Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

kinézet

– Jó estét – előzi meg a hangja, ahogy benyit a kereskedésbe. Első dolga ujjaival áttúrni néhány gyors mozdulattal sötét, rövidre vágott tincseit, és közben körülnéz. Bár nem először jár itt, szája mégis kissé elnyílik a csodálkozástól. Nem véletlen tanult elektromágiát, még ha csak hóbortnak tűnik is, hiszen egyszerűen imád mindenféle kütyüt meg ketyerét szétszedni, tanulmányozni, alaposan megismerni, na és természetesen bütykölni. A saját szerzeményeivel néha el is babrál. A napokban szerzett, matuzsálemi kort megért, ódivatú rádió például még mindig ott hever kibelezve a konyhaasztalon. Ha sikerül összeraknia, talán még szólni is fog újra, főként, ha azt is elsajátítja, hogyan lehet ezeket az elektromos eszközöket mágikus térben is működésbe hozni. Sajnos ehhez még túlságosan is a tanulmányai elején tart, de kicsit ettől a gyakornoki pozíciótól is azt reméli, hogy közben elleshet néhány hasznos dolgot, kaphat szakemberektől tippeket, tanulhat. Ezért is örült nagyon, amikor meglátta a hirdetést, hogy embert keresnek éppen ide. Jelentkezett is azonnal, és most itt van pontos időben, és magához képest egész visszafogottan. Felsőjén lehúzza a cipzárat is, kissé melege támad az ajtón belül, majd kezeit zsebeibe mélyesztve sétál el a pultig, lassú, már-már óvatos, tapogatózó léptekkel, mert tekintetét nehezen veszi le a vitrinek mögött rejlő kincsekről.
– Hűha, egy Roadstar lemezjátszó... és... huh, itt aztán sok gyönyörűséget látni. Üdv. Cameron – mutatkozik be, mert habár előre megbeszélt találkozóra érkezett egyébként, és még az Edictum kapcsán is dolgoztak együtt, személyesen valahogy mégsem találkoztak. Az írását annál jobban ismeri. A pult előtt ácsorogva is himbálózik kicsit, súlyát egyik lábáról a másikra helyezve, és elnéz egy-egy szeme elé kerülő szerkezetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

– Végre személyesen is találkozunk. Igazán örvendek - válaszolja egy féloldalas mosoly kíséretében, és határozott fogással ráz kezet a férfival. Meglehetősen hűvös az érintése, de ezt csupán önmagának észrevételezi csendben. Kellemetlennek nem mondaná egyébként sem, mégsem jégvarázslóval áll szemben, aki egyetlen őrült gondolat eredményeként jégszoborként teremti újra egy röpke mozdulattal. Van szerencséje ismerni ilyet is. Mielőtt feltenné a kérdéseit még körberdozza a tekintetét futólag. Nehezére esik nem elgyönyörködni egyik-másik szerkezetben, ami épp a szeme elé kerül, de gyorsan abbahagyja a nézelődést és Adam felé fordul, amikor a férfi sorolni kezdi válaszul a fel nem tett kérdésére, mi mindent is kellene megbeszélniük.
– Remek, persze, megfelel - válaszol bólogatva, széles mosollyal arcán. – Tulajdonképpen úgy jöttem, hogy azt se bánom, ha csak tapasztalatot nyerek ebből a gyakornokoskodásból, legfőképp tanulni szeretnék, ha már érdekel az elektromágia - folytatja a mondandóját egész lazán, tudva, hogy ha még komolyan is veszik a szavait, és tényleg nem kapna fizetséget, a pénz nem jelent gondot. Van rendes állása a kiadónál, nem beszélve arról, hogy nem veti meg a nagylelkű atyai támogatást sem, amiben részesül, nem kell attól félteni, hogy ezen múlna a megélhetése.
– Főállásban könyveket illusztrálok, de az amúgy is csak otthonról végzett, határidős munka, emellett bármikor be tudok jönni, ha van mit csinálni éppen, de igaz is, az lenne az első, hogy mik is lennének a feladataim - kanyarodik vissza a legelső kérdéshez, megvakargatva a nyakát leheletnyit zavartan, amint rájön, hogy talán kicsit túlságosan is lelkes éppen. Hagyni kellene a reménybeli főnökét is beszélni esetleg, ha tényleg szeretné ezt a pozíciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Érdeklődve hallgatja, milyen feladatai is lesznek, és közben átfut agyán a gondolat, hogy a raktár lehet tulajdonképpen az igazi kincsesbánya. Itt bizonyára csak néhány érdekesség van kirakva, aminek hely akadt, de a raktárok és műhelyek mindig többet rejtenek. A polcok végeláthatatlan labirintusai ezek a helyek, mindenféle kellékkel, hozzávalóval, félkész, még éppen csak alakot öltő alkotásokkal, igazi kis csodaországok valakinek, akit kifejezetten érdekel a tartalmuk. Ez a részlet most még inkább felvillanyozza, hiszen még annál is jobb, mint amire számított, pedig meglehetősen optimista elképzelései voltak már kezdettől fogva. Hogy mellé takarítani is kell, az csak aprócska áldozat lesz a tudás oltárán, és különben is tudja, hogyan lehet bűbájjal működésbe hozni egy seprűt például. Nem fog belepusztulni. Hümmögéssel egybekötve bólogat a felsorolás végén, hiszen érti, megjegyezte, és se kérdése, se ellenvetése nem akad.
- Alig várom, hogy megismerkedjek velük - jelenti ki, amikor szóba kerül, kik is lennének a közvetlen munkatársai. Egy bűvülő meg egy rúnázó - öröm hallani. Még a mosolya is szélesebb lesz kicsit, és csak akkor tűnik el, amikor a programján kezd gondolkozni. Majdnem elfeledkezett róla, hogy az egyetemen is vannak órái, amelyeken nem árt megjelenni. Szerencsére a munkája meg a cikkírás olyasmi, amit bármikor meg tud csinálni, amíg szem előtt tartja a határidőt, így meglehetősen nagy szabadsággal rendelkezik legalább e téren. Az órák viszont... ajkát rágva igyekszik felidézni, mikor is vannak, és melyiken kötelező a jelenlét.
– Pfuuu, hát... csütörtökön délelőtt vannak óráim az egyetemen, de be tudok jönni kettő után... de inkább kezdem hétfőtől. Szóval hétfőn és kedden tudok lenni nyitástól zárásig, szerdán nyitástól kettőig, csütörtökön kettőre tudnék jönni, pénteken meg tízre, szombaton viszont ismét nyitástól zárásig, és ha bármi változik, szólok időben. Ez így megfelelne? - kérdez rá, miután elsorolta, mikor mennyi időt is tudna bent lenni pontosan. Gondolatban még egyszer gyorsan végigveszi azért a dolgokat, hogy biztos legyen, semmit nem felejtett ki.
– Tanítási szünetekben meg természetesen teljes munkaidőben tudok lenni bármelyik napon. Hétköznapi elektromágiát tanulok amúgy Pécsen - teszi még hozzá, mert úgy rémlik, ezt nem is mondta, pedig eléggé témába vág, hiszen ott tanulja az elméletet - egyelőre -, itt meg első sorból szemezgethet a gyakorlatból hozzá. – És a fizetséggel hogy is lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Ugyan még nem tudja, hogy az óráira például tanulni mikor is fog, de nagyon is szívesen tenne-venne inkább itt az íróasztal mellett töltött kényszerű könyvlapozgatás helyett. Majd csak ragad rá gyakornokoskodás közben is éppen elég tudás ahhoz, hogy sikerrel vegye a vizsgának nevezett akadályokat. Korábban a vizsgáira gyakorlatilag semmit sem tanult, úgyhogy egész bizakodó e tekintetben. Mégiscsak úgy marad meg a legtöbb, ha gyakorlatban látja, mi hogyan is működik, itt pedig az első sorban ülve nézhet meg mindenféle kütyüt meg alkatrészet, na és persze a javításukat, bütykölésüket és rúnázásukat is. A fizetségre is rákérdez végül, a válasz pedig széles mosolyt rajzol az arcára. Ennél jobb ajánlatot nem is lehetne tenni neki. Ha mostanig nem lett volna lelkes, hát ezzel is megvették volna kilóra.
– Inkább a ketyerékre szavaznék, ha már lehetőség. Folyton bütykölök valamit úgyis, néha jóljön egy-két alkatrész, vagy csak szerkezet, amit szétszedhetek, összerakhatok és közben tanulmányozhatom, hogyan is működik - felel nagyon is lelkesen, és futó pillantást vet az egyik vitrinre.
– Ha pénzbeli juttatást kapnék, úgyis itt költeném el jó eséllyel - jegyzi meg vigyorogva, majd a pultra könyököl. Eddig is szimpatikus boltnak tűnt számára ez a kereskedés, de most már oda meg vissza van az egész helytől. Ha így folytatja, záráskor úgy kell majd kirakni, hogy menjen már dolgára.
– Valahová adhatok egy autogrammot, vagy a papírforma ráér legközelebb is? Nekem végülis nem sietős amúgy sem, bár majd jövő félévtől talán eladnám ezt szakmai gyakorlatnak az egyetemen, és akkor ha minden igaz, még annyival is több időm lesz itt lenni - magyarázza, elgondolkodva vakargatva meg a fülcimpáját. Tulajdonképpen ez cseppet sem sietős, és még egészen sok van addig a félévig, de ha már eszébe jutott, nem tartja magában. Mégiscsak jó legalább előre tudni, hogy ez így járható út lenne-e, ha megérik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Ez a hely valóságos tárháza mindenféle kincseknek, ami csak érdekli, így lelkesedésén csak még inkább dob - már ha ez lehetséges -, hogy fizetség gyanánt innen válogathat majd. Folyton vándorló gondolatait, unatkozó elméjét a színek tudják lekötni, na meg ezek a kis csodás szerkezetek, fogaskerekek, csavarok és huzalok, drótok és egyéb apró elemek mesés egysége, amit megérteni igyekszik. Kis földi menyország ez, ahová most nyílt ajtó számára, és hirtelen még úgy is érzi, hogy ezt bizony meg kell becsülni. Ritka lehetőség és még ritkább az alkalom, hogy ilyesmi megfordul a fejében, és nem magától értetődően járónak érzi.
– Persze, ráér. Addig még gyakorlom a vasárnapi aláírásomat - válaszolja vigyorogva, megmozgatva kissé a csuklóját is, mintha most nem tudná éppen olyan kacskaringós betűkkel papírra vetni a nevét, még éppen olvashatóan, mint bármikor máskor. Nem siet, nem kergeti senki, hiszen már így is biztosnak érzi itt a helyét.
– Nagyszerű - állapítja meg tenyerét összedörzsölve. Már alig várja, hogy sor kerüljön arra a túrára, és láthassa a bolt minden, egyelőre ismeretlen sarkát, zugát.
– Reggel is akár gond nélkül. Vagyishogyhát holnap csütörtök van, igaz? Akkor kettőtől csak, talán kicsivel hamarabb, ha megint elmarad a bevezetés a rúnák világába - válaszolja mondandója közepén némileg letörve, amint rádöbben, hogy sajnos reggel nem fog tudni bejönni, kénytelen lesz az iskolapadot koptatni egy unalmas, de kötelező tanórán. Elmélázik aztán kicsit, hogy vajon akadna-e még bármi kérdése, de nem jut eszébe semmit igazán érdemleges.
– Lehet, hogy holnap egy nagy rakás kérdésem lesz amúgy, sőt szinte biztos, de most nem jut eszembe egy sem. Bár azt hiszem, minden létfontosságú választ megkaptam hirtelen - töpreng, bár tulajdonképpen legszívesebben letáborozna most így hirtelenjében a bolt közepén és elbámulná a szerkentyűket. – Tényleg, azt nem is kérdeztem, hogy ugye nem csak vásárolni lehet, de javíttatni meg rúnáztatni is, ugye? Csak hogy nyugodt szívvel ajánlgassam az évfolyamtársaimnak, hogy hozzák ide a kütyüiket, ha gondjuk volna.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

– Mhm - hümmög elgondolkodva válaszul, magának elkönyvelve, hogy ez remek. Már tudja is mit ajánl majd minden ismerősének, aki csak kütyüt szeretne venni, javítani vagy éppen rúnáztatni. Nem mintha úgy gondolná, hogy nélküle nem kapná meg a kellő reklámot a kereskedés, inkább másik oldalról fontos a válasz, hiszen ő szívesen javít meg bárkinek bármit, csak azért még egyelőre ott tart, hogy inkább csak szétszed, megfigyel és összerak bármit. Néha még az utóbbit is csak bajosan teljesíti. Kell egy jó válasz, ha bárki hozzá fordul ilyen ügyben. Mivel más kérdése nincs, már idejét is látja menni mára, ha egyéb megbeszénivaló nincs. Rákérdez, de nem számít rá, hogy akad még, így némileg meglepődik azon, hogy mégis, ám gyorsan túllép ezen, elolvasva a kiírást. Meg is rázza a fejét, miközben még az utolsó felkiáltójelig el sem ért. Anélkül is egyértelmű már a szöveg.
– Dehogyis - fejezi ki szóban is a véleményét. Őt ez aztán nem zavarja, vámpírokkal semmi problémája nem volt soha, nem most fogja elkezdeni, ráadásul ezt teljesen normális és élhető hozzáállásnak is ítéli. A kérdés fejtegetése helyett azonban csendben marad, úgyis egyértelműen közölte, hogy ez a legkevésbé sem gond, a filozófiai mélységek pedig mellőzhetőek, ebben az időpontban már mindenképp, bármiről is legyen szó. Még utoljára körbenéz azért, mintha ugyan nem láthatná aztán az egész boltot huzamos ideig, de ha már Adam is zár, kénytelen távozni. Majd holnap folytatja a nézelődést már munka mellett. De jó is lesz. Előre élvezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Zója

Éppen egy régi rádiót tanulmányoz kitartóan. Nemrég szerezte az üstösdi piacon, csak van vele egy kis gond. Történetesen nem akar elindulni. Ha minden igaz, kiment benne egy áramkör, most pedig azt próbálja megtalálni, ezért is hever előtte félig szétbontva és kibelezve az egész ketyere. A teendőit mára már egyébként is elintézte mind, már ami a munkaköri leírásában szerepel, így most már ezzel tölti az időt zárásig. Homlokát ráncolva méregeti az egyik tekercset, amit a rádió belsejéből horgászott ki, majd félreteszi, hogy újabbat emeljen ki a ketyeréből. Éppen orra elé emeli, hogy alaposan megnézze azt is, amikor kinyílik az ajtó. Nem zavartatja magát, bámulja tovább a tekercset, megforgatja, majd biccent is a kedves vevőnek, amikor elég közel ér a pulthoz.
– Üdv. Miben segíthetek? - kérdezi, végre letéve a kütyü részelemét, és tenyerére támaszkodva pattan fel, szívélyes mosollyal nézve a nőre. Hát igen, azért nem mondhatni, hogy ezt a munkát ne szeretné, noha ez nem annyira az emberek érdeme, mint inkább a ketyeréké. Főleg az egy nagyon motiváló tényező számára, hogy tanulhat közben, illetve alkatrészekben fizetik. Melyik elektromágus-növendék ne lenne ettől hiperszuperboldog? Ő biztosan az. Különben emlékszik még a nőre. Ő volt az iskolapszichológus rellonos korában. Talán még most is az, de nem kérdez rá. Az iskolához már csak az Edictum köti valamilyen szinten, hiszen ír nekik még, azért pedig nem fizetik, hogy mások életéről kérdezősködjön. Inkább a kérésre figyel. Na az jó sok. Kósza ránc rajzolódik homlokára, ahogy megjegyezni próbálja mind az ötöt. Reméli, mindent felcímkéztek. Bólogat egy sort azért, ismételgetve félhangosan magának a neveket. Abba bele sem mer gondolni, hogy ez mennyi kütyü, de hátramegy a raktárba. Nemsokára vissza is tér úgy hat darabbal az említett sokból, és odébb tolva a rádió belsejét lerakja mindet, a cetliket nézegetve.
– Warren Mina, Mácsai Ráhel... és Oravecz Tatiana... bocsánat, ki is volt még? - kérdezi meg egy pöppet tanácstalanul pislogva a nőre. Ez a sok név neki tényleg sok volt hirtelen, főleg, hogy még vagy kétszerennyien adtak be mindenfélét utóbb. De hozza ám mindet, csak egy kis türelem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Zója

Kissé értetlenül pislog első körben a kérdésre. Mek? Mekk? Hát mi ő? Kecske? Megrázza aztán a fejét, amint az is világossá válik, hogy az a hülye rövidítés is éppen MEK, már az elektromágiai kar. Elmosolyodik.
- Hát a szarvaim még nem nőttek ki eléggé, hogy láthatóak legyenek, de mek. Amúgy meg igen, a műszaki karon tanulok, mint a mellékelt ábra mutatja - válaszolja. Ezzel a témával mindig remek beszélgetőtárssá lehet idomítani. Egyszerűen megrögzötten imádja a ketyeréket, ebből kifolyólag pedig az elektromágiát is, illetve ezt a munkahelyét. Annyi lelkesedést még semmi iránt nem mutatott, mint eziránt a gyakornoki pozíció iránt, hiszen még munkaidőn felül is itt ragad néha, és hasonlók.
- Hm, Mina? Emlékszem rá. Vannak közös elméleti tárgyaink - válaszolja aztán, rákérdezve a névre. Kissé kusza neki a Mácsai-Warren családfa - na nem mintha mélyrehatóan foglalkozott volna vele, vagy egyáltalán különösebben érdekelné -, de Minát volt alkalma megismerné. Nemrégiben még holmi jegyzetet is kölcsönkért tőle, miután hiányzott az egyik kurzusról. Az ő nevét talán ezért is sikerül előbb megjegyeznie, mint a többi felsoroltat. Kissé hiányos a vadászat eredménye, ahogy visszatér a beszerzet ketyerékkel nemsokkal később, és kénytelen két névre rá is kérdezni.
- Áhá - csillan fel a szeme, amint elhangzik a két újabb név. Révay. Akkor tudja is, hol keresse, és ha együtt lesz csomagolva, csak még jobb. Tér egy újabbat, még hét ketyerével térve vissza, majd sorba rakja őket szépen a pulton és felnéz Zójára.
- Mi is hiányzik pontosan? Révay... egy... kettő... hat... Warren... kettő... Mácsai kettő, Oravecz három... na akkor még ez a kettő lesz, ha jól számolom. Mindjárt jövök - közli, tér is még egyet, bár ez most eltart, míg újra megérkezik. - Na... azt hiszem ennyi. Megvan mind?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Matt
 
Pár napja kezdődött az egész. Először nem igazán történt semmi különös, de aztán nem is emlékszik, hogy mi történt pontosan. Fájt, abban biztos. Rohadtul fájt, amíg valami csúnya mágiával, fogalma sincs hogyan, rákerültek a tetoválások. Tapasztalatból tudja, hogy minden tetoválás fáj, hiszen kilencet varratott már magára. Tűvel készül. Naná, hogy fáj. Csakhogy ez valami számára ismeretlen mágia eredménye az ismerős fájdalom ellenére is, már csak azért is, mert három nappal ezelőtt Liz azzal hívta fel, hogy üresek a vásznai a kiállításon. Persze, hogy üresek, ha valami módon mind a bőrén végezték. Itt mocorognak, mintha minden rendben lenne, és jó, hogy az arcát is nem fedik. Ráadásul a nyakán az a szó egészen aggasztó. Sári. Csak rá tud gondolni, és ahogy elváltak... ez valami bosszúféle lehet, de mégis miért most. A fenébe a szőkével, hogy olyan sokáig bírt várni ezzel, ha egyszer az ő keze van benne. Az írás erre enged következtetni. Felszisszen, amikor nyakán megmozdul az egyik falevél, hogy odébb sodródjon. Meg eleve a szél, ami sodorja, borzolja a kedélyét is, nem csak a bőrét, arra késztetve, hogy a libabőr apró kis hepe-hupái jelenjenek meg rajta. Kelletlenül szusszant. Ez persze még semmi. A falevél mindjárt eléri a táncosnőt, aki a mellkasán kapott helyet, és két napja duzzog, hogy nincs számára kellően sok fény, így az is meg fog mozdulni. Még kellemetlenebb lesz, mint a pici kis levél mocorgása. Jó, hát muszáj találnia valami megoldást erre. Talán nem ártana gyógyítóhoz is elmennie, de fogalma sincs egyelőre, hogy kihez is fordulhatna. A nővére, aki a családban ezt a szerepet ellátja, nem tudott semmiféle tanáccsal szolgálni. Maradnak a könyvek egyelőre, mint vészmegoldás. Még a ketyerekereskedésben is szabadnapot vett ki ezért, abban a reményben, hátha sikerül találnia valamit, ugyanis annál, hogy mocorog rajta tizenkét megbűvölt kép minden eleme és alakja, csak az kellemetlenebb, hogy némelyikük még beszél is. Tegnap rémesen rosszul érezte magát például, amikor a táncosnő kényeskedve emelte fel a hangját az egyik órán, és nem sikerült időben elnémítania, lévén, hogy a reggeli kávé után elfelejtette a nagy sietségben. A személyiségét elvenni viszont bizonyára azzal járna, hogy amint visszakerül a vászonra, már sosem lesz a régi. Szörnyű ez a helyzet. Feltűri inge ujját könyékig, így láthatóvá válik az új, színes műalkotások egy része, és elkezd keresgélni a könyvek között, hátha talál valamit, ami a tetoválásokról szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Matt

Kitartóan keres bármit, aminek a tetoválásokhoz köze lehet. Mellkasán a táncosnő közben szokásához híven némán hisztizik, ami roppant kellemetlen érzéssel jár, ugyanis beszéd helyett mozgásban éli ki sértettségét és hirtelen haragját. Igazi tüzes mediterránnak kellett megalkotnia neki is, hát most szenvedheti a következményeket. Minden egyes mozdulat fájdalommal jár, ami még ha egyenként nem is sok, összességében azért tud egész jelentős mennyiség lenni. Kevés azonban az olvasnivaló, aminek hasznát vehetné. Egy könyvet talál fél óra alatt, és abban is csak a tetoválás története lelhető fel mindössze, illetve a világ különböző tájain gyakorolt hagyományok összegzése. Elnézi egy pillanatig az egyik képet, amin egy ainu lány bajuszhoz hasonlatos arctetoválással mosolyog, aztán inkább becsukja a könyvet és visszateszi a polcra. Vajon akad egyáltalán bármi itt a mágikus testfestésről? Reméli, hogy igen, csak hol is keresse. Egy pillantra hátrébb lép, hogy jobban rálásson a polcra, hátha akkor észrevesz bármiféle rendszert, amely aztán hasznára válhatna és elősegítené a hatékonyabb keresgélést, de nem jut semmire. Nem igazán tűnik úgy, mintha lenne rendszer, ráadásul egy fiúnak éppen itt sikerül bénáznia, hogy majdnem a lábán köt ki. Rosszallóan forgatja a szemét, miközben végigméri.
- Khm - köszörüli meg a torkát is nemtetszése jeléül, majd visszalép a polchoz. Sosem a türelem volt a legfőbb erénye, de amióta tele van ezekkel a mágikus tetoválásokkal, még annál is kevésbé jellemző rá. Mégiscsak ott mozognak a bőrén a saját festményei, ami meglehetősen kellemetlen érzés tud lenni, az pedig csak ráadás, hogy egyik-másiknak személyisége van és beszélnek. Rosszabbak, mint egy tényleges kisangyal vagy ördögfigura a vállán.
- Nem, de azért nem ártana, ha szét is néznél - válaszolja nem éppen kedvesen, majd ismét feltűri lecsúszni készülő inge ujját, aztán nekiáll

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lola valami múzsaféle. Mondhatni. Egy a sok közül, merthogy ő képtelen egyre korlátozódni, de ezt már mondta is. Hiszti még nem volt belőle. Egyelőre úgy tűnik, Lola egész jól viseli, hogy messze nem ő az egyetlen, de végtére is csak tudja, hogy ha ezen problémázik, akkor már a sok közül sem lesz egy sem. Különben is előnyös ez az egyezség szerinte. Csakis jól jár mindenki. Semmi féltékenység, semmi jelenet, de még túlzott kötődés sem. Ideális. Most meg azért van itt, mert a lány felvetette, hogy kísérje el, és ugyan melyik bál nem jó? Na persze, a legtöbb alapvetően unalmas szerény véleménye szerint, hiszen arról szól, hogy mindenki eszik, iszik, illedelmesen beszélget, illetve táncol, de mindössze egy kis szikra kell, és máris kész a kalamajka. Mondjuk elejteni egy megjegyzést arra, hogy valaki milyen előnytelenül öltözködik, netán ráönteni arra a fehér szaténra egy kis gránátalmalevet. Még vörösbor sem kell a csodához. Ó, ő máris a lehetőségek tárházát látja ebben az alkalomban, hogy okozzon némi zűrzavart, mindenekelőtt azonban körülnéz. Az ízlésének továbbra is túl puccosak ezek a bálok, de hát ha a nőknek ez kell, majd csak kibírja valahogy, mondjuk az említett lehetőséggel élve szít egy kis zűrzavart, aztán elnézi, hogyan esik egymásnak két tesztoszteron-túltengésben szenvedő kis kakas. Az innivaló viszont nem rossz ötlet. Bólint a javaslatra, hiszen mégiscsak kell valami, ami elviselhetővé teszi számára ezt a bált. Reméli, akad valami nagykorúak számára is, nem csak gyümölcslé és tea. Szét is néz gondosan az első asztalnál, amely útjukba esik, majd nagyot sóhajtva vesz el egy gyanúsan lila színű valamit, amiről azonban illat alapján biztos, hogy nem tartalmazza a legcsekélyebb mennyiségű tudatmódosító összetevőt sem. Kelletlenül szusszant.
- Mit keresek én itt? - kérdezi meg félhangosan. Kérés nélkül nyomja Lola kezébe a poharat, hogy megszabaduljon világos zakójától, aztán inge két felső gombját is kigombolja. Kell egy kis levegő. - Ahh. Rémes ez a pucc. Egészségedre, hercegnő. Óhohó - szalad ki aztán a száján, felkapva a fejét, amikor meghall egy elharsogott varázsigét. Nem ácsorognak az egész jelenet közvetlen közelében, de szinte meg is feledkezik Loláról, úgy sétál közelebb, hogy lássa, mi lesz ennek az eredménye. Végre valami kis érdekesség. Arcán elégedett mosoly terül szét. A végén csak kiderül, hogy megérte betenni ide a lábát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Zója

- Pedig ahogy tudom, ez a mekk... van valami híres ezermester is ezen a néven, nemde? Mekk Elek. Nemrég olvastam róla futólag valamit, miközben ihletet kerestem egy illusztrációhoz, szóval az a MEK azért még vicces is. Belőlünk lesznek az ezermesterek, csak épp kontárok ne legyünk, ezért az egyetem - válaszolja két térés között megállva, hogy elgondolkodhasson, míg eszébe nem jut a név. Folytatja aztán az utat a raktárba, majd visszatér egy adag kütyüvel, aztán egy újabb adaggal, míg teljes nem lesz a felsoroltak listája. Jó sok javítani valót hozott Zója, ám ez csak jó, örömteli dolog, hiszen itt mindenki ebből él meg tulajdonképpen, hogy mások elromlott szerkentyűit javítja. Netán rúnázza, hogy egyáltalán működjenek, mert hiszen nem mind rossz, csak van, amit egyszerűen rá kell bírni, hogy működjön a mágiával telített térben is. Lerak szépen mindent, megszámolva aztán, hogy biztosan meglegyenek, majd felpislog a nőre, várva, hogy igazolja, nem hagyott hátra a raktárban semmit már. Nem mintha nagy megerőltetésbe telne egy újabb séta, csak ennyire feledékeny sem lehet már azért. Hiszen még nincs ideje a demenciáknak, ahhoz túl fiatal.
- Az nagyszerű - dünnyögi félhangosan, és már neki is lát kiállítani a számlát. Félig el is készül vele, amikor eszébe jut, hogy ugyan meglehet, hogy Zója már pontosan tudja, milyen lehetősége van még, de nem ártana, ha csak elmondaná.
- Az ugye megvan, hogy véradományban is intézhető a számla? Bár gondolom... ha mennyivel, akkor jól indultam neki. Bocsánat, nem vagyok ennyire szétszórt, csak icipicit leragadtam a rádió tekercselésénél - közli zavartan vakargatva meg a tarkóját, majd hátratűri a haját és ha már kész a számla, átnyújtja. Csak jó lesz. Ha meg nem, hát átírja.
- Itt is van, ha ez így megfelel - teszi még hozzá, aztán ha a másik lehetőséget választaná a nő, akkor gond nélkül készít újat, ha pedig ez így megfelel, rendezhetik az egészet, és vissza is tér hamarosan a rédióhoz, amit olyan lelkesen szerelt Zója érkeztekor már. Ideje összerakni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lola

A zakót oldalához szorítva tartja a poharat is ugyanazon kezével, hogy így szabad jobbját homloka elé emelhesse, árnyékot tartva, hátha jobban látja, mi is történik éppen.
- Uuuu, párbaj - állapítja meg nemes egyszerűséggel, de annál nagyobb lelkesedéssel a nyilvánvalót. Loláról mindeközben szinte teljesen meg is feledkezik, amíg csak a lány rá nem támaszkodik abban a reményben, hogy úgy majd többet lát. Szeme sarkából pillant rá csupán, végigmérve, hogy ezt most komolyan gondolta-e, de szóvá nem teszi. Nem kell azt, így is elég egyértelmű volt szerény véleménye szerint azt illetően, hogy kire vagy mire is támaszkodjon a lány. Ahhoz, hogy egész biztosan jobban lássanak, közelebb kell menni, márpedig ő nem fél néhány átoktól. Igaz, fel-felszisszen egyik másikra, kissé elhúzva a száját, de ez pont ettől válik csak még érdekesebbé, hogy nem a szokásos stupor, capitulatus meg protego menetrendszerű használata zajlik éppen. Ja, hogy ez egy bál, és még azt sem kellene? Ki a fenét érdekel? Megragadja szabad jobbjával Lola könyökét, hogy ha már közelebb megy, ő is biztosan csatlakozzon. Mégiscsak neki volt kérdése.
- Nem tudom. Már legalább két éve nem vagyok az iskola diákja, és ha a pletykarovatot szerkesztem éppen, az információim a portréktól származnak, nem maguktól az emberektől. Legfeljebb a neveket keresem ki egy névsorból, hogy biztosan jól írjam le őket. Különben is te vagy a prefektus, nem neked kellene tudni? Ha egy bálon párbajoznak, csak csináltak már egyebet is - dünnyögi, közben pedig szeme a párbajozókon van. - Na jó... így már azt hiszem, rövid életű lesz ez a dolog, hogy a defenzor is felbukkant, pedig olyan rémesen unalmasak tudnak lenni ezek a bálok. Mit szeretsz bennük egyáltalán? - érdeklődik roppant kedvesen a lány felé fordulva végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Jó napot - szólal meg magyarul nem sokkal azután, hogy felhangzik az üzlethelyiségben a vevőket jelző csengő hangja. A raktárból kerül elő kezében egy kissé régi vezetékes telefonnal, amit a pultra rak. Zárás után be kell adnia a gazdájának, annak a kedves öreg bácsinak, aki bármikor javíttatni hoz valamit, mindig egy tál süteménnyel érkezik. Egyelőre azonban csak roppant óvatosan egy papírzacskóba helyezi a már műküdőképes távbeszélőt, és noha tekintete a saját mozdulatait követi, mégis úgy tartja a fejét, hogy abból egyértelmű legyen, az nem köti le minden figyelmét, a kedves vevőnek is jut belőle.
- Miben segíthetek? - teszi fel a sokszor elhangzó kérdést továbbra is magyarul, és odébb tolva a zsacskót úgy, hogy azért még mindig szem előtt legyen, nehogy elfelejtse véletlenül, a pultra támaszkodva a férfira pillant kérdőn. Már csak megszokásból is ragaszkodik a helyi hivatalos nyelvhez, hiszen a faluban többé-kevésbé mindenki beszéli, ő pedig még az iskolai évei alatt tanulta meg Sáritól. Igaz, hallatszik kicsit, hogy nem ez az anyanyelve, de senki nem panaszkodott még rá, hogy ne beszélné szépen. Az ír gael után különben sem tűnt akkora kihívásnak éppenséggel. A segítőkész megnyilvánulást követően várakozón pislog a másikra. Ahogy elnézi kezében a telefont, szinte biztos benne, hogy rúnáztatni jött. Az egész jó. Majd ismét meglesheti, hogyan rúnázza a munkatársa a kütyüt hátul a műhelyben. Majdhogynem elégedett mosolyt rajzol ajkaira a gondolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

A férfi szavai gyorsan egyértelművé teszik, hogy ő ama kivétel, akihez nem magyarul kell beszélnie. Az itt töltött idő alatt már megszokta, ez magyar vidék, a legtöbb kliens magyarul is szól hozzá, azonban előfordulnak angol nyelven megszólalók sem, és természetesen ennek sincs semmi akadálya. Akár hottentottául is beszélhetnének, mert biztos benne, hogy a raktárban hányódik ahhoz is fordító ketyere. Az angol viszont a legkevésbé sem probléma számára anélkül sem. Egész barátságos mosolyt villant a másikra egy enyhe fejrázás közepette.
- Oh, good afternoon! I'm so sorry, Mr. Kensington is working at nights. But trust me, there's nothing to worry about, Mr. .. - szólal meg nyelvet váltva, kissé nyitva hagyva mondata végét, hiszen nem tudja, kihez van szerencséje. Ez persze nem jelenti, hogy nem segít szívesen. A ketyeréket különben is imádja, és máris roppant kíváncsi, vajon mi ügyben jár itt a férfi, nem lesz-e most szerencséje valami eddig sosem látott gyönyörűséghez például neki köszönhetően vagy mesélhet hosszasan szerkentyűkről, ha éppen vásárolni szeretne.
-  What can I do for you? - kérdezi meg most már angolul, és ahogy az asztalon támaszkodik, kicsit még előbbre is dől. Bizony érdekli, miben is segíthet, nagyon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- I'm Cameron. Nice to meet you - válaszolja még mindig barátságos mosollyal az arcán, de már ott ül szemében a kíváncsiság. Bizony, szeretné tudni, mi érdekessel kecsegtet számára ez a látogatás. Időnként bólint egyet-egyet, miközben hallgatja, miben is segíthet. Egy telefon kerül elé a pultra, egy iPhone, majd pedig egy ékszerdobozból egy gyűrű. Szép ötvösmunka, ezt már elsőre látni.
- Ó, hát a rúnázásnak eleve standardnak kell lennie. Legalábbis az egyetemen ezt tanulom, hogy nincs eltérés benne, ugyanis a teljes varázsvilág ugyanazt a rendszert vette át az amerikai kontinenstől Ausztráliáig, de a biztonság kedvéért megkérdezhetem Ilosvai urat is. Hivatalosan mégiscsak ő foglalkozik a rúnázással, én csak gyakornok vagyok. A fordítóhoz viszont szükség lesz legalább egy-két napra. Szilvia ma még szabadságon van, holnap azonban már itt lesz, és első dolgom lesz megbeszélni vele, hogy... huh, lássuk csak. Hát a leggyakoribb a magyar nyelv, de hallani németet is, hellyel-közzel horvátot, átjönnek páran a Herzbergből, ha már nem bírják fizetni a tandíjat, de azt hiszem, ezek a legfontosabbak. Egyéb csak elvétve, szinte mindenki beszél amúgy is magyarul vagy angolul, de ha mégis akadna kivétel, bármikor tudjuk vállalni a választék bővítését további nyelvekkel latintól a hottentottáig - válaszolja segítőkészen hosszas magyarázkodásba bocsátkozva, a nyelveket még számolja is ujjain.
- A sarki fűszeres különben indiai. A fűszerei nem éppen olcsóak, de határozottan megéri pénzt kiadni értük - teszi még hozzá amolyan mellékes információként, amíg arra vár, hogy vajon az imént vázolt lehetőségek megfelelnek-e a kedves vevő elképzeléseinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Természetesen azzal sem lesz akkor gond - feleli megrázva a fejét kissé, majd a fordító varázstárgyra tér ki, közben már csak kíváncsiságból is megszemlélve a szépen kivitelezett ötvösmunkát. Sajnos ez esetben csak saccolni tud a szükséges időt illetően, a témában jártas kollegina ugyanis épp nincs bent, hogy megkérdezze, de az elmúlt időben azért vannak mégis annyira felkapottak az ilyesféle ketyerék, hogy nem csak vaktában tapogatózik. Egy esetleges csúszás legfeljebb azon fog múlni, hogy Szilviának mennyi munkája van még emellett.
- Több diák és tanár is igénybe veszi ezeket a szerkezeteket, így igazán nem jelentenek gondot az ilyen kérések. Természetesen egy szuahéli, mohikán vagy éppen hottentotta szótár kellene hozzá, sokkal több időt venne igénybe a bűvölés, de ez most fel sem merül - magyarázza barátságos mosollyal szája szegletében. Amikor itt van, mindig látni rajta, mennyire élvezi is ezt az egészet. Szinte teljesen más ember, mint egyébként a hétköznapokban lenni tud.
- Igen, hogyne. Már megyek is, megkérdezem, utána pedig visszatérek a számlára. Egy pillanat - közli nyomban a kérdésre válaszul, és felkapva a telefont a pultról sietős léptekkel tűnik el a bolt innen már nem látható zugainak egyikében, hogy megmutassa Ilosva úrnak a rúnázást. Több időt vesz igénybe azért ez egyetlen pillanatnál, beletelik pár percbe, mire a férfi alaposan megvizsgálja a telefont, de mégiscsak relatíve rövid időn belül tér vissza.
- Azt mondja, tökéletesen működni fog itt is, akárcsak az iPad. Na és akkor térjünk is rá a piszkos anyagiakra. Ez nem fog annyiba kerülni, hogy előleg kelljen hozzá, de mielőtt kiszámolom, fel szeretném világosítani, hogy nem csak pénzt fogadunk el fizetségképpen - kezd bele a részletek ecsetelésébe, merthogy ezt mindig elmondja. El is kell mondania. Beletartozik a kedves ügyfelek teljes körű informálásába. - Vért is lehet adományozni a szolgáltatásainkért cserébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem foglalkozik különösebben azzal, hogy Lola mennyire néz dühösen. Eridonos. Majd elmúlik mindjárt neki, amint talál valami figyelemre érdemesebbet, például azt, hogy felfedezze, kik is párbajoznak éppen.
- Hát aki párbajozik egy bálon, feltehetőleg nem most kezdi. Vagy notórius szabályszegő, akit sokszor büntettetek meg, vagy valami kiemelekedően jó, magabiztos kölyök, aki nagyon bepöccent. Bármelyik is legyen, nem középszerű valaki, aki felejthető kategória - fejtegeti elnézve a röpködő átkokat. Uha, ezek veszélyesek. Valaki nagyon elmerülhetett a tiltott könyvek olvasásában, merthogy ilyen átkokat biztosan nem tanítanak az iskolában. Felszisszen egyik-másiknál, már csak úgy ösztönös reakció gyanánt is, hiszen bármennyire nem büszke rá, az ő családja sem makulátlan éppenséggel. Bólogatva hallgatja az összefoglalót, hogy prefektusok, defenzor, miegymás fordul elő abban a zűrzavarban, amit azért mégiscsak holmi be nem vallott élvezettel bámul. Izgalom, kérem. Adrenalin. Végre valami történik a jólneveltség határain túl is. Lehet írni az Edictumba is, csak éppen nem ő fog. Ez Will feladata, akit lát is egy fának támaszkodva. Bizonyára éppen megjegyez minden részletet.
- Na látod, csak tudod, kicsodák - jegyzi meg, aztán a kérdésre válaszul megvonja a vállát. - Miért, mit akarnál csinálni? Végre történik valami izgalmas - jegyzi meg, majd ha mégis megunja az egyre inkább eldurvuló és fizikai erőszakba torkolló összecsapást, ismét Lolára fordítja minden figyelmét.
- Hát jó. Ingyen kaja, ez egy jó pont. Akkor együnk valamit, aztán lépjünk le, mert ha ennek vége, megint unalmas lesz az egész. Kitalálok valami izgalmasabbat - közli a terveit az est további részét illetően, és már fel is fedezi az egyik büféasztalon a választékot, hogy aztán majd távozhassanak, ha a vacsora megvolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Hát úgyis erre van a ketyere, nem? Különbséget tesz az ember helyett és érthetővé varázsolja azt a sok idegen szöveget - válaszolja már a telefont forgatva, hogy azért ő is vessen egy pillantást arra a rúnázásra. A maga részéről nem annyira szereti a szóban forgó készüléketeket, de ennek pusztán személyes oka van. Szeret nyelveket tanulni, és ha már a magyar összejött az elmúlt pár évben, akkor ennél nehezebb már aligha akad. Tárgyas ragozás meg ikes igék, meg mi a szöszt meg nem tanult ő, hogy néha már vért izzadt volna inkább, aztán mégis meglett. A kütyüket inkább szétszedni szereti és vizsgálgatni, ezért iratkozott elektromágia szakra. Hátrasétál a műhelybe is végül, kis időre magára hagyva a kedves vevőt az üzlettérben, hogy megkérdezze Ilosvai urat, biztosan működőképes-e ezen a földrészen is a rúnázás, nem kell azonban rá sokat várni. Hatékonyan megy itt a munka, mindenki érti a szakmáját, nem kell időt pazarolni arra, hogy esetleg vaskos kötetekben keressenek válaszokat felmerülő kérdésekre. Vissza is adja a telefont, majd ha már szóba kerül a számla, vázolja a lehetőségeket.
- Pontosan - feleli és fejével a kiírás felé biccent. Bizony ám, véradomány. A részleteket ritkán szokta különösebben emlegetni, hiszen az emberek többségének úgyis leesik, főleg azzal együtt említve, hogy a tulajdonos csak este tartózkodik itt.
- Igen, az ő részére lesz. Ezt viszont már vele lehet rendezni az este folyamán. Szóljak neki, hogy erre számítson? - érdeklődik, felpillantva, miután előszed pár színes kis lapot és egy tollat. Ha úgy dönt a másik, akkor számlázás helyett üzenetet hagy Adamnek, hiszem megvan az esélye, hogy nem találkoznak, ma még óráig vannak amúgy is neki, innen oda rohan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Valóban szép lenne. Sajnos ezek nekem is csak halandzsának tűnnek, mindössze annyit tudok, hogy szuahéliül a Disney híres Simbájának a neve oroszlánt jelent, de ez puszta mugli érdekesség, de még a végén ez lesz a következő, aminek nekiállok. Biztos érdekes a nyelvtana - motyogja a végét már csak úgy magának. Már a madagaszkári malgas is érdekelte, csak egyrészt nem tartózkodott ott kellően hosszú ideig ahhoz, hogy meg is tanulja esetleg valamelyik helyi lakostól, másrészt meg nem is hangzik annyira menőnek, hogy beszél malgasul. Olyan, mintha azt mondaná, klingon. A fele emberiség úgysem hallott róla, úgy pedig nem lehet dicsekedni vele, hogy aztán megsimogassák az egyébként is szépen fejlett egóját néhány többé-kevésbé őszinte hűűvel és háával. Eltűnik aztán kis időre a műhelyben, hogy végül biztató információkkal egyetemben szolgáltassa vissza a kedves ügyfélnek a telefont, és elmosolyodik azon a mondhatni látványos ragaszkodáson, amit a másik mozdulataiban látni vél. Úgy szorongatja a kütyüt, mintha az a világot jelentené. Talán ő is hozzá hasonlóan a mugli technológia megszállott rajongója. Máris szimpatikus, de ahelyett, hogy ezt tenné szóvá, inkább a kiírást mutatja meg, amely magyar nyelven éppen úgy megtalálható a pulton, akárcsak angolul.
- Persze. Rugalmasak vagyunk, bármi megoldható - pillant fel a másikra kacsintva. Itt igazán könnyű egyezkedni, ezt a visszajárók már tudják tapasztalatból, aki meg még nem, az majd kitapasztalja. Vevőcentrikus kis vállalkozás a kereskedés, úgyhogy aligha lehet bárkinek is panasza. Felírja közben, hogy a férfi majd akkor fogja rendezni a számlát, ha elkészült a fordító varázstárgy, a cetlit pedig a pénztárgép mellett a pultra ragasztja, a biztonság kedvéért egy árválkodó csavart is rátéve. - Hát akkor majd két nap múlva lehet jönni a gyűrűért is, és akkor egyelőre részünkről ennyi lenne, vagy netán tudok még valamiben segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Annamária

Ha valaki, hát ő aztán tagadhatatlanul nagy rajongója a mugliknak. Mi másért is dolgozna éppen ebben a kereskedésben, alkatrészekért cserébe, tegyük hozzá, merthogy a fizetés tekintetében ebben egyeztek meg még amikor jelentkezett - de ingyen is csinálná igazából -, aranyvérű létére. Meg is kapja minden egyes alkalommal, ahányszor csak hazalátogat, hogy azt a fránya elfajzott fajtáját, hogy le sem lehet vakarni ezekről a ketyerékről, meg amúgy is minek neki az a nyamvadt elektromágia képzés is, amikor már így is több diplomája van, mint kellene, ahelyett, hogy rendes Wallace módjára férjhez menne inkább és szülné sorban az unokákat, mint a nővérei. Még jó, hogy mindez nemhogy traumát nem okoz neki, de nemes egyszerűséggel le is pereg róla. Úgy véli, eleget tett minden követelménynek azzal, hogy megszülte Ronant, akire most mellékesen dadus vigyáz, a dadusra, na meg az a néhány kamera, amit felszerelt a lakásban, mert meglepő vagy sem, nem bízza csak úgy a kisfiát holmi harmadikos diákra, hogy ne tartaná rajta a fél szemét. Ezért is figyel ott a laptop a pulton - a képernyőn a lakás minden sarkát látni és a legkisebb mozgást is, amire csak sor kerül a négy fal között -, és időnként rá is pillant, miközben nagy lelkesedéssel egy kibelezett fülhallgatóban piszkálgatja a drótokat határozottan magabiztosan. Itt csavar egyet rajta, aztán amott, majd be is illeszti a csatlakozót a gépbe, hogy kipróbálja, még mielőtt esetleg túl hamar hozná rendben a drótokat védő műanyag borítást is, hogy aztán meg szétszedhesse újra, ha mégsem működne. A nagy próbáig azonban már nem jut el, ugyanis kinyílik az ajtó és ezzel egyidejűleg felcsendül a csengő is, amely az ügyfelek érkezését hivatott jelezni. Laza mozdulattal dobja hátra vállára omló szőke tincseit, odébb tolja az útból a laptopot és a pult fölé hajolva tenyerére támaszkodik, mint aki képes és mindjárt át is ugorja azt, csak egy szavába kerül a kedves vevőnek. Hamar rájön azért aztán, hogy ó, hát ez éppenséggel jó eséllyel az interjúról fog szólni, amit ígért - már ott is villog az emlékeztető a laptop képernyőjén, a videó előtt, arra várva, hogy nyomjon már egy okét, de inkább hanyagul lehajtja a képernyőt félig, nem törődve vele különösebben -, semmint a kütyükről.
- Üdv a Kins&Kens kütyükereskedésben. Ha szeretnél körbenézni, ezt még gyorsan kipróbálom, hogy működik-e - közli végül, megemelve és meglóbálva a fülhallgatót. - De nem sürgős, csak a sajátom, szóval rajtad áll. Bele is vághatunk a közepébe is egyenesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Annamária

- Nagyszerű - közli meglehetősen lelkesen és ugyanakkor elégedetten, hiszen éppen engedélyt kapott, hogy még gyorsan befejezze, amit elkezdett. A fülhallgató mindeközben még ingaként leng ide-oda a kezében, hogy ha nem kipróbálni akarná, akár még meg is csodálhatná, milyen precízen stabilizálódik az az amplitúdó, ehelyett azonban szabad kezével nyakon csípi a jobbra-balra szabályosan himbálózó szerkentyűt és a fülébe illeszti. A laptop képernyőjét ismét hátrébb tolja, amíg derékszöget nem alkot a billentyűzettel, két kattintásból felhívja a zenelejátszó programok egyikét, ami már amúgy is ott lapul megnyitva sok másik háttérben futó program között, feltolja a hangerőt egy kis további kattintgatás révén éppen 57-re, mert az milyen szép páratlan szám (és mert imád ilyenekkel szórakozni, főleg, amióta azt olvasta valahol, hogy tudósok szerint az emberek többsége kényelmetlenül érzi magát, hogy ha a hangerőt nem páros számmal sikerül összekapcsolni, mert utóbbinak mintha köze lenne holmi harmónia-érzethez, vagy mi a szöszhöz), aztán határozottan üti le az enter billentyűt, kicsit talán túlságosan is határozottan, szinte már türelmetlenül. Jobb kezét a füléhez emeli, rászorítja a fülhallgatóra, ami attól icipicit még beljebb csusszan a fülüregébe, de ettől sem lesz jobb a hang minősége, úgyhogy kelletlen szájhúzással csap le a space billentyűre, akár egy prédáját már rég kiszemelő sas és nagyot szusszanva a füléből is kihúzza a fülhallgatót, letéve a gép mellé, amelynek monitorját máris előre hajtja ismét.
- Hát ezen még dolgoznom kell - állapítja meg csalódottan, jelezve is közben, hogy részéről egyébként most a tárgyra is térhetnek már, hiszen ez több munkába fog annál telni, minthogy most hipsz-hopsz megcsinálja. Annamari veszi is a lapot, vagy ki tudja, lehet, hogy csak alig várta már, hogy végre félretegye a kütyüt és rá figyeljen, hogy túlessenek azon az interjún is. Nem gondolatolvasó, így nem tudhatja, de mindegy is. Felkönyököl inkább a pultra, a köszönetnyilvánításra kissé hátrafeszítve a vállát amolyan büszkén, hogy hát ez csak természetes. Már eleve az is, hogy ő remek interjúalany.
- Ugyan, semmiség - közli azért egészen leheletnyit visszafogottan, de azért legyintve a kezével, mintha ez tőle lenne igazából kegy, hiszen ki nem tudja róla, hogy azért pontosan tisztában van a képességeivel, a saját fontosságát meg néha túl is becsüli. Oroszlán, kéremszépen, hatalmas, fényes, a holdról is látható egóval. Ezen nincs semmi meglepő. További könyöklés helyett azonban inkább felpattan a pultra, lábait átemeli rajta egy gyors mozdulattal, majd térdére támasztja a könyökeit, kezeit a semmibe lógatva és hanyag módon előre görnyedve hordozza körbe a tekintetét a kiállított tárgyakon.
- Jaj, persze. Kis milliót. Ez a bolt remek terep furcsa esetekhez, olykor elő is tör belőlem a viselkedéselemző és szórakoztatónak találom, hogyan fedezik fel kölcsönösen egymás világát. Számomra mágikus csodavilág egyébként a mugli technológia minden kis berkével meg zugával, de... huh, nem is olyan régen bejött egy néni. Aaaa... Horowitz néni, biztos ismered te is, itt lakik két utcányira, és nagyon aranyos, csak hát öregszik szegénykém és itt élte le az életet, mágiához szokva... szóval behozta a kávéfőzőt, amit az unokájától kapott, hogy ez nem működik. Nem ad kávét. El kellett neki magyaráznom, hogy először is nincs megbűvölve, amin gyorsan segíthetek, másodszor pedig nem fog kávét adni csak úgy, ez csak megfőzi. A telefonjával még ennél is érdekesebb köreink voltak, meg volt győződve róla, hogy ez valami patrónusbűbájféle lesz és nem tudta, hogy mire kell akkor a doboz, és még azt is meggondolta, hogy a telefon arra jó, hogy patrónust tároljon... csak akkor meg hogyan használja az ember másra, ha ott van. A mugliszármazásúaknak viszont paradicsom. Van, aki rendszeresen bejár nézelődni például...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Annamária

- Azt meghiszem. Még a fiatal mágusoknak is furcsa, ha most ismerkednek vele, de azok az öregek, akik egész életükben mágiához voltak szokva, sokszor egyszerűen nem is tudnak mit kezdeni vele. Igaz, múltkor beszélgettem egy mugli származású csajszival, aki azt mondta, hogy néha a technológia még az idősebb mugliknak is gondokat tud okozni, mert egyszerűen olyan rohamos ütemben fejlődik, amihez már nem igazán tudnak alkalmazkodni - magyarázza, közben pedig lazán összekulcsolja az ujjait és kicsit még előrébb görnyed ültében. Tekintete megállapodik egy okosnak nevezett telefonon, amely az egyik üveglap mögött található. Nem is olyan régen még éppen ő rúnázta fel, mert ugyan még nincs diplomája az egyetemről, kicsit megcsúszott vele Ronan születését követően ugyanis, de azért itt már elég sokat tanult hozzá, hogy egy-egy utólagos ellenőrzés árán rábízzanak ilyen feladatokat is a raktár feltöltése és rendben tartása mellett. Végtére is ezért jelentkezett ide, hogy ezt megtanulja.
- Hát figyelj... én aranyvérű családba születtem, és nem mondom, hogy életemben nem láttam telefont korábban mondjuk, de mégis olyan volt az elején, mint valami csodabirodalom. Bele is szerettem rendesen ezekbe a kütyükbe, annyira, hogy most hétköznapi elektromágiát tanulok meg itt úgy általában a rúnázás gyakorlatát, de egyébként szerintem sokan vannak ezzel így. Láttam már pár olyan máguscsemetét is ugyan, aki ördögtől valónak tartja ezeket a kütyüket vagy éppen úgy gondolja, hogy a mágia ennél sokkal feljebbvaló, de általában rácsodálkozni szoktak, aztán meg hozzászoknak többé-kevésbé. Van, aki rá is kattan a kütyükre a végén, mint én, de úgy általában most egyébként a rúnázott fordítókütyükre van nagy kereslet. Igaz, az úgy általában van, mert mindig vannak itt külföldi diákok meg látogatók, szóval van értelme, de szeretik az emberek a zenelejátszó ketyeréket is, a gramofont meg gyakran váltják ilyen kis mütyürre, ami elfér az ember zsebében. Na meg a telefon sem utolsó a listán, van, a számítógép már kicsit kevésbé keresett, mert több vele a macera, éés... azt hiszem, ennyi úgy általában. A leggyakrabban tényleg fordítókütyüket és zenelejátszókat kell rúnáznunk máguscsemetéknek, mugliknak meg a telefont - magyaráz lelkesen, majd tenyerére támaszkodva el is löki magát a pulttól, hogy aztán leugorva lesöpörje nadrágjáról a nem létező port.
- Itt van például ez a kis gyönyörűség - szólal meg újra, két lépéssel az egyik szekrény előtt teremve, hogy az ajtaját kinyitva kivegyen belőle egy apró fehér kis szerkezetet, amelyhez fülhallgató társul.
- Ez volt az egyik első tárgy, amit egyedül rúnáztam alig pár hete. Rengeteg zene fér rá, és az ilyenekre nagy a kereslet. Szeretnéd esetleg kipróbálni? - kérdezi felpillantva, a lány orra elé tartva a tenyerén egyensúlyozott kis ketyerét, amelynek a képernyője egyelőre sötét, de ezen gyorsan segít egy gombnyomás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Annamária

- Nem hiszem. Szerintem tulajdonképpen nem is tudja helyettesíteni egyik a másikat, sokkal inkább kiegészítik egymást... tudod, mint a hit meg a tudomány - magyarázza közben mindkét kezét felemelve, mintha valami láthatatlan gömböket méricskélne éppen, hogy eldöntse melyik a nehezebb. Igazi ír katolikusnak nevelték egyébként, aranyvérű létére is - már csak azért is, mert politikus az apja, adni kell mások véleményére, hogy érdekli is az egész, az csak ráadás -, ennek fényében nem nehéz ilyen hasonlatokkal dobálóznia.
- Elektromágiát tanulok amúgy, már amikor nem egyebet csinálok, és nagyon érdekel, szóval olvasok mindenféle felfedezésekről meg benne vagyok ezeregy projektben az egyetemen, szóval próbálkozások vannak, sokról tudok. Még az én diplomamunkám is egy ilyen mugli és mágikus technológiát ötvöző projekt lesz, ami azt illeti. Azon dolgozom, hogy úgy manipuláljak mágikusan egy laptopot, hogy internet nélkül is összeköttetésbe tudjon lépni másik gépekkel. Az a koncepcióm alapja, hogy tulajdonképpen az internet gépek hálózata, amelyet előbb kábelekkel kötöttek össze, aztán pedig sikerült kábel nélkül is megoldani az egészet ugye, lett a wifi. Csakhogy mi lenne, ha mágusoknak nem kellene azt használni, csak bekapcsolnák a gépüket és gond nélkül tudnak kapcsolódni azzal, akivel szeretnének a mágia révén, csak egyelőre elakadtam ott, hogy ez területileg korlátozott, és rúnákkal fel tudom erősíteni a hatótávot, de még nincs meg a pontos sorrend, hogyan lehet ezt maximalizálni - közli nagyon lelkesen, hevesen gesztikulálva mellé, ahogy belemerül a saját kutatási témája taglalásába. Roppant érdekli ez az egész, hiszen akkor a mágusoknak saját kis hálózata lehetne, tulajdonképpen teljesen ingyen ráadásul, ami azt jelenti, hogy az internet fizetése helyett például többet lehet beleölni egy jó gépbe, ami nem omlik össze, amint felrúnázzák, vagy éppen bármi másba, ami igényli művészettől a természetvédelmen át a mindennapi szükségletekig. - Ráadásul ez leválthatná a baglyokat is, megelőzve, hogy elázzanak a leveleink, ha elfelejtjük vízhatlanítani őket vagy elvesszenek. A teljes bagolypostát pedig fel sem váltaná, mert a csomagokat mégsem lehet egy képernyőn áttuszkolni, szóval ezeknek még mindig ki kell egészíteni egymást, semmint helyettesíteni - teszi még hozzá, aztán megmutatja az ipodot is, és egy vállvonással veszi tudomásul a dacos választ.
- Hát jó - dünnyögi és visszazárja a ketyerét az üveg mögé, hiszen ott a helye. - A gramofonnak tényleg megvan a maga varázsa, kár, hogy a repertoár néha kicsit szűkös vagy éppen évtizedekkel lemaradott, mert nehéz követni a sűrű változásokat. De gyere, megmutatom a műhelyt, aztán Szilviával is elbeszélgethetsz, ha érdekel, mi az ő véleménye erről - közli, és ha a lány követi, ezzel már kezdetét is veszi egy teljes délutánt felölelő, hosszas kaland a boltban és a mögötte rejlő műhelyben.