31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Wittner Erik Benjamin összes hozzászólása (65 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. február 13. 12:53 Ugrás a poszthoz

Gyermekem, Dávid


Teaivás.
Általában ha valami probléma – mindegy, hogy kicsi vagy éppen akkora, mint egy elefánt – merült fel otthon, akkor nálunk mindig ez volt a megoldás. Igyunk meg egy csésze, bögre, hordó finom teát, és miközben az ital átmelegít minket, a mérgünk is elszáll. Nagyon szép gondolat, és igazán együttműködően építettünk rituálét a szőnyeg alá söpréshez. Mondhatnám úgy is, hogy egyenesen mesterei vagyunk annak, hogy minden elodázott szó vagy tett egy nagy bögre mézes tea fenekén landoljon.
Most is, mikor a gyermekem, a másodszülöttem azt kívánja, találkozzunk, a teázás, mint opció merül fel. A családi hagyományokat ápolni kell. Még mindig furcsán mozgok erre, olyan idegen nekem a hely, polgármesterként nyilván ez a legjobb érzés, ami csak átjárhat. Háromszor változtatok megjelenést, mert se a garbós szürke pulóverem, se a kerek nyakú fekete nem áll közel ahhoz, amit most jónak tudok megítélni. Végül a fekete, garbós mellett döntök, mely tökéletesen egyszínű a fekete nadrágommal. Gyász és ihlettelenség. Utálom, amikor ennyire siváran élem meg az életet. Öt perc késéssel indítom az elindulást.
Lent, mielőtt még ténylegesen megtenném a szabadban az első lépéseket, muszáj elmosnom azt a két bögrét, amit ma használtam, így a kényszeredettségemnek köszönhetően már kilenc perc késésben vagyok. Tipikus, és mégis, bűntudattal tölt el. A kapuig nyugodtan sétálok, onnan az utca közepéig azonban a feszített tempót diktálom, majd egy túl hangosan rám köszönő nénitől annyira megijedek, hogy megint normál tempóra váltok. Persze azért előtte visszaköszöntem neki. Elég rossz érzés, hogy tudják ki vagyok, persze kellemetlen lenne, ha nem tudnák, hiszen ők választottak. Fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem, de mindenesetre határozottan indulok meg az út utolsó harmadán, úgy mintha mindent nagyon tudnék, pedig dehogy. A pillangóvarázsban illedelmesen köszönök, halkan jegyzem meg, hogy milyen néven van az asztal, és mintha nem is hallotta volna meg senki, nem érzek kést a hátamban legalábbis. Követem a mondott utat, kabátomat útközben levéve, hogy aztán a gyermekemmel szembe helyezkedjek, és könnyeden megjegyezzem:
- Nahát, még csak negyed múlt tizenhárom perccel?
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. február 15. 12:37 Ugrás a poszthoz

Gyermekem, Dávid


- Valóban nem mondjuk, elvégre azzal elismernénk, hogy sokat késtem, és az nem illik egy olyan magas rangú emberhez, mint amilyen én volnék.
Jelentem ki szinte színtelen hangon, mégis határozottan, és ezen túl bujkáló mosollyal. Azt hiszem, ez is kellőképpen leírja, hogy mennyire másabb vagyok, mint mások. A hozzám hasonló, szintén magas hivatali tisztséget betöltő férfiak mind mogorvák, és véleményem szerint mentesek mindenféle földtől való elrugaszkodástól. Én velük ellentétben csak kényszer hatására érintem a talajt. Évekig nyomás volt ez a földhöz ragadás, amivel tény, hogy a családomnak, a gyermekeimnek meg tudtam adni mindent, azonban észre se vettem közben, hogy a lelkem mennyire sóvárog a magasság iránt.
- Háromszor. De! És ez itt a lényeg, csak a pulóveremben nem voltam biztos.
A „de” szó használatánál aprót felcsattanok, épp csak annyira, hogy másodszülöttem figyelmét magamra irányítsam. Nem mintha lenne esélye mást is tenni, leszámítva a rajzolást, de ez utóbbi azt hiszem a mi esetünkben egy eléggé bocsánatos bűn. Nem is szólok érte soha, ha azt látom, hogy a képességét használja.
- Viszont azt hiszem, itt túl meleg van hozzá.
Le viszont nem veszem, alatta egy túl obszcén viccet hirdető póló van. Szégyen, nem szégyen, de az utolsó tiszta pólóim egyike, és még tanulom a mosómasina használatát. A tisztító bűbájok meg sosem mentek. A kabátom zsebéből előhúzok egy négyzetes ajándékot, amin látszik, hogy én csomagoltam és átnyújtom neki.
- Nem nagy szám, a vonatok unatkoztam.
És addig festegettem pár – összesen nyolc – 10x10-es Pikachu-t, hogy legyen mivel indítanom a gyereknél, azon túl, hogy polgármester lettem.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. március 10. 13:38 Ugrás a poszthoz

Miss Schwartz


Nagyon könnyű azt mondani, hogy majd lesz valahogy, akkor, amikor nem te vagy benne. Én sem estem kétségbe a rám váró feladattól, amikor polgármesternek jelentkeztem, hiszen nem kellett akkor mást tennem, mint mosolyognom, és megnyerően elmélyedni a másik fél szemében, azt bizonygatni, hogy velem jól jár. Hogy én majd elhozom ide a változást. Aztán megnyertem a választást, és azóta nem tudom, hogy mit tudok felmutatni. Találkoztam a fiammal párszor, bérelek egy szobát, és minden nap rendelek ételt magamnak, ezzel hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez. Ez nem valami nagy eredmény.
A munkatársaimat már ismerem, megtanultam a nevüket, és minden adatot, amit érdekes lehet róluk. Ez nem bizalmatlanság, de új ember vagyok itt, pontosan tudom, hogy ilyenkor az emberek megpróbálnak minden kis stiklit. Nem zavar a dolog, én is megpróbálnék azt hiszem elsütni még egy vagy két plusz gyereket, nagymamát vagy háromlábú kutyát, ha arról lenne szó.
Most azonban, hogy őket már ismerem, elindultam tovább. A boltosok és alkalmazottaik jó részével is találkoztam, és kaptam javaslatokat, észrevételeket tőlük is. Itt az ideje, hogy meglátogassam hát a falu fájó fogát, vagyis az előkészítőt, mely az ifjú boszorkányok és mágusok elméjét hivatott pallérozni. Fájó fog, mivel igazgató nélkül maradt, és nem tudom, hogy mi lesz vele, míg nem találunk megbízható embert. Az elsődleges probléma a tavaszi szünet környékig jó lenne, ha megoldódna, ám jelenleg még nem látom azt a bizonyos fényt az alagút végén. Ettől függetlenül megpróbálom legalább az itt dolgozókat megismerni.
Miss Schwartz osztályának ajtajában megállva nézem, ahogy a hölgy segíti a gyermekeket, és azt is, hogy a kicsik milyen lelkesen állnak hozzá a tanár személyéhez. Az egyik kislány sokadszor is felpillant rám, én pedig intek neki egyet, de nem akarom zavarni a munkálkodást.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. március 10. 14:17 Ugrás a poszthoz

Miss Schwarz


- Üdvözlöm.
Bevallom, eléggé zavarba jövök, amikor lebukok, de nem nagyon jelenik meg érzelem az arcomon. Csak kellemetlen, mert már éppen készültem vicces arcot vágni, már majdnem élveztem egy pontját a mai napnak, aztán visszarángattak a valóságba, és most egy kicsit még át kell szoknom a komoly felnőtt szerepre.
- Nem, nem tudok róla. Vagyis, nem, ilyen korú példánnyal nem rendelkezem.
Képzeletben köhintek egyet, mintha ez kellene ahhoz, hogy teljesen átváltsak, de rendben van, megérkeztem önmagam bőrébe, remek. Beljebb lépek, ha már engedélyt kaptam rá, és most, hogy így rákérdeztek, elmerengek azon, milyen is volt, amikor a gyermekeink még csak ekkorák voltak. Valahogy jobban működött minden, most azonban, hogy nagyrészt itt vannak, rájöttünk, hogy valójában minket nem tart együtt semmi. Megint, de félek utoljára.
- Wittner Erik vagyok, Bogolyfalva új polgármestere.
A hangom fokozatosan halkul le, amikor a titulusomat mondom, mintha nem akarnám, hogy rajta kívül más is hallja. Nem akarom feltétlenül, hogy a gyermekek hazatérve azt mondják, hogy ma meglátogatta az iskolájukat a polgármester, felesleges pletyka lenne csak. Vagy nem, de pánikkeltésnek kiváló.
- Szeretném megismerni azokat az embereket, akik nap, mint nap részei a falunak, és érdekelne a véleményük. Szeretném, ha fejlődnénk, és ha meghallhatnám a valós panaszokat.
Félek, hogy vannak olyanok, akik a saját számukra fontos részeket kiemelik, míg számos problémát, ami gátat vetne az ő fejlődésüknek, elsikálják. Tudni akarom a titkokat.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. március 10. 15:52 Ugrás a poszthoz

Miss Schwarz


- Kisebb sincs, mindenki elérte a Bagolyköves kort.
Furcsa belegondolni, hogy a legkisebbem, az én kis csalafinta hercegnőm is olyan idős lett, hogy már az iskolába járjon. A nagyfiam auror, a Dávidom meg dolgozik is, tanul is, ideális átmenet. Meg vagyok én áldva a nagycsaládos kedvezmény minden formájával. Sőt, a nagyobb fiam még a végén eléri azt is, hogy legyen mégiscsak egy kisebb, csak ő apuka helyett papának hív majd. Borzalmas, hogy milyen tempóba képesek öregedni, miközben én csak stagnálok. A korral meg ugyebár egyre jóképűbbé válok, de ezt senki sem mondogatja mostanság.
- Szevasz prücsök.
Pillantok utána, ahogy éppen csak egy pillanatra látom az alkotását is. Nem semmi a gyerekek energiaszintje, és hihetetlen, de mi is voltunk ilyenek. Aztán, ahogy nő az ember, és egyre több hülyeséget követ el, valahogy az energiaszintje is úgy csökken le. Pedig néha szívesen meghemperegnék a hóban, de akkor biztos idiótának titulálnának, mert nekem, akinek ilyen komoly hivatalom és életkorom van, nem tisztségem már a hóban hentergés. Néha csak úgy jó lenne ezen a szinten állni. Finoman szorítom csak meg a kezét, üdvözlőn, de nem erőszakosan, és nem hosszan. Nem vagyok a feleslegesen túlspilázott fizikai érintkezés híve, és ez meglátszik azon is, hogy milyenek lettek a gyerekeim is. Ezt a részét még valóban sajnálom is.
- Én is ettől félek, éppen ezért nem is bízom meg az ilyen információban.
Tudom, milyen az, ha az embernek lehetősége nyílik ilyen kinyilatkoztatásra. Minden szentnek maga felé fordul a keze. Bár nem kérek külön engedélyt rá, dehogy ne csak úgy ott álljak, mint valami faszent, hát én is nekitámaszkodok az asztalnak.
- Igazgató… ne is mondja, teljesen frászba vagyok, hogy mi lesz, ha nem találok senkit, aki alkalmas lenne erre a posztra. Várom a csodát, persze, hogy jelentkezik valaki, vagy visszatér Mr. Everett, vagy Mrs Felagund mondja azt, hogy megunta az unokázást. De nem tudom, talán inkább igazgatónak kellett volna pályáznom, és nem polgármesternek.
Mindenki jobban járt volna, mert akkor élhetnék a magam kis világában, nem kellene mindig öltönyt húznom, és nem lenne baj az sem, ha festékes lenne a pólóm csücske, hiszen gyerekek között vagyok, megesik az ilyesmi.
- Könyvek, iskolaszerek. Beszéljen az iskolai könyvtárossal, rendeljenek megfelelő könyveket, a pénz ne legyen akadály, küldök majd én is egy baglyot. Ha jól tudom, ott épp most zajlik végbe egy személyi változás, de bízom az igazgató bölcs döntésében. Az iskolaszerekre is ki fogunk találni valamit. Nem akarok tandíjat emelni, de talán vannak ismerőseim, akik tudnak valamit kezdeni a helyzettel.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. március 12. 11:48 Ugrás a poszthoz

Fiacskám


- Tetszetős gondolat.
Értek egyet, és ezzel egyidejűleg kívánom lezárni a késéssel kapcsolatos észrevétel blokkját. Már az öregtől is nehéz volt elviselni ez a pontosságmánia, és ha nem tudnám, hogy ő ilyen volt, mindenképpen csináltatnék DNS tesztet, hogy ez a kis mocsok kinek a közreműködésével jött létre. Imádom, de borzalmas, hogy semmit sem örökölt tőlem, viszont a hibáimra prímán képes rámutatni, bosszant, de a gyerekem, és igaza van, mit tehetné?
- Szerencsére számos holmim dobozokban van még. Kérdeztem, hogy nem ismernek-e olyat, aki nem takarít, de kicsomagol, de mindenki furcsán nézett rám.
Az emlék miatt egy kicsit el is húzom a számat, nem volt kellemes, amikor láttam, hogy szinte úgy néznek rám, mint aranyvérű család a kvibli hozzátartozóra. Nem vagyok kényes ember, csak férfi, akinek eddig élete nagy részében volt egy nő az életében, aki megoldotta az olyan kríziseket, mint a ruhapakolás.
- Pedig nem hiszem, hogy ez olyan rendkívüli lenne.
Sértődötten húzom el a számat, de aztán ahelyett, hogy tovább bosszankodnék, megosztom vele a hirtelen felmerült ötletemet, mely szerintem megoldás lenne a jövő összes ilyen gondjára.
- Vagy lehet, hogy mégis, el kéne mennem egy agglegényképző kurzusra, ahol megtanítják, hogyan vegyem rá magam olyan dolgokra, mint a kicsomagolás. Kiváltképpen, ha távozáskor valahova a pálcámat is csak úgy behajítottam. Azt hiszem, nem akartam, hogy utazáskor sérüljön, így most néhány kasmír pulóver kényelmét élvezi.  
- Tiszta… csak gyűrött.
Hazudom szemrebbenés nélkül. Inkább ez, mint az, hogy trágárkodok meg alázom a női nemet. Nem alázó amúgy, de mivel a fél falu szemében szálka vagyok, a másik meg kíváncsi rám, a kelleténél jobban, nem venné ki jól magát, ha így öltözködnék. A kérdésére elhúzom a szám, és végül megteszem a helyfoglalást is.
- Igenis uram!
Még tisztelgek is neki, hogy érezze az igazi törődést. A kezembe veszem az itallapot, ami nem könnyíti meg a dolgom, hiszen rengeteg sok van. Végül a huszonhármas mellett döntök, mert azt a számot egészen kedvelem is.
- Egy fwooper mágiát kérek.
Az érkező pincérnő fel is veszi a rendelésemet, amiről azt sem tudom, hogy mi, de gondolom valami nagyon színes történet lesz. Mindegy, a lényeg, hogy tea, a többi nem számít.
- Kényelmes, egy egész szintem van. Egyelőre még csak egyedül vagyok, de remélem, hogy Norbert, a tulaj hamarosan belakatja a többi szobát is. Mondjuk egy olyan emberrel, aki tud és szeret főzni. Egyszer megnézhetnéd.
Vetem fel a lehetőséget, mert eddig nem nagyon láthatott külön élni, és remélem elfogadja, de majd csak akkor jön el, amikor tényleg be is rendezkedtem.
- Milyen az iskola? Megoldható a szalon mellett?
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. április 1. 09:29 Ugrás a poszthoz

Dávidom


- Ez a hála azért a sok iskoláért.
Felelem a válaszára tetetett szomorúsággal. Tudom, hogy nem bántásból mondja, így hát én sem így közelítem meg a helyzetet, de ez most nagyon adta magát. Éltem a kínálkozó lehetőséggel. Manapság úgyis mindenki azt nézi, hogy milyen a mimikám, arról mi olvasható le, és vajon mennyire igaz az, amit feltételeznek. Azt hiszem, úgy vélik, szörnyeteg vagyok. De csak mert nem ölelgetek mindenkit? Furcsa hely ez a falu, annyi szent.
- Még csak tervezem, hogy megvalósuljon egy nap. Szerintem ilyen még nincs, be akarok törni a piacra, és úgy vélem ez egy olyan rés, melyet addig kell magamévá tenni, amíg valaki más el nem válik, és rá nem jön, hogy újra kell szerveznie az életét.
Sikeresnek érezném a dolgot, egy hasznos, és kellő elméleti és gyakorlati tudást adó képzésnek. A nő, aki egyedül marad, talpraesett, hiszen az élet oroszlán részét ő végzi. De mi van a férfival? Neki nem olyan egyszerű, hiszen a női nemre jellemző precíz szervezés hiányt szenved. Ezért is van annyi titkárnő, és oly kevés titkár. Tudom, mostanában már oldódik a sztereotipizált szakmafelosztás, de akkor is így gondolom. Azt hiszem, én magam túlságosan ragaszkodom a hagyományos megközelítésekhez. Szeretem a rendet, a fegyelmet, az egyszerűséget.  
- Éppen ezért. Te is érzed, hogy van némi probléma a főzőképességeimmel. Anyád sosem tanított meg a létfenntartás alapvető elemeire, így aztán célszerű lenne, ha E mentes étkezést folytatnék. Nem bízom abban, hogy a vendéglátó helyek megfelelő tartalmat helyeznek a jól hangzó név mögé.
Pedig az egészséges életmódra oda szoktam figyelni. Elképzelhető, hogy nem is olyan nagy ostobaság egy főzőtanfolyam. Most, hogy két gyerekem is a közelemben van, meghívhatnám őket időről időre tesztalanynak. Biztos élveznék a közösen elköltött kellemes ebédet.
- Anyád eddig sem örült.
Miközben beszélt, megengedek magamnak egy kicsit bohókásabb arckifejezést is. A tetoválásain eddig úgy tettem túl magam, hogy háziállatként bántam velük, mintha valóban lennének. Mozognak és magukhoz képest elég változatos érzelmi színskálát vonultatnak fel a rendelkezésre álló mimikájukkal, így úgy vélem, megoldható ez így. Felpillantok rá, és halványan elmosolyodom.
- Amíg nem valami obszcén felirat fut át a mellkasodon, nem érzem a problémát. Anyád is meg fogja érteni. Tudod mire gondoltam? Kitalálhatnál egy motivumot, mely összeköt minket, ötünket, és viselhetnénk mind. Ostobaság?
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. április 1. 09:57 Ugrás a poszthoz

Miss Schwarz


- Önnek nagyon határozott világlátása van, ha nem tévedek. Nem szeretne igazgató lenni?
Kötve hiszem, hogy egyetlen ajtón besétálással meg is oldanám a problémát, ami jelenleg fennáll. Nem ismerem még az itteni tanárokat, nem is tudom, hogy az idősebb kollégák hogyan fogadnák ezt a bájos, ifjú hölgyet, akit a polgármester rábökéssel választott. Valószínűleg rossz szájízzel, rossz májúan és rengeteg pletykával körítve. Azt meg nem szeretném, hogy egy olyan valakit, akit kedvelnek a gyerekek, kicsináljanak. A még igazán el sem kezdődött pályafutásom nagyon mély pontja lenne ez.
- Is-is. Alapvetően jogász vagyok, nem annyira alapvetően pedig művészettörténetet tanítok a Grosserliebben. Dorottya kedves ismerősöm, én vagyok a társalapító.
A negyedik, és eléggé vegyes érzésekkel kezelt gyermekem a művészeti iskola. Szerettem a nőt, az ötletet, és azt hittem, megvalósul. Nem így történt. Ma az egyik állandó munkatársam felesége. Az élet nem könnyű, de magára az iskolára, és arra, hogy megvalósult hihetetlenül büszke vagyok, tényleg úgy tekintek rá, mintha az egyik gyermekem lenne, éppen ezért szívesen beszélek róla.
- Van, még Elisabeth alapította. Azt hiszem azért is nem volt eddig szükség a komolyabb megjelenésére, mert ő is és Everett úr is nagylelkű összeget tettek bele, valamit utóbbi ahogy hallottam, hajlamos volt csak úgy is vásárolni, könyveket, berendezési eszközöket. Viszont azt hiszem, ha összefogunk, mind a ketten tudnánk kellő anyagi forrást felkutatni. Mit szólna, ha ön lenne az alapítvány vezetője? Szabad kezet kapna.  
Ha igazgatót nem is tudok azonnal előhúzni a kalapból, de már legalább a pénzkérdés megoldott lenne.
- Gondolom, addig amíg nincs megoldás, én felelek az intézmény működéséért. Ennek mindenképpen utánanézek.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. április 17. 06:02 Ugrás a poszthoz

Wittnerék
Az iroda

Furcsa gondolat ide hívni a gyermekeimet, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ez is jobb, mint a semmi. Elúsztam a munkában teljesen, és ez nagy valószínűség szerint azért következhetett be, mert egymást követő nyolc éjjelen át, alvás helyett csak festettem, és festettem. A munkában dekoncentrált vagyok, lassan haladok az egyszerűen a kimerültség fizikai tüneteit produkálom, vagyis produkáltam tegnapig, amikor is hazaérve bármi egyéb teendő nélkül felsétáltam a szobámba, és eldőltem az ágyon. Korareggel, mikor magamhoz tértem, még mindig rajtam volt a fél pár cipőm, a zakóm pedig a jobb kezemen fennakadt, és valami kicsavart pózban a fejem alá került, aminek következtében elfeküdtem a nyakam. Nem hiszem, hogy nagyon mozoghattam ezen túl az éjjel, mert a bevetett ágy ugyanúgy megmaradt alattam.
Arra keltem, hogy egy madár koppant az ablakon, és utána felháborodott csiviteléssel távozott. Rendesen halálra rémültem egy fél tenyérnyi jószágtól, és nem is attól, hogy baja lesz, hanem attól, hogy mi fog történni, miután bejött. Fogalmam sincs, miért hittem, hogy bejön, vagy, hogy ha bent lesz, akkor valami rossz fog velem történni. Egyszerűen az álomtalan ébredés okozott olyan vélt riadalmat, amitől félő volt, hogy kiugrik a szívem a helyéről.
Mostanra viszont újra az íróasztal mögött vagyok, az elmúlt napok káoszát igyekszem rendezni, és bár ebédet ígértem nekik, végül egy határozott levélben felkértem őket, hogy az irodámban látogassanak meg. Talán ostoba ötlet volt, de mivel úgyis késnék, így igazából időt spórolok mindenkinek. Amíg nem érnek ide, addig tudok dolgozni, és nekik se kell várakozni rám. Nem ismerem az órát, sosem voltam jó benne, és így vezetek egy falut. Érdekes kihívás. De még minden épület áll, a boltok nyitva vannak, és határozottan biztos vagyok benne, hogy a titkárnőm kedvesen mosolygott, és nem vicsorgott. Úgy vélem, ez már komoly eredmény ahhoz képest, ahogy ideérkeztem.
Elégedetten szusszantva dőlök kicsit hátra, amíg az aláírt levelek összehajtogatják magukat, és borítékokba csusszannak. Fáj a vállam és a nyakam, de igyekszem nem mutatni a jelét, mert ma már kaptam ajánlatot vállmasszázsra, és egyrészt nem lenne előnyös a sok pletykát elhallgatva, másrészt meg nem nagyon szeretném, ha mindenki azt hinné, hogy csak úgy bármikor lehet tapogatni. Nemszeretem az emberi érintést olyanoktól, akik nincsenek benne az általam beengedett körben.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 9. 20:57 Ugrás a poszthoz

Laura.


Az utolsó papírok egyikének aláírásánál tartok, amikor is meghallom a hangját. A lapot tartó kezem lassan lejjebb eresztem, és fülelek. Tipikus. Olyan, mint az anyja, cserfes és illetlen. Annyival másabb, mint én, és mégis, bármit megtennék érte. Gergely hasonlít rám a leginkább, Laura a legkevésbé. Ráadásul már nem is Laura, már csak Stella, mert az anyja megengedte neki. Nonszensz. A gondolatra érzem, ahogy egy pillanatra megfeszül a nyakam, kidagad rajta néhány ér. Utálatos, kényes téma. Nem értem, mi szükség volt erre, de az ilyen racionalitást mellőző döntések annyira rá vallanak, a nőre, aki a gyermekeimet szülte. Annak kifejtésénél, hogy ő a szeretőm, megunom a várakozást, hogy beljebb jöjjön, inkább magam megyek elébe. Kifelé menet gyors rutinnal gombolom össze öltönyöm alsó két gombját, melyek eddig kényelmi okokból elváltak egymástól. Az ajtót hirtelen kinyitva már-már mosolyszerűség kúszik az arcomra.
- Laura.
Nem, semmi esetre se fogom Stellának szólítani. Nem adom meg a győzelem örömét sem neki, sem rajta keresztül az anyjának. Az én gyermekem neve Wittner Laura Stella, nem csak úgy Stella. Nem, és kész. Közelebb lépek hozzá, és a vállaira téve a kezem, határozottan szállítom le az asztalról.
- A helyedben én hangosabban tennék ilyen kijelentéseket. Ha beleegyezéssel történne is, legalább tíz évet kapnék, ráadásul súlyosbító körülmény, hogy a gyerekem vagy. Legyen tizenöt. Irány befelé.
Mutatok az ajtó irányába, majd a csodálkozva néző és szólni nem tudó nő felé fordulok.
- Ha egy ilyen verzióból érkezik egy fiú is, kérem küldje be. És nem, nem történik az, amire gondol. A gyerekeim. Az anyjukra hasonlítanak.
Elég sokan megkérdezik, hogy tényleg rokoni kapcsolatban vagyunk-e, és soha, senkiben sem merül fel, hogy az anyjuknak sokkal erőteljesebb a genetikája, mint az enyém. Belépve az irodába zsebre dugom a kezem.
- Mondanám, hogy ne érezd úgy magad, mint otthon, de felesleges. Nem túl rövid ez a ruha neked?
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 13. 17:57 Ugrás a poszthoz

Eliades úr


- Márta, nem látta a lányomat?
Az előbb még itt volt, most viszont nincs sehol. Nem kisgyerek már, azonban a szabad szelleműsége meg a kíváncsisága miatt, eléggé aggódom, amikor a munkahelyemen csak úgy eltűnik. A nyakkendőmön igazítok egyet, majd tovább jártatom a tekintetem a környezetünkben lévő embereken.
- Nem láttam, polgármester úr.
Sejtettem, hogy ez lesz a válasz, de azért megpróbáltam, reménykedve benne, hogy hátha mégis megkerül.
- Ha látná, szóljon neki, hogy jöjjön be hozzám, köszönöm.
Mielőtt még bármi mást hozzátenne, visszalépek az irodába, és becsukva magam mögött, kifújom a levegőt. Akartam mondani, hogy ha valaki hozzám vár, akkor jöjjön, de gondolom majd intézik.
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2018. május 13. 19:24
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 13. 18:36 Ugrás a poszthoz

Eliades úr


Márta - egy késői negyvenes, határozott arcú, barna hajú nő - zöld szemeit a papíron nyugtatja, szinte látszik, hogy egy árnyalattal feljebb emelkedik a szemöldöke a sorok elolvasása után. Végül szó nélkül az ajtóra mutat, amin az előbb a férfi távozott. A papírost nem adja vissza, felkel, és kosztümje szoknyáját megsimítva indul el határozott léptekkel az ajtó felé. Kopog, majd beengedi magát.
- Polgármester úr. Ez a férfi itt önhöz jött, de süket.
Még jó, hogy a férfinek háttal helyezkedik el, mert az arca akaratlanul is sértővé válik egy pillanatra. Pont elkapom a pillanatot, de nem reagálok érdemben, csak a szék felé mutatok.
- Ráérek, engedje csak be, és kérem, hozzon egy bögre zöld teát.
A nő biccent, és beengedi a férfit az ajtón, majd visszazárva, értetlenkedve lép vissza a helyére.
- Üdvözlöm, Wittner Erik vagyok, kérem, foglaljon helyet.
Igyekszem szépen artikulálni, amit olyan jól belém neveltek, és remélem, hogy érti, amit mondok, mert megvallom, a mutogatáshoz nem értek.
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2018. május 13. 19:24
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 13. 19:23 Ugrás a poszthoz

Eliades úr


- Örvendek.
Mondom neki ismét, majd miután helyet foglalt, én is leülök, és engedelmesen átveszem a mappát, amit magával hozott. Nekem nem megy a szájról olvasás sem, szóval lehet, hogy eléggé nehezen fogunk itt haladni. De hát szeretem a kihívásokat, ezért van páratlan számú gyerekem is.
- Építeni kínál valamit?
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 20. 19:04 Ugrás a poszthoz

Miss Stone


Kellemes délután ez Márta számára, aki mostanra az összes borítékot megcímezte, a papírok kényelmes lustasággal, ám szakértelemmel ellátott pontossággal hajtódnak négybe, a hivatali hajtásnak megfelelően. Nincs is más dolga már mára, mint számolni a perceket, amíg lejár a munkaideje, egészen negyvenhárom perc múlva. Mi lehetne ennél tökéletesebb? Már várja, hogy kiszabaduljon innen. Nem mintha ne szeretné a munkáját, de olyan hívogató a kinti kellemes idő, ráadásul ahogy hallotta, ma új ízek érkeztek a cukrászdába, és mielőtt hazatér, szívesen benézne oda is.
- Oh.
Halványan elnyílnak az ajkai, ahogy először a bonbonra, majd csak utána néz a nőre. Tudja, hogy vannak bent a férfinál, de azt is, hogy vannak olyan esetek, mint egy doboz bonbon, ami miatt esetleg próbálhat intézni valamit. Finoman húzza maga felé a dobozt, míg az végül eltűnik a fiókjában, mintha ott se lett volna, és szája szegletében halvány mosoly jelenik meg.
- Egy perc türelmet kérek.
Eltipegve az ajtóig kopog, majd eltűnik mögötte, hogy alig egy perccel később a férfivel, és egy hölggyel jelenjen meg ismét, aki aggodalmasan pillant fel rá.
- Ne aggódj, később beszélünk.
Bólint egyet, és távozóban biccent az ott várakozónak és Mártának is. A férfi pedig a nőhöz lépve köszönti őt.
- Wittner Erik, örvendek, kérem, fáradjon be.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 20. 20:03 Ugrás a poszthoz

Laura.


Hihetetlennek tartom, hogy felnőtt. Most született, és máris itt áll előttem, a csípőjét kitolva, peckesen és engedetlenül. Pont olyan, mint az anyja, amikor megismertem őt. És éppen ezért kezdek el rettegni attól, hogy most jön el az az időszak, amikor pattanásos kölyköket kell megfenyegetnem. Még jó, hogy csak egy lányom van, így ide tudom összpontosítani minden figyelmemet. Ez nekem jó, neki rossz. Előre sajnálom őt is, de ettől még nem leszek kevésbé apa.
- Laura...
Kissé erélyesebben szólítom meg, nem mintha érdekelné, hogy szólok hozzá, mert ennek ellenére mutogatja a személyiét. A legálisat. Tudom, hogy van olyan is, amivel azt igyekszik bizonygatni, hogy teljesen érett az alkoholfogyasztásra. Pedig nem, és tartom magam ahhoz, hogy soha nem is lesz, de hát ez olyan személyes gondolat, amit nyilván anyám is számos alkalommal végiggondolt, mert tény és való, a fiaim érettebbé válása és sok apró kis sunyisága inkább büszkeséggel töltött el. Bocsánatkérően pillantok Mártára, majd követem a lányomat az irodába, és egyetértően biccentek a megállapítására.
- Valóban barna. Ha unatkozol, átrendezheted...
Egy pillanatra megállok, és mélyen a szemébe nézek, mert eszembe jut, hogy a lányomról van szó.
- ... normális keretek között. Mármint tényleg, nyugodtan, ha van ötleted.
Nem nagyon költök semmire, szóval ha éppen ez hoz közel minket egymáshoz azok után, hogy külön költöztem az anyjától, ám legyen. Valahogy egyikünk sem beszélt erről a témáról egyik gyerekünkkel sem, csak út tájékoztattuk őket, és ennyi.
- Hordta is anyád? Nem emlékszem rá.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 21. 10:57 Ugrás a poszthoz

Ms. Stone


- Bármiféle? Ez egy kissé tág fogalom.
Elveszem a bögrét az asztalról, melyet az előbb távozó nő hagyott maga után. Egy kissé feszült vagyok még most is a lezajló beszélgetés miatt, de nem mutatom egy szikrányit sem, elvégre kellő profizmussal rendelkezem ezen a téren. Viszont ez a "bármiféle" némi szarkazmust váltott ki belőlem, de nem zavarót, inkább csak úgy a magam irányába. Nem szeretem, ha valaki nem pontos, és ez egy nagyon, de nagyon rossz beidegződés nálam, amit sohasem tudtam leküzdeni, bár számos alkalommal megpróbálkoztam vele. Szívem szerint az felelném, hogy munka mindig van, számos területen, ám mire a helyem elfoglalom, addigra a hölgy némiképp pontosít.
- Mennyi idős?
Egyrészt tudom, hogy ott van az önéletrajza, de nem én vagyok a hr-es, hogy ilyesmivel foglalkoznom kelljen, másrészt meg meglep, hogy két ennyire eltérő területen alkot. Tény és való, saját magamból kiindulva nem kellene csodálkoznom, hiszen a jogi szakirány és a művészettörténet oktatása is két eléggé ellentétes terület, de mégsem hiszem, hogy annyival másabb lenne, mint például jogi szakembernek és nővérnek lenni. De ez az én problémám, nem az övé. Nem kellene nekem sem ennyire fennakadni részleteken. Azt hiszem, jobb lett volna, ha elkerülöm az előbbi beszélgetést, és akkor most sokkal nyugodtabban tudnék foglalkozni a velem szemben ülővel.
- Nézze, a hivatalnak mindig jól jön, ha van hozzáértő jogi szakembere, kifejezetten a mágikus kapcsolatok esetében, hiszen számos olyan kisebb-nagyobb pályázatunk van, melyben jó lenne, ha nem külsőst kellene plusz pénzért megbíznunk a jogi kérdések tisztázására, illetve olykor egyéb osztályokon is jó lenne. Viszont Radetzky úrral is le kellene ezt egyeztetni, hogy ő mennyire látja jó ötletnek egy ilyen státusz kialakítását, hiszen a minisztériumi kirendeltségért ő felel.
Nekem - bár sokan nem is sejtik - pusztán csak pár emberem van, akikért ténylegesen én felelek. A ház nagy része Andor kezében van.
- Emellett a jelenlegi gyógyító a faluban hosszabb szabadságon van, a helyettese pedig ideje egy részében tanul, a záróvizsgáira készül, így úgy vélem, neki is jót tenne, ha segítséget kapna. Mindazonáltal, azt le kell szögeznem, hogy nem vagyok híve a dolgozók túlhajtásának, és annak, hogy egyszerre több lovat üljenek meg, így célszerű volna választania, hogy melyiket szeretné inkább, és abba az irányba elindulni.
Nem akarok kemény lenni, mégis kicsit annak tűnök talán. Elég jól megfizetjük az alkalmazottainkat ahhoz, hogy ne kelljen több szakterületen tevékenykedniük, és éppen ezért nem is pártolom, ha így tesznek.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 21. 13:36 Ugrás a poszthoz

Ms Stone


- Rendben.
Nem nagyon firtatom a korát, nem is érdekelt különösebben, csak arról szerettem volna meggyőződni, hogy korban valóban eléggé érett-e. Megvallom, a nőknél eléggé nehezen mondja meg az ember, hogy mennyi idősek is, én az utóbbi időben számos nekem dolgozó vagy velem egy házban lakó delikvensen lepődtem már meg.
- Ez esetben azt hiszem, célszerű volna szólni a gyógyítónak is, hogy segítséget kap. Remélem nem zavarja, ha a felettese fiatalabb lesz önnél. Eléggé megbízható és szerintem nyitott a javaslatokra.
Miközben beszélek, a pálcámat is előveszem, és a megfelelő pálcamozdulattal megidézem a rókát, mely már egészen ifjú koromtól kezdve elkísér. Azt mondják, nagyobb traumák, vagy jellemváltozások során a patrónus átalakulásán mutatkozik meg az eltérés, ám ezek szerint én viszonylag egysíkú ember vagyok, mert évtizedek óta elkísérjük egymást. Mr. Payne-nek üzenve kérem, hogy keressen fel engem, amint lehetséges, hiszen fontos ügyről kéne beszélnünk, és amint befejezem, az ezüstös lény már el is illan az ablak irányába.
- Amíg várakozunk, megkínálhatom valamivel? Márta szó szerint bármit tud hozni.
Nem tudom, hogy hogyan, honnan és milyen módszerekkel, nem is nagyon szoktam kérdezni, de be kell vallanom, ügyes asszony, és én csak hálával tartozok neki, hiszen amióta ő alkalmazásban van, a renoménk is igen szépen javult, aminek kifejezetten örülök. A várakozást nem kedvelem ugyan túlságosan, de jó jel, hogy az ablak felé indult, ami nekem azt sugallja, hogy a férfi a faluban van.
- Hogy került éppen Bogolyfalvára?
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 22. 10:34 Ugrás a poszthoz

Ms Stone


Bólintok egyet azzal kapcsolatban, hogy úgy véli néhány perc alatt, hogy jó vagyok választásokban. Pedig, ha tudná, hogy ez mennyire nem igaz. Mr. Payne nem jó választás volt, hanem az egyetlen lehetőség, aki a hirtelen jött szorult helyzetemben szembe jött, és bár jól ellátja a feladatát, nem biztos, hogy akkor is rá gondoltam volna, ha lenne egy iskolát végzett, idősebb opció is. Viszont ezt a döntésemet még senki sem kérdőjelezte meg, így megpróbálom én is elhinni, hogy igazán jó döntés volt.
- Máris kérek.
Nem vagyok rest felkelni, én nem az a fajta vezető vagyok, aki üvöltözik, és elvárja, hogy mindenki a szőnyeg szélén álljon vigyázban, inkább az, aki szereti, ha mindenki jól dolgozik, és nem azért, mert retteg. Elsétálok az ajtóig, kinyitom, és még azt is megvárom, hogy az útbaigazítást befejezze a titkárnőm, csak utána fordulok felé.
- Kérnék egy pohár gyümölcslevet a hölgynek, nekem pedig egy bögre tea lenne, az a múltkori, amiről azt mondta, nem árulja el, milyen.
Elmosolyodik, így én is megengedek magamnak egy halvány mosolyt, csak utána indulok vissza, mégsem illendő, hogy magára hagyjam a vendégemet, különben is, a tea is és Mr. Payne megérkezése is eltart majd egy kis ideig, addig pedig akár meg is ismerhetem azt, akit csak úgy szó szerint az utcáról alkalmaztam.
- Világos, az ember szereti, ha van valami állandóság az életében.
Ebben hasonlítunk. Én az állandóságból menekültem egy őrült lépéssel, de mégis olyan irányba, ahol egy másfajta állandóság várt, a gyermekeim közelsége. Végül is, így is lehet jó az állandóság érzete, sőt, kifejezetten kedvelem ezt a mostanit, éppen eléggé vagyok elkötelezett ahhoz, hogy teljes életet éljek. Közben Márta is megjelenik a kért italokkal, a hűvös a nőé, míg a kellemesen gőzölgő az enyém.
- Köszönöm, ha Mr. Payne megérkezik, engedje csak be.
A beleegyezés után pedig távozik is. Elpillantok az ablak felé, de semmi utalást nem látok a férfi érkeztére még.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 22. 16:00 Ugrás a poszthoz

Ms Stone


- Nem olyan nagy ez a hely, hogy bármi távol legyen. Ha az ember szeret sétálni vagy biciklizni. Kényelmes tempóban minden maximum húsz percre van.
Avagy nincsenek távolságok. Kifejezetten kedvelem ebben a helyben ezt. Ha az ember futni vagy csak a boltba indul, akkor is éppen elég a táv, de semmiképpen sem sok. Kellemes lakókörnyezet ez. A kérdésére viszont még nem válaszoltam, így most ezt pótolandó emelem vissza rá a tekintetem, hiszen az előbb elfordítottam az ablak felé.
- Van két felújítandó és három teljesen felújított ház a faluban, ami eladó, emellett van pár társasház, én is egy ilyenben lakom, saját szoba, közös helyiségek, kellemes. A tulajdonos pedig igazán korrekt árat kér, és nem zavarog ott, nem járkál be hívás nélkül. Azt azonban nem tudom, hogy olyan ház vagy önálló lakás lenne-e, amit nem csak eladásra kínálnak, ebben az esetben a tulajdonosoktól kell érdeklődni.
Nálunk mindegyiknél csak azt jelezték, hogy el kívánják adni, a két rosszabb állapotún én magam is gondolkozom, hogy megveszem, nincs egymástól messze, talán két ház van közöttük, és ha felújítanánk, mi magunk is adhatnánk kilakásokat vagy házakat, melyek növelnék a hivatal bevételeit. Persze ezt még számos emberen keresztül kell vinnem, viszont, ha megvenné menet közben valaki, annak is örülnék.
- Átvilágítás?
Pillantok fel rá egy halvány értetlenséggel az agyamon. Nem tudom, hogy én miért tennék bármi ilyesmit, de nem megyek bele a részletekbe, csak aprót ingatom a fejem.
- Nem veszem el a kollégák munkáját, megvan erre a megfelelő szakember.
Ebben a pillanatban érkezik meg az ifjú, aki miatt még mindig itt ülünk. Kézfogás közben visszaköszönök, és egy kicsit megemelkedek, majd megvárom, amíg ők is bemutatkoznak egymásnak.
- Igazából azt hiszem, innen az önöké a terep Mr. Payne-nel.  

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. június 3. 15:10 Ugrás a poszthoz

Wittnerék


Nézem a felháborodott gyermekemet, amint persze a leglényegesebb dolgokat veszi észre: halott állatok és egysíkú színvilág. Az én kicsikém. Persze ezt nem mondom ki hangosan, csak úgy magamban, ahogy állok zsebre tett kézzel, és büszke mosollyal az arcomon. Tisztára olyan, mint az anyja, Gergelyen kívül egyik gyermekem se mutat hasonlóságot velem külsőre, ám belsőre éppen a fordítottja az igaz, ő inkább az anyja, ma másik kettő meg inkább én. Jó, van a másik félből is, de jobban kiütközik, talán ezért is olyan nehéz megtalálnom a legidősebbel a közös hangot.
- Elég drága berendezés. Mi lenne, ha eladnánk, és a befolyt összeget felajánlanánk? Mondjuk az itteni állatmenhelynek.
Vagy az előkészítő is lehet, de úgy vélem, nekik jobb a támogatottságuk, mint a menhelynek, oda meg biztosan mindig kell valami, így remélem a hirtelen jött gondolat elnyeri a tetszését, és egyetért velem abban, hogy ezt meglépjük.
- Dávid... Márta...
Egy pillanatra megállok, mert kellene valamit mondanom, valami értelmeset, de csak végignézem, ahogy a két kisebbem elhelyezkedik kényelmesen. Le se tagadhatnák, hogy közük van egymáshoz.
- Sajnálom, szólnom kellett volna, tényleg a gyerekeim. Ne nézzen így kérem, tényleg. Nincs baj.
Látom az őszinte megrökönyödést az arcán, hogy ez a két példány tényleg hozzám tartozik, hiszen ezzel együtt a fiatalok egy kéttagú látogatógárdája is csatlakozik az állandókhoz, és akkor jönnek, amikor csak akarnak. Erre sok felnőtt nincs rendesen felkészülve. A nő kisétál és helyét egy pillanattal később az ételszállító lány veszi át, aki Márta üres helye miatt könnyen bejutott. Gyorsan előveszem a tárcám, és fizetek neki, majd a szatyrokat lepakolom eléjük az asztalra.
- Csak kívánnod kell.
Gyorsan megszabadulok a zakómtól, és feltűrve az ingujjamat ülök le velük szembe.
- Mindenhonnan rendeltem, szóval most tesztelhetünk, addig pedig mesélhettek, hogy mi van veletek.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. július 16. 21:57 Ugrás a poszthoz

Kiscsillagom

- Hosszú?
Pillantok le, követve a mozdulatát. Nem hosszú, ez nagyon, nagyon rövid. Amikor megláttam apaként is, férfiként is frászt kaptam, mert egy pillanat alatt eszembe ötlött, hogy mit csináltam én akkor, amikor annyi idős voltam, mint most ő és fiú. Nagyon szerettem volna, ha abban a korban ennyire rövid nadrágok vagy még rövidebb szoknyák lettek volna. Én és a vén fejem a kivillanó térdek korszakában léteztem, szóval tudom, hogy miről beszélek.
- Mi a jó abban, ha úgy nézel ki, mint akinek nem telik rendes ruhára, azon kívül, hogy "trendi"?
A papírszatyrokat a csuklómra csúsztatva mutatom a rendi szót. Én is "trendi" vagyok ma, egy koptatott sötétkék farmert és Marvel feliratú szürke pólót viselek, színben hozzá illő cipővel. Amikor vettem a pólót, még élénk volt a minta, mostanra azonban elkopott és berepedezett, de éppen ettől néz ki úgy, mintha szörnyen menő lenne.
- Kellett volna neked egy kishúg, akkor nem költenénk, hanem csak elvennéd a ruháit. Ez, ami rajtad van, kislányokra való.
Mert rövid, de ezt ugyebár kifejtettem már korábban. Valahogy nem tudok megbékélni vele, hogy a kislányom, aki a nagy gombszemeivel olyan szépen nézett rám egy-egy csálé fonat elkészítése után, most itt sétál mellettem, és már a hatodik srác veszélyezteti az épségét azzal, hogy visszafordulva megbámulja. Mondjuk lehet, hogy engem néznek a szatyrokkal. Mint valami elfuserált cukrosbácsi, olyan lehetek.
- Felháborító, amikor egy ilyen központi helyen lévő üzlet nem követi a mai irányzatokat. Totál tavalyi és még kirakatban is van.
Rázom meg a fejem, lemondó sóhajjal. Nem mintha annyira értenék hozzá, de gondolom ezt akarta hallani. Milyen menő apukája van az én kisbogaramnak. Csak ennek a menő apukán a kisbogara mindenhol túl látványosan kifejlődött és még mutogatja is. Borzalmas.  
- Ezt? Nem túl, hát, harsány?
Mondjuk elég lenne csak végiggondolnom az elmúlt napok szereléseit, és rájönnék, hogy dehogy az.
- Kellemes, mindent elintéztem, hogy veled lehessek. Beszéltem anyáddal, este eljön ő is a vacsorára, és nem hozza az új szeretőjét. Szóval családi lesz a hangulat.
Aminek azért örülök, ez mégiscsak a lányunk estéje, az ágymelegítő nem kell ide feltétlen. Leülök a megrogyott férfiak pamlagára, és onnan pillantok rá a lányomra. Hihetetlen, hogy ekkora már. A fiú felnőnek, az rendben is van, de ő az én kislányom.
- Beszéltem a cukrászdás sráccal, aki ismeri az egyik üres üzlet tulaját. Ha még mindig akarsz bulit, megoldható.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. július 21. 10:34 Ugrás a poszthoz

Gyermekeim

- Komolyan mondom...
Először fel akarok háborodni azon, hogy miket mondanak itt. Az egyik azt terjeszti, hogy liliomtipró vagyok, a másik meg, hogy az előbbi egy bárban táncol. Ám a második szó végén elvesztem a komolyságom, és kitör belőlem a nevetés. Még ha ijesztően reálisan is hat az, hogy ott táncol. Nem szeretném ezt megérni.
- Tényleg, ne aggódjon, hozzám tartoznak. MÁRMINT,a gyerekeim.
Az a mármint annyira nem volt hihető, olyan gyorsan jött, olyan magas hangon, olyan természetellenesen. Kellemetlen, ha az ember fia igyekszik jó képet kialakítani magáról, majd megjelennek azok, akiket elméletileg vérrel és verejtékkel jó embernek nevelt. Hát, ja. Most már mindegy, ahogy ezt mondani szokás, ez elúszott, de Márta végül kiment, belőlem meg, ahogy rájuk néztem, még jobban kidőlt a nevetés.
- Nem vagytok normálisak.
Még a fejem is ingatom kissé, ahogy az öltönyt levéve, a nyakkendőmet meglazítva, majd szintén az asztalra téve, kigombolom az ingem két felső gombját, valamint kissé feltűröm az ujjait. Szeretem a gyerekeimet, és tényleg igyekeztem mindent megadni nekik, de a jogi szférában eltöltött évek azért belém neveltek valami merevséget is, nehezen oldódom fel, pedig van egy kapcsoló, csak a megfelelő mozdulattal kell átkapcsolni.
- Megvallom, én élvezném, ha egy kicsit lazább lenne. Viszont kiváló munkaerő, és istenien készíti a kávét, tényleg, ezer éve nem ittam ilyen jót.
Nem mintha nagyon kávéznék, én inkább a tea híve vagyok, de most, hogy megint elkezdtem festeni - azt hiszem, jó hatással van rám, hogy nem egyedül lakom a társasházban -, szükséges olykor némi extra löket, és amikor látja, hogy nyúzott vagyok, ez a nő csodát művel.
- Visszatérve a történetre. Kutyád lehet.
Tetoválásod meg nem, de hát nyilván ezt nem jelentem ki külön, mert felesleges is. Ha kutyára vágyik, megkaphatja, de onnantól az ő felelőssége. Mondjuk nem tudom eldönteni, hogy a lányom melyik csoportba tartozna, aki táskában hordható méretet választ, vagy az, amelyik egy hatalmas, szőrös példányt.
- Gergő most külföldön van, de üdvözöl. A születésnapodra visszaér.
Legalábbis ezt ígérte, bár akkor még nem látta, ahogy az elméletileg okos és értelmes húga ráveti magát a csirkére. Én magam a brassói felé húztam, és azt vettem magam elé.
- Semmi ilyen, csak gondoltam, kell valami, amivel ráveszlek titeket, hogy a jó öreg apátokkal lógjatok.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. augusztus 17. 19:06 Ugrás a poszthoz

Eszter
Miután...

A múltkor is megfogadtam, és most is, hogy nincs több alkohol. Erre tessék, egy újabb esküvő, egy újabb fejfájás. Haza is keveredtem még az éjjel, aztán nem tudom, homályos. Vagy igen, vagy nem. De ha igen, akkor nagyon kínos, és ha nem, akkor is eléggé. Nem tudom, de azt igen, hogy az agyam helye zsibbad.
- Egy kávét kérek.
Mondom, napszemüvegben, fél sem pillantva.
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2018. augusztus 17. 22:08
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. augusztus 17. 19:31 Ugrás a poszthoz

Eszter


Hasogat a fejem, és az alapjáraton is túltöltött elmém - szereznem kell egy merengőt - most még jól össze is kuszálódott.
Ahogy várok, majd megkapom, amit szeretnék, a jó erős feketét, megpillantom Esztert. Kétségek gyötörnek, rengeteg. Képzelet vagy valóság? Festeni akarok. Nem akarok gondolkozni, de félek attól, amit a vásznon látnék. Ostobaság! A legidősebb fiam barátja, nem kell ebbe semmi egyebet belelátni. Csak a fejem tompa, ostoba gondolatok. Semmi több.
Végül felemelem a kezem, intek felé egyet.
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2018. augusztus 17. 22:08
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. augusztus 17. 20:05 Ugrás a poszthoz

Eszter


Mosolyog. Képzelet. Az elmém játéka. Semmi több, mint az elmém. Milyen ostobaság is feltételezni a valóságot egy ilyen képtelen helyzetben. Nem mintha én olyan kóros volnék... De, ami azt illeti, az vagyok.
- Legénybúcsú. Nem az enyém, egy régi baráté. A negyedik, nyolc évente újranösül.
A végén megvonom a vállam, könnyed beszélgetés, nehéz gondolatok. Olyan kézzelfogható emlék. Szinte már valóságos.
- Nincs korán egy bagolykövesnek, hogy kint mászkáljon?
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2018. augusztus 17. 22:07
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. augusztus 17. 20:20 Ugrás a poszthoz

Eszter


- Öreg vagyok.
Mondom ki, egy bújkáló mosoly kíséretében. Álmomban mondjuk, nem panaszkodhattam magamra, mert ott igen kitartó és leleményes voltam. De az csak egy álom volt ugyebár.
- Kivételesen otthonról jövök, valahogyan hazakeveredtem.
Ez az egy biztos. A többit nem merném így kijelenteni, de hazaértem.
- A múltkor a nővér előtt buktam le, jó, hogy nem vizsgált ki ott helyben.
Szép is lett volna. Az a véralkohol szint...
- Nem fizetett még? Hagyja csak.
Kicsit lassú vagyok, de eljutok odáig, hogy mi a dolgom. Egy jó adag borravalót is átnyújtok.
- Jobb ha hagyom, még a végén belekeveredik valami csúnya pletykába egyetlen kávé miatt.
Vagy mert valaki látja a bevillanó álomképeket, és rosszra gondol. Kicsit akadozva, de végül elindulok.
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2018. augusztus 17. 22:07
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. augusztus 17. 20:42 Ugrás a poszthoz

Eszter


- Akkor most száz körül vagyok, de délutánra visszarázódom a harmincas közé, ahova képzel engem, megjegyzem, ez nagyon hízelgő, beszélget hetének gyakrabban.
Vagy ez talán nem is egy olyan jó ötlet, mert már ennyitől is olyan gondolataim lettek, mint amilyenek nagyon nem helyesek. A szóra elnevettem magam.
- Most, hogy így mondja. De már jobb, mint az NDK-s megoldások. Látott olyat? Al@szinkronizáltat.
Nem kéne erről értekeznünk továbbra sem. Be kéne fognom.
- Kerülje a politikus Benjaminokat, csak a baj van velük...
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2018. augusztus 17. 22:06
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. augusztus 17. 22:06 Ugrás a poszthoz

Eszter


- Rengeteget. Elég furcsa felfogása lesz úgy az embernek a dologról, és amikor ott van, rájön, hogy totálisan nem olyan.
Főleg, hogy több hang és hangszín is létezik, nem csak az, amit akkor alkalmaztak. De hát kinek mi jut a maga korában, én mostanában már halucinálok is, elég intenzíven.
- Minden politikus egyforma.
Most rajtam a sor, hogy megvonjam a vállaimat.
- Erről viszont az jut eszembe, hogy tényleg jobb, ha megyek, mert a titkárnőm, na ő rosszabb, mint a politikusok.
Tényleg jobb lenne menni, de azt hiszem akarok valamit, egy bizonyítékot, hogy tényleg csak az elmém játszik velem. De hát mégis, őszintén, mi más lehetne a dologban?
- Vigyázzon magára.
Oké, egy lépés, kettő, lassan távolodom, de még akaratlanul is visszapillantok. Tényleg nem vagyok normális.
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2018. augusztus 17. 22:06
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. augusztus 17. 22:19 Ugrás a poszthoz

Eszter

- Szerencsére csak nyolckor kell ott lennem.
Fordulok meg, de nem állok meg, mert ha megállok, akkor nem megyek tovább. Még mindig zsibbad az agyam, vagy annak a helye, és vannak ezek a bevillanó képek nem túl illő pillanatokról, amik szerintem egyre inkább a képzeletem szüleményei. Most nem is gondolok bele a szavaiba, csak megyek, haladok, és még szerencse, hogy nem jár erre sok ember reggel, mert még mindig háttal vagyok, és nézem őt. Fogalmam sincs, hogy miért nézem őt.
- Legyen kellemes napja.
Oké, fordulj meg te idióta, és irány haza. Engedelmesen fordulok és megyek, és ami biztos, hogy nem fogok ma bemennem, aludnom kell, de úgy, hogy ne álmodjak hülyeségeket.
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. augusztus 20. 11:22 Ugrás a poszthoz

Kiscsillag


- Valóban leér, és nem lehet látni a májadat, ha lehajol valaki. Ez... borzalmas. Vagy nem.
Apa vagyok, egy tinédzser lány apja. A világ legrémesebb állása. Imádom a lányom, és nekem ő az a kislány, akinek papírmasé tiarát gyártottam és festettem, amikor hajnali kettőkor sírva kelt fel, mert alvás közben eltört a műanyag vacak, amit a búcsúban lőttem neki. Ő az, aki azt ígérte, ha felnő, a feleségem lesz, aki könnyes arcával, mert a fiúk megint kihagyták a játékból, szalad hozzám. Az irónia igazából az egyetlen fegyver, amivel védekezni tudok, az egyetlen, amivel nem gondolok bele abba, hogy mit is jelent az, hogy a lányom felnőtt. Egy apának ez rémálom.
- Nem a színekkel van a baj, anyádnak köszönhetően szép bőrszíned van, minden szín jól néz ki rajtad, de a méretek eléggé neccesek, nem gondolod? Nem a mostani, mert most ugye hosszúnak mondod, de általában. Tudod. Féltelek, mert van olyan, hogy nem csak utánad fordulnak, hanem el is indulnak, és olyan dolgokat is tehetnek veled, amit nem akarod, hogy tegyenek.
Sosem beszéltem meg az anyjával, hogy mégis mennyire van felvilágosítva, meg igazából azt se tudom, hogy mennyire jár már előre a dologban. Imádom őt, úgy, ahogy van, de néha jobban örülnék neki, ha fiú lenne. Könnyebb, mert a srácokkal ez könnyebben ment, elvégre én is fiú vagyok. De ő lány, az én kis csodám, és én is voltam annyi idős srác, mint ő, és másra se gondoltam, mint a lányokra és a fiatalabb tanerőkre, általában ruha nélkül.
- Mondtam már, hogy átalakíthatod.
Engedelmesen mentem utána, nézem én is a darabokat, és közben az összesúgókat is. Mivel nem hasonlítunk egymásra, és mivel az én kezem van tele papírszatyrokkal, van egy olyan tippjük, hogy én vagyok a cukrosbácsi. Irigykedjenek csak, addig se akarnak rámozdulni.
- Laura.
Nem, nem fogom Stellázni, mert a hideg ráz ki a Stellától, viszont találtam valamit, ami érdekelheti. Felemelem a válaszott darabot, ami nekem nagyon tetszik, és felé nyújtom.
- Ne aggódj, most anyáddal jól megvagyunk, tegnap találkoztunk is, és karcolások nélkül megúsztuk.
Jó kis délután volt, egészen kellemesen eltelt. Nagyon kellemesen, ami azt illeti, de ez most mellékes.
- Ott a pub után hárommal. Nagy, ablakos, sarokrészen elhelyezkedő, nyolcvan négyzetméter, bárpulttal.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Wittner Erik Benjamin összes hozzászólása (65 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel