Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=877382#post877382][b]Hollósi Zalán - 2024.04.22. 08:34[/b][/url]

 Fontolóra vette hogy csak úgy otthagyja. De sajnos az az érzése volt, hogy kétszer annyira bánná meg, mintha most megtesznek egymás mellett egy kört a kastélyban. Noha nem azért, mert hiányolnák egymás társaságát, hanem mert szemmel láthatóan Altea élvezi őt kínlódni látni. És ha Zalán szabályszegésre próbálná adni megint a fejét, nem maradna bosszú nélkül.
 Halkan, bosszankodva fújta ki a levegőt. Csak tudná, Theo mit eszik annyira ezen a lányon. Ezen a ponton még értelmes kérdések is felmerülhettek volna benne, például, hogy mennyit tudhat a látomásokról, ha annyira jóban van Ebonyval, vagy hogy honnan a fenéből tudta, miféle hozzávalókat használ Zalán a bájitalaihoz? Igen, lehetett volna ilyesmit is kérdezni. Ha több esze lett volna annál, minthogy elvonja a figyelmét a ritmikus csörgés a lány derekán.
 A következő lépcsőfordulónál hirtelen lefékezett, mint akinek valami szöget ütött volna a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=877497#post877497][b]Várffy Altea Katalin - 2024.04.24. 23:04[/b][/url]

Altea - aki inkább Kati, mellesleg - messze nem leli annyi élvezetét Zalán kínzásában, mint amekkora örömet annak teljes abszenciája okozna neki. Sajnos, az élet nem fenékig tejfel - ezt a hasonlatot is olyan találta ki, aki életében nem ivott semmi jót - szóval marad a seggembesavanyú arcú srác és az ábrándozás.
Az öreg festmények többnyire csak a felhalmozódott por, kosz és korom szagát adják, de a hideg kövek és falak nyirkos, hallgatagon ódon illata mellett alig érződik. Azzal szórakoztatja magát, hogy a képek hátterét fürkészi és elképzeli, milyen lenne ott állni benne. Az egyik szendergő portré kezéből kiesett a virág, s ha figyelmesen nézi, szinte érzi az angol rózsákat, a tölgyfa padlót, a keményítővel kezelt csipkét. Egy másik festményen tavaszi erdő látszik az ablakon át, s máris akad egy ehhez illő emléke, tavalyról, amikor valamelyik éjjel az északi toronyban kiállt a csillagvizsgálóba... Merengéséből az zavarja fel, hogy megszűnnek a mögötte csoszogó léptek, mire kelletlenül megfordul, hátrálva folytatva a sétát.
- Egyszerre lépni, lélegezni és pislogni nem tudsz?- veti fel lehetséges magyarázatként, mert Zalán arca olyan szintű összpontosítást tükrözött, ami szinte elképzelhetetlennek tűnt. Csak nem...gondolkodik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=877543#post877543][b]Hollósi Zalán - 2024.04.26. 02:17[/b][/url]

Egy cigányasszony képe előtt állt meg. Emlékezett rá jól, hisz valahánsyszor elhaladt mellette napközben, az rikácsolva hangoztatta tehetségét a diákoknak, s úgy dülledt szeme a kristálygömbjére, mintha az volna az egyetlen dolog a világon, amire érdemes rávetnie a tekintetét. Most a portréalak az asztalára borulva aludta az igazak álmát, de a kristálygömbben még mindig olyan intenzíven kavargott a ködszerű gomolyag, hogy a fiúban gondolatok sokaságát indította útjára.
 Ujjai ráfonódtak a kavicsra talárja zsebében. Nemrégiben még a nagyapja emlékével csinálta ugyanezt; mintha a mozdulat segítene neki nemvárt megoldásokat a felszíre hozni. Altea hangja azonban kizökkeltette őt.
 - Csinálhatok én akármit, akkor s... - kénytelen volt elhallgatni, mert a cigányasszony felhorkant álmában. Felzárkózott inkább a lányhoz, suttogásából is érzékelhető volt az ellenszenv. - Nem tudsz nyugton meglenni senki mellett anélkül, hogy ne tennél megjegyzéseket rá?
 Persze volt egy érzése, hogy csak ő ilyen kiváltságos. Bár ha szerencsétlen Bonnie is szokott részesülni a házisárkány beszólogatásaiban, aki aztán a légynek sem tudna ártani...
 - Inkább azt mondd meg, mennyi esélyem van rá, hogy egy elviselhetőbb rellonost kapjak magam mellé leközelebb. - Nem volt hajlandó kimondani, de egyértelműen Ebonyra célzott. Rajta kívül csak Kori társaságának örült volna úgy igazán, de ő nem sokban tudott volna most segíteni neki. Hacsak nem tud valamelyik fura rituáléjával szóba elegyedni a holtakkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878189#post878189][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.06. 08:53[/b][/url]

Egy morzsányi igazság volt abban, hogy erős ellenszenve a másik irányába től könnyűvé tette a gonosz megjegyzéseket; ugyanakkor Zalán meg se próbálkozott a megbékítésével.
- Micsoda kegyetlenség, úgy tenni, mintha idegenek lennénk!- teátrálisan a szája elé kapja a kezeit, aztán a fájdalomtól nagyra nyílt szemek fáradt unottsággal szűkülnek össze, amint ásít egyet. Ez csak kis részben szól a helyzetnek, de ha választania kell, megossza-e fáradtsága okát vagy Zalánra kenje... Az elviselhetőbb szó azonban olyan emléket idéz fel benne, amire a legkevésbé sem vágyott, s valami furcsa, sápadt kúszik az arcára. - Lehet, hogy a picsogás másnál beválik és rohan hozzád, hogy simogassa a hátad,- sziszegi halkan, közelebb sétálva és féloldalasan felnézve a srácra, háta mögött összefont karokkal, - de erős kísértést érzek, hogy kifejezzem egészséged iránti aggodalmam a házvezetőségek felé.- Nem várta, hogy bocsánatot kérjen tőle a gyengélkedős esetért a másik, ám minimum méltányolhatta volna a hallgatását. Főleg annak fényében, hogy Kati őzikeszemei egyébként is meglágyíthatták volna annyira a férfiszíveket, hogy egész évben Zalánhoz osszák be - a pillanat hevében ennyit simán beáldozott volna a nemlétező Edictumos hírnevéből.
Aztán megfordul, s újra felhangzik a csilingelés megszokottá váló üteme, amint elfele sétál, nyugalmat erőltetve magára.
- Annyit rinyálsz, mintha eső jönne... Ha a tintát is úgy taszítod, mint a józan észt, kénytelen leszek Pokeby*-t olvasni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878190#post878190][b]Hollósi Zalán - 2024.05.06. 11:04[/b][/url]

Hitetlen fintor futott át vonásain. Maréknyi ember létezett, aki úgy igazán ismerte a problémáit, és még annál is kevesebb, akiknek önként borította mindezt a nyakába. Mit meg nem adott volna azért, ha lett volna választása régebben, ki tudhat többet róla, s ki nem. De nem javította ki Alteát. Higgyen, amit akar.
 - Miért érzed égető szükségét, hogy megint belekontárkodj olyasmibe, ami nem a te dolgod? Te talán kiccsattannál az örömtől, ha ugyanezt művelném veled?
 Nem volt a legokosabb ötlet szóba elegyedniük pont azon a folyosón, ami felverheti az egész nyugati szárnyat, ha felébrednek a festményei, mégis nehezen állta meg, hogy ne tegyen pontot a dolog végére.
 - Az egészségem köszöni, de jól van. Futhatsz nyugodtan a tanárokhoz, ha ettől fontos embernek érezheted magad. Többet tudnak már, mint te valaha is fogsz.
 Nehéz lett volna felmentést kérnie a gyakorlati reptan alól, ha nem lenne fogalma a tanároknak már az állapotáról. Igaz, hogy Kakasi ultimátuma kellett ahhoz, hogy a tavaly nyári dolgokon végigküzdje magát, de utólag visszanézve jól járt vele. Persze ezt nem lett volna hajlandó sosem beismerni Alteának.
 Kiszedte a zsebéből a kavicsot, csak hogy levezesse rajta a feszültségéből adódó szokásos kényszermozgást. Ujjai közt forgatta, néha rászorított, s keserédes szórakozottság lett úrrá rajta a felismeréstől, hogy most igencsak hasonlított Szofira. Bár ő nem vette a fáradtságot, hogy arcot fessen neki, igencsak csábító volt a lehetőség, hogy kuzinjához hasonlóan földhöz vágja azt idegességében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878200#post878200][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.06. 17:55[/b][/url]

Alapból szokása halkra fogni a hangját, ha feszült, de most szinte azt is hallani, amint forgatja a szemét.
- Morgana, irgalmazz! Álmomban sem feltételezném, hogy aggasztana az épségem!- vág vissza, mert ez a folyamatos nyafogás idegőrlő. Lehet, a maszkokon túl állandó jelleggel kénytelen lesz valami hangszűrőt vagy füldugót hordani magával, mert a verbális zajszmog migrénnel fenyegeti.
A következő válaszra aztán megtorpan, hogy hitetlenkedve hátranézzen, mint aki - mugli közhellyel élve - szellemet látott. Vagy minimum egy háromfejű, mutáns furkászt.  
- Merlin, láss csodát! Elvétve még téged is megszáll az értelem,- magát is meglepi, de Zalán válasza - annak minden igyekezete ellenére - leginkább megkönnyebbüléssel tölti el. A lelkiismerete kínzó, tengerzajhoz hasonló mormolása enyhül a tudattól, s ezzel felenged valami, amit eddig észrevétlenül szorongatott. Ha végre be lettek avatva a tanárok, többé nem terheli semmiféle felelősség a hallgatásért, ha a fiúnak baja esne és ő megelőzhette volna.
Ami sajna nem oldja meg Ebony problematikáját, amiről szívesen megfeledkezne, ha Zalán - pechjére - nem juttatná folyton eszébe. Tekintete keresni kezd valamit, amibe beleköthetne, megakadva a kavicson.
- Mi a retkes randalórt keres az nálad?- még a kérdés felénél se jár, amikor ott terem Zalán előtt és kikapja a kezéből a temető egyik suttogó-kövét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878216#post878216][b]Hollósi Zalán - 2024.05.06. 22:50[/b][/url]

- Hagyjuk már, mind a ketten tudjuk, hogy te nem jótündéri kegyességből csinálod ezt - vágta rá olyan sebesen, meg sem várta jószerével, hogy Altea befejezhesse a mondatát. Most ő fékezett le, pedig okosabb ötlet lett volna tovább haladniuk. A végén az egész nyugati szárnyat felverhetik a zajjal, ha egyetlen festmény is felébred a hangjukra. - Különben nem táncolnál ennyit az idegeimen, vagy a lelkibékém pixifaszt sem izgat? Az is rámehet ám az ember egészségére. Nem, te ezt piszkosul élvezed. - Felelte teljes meggyőződéssel. Zaklatottan fújtatott egyet, s már elkönyvelte magában, hogy ez ennyi szót érdemelt.
 Aztán összeszedi fejben magát, megindulna, de alig lép kettőt, mikor már kicsavarják a kezéből a kavicsot.
 - Hogyaza... Altea! - fordult dühös pusmogással a lány után, s jobbjával utánakapott, de elvétette. Kezdett az az érzése támadni, hogy Várffy leginkább a figyelem miatt csinálja azt, amit. - És ez hol is fenyegeti az épségemet, hogy neked le kelljen nyúlni? - fakadt ki, aztán újra próbálkozott, de most a csuklóját célozva.