37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bogolyfalva - Charlotte Elisabeth Felagund összes hozzászólása (106 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 17. 13:01 Ugrás a poszthoz

Thomas keresztapu

- Eltévedtem - teljesen ijedt tekintettel nézek Thomas bácsira, a kedves kalauz kezét szorongatva, aki megtalált és visszahozott hozzá. Aztán vissza is huppanok arra a kényelmetlen ülésre, amitől már fáj a hátam.
Az egész úgy indult, hogy kijelentettem, pisilni kell, de már elég nagy vagyok ahhoz, hogy egyedül menjek el a helyre. Aztán csak odakerült az a kocsi, azzal a sok finom csokival, aminek a nyoma még biztos, hogy a pofimon van, mert mikor rájöttem, hogy nem tudom, hol vagyok, teljesen pánikba estem. Mert ez az egész vonat olyan nagyon nagy, és azt hittem, én már az életben nem fogom megtalálni a keresztapám, majdnem el is pityeredtem, de csak majdnem, mert nagy lány vagyok.
- Mikor érünk már oda? - ha unatkozok, és egyszerűen nem tudom mivel lekötni magam, akkor hamar nyűgössé válok ám, mint most is. Pedig már jó ideje megy ez a vonat, aztán meg akárhányszor kinézek, mindig ugyanazt látom.
- Az ablakok is el vannak varázsolva? - pislogok a férfire, majd átmászok a másik ülésre, és úgy fekszek, hogy az ölébe tudjam hajtani a buksim. Egy ideig még nézem a tájat, de aztán az álom legyőz, és el is nyom szépen....

- Végre már - ugrok egy nagyot, és a peronon kötök ki. Jó, nem volt ez olyan nagyon nagy, csak szerintem. Kinyújtóztatom magam, amennyire azt a hátizsákom engedi, mert abban van minden holmim. Apa csinálta nekem azzal a teres bűbájjal, így tényleg mindenem belefért, és nem is nehéz, mert van rajta egy olyan másik is.
- Kapok kalácsot? - mert hogy a pénzt, amit apa dugott a zsebembe, a csokikra költöttem... mindet. Az illatot viszont megérzem, a pocim meg korogni is kezd.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 17. 13:09 Ugrás a poszthoz

* ide is bekukkant * Sziasztok *-*
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 18. 13:28 Ugrás a poszthoz

Thomas keresztapu

Teljesen felkészültem arra, hogy otthagyom a családot, az utolsó napokban pedig már vártam is. Csak az út. Na, azt különösen nehezen viselem, mert nem történik semmi. Amikor apáékkal utazunk az más. Akkor Sebi nem hagy unatkozni, meg apa se, és úgy repül az idő, nem úgy mint most.
Bűnbánó tekintettel veszem el a kendőt, hogy aztán megtörölhessem az arcom, mert ezt nem szabadott volna. Viszont Thomas bácsi nem szúr le érte, így én is hamar túllendülök a problémán. És sikerül be is szundiznom. Persze hallom én, hogy keresztapu beszél hozzám, egyszerűen csak már nem jutnak el úgy a szavak hozzám, ahogy kellenének.
Így pedig az út gyorsabban is telik. Nem voltam annyira fáradt, így pont időben keltem fel magamtól, és készültem össze. Mielőtt még leszálltunk volna, visszanéztem a kényelmetlen ülésekre, csak hogy tényleg meggyőződjek róla nem hagytunk ott semmit. Erre anya tanított, és örülök, hogy sikerült rendesen belém nevelődnie.
- Akkor inkább nem kérek - szólalok meg némi hezitálás után, mert az én hasam hamar meg tud telni, és nem akarom megbántani az illetőt azzal, hogy egy falatot se eszek.
- De ez tök izgi... csak miattam főzött? Miért egyébként nem szoktatok enni? - én legalább is így értelmezem a dolgot, és akkor már meg is van a válasz arra, hogy keresztapa miért olyan sovány. Meg Ash. Biztos, mert pasik, anya mindig mondja, hogy pasik nem valók konyhába, pedig amikor nincs itthon, apa is főz nekünk.
- És tudja, hogy jövök? - ennek még jobban örülök, mert bevallom, azért kicsit ideges vagyok attól, hogy fognak engem itt fogadni, meg lehet, nem is akarták, hogy jöjjek, az annyira rossz lenne.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 20. 10:40 Ugrás a poszthoz

Csonka-Ramholcz Zsombor
beengedtek zenélni

Nekem már vége az óráimnak, de keresztapának még dolga van, a mama meg nem ér rá. Papa meg tuti, hogy nem jönne el értem, mert még mindig fél tőlem, szóval beveszem az egyetlen termet, amit úgy nagyon szeretek. Andine úgyis jön délután, mert ma nem koncertezik, és teljesen komolyan gondolta, mikor azt mondta, hogy itt is zenélünk tovább. Azt nagyon szeretem, és jobban is szeretek, mint beszélgetni, akkor félek, hogy valami hülyeséget mondok, és kiröhögnek, nem akarom, hogy megint rajtam röhögjenek, vagy szekáljanak.
Nem is viszem túlzásba az itteni barátkozást, hiába mondják azt nekem. Óvatosan nyitok be a zeneterembe, és nagyot sóhajtok megkönnyebbülésemben, mikor elsőre nem is látok ott senkit. Nem, a tanárokkal se igazán tudok beszélni, félek, hogy leszúrnak, mert elfelejtek egy házit, vagy valami. De annyi mindenre kell gondolnom, hogy a leckézés ebbe már egyáltalán nem fér bele.
Leülök a zongorához, táskámból kihalászom a kottákat, amiket még Dini adott oda. Jó, ezt a fajta házit nagyon szeretem, mert ezt legalább meg tudom csinálni. Meg tényleg szeretek zenélni, szerintem én is énekes leszek, mint Dini, és valószínűleg ezt már az egész család szépen el is fogadta.
Kinyújtóztatom a kezem, átfutva az első lerajzolt hangjegyeket, majd kezem a billentyűkre helyezem, aztán meg csak úgy megszűnik a világ, mint ilyenkor mindig. Nem tudom, hogy hallatszok, nem tudom, fülsértő-e a hangom, de ilyenkor ezekre egyáltalán nem gondolok.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 20. 12:27 Ugrás a poszthoz

Márton?

Nem tart sokáig ez a nyugodtság. Csak míg végzek. Ilyenkor bezzeg gyorsan telik az idő, nem úgy, mint történelmen. Én azt nagyon nem szeretem, mert unalmas, és hosszú, és sokat kell tanulni belőle. A matekot már inkább, mert az érdekes, és valahogy jó érzés, ha magamtól meg tudok oldani egy feladatot, a tanárnak még csak oda se kell jönnie segíteni.
Mikor meghallom a hangot, ijedten rezzenek össze, és nagy szemeimmel az ajtó felé pislogok. Riadt tekintetem szerintem kellően kimutatja, mennyire nem számítatottam arra, hogy ezt bárki is hallani fogja. Még órák vannak, mindenkinek a teremben kéne lennie, csak a mi osztályunk mehetett haza, nem?
- Köszönöm - alig lehet hallani azt a vékonyka hangot, ami kijön belőlem. Teljesen meg vagyok illetődve, mert eddig csak a családom hallotta, és hát természetes, hogy nekik tetszik. Szerintem még akkor is azt mondanák, ha Dini nem foglalkozna velem, és tényleg szörnyű lennék.
- Charlie, nekednincsórád? - hadarom gyorsan, aztán zavartan le is hajtom a fejem, mert... talán nem kéne így egyből a közepébe vágni, mármint... nem tudom, hogy kell ismerkedni, sose próbáltam.
- Ja, szia - jut eszembe, hogy ezt elfelejtettem, és a szemeim is felcsillannak, csak mert eszembe jut. Most már teljes testemmel a fiú felé fordulok, hátha bejön, vagy valami. De ha nem, az sem gond.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 20. 13:42 Ugrás a poszthoz

Márton?

Nagyon furcsa ez a helyzet, de az még furcsább, hogy a fiú még nem ment el. Két mondat után pedig általában visszavonulót fújnak az emberek, amit nem értek túlzottan, de nem is akadok fent ezen, csupán elfogadom.
- Ne haragudj, nem akartam - szontyolodok el, bűnbánó mosolyt eresztve meg. Mert én ezt rosszként fogom fel. Miattam nem ment vissza, és akkor lehet, hogy igazolatlant is kap, és büntibe kerül otthon, miattam. Ez azért szörnyű, ha tudtam volna, hogy ilyen előfordulhat, biztosan nem állok itt neki zenélni. Otthon csak Ash agyára megyek vele, mindig ezt mondja, de szerencsére sosincs otthon, vagy ha mégis, akkor ott van Franci is, és le-trompf-ol-ja. Igen. Ezt csak nemrég tanultam, és még így magamban is muszáj szótagoznom.
- Szia - én is felkacagok, és nem csak örömömben, mert így másodjára már sokkal bátrabban megy, hanem ezen az egész helyzeten. A felnőttek nem így csinálják, láttam, ők valamiért mindig tudják, mit kell mondani, és nem akadnak meg, vagy érzik magukat hülyén, mint én. Márpedig tényleg hülyén érzem magam, és félek attól, hogy rosszat mondok, és kinevet. Pedig jó fej. Jó fej? Most így elsőre az, de elsőre mindenki.
- Születésem óta - vonok óvatosan vállat, mert bárhogy is próbálkozok, épkézláb dátumot nem tudnék mondani. A zene valahogy minden emlékemben ott van.
- Apu barátja is énekes, ő tanít engem is, szerinte van tehetségem, de... én csak szeretem. Persze jó lenne, ha én is énekes lehetnék, de az még nagyon messze van, és Dini azt mondta, hogy ahhoz még sokat kell tanulni - vágok egy grimaszt, észre se véve, hogy bezzeg már megered a nyelvem, és milyen hamar.
- Te szeretsz tanulni? - vannak itt olyanok, akik igen és lepisszegnek, ha nem tudnak nyugiban lecót írni miattam, na őket aztán különösen nem értem. Én szívesebben csinálok bármi mást.
- Szeretnél velem.... - zenélni? Fejezném be, de aztán rájövök, hogy ez így nagyon hülyén hangzana, így csak arrébb ülök a székemmel a zongoránál, hogy Márton maga vágja le, hogy idefér, ha gondolja.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 21. 19:34 Ugrás a poszthoz

Márton?

- Tényleg? Hát.... te is engem - mosolygok rá, mert azt hiszem, ilyenkor ilyesmit kell mondani. Ráadásul Marci göndör haja tényleg varázslatos, még apának meg Sebinek se volt ilyen göndör. És biztos vagyok benne, hogy az magától ilyen, nem csinál vele semmit.
- Köszönöm, te vagy az első idegen, aki ezt hallotta - zavart mosollyal az arcomon közlöm ezt vele, végigsimítva a zongora billentyűin, csak hogy ne lássa, mennyire zavarban vagyok. Nehéz ez, mert konkrétan ő az első ebben az iskolában, aki észre is vett, és nagyon nem akarom elszúrni, mert lehet, szépen elpletykálja majd, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, és akkor itt se lesznek barátaim. Pedig most tényleg szeretnék, mert a család nagyon messze van, nem mehetek haza hozzájuk minden délután, ahogy azt régen tettem.
- Te Kirillel laksz? - pislogok rá, mert ez egy érdekes információ, és máris rokonszenvesebbnek érzem, csak mert az ő családtagja is itt tanít. Szerintem neki is szívás lehet, ha rájönnek. A tanár gyerekeket mindig szekálják, mert azt hiszik, velük máshogy bánnak.
- Én Thomassal, meg a nagyival... a nagyié a suli - harapok az ajkamba, és csak suttogni merem, mert nem akarom, hogy azt higgye majd, hogy direkt csináltam belőle hülyét, hogy nem mondtam el. Mert tuti, ha a nagyi is bejön ide, nem úszom meg szorongatás nélkül. És nem is igazán akarom, mert egyszerűen imádom azt a nőt.
- Az szuper. Azon is tudok játszani, ha szeretnéd szívesen segítek, meg adok pengetőt, meg tippet, hol érdemes húrokat cserélni. Budanekeresden van egy nagyon jó bolt, szerintem Kirill majd szívesen elviszi, ha arra kerül a sor, vagy ha nem, akkor beizzítjuk keresztapát - hirtelen eszembe se jut, hogy ez korai lenne, vagy valami, csak egy szikrázó mosolyt küldök a már mellém ülő Marcinak, mert úgy érzem, hogy máris barátok lettünk. Ez tényleg ilyen gyorsan megy? De kedvelem, mert aranyos velem, és szépen mosolyog.
- Figyu? Akkor inkább megmutatom azt - teljesen felpörögve pattanok le a székről, csak hogy elvegyem a gitárt, utána ugyan oda ülök vissza, fel se merül bennem ez a közelség. Csak pengetek párat eleinte, hogy megnézzem, nincs-e elhangolva, aztán játszani kezdek.
- Na? - most már kíváncsian vizslatom az arcát, mert tényleg érdekel, tetszett-e neki.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 27. 16:52 Ugrás a poszthoz

Márton?

Nyújtózva lépek ki az ajtón, ügyesen biccentve mindenre, amit Franci mond, és csak magamban forgatom meg a szemem. Igen tudom, vigyázzak magamra, ne csatangoljak messzire, ne fogadjak el senkitől semmit, és ne álljak szóba idegenekkel.
De Márton már nem idegen, és már a suliban is megbeszéltük, hogy elvisszük a kutyáját sétáltatni, így szökdécselve teszem meg azt a rövid távot a másik házig.
Terveim szerint becsöngetek, és ott várom meg, de a ház előtti pocsolya és a körülötte lévő kövek ezt szépen keresztülhúzzák. Így míg a fiú nem jön, addig azzal szórakoztatom el magam. És nevetek, mikor csak fröcsköl minden.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 27. 17:07 Ugrás a poszthoz

Márton?

- Jézus - én megijedek, mikor a kutya csak úgy odaront, így kicsit hátrébb is szaladok, és ijedt tekintettel meredek hol az állatra, hol Marcira.
- Azt hittem, ennél azért kisebb - vékonyka hangon szólalok meg, megszeppenve pislogok barátomra, aztán inkább mellé evickélek.
- Merre vigyük? Én itt még eltévedek, csak a játszótéren voltam - húzom el a szám, mert hallottam, hogy tó is van, de oda nem szabad egyedül mennem, mert még a végén beleesek, vagy valami hasonló. Jobb kezemmel én is megfogom a pórázt óvatosan, így látszik, hogy én se szabadultam meg a karkötőtől, amit tőle kaptam.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 27. 17:25 Ugrás a poszthoz

Márton?

Óvatosan simizem meg a kutyust, mert még mindig tartok tőle, de mikor tényleg nem harapja le a kezem, elvigyorodok.
- Egyébként nagyon aranyos, csak elsőre ijesztő - hamar megbarátkozok vele, nálunk hála Merlinnek ez még könnyen megy.
- Oké, akkor menjünk.... arra - bökök egy irányba kis hezitálás után, mert csak nem veszünk el, ha meg mégis, Thomasnak meg Kirillnek úgyis fel fog tűnni.
- Te egyébként értetted a matekot? Mert szerintem tök nehéz volt, Franci segített benne... - sóhajtok fel gondterhelten, mert nem kaphatok rossz jegyet, mert akkor Dini nem visz el a koncertjére, pedig én azt imádom. Zsebrevágom a kezeim, és mikor találok egy kavicsot, azt kezdem el magunk előtt rugdosni.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 27. 17:36 Ugrás a poszthoz

Márton?

- Nekem nem... unalmas - nevetek fel, mert ez a legnagyobb bajom vele, hogy nagyon uncsi. És erről nem hiszem, hogy tehetek.
- Ohh szívesen segítek, de nem kell ám... mármint Franci meg Ash segít, így meg legalább van okom a zenélésre.... vigyázz - fogom meg hirtelen a kezét, és kicsit közelebb húzom magamhoz, nehogy belelépjen a gödörbe és elbuckázzon. Még szerencse, hogy amúgy is a földet vizslatom zavaromban.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. augusztus 16. 19:27 Ugrás a poszthoz

Lili

Ma egész jól elvoltam. Szeretem, mikor nem kell elmenni a suliba, Thomas keresztapa adott nekem szabadnapot, mert mindenki itthon volt, és az pedig nem ér, hogy én nem... Na jó, meg a hasam is fájt.
De már sötétedik, a harang is megkondul, én meg kelletlenül törlöm el még jobban a sárt. Hajlamos vagyok ugyanis sokszor úgy kinézni, ment egy szakasztott hajléktalan, de hát játszok. Tócsákban ugrálok, meg a fára is felmászok, erre a szakadt felsőm a tanú, meg a pár levél, ami a hajamba fészkelte magát. Szakasztott kalandor vagyok, legalább is a tócsába nézve marhára úgy tűnik.
Az ajtó viszont nyílik, és hála égnek Lili jön ki rajta, őt lefutom, Franci mostanában már pálcával babrál, mai aztán tényleg nem fair velem szembe.
Közelít a navinés, végig farkasszemet nézek vele, megfeszülve guggolás közben, majd mikor csak méterekre van tőlem....
- NEEEEEEEEEEEEEM - ordítok torkom szakadtából, aztán futni is kezdek. Sose szeretem, mikor csak úgy rám törnek, és be akarnak vinni, hát nekem még dolgom van. Az se zavar, hogy megakadok egy kőbe, bukfencet vetek, aztán szaladok tovább előle. Ha egy idegen ezt látná, tuti azt hinné, élve akarnak megnyúzni.

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. augusztus 16. 19:53 Ugrás a poszthoz

Lili

- NEEEEEEEEEEEEEEEEM - ordítom folyton, de közben meg már nevetek is, mert Lili ezek szerint hajlandó velem fogócskázni. Hát én azt is nagyon szeretek, Thomast mindig leverem benne, ő folyton csak feladja, mert azt mondja, öreg ő már ehhez. Lehet, igaza is van.
Az udvar viszont kicsi, így kihasználva a kezdetleges előnyöm, a kapuhoz szaladok, majd ki is nyitom. Nyitnám... de nem nyílik ki, a kerítés meg nagy, nem tudok átszökdécselni rajta.
- Engeeeeeeeeeedj - rázom hát, jobb ötlet híján, felvonva ezzel jócskán az erre sétálók figyelmét.
- Engeeeeeeeeeeeeeeeeedj, nem akaroooooooooooom - igen, ezt így kétnaponta eljátsszuk, így a néni is csak fáradtan mosolyog, meg néz le a fiára. Gondolom, most azt latolgatja, az övé ugyan nem lesz ilyen, de... ilyen lesz.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. augusztus 16. 20:02 Ugrás a poszthoz

Lili

Még akkor is kapaszkodok a kerítésbe, mikor megcsípnek. Nem, nem könnyítem meg a dolgát.
- Neeeeemm nekem sose adtok enniiiiiiiiiiiiiiiii - ezt is teli torokból üvöltöm, hátha valaki megszán, és még kicsit kint lehetek.
- Engeeeeeedj eeeeeeeeeel, ne báááááááááááánts.... SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉG - már hüppögök is, mert kezd nem tetszeni. Kapálózok is közbe, hátha gyengül a szorítás. Nagyon nem akarok még bemenni, annyira jó itt kint...
Aztán meg elrugaszkodom, és hanyatt vágom magam a földön, kiterítve a végtagjaim, mintha hóangyalkát készülnék csinálni.
- Nem... tudok... menniiiiiiii.... - nyöszörgök, úgy mint a bácsi, akit meglőttek abban a filmben, amit nem is szabadott volna látnom.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. augusztus 16. 20:20 Ugrás a poszthoz

Lili

Nagyon jót kacagok azon, hogy megijed, de a testhelyzeten mit sem változtatok. Amúgy is tök kényelmes nekem itt. Nem értem, hogy miért nem hagyják itt kint maradjak. Otthon se hagyták, apával is mindig eljátszottuk ezt, aztán jött a varázsmondat: "szólok anyátoknak." Azt meg már nem akartuk, hogy anya jöjjön ki értünk, mert akkor ugrott a vacsi utáni nasi, meg a tévézés, akkor mindig egyből aludni kellett.
- De... fáj... min... de... nem... - vergődök is mellé, ahogy azt láttam, aztán megdermedek, és összeszűkült szemekkel nézek fel a lányra, mert akkor most alkudozhatunk.
- Kapok áfonyás pudingot, meg kókuszos csokit is?
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. augusztus 16. 20:32 Ugrás a poszthoz

Lili

- Mert te cibáltál.... meg leszel mondva - biccentek is mellé, mert ha nem változtatja meg az álláspontom, akkor Thomasék csúnyán meg fogják büntetni, amiért bántott engem. Jó, tudom én, hogy ez túlzás, de ők most nincsenek is itthon.
- Kérd te az egyiket, én meg kérem a másikat, és megeszem mindkettőt - vonok vállat, mert ez ilyen egyszerű kérem. Halkan is beszélek, mert nehogy meghallja... én abból nőből már bármit kinézek.
- Megtarthatod a chipsed - nagyot sóhajtva tápászkodok fel, mert hogy semmi bajom egyébként, aztán grimaszolva fogom meg Lili kezét, és úgy megyek be a házba, mint akit akasztásra visznek.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. augusztus 16. 20:43 Ugrás a poszthoz

Lili

Nem fél. Így nem is akkora élvezet... Sebi szokott, és én is, mikor Sebi mondja ezt, de hát anyu az anyu. Ő félelmetes sokszor, meg ahogy nézni tud...
- Anya meg apa is az volt - közlöm vele, mert nem tudom, hogy tudja-e.
- Meg szerintem a nagyiék is, menő mi? Neked melyik házba jártak a szüleid? - mert hogy én Liliről semmit nem tudok, csak azt, hogy minden nap itt van, meg vele azért jobban ki is jövök... igen, minden látszat ellenére.
- Gyere ki velem te is holnap. Egyedül azért uncsi, veled meg flangálhatok, és nem csak itt az udvaron - még közelebb is araszolok, hogy hozzá bújhassak, aztán hirtelen engedem el.
- Az utolsó a záptojás - azzal süvítek is be az ajtón, majd egyenesen a fürdőbe, mert addig úgyse ülhetek le, míg el nem tüntetem magamról a mocskot. Franci meg úgyis elküldene.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. augusztus 16. 20:54 Ugrás a poszthoz

Lili

Sose mondtam, hogy könnyű velem az élet, de mindenki azt mondja, ez így jó, és így egészséges. Elfáradtam, érzem, hogy kezd lemerülni az elem, de a hasam is megkordul.
- De miért? A muglik nem szeretnek minket? - elkerekednek a szemeim. Én a mgulikról csak annyit tudok, hogy vannak helyek, ahol nem beszélhetek a mágiáról, meg semmi ilyesmi. Mikor Franciaországban voltunk, anyu erre szépen megtanított minket. Nem értem, de szót fogadok, mert ez a dolgom.
- Szerinted rávehetjük Francit, hogy menjünk a tóhoz? Megint akarok horgászni, meg csónakázni - az a múltkor is jó buli volt, főleg, mikor a Mártonék is kijöttek. Az a fiú amúgy nagyon vicces.
- Vaaaaagy inkább  akutyusokhoz... áúúúú segítesz? - pislogok rá, mert a levelek a hajamból már nehezen jönnek ki.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. augusztus 16. 21:11 Ugrás a poszthoz

Lili

- De miért nem tudhatnak? Lehet, jobban szeretnének, ha nem hazudnánk - az élet nagy kérdései ugyebár.
- Mi? Nem... fúúúúúj - még grimaszolok is mellé. Elég undi ez a szerelem dolog, főleg mikor anyáék csinálják, én biztos hogy nem fogom, meg fúj már.
- Amúgy is a Fanni szerelmes belé... el is vette a karkötőmet - szomorúan sóhajtok, miközben megmutatom neki a csupasz csuklóm. Egyszerűen letépte rólam, és hiába mondtam, hogy de azt én kaptam, azt mondta, még meg is tép. Nem akartam, hogy megtépjen, így is utál.
Szót fogadóan csücsölök le. A tükörben nézem közben, mit tevékenykedik Lili.
- És te már szerelmezel valakivel? - mosolyodok el, mintha nem is tudom, milyen titokra készülnék fényt deríteni.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 16:07 Ugrás a poszthoz

Lili csak így simán *-*

Zajlik az élet. Teljesen fel vagyok pörögve a ténytől, hogy Sebi idejön. Engem nem érdekel a divat, meg az, hogy ebben a kórban ez már ciki, számomra akkor is csak két férfi van, meg egy fiú. Az apám, Sebi és David. Egyelőre ennél többre szükségem sincs.
Kajára viszont van, úgyhogy beszaladok Lilihez lejmolni, mielőtt még Franciékhoz mennék. Valahogy elő kell állnom apáék elé, hogy én szeretném az ő volt házukat. Most is, látom, elmegyek előtte, és tök szívás, hogy megint sötétség van, mert nem lakja senki. Biztos, fel lehetne frankón bűbájozni, meg szerzek egy kutyát, aki parancsra öl, na.
- Adj nekem kajááááááát - manapság mindenhol így köszönök, de hát fejlődésben lévő szervezeetem van, és simán lemozgom, amit feleszek.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund , 2019. január 12. 16:08
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 16:22 Ugrás a poszthoz

Lili

- Jobb, mint az unikornisos. De tényleg, attól majdnem szivárványt hánytam - forgatom meg a szemem, meg vállat is vonok, mert ez csak egy ágynemű. Nem olyan létfontosságú kellék nekem, mint Lilinek, ahogy tűnik.
- Akarsz róla beszélni? - mert őszintén érdekel, most épp milyen agymenése van, bár ha pasiról van szó, akkor tényleg csak meghallgatom. Nálam már az is szerelem, ha nagyon be akarok húzni valakinek, aztán mégse teszem. Úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük, nem vagyok otthon ebben a témában.
- Már hozom is a cuccom - ezt teljesen komolyan gondolom, úgyis a volt szobámra fájt a fogam. Szeretem Francit meg minden, de Farkastól sokszor lever a víz, mert mintha a fejembe látna, meg a gyereksírást se viselem túl jól. Hajnalban.
- Egyébként hossuú lakó én se leszek, megpróbálom aput rávenni, had költözzek be a volt házukba. Talán még meg is engedi, hogy... jajj tényleg, jön Sebi is. Nem igazán nyerte el a tetszését a Durmstrang, pedig az ottani pasik étnyleg megérnek egy misét - a röpke egy hetemben tapasztaltam, de sajnos, annyi is van többségükben, ami látszik. Izmok. Nekem meg ennyi nem elég ahhoz, hogy valaki komolyan érdekelni kezdjen.
- Az a Vajda gyerek? Az tudod, milyen? Jó biztos tudod, de ha be kell mosni neki, csak szólj - az a baj, a padlót nem nyalathatom fel vele, mert már mestertanonc.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 16:39 Ugrás a poszthoz

Lili

- Mert szeretlek - ennyi voltaképp a magyarázatom. És lehetőség szerint nem nagyon akarok sehogyse megbántani senkit, akit szeretek. Tényleg, minden erőmmel azon vagyok. Szépen helyet is foglalok.
- Mimi hol van? - ezt már múltkor is akartam kérdezni tőle. Mert hogy nem látom, pedig olyan róka nekem is kell.
- Jó lesz a tészta is. És a Ricsi. Azt mondták nekem, hogy a PUBban üvöltött egy nővel, de úgy, mintha kb a felesége lenne. Érted? Van neki másik nője, nem csak te. Mindig is utáltam az ilyen geri... de nem is lényeg, nem fogok beleszólni, meg ilyenek. Túlzottan nem is érdekel, de ha megbánt téged, ne kerüljön a szemem elé - jó, persze nem erős fenyegetés ez tőlem, látszólag. De Lili ismer, és tudja, hogy azért elég durván képes vagyok bosszút állni.
- Sebby csak ne csajazzon, ahhoz még fiatal - persze, hogy kikelek, mégis csak a kis öcsém. Most még csak tanuljon, meg ilyenek... meg majd én eldöntöm, ki mehet a közelébe egyáltalán. Jó, talán kicsit túltolom a dolgot, de ha Sebbyről van szó, mindent sokszorosan túltolok.
- Amúgy... nekem is majdnem tetszett valaki, aztán meg... elmúlt - tárom szét a karom, aztán ha kapok kaját, enni is kezdek.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 17:48 Ugrás a poszthoz

Lili

- Jó jó - nevetek fel, mert ez a puszi dolog. Szerintem kinőttem belőle, vagy nem tudom. Persze nem szólok semmit, örülök, hogy Lili legalább szeret.
- Nekem adod? - csillan fel a szemem, mikor meglátom. Nem is tudom, ezt a kérdést hányszor tettem már fel pályafutásom alatt, de továbbra is be van nyújtva rá az igényem. Egyből elkezdem simizni, noha először csak óvatosan közeledek felé, mert ki tudja, hogy visel.
- Azt nem tudom, csak mesélték - szintén megvonom a vállam. Valahogy nem akarództam részletekbe bonyolódni, bár így utólag, lehet, hogy kellett volna.
- Nem lenne egyszerűbb elküldeni a francba, és valaki olyat keresni, aki meg is érdemel? - halkan teszem fel a kérdést, mert ez már az a pillanat, mikor lehet jobb lenne, ha meg se szólalnék, elvégre tényleg semmi közöm hozzá.
- Természetesen. Áldani fogják Merlint, ha csak anyával lesznek - biccentek, teljesen határozottan mondva mindezt. Az a tökéletes lány még nem született meg, akinek boldogan hagynám, hogy az öcsémmel legyen. Tudom.
- Ehh azon a puccos bulin, ahova a nagyi mindig elrángat magával. Erik is megnőtt... és... jól áll neki a kor, de.. vele is az a baj, ami a legtöbbel. Nem tudom, lehet velem van a baj, de inkább taszítanak az olyan pasik, akik röptében a legyet is... tudooooood - forgatom meg a szemem. És nem, hülyeség hogy csak egy nőnél kiábrándító az, ha mindenkivel. A pasiknál is, nem szeretnék olyan barátot, aki már fél bagolykőnek megvolt. Azt hiszem, túl magas az a léc, de én meg türelmes vagyok.
- Nagyon finomat főztél.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 18:49 Ugrás a poszthoz

Lili

- Nem baj - én is vigyorgok. Mióta az eszemet tudom, ez a beszélgetés már milliószor lezajlott köztünk, látszólag teljesen eredménytelenül.
Én csak mosolygok. Aggódok Liliért, de hát ha neki így jó, és még ki is fejezi nekem, hogy boldog, ki vagyok én, hogy letörjem?
- Annak viszont nagyon örülök. Tudod ez érdekes, mindig csak azt hallom, jól vagyok, minden rendben... nem sokan mondják azt, hogy boldog vagyok.. ha tényleg az vagy, akkor egye fene, visszateszem azt az ásót a helyére - sóhajtok fel, amolyan áldásomat adva a dologra. Persze, tisztában vagyok vele, hogy senki nem kérte konkrétan, de akkor is. Az előző kérdésére se adok választ emiatt, mert már a nyelvemen van a mondat, hogy akkor felkeltem sírjából Andersent, és követelem, hogy írjon még egy mesét. Nem tudom, én nem hiszek olyanokba, hogy a rossz fiú majd jó lesz, ahogy abba se, hogy a casanova majd beéri egyetlen lánnyal. Nem ezt tapasztaltam, és persze, nincs kizárva, lehetséges, hogy akadnak ilyen fehér hollók, de a nagy többség nem ilyen.
- Bejönni most is bejön, sőt nagyon sok mindenki bejön, de lépj túl azon, hogy jól néz ki, és képzeld el, ahogy kicserél egy villanykörtét... - itt tartok egy kis hatásszünetet, hogy Lili is el tudjon képzelni egy jó pasit - na ugye. A külső csak megfog, nekem annál sokkal, de sokkal több kell ahhoz, hogy valaki komolyan kezdjen érdekelni. Nyugodtan nevezhetsz prűdnek.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund , 2019. január 12. 18:49
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 21:04 Ugrás a poszthoz

Lili

- Meg... nem okos - biccentek. Az meg nálam alap, hogy a párom az legalább annyira okos legyen, mint az apám. Mondom én, magas a léc, de ezt egyáltalán nem tudom bánni.
- Jajj nem kell, kipurcanok - fogom meg a hasam is, hogy kellően ki tudjam mutatni, mennyire jól laktam.
- A manókat megdobhatnád pár recepttel, a kastélyos kaja ehhez képest pocsék - és tényleg, nem tudom, mi leli a jószágokat, de mostanság nagyon nem figyelnek oda.
- Nem, nincs. De tudod... nekem egyáltalán nem fontos, hogy romcsizzak valakivel, meg enyelegjek a folyosón, aztán meg mikor senki nem lát, veszekedjek vele. Az meg főleg hidegen hagy, hogy azért kéne, hogy legyen már valaki, mert hát mennyi idős vagyok. Én kivárok. És találok magamnak más unaloműzési formát, mert szerintem sokan csak ezért vannak együtt... hogy ne legyenek egyedül. Én olyan szerelmet akarok, ami apuéknak van. Már rég fel kellett volna dobnia anyát, azokért, amiket tett, de még a nyomokat is eltüntette - halkan nevetek, hisz ezt nemrég osztották csak meg velem. Pont, mikor anyuval erről beszéltünk, mert hogy cikinek éreztem, hogy még úgy nem érdekelt senki. És mennyire igaza van. Ráérek, míg jön a tökéletes.
- Na, csináljunk valamit.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 21:42 Ugrás a poszthoz

Lili

- Láttam egy srácot a tablón... valami Ervin, Balázs... franc tudja... ő nagyon jól néz ki, és okos is volt, jó lehet még az is, de már ő is tuti öreg, lehet már felesége is van - mert unalmas perceimben tökre szoktam a régi diákok tablóit nézni. És mindig megörülök, mikor látom, nem csak az én szüleim jártak ide.
- Neked már kell gyerek? Lízingelheted Lunát egy pár napra, elmegy tőle a kedved. Ő viszont kis hercegnő... nagyon hercegnő, ők jobban el lettek kapatva, főleg miattunk Sebivel... anya sokszor szid is minket miatta. Aztán apu még szeretne... - forgatok szemet, mert persze, a nagy család szép, de... szerintem bőven elegek vagyunk mi négyen. Egyszerre két gyerekkel foglalkozni már tudnak, vagy akkor ne most rögtön, várják meg míg ők is nagyok lesznek.
- Anya azért kicsit pszichopata - nevetek fel, de persze, értem én, hogy mire érti, csak ez a poén tök jól jött ide. Egyébként a fél pszichopata anyámat se adnám oda senkinek, meg senkit. Nagyon szeretem a családom.
- Kössünk el egy lovat - pattanok fel, bár tudom, hogy ilyen ötletnek nem kéne eszembe jutnia, de most komolyan, Lili tök feleslegesen vár tőlem el, normális dolgot.
- Vagy engedjük ki a menhelyes állatokat kicsit... van menő fekete ruhám meg maszkom.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 22:29 Ugrás a poszthoz

Lili

- Látod? Olyanok, mint a wc-k - emelem plafonnak a tekintetem. Persze, itt ennyiben ki is merül az elkeseredésem, nem fogok eret végni, meg hasonlók.
- Nekem még tuti, nem kéne... de a tiedet is szívesen elrontanám - vigyorodok el, mert ahhoz már legalább értek. A szemöldököm is felemelkedik, mikor hallom, hogy nyugodt babáról beszél.
- Hát... én imádom Francit, de... marha sokat sír... éjjel.. nem tudok tőle aludni. Ez nyugodt? Mondjuk Lunáékkal nem sokat voltam otthon, lehet, ő kmég rosszabbak voltak - sőt, szerintem biztos, mert sokszor elnézve anyám arcát, fele annyira se szép, mint Francié. Jó persze, benne van véla, anyuban meg nincs, meg neki egyszerre két rosszaságra kell figyelnie, akiket már az illúziók is csak rövid ideig kötnek le. Szegény anyu.
- Őőőőő, de? - nézek rá nagy szemekkel, mert nem értem, mi problémája van ezzel. Jó, persze, ha lebukunk nekünk annyi, de... legalább van egy kis izgalom.
- Neked se ártana némi adrenalin, na gyerünk.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 12. 23:46 Ugrás a poszthoz

Lili

- Sose fogom megérteni, minek ez a felhajtás. Mármint... úgyis az nyer, aki megmarad a kampány végére, vagy van elég pénze - teljesen jól látom én a politikát, vagyis hát ennyire érdekel.
- És nem tartozol te neki semmivel... csak a barátnője vagy, nem a first lady - kicsit bosszant, hogy a vajda (direkt kisbetűvel) miatt offol egy jó programot velem. Sőt... egész beszélgetésünk alatt, valahogy mindig nála lyukadunk ki, mintha ő lenne most Lili bolygójának középpontja. Nem, nem jöhet elő a zöld szörny, Mártonnál is elszúrtam.
- Milyen filmeid vannak? - lépek inkább a polchoz sóhajtva. Nem akarok pesikat rangsorolni, mert nekem nincs is olyan. Vannak, akik jól néznek ki nagyon, vannak, akik okosan nagyon, de így egyikben sincs semmi, ami miatt érdekelhetne, szóval marad a film.
- Jean már jó ideje nem írt vissza. Szóltam apunak, hogy nézzen már utána, nincs-e baj, mert hát mégis csak nála laktam, ki tudja mennyi ideig, és tudod, anyu családja... - ezt már halkabbra fogom, nekem ők olyanok, hogy nem szívesen hozom szóba őket, nem akarom kísérteni a sorsot.
- És az a poén - választok egy filmet, és kivéve tokot a helyéről, fordulok Lili felé. Az arcomon az értetlenség mellett látszik valami más. Félelem bizony.
- Nincs olyan, hogy Jean Chevalier.... nem létezik.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 13. 00:06 Ugrás a poszthoz

Lili

Ez azért hat. Elnevetem magam. Mondjuk az nem az a Charlies nevetés, az már rég nincs, de legalább nevetek, és még jól is esik.
- Révay sznésznő, hatalmasat csalódnék Önben, ha nem lenne jó first lady. Sőt.. ha nem ismernélek annyira, hogy tudjam, az érdezlmeidet nem játszod el, simán azt hinném, hogy a kapcsolatod Vajdával is csak egy jól megkomponált darab. Vagyis nagyon szeretném azt hinni, mert akkor legalább nem tartanám egy utolsó féregnek, amiért két vasat tart a tűzben - mert igen, abban a pletykában sem kételkedek. De ez teljesen mindegy. Tényleg nincs hozzá sok közöm.
- Nem tudom. Veszélyben, tuti nem. Láttad, hogy mostanság többször felbukkannak itt az aurorok? Csak... érted? Ő volt az egyetlen barátom évekig... mindent, de mindent tudott rólam. Vele jöttünk rá, hogy a LaFondok magyarországon keresztül akarják átcsempészni a dolgaikat... és ő mondta azt is, hogy érthető, ha be akarnak fűzni, mert... ki gyanakodna egy tizenhét éves diákra, akinek látszólag makulátlan a családja, és az apja minden erejével azon lenne, hogy kimossa, ha úgy adódna? Főnyeremény vagyok. Annyiszor mondta, hogy főnyeremény vagyok... és... te nem kapnál frászt? Nem, sose tetszett úgy, sose akartam vele úgy lenni, mert mindig megvolt az az érzésem, hogy valami nem stimmel vele. És most.... Szerelmünk lapjai - sóhajtva rázom meg a fejem, és odaadva neki a dvd-t, visszakuporodok a kanapéra, betakarva magam a pokrócba, mint régen.  
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 19. 18:59 Ugrás a poszthoz

Vajda
Lili háza az én házam is...
nem hallgatok halkan zenét


Végre nyugi. Nyugi? Na mindegy. Egyedül vagyok, mégis ezt nem tudom olyan kitörő örömmel fogadni, mint amilyennel kéne. Egyedül a védőbűbájok vigasztalnak, amivel kicsit bevédtem magam. Sajnos bármennyire győzködtem Lilit, Vajdát nem dobathatom ki, pedig... Jó, nem a szívem csücske, főleg miután teljesen bebizonyosodott, hogy hülyét csinál Liliből. Sokszor elfog a késztetés, hogy a képébe vágjam, mekkora egy méretes..., de aztán hamar rá is jövök, nekem nem sok közöm van hozzá, Lili pedig boldog. Nem tudom, miért, de az.
Takarítok, miután sikerült Mimit kikönyörögnöm ideiglenesen az új helyéről.
- Tudom, tudom, te se bírod, de ez van - nézek rá együtt érzőn, mert még itt sincs, mégis valahogy a levegő arról árulkodik, hamarosan tiszteletét teszi. Mondjuk nem tudom, minek, hát csak tudja, hogy Lili nincs itthon. Azt nem tudom, mennyire van azzal tisztában, én viszont bevettem a volt szobám. Mindegy, egy újabb pálcasuhintás, hogy a könyvek visszakerüljenek a helyükre.
Bogolyfalva - Charlotte Elisabeth Felagund összes hozzászólása (106 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel