjon kiszaladni mellettem - Csak pár kérdést szeretnék feltenni neked. Érted? - magyarázom, hogy próbáljam elnyerni a bizalmát. Tudom, hogy őt láttam, akkor, ott a múzeumban, mielőtt elszabadult a pokol. Olyan biztos vagyok benne, hogy az életemet tenném rá fel, ha kell. A srác csak rosszkor volt rossz helyen, de ő az egyetlen, aki igazolhatja, hogy a csapatunk nem hibázott. Az események túl gyorsan történtek. Hiába szóltam az egység vezetőjének, hogy láttam valakit, ő nem hitt nekem. Mire pedig érte akartam menni, már nem volt sehol. De most itt van. Előttem van és vele az esély, hogy visszakapjuk a jelvényünket és a fegyverünket. Rá kell vennem, hogy beszéljen! De hogyan? Egy kamasz fiú, aki lehet teljesen berezelt. Gyorsan pattognak a gondolataim és próbálok jó megoldást találni erre a lehetetlen helyzetre.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 17. 20:48
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 17. 21:26 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna


- Van pénzem, az nem gond - biztosítom a hölgyet, mert láthatóan kapitalista szemléleteket vall. Nincs ezzel baj, mindenki pénzből él a világon. Figyelmesen hallgatom és közben kortyolgatom a kávét. Azonnal megértem mi is a baj azzal az íróval, akiért én annyira odavagyok, pontosabban voltam. Úgy látszik nem mindenki tudja jól kezelni, ha elbűvölő és bomlanak utána a csajok. Visszaél vele, rosszra használja, ami illúzió romboló. Mint amikor rajtakapod a szüleidet, ahogy beviszik a fenyőt meg az ajándékokat karácsonykor. A hangulatomat azonnal legyilkolta és egy álomkép tört össze bennem akkor is, ahogy most. - De ha jobban belegondolok van jobb dolog is amire költeni tudom... - mosolygok a nőre és látszik rajtam értettem mire célzott az imént. Mentségemre szóljon, hogy én minden ilyen esetben élek az ártatlanság vélelmével, és az öcsém viselkedésére apellálok. A munkám során sok szemétládával találkoztam már, szóval biztosra veszem, hogy a kiadója nem mondana róla ilyesmit, ha nem volna igaz. Minden esetre szigorúan bizalmasan kezelem az információ töredéket és nem is forszírozom tovább az ügyet. Ez az egész dolog kellemetlen is lehetne, de én nem csinálok belőle nagy gondot. Azzal csak magamnak ártanék. A pasi egy barom, de írni azt nagyon tud. Egyenlő: a második kiadás is megteszi a szóban forgó könyvéből. A maradék pénzből meg veszek valami mást. Van is egy csodás kabát és egy hozzá illő csizma, amit az egyik kirakatban láttam nem messze innen. - Esetleg egy régi könyv megmentésében járatos ismerősöd is akad? - érdeklődöm, miután az utolsó kortyot is bevedeltem a kávéból. A véremmé vált az hét szentség. Mostanában hozzászoktam, hogy reggelente ezzel az ütős, európai fajtával indítom a napot. De ma kihagytam az utazás miatt, ami Bogolyfalváról ide, Budanekersdre vezetett.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 17. 21:54 Ugrás a poszthoz

Török Dániel


A jó büdös francba! Ilyen nincs! A srác ahelyett, hogy meghallgatott volna el akart menekülni. Ezt úgy valósította meg, hogy kitört mellettem. Erre elcsapta egy seprűs futár, feltörölte vele az aszfaltot, a kölyök meg elájult. - Te idióta nem látsz a szemedtől! - kiáltottam a gázoló után, ahogy kirohantam a srác után. Az utcán sétálók összecsődültek körülöttünk. - A fiamat elütötték, kérem ahelyett, hogy csak itt bámulnak inkább hívjanak segítséget! - mondtam kétségbeesést csempészve a hangomba, hogy elfedjem a hazugságot. A terelés bevált. Míg a tömeg tagjai kérésemnek eleget téve igyekeztek szakembert szerezni én megnéztem a fiú sebét. Nagyon erősen beverte a fejét szerencsétlen, és a sérülés bizony elég csúnyán néz ki a vértől, ami szivárog belőle. Engem meg mardosni kezd persze a bűntudat. Megint elrontottam az akciót. Lehet a múltkori esetben is én voltam a hibás? - Ne haragudj, kérlek...Nem akartalak bántani...Ébredj fel...- suttogom a fiú fülébe, hátha magához tér, vagy legalább hallja - Te vagy az egyetlen, aki segíthet nekem...Kérlek... - fogom könyörgőre és bízom benne a hangom eljut hozzá. Nem igazán figyelem jelen pillanatban a környezetemet. Az összes figyelmem a fiúnak szentelem. Az ölembe húzva fekszik, ez már olyan rutin, amit a sok beépülés hozott magával. Automatikusan mozdultam és cselekedtem. Hiszen ő a fiam ugyebár és furcsa is volna, ha nem úgy és ott lenne ahol most van. Az pedig talán senkinek nem tűnik fel, hogy igen ifjú anyának számítok. Ha valahogy kicsit magához térnie elvihetném innen. Remélem sikerül.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 5. 08:53 Ugrás a poszthoz

Romée


- Szerintem csakis a Macarena lehetett - mondom mosolyogva a számomra teljesen idegen nőnek, aki leült velem szemben az asztalom mellé. Halvány lila gőzöm sincs, hogy ki ő, de hogy nem engem keres, arra mérget mernék venni. A véletlenek gyűjtőhelye ez a falu, annyi szent. Sok embert ismerek. Ez része a munkámnak és arra törekszem, hogy bárhol is járjak a világban, építsek kapcsolatokat. Többek közt információk szerzéséhez vagy akár legrosszabb esetben védőháló gyanánt. Nos azóta, hogy itt vagyok Bogolyfalván elég sok kontaktra tettem szert. És, ahogy a mellékelt ábra mutatja a sikersztori folytatódik. De hát kérem! Ha egy üzlet beindul! Szóval csak derűs arccal várom mikor esik le a hölgynek, hogy irtóra célt vétett. Azt mondjuk én is olvastam valahol, hogy minden embernek a világon van minimum, egy de maximum hat alteregója. Lévén a genetikai állományunk szekvenciáinak keveredése egyre nehezebb és így egyre több a hasonló karakter. Ennek ellenére, kétlem, hogy ne döbbenne rá a tévedésére. Előbb vagy utóbb. A hangom sem lehet olyan, mint a keresett nőé, aki miatt lehuppant ide a semmiből. Nem azt mondom, hogy bár hangom van. Bár ne hallaná. Hanem azt, hogy rám jellemző és némi akcentussal színezett. Nem sokkal, épp csak annyival amennyi egyedivé teszi a beszédemet. Amikor Shakespeare-t olvasok az ő angolját használom. Tehát megy nekem az is, csak ugye, ha nem kell valaminek tökéletesen szépnek lennie, akkor lehet kicsit csúnyácska és tökéletlen is néha. Ezalatt az én kis kukoricaszemem egészen jól elvan magával, a szalvétatartót használja hintaló gyanánt és kurjongatva lovagol rajta, mint egy cowboy. Itt minden és mindenki kicsit más, mint amit megszoktam a muglik között. Épp ezért érzem olyan jól magam, mert azt hiszem ez az, amire most szükségem van. Változásra.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. március 5. 08:53
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 5. 20:04 Ugrás a poszthoz

Jasmine A. Jhaveri


A futás ellenére elég figyelnesen hallgattam a lányt, akivel igyekeztem tartani is a tempót. Érdekesnek találom, hogy valamiféle különös törlesztés miatt választotta az orvosi pályát. Nem egyedi eset, azonban ezeknél mindig érdekelt a mögöttes tartalom. Ennek ellenére úgy döntök, hogy most nem kérdezek rá, hogy mi mindent vesztett el az általa említett kezelhető okok miatt. Nem vagyok ekkora tapló. Alig ismerem, így az életében vájkálás egyáltalán nem opció. - Auror vagyok. Szakterületem az átok sújtotta tárgyak semlegesítése, ezzel együtt az életvédelem - felelek kérdésére egyszerűen és nyíltan. Tudom az ismeretségek kötése szempontjából fontos, hogy felfedjük életünk egy részét. De most valahogy nincs sok affinitásom ecsetelni a munkám részleteit. Tovább futunk. Egy idő után kezdem azt érezni, hogy görcsöl a vádlim, ezért kicsit lassítok. A húzás erősödik, így kénytelen kelletlen megálljt parancsolok magamnak. A tüdőmbe is egyre hűvösebb levegő hatol. Az este is lassan alászállt és a sötétség körülvenni látszik bennünket. Még sétálok vele egy kicsit, majd udvariasan elköszönve a kedves lánytól bérelt szobám és annak minden komfortja - különös tekintettel a rákfőzően meleg zuhanyra - felé veszem az irányt. Míg hazafelé tartok dudorászom és bízom benne, hogy lesz alkalmam Jasmine társaságában futni. Kedves lány, kellemes kisugárzással, ami minden bizonnyal hasznára lesz hivatásának gyakorlása közben. Az a mai futás olyan jót tett, hogy elhatározom, hogy ha naponta nem is, de két naponta megismétlem majd. Sőt lehet utánanézek hol találhatók a környező városokban jó futó helyek és átruccanok majd azokhoz is alkalom adtán.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 9. 21:47 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


- Nem állt szándékomban meggyőzni, de örülök, hogy így történt - mosolygok a férfira, majd eszegetni kezdem a gyrosom mellé kapott sült krumplimat. Nagyon finom, fűszeres íze szétfut a nyelvemen, ahogy annak a kólának, melyet kortyoltam utána. Imádom azt a szénsavból adódód csípő érzést, amit okoz. - Én is örvendek - reagálok bemutatkozására. Neve nemesi hangzású, mégis könnyen megjegyezhető. Vannak emberek, akikhez illik a nevük, másokhoz más jobban passzolna. Rá az előbbi vonatkozik szerintem. Magamról ezt már nem merném állítani. Az Ophelia apám vágya volt, anya pedig a Chloe mellett kardoskodott, így megkaptam mindkettőt. Második keresztnevemet alteregóként szoktam használni. Legutóbb egy ügy kapcsán, egy jótékonysági aukción jelentem meg az ismert ír mágus klán tagjaként, mint Chloe Donovan, hogy megszerezzek egy régi naplót. A kis fekete noteszt olyan átokkal sújtotta gazdája, hogy bárkit, akinek a birtokába kerül azt ifjan és családjával együtt kínhalál érjen utol. Egy legenda szerint II. Miklós cár dolgozószobájában látták utoljára. A Romanovok utolsó uralkodójának, nejének és gyermekeinek szörnyű sorsáról mindenki tud. A történelem része, mely számos legendát szült. Ám ezt a Rasputin által rájuk kimondott átoknak tulajdonították. Nekem nem volt feladatom tisztázni, hogy mi is az igazság. A napló megszerzése azonban sikerült. A rá vetett ártást pedig megtörni. A kis bőrkötésű könyvecske azóta a cég múzeumában pihen. - A faluban lakom, de nem dolgozom itt. Szabadságon vagyok - mondom, majd folytatom ebédem elfogyasztását. Nagyon eteti magát. Az ízek orgiája. Répás fetakrém, fekete olívabogyó, tzatziki, bárányhús. Elképesztő illat és ízharmónia. Teljesen belefeledkezem.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 10. 19:58 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna


Nem próbál kapitalista kufár módjára rábeszélni, hogy mégis vegyem meg azt a bizonyos első kiadást, ami miatt végül is eljöttem ma ide. Ez nagyon tisztességes gesztus részéről és ezt egy mosollyal méltányolom. Manapság azt tapasztalom, hogy ez a fajta hozzáállás kiveszőben van a világból. A kereskedőknek minden eladó és szemrebbenés nélkül rásózzák a gyámoltalanabbakra, akik hagyják magukat megdumálni. Ez a fiatal lány büszke lehet magára, amiért ő a kivétel. Ezután az én egyetlen kedvencem rongyosra olvasott, itt-ott már lapját hullató kötetére térünk rá, már ami a megbeszélést illeti. Előhalászom táskámból és átnyújtom neki. A szegény könyv borítása kopott. Az idő vas foga rágta meg minden apró részét. Illatán már az én nyomom is érzik. Este, lefekvés előtt mindig bekenem a kezem borsmentás balzsammal. Aztán a puha takaró ölelésében egy-egy verset elolvasok még altató gyanánt. Így érződhet enyhe mentás aroma a megsárgult lapokon. - Tudom, hogy nem lehet olyan, mint új korában. Sőt, ami azt illeti így szeretem, de ha nem esne darabokra az már bőven több volna, mint tökéletes - mosolygok a hölgyre, aki magához hívja az innivalónkat felszolgáló fehér pólós helyi Adoniszt. A magyarázata furcsának hat az ifjú képesítésével kapcsolatban, de mindenképpen bizalom ébresztő. - Ez esetben az én kis istennőmet a fiatalember oltalmába ajánlom - nyújtom át szívem egy darabját a nevezett piruló férfiembernek mosolyogva. Ezután még kedélyesen csevegve egyeztetjük, hogy mennyiért és mikorra készül el a restaurálás. Értékmentés, ahogy magamban megfogalmazom. Mert lehet nekik csak egy régi könyv, de nekem kincs, emlék és egy rész az életemből. Reményekkel és bizalommal telve lépek ki végül az ajtón. A haza vezető utazás alatt azon morfondírozva, hogy mit is olvassak mostantól egy ideig esténként.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 17. 17:22 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


Csendes étkezésünk közben elmélázok egy kicsit. A mind fogyó finom falatokat szinte automatikusan pakolom a számba, rágom meg, majd nyelem le szép nyugodtan. Az jut eszembe, hogy igazából mi is hiányzik nekem az életemből. A munkám izgalmas, általa világot láthatok, megannyi embert ismerhetek meg. Imádom. A családom minden tagjával egészen jóban vagyok és ők is egészen szép életet élnek. Egészségesek. A lakásomban mindig ott vár Árnyék, a macskám, aki nélkül nem is lenne kerek semmi. Mégis, ahogy néha elnézem a szüleimet, a bátyámat az épp aktuális bombanő csajával, és Seant a menyasszonyával, kicsit úgy érzem: kakukktojás vagyok. A karriert választottam a család helyett. Nincs ebben szégyen. Rengeteg frappáns szöveget találtam ki a kellemetlenkedők leoltására. A múltkor apa minden lében kanál unokanővére -az egyetlen az ő ágáról, akit nem bírok- megkérdezte, hogy "Nem ketyeg már Fifikém a biológiai órád?" Teljesen felhergeltem magam, már a megszólításon is, így harci hörcsög üzemmódba kapcsoltam és csípőből válaszoltam neki egy keresetlen mondatban. Mégpedig azt, hogy de, csak a sok hangos zene, amit hallgatok elnyomja Nusi néném. A fejét látni kellett volna. Eloldalgott én meg röhögtem egy jót. Komolyan az ideg elkap ha firtatják ezt a témát. Más kérdés, hogy a randevúim sorra fulladnak kudarcba vagy maradnak el érdeklődés hiányában. Meg az én koromban a hercegre várni elég kínos. Tehát inkább eszem, iszom és élvezve az életet szabad utat hagyok a szerelemnek, mint más a hasmenéssel küzdőnek. Ahogy így kattog az agyam a tekintetemet az asztaltársamon sikerül felejtenem. Mire rájövök erre, már gyanítom teljesen hülyét csináltam magamból. Szerencsére van olyan udvarias, hogy jól kezelje a helyzetet. - Hiányzik a munkám, így nem érzem magam igazából szerencsésnek - jegyzem meg, miután megköszörültem a torkom - De persze mindenkinek jár a szabadság és ha már nekem jutott igyekszem maradéktalanul kiélvezni - folytatom és igyekszem a legkedvesebb mosolyomat magamra ölteni. Ezalatt megemlíti a falu helyeit, amik nyíltak a faluban, mióta utoljára itt járt - Sok helyen jártam már, de szerintem biztosan van olyan hely, ami kimaradt a felfedezőutamból és ön ismeri - szavaimba igyekszem kedvességet és lehetőségek felvetését csempészni. Nem szeretnék tolakodni, de egy helyi illetőségű idegenvezetése sokkal kellemesebb lehet, mint az útikönyvek leírásai.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 21. 20:20 Ugrás a poszthoz

Ballay Bálint


Na igen. Ki tudja mikor függesztenek fel megint? Mondjuk, ha vissza sem helyeznek aktív szolgálatba akkor ez a kérdés totál fölösleges. Azt hiszem belehülyülök ha pár hónapon belül nem kapok megbízatást. Arról nem is beszélve, hogy kihízom az összes ruhám, ami otthon van. Ennek örömére a számba pakolok azért még pár falatot. Had hulljon a férgese! Közben kezdenek kifelé szállingózni az emberek és ül a hely. Nő a tér, de fogy az idő. Ez egy mekkora paradoxon. Nem is tudom, talán ha egyszer visszakapom a jelvényem és lesz ebédszünetem újra akkor meg tudom fejteni. Addig is élvezem, hogy számomra az idő végtelen a térnek pedig csak a gyomrom befogadóképessége szab határt. - Csak nem tanár? - kérdezem érdeklődő pillantást vetve rá. Meg kell jegyeznem az utókor számára, hogy ha ilyen tanáraim lettek volna biztos nagyobb örömmel mentem volna be órára. Nekem csak idős vagy szigorú hölgyek és roskatag vagy épp bogaras urak jutottak. Hová fajul a világ, hogy egy tanár nem olyan, mint Kőnig vagy Torma Gedeon az Abigélből, hanem egyenesen olyan, mint Kuncz főhadnagy? Már csak az egyenruhát kellene bevezetni. Így jártam, nekem már nem jut iskolapad, csak ez az asztal. - Azon a héten, ha megint összefutnánk és tele lenne a hely, ön mellé ülhetek? - firtatom mosolyogva. Igyekszem nem tolakodó lenni. Ezért sem azt kértem ezek után, hogy ugyan barangold már be velem a környéket kérlek. Úgy vagyok én ezzel is mint a főzéssel. Érzéssel kell puhítani a húst. Ha nagy lángon toljuk neki, akkor bizony csúnyán oda tud kozmálni, de ha finoman sütögetjük azt a pecsenyét, a végén zamatos és finom lesz. Ezért a hasonlatért Orpheus úgy lehurrogna, egek...Rosszabb, mint egy vészmadár. Bezzeg ha én szólom le az épp aktuális próbálkozását, akkor kapom ám az ívet, hogy addig ne járjon a szám, amíg az ágyamat közelről csak Árnyék látta. Ami amúgy jogos, de akkor sem szép ilyet mondania az ikernővérének.  
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. április 1. 14:36 Ugrás a poszthoz



 
Egy igazi jól nevelt úriemberrel sodort össze a szél, akinek még humora is van szerencsére. Ezért hálát fogok adni valahol, valamikor, az biztos. A legeléses megjegyzésénél elnevetem magam, kacagásomból őszinte jókedv sugárzik. Végül mégis a gyorsétterem mellett döntünk - az ő javaslatára - ami természetesen sokkal jobban hangzik, mint zöldséget rágcsálni egy túl tiszta, túl menő és túl finnyás salátabárban. Irány mutatása után egymás mellett sétálunk az általam egyelőre ismeretlen hely felé. Közben beszélgetünk, de legutoljára feltett kérdésére már idebenn adok választ, miután lepakoltunk egy kellemes kis asztalhoz és beálltunk az ételeink rendeléséhez a hihetetlen illatokat árasztó, íncsiklandó ételekkel telepakolt pulthoz. - Mert már így is túl sok könyvet olvastam ki otthon ücsörögve a macskámmal és nincs több hely sem - mondom csintalanul mosolyogva, de azért folytatom, hogy ne gondoljon buggyant macskás hölgynek - Az ilyen véletleneket, mint ez a levél, komolyan szoktam venni. Ha csapda lett volna... - tartok néhány pillanatnyi hatásszünetet - ...arra az esetre két jó módszert is kieszeltem - időközben ránk került a sor és én a magam részéről egy óriás Hamm-burger menüt kértem. Egy jókora szendvics édes zsömlében, dupla hússal, sajt nélkül sok salátával, hogy a zöldség rész is ki legyen pipálva. Mellé jön a stake burgonya és a fél liter üdítő, ami nem más mint cola, abból is a sima, mert attól, hogy diétást iszol az még nem lesz fitness menü. Ezután kivárom míg ő is leadja rendelését, majd ismét felveszem a beszélgetés fonalát - Tehát az egyik az lett volna, hogy elfutok, ha csapdát szimatolok, a másik pedig, hogy fülön csípem azt, aki át akart verni - a mosolyom továbbra is kedves, de a tényen semmit sem változtat, hogy mindent, amit kimondtam azt komolyan is gondoltam. Egyelőre azt nem árulom el, hogy aurorként nem okozna gondolt egyik tervem megvalósítása sem. A futás is jól megy és a fülön csípéssel sem szokott gond lenni, ami azt illeti. De nem szeretném, ha a hivatásom miatt ő rohanna el fejvesztve, ahhoz túlságosan szimpatikus.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. április 1. 16:36 Ugrás a poszthoz

Nico


Tessék! Kellett nekem elárulni, hogy olvasok és még macskám is van mellé. Rögtön arra gondol, amire én, csak ő még ki is mondja. Azért menstégére szóljon, hogy ebből az egyébként ciki mondatból is kedves bókot kerekít ki végül. - Igazán köszönöm, akkor talán mégsem mondom le azt a könyvcsomagot, amit tegnap este rendeltem - mondom mosolyogva és az én arckifejezésem sem kevésbé szemtelen, mint a férfié, bár azért kicsit mégis lágyabb. A következő mondatától azonban majdnem hanyatt esem és nem tudom visszatartani a nevetést, amit gerjeszt bennem az elképzelt jelenet. - Nem, azt meghagyom Chuck Nossisnak, nem vagyok én Walker a texasi kopó - finomítom vidámságomat kuncogássá - Inkább Banderasosan intéztelek volna el - folytatom, de hagyom, hogy maga döntsön, arról, hogy a Zorroban vagy a Desperadoban alkalmazott módszerre gondoltam. Mindkettő megoldható. Kard és pisztoly nálam egyre megy. Erőszakot persze csak akkor alkalmaznék, ha az életemet komoly veszélyben érezném. Az ő rendelése is elég emberes és ezt nagy mosollyal jutalmazom. Azt pedig tisztelettel figyelem, hogy bevállalja az erős szószt. Első randevún egy könnyező férfi látványa nagyon megkapó tud lenni. Igen, ez számomra akkor is randevúnak számít. Kettesben vagyunk, eszünk, nevetünk és bármi kisülhet belőle. Tehát ez randi és pont. Még magamat is kicsit meg kell győznöm, de látva és hallgatva őt egyáltalán nem nehéz. Nico eközben igen határozottan incselkedik velem. Ez tetszik és viszonzom a magam kicsit visszafogottabb, de még így is elég erős évődő módján. - Felcsigáztál... Titkos fegyver? Avass be kérlek! - ejtem ki édes kíváncsisággal szép ívű ajkaimon a szavakat. Remélem megosztja velem, hogy mire is gondol és az nem olyasmi lesz, ami visszásságot keltene bennem. Bár róla ilyesmit nem tudok így elsőre elképzelni. Elég sok fura emberrel találkoztam már, perverzekkel, elmebetegekkel egyaránt, de a velem szemben ülő egyikükre sem emlékeztet, még távolról sem szerencsére. Közben újabb kérdést tesz fel - Auror vagyok - vallom be végül szemem lesütve. Nem hazudhatok. Neki nem, ahhoz túl fontosnak érzem a vele való kapcsolat jó kezdetét.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. április 2. 20:59 Ugrás a poszthoz

Nico

 
Fejből idézi az egyik kedvenc mugli filmemet. Ki hitte volna, hogy itt, egy aprócska mágusfalu mélyén bukkanok olyanra, aki nem csak, hogy tudja mi az a mozi, de még valószínűleg kedveli is a varázstalanok csodás találmányát. A kedvencem Sir Anthony Hopkins volt benne, meg úgy egyébként is, főleg 'A bárányok hallgatnak'-ban szerettem még a Zorro-n kívül. Olyan tökéletesen hozta a műveltség és kifinomultság álarca mögé zárt őrült karakterét, furcsa mód mindkét filmben, hogy az elképesztő. - Akkor talán inkább táncoljunk? - kérdezem kihívó mosollyal, utalva arra a bizonyos vad és hevült jelenetre, ami az egyik tetőpontja számomra a fekete álarcos igazságosztó történetének. Bár tudom én nem vagyok olyan szépséges és temperamentumos, mint Elena, azért igyekszem nőiességem minden szikráját megcsillogtatni ma este. - Akkor én sem árulom el egyetlen titkomat sem neked - fintorgok tettetett sértettséggel, majd sejtelmesen elmosolyodom. Őszintén szólva nem is számítottam arra, hogy első szóra kifecseg mindent magáról. Sokkal izgalmasabb lesz kiszedni belőle apránként az információkat, mint ha tálcán kínálná fel azokat. Mégis ennyi incselkedést azért csak megengedek magamnak. Miután bevallom, hogy auror vagyok érdeklődésében egy kis változást érzek. Hála az égnek nem negatív előjelűt. Első reakciónak ez egészen jó és biztató. - Élni szeretek, a veszély csak ráadás, ami ellen, hogy elkerüljem és másokat is védjek, megteszek minden tőlem telhetőt - mondom komolyabban, hiszen a munkám és az életem két olyan téma, ami nem sok helyzetben engedi meg a poénkodást. Vannak vicces helyzetek, vannak már-már komikusak, mégis jobb ha az emberek veszélyesnek és komolynak tartják az aurorok hivatását. Jobban bíznak bennünk, mert tudják az életünket kockáztatjuk értük, ha kell. Legalábbis ezt tapasztaltam. - Ebben nőttem fel. Apám aurorként, anyám pedig az aurorok tolmácsa és tanácsadójaként dogozik. Babák helyett kardvívás, balett helyett lőgyakorlat - emlékezem vissza gyermekkoromra - Nekem ez volt a természetes - mesélem révedő mosollyal, majd vonásaim ismét figyelmesebbé válnak - Az ikeröcsém orvos lett, a kisebbik öcsém pedig profi sportoló, szóval hármunk közül csak én állok a rendvédelem szolgálatában - mesélek tovább - És, hogy miért? Talán mert van bennem egyfajta eredendő védelmező ösztön. Szeretek másokat óvni, főleg azoktól a bizonyos elvetemült alakoktól - sóhajtok aprót, ahogy rájövök, hogy ez nagyon anyáskodó vallomásra sikerült. Közben megkapjuk a rendeléseinket. Hatalmas adag, óriási tányéron tálalva. Isteni illatok és látvány tárul elénk. A nyál is összefut a számban. Remélem az íze is olyan klassz lesz az ételnek, mint ahogyan kinéz.
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. július 31. 19:41 Ugrás a poszthoz

Ambrózy Henrik

Mire minden tisztázódott és véget ért a felmentésem, a karom is rendbe jött. Nem csak a csontom forrt össze, de én is a faluval. Beleszerettem a környezetbe, a békébe a csendbe. Ezért kértem az áthelyezésemet. A kezemben a határozattal beballagtam a minisztériumba, ahol bár nem épp tárt karokkal, de fogadtak. Nem épp fényes a renomém, de nem érzem magam már bűnösnek. Az animágiámnak örültek és az okklumenciámnak. Kihallgatásokat kellett mostanság leginkább vezetnem. Terepre egyelőre nem igazán vezényelgetnek. Tudja a csuda, talán ez csak ideiglenes. Egyelőre élvezem a 8-16-ig pozíciómat.
 Ma egy férfit kell faggatnom. A neve, a kezemben lévő akta szerint Ambrózy Henrik. Nem tudok semmi többet róla, mint ami az anyagában áll. Nekem csak a következetességét kell ellenőriznem, ahogy az osztályvezetőm fogalmazott. Egyeztessem azt amit most mond azzal amit eddig hangoztatott. Ha a kettő fedi egymást, akkor mindkettőnknek nyert ügye van. De ha nem...Nos az egy másik történet lesz.  
 Szolid kiskosztüm, lágy kontyba tekert haj, enyhe smink és a hónom alatt az akta. Így sétálok be a helységbe. Nincs bennem aggodalom. Gondolataimat elővigyázatosságból vastag ajtó mögé zártam el, hogy ha esetleg ért az elme olvasásához ne juthasson velem sokra. Nincs sok titkolnivalóm, de ez a hivatalos eljárás, amit még az akadémián belénk sulykoltak. Senkinek sem hiányzik, hogy mondjuk egy pszichopata kezére adja azt, ami esetleg mondjuk a családjáról eszébe jut és ezzel veszélybe sodorja őket. Szó sincs róla, hogy most ettől tartanék, bár az iratokban pár dolog szerepel... Mindegy, okklumencia bekapcsol! Mert fő a békesség, És mindenek fölött: Lankadatlan éberség!
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. július 31. 19:46
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia Donovan összes RPG hozzászólása (54 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel