Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877585#post877585][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.27. 09:24[/b][/url]

Hiába érzem már, mi ennek a beszélgetésnek a dinamikája, mégis ismét nevetést csal elő belőlem Sallow, mikor azt mondja, kirázta a hideg. Furcsa ugyanis, hiszen ismerem őt, legalábbis ismerem valamilyennek, és normál esetben nem számíthattam volna sok jóra egy ilyen kommentár után. Mégis, most csak viccel vele, egyértelművé téve, hogy nem osztozik ezen a véleményen senkivel, pedig van, aki szerint tényleg így van. És ez most váratlan módon igencsak jól esik. Még akkor is, ha Sallowról van szó, valaki olyanról, akivel sosem voltam jóban. Nem ez a fontos ugyanis: hanem az, hogy ismer. És láthatóan ennek ellenére sem gondolja úgy, hogy borzalmas velem egy légtérben lenni.
- Tény, hogy kevésbé vagy kék - egyezek bele egy megengedő bólintással, hiszen ez végülis tagadhatatlan.
A lány azonban nem fejezi itt be, tovább nevettet engem, ami azt eredményezi, hogy a forrócsokit is le kell tennem az asztalra annak érdekében, hogy véletlen se lötyköljek ki belőle. Fáradt, kissé sápadt arcom szinte már bele volt gémberedve abba a kifejezéstelenségbe, mely rajta ült az elmúlt időszakban, s a röhögés már szabályosan fáj, még úgy is, hogy azért nem gurulok a padlón; de tagadhatatlan, hogy mennyire jól esik.
- Az első dolgom lesz, hogy átadjam a kollektív tudatnak a kontyodat - mondom neki, arcom pedig egy komolyanvehetetlen rosszmájú fintort vesz fel. - Sokat fog nekem ezért még fizetni a Modern Boszorkány. - Emlegetem fel annak a magazinnak a nevét, melyet anyám csak azért járat, hogy a kolléganőivel lépést tudjon tartani, s egyébként rendkívül unottan szokta olvasni.
Ismét felnevetek, kezeimet kissé széttárom afféle értetlen gesztusként, hiszen komoly vádak érnek a lány részéről, melyek természetesen abszolút alaptalanok.
- Látod, ez a vád is annyira légbőlkapott, ne is tagadd a pixi-léted - csóválom a fejem nevetve. - És egyébként meg: bármit elrejtek vele. - Védem meg az okklumenciámat még mindig a nevetés határán, a kiskanállal megkavarva az előttem pihenő forrócsokit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877648#post877648][b]Sadie Sallow - 2024.04.28. 10:31[/b][/url]

Ezúttal csakugyan találó kifejezés a "nem rajtad nevetek, hanem veled", mert valóban szórakozást lelünk a civódásban, és nem csupán gúnyolódunk a másikon - amihez már hozzá vagyok szokva. Ez viszont új, és nevetéstől elszokott arcomon is érzem, hogy rendhagyó eset a mai.
Széttárom kezeim, és szemem is megforgatom, ajkaim pedig összepréselődnek azt üzenve, hogy naugye. Abba már bele sem kezdek, hogy milyen megalázó volna kéknek lenni, de még mindig jobb, mint pirosnak. Ami azonban még kínosabb lenne, ha tényleg közszemlére kerülne jelen külsőm, és hiába viccelődünk, remélem tudja Theony, hogy az életével játszik.
- Mi van, talán pénzszűkében vagy, Ebony? - veszem fel vele a versenyt a undok grimaszolásban. - Adjak kölcsön?
Több, mint valószínű, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki kevésbé van eleresztve, lévén, hogy a családi támogatás megszűnt létezni a Sallowéktól. Persze nagybátyám adna, ha kérnék, de nem az ő felelőssége vagyok. Igazából már senkié sem.
Nem értek a legilimenciához, hogy teszt alá vethessem képességét, de van, amihez egyszerűen nem kell a másik fejébe látnom, hogy tudjam, nem igaz. Persze van némi önkritika is a dologban, ami egyáltalán nem jellemző rám, vagy az, hogy ne tökéletesnek állítsam be magam mások előtt, de köztünk valahol leomlott egy fal, ami ezt a látszatot fenntartotta. Nem kell tovább tettetnem, hogy minden porcikámra büszke vagyok.
- Bármit? Tudod ez most úgy hangzott, mintha elhallgatnál előlem valamit - hajolok közelebb hozzá, fáradt pillantásomat vetem arcára. - Vagy mindenki elől? Van valami nagy titkod talán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877677#post877677][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.28. 16:53[/b][/url]

- Ne mond ezt, nem vagytok hülyék, csak eddig mással foglalkoztatok - mosolyog Levire, ezzel próbálja bátorítani a fiút, hogy ne adja fel már az első buktatónál. - Nem tudom, Te szereted a tojás héját is? - pislog fel bájosan a srácra, ezzel kicsit megsúgva azt, hogy mi is lehet a baj. Utána már adja is tovább az instrukciókat és úgy tűnik, hogy sikerül egy picit meg is sértenie a fiút. Ezen inkább csak felnevet, nem hiszi, hogy tényleg mélyen a lelkébe gázolt, ennyi piszkálódás még talán belefér. - Jól van, ügyes vagy - nevetgél mellette, végül azért elnézést kér, még végig is simít a srác karján, nehogy tényleg komolyan vegye. - Figyelj, elsőre azért nem is olyan rossz, mert a tojáshéjat és azokat a nagyobb darab hagymákat leszámítva, ha megnézed, a tojás összeállt. Csak arra kell figyelni, hogy tisztán dolgozz, kell egy kis rutin és menni fog - még mindig próbálja lelkesíteni, de érződik azért, hogy a rellonos most csatát vesztett. - Anyukám ennek nem hiszem, hogy örülne - jót mosolyog, de egy kicsit azért még el is pirul, tényleg csak az hiányozna, hogy beköltözzön oda, ahol Levente is lakik. Akkor aztán biztos, hogy nem tudna odafigyelni a tanulásra. Most is leckét kéne írnia valakinek, de annyira belefeledkezett az itt töltött időbe, hogy eszébe sem jutnak a vállalt kötelezettségei. Emiatt viszont még kapni fog, az is biztos. - Leviii, már másodszor mondtad, hogy hülye vagy hozzá. Nem vagy az! Csak gyakorolni kell, ahogyan a kviddicset is - ezt próbálja valahogy beletukmálni a srácba, mert ha így áll hozzá, akkor később se fog menni a főzés. Még egy vizsgavacsorával is viccelődik, de ahogy abból értelmezi, félig-meddig meghívás lesz. - Komolyan? - olyan nagy szemekkel néz rá, mert számára még mindig nehéz elhinni, hogy egy ilyen jóképű és sikeres kviddicses miért is áll vele egyáltalán szóba. Azt nem hinné, hogy csak kihasználni akarná, hisz akkor az évnyitón sem telepedett volna mellé. De ha nem emiatt, akkor vajon miért. Ezen már gondolkodik egy ideje, de nem mer rágondolni, mert azonnal pirulni is kezd, ez sűrűn előfordul a srác társaságában. - De igen, szívesen! - végül azért határozottan rá is vágja, közben egy hajtincset illeszt a füle mögé és még elnézné hosszasan a srácot, amikor az egyik évfolyamtársa szól be az ajtón és sürgeti meg Lilit, mondván hogy már várnak rá. - Jajj, ne haragudj, teljesen megfeledkeztem arról, hogy korrepetálok valakit és segítek a házija megírásában. Majd akkor beszélünk! - sietve odahajol, és egy puszit nyom az arcára, de aztán jön csak rá arra, hogy mit csinált. Teljesen elvörösödik és amilyen gyorsan csak tud, már fordul is sarkon és siet ki a konyhából. Egy pillanatra azonban mégis csak visszanéz. - A tojást héj nélkül! - ismétli, hogy nehogy elfelejtse ezt Levi, ha majd Bálinttal gyakorol. Utána azonban már tűnik is el, mint ahogyan a kámfor.