King Jr David

Mivel a mugli torták és édes sütemények megnyerték a tetszésemet, ezért úgy gondolta, hogy leugrok egy kicsit a Kastélyból a Cukrászdába. Sok idegent láttam, de ez most a legkevésbé se zavart. Talán csak azért, mert már egy hónapja nem ettem édességet, a kastélybelieket leszámítva. Megláttam egy szép kis malmot ami forgott, és a felirat szerint valamilyen hűsítő bűbájjal volt kezelve. Odamentem a pulthoz, és egy olyan két-három perc múlva le is ültem egy üres asztalhoz. Ekkor felbukkant egy elég ismerős alak, de mivel a fény felől jött, ezért nem láttam egész jól.

King Jr David


Közeledett az alak, és felismertem benne azt a navinés fiút, aki nem szokott beszélgetni. Szóval ezért olyan ismerős! Közelebb jön, és megkérdezi, hogy szabad e a hely az asztalomnál.
-Persze, természetesen. Nem vártam vendégeket, de örülök neki, hogy beszélgethetek valakivel. Hogy tetszik az iskola? Milyen tantárgyaid vannak eddig?-megsoroztam a kérdéseimmel. Remélem nem voltam túl tolakodó, hiszen eddig még csak a házam beliekkel beszélgettem.

King Jr David

-Szervusz David! Az én nevem Angelica Black Wing. Levitás. De szólíts csak Angelicának. Az a helyzet, hogy nem ismerek szinte senkit a háztársaimon kívül, és még őket se igazán. Veled mi a helyzet?- hogy úgy mondjam, elég ritkán botlik az ember elsőéves Navinésekbe. Tulajdonképpen semmilyen Navinéssel nem futottam össze. És róla sütött hogy elsőéves: az a bizonytalan arc, amivel a gólyák néznek, nem tagadom, én is valahogy így nézhettem amikor beléptem. A talárja szegélye pedig sárga. Ezzel bizonyított, hogy egy Navinés gólya ült le beszélgetni és elfogyasztani a süteményét velem szemben.

Slivovics Lili (ha nem baj )


Láttam ahogy Lili, az egyik Levitás évfolyamtársam elviharzik. Már próbátam vele találkozni, hiszen a medencénél nem talált gazdára az LLG tankönyv. Forogtak bennem a gondolatok, hiszen nem voltam benne biztos, hogy ilyenkor érdemes-e oda menni hozzá. Majd úgy döntöttem, hogy próba szerencse, és elindultam felé.
-Szervusz! Angelica vagyok. Nem baj, hogy idejöttem?-szerintem eddig ez volt a legjobb köszönésem. De majd meglátjuk.

King Jr David

Én is örülök neki! Egyébként hány éves is vagy?-Egy kicsit idősebb, de legfeljebb egy évvel. Na majd meglátjuk. Addig is megeszem a szélmalmom utolsó morzsáit, és rendelek egy hűtő hóvirág levet, ami természetesen nem hóvirágból, hanem fehér levendulából készült. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem Davidot-Te nem kérsz valamit?

-Ha te mondod...-nem is annyira meglepő. Inkább nem erőltetem.-Én 14. Hogyhogy egy évvel később jöttél ide?-telitalálat. Sherlock Holmes mindig is nagy kedvencem. Lassan összedolgozhatnánk emberismeret terén.

King Jr David

Egy kicsit feszélyezett. Remélem nem idegesítem.
-De! Éppenséggel az. Bár nem állítom, hogy olyan jól ismerném, de láttam a játszótéren, és párszor a könyvtárban. A játszótéren oda is mentem hozzá kérdezni valamit. Elég furcsa, de kedves lány. Miért kérded?-ez tényleg érdekel, aztán ha el akar menni, hát menjen. Az asztronómia órám még úgyis ráér.

King Jr David

Egy kicsit meglepett a reakciója. Most már értem, miért szaladt el Lili. Egy kicsit nehéz lesz magyarázkodni, hiszen nem az erősségem. De legalább lány vagyok, és ezt nézhetjük erősségnek.
-Figyelj. Ő egyedi. Vannak lányok, akik nem szeretik azt, ha gyengének nézik őket. Szerintem valami ilyesmi történhetett. Nem sértés, hisz ez pont az a kor, amikor a legkisebb dolgon felhúzzuk magunkat. De az is lehet, hogy csak meglepődött, és azért volt furcsa. Mindenesetre ajánlom figyelmedbe a Bűvös Boszi lexikont. Hogyha jól tudom, nem tiltott, és elég hasznos információk vannak benne.-ez az ajánlat remélem megteszi a hatását, ugyanis az asztal már kezdett felé dőlni.

King Jr David

-Nem is úgy értem. Hanem lehet, hogy félre értette a gesztusodat.-előkotortam a könyvet, ami tudtam, hogy valamikor hasznos lesz.-Tessék. A cég ajándéka!

Slivovics Lili

Jól kezdődik! Még szerencse.
-Nem a tiéd ez  a könyv véletlenül?-kérdeztem az LLG tankönyvre mutatva-A könyvtárban volt, és a borító alapján Levitás volt az illető. Azért gondolom hogy elveszett, mert egy szekrény alatt volt.-természetesen szívesen beszélgetek vele, de csak ha nem zavarom.

King Jr David

Pontosan az ígért lexikon.

King Jr David

Hallottuk a mágikus csengőt, ami az óra kezdetét jelzi. A diákok meghallják, amikor a faluban tartózkodnak. -Nekem lyukas órám van, de fel kell ugranom a könyvtárba. Elkísérsz?-persze rossz kérdés, hisz valószínűleg órája van. De azért egy próbát megér.

Slivovics Lili

Ezek szerint nem az övé. Akkor mehetek tovább. Várjunk csak! Van itt még valami.
-Értem. Akkor nem is zavarlak tovább. Várj egy pillanatot! Most jutott eszembe, hogy mugli és mágus ismeretből van egy házi dolgozatom. Beszélgetnem kell valakivel, és megnézni, hogy milyen válaszok tükrözik a személyiségét. Persze nem csak ilyen kérdezz-felelek, hanem rendes beszélgetés. Benne vagy? -Nem igazán irigylem a társaságomért. De sajnos ez a helyzet. Egy kicsit idegesítő ez a folytonos önmarcangolás a részemről. De sajnos ez már belém ivódott.

Slivovics Lili

Ez eddig rendben van. Akkor szerintem túl sablonos a suliról beszélni. Kezdeményezek, és mondjuk a varázstitokvédelmi dolgokkal kezdem.
-Rendben. Ennek igazán örülök. Akkor kezdem. Igazából nekem nagyobb bajom nincs a muglikkal. Hogyha viszont a mágiáról van szó, akkor némelyik elviselhetetlen-a hangom nyugodt, tárgyaló hangnemű. Ahogy kezdem beleélni magam, úgy lesz beszélgetésesebb.-Bár ez valószínűleg betudható a varázsvédelmi alaptörvénynek. Viszont azt nem értem, hogy J.K.Rowling hogyhogy megírhatta a Harry Pottert. Miért nem szóltak neki? Miért engedte át a cenzúra?-annyi kérdésem volt, amit egyébként is feltettem volna előbb utóbb. A végén egy ilyen "vita" is kialakulhat akár. persze csak amolyan szolidabb.

Lovászi Lara
Mesélő

Reggel kaptam egy levelet, amit a Tintafolt&Pergamen küldött. Attól szól, hogy a verseimet szeretnék felhasználni a naptárjukba idén.
 Mit ne mondjak, nagyon izgultam. Rögtön előkapartam az írásokat, amiket találtam, és leraktam a szekrényemre. Utána felvettem egy hivatalosnak tűnő ruhát.
 Én is írtam egy levelet Lovászi Larának, hogy szeretnék beszélni a részletekről, és megvártam a beleegyező választ. Hamar megérkezett, helyszínnek a Boglyas teret választotta.

Most sietős léptekkel, papírlapokkal a kezemben tartok a Térre. Elrendeztem őket, amilyen sorrendben elképzeltem, de persze ezen még biztos változtatunk.
 Mikor megérkezek a nyílt helyre, körbe nézek, és meglátok egy padon ülő alakot, valószínűleg a levél írója. Közelebb megyek hozzá, és kicsit remegő hangon megszólítom. Hangomból alig kivehető az izgalom.
- Jó napot! Maga Lovászi Lara? Angelica Black Wing vagyok. A verseket hoztam.
Gyenge köszönés, de talán nem haragszik meg miatta. Elvégre nem egy felnőtt vagyok.
 Persze ez nem kifogás arra, hogyha udvariatlan vagyok, de ez azért még nem volt udvariatlanság. Hiszen bemutatkoztam, és köszöntem. Az egyetlen kivetnivaló talán az, hogy túl hamar a tárgyra térek, ez viszont már tényleg betudható az izgalomnak.

Jeanette Bergstörm

Túl vagyok az utolsó vizsgámon is, már csak a kiérdemelt pihenés van hátra. Úgyhogy le is sétáltam jó fáradtan a cukrászdába.
 Első évem elején is jártam itt, és úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Összefutottam Daviddel, aki idén valahogy eltűnt. Tavaly egészen jól elvoltunk...
 Miközben ábrándozok, nekimegyek majdnem egy felnőttnek, aki éppen valami papírokat szedeget. Nem én löktem ki őket a kezéből, de azért lehajolok segíteni.
- Szép napot! - Unom a folytonos "jónapotozást", és bár a felnőttnek nem indulhatott valami jól ez a délután, azért csak nem haragszik meg a kívánságért.
- Nem baj, ha segítek? - Kérdezem, de már szedegetem is a papirokat. Egészen hamar össze is gyűjtöm őket, és átnyújtom.
- Angelica Black Wing vagyok. Örülök a találkozásnak. - Huh. Ez azért érdekes... az ember nem áll le beszélgetni minden vadidegennel, akinek segít. Igaz, velem ez már megtörtént.
 Egy piszkos üstöt nem tudtam kitakarítani, végül odajött egy nálam kicsit idősebb boszi, elintézte a koszt, és utána jókat beszélgettünk. De ő gyerek volt, most pedig egy felnőtt áll előttem.
 Egy "kicsit" késve ugyan, de kinyújtom a kezemet, és fáradtan elmosolyodok. Három vizsgát tudhatok magam mögött. Legalábbis ma. Tegnap négyet tettem le, úgyhogy igazán nem várhatja el tőlem senki, hogy táncot járjak és énekeljek. Beszélgetni és barátkozni viszont szerintem még van energiám.
 Aropó energia... régen ruccantunk össze Moonékkal. Újra kéne egy kis összejövetel, persze csak ha ők is benne vannak.

Lovászi Lara
Mesélő

Jelzésére leülök, és izgalomtól csillogó szemeimet rászegezem Miss Larára. Figyelmesen hallgatom. A pénzes részbe jócskán belekavarodok, de úgy gondolom, ez majd elrendeződik. A szerkesztőségben biztosan tudják, mit csinálnak, szóval ezzel nem foglalkozom.
 Elgondolkozom a hallottakon, majd lassan bólintok.
- Szerintem mindent értek, köszönöm. - Halványan elmosolyodok. Majd eszembe jut, hogy hoztam én papírokat is! A felsőt már el is kezdtem gyűrögetni. Azon éppen egy, a jóslást elemző vers volt sietősen lekörmölve.
- Öhm... hoztam néhány verset, itt vannak. - Átnyújtom a négy pergamenlapot.
 Az egyik egy jóslatról
Lehet, hogy e költemény,
nem több mint egy rémkép.
Vaj'a vége siklik majd könnyedén,
mint a szél a fák hegyén?

Vagy egy tavat fodrozgat majd,
S felszínére hullámot kavar?
Lehet bármi egy vers vége,
és ez ugyanúgy igaz az életre.

Hogyha élted jósként tengeted,
helyedet a világban megleled-e?
Lépsz, gondolsz, mondasz,
látsz-e valamit, vagy csak lapozgatsz

egy régi poros könyvet,
közben pedig a csillagokat fejtegeted?
Lehet, de nem biztos,
csak sejted, mi a jobb dolog.

Melyik a helyes út?
Nem is kell, hogy tudd.
Talán jobb ez így,
ha egy versben már nincsen rím,

és nem találsz szavakat
ahhoz, hogy a jóslást helyére rakd.
Oda, ahol elfér, és nincs benne sok remény,
arra egy könyvespolc, oda összes könyve belefér.

Sorokat rendezek, hosszúak, rövidek.
Jó lesz-e, vagy sem, nem reménykedek.
egy szót se jósolok, csak magolok és magolok,
hogy a végén helyre rakjam azt mi eltolódott,

hisz a jóslás, mint a vers,
bizalom, hogy igaz-e.
Minden belé vetett hit
mindkettőt igazzá teheti,

és a legjobb tudása szerint
író, jós egyszermind
tudós ember, lépte port ver fel,
hogy a világ eldönthesse, volt-e,
szólt, kicsit összegyűrt példánya volt, egy másikon egy magyar népdal átírt változata, továbbá a köteg tartalmazta a tekergő indulót
Három tekergő az iskolában,
citromportól ők irtóznak,
Csokiániában laknak,
teliholdkor kóborolnak.

Lehetséges, hogy ma este
a konyhát lesik meg,
de valószínűbb, hogy a parkban
énekelve sétálgatnak.

Telihold és csillagok
a jelükként csillogó.
Felmutatják a faragott kis érmét,
felfedezik iskolánknak belsejét
, és a magyar népmesék
Egyszer volt hol nem volt
négy elsőéves griffendéles fiú.
Ők el indultak az úton
és tekergő lett belőlük.
Bejárták a fél iskolát aztán
továbbálltak barátokként.
Remus Lupin iskolája itt van
Most a talpunk alatt,
és ha telihold van örül hogy ha
ünnep folyik itten.
Talán itt van köztünk még a tekergőknek
Újjászületése.
egy, általam átköltött szöveges változatát. Ez utóbbi eszembe jutott, hogy nem igazán illene ide, de talán az utolsó előtti előtti sem... most viszont már mindegy, átadtam a papírokat, és most, ha lehet, még az előzőnél is nagyobb izgalommal figyeltem a nőt, amikor elvette a lapokat. Remélem tetszeni fognak neki a verseim. Elábrándozok. Vajon miért tetszenek annyira a verseim? Miss Tatiana volt az a tanár, aki beajánlott engem, neki köszönhetően ülök most itt, és beszélgetek Miss Larával.
 Jézus! Azt a verset, amit Mugliismeretre adtam be, nem adtam oda... pedig a tanárnőnek valószínűleg az tetszett a legjobban. Sietve belekotrok a zsebeimbe, de sajnos nincs benne egyikben sem a gumikacsás versem
Vízi csipogó

Sárga, úszik és csipog,
a muglik szeretik, de nagyon!
Vízbe viszik, fürdetik,
kád szélére ültetik.

Nem tudják a mágusok,
mire való, s miért jó.
Forgatják és nyomkodják,
bogozzák a kacsa titkát.

Ám e csomót megfejteni nem lehet,
fogalmunk sincs, miért van ez a szerkezet.
Habfürdőbe engedni miért lehet?
Hogyan marad fenn a vízen?

Régi ez a sárgaság,
csipog mint a kiskacsák.
Nem tudni, hogy a mugli anyák
hogy bírják ki ezt a lármát.

Magas hangja szeli át
az amúgy csendes fürdőszobát,
mikor a gyerek nyomkodja a kacsát,
ezzel túl csipogva anyját.

A mágus gyerek szeretné,
ha a kacsa lehetne az övé,
ám a szülők nem engedik,
hisz a sárgát nem ismerik.

Így hát most a gumikacsa
örökre mugli kezekben marad,
és egy varázsló se fogja tudni,
mire jó ez a fürdő cuccli.

. Lassan belenyugszom, hogy azt nem mutathatom meg, amikor eszembe jut, hogy a tekergő indulót írtam a másik oldalára... tehát öt vers, négy lapon.
 Hihetetlenül megnyugodtam. Ott volt a vers, amiért beajánlottak, tehát egy versem biztosan bekerül. Remélem legalábbis.

Ryan

Kóválygok szépen, hisz már alig pár hetem van itt, hacsak nem történik valamilyen csoda.
 Hirtelen meglátok egy srácot, és elindulok felé, hátha beszélgethetünk egy jót.
- Szia! Angelica vagyok. - Mosolyodok el, és elnyomok egy mély sóhajtást.

Ryan

-Hát... - mondom enyhe melankóliával, ugyanis erre a kérdésre nem számítottam.
- Engem nem igazán zavar. És nem is kell elviselnem sokáig. - Megvonom a vállamat, és a cipőm orrát kezdem mustrálni.
- Nem zavarnak más házak lakói. - teszem hozzá. Ennél bővebb véleménykifejtést ne várjon tőlem senki!
- És neked? - Ránézek Ryan-re, és megengedek magamnak egy udvarias mosolyt.

Ryan

Halkan kuncogok magamban. Visszaszökött egy könyvért... ez olyan levitás!
- Én valószínűleg utoljára járok erre. Most körülnézek. - Válaszolom fanyar mosollyal.

Ryan

Kénytelen vagyok megereszteni egy kis nevetést, akármennyire nem passzol most a kedélyállapotomhoz.
- Ez kedves. - mondom megnyugodva. - Ne aggódj, nem is vagyok idősebb. Csak az anyukám lehet, hogy kivesz az iskolából.

Ryan

Talán ez az egyetlen téma, amit nem szivesen bolygatnék, de hát egyszer élünk.
- Egyrészt a levita torony miatt, másrészt pedig... - nyelek egyet, és elgondolkozok, házvezetőnőm megtiltotta-e ennek a közlését, majd folytatom.
- Az apám... tagja lett egy 20-25 fős csoportnak, akik beképzelnek maguknak egy eljövő Sötét Urat, aki soha nem jön el. - hadarom el gyorsan a kellemetlen részletet.

Ryan

Megnyugszom, hogy témát váltunk, és bólogatok. Mitöbb, szinte kedélyesen folytatom:
- Persze! Én is szerkesztő vagyok. - Mondom enyhe büszkeséggel.
- Megfogom nézni, ígérem. - felelem, és biztatást hallhat a hangomban.

Ryan

- Mostanában nem igazán, sajnos. - mondom, és tényleg sajnálom.
- Ilyenekben-olyanokban. Főleg horoszkópokat írogatok. És te? - nézek rá.

Zayday Hudson
Kutyakaland

Így, vizsgaidőszak vége felé jólesik egy kis üdítő séta. Az időjárás tökéletes és a nap sem viselkedik hatalmas kazán módjára.
 A stégen leülök, és nézem a kis hullámokat
. Olyan nyugodt itt minden! De ezt már mondtam.
 Ahogy így nézem a vizet, egyszercsak ésészreveszem, hogy a túlpart felől köközeledik egy fekete folt, széles V alakú csíkot húzva maga után. Megfordul a fejemben, hogy egy kígyó, de aztán rájövök, itt nem élnek ekkorák. Akkor mi?
 A választ fél perc múlva megtudtam, amikor is a fekete valami odaért a parthoz, és kimászott rá, majd a négy lába szépen cserben hagyta, és a kutya lefeküdt.
 Abból, amit az ülőhelyemről láttam megállapítottam, hogy valószínűleg egy labradort sodort ide a szél. Vagyis a víz.
 Mielőtt elgondolkodtam volna, hogy miért kezdett bele az úszásba, felállt, körbeszimatolt, majd elindult felém. Mit ne mondjak, a szemeim nagyra kerekedtek.
 Nem feltétlenül jó, hogyha egy esélyesen kóbor eb, aki lehet, hogy veszélyben érzi magát, feléd indul. Főleg akkor nem, hogyha egy stégen vagy, vízzel körülvéve, és a potenciális támadó egy labrador. Bár nem tudom, mennyire maradt ereje vízi harcra, de nem szeretném megtudni.
 Kétszóval esélyem sem lenne, ha nekem esne. Ez viszont nem történt meg. Helyette valami olyat csinált a csapzott állat, amire nem tudtam magyarázatot adni.
 Ahogy mellém ért, rám nézett, bele a szemembe, felnyüszített egy rövidet, majd fejével a könyökömet bökdöste, jelezve, hogy simogassam meg.
 Remegő kézzel eleget is tettem a kérésére, mire ő leült mellém. Nagyon úgy nézett ki, nem olyan régen vesztette el otthonát.
 Töprengésemből ezúttal emberi léptek zaja zökkentett ki. Mikor hátranéztem, a közeledő lányban felismertem Zayday Hudson-t, akiről Lily mesélt nekem.
 A kutyáról nem vettem le a szememet, lassan felálltam, és csak mikor láttam, hogy négylábú pajtásom csak érdeklődve csavarja fejét felénk, néztem a navinésre.
- Szia! Angelica vagyok, levitás. Tudod, az én manóm Lily. - mondtam, hátra-hátra pillantva.
- Nem tudod, kié ez a kutya? Ideúszott, és úgy tűnik, nem régen árvult el.

Zayday Hudson
Kutyakaland

Előbb a kutya, utána én. Nem haragszom, csak kicsikét meglep. Mikor végül köszön, kissé megtántorodok. Nem tudom, honnan tudja a nevemet, lehet, hogy Lily beszélt rólam, fogalmam sincs.
 Halkan sóhajtok, mikor mondja, hogy nem tud a kutyáról. Kicsit meghökkenek, amikor bátran odamegy a blökihez, és megsimogatja. Lehet, hogy én vagyok túl óvatos?
 Megjegyzésére bólogatok, és hümmögök. Persze, szerencse. Bár hiába tud úszni, nem feltétlenül szeret. Ismertem egy golden-retrivert, aki fajtájából adódóan profi úszó volt, de ahogy meglátott egy tavat, fülét farkát behúzva fordult az ellentétes irányba.
 Ez a labi viszont láthatóan imádta a vizet. Mikor látta, hogy barátságosak vagyunk, visszafordult a víztükör felé, lefeküdt, és orrát megpróbálta beletenni.
- Nem tudom, mi legyen vele... Talán először valami nevet kellene adni neki. - Gondolataimba merülök, és közben észre sem veszem, hogy pajtásunk odamegy Zay-hoz, és elkezd nyüsszögni.
 Csak a hangjára kapom fel a fejemet.
 - Nincs nálad bármilyen ennivaló? Szerintem azt érzi.

Andretzky Korinna

Még másodévben kért meg Lovászi Lara, hogy vigyek verset a naptárjukhoz. Igen, azóta két év eltelt, de a versek csak szaporodtak, és úgy gondolták a szerkesztőségnél, hogy tesznek mégegy próbát, vagyis kérnek még pár verset.

Mostmár sokkal nyugodtabb vagyok, mint az első ilyennél. Ez nem jelenti azt, hogy nem töltöttem órákat a vers kikeresésével, és azt sem, hogy nem aggódok amiatt, hogy megsértem valahogy a munkatársat, akit Lovászi Lara küldött a versekért. Egyszerűen azt jelenti, hogy nem félek annyira a beszédtől, hiszen akkor talán még kevésbé voltam oda az emberi társaságért. Vagy fordítva? Nemtudom most eldönteni.
 Közben lassan lépkedek, kezemben a versekkel, és oda is érek ahhoz a padhoz, amin pár éve nyújtottam át remegő kézzel költeményeimet.
- Szép napot! - köszönök udvariasan a padon ülőre, és kezet nyújtok.
- Angelica vagyok a versekkel. - mondom, és elmosolyodok.

Korinna

Jelzésére leülök és kíváncsian, kicsit izgulva várom, mit mond a versekre. Egy kicsit lehet, hogy túloztam amikor azt mondtam, nem izgulok.
 Mikor megszólal, azt hiszem először, a lapokról fog beszélni, de rájövök, hogy nem.
- Majd megpróbálom betartani. - mondom, miközben kicsit nevetek. Én még néha a felsőbb évesekkel is magázódok, de most tényleg megpróbálok odafigyelni.
 Szemeim elkerekednek, és egy kis büszkeség is elönti a szívemet a dicséret hallatán. Vajon tetszene másoknak is?
 - Még nem gondolkoztam rajta, de igazán köszönöm az ötletet. - Vagy minek is nevezzem ezt? Nem tudom. Talán ajánlat, vagy valami hasonló. Minden esetre vidáman kezdem tervezni magamban a kicsi könyv borítóját, és a versek sorrendjét.
 Egy rövid elkalandozás után felnéztem Korinnára. Hiába vagyok ennyire boldog, azért tartok attól, hogy nem tetszenek majd a verseim az embereknek.

Ian

Egy gyümölcstea és egy mogyoróvajas sütemény társaságában ücsörgök, és boldogan gondolok arra, hogy már a felén túlvagyok a levélrágásnak. Igyekszem nem lenyelni hát az eddig olyan hűen őrizgetett kincset, miközben kiélvezem a mogyoró erőteljes ízét. Végre megvan, amit kerestem! Ez az íz le tudja küzdeni a mandragórát. Ezentúl mindig lesz nálam egy kis mogyoróvajas valami.
 Úgy belemerülök az új ízbe, hogy észre sem veszem amikor a kis bábu elkószál. Rövid ideig nézelődök, hátha megtalálom, de eredménytelenül. Mivel azonban nem szándékozom újabb dolgot rendelni, nem foglalkoztat tovább a dolog.
 Figyelmemet a tea köti le, és az első korty után elhatározom, hogy többször is jövök majd ide. Például amint vége a mandragórázásnak. Úgy döntöttem még az elején, hogy a bájitalt abban a díszes fiolában tárolom, amit karácsonyra kaptam, és a Bájital labor egy rejtett zugába helyezem el.
 Elmélkedésemből az zökkent ki, hogy meglátok az asztalhoz közeledni egy elsősforma fiút. Egészen jó kedvvel fogadom, ami engem is meglep. Bizonyára a mogyoróvaj az oka.
 Mikor a fiú leül, köszönök neki.
 - Szervusz! Angelica vagyok, levitás. Te? - Még mindig kicsit furcsán érzem magamat amikor egy idegent szólítok meg, de már közel sem annyira, mint elsőévemben. Nosztalgikusan gondolok vissza arra, amikor az első hetemben egy LLG tankönyv gazdáját kutattam. Azóta sem tudom, kié volt, és most ott van a ládám aljában. Talán egyszer odaadom valakinek, akinek szüksége van rá.
 Kezemet köszönés közben a gólya felé nyújtom, és várok a bemutatkozásra. Persze amennyiben nem ijesztettem meg. Ne kérdezd, mivel.

Ian

Egy kisebb kő esett le a szívemről amikor barátságos bemutatkozást hallok a fiú szájából, és el is mosolyodok, amikor a tőlem oly' megszokott mondatot hallom. Legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül a nehézkes köszönéssel. Természetesen lehet, hogy őt nem is zavarja az, hogy idegen vagyok, és csak udvarias, ez már nem derülhet ki soha.
- Nem, nem zavarsz. Ülj csak le. - mondom, bár lehet, hogy már elkések vele. Iszok egy korty teát, és kíváncsian fürkészem új ismerősöm arcát. Meg van szeppenve, ahogy bizonyára én is meg voltam annak idején. Érdekes. Az első elsős, akivel ebben az évben találkoztam, Theon volt. Nem a legkellemesebb emlék, bevallom.
 Elmosolyodok, és megiszom a tea utolsó cseppjét. Mandragóralé íz is megy le, kicsit köhögök, és újra rávetem magamat a sütire.
 - Te mit eszel? - más kérdés nem jut eszembe, így hagyom, hogy a mogyoróvaj erőteljes íze megnyugtassa a gyomromat.