Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mária

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A hétfogásos estebéd - vagy inkább reggelinek nevezhető müzlizés - meg az állandó fürdés teljesen lefárasztotta Kolost, így mikor Zselyke elvonult a lakóautóba, ő csak kifeküdt a plédre, és az eget fürkészte. Nem cikáztak gondolatok a fejében. Maximum annyi, hogy be kellene mennie, mielőtt a szúnyogok pöttyösre csipkedik. Vagy legalább egy szúnyogriasztó bűbájt használnia, de annyi ereje nem maradt, hogy a kezét felemelje a pálcáért.
Erősen szuszogott, és egy pillanatra még a szemét is behunyta. Szaffi bújása keltette fel pár perc után, hogy kellő erőt adjon ahhoz, hogy felálljon végre.
- Jól van, igazad van. Megyek már... - dünnyögte, miközben nagy nyögésekkel kísérve felült. A pálcájáért nyúlt, elmormogta a megfelelő varázsigét és benyúlt az anyósülésre, hogy felkapja magára fehér pólóját. Hajából még csöpögött a Balaton édes vize, néhány foltot hagyva a pólón. Kezdett hűvösödni, de túl kényelmesnek találta a partot ahhoz, hogy fürdőnadrágját is áthúzza.
Csak leült a plédre, és Szaffit vette az ölébe, mikor Zselyke megszólalt a háta mögött. Szemével mosolyogva követte, ahogyan leül mellé, majd egy apró sóhaj után ő is felemelte jobb kezét, hogy kisujját adja az esküre.
- Barátok - felsóhajtott. Szeme elkalandozott kicsit, és szemügyre vette Zselyke öltözködését. Széles vigyorrá egészült ki mosolya, majd nézett ismét abba a sokszínű szempárba. - Mikor szereztél be ilyen ruhákat? NA nem ezért vagy azért, de... Hát szóval elég jól állnak... - A végére kicsit belezavarodott a mondatba, meg is vakarta tarkóját és elnézett a távolba. Elvégre Zselykéről van szó. Zselyke, aki még kislányként ismert meg. Zselyke, aki mégis hogyan volt képes ekkorát változni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Leharcolt levitások

A Levita tornya bedőlt. Nemcsak a keleti szárny, de az egész iskola megbolydult persze.
A tragédia kívülről nagyon látványos volt, szinte romantikusnak is lehetett volna nevezni, de Camil nem vetemedett volna ilyenre, hiszen éppen második otthonát látta behorpadni egy gyors pillanat alatt.
A tónál gitározgatott az ebédszünetet kihasználandó, egy új dallamot próbált összecsiszolni egy régi verssel, de két szótag között, egészen pontosan egy "e" hang közepette a torkára forrt a szó. A szája tátva maradt, az arca megnyúlt, a szeme kiszáradt a bámulásban. Mindenki a kastély felé rohant, persze ő is oda akart menni. Biztos ha alaposan elgondolkodik, akkor rájön, hogy nyilván a felnőttek éppen hogy hajtják kifelé onnan az embereket. De nem gondolkodott sokat. Rohantában, fél kezében lóbálva gitárját megacélozta a lelkét, és végignézett a torony maradványain, emberi testeket keresve. Azokat nem látott, szerencsére. Kettesével szedte a lépcsőket. Nem találta ki, mi hasznát veszik majd ott, a pálcáját sem vette elő, nem volt kész terve.
A Levita tornyáig ugyan nem jutott el, a toronynak a közelébe sem engedték. Idegesen nézett szét a többi holtra vált arcú diákon, végül a szobrozásnak értelmét nem látva leült a közelben egy zugba, és várta a híreket.
Délutánig várt, az órák elmaradtak. Velük, az ott lézengő, ücsörgő, toporgókkal nem törődött senki, mindenkinek fontosabb dolga volt. Nem hoztak le senkit, zajok sem hallatszottak. Így Camil füléig egyenes úton jutott el egy fiú ötlete, aki a gyengélkedőre készült. Nyilván ott van mindenki. Két pillanat alatt egész nagy delegáció verbuválódott a látogatóba igyekvőkből, Camil is közéjük vegyült, de a nyugati szárny második emeletére vezető lépcsősorról is lepattantak. Itt még néhány óra várakozás történt, pedig két meggyötört kinézetű tanár is igyekezett elhajtani őket onnan, mondván másnap lesz esetleg látogatás. A diákok gyakorlottan szóródtak szét, és vették fel a pont-erre-van-dolgom-de-tökre-jelentéktelen-vagyok-ne-is-törődjön-velem lesállásokat. Camil a gitárját hangolta egy falikárpit alatt a sötétben. Igen, végül is a gitárhangoláshoz elég hallani, nem kell látni, és mi sem kényelmesebb, mint a Nagy 48-as Koboldlázadás mozgó szőttesének támaszkodva vinnyogtatni a húrokat. A Lézengők néhány könnyebben felpaprikázódó tagja gyorsan elhallgattatta Camilunkat.
Végül két eridonos vette kezébe az irányítást, és míg az egyik elterelte az aktuálisan ott strázsáló tanár figyelmét - körülbelül azzal, hogy bezzeg kifele jön onnan egy csomó ember (talán a látogató családtagok) és különben is és miezmár... -, a szemfüles Camil a másik mögött pont be tudott osonni még néhány társsal a második emeletre. Két diákot sajnos ott kellet hagyni áldozatnak, akik önfeláldozóan marha nagy zajt csaptak, hogy elfedjék a menekülők cipőkoppanásait.
Nem volt annyi lélekjelenléte, hogy maga tervezze meg az utat a gyenguszig, szerencsére mindig akad egy talpraesett társ, aki elvezényli a többi traumatizáltat a célig.
Bejutottak, legalábbis az elsőként belógót nem tessékelte ki senki. Camil harmadikként kukucskált be az ajtón a kórterembe. Sötét volt, csak egy gyertyafény világított. Ha máris elment a gyógyító, az jó jel, nem?
Ahogy a - mint kiderült, pálcából érkező - fényben végignézett a sérülteken, mégis csomóba ugrott a gyomra. Szörnyen festettek. Nem csak kívülről, de azokon, akiknek nyitott szemén táncolt a pálcafény, láthatta - vagy látni vélte -, hogy belülről is.
Megnézett mindenkit, akit lehetett, hiszen ki ne lenne kíváncsi, melyik ismerőse hogy van, de most inkább megbánta, hogy betolakodott. Ezen nem agonizálhatott sokáig, mert az utána következő csellengő belökte őt gitárostul a szobába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Robbanás a toronyban - Gyengélkedő

Hallom a tűz pattogását, és érzem a bőrömön a lángok melegét. Fülemben szinte felismerhetetlen zajok kergetőznek egymással, és én megfeszülve rándulok meg minden alkalommal, amikor mégis kiveszem, hogy egyik-másik mit akar jelenteni. Mobiliarbus Megremegnek a kezeim... Nem tudok felállni! Összeszorul a torkom... Lányok jól vagytok? Ijedten rántom meg a fejem, keresném a hang forrását, de elvesztem a nyomát a  hangzavarban...Ne hozd rám így a frászt! Erre a hangfoszlányra különösen erősen belémmar a bűntudat, levegő után kapok, és már szinte érzem, ahogy újabb adag füstöt szívok be, de...

De most nem érzem a szúrós szagot, helyette enyhén gyógyszerszagú, tiszta levegő áramlik be az orromon. Ekkor valaki sikít, és ez más, mint az eddigiek, sokkal valóságosabb, sokkal közelebb van. Belémmar a rémület, fogalmam sincs hova kerültem. Szinte hideg van, most hogy nem érzem a korábban égető lángokat. Hirtelen kipattannak a szemeim, s mint akibe rugót húztak, felülök, és körbeforgatom a fejem. Sötét van, és érzem ahogy folyamatosan szédülök, remegek. Fény villan fel az egyik oldalamról, de hogy melyikről, az összekuszálódik a fejemben. Lökdösődést hallok egészen közelről, és ajtónyikorgást. Nem maradok ébren addig amíg rájöhetnék kitől származnak a zajok. Sikítani próbálok, de nem jön ki hang a torkomon, és visszaszédülök a korábbi puhaságba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem tudok szóhoz jutni, de nincs se jogom, se időm arra, hogy most a saját szenvedésemet helyezzem előtérbe. Rengetegen fognak érkezni még ide, és tudom, hogy az az első, hogy őket ellássam. Az iroda falára körbe Glaciusszal jégsugarakat lövök, míg az egész helyiséget hőhűtő bűbájjal kezelem. Ez kitart addig, amíg a kintieket ellátom.
- Menj ki.
Fordulok hirtelen a belépő felé, aki a húgom, és aki egy pillanat alatt megérti, hogy miről van szó. Nem akarom, hogy lássa ezt, mert tudom, hogy attól fél, egy nap Chris is ilyen sorsra jut. Nem mintha az öcsénk hősként végezné. Kilép, én pedig követem, és lezárom az irodát, olyan erős bűbájjal, melyet csak az itt dolgozók lennének képesek oldani. Arra, hogy ő elmenne még segíteni, de nekem oda kéne mennem a négyes ágyhoz, csak bólintok, és útjára engedem, én is a sajátomra indulok.
- Héhéhé, nincs semmi baj, ne félj.
Tudom, könnyű ezt mondani. Finoman letörlöm a lány könnyeit, nem mintha ne szöknének rögtön másikak a helyükbe, és balommal a tarkóját támasztva, megemelem kissé. A polcról egy légúttisztító főzetet emelek le, melynek ezüstöskék színe van.
- Nagyon erős, mint az extra erős rágók, de segíteni fog, csak le kell nyelned, fontos, hogy az egészet lenyeld.
Ha engedelmeskedik, akkor finoman, és nem erőltetve, de leöntöm a torkán a folyadékot. Ez a legfontosabb, hogy tudjon beszélni, és hogy a riadalma is egy kissé aláhagyjon. Engem nem érdekel az, amit valószínűleg ő sem tud, hogy mégis hogyan történt a robbanás, más dolgokat kérdezek.
- Van valaki, akit értesítsünk, hogy itt vagy, biztonságban?
Fontos, hogy a biztonság szót értse, hiszen ez is egy nyugalmat elősegítő kezdeményezés a részemről.
- Ha valahol zsibbad, szúr vagy bármilyen természetellenes érzést érzel, kérlek, szólj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elszökött az egyetemről. Vagyis pontosítva, kihagyta a délutáni óráit, hogy Bogolyfalvára látogasson. Tányát is régen látta, de a tó partjánál éppen Zselykére várt. Neki még nem olyan egyszerű lelépni az iskolából, ha úgy tartja kedve.
A csupasz lábát lógatta a vízbe a parton. A sok embertől kissé arrább pakolta le a táskáját, és tömeget figyelte. A nagyapja jutott az eszébe, meg a történetei. Talán egyszer Kolos is elfelejti mindezt, amit most lát...
Nagy csobbanás és hideg víz az arcába térítette magához sötét gondolataiból.
- Aaa... Mi a fene? Figyelj már, hova ugrasz! - Behunyt szemmel kiabált az elkövetővel, amíg megpróbálta letörölni vizes arcát. Épp akart még mellé mondani valamit, mikor a torkára forrt a szó. Szemei kitágultak, ahogyan a sárkánnyal nézett farkasszemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vérmes szörnyeteg volt. Biztosan emlékszik rá, hogy meg akarta mérgezni, és azért csinálja ezt. Vagyis nem akarta megmérgezni, véletlen volt. Csakhogy ez ilyenkor nem is igazán számított, nem?
Összerezzent, mikor hallotta maga mögött a hangot, és legalább olyan ijedten fordult hátra majd pattant fel, mint mikor észrevette a sárkányt.
- Annelie, te meg... Lehet csak ő akart fürdeni. - Imponáló választ akart adni. Lazát, amolyan semmi vész üzenettel megtoldva, de a kontra annyira se sikerült jól, hogy legalább magával elhitesse azt. Még egy grimaszt is vágott utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Sárkányokkal, lángokkal, füsttel teli álmot látok, ha időnként a fáradtság lezárásra kényszeríti szemeimet. Ébren tudom, hogy elmém csak ilyen módon próbálja feldolgozni a nem is oly régi traumát, és sejtem, hogy a pikkelyes lényeket a Noel elvesztése miatt érzett félelem miatt pakolja a többihez, de álmomban képtelen vagyok erre. Ott csak a rettegés marad és a tehetetlenség. Mikor kijutottunk a toronyból és megláttam őt, egyből hozzá siettem, nem érdekelt sem gyógyító, sem sérülés. Aztán csak szorongattam és sírtam. Soha életemben nem bőgtem még ennyit. De az, hogy ott volt, és belé kapaszkodhattam, megnyugtatott.
Most viszont a félhomályos teremben, ahol a többi diák mocorog a saját rémálmaitól hajtva, képtelen vagyok megnyugodni. A mellettem lévő ágyon Mária fekszik. Végre megtudtam a nevét. Annyira... szégyelltem magam a toronyban, hogy fogalmam sincs, hogy hívják. Akkor féltem, hogy nem is tudom meg.
Mikor Lily elsírja magát, nekem is elerednek a könnyeim. Hangtalanul, sűrűn pislogva hagyom, hogy folyjanak. Kijutottunk, mégis úgy érzem, hogy többet kellett volna tennem. Nem szabadott volna hagynom, hogy ilyesmit éljenek át.
A toronyban magamra vettem a lányok megmentésének terhét, és képtelen vagyok lerakni. Pedig nagyon nehéz. A beszökő látogatók elől a takaróm alá rejtem az arcom, és megpróbálom eltüntetni a sírás nyomait. Én vagyok a bohókás Maróti lány, akit senki nem vesz igazán komolyan. Ebben a helyzetben nem viselkedhetek ilyen szánalmasan.
 - Hé, szerintetek hol fogunk most lakni? - kérdezem váratlanul, megpróbálva elterelni a figyelmet arról, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hangomon még kicsit érződik a korábbi sírás, de úgy teszek, mintha nem így lenne. - Lehet, hogy valami tök menő helyet kapunk. Én szívesen aludnék felhőágyon.
Képzelgek remélve, hogy valaki csatlakozik hozzám, és legalább ébren egy kicsit feledni tudjuk a történteket. Mielőtt visszaringatna minket az álom, hogy újra a kijáratot keressük a romos toronyból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kiáltásra azonnal megfordult. Az ösztönei még rendben voltak. Talán túl is fejlettek a tények szerint, ugyanis a sárkány csak ott ült tovább a tóban és őket figyelte.
- Gondoltam hagylak nyerni. A házikedvenceddel amúgy is nagy haverok lettünk. Még kaját is elfogadott tőlem. - Az persze részlet kérdése volt, milyen körülmények között történt az az etetés.
A magas hangra előbb felfigyelt, mint Annelie kérdésére. Ami azt illeti, a kérdést már nem is hallotta. Régen találkoztak. Olyannyira régen, hogy az apró baba a hátán Kolos számára úgy festett, mintha egy vérfarkast cipelne magán egy troll.
- Azta, ő lenne... - Fogalma sem volt a nevéről vagy a koráról. Kizárólag a pletykákat hallotta a családról. Ügyelt is rá, hogy akkor menjen le a csárdába, ha Niko volt lent, és nem a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vágott egy grimaszt az említésére a vacsorának. Most már nem lehetett volna átverni egy Vigyázz felkiáltással, de azért nem akart volna ő lenni a főfogás.
- Az még odébb van. - A picit figyelte, úgy válaszolt Annelie-nek, hogy rám sem nézett. Elég különös volt az egész. Annelie, aki után Kolos hónapokig kajtatott, hogy aztán egy félbeszakított randevúval érje csupán be, most anyuka. Egy igazi gyerekkel. Nem olyannal, amit Kirill ad az óráin.
- Nem is tűnik annyira vérmesnek. Sehol egy kiálló fog, vagy szarvak - ejtett meg egy félmosolyt. Keze szinte automatikusan nyúlt is felé, hogy megfogja a pici, kilógó kezet, és megismerkedjen vele. - Üdvözöllek Sammy, Kolos vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Felnevet a válaszon. Eddig is kételkedett a pletykák azon részében, amik a gyerekről szóltak, de azzal, ahogyan az ujját megfogta, teljesen eloszlott minden kétsége.
- Nézd már, azt hiszem, bír engem, nem gondolod? - Széles vigyor terült el az arcán. Egy fél lépést tett hátra, hogy jobban lássa Annie-t, de ne vegye el a játékot még Sammy-től sem.
- Talán egy éve beszéltünk utoljára? Aztán tessék, hopp egy gyerek. A legközelebbi találkozásra is így készüljek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Esküszöm, nem raktam bogyólevet az ujjamra. - Csak biztosítani akarta Annelie-t arról, hogy nincs mitől tartania. Fejben azért végigfutott a fején, mi mindenben nyúlkált előtte, de kész szerencséje Sammy-nek, hogy a parton való ebédeléshez megmosta a kezét.
- Ó igen, tényleg! - felnevetett az emlékre. Akkor nagyon maga alatt volt Annelie, na meg Kolos és Ombozi is a hír hallatán. - Biztos vagy benne, hogy nem az enyém? Akkor legközelebbre lehet nem kell elkérnem azt az iskolás műbabát. - Úgy tűnt, Sammy kezdett ráunni az ujjrágcsálásra, így Kolos is felszabadította a kezét, hogy végre ténylegesen szemben álljon a nővel.
Annelie kiegyensúlyozottnak és boldognak tűnt. Annak ellenére, hogy a pletykák azon részét, miszerint a halálfaló kényszerítette vagy megbűvölte Annie-t, hogy hozzámenjen, még mindig elég reálisnak tűnt. Elvégre... Ki akarna egy halálfalóval családot alapítani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ő is elmosolyodott a kijelentésre. Nagyon szerelmes volt anno Annelie-be. Úgy, ahogyan minden másik lányba is a falvakban.
- Most hogy mondod, igen, igazad lehet. Már egészen látszik a hasonlóság. - A játék kedvéért még hátra is lépett, hogy szemügyre vegye az apróságot.
A következő kijelentés azonban váratlanul érte. Kész szerencse, hogy az ebéd a táskájában volt, és nem valahol a keze ügyében.
- Hogy mi? - A pillanatnyi fagyott állapot után csak ennyit bökött ki, majd összehúzott szemöldökkel nézett Annelie-re. - Kitől hallottad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érezte, ahogyan kiverte a hideg víz. Bár az is lehet, hogy csak a szellő volt, ami bőréhez fújta az itt-ott átáztatott pólót. Hogy Myra babát... Mégis hogy... Vagy ki...
A kérdések még meg sem fogalmazódtak a fejében. Elkezdődtek, aztán mások tolultak a fejébe, aminek köszönhetően igazából semmi konkrétra nem tudott gondolni.
- Aha, biztosan csak pletyka. - Nyelt egyet, és idegesen a hajába túrt. A távolba nézett, de csak homályos foltokat látott mozogni. Myra... Azóta nem beszéltek, hogy összevesztek a lakóautóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Maja Nerella

---

Elgondolkodva kutakodik továbbra is. Gondolatai között sokszor megjelenik az előbbi jelenet, amikor is bizonytalanul válaszol egy kérdésre. Igen, kikerült otthonról. Látszik, hogy zavar van az erőben. Általában ettől magabiztosabb szokott lenne. De ha már ez így történt, akkor ez van. Eléggé érdektelen ahhoz, hogy gyorsan a háta mögött hagyja a dolgot, és újra iskolatársára emelje „Bounty” kék szemeit. A Bagolykő Mágustanoda. Furcsa érzéseket kelt benne a tudat, hogy más diákokkal együtt kell majd „dolgoznia”. Ezidáig magántanulóként szívta magába azt a tudást, amit eddig lehetett iskolán kívül. Aranyvérű máguscsalád gyermekeként ez el is várt dolognak mondható.
- Aha, persze. Miért is ne...
Motyogja arra, hogy mehetnek együtt visszafelé. Nem egyszerű szóra bírni, nem szereti a felesleges fecsegést. Azonban, amiről beszélgetni kell és esetlegesen az érdeklődését is felkelti, arról bármikor és bárhol tud és akar is beszélni. Nincs is jobb egy üdítő, elmés beszélgetésnél.
Tekintete a lány jelvényére csúszik. Láthatóan elgondolkodik, de érkezik még egy mondat.
- Itt leszek.
Mondja ismét szószátyár Monánk.
A jelvény hatalmán gondolkodva nyúl táskájába ismét, s végre elkapja az iskolai egyentalárt. Gyönyörű Rellonos jelvénye csillog a nap fényében. A meleg ellenére boldogan kapja vékony kis testére, miközben a táskáért induló lányra néz.