Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az aligazgatónőtől már kapott egy összefoglalót a helyzetről, az kezdetnek megteszi, most már csak a lánynak kellene kevésbé erőltetnie, hogy de igazán nem történt semmi. Ugyan a karcolásai távolról nézve tényleg csupán felületesek, a legnagyobb baj az, hogy por borítja őket és ki kell tisztítani, mielőtt sebforrasztó bűbájt alkalmazna. Az viszont aggasztóbbnak tűnik számára, hogy Inez remeg. Vagy túlhajszolta magát vagy - bár reméli, hogy nem ez az opció áll fenn, de ki tudja - elvonási tünetei vannak. Amíg nem tud biztosat, egyiket sem zárja ki inkább. Egy bólintással veszi tudomásul a választ, ettől azonban még mindig nem lett okosabb. Mindkét lehetőség marad a listán, elvégre szedhet teljesíményfokozót is, ha elég merész vagy éppen elkeseredett, akár valami nem hivatalosan árult bájitalt is. Nehéz eldönteni, mire gondoljon, hiszen nem ismeri. Bár felüti a kartonját is közben, futó pillantást vetve az első oldalra, ám nem táplál hiú ábrándokat, hogy abban esetleges pult alóli szerek is fel lennének tüntetve. Sőt, azt sem hiszi, hogy a lány elárulja csak úgy önszántából, ha ilyennel él. Bonyolult dolog ez. Mindehhez azonban legelőször rákérdez a németre, hátha beszéli a rellonos. Még az angollal is beéri igazából, csak ne a fordítógyűrűt kelljen használnia. A Linzenbold név egyébként is ismert számára már, elvégre aranyvérű körökben tudni szokás azt is, kik ők. Nem sokkal előzik be a Löwenherzeket a nagy almanachban.
- Csodás - szólal meg megkönnyebbülten a válasz hallatán anyanyelvén, lehúzva teljesen ujjáról a gyűrűt és az asztalra teszi. Bár egy szóból még nem érezni az akcentusát különösebben, minél többet beszél, annál szebben hallhatóvá válik általában, hogy mégiscsak Karintiából származik, nem valamelyik német tartományból. Habár a Herzbergben tanult, az a pár svájci év nem hagyott annyira mély nyomot.
- Lenne közben pár kérdésem azért. Először is, köztünk marad, bármit mondasz, de pontosan mivel próbálkoztál? - teszi fel a kérdést, hogy tudja, nem kell-e esetleg valami mágikus ráhatással is számolnia, nem csak egyszerű karcolásokról van szó, mert megcsúszott és elesett. Frau Rosales valami robbanást is emlegetett. Felkel közben a székről, és közelebb lépve először is megszemléli alaposan a sérüléseket. Szerencsére mind csak felszíni, akkor se maradna nyomuk, ha nem szándékozna sebforrasztó bűbájt használni. - Ez lehet, hogy okoz némi bizsergést, esetleg csípni fog - közli figyelmeztetésképpen, mielőtt használná a megfelelő bűbájt, hogy megszabaduljon a portól és elkerüljön mindenféle mellékes utóhatást. Használhatna bájitalt is, szinte ugyanazzal a hatással, ám most ezt is kellőképpen megfelelőnek ítéli.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Karintia - válaszolja a bizonytalan kérdésre, ha már a lány Tirolt emlegeti. Csak amolyan mellékes megjegyzés ez, jobban érdeklik ugyanis Inez sérülései. Kíváncsi, pontosan mi is okozta a robbanást, amit az aligazgatónő említett. Érdeklődve hallgatja a felsorolt átkok listáját, nem különösebben lepődik meg azon, hogy a rellonos lány ilyeneket gyakorol, ha már egyszer az ifi vbre készül. Hümmögve veszi tudomásul a megosztott információt, majd kicsit felvonja a szemöldökét a bombarda említésére. Emlékszik, hogy amikor még a Herzbergben tanult és némelyik diáktársa szintén a vbre készült, némelyikük csinált meggondolatlan ökörséget gyakorlás gyanánt. Megcsóválja a fejét, mielőtt megszólalna.
- De, mára szerintem már végeztél - válaszolja, miközben a nyitott kartonra mered az asztalra könyökölve, ujjai hegyét összeillesztve, mielőtt felkelne, hogy lefertőtlenítse a karcolásokat. Szól, hogy milyen hatással járhat a bűbáj, amellyel megtisztítja a sebeket, majd pedig el is tünteti az összes karcolást egy sebforrasztó varázslattal.
- Mennyit szoktál pihenni? - kérdezi meg azt figyelve, ahogyan a karcolások lassan eltűnnek. Olybá tűnik számára, hogy a lány nagyon is túlhajszolta magát, hiszen még a bőre is lassabban regenerálódik a bűbáj hatására. Ismét hümmög arra, hogy a lány jobb füle is érzékeny. A jobb oldalára kerülve közelebb hajol, hogy megvizsgálja a fülét. Kell egy kis fény, hogy lásson is. Úgy tűnik, a bombarda, már ha az volt a ludas, okozott némi kárt, de még menthetőnek látja. Tud rá jó bűbájt, bár nem garantálja, hogy esetleg zúgni nem fog. Ezt is megoldva aztán hátralép, és az asztalnak dől, úgy néz szigorúan a lányra.
- Nem szédülsz? Nincs hányingered? Mára azért mindenképp bent tartanálak, ebből nem engedek. Pihenésre van szükséged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kórtörténet - válaszolja tömören, csak úgy mellékesen, bele sem gondolva, hogy esetleg a lánynak ne lenne tudomása arról, hogy eddig mit jegyeztek fel róla a gyógyítók, ahányszor csak megfordult náluk náthával vagy éppen egy-egy sérüléssel. Másnak meg ennél többet egyébként sem mondana, mégiscsak köti az orvosi titoktartás. A figyelmét aztán már az köti le, hogy előbb megtisztítsa, majd eltüntesse a sebeket, figyelve, hogy milyen lassan gyógyulnak a lány sérülései. Biccent aztán a köszönetnyilvánításra válaszul, mielőtt még rákérdezne, mennyit is pihen a lány pontosan.  
- Ühümm - hümmögi válaszul, és figyelni igyekszik a válaszra, miközben megnézi a fülét is. Nem kifejezetten erőssége, hogy egyszerre több dologra is figyeljen, de azért igyekszik, és az alapján, amit hall, megcsóválja a fejét.
- Túl kevés. Legalább hét órát kellene aludnod, még inkább hét és felet - dünnyögi végül, miután átgondolja a hallottakat, és azt is kijelenti, hogy ennek örömére ma a lány a vendége lesz a gyógyítói rezidencián.
- Ez nem alku tárgya. Helyezd kényelembe magad, ma bő a választék üres ágyból éppen - válaszolja, közben pedig visszaül az asztal mögé. A kartonban a probléma esetén értesítendő rubrikát keresi meg, hogy írjon egy levelet az ott megjelölt személynek. A tolla hegyét ütemesen kocogtatja közben az asztalhoz. Maga elé húz egy pergament az asztal sarkán felhalmozott kis kupacból, hogy ráfirkantsa a formanyomtatványra a lány nevét és az okot, amiért bent tartja, aztán ezt majd eljuttatja a házvezetőjéhez. Félig kész is, amikor a lány ismét megszólal és azt motyogja, nem lehet.
- Dehogynem. A felkészülésnek pont olyan fontos része a pihenés is, mint a gyakorlás. Nekem elhiheted, hosszú évekig sportoltam versenyszerűen. Ha nem pihensz eleget, több kárt okozol, mint hasznot. Többet hibázol, többet sérülsz, lassabban gyógyulsz. A kartonodhoz nem csatolták amúgy az edzésterved, de nem hiszem, hogy az edződ örülne, ha tudná, hogy túlzásba viszed - közli vele, még mielőtt teljesen kiborulna, hogy nem mehet vissza gyakorolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Náh - dünnyögi tagadólag megrázva a fejét is, miközben azt próbálja felmérni, hogy a lány mennyire is sérült meg. A koponyája nem sérült, bár azért még az agyrázkódást nem zárhatja ki. Ismét megrázza a fejét.
- Rendben van, viszont a tinnitus lehetséges. Mivel a kartonod szerint nem szedsz semmi olyat, ami kiváltaná inkább a stressz okozhatja, de ehhez még szükség lesz néhány vizsgálatra majd. Az agyrázkódást sem zárnám még ki - válaszolja, az utóbbi megállapítást inkább már csak magának téve. Szeretné szem előtt tartani a lányt és megfigyelni, mielőtt még valami komolyabb baja is lenne. Közli is vele, hogy ma itt töltheti az éjszakát, ami láthatóan nem tetszik. Makacs egy teremtés, dönti el magának, de őt meg szintén kemény fából faragták, csak elbír egy tinédzserrel. Nézi, ahogy feláll, de pontosan tudja, hogy még földhöz is verheti magát, itt most akkor is az ő szava a döntő.
- Itt az én felelősségem ezt eldönteni, és én szeretnélek megfigyelés alatt tartani. Kiegyezhetünk huszonnégy órában és értesítem a házvezetődet, vagy értesíthetem a szüleidet is, hogy probléma van és jöjjenek be. Választhatsz - ajánlja fel. Majdhogynem biztos benne, hogy a huszonnégy órás gyengélkedői tartózkodás szimpatikusabb lesz, mint az, hogy a szüleire bízza ilyen állapotban. Bár ki tudja, ha arra dönt a lány, szól szívesen, rajta ne múljon. Továbbra is az asztalnál ücsörögve figyeli, hogyan veszi kezdetét az összeomlás. Úgy dönt, teret hagy neki. Nyugodtan sírjon, hisztizzen, végtére is fel kell fognia, hogy most biztosan nem fog visszamenni csak úgy gyakorolni, mintha semmi sem történt volna. Látott már rosszabbat is, ami azt illeti.
- A csodaszer a pihenés, amire szükséged van. Én nem mondok senkinek semmit, ez itt mind kettőnk között marad, viszont azt javaslom, hogy az edződnek meséld el te magad. A teljesítményedet az is rontani fogja, ha nem figyelsz magadra - közli higgadtan, és beírja a kartonba, hogy túlhajszolta magát, felszíni sérüléseket szenvedett, és kérdőjellel ugyan, de a tinnitust és az esetleges agyrázkódást is. Ezt követően felkel és a megfelelő szekrényből egy fiola nyugtató bájitalt vesz elő, majd kiadagolja és visszasétálva Inezhez a lány elé tartja a pohárkát.
- Ezt idd meg szépen, segít megnyugodni - mondja, majd megvárja, amíg a lány el nem veszi tőle a pohárka bájitalt. Leguggol közben vele szemben, hogy a szemébe tudjon nézni. - Lehetsz még világbajnok, de most figyelj rám. A munkámnak két fő része van. Segíthetek teljesítményt növelni, ésszerű keretek között, vagy sérülések rehabilitációjára koncentrálok. Ha hajlandó vagy pihenni, beszélhetek az edződdel és megtalálhatjuk azt az optimális edzési terved, amivel maximalizálhatod a teljesítményed, de nem kötsz ki a gyengélkedőn, de most muszáj pihenned. A gyengélkedőről nem jutsz ki, amíg nem engedélyezem a távozást, csinálhatjuk ezt így is. Mivel gyanús, hogy a robbanástól agyrázkódásod is lehet, szeretném, ha maradnál. Ülve kellene aludnod, és majd óránként rád nézek, ha pedig hánynod kell vagy szédülsz, bármit érzékelsz, szólsz, itt vagyok. Ha már rendben vagy, visszatérhetünk az edzéstervre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Makacs lány, ezt már sikerült megállapítania, azonban semmi esélye kijutni a gyengélkedő bűbájainak köszönhetően, amíg ő a távozását jóvá nem hagyja. Nem is aggódik mondjuk egyébként sem különösebben, hogy ne tudná itt marasztalni, legrosszabb esetben a saját épsége érdekében nyugtató bűbájt küld rá, ez viszont mégiscsak a z terv. Először is a józan érveket választja.
- Az is egy választási lehetőség. Mondtam, huszonnégy órás megfigyelés és a házvezetődnek írok, vagy mehetsz, ha a szüleid jönnek érted. Mivel a kartonod szerint Budanekeresden laksz, gondolom, ez nem vetekszik a lehetetlennel - válaszolja tolla hegyét ütemesen kocogtatva az asztal lapjához közben. Bejegyzi a kartonba a fontos információkat, miután közli a lánnyal, hogy pihennie kell, és ez nem kérés, ezt követően pedig felkel az asztaltól és közelebb megy. Nem próbálja különösebben arra bírni, hogy ne sírjon, ahogy azt sem kezdi ismételgetni, hogy nyugodjon meg, mert ez ilyen esetben mit sem használna egyébként sem. Egy pohárnyi nyugtató bájitalt nyújt inkább neki, leguggolva vele szemben.
- Semmi baj - válaszolja nyugodt hangon. Érti, hogy így jön ki a feszültség, a stressz és a sokk is bizonyára, hiszen mégiscsak letarolta egy átok. Alkarját a térdére támasztja lazán és várja, hadd mondja ki Inez, amit szeretne. Érti egyébként, hogy nagy rajta a nyomás, mint általában bárkin, aki komoly versenyekre jár. Végig is hallgatja magához képest egész türelmesen.
- Elárulok valamit. Ugyan nem párbajversenyekre jártam, de egy hajszál választott el a világbajnokságtól, amikor vissza kellett vonulnom. Nekem elhiheted, hogy ismerem ezt az érzést, de nem az a megoldás, hogy túlhajszolod magad. Szóval most legelőször is pihenned kell, majd utána megbeszélhetjük, pontosan mi is az edzésterved és hogyan lehet azt még tovább optimalizálni, rendben? - javasolja még mindig egészen türelmesen magyarázva. Figyeli, ahogy a lány a pohár tartalmát bizalmatlanul szagolgatja meg.
- Csak nyugtató. Nem altató, gyógyító becsületszavamra, és igen, megegyezhetünk a 24 órában itt. Azt nem ígérem, hogy nem kell utána is pihenned, ha tényleg agyrázkódásod van - válaszolja száját kissé elhúzva féloldalasan, ennél jobb ígéretet nem tud tenni. Felegyenesedik közben, majd ha a lány végre megissza a bájitalt, áttereli az ágyakhoz. - Szóval ahogy mondtam, ülve, és legalább óránként rád fogok nézni, hogy lássam, hogy vagy. Nagyon zúg a füled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Mondanál egy pontos lakcímet? Itt feltüntetve Budanekeresdet látom, de lehet, hogy csak kissé elavult információ, ami nem került frissítésre még - osztja meg a feltételezését, ugyanis még csak nemrég óta van itt, nem tudja, milyen gyakran aktualizálják az adatokat, amennyiben valaki magától nem jelzi azok változását.
- Rendben - veszi tudomásul a választ, ha már lehetőségeket ajánlott. Ő is így gondolta különben, hogy ez lesz. A sokkal komolyabb opciót ő sem választaná a lány helyében, de ez mindig beváló taktika, hogy valami sokkal rosszabbat ajánl a másik lehetőségnek. Ha már nem akarja földhöz verni magát, akkor megosztja vele azt is, hogy egyébként ha hiszi, ha nem, neki is megvolt a maga kálváriája.
- Eleinte roppant nehezen viseltem, de tulajdonképpen mostanra úgyis kiöregedtem volna. Lehettem volna edző esetleg, viszont a gyógyítást választottam és így is a sport világában maradtam végeredményben - válaszolja. Volt ugyan egy rövidebb időszaka, amikor néhányszor felöntött a garatra búfelejtőnek, de ezt egyrészt amúgy sem javasolná egy diáknak, másrészt meg egyébként sem volt hatékony, csak odébb tolta kicsit a pillanatot, amikor végül úgyis szembe kellett néznie a tényleges problémával. Inez egyébként sem kényszerül még arra, hogy feladja a versenyzést, csak szüksége van egy kis pihenésre most, aztán meg arra, hogy megtalálja az egyensúlyt és ne hajszolja túl magát. Úgy tűnik, sikerül meggyőznie a lányt, hogy a bájitalt is elfogadja, majd pedig komolyan vegye az utasításait. Száját elhúzva bólint az elmotyogott szavakra. Gondolta. Viszont ebbe most inkább nem megy bele, majd később felveti, hogy erről viszont talán már az iskolapszichológussal is érdemes lehet beszélgetni, előbb azonban az a fontos, hogy pihenjen és arról is megbizonyosodjanak, hogy nincs agyrázkódása.
- Na és egy egytől tízig terjedő skálán? Az én dolgom az, hogy segítsek, és nem tudok, ha nem mondod el pontosan, mi a gond. Mindketten azt akarjuk, hogy tudj versenyezni, de hidd el nekem, ennek az első számú feltétele, hogy figyelj magadra és jó állapotban legyél, megbeszéltük? - kérdezi, miközben áttereli a lányt a kórterembe. Az ügyeletes manó pizsamát is ad neki, hogy ne egyenruhában kelljen maradnia, a paraván mögött átöltözhet, aztán még egyszer átveszi vele, mire is figyeljen és miről is szóljon, de úgyis ránéz óránként, aztán megy és ír Volkovnak is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egészen nyugodt nap volt ez a mai. Akadt pár allergiától szenvedő diák, néhány figyelmetlenségből szerzett horzsolás, talán két gyomorrontás, és az egyik terelő kificamította a vállát egy ütésnél, az volt a legkomolyabb esete. Meg is beszélték, hogy mivel nem ez az első eset, foglalkoznak kicsit a helyzettel majd, mielőtt egyszer még netán rosszabbul járna. Egyelőre azonban még csak annyiban maradnak, hogy két nap múlva újra ránéz, mi a helyzet az ízülettel, addig pedig pihenésre ítélte a terelőt. Éppen csak leül az asztalhoz, miután elküldte a hálókörletébe a kviddicsjátékost, hogy az adminisztrációt is elintézze, amikor ismét kopognak. Lassan véget ér amúgy a munkaideje, de még ide kell érnie Anának, hogy hivatalosan is befejezettnek nyilváníthassa a saját műszakját. Meggondolja, hogy akár egyszerűen ki is kiabálhatna, hogy akárki is kopog, jöjjön be, de végül meggondolja magát és felkel az asztaltól, majd elsétál az ajtóig, hogy kinyissa. Szőke, legalább harminc-harmincöt centivel alacsonyabb tinilány áll az ajtóban, és itt rebegteti rá a pilláit, közölve, hogy fáj a hasa, mintha ez örömteli dolog lenne. Már ismerik egymást, visszatérő vendég az Eridonos. Mintha hobbiból járna ide. Pislog párat, miközben a lány besétál mellette, mintha csak haza jönne, aztán becsukja az ajtót, visszasétál az asztalhoz és magához inti Zsanna kartonját.
- Ma mit ettél? - kérdezi. A köszönés már egészen mellékesnek tűnik. Olyan ez, mint valami véget nem érő beszélgetés üzenetben, ahol már mellékes időpocsékolás minden udvariaskodás, a felek inkább a lényeggel törődnek. Zsannának lassan két naponta akad valami panasza, amiről már kezdi úgy vélni, hogy vagy figyelemre vágyik, vagy valami elől ide menekül. Talán beszélgetnie kellene vele erről is, azonban mégsem pszichológus. Talán inkább Riley-t kellene megkérnie, hogy beszélgessen vele. - Egy egytől tízig terjedő skálán mennyire fáj? Az egyes mondjuk egy csúnyább szúnyogcsípés, a tízes meg... hmm... egyáltalán nem bírod, a falat szeretnéd kaparni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Dió - ismétli meg, közben tolla hegyét ütemesen az asztalhoz kocogtatva. Nehezére esik nyugton maradni, de ennek semmi köze a lányhoz, egyszerűen csak ilyen. Kinyitja végül a kartont is, hogy lássa, mi minden volt már az elmúlt időszakban, amivel Zsanna betévedt ide.
- Nem tudok róla - válaszolja meg a kérdést, miközben megakad a szeme a lapon. Szerepel is rajta az allergia, de volt már hasfájás, fejfájás, horzsolás, egészen szép kis lista, amiről kezd az a véleménye kialakulni, hogy talán tényleg el kellene küldenie Riley-hoz vagy Dánielhez egy beszélgetésre.
- Húha, azért ez még mindig sok minden lehet egy vágástól a fogfájásig - pillant fel, állát megtámasztva a kézfején egy pillanatra, ujjai között a tollal. Ahogy az aktát elnézi, eddig minden alkalommal ő fogadta a lányt, mert Anastasia írását sehol nem látja. Csak a saját olvashatatlan betűi néznek vissza rá a lapokról. Vajon tényleg van problémája vagy valami más okból jár ide ilyen gyakran, láthatóan akkor, amikor ő van ügyeletben. Lehet, hogy ez mégiscsak véletlen lenne? Csak hát ahhoz túlságosan gyakori eset. Felvonja kissé a szemöldökét, majd a kérdés zökkenti ki ebből a pillanatnyi bambulásból.
- Mi? Nem, nincs - válaszolja. Ez csupán egy iskolai gyengélkedő végtére is, minden olyan eset, amit itt nem lehet kezelni a súlyossága miatt, tovább is kerül a fővárosi ispotályba.
- Az nem így működik, viszont ugye nem ittál semmilyen bájitalt mostanában? Rontás is lehet esetleg, de leülnél kérlek? Azt nézem, hogy egészen rendszeres vendég vagy itt, különféle tünetekkel, amiből talán a hasfájás a legrendszeresebb. Esetleg ijesztő valamelyik tanár, új a helyzet, gondban vagy az évfolyamtársakkal, szobatársakkal, bárkivel? - kérdezi meg. Ugyan nem túl gyakori ebben a korban, de lehet akár gyomorfekély is, főleg ha azt mondja, hogy ötöst is eléri a fájdalomszint. Talán beszélnie kellene az anyjával és elküldeni egy átfogó laborra, hogy kiderüljön mi a probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A hajlam örökölhető, nem maga az allergia - javítja ki a kijelentést, nem gondolva tovább, hogy miért feszegeti a lány, hogy ki kellene vizsgáltatnia magát.
- Érdekel a gyógyítás? - kérdezi meg, miközben már az előtte heverő papíron található listát böngészi, tolla hegyét ütemesen az asztalhoz ütögetve.
- Hm? - pillant fel a kérdésre, majd le a tollra. - Mhm - dünnyögi beleegyezően, hogy valóban, olyasmi. Tovább böngészi még a listát, hátha talál benne holmi összefüggést vagy mintát, és első komolyabb következtetése, hogy annyira furcsa ez az egész, hogy lehet nem ártana egy alapos kivizsgálás.
- Lehet, hogy jó lenne egy vérvizsgálat legalább, mert meglehetősen gyakran látogatod a gyengélkedőt, mint mondtam - válaszolja, most már állához ütögetve a toll végét, közben pedig elgondolkodva pislog hol a papírra, hol a lányra. Nem annyira őt figyeli azonban, mivel éppen összekötni próbálja a meglévő infókat, és arra jut, hogy akár fekély is lehet ilyen tünetekkel vagy talán valami pszichoszomatikus megnyilvánulása az új helyzetek okozta stressznek?
- Ennyi mozgás néha kell - közli a liftek említésére elmosolyodva, aztán bólint a kérdésre válaszul.
- Persze. Minden, amit mondasz, köztünk marad - feleli. Ez már csak ilyen, köti az esküje. Leengedi a tollat, most már inkább az ujjait csavargatja, egyik másik ízülete roppan is, miközben az eridonos mondandóját hallgatja. Bólogat is párat, hümmögéssel társítva, hogy ne szakítsa félbe, de mégis biztosítsa arról, hogy figyel rá. Valamikor neki is volt egy ilyen időszaka, amikor mindenáron ki akarta deríteni, ki az apja, mert biztosan nem az, aki mellett felnőtt, szóval még csak nagyon erőlködnie sem kell, hogy átérezze a helyzetet, ezt azonban egyelőre megtartja magának.
- És mit szólnál, ha beszélgethetnél erről valakivel? Van két szakképzett iskolai pszichológusunk, Dr. Riley Meyers és Gófitz Dániel név szerint, akik talán többet tudnak segíteni ezzel a helyzettel. Biztosan nem könnyű helyzet, és tulajdonképpen nem lennék meglepve, ha ennek is köze lenne ehhez a sok hasfájáshoz. A vérvizsgálatról sem mondanék ugyan le, de azt hiszem, jó lenne, ha valakivel beszélgethetnél erről - fejti ki a véleményét. Még mindig fúrja azért az oldalát, hogy micsoda véletlen, hogy még egyszer sem járt ennyi idő alatt Anánál a lány.
- Vagy az apám kiléte körüli pletykák miatt gondoltad, hogy esetleg jobban megértem másoknál, milyen ez? - kérdezi meg végül, amikor mintha összeállnának a részletek, legalábbis a maga következtetését levonta. Az nyílt titok, hogy Franz Ferdinand nem a vérszerinti apja, még ha papíron az is, szóval ez szegről-végről végülis közös tapasztalat, ám ettől még mindig a pszichológusaik egyikét ajánlaná beszélgetésre hosszútávon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kagylókra - válaszolja végül. Mellékes mondjuk, mert amúgy sem szereti, így nem nagy kihagyás. Meg aztán Magyarországnak sem az a fő konyhai alapanyaga, hogy esetleg gondot jelentene bármi mást találni, hogy éhen ne haljon. Felvonja kissé a szemöldökét a folytatásra, de már nem tesz megjegyzést. Annyiszor járt már itt a lány a tanév kezdete óta, hogy már megsem lepődik, mennyire bőbeszédű. Talán ő is hiperaktív, ki tudja. Némelyik jellemzőjét felfedezni véli, viszont ezt diagnosztizálni végképp nem az ő dolga. Tényleg el kellene küldenie Riley-hoz.
- Nem is tudom. Általában másokat zavar, nem engem - feleli némi gondolkodás után megvonva a vállát. Ő gyakran észre sem veszi, miközben valamire nagyon figyel. Soha nem bírt mozdulatlanul egy helyben ülni, az csak megőrjíti.
- Nem hiszem, hogy az ADHD indokolná a gyengélkedői látogatásaidat. Azzal inkább a pszichológus tud segíteni, nem tartozik az én hatáskörömbe - közli. Neki is van rá bájitala, de nem a  házi gyógyítótól kapta, hanem szakemberhez küldték tovább őt is, a nővérét is, aki aztán megállapította, melyik bájital milyen adagban lesz ideális. Leteszi végre a tollát, amivel eddig lefoglalta magát, majd egy féloldalas mosoly kíséretében megrázza a fejét.
- Nem kell sehová sem menned, veszünk vért, aztán majd elküldöm elemzésre - feleli, és újra kezében is a toll, már megint a hegyét kocogtatja az asztal lapjához. Sikerül nem elnevetnie magát a komoly problémán a lépcsőkkel kapcsolatban, de egy mosoly mégiscsak kiül az arcára, ahogy inkább a kórlapot bámulja maga előtt. Addig jó, amíg ez az ember legnagyobb problémája, gondolja, és bólint egy kurtát hümmögve is mellé, hogy jelezze, tudomásul vette ezt, viszont ebben sem ő az illetékes, de hogy ki az, arról fogalma sincs. Talán a gondnok, talán az igazgató, sosem foglalkoztatta ez a kérdéskör.
- Ezt velük kell megbeszélni, de ha tényleg az okozza a gondjaidat, hogy sok a stressz vagy a megoldatlan probléma, tudnak segíteni rájönni a megoldásra. A magánnyomozás nem hiszem, hogy a munkaköri leírásukba tartozna, ha erre vonatkozik a kérdésed - mondja ki, amit gondol, de biztató a mosolya. Úgy véli, Zsannának mindenképpen beszélnie kellene valamelyikükkel is, hogy biztosra menjenek, főleg, ha a vérvizsgálatból semmi figyelemre méltó sem derül ki esetleg.
- Á, csak nem ismerem az állítólagos vérszerinti apámat - válaszol a kérdésre. Hát legalább már azt is tudja, hogy nem mindenki olvasta a Varázsvilág legutóbbi számát, amiben hírbe hozták Hellával, és ismét terítékre került ez is. Már megpróbálta ugyan kihúzni az anyjából a választ, hiszen nyilvánvaló, hogy nem a genetikai lottót nyerte meg, amikor váratlanul nem örökölte a Löwenherz családban már egyre csak halmozódó betegségek garmadáját, de még nem járt sikerrel. A sütizés kissé meglepi. Mi történt, hirtelen barátok lettek a rendszeres látogatások közepette? Fel se fogja az utolsó mondatot.
- Zsanna, szerintem sütizned Wouttal vagy Kornéllal kellene, én meg itt leszek, ha ismét fájna valamid. Most azt mondom, oldjuk meg a vérvételt gyorsan és hátha kiderül belőle valami - javasolja. - Ami meg az apukádat illeti, talán a DNS vizsgálat segíthet. Ha megbeszéled anyukáddal is meg vele is, mert hát mintát mégiscsak neki kell adnia, utánakérdezhetek, itt hol csinálnak ilyet és mennyibe kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szórakozottan bólogat a megállapításra reagálva. Valóban, anélkül boldogan lehet élni, ráadásul nagy lemondásnak sem éli meg.
- Nem tudom a választ - feleli kissé megvonva a vállát. Úgy van ezzel, hogy ő tényleg sokszor észre sem veszi, hogy már megint folyamatos mozgásban van, amíg valaki rá nem szól, de hogy ez miért zavar másokat, nem feltétlen szokta érteni. Arra is gyakran von vállat amúgy is, hogy aztán öt percre abbahagyja az egészet, mielőtt újrakezdené anélkül, hogy egyáltalán tudatosítaná az egészet magában.
- Ezt tőle kell megtudnod. Néha tudnak segíteni megfelelő bájitalt találni, ha kell, vagy éppen mindenféle megoldást az esetleg felmerülő problémákra - válaszolja. Ő például kapott bájitalt is, de azt is megtanulta közben, hogy rengeteg mindent felír, mielőtt elfelejtené és emlékeztetői vannak, többek között.
- Megoldható, persze. Csak nem félsz a tűtől? - kérdezi a lányra pillantva. Ezzel mondjuk egyébként is gyakran találkozik, nem lenne egyedüli eset, de ha kifogás van, nem ragaszkodik ő ehhez, nyugodtan rákészülhet lelkileg egy következő alkalomra is felőle. Zsanna azonban arról kezd mesélni, hogy az apját keresi, akit még nem ismer, és már biztos benne, hogy meg is találta. Nem véleményezi a dolgot, bizonyára valamelyik tanár vagy valamelyik másik iskola dolgozó lesz a szerencsés, előbb-utóbb kiderül majd az Edictumból is minden bizonnyal. Az iskolaújság azt is megírja, ami meg sem történt, ha pletykáról van szó, hát még azt, ami igaz is. Hümmög párat inkább, jelezve, hogy hallgatja, de hozzátenni nem igazán tud vagy éppen szeretne bármit is.
- Miért ne menne? - kérdezi. Nem tudja pontosan, kiről is van szó, többnyire úgyis csak azokat ismeri, akik kviddicseznek vagy olyan rendszeresen járnak ide, mint a vele szemben ücsörgő eridonos.
- Igen, az is egy opció - feleli bólintva, habár lehet tényleg nem kellene itt ötleteket adnia, mielőtt még valami olyan dráma keveredik ebből, amire senkinek sincs szüksége. Közben inkább felírja, hogy lesz itt egy vérvétel, amit majd elküldhet a laborba, a lány pedig addig is magyaráz még, ő pedig csak félig fülel, ritkásan bólogatva.
- Liffi mindjárt... hogy... tessék? Hogy mondod? - pislog, mint aki nem akar hinni a fülének. Ugyan nem ez pontosan a mumusa, de valami hasonló, mint pár éve kiderült egy izgalmasnak ígérkező túra alkalmával. Ha azóta esetleg változott is, arról nem tud, most meg úgy éri ez a kijelentés, mintha nyakon öntenék egy vödör jeges vízzel. Nem is igazán találja a szavakat, csak visszaül a székre, kissé gyanakodva méregetni a képet. Nem igazán emlékszik az összes nőre, akivel kapcsolatba került az évek során, de akár még igazi is lehet a kép.
- Liffi... - szól inkább a manó után felpattanva, hogy akár meg is keresse, de az itt segédkező kis lény előbb feltűnik egy pukkanás kíséretében, megkérdezve, hogy mit is óhajtanak tőle. - Vérvétel lesz, köszönöm, Liffi - osztja ki a feladatot, mire a manó már nyújtja is a pracliját Zsanna felé, hogy kövesse az egyik paraván mögé. Ő meg addig is az emlékeiben kotorászik, hátha eszébe jut valami, de nem, semmi. Álmodozhat is a lány ismét, valami olyanban reménykedve, ami nem igaz, csak ő szeretné, ki tudja. Végül is, legfeljebb kiderül, hogy most is tévedett, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nemrég engedte útjára azt a két Eridonost, akik addig gyakorolták az éneklést, amíg el nem ment a hangjuk. Javasolta is finoman, hogy legközelebb inkább keressenek valakit, aki szakszerűen tud ebben segíteni, mert bár a főzet, amit adni tud rá, alkalmanként hatékony, de tartós megoldásnak mégsem mondható. A szokásos nátha, megfázás, őszi-tavaszi influenza, na meg a sportolók minden lehetséges sérülés-variációi mellett ezek meglehetősen egyedi, és ha gyógyító mondhat ilyet, majdhogynem szórakoztató esetek. Mivel az adminisztrációt kifejezetten utálja, főként, hogy a már mondhatni sztereotipikusan ronda írásának elolvasásához alkalmanként még neki is meg kell erőltetnie magát, nemhogy a kollégáinak, ezért ezt már egy megbűvölt penna végzi, nagy, nyomtatott betűkkel jegyezve fel a diagnózis részleteit és a bájitalt is, adagolással egyetemben. Így a kolléganője is könnyebben boldogul majd az információval, ha szüksége lenne rá bármikor a jövőben. Még diktál a pennának, amikor valaki bekopog.
- Mézfűfőzet, kiskanálnyi, két deci vízzel hígítva - közli a pennával, mire az bőszen rója tovább a betűket a megfelelő rubrikába, ő meg elsétál az ajtóig, hogy kinyissa a frissen érkezett látogató előtt.
- Üdv. Gyere csak nyugodtan. Miben segíthetek? - kérdezi máris, kitárva az ajtót, hadd térjen be az ajtófélfába kapaszkodó leányzó. Még nem járt nála, ha minden igaz, és úgy tűnik, hogy kissé lesántult.
- Elárulod a neved? - kérdezi, remélve, hogy nem csak nem emlékszik a lányra. Előfordulhat sajnos, mert hiába igyekszik megjegyezni mindenkit, akihez már szerencséje volt gyógyítóként, mégiscsak sok diákja van az iskolának és jobban megmaradnak a nagyon fura esetek, vagy éppen azok, akik viszonylag rendszeresen látogatnak el ide. - Aztán pedig elmesélhetnéd, mi történt a lábaddal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- És hogyan szólíthatlak? Én dr. Löwenherz vagyok - mutatkozik be, amint ez is eszébe jut. Többnyire hajlamos magától értetődőnek tekinteni, hogy mivel pillanatnyilag csupa kolléganővel osztozik az ügyeleten, bizonyára nem kérdés, hogy ő melyik gyógyító is, gyakorlatban viszont ki tudja, hogy hány diák van ezzel képben. Amíg a válaszra vár, hogy a lány a Yulia vagy a Lenke megszólítást preferálja-e jobban, vagy esetleg valami sajátos becenevet, magához inti a kartonját a polcról. Az akta az asztalon landol, de egyelőre még inkább figyelmesen hallgatva a választ a feltett kérdéseire, ahelyett, hogy a kartont böngészné át.
- Értem - veszi tudomásul a választ, majd az ágy felé int, ami éppen ilyen esetekben hasznos, hiszen nyugodtan elnyújthatja rajta a sérült lábát a rellonos.
- Lássuk, mi a helyzet. Kérlek, vedd le a cipődet és szabaddá kellene tenned a bokádat, hogy meg tudjam nézni közelebbről. Nyugodtan nyújtsd el a lábad kényelmesen, és igyekszem nem megkínozni, de sajnos muszáj megnéznem közelebbről, hogy meg tudjam mondani, rándulás-e vagy ficam, netán valami annál is komolyabb - magyarázza, hogy mire is számítson a lány. A fájdalmas arckifejezéséből és az erős sántításból ítélve akár még azon sem lepődne meg, ha kiderülne, hogy valamelyik csont megrepedt az ütközéstől.
- Egy tízes skálán mennyire fáj? - kérdezi addig is, amíg arra vár, hogy a lány eleget téve a kérésnek elnyújtsa a lábát az ágyon, ő pedig vethessen rá egy közelebbi pillantást. Nem biztos, hogy az elég lesz, de hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Lenke, rendben - veszi tudomásul a választ, közben kinyitva az asztalon landoló kartont. Javasolja is, hogy nyugodtan nyújtsa el a lábát a nem messze található vizsgáló ágy felé, majd amint a rellonos szabaddá teszi a sérült bokáját, amelynek köszönhetően látványosan biceg, közelebb is lép. Először csak közelebb hajolva nézi meg, mielőtt még hozzáérne, illetve a fájdalom intenzitására kérdez rá.
- A hetes az komoly. Mi történt pontosan? Ráestél? És hány napja erőlteted sérülten? - tesz fel hirtelen egyszerre több kérdést is, majd óvatosan a lány bokájához ért.
- Ez most lehet, hogy fájni fog, de muszáj megnéznem - szól előre, mielőtt körbe tapogatná a sérült ízületet. Nem áll szándékában több fájdalmat okozni, mint amennyivel már amúgy is szenved a lány, ez azonban nem igazán elkerülhető része a vizsgálatnak. Nem érzi, hogy kiugrott volna a helyéről a bokája, ez csak rándulás lesz. Kissé duzzadt is a lány bokája, bevérzést azonban nem lát, ami jót jelent.
- Úgy nézem, kicsit túlerőltetted, miután megrándult. Vigyázz ezekkel, mert hosszútávon komolyabb sérülésekhez vezethetnek. Ezt most rendbe teszem, hogy ne fájjon, de pihentetned kellene két-három napig meg adok egy bájitalt is, ami segít a teljes gyógyulásban - válaszolja megnyugtatólag az aggodalmas kérdésre. Az asztalon heverő galagonya pálcáért nyúl aztán, hogy elmormolja a megfelelő varázslatot, amitől a fájdalomnak meg kellene szűnnie pillanatokon belül. - Hogy érzed? Fáj még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hümmögve bólint, jelezve, hogy tudomásul vette a választ, aztán körbe tapogatja a lány sérült bokáját. Jelzi előre, hogy ez talán fájni fog, és Lenke szisszenéséből tudhatja, hogy fáj is, de igyekszik nem kínozni tovább a kelleténél. Zsanna említése azonban kissé eltereli hirtelen a figyelmét, a Rellonosra pillant, majd el kell gondolkodnia, mit is akart éppen csinálni.
- Mit is... á, megvan - dünnyög magában, amikor ismét a lány sérült bokájára esik a tekintete. Ugyan szó sem volt róla, hogy hétpecsétes titok lenne, miszerint ő Zsanna vérszerinti apja, mint az nemrégiben kiderült, de mégis váratlanul éri, hogy szóba kerül a lány. Valamiért nem számít arra, hogy a betévedő diákokat ez érdekli, még ha egyébként logikusnak is tűnhetne.
- Ezeket könnyű alábecsülni, mert ha az ember valamit komolyan űz, hajlamos elkönyvelni, hogy az eredményért meg kell szenvedni. Ettől még érdemes komolyan venni a sérüléseket. Ha akkor nézel be ezzel, amikor ráestél, talán az is elég lett volna, ha csak egy délután pihenteted - feleli, inkább a sérülés témájánál maradva egyelőre. Ki tudja, másik Zsanna is akadhat még az iskolában, nem ismeri az összes diákot.
- Azt, hogy mindjárt helyreteszem, kapsz még rá bájitalt, és gyógyítói utasításra nincs se nyújtás, se edzés, ne erőltesd. Ha esetleg duzzadna, akkor pedig szólj és adok rá kenőcsöt is, ami segít ezen - fejti ki, mit is ért a pihentetés alatt. Végtére is jogos, érdemes elmondani erről a részleteket is, és nem feltételezni, hogy mindenkinek egyértelmű.
- Remek - állapítja meg egy elégedett mosollyal, amikor a rellonos azt közli, hogy már nem fáj a bokája. Most már csak két nap és mehet is vissza újfent táncolni. Azzal a lendülettel pedig ő már megy is a bájitalos szekrényhez, mielőtt ismét elfelejtené, mit is akart. Így is hamarabb érkezik a kérdés, mint ahogy a bájitalt megtalálná, így máris csak kissé elveszve pislog a fiolák rengetegére, hogy na megint mit is akart.
- Sokáig sportoltam, aztán meg amikor abba kellett hagynom, nem akartam igazán kikerülni a sport világából. Elsősorban sportsérülések rehabilitációjával foglalkozom, na meg azok megelőzésével, ha sikerül - válaszolja a kérdésre, majd még fél percig tanácstalanul bámulja a szekrény tartalmát, mielőtt visszafordulna, hogy az asztalhoz menjen, de ekkor eszébe jut végre, mit is akart. Ha nem érkezik újabb kérdés, akkor még ki is veszi a polcról a sötétzöld bájitalt, hogy most már azzal együtt térjen vissza az asztalhoz és az azon heverő kartonhoz. - Mindjárt adok igazolást a tánctanárnak is, hogy az én utasításomra vagy kénytelen pihenni. Gyakran szoktál amúgy lesérülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az asztalhoz visszatérve az igazoláshoz szükséges lapokat is maga elé húzza, ám még nem kezdi el kitölteni. Érdeklődve hallgatja, mit is válaszol Lenke a kérdésére, hogy esetleg megfontolhassa, szükség lehet-e bármi továbbira is. Ugyan jelenleg csak egyszerű ügyeletben van, mégiscsak ilyen sérülésekkel foglalkozik alapjáraton.
- Hmm... lehet érdemes lenne azt is megnézni, nehogy valami komolyabb probléma legyen aztán belőle. A legtöbb ilyen sérülésre akad már valamilyen bájital vagy gyógyír, ha időben kiderül - jelenti ki a toll szárát közben ütemesen az állának ütögetve. Ismét előkerül Zsanna is, a rellonos már másodjára említi, mintha csak valamiféle reakciót várna. Ezen azonban ezúttal sem töpreng sokat, a gondolatai ugyanis az esetleges következményeken járnak már, bár talán a helyzet közel sem állhat még úgy. Lenke még fiatal, csak azt kell megértetni vele, hogy a sérüléseit nem értékelheti alul, a pihenés pedig éppen olyan fontos a jó teljesítményhez, mint a gyakorlás.
- Az is fontos, hogy az ember a barátaival töltsön időt - válaszol végül némileg szórakozottan, majd végre elkezdi kitölteni az előtte heverő kupac papírból a legfelsőt. A nevet sikerül is beírnia, azt viszont már nem, hogy miért is látja helyénvalónak a felmentést pár napra. Lenke csak nem engedi a témát. Éppen úgy ragaszkodik hozzá, mint a kutyái a labdáikhoz, amikor éppen úgy van kedvük és játszanának. Sóhajt egyet.
- Igen, ismerem, és mint bizonyára már az egész iskola tudja, ő a lányom. Sajnos ez nem a legalkalmasabb hely és idő erről beszélgetni, de amíg megírom az igazolást, kérdezz csak. Legfeljebb nem válaszolok - mondja a lánynak, és végre azt is felírja a papírra, hogy miért szükséges pihentetnie Lenkének a lábát.
- Ami a sérüléseidet illeti, ha szeretnéd, leülhetünk a táncoktatóddal optimalizálni a gyakorlataidat. Nem lennék meglepve, ha a térded nem azért fájna, mert néha túlhajtod magad. Érdemes lenne figyelni rá, néha egy kis jól időzített pihenés hasznosabb tud lenni, mint a túlzásba vitt, megfeszített gyakorlás - tér vissza a tényleges problémára még kicsit, mert nem szeretne egyrészt Zsannáról úgy beszélni, hogy a lánya erről nem tud, másrészt pedig gyógyítóként van itt, az sem éppen ideális. - Tudod mit? Ha Zsanna is egyetért, szívesen látlak valamikor egy teára vagy amit szeretnétek, lehet limonádé vagy málnaszörp is részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem szokott ott ülni az évnyitón, mert bár iskolai alkalmazott, mégsem tanár. A gyengélkedőn ráadásul egyébként is mindig akad munka, a gyomorrontások és allergiás rohamok az évnyitó alatt sem szünetelnek. Egy negyedikes egy darázscsípés miatt kötött ki itt még a délután folyamán, egy másodikosnak meg sikerült úgy elcsúszni a fejetlenség folyosóján egy váratlanul felbukkant tócsán, hogy lefejelte a falat, közben pedig még a nyelvét is csúnyán elharapta. Ez pedig még egy viszonylag jó kezdésnek mondható, tekintve, hogy ez egy elhanyagolható kis százalék a diákok összességéhez mérten. Tavaly sokkal többen kerültek ide, miután Kornél ereje elszabadult dzsungellé változtatva a teljes nagytermet, de Ana beszámolói szerint eddig még nem volt olyan év, hogy ne lett volna legalább egy-két páciens. Ezért is töltik itt inkább az időt, ő legalábbis, ugyanis ma ő van ügyeletben, amíg pár óra múlva le nem váltja az egyik kolléga. Meg sem lepődik, amikor ismét nyílik az ajtó, már kérdezné is megszokásból a nevet, hogy magához intse a megfelelő kartotékot, azonban szeme sarkából mintha több mozgást látna, ezért is áll meg a mozdulat felénél, felpillantva, hogy Zsannával és az Eridon házvezető-helyettesével találja szembe magát. Kérdőn pislog hol a pityergő lányára, hol a vöröslő fejű férfire, akinek szívesen felírna legalább némi nyugtató hatású teát, mielőtt túlságosan is felmenne a vérnyomása. Az elhangzottak azonban elterelik a figyelmét, és már szája szélét rágcsálva pislog Zsannára, amikor a professzor sarkon fordulva távozik.
- Ez most... komolyan? Tényleg...hol... én nem is tudom, mit mondjak - közli végül egy sóhajjal, tanácstalanul dörzsölve az állát. Tulajdonképpen nevetségesnek találja önmagában azt, amit a lánya összehozott, de neki most mégis haragudnia illene, nem? Mármint felelős felnőttként, szülőként kellene viselkednie. - Mihez kezdjek veled most? Szobafogság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagyot sóhajt. Ujjait a hajába fúrja, majd mindkét alkarját az asztalon elnyújtva dől kicsit előre, továbbra is tanácstalanul pislogva a lányára. Most tényleg megmondhatná valaki, mihez is kezdjen apaként, mert nem tudja. Zsanna kérdésére ösztönösen neveti el magát, és jobb kezét felemeli, hogy homlokát a tenyerébe temesse egy fél percre, majd ismételten megdörzsöli az állát, megtámasztva végezetül azt a tenyerén.
- Hát ez... mit mondhatnék? Egy egész napig voltál prefektus. A házvezető-helyettes majd csak lenyugszik, akkor beszélhetünk vele arról a jelvényről - válaszolja cseppet sem aggódva azon, hogy erre ne lenne megoldás. Mindenki meggyőzhető, csak a módját kell megtalálni a dolognak.
- Anyám ennél kicsit szigorúbb volt, ha valami hülyeséget csináltam, nem mehettem edzésre, Amadeától pedig a festékeit kobozta el - dünnyögi, és ha közben Zsanna nem foglalt volna helyet, végtére is már ismeri a gyengélkedőt, akkor a szék felé biccent, hogy helyezze csak kényelembe magát. Az ő műszakjából hátra van még úgyis másfél óra, mire beérkezik az éjszakás gyógyító is mára.
- Négy hétvége, amit otthon tölthetsz telefon nélkül például olvasással meg a kutyákkal meg velem? - veti fel végül. Azért ez nem feltétlen szigorú szobafogság azért szerinte, de azok alapján, amiket eddig Zsannától az anyjáról megtudott, annyira talán elengedni sem kellene mindent szerinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ha az volt a cél, hogy majd erről emlékezzenek rád, akkor mindenképp - válaszolja a fejét ingatva, még mielőtt megosztaná, milyen büntetés várt rájuk a Löwenherz kastélyban, ha iskolai éveik alatt bármi hülyeséget csináltak. Zsanna már találkozott az anyjával, bizonyára tisztában van vele, hogy még ha elfogult is a gyerekeivel szemben kicsit, kétségtelenül szigorú tud lenni, ha éppen annak látja szükségét. Elneveti aztán magát a szemhéjpúder említésén, amint sikerül rájönnie, hogy éppen két teljesen különböző festékre gondolnak ők ketten.
- Nem azokat a festékeket, de végül is, Amadea is eléggé odavolt, hogy nem rajzolhat vagy festhet, szóval az eredmény ugyanaz - osztja meg csak a pontosság kedvéért, hogy az anyja úgy igazán a számukra fontos hobbikat célozta meg, ha büntetni akart. Elég volt néhány alkalom, hogy meg is tanulják a leckét mindketten.
- Majd otthon még megbeszéljük a részleteket - válaszolja cinkos mosollyal, mert mindent egybevetve mégsem érzi úgy, hogy különösebben nagy ostobaságot csinált volna Zsanna. Egy ejnyebejnyét kiérdemelt, az tény, meg egy beszélgetést arról majd, hogy miért gondolta szórakoztatónak e mágy elsőst rávenni egy ilyen butaságra, mint amire sikerült, de senki nem került a gyengélkedőre legalább.
- Annak az elsősnek majd még tartozol egy bocsánatkéréssel, hívd meg egy sütire vagy valami, de majd még ezt is megbeszéljük - veti fel még, aztán bólint a kérdésre válaszul. Most úgysincs nagy forgalom szerencsére.
- Fájdalomcsillapító - válaszolja meg a kérdést az asztalon felejtett bájital kapcsán, majd úgy dönt, el is kellene pakolnia, ha már nincs rá szükség. - Van, bár nem csodaszer, meg vannak mellékhatásai is. Azért nem szedem, mert zombi leszek tőle, de ha már így kérdezted, téged is elviszlek majd Schönwetter professzorhoz Bécsbe, mit szólsz?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Azért inkább ne, ha kérhetem - jegyzi meg, mert mégsem álmodik arról, hogy az iméntihez hasonló, számára roppant szürreális élményben gyakran legyen része. Ez az egy alkalom is bőven elég volt. Bólint aztán válaszul a felvetésre, noha csak egy hajszálnyira van attól, hogy elnevesse magát. Láthatóan nem veszett el egy leendő sport-legenda a lányában, de sebaj, majd csak túlteszi magát valahogy ezen is, elvégre már a nagyon rózsaszín szobát is megszokta az otthonában. Többnyire.
- Két alkalom elég volt, hogy ne akarjak több hülyeséget csinálni... egy pónit? Ez most komoly? Hogy a fenébe sikerült egy pónit bejuttatni... - elmélkedik hangosan hirtelen váltva témát a hallottak alapján. El se akarja hinni, mik történnek itt, ő pedig önként jött ide dolgozni. Erről azért senki nem szólt, amikor beadta a jelentkezését az éppen megüresedett gyógyítói állásra, noha a kviddicsesekkel azért tényleg szeret foglalkozni, sőt időközben néhány táncos is állandó páciensévé szegődött. Legalább azt nem mondhatja, hogy unatkozna. Ehhez természetesen Zsanna is hozzájárul egyébként, mint a ma történtek is igazolják, ezért is véli úgy, hogy talán mégiscsak szükség lenne valami nem túl szigorú büntetésre is.
- Úgy is jó, a lényeg, hogy szeretném, ha bocsánatot kérnél tőle - válaszolja végül megvonva a vállát. Nem fogja erőltetni ezt, mert valamennyi igazság mégiscsak van abban is, hogy félreértésekre okot adhat a dolog, ha nincs kellőképpen tisztázva minden részlet, és még akkor sem biztos ugyebár, hogy valaki arra hajlamos nem gondolná túl a dolgokat és tulajdonítana jelentőséget annak is, aminek fölösleges. Ráhagyja a lányra, a bájitalt meg inkább elrakja, vissza a helyére, ha már sikerült felhívni a figyelmét arra, hogy figyelmetlenül az asztalon hagyta. - És ha ezért én kezeskedem? Szerintem egyáltalán nem bunkó, az én orvosom is ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már oszlik a figyelme a lánnyal folytatott beszélgetés és az előtte heverő adatok között, nem jut arra is elég, hogy azt is észrevegye, mennyire sikerül meglepni Lenkét. Igaz, hogy az első pillanatban nem fogadta a legjobban a hírt, hiszen egészen rég eldöntötte már, hogy nem szeretne gyereket, azóta azonban a családtagjai rávilágítottak, hogy igazán nincs oka panaszra. Mégiscsak kihagyta a nehéz időszakokat példának okáért, és bár még messze nem mondhatja, hogy megszokta volna a dolgot, többé-kevésbé mégiscsak megbékélt vele. Már ki is nevezték a vendégszobát a lány felségterületévé, és a nővére éppen akkora lelkesedéssel vetette bele magát a szoba hercegnősen rózsaszín szigetté alakításába az egyébként sötét és némileg rideg eleganciával berendezett házban, mintha ő lenne az, aki majd azt magáénak tudhatja a végén. Fel is vetette neki, hogy nyugodtan rendezze át a saját szobáját is, ha esetleg az is jobban tetszene rózsaszínben, mint sötétkékben, de egyelőre nem történt ott változás. Még lehet belőle azonban újabb projekt Zsannával közreműködve. Közben megírja az igazolást arról, hogy gyógyítói javaslatra kénytelen a leányzó pihenni kicsit.
- Nagyszerű - pillant fel váratlanul, amikor Lenke megköszöni a meghívást, még el is mosolyodik, közben azonban sikeresen elfelejti, mit is akart éppen. Ennek eredményeként némileg zavartan pillant körbe az asztalon máris, hogy aztán megakadjon a papíron a szeme és mellékelje a javaslathoz a véleményét. Nem hiszi, hogy az oktató ne tudná, mi a jó Lenkének, inkább arra gyanakszik, hogy a lány valamilyen okból saját maga erőlteti néha a gyakorlást akkor is, ha a pihenés többet segítene, azonban kicsit több idő és valamivel megfigyelés kellene ahhoz mégis, hogy pontosat tudjon mondani. A megállapítást jelenleg inkább az elmúlt években látott hasonló panaszok sorára alapozza, inkább nevezhető elméletnek csupán. Nem is erőlteti. Elsősorban a kviddicsjátékosokkal foglalkozik amúgy is, aztán legfeljebb beszél a táncoktatóval, amennyiben Lenke visszatérő vendég lenne bármi okból kifolyólag. Befejezi az igazolás megírását aztán végre, majd leszakítva a tömbről fel is kel az asztaltól, hogy odaadja. - Na, kész is. Akkor most jót fog tenni egy kis pihenés, és... ó, a bájital. Mit is... nem mondtam még ugye, hogyan kell? Szóval két evőkanyálnyit vegyél be egy nap belőle, egyet reggeli előtt, egyet meg vacsora után. Három napra elég ez az adag, és addigra ki is pihened ezt a sérülést szerintem. Ha duzzadni kezdene, mindenképp gyere vissza, ha meg nem, akkor örülünk, mert minden rendben, és majd egyeztessetek Zsannával. Mennydörgő utca 33/A, az B-ben Erdődy tanárnő lakik, bár úgy sejtem, már ezt is megosztotta, vagy tévedek? Tudok még bármiben segíteni? Bármi egyéb panasz esetleg?