Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hiába kezd aggasztóvá válni, mennyire jól kijövünk épp egymással, ahelyett, hogy behúznám a kéziféket, és szó nélkül faképnél hagynám, együtt nevetünk egymáson és magunkon. Vajon annak idején, a Roxfortban miért nem sikerült ez sose? Én kerültem őt, ő nem közeledett felém - most mégis itt vagyunk.
- A hideg is kirázott - erősítem meg, próbálva komoly fejet vágni, ám testbeszédem és mimikám tökéletesen cserben hagy, de nem számít, hiszen már annak ellenére is tudja, hogy viccelek, hogy azt jeleznem kéne.
Persze meglehet, hogy túlbecsülöm a képességeit, de az se kizárt, hogy csak azért értetlenkedik, hogy elsüthesse nagyon is találó metaforáját.
- Na, kikérem magamnak! Nem is vagyok pixi.
Van, amit tagadni kell, mást pedig szuggerálni, és olyan jóízűen nevet szavaimon, hogy azt már majdnem sértésnek is venném, ha a poénáradat nem folytatódna. Tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, úgy hiszem nincs torzulva az énképem sem pozitív, sem negatív irányban túlságosan. Nem fognak sosem bálkirálynőnek választani, nem nyerek szépségversenyeket, de a csúnya jelzőtől több tucat sárkányszárny fesztávolságban vagyok. Mármint egyébként, nem most.
- Azt ajánlom is, Ebony - somolygok rá. - Ha meglátom egy publikus merengőben kavarogni ezt - kőrözök egyet arcom előtt -, tudni fogom, hogy te voltál.
Nem biztos, hogy ötleteket kellene adnom neki, miként járathat le, de ez most már veszett seprű nyele.
- Még az okklumenciáddal sem tudnád elrejteni, mekkorát kamuztál most - nevetem el magam újból, "bókjára" célozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nem lenne első eset - jegyzi meg komoly arcot vágva, hiszen még láttak is ilyet. Az mondjuk nem mindennapos, hogy valaki az állati alakjában maradjon rendkívül hosszú ideig, mint valaki házikedvence, de példa erre is volt már, amennyire a mágiatörténet órákon elhangzottakra még emlékszik.  
- Csak aztán meg ne kérd a kezemet, mert arra még szükségem van, nem adom - válaszolja nevetve. Az ilyen szófordulatokon egyébként is jól tud szórakozni, amikor elképzeli, hogy nézne ki az a valami szó szerint. Valami igazán furcsa beidegződés ez nála, hogy szó szerint hajlamos értelmezni elsőre jelképes, másként értett dolgokat, de kiskora óta legalább addig eljutott, hogy már nem csak bambán pislog, hogy ezt vagy azt éppen miért mondják neki, hanem elszórakoztatja magát.
- Akkor jó - hagyja helyben a választ, majd felveti az első eszébe jutó lehetőséget, de máris nemleges válasz érkezik. Igaz, valami belül azt mondatja vele is, még ha nem is ad hangot a gondolatnak, hogy nem örülne nagyon, ha a férfit lángra lobbantaná egy magyar mennydörgő vagy bármilyen másik fajta sárkány, már a miheztartás végett. Megvonja aztán a vállát, noha arról nem tett le, hogy hozzon egy szórólapot legalább. Talán majd talál benne mégis valami érdekeset és neki tetszőt a másik, ki tudja. Nem túl nagy örömére hamarosan azonban éppen a nővérének kell ide betenni a lábát.
- Az ő bajuk - jegyzi meg mellékesen Máté és Hédi kapcsolatára, őt igazán nem érdekli már, hogy elválnak-e, nem-e, mit akarnak kezdeni magukkal és a házasságukkal, aminél egy döglött halban is több élet van. Nincs is kifogása, hogy távozzanak, megissza az utolsó korty üdítőjét is, majd az üres poharat menetközben a kukába dobja. A tálcát meg csak elrakják az asztalról, mert azt bizony ott hagyja.
- Nem, ma már csak a disszertációmat írnám, mert a témavezetőm ki fog nyírni, ha nem adom le hétvégéig a következő fejezetet. Kösz az ebédet - válaszolja, aztán el is köszön egyelőre, majd este még jó eséllyel úgyis ott köt ki a Mennydörgő utca 22-ben, mint ahogy utóbb elég gyakran, amennyiben valami másként nem alakul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Altea - aki inkább Kati, mellesleg - messze nem leli annyi élvezetét Zalán kínzásában, mint amekkora örömet annak teljes abszenciája okozna neki. Sajnos, az élet nem fenékig tejfel - ezt a hasonlatot is olyan találta ki, aki életében nem ivott semmi jót - szóval marad a seggembesavanyú arcú srác és az ábrándozás.
Az öreg festmények többnyire csak a felhalmozódott por, kosz és korom szagát adják, de a hideg kövek és falak nyirkos, hallgatagon ódon illata mellett alig érződik. Azzal szórakoztatja magát, hogy a képek hátterét fürkészi és elképzeli, milyen lenne ott állni benne. Az egyik szendergő portré kezéből kiesett a virág, s ha figyelmesen nézi, szinte érzi az angol rózsákat, a tölgyfa padlót, a keményítővel kezelt csipkét. Egy másik festményen tavaszi erdő látszik az ablakon át, s máris akad egy ehhez illő emléke, tavalyról, amikor valamelyik éjjel az északi toronyban kiállt a csillagvizsgálóba... Merengéséből az zavarja fel, hogy megszűnnek a mögötte csoszogó léptek, mire kelletlenül megfordul, hátrálva folytatva a sétát.
- Egyszerre lépni, lélegezni és pislogni nem tudsz?- veti fel lehetséges magyarázatként, mert Zalán arca olyan szintű összpontosítást tükrözött, ami szinte elképzelhetetlennek tűnt. Csak nem...gondolkodik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem lepődött meg, hogy elsőként a Levitások kezdtek hangosan gondolkodni. Mosolyát elnyújtotta, kicsit hosszabb csend követte a válaszát:
 - Végtelenül megnyugtató, Markovits. A válasz lehet akár ez is - bólintott Szofi irányába -, de ez az, ami most igazán fontos - mutatott csontos ujjával Lafayette-re. - Habár a belső világunk letükröződéséről van szó, az, hogy milyen formát képes ölteni, sokmindentől függ. Hiszen lehet, hogy olyan lénnyel szembesül az ember, amilyennel azelőtt életében nem találkozott, vagy nem tulajdonított neki jelentőséget. Esetleg vannak erre is ötletek? Mitől függhet a patrónusunk alakja?
 Sétapálcáját letámasztotta maga elé türelmesen, de a patrónus nem tűnt el. Köröket kezdett leírni Markovits padja körül, ezüstös foszlányokat hagyva tollai nyomán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Satnya intéssel reagál Kakasinak, mert figyelmét sokkal jobban leköti a körülötte tébláboló patrónus.
- Személyiségtől és egyéni képességtől - szólal meg gondolkodás nélkül. Tekintetét nem veszi le a páváról. - Úgy értem, ha valakinek visszahúzódó személyisége van kicsi az esély arra, hogy egy ragadozó állat legyen a patrónusa - toldja meg egy kicsit egyértelműbben mire is gondolt pontosan, bár nem biztos a válasz helyességében - és nem is feltétlen érdekli, hogy helyes-e. Ötletel, ahogy Kakasi kérte tőle. - De persze lehetséges, hogy az legyen neki, csak... nem annyira - fejezi be végül, ahogy elszakítja tekintetét a patrónusról és Kakasira néz valami válaszféle reményében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Láthatóan rezzen össze Kakasi erőteljes belépőjétől. Hirtelen még köszönni is elfelejt. Inkább csak meghúzza magát egy padban a terem szélén. Elhatározta, nem fogja megbánni, hogy jelentkezett. Igyekszik határozott és céltudatos lenni. Maga elé képzeli a célját, ahogy a pszichológus javasolta.
Lenyűgözve figyeli a pávát. Próbálja elhinni, hogy ő is képes lesz majd megidézni a sajátját. Hiszen ezért van itt. Kakasi pedig bevette a csoportba, bizalmat szavazott neki, ezt szeretné jó jelnek tekinteni.
Ramóna sem tagadja meg magát azonban, csendesen ücsörög, mint a legtöbb órán. Először Szofira pillant, aki kimondta azt, amit ő is gondolt magában, majd Lafayette-re vándorol a tekintete. Azt még mindig nem látja át teljesen, hogyan kapcsolódik a mágia a lélekhez. Sőt, abban sem biztos, hogy a lélek fogalmát meg tudná magyarázni, vagy, hogy hisz-e a létezésében. Inkább a tanárnő felé fordul, hallgatva a következő kérdést, majd a rellonostól érkező választ. Rögtön eszébe jut az animágus alak és patrónus közt rejlő kapcsolat, hogy a kettő sok esetben megegyezik. Csupán bátorsága nincs, hogy ezt hangosan ki is mondja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Figyelj, ha megéri... - kezdek bele a mondatba, amit szerintem nem is kell folytatnom. Csak széttárom a karom. A többi már rá van bízva, hogy mit szeretne és mibe mer majd belevágni, ha éppen eléggé akarja azt a valamit. Még egy bonbont megkaparintok, és ráérősen kezdem boncolgatni a csomagolópapírt rajta, miközben arról mesélek, milyen emlékezetes élmény is tud lenni pontosan Eridonosnak lenni.
- Persze - válaszolom, miután gondolatban gyorsan végig is futom az ott töltött tanéveim. Hajaj, mintagyereknek azért én se voltam nevezhető, az kétségtelen, még ha némileg igyekeztem is nem szégyent hozni Viktor nevére.
- De erre térjünk vissza inkább, ha már nem adok ötleteket vele, hogyan lehet az őrületbe kergetni a tanári kart. Nem igazán származtak tőlem az ötletek, inkább csak hajlamos voltam rá, hogy csak azért is bizonyítsam, nem vagyok gyáva nyúl - válaszolom neki megvonva a vállam, kuncogva. Egyelőre maradjon az én titkom, hogy milyen hülyeségeket csináltam. Volt benne éjszakai könyvtárlátogatás, titkos folyosók felfedezése, seprűn egyensúlyozás bekötött szemmel, mert az mekkora nagy dolog már, és még sorolhatnám sajnos. Az akadémián aztán már inkább a tanulásra igyekeztem fókuszálni, de azóta se nőtt be teljesen a fejem lágya, különben aligha lenne egy színváltó, éjszaka világító pentagramma kőből kirakva az otthonomhoz tartozó előkertben példának okáért. - A pálcámat azért sose szeltem kettőbe, ha ez megnyugtat - teszem aztán hozzá rákacsintva, és végszóra bekapom a bonbont. Igazán szépen festhetek így vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az az ispotályban biztosan van, és az a helyzet, hogy jobb is, ha az iskolai gyengélkedő nyugis hely marad, vagy még a végén nem marad diák - jegyzem meg kissé kesernyés humorral, elvégre már volt szerencsém vagy inkább szerencsétlenségem néhány olyan eseményhez itt, aminek következtében több diákot is kivettek az aggódó szülők végül. Meghallgatom a történetét, aztán én is elmesélem, hogyan kötöttem ki az iskolában újra, most már tanárként.
- Nem igazán - válaszolom megrázva a fejem. - Gyerekként arról álmodtam, hogy művész leszek, aztán amikor a bátyám meghalt, úgy tűnt... nem is tudom... jó döntésnek tűnt az aurori, mert úgy éreztem, hogy attól mindig közelebb fogom érezni kicsit magamhoz, és az akadémián ugyan voltam tanársegéd, de úgy nem igazán a pedagógián van a hangsúly. Az kiképzés. Viszont... tulajdonképpen, még ha nem is élvezem, nem bánom, hogy belevágtam ebbe a pedagógia képzésbe. A család még várhat, ott... azt tudom, hogy egyszer lesz legalább egy gyerekem, és vagy Viktor lesz vagy Viktória, de hogy mikor... az majd elválik - mesélem még két falat sütemény között a kérdésére is válaszolva. Az az igazság, hogy nem látom magam egy komoly kapcsolatban senkivel sem. Meglehetősen önálló vagyok, ami még nem is lenne baj, az viszont megnehezít mindent, hogy nehezemre esik igazán kötődni olyan szinten, mint amit például a szüleimnél látok. Igaz, az időnként elhangzó kommentárok ellenére sem sietek, előbb most a karrieremen van a hangsúly, aztán majd jöhet ez is, ha más nem, hát egyedül, mert az, hogy gyerekem lesz egyszer, az még a bakancslistámon is szerepel. Elfogy lassan a sütemény az én tányéromról is közben, aztán nemsokára már mi is mehetünk, a fizetést követően. Remélem, még sikerül összefutni, barátkozni, mert Frida kellemes társaság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kissé irritálja Martin némelyik kérdése, amikor olyan témákról igyekszik többé-kevésbé kitartóan érdeklődni, amikhez nem igazán van köze vagy éppen Álmosnak nincs kedve beszélni róluk. Nem az a nagyon kitárulkozó típus egyébként sem, kényelmetlenül érinti, amikor a magánéletében vájkálnak, amennyiben nem magától osztja meg valami oknál fogva. Martin pedig mintha nem érzékelné ezt, kíváncsiskodik tovább, amikor éppen olyasmire bukkan. Álmosnál azonban ez csak félszavas válaszokat és vállrántásokat eredményez, miközben a sörét iszogatja tovább, vállát kissé előre ejtve, mintha öntudatlanul is kissé összegubózni, bezárkózni igyekezne. Fáradtan sóhajt aztán a másik kirohanására és megrázza a fejét.
- Ehhez semmi közöd - jelenti ki végül, jéghideg tekintetét Martinra emelve, mint aki nem tűr ebben ellentmondást. Nem érdekli, hogy a főnöke még vagy barátkozni szeretne esetleg, akkor sincs semmi alapja számon kérni rajta mindezt, mert az ő döntése, hogy mit kezd az életével. Közben ismét kihúzza a vállát is, végszóra pedig megissza az utolsó korty sörét is, mielőtt másikat hozna. Azt Martinnak amúgy is tudnia kellene, hogy a szerződése csak meghatározott időtartamra szólt, és csupán a nővére könyörgésének engedve jelentkezett egyáltalán az állásra, magától amúgy sem tette volna. Neki tökéletesen megfelelt az is, hogy a maga tempójában ékszereket készítsen megrendelésre, és ezután is jó lesz, ha nem akad egyéb. Visszatérve már inkább a család témáját kezdik boncolgatni, ami semmivel sem kellemesebb valójában, csupán a sör színezi enyhén elviselhetőbbre az egészet lassan, a korábbi röviddel együtt. Egy vállvonással veszi tudomásul a választ, ez ugyanis a másik problémája, hogy megoldja.
- Pedig lehet, jól jártál volna vele. Fura egy ember vagy te - jegyzi meg. Ismét lazábban dől hátra a széken, arra gondolva közben, hogy milyen szerencsés mégis, hogy van neki Marfa. Fogalma sincs, mi lenne vele, ha nincs a nővére. Bizonyára nem itt tartana, ahol éppen.
- Biztos jókat tudnál beszélgetni Mariannal egyébként. Kedves nő, csak nekünk nem volt közös témánk - céloz a pszichológusra, akihez rendszeres időközönként be kellett járnia az elmúlt évek során. Éppen csak beszélgetni nem akart vele, főleg nem olyasmikről, amikről a nő szeretett volna mindenképp érdeklődni. Becsületére váljon, mindvégig türelmesen próbált araszolgatni, sajnos eredménytelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Változó, úgy tűnik, hogy most sikerült belefutnod - rámosolyogtam a doktor úrra, szegényen látszott az, hogy nem felhőtlen a boldogsága ettől a helyzettől. Őszintén egyet tudtam vele érteni, én sem szerettem a tömeget, olykor zavart is a hangzavar, de egy ilyen helyen ha tetszett, ha nem, ehhez hozzá kellett szokni. - Emiatt nem lennék mondjuk Japánban kalauz - nevettem el magam, bár már pontosan nem is emlékeztem arra, hogy vajon a vonatokon, vagy a metróban szokott tumultus lenni.
Elnézést kérésére csak legyintettem, a helyfoglalás pedig nem esett nehezemre és amúgy is szívesen ettem a társaságában, sokkal jobb volt így, mint egyedül, magányosan. - Én a csirkepaprikást is nagyon szeretem, de egy szelet finom, ropogós rántotthúsnak nem lehet ellenállni - na igen, ez volt az egyik kedvencem, ahogyan sok más embernek is. - Köszi! - nagyon kívánnunk sem kellett, láthatóan neki is jól esett a meleg étel, én is rendes falatokat kaptam be belőle, noha reggel még kicsit kavargott a gyomrom, most már jól esett az étel. - Jaj szegény, úgy nem szeretem, ha a gyerekek szenvednek - jó úgy amúgy azt sem szerettem, ha a felnőtteknek kínlódtak, szóval összességében nem rajongtam azért, ha bárkinek bármi baja volt, de azért egy gyerek mégis csak gyerek, nekik még boldognak kellene lenniük, örömmel futkározni, élvezni a szellőt, az esőt és a nap sugarait, addig, amíg tehetik, mert aztán jön a csúf, zord valóság. - Érthető, és jól tetted hogy ott maradtál vele, ilyen a jó hozzáállás - mondtam egy mosollyal, majd egy újabb falat krumplit tömtem a számba, egy kicsit megrágtam, lenyeltem és majd csak ezután sikerült tisztességesen felelnem Jácintnak. - Most épp a balesetin, ott kapok ilyen alap dolgokat, könnyebb eseteket. Ha valami komolyabb van, ott előfordult már, hogy bejutottam, de leginkább csak néztem, vagy tartottam ezt-azt, amit kell - a gyakorlat fontos volt, hisz így tudtam elsajátítani azt, amit az elméletben megtanultunk, de még mindig nem éreztem úgy, hogy mindent is tudnék. Őszintén szólva sokszor csak toporogtam, ha egy komolyabb esetet toltak be az ajtón. - Dr. Kozák a mentorom és ezért általában ott vagyok, ahol ő , bár mondjuk most épp lennék máshol - sóhajtottam egyet, aztán felpillantottam Jácintra. - Tudod most múlt hétvégén volt ez az orvoskonferencia a Balatonnál, nem tudom, hogy ott voltál-e, mert nem láttalak, de ott történt egy félreértés, ami miatt úgy érzem, hogy most az Ispotály fele összesúg a hátam mögött és az is megfordult a fejemben, hogy talán gyakorlati helyet kellene váltanom vagy nem tudom - sóhajtottam. - Teljesen tanácstalan vagyok, Te mit tennél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Gréti
- az ispotály menzáján -

Elgondolkodva biccent a kijelentés hallatán, jelezve, hogy van a dolognak realitása. Nem tudhatja, nem húzódott-e el ugyanúgy másnak is a munka, mint neki, és csupán véletlenek sokasága, hogy mindenki egyszerre próbál most begyúródni a menzára, hogy táplálékhoz jusson, mielőtt folytatná tovább az életek mentését. Elmosolyodik a lány kijelentésén, bár nem kifejezetten érti, hogyan jön képbe hirtelen Japán, de eszébe sem jut visszakérdezni. Leköti minden gondolatát az éhség ebben a pillanatban. Neki is kezd felszeletelni a húst, igyekezve fenntartani közben egy könnyed, nem kifejezetten sok gondolkodást igénylő beszélgetést éppen, amely szintén az élet körül forog főként.
- Ezzel teljes mértékben egyetértek - helyesel, hiszen a konyhás néni valóban nagyon finom rántotthúst készít. Ilyet otthon sem eszik, szóval kár lenne kihagyni, ha már itt az alkalom, még ha nem is csirkepaprikás lenne a másik opció.
- Én sem - válaszolja, aprót sóhajtva a mondat végén. Ez sajnos elkerülhetetlen, csak megszüntetni tudja az esetek egy részében, megelőzni nem, még ha az is lenne jó. Minden gyerkőc kezét nem tudja fogni akkor sem, ha esetleg szeretné.
- Szerencsére csak kicsit sok befőttet evett, és gyorsan megoldottuk a gondot, amint sikerült rájönni, mi is a forrása. Pedig mondtam az anyukájának, hogy ezzel ráérnek majd otthon, akkor is mértékkel - osztja meg végül, hogy mi is történt pontosan, és mivel sikerül befejezni a kitartó szeletelését a húsnak, leteszi a kést végre, a villát jobb kezébe véve pedig felszúr egy darabot, majd ha már bekapta, a krumplipürét is megkóstolja, és csendben rágva hallgatja a lányt.
- És akkor arrafelé is szeretnél szakosodni? Vagy még csak felméred a terepet, és majd eldöntöd? - érdeklődik tovább, majd újabb falatot kap be, hagyva időt, hogy Gréta nyugodtan elgondolkodhasson a válaszán. Nem számít a folytatásra. Megrázza a fejét, és egyelőre el is feledkezik a villára szúrt falatról, ami most félúton a szája és az asztal között vár a sorsára. - Ügyeletben voltam, de... hát én még nem hallottam semmiről. Nem lehet, hogy csak túlaggódod? Bizonyára van annál mindenkinek fontosabb dolga épp az ispotályban, hogy pletykáljon, szóóóóval... én csak végezném a dolgom, ahogy eddig. Most viszont kíváncsivá tettél. Miről maradtam le? Táncoltál az asztalon? Egyedül takarítottad el a svédasztalt? Ruhástól ugrottál a Balatonba? Vagy épp ruha nélkül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Magabiztosan húzza ki magát, majd futólag még az egyik kirakat üvegében is szemügyre veszi a tükörképét, megállapítva, hogy valóban minden rendben van, pont ahogyan annak lennie kell nem is annyira szerény véleménye szerint. Újabb mosolyt villantva Benettre már azt fejtegeti a következő pillanatban, hogy beszélgetőtársát leginkább milyen kutyafajtaként tudná elképzelni, amennyiben animágus lenne. Nem tudja, pontosan hogyan is működik az állatalak, mi alapján lesz az majd az animágus, ami, de a border collie az első, ami eszébe jut a másikról. Esze ágában sem állna vitatni a megállapítást, miszerint jó emberismerő lehet, mert még ha nem is feltétlenül az, kizártnak tartja, hogy valamiben ne lenne jó. Ő mindenben jó, amíg fájdalmasan nem szembesül ennek az ellenkezőjével esetleg, és még akkor is nehezen nyeli le, hogy valami történetesen nem megy neki.
- És miért éppen kaméleon? Igazodsz a környezetedhez? - kérdezi meg kissé meglepett pillantást vetve a másikra. Valahogy olyan nyílt természetnek tűnik számára, akiről nem tudja elképzelni, hogy annyira alkalmazkodna, mint ahogyan egy kaméleon képes rá. Még van is némi negatív konnotációja a fejében ennek így emberre vonatkoztatva, de ezt egyelőre szerinte bölcsen inkább megtartja magának, mert ki tudja, milyen indoklással szolgál még Benett. A pécsi idegenvezetésért cserébe nagylelkűen ajánl fel egy szalamantoni túrát, s mint kiderül, van is igény a dologra. Kezet ráz a társával, megerősítve ezzel az éppen megkötetett alkut, majd már helyet foglalva az étteremben elmerül az étlap böngészésében egy kis időre, hogy végül a pincérrel is megoszthassa, mire esett a választása.
- Ó, pedig igazán nincsenek elvárásaim - válaszolja meglepetten pillantva a másikra. Nem is érti, min izgulhatna egyáltalán, bár neki egyébként is ismeretlen a megfelelési kényszer közelebbről. - Lehet, hogy többször kellene kikérnem a csoporttársaim véleményét, hátha javasolnak valami jót. Vagy egyenesen hozzád fordulok. Az egyetem meg érdekes, nem minden tárgy érdekel egyformán, de ez várható volt. Neked sok van még belőle? Vagy hamarosan már végzel is, aztán végképp betársulsz a bagolykő tanári karába? Netán van más terved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy cigányasszony képe előtt állt meg. Emlékezett rá jól, hisz valahánsyszor elhaladt mellette napközben, az rikácsolva hangoztatta tehetségét a diákoknak, s úgy dülledt szeme a kristálygömbjére, mintha az volna az egyetlen dolog a világon, amire érdemes rávetnie a tekintetét. Most a portréalak az asztalára borulva aludta az igazak álmát, de a kristálygömbben még mindig olyan intenzíven kavargott a ködszerű gomolyag, hogy a fiúban gondolatok sokaságát indította útjára.
 Ujjai ráfonódtak a kavicsra talárja zsebében. Nemrégiben még a nagyapja emlékével csinálta ugyanezt; mintha a mozdulat segítene neki nemvárt megoldásokat a felszíre hozni. Altea hangja azonban kizökkeltette őt.
 - Csinálhatok én akármit, akkor s... - kénytelen volt elhallgatni, mert a cigányasszony felhorkant álmában. Felzárkózott inkább a lányhoz, suttogásából is érzékelhető volt az ellenszenv. - Nem tudsz nyugton meglenni senki mellett anélkül, hogy ne tennél megjegyzéseket rá?
 Persze volt egy érzése, hogy csak ő ilyen kiváltságos. Bár ha szerencsétlen Bonnie is szokott részesülni a házisárkány beszólogatásaiban, aki aztán a légynek sem tudna ártani...
 - Inkább azt mondd meg, mennyi esélyem van rá, hogy egy elviselhetőbb rellonost kapjak magam mellé leközelebb. - Nem volt hajlandó kimondani, de egyértelműen Ebonyra célzott. Rajta kívül csak Kori társaságának örült volna úgy igazán, de ő nem sokban tudott volna most segíteni neki. Hacsak nem tud valamelyik fura rituáléjával szóba elegyedni a holtakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem szokása ennyire szétszórt lenni, kivéve akkor, amikor nagyon beleássa magát egy-egy témába, anyagba, és akkor nincs megállás, hajtja magát és nem figyel a világra, önmagára. Most azonban nem ez a helyzet, hiszen épp végzett és nincs új, amire épp ráfüggött volna - kivéve egy regénysorozat, arra nagyon -, szimplán valami nincs rendben. Az meg, hogy elmenjen a javasakárkikhez, még nem fordult meg a fejében, ki tudja, hogy mit mondanának neki. Így marad a kényszermegoldás és a kitartás. Gyanítja, ez csak valami tavaszi fáradtság-nyavalya, elmúlik, amint meglépi az időjárás a küszöböt és akkor majd egy egész hétvégét csak az alvásra fog költeni. Aztán mikor odaér, úgysem így lesz, de szép ígéretek.
Most csak inni kíván valamit, ami felrázza, de a konyha messze, a reggelinek meg vége, hogy kávét szerezzen, a faluba pedig nincs ideje lerohanni. Így marad ez a vacak, amivel többet árt, mint javít, ha hihető a fémpalack oldalán az összetevők listája, de belefér. Azonban ezzel sikeresen koccan bele valakibe és a legkisebb gondja lesz az, hogy az energiaital felrázódik, rosszabb pedig a reccsenés. Miért nem rakta zsebre?! Nem is érti, de most már mindegy...
- Én? - nyögi ki elsőre, sokkal fontosabban érzi most azt, hogy megbizonyosodjon arról, amitől most fél. Jó, nyilván nem fogják elzavarni, ha kér még, de feltűnő is, hiszen akkor mire használta el az első adagot és hasonló kérdések vetülhetnek fel. Ezen ráér még aggódni, most azonban csak fáradtan sóhajt és guggol le végül a másik mellé, aki volt olyan kedves és tényleg megnézte. Nem akarja felszedetni vele a cuccát, mint egy kiskirály, már kezébe is veszi a táskát és csalódott szusszanással nézi a foltot. Hogy magyarázza ezt meg? Végül kapcsol és felkapja a fejét, hogy nincs egyedül.
- Amúgy nem haragszom. Nem figyeltem én se - von vállat, majd akasztja is rá a táska pántját. Az energiaitallal még vár, gyanítja, hogy kirobbanna a dobozból, ha megkezdené. - Szia, Steven... nem, nem. Stephen, bocsi - ugrik be a gyors korrekció a srác nevét illetően, akivel igen érdekes helyen futott össze. Nem szokása sok helyre eljárni, de amire igen, az egy jó koncert. Nem nagyon nézik ki belőle, ahogy a fesztiválozást sem, de semmi sem zárja ki, hogy mindig csak tanuljon és sose érezze jól magát. Szűk társasággal a hatalmas tömegben, pont így a jó. Az már egy kellemes meglepetés, ha olyanokkal találkozik, akik még ide is járnak. Nem emlékszik semmi olyanra, amit szégyellni kellene és megcsinálta, így nem is érzi annak.
- Ahm, kértem egy bájitalt a gyengélkedőn, az törött el. Én balga előre tettem, nem pedig zsebre vagy akárhova. Szóval most mehetek vissza és kérhetek másikat, remélve, hogy nem hisz dílernek, aki szállít. Majd megmutatom neki a táskám, aztán rakom csak rendbe - azért megnézi az kezet, amit felé nyújtanak, majd egy zsepit elővéve, minden szó nélkül fogja meg Step kezét finoman és  törölgeti meg a srác ujjait vele,  hisz isten tudja, hogy mit okoz a bájital bőrön keresztül. Ha meg semmit, legalább a fura szag eltűnik. Az, hogy már akkor is finom borzongást érzett a saját bőrén körülötte, fel sem tűnik, van ami most kavarogjon odafent.
- Így ni. Bocsi még egyszer, szét vagyok szórva. Veled minden oké? - azon kívül, hogy itt ütköznek meg bájitaloznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lassan kicsi lesz ez a terem is, meg a kastély is ennek a nagy bagázsnak. Hiszen akárhova megy, emberek vannak és szerencse, hogy nincs amúgy emberiszonya, csak nehéz koncentrálni közöttük. Persze, akinek van is, valahogy megoldja, elvégre akármelyik iskolába megy, ott tömeg van, a magánoktatást pedig nehezen adják meg, vagy épp nagyon vaskos összeggel. Így marad az, hogy egyre többször kell vadásznia helyet magának, ha későn kapcsol és nem időben mászik el az ebédért vagy mondjuk egy-egy eseményre, ahol nem ártana látni is valamit. Szerencsére a türelme végtelen, így nem háborog, keres, ameddig nem talál és bár nem titok, hogy nem ez a kedvenc asztala, most senki sem foglalkozik vele. Meg úgy amúgy sem, elvégre már nem elsős, akit cukkolni lehet, vagy ha meg is teszik, a süketet szokása játszani. Úgy néz ki a lány is ezt teszi, hiszen hiába beszél hozzá, választ nem nagyon kap választ felőle. Leül már, mire a lány kapcsol és valamit gesztikulál, amire elsőre nem jön rá, így nem is jegyzi meg. Nem megszokott dolog, hogy errefelé ilyet lát, még ha neki nem is idegen, elvégre van is hasonló eszköze, bár azt fejre kell tenni és nem a fülbe és idebent kevesebbet használja, mint mondjuk egy bűbájt, ami igencsak csendes buborékot von maga köré és máris mindenki békésebb.
- Csak annyit, hogy hello és nem gáz, hogy ideültem-e - foglalja össze röviden, miközben még pakolászik és válogat, hogy mihez is van kedve éppen. Nem finnyás, de van, amit elkerül és amiből nem is kerül a tányérra. - Ja, meg hogy szerinted is egyre többen vannak-e lassan itt a kastélyban. De ez csak ilyen mellékes kérdés volt - legyint egyet, hogy nem is fontos, szinte már-már öregemberes morgás csupán, semmi több. - Amúgy megzavartam valamit vagy bedugaszoltad a füled? Az is egész praktikus, én mondjuk bűbájt használok, ha elegem van a hangokból - mert ugye, ő arra gondol, ami egy kis darab szivacs és nem az, amiből zene is jön. Máris nem annyira kényelmetlen a kérdés, ugyebár. Úgy cseveg, mintha évek óta jóban lennének, nem pedig csak év végén mulatott volna vele, érdekes állapotban. - Ideadnád a kukoricasalátát, ha kérlek? Abba talán nem nyálazott bele senki - mondja, hiszen éppen a vele szemben lévő a pürébe nyomja vissza a kanalat, amit előtte tisztára nyalt. Komolyan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Zalán keze a csuklómra fonódik, mire megállok az apró ásó-döfőbűbájokkal, ám fel sem pillantok a levitásra, hiszen tekintetem az egyik, a sár alatt fehér kavicsra terelődik, mely hamar kerül a fülemhez.
- Csitt már - szólok rá a srácra, passzív és szinte dacos kommentjeit igyekszem beléfojtani. Na nem azért, mert idegesít a stílus, vagy inkább kivételesen nem ez a helyzet. A kő üzenetét hallgatom újra.
- Te, Zalán - pillantok fel a másikra végül. - Ezek a... hozzátartozóitól vannak. Nem gondolod, hogy valaki lehet, hogy említi a jóslatait? Ő itt azt mondta, hogy jó ember volt, annak ellenére is, hogy össze-vissza hadovált. - Emelem meg kissé a kavicsot.
Mert akármennyire is nem fűlik a fogam kifejezetten ahhoz, hogy a gyászolók hangját hallgassam vissza - valahogy visszásnak tűnik ez, s nem is kimondottan vidám időtöltésnek -, tény és való, hogy ez az egyetlen nyomunk, amin elindulhatunk ebben a pillanatban. Mert mit csinálunk mást? Bekopogunk minden házba Bogolyfalván? Nem hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ez tényleg szerencse, abból hamar helyrejön. Egy kis gyomorrontás néha befigyel. Nekem is szokott mostanában lenni, gondoltam is rá, hogy kivizsgáltatom - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, annak viszont örültem, hogy a kislány ennyivel megúszta. Sok kisgyerek súlyos tünetekkel érkezett, voltak, akiket baleset ért, és olyanok is, akik komolyabb betegséggel küzdöttek. Jácint biztosan tudott volna mesélni ilyen esetekről is, de őszintén nem akartam elvenni az étvágyát erre irányuló kérdésekkel, olyan jóízűen falatozott abból a rántotthúsból. - Még csak felmérem, nem döntöttem még el. Először mentőorvos akartam lenni a SÜVEG-nél, mondjuk még mindig lehetek az, meg persze a sürgősségi is érdekel és a sebészet, de annyi minden más van, és még a felét sem tapasztaltam. Szóval majd még kiderül - megvontam a vállaimat, tényleg volt még időm ezt eldönteni és persze megszerezni hozzá a szükséges tapasztalatokat. A hús és a krumpli közben rohamosan fogyott a tányéromról, akárcsak az a finom uborkasaláta.
- Te anno mi alapján döntötted el, hogy gyerekgyógyász leszel? - kíváncsi voltam, hisz a Jácint korú dokik többnyire az átok okozta sebekre szakosodtak, ragályokra vagy a nőgyógyászatra.
Beszélgetés közben egy kis zajra kaptam fel a fejem, de szerencsére nem történt semmi komoly, csak a mellettünk lévő asztalnál valaki véletlenül beleejtette a kanalát az üres tányérba. - Húh, megijedtem - mosolyogva fordultam vissza felé, de aztán szóba jött az orvoskonferencia, és így a mosolyom is alább hagyott. - Áh, nem - ráztam meg a fejem, sajnos ez több volt, mint némi túlaggódás. Az mondjuk meglepett, hogy nem hallott róla - amennyire pletykásak itt a nővérek - de talán jobb is, mert így akkor tőlem hallhatja az igazat.
- Sokkal rosszabb. Ugye azt mondtam, hogy dr. Kozákkal mentem, jutalomút volt ez nekem, mert gyakornokok nem nagyon mehetnek ilyen konferenciákra. Az előadások amúgy többé-kevésbé jók voltak…na de, a lényeg az, hogy a záróbálon felkért egy táncra, ebben ugye még nincs semmi. De aztán rosszul lett, én meg próbáltam ellátni. Ekkor termett ott a barátnője, csak úgy a semmiből, fogta és telibe öntött pezsgővel és hangosan mindenki előtt leribancozott. Gondolhatod…rettentően kínos volt és utána a közelünkben lévők mind összesúgtak. Mivel fogalmuk sincs róla, hogy mi történt, szerintem néhányan már azt pletykálják, hogy a Doki szeretője vagyok, de ez nincs így, szó sincs erről - nagyvonalakban elmeséltem Jácintnak a sztorit. - Szóval talán jobb lenne, ha emiatt új mentort keresnék vagy átmennék egy új helyre, nem? Te mit tennél a helyemben? Vagy ez nem olyan gáz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem, az Ollókezű témakör nem tetszik. Szükségem van az ujjaidra, hogy.. máshogy hozzuk összefüggésbe az ollókkal. - Szélesen elvigyorodik, és úgy dobja be a szégyentelen kis utalgatásait,  minthe egy derűs szombat délelőtt lennének. Ja, hogy derűs szombat délelőtt vannak?
Eltátja a száját a Baldur's Gate utalásra, mert hát véletlenül sincs mostanság mindenféle lementett videókkal tele a tiktokja. Szóval, ha Solomon thirstrapelni akarta, akkor viszonylagos sikerrel járt.
- Oké, halljam, hogyan mondod, hogy.. "Daarling". - Próbálja utánozni a karakter duruzsoló, flamboyant hanglejtését, de már Dia hangjának tónusa miatt is egész lehetetlen. Ilyenkor kicsit sajnálja, hogy "kísérletező korszakában" (ami másokhoz képest elég sokáig tartott és elég intenzív is volt) nem sikerült csípni magának konkrétan egy vámpírt. Mondjuk ha még mindig tartana ez a korszak sem lenne több szerencséje ezzel a dologgal, mert mégsem túl gyakori hook-up partnerek.
Egyáltalán fel tud nekik állni? Vagy vért kell inniuk előtte, hogy.. hja, hogy legyen mi leszálljon oda? Többet kellett volna Vámpírológia órára járni, míg a Bagolykő diákja volt.
- Úú! Amúgy is imádok tesztelni, csóró agyában el fog pattanni egy ér, ha megint lecsapok rá. - Szélesen elmosolyodik, mert mostanában Nikita nyerte meg magának a cégnél Dia lelkesedését és társaságát. Ezzel együtt pedig a megtisztelő szerepet, hogy mindenféle tesztelésekre, amikre nem is lenne alapvetően beosztva, rángatja magával a lány. Mert fun.
- Majd nézzünk rá a main questre, hátha hirtelen megtetszik valami olyan részlet, amiből tudunk mellékküldit kerekíteni. - Általában valahogy vissza kell kanyarodnia a fő történetszálhoz, hogy a játékosok figyelme azért ne terelődjön el teljesen a lényegről. Egy-egy jó melléktörténet sokat árnyal vagy tehet hozzá az alap vázhoz.
Az előléptetés említésére lehetne bűntudata. Felmerülhetne benne, hogy mennyire privilegizált helyzet ez - és hogy a legtöbb cégnél ezt nem is engednék meg különösebben. Tulajdonképpen fel is merül, de... nem érdekli. Ezt most épppen nagyon szereti csinálni, kiélheti benne a kreativitását, hülye lenne azon szenvedni, hogy ne legyen jobb dolga a ranglétrán.
- Teljesen ki fog borulni. Attól a perctől utál, mióta betettem a lábam az irodába, pedig akkor még nem is volt tudvalevő, hogy kik vagyunk mi egymásnak. - Sok verbális nyilat próbált már kilőni felé a nő, sőt, mindenféle kis apró irodai stiklivel próbálkozott. Meetingen számonkérni dolgok miatt, mindenki előtt és egyebek. Dia lelkes mosolyáról azonban ezek a próbálkozások többnyire lepattannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Áhh, ha Médinek megmutatta volna a szabad helyeket, biztos valami kétágyast választott volna. Nyilván nem mutatta, hanem inkább tett egy-két kísérletet az "egyenlő osztozkodás" jegyében, hogy ketten is elférnek abban az ágyban. Nem, Médi kirakta a szűrét, mint egy rühes macskának szokás, erre ő dacból odarakta a saját matracát az útba, hogy akkor essen csak át rajta ez a boszorkány, aki még egy kényelmes ágyon sem képes osztozni. Irigy kutya.
Akkor sem tudja felróni neki, hogy olyan lazasággal rakja a lábait az ő ölébe, mintha legalábbis nászúton lennének. Neki pedig rááll a keze, hogy rögtön megpaskolja azt a lábfejet.
- Várj egy órát és elindul a pirítós üzemmód. Marha meleg lesz, jön a vihar estére, tolja előre a meleg levegőt Madeira felől. - A nagy időjárás szakértő, főleg, hogy a telefonján van előrejelzés, úgy meg könnyű.
- Jó, de magyarázd meg, mi abban a felfedezés, hogy bárhova elhoppanálhatunk, hm? A muglik többet látnak a világból, mint mi, mert nem lusta disznók járkálni, és a két lábunkon mi is többet tapasztalnánk. Nem az élményekről szól az élet? - Ezen bármikor képes ütköztetni a nézeteit egészséges határokon belül, mert nem totálisan mágiaellenes, akkor nyilván a muglik közt élne, de ahol lehet, enged az egyszerűségnek és a mágiamentességnek. Éveken át muglik nevelték, ezt nem vetkőzi le az ember egyhamar.
- Akkor felengedhetnél végre az ágyra. - Megpaskolja az ölében fekvő bokát. - Elég nagy a matrac kettőnknek, ugyan már. 140x200-as, tied a fele, de akkor sem haragszom, ha átcsusszansz. - Nem nézi ki Médiből, hogy elég belevaló ehhez, de vicces provokálni.
- Mit szólsz 2-3 naphoz itt a környéken? Utána hoppanálunk, ahogy te szeretnéd, a szigetekre. Csak akkor vétózz, ha valami sokkal jobbat tudsz felajánlani cserébe. - Ez fontos, egyébiránt makacs lesz és nehezen enged a terveiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

John Harris

Szükségem van egy kis nyugalomra, hogy végre legalább át tudjam gondolni, mit is kellene még megoldanom. Úgy érzem magam, mint egy borzasztóan elfoglalt és agyonterhelt anyuka, akinek még csak nem is egy vagy két gyereke van, hanem egy egész háznyi. Sosem fogynak el a kérdéseik és problémáik. Még a mosdóban is alig tudok egyedül maradni néha. Nem vagyok büszke rá, de ma már menekülök, mielőtt elfogyna a türelmem és esetleg valami olyan csúszna ki a számon, amit azonnal meg is bánnék. Szerencsésnek érzem magam, amiért egészen könnyen eltűnhetek az állati alakomban. Meghúzom magam egy ablakpárkányon, amikor megszólal a csengő, jelezve, hogy kezdetét veszi a következő óra, majd beveszem magam az erkély növényei közé. Felkapaszkodom az ajtókereten, majd egy magasan függő cserépben telepszem meg. Megkönnyebbülten sóhajtanék fel, ha tehetném, de helyette csak a már ismerős, de mégis mindig meglepő kattogó hang jön ki a torkomon. Homlokon kellene csapnom magam, hogy erre még mindig nem számítok, holott lassan tíz éve már annak is, hogy először átalakultam. Éppen csak nem használom ezt a formám olyan rendkívül gyakran, mint azt annak idején, még a tanulási folyamatot kezdve reméltem. Aurorként sincs különösebben nagy hasznom belőle még, amíg irodában tengetem főleg a napjaim, és itt is csak ez leginkább, hogy ha nem a gyakorlaton igyekszem gyorsabban és hatékonyabban követni a diákjaim, akkor legalább könnyedén elbújhatok egy kis időre. Még ha ismerik is az egyedi vonásom, amiről azonnal lehet tudni a figyelmes nézelődőnek, hogy minden bizonnyal én volnék ez a vöröses pofájú és farkú szürke mókus, hiszen ennél a fajnál a vörös szőrzet nem jellemző, akkor is könnyen meg tudok lépni. Tudom, hogy nem szép, néha azonban kell ennyi. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha egyszer saját gyerekem lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Nem rossz ötlet megnézetni, ha gyakori - állapítja meg, elvégre látatlanban mégsem tudhatja az ember, hogy nem valami komolyabb probléma tünete-e a dolog vagy csupán jobban oda kellene figyelnie arra, mit eszik, meg mit meddig és hogyan tárol, mielőtt megenné. Érdeklődve hallgatja Gréti eszmefuttatását arról, hogy még történetesen válogat a lehetőségek közül, pontosan ugyanis nem tudja, mit szeretne. Bár kérdést intéz hozzá végül a lány, még ráérősen megrágja a falatot, csupán hümmögve, fejét ingatva válasz gyanánt addig is.
- Megtetszett - szólal meg végül, miután lenyelte az éppen megrágott falatot, közben pedig a felszeletelt húsdarabokat méregeti a tányérján, míg bele nem szúrja egyikbe a villáját. Majd az lesz a következő falat, de előbb választ ad.
- Eredetileg nekem is ilyesmi járt a fejemben, hogy majd sürgősségi ellátásra képzett medimágus vagy hasonló, de amikor gyakorlatozni kezdtem, Aida mellett sikerült helyet találni a bogolyfalvi rendelőben. A nőgyógyászat része a dolognak nem igazán jött be, de a gyerekekkel imádtam foglalkozni. Aztán folytattam Pécsen is, a mugli gyakot újszülöttosztályon végeztem, és hát... alakult. Amúgy is mindig jól kijöttem a gyerekekkel, a húgom szerint egyszer remek nagybácsi lesz belőlem, bár saját gyereket is szeretnék... de na... meghagytam a többieknek az átkokat, amputoportálásokat és seprűbaleseteket - válaszolja, igyekezve követhetően és röviden foglalni össze, hogy hogyan is alakult mindez. Javarészt spontán módon valójában, de visszagondolva nem bánja cseppet sem. Nagyon szereti itt a munkáját, nem adná semmiért. Pontot tesz a mondat végére bekapva a már szó szerint is kiszúrt darab húst, majd a krumplipürének várnia kell azonban kicsit, amíg értetlenül követi, hogyan kapja fel a lány a fejét valamire. Elnéz ő is abba az irányba, amerre Gréti bámul, a rágást is abbahagyva. Csak egy kanál, konstatálja, majd visszafordul végre a tányérja fölé, befalva a pürét is. Nem kommentálja a dolgot inkább. Nem tud mit hozzáfűzni. Folytatja a falatozást, amíg Gréti meg a meséléshez tér vissza a szóba kerülő konferenciáról, s minél tovább halad a történettel, annál meglepettebb, hitetlenkedőbb arcot vág Jácint. Még a szemöldöke is felszalad, és nagyokat pislog. - Ha elég pezsgő volt ott, szerintem a fele társaság már nem is emlékszik arra, hogy mi is történt és kivel, meg... a pletykák jönnek és mennek. Legrosszabb esetben is pár hét, és találnak valami újat, akik ilyesmin szeretnek csámcsogni. Kellemetlen élménynek hangzik mindenesetre, sajnálom. Ha úgy érzed, esetleg beszélj Kozákkal, hogy tisztázza a dolgot, mint fatális félreértést, vagy csak tarts egy kis szünetet. Meghatározott óraszám van még a gyakra? Mert akkor be tudod ám hozni, még ha ki is hagysz egy-két hetet esetleg, amíg leülepednek a dolgok. De mondom, nem hallottam semmit. Kérdezzek rá a főnővérnél? Megnyugtatna? Ha ő valamiről nem hallott, az meg sem történt itt - ajánlja fel az egyetlen dolgot, amit esetleg tenni tud, ha a lány igényt tart a segítségére, és rákacsint. Látja rajta, hogy tényleg aggasztja ez az egész, és bár úgy véli, semmi oka ezen rágódni, azt is tudja, hogy azzal a legkevésbé sem fog segíteni, ha ezt mondja ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szerencsére nem az az alkat, aki kifejezetten csendben szeret enni, és nem bírja, ha megzavarják benne, így érdeklődve hallgatja a nő csevegését. A kollégái, akikkel az ebédet szokta tölteni már vagy végeztek a szünetükkel - vagy a főnökség elvonta őket valami sürgős és halaszthatatlan ürüggyel.
- Nálunk? Hogyhogy, látogatóban van a kishölgy? - Mármint amúgy őszintén: Artemisia nem tűnik kislánynak, de a hölgyemezést mindig túl feszesnek tartotta. A kishölgyben pedig van valami kedveskedő szerinte, ami miatt szívesebben használja. A nő szavai alapján pedig újnak tűnik itt számára - akkor pedig már miért ne adhatna tippeket.
- Á igen, a madártej szomorúan félreértett étel a neve miatt. A lányomat annak idején alig tudtam rávenni, hogy megkóstolja. De ha mindenképp ki akar valami magyar desszertet próbálni, akkor a gundel palacsintára teszem a voksom. - Magyarázat közben az evőpálcát tartó kezével gesztikulál, mielőtt visszatérne ténylegesen az előtte lévő tál tartalmához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Éppen elsétálna Theodore mellett, a szokásos módon ignorálva annak szűrós pillantását és jelenlétét, ha az élet nem szólna közbe valami váratlannal. Merthogy nyilván nem nagyon lehet felkészülni arra, hogy a háztársad egyszer csak összerogy melletted a naplementében kiürülő emeleti folyosón.
Érzi, hogy valaki a válla után kap, de a várt szorító erő, amivel kapaszkodna valaki, elmarad. Helyette a félig-meddig nekidőlő test lejjebb csúszik. Lehetnénk költőiek, kedves olvasó, regénybeillő lovagok, akik utánakapnak a másiknak - csodás reflexekkel és még kifogástalanabb balansszal megtartva Theo-t, de..
Az a helyzet, hogy tényleg nem számított semmi ilyesmire, így a reakcióideje sem elég gyors ahhoz, hogy a másik rellonos ne rogyjon a földre. Annyit tud tenni, hogy az utolsó pillanatban még ráfog a válla (majd pillanatokkal később már csak combja) felé nyúló karra - és ellentartva némileg tompít a zuhanáson.
- Mi a franc...
Nyilván tudja amúgy ő is, hogy nem fog választ kapni, ez csak reflexként csúszik ki a száján. Fél térdre ereszkedik, igyekszik oldalfekvésbe igazítani a fiút, főleg akkor, amikor meglátja az orrából szivárogni kezdő vért. Vér. Sosem félt tőle fóbiásan, de nem tölti el sem ismerős, sem kellemes érzésekkel a látványa.
És tényleg aggódik, hogyne aggódna. Persze oda-odaszólogatnak a másiknak, és Theora nagyrészt úgy tekint, mint egy nagy hangú, de kistestű kutyára - de nem kívánt neki semmi rosszat igazán. A háztársa rosszulléte pedig természetes aggodalommal tölti el, azért is néz fel a folyosó falán sündörgő festményekre.
- Mire várnak? Valaki szóljon a gyengélkedőn, hogy egy diák rosszul lett - morran rá a keretek lakóira, akik addig csak összesúgva, rossz birkanyájként szemlélték az elmúlt pár percet. Látja, hogy az egyik buggyosruhás hölgy eltűnik a gyümölcsökkel megpakolt háttere elől. Nice.
Amikor Theodore magához tér, egy kicsit megkönnyebbül ő is, és immár fürkésző tekintettel vizsgálja a másik rellonos pánikszerű reakcióit. Mégis mit nem bír tovább? Ennyire súlyos fájdalmai lettek volna? A fiú ráfog a felkarjára, amin mellette támaszkodott, majd ugyanazzal a hirtelenséggel úgy engedi el, mintha megégette volna magát.
- Ebony. Összeestél. ... Érted, amit mondok? - Először elkezdene beszélni Theohoz, de aztán rájön, hogy lehet feleslegesen tépi a száját, ha a fiú csak eszméleténél vagy, de tudatánál viszont nincs. Megpróbálja lefejteni a rellonos kezét, amellyel az arcát takarja, hogy felmérje, mi a helyzet: mennyire lázas a tekintete, elállt-e már az orrvérzés vagy durvult ésatöbbi. A mozdulata nem erőszakos, sőt, gyakorlottan meg tudja határozni a kellő erőkifejtést, hogyan fogjon rá Theodore csuklójára és milyen szögben húzza el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Nem tudom, hogy mi lesz ezután. Itt maradtam, munkát kell találnom, lakhatást, pénzre van szükségem és rutinra. Ezt az erdőt ismerem, a többi farkast meg fogom ismerni, mert tudom, hogy vannak még, mindig voltak. Sok mindent meg kell oldanom, ami talán egy kicsit kétségbe is ejt, de ugyanakkor vágyom is rá. Biztos pontok. Ez egy teljesen új élet lenne, ami ki tudja, talán nem ér véget néhány hónap alatt. Talán ezért történt minden, hogy megállapodjak végre. Vajon egy farkasnak is lehet boldog befejezése?
Jelen pillanatban, életemben először, azt hiszem, hogy igen, ahogy az ajkai az ajkaimat érintik. Még arra sem marad időm, hogy a napszemüveget gyorsan lekapjam, pedig van egy pont, ahol az agyam átkattan, és tudom, hogy csók lesz a mozdulat vége. Belemosolygok a csókba, a karjaimat köré fonom, és nem engedem, hogy elhúzódjon, amíg nem viszonoztam a csókot. Most még nincs bennem követelés, pedig egyetlen pillanat alatt számos dolgot csinálnék. Elvinném a nagyszüleimhez töltött bundáskenyeret enni, a szüleim sírjához, oké, ez kicsit morbid, de hát az életem része. Elvinném a kedvenc helyeimre, végigszaladnék vele egy életet, hogy lássam, hova futunk ki. De most csak tudnom kell állni, és mosolyogva lepillantani rá, meg persze végre levenni azt a szemüveget, hogy a szemébe nézzek.
- Olyan bénán hangzik az, hogy járunk-e, mi lenne, ha inkább átugranánk ezeket és párként hivatkoznánk egymásra? - ennél valamivel romantikusabb dolog is kijöhetett volna a számon, nekem mégis ezt a kérdést sikerült feltenni, csodálatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hiába érzem már, mi ennek a beszélgetésnek a dinamikája, mégis ismét nevetést csal elő belőlem Sallow, mikor azt mondja, kirázta a hideg. Furcsa ugyanis, hiszen ismerem őt, legalábbis ismerem valamilyennek, és normál esetben nem számíthattam volna sok jóra egy ilyen kommentár után. Mégis, most csak viccel vele, egyértelművé téve, hogy nem osztozik ezen a véleményen senkivel, pedig van, aki szerint tényleg így van. És ez most váratlan módon igencsak jól esik. Még akkor is, ha Sallowról van szó, valaki olyanról, akivel sosem voltam jóban. Nem ez a fontos ugyanis: hanem az, hogy ismer. És láthatóan ennek ellenére sem gondolja úgy, hogy borzalmas velem egy légtérben lenni.
- Tény, hogy kevésbé vagy kék - egyezek bele egy megengedő bólintással, hiszen ez végülis tagadhatatlan.
A lány azonban nem fejezi itt be, tovább nevettet engem, ami azt eredményezi, hogy a forrócsokit is le kell tennem az asztalra annak érdekében, hogy véletlen se lötyköljek ki belőle. Fáradt, kissé sápadt arcom szinte már bele volt gémberedve abba a kifejezéstelenségbe, mely rajta ült az elmúlt időszakban, s a röhögés már szabályosan fáj, még úgy is, hogy azért nem gurulok a padlón; de tagadhatatlan, hogy mennyire jól esik.
- Az első dolgom lesz, hogy átadjam a kollektív tudatnak a kontyodat - mondom neki, arcom pedig egy komolyanvehetetlen rosszmájú fintort vesz fel. - Sokat fog nekem ezért még fizetni a Modern Boszorkány. - Emlegetem fel annak a magazinnak a nevét, melyet anyám csak azért járat, hogy a kolléganőivel lépést tudjon tartani, s egyébként rendkívül unottan szokta olvasni.
Ismét felnevetek, kezeimet kissé széttárom afféle értetlen gesztusként, hiszen komoly vádak érnek a lány részéről, melyek természetesen abszolút alaptalanok.
- Látod, ez a vád is annyira légbőlkapott, ne is tagadd a pixi-léted - csóválom a fejem nevetve. - És egyébként meg: bármit elrejtek vele. - Védem meg az okklumenciámat még mindig a nevetés határán, a kiskanállal megkavarva az előttem pihenő forrócsokit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Napok óta a munkába menekülve próbálom azt az embert megformálni, aki ezen a poszton szeretnék lenni. Eddig csak háttérből irányítottam, segítettem, hogy a polgármester mágiaügyi miniszter legyen, és most, hogy célt értem, hirtelen a helyében vagyok. Ez a forgatókönyv is jelen volt, na de azzal nem számoltam, hogy valóban én leszek a kiválasztott, és nem a nálam tapasztaltabb Mester. Minden okkal történik, én pedig érzem a vágyat arra, hogy az ideiglenes pozíciómat megszilárdítsam. Ezért többet vagyok bent, mint otthon, és bár érzem, hogy nem csak fáradok, de effektíve a szervezetem könyörög az alvásért, egy újabb aktát húzok magam elé, aminek a kinyitása már csak homályosan van meg.
Órák telnek el így, a néma nyugalomba, és ha a nyakam fájdalma nem erősödne ilyen nagyon, valószínűleg nem is kelnék fel, de megtörténik, szisszenve felriadok, és gyorsan odakapva megmasszírozom azt. Egy kicsit fel kéne állni. Nyújtózom, leveszem a zakóm, kigombolom az ingem, és háttal az ajtónak leveszem azt is, melegem van, és ahogy megfordulok, a szürke öltönynadrágomban és a fehér pólóban, ami még rajtam van, zokniban, némiképp csapzott hajjal, érzem, hogy nem csak meleg van, de mintha hirtelen befűtöttek volna a teremben. Álom vagy valóság? Akármelyik is, az biztos, hogy a jelenet zavarbaejtő, ahogy ott áll velem szembe. Álom, egészen biztos, hogy csak álom. Ő Franciaországban van, én pedig Magyarországon. Ezerhatszáztíz kilométer választ el minket egymástól, legalábbis tudom, hogy oda ment, miután engem elhagyott. Zsebre dugom a kezem, és megköszörülöm a torkom. - Hölgyem. - biccentek és valójában azon gondolkozom, hogy mit akartam neki mondani, ha újra látom. Őszintén? Semmit, mert sosem gondoltam, hogy ez megtörténik. Milyen morbid álmok vannak, hogy éppen most hozták őt elő. - Frida.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az akácméz szaga ég az orromban, csakúgy, mintha valamiféle erős vegyszer hagyta volna ott lenyomatát. Még mindig el-elkap az érzés, hogy nem a hideg kő, hanem valami sokkal puhább van alattam, és lehunyt szemeim ellenére a szemhéjam belső felén felvillan egy jellegzetes burgundi. Kiráz a hideg.
Hallom, hogy beszélnek hozzám, s megérzem az érintést a karomon.
Ellenkezni nem tudok, így arcom fedetlenné válik Krise előtt, akinek a hangját hallottam, s hiába lenne meg immár a lehetőségem, hogy lássak, szemeim még mindig szorosan lehunyom.
- Aha - préselem ki magamból, mert kérdeztek valamit, és valahol mélyen tudom, hogy válaszolnom kell; muszáj, mert hiába vagyok fél lábbal még valahol teljesen máshol, félig itt tartózkodom, és az ittben komoly problémák lehetnek, ha nem adom jelét annak, hogy túl fogom élni azt, ami most történik velem. Igaz, hogy ebben a percben én sem tudnék erre megesküdni, tekintve, hogy a fejem lüktetése lassan vissza fog térni.
- Egy perc - erőltetem ki a szavakat, pont, mielőtt még ismét elöntene a burgundi.
Meg kell nyugodnom. Egy tiszta másodpercben tudatosul bennem, hogy most kellene csak igazán koncentrálnom, összerántanom minden elmekapacitásom, de nem megy; más képek is elém sereglenek, ezer gondolat rohan meg egyszerre. Hogy miért nincs itt pont most Hollósi, hogy milyen a tapintása annak az ingnek, hogy elkéstem-e a VAV-ról, hogy anyám levelére válaszoltam-e, aztán megint megcsap az akácméz. És minden váltásnál csak hangosabban kapok levegő után.
- Felrobban a fejem - adom környezetem tudtára, mindegy, hogy ki hallja. A legjobb, amit tehetnének most velem, az egy jó erős Stupor. Álmodik a nyomor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lehuppan barátnője mellé az ágyra, s ahogy Sigrid mesél, végig őt nézi. Timi még mindig csak szokik hozzá, hogy milyen egy testvérrel élni, csak próbálkozni tud megérteni, milyen lehet ez az egész Sjölander családnak. Nem is tudja, mit kéne mondjon, csak pislog a rellonosra. Jobb ötlet híján pedig átkarolja a vállát mindkét karjával, hogy magához ölelhesse. Szavak nélkül igyekszik támogatni. A megfelelő szavak kiválasztása sosem volt az erőssége.
- Szerintem is. - állapítja meg, ahogy szemléli a képet. Sigrid az ő szemében is hasonlít a nővérére, és az apjuk vonásait is felfedezi bennük. Timi számára furcsa dolog ez, egy szülőre hasonlítani. Neki csak halvány emlékei vannak arról, az apja hogyan is nézhetett ki. Családi fényképeken is csak mostanában kezdett szerepelni. Molnárék rögtön készítettek egyet, mikor először hazaért hozzájuk. Azóta egy "Timi" címkéjű albumban gyűjtik a hasonlókat, egy szekrényben, a rengeteg "Zselyke" feliratú, és nyaralásokat dokumentáló kép mellett.
Sigrid mesélése leköti a figyelmét, szemével követi, ahogy a szőke mutogat. Vizsgálja a képen szereplőket. Várja már, hogy élőben is találkozzon velük, bármennyire is izgul miatta. Pedig nem szokott, általában nem érdekli, mit fognak róla gondolni az emberek. Most mégis szeretne jó benyomást tenni. Talán mert meghívták az otthonukba. Nem vallaná be, de izgul hogy elront valamit, hogy nem lesz elég illedelmes. Hiszen mégis egy nagynevű családról van szó.
- Nem, dehogy. Molnárék nagyon rendesek. Őrülnek, hogy vannak programjaim. Jobban zavarná őket, ha otthon ülnék. Azért is hetekig zargattak, hogy legyen valami hobbim, még mielőtt kviddicsezni kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger