38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc


bambiraptor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 138
Írta: 2023. március 22. 23:56 | Link

Zalán

A görcsös erő, amivel a másik összeszorítja, talán harapja is az ajkait, szinte biztosan valami rossz jele. Fájdalom? Roham? Valami trauma? Hogy kell ilyenkor reagálni? A szíve a torkában dobog és az sem segít, amikor Zalán végre legalább levegő után kap. Egyik végletből a másikba, mozdulatlanságból zihálás és hirtelen hátradőlés.
- Nyuuuginyuginyugi,- hadarja, maga elé kapva kezeit, a világ legkevesbé megnyugtató hangján. Őrizzük a pánikot.*- A gyenguszon vagy. Asszem, rohamod volt.-*Továbbra is hadar, kezeivel nyomatékot adva a szavaknak, mint valami rossz kígyóbűvölő. A tekintete cikázik, mint aki nem tudja, a gyógyítót hívja előbb vagy Zalánról ne vegye le a tekintetét.
- Baszki, sajnálom!-*bukik ki aztán belőle.- Mi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2023. március 23. 05:20 | Link

Altea


Pillantása váltakozott az előtte legyezett apró kezek közt, mielőtt a rellonos arcáról olvasná le önnönmaga rémült ábrázatát. Hát ez cseppet sem segített az idegeinek, ráadásképp úgy csengett a füle, mintha még szánt szándékkal nem akarta volna visszafogadni a valóság zajait.
 Ajka nyílt el, mintha szándékában állt volna megszólalni, de csupán így jutott könnyebben levegőhöz. Szeme rebbent a lány mögé, félve kutatott a gyógyító után. Ami azt illeti, pont nem őt kereste, mindinkább a hűlt helyét abban reménykedve, hogy az előző mutatványa elkerülte a figyelmét.
 Nem emlékezett a becsapódásra. Vagyis, hogy most bekövetkezett volna. Nem értette, mi történt.
 Tagadni akarta, hogy mindez tényleg megtörtént volna, de legfeljebb saját magát lenne képes hitegetni, azt is inkább kevesebb sikerrel. Nem érezte most a szilánkosra tört csontokat, de valami észrevehetőnek történnie kellett, ha így az arcába mászott az, aki az előbb még szitokszókkal illette.
 Fejét rázta halványan, mert az utolsó mondatot már képes volt felfogni. Nem akart több szót pazarolni erre, nem kellett szabadkoznia a lánynak. Cserébe hadd ne kelljen Zalánnak magyarázkodnia.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 23. 05:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc


bambiraptor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 138
Írta: 2023. március 23. 08:28 | Link

Zalán

A srác kissé dezorientáltnak tűnik - jó, ezen abszolút nem segít, ahogy ő viselkedik - de amint eszméletéhez tér, egyáltalán nem lát rajta megkönnyebbülést. Még mindig fájna? Meg se szólal, csak tátog, mint a potyka, aztán... ó, hát keresi a gyógyítót. Akkor viszonylag éber már, amit alátámaszt, hogy nem akar neki felelni.
- Igazad van, ehhez kell a gyógyító. Mindjárt idehívom,-* amikor végre vesz egy mély lélegzetet, akkor érzi meg, mennyire visszatartotta eddig. Kiegyenesedik, idegesen megrázva a kezeit, mintha ezzel lerázhatná magáról az előbbi pillanatok ijedtségét. Aztán megfordul, hogy megkeresse a szakit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2023. március 23. 12:40 | Link

Altea


Szeme elkerekedett és olyan gyorsan kapott a lány keze után, hogy még magát is megijesztette vele kicsit. Amint ezt felfogta, azonnal enyhített a görcsös szorításon, csupán annyira fogta, hogy visszatartsa.
 Némán formálta a szavakat, mert még mindig alig találta meg a hangját, bár a vége felé legalább már valami suttogásféle volt tette érhető.
 - Ne hozd ide. Kérlek.
 A kék írisz megremegett, akárcsak az ujjai. Értékelte, hogy a másik már abbahagyta az ő ócsárolását, de segítő szándék ide vagy oda, nem engedhette meg, hogy így lássa őt orvos. És felfogván, hogy itt az agresszióval semmire sem megy, rekedtes hangon folytatta.
 - Mindjárt oké leszek, csak... Ülj vissza, könyörgöm. Visszajön nemsokára. - amit bár nem szeretett volna, de hatásosabb érvelésnek gondolta. Addig sürgősen ki kell találnia, hogyan szedje össze magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc


bambiraptor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 138
Írta: 2023. március 25. 23:17 | Link

Zalán

Ijedten nyikkan, reflexből megkísérelve kirántani a csuklóját a szorításból. Másodszori nekifutásra sikerül, bár becsületére legy3n mondva, nem kezd el hátrálni.
- Nem! Egek, tényleg meg akarod várni, hogy komoly bajod essék? Valami gáz van veled, vágom, de azt hittem...- elcsuklik a hangja, ahogy egyik kezével a csuklóját szorongatja. Azt hittem, itt fogsz meghalni a szemem láttára, mondaná, ha nem lenne hirtelen gombóc a torkában. A rémület csak most kezd lecsengeni, meg kell dörzsölnie a szemét, mielőtt kicsordulna az azt elfutó könny. Sűrűn pislog, újabb levegőt véve.
- El kell mondanod valakinek, mi történik. Olyannak, aki tud segíteni vagy készenlétben lenni. Ha nem akarsz te lenni az oka, miért látja valaki a tesztrálokat életevégéig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2023. március 25. 23:47 | Link

Altea


- Szerinted én nem tudom, hogy ez nem oké? - kérdezte fojtott hangon, inkább elkeseredettség érződött belőle, mint számonkérés. - Ha csak a felét tudnád annak, ami ennek a velejárója, akkor... - elakadt a szava, hisz ezt még magától is megérte bevallani Kornélnak és Autumn-nak, nemhogy egy vadidegennek. - Te is felháborodtál, amikor segítséget ajánlottam neked, pedig az egy apró gesztus volt. Fogalmad sincs a következményekről, mert nem ismersz. Csak tartsd tiszteletben, hogy úgy rendezzem, ahogy én akarom. - Pillantása lassan kúszott a prefektusi jelvényre. Hát ez remek. - Én sem kontárkodom a te problémádba.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 25. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2023. március 26. 21:54 | Link

DokThor bácsi


A makacssága az egyik olyan személyiségjegye, ami miatt ma ott tart az életben, ahol. Nagyon fafejű, de ez kell ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is kitartson, és hogy félre tudja tenni az érzéseit, amik sajnos időnként előtörnek, és olyankor nehezen tudja kezelni az érzelmeit. Az utóbbi években félretette az érzeseit, a fájdalmát és emiatt nehezen fejezi ki magát, nem is szívesen beszél ilyenekről.
- Svájcban lakunk, egyedül szoktam itt lenni Pestseholsén, ha épp úgy van. - Elég sokszor fordul elő, hogy itt kell maradnia az edzések miatt, meg alkalmanként órákra is bejár, mint ahogy ma is tette. A családjának jelentős része viszont valóban Budanekeresden lakik, viszont a nagyapját meg a nénikéit és bácsikáját jobb, ha nem keverik bele. Nem túlzottan szimpatizál a családja magyar ágával, azt meg kell hagyni. Sosem beszéltek róla, hogy miért költöztek el a szülei, de a nagyapját elnézve nincs is kérdése.
- Maradok. - Reméli, hogy Volkov nem fog beállítani a gyengélkedőre, sem pedig a többi tanár. Félő, hogy ennek még visszhangja lesz, főleg, hogy Rosales szedte össze, aki meg igazgató-helyettes. Valószínűleg lőttek az itteni gyakorlási lehetőségeinek, vagy ha mégsem, akkor tilosban teheti innentől.
Próbálja megőrizni a méltóságát és elzárni a könnycsapot, de elég nehezen megy, újból és újból erősebben potyognak a könnyei. Végül úgy dönt, hogy nem beszél, ha nem mondja ki az érzéseit, sokkal könnyebben tudja kontrollálni azokat.
Hihetetlen, hogy ennyire nem képes uralkodni az érzésein, elvégre ezek nem valósak, csak a fejében léteznek.
- És akkor mi lett utána? Hogy élte túl? - Nem dramatikus lány ez az Inez, de el nem tudná képzelni, hogy egy sérülés vagy bármi miatt ez a sok munka mind a szemétbe kerüljön és ne adjon esélyt se magának. Valószínűleg be is csavarodna a csalódottság és a szégyen miatt.
- Rendben. - Sóhajtja kimerülten. Úgy érzi, hogy ezt a harcot elveszítette, mind a férfivel szemben, mind pedig önmagával szemben is. Kudarcot vallott edzés közben, ráadásul itt sem volt képes normálisan kiállni magáért. Úgy érzi, hogy nem érdemli meg a pihenést, de ha tovább kellene edzenie kiesne alóla a lába és összerogyna.
Száját húzva ugyan, de elfogadja a bájitalt. Tudja, hogy szüksége van rá, bármennyire is tagadni próbálja. Enyhe melegség járja át a testét, a sírhatnéka sokat csökken.
- Bűntudatom van, ha nem edzek. - Motyogja az orra alatt, ahogy kicsit imbolyogva átvonul az ágyakhoz. Olyan ez, mint a walk of shame. Reméli, hogy nem sokan hallották itt a gyengélkedőn ezt a kiborulást, mert elsüllyedne a pince alá szégyenében, ha kiderül.
- Nem vészes. - Azt továbbra sem kockáztathatja meg, hogy a férfi eltiltja a VB-től, mert bármennyire is átment már ezen és tudja mennyire pocsék érzés, attól még gyógyító, akinek az elsődleges dolga, hogy az ilyenekre reagáljon.
Engedelmesen követi a Dokthor bácsi utasítását, és csak abban reménykedik, hogy ennek a rémálomnak vége lesz holnap délutánra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2023. március 30. 00:00 | Link



- Mondanál egy pontos lakcímet? Itt feltüntetve Budanekeresdet látom, de lehet, hogy csak kissé elavult információ, ami nem került frissítésre még - osztja meg a feltételezését, ugyanis még csak nemrég óta van itt, nem tudja, milyen gyakran aktualizálják az adatokat, amennyiben valaki magától nem jelzi azok változását.
- Rendben - veszi tudomásul a választ, ha már lehetőségeket ajánlott. Ő is így gondolta különben, hogy ez lesz. A sokkal komolyabb opciót ő sem választaná a lány helyében, de ez mindig beváló taktika, hogy valami sokkal rosszabbat ajánl a másik lehetőségnek. Ha már nem akarja földhöz verni magát, akkor megosztja vele azt is, hogy egyébként ha hiszi, ha nem, neki is megvolt a maga kálváriája.
- Eleinte roppant nehezen viseltem, de tulajdonképpen mostanra úgyis kiöregedtem volna. Lehettem volna edző esetleg, viszont a gyógyítást választottam és így is a sport világában maradtam végeredményben - válaszolja. Volt ugyan egy rövidebb időszaka, amikor néhányszor felöntött a garatra búfelejtőnek, de ezt egyrészt amúgy sem javasolná egy diáknak, másrészt meg egyébként sem volt hatékony, csak odébb tolta kicsit a pillanatot, amikor végül úgyis szembe kellett néznie a tényleges problémával. Inez egyébként sem kényszerül még arra, hogy feladja a versenyzést, csak szüksége van egy kis pihenésre most, aztán meg arra, hogy megtalálja az egyensúlyt és ne hajszolja túl magát. Úgy tűnik, sikerül meggyőznie a lányt, hogy a bájitalt is elfogadja, majd pedig komolyan vegye az utasításait. Száját elhúzva bólint az elmotyogott szavakra. Gondolta. Viszont ebbe most inkább nem megy bele, majd később felveti, hogy erről viszont talán már az iskolapszichológussal is érdemes lehet beszélgetni, előbb azonban az a fontos, hogy pihenjen és arról is megbizonyosodjanak, hogy nincs agyrázkódása.
- Na és egy egytől tízig terjedő skálán? Az én dolgom az, hogy segítsek, és nem tudok, ha nem mondod el pontosan, mi a gond. Mindketten azt akarjuk, hogy tudj versenyezni, de hidd el nekem, ennek az első számú feltétele, hogy figyelj magadra és jó állapotban legyél, megbeszéltük? - kérdezi, miközben áttereli a lányt a kórterembe. Az ügyeletes manó pizsamát is ad neki, hogy ne egyenruhában kelljen maradnia, a paraván mögött átöltözhet, aztán még egyszer átveszi vele, mire is figyeljen és miről is szóljon, de úgyis ránéz óránként, aztán megy és ír Volkovnak is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2023. március 30. 00:26 | Link



Annyira vacog, hogy összekoccan tőle néha a foga is. Három takaróba burkolózott már bele, de még mindig úgy érzi, menten megfagy. Az már csak a ráadás, hogy ezt a ronda pizsamát kell viselnie, ami úgy tűnik, hogy a gyengélkedő készletéhez tartozik. Mintha a múlt századból maradt volna itt, és a fazonja is olyan hihetetlenül előnytelen. Ha nem rázná úgy a hideg, mintha villát nyomott volna egy konnektorba, bizonyára ezen is hangosan dohogna éppen, így azonban csak arra igyekszik figyelni, hogy valahogy megőrizze még a maradék méltóságát. Mennyire rémes már az is, hogy tulajdonképpen a folyosón ájult el. Csak remélni meri, hogy Roland nem kapta el tőle ezt a csodát, amit ő feltehetőleg Ádámtól szedett össze, miközben megbeszéltek egy fotózást. A tényleges képekig el sem jutottak, merthogy a srác nem szólt róla, hogy valahol külföldön járt és most fene se tudja, mit terjeszt éppen. Lehet az bármi maláriától a nyugat-nílusi lázig, a lényeg úgyis az, hogy ő itt ebbe éppen megpróbál nem belehalni.
- Ké...kérek... mé-még egy takarót. Me-me-megfagyok - dadogja, pedig csak úgy süt a bőre egyébként a magas láztól, és ez már egy fokkal jobb, mint amivel itt kötött ki reggel. Ismét összekoccannak a fogai, ahogy összehúzza magát a három réteg alatt.
- Ho-ho-hol a f-francban já-já-jártál te és mi-mit te-te-terjesztesz? - kérdezi meg kis szünet után a szomszéd ágyat birtokló Ádámot, aki mindennek az okozója. Ha nem dadogna a vacogásból adódóan, sokkal drámaibbnak hangzana a mondat, így azonban legfeljebb nevetséges. Mindjárt el is sírja magát. Ez tragédia. Reméli, előbb múlnak ki a betegségtől, mint hogy megfojthassa Ádámot.
Utoljára módosította:Szikszay Izidóra, 2023. április 18. 21:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2023. április 2. 02:10 | Link

DokThor úr

Nem érti, hogy hogyan kerülhetett oda az az adminisztrációs baki, talán a többi rokona miatt, akik ott élnek. Az apja direkt nem azon a településen vásárolta meg a magyarországi otthonukat, ahol a nagypapa meg a nénikék élnek, hogy annyival is távolabb legyenek egymástól. Igaz, könnyen megközelíthető a pestseholsei otthon.
- Pestseholse, Pálcás köz 22. - Mondja kedvtelenül, majd ha szükség van rá le is betűzi, mert tudja, hogy ezeket a magyar szavakat szívás leírni. Azóta javult sokat a helyesírása neki is, amióta ebbe a putriba kényszerült.
Igyekszik elrejteni, de azért még duzzog, hogy így belekényszerítették egy helyzetbe, amiben nem akar lenni. Tudja, hogy igaza van a férfinek és valóban pihenésre van szüksége, ráadáasul tényleg nem érzi jól magát - ha őszinte akarna lenni magával, akkor még kicsit aggódik is. De jelenleg túlzottan fel van pörögve és csak a versenyen kattog az agya, ami veszélyesen közel van. Minden más csak disztrakció.
A férfi történetére bizonytalanul pislog az irányába, amolyan együttérzésként. Biztosan pokolian nehéz lehetett.
- Én nem szeretnék más csinálni. Nem is tudnék. - Sóhajt fel lemondóan. Borzasztóan zavarja most, hogy nem érzi jól magát, a kudarc, a sérülés és a verseny terhe nyomja a vállát. Valahol látja ő, hogy mit csinál rosszul, de mégsem képes belátni.
A bájitaltól kicsit jobban érzi magát azonnal, legalábbis a lüktetés érzés a mellkasában csökkenni kezd, de továbbra is szédül és gyenge. A pizsamát megköszöni, de még mindig képtelen elhinni, hogy itt kell lennie, amikor lehetne a pesti lakásukban a szép szobájában.
Éppen szólásra nyitná a száját, hogy ő bírja a fájdalmat meg a fülzúgást és nincsen szüksége skálázásra, de inkább elharapja az ajkát. Nincs ereje küzdeni, ráadásul nincs is értelme a férfi ellen. Ha nem így lenne, biztosan vitatkozna még, de túlzottan kimerült, így csak végighallgatja a papolást. Megszokta, hogy határozottan beszélnek vele, de attól még nehezményezi a dolgot. Végül úgy dönt, hogy mesél. Az érzések kavarognak benne, felváltva szeretné, hogy tiltsák el és szabaduljon meg a tehertől, majd érzi azt, hogy belehalna, ha fel kéne adnia a versenyzést.
- Most kb. nyolc... amúgy 3-4-5-6... attól függ mennyire mennek a védőbűbájok. - Feleli a szemét lesütve. Nagyon régóta küszködik ezzel a fülzúgással, de fogalma sincs, hogy mi történt vele azon az edzésen, amin kidőlt másfél évvel ezelőtt. De azóta folyamatosan jelen van, ha átok kapja telibe, akkor pedig egészen erőssé válik egyéb rosszullét kíséretében.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc


bambiraptor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 138
Írta: 2023. április 2. 21:34 | Link

Zalán
one more thing that comes around to bite you in the @ss

Ezek a szavak a legkevésbé sem járulnak hozzá, hogy Kati megnyugodjon, inkább csak még több aggodalomra adnak okot. Helyesebben adnának, ha Zalán nem fűzné hozzájuk - tökéletes átvezetéssel - a lezárásnak odaszúrt undokságokat.
A kontár szónál a lány szeme megvillan, s apró alakja megfeszül. Egy pillanat az egész, könnyű elvéteni, ha valaki épp kézzel-lábbal próbálja tagadni, mekkora szarban is van. Alti a zsebébe nyúl, parányi üvegfiolát véve elő, amit kidugaszol és elhúz az orra alatt - a vonásai megrándulnak, s lehunyja a szemét, amíg visszacsúsztatja a helyére.
- Súgok valamit,-*s az engedélyt meg se várva hajol közelebb, egyik kezét valóban úgy kanyarítva Zalán füléhez, mintha a hangot akarná terelgetni, miközben kényelmetlenül közel hajol. A várt szavak azonban késnek, helyette néhány hosszú másodpercig arca ott lebeg a másik feje mellett, s lassú, szinte hangtalan lélegzetet vesz. Fokhagyma...határozottan. És mákonybab, haloványan. Szemét kinyitva elmosolyodik, s most már valóban suttogásra hajol.*
- Szóval álomtalan álmot szedsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2023. április 2. 22:35 | Link

Altea


Ha eddig nem érződött volna eléggé minden lében kanálnak a rellonos, most már biztosan ki lehetett róla jelenteni. Zalán már nem tudta, hova hajoljon el a másik elől, gerince mentén borzongás futott végig, karja pedig libabőrös lett, ahogy a forró lehelet elérte a bőrét. Ez már elmondhatatlanul kényelmetlen volt számára, s az csapta ki végleg a biztosítékot, amikor megnevezték a hónapok óta őrzött titkának tárgyát.
 Ő el akar tűnni innen. Most rögtön. Nem érdekli, ha később visszarángatják ide, akkor ez a lány remélhetőleg már valahol máshol, valaki mást fog fárasztani a tudálékosságával.
 Esze - a lehetőségeihez és az állapotához képest - dolgozott valamin, amiről már csak egy módon lehetett kideríteni, hogy működik-e. Megint a rellonos kezéért nyúlt és olyan hirtelen próbálta elhúzni maga mellett azt, hogy a bűvös kötszer megint akcióba lendüljön, de már ne Zalánt tartsa ott.
 Macskát megszégyenítő óvatossággal tett ezután kísérletet arra, hogy kikászálódjon a székből és még véletlenül se kerüljön közelebb hozzá a prefektus, mint ahogyan eddig voltak.
 - Ehhez nem volt jogod. -  Hangjából még mindig hitetlenség és mély megvetés tükröződött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc


bambiraptor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 138
Írta: 2023. április 2. 23:14 | Link

Zalán

Ronda egy mosoly kúszik az arcára, amint elégtételt vesz a sértésért. Még úgy is megérte, hogy a srác szagát ezek után már sose vakarja ki az emlékezetéből.
A keze érintésére magától is elrántaná a karját, hátralépve. Amint a szalag rátekeredik, ijedelem helyett csak a szemét forgatja.
- Önző pixipöcs vagy, Hollósi.-*A vonásai tömény viszolygást mutatnak, a hangja jeges.*- Neked talán van jogod börtönbe juttatni mást? Szerinted ki vinné el a balhét a rosszul beadott bájitalért? Balesetért?-* sziszeg, szabad karját a gyógyító vélt irányába lendítve. Micsoda cirkusz... De a hülyék szintjére nem érdemes lesüllyedni, mert legyőzik az embert a rutinjukkal.
- Gyógyító, kérem!-*kiáltja aztán, farkasszemet nézve Zalánnal. Na most fuss, te féreg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2023. április 3. 00:04 | Link

Altea


- Börtönbe... - formálta némán grimaszolva a szavakat. Azért ezt kicsit túlzásnak érezte. Elhátrált a széktől, melynek folyományaként úgy érezte, mintha valami hatalmas súlyt emeltek volna le a mellkasáról.
 - Hasonló szépeket kívánnék neked is, de még a nevedet sem tudom. A Házisárkány illene rád...
 Összerezzent a kiabálástól, s több sem kellett neki, már az ajtónál termett. Rohanni szeretett volna a körletéig, de éppen hogy meglódult és tett egy kanyart, valaki más üvöltött utána.
 Az azt követő órákat Gabi néni irodájában töltötte azon magyarázkodva, miért volt szükség felgyújtani a saját tankönyvét. Utána már csak tűrnie kellett a tetteivel járó büntetőmunkát. Csak kerüljön még egyszer a szeme elé az a lány...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2023. április 12. 18:50 | Link

Minden érkezőnek, aki a Nagyteremből menekül
(Évnyitóból tömegkatasztrófa)


Kellemes is lehetne ez a mai nap. Se bal lábbal kelés, se bosszantó kis apróságok, csak a nyugalom és a boldogság, hogy menyasszonyként kezdem ezt az évet. Ott csillog az ujjamon az Antonomtól kapott gyűrűm, ami minden pillanatban erre a csodára emlékeztet. Arra, hogy egymásra találtunk, és bár semmi sem tökéletes, mert a lánykája kissé még tart tőlem, de az életünk révbe érni látszik. Egy épületben vagyunk, mégsem gátoljuk a másik szakmai életét. Minden lopott percet vele töltök, de ma én idefenn maradtam, hogy előkészüljek a gyengélkedő megnyitására. Kollégám persze már megint a szoknyák után futkorászik. Thorsten, még a nevében is ott az istenkomplexus. Folyton zavarba hoz és ahelyett, hogy levegőnek nézném, butácska naiva módjára mindig besétálok a kelepcéjébe. Komolyan, már azt fontolgatom, hogy szólok erről Antonnak. Azért nem tettem eddig, mert ez a fajta áskálódás teljesen szembe megy a jellememmel. Bárcsak találna más célpontot végre és békén hagyna... Esküszöm, ha idén is ezzel kezdi az évet, tényleg bemószerolom a vőlegényemnél. Na de vissza az igazán fontos dolgokhoz. Éppen a bájitalok lajstromját futom át, amikor furcsa zajokra leszek figyelmes. Kisétálok az ajtóig és földbe gyökerezett lábbal állva hallgatom az egyre másra felzengő ordítást, trappoló lábak és elkiáltott utasítások hangját. Tavaly egy elsőst inzultáltak, idénre meg az Armageddon lett betervezve, csak nekem felejtettek el szólni róla? Pislogok hatalmasra nyílt, ártatlan kék szemeimmel és várom, hogy mikor ér el ide a lökéshulláma annak, ami odalenn zajlik. Megpillantva az első érkezőket, azonnal elmúlik zavarom és vele együtt a leblokkolás. Azonnal elébük szaladok. Főkötőm alatt kontyom stabilan tart, hófehér talárom gallérja kikeményített, ujját futás közben tűröm fel, majd pálcámat húzom elő zsebemből és szorosan fogva vágok bele a triázsolásba. Most jól jönne a segítség, de egyelőre egymagam vagyok gyógyítóként az események sűrűjében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frida L. Bergstein
Tanár, Melodimágus, Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 81
Írta: 2023. április 14. 22:34 | Link

Az évnyitón megsérültek
Öltözet

Nagy nehezen sikerült a diákokat a saját házaik irányába terelni, s ahogy láttam, a levitás elemista is biztonságba került. Denis Ezra segítségére sietett, de reméltem, hogy felkeres, ha szükségük van segítségre. Néhányan már intézték a takarítást mikor eljöttem, de én szerettem volna segíteni Anastasiának a sérültekkel, itt nagyobb hasznom volt.
Egy sziszegő navinést támogattam felfele, aki erősen sántított a jobb lábára. Útközben nem tudtam megállapítani, pontosan mi a probléma, így inkább csak kísértem. Töröttnek azonban nem tűnt, inkább csak megijedhetett a lány. Előttünk egy idősebb rellonos kísérte kábult levitás társát, s mintha mögöttünk is jött volna egy fiú, első pillantásra csupán horzsolásokkal. Szép kis este.
- Mindjárt fent vagyunk, és ott le tudsz majd dőlni - szorítottam rá óvatosan a vállára. Megijesztett a sápadtsága.
- Itt vagyok, mint segítség - fordultam Anastasiához, tettre kész tekintettel. - Csak mond, hol, mit, kivel segítsek, és teszem is! - Nem akartam akadályozni a munkáját, pont az ellenkezője volt a célom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 221
Írta: 2023. április 17. 19:51 | Link

Izzy

Izzadtam, mindeközben rázott a hideg, fáztam, noha a homlokom maga volt a pokol égő kapuja. Bármi is volt ez, durván leterített a lábamról, s a gyengélkedő egyik ágyához szegezett. Hiába volt rajtam takaró, nem volt elég, szükségem lett volna egy-két pokrócra még, és az sem ártott volna, ha mondjuk befűtenek és teli pakolják azt a kandallót. Pocsékul voltam, s az sem nyugtatott, hogy nem voltam egyedül ebben a helyzetben. Szegény Izzy is ott vacogott mellettem pizsamában, rossz volt ránézni, mert olyan fehér volt, mint a fal, s úgy kattogtak a fogai, hogy az már kezdett elviselhetetlenné válni.
- Nekkem sisincs több - kattogtam ugyanúgy vissza, s hozzá hasonlóan rázkódtam, miközben a gyomrom fájt és kavargott. Szörnyű érzés volt, ezt nem kívántam senkinek.

- Ééén? -
morcosan pillantottam a lányra, hisz engem vádolt. Mégis, miért tehettem volna a betegségről én? Oké, jártam külföldön, több országban is, viszont ennyi erővel a vírus az országunkban is felüthette a fejét.
- E.eeezt én is kérdezhetném. Tee szedtél össze vavalamit Létaitól? - persze, hogy a falnak is füle volt, a pletykák meg gyorsan terjedtek, pontosan tudtam, hogy volt közte és Roland közt valami, amihez szíve joga, csak ha mondjuk megfertőződött valamivel, akkor azt nem kéne rám fognia.
- Szesszerintem én kaptam el tőled de…de majd Thorsten megmondja, hooogy mimimi ez - feleltem rázkódva, de ezután elkapott a rosszullét, s csak arra volt erőm, hogy kiforduljak oldalra az ágyon, a tálat magam elé kapjam, s már jött is ki belőlem a reggeli.
- Uthálok beteg lenni - nyöszörögtem, amikor egy segítő odajött, hogy elvigye a tálat, s adott egy kendőt, meg egy pohár vizet.
- Haahaaapcciiiii - tüsszentés következett, majd orrfújás, így fordultam vissza a lány felé.
- Viiviiietnámba voltunk anyával - tüsszentettem még egyet, miután bevallottam, hogy merre jártam. Mondjuk, továbbra se éreztem úgy, hogy egyedül én lennék a hibás, a vírus valóban lehetett itthoni is, ki tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2023. április 19. 00:11 | Link



Nem válaszol. Tudomásul veszi, hogy nincs több takaró és itt fog megfagyni. Fura, hogy közben meg folyik a hátán meg a homlokán az izzadtság, lassan rátapad a pizsama a bőrére, és undorító az egész. Mégis menten megfagy. A gyógyító szerint magas lázuk van, azért is parancsolta őket ágyba. Máskor azon a mondaton még kuncogott volna is esetleg, most viszont alig állt a lábán, nemhogy nevetgélt volna. Nagy nehezen átfordul a másik oldalára, hogy rálásson Ádámra, és ezzel az ereje nagy része el is fogy. Ki fogja meginni az ágy mellett bűbájjal melegen tartott, gőzölgő teát? Ötlete sincs. Igaz, nem is kívánja. Már csak a gondolatától is hányingere támad.
- Csak fé-fé-féltékeny vagy rá - vág vissza, bár dadogva-vacogva elveszik a mondat éle. Leginkább panasznak hat. Olyan gyerekes dolog egyébként is. Ő nem horgonyzott le senki mellett. Rolitól az anyja talán megkapja a régóta áhított agyérgörcsöt, ami neki szabadságot jelentene, és hát mellette akkor már miért ne szórakozna is? De biztos, hogy nem tőle kapta el ezt a maláriát vagy mi a csodát, különben a Rellonos is itt akarna megfagyni jó eséllyel.
- Pe-perszeee... ke-ke-kend rám - próbál tiltakozni nem túl meggyőzően, igyekezve közben még jobban beleburkolózni a takarókba. Azt nem kommentálja, hogy mit mond a gyógyító majd, aki már mindjárt egy órája gyanúsan eltűnt, még azt a furán kesernyés illatú teát is csak egy manóval küldte be. Ehh, meg kellene inni mégiscsak. Lehet, hogy segítene? Fingorog egy sort, amikor Ádám reggelije visszaköszön, de egyelőre sikerül a sajátját lent tartani. Kitartóan győzködik is magát gondolatban, hogy a reggeli ott is akar maradni.
- Van aki é-é-élvezi? - teszi fel a komoly kérdést, közben erőt gyűjtve, hogy legalább a bögrére rátegye a kezét. Kicsit jó lenne fel is ülni ehhez a hadművelethez, de roppant bonyolultnak és nehéznek tűnik az egész. Egyelőre csak elpislog a szekrényen gőzölgő ital irányába, majd kitartóan vacog tovább.
- És nem te ho-ho-zta-tad e-e-ezt a va-va-la-mi-mit. Ha Roli hi-hi-bája lenne, ne-nem lenne sze-szerinted ő is itt? Hapc - na tessék, már ő is prüszköl. Ez is ragad, mint az ásítás. Ha nem most kell hozzá papot hívni, mielőtt az anyja megint hazarángatja, aztán el az összes gyógyítóhoz, ahová nyaralni jár, akkor soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 325
Írta: 2023. április 23. 22:35 | Link



- Hát ez... - szólalok meg, de aztán elharapom a mondatot. Inkább nem véleményezek az előttünk ténfergő pár diák füle hallatára. Kisebb-nagyobb karcolásaik vannak csak, és bár igazság szerint egy sebet beforrasztani én is be tudnék, mégiscsak oldják meg az iskola gyógyítói. Az én tudományom megmarad a tényleges túlélési gyakorlatokra, bár az igazat megvallva, oda is szeretek elcibálni legalább egy gyógyítót, biztos, ami biztos. Sóhajtok inkább egy nagyot, és Beliánra pillantok.
- Azt hiszem, jó sok munkája lesz ezzel Seth-nek - dünnyögöm végül, miközben felfele baktatunk a lépcsőn a második emeletre, ahol a gyengélkedő van. Még jó, hogy nem valamelyik másik toronyból kell átjönni. Vajon valaki számított arra valamikor, hogy a nagyterem egy veszélyes terület lesz, ezért került ide a gyengélkedő? Elvégre mindig ott gyűlik össze egyszerre a teljes diákság, és korábban is történt már mindenféle.
- Mindjárt ott vagyunk, közel van, tényleg - szólok aztán a kis elsőshöz, akit valami inda próbált megölelgetni meg kicsit, mert rossz helyen ült, és itt-ott sajnos felhorzsolta közben a bőrét. Micsoda élmény lehetett szegénynek az első tanítási napon ilyesmivel indítani. Majd járhat Riley-hoz rendszeresen, hogy feldolgozza a traumát.
- Itt is van, ez a nagy ajtó az - mondom végül, amint a sarok után fel is bukkan a gyengélkedő ajtaja, aztán beterelgetjük mindhármukat. Úgy látom, Frida már ide is ért egy másik diákkal, aztán ki tudja, akad-e még, aki itt fog kikötni. - Tudunk valamiben segíteni? - érdeklődöm máris a gyógyítótól. Nem ismerem különösebben, csak párszor láttam Kedvessel, és ő tényleg kedvesnek is tűnik. Téblábolok kicsit, amíg kapok választ, de útban lenni nem nagyon akarnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Molnár-Vars Tímea Magda
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 82
Írta: 2023. április 28. 20:06 | Link

Cassius
de mindenki más is


Az évnyitó tele volt váratlan fordulatokkal. Mire túlléphetett volna Cass felbukkanásán, arcon csapta egy kaktusz. Ha pedig a tüskék okozta sebek nem lettek volna elegek, sikerült erősen kificamítania a csuklóját, mikor ráesett egy gyomok alkotta csomóban. Csak remélni meri, hogy el nem tört. Esés közben az oldalát is beverte és felhorzsolta a könyökét, ám ezek olyan sérülések, amiket bármelyik erdei futás alkalmával is szerezhetett volna.
Cassius mellett csoszog a folyosón, balljával a jobb csuklóját szorítva, ösztönös reakcióként a fájdalomra. Nem néz a fiúra, csak fáradt arccal ballag mellette. Valahol örül, hogy nincs most egyedül - annak meg mégjobban, hogy nem Zselyke van vele - de olyan régen nem látták egymást a navinéssel. Nem egy megfelelő helyzet újra találkozni. Főleg, hogy azt hitte, nem látják többet egymást.
A gyengélkedőhöz érve torpan meg, remélve, hogy a káoszban minél előbb rátalál egy gyógyító. Beljebb is lépne, de egy rémült diáktársa meglöki, amire Timinek ezúttal csak egy gyilkos tekintet a válasza. Közvetlenül azután, hogy hangosan felszisszen a csuklóját ért ütéstől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 414
Írta: 2023. május 28. 21:30 | Link

Thorsten Löwenherz
mert valami mindig fáj...




Végre. Képes voltam én összeenni mindent, csak hogy fájjon a hasam, így boldogan pattanok fel a házunk asztalától. Ki is érdemelve ezzel pár furcsa pillantást, mert előtte közöltem nagy boldogan, hogy fáj a hasam.
- Megyek a gyengélkedőre - igen, mert az ember mindig már-már szökdécselve megy oda. De én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az. Csak megérzi ezt valaki, nem? Oké, persze hogy hittem másokat is annak, de náluk ezt nem éreztem. Persze nem ronthatok ajtóstól a házba, és köszönhetek, hogy szia apu. Sőt anyu kifejezetten a lelkemre kötötte, hogy meg ne próbáljak megint valakit hazacipelni, hogy ő az én apám, mert vele együtt rak ki. Jó, arra is volt már példa. Legutóbb a kérdésre, hogy honnan szedtem össze, azt feleltem a Blahán, aztán kiderült, nem is sötét a haja, csak koszos. Voltak kudarcaim, na. De ezt...ezt tudom, hogy nem az.
Előhalászom a zsebemből azt a képet, aminek nálam se kellene lennie, mert hát elégettük. Anyu meg naiv, ha azt hiszi, egy szóra feladom. Találkozni akarok az apámmal, és nem tudom megmagyarázni, miért, de tudom, hogy a három koppintás után, ő fog ajtót nyitni, és a szokásos csillogó, csodálattal rámeredő tekintettel találkozik, ahogy szinte minden nap.
- Fáj a hasam - rebegtetem meg a pilláim, és nem várok invitálást, bemegyek én magamtól, ismerem már jól a járást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2023. május 28. 23:41 | Link



Egészen nyugodt nap volt ez a mai. Akadt pár allergiától szenvedő diák, néhány figyelmetlenségből szerzett horzsolás, talán két gyomorrontás, és az egyik terelő kificamította a vállát egy ütésnél, az volt a legkomolyabb esete. Meg is beszélték, hogy mivel nem ez az első eset, foglalkoznak kicsit a helyzettel majd, mielőtt egyszer még netán rosszabbul járna. Egyelőre azonban még csak annyiban maradnak, hogy két nap múlva újra ránéz, mi a helyzet az ízülettel, addig pedig pihenésre ítélte a terelőt. Éppen csak leül az asztalhoz, miután elküldte a hálókörletébe a kviddicsjátékost, hogy az adminisztrációt is elintézze, amikor ismét kopognak. Lassan véget ér amúgy a munkaideje, de még ide kell érnie Anának, hogy hivatalosan is befejezettnek nyilváníthassa a saját műszakját. Meggondolja, hogy akár egyszerűen ki is kiabálhatna, hogy akárki is kopog, jöjjön be, de végül meggondolja magát és felkel az asztaltól, majd elsétál az ajtóig, hogy kinyissa. Szőke, legalább harminc-harmincöt centivel alacsonyabb tinilány áll az ajtóban, és itt rebegteti rá a pilláit, közölve, hogy fáj a hasa, mintha ez örömteli dolog lenne. Már ismerik egymást, visszatérő vendég az Eridonos. Mintha hobbiból járna ide. Pislog párat, miközben a lány besétál mellette, mintha csak haza jönne, aztán becsukja az ajtót, visszasétál az asztalhoz és magához inti Zsanna kartonját.
- Ma mit ettél? - kérdezi. A köszönés már egészen mellékesnek tűnik. Olyan ez, mint valami véget nem érő beszélgetés üzenetben, ahol már mellékes időpocsékolás minden udvariaskodás, a felek inkább a lényeggel törődnek. Zsannának lassan két naponta akad valami panasza, amiről már kezdi úgy vélni, hogy vagy figyelemre vágyik, vagy valami elől ide menekül. Talán beszélgetnie kellene vele erről is, azonban mégsem pszichológus. Talán inkább Riley-t kellene megkérnie, hogy beszélgessen vele. - Egy egytől tízig terjedő skálán mennyire fáj? Az egyes mondjuk egy csúnyább szúnyogcsípés, a tízes meg... hmm... egyáltalán nem bírod, a falat szeretnéd kaparni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 414
Írta: 2023. május 29. 09:59 | Link

Thorsten Löwenherz
mert valami mindig fáj...




Az a baj, hogy már rövid időn belül produkáltam egy csomó tünetet, szóval vagy szintet kellene lépnem valahogy, vagy befejezni ezt az egészet. Nos, az utóbbira képtelen vagyok. Minél többet beszélgetek a férfival, annál biztosabb vagyok abban, ő az apám. Múltkor már azt is észrevettem, ugyanúgy vonjuk fel a szemöldökünket, és tuti, hogy láttam hátul a nyakánál az anyajegyet, ami ugyanott van, ahol az enyém. Ez pedig nem lehet véletlen. Most is a képet szorongatom, mindig azt szorongatom, ha idejövök, de sose mutatom meg, mert nehéz lenne kimagyarázni, ha tényleg ő van rajta. És azt mégse zúdíthatom a nyakába, hogy tizenöt évvel ezelőtt lőtt egy bakot, aminek az eredménye, itt mosolyog rá csillogó szemekkel. Meg akkor anyunak is el kellene mondanom, hogy nem hagytam abba, aztán leshetem, hogy elvisz a divathétre. Nem, nem... abszolút nem éri most meg felfedni a lapjaim, bármennyire is szeretném.
- Szerintem tuti dió volt valamiben? Arra allergiás vagyok, maga is? - pedig az a diós süti tényleg finom volt, kár hogy tényleg allergiás vagyok rá, de... legalább fáj a hasam, meg szerintem most már az arcom is kezd felduzzadni, csak ahogy szokott. De esküszöm, megéri.
Közben ki is pattan a fejemből egy ötlet. Anyuék szerint irtó kreatív tudok lenni, most is csak úgy osonok oda a polchoz, amin különböző fiolák vannak, és remélem azt hiszi, hogy már most tudom, hogy gyógyító lesz belőlem, így csak a jövőm alapozom meg a túlzott érdeklődéssel. Amúgy eszembe sincs. Egyszerűen fogalmam sincs, mi akarok lenne, de ahogy a zene is mondja, ej, ráérünk arra még. Tényleg, azért akartam egyszer a könyvtárba menni. Azt mondták az egy vers, kíváncsi vagyok.
- Hmmmm, olyan négyes, de lehet hármas... vagy ötös - nézek rá cseppet bizonytalanul, mert fogalmam sincs, mennyire fáj.
- Nincs itt olyan LSD, vagy NSF, vagy mi? Az a cucc, amivel a fájást mérik - legalább is Borcsa néni szerint, anyunak is olyannal mérték a fájást, mert neki is fájt a hasa. Ahogy elér a felismerés, rendesen elsápadok és úgy nézek a gyógyítóra.
- Úristen, ugye nem vagyok terhes? Jó, ha a biológiát nézzük, biztos nem vagyok, de ez a kastély furi, mi van ha belém raktak egy gyereket úgy, hogy észre se vettem? Hát mászkálnak itt olyanok, akik kockásat vesznek fel csíkoshoz, tuti ilyenre is képesek - oké Zsanna, mély levegő, csak nem akar veled senki ennyire kiszúrni. Mert az tuti, hogy ha babával megyek haza, anyu rácsot szerel az ablakomra, meg az ajtómra.
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. május 29. 10:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2023. május 29. 20:04 | Link



- Dió - ismétli meg, közben tolla hegyét ütemesen az asztalhoz kocogtatva. Nehezére esik nyugton maradni, de ennek semmi köze a lányhoz, egyszerűen csak ilyen. Kinyitja végül a kartont is, hogy lássa, mi minden volt már az elmúlt időszakban, amivel Zsanna betévedt ide.
- Nem tudok róla - válaszolja meg a kérdést, miközben megakad a szeme a lapon. Szerepel is rajta az allergia, de volt már hasfájás, fejfájás, horzsolás, egészen szép kis lista, amiről kezd az a véleménye kialakulni, hogy talán tényleg el kellene küldenie Riley-hoz vagy Dánielhez egy beszélgetésre.
- Húha, azért ez még mindig sok minden lehet egy vágástól a fogfájásig - pillant fel, állát megtámasztva a kézfején egy pillanatra, ujjai között a tollal. Ahogy az aktát elnézi, eddig minden alkalommal ő fogadta a lányt, mert Anastasia írását sehol nem látja. Csak a saját olvashatatlan betűi néznek vissza rá a lapokról. Vajon tényleg van problémája vagy valami más okból jár ide ilyen gyakran, láthatóan akkor, amikor ő van ügyeletben. Lehet, hogy ez mégiscsak véletlen lenne? Csak hát ahhoz túlságosan gyakori eset. Felvonja kissé a szemöldökét, majd a kérdés zökkenti ki ebből a pillanatnyi bambulásból.
- Mi? Nem, nincs - válaszolja. Ez csupán egy iskolai gyengélkedő végtére is, minden olyan eset, amit itt nem lehet kezelni a súlyossága miatt, tovább is kerül a fővárosi ispotályba.
- Az nem így működik, viszont ugye nem ittál semmilyen bájitalt mostanában? Rontás is lehet esetleg, de leülnél kérlek? Azt nézem, hogy egészen rendszeres vendég vagy itt, különféle tünetekkel, amiből talán a hasfájás a legrendszeresebb. Esetleg ijesztő valamelyik tanár, új a helyzet, gondban vagy az évfolyamtársakkal, szobatársakkal, bárkivel? - kérdezi meg. Ugyan nem túl gyakori ebben a korban, de lehet akár gyomorfekély is, főleg ha azt mondja, hogy ötöst is eléri a fájdalomszint. Talán beszélnie kellene az anyjával és elküldeni egy átfogó laborra, hogy kiderüljön mi a probléma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 414
Írta: 2023. május 30. 10:03 | Link

Thorsten Löwenherz
mert valami mindig fáj...




- Dió - biccentek boldogan, mert ez legalább nem hazugság. Jó, alapjáraton oda is figyelek, hogy semmi olyat ne egyek, de ez határozottan nem alap eset.
- Talán ki kellene vizsgáltatnia magát, elvileg öröklődhet az allergia... vagyis a netdoki azt írja - osztom meg vele nagy büszkén, hogy már pedig én utána jártam, épp csak nem figyelem, mi hagyja el a szám. Azonban szeretek vele beszélgetni, ez jót jelent nem?
- Mellékcselekvés? - bökök a fejemmel a tollára, amivel folyamatosan dobol, aztán a felismeréstől megint úgy csillan fel a szemem, mintha most kaptam volna egy újabb charmot a karkötőmre a Pandorából. Van rajta sok, de sose elég.
- Az nekem is van, meg a számat is szoktam rágcsálni, ha épp nagyon izgulok - osztom meg vele nagy örömömben, mert hát újabb hasonlóságot véltem felfedezni, ez pedig tényleg nem lehet véletlen. Ő AZ. Ő az apukám. Tudom.
Csak cukin pislogva megvonom a vállam, mégse mondhatom, hogy a fele épp csak be van kamuzva, és törés csak azért nincs, mert Lencsu nem volt hajlandó lelökni az erkélyről, bármennyire is könyörögtem neki.
- Óh.... de lehet nem is kell, vagy lehet be kellene mennem oda a büdi helyre - húzom el a szám, mert a kórház se tetszik természetesen. Túl sok a fehér, túl sok a zöld, és a fertőtlenítő szagától meg émelygek. Jó, tényleg finnyás vagyok kicsit.
Amikor arra kér, hogy üljek le, megfeszülök, de szinte azonnal szót fogadok, és mint egy jó kislány, foglalok helyet. Elkerekedik a szemem, és kezd fogyni a levegő körülöttem, mikor megosztja a gondolatait. Érzem, hogy ez nem jó, valamit gyorsan ki kell találnom, mielőtt még pszichológushoz cibál. Semmi bajom, de azok még képesek, és rám aggatnak valamit.
- Nem, nem szó sincs ilyesmiről. Mindenki nagyon kedves, bár a suli leragadt valahol a középkorban, és nem hiszem el, hogy olyan nagy eretnekség lenne beüzemeltetni pár liftet, de teljesen rendben vagyok - hadarok természetesen, egyből védekezem, és nagy szemekkel pislogok rá, mert rossz úton jár, de aztán pár hosszú másodperc után, mégis sóhajtok egy nagyot. Akkor bökjük ki.
- De megígéri, hogy köztünk marad? - nyilván nem kezdek bele, amíg meg nem esküszik, nem mondja el senkinek.
- Az apukám. Itt dolgozik a suliban, és még csak a létezésemről sem tud. Anyu fiatal volt, és hát... határozottan nem tervezett húszévesen, de hát - széttárom a karom, hogy jelezzem, mennyire is érdekli a fentieket, mit tervez, vagy épp nem tervez az ember.
- Még ő se tudja, ki az apám, vagyis... ha ott áll előtte akkor igen, de amúgy még a nevét se, durva buli volt azt mondja. Nekem csak egy képem van, de tudom, hogy ő az, mégse állhatok elé azzal, hogy szia apa, amíg nincs a kezemben olyan izé.... bizonyíték - jut eszembe a szó, mégis szomorúan sóhajtok, és a lábaim lóbálom, a padlót nézem, mert tényleg nem tudom, mit tehetnék.
- De tudom, hogy ő az, mert az ember ezt megérzi. Cipeltem már haza hajléktalantól elkezdve taxisofőrt, csak mert hasonlított ahhoz a képhez, de azok nem ilyenek voltak. Most teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az apukám, csak... lehet emiatt fáj annyit a hasam, mert fogalmam sincs, hogy mondjam ezt el neki, vagy mit csináljak, hogy legyen a kezemben valami, ami miatt hisz nekem - biggyesztem le az ajkam, és hatalmas önuralomra van szükségem, hogy a könnyem ne csorduljon ki, de tartom magam természetesen, épp csak a szám rándul meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2023. június 1. 21:58 | Link



- A hajlam örökölhető, nem maga az allergia - javítja ki a kijelentést, nem gondolva tovább, hogy miért feszegeti a lány, hogy ki kellene vizsgáltatnia magát.
- Érdekel a gyógyítás? - kérdezi meg, miközben már az előtte heverő papíron található listát böngészi, tolla hegyét ütemesen az asztalhoz ütögetve.
- Hm? - pillant fel a kérdésre, majd le a tollra. - Mhm - dünnyögi beleegyezően, hogy valóban, olyasmi. Tovább böngészi még a listát, hátha talál benne holmi összefüggést vagy mintát, és első komolyabb következtetése, hogy annyira furcsa ez az egész, hogy lehet nem ártana egy alapos kivizsgálás.
- Lehet, hogy jó lenne egy vérvizsgálat legalább, mert meglehetősen gyakran látogatod a gyengélkedőt, mint mondtam - válaszolja, most már állához ütögetve a toll végét, közben pedig elgondolkodva pislog hol a papírra, hol a lányra. Nem annyira őt figyeli azonban, mivel éppen összekötni próbálja a meglévő infókat, és arra jut, hogy akár fekély is lehet ilyen tünetekkel vagy talán valami pszichoszomatikus megnyilvánulása az új helyzetek okozta stressznek?
- Ennyi mozgás néha kell - közli a liftek említésére elmosolyodva, aztán bólint a kérdésre válaszul.
- Persze. Minden, amit mondasz, köztünk marad - feleli. Ez már csak ilyen, köti az esküje. Leengedi a tollat, most már inkább az ujjait csavargatja, egyik másik ízülete roppan is, miközben az eridonos mondandóját hallgatja. Bólogat is párat, hümmögéssel társítva, hogy ne szakítsa félbe, de mégis biztosítsa arról, hogy figyel rá. Valamikor neki is volt egy ilyen időszaka, amikor mindenáron ki akarta deríteni, ki az apja, mert biztosan nem az, aki mellett felnőtt, szóval még csak nagyon erőlködnie sem kell, hogy átérezze a helyzetet, ezt azonban egyelőre megtartja magának.
- És mit szólnál, ha beszélgethetnél erről valakivel? Van két szakképzett iskolai pszichológusunk, Dr. Riley Meyers és Gófitz Dániel név szerint, akik talán többet tudnak segíteni ezzel a helyzettel. Biztosan nem könnyű helyzet, és tulajdonképpen nem lennék meglepve, ha ennek is köze lenne ehhez a sok hasfájáshoz. A vérvizsgálatról sem mondanék ugyan le, de azt hiszem, jó lenne, ha valakivel beszélgethetnél erről - fejti ki a véleményét. Még mindig fúrja azért az oldalát, hogy micsoda véletlen, hogy még egyszer sem járt ennyi idő alatt Anánál a lány.
- Vagy az apám kiléte körüli pletykák miatt gondoltad, hogy esetleg jobban megértem másoknál, milyen ez? - kérdezi meg végül, amikor mintha összeállnának a részletek, legalábbis a maga következtetését levonta. Az nyílt titok, hogy Franz Ferdinand nem a vérszerinti apja, még ha papíron az is, szóval ez szegről-végről végülis közös tapasztalat, ám ettől még mindig a pszichológusaik egyikét ajánlaná beszélgetésre hosszútávon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 414
Írta: 2023. június 4. 15:44 | Link

Thorsten Löwenherz
mert valami mindig fáj...




- Jó, akkor allergiás valamire? Bármire? Engem nem ér ám mondani - szögezem le egyből, bár nem lepődnék meg rajta, ha már lassan herótja lenne attól, hogy folyton az én vigyorgó képem kerül a látóterébe.
- Elsős vagyok csak. Lövésem sincs, mi érdekel. Jó, Kornél... meg Wout... meg Lencsu ötödikese, akivel elment fagyizni. Remélem tényleg nem kviddicses, rossz lenne lebeszélni róla a bff-em - sóhajtok fel, még a hajam is csavargatom, mert ezek az igazi problémák, kérem szépen, pontosan olyanok, amik egy korombelit érdekelhetnek. Gondolom én.
- És így jobb? Hogy ficánkol? Engem anya leállít, deee... ott van a - mutatok a kartonomra arra a részre, amit az a bunkó doki írt rá.
- ADHD azt mondta, pedig Merlin a tanúm rá, nekem semmi bajom, csak szeretek nem unatkozni, meg sok minden van a fejemben... ha nem mondom ki, előbb-utóbb megfájdul tőle, a dokit meg nem is érdekeltem, pedig egy csomó mindent elmeséltem - duzzogok. Persze, hogy duzzogok, hát nem is figyelt rám, csak olyan hülyeségeket kérdezgetett, meg minden áron tudni akarta, anyának van-e pasija. Tuti bejött neki az anyukám, de szerencsére a nőnek van ízlése, és egy métert nem menne el a vén fószerrel, nem hogy kávézni.
- Jó, elkísér? Ha megint buták lesznek, én elküldök mindenkit a fenébe, és szólok az anyukámnak - könyörgőn tekintek rá, és fel is vázolom a következményeket, még a világért se vallva be, hogy amúgy rendesen félek a fehér köpenyesektől.  
- De ez sok... onnan lentről, oda fel... aztán még van, hogy a nyomi lépcső gondol egyet, és elmegy... - rázom a fejem, hevesen gesztikulálva is, mert engem ne mosolyogjon ki. Ez a probléma a világgal, itt a felnőttek mindent letudnak egy legyintéssel. Annyira szomorú.
Mesélésbe kezdek, de nagyon nehéz, mert figyelnem kell, hogy még véletlenül se kösse össze ezt a nagy egészet, mert a bünti is nagy lesz, ami emiatt kapok otthon. De annyira tudom, hogy ő az, hogy legszívesebben a képébe üvölteném. De nem tehetem, mert elijesztem.
- Hát magával beszélgetek, nekem elég - megvonom a vállam, miért kéne ide külsőst bevonni? Meg lehet azok el is kotyognák.
- Vagy ők tudnak segíteni, hogy tudjak olyan bizonyítékot szerezni? Mert akkor egye fene, beavatom én őket - sóhajtok fel némi hezitálás után. Ha tényleg tudnak segíteni abban, hogy a problémám megoldódjon, akkor megér egy rácsot az ablakomra.
- Őőőőő... én csak azokat a pletykákat figyelem, amik rólam szólnak... vagyis figyelném, ha szólnának - ráncolom a homlokom, és megint lóbálni kezdem a lábam.
- Miért az Ön apukájával mi a helyzi? - pislogok kíváncsian, sokkal jobb, ha tőlem hallom, mint az, hogy megzsaroljak egy festményt, és kiszedjem belőle.
- Elmegyünk sütizni? Ott a cukrászda sokkal jobb hely, mint ez a szoba. Tessék csak megnyugodni, én nem akarok magától semmit... hát az apám lehetne - szögezem le, elsőre még fel se fogva, mi hagyja el a szám.  
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. június 4. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2023. június 20. 20:38 | Link



- Kagylókra - válaszolja végül. Mellékes mondjuk, mert amúgy sem szereti, így nem nagy kihagyás. Meg aztán Magyarországnak sem az a fő konyhai alapanyaga, hogy esetleg gondot jelentene bármi mást találni, hogy éhen ne haljon. Felvonja kissé a szemöldökét a folytatásra, de már nem tesz megjegyzést. Annyiszor járt már itt a lány a tanév kezdete óta, hogy már megsem lepődik, mennyire bőbeszédű. Talán ő is hiperaktív, ki tudja. Némelyik jellemzőjét felfedezni véli, viszont ezt diagnosztizálni végképp nem az ő dolga. Tényleg el kellene küldenie Riley-hoz.
- Nem is tudom. Általában másokat zavar, nem engem - feleli némi gondolkodás után megvonva a vállát. Ő gyakran észre sem veszi, miközben valamire nagyon figyel. Soha nem bírt mozdulatlanul egy helyben ülni, az csak megőrjíti.
- Nem hiszem, hogy az ADHD indokolná a gyengélkedői látogatásaidat. Azzal inkább a pszichológus tud segíteni, nem tartozik az én hatáskörömbe - közli. Neki is van rá bájitala, de nem a  házi gyógyítótól kapta, hanem szakemberhez küldték tovább őt is, a nővérét is, aki aztán megállapította, melyik bájital milyen adagban lesz ideális. Leteszi végre a tollát, amivel eddig lefoglalta magát, majd egy féloldalas mosoly kíséretében megrázza a fejét.
- Nem kell sehová sem menned, veszünk vért, aztán majd elküldöm elemzésre - feleli, és újra kezében is a toll, már megint a hegyét kocogtatja az asztal lapjához. Sikerül nem elnevetnie magát a komoly problémán a lépcsőkkel kapcsolatban, de egy mosoly mégiscsak kiül az arcára, ahogy inkább a kórlapot bámulja maga előtt. Addig jó, amíg ez az ember legnagyobb problémája, gondolja, és bólint egy kurtát hümmögve is mellé, hogy jelezze, tudomásul vette ezt, viszont ebben sem ő az illetékes, de hogy ki az, arról fogalma sincs. Talán a gondnok, talán az igazgató, sosem foglalkoztatta ez a kérdéskör.
- Ezt velük kell megbeszélni, de ha tényleg az okozza a gondjaidat, hogy sok a stressz vagy a megoldatlan probléma, tudnak segíteni rájönni a megoldásra. A magánnyomozás nem hiszem, hogy a munkaköri leírásukba tartozna, ha erre vonatkozik a kérdésed - mondja ki, amit gondol, de biztató a mosolya. Úgy véli, Zsannának mindenképpen beszélnie kellene valamelyikükkel is, hogy biztosra menjenek, főleg, ha a vérvizsgálatból semmi figyelemre méltó sem derül ki esetleg.
- Á, csak nem ismerem az állítólagos vérszerinti apámat - válaszol a kérdésre. Hát legalább már azt is tudja, hogy nem mindenki olvasta a Varázsvilág legutóbbi számát, amiben hírbe hozták Hellával, és ismét terítékre került ez is. Már megpróbálta ugyan kihúzni az anyjából a választ, hiszen nyilvánvaló, hogy nem a genetikai lottót nyerte meg, amikor váratlanul nem örökölte a Löwenherz családban már egyre csak halmozódó betegségek garmadáját, de még nem járt sikerrel. A sütizés kissé meglepi. Mi történt, hirtelen barátok lettek a rendszeres látogatások közepette? Fel se fogja az utolsó mondatot.
- Zsanna, szerintem sütizned Wouttal vagy Kornéllal kellene, én meg itt leszek, ha ismét fájna valamid. Most azt mondom, oldjuk meg a vérvételt gyorsan és hátha kiderül belőle valami - javasolja. - Ami meg az apukádat illeti, talán a DNS vizsgálat segíthet. Ha megbeszéled anyukáddal is meg vele is, mert hát mintát mégiscsak neki kell adnia, utánakérdezhetek, itt hol csinálnak ilyet és mennyibe kerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 414
Írta: 2023. június 25. 13:49 | Link

Thorsten Löwenherz
mert valami mindig fáj...




- Még szerencse. Anélkül még lehet élni - gondolom én, aki abszolút nincs oda a herkentyűkért. Két kezem összetenném, ha azok lennének tiltó listásak, és nem a dió, ami miatt egy csomó sütiről le kell mondanom... mondjuk amiket amúgysem ehetek, csak nagy titokban, mert az anyám kitér a hitéből.
- Nem szeretem ezt a másokat zavar dolgot. Miért van az, hogy mások velem foglalkoznak, zavarja őket mindenem? Én teljesen keresztül tudok nézni rajtuk, és megtartani magamnak a megjegyzéseim - ez nem kifakadás, ez egy szomorú, felettébb halk kérdés. Igen, megtapasztaltam már az iskola árny oldalát is. Nem, nem vagyok  népszerű, nem is áhítozom ilyesmire. Arra vágyom csupán, hogy aki nem kedvel, sétáljon el mellettem anélkül, hogy belém rúgna. Úgy egyébként, ahogy azt én is teszem másokkal.
- És mégis mit tudna segíteni? - forgatom meg a szemeim, nem leplezve, mennyire tartom a pszichológusokat. Pont annyira, mint a coachokat. Mindkettő pénzért beszél beléd valamit, ami addig nem volt, de majd most lesz. Anyával is el tudták hitetni, hogy egy fej saláta meghosszabbítja az életét, és akkor a többiről ne is beszéljünk.
- Mármint...most? És itt? És csak így? - egy pillanat alatt sápadok le, és érzem, nehezebb a levegővétel. A szoba pedig forogni kezd, meg kell kapaszkodnom valamibe. Még szerencse, hogy itt vagyok. Félreértés ne essék, nagyon szívesen engedem, hogy vért vegyenek tőlem, csak ne tűvel. Hirtelen csábítóbb a gondolat, hogy feltépjem az ajtót, kiszaladjak és többet vissza se jöjjek, de nagyot sóhajtva veszem tudomásul, ez kell... erre szükség van.
Hát mit meg nem teszek én, csak hogy...
- Jó - csüggedten ülök le, de úgy mint akiből az élet is kiszállt hirtelen.
- Igazából nyomozni nem is kell. Én majdnem biztos vagyok abban, hogy Ő az apukám - vallom be csendesen, még a fejem is lehajtom. Ez már amolyan reflex, tudom már, hogy ez tabu téma. Jóformán senki nem érti meg, és engem néznek hülyének.
- Rossz érzés, ugye? Pedig tök jó életem van, tényleg... más ölne ezért az életért, és mégse teljes, nem vagyok boldog. Jó, anyunak van egy pasija, de az egy görény - fújom fel magam, mert ő a másik tabu téma, és az oka annak, hogy a kviddicseseket élből kerülöm.
Persze próbálom rávenni, hogy menjünk el, hátha levedli a hivatalos köntöst, és többet megtudhatok róla, de miért is lenne az ennyire egyszerű?
- Wouttal? Ön szerint eljönne velem? - csak egy pillanatra kalandozok el, de tényleg. Woutnak még a neve is ezt a reakciót váltja ki belőlem, de... a fiú se egyszerű eset, és feltételezem pont ezért sikerült levennie a szandimról.
- DNS vizsgálat? - kérdezem motyogva, ízlelgetem a szavakat, és ahogy turkálok az elmémben, felcsillan a szemem, mert az tényleg segíthet.
- Az anyukám még oké, megoldom, viszont az apukám... - ficánkolni kezdek, mert érzem, hogy szorul a hurok. Akárhogy keresem, nincs több verzió, nincs több fogódzó, amibe kapaszkodhatnék, így egy mély sóhaj után felnézek a gyógyítóra.
- Adna mintát Mr. Löwenherz? - teljesen megszeppenve, szinte alig hallhatóan teszem fel a kérdést. Még levegőt se veszek, annyira figyelem a reakcióját.
- Mert szerintem Ön az apám - és hogy ne tűnjön úgy, hogy csak a szavakkal vagdalózom, óvatosan nyújtom felé azt a képet, ami gyűrött, a széle már hiányos, de most is végig a kezemben volt.
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. június 25. 18:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 234
Írta: 2023. június 26. 05:51 | Link

Kis Laura Grace


Ez a nap is ugyan úgy indult, mint az összes többi. Reggel kipihenten felkeltem, reggeliztem, tanultam, majd ebédeltem, utána tanultam és most elindultam a könyvtárba. Igen tudom, hogy odakint nagyon jó meleg idő van, de nem szeretem ezt a tikkasztó hőséget és az ódon kastély falai mögött hűvösebb az idő. Szóval a Levitából kilépve utam a Nyugati szárny, első emeletére vezet, ahol a könyvtár helyezkedik el. Elég sok folyosón és lépcsőkön át sétálok célomhoz és már a nyugati szárny, első emeletére vezető lépcsősor utolsó fokához érek, amikor megbotlom és vézna testem -engedve a fizika törvényeinek- hatalmas erővel zuhan előre. A becsapódást kezeimmel tompítom, de a térdeim így is megsérülnek a hosszú fekete nadrágom alatt. Persze a becsapódás és kínomban elengedett jajgatásomra többen is felfigyelnek, de senki nem jön oda segíteni. Egy kicsit még fekszem a padlón, majd lassan felállok és érzem, ahogy a térdemen keletkezett sebből elindul a vérem. Tudom, hogy egy emelettel feljebb van a gyengélkedő, bár még sose jártam ott pedig már párszor közel kerültem a földhöz és most nem is tudnék visszamászni a Levitába, ezért megindulok az emeletre. Sántikálva és erősen kapaszkodva egyesével veszem a felfelé vezető lépcső fokait, hogy utána meggyötörten érkezzek a gyengélkedőbe, ahová kopogás nélkül lépek be.
-Hahó, van itt valaki? -teszem fel a kérdést, majd elindulok az egyik üres ágy felé sántikálva. Ám, a hatalmas ablakokon át beszűrődő fény eléggé megrémít. -Úr Isten, látom a fényt! Haldoklom! -kell egy-két perc amíg realizálom, hogy ez nem az a fény, de lábaim annyira fájnak, hogy szinte halálomon vagyok. Talán jobb, ha folytatom utam az előbb már kinézett ágy felé és lehuppanok rá. Megpróbálom lassan felhúzni a nadrágom szárát, hogy jobban szemügyre vehessem a jobb lábamon keletkezett sebet, de annyira fáj az egész művelet, hogy fogaimat összeszorítva se sikerül beteljesítenem tervemet és csak elfekszem az ágyon. Majd a fájdalom okozta könnycseppeket letörlöm arcomról, nehogy gyengének nézzen itt valaki, bár elég alacsony a fájdalomküszöböm, szóval így is gyorsan ki fog derülni, hogy az vagyok! De addig megpróbálom tartani a látszatot.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet