37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Málnássy Pomona összes hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Le
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 10. 08:43 Ugrás a poszthoz

*Pomona has just joined the team*

Tudnátok segíteni, hogyan kezdhetem meg hódító hadjáratomat az oldalon?

Köszipuszi Kiss
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 10. 09:16 Ugrás a poszthoz

Szia Maja.. Nerella.. melyiket használod? Rolleyes Akkor szépen elkezdem felépíteni magam. Köszönöm szépen! Wink
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 10. 11:20 Ugrás a poszthoz

Antoinette Myra Blackburn - 2018.07.10. 09:34
Milyen szép neved van *_*

Ha... nekem szól, akkor nagyon köszönöm Kiss Smiley

@Maja
Mindent átnézek, mielőtt elkezdeném írni a butaságokat  Rolleyes


Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 10. 13:43 Ugrás a poszthoz

Neeeeem, teljességében magyar szülemény vagyok Cheesy
A „görögség” teljes ellentéte inkább... Rolleyes
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 11. 11:44 Ugrás a poszthoz

Az nagyon skizo dolog, ha egyedül kezdesz el játszani valahol? Vagy pl, hogy megérkezel, és eljutsz a klubhelyiségedig.. Cink lenne?
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 12. 10:47 Ugrás a poszthoz

- A vonatra vársz, angyalom?
Kérdezte egy hetvenév körüli néni a peronon várakozó fiatal, vörös hajú lánytól. A kérdezett finom, szeplős arcát az idős hölgy felé fordította. A szépkorú asszony mosolyogva várta a választ, hiszen ettől a kedves kis pofitól biztosan valami melegszívű választ fog kapni kérdésére. A leány égszínkék szemeiben bizony mást vélt felfedezni, amikor öreg íriszeivel jobban megvizsgálta őt.
Furcsa, hogy a külcsín mennyire meg el tudja hitetni a másikkal, hogy valóban azt a modort is várhatja, amilyennek látja őt. Fintor húzódik végig Pomona vöröslő ajkain, majd megcsóválja fejét egyetlen szó nélkül. A néni „veszi a lapot”, és csalódottan odébb biceg botjára támaszkodva. A lány még csak utána sem néz, csak felháborodott tekintettel bámul maga elé, miközben arra gondol, hogyan lehet az, hogy az emberek mindenféleképpen beszélgetni akarnak. Semmi köze nincsen a mamának sem ahhoz, hogy ő éppen miért ácsorog a vasútállomáson.
Tőle nem messze is diákok beszélgettek, akik valami közeli faluba szerettek volna eljutni. A hangok egyre közelebbről jöttek, így elkezdett kutakodni rózsaszínre festett bőr oldaltáskájában, mintha valami után kutatna, így biztosan nem fogja leszólítani senki. A csel bevált; a két fiú és a velük tartó egyetlen lány szépen elindultak. Talár volt rajtuk, ahogyan Mona nagy nehezen felemelte a buksiját, hogy szemügyre vegye őket.
„Ebben a melegben?” – gondolta kifejezéstelen arccal, majd megvonta vállát, és gurulós bőröndjét maga után húzva, sárga kisruhájában elindul abba az irányba, amerre a többiek tartanak. Tornyokat lát… ott lesz az iskola, ott lesz Bagolykő.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 13:58
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 13. 14:30 Ugrás a poszthoz

Maja Nerella



Az előtte haladó diákok hangosan nevetnek egy számukra vicces levélen, amiben az egyik srác testvére kiabál badarságokat. Furcsa, nem létező szavakat kreál, amik hangzása olyan mókás a hallgató három diák számára, hogy szinte a hasukat fogják a nevetéstől. Mona próbál nem nagyon törődni velük. Borzasztóan frusztráló az egész, nehéz ignorálni őket, hiszen úgy visítanak, mintha egy tini sztárral találkoznánk és igyekeznének „természetesen” viselkedni. A vörös hajú lány inkább lassít. Távolabbról kevésbé hallja őket, de látja, hogy merre haladnak. Több diák is elhalad mellette, akik valószínűleg ugyan arról a vonatról huppantak le, mint ő. Mindenki iskolai egyenruhában. Csak Pomona nem. A szabályokat szereti betartani, ezért megáll, hogy maga elé kapja táskáját, amiben nyári viseletű iskolai talárja pihen. Elkezd kutakodni benne, kissé elfordítva felsőtestét, amikor egy árnyékot lát meg a peronon, maga előtt. Nem érezte, hogy nekiment volna a másik, így csak megcsóválja a fejét, jelezve, hogy „semmi baj”. Közben szemeit a lányéba fúrja egy pillanat erejéig. Aztán vissza a táskájára. Elő kellene halásznia azt a fránya talárt.
Már azt hitte, hogy a lány ment is a dolgára. De nem így történik, mert Monának egy kérdés üti meg a fülét. Értetlenül tekint le a még nála is alacsonyabb iskolatársára.
- Azt… hiszem, hogy… igen.
Válaszol szokatlanul mély, monoton hangján.
Azért ez a válasz, mert igazából fogalma sincsen, hogy pontosan merre is tart.
- Erre van?
Kérdez vissza már sokkal kevésbé bátortalanul, ki is húzza magát.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 13:59
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 16. 10:58 Ugrás a poszthoz

Maja Nerella



Elgondolkodva kutakodik továbbra is. Gondolatai között sokszor megjelenik az előbbi jelenet, amikor is bizonytalanul válaszol egy kérdésre. Igen, kikerült otthonról. Látszik, hogy zavar van az erőben. Általában ettől magabiztosabb szokott lenne. De ha már ez így történt, akkor ez van. Eléggé érdektelen ahhoz, hogy gyorsan a háta mögött hagyja a dolgot, és újra iskolatársára emelje „Bounty” kék szemeit. A Bagolykő Mágustanoda. Furcsa érzéseket kelt benne a tudat, hogy más diákokkal együtt kell majd „dolgoznia”. Ezidáig magántanulóként szívta magába azt a tudást, amit eddig lehetett iskolán kívül. Aranyvérű máguscsalád gyermekeként ez el is várt dolognak mondható.
- Aha, persze. Miért is ne...
Motyogja arra, hogy mehetnek együtt visszafelé. Nem egyszerű szóra bírni, nem szereti a felesleges fecsegést. Azonban, amiről beszélgetni kell és esetlegesen az érdeklődését is felkelti, arról bármikor és bárhol tud és akar is beszélni. Nincs is jobb egy üdítő, elmés beszélgetésnél.
Tekintete a lány jelvényére csúszik. Láthatóan elgondolkodik, de érkezik még egy mondat.
- Itt leszek.
Mondja ismét szószátyár Monánk.
A jelvény hatalmán gondolkodva nyúl táskájába ismét, s végre elkapja az iskolai egyentalárt. Gyönyörű Rellonos jelvénye csillog a nap fényében. A meleg ellenére boldogan kapja vékony kis testére, miközben a táskáért induló lányra néz.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 13:59
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 16. 11:02 Ugrás a poszthoz

Monsieur Saárossy Gilbert



Odakint verőfényes napsütés. Hős kisasszonyunkat mégsem hozza lázba a dolog. Éppen mugliismeret óráról igyekszik felocsúdni. Számára a legértelmetlenebb óráról beszélünk. Miért kellene azon elmélkednie tanulás helyett, hogy mire is való a gumikacsa. Muglik. Szóra sem érdemes a bagázs. Ő abban a családban nevelkedett, ahol régimódi gondolkodású szülei még mindig attól tartanak, hogy vasvillával és fáklyákkal érkeznek a boszorkányüldözők portájukra, miközben a gyerekek alszanak. Ezen gondolatban megrémülve igyekszik az iskola folyosóján. Most nincsen nála táska. Könyveit szorosan lapos kis mellkasához húzza, és lehajtott fejjel rohan végig az első részen. Sokan vannak ma nagyon a kastélyban. Pánik közeli állapotba kerül. Ehhez nincsen hozzászokva. Gyorsan kapkodja a mélyebbnél mélyebb levegőt, majd egy beeső ablaknál megáll, és megvárja, amíg mindenki szépen elhalad előtte. Nem kell sietnie sehova. Mára ez a csodálatos óra volt az utolsó, ahol jelenése van.
Egy eridonos lány áll meg előtte, és aggódva teszi fel a „Jól vagy?” kérdést. Mona szemei szikrát szórva mélyednek suli társa tekintetébe. Felháborító, hogy valaki gyengesége közben hozzá mer szólni.
- Amint… eltakarodsz… úgy leszek.
Fintorog, a márványpadlót kezdi bámulni.
Hallja, ahogyan csalódottan sóhajt az eridonos, s lépteit egyre távolabbról hallja.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 16:34
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 16. 16:46 Ugrás a poszthoz

Maja Nerella



A csajszi el is indul, hogy előkerítse a táskáját, így Pomona a nem messze lévő üvegre tekint, ahol megcsodálhatja magát újdonsült Rellonosként. Elégedett, sunyi mosoly húzódik végig az arcán. Gondatlanul érzi magát egy pillanatra, de az ég nem ilyen kegyes. Egy nagyobb darab fiú lök rajta egy hatalmasat, így ő elterül a földön, válltáskája elrepül, és még keresztül is esik bőröndjén. A srác motyog valami olyasmit, hogy máskor a „pisis” lány nézzen jobban szét, mielőtt strucc módjára bújik el táskájába, majd önimádó jelenetet rendez az üveg előtt – amiben egyébként sem látszik rendesen.
- Paraszt…
Kiált a nagydarab srác után, aki egy pillanatra megtorpan, és megfordul. Hegyomlásként mehetne a csepp lánynak, de mérlegeli a helyzetet, s elnézve a fiút, biztosan nem kellene neki még egy fegyelmi a kismillió mellé. Hátat fordít, miközben a vörös lány a földön fekszik. Nem kel még fel, egy nagy sóhajjal még jobban kiterül a földön, akár egy elgázolt macska. Pár perc elteltével feláll, és akkor már – mint megtudjuk – Maja is mellette áll. Bólogat, hogy „csodás, csodás”, aztán ő is odadobja keresztnevét.
- Mona.
Bosszús tekintettel teszi mindezt, elvégre úgy fest, mint akin átment egy úthenger.
- A fiúk idióták.
Nyilatkozik puffogva, és eléggé gyerekesen. De mégis csak gyerek…
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 17. 11:01 Ugrás a poszthoz

Monsieur Saárossy Gilbert



A léptek távolodása kicsit nyugtatja meg csupán, hiszen a folyosón még mindig fel s alá rohangálnak a diákok. Az álmodók biztosan értik, hogy miről írok, ha azt mondom; Oroszlánkirály. A kicsi Szimba és a gnú csorda. Jelenleg Mona is hasonlóképpen érzi magát a diáktömeg miatt. Levegőért kapkodva, könyveit mellkasához szorítva áll a fal mellett. Kitekint a mellette lévő ablakon, ahol látja, hogy csodálatosan szép idő van, de valahogy ezt most nem tudja élvezni. Főképpen azért nem, mert ismét társaságot kap. A kérdésre a hang irányába fordítja sápadt képét, amin jelenleg csak szeplői világítanak. Egy hasonlóan szeplőgazdag diákot pillant meg maga előtt. Ismerősnek tűnik a lány számára, de nem foglalkozik a gondolattal. Azzal viszont annál inkább, hogy miért bámul ennyire az arcába.
- Minden.
Válaszolja pihengve. Gyorsan veszi a levegőt, s mérgesen néz a fiúra.
- Nem úgy tűnik?
Teszi fel a költői kérdést mind emellé. Tekintetét le sem veszi a srácról. Egy rossz mozdulat és betöri az orrát. Hogy miért ennyire ideges és ellenséges? Fél. Olyan, mint egy kismacska, amit sarokba szorítottak. A szőr is feláll a hátán az egész helyzettől. Olybá tűnik, hogy egy kicsit pánikbeteg a lelkem. Majd kinövi. Addig is az angyali arc mellé egy halloweeni fekete macska párosul, aki egyenesen a Pokolba vesz neked egy one-way-ticketet.
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 17. 11:23 Ugrás a poszthoz

Maja Nerella


A másik lány, Maja nagyon megértőnek és elfogadónak tűnik. Érthetetlen, hogy miért. Mona nem kedves vele. Nem is bunkó. De azt az érzést kelthetné a másikban, hogy egyáltalán nem kíváncsi rá, és amúgy is… menjen a közeléből. Eleinte még talán így is gondolta, de úgy tűnik, hogy ez a lány hasznos. Egyelőre ez a barátkozás első lépése az új helyen; valaki olyan infókkal tudjon neki szolgálni, hogy legalább az első pár hetet túlélje. Maja pedig igazán hasznavehető partnernek tűnik.
- Á, francokat! Nem ütött meg, de sikerült megborítania.
Csóválja a fejét folyamatosan beszéd közben. Még mindig nem hiszi el.
Maja kérdésére lenéz a térdeire. Eddig fel sem tűnt neki, hogy csúnyán felhorzsolta a lábát. Minimális kétségbeesettséggel vizslatja virgácsait, de inkább megcsóválja a fejét. Ki tudja, hogy mi lesz a következménye? Polip lábai nőnek vagy valami hasonló. A lágy tiltakozás ellenére mégis egy varázsige hangzik el, amire Mona kék szemei ijedten kikerekednek.
- Mi a…? Maja!
Aztán melegség önti el a két térdét. Valami történik. De mégis micsoda? Lenéz és látja, ahogyan sebei kezdenek összehúzódni, noha egy kis idő után abbamarad a folyamat. Elismerően hümmög egyet.
- Á, nem. Kösz. Ez így tökéletes… hányadéves is vagy?
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 17. 16:08 Ugrás a poszthoz

Monsieur Saárossy Gilbert



Igaz, hogy Mona egyre hisztérikusabbá kezd válni. Látja a sok diákot ide-oda szaladgálni, a nevetésük pedig percről percre ingerlékenyebbé teszi. Nem észleli, hogy a fiú közben komplett idiótának nézi őt. Nem is érdekli, mert éppen a túlélésért küzd. Érdekes, hogy egy új környezet mennyire meg tudja bomlasztani az ember elméjét, hogyha nincsen hozzászokva. Világ életében egyedül volt, testvér nélkül, csendben és nyugalomban. Erre most egy olyan helyre kerül, ahol sok-sok ember és hangzavar várja. Kell még néhány hét, hogy hozzászokjon. Vagy ő lesz az iskola történetében a leghamarabb megbolondult diák. Szemeit ide-oda rángatja. A fiúra szinte már nem is figyel, majd hirtelen felmegy benne a pumpa az első rácsodálkozó mondat hallatán.
- Mi van?
Próbálja túlüvölteni a folyosót, ahol néhányan meg is állnak. Nem szentelnek neki sok figyelmet, és a fiú is inkább úgy dönt, hogy ez a lány bolond, és ott hagyja. Mona végre egy megkönnyebbült sóhajjal konstatálja a történteket, majd újra az udvar irányába kezd nézelődni. Jobb lesz, hogyha kiszellőzteti a fejét. Így megvárja, amíg elcsendesedik a helyzet a folyosón, és lassú léptekkel elindul a birtok irányába, hogy eltűnhessen az emberi szemek elől.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Málnássy Pomona összes hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Fel