Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem feszélyezik a kamerák, sem a kérdések, az egész interjú alatt a magabiztosság, a nyugalom mintapéldánya. Arca vonásai lágyak, halvány szemében nyugalom pihen. Ha valamit elmondhatunk Adam Nicolas Bergsteinről az az, hogy ő teljesen kordában tudja tartani az életét. Csak a múltjáról ne kérdezzék, csak a feleségéről vagy a gyermekéről ne essen szó. A megalázottságot, melyet egy szökött asszony hagy maga után, idővel mindenki kiheveri, ám el sosem felejti. Adam Bergstein jelenleg a munkájára koncentrál, arra, amivel megbízták. Elsődlegesen a külkapcsolatokért felel, a német nyelvterületekért főként. Mádsorban tanácsadói posztot tölt be a miniszterelnök mellett. Nem véletlenül Bogolyfalván szállásolták el, így az éjszakába nyúló munka a Redetzky otthonban, vagy éppen magánál Adam Bergsteinnél gond nélkül folytatódhatnak. Az interjút készítő nő kacér kuncogása és legyintései hidegen hagyják, és esélyt sem hagy arra, hogy megközelíthesse. Az interjút illedelmesen megköszönti, a végén kezet fog a miniszterrel, aki útnak indul egy találkozóra a művészeti iskola vezetőjéve, míg Adam a pulthoz sétál az aznapi üzenetei és küldeményei okán. Átlagos nap, azonban mostanában motoszkál a fejében egy gondolat, hogy talán érdemes volna elébe menni egy pletykának és felkeresni a kisváros polgármesterét, terveivel és jövőjével kapcsolatban. Amikor pedig névjegyét is megpillantja a küldemények között, fejben a lépéseket kezdi el szervezni a hozzá vezető úton. Érdekes férfi, olyan személy, aki felkeltette az érdeklődését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tervezés és kivitelezés. Adam nem az a fajta férfi, aki olyan nagyon elkapkodná a dolgokat. Szép lassan, tudatosan építkezik. Egész életében figyelt annak részleteire, hogy mi mi után következik. Nem szeretett elébe menni a dolgoknak, ám ha valami érdekelte, és esetünkben ez a férfi nagyon is érdekes volt a számára, akkor fontosnak érezte azt, hogy szépen mindent megtervezzen. Ezért is bámulja hosszabban a névjegyet, míg végül szépen a zakó belső zsebébe nem csúsztatja. A többi üzenet könnyedebb, gyorsan átforgatja őket, és elköszönve a kisasszonyoktól, indul vissza az irodájába. Három egész lépés erejéig, amikor is leszólítják.
- Jó napot! Szívesen segítek, ha tudok. - válaszolja kellő nyugalommal, miközben nem kerülhette el a figyelmét az a tény, hogy milyen katonásan beszél a nő, és ahogy lopva végigpillant a teljes képen, már be is tudja azonosítani, hogy miért, hiszen auror. Ennek megfelelően pillant rá, úgy sejti, új lehet még ebben az épületben, korábban nem találkoztak, noha őt a munkájából adódóan kevés aurornak mutatták be személyesen, így valószínűleg nincs közös pont a hivatásukban, így, ha mégis régebb óta van itt, ez lehet az oka, hogy nem találkoztak. Azt viszont mindenképpen előre kívánta bocsátani, hogy nem biztos, hogy eredményes lesz a segítségnyújtás szándéka, de azért türelmesen figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ms. Rubya

Az ügy, amiben a segítségét kéri, egy helyben tapasztaltabb alkalmazottnak nem okozna gondot, ám olyannak, aki csak néhány hete van itt, még bizony van mit okulnia. Ebből kifolyólag nem tudhatja mindenre a választ, ám amire mégis, azzal készségesen ellátja a hölgyet. - Jelenleg a nyolcas szinten vagyunk, a Nemzetközi Máguskapcsolatok az ötödik szinten található, véleményem szerint ott tudnak felvilágosítást adni Önnek az áthelyezéssel kapcsolatban. - habár ő nem ezekért a dolgokért felel, de hallott már ilyen üggyel kapcsolatos mondatokat, és mutattak be olyat, aki a szinten dolgozik és az áthelyezésekkel foglalkozik. - Semmi probléma, szívesen segítek, ha tudok, és sajnos az aurorokkal kapcsolatban nincs tapasztalatom. Mintha ők a második szinten lennének, vagy talán egy külön szárnyban. Az aurorparancsnokkal és a helyettesével már találkoztam, de nem jártam még az ő szintjükön. A hölgyek a pultnál jobban tájékozottak, mint én, ha biztosra szeretne menni, inkább őket kérdezze. - Adam kezével a széles pult irányába int, ami mögött négy hölgy is ül, és éppen másokat igazítanak útba. Sokszor kér ő is tőlük segítséget, ha nem biztos benne, hogy merre kellene indulnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Igazán nincs mit. - biccentve lépne el, hogy folytassa az útját saját irodája felé, de váratlanul újabb kérdés érkezik felé, ami ugyan meglepi egy kissé, azonban nem suhan át értetlenség vagy megütközés az arcán. Természetes, ha az ember izgul, és Adam hagy is magának egy pár pillanatot, átgondolni a választ, mielőtt felelne. - Emberszerűek és Aurorszerűek. Olyanok, akikre ránézve pont ez a hivatás jut először az ember eszébe. - ez a legtejesebb válasz, amit adhatott róluk, és a legőszintébb is, mert valóban pont így néznek ki. Emberiek és aurorszerűek. Magasak, vállasak, szigorú tekintetűek, akik valószínűleg nem viselik túl jól a tényt, hogy megkérdezik, milyenek is. De ő, Adam, ezzel nem igazán foglalkozik, elvégre tőle igazán távol áll az auror lét, vagy az, hogy megjegyzéseket tegyen egyes emberek természetes emberi reakcióira.  
- Adam Bergstein - viszonozza a kézfogást Adam is, közepes határozottsággal, mert túl azon, hogy a szemben álló auror, mégiscsak nő, és túl azon, hogy nő, ő maga mégiscsak egy domináns pozíciót betöltő férfi. .- Ne aggódjon, minden jól fog menni, és észre se veszi, máris hónapok telnek el a mai naphoz képest. - most nem biccent, nem indul el, megvárja, hogy a hölgy szeretne-e mondani még valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Napok óta a munkába menekülve próbálom azt az embert megformálni, aki ezen a poszton szeretnék lenni. Eddig csak háttérből irányítottam, segítettem, hogy a polgármester mágiaügyi miniszter legyen, és most, hogy célt értem, hirtelen a helyében vagyok. Ez a forgatókönyv is jelen volt, na de azzal nem számoltam, hogy valóban én leszek a kiválasztott, és nem a nálam tapasztaltabb Mester. Minden okkal történik, én pedig érzem a vágyat arra, hogy az ideiglenes pozíciómat megszilárdítsam. Ezért többet vagyok bent, mint otthon, és bár érzem, hogy nem csak fáradok, de effektíve a szervezetem könyörög az alvásért, egy újabb aktát húzok magam elé, aminek a kinyitása már csak homályosan van meg.
Órák telnek el így, a néma nyugalomba, és ha a nyakam fájdalma nem erősödne ilyen nagyon, valószínűleg nem is kelnék fel, de megtörténik, szisszenve felriadok, és gyorsan odakapva megmasszírozom azt. Egy kicsit fel kéne állni. Nyújtózom, leveszem a zakóm, kigombolom az ingem, és háttal az ajtónak leveszem azt is, melegem van, és ahogy megfordulok, a szürke öltönynadrágomban és a fehér pólóban, ami még rajtam van, zokniban, némiképp csapzott hajjal, érzem, hogy nem csak meleg van, de mintha hirtelen befűtöttek volna a teremben. Álom vagy valóság? Akármelyik is, az biztos, hogy a jelenet zavarbaejtő, ahogy ott áll velem szembe. Álom, egészen biztos, hogy csak álom. Ő Franciaországban van, én pedig Magyarországon. Ezerhatszáztíz kilométer választ el minket egymástól, legalábbis tudom, hogy oda ment, miután engem elhagyott. Zsebre dugom a kezem, és megköszörülöm a torkom. - Hölgyem. - biccentek és valójában azon gondolkozom, hogy mit akartam neki mondani, ha újra látom. Őszintén? Semmit, mert sosem gondoltam, hogy ez megtörténik. Milyen morbid álmok vannak, hogy éppen most hozták őt elő. - Frida.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Szia. - hónapok kellettek, hogy ne álmodjak róla, hónapok, hogy beszélni tudjak róla, és évek, míg újra látom őt. Felnőttesebb, a vonásai érettebbek, és nem tudom, hogy elmém idősíti-e meg, vagy a tény, hogy eltelt öt év. Ha itt áll, és valóban itt áll, akkor az évek nyernek. Az igazság az, hogy egy idő után az arcok, akik távol vannak tőlünk, kezdenek kikopni az emlékezetünkből. Már magam sem tudom, hogy mikor gondoltam rá utoljára, mikor idéztem fel az arcát. A nejem elfoglalt, világutazó. Csak ennyit mondok, gépiesen, hiszen viselem még mindig a gyűrűmet. Talán ösztönös a zsebre dugott kéz, hogy elrejtsem előle ennek bizonyítékát.
- Ne haragudj, hogy csak nézlek, csak olyan furcsa itt látni téged. - sóhajtom végül az igazságot, miközben az egyik székre mutatok. - Kérlek, gyere be. - ha így tesz, mögé lépek, nem hozzá, hanem az ajtóhoz, hogy becsukjam. Semmi szükség arra, hogy minket más is halljon. Az asztal másik felére telepszem, lopva igazítva egyet a hajamon. Fodrász, mindenképpen fodrászhoz kell mennem. - Nem tudtam, hogy a munkaköri változásom elért hozzád, még a szüleimnek sem szóltam róla. - nem értem, hogy mit keres itt. Talán mégsem a valóság az, amit most tapasztalunk, talán csak én álmodok évek óta először vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Eddig inkább háttér ember voltam. - nem csoda, hogy mindenki erről beszél. Az elmúlt napokban nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, és próbáltam mindent megjegyezni, amit kértek, amit észrevételeztek és javasoltak. Nem gondoltam volna, hogy ekkora fába vágtam a fejszémet, de ha már elkezdtem, végigcsinálom.
- Karrierváltás. A korábbi munkaadóm javasolt az itteni minisztériumnak, de nem vágytam a nagyvárosi életet, így ezt a helyet javasolták. És szabadidőmben segítettem a polgármesternek mágiaügyi miniszterré lenni. - ugyan én csak a kommunikációs stratégiákat mondtam, meg egy-két jó csavart tettem hozzá a beszédekhez, mégis, a végén oda lyukadtunk ki, hogy ő miniszter lett, én meg éppen beleereszkedem a székébe. A köztünk lévő vastag tölgyfa asztal segít, kell a távolság és kell valami, amiben megtámaszkodunk.
- Négy éve? Hosszú idő. Hogyhogy Bogolyfalva? - nem egy olyan hely, ahol el tudtam volna őt képzelni. Főleg, mivel ő az én tudomásom szerint Franciaországban van. Ez a kettő együtt most eléggé összeférhetetlen a számomra. Nem értem, hogy mi történik, arról pedig fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálni. Csak azt tudom, hogy valamiért rejtegetni akarom a gyűrűs kezemet előle, pedig az ő gyűrűjét viselem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Figyelmesen hallgatom, az arcát fürkészem, a tekintetét keresem, amit nem találok meg. Kínban van, én is, pedig még a kapcsolatunk elején letisztáztuk, hogy közöttünk ilyen állapotnak nem kell lennie, nem szabad lennie. Az élet azonban sok mindent felülírt körülöttünk abban a pillanatban, amikor a gyermekünk nem ébredt fel többé. Az asztallap alatt a gyűrűmet forgatom, feldereng az a millió kérdés, amit vele kapcsolatban kaptam. Senkit sem engedtem túl azon, hogy házas vagyok. A gyűrű a kíváncsiság melegágya és egy hatalmas stoptábla is egyben. Voltak, akik próbálkoztak, de én nem akartam senkit beengedni ebbe a világba.
- Igen, tényleg olyan. Az emberek nagyon kedvesek, közvetlenek és odafigyelnek egymásra. Bár, nem végzik túl jól a munkájukat, vagy talán túl elképzelhetetlen volt számukra, hogy rokoni szál kössön össze minket. - sok külföldi van itt, a Bergstein talán mások számára nem mond olyan sokat, mint azoknak, akik ott éltek a közvetlen közelünkben, de nem is olyan tucat név, hogy úgy gondolják millió meg egy szaladgál belőlük.
- Nem. Felbéreltem egy magánnyomozót, aki elmondta, hogy Franciaországba mentél. Adott egy mappát, képekkel és feljegyzésekkel, de sosem nyitottam ki. A mappa meg van bűvölve, minden életeseményeddel bővült, amit a nyomozó kiderített, de sosem olvastam el, Frida. Még az eredeti pecsét is rajta van, amit a nyomozó tett rá. - hazudni nem fogok neki, tényleg kutattam utána, tényleg szándékomban állt megkeresni, de nem tettem. Időt és teret hagytam neki. Előhúzva a pénztárcámat, kinyitom a rejtett részt, ahol fényképek vannak, kicsi képek a szüleimről, róla az esküvőnk napjáról, arról, ahogy a babánkat tartja és a kislányunkról is. A kis képek mögött van egy nagyobb, amit kihúzok, és felé tolom az asztallapon. - Ez az utolsó képem rólad, nem sokkal az után, hogy Franciaországba érkeztél. Ha tudtam volna, hogy itt vagy, nemet mondtam volna erre a munkára. De pont jókor jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nagyon régen nem láttam sírni, és az első könnycseppel érzem, ahogy összeszorul a szívem. Csak ne legyen több, kérlek, csak ne legyen több. De lesz, még több, és én egy hosszú pillanatig tehetetlenül nézem őt. Fogalmam sincs, hogy mennyit szabad tennem, hiszen, amikor elment, egy erős visszajelzést adott a határokról, én pedig be is tartottam. Mégis, látva, ahogy rázkódnak a vállai, képtelen vagyok közömbös lenni az irányába. Sosem voltam, sosem tagadtam le őt. Mindig azt mondtam, hogy van feleségem, csak túl elfoglalt, de nem zavar, mert amikor látom, boldog vagyok. Eddig csak mondtam, gépiesen a múlt emlékeihez visszanyúlva, azonban amikor ott állt az ajtóban, tagadhatatlanul éreztem a sok zavaros érzésben örömöt, szeretetet, boldogságot is. A tény, hogy láthatom, boldoggá tett.
Felkelve a helyemről, leküzdöm az a másfél lépést, ami elválaszt minket, és elé térdelve magamhoz húzom, hogy átöleljem őt. Az illata körbeleng, sok emléket, sok érzést ébreszt fel, ahogy érzem őt. A haja súrolja az arcom, a bőre az enyémhez ér. Nem szerelmi frigy volt a miénk, de idővel szerelmesek, majd szerető házastársak lettünk. Ő volt a világom közepe, amin később osztozott a kislányunkkal, és csak remélni mertem, hogy ő is hasonlóan érez. Gyengéden ringatom, egy-egy puszit adva a fejére, de hagyom, hogy sírjon, ki tudja, hogy mennyi ideje tartja vissza ezeket a könnyeket már. Én is érzem, ahogy összeszorul a torkom, majd egy-egy csíkban nedvesebbé válik az arcom, de próbálok én lenni az erős támasz, akire szüksége van, hogy megeméssze a tényt, hogy egy helyen és egy időben vagyunk.
- Szép kis karrierlépés ez most Frida, látod, hirtelen egy magyar mágustelepülés first lady-je lettél. Nem gondoltad volna, amikor igent mondtál, hogy ez lesz. - igen, Adam Bergstein mindig tud egy fájdalmasan rossz poént mondani, hogy egy kicsit mosolyogni lássa Ms. Frida Goldent, ilyen ez.