Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

From walking home and taking roads - Nem. Nem jó a vége. Valami nem jó benne. Fogta és kitörölte az egész sort, hogy aztán néhány akkordot lefogva megpróbálja kísérettel. Mert kysérettel mindig minden könnyebb volt.
- From walking home and... - inkább tovább dúdolt, miközben lefogott egy F-et és akkordbontással pengetni nem kezdte a húrokat.
Már legalább egy órája kint ült az utca egyik árnyékos padján és a körülötte elszórt papírokból és tintapacákból kiindulva, nem éppen sikeres dalszerzést folyt éppen a nagyközönség előtt.
Talán innia kellene egy kávét. Vagy csak egyszerűen lelépnie ebből a porfészekből és élnie. Akkor talán jobban jönne az ihlet.
Felsóhajtott és hátradőlt, a gitárt az ölében pihentetve. Unalmas falu volt ez a javából. Sehol semmi. Még a fő utcán is csak éppen hogy lézengtek az emberek. Mondjuk vasárnap volt, de a fővárosban így is alig lehetett volna kikerülni az embereket.
Felsóhajtott ismét. Na jó, ha már itt kint ragadt, akkor legalább egy dalt játszon el rendesen. Aztán ha utána sem megy, szépen lelép haza.
Hosszú ujjai könnyen lefogták a következ dúrt, miközben ő a szöveg helyett csak dúdolt. Most fontosabb volt a hangszer. Ez most nem koncert volt. Most csak magának zenélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Behunyta a szemét, miközben játszott és csak a zenére koncentrált. A dallamára, a tisztaságára. Az igazságára. Az egyik régebbi dalát dúdolta. Szerette a közönség. Minden koncerten eljátszotta, mégsem tudták,  valójában miről szólt.
Akkor nyitotta ki a szemét, mikor a szaxofon megszólalt egészen közel hozzá. Elvigyorodott, és a keményebben csapott a húrok közé. Felismerte a dallamot. A Nirvana egyik legismertebbje. Na nem a legjobbja. Volt annál jobb is. De az tény, hogy megismételhetetlen Cobain előadásában.
Már nem magának játszott. Most már csak a hangzásért. A saját dalának a ritmusa és az ismeretlen srác játéka tökéletesen kiegészítette egymást.
- Ha ilyen embereket sodor erre, nem rettegek tőle. - Fene gondolta volna, hogy ennyi zenész van erre. Már egészen konkurenciaként is felfoghatta volna, ha nem lett volna azzal tisztában, milyen képességei vannak zene terén.
Lefogott egy E mollt, aztán rögtön utána C és D akkord következett, majd egy frappáns változata a D-nek lezárásként. Zseniális. Ez hiányzott innen!
- Hol tanultál így meg játszani? - bökött a fejével a fúvós felé, miközben még dúdolt egy dallamot, ami már nem is az előbb játszott dala, de nem is a Nirvana klasszikusa. Ez valami új volt.
Figyelt a srácra, de közben már fogta is le a következő akkordot és már játszotta is a fejében megjelenő dallamot. Egészen előrehajolt, mikor a szél ismét feléledt. Vitte a papírokat, amiken csak átfirkantott feliratok voltak. Meg a kalapját a fejéről. Pontosan a két férfi lába elé. Nimród pedig csak játszott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem zavartatta magát, ha esetleg félbeszakította volna a srácot. Akkor észre sem vette. A zene szólt hozzá, a dal a fejében csak megjelent, és hát ki más tudná jobban, milyen érzés ez, mint egy másik zenész? A dal csak jött és jött, neki pedig muszáj volt egyszerűen játszania.
- Hmm... - A válasz nem volt hosszú, se nem lényegretörő, de még csak azt sem lehetett volna eldönteni, hogy vajon tényleg hallotta és felfogta volna a mondatot, amit a másik válaszként reagált. Csak még egy kicsit. Még itt motoszkált a fejében. Egy G variáns és egy Asus. Aztán egy hosszan kitartott hang és vége is.
Behunyt szemmel, széles vigyorral az arcán tartottamég egy kis ideig az akkordot, mielőtt újra kinyitotta volna a szemét. Ezúttal ő volt az, aki alaposabban végigmérte a srácot.
- A szüleid biztosan büszkék rád, hogy csövesnek álltál. - El nem tűnő vigyorral az arcán siklott a tekintete a hangszerre. A szaxofon igen jól karban volt tartva. Vagyis odafigyelt a zenére. Ez tetszett neki.
- Hatalmas rajongótáborom van - mesterkélten dobta hátra rövidre nyírt haját. Neki legalábbis az volt. Néha még hátranyúlt, hogy még megigazítsa nem létező lófarkát. Mindenesetre a srác kifejezetten beletalált a dologba. Na nem mintha meglepte volna. Errefelé nem szokás mugli vagy éppen kvibli zenészeket hallgatni. - Borbély Nimród. - Csak úgy mellékesen ejtette ki a nevét. Ha ezek alapján sem ismerte fel, akkor minek erőlködni, legalább bemutatkozott.
- Jah, becsatlakozol? - Lassan kezdett játszani, feletempóval, hogy a másik is fel tudja venni a ritmust. Csak a négy alapakkordot játszotta, azt ismételgette, amire a srác könnyen rá tudott játszani, ha kedve tartotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

"Az időjárásra való tekintettel sajnos a koncertet elhalasztjuk. A továbbiakról az Akvárium menedzsere fogja értesíteni Önt!"
Ennyit arról, hogy szilveszterkor csap egy nagy bulit a fővárosban végre. Persze ki akarna dolgozni szilveszter estéjén? Mondjuk ő! Szíves örömest. Főleg ha énekelhet.
Így hát felkapta magára a gitárt, és felült az első vonatra, ami Bogolyfalvára ment. Ki gondolta volna, hogy valaha önszántából fog abba a porfészekbe visszamenni? Ráadásul pont szilveszter éjjelén, mikor a város tele van bulikkal, ahova Borbély Nimródot tárt karokkal várták volna!
Eltelt egy pár óra, és még egy utána, amíg fel nem jutott a kastélyba. Alig akarták beengedni a kapunál. Rohadt varázslók. Azt sem tudják, kiről van szó.
Nagykabátban kaptatott fel az udvarig, ahonnan a zene szólt. Ugyan! Borinak még csak élőzenét sem sikerült valahonnan szereznie?
Lefizetve az egyik diákot, sikerült elérnie, hogy egy bűbáj segítségével kihangosítsák őt meg a gitárját.
- You get me high, love / No matter where I go, you're the first thing on my mind... - Belecsapott a húrok közé, kiengedte hangját, ő pedig szemével a dal kiszemeltjét kereste a bálozó tömeg között. Zavarta, hogy őt nézik? Sosem. Vajon Borit zavarta, hogy a legtöbb diák ráemeli tekintetét, mikor Nimród leugrott a színpadról és elindult felé? Biztos volt benne, hogy egy csöppet sem.
- I didn't want to be here / I didn't want to be here without you.