Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Monsieur Saárossy Gilbert

---

Odakint verőfényes napsütés. Hős kisasszonyunkat mégsem hozza lázba a dolog. Éppen mugliismeret óráról igyekszik felocsúdni. Számára a legértelmetlenebb óráról beszélünk. Miért kellene azon elmélkednie tanulás helyett, hogy mire is való a gumikacsa. Muglik. Szóra sem érdemes a bagázs. Ő abban a családban nevelkedett, ahol régimódi gondolkodású szülei még mindig attól tartanak, hogy vasvillával és fáklyákkal érkeznek a boszorkányüldözők portájukra, miközben a gyerekek alszanak. Ezen gondolatban megrémülve igyekszik az iskola folyosóján. Most nincsen nála táska. Könyveit szorosan lapos kis mellkasához húzza, és lehajtott fejjel rohan végig az első részen. Sokan vannak ma nagyon a kastélyban. Pánik közeli állapotba kerül. Ehhez nincsen hozzászokva. Gyorsan kapkodja a mélyebbnél mélyebb levegőt, majd egy beeső ablaknál megáll, és megvárja, amíg mindenki szépen elhalad előtte. Nem kell sietnie sehova. Mára ez a csodálatos óra volt az utolsó, ahol jelenése van.
Egy eridonos lány áll meg előtte, és aggódva teszi fel a „Jól vagy?” kérdést. Mona szemei szikrát szórva mélyednek suli társa tekintetébe. Felháborító, hogy valaki gyengesége közben hozzá mer szólni.
- Amint… eltakarodsz… úgy leszek.
Fintorog, a márványpadlót kezdi bámulni.
Hallja, ahogyan csalódottan sóhajt az eridonos, s lépteit egyre távolabbról hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Madame Málnássy.

„A gumikacsa funkciója örök rejtély” – hangzik el a mondat egy túlbuzgó évfolyamtárs szájából a mugliismeret órán. Gilbert a leghátsó sorban ül a sarokban, ami legközelebb van a hideg falhoz. Az előző mondatra látványosan grimaszol és fejet csóvál. Mégis kinek van erre ideje? Furcsa, hogy a varázstársadalmat érdeklik az ilyen dolgok. Nincsen baj a muglikkal, de maradjanak meg a saját felségterületükön, és ne férkőzzenek be a tanórákra. Habár, ha abból indulunk ki, hogy jobb megismerni az ellenséget – enyhe túlzással –, akkor talán elfogadható is lenne ez az egész. Fegyvereikről és történelmükről kellene tanulni, hogy átfogóan lássuk. Ezen elmélkedve hunyja le szemeit, s szundít el egy kicsit. Ki tudja pontosan, hogy mikor, de a tanár áll felette karba tett kézzel, amikor magához tér durmolásából. Hunyorítva sandít fel, és csámcsog egyet-kettőt kiszáradt, alvás-ízű szájával. Ekkor veszi észre, hogy bizony a tanerő áll felette. „15 pont a Rellontól, Saárossy”. Majd az hátat fordít, és magára hagyja a srácot. Szerencsére senki más nem maradt a teremben, ugyanakkor nem fog titokban maradni, hogy az első órákon már pontokat osztogat jótékonyan a semmibe, a Rellon ház rovására.
- A rohadt életbe – motyogja, majd túr göndör tincsei közé.
Már nincsen mit tenni az ügy érdekében, így megvakarja mellkasát, és elindul a nem messze lévő bejárati csarnok felé. Vállait hanyagul tartja, amiről táskája tunyán lóg a világba. Kissé bosszúsan és fürgén emeli lábait a cél elérése érdekében. Sok-sok növendék szaladgál a folyosón, így ő is felveszi a ritmusukat. Egy idő után viszont elég lesz a „tömegközlekedésből”. Egy beugróba ugrana nyurga lábaival, szinte nyúl szerűen, amikor megtorpan, hiszen már egy másik anti-tumultus aktivista foglalta be a helyet.
- Bocs – sutyorogja egy csalódott arckifejezés kíséretében. Olyan jól eltervezte, hogy milyen jó lesz egyedül a beugróban rettegni, erre itt van a lány. Ahogy jobban megvizsgálja, rá kell jönnie, hogy a másik bizony éppen haláltusáját vívja. – Minden oké? – teszi fel a kérdés, miközben szemöldöke a magasba repül. Arcát még nem látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szipi-szupi szombat, sőt, mondhatnám, hogy ezt a napot értem találták ki és még csak nem is hazudnék. Szabad vagyok mára, mint a kismadarak, éppen ezért trappoltam be a Hivatalba, ahol apa már várt rám. Együtt jöttünk el a hoppállomásra, majd onnan kisétáltunk a belvárosba. Ma bizony szülinapom-pom-pororom van. Pontosan ezért azt csinálunk, amihez kedvem van, legalábbis így állt az egyesség. Ehhez mérten vágtunk is bele az egészbe, amit én az első perctől éltem is. Nem kellett sokkal több a boldogságomhoz.
- Kellene nacit nézni, vannak ezek a szaggatottak, meg pár sort, ez túl hosszú - néztem le magamra még meg is ingatva a fejemet. Jártunk három kis butikban, ahol szoknyákat és nyári ruhákat meg két felsőt is néztem magamnak, csak aztán kezdtünk a bevásárlóközpontok között agyalni. Apára sóztam a csomagokat én meg le sem szakadtam a kirakatokról, csak leginkább addig, még a következőhöz értem, miközben néha beszéd alatt felnéztem rá. - Nézd azt a csőtoppot, tökre kiment a divatból és tavalyi, undorító a színe is. Ide nem megyünk be, ócska cuccok vannak - jelentettem ki, majd ellépve a bejárattól tovább sétáltam éppen egy fehérnemű bolt és egy cipőbolt közé. Persze egyből balra, a lábbelik irányába fordultam és a kirakat csini, magasított edzőcipőit lestem. Méreteket, színeket. Ide talán be lehetne menni...
A gondolataim végére már bent is találtam magam és egyből hátrafelé indultam, de megtorpantam egy kitett, római stílusú szandinál. Nem volt szerelem, de az, ami alatta pihent nagyon is. Rózsaszín, keresztpántos csoda. Fel kell próbálnom, nem kérdés.
- Őt megnézzük! Tényleg, még nem is meséltél, milyen napod volt? Lecserélted már azt az undi nénikét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ja értem, elég, ha azt kihasználod? Nem tervezel hosszútávra? - kérdeztem, felvonva a szemöldökömet, de nem ítéltem volna el ezért se. Nekem nem voltak olyan terveim amik tovább mentek két hónapnál, mikor még azt sem tudom, a másnapom túlélem-e. Nem csak szimplán, mert néha jön a szorongás, ami a legrosszabbat hozza ki az emberből, de akármikor leléphetek az útról és elüthet egy kocsi. Szívás, de ez az élet rendje.
- Lehet, hogy egy idő után eszembe jutna, kérdéses, mikor, de megtörténne - billentettem oldalra a fejem, mielőtt eltoltam volna a sütimből még egy falatot. Nem voltam egy megszállott mágiahasználó, de az utóbbi években meglehetősen elkényelmesedtem, asszem. Főleg, ha a glitter összetakarításáról volt szó. Azt csak szimplán nem csináltam. - Az jó lehet, meg... nem túl egyszerű.
Nem akartam ebbe komolyabban elmerülni, mert tudtam, hogy ha elkezdenék erről beszélni, olyan dolgok szöknének ki az ajkaim közül, amiket nem akarok kiengedni. Olyanok, amik nem kéne, hogy jelen legyenek az életemben évek óta. Én tudtam, hogy ott vannak és már attól is rendesen ideges lettem, nem még ő. Felszusszantam, majd megráztam a fejemet válaszképpen.
- Nem, nem vagyok rendben és nem is tudom, hogy leszek-e valaha. De már megszoktam - feleltem őszintén, mert ez olyasmi volt, ami nem múlt el. Az érzés, hogy semmi nem lesz rendben, ott volt. Valahogy mindig. A hiány. De megtanultam együtt élni vele és elvoltam. Kissé el is kalandoztam, mielőtt visszanéztem rá. - Nem akarod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Maja Nerella

---

A csajszi el is indul, hogy előkerítse a táskáját, így Pomona a nem messze lévő üvegre tekint, ahol megcsodálhatja magát újdonsült Rellonosként. Elégedett, sunyi mosoly húzódik végig az arcán. Gondatlanul érzi magát egy pillanatra, de az ég nem ilyen kegyes. Egy nagyobb darab fiú lök rajta egy hatalmasat, így ő elterül a földön, válltáskája elrepül, és még keresztül is esik bőröndjén. A srác motyog valami olyasmit, hogy máskor a „pisis” lány nézzen jobban szét, mielőtt strucc módjára bújik el táskájába, majd önimádó jelenetet rendez az üveg előtt – amiben egyébként sem látszik rendesen.
- Paraszt…
Kiált a nagydarab srác után, aki egy pillanatra megtorpan, és megfordul. Hegyomlásként mehetne a csepp lánynak, de mérlegeli a helyzetet, s elnézve a fiút, biztosan nem kellene neki még egy fegyelmi a kismillió mellé. Hátat fordít, miközben a vörös lány a földön fekszik. Nem kel még fel, egy nagy sóhajjal még jobban kiterül a földön, akár egy elgázolt macska. Pár perc elteltével feláll, és akkor már – mint megtudjuk – Maja is mellette áll. Bólogat, hogy „csodás, csodás”, aztán ő is odadobja keresztnevét.
- Mona.
Bosszús tekintettel teszi mindezt, elvégre úgy fest, mint akin átment egy úthenger.
- A fiúk idióták.
Nyilatkozik puffogva, és eléggé gyerekesen. De mégis csak gyerek…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Annamária

- Nagyszerű - közli meglehetősen lelkesen és ugyanakkor elégedetten, hiszen éppen engedélyt kapott, hogy még gyorsan befejezze, amit elkezdett. A fülhallgató mindeközben még ingaként leng ide-oda a kezében, hogy ha nem kipróbálni akarná, akár még meg is csodálhatná, milyen precízen stabilizálódik az az amplitúdó, ehelyett azonban szabad kezével nyakon csípi a jobbra-balra szabályosan himbálózó szerkentyűt és a fülébe illeszti. A laptop képernyőjét ismét hátrébb tolja, amíg derékszöget nem alkot a billentyűzettel, két kattintásból felhívja a zenelejátszó programok egyikét, ami már amúgy is ott lapul megnyitva sok másik háttérben futó program között, feltolja a hangerőt egy kis további kattintgatás révén éppen 57-re, mert az milyen szép páratlan szám (és mert imád ilyenekkel szórakozni, főleg, amióta azt olvasta valahol, hogy tudósok szerint az emberek többsége kényelmetlenül érzi magát, hogy ha a hangerőt nem páros számmal sikerül összekapcsolni, mert utóbbinak mintha köze lenne holmi harmónia-érzethez, vagy mi a szöszhöz), aztán határozottan üti le az enter billentyűt, kicsit talán túlságosan is határozottan, szinte már türelmetlenül. Jobb kezét a füléhez emeli, rászorítja a fülhallgatóra, ami attól icipicit még beljebb csusszan a fülüregébe, de ettől sem lesz jobb a hang minősége, úgyhogy kelletlen szájhúzással csap le a space billentyűre, akár egy prédáját már rég kiszemelő sas és nagyot szusszanva a füléből is kihúzza a fülhallgatót, letéve a gép mellé, amelynek monitorját máris előre hajtja ismét.
- Hát ezen még dolgoznom kell - állapítja meg csalódottan, jelezve is közben, hogy részéről egyébként most a tárgyra is térhetnek már, hiszen ez több munkába fog annál telni, minthogy most hipsz-hopsz megcsinálja. Annamari veszi is a lapot, vagy ki tudja, lehet, hogy csak alig várta már, hogy végre félretegye a kütyüt és rá figyeljen, hogy túlessenek azon az interjún is. Nem gondolatolvasó, így nem tudhatja, de mindegy is. Felkönyököl inkább a pultra, a köszönetnyilvánításra kissé hátrafeszítve a vállát amolyan büszkén, hogy hát ez csak természetes. Már eleve az is, hogy ő remek interjúalany.
- Ugyan, semmiség - közli azért egészen leheletnyit visszafogottan, de azért legyintve a kezével, mintha ez tőle lenne igazából kegy, hiszen ki nem tudja róla, hogy azért pontosan tisztában van a képességeivel, a saját fontosságát meg néha túl is becsüli. Oroszlán, kéremszépen, hatalmas, fényes, a holdról is látható egóval. Ezen nincs semmi meglepő. További könyöklés helyett azonban inkább felpattan a pultra, lábait átemeli rajta egy gyors mozdulattal, majd térdére támasztja a könyökeit, kezeit a semmibe lógatva és hanyag módon előre görnyedve hordozza körbe a tekintetét a kiállított tárgyakon.
- Jaj, persze. Kis milliót. Ez a bolt remek terep furcsa esetekhez, olykor elő is tör belőlem a viselkedéselemző és szórakoztatónak találom, hogyan fedezik fel kölcsönösen egymás világát. Számomra mágikus csodavilág egyébként a mugli technológia minden kis berkével meg zugával, de... huh, nem is olyan régen bejött egy néni. Aaaa... Horowitz néni, biztos ismered te is, itt lakik két utcányira, és nagyon aranyos, csak hát öregszik szegénykém és itt élte le az életet, mágiához szokva... szóval behozta a kávéfőzőt, amit az unokájától kapott, hogy ez nem működik. Nem ad kávét. El kellett neki magyaráznom, hogy először is nincs megbűvölve, amin gyorsan segíthetek, másodszor pedig nem fog kávét adni csak úgy, ez csak megfőzi. A telefonjával még ennél is érdekesebb köreink voltak, meg volt győződve róla, hogy ez valami patrónusbűbájféle lesz és nem tudta, hogy mire kell akkor a doboz, és még azt is meggondolta, hogy a telefon arra jó, hogy patrónust tároljon... csak akkor meg hogyan használja az ember másra, ha ott van. A mugliszármazásúaknak viszont paradicsom. Van, aki rendszeresen bejár nézelődni például...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nagyon tudom eldönteni, hogy miután újra megkóstol egy falatot, tényleg másként érzi-e az ízét, vagy csak az én megnyugtatásomra változtatja meg a véleményét, mindenesetre úgy döntök, hogy hiszek neki.
A kis mutatványán hitetlenül megemelem a szemöldökömet, nem is a cselekedet miatt konkrétan - ilyesmit azért a balettos fiúk is meg tudnak csinálni, a tévhitekkel ellentétben inkább erősek, mintsem homokosok - sokkal inkább amiatt, hogy Álmostól jön a dolog. Ennél tovább viszont nem firtatom a dolgot, csak elraktározom magamban a viszonylag új információt, hogy a való életben is simán meg tudna verekedni azokkal a szörnyekkel.
- Gondoltam - vigyorodom el, mert hát tényleg elég kiszámítható volt, hogy nem fog örülni a dolognak, inkább követeli majd vissza a sós péksütijét. Ahhoz képest szinte meglepően türelmes velem, legalábbis úgy érződik most. Nem bántom ám tovább, mindenkinek joga van a nyugodt reggelijéhez, éppen csak egy picit akartam ugratni.
Miközben Álmos falatozni kezd, megosztja velem a nap további részére vonatkozó terveit is, én pedig elgondolkodva számolgatom magamban az órákat, miközben egy kék tollú madarat fixírozok az egyik ház tetején, akiről fogalmam sincs, mégis milyen fajta lehet.
- ... este! - bólintok végül elgondolkodva, majd még hozzáteszem a magyarázatot, hogy miért nem tudok vele tartani - délután próbám van, de olyan fél nyolcra végzek, hazaéréssel, zuhannyal, meg mindenfélével - jelentem ki végül, ebben pedig meg is egyezünk.
Egy darabig még békésen elreggelizgetünk együtt ott fent, megisszuk a kávénkat, halkan beszélgetünk, nézzük az ébredező várost, utána pedig mindketten nekiállunk a napnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Két falatot sikerül letuszkolni a torkomon még, két újabb falatot, de a tányéron még mindig rengeteg az étel. Nem is tudom, hol férhet el ennyi a gyomromban, mert olyan kicsinek érzem, mintha egy gyűszű lenne csupán. Belekortyolok a narancslébe, amit egy üvegpohárban tettek a tálcára a tányérom mellé, majd visszarakom, szinte már kényszeresen igazgatva, hogy a pohár hatszögű peremének két éle is párhuzamos legyen a tálca szélével. Addig sem kell ennem, amíg ezzel foglalkozom, ez azonban nem tart egy örökkévalóságig, így villám hegyével turkálni kezdem az ételt. Oda-vissza tologatom benne az evőeszközt, amíg teljesen el nem mosódik a határ krumpli és spenót között, és azon töprengek, hogy mindez legalább háromszáz kalória. Lemondóan fújom ki a levegőt, és körbepillantok, felmérve, hogy Hanna ugye tényleg nincs itt. Talán megpróbálhatnám egy részét a hatalmas cserepes növény alatt eltüntetni, csak a két napja is rajtakaptak, amikor megpróbálkoztam vele, úgyhogy most már azelőtt feladom. Nem akarok kiselőadást hallgatni arról, hogy mik lehetnek a következményei annak, ha nem eszem. Pontosan tudom. Azért nem engednek már táncolni, azért vagyok itt, azért tömik belém a kaját, mint Márton-napi lúdba, azért kell pszichológushoz járnom, azért vagyok még itt, már két éve ugyanazokat az órákat hallgatva újra és újra, de akkor is úgy érzem, hogy nem szabad engednem a kísértésnek, mert attól is rosszabb lesz csak, ha megteszem. Undorodom magamtól már most is. Nem vagyok szép, de még csinos se. Az egyetlen, amit szeretek magamon, az a hajam. Előre görnyesztem a vállaimat, hogy a pulcsi ne is érjen a mellkasomhoz, attól pillanatnyilag jobban érzem magam egy egészen kicsit, és eltolom a tányért magamtól, de abban a pillanatban vissza is húzom és hirtelen a számba tömök egy fél falatot, igyekezve úgy tenni, mintha az egy egész hatalmas adag lett volna, mert nyílik az ajtó. Le merném fogadni, hogy Hanna az. De mégsem. Megcsalni látszanak a megérzéseim éppen, ugyanis egy ismeretlen lány pottyan be az ajtón és máris a gyógyítóról akarja tudni, hol van.  
- Szia - köszönök először is halkan, majd megrántom a vállam. - Nem tudom. Nem láttam - közlöm vele mindazt, amit tudok, miközben ösztönösen igyekszem magam minél kisebbre összehúzni. Még a térdeimet is beszuszakolom a pulcsi alá, így már nem látszik a szép eridonos színekkel szegélyezett zokni sem. Olyan lehetek, mint egy nagy guruló pamutgombolyag hosszú vörös hajfonattal.
- Köszi - közlöm azért még, ha már jó étvágyat kívánt, és teljes mértékben udvariatlannak és modortalannak érzem magam, amiért kedvem támad még jobban eltűnni a pulcsim alatt, ezért magamra erőltetem, hogy megszólaljak. - Szerintem várd meg. Amíg itt vagyok, az egyik segédje is itt van, csak kiszaladt épp valahová pár percre. Azt hiszem. Nem tudom - dünnyögöm bizonytalanul és inkább befalok egy elég nagy falat krumpli-spenót masszát hússal tetézve, beszélnem addig sem kell.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a ballagásom után is legalább hetente egyszer, de inkább gyakrabban meg fogok fordulni a Bagolykő falai között, biztosan hangosan kinevettem volna. Ha pedig még azt is hozzátette volna ez az élesen jövőbe látni képes illető, hogy olyan helyeit fogom megismerni a kastélynak, amelyeknek az elmúlt hat évben még csak a létezését sem sejtettem, hát biztosan hahotáztam volna hangosan, de ami még valószínűbb, hogy egész egyszerűen hitetlenül elküldtem volna a fenébe.
De ha az ember történetesen az iskola gondnokának a barátnője, akkor mégis történhetnek ilyen csodák. A gondnokokról azt hinné az ember, hogy maguknak való, nőkkel még véletlenül sem foglalkozó - ha mégis, akkor huszonöt éves házasságban levő, a nejükkel már legalább egy évtizede nem törődő - mogorva alakok... Pedig! Álmosról sem igazán sejti senki, hogy a kulcscsomóját kifejezetten illetlen cselekedetek végrehajtására használja, ahogyan attól is biztosan nagyon csúnyán kiakadna pár szülő, hogyha megtudná, hogy hány helyiséget vizsgáltunk meg szükségtelenül közelről idáig. Mert én természetesen készségesen segítek neki az elhagyatott szobák khm... Portalanításában. Én már csak ilyen dolgos barátnő vagyok.
Éppen most végeztünk az egyik ilyen helységgel, én pedig óvatosan, minél kevesebb feltűnést keltve lépek ki, éppen eltüntetve a fejemről az elégedett mosolyt, amit nem sokkal korábban rakott az arcomra. Kihalászik egy pókhálót a hajamból, én pedig elkapom a derekát, mielőtt még eltávolodna, nyomok egy puszit a szájára, csak hogy tudjátok... Megköszönjem.
- Oh igen, abszolút. Ráadásul szükséged lehet ott a szakértelmemre. Nagyon jól értek a portrékhoz - meg egy nagy frászt, azt. De tény ami tény, egészen úgy hangzottam, mint aki nem viccel.
Egyébként meg kell említenem, döbbenetes számomra, Álmos mennyire könnyedén csinálja ezt az egészet, azt hinném, hogy jobban félti az állását. A másik döbbenetes dolog, hogy én ezt a könnyedséget mennyire imádom. Korábban azt hittem, hogy bele vagyok habarodva, de mit tudtam én még akkor arról, milyen látvány ez az ember a sejtelmes mosolyával és a kulcscsomóval, ahogyan éppen bezárja mögöttünk az ajtót... Atyaég. Miközben ezen gondolkodom, a pillantását követem, próbálom kitalálni, merre is fogunk elindulni. Tudom hol van a pince, de ő mindenhová tud legalább egy rövidebb utat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem nagyon volt lehetősége rendezni a gondolatait, vagy legalábbis megpróbálni valami szépre gondolni. A mellette lévő lány, akiről még nem tudta, ki lehet, hisz sötétben csupán körvonalakat látott, hirtelen aprót sikítva ült fel az ágyában, majd nem sokkal később sírni kezdett.
- Jajj, mi a baj, mi fáj? -  zökkent ki, a lányra fordítva figyelmét, de közben kezével ösztönösen a pálcája után nyúlt, ami egyelőre az éjjeli szekrénye tetején nem volt. Ekkor csatlakozott hozzájuk előbb csak Maja hangja, majd a pálcájából érkező fény végre engedte, hogy rendesen is lássák egymást. A kérdésre bizonytalanul ingatta a fejét, a Jae melletti ágyon fekvő lányra pillantva, akiről annyit tudott csak, hogy elsős. Maja szavaira ő is bátorítóan bólogatott, hátha így ketten meggyőzik a harmadik levitást arról, hogy minden rendben lesz, jó helyen van itt.
Valahogy ez Jae számára nem jelentett semmiféle biztonságérzetet. Jin felé pillantott, vagyis arra, amerre az ágyát sejtette, de vett észre egyelőre semmiféle mocorgást, még aludt.
Ekkor estek be valakik a Gyengélkedő ajtaján, Minjae feje is automatikusan az érkezők felé fordult, kis idő elteltével fel is ismerte Camilt. Intett neki halvány mosollyal, nem valami vidám társaságba csöppent az amúgy mindig jókedvű srác, egyelőre Jae nem is érzékelte, miféle gyászos hangulatot áraszthatnak, ami egyébként teljesen érthető is volt jelen esetben. Újabb mocorgás vonta el a figyelmét a levitás fiúról, ezúttal Fanni hangja ütötte meg a fülét.
Felhőágy.
Mellette az elsős lány sírdogált, ahogy Fanni szavaiból is kivehető volt, hogy ő sincs a legjobb passzban. Senki nem volt. Jae sem, de elterelte gondolatait saját problémáiról, most fontosabb volt mások megnyugtatása. Szemei aztán a Camil kezében lévő gitárra tévedtek, ezzel egyidőben pedig felcsillant a remény.
- Igen, óriási felhőágyon fogunk aludni. Olyan puha, belesüppedősben! - Csatlakozott Fanni előbbi mondatához, hátha ez kizökkenti a többieket is.
- De addig, Camil, nem gitározol valamit? Bár tudom, hogy éjjel van és a többiek alszanak... de csak egy bűbáj kell és nem zavarjuk őket, na? - nézett a srácra fáradt szemekkel, de lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy gondoltam, hogy ezzel be is fejeztük a fölösleges butaságokat, mint annak a témáját, hogy ő most mennyire nem kedves. Egyáltalán nem igaz, hogy nem aranyos, teljesen rémeket lát, meg kerget. Nem olyan aranyosakat, mint Casper, inkább retteneteseket, mint amik mondjuk az iskolában is voltak. Nem szépek és nem is kedvesek.
- Remélem, eléggé nem kedves ez tőlük - ingattam meg a fejem, aztán a puszira el is terült a vigyor az arcomon. A simogatás jól esett, de ettől még nem múltak el az aggodalmaim a következő kör előtt. Kihúzok valami jó nehezet, aztán várhatunk reggeli. Klaraval egy kupacban alszunk itt le hárman a szőnyegen. Fel se tudnék kelni pisilni! Mondjuk az az ágyból se egyszerű, de még csak megoldom viszonylag csendesen, ellenben itt nem annyira.
- Hát, sok nagyon kedvencem van. Ez meg olyan... jó, meg szép. Tudod, boldogos és olyan ohana - vigyorodtam el nagyon, miközben kicsit piros pofival pillogtam felé. Persze mint mindenhol, nálunk is vannak kevésbé szívecskét dobbantó pillanatok és emlékek, de örülök neki, hogy nem abból van több. Van, ami sose lesz jó emlék, vagy rá gondolva leginkább eléggé rosszul érzem magam, de ezek sose kerülnek többet elő. Nem is szerettem szólni értük se akkor, se azóta.
- Uhm, nem baj, mikor lassan... adsz puszit, vaaagy ráérünk elindulni, meg ilyesmi. Deeee most nem ilyen van! Most figyelni kell! És sose tudom meg, miket szeretsz éppen, ha nem húzol - mondtam kissé türelmetlenül. Aztán arrébb csúsztam, majd miután meglett a kis lény, vissza is. - Szólt, hogy nem igazat mondtál. Még ő is tudja.
Igazából mindannyian tudtuk és egyszerre volt vicces meg nem annyira. Nem értettem, miért poénkodik, mikor nekem is azt mondta, nem ér, ha nem válaszolok rendesen. Néztem is rá nagy szemekkel, még meglett a válasza, aztán csak a számra harapva nevettem el magam.
- Én is szeretem ezeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Lilla

Felméri, hol van szükség bármilyen karbantartási munkálatra, még mielőtt túl késő lenne a javításhoz és teljes generálnak néznének elébe. Azt aligha díjazná a gazdasági igazgató vagy éppen az igazgató, tekintve, hogy mekkora csillagászati összegekbe tud itt kerülni bármi, ha kicserélni kell mindenestől. Tessék, azt is megállapította az imént - több portré is tanúsíthatja, akárcsak Lilla -, hogy bizony ezt az ajtót is rendbe kell hoznia, még mielőtt egyszer csak lehetetlenné válik kinyitni anélkül, hogy be kellene rúgnia egy félóriásnak. Lilla csak segít ebben az egész helyzetfelmérésben, hiszen négy szem többet lát, mint kettő, ezt senki sem vitathatja. A portré állapotának megvizsgálásához is jól jöhet a szakértelme, amit éppen megemlít, ami nagyszerű, mert győzködni sem kell, hogy szegődjön mellé a felfedező körút egy újabb szakaszára még.
- Sejtettem én - állapítja meg sokat sejtetően emelve meg a bal szemöldökét és mosolyát is megvillantja, szabad jobb keze pedig megtalálja a helyét Lilla csípőjén - a másikat csak azért nem simítja oda, mert ott csörög még mindig a kezében a kulcs, amire a pincében is szükség lesz, addig pedig távol tartja a túlságosan kíváncsi diákokat -, úgy húzza picit közelebb, hogy még egy röpke csókot kiköveteljen magának. Erre aztán senkinek sem lehet egy szava sem, szerény véleménye szerint legalábbis. Kulturáltan kezelik a kapcsolatukat, nem sértenek meg semmiféle szabályt sem, ami pedig a pletykás portrékat illeti, ők engedékenyen megígérték, hogy nem terjesztenek semmit sem róluk, különben még elfelejti megnézni őket, ha valami történne velük. Remek dolog ám az iskola gondnokának lenni.
- Ismerek egy rövidebb utat arra. Jártál már a tavaszi napkeltés kép mögötti folyosón? Mert ha még nem, most megmutathatom - ajánlja nagylelkűen körbepillantva, hogy merre is van most az arra, de az említett kép itt is van, mindössze öt méternyire tőlük. Kezét még mindig Lilla derekán felejtve tereli abba az irányba, hogy aztán közösen feltérképezzék ezt a nem túl ismert szakaszát is az iskolai folyosóknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hosszú?
Pillantok le, követve a mozdulatát. Nem hosszú, ez nagyon, nagyon rövid. Amikor megláttam apaként is, férfiként is frászt kaptam, mert egy pillanat alatt eszembe ötlött, hogy mit csináltam én akkor, amikor annyi idős voltam, mint most ő és fiú. Nagyon szerettem volna, ha abban a korban ennyire rövid nadrágok vagy még rövidebb szoknyák lettek volna. Én és a vén fejem a kivillanó térdek korszakában léteztem, szóval tudom, hogy miről beszélek.
- Mi a jó abban, ha úgy nézel ki, mint akinek nem telik rendes ruhára, azon kívül, hogy "trendi"?
A papírszatyrokat a csuklómra csúsztatva mutatom a rendi szót. Én is "trendi" vagyok ma, egy koptatott sötétkék farmert és Marvel feliratú szürke pólót viselek, színben hozzá illő cipővel. Amikor vettem a pólót, még élénk volt a minta, mostanra azonban elkopott és berepedezett, de éppen ettől néz ki úgy, mintha szörnyen menő lenne.
- Kellett volna neked egy kishúg, akkor nem költenénk, hanem csak elvennéd a ruháit. Ez, ami rajtad van, kislányokra való.
Mert rövid, de ezt ugyebár kifejtettem már korábban. Valahogy nem tudok megbékélni vele, hogy a kislányom, aki a nagy gombszemeivel olyan szépen nézett rám egy-egy csálé fonat elkészítése után, most itt sétál mellettem, és már a hatodik srác veszélyezteti az épségét azzal, hogy visszafordulva megbámulja. Mondjuk lehet, hogy engem néznek a szatyrokkal. Mint valami elfuserált cukrosbácsi, olyan lehetek.
- Felháborító, amikor egy ilyen központi helyen lévő üzlet nem követi a mai irányzatokat. Totál tavalyi és még kirakatban is van.
Rázom meg a fejem, lemondó sóhajjal. Nem mintha annyira értenék hozzá, de gondolom ezt akarta hallani. Milyen menő apukája van az én kisbogaramnak. Csak ennek a menő apukán a kisbogara mindenhol túl látványosan kifejlődött és még mutogatja is. Borzalmas.  
- Ezt? Nem túl, hát, harsány?
Mondjuk elég lenne csak végiggondolnom az elmúlt napok szereléseit, és rájönnék, hogy dehogy az.
- Kellemes, mindent elintéztem, hogy veled lehessek. Beszéltem anyáddal, este eljön ő is a vacsorára, és nem hozza az új szeretőjét. Szóval családi lesz a hangulat.
Aminek azért örülök, ez mégiscsak a lányunk estéje, az ágymelegítő nem kell ide feltétlen. Leülök a megrogyott férfiak pamlagára, és onnan pillantok rá a lányomra. Hihetetlen, hogy ekkora már. A fiú felnőnek, az rendben is van, de ő az én kislányom.
- Beszéltem a cukrászdás sráccal, aki ismeri az egyik üres üzlet tulaját. Ha még mindig akarsz bulit, megoldható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Rosszalkodó nem diákok

- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
Liffinek van egy gazdája, de nem szabad róla beszélni. Titok, és ha Liffi ezt valakinek elmondja, akkor Liffinek ki kell ugrania a legmagasabbik toronyból, vagy le kell esnie minden lépcsőn, vagy kalapáccsal kell ütnie az ujjait. Mivel Liffinek nincsen kalapácsa, ezét Liffinek el kell lopnia azt attól a gonosz arcú idős fiútól, akinek van kalapácsa. Liffi nem nagyon érti, hogy neki miért lehet kalapácsa, hiszen a kalapács veszélyes, és Liffi tudja is ezt. Az igazgató bácsi nem engedi, hogy a gyerekek bántsák egymást, és Liffi bizony látta, hogy két éjjellel ezelőtt két nagy fiú összeverekedett, és büntetést kaptak. Nagyon jól is tették, de ezt Liffinek nem szabad hangosan kimondania, mert akkor meg kell büntetnie magát, és az Liffinek nagyon fáj. Liffi, csak és kizárólag a gazdájának mondhatja ezeket el, mert a gazda megérti Liffit. Manóesküre! Azt mondta, hogy:
- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
A titkos gazda nagyon szereti Liffit, és Liffi neki szívesen mesél. Elmeséli azt is, hogy az igazgató bácsi amikor nincs itt, akkor a titkárnője néha behozza a kisméretű emberlányt is. Sőt Liffi azt is tudja, hogy a kisméretű emberlány sokszor játszik bújócskát a nárciszmezőn elbújó Karolával, és Liffi azt is tudja, hogy Karola mindig az unikornisokhoz bújik el. Mert Liffi egy okos manó. A múltkor a titkos gazda azt kérdezte Liffitől, hogy ki az az új lány, aki az iskolába jött, és Liffi elmesélte neki, hogy az a Kedves bácsinak, aki igazából nem kedves, a kedves lánya. Liffi nagyon szereti azt a kedves kislányt, mert mindig mosolyog. Azt is mondta Liffi a titkos gazdának, hogy szerinte örökbefogadta, mert nem olyan, mint ő. Ő tényleg kedves.
Liffi ilyenkor, amikor okos dolgokat mond, akkor ajándékot kap a gazdától, amiket Liffi mindig a sokvirágos napkeltés kép mögötti folyosón a harmadik tégla mögé, ami alulról a hatodik sorban van rejti el. Liffi pedig most csokis kekszet szeretne enni, olyat, amilyet a titkos gazda adott neki, amiben vannak olyan finom darabkák is, ezért Liffi benyit oda, és Liffi nem tudja, hogy mi van ott, de Liffi nagyon megijed.
- ÁÁÁÁÁ!
Liffi nagyon fél ettől a csúnya, idős fiútól, mert Liffi tudja, hogy van kalapácsa, és azzal bánthatja Liffit. Pedig ő nem akarta ezt látni, de ez nem az ő helyük, ez Liffi titkos helye! Ide Liffi szokott jönni! Viszont a fiún a múltkor nem volt ruha, pedig Liffi tudja, hogy ő szabad emberfiú, és neki lehet ruhája. A titkos gazda is megígérte, hogy kap majd Liffi is ruhát, de erről nem szabad beszélni.
- Csúnya fiú! Csúnya lány!
Kiabál még mindig Liffi és bár igyekszik a szemét eltakarni a fülével, Liffinek túl nagyok a szemei és az emberfiú is túl nagy. A sarokba fordulva Liffi nem tud mást csinálni, mint kicsit toporzékol, mert Liffi nagyon megijedt. Aztán, mert Liffinek nem szabad toporzékolni, elkezd a fejét a falba verni. Liffi ne szép manó, Liffi nem okos manó, Liffi nem ügyes manó. Liffi rossz manó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagyon igyekszem elveszni a pulcsiban, amit amúgy Ervintől kaptam kölcsön egy este, hogy ne fázzak és azóta sem adtam vissza. Tulajdonképpen csak ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy bizonyára ezért ennyire nagy rám, ahogy azt is, hogy nem akarom visszaadni. Még nem. Kényelmes és meleg és elférek benne úgy igazán. Elrejt a másik lány elől is, aki így aligha tudna megbámulni, mint sokan mások. Mert meg szoktak bámulni. Van aki utálkozva fordul el, mert szerinte nem vagyok szép, és van aki sajnálkozva húzza el a száját, nem is értem, Ervin mi szépet lát bennem, amiért még szeret is. Ráhúzom hosszú ujjaimra a pulcsi ujját ismét, majd felemelem a kezem, hogy fülem mögé igazítsak egy tincset, amely túl rövid ahhoz, hogy megmaradjon a fonatban. Látszik, hogy nem olyan régen nőtt vissza, pár hónapja ugyanis még csomóban hullt a hajam. Legalább ez már jobb. Újabb falatot tömök a számba ráérősen rágva, nehogy többet kelljen beszélnem pár szónál.
-Nimmit - dünnyögöm rágás közben, azt remélve, hogy figyelhetek most már teljes egészében erre a kényszervacsorára, számolva, hogy hányadszor rágom meg ugyanazt a falatot, ahelyett, hogy a kalóriákat igyekezném pontosan kikalkulálni. Nem lehet. Nem én mértem ki, nem is tudom, pontosan mi van benne, így csak hozzávetőlegesen tudom saccolni. De nem szabad. Ha ismét elkezdem, akkor ismét elkezdem csökkenteni a számot is, amíg nem marad más, mint a víz és a levegő, néhanapján egy szelet alma vagy egy szem mandula, ha már nagyon csillagokat látok. Azt viszont nem lehet. Mégiscsak egészségesnek is kellene lennem, nem csak szépnek és vékonynak. Ervinért. Meg azért is, mert táncolni szeretnék, most meg nem engedik. Most csak méredzkedés van és gyógyító, aztán pszichológus, aztán reggeli és ebéd és vacsora itt. Haragudnék, ha lenne erőm, de az érzés csak fellobban néha, aztán öt percen belül el is alszik. Kihuny. Csak az állandó, hogy undorodom magamtól. Kövérnek érzem magam még most is, mert azt mutatja a tükör, pedig... nem tudom, miért nem látom jól magam. Vannak pillanatok, amikor tudom, hogy az érzés nem a valóság. Tényleg. Egy újabb falatot is magamba tömnék, de a lány bemutatkozik, így megáll a kezem félúton és inkább vissza is rakom a villát a tányérra, helyette a poharat veszem el félig mögé bújva. Ujjamat a peremén húzgálom.
- Rosemary Fisher - mondom. Rosie már nincs. Rose-nak meg Ervin szólít, azt nem mondom másnak. - Neked is menetrend szerinti látogatás? - kérdezem meg végül, ki tudja, talán sorstárs valami okból, aki gyakran találkozik a gyógyítóval, épp mint én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Arra, hogy állítása szerint sejtette, halk kuncogás hagyja el az ajkaimat. Nem mintha atomfizikusnak kellene ehhez lennie, elég ha ismer, márpedig elég jól ismer. Még akkor is eléggé ismerne, ha az elmúlt egy évet nem is vennénk bele, csak az utóbbi pár hetet. Mondjuk úgy, hogy a programunk témáját tekintve nem igazán volt változatos, inkább csak a tartalom szempontjából.
Szóval végül a csókba belenevetek egy kicsit, aztán elengedem, hogy neki tudjunk indulni a következő programpontnak. Persze nem tévedtem, ismer rövidebb utat, már hogyne ismerne. Szinte szóról-szóra megegyezik a mondata azzal, amit az imént gondoltam. Megint mosolyoghatnékom támad.
- Dehogy jártam, a kép létezését sem igazán vettem eddig tudomásul - vonom meg a vállam kicsit értetlenül, mintha durva feltételezés lenne a részéről akár az is, hogy valaha bármilyen átjáróban jártam már ebben a kastélyban. Igaz ami igaz, szerintem én még az átlagos diáknál is kevesebb titkos folyosót ismerek itt, mert ahogy mostanában kezd kiderülni, azért van egy jó pár.
Egyébként szép festmény. Egy gyors pillantást vetek rá, mielőtt feltárulna a mögötte elhelyezkedő átjáró, ahova Álmos mögött lépek be.
Utána pedig nem is tudom mi történik, még hozzá sem tud szokni a szemem a kevesebb fényhez, máris valami éktelen üvöltést hallok. Először nagyon megijedek hogy baj van, de aztán gyorsan összerakom, hogy nem Álmos a hang gazdája. Rosszul hangzik, de az az első gondolatom, hogy akkor olyan nagy baj már nem lehet. Megeshet, hogy a világ és benne a számomra fontos dolgok arzenálja beszűkült egy kissé.
- Mi a... ? - nézek értetlenül továbbra is a hang irányába, mire egy házimanót pillantok meg, aki éppen a falba veri a saját fejét. Előkapom a pálcámat és odavilágítok, hogy jobban lássam a manót, mert Álmossal elálljuk a rendes nappali fényt, ami a bejárat felől jönne. Egyáltalán nem ismerős. Na nem mintha valaha olyan baromi sokat tanulmányoztam volna az arcukat.
- Mi bajod? - kérdezem, de nem megyek közelebb. Habár sajnálom a kis lényt, sosem neveltek úgy, hogy házimanókat ölelgessek, vagy ilyesmi. Talán nem is érintettem meg még egyet sem életemben, és nem is hiszem, hogy most kezdeném el. Tanácstalanul nézek Álmosra. Mi a jó fene...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Lilla és a manó

- Hát akkor most - válaszolja Lillát máris a kép irányába terelgetve, hogy aztán a képkeretet nemes egyszerűséggel félrehajtva együtt tűnjenek el a titkos folyosón. Ha nem egy sötét, mindössze egyetlen pislákoló fényű fáklyával megvilágított, pókhálós titkos rövidítésről lenne szó, még előre is engedné lovagiasan a lányt, de jelen esetben az idegenvezető szerepét is be kell töltenie, nem csak a szíve hölgyét piedesztálra emelő fényes páncélú szőke hercegét. A derekát sem engedi el, úgy teszi meg az első pár lépést teljes mértékben gyanútlanul, majd hirtelen dermed le, amint felhangzik az éktelen rikácsolás. Egyetlen hatalmas ráncba gyűrődik homloka, ahogy két szemöldöke összeér és kénytelen-kelletlen elengedi Lillát. Tesz két igazán hosszú lépést, hogy mielőbb elérje a manót, aztán pedig fülön csípve veszi rá, hogy ne fordítson nekik hátat, legalábbis a lánynak semmiképpen sem.
- Tisztázzunk valamit. A barátnőm nem csúnya, szóval kérj bocsánatot - közli vele ellentmondást nem tűrő hangon, mutató- és hüvelykujja között tartva a manó hatalmas fülét, bár arra figyel, hogy ne nyúzza, bármennyire is idegesnek tűnik éppen jelen helyzetben. Még ha ölelgetni nem is fogja, vagy éppen a buksiját simogatni, hogy megnyugodjon, azért annak tudatában van, hogy a manó is érez és nem akar fájdalmat okozni neki.
- Különben is mi ez a hisztéria? Kapsz egy fél zoknit, ha nem mondod el, mitől visítasz ennyire - fenyegeti meg a legkomolyabb dologgal, ami hirtelen csak eszébe jut. Nem mintha adna ruhát egy iskolai manónak, hiszen esze ágában sincs utcára juttatni egyet sem, ezt azonban a manónak nem kell tudnia. - Szóval... akarod a zoknit, vagy ügyes, okos és őszinte manó leszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő