Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1495
Összes hsz: 1811
|
Altea - Szerinted én nem tudom, hogy ez nem oké? - kérdezte fojtott hangon, inkább elkeseredettség érződött belőle, mint számonkérés. - Ha csak a felét tudnád annak, ami ennek a velejárója, akkor... - elakadt a szava, hisz ezt még magától is megérte bevallani Kornélnak és Autumn-nak, nemhogy egy vadidegennek. - Te is felháborodtál, amikor segítséget ajánlottam neked, pedig az egy apró gesztus volt. Fogalmad sincs a következményekről, mert nem ismersz. Csak tartsd tiszteletben, hogy úgy rendezzem, ahogy én akarom. - Pillantása lassan kúszott a prefektusi jelvényre. Hát ez remek. - Én sem kontárkodom a te problémádba.
|
|
|
|
|
Linzenbold Inez
INAKTÍV
Die junge Duellmeisterin
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
|
DokThor bácsi
A makacssága az egyik olyan személyiségjegye, ami miatt ma ott tart az életben, ahol. Nagyon fafejű, de ez kell ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is kitartson, és hogy félre tudja tenni az érzéseit, amik sajnos időnként előtörnek, és olyankor nehezen tudja kezelni az érzelmeit. Az utóbbi években félretette az érzeseit, a fájdalmát és emiatt nehezen fejezi ki magát, nem is szívesen beszél ilyenekről. - Svájcban lakunk, egyedül szoktam itt lenni Pestseholsén, ha épp úgy van. - Elég sokszor fordul elő, hogy itt kell maradnia az edzések miatt, meg alkalmanként órákra is bejár, mint ahogy ma is tette. A családjának jelentős része viszont valóban Budanekeresden lakik, viszont a nagyapját meg a nénikéit és bácsikáját jobb, ha nem keverik bele. Nem túlzottan szimpatizál a családja magyar ágával, azt meg kell hagyni. Sosem beszéltek róla, hogy miért költöztek el a szülei, de a nagyapját elnézve nincs is kérdése. - Maradok. - Reméli, hogy Volkov nem fog beállítani a gyengélkedőre, sem pedig a többi tanár. Félő, hogy ennek még visszhangja lesz, főleg, hogy Rosales szedte össze, aki meg igazgató-helyettes. Valószínűleg lőttek az itteni gyakorlási lehetőségeinek, vagy ha mégsem, akkor tilosban teheti innentől. Próbálja megőrizni a méltóságát és elzárni a könnycsapot, de elég nehezen megy, újból és újból erősebben potyognak a könnyei. Végül úgy dönt, hogy nem beszél, ha nem mondja ki az érzéseit, sokkal könnyebben tudja kontrollálni azokat. Hihetetlen, hogy ennyire nem képes uralkodni az érzésein, elvégre ezek nem valósak, csak a fejében léteznek. - És akkor mi lett utána? Hogy élte túl? - Nem dramatikus lány ez az Inez, de el nem tudná képzelni, hogy egy sérülés vagy bármi miatt ez a sok munka mind a szemétbe kerüljön és ne adjon esélyt se magának. Valószínűleg be is csavarodna a csalódottság és a szégyen miatt. - Rendben. - Sóhajtja kimerülten. Úgy érzi, hogy ezt a harcot elveszítette, mind a férfivel szemben, mind pedig önmagával szemben is. Kudarcot vallott edzés közben, ráadásul itt sem volt képes normálisan kiállni magáért. Úgy érzi, hogy nem érdemli meg a pihenést, de ha tovább kellene edzenie kiesne alóla a lába és összerogyna. Száját húzva ugyan, de elfogadja a bájitalt. Tudja, hogy szüksége van rá, bármennyire is tagadni próbálja. Enyhe melegség járja át a testét, a sírhatnéka sokat csökken. - Bűntudatom van, ha nem edzek. - Motyogja az orra alatt, ahogy kicsit imbolyogva átvonul az ágyakhoz. Olyan ez, mint a walk of shame. Reméli, hogy nem sokan hallották itt a gyengélkedőn ezt a kiborulást, mert elsüllyedne a pince alá szégyenében, ha kiderül. - Nem vészes. - Azt továbbra sem kockáztathatja meg, hogy a férfi eltiltja a VB-től, mert bármennyire is átment már ezen és tudja mennyire pocsék érzés, attól még gyógyító, akinek az elsődleges dolga, hogy az ilyenekre reagáljon. Engedelmesen követi a Dokthor bácsi utasítását, és csak abban reménykedik, hogy ennek a rémálomnak vége lesz holnap délutánra.
|
|
|
|
|
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 120
Összes hsz: 157
|
Kevin Már csak pár nap van hátra a tanév végéig, de mintha évek választanának el attól a naptól, amikor visszakaphatom végre az én drága járgányomat. A gondnok bűbájain esélyem sincs túljutni, hogy esetleg visszazsákmányoljam. Most lehetnék akkora egoista barom, hogy azt higgyem, hogy én aztán biztosan belógok oda és megúszom újabb büntetés nélkül, de hát lássuk be, eszméletlenül örültem a várakozáson felülinek bűbájtanból, Selwynnek meg ezzel szemben a kastély bűbájhálózatának karbantartása egy pont a rezüméjében. A pasas egy repülő hajón lakik, amit ő szabadalmaztatott, ha hinni lehet mindenfélének, amit hallottam. Szóval a legtöbb, amivel bepróbálkoztam ma, hogy megpróbálok a szívére hatni - mégiscsak eridonos volt ő is valaha, értheti, mi visz rá néha ostoba ötletek megvalósítására is -, és olyan ártatlan kiskutyatekintettel kuncsorgom vissza a deszkámat, hogy a kutyája vizet se vihet nekem. Tekintve, hogy továbbra is gyalog közlekedem, gondolom, senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy bár egyáltalán nem ijesztő valaki és nem eszi diákok fejét reggelire, csak kicsit karót nyelt, nem járt sikerrel a tervem. Én igazán megígértem neki fűt, fát, virágot, de még a csillagokat is az égről, viszont nem tudtam meggyőzni róla, hogy adja vissza a járgányom, nem árulom el Kakasinak, sőt, egyenesen hazaviszem és nem látja nálam a következő tanévig. Nem hitt nekem, csak elzavart, hogy majd pár nap múlva visszaadja, ahogy azt a vén keselyű kérte és jóváhagyta. Ezért is lógatom most az orrom. Jobbára a cipőm orrát bámulom, ahogy megpróbálok mielőbb eltűnni a fecsegő dámák szeme elől. Idegesítő libák, be nem áll a szájuk, ami most kifejezetten idegesít. Majdhogynem rohanva, szét véletlen se nézve pedig meg is történik, aminek nagy az esélye. Nekicsapódom valakinek.
|
|
|
|
|
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV
DokThor bácsi
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
|
 - Mondanál egy pontos lakcímet? Itt feltüntetve Budanekeresdet látom, de lehet, hogy csak kissé elavult információ, ami nem került frissítésre még - osztja meg a feltételezését, ugyanis még csak nemrég óta van itt, nem tudja, milyen gyakran aktualizálják az adatokat, amennyiben valaki magától nem jelzi azok változását. - Rendben - veszi tudomásul a választ, ha már lehetőségeket ajánlott. Ő is így gondolta különben, hogy ez lesz. A sokkal komolyabb opciót ő sem választaná a lány helyében, de ez mindig beváló taktika, hogy valami sokkal rosszabbat ajánl a másik lehetőségnek. Ha már nem akarja földhöz verni magát, akkor megosztja vele azt is, hogy egyébként ha hiszi, ha nem, neki is megvolt a maga kálváriája. - Eleinte roppant nehezen viseltem, de tulajdonképpen mostanra úgyis kiöregedtem volna. Lehettem volna edző esetleg, viszont a gyógyítást választottam és így is a sport világában maradtam végeredményben - válaszolja. Volt ugyan egy rövidebb időszaka, amikor néhányszor felöntött a garatra búfelejtőnek, de ezt egyrészt amúgy sem javasolná egy diáknak, másrészt meg egyébként sem volt hatékony, csak odébb tolta kicsit a pillanatot, amikor végül úgyis szembe kellett néznie a tényleges problémával. Inez egyébként sem kényszerül még arra, hogy feladja a versenyzést, csak szüksége van egy kis pihenésre most, aztán meg arra, hogy megtalálja az egyensúlyt és ne hajszolja túl magát. Úgy tűnik, sikerül meggyőznie a lányt, hogy a bájitalt is elfogadja, majd pedig komolyan vegye az utasításait. Száját elhúzva bólint az elmotyogott szavakra. Gondolta. Viszont ebbe most inkább nem megy bele, majd később felveti, hogy erről viszont talán már az iskolapszichológussal is érdemes lehet beszélgetni, előbb azonban az a fontos, hogy pihenjen és arról is megbizonyosodjanak, hogy nincs agyrázkódása. - Na és egy egytől tízig terjedő skálán? Az én dolgom az, hogy segítsek, és nem tudok, ha nem mondod el pontosan, mi a gond. Mindketten azt akarjuk, hogy tudj versenyezni, de hidd el nekem, ennek az első számú feltétele, hogy figyelj magadra és jó állapotban legyél, megbeszéltük? - kérdezi, miközben áttereli a lányt a kórterembe. Az ügyeletes manó pizsamát is ad neki, hogy ne egyenruhában kelljen maradnia, a paraván mögött átöltözhet, aztán még egyszer átveszi vele, mire is figyeljen és miről is szóljon, de úgyis ránéz óránként, aztán megy és ír Volkovnak is.
|
|
|
|
|
Szikszay Izidóra
INAKTÍV
Izzy | Izgidóra
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
|
 Annyira vacog, hogy összekoccan tőle néha a foga is. Három takaróba burkolózott már bele, de még mindig úgy érzi, menten megfagy. Az már csak a ráadás, hogy ezt a ronda pizsamát kell viselnie, ami úgy tűnik, hogy a gyengélkedő készletéhez tartozik. Mintha a múlt századból maradt volna itt, és a fazonja is olyan hihetetlenül előnytelen. Ha nem rázná úgy a hideg, mintha villát nyomott volna egy konnektorba, bizonyára ezen is hangosan dohogna éppen, így azonban csak arra igyekszik figyelni, hogy valahogy megőrizze még a maradék méltóságát. Mennyire rémes már az is, hogy tulajdonképpen a folyosón ájult el. Csak remélni meri, hogy Roland nem kapta el tőle ezt a csodát, amit ő feltehetőleg Ádámtól szedett össze, miközben megbeszéltek egy fotózást. A tényleges képekig el sem jutottak, merthogy a srác nem szólt róla, hogy valahol külföldön járt és most fene se tudja, mit terjeszt éppen. Lehet az bármi maláriától a nyugat-nílusi lázig, a lényeg úgyis az, hogy ő itt ebbe éppen megpróbál nem belehalni. - Ké...kérek... mé-még egy takarót. Me-me-megfagyok - dadogja, pedig csak úgy süt a bőre egyébként a magas láztól, és ez már egy fokkal jobb, mint amivel itt kötött ki reggel. Ismét összekoccannak a fogai, ahogy összehúzza magát a három réteg alatt. - Ho-ho-hol a f-francban já-já-jártál te és mi-mit te-te-terjesztesz? - kérdezi meg kis szünet után a szomszéd ágyat birtokló Ádámot, aki mindennek az okozója. Ha nem dadogna a vacogásból adódóan, sokkal drámaibbnak hangzana a mondat, így azonban legfeljebb nevetséges. Mindjárt el is sírja magát. Ez tragédia. Reméli, előbb múlnak ki a betegségtől, mint hogy megfojthassa Ádámot.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Jankovits Dorián Mindenki hallott a kastélyban a Fejetlenség folyosóján történtekről. A mindenki alatt azt értem, hogy mindenki. Még Kevin is. Bár valahol sajnálta, amiért nem lehetett szemtanúja egy ilyen klassz dolognak, mégis örül neki mélyen, mert kiderült, hogy Kakasi tanárnő kapta el az illetékeseket. Tényleg sajnálja, amiért kimaradt belőle, talán lett volna olyan szerencséje, hogy pár barátra is szert tesz, ha együtt büntetik meg őket.
Megtorpan. Mégis miket gondol? Merlinre, hát nem gondolhat ilyeneket! Azért nem fog együtt bajba kerülni valakivel, hogy barátok legyenek. Ez abszurdum, és szerencsére még ő is időben rájön erre.
Fejét megrázva, kicsit még maga elé mered értetlenül, majd indul tovább, mert már így is késésben van. Hamarosan le kell adnia a projekt munkáját a művészetibe és nem halad egyáltalán vele. A kézirat pihen kezei között, ahogy hálókörlete felé lépked, mikor...
Csatt.
Pár lap hullik ki ujjai közül, ő meg egy mellkassal néz szembe. Pislog párat, orrát mozgatja meg, majd kicsit dörzsöli is, hátha attól kevésbé lesz kellemetlen - persze semmit nem ér -, majd pillant fel. Rendben van, hogy elmélkedett a folyosón történtekről, de arra nem gondolt, hogy éppen az eridonosba fog belefutni. Szíve nagyot dobban.
- Ne haragudj - mondja gyorsan, ahogy hátrébb lép. Nem ismeri az eridonost, így fogalma sincs, hogy áll hozzá, pedig, ahogy a folyosói incidensről is tud mindenki, úgy a coming outja is igen nagy port kavart. - Figyelmetlen voltam - teszi még hozzá gyorsan, mielőtt bármi történhetne.
|
|
|
|
|
Linzenbold Inez
INAKTÍV
Die junge Duellmeisterin
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
|
DokThor úrNem érti, hogy hogyan kerülhetett oda az az adminisztrációs baki, talán a többi rokona miatt, akik ott élnek. Az apja direkt nem azon a településen vásárolta meg a magyarországi otthonukat, ahol a nagypapa meg a nénikék élnek, hogy annyival is távolabb legyenek egymástól. Igaz, könnyen megközelíthető a pestseholsei otthon.
- Pestseholse, Pálcás köz 22. - Mondja kedvtelenül, majd ha szükség van rá le is betűzi, mert tudja, hogy ezeket a magyar szavakat szívás leírni. Azóta javult sokat a helyesírása neki is, amióta ebbe a putriba kényszerült.
Igyekszik elrejteni, de azért még duzzog, hogy így belekényszerítették egy helyzetbe, amiben nem akar lenni. Tudja, hogy igaza van a férfinek és valóban pihenésre van szüksége, ráadáasul tényleg nem érzi jól magát - ha őszinte akarna lenni magával, akkor még kicsit aggódik is. De jelenleg túlzottan fel van pörögve és csak a versenyen kattog az agya, ami veszélyesen közel van. Minden más csak disztrakció.
A férfi történetére bizonytalanul pislog az irányába, amolyan együttérzésként. Biztosan pokolian nehéz lehetett.
- Én nem szeretnék más csinálni. Nem is tudnék. - Sóhajt fel lemondóan. Borzasztóan zavarja most, hogy nem érzi jól magát, a kudarc, a sérülés és a verseny terhe nyomja a vállát. Valahol látja ő, hogy mit csinál rosszul, de mégsem képes belátni.
A bájitaltól kicsit jobban érzi magát azonnal, legalábbis a lüktetés érzés a mellkasában csökkenni kezd, de továbbra is szédül és gyenge. A pizsamát megköszöni, de még mindig képtelen elhinni, hogy itt kell lennie, amikor lehetne a pesti lakásukban a szép szobájában.
Éppen szólásra nyitná a száját, hogy ő bírja a fájdalmat meg a fülzúgást és nincsen szüksége skálázásra, de inkább elharapja az ajkát. Nincs ereje küzdeni, ráadásul nincs is értelme a férfi ellen. Ha nem így lenne, biztosan vitatkozna még, de túlzottan kimerült, így csak végighallgatja a papolást. Megszokta, hogy határozottan beszélnek vele, de attól még nehezményezi a dolgot. Végül úgy dönt, hogy mesél. Az érzések kavarognak benne, felváltva szeretné, hogy tiltsák el és szabaduljon meg a tehertől, majd érzi azt, hogy belehalna, ha fel kéne adnia a versenyzést.
- Most kb. nyolc... amúgy 3-4-5-6... attól függ mennyire mennek a védőbűbájok. - Feleli a szemét lesütve. Nagyon régóta küszködik ezzel a fülzúgással, de fogalma sincs, hogy mi történt vele azon az edzésen, amin kidőlt másfél évvel ezelőtt. De azóta folyamatosan jelen van, ha átok kapja telibe, akkor pedig egészen erőssé válik egyéb rosszullét kíséretében.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
|
Zalánone more thing that comes around to bite you in the @ssEzek a szavak a legkevésbé sem járulnak hozzá, hogy Kati megnyugodjon, inkább csak még több aggodalomra adnak okot. Helyesebben adnának, ha Zalán nem fűzné hozzájuk - tökéletes átvezetéssel - a lezárásnak odaszúrt undokságokat.
A kontár szónál a lány szeme megvillan, s apró alakja megfeszül. Egy pillanat az egész, könnyű elvéteni, ha valaki épp kézzel-lábbal próbálja tagadni, mekkora szarban is van. Alti a zsebébe nyúl, parányi üvegfiolát véve elő, amit kidugaszol és elhúz az orra alatt - a vonásai megrándulnak, s lehunyja a szemét, amíg visszacsúsztatja a helyére.
- Súgok valamit,-*s az engedélyt meg se várva hajol közelebb, egyik kezét valóban úgy kanyarítva Zalán füléhez, mintha a hangot akarná terelgetni, miközben kényelmetlenül közel hajol. A várt szavak azonban késnek, helyette néhány hosszú másodpercig arca ott lebeg a másik feje mellett, s lassú, szinte hangtalan lélegzetet vesz. Fokhagyma...határozottan. És mákonybab, haloványan. Szemét kinyitva elmosolyodik, s most már valóban suttogásra hajol.*
- Szóval álomtalan álmot szedsz?
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1495
Összes hsz: 1811
|
Altea Ha eddig nem érződött volna eléggé minden lében kanálnak a rellonos, most már biztosan ki lehetett róla jelenteni. Zalán már nem tudta, hova hajoljon el a másik elől, gerince mentén borzongás futott végig, karja pedig libabőrös lett, ahogy a forró lehelet elérte a bőrét. Ez már elmondhatatlanul kényelmetlen volt számára, s az csapta ki végleg a biztosítékot, amikor megnevezték a hónapok óta őrzött titkának tárgyát.
Ő el akar tűnni innen. Most rögtön. Nem érdekli, ha később visszarángatják ide, akkor ez a lány remélhetőleg már valahol máshol, valaki mást fog fárasztani a tudálékosságával.
Esze - a lehetőségeihez és az állapotához képest - dolgozott valamin, amiről már csak egy módon lehetett kideríteni, hogy működik-e. Megint a rellonos kezéért nyúlt és olyan hirtelen próbálta elhúzni maga mellett azt, hogy a bűvös kötszer megint akcióba lendüljön, de már ne Zalánt tartsa ott.
Macskát megszégyenítő óvatossággal tett ezután kísérletet arra, hogy kikászálódjon a székből és még véletlenül se kerüljön közelebb hozzá a prefektus, mint ahogyan eddig voltak.
- Ehhez nem volt jogod. - Hangjából még mindig hitetlenség és mély megvetés tükröződött.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
|
ZalánRonda egy mosoly kúszik az arcára, amint elégtételt vesz a sértésért. Még úgy is megérte, hogy a srác szagát ezek után már sose vakarja ki az emlékezetéből.
A keze érintésére magától is elrántaná a karját, hátralépve. Amint a szalag rátekeredik, ijedelem helyett csak a szemét forgatja.
- Önző pixipöcs vagy, Hollósi.-*A vonásai tömény viszolygást mutatnak, a hangja jeges.*- Neked talán van jogod börtönbe juttatni mást? Szerinted ki vinné el a balhét a rosszul beadott bájitalért? Balesetért?-* sziszeg, szabad karját a gyógyító vélt irányába lendítve. Micsoda cirkusz... De a hülyék szintjére nem érdemes lesüllyedni, mert legyőzik az embert a rutinjukkal.
- Gyógyító, kérem!-*kiáltja aztán, farkasszemet nézve Zalánnal. Na most fuss, te féreg!
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1495
Összes hsz: 1811
|
Altea - Börtönbe... - formálta némán grimaszolva a szavakat. Azért ezt kicsit túlzásnak érezte. Elhátrált a széktől, melynek folyományaként úgy érezte, mintha valami hatalmas súlyt emeltek volna le a mellkasáról.
- Hasonló szépeket kívánnék neked is, de még a nevedet sem tudom. A Házisárkány illene rád...
Összerezzent a kiabálástól, s több sem kellett neki, már az ajtónál termett. Rohanni szeretett volna a körletéig, de éppen hogy meglódult és tett egy kanyart, valaki más üvöltött utána.
Az azt követő órákat Gabi néni irodájában töltötte azon magyarázkodva, miért volt szükség felgyújtani a saját tankönyvét. Utána már csak tűrnie kellett a tetteivel járó büntetőmunkát. Csak kerüljön még egyszer a szeme elé az a lány...
|
|
|
|
|
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 120
Összes hsz: 157
|
Kevin Nem vagyok túl boldog most ettől az egésztől. A pótdeszkámat nem is merem behozni, mert még a végén azt is elkobozza Kakasi, ha meglát vele. Sürgősen szeretnék eltűnni erről a folyosóról közben, mielőtt a fecsegő dámák az agyamra mennének ezzel a sok, igazán értelmetlen beszéddel arról, hogy kinek szebb a ruhája, meg milyen pletykát hallottak éppen a banyától. Ha érdekel, elolvasom az Edictumot, de gyakran még az se kell, a kedves húgomtól ugyanis ha akarom, ha nem, tudni fogom mindegyik pletykát záros határidőn belül, mert Panka különleges képessége szerintem az, hogy előbb-utóbb mindent megtud és ráadásul ki is tárgyalják Simonkával. Nincs szükségem még a portrékra is. Nagy sietségemben azonban sikerül beleszaladnom valakibe. Csodás. Grimaszolok egyet, de kénytelen vagyok belátni, hogy legalább részben az én hibám. Nem vagyok olyan szerencsés, hogy valamelyik csinos csajszi csapódott volna a mellkasomnak, de ha most Dávid itt lenne, úgy vágna tarkón, hogy csillagokat látnék, ha nem viselkedek ember módjára. Megvakargatom a homlokom a bal kezemmel, aztán beletúrok a hajamban és szusszanok egyet. - Én se figyeltem, bocs - dünnyögöm nem annyira nagyon lelkesen, de hát az én helyemben szerintem senki az égvilágon nem lenne ma lelkes. Most büszke lehetne rám a hülye bátyám legalább. A tarkómat is megvakargatom, aztán lehajolok az egyik lapért, ami a padlón landolt. Na jó, ha lány lenne, sokkal kedvesebb lennék és lovagiasabb, úgyhogy összeszedem magam inkább, és segítek őket összeszedni. Ne mondhassa senki, hogy egy bunkó barom lennék. - Tessék - adom oda neki azt a pár lapot, aztán zsebre dugom a kezem. - Ja izé, Dorián vagyok. Nem találkoztunk már valahol? - kérdezem a fejemet kicsit oldalra döntve pislogva rá. - Várj csak, nem te vagy Fruzsi testvére? Remélem, túltette már magát azon, hogy nem őt hívtam el a karácsonyi bálba.
|
|
|
|
|
Molnár-Vars Tímea Magda
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
RPG hsz: 66
Összes hsz: 73
|
Agnes- Ah - bólint nagyot a válaszra. Hiába tudja már egy ideje, hogy boszorkány, még minden nap tanul valami újat a világról, amibe belekerül.
Kicsit talán megörül annak, hogy Agnes sem tud mindent. Ez gonosz dolog tőle? Mindenesetre érdeklődve figyeli, tanulótársa talál-e magyarázatot a kérdésre. Nem az a fajta, aki szívesen tanul, de amikor épp van kérdése, arra szereti megtalálni a választ. Elhúzza hát a száját. Lehet valóban érdemes lesz egy tanárt kérdezni róla.
- Kedvenc tanárom? - kérdez vissza elgondolkodva. - Hm... Nem tudom -von egyet a vállán. Az órák egy részét hajlamos átaludni, esetleg átbambulni.- Ráczhalmi óráit én is bírom. - Nem akar feltétlenül egyet érteni a rellonossal, de örül, hogy egy nézőponton vannak. - A tantárgya is tetszik. Az egyik legkevésbé unalmas - nevet fel halkan. A gyakorlat orientált tantárgy már az év elején felkeltette az érdeklődését, a repüléstannal együtt. Hiába nem foglalkozott soha komolyabban sportokkal, mégis erősen az érdeklődési körébe tartoznak. Így a kviddics is. - De a repüléstan sem rossz, Volkovval.
|
|
|
|
|
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák
kicsi Sjöli | Sig
RPG hsz: 111
Összes hsz: 143
|
 Mivel Agnes már születése óta egy olyan környezetben nevelkedett, amelynek részét képezi a mágia, számára evidens ez meg az ebből a világból. Mint kis stréber gyerek és megrögzött könyvmoly ráadásul mindig olvas valamiről valamit, ami számára érdekes, azonban messze nem tud mindent. Be is vallja, hogy őszintén szólva fogalma sincs a válaszról, azonban van elég kíváncsi hozzá, hogy megkérdezze majd a pálcakészítést oktató tanárt a témában. Ha választ szeretne kapni egy kérdésre, ő bizony addig keres és kérdez, amíg az meglesz. Bólogat a kérdésre válaszul aztán, amikor feladva a nem túl eredményes keresgélést, inkább arra kérdez rá kíváncsian, van-e már Timinek kedvenc tanára. - Ó, az már biztos - lelkesedik menten, amikor az eridonos nem csak az SVK tanárt emeli ki, hanem a tárgyát is. Ugyan neki az abszolút netovábbja a kedvenceinek a sárkánytan, a sötét varázslatok kivédése valóban nem unalmas cseppet sem, illetve a tanár is jófej. - Az is, tényleg. Gondoltál már rá, hogy kviddicsezz? - kérdezi meg, el is felejtve, hogy esetleg hozzáfűzze a témához, mennyire is szereti ő egyébként a sárkányokat is. A kviddics is roppant érdekes. - Én szeretnék jelentkezni hajtónak majd jövőre, apukám is játszott régen, és most kaptam új seprűt is, majd tényleg jó lenne játszani - osztja meg kéretlenül is, annyira ráharap a témára. Igazán igyekszik mindenben is az apja nyomdokaiba lépni, hogy büszke lehessen rá. - Mondjuk még messze van, most ez kellene leadni. Megint elkanyarodtam, bocsánat - jelenti ki zavartan, pedig már majdnem megkérdezte azt is, nem lenne-e kedve jövő ősszel Timinek is menni a válogatóra, amit még meg sem hirdettek amúgy sem. Inkább visszatér a könyvhöz újra, hogy végére érjenek a beadandónak még ma, aztán majd visszatér a szobájába a Rellonba azon töprengeni, miért is nem tudja megtartani magának ezeket a részleteket.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
Minden érkezőnek, aki a Nagyteremből menekül
(Évnyitóból tömegkatasztrófa)Kellemes is lehetne ez a mai nap. Se bal lábbal kelés, se bosszantó kis apróságok, csak a nyugalom és a boldogság, hogy menyasszonyként kezdem ezt az évet. Ott csillog az ujjamon az Antonomtól kapott gyűrűm, ami minden pillanatban erre a csodára emlékeztet. Arra, hogy egymásra találtunk, és bár semmi sem tökéletes, mert a lánykája kissé még tart tőlem, de az életünk révbe érni látszik. Egy épületben vagyunk, mégsem gátoljuk a másik szakmai életét. Minden lopott percet vele töltök, de ma én idefenn maradtam, hogy előkészüljek a gyengélkedő megnyitására. Kollégám persze már megint a szoknyák után futkorászik. Thorsten, még a nevében is ott az istenkomplexus. Folyton zavarba hoz és ahelyett, hogy levegőnek nézném, butácska naiva módjára mindig besétálok a kelepcéjébe. Komolyan, már azt fontolgatom, hogy szólok erről Antonnak. Azért nem tettem eddig, mert ez a fajta áskálódás teljesen szembe megy a jellememmel. Bárcsak találna más célpontot végre és békén hagyna... Esküszöm, ha idén is ezzel kezdi az évet, tényleg bemószerolom a vőlegényemnél. Na de vissza az igazán fontos dolgokhoz. Éppen a bájitalok lajstromját futom át, amikor furcsa zajokra leszek figyelmes. Kisétálok az ajtóig és földbe gyökerezett lábbal állva hallgatom az egyre másra felzengő ordítást, trappoló lábak és elkiáltott utasítások hangját. Tavaly egy elsőst inzultáltak, idénre meg az Armageddon lett betervezve, csak nekem felejtettek el szólni róla? Pislogok hatalmasra nyílt, ártatlan kék szemeimmel és várom, hogy mikor ér el ide a lökéshulláma annak, ami odalenn zajlik. Megpillantva az első érkezőket, azonnal elmúlik zavarom és vele együtt a leblokkolás. Azonnal elébük szaladok. Főkötőm alatt kontyom stabilan tart, hófehér talárom gallérja kikeményített, ujját futás közben tűröm fel, majd pálcámat húzom elő zsebemből és szorosan fogva vágok bele a triázsolásba. Most jól jönne a segítség, de egyelőre egymagam vagyok gyógyítóként az események sűrűjében.
|
|
|
|
|
Frida L. Bergstein
Tanár, Melodimágus, Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár
RPG hsz: 69
Összes hsz: 74
|
Nagy nehezen sikerült a diákokat a saját házaik irányába terelni, s ahogy láttam, a levitás elemista is biztonságba került. Denis Ezra segítségére sietett, de reméltem, hogy felkeres, ha szükségük van segítségre. Néhányan már intézték a takarítást mikor eljöttem, de én szerettem volna segíteni Anastasiának a sérültekkel, itt nagyobb hasznom volt.
Egy sziszegő navinést támogattam felfele, aki erősen sántított a jobb lábára. Útközben nem tudtam megállapítani, pontosan mi a probléma, így inkább csak kísértem. Töröttnek azonban nem tűnt, inkább csak megijedhetett a lány. Előttünk egy idősebb rellonos kísérte kábult levitás társát, s mintha mögöttünk is jött volna egy fiú, első pillantásra csupán horzsolásokkal. Szép kis este.
- Mindjárt fent vagyunk, és ott le tudsz majd dőlni - szorítottam rá óvatosan a vállára. Megijesztett a sápadtsága.
- Itt vagyok, mint segítség - fordultam Anastasiához, tettre kész tekintettel. - Csak mond, hol, mit, kivel segítsek, és teszem is! - Nem akartam akadályozni a munkáját, pont az ellenkezője volt a célom.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Jankovits Dorián A kölcsönös bocsánatkérésre kapja fel fejét, mert nem erre számít. Egyáltalán nem. Nincs körbevéve, nincsenek megjegyzések, nincsenek érintések, amiktől szánalmasnak és kellemetlenül érzi magát. Szerencsére, mikor felpillant, tudatosul is benne, hogy a hírhedt eridonostól aligha kaphatja meg a mai adagját. Ő egyelőre nem volt benne ezekben, és csak reménykedik, hogy nem most szeretné elkezdeni.
- Igen, izé... semmi baj. Mindenkivel megesik - harap szája belsejébe, miközben megszeppenve követi végig, ahogy felvesz egy lapot, majd még egyet és még egyet. Annyira elbambul és csodálkozik az egészen, hogy ő lényegében késve mozdul, hogy összeszedhesse a hozzá tartozó papírokat. Lehajtott fejjel, kicsit elpirulva veszi el a másiktól végül azokat.
- Kevin vagyok - pislog fel rá. - Nem hi- - megakad, ahogy Dorián feje fölött kivillan a villanykörte, csak ő meg nem érti, hogy miért teszi. - Ki az a Fruzsi? - szalad ráncba szemöldöke, miközben a másikat fürkészi. Nem szeretne bunkó lenni, távol álljon tőle, de szerinte, ha lenne egy testvére, arról tudna. Főleg akkor, ha még a bálra sem őt hívták meg. A lányoknak ez hatalmas trauma, biztosan elsírta volna neki bánatát, de... Merlinre! Nincs is testvérem!
- Sajnálom Fruzsit, de nem a testvérem. Nincs testvérem - köszörüli meg torkát. - Biztosan túltette magát rajta - mosolyodik el rá bátorítóan, hogyha esetleg bűntudata lenne ez miatt, akkor ne legyen. Nem mintha annyira képben lenne a lányokkal, de a legszomorúbb, hogy a fiúkkal sincs.
|
|
|
|
|
Fellner Ádám
Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 130
Összes hsz: 194
|
Izzy Izzadtam, mindeközben rázott a hideg, fáztam, noha a homlokom maga volt a pokol égő kapuja. Bármi is volt ez, durván leterített a lábamról, s a gyengélkedő egyik ágyához szegezett. Hiába volt rajtam takaró, nem volt elég, szükségem lett volna egy-két pokrócra még, és az sem ártott volna, ha mondjuk befűtenek és teli pakolják azt a kandallót. Pocsékul voltam, s az sem nyugtatott, hogy nem voltam egyedül ebben a helyzetben. Szegény Izzy is ott vacogott mellettem pizsamában, rossz volt ránézni, mert olyan fehér volt, mint a fal, s úgy kattogtak a fogai, hogy az már kezdett elviselhetetlenné válni.
- Nekkem sisincs több - kattogtam ugyanúgy vissza, s hozzá hasonlóan rázkódtam, miközben a gyomrom fájt és kavargott. Szörnyű érzés volt, ezt nem kívántam senkinek.
- Ééén? - morcosan pillantottam a lányra, hisz engem vádolt. Mégis, miért tehettem volna a betegségről én? Oké, jártam külföldön, több országban is, viszont ennyi erővel a vírus az országunkban is felüthette a fejét.
- E.eeezt én is kérdezhetném. Tee szedtél össze vavalamit Létaitól? - persze, hogy a falnak is füle volt, a pletykák meg gyorsan terjedtek, pontosan tudtam, hogy volt közte és Roland közt valami, amihez szíve joga, csak ha mondjuk megfertőződött valamivel, akkor azt nem kéne rám fognia.
- Szesszerintem én kaptam el tőled de…de majd Thorsten megmondja, hooogy mimimi ez - feleltem rázkódva, de ezután elkapott a rosszullét, s csak arra volt erőm, hogy kiforduljak oldalra az ágyon, a tálat magam elé kapjam, s már jött is ki belőlem a reggeli.
- Uthálok beteg lenni - nyöszörögtem, amikor egy segítő odajött, hogy elvigye a tálat, s adott egy kendőt, meg egy pohár vizet.
- Haahaaapcciiiii - tüsszentés következett, majd orrfújás, így fordultam vissza a lány felé.
- Viiviiietnámba voltunk anyával - tüsszentettem még egyet, miután bevallottam, hogy merre jártam. Mondjuk, továbbra se éreztem úgy, hogy egyedül én lennék a hibás, a vírus valóban lehetett itthoni is, ki tudja.
|
|
|
|
|
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 120
Összes hsz: 157
|
Kevin - Alapvetően szét szoktam nézni, főleg deszkán, de amióta Kakasi elkobozta... - sóhajtom egészen bánatosan, nem is annyira morcosan. Olyan, mintha egy végtagomtól fosztott volna meg, és még egy ideig nem is fogom visszakapni. Úgyis tudja már az egész kastély is, amekkora tömeget sikerült odavonzani már akkor, és a fejemet merném rátenni, hogy a soron következő Edictumban is kap pár sort. Mit mondjak, a hírnevem töretlen legalább. Felveszek párat a szétszóródott lapjaiból, elvégre az én hibám is, hogy elejtette. Ha bármelyikünk figyelt volna, csak félre tudott volna még lépni, most mégse deszkán száguldottam, hogy ez esélytelen vállalkozás legyen esetleg. Na mindegy is, én ezeken amúgy se szoktam sokat rágódni, mert különben még olyan lennék, mint az agyas ismerőseim. Zsófi is belebetegszik egyszer abba a sok gondolkodásba, már most is milyen borúlátó szerencsétlen lány. - Ó... óóóó - veszem tudomásul, meglepődve, hogy sikerült összekevernem valaki mással. Pedig tényleg ismerősnek tűnik valahonnan. Megvakargatom az államat, majd a nyakamat is, aztán kezet nyújtok. - Hát izé... ha még nem találkoztunk, Dorián. Jankovits - mutatkozom be, elvigyorodva. Megnyugtató, hogy nem az egyik olyan srác, aki már élből szeretne leátkozni, mert megbántottam a nővérét vagy húgát. - Fruzsi meg... várj csak... mi is volt a neve? Megvan... Kékessy. A bátyja meg Gergő talán, nem is emlékszem, csak arra, hogy ha nem lenne tilos, biztos leátkozott volna. Így csak rózsaszín volt egy hétig a hajam, de már tudjuk, hogy az is jól áll - osztom meg, ha kíváncsi rá, ha nem, a végére már elnevetve magam és beletúrok a most természetesen szőke színében pompázó hajamba. - Remélem amúgy. Most lehet már én se örülnék neki, ha valaki az én húgomat ültetné fel - válaszolom némi tétova bólogatással kísérve. Tulajdonképpen még tiszta jó is, hogy belebotlottam, mert már nem is lógatom az orrom a deszka miatt. - De tényleg nem találkoztunk még? Vagy a nagyteremben láthattalak? Utolsó pillanatos beadandó amúgy? - kérdezem a papírokra mutatva. Lehet, hogy őt is stalkolta volna a kedves húgom? Pankánál ez úgyis egy hétig tart, jó esetben kettőig, könnyen előfordulhat, hogy már benne volt a szórásban.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Jankovits Dorián Nagyokat bólint arra, hogy Kakasi tanárnő mit kobzott el. Bár még mindig nem tudja, hogy kellene éreznie aziránt, hogy ő kimaradt ebből, de természetesen hallott az egészről. Ki nem?
- Hamar visszakapod majd - ereszt meg egy biztató mosolyt, amivel nem tudja, hogy segít-e, vagy csak idegesebbé teszi a srácot, de egy tuti: attól még csinálja, mert komolyan gondolja. Szinte biztos, hogy nem jó érzés, ha elkobozzák egy cuccodat, de tartja, hogy már csak pár hét az évzárásig, utána szünet és onnantól repül az idő már amúgy is.
Megszeppenve pislog a felé nyújtott kézre. Kissé ügyetlenül, a szanaszét lógó papírokat öleli magához, hogy felszabadítsa jobb kezét és bemutatkozzanak illedelmesen egymásnak. Azonnal vissza is húzza, mielőtt Dorián csak beetetésnek szánta volna az egészet és következik a kipécézés.
- Oh, arra azt hiszem emlékszem. Valóban jól állt - a mosoly elindul, de nem ér be. Megakad, és ahogy leesik neki mit mondott, azonnal kikerekednek szemei. Elvörösödve hajtja le a fejét. Most rontott el mindent - hiába bizalmatlan a másikkal, soha nem hallotta, hogy bántott volna másokat, erre kicsúszik egy ilyen a száján és... vége van mindennek. - Úgy... szóval úgy értettem, hogy láttam, és... szóval nem volt rossz, annak ellenére, hogy tudod... rózsaszín volt meg minden - torkát köszörülve fejezi be inkább a magyarázást, mert valószínűleg csak ront a helyzeten, főleg, mert leesik neki, nem is válaszolt az eredeti kérdésre. - Hallottam róluk, de én nem... nem vagyok rokonuk - mondja ki ismét, de sokkal halkabban és bátortalanabbul, mint eddig beszélt. Félve néz fel és mosolyodik el végül, ahogy meghallja, mennyire védené a húgát ő is. Szemei csillannak meg, de tekintetét ismét félre kapja.
- Hát én... - én vagyok az, akinek a coming outja hatalmas port kavart valamiért pár éve. Ez nem olyan jó beazonosítási szöveg - gondolja magában. - Ó, ez nem. Projekt munka a művészetibe, de egyébként... a Nagyteremben láthattál. Én vagyok az a levitás srác, aki az asztal egyik, vagy másik végében egyedül eszik és olvas. Mostanában néha csatlakozik hozzám egy nagyon magas, ázsiai srác, de... én nem vagyok feltű-, szóval... hát én átlagos vagyok. Nem csoda, ha összekeversz valakivel - teszi hozzá, hogy Dorián ne érezze magát rosszul, mert tényleg nem bánja, amiért nem tudja ki ő. Ha fordított állásban lennének, valószínűleg Kevin maga sem tudná, hogy ki áll előtte éppen. Nem veszi magára.
|
|
|
|
|
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 120
Összes hsz: 157
|
Kevin - Végülis... ja, az már csak eltelik - válaszolom egy sóhajjal. Igaza van tulajdonképpen. Nincs is már olyan messze az év vége, több van a büntetésből mögöttem lassan, aztán már csak kicsit okosabban kell használnom a deszkát, mielőtt Kakasi megint elkapna. Tuti hátul is szeme van. Bárki bármit is mondjon, én már nem hiszem el, hogy nem lát mindent is. Segítek összeszedni pár lapot is a szanaszét hullott példányokból, aztán ha már bemutatkozunk, kezet is nyújtok egészen illedelmesen. Összerakom aztán azt is, hangosan gondolkodva, hogy igazság szerint nem emlékszem Fruzsi testvérére, csak arra, hogy valami nagyon tartós varázslattal színezte át a hajamat rózsaszínre. Úgy is maradt egy hétig. - Ugyeee? - kérdezem teljesen fellelkesülve azon, hogy azt mondja, jól állt. Én is így gondolom, meg gondoltam akkor is. Panni röhögött ki csak folyton, bár ő a húgom amúgy is, mindenben talál valamit, most éppen Bellába köt bele. - Ezt mondd el a húgomnak is, légyszi, mert ő vagy napi háromszor visongott rajta, mint valami eszement - válaszolom még mindig fülig érő szájjal. Mondjuk a haverok is egyetértettek, hogy nem rossz, én meg bármit is teljesen büszkén tudok viselni, hupilila is lehetne. Bele is túrok azért újra a hajamba. Meglehetősen sok időt töltök ezzel a tükör előtt, a húgom szerint többet is a kelleténél, de hát az eredmény mindig megéri még a vitáinkat is a fürdőhasználatról. - Na sebaj, majd egyszer azért megkérdezem. Bár gyanús, hogy kerül - dünnyögöm elgondolkodva, kezem közben megállapodik a tarkómon. Kicsit meg is vakargatom, mintha az segítene összeszedni a gondolataimat. Lehet véletlen egybeesések sora, de azóta egyszer láttam Fruzsit a folyosón, szóval simán lehet, hogy tényleg kerül. A művészeti említésére elismerő hümmögésbe kezdek. - Művészeti? Az igen... - mondom ki, amit gondolok. Én is akartam oda menni dobolni, de apa azt mondta, ez még mindig lehet a hobbim, tanuljak előbb rendes szakmát. Egy a baj, hogy még fogalmam sincs, mi akarok lenni. - Ja, hallod, haver, nehogy magadra vedd. Olyan az arcmemóriám, mint egy aranyhalé. Az az, ami olyan rohadt gyorsan felejt, nem? De ha legközelebb akarnál társaságot, csapódj hozzánk nyugodtan. Kicsit mondjuk hangosak tudunk lenni, olvasáshoz nem biztos ideális... de nem haraptunk meg még senkit - vetem fel kedélyesen vállon veregetve. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért nem mi vagyunk ilyen szempontból a legjobb társaság, de majd úgyis csendesebb lesz a bagázs, a fele idén végez. - Na és mi jót írsz? Az évszázad regényét? Vagy valami jó krimit? Azokat bírom.
|
|
|
|
|
Szikszay Izidóra
INAKTÍV
Izzy | Izgidóra
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
|
Nem válaszol. Tudomásul veszi, hogy nincs több takaró és itt fog megfagyni. Fura, hogy közben meg folyik a hátán meg a homlokán az izzadtság, lassan rátapad a pizsama a bőrére, és undorító az egész. Mégis menten megfagy. A gyógyító szerint magas lázuk van, azért is parancsolta őket ágyba. Máskor azon a mondaton még kuncogott volna is esetleg, most viszont alig állt a lábán, nemhogy nevetgélt volna. Nagy nehezen átfordul a másik oldalára, hogy rálásson Ádámra, és ezzel az ereje nagy része el is fogy. Ki fogja meginni az ágy mellett bűbájjal melegen tartott, gőzölgő teát? Ötlete sincs. Igaz, nem is kívánja. Már csak a gondolatától is hányingere támad. - Csak fé-fé-féltékeny vagy rá - vág vissza, bár dadogva-vacogva elveszik a mondat éle. Leginkább panasznak hat. Olyan gyerekes dolog egyébként is. Ő nem horgonyzott le senki mellett. Rolitól az anyja talán megkapja a régóta áhított agyérgörcsöt, ami neki szabadságot jelentene, és hát mellette akkor már miért ne szórakozna is? De biztos, hogy nem tőle kapta el ezt a maláriát vagy mi a csodát, különben a Rellonos is itt akarna megfagyni jó eséllyel. - Pe-perszeee... ke-ke-kend rám - próbál tiltakozni nem túl meggyőzően, igyekezve közben még jobban beleburkolózni a takarókba. Azt nem kommentálja, hogy mit mond a gyógyító majd, aki már mindjárt egy órája gyanúsan eltűnt, még azt a furán kesernyés illatú teát is csak egy manóval küldte be. Ehh, meg kellene inni mégiscsak. Lehet, hogy segítene? Fingorog egy sort, amikor Ádám reggelije visszaköszön, de egyelőre sikerül a sajátját lent tartani. Kitartóan győzködik is magát gondolatban, hogy a reggeli ott is akar maradni. - Van aki é-é-élvezi? - teszi fel a komoly kérdést, közben erőt gyűjtve, hogy legalább a bögrére rátegye a kezét. Kicsit jó lenne fel is ülni ehhez a hadművelethez, de roppant bonyolultnak és nehéznek tűnik az egész. Egyelőre csak elpislog a szekrényen gőzölgő ital irányába, majd kitartóan vacog tovább. - És nem te ho-ho-zta-tad e-e-ezt a va-va-la-mi-mit. Ha Roli hi-hi-bája lenne, ne-nem lenne sze-szerinted ő is itt? Hapc - na tessék, már ő is prüszköl. Ez is ragad, mint az ásítás. Ha nem most kell hozzá papot hívni, mielőtt az anyja megint hazarángatja, aztán el az összes gyógyítóhoz, ahová nyaralni jár, akkor soha.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Jankovits Dorián Egyetértően bólint. Szerinte is hamar el fog telni, a felén már bőven túl van, és bólogat tovább, ahogy visszakérdez a másik a hajra. Kissé zavarban ugyan, és magyarázkodást követően, de bólogat. Doriánnak ezek szerint nem tűnt fel zavara, vagy csak illedelmesen ignorálja. Reménykedik abban, hogy az első áll fenn, úgy kevésbé lenne kellemetlen.
- Ó, mindenképpen mondom majd neki, hogyha látom - mosolyodik el, mintha partner lenne az egészben, de valószínűleg mindketten tudják, hogy túl régen volt ahhoz az esemény, hogy odaálljon a lány elé és elmondja: Doriánnak igazán jól állt a rózsaszín haj. Kicsit ijesztően hathatna, így inkább megmarad a feltételes módnál. Amúgy sem merne odaállni a lány elé ezzel az információval a semmiből, úgyhogy...
- Ha tudok valahogy segíteni, szólj nyugodtan - ajánlja fel azonnal segítségét, hogyha tényleg tudni szeretné az igazságot, akkor segít neki kideríteni. Bár nem biztos abban, hogy az eridonost valóban érdekli, de ez legyen a legkevesebb. Eddig elég lelkiismeretesnek tűnt, így nem aggódik, hogy megjátszaná magát.
Félénk mosoly kerül arcára, ahogy bólint. Igen, a Művészeti, de hát... ismét nem sikerült neki. Kezd egyre jobban lemondani az egészről. Ha a szülei nem tennék helyre néha, valószínűleg már rég feladta volna, plusz ott vannak Timi szavai is, ami erőt ad a tovább menetelhez. Csak fél, hogy nem lesz elég. Hányadik visszautasítása is ez? A harmadik? Negyedik? Nem is tudja most hirtelen pontosan.
Sűrűeket pislogva néz fel rá az invitálásra. Álla esik le kicsit látványosan, ajkai szavak mondása nélkül maradnak elnyílva. Most tényleg azt mondta, odaülhet hozzájuk? De hát... ő teljesen más, mint ők. Hogy kellene mégis...?
- Izé... köszönöm. Lehet néha odaülök, ha valóban nem probléma - dobban nagyot szíve, fejét hajtja le szégyellős mosollyal. Tényleg odaülhet majd. - Kedves tőled, de egyébként erre nincs semmi szükség, komolyan. Nem baj, hogy egyedül vagyok, hozzászoktam, és zavarni sem szeretnék meg semmi - kezd azonnal magyarázkodni összefüggéstelenül, mikor a srác elég egyértelmű volt. Ő mégsem akarja zavarni őket. Tényleg nem.
- Hát én... szóval én a halált formálom meg különböző helyzetekben leginkább - vallja be lesütött tekintettel, kicsit szégyellve magát. - De nem ijesztően, semmi horror nincs benne, csak... más nézőpontból mutatom be a Kaszást. Nem egy gyilkológép, hanem egy érző, kedves lény, aki empátiával ragadja el a lelkeket, akiket éppen kell. Türelemmel áll hozzájuk, és... bocsánat. Elragadtattam magam - köszörüli meg torkát. Egyik kezét ismét szabaddá téve kezdi el rendezgetni inkább a papírokat, amik szanaszét állnak.
|
|
|
|
|
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 176
Összes hsz: 223
|
- Hát ez... - szólalok meg, de aztán elharapom a mondatot. Inkább nem véleményezek az előttünk ténfergő pár diák füle hallatára. Kisebb-nagyobb karcolásaik vannak csak, és bár igazság szerint egy sebet beforrasztani én is be tudnék, mégiscsak oldják meg az iskola gyógyítói. Az én tudományom megmarad a tényleges túlélési gyakorlatokra, bár az igazat megvallva, oda is szeretek elcibálni legalább egy gyógyítót, biztos, ami biztos. Sóhajtok inkább egy nagyot, és Beliánra pillantok. - Azt hiszem, jó sok munkája lesz ezzel Seth-nek - dünnyögöm végül, miközben felfele baktatunk a lépcsőn a második emeletre, ahol a gyengélkedő van. Még jó, hogy nem valamelyik másik toronyból kell átjönni. Vajon valaki számított arra valamikor, hogy a nagyterem egy veszélyes terület lesz, ezért került ide a gyengélkedő? Elvégre mindig ott gyűlik össze egyszerre a teljes diákság, és korábban is történt már mindenféle. - Mindjárt ott vagyunk, közel van, tényleg - szólok aztán a kis elsőshöz, akit valami inda próbált megölelgetni meg kicsit, mert rossz helyen ült, és itt-ott sajnos felhorzsolta közben a bőrét. Micsoda élmény lehetett szegénynek az első tanítási napon ilyesmivel indítani. Majd járhat Riley-hoz rendszeresen, hogy feldolgozza a traumát. - Itt is van, ez a nagy ajtó az - mondom végül, amint a sarok után fel is bukkan a gyengélkedő ajtaja, aztán beterelgetjük mindhármukat. Úgy látom, Frida már ide is ért egy másik diákkal, aztán ki tudja, akad-e még, aki itt fog kikötni. - Tudunk valamiben segíteni? - érdeklődöm máris a gyógyítótól. Nem ismerem különösebben, csak párszor láttam Kedvessel, és ő tényleg kedvesnek is tűnik. Téblábolok kicsit, amíg kapok választ, de útban lenni nem nagyon akarnék.
|
|
|
|
|
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 120
Összes hsz: 157
|
Kevin - Kösz, tök rendes tőled - válaszolom. Hallja csak a drága húgom, hogy nem mindenki fetrengett a földön fekve a röhögéstől a hajam láttán, mert hát jól állt, de komolyan. Szegény srácot mondjuk jól letámadtam szerintem ezzel, ha már ez így szóba került, és még összekavarni is sikerül valaki mással. Fuh, ma is hozom a formámat a kezdeti orrlógatástól eltekintve, úgy érzem. Megvakargatom a tarkómat, majd legyintek. Ugyan, tényleg kedves tőle, de még ezzel is hadd ne terheljem már. - Köszi, de lehet ezt inkább hagyni is kéne. Azért nem akarom, hogy álmatlan éjszakái legyenek netán, ha neki ettől így jobb, hogy elkerül - felelem a vállamat is megvonva, aztán barátságos mosolyt villantok rá. Egész szimpatikus srác, kis segítőkész meg rendes, bár gyanítom, hogy ezzel pont annyira nem megy sokszor sokra, mint Jacob, na de ilyen emberek is kellenek, vagy ahogy anya mondogatja, különben honnan tudnánk, mi a jó meg a rossz? Biztos ezért ücsörög egyedül, mert nem túl harsány, de sebaj, azzal a lendülettel meg is invitálom, hogy ha van kedve, nyugodtan üljön ám oda hozzánk. Tényleg nem eszik embert senki, Misi haverom még vega is, ami azt illeti. Én biztos nem bírnám ki, amennyire szeretem a marhapörköltet, főleg, ahogy anya főzi, de hát ugye mindenki maga tudja, mit szeret. - Dehogyis. Miért lenne gond? - Kissé értetlen fejet vágva pislogok rá hirtelen. Ha mondom, akkor biztos nem zavar. Van, akit egyáltalán nem invitálnék oda, sőt, ha oda ülne az illető, biztos fognám magam és elsétálnék, de ez roppant ritka és csak olyan erőszakos barmokra vonatkozik, akiknek a világnézetével egyáltalán nem tudok egyetérteni. Egy Jankovits soha nem bánt gyengébbet és pont. Na meg ha nem akarja kirúgatni magát az iskolából, akkor mást se ugyebár. - Á, de tényleg nem. Nem mondanám, ha nem így lenne - közlöm megrázva a fejemet, aztán zsebre dugom a kezeimet és rákérdezek az irományaira. Hümmögök kicsit, miközben magyaráz, hogy ne szakítsam félbe, de bólogatással egybekötve jelezzem, igenis figyelek. - Ez tök érdekesnek hangzik. Egyszer olvastam egy könyvet, amiben a halál melóját megkapja egy szerencsétlen flótás, és bénázott egy csomót, az nagyon vicces volt. Szóval ez is biztos izgi. Az Edictumba is szoktál küldeni írásokat? Olvashattam már valamit? - érdeklődöm. Az iskolaújságba mégiscsak bele szoktam nézni. Nem mintha könyvet nem olvasnék, de azt kicsit nehezebb betuszkolni a mindennapokba.
|
|
|
|
|
Molnár-Vars Tímea Magda
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
RPG hsz: 66
Összes hsz: 73
|
Cassius
de mindenki más isAz évnyitó tele volt váratlan fordulatokkal. Mire túlléphetett volna Cass felbukkanásán, arcon csapta egy kaktusz. Ha pedig a tüskék okozta sebek nem lettek volna elegek, sikerült erősen kificamítania a csuklóját, mikor ráesett egy gyomok alkotta csomóban. Csak remélni meri, hogy el nem tört. Esés közben az oldalát is beverte és felhorzsolta a könyökét, ám ezek olyan sérülések, amiket bármelyik erdei futás alkalmával is szerezhetett volna.
Cassius mellett csoszog a folyosón, balljával a jobb csuklóját szorítva, ösztönös reakcióként a fájdalomra. Nem néz a fiúra, csak fáradt arccal ballag mellette. Valahol örül, hogy nincs most egyedül - annak meg mégjobban, hogy nem Zselyke van vele - de olyan régen nem látták egymást a navinéssel. Nem egy megfelelő helyzet újra találkozni. Főleg, hogy azt hitte, nem látják többet egymást.
A gyengélkedőhöz érve torpan meg, remélve, hogy a káoszban minél előbb rátalál egy gyógyító. Beljebb is lépne, de egy rémült diáktársa meglöki, amire Timinek ezúttal csak egy gyilkos tekintet a válasza. Közvetlenül azután, hogy hangosan felszisszen a csuklóját ért ütéstől.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Somlay Kornél...Ma tényleg nincs igazán jól. Talán ha bevette volna a bájitalt kicsit jobb lenne, de akkor meg gyengének érezné magát, hiszen régebben elég volt napi egy is, most meg már ez lenne a második. Abba nem gondol bele, hogy valószínűleg az anyukája gyógyteái sokat segítették a bájitalt, csak arra tud koncentrálni, hogy gyengül mindenféle értelemben. A farkaskór nem tesz jót a mannaáramlásának. Az egész teste sajog és gyenge. Az óráin borzalmasan szerepelt, aztán meg az sem segített, hogy kifelé el is gáncsolták, ami miatt az állán egy hatalmas fehér ragtapasz csücsül.
Semmi kedve sincs visszamenni a szobájába. Az üresség és a csend most csak még fojtogatóbb lenne számára, viszont a társalgóban folyton hangzavar van. Kisebb-nagyobb csoportok csacsognak, kacagnak vagy próbálnak meg tanulni. Ő kicsit messzebb ül mindenkitől, nincs senki olyan ismerős akihez odaszegődhetne, így csak csendes megfigyelője a nyüzsgésnek. Alibiként ott pihen az ölében egy bájitaltankönyv, de már rég nem nézett a lapjaira, csak kis keserű pofival nézegeti a többieket és elképzeli milyen kellemes lenne ha ott ülne mellettük.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 208
|
Rómeó A mai program szokás szerint egy kis olvasás. A könyvtár a legjobb e tevékenység szentelésének, de amikor beléptem oda tele volt nálam sokkal nagyobb felsőbbéves tanulókkal. 150 centisként óriásoknak tűnnek nekem az idősebbek és szívem hevesebben ver látványuktól, ezért inkább máshol olvasok. A könyvtárból egyenesen a Társalgóba megyek, ott még úgy se jártam és hátha kevesebb ember tartózkodik ott. Tévedtem! Sok társaság gyűjt ma össze, mindenki beszélget valakivel és én, aki még senkit nem ismer, illetve barátaim sincsenek, nem tudok csatlakozni hozzájuk. Ennyi embernek meg bemutatkozni és válaszolni érdeklődő kérdéseikre nincs hangulatom. Sajnos a helyiség annyira zsúfolt lett a különböző baráti társaságoktól, hogy nincs szabad sarok vagy asztal, ahol egyedül lehetnék. Viszont van egy pont, ahol csak egy srác ül, könyvvel a kezében. Nem tehetek mást, be kell pofátlankodnom a személyes terébe. Odasétálok hozzá, kicsit megköszörülöm torkomat és udvariasan megszólítom, ahogy arra anyám nevelt. -Szia -eddig jó. Bár, a mutálás közepén vagyok, ezért a hangom olyan mintha egy ogre és egy szoprán hangú kórista egyszerre szólította volna meg. -Leülhetek ide melléd? Nincs hely máshol. -jó, talán az utóbbi infót nem kellett volna elmondanom neki nehogy megsértődjön. Közben elkezdek keresni egy párnát, amire leülhetek persze, ha megengedi. Félszemmel a könyvét nézem, vajon ő mit olvas? Bájitaltan, rögtön felcsillan a szemem. -De menő! Te is szereted a Bájitaltant? -végre valaki rajtam kívül. Azt hittem, hogy csak én vagyok megveszve azért a tárgyért. Már most kedvelem a srácot. -Egyébként Somi vagyok. -nyújtom felé a kezem széles vigyorral az arcomon. Azt inkább ne is említsük meg, hogy a torkomban élő kórista nyert, így a mutáció ma pihenni tér és gyermekhangon ismerhet meg az idegen.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Somlay Kornél...Kicsit sikerül neki elbambulnia, így a köszönés kicsit meglepi, ám mosolyogva pillant a hang irányába még mielőtt kideríthetné ki szólt hozzá.
Egy alacsony fiúcska az, könyvvel a kezében. Rómeó alapból a kortársainál is nagyobb szokott lenni, szélesebb is, magasabb is, nemhogy a kisebbeknél, de így valahogy már megszokta, hogy mindenki kisebb nála és emellett olyan könnyen elsiklik, mintha nem is létezne.
- Heló! Oh, persze, naná! - azért arrébb húzódik, hogy legyen helye a másiknak is, míg amaz párnát keresgél.
- Ha? - lepillant a könyvre, egészen megfeledkezett róla, majd vissza a feléje nyújtott kezekre. Majd a vigyorra Somi arcán. Ettől a fáradt, nyúzótt Rómeó is azonnal vigyorogni kezd.
- Rómeó, és nem, nem tudom hol van Júlia - teszi még hozzá egy nevetés kíséretében. Nem zavarja ha ezzel poénkodnak, de mindig mókás másokat megelőzve ezt kijelenteni, mintha valamiféle gondolatolvasó lenne.
- És amúgy aha, tökre bírom a bájitaltant, csak nem megy valami fényesen - a vigyora itt már visszacsúszik egy enyhébb mosolyba, miközben rábök az egyik oldalra, ahol egy régi ábra látható az egyik zöldes bájitalról, amit második vége táján szoktak tanítani.
- Ezt mondjuk legalább hétszer elrontottam már eddig...oh hányadikos is vagy amúgy? Vettétek már? - pillant oda, mert bár emberismeret téren Rómeó nem a legélesebb kés a fiókba, de még neki is leesett, hogy nem egykorúak.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 208
|
Rómeó Csak most realizálom, hogy a könyvtárból menekültem a magas felsőbbévesek elől egy mégmagasabb felsőbbéveshez. Szuper! Az még semmi, hogy magas, de olyan széles, hogy ha elém állna eltűnnék. Rómeónak hívják, nagyon menő. Először le se esik a Júliás poén, majd nagyot koppan és elnevetem magam. Ez jó volt. Én még nem ismerem annyira a srácot, hogy bedobjak egy Sheakespeare idézetet és nem teszem fel azt a kérdést se, hogy „O, Romeo, miért vagy te Romeo?” Időközben találok egy színes párnát és Rómeó mellé ülök, onnan figyelem őt. -Ne parázz emiatt, az érdemjegyek sose tükrözik a valós tudásodat, csak a memoriádat tesztelik, hogy mennyit sikerült megjegyezned. Lényeg, hogy ha érted és szereted a tárgyat. -közben nézek a bájitalra, amit éppen mutogat. -Nem ismerem, szerintem mi még nem tanultuk. Elsős vagyok, te hanyadikos vagy? -kérdezek vissza. Bár, magassága alapján kb. ötödikes lehet. Csak most veszem észre a kis sebtapaszt az állán. -Mi történt az álladdal? Te is elestél az udvaron? -nézek rá nagy szemekkel, majd eszembe jut a térdem. -Nekem Hulk-os sebtapim van. -próbálom felhúzni a nadrágom szárát, de a sebtapasznak csak hűlt helye maradt. -Vagyis volt. Na, mindegy! Ha tudom, hogy találkozunk, akkor hoztam volna neked egy Hulk-os sebtapsaszt, nagyon vagány. -mosolygok a srácra. Nem tudom, mitől van ma ilyen jókedvem. -Egyébként tényleg nem gond, hogy ide ültem? Szólj, ha vársz valakire! -fejemmel a körülöttünk ülő társaságok egyike felé biccentek. -Gondolom sok barátod van itt a suliban. -mosolygok továbbra is rá. Feltételezem, hogy második évre már egyre jobban belejönnek az emberek az ismerkedésbe és később már egy csomó barátot szereznek, így nem szívesen lógnak az elsősökkel.
|
|
|
|
|
