Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amikor az Eridon kitalál valamit, akkor ha nem teszi meg azonnal, akkor a tervben annyi is lesz. Ezért természetesen, most is azonnal, ahogy a déli ebéd után kellemesen punnyadtak a melegben kitaláltak valamit, és az a valami, azonnal kellett. Így eshetett meg, hogy 14 óra 02 perckor megkezdődik a felállítás hadművelete, ismét. Alig egy évvel ezelőtt Kedves és Sárközi kettősünk egy órán át keringett a WIKEA rejtelmeiben, ahol nem vágták le az utat, és nem löktek fel egy gyermekével zsörtölődő boszorkányt sem. Csodálatos módon, mint Jancsi és Juliska, haladtak előre a kijelölt úton míg végre meg nem leleték őt, a hatalmas, felfújható medencét. A következő negyed óra azzal telt el, hogy találjanak főnixes vagy legalább madaras verziót, de egyik sem jött össze, így kénytelenek voltak sárkányosat venni, és megállapodni a pénztári sorban állás közben, hogy azért ilyen, mert a főnixek ezzel mutatják ki, hogy legyőzték a sárkányt. A lényeg viszont az, hogy megvan az a giganagy csoda, a hatalmas dobozával, így menetrend szerint meg is kezdődött az építkezés, ami a varázsvilágos létnek köszönhetően egészen 14:05-ig el is tartott. Innentől átvette a helyét a teletöltés fázis, amikor az összes olyan kölyökkel, aki jól használta a vízfakasztó bűbájt, teletöltették a medencét. Aki nem volt alkalmas rá, mert még kicsi volt, vagy lusta vagy bármi ilyesmi, azt pedig elküldték értesíteni a népet, hogy szabad medencézés van az Eridon jóvoltából. Ez az igazán gyönyörűen felosztott gyermekrabszolga munka, de legalább nem csak száraz kiflicsücsköt, hanem kellemes élményt kapnak. Amúgy is, messze még az év vége, legalább élvezzék egy kicsit a jó időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Soha.
Ígérem, és ez nem egy elcsépelt közhely. Sosem akarom elengedni a kezét, sosem akarok nélküle élni. Lehet, hogy ez az egész csak pár hónapja tart, de most először érzem magam biztonságban, most először érzem azt, hogy ez működőképes lehet az idők végezetéig. Sosem akartam többet vagy mást, mint azt, amit mellette tapasztalok, és nem hittem volna, hogy valaha többet tapasztalok. Mei tökéletes. Mintha csak nekem küldték volna az égiek. Egy gamer lány. Mekkora esélye volt, hogy éppen egy gamer lány hagy el egy füzetet, ami tele van receptekkel, és amelyek pont olyan ízvilággal rendelkeznek, amelyet imádok? És ha megnézzük, Mei olyan, mint amilyen lányokra mindig is buktam. Alacsony, törékeny, izgalmas, gyönyörű szemű. Évmilliókig el tudnám nézni a szemeit, főleg miután porig alázott.
- Páros popcorn menü.
Mondom ki boldogan, mert ezt a mondatot korábban sosem mondhattam ki, és mindig irigyeltem azoktól, akik viszont igen. Nagy moziba járós vagyok szóval elég sokat irigykedhettem. Lopok tőle egy csókot, amíg az előttünk álló rendel, nem érdekel, hogy más mit gondol rólunk. Észvesztően nyálasak tudunk lenni, és élvezem. Ember, hát kit büntet meg a saját barátnője azért, mert átcsókolózta a takarodóidőt vele? Naná, hogy engem, és bevallom, erre a büntetésre igen büszke vagyok. Az Edictumban is megjelent, és kijelenthetem, igaz. Minden egyes leírt szó, igaz.
- Meg nézzünk valami csokit. Én tuti, hogy veszek egy M&M's-t is.
Gergő és a hasa, jó, hát na, vannak extrák, amikkel el kell fogadnia. Férfinak kell lennem a végén, tudom, de mégis azt érzem, hogy valamiért én fogok jobban összetörni. Ez a film el fogja vinni a lelkem egy darabját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Igen? Akkor lehet, hogy rá kéne uszítanom téged arra, akitől kaptam. Boltold le vele – vonok vállat, nekem jó úgy is. Ezek a feltételeim: én adom a tabletet, ő ad egy telefont és esetleg egy fagyit. Nekem egy knútomba se került, sőt fillérembe se, bár olyan pénznem már nincs is az országba. Kaptam, szivatásból … persze, hogy semmit sem jelent nekem. Ha kellene valami hasonló akkor meg majd megveszem magamnak a saját pénzemből. Nem kell nekem azoktól már semmi sem.
- Ó igen Dana. Hát őt ki kéne találni ha nem lenne. Bár, szerintem nincs ember a földön, akinek ekkora fantáziája lenne – bólintok egyet a szobatársammal kapcsolatos meglátására. Dana sem tipikus navis az tény, bár ha már csak így egymás közt vagyunk, akkor éppen Masa se az a tipikus levitás, vagy prefektus. De én persze nem ismerem annyira jól, hogy ilyet nyilatkozzak róla. Pedig … igazam van.
- Hm, most gratuláljak, vagy sajnálkozzak? Ha utóbbi akkor kit kell sajnálni, téged vagy őt? – kérdezem vigyorogva. Az, hogy ki ő vagy miért nem beszélt eddig róla Bence azt nem firtatom. Elég egyértelmű, hogy nem is igazán fog bármit is mondani róla. Nem mintha bánnám, csak meglepődtem.
- Nagyon könnyen. Becsempészni olyan dolgokat szokás, aminek nem ott van a helye valamiért. Például egy kiskorú partyra alkoholt. Attól még hogy ott van még nem ütközik feltétlenül törvénybe. Ha fogyasztanak az már igen. És mivel nem vagyok eridonos, így nem ott van a helyem. Tehát be kell csempészni. Érted? – totál logikus, nem? Szerintem de. Persze lehet, hogy eleve nincs igazam és csak hülyeségeket hordtam össze. Ó igen, ideális prefektus vagyok, aki még nem futott bele semmi szabályszegésbe. A folyosón rohangálást leszámítva. Mert abba már többször is.
Mintha nekem aztán tudnom kéne, hogy Bence milyen lányügyileg! Egek! Nekem aztán holtmindegy, hogy mikor meg miért csókolgatja a lányokat.
- Nem csak azt eszik egy golymók. Mellesleg az eléggé gusztustalan, biztos nem engedném, hogy az orromba nyaljon, nem érdekel, hogy neki az jó-e vagy sem – persze, hogy ismerem … tanulok LLG-t, és szeretem is azt a tárgyat. De most akkor nem értem ezt az egész hajmizériás lényes dolgot. Mielőtt azonban megkérdezhetném, hogy hogy is van ez a mese pontosan már mondja is tovább a magáét, én pedig felhorkanok.
- Na hát majd pont én fogok szépségápolási tanácsokat kérni! Tudod ez – mutatok a fejemre – úgy készül, hogy megmosom a hajam, megszárítom és lefekszem aludni. Reggel meg lesz, amilyen lesz.
Ó én aztán nem fogok órákat álldogálni egy tükör előtt, hogy profi csigákba meg tudom is én mikbe rendezzem a hajamat, vagy profi sminket rakjak fel. Már az is elég fárasztó, ahogy végignézem Danát, amint készülődik nap mint nap. Mármint nagyon fárasztónak tűnik már nézés alapján is ez az egész.
Előadom a zseniális ötletemet, majd fel is szalad a szemöldököm meghökkenésemben. Most Bence révén sötétedik a fal. Na remek. Segítséget kérek valakitől ezügyben, én, most először, erre kapásból ellenállásba ütközöm? Szuper.
- Egyszer már sikerült egy bemutatkozásnál. Olyannal, akit életemben először láttam – világosítom fel a fiút, hogy azért van ám esély arra, hogy nem kell rögtön ásóért rohannia meg virágokért a síromra. Igaz, akkor eleve nem pánikroham után nyújtottam a kezemet. És eleve biztonságban éreztem magam. De most pont ezért próbálkoznék ezzel.
Bólintok egyet, hogy igen, úgy érzem, csináljuk. Szóval én nyújtom a kezem. Erre ő is nyújtja a kezét. Egy figyelmeztető pillantással jelzem, hogy ne tovább, ő ott állítsa meg a kezét, majd én folytatom tovább a mozdulatot. Ez lenne ugyanis a lényeg, amit tesztelni akarok. Bence szerencsére megérti és megállítja a kezét. Most van az, hogy ha valaki benyitna biztos, hogy halálra röhögné magát rajtunk.
Próbálok koncentrálni az egyenletes légzésre, arra a tudatra, hogy én, a saját akaratomból én nyúlok a keze felé, én akarom megfogni. Érzem ahogy megint görcsbe rándul a gyomrom, hiszen megint közelebb vagyunk egymáshoz. Nem foglalkozom azzal, hogy remegni kezd a kezem, ahogy miliméterről miliméterre közelebb mozdítom. Sajnos megint kapkodni kezdem a levegőt, de még nem szédülök, így fennmaradó kis távolságot már gyorsabban szeli át a kezem, az ujjaimmal hozzáérek az övéhez. Ekkor kezd elhomályosodni Bence előttem, visszarántom a kezem és kifújom a benntartott levegőt. Észre sem vettem, hogy ezt tettem … ez megmagyarázza az eddigi ájulásközeli állapotokat. Leejtem az ölembe a vadul remegő kezemet, erőnek erejével koncentrálok arra, hogy lélegezzek, és csak reménykedni tudok, hogy nincs tele annyira a tekintetem pánikkal, mint az előbb.
- Oké, elsőre nem volt annyira rossz szerintem. Szünet. Nincs nálad csoki? – hosszú néma csendben eltöltött perc után szedem csak össze magam annyira, hogy meg is tudjak szólalni. És arra is, hogy rájöjjek, hogy nem lenne rossz valami endorfin a szervezetembe. És mi a jobb a csokinál? Oké a kiskutyák, meg a kismacskák, ó és persze … Na. Olyan, ami most jelenleg elérhető? Hát semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szófogadó útitársam akadt szerencsére, mindenféle különös gond nélkül érkezünk meg, Shadow is csak egyszer próbált megölni, s azt sem gondolta igazán komolyan. Az egyetemistáim láthatóan jól szórakoznak azon, hogy egy kisdiákot hozok magammal, bár szóltam, hogy ma többen leszünk, de azt elfelejtettem említeni, hogy ki meg esetleg hány ember jön még. De ők ismerik a járást, nem kell fogjam a kezüket.
Ahogy szabaddá válik a hely mögöttem, leemelem a fenekem én is a motorról s kicsit megrázogatom a lábaim, hogy újra járni tudjak. A sisakjainkat felakasztom a kormány két végébe, tudom, hogy itt hagyhatom őket. A betegek nem járnak ide ki, esetleg felügyelettel, s ki merne meglépni egy gyilkoló gépezettel? Ismerik már a hírét a dögnek.
Csípőre tett kézzel figyelem, hogy mit művelnek az egyetemistáim Masával, de eszem ágában sincs közbelépni. Majd ha kiélvezkedték magukat, visszaadják, többé-kevésbé sértetlenül.
- Egy hajszállal távolabb került a kertitörpék nemzetségétől és a Harisnyás Pippik tőszomszédságába költözött - közlöm velük komolyan a szakszerű véleményem, ahogy végignézek a megterrorizált lányon. - Hagyjátok most szépen, a házvezetője az én fejemet fogja megvacsorázni.
Befele terelgetem őket legyező mozdulatokkal, s mint a neveletlen kiskacsák, nehézkesen besorjáznak az intézet kapuján. Mi zárjuk a sort a levitással, s hamar beérjük a többieket az előtérben. A recepciónál már várnak, az ügyeletes főnővér a tekintetével keres a tömegben, aztán megtalálva felém integet és kijön a pult mögül, hogy átadja a szokásos paksamétát aláírni.
- Szép napunk van, ugye? - kacsintok a nőnek, miközben levésem a nevem félmillió helyre, aztán egy gyors népszámlálást tartva azt is oda biggyesztem, hogy hányan fogjuk ma jelenlétünkkel boldogítani a bentlakókat. Ez a bürokrácia.
A nővér lelkesen mesélni kezd, úgy, hogy mindenki hallja, hogy mi a lakók mai programja, kit merre találunk s hol lenne szükség ránk. A kertben tai-chiznak fél óra múlva - varázslók tai-chiznak? what -, a nappaliban a szokásos társasozó banda gyűlt össze, aztán ott vannak a nyári kertben a virágosok és a hátsó teraszon csendéletet lehet festegetni.
- Mindenhova menjen legalább két személy, és cseréljétek meg a szokásos párokat. Tudom ám, hogy ki hova kivel szokott járni! - rázom utánuk az ujjamat, de azok már el is indultak, nem várják meg az utasításaimat. Visszafordulok Masához. - Hova szeretnél menni? Vagy kérjünk valami speciális küldetést?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ja, nekem ebből csak a palacsinta van meg, de az se mindig úgy, ahogy tervezem. A múltkor odaégett - még fintorogtam is hozzá, mert nem egyszerű az élet, akkor is siettem volna, de nem jött össze, késtem is, le is b.sztak érte bent. De ha valaki ezt megérti, a Keve kell legyen, tudja, hogy nem egyszerűek a reggeleim. Mindig kezdeni valamit a kölyökkel... Félre ne értsük, imádom a fiam, de néha hosszú az estém és nehéz a reggel. - Volt már rosszabb... vannak ijesztő nők...
Velük sem az volt a bajom, hogy milyenek, inkább hogy... léteznek. Szomorú, nem? Mostanság nem sok az energiám a környezetemre, főleg nem az ilyen bizarr nénikre, mint amilyenek itt laknak. De itt kezdem azt hinni, hogy mindenki bolond, különösebb kivétel nélkül.
Átvettem tőle a dobozt egy sanda pillantással, de aztán csak elmosolyodtam kicsit, a szalvéta mindig jól jött. Azt hiszem, Kevével kicsit jobban is sikerült megtalálni a hangot, mint amennyire azt bárki javallta volna.
- Ugye nem laktózos? Rosszul kezeli a kölök. Mióta vagy te ilyen... rendesnagycsaládos?
Ilyesmiket néha csak úgy elfelejt. Kicsit löktem is inkább a hintán, hogy belengjen, mert ha mást nem, legalább ezt illik jól csinálni.
- Mint láthatod, minden a legnagyobb rendben. Sarki Bözsike már be akart mutatni az unokának, ha a néni elpatkol, te tudtad, hogy szíívproblémái vannak - nevettem el magamat, mielőtt kivettem volna egy sütit a dobozból. Elég guszta volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

RILEY, a kísérőm
hétköznap délután | a szemészeten | x


Elmondhatatlanul megnyugtat, hogy itt van velem. Számomra is csakhamar olyan lett, mint mondjuk egy nagy testvér, amim soha nem volt. Azt hihetnénk, egy árvaház olyan, mint egy csomó testvér összezárva, azonban ez nem feltétlen van így. Nálam nem igazán így volt. Gyakran cserélődtek a bentlakók. Én hatottam csak furcsán állandónak. Persze, nem ez az egyetlen ok. Nem tudom még, mik az okok, meg mi miért alakult úgy, ahogy. Nem igazán szoktam a múltat elemezgetni.
- Mit kell majd csinálnom? Tudod, hogy megy ez? - próbálok puhatolózni tőle a vizsgálatról, mikor mondja, hogy hamar meglesz. Közben fogom, simogatom kezét, a másikat ölembe ejtve tartom. Kicsit rázom a lábamat.
- Szemüveg - ismétlem meg a szót bólogatva, elgondolkozva, ahogy elbambulok a folyosó padlója felé. Soha nem hittem, hogy szemüveges leszek. Nem tudom, akarok-e az lenni. De ez nem akarás, kérdése, igaz? Izgalmas a szemüveg különben. Még tetszhet is. Már ha úgy alakul.
Minden ajtónyitásra görcsbe áll kicsit a gyomrom. A kártyámat meg aztán végtelen sokára tudom csak előkeríteni, amikor kéri az egyik gyógyítósegéd. Nekem legalábbis egy örökkévalóságnak tűnik. Pedig Riley mondta, hogy hozzam el és készítsem is elő, ez még ki is van írva mindenhova. zorongattam is egy ideig, csak megint zsebre raktam közben. Na mindegy. Végül csak megvan. Már majdnem Invitot vetettem be rá. Elmosolyodom a hajborzolásra.
- Úgy, hogy látom is a filmet? - vigyorgok, ám látszik rajtam, hiába tudom, hogy elvileg tényleg jobb lesz az élmény, egyelőre elképzelni még nem vagyok képes. Nem tudom, milyen jól látni. Ahogy Riley böngészni kezd, én is odadugom a fejem, hogy lássam a műsort a kis képernyőn. Kobakom a halántékának nyomom, még neki is simogatom. A kezét meg persze nem engedem sehova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De az nagyon drága. Azt beszéltük, az nem fér bele. De ha beleférne se itt kéne... nem jó az elhelyezkedése. - Nem mindig ésszerűen vélekedik a
német, de most kivételesen igaza volt. Olyan környéken állt az a kocsma, ahol még a szarka is kétszer csekkolja le a fészkét, mielőtt tovább repül kajáért, mert simán kizsebelik. - Növényeket akarsz bentre? Igazából akár ligetet is lehetne létrehozni, csak azzal sok utána a munka... De időnk az van.
Mert el tudott képzelni egy külön részt, fákkal, meg függőágyakkal, olyan nyugodtat, az ismerősi körével meg is tudták volna oldani, hogy létező, élő növények legyenek, meg nyugodt atmoszféra. De összességében ez nem az ő kocsmája lesz és nem is akart nagyon belefolyni, csak segítette, meg támogatta Bluet mindenben, amit éppen a másik bolond kitalált.
- Oh... akkor nem a zsebed nagy - állapította meg Tim végül nagyon okosan, holott akár a nő zsebe is lehetett volna hatalmas. Mágusok voltak, az isten szerelmére! Mit nekik egy egyszerű tértágító bűbáj! Tim egy pillanatra elgondolkozott, ki is ültek a ráncok a homlokára, de aztán a tevét figyelte ismét. - Twix nem szeret hoppanálni. Öklendeni kezd tőle. Én sem szeretem. Mehetünk a busszal?
Inkább fel is emelte ismét a kis állatkát, majd kifelé indult, hátra-hátra pillogva közben Bluera. Nem, mintha attól kellett volna félnie, hogy a lány egyedül fogja hagyni.
- Ugye kacsákat nem engednek fel a buszra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Úgy tűnt, a nőt meg sem lepte, hogy egy varázslófalu egyik kocsmájában futnak össze. Annál inkább Nimródot. Nem voltak előítéletei a mágiával bírókról, de... De. És emlkei szerint az előtte álló nő kevésbé hajazott azokra a boszorkákra, akiket eddig ismert.
- Másé, mi? Azt hittem, ez téged nem fog olyan könnyen megállítani - Még mosolygott, egészen addig, amíg meg nem kapta az első pofont.
Ami igaz az igaz, régen volt már, de a memóriája nem annyira rossz. Borbála. Az, hogy mi a vezetékneve azonban már nem tudta. Arra az enyhe francia akcentusra azonban nagyon is jól emlékezett azokról az estékről.
- Borbély Nimród, ha esetleg nem hallanál a rádióban - vette fel a másik stílusát. Egy mérges ex. Vagy valami olyasmi. Egyelőre inkább szórakoztatta, mintsem dühítette volna  jelenet. Emlékezz vissza, nem is voltak olyan rosszak azok a fülledt, nyári éjszakák - üzente a továbbra is az arcán virító mosolya. De még mennyire jók voltak azok az éjszakák!
- Talán igazad van, nem szabad a rajongóimat megváratni, nem igaz? - vont vállat a kijelentésre könnyedén. Neki ugyan nem volt oka, hogy mérges legyen. - Csak néhány szám... - akarta volna folytatni, de gyorsabban mozdult, minthogy gondolkodott volna. Már fordult is a színpad felé, hogy egy pár korty sör után visszaüljön a székbe és játszon.
- A következő dalt valószínűleg ismeritek. Egy régi darab. Azon a nyáron született, mikor életem talán legelveszetebb pillanatában találkoztam valakivel. Aki utat mutatott. - Megköszörülte a torkát, mielőtt elkezdte volna. Remélte, hogy Bori nem lépett le. Bízott benne, hogy nem ment el. Mert ezt a dalt akkor írta, azon a turnén. Miatta.
- Don’t know what to say to you now / Standing right in front of you / Don’t know how to fade in and out / Don’t know how to play it cool.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

♔ | ♪ | ☞ Cake & Talk       

Azonnal széles mosoly kúszott az arcára, ahogy meghallotta a lány hangját. Tény, hogy az utóbbi időben lassan már becuccolhatna a cukrászdába, annyit jár ide, de a megszólítás akkor is nagyon jól esik neki. Nem elég, hogy klasszikus főnyeremény maga a sütemény, de maga a személyzet is párját ritkítja. Nos azért illik megemlíteni itt a pubot és a kaszinót is, ha már az ő tulajdona.
- Remekül - felelte röviden, de lényegretörően. Megszokásból a hasához nyúlt, mintha a kicsi nevében is beszélne.
Ellie olyan lelkesen hallgatta végig a cukrász kis monológját, mintha megismételhetetlen szentírást olvasott volna fel neki a nő. Igazából már a legelején tudta, mit fog kérni, de a többire is kíváncsi volt, elvégre holnap is van nap, akkor is jönni fog.
Kikérte magának a fagyivulkán nevezetű csodát, csillogó tekintettel nézte végig, ahogy a pultos elkészítette neki. Nem is várakozott sokáig, ahogy leültek, azonnal bele is kezdett és képtelen volt megállni, hogy ne sóhajtson fel hangosan.
- Isteni lett - közölte azonnal. Ez az egy falat meg is nyugtatta egy rövid időre, az evőeszközt pihenő állásba tette, hogy nyugodtan beszélhessen. - Egyébként nagyon jól sikerültek a képek a kaszinóba, sokan még fogadtak is rád amiatt - mesélte vigyorogva. Nem félt kijelenteni, hogy Hattie és Bonnie a falu kedvenc sportolója lett elég hamar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Így van, és nem is szeretnék ilyet továbbra sem - ingattam is meg a fejem. Egyébként sem arról van szó, hogy annyira alapjaiban álmodnék meg bármit. Persze, ha úgy adódna erre is képes lennék, de én inkább csak tényleg egy helyet szeretnék, ahol a saját szabályaim szerint tudom elérni, amit szeretek a vendéglátásban. Szerintem lehet ezt élni, persze a rossz tapasztalataim nekem is villannak be néha. De az kinek nincs az életéről? - Ebben segíthetnél, vagy segíthetnétek Bognával. Ti vagytok bennük otthon - billentettem oldalra a fejem, mert szégyen vagy sem, lehet nő vagyok, de sosem voltam az a nagyon szakértő ilyenekben. Elsőosztályú mágikus koktélt keverek, a képeim meg utánozhatatlanok, ettől még vannak hiányosságaim. - Persze jó lenne úgy megoldani, hogy semmi ne haljon meg abban a környezetben - mert az kínos, és káros.
- Pont elég nagy annak, aminek kell, de egy házat nem bírnék el...azt hiszem - bár lehet van súlycsökkentő varázsige is. Miért nem használják a nők többet a hiszti helyett? Inkább hamar elengedtük ezt a helyet én meg a cím tudatában feldobtam a lehetőségeket. - A zsákutcától jobbra a harmadik villanyoszloptól indul - mutattam is balra tőlünk, hogy balra induljunk el, közben a tevére nézve meg a kérdést hallva azért elszomorodtam, de megingattam a fejem biztosítva róla.
- Emlékszel a romkocsmára, ahol jártunk még pár hónapja? Volt egy szőlős lugas, azon lehetett kimenni a teraszukról a kertrészbe. Milyen lehet, ha ilyen kis függönyök választják el a boxokat belül? Meg olyan frissebb lenne növényekkel a hely, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, igen, hát persze - bólogatott párat, közben egy tincset a füle mögé tűrt. - Csak a dátumra nem emlékeztem pontosan. A számok meg én nem jövünk ki túl jól - megvonta a vállát, mintha nem bántaná annyira. Pedig igenis számított neki, mert Eugénról van szó. Azon kevesek közé tartozott, akiknek szerette követni az életét, még ha nem is személyesen.
- Kézben tartom a dolgokat egyébként - kacsintott játékosan a férfira. Tudta jól, hogy most nem becsülik alá, ezért is viccelte el a dolgot. - De azért én is örülnék, ha ránéznél. Szerintem jól néz ki. Csak ez - azonnal eltűnt az arcáról a mosoly, ahogy a papírok felé mutatott. Ha Ellie találkozna egy mumussal, szinte biztosan könyvelésként jelenne meg előtte. Talán majd megkeresi egyszer Bencét, hogyha van ideje nézze át ezeket, vagy passzolja le valakinek, aki ért hozzá. Csak hogy biztos legyen, mert itt most nem akar semmilyen buktatót.
Újabb 180 fokos fordulatot vett a hangulata Eugén válaszát hallva. Röviden felnevetett, közben megvonta a vállát.
- Ugyan már, nem az számít igazán - jegyezte meg finoman. Nem tudná elmondani, hogy ez csak a kisugárzás kérdése, ami még ilyen fáradtan is varázslatossá teszi őt. Karizmatikussá, vagy valami hasonló, ami egyébként nem közelíti meg a valóságot.
Az asztal lapjára pillantott, halk sóhaj hagyta el a száját, de azért mosolygott. Erről szólt ez a kaland számára; alkalmazkodni valakihez, aki még meg sem érkezett.
- Köszönöm - felelte csendesen. Még mindig a fülében csengett az első igazi gratulálás. - Ó, hát az apja... Nem vagyok benne biztos, hogy ki az - újra megvonta a vállát, ezúttal már könnyedebben. - De nem számít, mert egyedül szeretném felnevelni. Jelenleg nincs olyan férfi az életemben, aki... nos, aki hajlandó lenne alárendelni magát neki. Én pedig nem fogadok el kevesebbet a tökéletesnél.
Pontosan tudja, hogy nem létezik tökéletes, de kíválóan palástolja ezzel, hogy nem bízik másban. Magában sem bízik még gyereknevelést illetően, de a legjobb tudása szerint fog dönteni, ehhez pedig nem kell neki sem megerősítés, sem ellenvélemény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem értem, hogyan történt ez meg. Elvileg beleegyeztem én ebbe, bár emlékeim nincsenek róla. De hiszek neki. Nem hazudna, ugye?
Oké, igazad van, idióta kérdés. Mindenki hazudik.
De most hiszek neki. Elhiszem, hogy ez jó lesz. Vagy lesz benne jó is.

A Balaton. Nem vagyok akkora paraszt, láttam én már vizet, de jószántamból medence vagy strand közelébe nem mentem… soha? Anyával még igen, de arra nem emlékszem. Persze a Nagyi borzasztóan lelkendezett most, el is hajtott fürdőnadrágot venni, amit muszáj volt felmutassak az ajtóban, másképp nem engedett be. Azt mondta, szerinte mágiával meghosszabbítottam a nadrág szárát, de amúgy nem lehet egy szava sem, tényleg vízbe való, becsszó! (és igen, mágiával meghosszabbítottam a szárát)
Most is rajtam van. Kilóg belőle hósipkás hegyeket idéző lábszáram. Nem olyan zerge-szaros, hanem csak olyan fehér. És nagyon-nagyon vézna. Utálom. Szeretném visszakapni a farmeremet, de azzal nem engednek be, azt mondta Nagyi. Fogalmam sincs, ki kéne megállítson, egy fél őrt sem láttam.
- Hoztál…? - kérdezem kicsit rémülten. Nálam biztosan nincs naptej. Azt se tudom, hol kellett volna vegyem. Mondjuk ahol a nadrágot, az logikus volna, de akkor nem jutott eszembe, elég volt egyszerre egy traumatizáló dologgal foglalkozni. A lánytól kapok egy nyugtató puszit, ami - be kell valljam - tényleg hatásos. Leereszkednek a vállaim, ahogy lassan kiengedem a görcsösen bent tartott levegőt.
- Nincsenek sokan? - nézek szerteszét, amint megérkezünk a kijelölt célponthoz. Ez a nem sok? Mi akkor a sok? Tőlünk pár méterre két lány fekszik, tőlük nem messze meg egy vén fazon, akit esélyesen jobban érdekelnek a csajok, mint a napozás - ezt tippelem legalábbis abból, hogy pólóban nyomja a sportot és klasszikus taxis-barnulásban virít. Aztán kicsit odébb gyerekek visítanak, a szüleik meg isszák a dobozost az árnyékban, totálisan letojva, hogy a csemeték ölik egymást.
Szóval ez a Balaton.
Megadóan leengedem a táskát a vállamról, kicsit közelebb húzódva a fához, mintha ott hidegebb volna. Csak belül sírok némán.
Mit tesz veled ez a lány, Damian?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

"Ki tudja, merre jár Brightmore."
Ezzel az egyszerű mondattal kezdődött minden. Megfogadta, hogy időt és teret fog hagyni a fiúnak, és ez egészen eddig tartott. Baglyot éppen nem küldött neki, de mindent megtett, hogy megtalálja. Nem akarta elhinni, hogy egy szó nélkül lelépett, hátrahagyva a húgát és a... feleségét.
És pont innen jött a nagyszerű ötlet, hogy felkeresse a kedves, mondvacsinált Birghtmore-t. A kislányt nem akarta zargatni, azért ennyi esze Ellienek is van. Nem tudott csak úgy legyinteni és átsiklani afelett, hogy Denis eltűnt. Nem tartozik hozzá, de nem hihette, hogy így lógva lehet hagyni egy Santost.
A nyomozása megint hosszabb folyamat volt, mint akarta. Remélte, hogy megtalálja Catherine-t a kastélyban, de csak azt a választ kapta, hogy két gyerekre szokott vigyázni ebben az időben. Már így is lejárta a lábait, de nem adta fel, míg nem ért le a játszótérre. A terveiben csak kérdezett volna és a válasz után azonnal távozna is, azonban lefékezett a kerítés mellett. Egy darabig csak figyelte őket, nem is gondolt a saját problémáira. De a sajátja is mocorogni kezdett ott lent, így csak megindult az eridonos felé.
- Szia - köszönt röviden, aztán csak nézett a lány nagy szemeibe, miközben az ajkába harapott. Szerette volna azt hinni, hogy a szokásos pillantás lesz a válasz, és közli vele Catherine, hogyha Denist keresi, akkor majd a pubban megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem tartanak olyan lánynak, aki szoros kapcsolatokat, vagy éppen látványos nagy barátnőket tart, de azt el kell ismerni, hogy tényleg érdeklődő vagyok. Így volt ez a tanárnővel is, aki egyre gyakrabban járt hozzánk, egy ideje pedig gyakorlatilag kettő helyett rendel, aminek a kívánságait imádom teljesíteni. Az extrásakat is, hiszen ha én kimegyek és kérek két áhított összetevőt, ha nem illik össze is össze fog a kezeim alatt. Kreatívvá tudott pluszban is tenni, szeretem az ilyen elégedett vásárlóinkat.
- Nagyon jó döntés - mosolyogtam is, ahogy letettem a tényért elé, én pedig vele szembe helyezkedtem el és kértem egy limonádét, ha most éppen úgyis jól megvannak bent nélkülem is. Nem mellesleg isteni italok vannak ilyen kísérőnek, még ha nem is kifejezetten az asztalunk, ezt meghagyjuk a pubnak vagy a kocsmának, vagy a teázónak. De a jégkásánk páratlan. Mint a vulkán, amit imádtam.  a fagyi nem folyt, pedig krémes, és a belsejéből ha levesznek egy kanállal kitör a szirup, mint egy vulkán és elfolyik az egész kelyhen, egyenletesen. És attól függően adja vissza az ízt, milyen jégkrémre csurgott. A csokihoz például a mentát találtam ki, de a többi is nagyon jó. Mint a vanília - sós karamella.
- Szeretem az ilyen hangokat - nevettem fel kicsit, még ha bizarr is, komolyan gondoltam. Többet ér a látvány, mint a szó néha. - Tényleg? Még nem láttam mindet, csak párat elég nyers formában - meséltem el, de nem is estem ettől hasra. Elég szabadosan éltem az Eugén ajánlotta lehetőség pedig szerintem mindkettőnknek kellően jövedelmező. Én teszem, amit tudok, ezzel ő keres, én meg azzal, hogy olyan vagyok, amilyen szeretek. Mi kéne még? - Sok a munka így a két hellyel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

A pulzusom továbbra is az egekben van, de az arcszínem talán végre újra hasonlítani kezd a normálisra. Valahogy más most ez a csók, de ugyanúgy élvezem. Érzem rajta, hogy a csillagokat is lehozná az én kedvemért, a kimondatlan ígéretét a legjobbakról. A legszerencsésebb lánynak gondolom magamat az egész világon miatta.
Válaszára széles vigyor költözik az arcomra, lágyan cirógatni kezdem az arcát. Tény, hogy nem tanultunk túl sokat, talán ha a házim fele készült el, de mostantól szeretném, ha bevezetnénk ezt a tanulós randit szokásként. Újra megéreztem, hogy elpirulok, de amikor ilyen tekintettel néz rám, meg ilyeneket mond, mit csinálhatnék?
- Én köszönöm - ahogy kimondtam, már tudtam, hogy mindent el fogok neki mondani a hétvégén, nem lesz több titok.
De előbb még van valami, ami sokkal fontosabb, és mindenképp meg kell kérdeznem tőle.
- Nem is meséltem neked, de tegnap az egyik elsős kislány valami furcsa néven hívott. Vagyis fura módon, és rám nézett... Szóval azt mondta, hogy Benzsayne? Nem, nem, valahogy máshogy. Aha, Benzsayné! Ez mit jelent? Mert a te nevedet mondta, de rám nézett - összeráncoltam a szemöldököm, ahogy újra elgondolkoztam rajta. Japánban nem jelentett túl sok jót, ha valamilyen ragot tettek a vezetéknevek mögé, Amerikában pedig semmilyen rag nem létezett. Igazi kérdőjelként éltem meg ezt az esetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Lehet ideje beújítani - nevettem el magam, de nem voltam ebben a tanácsadós fajta. Kéretlenül sokszor teszem, de a család dolgot nem vettem soha viccalapnak, így megvolt a magam hozzáállása ahhoz, miként kezelek ilyen vicceket. Én se kértem tanácsot hogy neveljek gyereket, hogy ne. Hogy alapítsak családot, vagy se. Ha érdekelne, valószínűleg anyámmal is beszélnék.
- Rengeteg bizarr nő van, ismerek is párat, ettől még nem mind ijesztő - jegyeztem meg olyan tudálékosan, mert azt hiszem vannak, akiket ha bemutatnék is így látná, de rá kell jönnie, hogy akkor veszélyesek, amikor mi nem vagyunk célkeresztben. De azok helyében nem lennék, akik igen. RIP rajongók, titkárnők, kutyaörökbefogadók, művészetrajongók és tárlatvezetők, tetoválásra várók... ilyesmi.
A dobozt végül átadtam a magam jótanácsával, aztán csak vigyorogva kezdtem hintázni, ahogy már felszabadultak a kezeim, ő pedig a süteménynek futott. Jól tette, az asszony keze aranyat ér a konyhában. Is.
- Semmi nincs benne amitől pöttyös lesz vagy rosszul. A kisebb kölykeim nem esznek ilyeneket, a nagyok meg maximum a bolti cuccokban - vontam vállat, majd hitetlenkedést véltem felfedezni. - Már az esküvő előtt is volt családom, csak nem vertem nagy dobra. Ebben a munkában nem minden előny.
Könnyedén beszéltem róla, de mindketten tudjuk, hogy nem a melóhely dísze az, ha neked van valamid vagy jól megy. Bármikor beüthet a szar és akkor borul, nagyban.
- Meg mintha mondta volna, hogy a vérnyomására is szed valamit - mutogattam a kezemmel a mellkasom előtt mintha átérezném a dolgot, pedig nem. De hasonlóban volt már részem. De nem voltak a kislányok az eseteim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most

Elég egyetlen szót mondania, ami annyira feldobja a kedvem, hogy szinte seprű nélkül is képes lennék repülni. Mivel rendesen feltankoltunk popcornnal, meg más finomságokkal, így foglalt mind a két kezem, de amint megtaláljuk a helyünket, azonnal utána nyúlok. Őszintén remélem, hogy nem lesz neki sok, amit csinálok, mert nem unnám meg.
Három órával, másfél liter colával, rengeteg leejtett popcornnal és nagyjából öt érzelmi leépüléssel később csak bámulom könnyen szemekkel a stáblistát.
- Erről nem volt szó - suttogtam, ahogy letöröltem a könnyeimet. Nem lehet, hogy ez lenne Vasember történetének a vége. Mármint gyönyörűen megkomponálták, méltó befejezést kapott, de még ha nem is szeretem annyira, mint a Kapitányt - aki megkapta azt a táncot végre, IGEN! -, akkor is látni szeretném még.
Nem álltam fel, csak Geri felé fordultam, egyik kezemet ösztönösen az arcára tettem. Kicsit előre is hajoltam, hogy tisztán láthassam az arcát, tudni akartam, hogyan fogadta. Végül is csak a kedves szuperhőse halt meg, ugyan már, minden nap megesik. Ja, hogy mégsem? Az ajkamba haraptam, rögtön azon kezdtem el gondolkozni, mivel tudnám felvidítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az életnek nem szabad megállnia. Egyszer már megállítottam miatta mindent, és megérte? Szeretném hinni, hogy igen. Az biztos, hogy kettőnk között sok mindent elmélyített, és talán még többet tört össze az az állás. Az életet tovább kell élni, főleg, ha a napjaid alapkövét egy hazugság köré építed, mégpedig aköré, hogy Denis vígan sétálgat Olaszországban, jól érzi magát, és lebarnult már annyira, hogy mikor viszontlátjuk, rá se fogunk ismerni. Mi mást tehetnék, ha egyszer Annie esetében minden szónak tripla jelentősége van? Hazudok. Ezt pedig egy nap Denis kamatostól meg fogja nekem fizetni, arra mérget vehet. És igen, ha nem a földön, akkor majd a pokolban, mert, hogy nekünk kijelölt helyünk van odalent, az is biztos.
Chris, mióta egyre magabiztosabban áll féllábon, azzal szórakoztatja magát, és kerget az őrületbe engem, hogy a homokozó szélén gyakorolja ezt az áldásos tevékenységet. Igaz, legalább nem a betonon, az is nagy segítség, ami azt illeti, mert alig egy hónapja olyan masszívan lehorzsolta így mind a két térdét, hogy az apjával egész éjjel a gyereket vigasztaltuk, remélve, hogy legalább Nasi nem kel fel rá. Pedig de. Ha már Nasi, ő természetesen balerinának öltözött a mai jeles játszótéri kivonulásra, és a saját maga köré szervezett "bandája" életében rendezkedik éppen. Fél füllel azért figyelem, hogy miként szervezkedik, mert van egy határ, amit nem léphet át, mostanában az ikertestvérén is túl sokat gyakorol.
- Naskó!
Finoman, de határozottan nézek rá, mire szája elé kapva a kezeit, csibészes mosollyal néz rám, mert pont ezt akarja kiváltani, hogy figyeljek rá, és éppen így nem tudom elkerülni azt sem, hogy megszólítsanak, én pedig úgy fordulok meg, mint aki szellemet lát.
- Helló.
Nem számítottam rá, bár igazából várható volt, hiszen beközölte a nagy hírt, aztán Denis sehol sincs. Édes lenne, ha azt gondolná, hogy a gardróbomban rejtegetem, és mennyivel egyszerűbb is lenne, ha valóban ott lenne. Ártatlan arccal nézek rá, de kicsit összevonom a szemöldökeimet.
- Segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lényegében mindegy is volt, mi történt Catherine társaságában, neki csak egy válasz kellett. Denis tényleg elment és senki nem tudja, mikor jön vissza. Ha lett volna ideje, utána járt volna mennyire jó barátok a pizzéria tulajával, de ezt végképp nem engedhette meg magának.
Az éjszaka kezdett hűvössé válni, de ezt még megoldotta egy pulcsi felvételével, a fáradtságot viszont nem tudta eszközölni. A legrosszabb, hogy éber volt, csak épp a lábai készültek felmondani a szolgálatot. De még hátravolt két Salvatore a listáján, akiket muszáj meglátogatnia. Nem volt olyan sok, de azért nem az egyedüli a srác ezzel a névvel. De legalább megtalálta mindet; Kapitány jó szolgálatot tett és nem is került sokba, csak törölni kellett az eddigi számláját a pubban. Mert persze a nyomozási hivatalnokok is megisznak olykor pár kört fizetés előtt.
Aprót sóhajtott, miközben az újabb ház elé kanyarodott be. Elcsigázottan dőlt neki az ajtónak, közben megnyomta a kapucsengő gombját is. Meg sem várta, míg felveszik, mert nem akart még több időt fecsérelni, ha rossz háznál jár.
- Halihó, szép estét, Denis Brightmore itt van? - kérdezte feszülten az ismeretlentől. Akármennyit is sétált ma, ebben a pillanatban mindig feléled benne a remény. Megtalálja, hazaviszi, és minden jó lesz. Ebbe pedig még a fiúnak sem lesz beleszólása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem vagy vele egyedül, akad még ilyen ismerősöm. Igazából annyira nem volt lényeges - ráztam meg a fejemet, rezzenéstelen arccal. Nem körülöttem forog a világ, nem kell mindenkinek megjegyezni, hogy mikor és merre járok. Persze, tud praktikus lenni, de nem létszükséglet. Kedveltem a nőt, a magam módján, még ha ez nem is tűnt fel neki.
- Bíztam benne, az én kezem eléggé tele van... Szeretnéd, hogy átnézzem? - feleltem, miközben becsúsztattam a könyvjelzőt a helyére, majd becsuktam a kötetet és félretoltam az útól. Annyira nem volt most fontos, jobb szerettem a figyelmemet egy irányba tudni. Tudtam tapintatlan és kifejezetten egoista f.sz lenni, de ez nem az a nap.
- Ilyet is ritkán hall az ember - vontam fel elegánsan az egyik szemöldökömet, aztán összefűztem az ujjaimat a bögre körül. Megint ki voltak hűlve az ujjaim, egyszerűen semmi nem javítja meg, amit a lovaglás egyszer szétkapott.
- Nem? Hozzávetőleges elképzelés sincs? - érdeklődtem, felpillantva rá az asztallapról, majd hátradőltem kicsit, a tekintetemet rajta tartva. Nem mondanám, hogy meglep a dolog. Egy ilyen kisfiú mellől én is eljártam volna másfelé, boldogságot keresni. - Szép elgondolás, tiszteletre méltó. Azért, ha bármiben segítségre van szükséged...
Nem zártam le a mondatom, nem tudom, mi lett volna a helyes megfogalmazása a dolgoknak, így a szemüvegem letéve csak megdörgöltem az orrnyergemet kicsit és vontam egyet a vállamon.
- Tudod már, mit iszol? - Amennyiben a válasz pozitív volt, le is intettem az első felszolgálót és kértem neki egyet, mielőtt elmerengve bámultam volna kicsit át a válla fölött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

MERSE és a golymók
kora délután | x


Na nekem aztán mondhatna ilyen internetes felületeket, elképzelésem sem lenne róla, miről beszél. Még az sem teljesen tiszta, mi az az internetes felület. Ha azt mondaná, hogy Torrent, na arról eszembe jutna, hogy onnan jönnek a filmek. De hogy milyen varázslatos módon csalja ki a Torrentből Riley a mozikat, és egyáltalán hogyhogy a Torrentnek ennyi van, ezeket aztán nem értem.
- Ó tényleg, a cicád - bólogatok. Nem mintha őfelségét el lehetne felejteni, csak éppen azt nem vettem számításba, hogy esetleg nem férne meg egy másik állattal. Pedig egy macskánál ez meglehetősen esélyes.
- Akkor marad a menhely. Nagyon jó lesz ott is neked. Hidd el, klassz helyre kerülsz - emelem közelebb az arcomhoz a puha lényt, biztosítva őt mindenféléről. Azonban nem a levegőbe beszélek, olyat nem tennék. Tudom, micsoda pompás egy hely az a magafajtának.
- Ugyan, bármikor - mosolygok aztán Mersére, mikor kifejezi háláját. Érdekes, szerintem a barátaim közül ő az egyetlen, aki Tomnak hív. A felületes ismeretségeimből sokan tomoznak le, viszont a közelebb állók inkább thomasoznak. Most ezt nem azért mondtam, mintha baj lenne, csak mindig feltűnik. Nem nagyon zavar engem semmilyen megszólítás, amíg nem gonosz. Tőlem Lajosnak is nevezhet. Nagyon érdekes ez a magyar név, egy könyvben olvastam futólag. Szörnyeteg Lajos. Jópofa írásnak tűnt, lehet, ki is vehetném a könyvtárból.
- Passzolgatjuk kicsit? - kérdezem, feldobva a golymókot a kezemben.
- Szereti - teszem gyorsan hozzá, bár kétlem, hogy felmerülne a srácban, hogy olyasmit akarnék csinálni bármilyen állattal is, amit ő nem akar. Mondjuk persze lehet, túlzás azt mondani, hogy a golymók ezt szereti. Inkább megvan vele. Azt a részét valószínűleg élvezi, hogy tartják, hogy vele foglalkoznak. A többi meg nem érdekli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Adam Kensington

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bólintok; nem egy és nem két szemvizsgálattal a hátam mögött van némi tapasztalatom, bár kopogjam le, komoly probléma sosem volt a látásommal. Egyszerűen túl hirtelen nyúltam meg és azóta is ugrálok 170 és 190 centi között, amit annyira nem díjaz a szemem.*
- Különféle fényekkel fognak a szemedbe világítani, aztán tábláról olvastatnak majd ezt-azt; azon is múlik, miért nem látsz jól. Megnézik, szabályosan kerek-e a szaruhártya, jó-e a nyomás, ilyesmik. Teljesen fájdalommentes, csak sokat kell egy-egy pontra nézni, pl a doki füle hegyére,-*magyarázgatom, már amennyire én értem, mi is zajlik vizsgálat közben. Jólesik a simi és viszonzom is, szórakozott kacskaringókat róva, mielőtt meggondolnám magam és szótlan elkérném Thomas kezét, hogy elkezdjem a tenyerét masszírozni.*
- Japp. Mondjuk simán megúszhatod, én csak a folytonos alakváltogatás miatt kaptam, nem tudtak az ilyen mértékű metasággal mit kezdeni. Aztán ott a kontaktlencse. Na meg ki is nőheted,-*fonom tovább a mondókámat, mert átérzem, milyen ijesztő és nemszeretem ez az egész helyzet, de tényleg nem tragikus. Varázs- és magnix megoldás is van egy rakat, ráadásul ha jobban megnézem, simán jól állna neki egy jól választott okuláré.
Ami Thomasnak örökkévalóságnak tűnik, alig néhány másodperc pánikszerű kaparászás, és bár a gyógyító pislog egyet fáradtan, ahogy összenézünk, szemernyi neheztelés sincs a tekintetében. Az ilyesmi hozzátartozik az emberekkel való munkához. Aztán elbattyog és magunkra maradunk.
- Biza. Akkor nézhetünk galaktikus robotoknál kisebb lényeket is,-*vigyorgok rá, mert szerencse, hogy ilyen böszme, sárga és kontrasztos csodára esett a választása.*- Tényleg, mit szólt Liam a plakátodhoz?-*jut eszembe, mert azért jócskán kívül esik barátom - akit továbbra sem vagyok képes bácsizni instant nevetőgörcs nélkül - érdeklődési körén az ilyesmi. Panaszt mondjuk egyelőre nem emelt nálam, de lehet, hogy még elvitte hitelesíttetni előbb.
Ahogy válogatunk és diskurálunk a kínálatról, kiélvezhetem Thomas közvetlenségét - egy kicsit mindig belesajog a szívem, mennyire ki van éhezve az érintésekre, a kedvességre. Épp ezért gondolkodás nélkül reagálok, kobakjához simítva arcom pár pillanatra. Beleszusszanok a hajába, s mivel nincs szabad kezem, orrom hegyével cirókázom meg a halántékát, mielőtt újra a filmekre koncentrálnánk. Nem ártana választani, mielőtt Thomasért jönnek, vagy mielőtt véget érne a doki munkaideje.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Benzsayné?
Emelem meg a szemöldökömet, de a szám szélesebb mosolyra húzódik, mint eddig, és van egy furcsa mellékdobbanása a szívemnek. Végül is, igen, ha azt vesszük ő az, pontosabban nagyon szeretném, ha egy nap az lenne. Mondjuk nem tudom, hogy miként lenne a neve, mert vegyes házasság lenne, de megoldanánk, ebben biztos vagyok.
- Hogy hozzám tartozol.
Mondom ki azt, amit először gondolok a dologról, mert valóban ezt jelenti ezen a szinten. Iskolások vagyunk, és az iskolai párokat általában így szokták hívni, mint a Révay lány, akit még most is Vajdáznak. Mondjuk oké, vannak akik ezt a dolgot komolyan veszik, ezért lett Stella is Kreßler, Cath meg Brightmore. Ha tippelnem kellett volna, akkor én Lilire tettem volna, mint tanulmányai alatt házasodóra, és Stellára mondtam volna azt, hogy ő nem lesz soha házas, mert minek azt, ő egy erős, független nő. Igen, elelmélkedem ezen békésen, egy perc is eltelik így talán, miközben monoton simogatom Mei hátát, és azon gondolkozom, hogy mikor is ideális házasságra lépni.
- Igazából a magyar megfelelője annak, hogy Mrs. vagy.
Oké, és akkor benne is vagyunk a témába, hogy miért is mondják ezt. Mi eléggé látványos szerelmesek vagyunk, de nem nagyon érdekelnek a füttyögők meg azok, akik javasolják, hogy menjünk szobára. Már nem jövök zavarba, csak egy kacsintással jutalmazom az ilyen ötleteket. Megyünk, a hétvégén. Ez a hétvége egy új szint lesz mind a kettőnknek, és nem izgulok, most még, mert vele történik meg. De majd akkor? Na akkor nagyon fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mivel Merse varázstalan környezete nem fejlesztett sokat varázsérzékén, és a testvérei éjjel-nappal a számítógép előtt lógtak, ezért nem csoda, hogy ő igen jól informált ilyen téren. De ami a legérdekesebb, az nem más, mint az, hogy Mérey Nárcisz jobban bánik mindenféle internetes dologgal, mint ő. Egyszer próbált az Instagramon érvényesülni, de valami csekély értelmű lepakizta – egyértelműen bántó szándékkal. S miután Merse megtudta, hogy ez mit jelent, úgy döntött, nem kér ebből a világból. Szereti, hogy színes a világ. A virágok, állatok vagy akár emberek miatt. Érzések, illatok… minden úgy jó, ha különbözik, ha kitűnik a többi közül.
- Bizony – bólogat, amikor Thomas a cicáról beszél.
Nem egyszerű a kismacskával. Minden macskusz különc a maga módján valami természetfeletti felsőbbrendűséggel és büszkeséggel. Talán ezért is kedveli őket annyira. Furcsák. Tom is az a maga módján. Annyira kedves és tiszta lélek, hogy ő az egyetlen a világon, akiről semmi rosszat nem tudna gondolni. Csak élvezi ezt a melegszívű társaságot.
- Jó lesz ott neki? – teszi fel félve a kérdést. – Tutira? – várja az újabb megerősítést. Bár, mondjuk Thomas is nevelőotthonban nevelkedett. Ő biztosan tudja, hogy milyen, amikor egy idegen környezetbe kerülsz, ami eleinte nem a családod, de később azzá válhat. Ezen csak úgy, alig láthatóan elmosolyodik magában. Biztosan sokat segít majd a kis golymóknak a sok önkéntes, akik a menhelyre szoktak menni. Legalábbis Merse sok hirdetést szokott látni, így biztosan mennek is sokan.
- Tényleg hálás vagyok – teszi még hozzá. – Te olyan… - kezd bele, miközben ökölbe szorított kézzel, szűkre húzott szemekkel gesztikulál a levegőben – Olyan biztos pontom vagy – fejezi be szélesen elmosolyodva.
- Passzolgatni? – kérdez vissza megrökönyödve. De aztán elhessegeti az ijedtséget, mert Tom biztosan nem szeretne rosszat az állatkának. Ő jobban érti a csíziót. Merse még csak a szárnyait próbálgatja, és sokszor fetreng a fészek mellett az eséstől. De majd egyszer. Majd egyszer ő is érteni fog a varázsvilág dolgaihoz.
- Hol is születtél? – kérdi, miközben várja az első passzt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokkhatás. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez itt a vége, hogy Dr. Strange felemelte a kezét. Akkor értettem meg, hogy mi is az egyetlen megoldás, hogy mi fog történni. De nem akarom elfogadni, hogy megtörtént. Amikor Morgan megjelent, már akkor is sejtettem, de mégis, mikor Natasáék harcoltak, ott a család volt a döntő. Reménykedtem benne, hogy itt is a család lesz, pedig tudtam, hogy nem épülhet minden erre. Tudtam, de nem akartam ezzel számolni.
Nem könnyeztem meg a halálát, mert még nem értettem meg, hogy ez mit is jelent pontosan. Nem értettem meg akkor még, hogy ez tényleg a vége. De a temetés, ahogy ott volt mindenki, kiváltotta belőlem, hogy a sós lé kitörjön. Nem sírtam, nem drámáztam, de folytak a könnyeim. Most is, mikor Mei meleg, puha ujjai hozzám érnek, érzem, hogy húzódik a bőröm. Rámosolygok, mintha nem épp most vesztettem volna el a hősöm.
- Most majd biztos jól felmegy az ára a Vasemberes cuccoknak.
Mondom rekedten, mert szeretném, ha látná, hogy nincs baj, hogy nincs semmi baj. De ez nem igaz, mert van baj olyankor, mikor látod a hősöd meghalni. Megmentette az emberiséget, a lányát, mégis elment. Lezárult a története. Egyszer mindenkinek kell egy lezárás, és most mind a ketten kaptunk egyet, ki-ki a magáét.
- Az a tánc, gyönyörű volt.
Mosolyodom el, és közelebb hajolva hozzá, puszit nyomok az arcára. Tudom, hogy ebben reménykedett, hogy a kapitány megkapja a megérdemelt boldogságot, és le a kalappal, csodálatosan kivitelezték. Csodálatos volt. Tudom, hogy lesznek a filmnek ellenlábasai, én is számos helyen bele tudnék kötni, de most, első nézésre csak a színtiszta érzelmek vannak bennem. Ujjaim az ujjai köré finom, és felállva, felhúzom, mivel a terem nagy része már kiment, jobb, ha mi is elindulunk ki.
- Beugrom a mosdóba, a kóla.
Vagy a film, mert, hogy célszerű lenne megmosnom az arcomat is, na nem akarom, hogy azt gondolják, szegény lány az érzelmes pasijával mászkál, ahelyett, hogy valami normális csávóval lenne. Nyomok egy csókot még az ajkaira, mielőtt eltűnök.