36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Saárossy Gilbert összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Le
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 14. 11:43 Ugrás a poszthoz

Az iskola kapujában diákok tömkelege gyülekezik, akik tanulmányaikat valamilyen okból kifolyólag tanév közben kezdik. Vagy éppen csatlakoznak és folytatják, hiszen az is előfordulhat, hogy egy másik iskolából keveredett ide a szerencsétlenje. Az idő nem túl kegyes ma sem. A kopogó esőcseppek dühítő táncot járnak egy loboncos hajú fiú esernyőjén. A „loboncos” szó az ő esetében nem a rendezetlen, össze-vissza kategóriát jelenti, hanem egyszerűen göndör fürtjei vannak, amik természetesen úgy állnak a fiú szeplős fején, ahogyan annak lennie kell. Komor tekintetét a kastélyra emeli. Majd mély levegőt vesz és lehunyja szemeit. Remek. Fejfájás. Nem elég az esőcseppek kopogása, még egy idegesítő szőke lányt is kapott maga mellé. Zavarodottan tekint a mellé szegülő fiatal leányzóra. Amaz maximálisan be van zsongva, és folyamatosan tapsikol örömében. Nyilvánvalóan a csaj is tart a kezében egy esernyőt, és a boldogságát kifejező csattogó kézmozdulatival mozgatni kezdi a fiú esernyőjét.
- Nem bánod…? – kérdi piperkőc, kisfiús hangon, és fejével az esernyő felé bök. Mélységesen felháborodását kifejezve sóhajt egyet. A szőke lány kissé elszomorodva megy át egy másik áldozat mellé. S hamar feledve az imént történteket ott folytatja a tapsikolást. A felügyelő tanár, aki velük van egy kis figyelmet kér. Elmondja, hogy merre találják a hálókörleteket, majd arra kéri őket, hogy kereken 14:00-kor találkozzanak a Nagyteremben. A göndör fiú unalomtól fintorogva végighallgatja. A többiek el is indulnak, ő azonban még ácsorog egy kicsit az esőben. Fel kell fognia, hogy megérkezett.
Utoljára módosította:Saárossy Gilbert, 2018. július 14. 11:51
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 14. 16:40 Ugrás a poszthoz

Slivovics Lily



Fancsali képpel bámul a hatalmas tölgyfaajtóra. Tekintélyesen nagy barna szemeivel pásztázza minduntalan. Nem tudja, hogy milyen érzések kavarognak benne. Jó, hogy ilyen fiatalon elkerült otthonról, és meg tudja mutatni, meg tud élni egymaga is. Másrészt… nincsen másrészt. Örül, hogy elkerült otthonról. Azonban egy ismeretlen helyre, ahol talán alkalmazkodnia kell, beszélgetnie. Felesleges dolgokról fecsegni ismeretlenekkel. A gondolattól is a hideg csörtet végig kissé ferde gerince mentén. Szív egyet az orrán, miközben újra azon kapja magát, hogy egy tócsát bámul, amiben látja saját körvonalait, amit minden egyes esőcsepp meg-megzavar.
Egykettőre másik arcot is vél felfedezni vele szemben. A tócsában látott alakhoz hamarosan egy lány hangja párosul. Furcsa, oroszszerű akcentussal. S ami kissé bosszantó az nem más, mint a tempó. Úgy beszél a sráchoz, mintha az idióta lenne, és a szájába szeretné rágni a szefósnak, hogy mit is szeretne. A tanár küldte.
Újabb gigászi sóhaj, majd a mugli mesékből jól ismert Bambi halott édesanyja tekintetével néz a félhosszú hajú, ázott hölgyeményre.
- Ahhha... – „okézza” le azt, amit lány mondott. Nem néz ki idősebbnek, mint ő. Habár a küldetés miatt azt gondolta, hogy egy prefektust küldenek elé. Grimaszra húzza széles száját. Még ez sem sikerült. Ekkor kap egy ajánlatot. Erős paprika mint snack? Merlinre.
- Asszem kihagyom, kösz – válaszol hasonló tagoltsággal, mint ahogyan a leány tette. Felnéz újra a kastélyra, maga mellé a cuccaira, majd vissza a csapzott iskolatársra. Valóban nem néz ki idősebbnek, mint ő. Másodéves lehet maximum.
- Nos? – tekint rá várakozóan. Biztos benne, hogy háztársak, különben miért küldte volna őt a tanár.
Utoljára módosította:Saárossy Gilbert, 2018. július 14. 16:44
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 16. 11:54 Ugrás a poszthoz

Madame Málnássy.

„A gumikacsa funkciója örök rejtély” – hangzik el a mondat egy túlbuzgó évfolyamtárs szájából a mugliismeret órán. Gilbert a leghátsó sorban ül a sarokban, ami legközelebb van a hideg falhoz. Az előző mondatra látványosan grimaszol és fejet csóvál. Mégis kinek van erre ideje? Furcsa, hogy a varázstársadalmat érdeklik az ilyen dolgok. Nincsen baj a muglikkal, de maradjanak meg a saját felségterületükön, és ne férkőzzenek be a tanórákra. Habár, ha abból indulunk ki, hogy jobb megismerni az ellenséget – enyhe túlzással –, akkor talán elfogadható is lenne ez az egész. Fegyvereikről és történelmükről kellene tanulni, hogy átfogóan lássuk. Ezen elmélkedve hunyja le szemeit, s szundít el egy kicsit. Ki tudja pontosan, hogy mikor, de a tanár áll felette karba tett kézzel, amikor magához tér durmolásából. Hunyorítva sandít fel, és csámcsog egyet-kettőt kiszáradt, alvás-ízű szájával. Ekkor veszi észre, hogy bizony a tanerő áll felette. „15 pont a Rellontól, Saárossy”. Majd az hátat fordít, és magára hagyja a srácot. Szerencsére senki más nem maradt a teremben, ugyanakkor nem fog titokban maradni, hogy az első órákon már pontokat osztogat jótékonyan a semmibe, a Rellon ház rovására.
- A rohadt életbe – motyogja, majd túr göndör tincsei közé.
Már nincsen mit tenni az ügy érdekében, így megvakarja mellkasát, és elindul a nem messze lévő bejárati csarnok felé. Vállait hanyagul tartja, amiről táskája tunyán lóg a világba. Kissé bosszúsan és fürgén emeli lábait a cél elérése érdekében. Sok-sok növendék szaladgál a folyosón, így ő is felveszi a ritmusukat. Egy idő után viszont elég lesz a „tömegközlekedésből”. Egy beugróba ugrana nyurga lábaival, szinte nyúl szerűen, amikor megtorpan, hiszen már egy másik anti-tumultus aktivista foglalta be a helyet.
- Bocs – sutyorogja egy csalódott arckifejezés kíséretében. Olyan jól eltervezte, hogy milyen jó lesz egyedül a beugróban rettegni, erre itt van a lány. Ahogy jobban megvizsgálja, rá kell jönnie, hogy a másik bizony éppen haláltusáját vívja. – Minden oké? – teszi fel a kérdés, miközben szemöldöke a magasba repül. Arcát még nem látja.
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 17. 12:05 Ugrás a poszthoz

Madame Málnássy.

Csendesen legelteti szemét a vörös hajú leányzón, miközben orrsövényferdülése miatt egész jól hallhatóan szuszog. Nem tűnik túlságosan egészségesnek ez az egész szituáció. Két fiatal áll egymással szemben a tanoda folyosóján, és valahogyan nem tudják „megfogni” a másikat. Hunyorítva nézne le a lány talárjára, egészen szíve fölé, hogy megnézhesse, melyik ház szülötte a teremtmény. Csakhogy a mellkasához préselt tankönyvek miatt ezt nem láthatja. Pusztán a jelvény csücske lóg ki, de abból nem tud meg túl sokat. A vizslatásból felocsúdva tekint ismét a lány kék szemeibe. Valóban ismerős. Nem sokat tud morfondírozni azon, hogy honnan is ismerheti ezt az arcot, mert a kislány udvariatlanul ráröfög egy mondatot, majd egy kérdést dob fel, ami ebben a fagyos levegőben azonnal jégszoborrá válik. Gilbert szemei meglepetten düllednek, hiszen nem erre számított.
- Hűűűha – forgatja meg hatalmas szemeit.
A mondatok arra engedik következtetni a fiút, hogy a hölgyeménynek nincsen ki mind a négy kereke; ahogy’ mondani szokás. Mi több, másodpercenként enged leválni egy-egy darabot a még megmaradt kerekekből is. Szinte hallani azt a bizonyos kakukkosórát. Minden bizonnyal az tesz a legjobbat mindkettőjüknek, ha ez a társalgás – amennyiben lehet annak nevezni – ennyiben marad, és mindenki megy a maga dolgára.
- Nehogy magadra vedd – kezd bele, miközben hátrálva elindul a folyosó közlekedő részére. – De szerintem bolond vagy – fejezi be mondatát még mindig hátrálva. Egy-egy diák nekiszalad, ő elnézést kérve a magasba emeli a kezeit, ám végül visszatekint a lányra.
- Na, szevasz! – köszön el egy búcsúintés kíséretében, majd eltűnik a tömegben.

Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 17. 14:36 Ugrás a poszthoz

Lukács Leila
Könyvtár – Szorgalmi időszak – reggeli órák


A reggeli earl grey csupán rituálé Gilbert számára. A benne lévő turbóanyag nem javít sokat a srác kedvtelen lomhaságán. Feltehetően később ez lesz a helyzet a kávéval is. Ihat belőle, amennyit csak akar, de a hatás a jó fekete esetében sem lesz kimagasló. Sápadt és karikás a két szeme alatt, mint mindig. Sosem keltette egy egészséges fiatal fiú érzetét, de az utóbbi pár hétben – ahogyan elindult a kamaszodás –, érezhető, hogy valami más változás is elindult a fiú szervezetében.
Kora reggel van. Megközelítőleg 6:30-at mutathat az óra, amit hamarosan le is ellenőriz a fiatal srác; a zsebéből elhúz egy elegáns zsebórát. Nem jellemző, hogy egy ilyen kis senki kölyöknél ilyen kincs lenne. Ebből is látszik, hogy nem akárhonnan érkezett. Megvan a családi háttér. Meg kellene tartania ezt a rangot magának a varázstársadalomban, habár ez csak és kizárólag rajta múlik. Ezen ő nem elmélkedik sokat, neki ez természetes. Csak remélheti, hogy ez így is marad.
Lassan eléri az iskola könyvtárat. Számított rá, hogy nem egy sötét kis luk lesz, de amikor meglátja, egy pillanatra leesik az álla. Hatalmas ajtó, ami fájdalmasan nyikorogva tárul ki Gilbert előtt. Óvatosan lép előre egyet, és ugyanolyan elővigyázatosan tekint be a gigászi terembe. A vörös, öreg szőnyeg mentén elindul a pulthoz, ahol éppen nem talál senkit sem, ezért tovább halad, hogy felfedezze a bájital részleget, és magába szívhassa a tudást.
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 18. 08:53 Ugrás a poszthoz

Lukács Leila
könyvtár – szorgalmi időszak – reggeli órák


A hosszú ujjak finoman simogatják végig a könyvek gerincét, ahogyan a fiú elsétál a könyvespolcok mellett. Számos könyvtárban járt már élete során, de amiben jelenleg tartózkodik; az összes közül a legkáprázatosabb. A sötét miatt most nagy szemei hunyorogva merednek a kötetcímekre. Kifejezetten a bájitaltan alapjai után szeretne olvasni, mivelhogy otthon erre nem volt lehetősége. Minden olyan tárgyban már jártas, ami kifejezetten lexikális tudást igény, azonban a gyakorlati tárgyakat iskolán kívül nem tanulhatta. Olybá tűnik, hogy senki nem érzi még ezekben a korai órákban magában a késztetést arra, hogy könyveket bújjon. Nem is baj ez. Annál bizonyosabb, hogy hosszasabb ideig lesz még csend és nyugalom a tekintélyesen nagy helyiségben.
„Bocsánat”, hallja a háta mögül a hangot azzal az ütközés után, ami görbe gerincét éri. Egy vékony hang, furcsa kiejtéssel. Nagyon „international” a tanoda. Múltkor orosz lánnyal találkozott, most pedig… egy koreai hölgyeménnyel találja magát szemben.
- Nem cink – mondja, miközben pofátlanul bámul a vörösesbarna hajú lány arcába. Úgy fest, mintha útját szeretné állni, közben csak valamilyen oknál fogva elveszett a különleges arcban. Biztosan a festői véna kúszott elő egy pillanatra. Noha gyorsan lerázza magáról ezt a viselkedést.
- Bájitaltan? – kérdi tőle nem megszokott kíváncsisággal.






VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:12
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 19. 12:48 Ugrás a poszthoz

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Hatalmas, fekete esőfelhők gyülekeznek a tanoda birtoka felett. Kezdetben csupán a dörgéseket lehetett hallani, majd lassan elkezdtek hullani az esőcseppek is. Természetesen, mindez akkor történik, amikor Gilbert végre ráveszi magát, hogy kimozduljon a kastélyból. Ezidáig az alagsori gólyalakban húzódott meg; ott tanult, festett vagy csak töltötte az időt. Nem bátorság kérdése volt, hanem leginkább a kedv játszott kulcsfontosságú szerepet ebben a történetben. De a kedv most megérkezett. Az ebédszünetben nem vett magához különösebb élelmet, csak egy almát kapott fel a nagyteremben az asztalról, és azzal indult meg a birtoknak. A gólyalakban talált könyveknek hála bentről is tudta tanulmányozni a kastélyt környező területeket. Fantáziáját legjobban – csodák csodájára – a birtokhoz tartozó erdő mozgatta meg, így annak irányába szedte lábait, amikor leszakadt az ég. Néhány dühös szuszogás után beszalad egy elhagyatottnak tűnő részre, ahol a fák menedéket nyújtanak, azonban vannak cseppek, amik átkecmeregnek a lombok között. Szemébe lógó, ázott tincset kifújja arcából, majd emeli azt az ég felé. Ekkor pillantja meg az ágak közt megbújó faházat. Körülnéz, hátha követte valaki. Senki. Így felmászik a házikóba, ahol egy puffra dobja magát, talárja egy kevésbé vizet részével megtörölgeti almáját, majd jóízűen sóhajt egyet, miközben a faház falára írt okosságot kezdi jobban szemügyre venni.

Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 19. 13:52 Ugrás a poszthoz

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


A sok „szeretlek Jani/Kinga/Peti/Rózsika” után végre talál valami érdekeset. Minthogy minden vésve van a faház falába, így ez a versike is. Vagy legalábbis annak tűnik. Egy újabb nagyot harap a csodaszépen pirosló almából, jobb lábát kinyújtja maga elé, és egy érdekes, robot mozdulattal már két lábbal a padlón áll, és tesz egy-két lépést a fal irányába, hogy jobban szemügyre tudja venni az irományt. „Te diák, ki erre jársz, Lehet jobb, ha tovább állsz.” Kezdődik a vers kissé fenyegetően, majd így folytatódik a továbbiakban is, amire egyre magasabbra szökik az ifjú rellonos kusza szemöldöke. Ahogyan sorról sorra halad lefelé, úgy torzul a vers, s a végén szinte úgy érzi, mintha valami lidérces átkot olvasna. Az utolsó sorokhoz érve nagyot nyel, hiszen ahogyan nagy barna szeme elérik e sorokat, a kipontozott részre az ő neve rajzolódik ki. „Nem hallottad? Takarodj el. Különben a világ több lesz egy halott Gilberttel.”
- Mi a frász? – esik szinte hanyatt a meglepettségtől.
Kissé félve fintorogva tekint újra a fali irományra, aminek utolsó két sora ismét pontozott marad, és eltűnik a személyes üzenet. Ekkor nagyot nyelve fordul meg, hangosan veszi a levegőt, mikor egy, a semmiből előbukkant, lebegő fejet lát. Hangosan felsikolt, szinte kislányosan. Ámde jobban megbámulva a fejet, egy másik srácot vesz észre, aki eddig észrevétlenül bújt meg a faházban.
- Egy kukkot sem – utal a lányos visításra, miközben képzeletbeli zipzárt húz vastag ajkaira, a hallgatást szimbolizálva.
- Amúgy… – kezd bele. – Mi jót csinálsz ott?
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 20. 09:22 Ugrás a poszthoz

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Érdeklődéssel teli képét még mindig a másik felé fordítja. Közben egyszer-kétszer olyanokat dörög az ég, hogy félő megnyílik a föld alattuk, és hamarosan házastól lezuhannak mélybe. Noha reméljük, hogy nem így lesz, hiszen a navinés srác már csak attól is rosszul van, hogy… létezik. Vagy nem is tudni, hogy mi játszódik le a fejében, de mindenesetre nagyon fél a vihartól, ami ebben a korban nem jellemző. Különleges diákok járnak ebbe a tanodába. Egyik egyedibb, mint a másik, ami nyugtatóan hat Gilbert darabokra hullott lelkivilágára. Alapvetően nem igényli az emberi társaságot, azonban ha ilyen emberek vannak körülötte, akkor mégis felkeltik az érdeklődését. Lesz miről festenie vagy zenélnie a későbbiekben. A kérdéséhez visszatérve; nem szóban kap rá választ, hanem „Maugli” leírja, hogy ő bizony éppen rejtőzködő életmódot folytat.
- Érthető – fintorog. – Ramaty egy idő van – motyogja, miközben elindul az egyik ablak felé. Kinéz rajta, s nem lát semmi biztatót. Az ég szinte fekete, mindenhol felhők és az eső úgy szakad, mintha dézsából öntenék. Közben – természetesen – felfogta, hogy a srác visszakérdezés gyanánt bökött rá a széndarabbal, de még ő maga sem tudja, hogy mit keres itt. Így csendesen néz egy jó ideig kifelé, miközben egy újabb harapással jutalmazza az almát. Egyre lassabban kezd rágni, ahogyan eszébe jut valami, és szemöldökét felhúzva fordul iskolatársa felé.
- A te műved volt? – utal versikére, és mutatóujját a fiúra szegezi, markában az almát fogva.
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 20. 09:23 Ugrás a poszthoz

Ms Kelevitz


A könyvtár lesz az a hely, ahová Gilbert szívesen eljár a nap bármelyik szakaszában. Így történt ma is. Egy jó kis olvasmányért nézett fel az alagsor sötétségéből, és sikeressé is vált a küldetés. Egy nagyon poros, öreg könyvet talált, amiben nagyon régi varázsmesterségekről írnak. Izgalmasnak ígérkezik, így a könyvtáros engedélye után magához kapja, és elindul kifelé a hatalmas helyiségből. Ám ekkor megtorpan, mert két diák sutyorogni kezd egy lány mögött. Nem szeretik őt, ez elmondható. Sőt, kifejezetten megvetik az egész személyét, de a lány ebből egyelőre mit sem észlel. Gilbert sem veszi annyira fel a dolgot, elvégre semmi köze nincsen hozzá, hogy mi történik közöttük. A sötét könyvtárból a világos folyosóra érkezik, ahol hunyorítva néz az alagsor felé vezető közlekedő irányába. Fekete nadrágos visel, egy szürke elegánsabb bőrcipővel és a talár rellon jelvényével díszítve. Büszkén húzza ki magát, ami még így is egy görbe testtartást eredményez. Szemei beesettek, arcbőre száraz, dús ajkai repedezettek. Semmiképpen nem kelti egy egészséges fiatal látszatát. Igazság szerint, egy picit szédül is, de mindennapossá kezd válni ez az érzés, így nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Annál inkább izgalmasabb, hogy piszkálás zaja töri meg a folyosó csendjét. Ők azok. Vagyis az a két diák, akik trágár dolgokat súgtak össze a felsőbb éves lány háta mögött. Gilbert feléjük fordítja sápadt képét, de úgy látja, hogy a levitás lány – aki olybá tűnik prefektus – igen jól bírja a kiképzést. Elsétál a veszekedők mellett. Egyértelmű, hogy szegény lány tanárgyerek. Nem túl szerencsés helyzet, ezt mind tudhatjuk.
- Ha te mennél oda, akkor biztosan elvinne az igazi apádhoz. Egyenesen a kocsmapulthoz – utal arra, hogy bizonyára rossz családi háttér és irigység miatt viselkedik így a lánnyal. A prefektusra néz és biccent egyet, közben tovább sétál. Aztán olyan gyorsan történik minden. „Mit mondtál?”, kérdez vissza a srác, akinek Gilbert címezte a mondatot. Szedi a lábait és hamar be is éri a lomha rellonost, aki a léptek zajára megfordul, és kap is egy gyomrost. Fájdalmasan nyög egyet, ahogyan a falnak támaszkodik, s hangosan szuszog. Jól eltalálta a helyet, ahol a legkellemetlenebb.
- Apád büszke lenne. Nevezz be egy kocsmai verekedésre – motyogja az orra alatt.
Ezért értelemszerűen kap még egyet a gyomrába. El is kapja az ütéstől a hányinger, de nem üt vissza.

Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 20. 13:00 Ugrás a poszthoz

Lukács Leila
könyvtár – szorgalmi időszak – reggeli órák


Nem erre a válaszra számított. Nem tudni, hogy milyen reakciót váltott volna ki, ha kiderül, hogy a lány is a tantárgy miatt érkezett ide. Így egy halk „ühüm”-mel letudja az egészet, s mivel úgy érzékeli, hogy navinés nem szívesen tárgyalog – ami érthető, elvégre ez egy könyvtár, ahová tanulni, olvasni járnak a diákok –, ezért arrébb áll az útjából, hogy menjen, amerre csak szeretne. Közben büszkén húzza ki magát, hogy a másik láthassa az ingjére tűzött rellonos jelvényt. Észrevette az egy hetes itt tartózkodása alatt, hogy minden tanárnak és diáknak megvan a véleménye a dicső rellon házról.
Közben barna szemeit a lányra emeli, s mutatja neki, hogy menjen tovább, ha szeretne.
Utoljára módosította:Saárossy Gilbert, 2018. július 20. 13:01
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 20. 14:58 Ugrás a poszthoz

Ms Kelevitz


Próbálna gúnyosan mosolyogni, és még valamit odaszúrni a behemótnak, de végül egy szó sem jön ki a száján. Borzasztó a fájdalom a gyomrában, de az a szerencse, hogy ez az érzés egészen hamar elmúlna, ha nem kapna még egyet. Kezd megbarátkozni a gúnynevével, amit ezek után rá fognak ragasztani. Egy; nem üt vissza. Kettő; a tanár bácsi kicsi lányát védi. Három; betegesnek kinéző, nyeszlett kissrác. Ezekből nem nehéz egy jó kis szájhagyomány útján terjedő sztorit vagy egy frappáns gúnynevet összehozni. Gyomrára helyezi jobb tenyerét és annak hosszú ujjait, majd pihegve felnéz a bizonyára felsőbb éves vagy – az intelligencia szintből kiindulva – többször bukott hegyomlásra. Szinte várakozóan mereszti rá hatalmas barna szemeit, amik most a fájdalomtól valamelyest összeszűkülve fókuszálnak az ökölre. Ekkor azonban meglepő dolog történik; a prefektus odajön, és rámarkol a „bully” csuklójára. Na, tessék. Négy; egy lánynak kell megmentenie a verekedé… a veréstől. Nagyot nyel, miközben gyötrelmes képet vágva tekint a tőle idősebb lányra. Eközben a „troll” morogva, búcsúzóul lök egyet-egyet mindkettőjükön.
Et voila! Asszonyverés. Még ez is jól áll, barátom…” – de ezt már csupán gondolja. Nem azért, mert fél egy újabb ütéstől, hanem azért, mert már nincsen ereje megszólalni. Még mindig a falnak támaszkodva figyeli, ahogyan a behemót egyre csak távolodik. Noha távolodó pontnak sem mondanám, hogy aprócska.
Úgy tesz, mintha a lány segítő bal kezét észre sem venné, és elrugaszkodik öregemberesen a jéghideg faltól. Mindeközben jobb kezét még mindig a gyomrán tartja, szinte érzi, ahogyan lüktet benne a hasán keresztülvonuló ér. Nem is szinte… valóban erősen pulzál. Mélyet sóhajtva tekint a rá mosolygó, köszönetet mondó leányra. Legszívesebben mondaná, hogy ő csupán egy önpusztító hülye gyerek, akinek rossz napja van, és úgy érezte muszáj megveretnie magát, de inkább ezt magában tartja, és úriember módjára – igaz, hogy teljes fapofával – biccent egyet a prefektus irányába. Lenéz kezére, de nem fogadja el a segédkezet, ismét úgy tesz, mintha nem látta volna, így elnéz a másik irányba, s a kérdésre újra, kikerekedett szemekkel néz vissza.
- Á – csóválja meg a fejét egy halk nyögés kíséretében. – Nincsen rá szükség – és igazat beszél. Valóban nincsen értelme a gyengélkedőre menni, hiszen hamarosan el fog múlni a fájdalom. Mondhatni; katona dolog.
- Te jól vagy? – kérdez vissza, miközben citromba harapott képpel néz el a lány mellett.

Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 23. 09:22 Ugrás a poszthoz

Ms Kelevitz


A fiúk mindig nagynak és erősnek akarnak mutatkozni. Tények. Azonban Gilbert esetében csupán arról beszélünk, hogy egyszerűen nem bírja az emberi érintést. Ez nem a lány személye ellen szól, persze. A prefektus kifejezetten szemrevaló. És még azt is érdemes hozzátenni, hogy nincsen benne sovinizmus sem. Az ifjú Saárossy egy 14 esztendős kissrác, akit még nem ért annyi inger eddigi élete során, hogy megfelelően tudjon viselkedni társaival. Ahonnan ő jött, az egy szeparált varázsközösség, ahol a szülei nem engedték barátkozni, játszani a sarki játszótéren vagy „kacsázni” a közeli tó tükrén.
Barna szemei visszavándorolnak a lányra, aki szemérmeskedő magatartásról tesz tanúbizonyságot, amikor válaszol a srác kérdésére. Nem eshetett neki jól a dolog, még ha próbálja is mutatni, hogy minden rendben van. Gilbert oldalra dönti fejét, mint egy kíváncsi kiskutya, majd hunyorítva fókuszál egy pár másodpercig iskolatársára. Amolyan „I see what you did there” arckifejezéssel – ahogy’ az angol mondaná.
A gyomrában dúló kínzó fájdalom egyre inkább enyhül, s ezzel egyidőben keserves pihegése is kezd alább maradni. Tenyerét leemeli hasáról. Szétnéz maga körül hiányérzetéből kiindulva, és amikor meglátja a márványpadlón heverő bájitaltan könyvét, egy halk nyögés kíséretében leguggol érte. Ám mikor felegyenesedne, újra utoléri a nyilaló érzés, így a lány karjába kapaszkodik bele, úgy kel fel, másik kezében a kötetet szorongatva. Egy bocsánatkérő pillantás után gyorsan elengedi őt, majd a bemutatkozás után ő is elárulja nevét.
- Gilbert – biccent illedelmesen. – Örvendek – teszi még hozzá.
Nehéz nem észrevenni, hogy Maja eközben teljesen másfelé tekintget. Valami elvonja a figyelmét, noha, igazság szerint nincsen miről elvonnia, hiszen Gilbert nem az a fajta jelenség, aki elveszi a másik eszét és le sem tudja venni róla a tekintetét. A festmények viszont most igen elevenek és pletykaéhesek. Mindig is gyűlölte a fiú a varázsvilág festményeit. Fintorogva tekint végig az egyik csoportosulásra. Őket nézve teszi fel a kérdést a lánynak.
- Régóta megy a piszkálás? – elvégre csak egy prefektus, biztosan felsőbb éves. Furcsa, hogy az évek alatt nem tudta rendre inteni ezeket a csirkefogókat. Túlságosan kedvesen áll hozzá azokhoz, akik így viselkednek vele. Ez így nem helyénvaló. Legalábbis Gilbert fejében valahogyan nem áll össze a kép.
- A levitások is kemény diákok hírében állnak – szúrja őzszerű szemeit Maja szempárjába.

Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 23. 10:36 Ugrás a poszthoz

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Ahogyan a vihar, úgy Gilbert hisztirohama sem tart majd sokáig. Hamarosan megkapja a választ, amire mintha egy másik személyiség bújna elő belőle, csak bólint egyet, hogy felfogta a szitut; nem a másik srác a felelős. Ok. Nem nagyon tud a sorok között olvasni, így ha nem kap választ, akkor biztosan nem ő volt. Nem gyötrik tovább kétségek a falfirka miatt. Próbálja minél hamarabb elengedni a dolgot, azonban ez nem megy ennyire egyszerűen. Orrát elgondolkodóan félrehúzza, miközben mély levegőt szív keresztül a fitos szaglószervén. Oldalán lógó táskájához nyúl, amiből egy bőrkötésű, baromi drágának tűnő füzetet vesz elő, amibe belevési feljegyzését; utána kell nézni ennek a faháznak és a hozzá tartozó legendákat is érdemes lesz elolvasni ahhoz, hogy a későbbiekben tisztán lásson. Nem csoda, hogy a csendes srác nem bízik benne. Ne is tegye. Annyira szétszórt és beszámíthatatlan, amióta a tanodába érkezett, hogy semmi értelme nincsen számítani rá. A lassú írás után, szépen visszarakja a táskába a kellékeket, majd ismét az iskolatárs felé fordul. Nem szól semmit, csupán vizsgálja őt egy ideig. Ő nem érzi kellemetlennek a csendet, ezért csöndesen szemléli őt, végül az ablak felé fordul, hogy újra szemügyre vehesse a tájat. Soha nem fog visszaérni a kastélyba. Legalábbis jelenleg ez az érzés kavarog benne. Mind tudjuk, hogy ezek a nyári záporok nem tartanak sokáig, most mégis akkora felhőcsalád háborog a birtok felett, hogy szinte hihetetlen, hogy ennek valaha is vége szakad.
- Gilbert vagyok – mutatkozik be váratlanul, miközben visszafordul a hangtalan srác irányába. Nevét nem „g” betűvel, hanem amolyan franciás hangzattal „zs”-vel teszi meg mindezt. Állítólagos édesapja francia származású lehetett, noha soha nem találkozott vele. Nevelő apja pedig egy… teljesen egyszerű magyar milliomos varázsló. Maradjunk annyiban, hogy a pénze jól jön.
Valóban. Ez a Gilbert gyerek nem tudhatja, hogy mire képes a másik, így nem is óvatos és alapvetően nem is az a kedves fajta. Nem arra nevelték, hogy bájcsevejt folytasson akárkivel is, azonban ha a helyzet megkívánja, akkor a legilledelmesebb fiú tud lenni a világon. Ő nem sok mindenre képes egyelőre, amitől akárkinek is tartania kellene. Örül, hogyha reggel időben fel tud kelni, és be tud menni az első órájára. Pillanatnyilag az is hatalmas eredmény, hogy még semmit és senkit nem robbantott fel egyetlen bájitaltan órán sem. Voltaképpen ez nem a legjobb példa, hiszen ez az egyetlen tárgy, amit közel érez magához. Bizonyára a rellonos vér teszi.
- Te? – kérdez rá röviden a navinés nevére az utolsó harapás előtt.
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 26. 09:11 Ugrás a poszthoz

Ms Kelevitz


A szédülés valóban kezd múlni. Noha csak akkor, hogyha éppen nem fel s le guggol majd áll. Ebbe az „érintkezés dologba” mintha egyről a kettőre beleszokott volna, hiszen eddig soha nem volt ilyenekre példa. Azért ennyire visszamaradott ez a tök általános cselekvés nála, mert otthon soha nem értek hozzá. Dajka nevelte kisebb korában, akit nem fogadott el. Anyja pedig messziről mosolygott rá, egy ölelést nem kapott soha, hiszen csak meg kellett őt szülnie, hogy legyen majd „trónörökös”, illetve ezt várja el a társadalom; kell a gyerek. Gilbert érzelmi intelligenciája is ezért fekszik a béka hátsórésze alatt. Nem kapott szeretetet, érintést, nyugtatást. Azonban nevelő apja igen kemény pofonokkal tudta jutalmazni, amikor valami olyat csinált, ami rossz fényt vet a családra. S amikor Gilbert még azt merte válaszolni, hogy az az ember nem is a család tagja… akár a nadrágszíj is „befigyelhetett”.
A lány karját elengedve nyel egy nagyot, ahogyan végignéz a folyosón. Csupán néhány diák indul meg az egyik tanteremből. Dús szemöldökét ráncolva nyúl farzsebéhez, ahonnan egy gyönyörű, antik zsebórát kap elő, hogy ellenőrizze, mennyi az idő. Bizonyára valamilyen külön óra, büntetés vagy valami hasonló lehetett, hiszen e tájt nem nagyon szoktak már órákat tartani.
- Biztosan nem árt, ha lepihenek egy kicsit – válaszol a távolba meredve, majd akkurátus módon átvezeti barnáit a lány szemeibe. Lépteit meg is indítja az ülőalkalmatosság felé, miközben tovább társalognak a prefektussal. A mondatra összeszorítja ajkait, és hümmög egyet-kettőt. Szóval, Maja is évközben érkezett. Meglepő, hogy mennyi diák érkezik csak úgy a semmiből. Gilbert is így érkezett, szorgalmi időszakba csöppenve, azt sem tudva, hogyan működik a bagolyköves rendszer. Sorstársra lelt egy pillanat erejéig, de amint bekebelezte volna ez a romantikus gondolat, elhessegeti, és ledobja magát a kanapéra. Ültében felnéz a feje fölött lévő portréra, majd vissza a lányra.
- Jogos – bólint egyet. – Csak sokat hallottam másoktól, hogy olyan rellonos vagyok – mondja értetlenül fintorogva. – Akármit is jelentsen.
Azzal mélyet sóhajtva méri végig az előttük elhaladó diákokat. Érdekes figyelni az embereket. Talán ez a legérdekesebb dolog a világon. Nézni őket és tanulmányozni. Okulni az ő hibáikból vagy akár újra elkövetni azokat. Érdekfeszítő az emberi magatartás. Ezután irtózatosan maga elé bambulva túr göndör tincsei közé, szemei kecskebéka módjára düllednek, s nagyokat szuszog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Saárossy Gilbert összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Fel