Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Gyors léptekkel, gondterhelt tekintettel szelte a folyosókat, szinte már rohant a kijárati kapu irányába. Még délelőtt megbeszélte Jinnie-vel, hogy órák után találkoznak a réten; vagyis igazából Minjae könyörögte ki tesójától a dolgot, megígérve neki, hogy jót fog tenni egy kis együtt töltött idő a levegőn és a napsütésben.  
Ám most késésben volt. Kerek öt perc késésben. Mindez pedig elég volt ahhoz, hogy a kisebbik J lépcsőfokokat átugorva, embereket óvatosan odébb tessékelve suhanjon, és szabályszerűen kidöntse a szabadba vezető ajtót. Egy pillanatra megállt aztán, szapora levegővételek közben tekintetét végigfuttatta az előtte elterülő zöld tájon, míg végül ki nem szúrta a színes hajat. Teljesen kivirult attól, hogy Jinnie tényleg ott ült, ahogy megígértette vele.
Vett egy nagy levegőt, és újra elindult, de most már tényleg szaladt, majd lerogyott a fűbe, és az előtte ülő bátyja hátának döntötte fejét, karjaival átkarolva a srácot.
- Huhh, nem porladtál még el a napfényben. Örülök neki. - fújta ki a levegőt megjátszott megkönnyebbüléssel, aprót nevetve. Tudta nagyon jól, milyen viszonyt ápol Jin az olyan dolgokkal, mint természet, jó levegő, napfény... nem hiába rohant végig szinte az egész kastélyon Minjae.
- Sajnálom, hogy késtem, Jinnie. - kért bocsánatot, a másikat még mindig átkarolva, testsúlyával kicsit jobban ránehezedve öccsére. Fejét elemelte Jin hátától, hogy annak arcához szoríthassa.
- Te bekented magad napkrémmel? - távolodott el Jin-től, teljesen elengedve a srácot, és arcáról letörölgetve a krém rákerülő maradványait, miközben törökülésben helyet foglalt mellette.
Még egy párat mosolygott a mellette ülőre, majd tekintete elkomorult, elgondolkodva kezdte tépkedni maga körül a füvet. Hangulata szinte teljesen ellentéte lett annak, amilyen egy perccel ezelőtt volt, és Minjae ezt észre sem vette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bár tudta, hogy bátyja sok mindent elnéz neki, és kevés dolog van, ami miatt úgy igazán haragudhatna rá, mégsem akarta őt megvárakoztatni. Minjae szerette betartani az ígéreteit, főleg, ha a családjáról volt szó, emiatt is csinált olyan nagy ügyet egy pár perces késésből is, és rohant végig a fél kastélyon. Mindig is meg akart felelni mások elvárásainak, de főleg Jinnek. Annak ellenére, hogy testvére soha semmilyen feltételt nem szabott szeretetének, ez csak Minjae egyik mániája volt, a megfelelni akarás.
Szinte tudattalanul tépkedte a fűszálakat maga körül, tekintete a messzeségbe révedt, ám nem sokáig maradt ebben az állapotban, Jinnie keze, amely a hátát simította végig, kizökkentette gondolatai közül. Kicsit zavarba jött a kérdéstől, kissé hezitált, de végül egy hatalmas sóhaj után megszólalt.
- Nem lett jó a Sárkánytan beadandóm. De az én hülyeségem miatt... tökre másról írtam, mint amiről kellett volna. - bökte ki végül a világ legnagyobb problémáját. Minjae-nek az is volt jelen pillanatban, noha osztályzatot nem kapott rá, le sem szúrták, csupán megjegyezte neki a tanárnő, hogy kicsit félreértette a feladatot. A kisebbik Jeong-fiú azonban szokás szerint túlreagálta a dolgot, és hatalmas problémát kerített belőle.
Félve pislogott bátyjára, de hamar úgy döntött, ideje terelni a témát és nem az ő idióta félreértéseivel foglalkozni.
- Ha vámpír lennél, megharapnál engem? - komolyan és gyanakvó fejjel tette fel a kérdést, a rá következő pillanatban azonban már csámcsogó-harapdáló hangokat kiadva közelített Jin felé, majd végül fejét bátyja vállára hajtva, kitört belőle a nevetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem kell, az én hülyeségem volt… - válaszolt halkan bátyja felajánlására, miszerint Jin majd segít neki a következő beadandónál. Tényleg csak Minjae figyelmetlensége volt a hiba, úgy összességében jó tanuló volt, bár a Levita legjobbjaitól elmaradt, sokszor pont az ilyen kis bakik miatt, mint a mai és a lelkiállapota is mindig eléggé kihatott a teljesítményére. Ez is egy olyan terület volt az életében, ahol szeretett volna minél jobb lenni, minél jobban megfelelni, és nem tudta elfogadni a kudarcokat. Még egy ilyen apróságnál sem mint egy beadandó.
Nagyon szerette volna azt mondani, hogy igen, Jinnie, szeretném, ha segítenél ebben is és mindenben, és igazából ne is menj el Koreába, ne legyél híres rapper… ne hagyj itt engem. Amikor annak idején bátyja elkezdte a gyakornokokoskodást, akkor még olyan messzinek tűnt Minjae számára az egész, de az utóbbi időben már kezdte érezni, hogy a testvére hamarosan nem lesz olyan szinten jelen az életében, mint ahogy most még itt van. Félreértés ne essék, Minnie nagyon is örült bátyja sikerének, és teljes mértékben támogatta őt, hisz Jin tényleg tehetséges volt, mindenféle testvéri elfogultság nélkül is. A kisebbik Jeong azonban mindig is bátyjára támaszkodott mindenben, rendkívül szoros volt a kötelék közöttük (talán Minjae részéről a ragaszkodás erősebb), az ittenieknek talán néha furcsának és félreérthetőnek is tűnhetett egymás felé irányuló viselkedésük. Ám ez egyszerűen csak a családjuk által hozott szeretetkifejezés volt.
- Jajjmár, elrontottaaad a pillanatot. - lökte el magától nevetve testvérét a vámpíros megjegyzésére.
- Nem is úgy értettem. Testvérként is simán megharaphatnál, meg átváltoztathatsz és akkor évezredekig tudlak idegesíteni majd. - tette még hozzá, ám amikor szóba kerültek a lányok, elhallgatott és zavartan újra a körülötte lévő füvet kezdte el piszkálni.
- Nem én vagyok a nagy nőcsábász... - tényleg nem volt az. Ő nagyrészt csak plátói szerelmekkel büszkélkedhetett, de azokból volt egy nagyon hosszú listája. Rövid csend következett ezután, Minjae gondolatai teljesen más irányba fordultak, hogy valójában miért is hívta ide Jinniet.
- Holnap utazol akkor? - tette fel a kérdést halkan, maga elé bámulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nyugtalanul aludt a gyengélkedő egyik ágyán, álmaiban teljesen összefüggéstelen képek villantak fel, mindegyike főként a robbanáshoz volt köthető, néha akadt egy-egy oda nem illő elem, mint például az álombéli önmaga előtt elugrándozó rózsaszínű nyúl. A nagy részük rossz érzéssel töltötte el őt, és ez annyira valósághű volt, hogy Jae szinte el is hitte, nem álom ez, hanem a valóság.
Levegő után kapkodva ébredt végül fel, és ahogy megpillantotta a plafont, rögtön rájött arra, hol is van. Az emlékképek sorra követték aztán ezt a felismerést. Ahogy Jin ott hagyta őt a szobában, a robbanás, az üvegszilánkok, a kétségbeesés, és végül ahogy egymásra találtak testvérével. Minjae nem hitt akkor a szemének, hogy tényleg bátyját látja, mikor már a fájdalomtól elbódultan szinte feladta a reményt. De Jinnie állt ott mégis, könnyes szemekkel, ahogy Jae is ugyanígy nézhetett ki, amikor felismerte az idősebbet. Aztán volt ám könnyekkel teli, sebek miatt felszisszenős ölelés a testvérek között. Azután, hogy megmenekültek és a gyengélkedőre kerültek, Minjae-t rögtön elnyomta az álom. Persze, csak miután megbizonyosodott arról, hogy Jinnie is rendben lesz.  
Normalizálta légzését, miközben feljebb csúszott az ágyon. Egy ponton felszisszent, a gerince még mindig ellenkezett a hirtelen mozdulatok ellen, szóval lassabban folytatta a fiú a helyezkedést. A támlának helyezett párnának dőlve megdörzsölte szemeit, majd megtapogatta arcát. Egy-két sebhelyet még érzett magán, valamint gyógyszerillatot - valószínűleg azt, amivel kezelték a szilánkok okozta vágásokat.
Nem érezte túl jól magát, de nem is igazán a fizikai fájdalom terhelte most meg. Az álomból visszamaradt rossz érzés csak nem akaródzott eltűnni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem nagyon volt lehetősége rendezni a gondolatait, vagy legalábbis megpróbálni valami szépre gondolni. A mellette lévő lány, akiről még nem tudta, ki lehet, hisz sötétben csupán körvonalakat látott, hirtelen aprót sikítva ült fel az ágyában, majd nem sokkal később sírni kezdett.
- Jajj, mi a baj, mi fáj? -  zökkent ki, a lányra fordítva figyelmét, de közben kezével ösztönösen a pálcája után nyúlt, ami egyelőre az éjjeli szekrénye tetején nem volt. Ekkor csatlakozott hozzájuk előbb csak Maja hangja, majd a pálcájából érkező fény végre engedte, hogy rendesen is lássák egymást. A kérdésre bizonytalanul ingatta a fejét, a Jae melletti ágyon fekvő lányra pillantva, akiről annyit tudott csak, hogy elsős. Maja szavaira ő is bátorítóan bólogatott, hátha így ketten meggyőzik a harmadik levitást arról, hogy minden rendben lesz, jó helyen van itt.
Valahogy ez Jae számára nem jelentett semmiféle biztonságérzetet. Jin felé pillantott, vagyis arra, amerre az ágyát sejtette, de vett észre egyelőre semmiféle mocorgást, még aludt.
Ekkor estek be valakik a Gyengélkedő ajtaján, Minjae feje is automatikusan az érkezők felé fordult, kis idő elteltével fel is ismerte Camilt. Intett neki halvány mosollyal, nem valami vidám társaságba csöppent az amúgy mindig jókedvű srác, egyelőre Jae nem is érzékelte, miféle gyászos hangulatot áraszthatnak, ami egyébként teljesen érthető is volt jelen esetben. Újabb mocorgás vonta el a figyelmét a levitás fiúról, ezúttal Fanni hangja ütötte meg a fülét.
Felhőágy.
Mellette az elsős lány sírdogált, ahogy Fanni szavaiból is kivehető volt, hogy ő sincs a legjobb passzban. Senki nem volt. Jae sem, de elterelte gondolatait saját problémáiról, most fontosabb volt mások megnyugtatása. Szemei aztán a Camil kezében lévő gitárra tévedtek, ezzel egyidőben pedig felcsillant a remény.
- Igen, óriási felhőágyon fogunk aludni. Olyan puha, belesüppedősben! - Csatlakozott Fanni előbbi mondatához, hátha ez kizökkenti a többieket is.
- De addig, Camil, nem gitározol valamit? Bár tudom, hogy éjjel van és a többiek alszanak... de csak egy bűbáj kell és nem zavarjuk őket, na? - nézett a srácra fáradt szemekkel, de lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Minjae is csak óvatosan mert mocorogni az ágyban, eléggé érezte már, hogy múlik a fájdalomcsillapító hatása. Nem csodálkozott tehát azon, hogy Lily-t is sírásra késztette a fájós lába. Szerencsére, voltak páran rajta kívül is, akik igyekeztek elterelni a lány gondolatait, ráadásul látogató is érkezett hozzá.
Az újonnan érkező szúrós pillantásait nem tudta mire vélni, hisz ő nem is csinált semmi rosszat. Ám nem sokat foglalkozott ezzel, azt még fél füllel hallotta, hogy a lány japánul beszélt, Jae meg is értette őt, hisz félig japán származásúak voltak a Jeong-fivérek. Nézte még egy darabig a szomszédos ágyon lévőket, Lily bocsánatkérésére csak mosolyogva megrázta a fejét.
- Semmi baj. Örülök, hogy jobb kedved van. - mert úgy tűnt, hogy a látogató érkezésére tényleg jobb kedve lett a lánynak. Lopva Jinnie felé pillantott, nagyot sóhajtott, reméltem, hogy testvérének legalább nincsenek fájdalmai. Bár jó lett volna megölelni most őt, mégsem akarta felébreszteni, na meg eljutni a másik ágyig is nehéz mutatvány lett volna jelenleg. Ezután egy pár, rövidke pillanatig Maját figyelte, fontolgatta, hogy megkérdezi tőle, mi is történt velük a toronyban, és, hogy pontosan hogyan sérült meg a bátyja, de be kellett látnia, hogy erre nem ez volt a megfelelő alkalom. Talán majd holnap.
Figyelmét azután főként Camilnak szentelte. Úgy tűnt, végül belement a fiú abba, hogy zenéljen nekik, Maja kérdésére Minjae is elgondolkodott, ezzel egyidőben pedig ismét az éjjeli szekrényére pillantott. Ahogy teste engedte, úgy próbálta meg átvizsgálni a bútort, ám a pálcáját sehol sem lelte. Még mielőtt bevillanhatott volna neki, hogy valószínűleg a Levita torony romjai alatt feküdt valahol, hacsak ki nem hozta valaki... nos, még mielőtt emiatt pánikolhatott volna, Camil máris készen állt a bűbájra, nem sokkal később pedig megszólalt a gitár jól ismert hangja, mely egy Kneazle-ről szóló, mókás dalt kísért. A dalszöveg néhány helyen széles mosolyra késztette Jae-t, és úgy tűnt, mások is eléggé élvezték az előadást.
- Szia! - köszönt halkan a távozónak, majd visszafordult a gitároshoz.
- Ezt a dalt te írtad vagy tanultad valahonnan?