Okostelefonját nyomkodta és rágozott,a tanárra se figyelt.

Megilyedt és lassan a tanárúr szigorú arcára tekint.Nagyot ásítot és kivette a rágóját.Felált helyéről,látszódott rajta,hogy kialvatlan a diákja.Nagyot nyújtozkodott,majd mintha egy kicsit álmodozott volna.
-Elnézést kérek tanáruram,tudja még új navinés diák vagyok semmit nemtudok még az iskoláról.

Szemei kicsit vörösek voltak és minden mondata után ásítozott.
- Tegnap találkoztam egy kedves lánnyal a folyóson és egész este nemtudtam aludni,csak rá tudtam gondolni,reggel nagyon csendes volt minden ézért hamarabb érkeztem meg.

Felál a helyéről és megmozgatja elzsibadt végtagjait.Nagyot sóhajt.
- Rendben uram,letőrlöm a táblát.
Fáradtan a táblához csoszog,kicsit furán néz a tanárára és az egész iskolára,nemigen van otthon az ilyen varázslatos dolgokban,de valamilyen szinten érdeklődik a dolog iránt.
Nem nagyon érdekelte az okostelefonja mivel úgyis csak az eszköz rabja volt.
Megfogja a szivacsot,a keze tiszta fehér lett a krétaportól,elkezdte törölni a maszatos táblát.
- Mondja tanárúr...hogyan működnek ezek a varázslatos dolgok? Lehet rá alkalom,hogy megtanuljam?

Hm...kicsit ő is elgondolkodott azon,hogy valójában mi is van a lány és közte,nem akart nagy dologra gondolni még hiszen tegnap ismerte meg.
- Kislány?
Elmosolyodott és leült.
- Ő nem egy kislány,ő egy tehetséges lány vagyis okos...Áh nemtudom igazábol még,csak tegnap ismertem meg és kicsit be is égtem előtte.
Nem akart be égni a lány előtt.
Ahogy meglátta a manót kicsit megilyedt tőle-mégis mi lehet ez,kirázta a hideg.
- Amúgy David vagyok.

A navinés elsős diák éppen fárasztó órájárol tartott a szobája felé,nagyon álmos is volt hiszen az este semmit sem aludt-úgy gondolja,majd most jó sokat fog aludni.
Egy hosszú fekete hajú lány felé közeledet és nézte ahogy kétségbe esetten nyomkodja az okostelefonját.

A hang irányába fordultam,elsőre nem is tudtam,hogy engem szólit meg,de láttam ahogy rám néz.
- Szia!Persze tudok segíteni.
Örültem,hogy a lány  a segítségemet kérte,így meg is mutattam neki azt az alkalmazást ahol zenét tud letőlteni.Kettő alkalmazást is megismerttetem vele.
- Amúgy David a nevem és neked?

Mosolyogtam rá és közben össze-vissza nézelődtem meg már máshol is dolgom volt,de fontosabbnak tartottam,hogy ismerkedjek,szóval nyitott voltam vele.
- Szerintem csodálatos név a Lily nekem jobban tetszik,mint az Aleksey,de te döntöd el.
Továbbra is mosolyogtam rá és kerültem a szemkontaktust.
- Én Navinés tanuló vagyok,te?

Elmosolyogtam magam és megnéztem a karórámat.
- Értem,énsem találkoztam népművészeti cserépedényekkel remélem nem is fogok.
Örűltem neki,hogy egy nagyobb osztályú diáktársamnak segíthettem.
- Segíthetek még valamiben?

Amit Lily mondott attól nagyon beparáztam tudom,hogy könnyű célpont vagyok,de nemfogom hagyni senkinek.
- Oh...értem,hát akkor jólvan további szép napot Lily.
Remegő hanggal köszöntem el a lánytól.
- Szeretném ha még összefutnánk valahol hiszem,hogy jól megleszünk egymással.
Kedves mosolyal vártam a válaszát.

Csak hogy vége az órának,gondoltam magamban és korgó gyomorral rohantam a konyhába.
Kértem enni a furcsa manóktól,nagyon nem vagyok kibékülve velük,de attol cukik.
A kijárat felé megláttam azt a lányt akinek a szünetben segítettem zenét le tőlteni.
Láttam,hogy baj van így odamentem hozzá.
- Szia Lily!
A fülhallgató a fülében volt,ezért nem halotta,hogy köszöntem.
Megfogtam a válát.

A kezem még Lily vállán volt.
Szomorú tekintettel néztem a szemeire.
- Minden rendben van Lily?
Nem tudtam,hogy miért sír szegény,nagyon megsajnáltam őt és le ültem mellé.
- Csak nem bántottak?
Probáltam megnyugtatni a heves zokogástól.

Ez nagyon szomorú eset volt,nem tudtam mit szóljak Lilynek.
Azon gondolkodtam,most adjak neki egy ölelést?Nem voltam szakértő ilyesmiben.
- S-sajnálom Lily őszintén sajnálom.
Gyengéden átkaroltam és közben reszkettem is.Együtt éreztem a helyzetével,mivel az én apám is meghalt.
- Tudom,hogy mit érzel most,én is elvesztettem az apámat...ráadásul a saját szememmel láttam mindent.
Probáltam nyugtatni.

Nagyon sajnáltam szegényt és hallgattam ahogy dudolt egy dalt.Eltettem az ebédemet a táskámba,hogy később elfogyasszam.
Probáltam elterelni a szót a szüleiről,hogy ne sírjon.
- Lily...szereted a macskákat?
Kicsit mosolyogtam is.
- Mert nekem van egy macskám ha akarod akkor el kisérhetsz a szobámig.

Rosszul is esett meg nem is,de nem bántam mert fontosabbak neki a szerettei.
Meg simogattam Alla bundáját ami nagyon puha volt.
- Rendben semmi baj...menj csak én is megetetem Queent,már reggel óta vár rám.
Reméltem,hogy már jobban vanés fel álltam a székről.

Az ilyesztő festmény terem után el látogattam az erőnlét terembe,mert elkéne kezdeni gyúrni meg ilyenek.
Az ajtóban megláttam Lilyt ahogy éppen bemelegít.Rövid ideig néztem.
- öhm!Szóltam oda halkan.
- Szia Lily!
Kedves hangvétellel köszöntem neki és mosolyogtam.

Hirtelen mikor Lily megfordult akkor azthittem,hogy majd leordít engem amiért néztem tornázás közben,de nem.
- Hát igazából jöttem edzeni,de tényleg nem tudtam,hogy te is itt vagy.
Örűltem,hogy itt van Lily,hiszen ő az eggyetlen barátom,reméltem,hogy ő is így gondolja.
- Bocsánat amiért megzavartalak.

Csak bámultam magam elé,nagyon rosszul esett az ahogyan Lily viselkedett.Azt gondoltam,hogy lehet rossz napja van vagy valami családi problémák vannak.
Egy levelet hagytam a táskája mellett amiben ez ált:
- Elmentem órára,ha keresnél akkor a játszótéren leszek.    Davidtól Lilynek
A mondat mellett egy szomorú smile volt.

A játszótéren ültem egy padon a fa alatt ölemben pedig Queen aludt.A telefonomat nyomkodtam,egy üzenetet is küldtem Lilynek ha véletlen nem találná meg a levelet.
Nagyon szomorú hangulatom volt,ezért csak behunytam a szememet és pihentem az árnyékban.

Éreztem,hogy Queen leugrott az ölemből ezért kinyitottam a szememet nehogy elkovályogjon.
Láttam,hogy egy lány esett el,oda is szóltam neki.
- Ő helló...jól vagy?
Utánna megláttam,hogy Lily volt az aki elesett,gondoltam magamban,hogy már megint?
Biztos már az agyára megyek,azthiszi,hogy követem.Semmit nem szóltam csak néztem bambán.

Láttam,hogy valami nagyon nincs rendben nem értettem mi lehet Lilynek a baja,furán beszélt.Megfogtam a vállait és felsegítettem a földről.Fel vettem a földről a könyvét is és oda nyujtottam neki.
- Lily minden rendben van?Mostanában nagyon fura vagy.
Vártam,hogy mit fog válaszólni és akartam is vele egy programot csinálni,hogy jobban megismerjük egymást.

Nem tudtam,hogy most én tettem-e valami rosszat... teljesen le sokkoltam és a földet néztem.Alig tudtam megszólalni, csak ennyit tudtam mondani:
- Sajnálom ha valami rosszat tettem veled.
Mondtam, leültem a padra és az ellenkező irányba fordultam. Vártam, hogy mondjon valami olyat amiről rájövök, hogy miért ilyen.

Nagyon lehangolt voltam az után, mikor Lily csak úgy itt hagyott a játszótéren.Karbatett kézzel ültem magányosan a szép napsütéses időben, úgy volt, hogy fel megyek a szobámba és a sötétségben fogok depressziózni, de inkább ülök a friss levegőben.Majdnem elaludtam, mikor egy hangot hallottam, egy fiú hangját.Lassan kinyitottam a szememet, mivel nagyon álmos voltam a nagy fényben egy alakot láttam, lassacskán ki rajzolódott a fiú alakja.
Észre vettem, hogy hozzám szólt, egyből válaszoltam is:
- Hello...Persze ülj csak le nyugodtan.
Szóltam a fiúhoz szomorú hangvétellel.

Még mostanáig alig békűltem ki ezzel a furcsa varázs világgal és barátokat sem szereztem, biztos mindenki engem néz, hogy ki ez a fiú aki mindig egyedűl rohangál össze vissza.A játszótér után sétálgattam egy kicsit a Bagolykőben és nézelődtem, hogy milyen helyek vannak még, ahová nem néztem be. Meg láttam a Czukorvarázs Cukrászdát és be is léptem. Meg tetszett a szép díszlet és a sok finomság. A púltnál kértem egy cukros finomságot, mert nem anyira szeretem az édességeket, de azért jólesik néha napján.
El vettem az ételt és mentem keresni egy szabad helyet ahol elfogyaszthatom. Találtam is eggyet, de meg láttam, hogy ott ül egy lány, oda léptem és megszólítottam:
- Szia! Szabad ez a hely melletted?

Ránéztem az idegen fiúra aki elsőre ártalmatlannak tűnt. Rá kérdezett, hogy minden rendben van-e velem? Arra gondoltam, mikor Lilytől kérdeztem meg ugyan ezt, de ő elég rosszul vette. Nyíltan válaszoltam a kérdésére:
- Persze...minden rendben van, csak eléggé el álmosodtam ebben a nagy hőségben.

Válaszoltam a fiúnak. Barátságosnak tűnt ezért nem bántam, hogy csak úgy rám kérdezett.
- Egyébként a nevem David. A kezemet nyújtottam a fiú felé.

Örűltem neki, hogy megengedte nekem a helyet, le is űltem mellé. A lány nem volt ismerős sehonnan, de azért jó új embereket megismerni. Magam elé raktam a desszertemet és lassan darabokban kezdtem el elfogyasztani. A lányra néztem és válaszoltam a sok kérdésére:
- Ömm én is örülök a társaságra, hát szóval az iskola varázslatos oldala nem annyira jó, de szeretem, hogy mindenki nyitott.

Az idegen lány nevét még nem tudtam ezért rákérdeztem:
- Igen... és hogy hívnak? Az én nevem David.

Kedvesen szólt és barátságosnak is tűnt Angelica, bátran folytattam a beszélgetést és közben étkeztem is.
- Örülök, hogy megismertelek Angelica! Mosolyogtam a lányra.
- Mondjuk én elég sok embert ismertem meg az iskolában, köztük lányokat, fiúkat s tanárokat.
Angelica elég fiatalnak tűnt, de okosnak és inteligensnek tűnt.

Ahogy Gergőt figyeltem valamit észrevettem rajta, mintha ismerném valahonnan. Egy perc múlva rájöttem, hogy ő az osztálytársam aki navinés és elsős.
- Persze... Gergő, ismerlek a csillagászat óráról.
Örűltem neki, hogy egy osztálytársammal futottam össze, még barátok is lehetnénk.

Pont én is arra gondoltam, hogy vajon hány éves lehet Angelica, de ő gyorsabb volt.
- Tízenöt éves vagyok és te?
Meg kérdezte, hogy kérek-e valamit, de nemet mondtam. Már éppen én is befejeztem az evészetet, mikor megszomjaztam.
- Köszönöm, de semmit nem kérek, veszek magamnak egy italt.
Nem akartam, hogy rám kőltsön egy kicsit is, nem szeretem ha egy lány vesz nekem valamit.

Tudtam, hogy olyan tízennégy körűl van, de nem voltam benne biztos. Biztos, hogy Lily osztálytársa vagy nemtudom.
- Figyelj csak, neked nem osztálytársad Slivovics Lily?
Nem akartam tovább húzni az idejét de erre kiváncsi voltam.

Mostmár biztos voltam benne, hogy ő volt az a fiú a csillagászat óráról, ő is navinés és elsős.
- Igen igen te vagy az a fiú. Én is navinés vagyok és elsős.
Vigyorogtam rá és könyökömmel kicsit meglöktem a vállát.
Biztos azért nem emlékszik rám, mert még nagyon új az iskolában.