Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A nevetésen csak vigyorog, úgy tűnik ez a poén sohasem fog kimenni a divatból.
- Nem a memóriámmal van a gond, az elmélet mindig meg, a gyakorlat nem - túr bele a hajába zavartan.
- Negyedikes, oh de akkor te még csak most barátkozol az egésszel igaz? Hogy tetszik? - emlékszik még arra, milyen borzalmasan izgalmas volt először átlépni Bagolykő kapuját és belekerülni ebbe az eszeveszett de fergeteges kavalkádba amibe a mai nap óta forog folyamatosan mint a ringlispír.
- Majdnem, a folyosón - meg is érinti ujjával a ragtapasz helyét, amiről már teljesen megfeledkezett azóta. Persze arról nagyban hallgat, hogy azért kellett hozzá egy kis segítség, hogy kiterüljön mint a palacsinta, de nem akar leégni a másik előtt.
- Hogy milyen? - pillog rá értetlenül - ez valami mugliság? - ebből ő aranyvérűként eléggé kimaradt. A családja még a mugli városokba se szívesen viszegették el, nemhogy bármi mást megtapasztalt volna elsőkézből. Annyit tud, hogy akik közelebb állnak a muglikhoz azok néha furcsa szavakat használnak és furcsa dolgokat ismernek.
- Fuu, pedig most már én is akarok Hulkos sebtapaszt - nem tudja, hogy eszik-e vagy isszák, de nyilván kell neki. Közben kezd egyre megelevenedni Rómeó is, vigyorog és nevetgél, amitől egy hirtelen pillanatban picit meg is szédül. Csak megrebben a szemhéja, túl sok látható mozdulatot nem tesz, amiből bármire is lehet következtetni.
- Nem, nem tényleg semmi gond, nem fog jönni senki sem - rázza a fejét, ami szintén nem segít az állapotán. Ekkormár kicsit elfintorodva a homlokához ér ujjaival, megmasszírozva a sajgó részt.
- Barátok, oh hát nagyon kevés, nem vagyok valami népszerű alak, veled mi a helyzet? Hogy megy a beilleszkedés? - pillant Kornélra kicsit elvörösödött fejjel. Zavarban van, hogy ilyesmit be kell vallania valakinek aki ennyire...kicsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit meglepődik a hirtelen indulatokra. Nagyokat pislog a fiúra, ő a láthatatlan kezeket valahogy egészen máshogy képzelte el.
- Én azt hittem most a szellemekkel viccelődünk - vallja be őszintén, még mindig kicsit megszeppenve. Megfordul a fejében, hogy esetleg Kornél a végén neki is ad egy jobbost annyira belelendül a nagy pofozkodásba. Úgyhogy kicsit hátra is húzódik, biztos ami biztos.
- Juj az szuperkirály lenne, amiket vesztek órán azokat majd gyakorolhatjuk délutánonként, hátha ha eleget kántálom az igéket működni fognak - Hat éve kántálgatja ilyen-olyan módon, de a reményt valahogy még most sem sikerült elvesztenie. Ezzel valószínűleg tudta nélkül valami guinness rekordot is felállíthatott.
A kis mutatvány után, amire a fiú nagyon büszke és vigyorog is rendesen, a kérdésen nem kell különösebben sokat gondolkodnia.
- Biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb művészek valójában varázslók is. Néztem pár videót meg dokumentumfilmet az életükről, azok ott biztos, hogy nem muglik - rázza a fejét halál komoly fejjel. Volt bűvészboltba, ott találta ezeket és nem túlzás, az egészen bonyolult trükköktől a szája is tátva maradt.
Kornél idézetére olyan fejet vág, mint akinek nem igazán tetszik a dolog, kicsit túl szomorúnak érzi ezt az egészet.
- Köszi, ha pedig megijeszt a sötét csak szólj és csinálok vele valamit - vigyorodik el. Mondjuk lehozni a napot nem tudja Sominak, de valami más taktika biztos akad.
A negyedikesre bólogat, de a többi részét nem egészen érti.
- Úgy? Hogy? - vonja össze szemöldökeit. Sokszor volt sok úgy meg így, aztán ahogy Kornél kifejti máris újra elvigyorodik.
- Teeetszik valaki?? - kérdez rá azonnal nem is leplezve kíváncsiságát.
- Amúgy nekem nincs, de sok pár van itt. Hallottam már olyanról is, akik összeházasodtak a suli után valamennyivel. Meg hát az aranyvérűek még a suliban, bár azok nem szerelemből... - a diákseregben mindig akad két kezet fogó alak, aztán, hogy azok meddig maradnak együtt más tészta, mégiscsak a legtöbben a tinédzser korukat élik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Végre. Képes voltam én összeenni mindent, csak hogy fájjon a hasam, így boldogan pattanok fel a házunk asztalától. Ki is érdemelve ezzel pár furcsa pillantást, mert előtte közöltem nagy boldogan, hogy fáj a hasam.
- Megyek a gyengélkedőre - igen, mert az ember mindig már-már szökdécselve megy oda. De én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az. Csak megérzi ezt valaki, nem? Oké, persze hogy hittem másokat is annak, de náluk ezt nem éreztem. Persze nem ronthatok ajtóstól a házba, és köszönhetek, hogy szia apu. Sőt anyu kifejezetten a lelkemre kötötte, hogy meg ne próbáljak megint valakit hazacipelni, hogy ő az én apám, mert vele együtt rak ki. Jó, arra is volt már példa. Legutóbb a kérdésre, hogy honnan szedtem össze, azt feleltem a Blahán, aztán kiderült, nem is sötét a haja, csak koszos. Voltak kudarcaim, na. De ezt...ezt tudom, hogy nem az.
Előhalászom a zsebemből azt a képet, aminek nálam se kellene lennie, mert hát elégettük. Anyu meg naiv, ha azt hiszi, egy szóra feladom. Találkozni akarok az apámmal, és nem tudom megmagyarázni, miért, de tudom, hogy a három koppintás után, ő fog ajtót nyitni, és a szokásos csillogó, csodálattal rámeredő tekintettel találkozik, ahogy szinte minden nap.
- Fáj a hasam - rebegtetem meg a pilláim, és nem várok invitálást, bemegyek én magamtól, ismerem már jól a járást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egészen nyugodt nap volt ez a mai. Akadt pár allergiától szenvedő diák, néhány figyelmetlenségből szerzett horzsolás, talán két gyomorrontás, és az egyik terelő kificamította a vállát egy ütésnél, az volt a legkomolyabb esete. Meg is beszélték, hogy mivel nem ez az első eset, foglalkoznak kicsit a helyzettel majd, mielőtt egyszer még netán rosszabbul járna. Egyelőre azonban még csak annyiban maradnak, hogy két nap múlva újra ránéz, mi a helyzet az ízülettel, addig pedig pihenésre ítélte a terelőt. Éppen csak leül az asztalhoz, miután elküldte a hálókörletébe a kviddicsjátékost, hogy az adminisztrációt is elintézze, amikor ismét kopognak. Lassan véget ér amúgy a munkaideje, de még ide kell érnie Anának, hogy hivatalosan is befejezettnek nyilváníthassa a saját műszakját. Meggondolja, hogy akár egyszerűen ki is kiabálhatna, hogy akárki is kopog, jöjjön be, de végül meggondolja magát és felkel az asztaltól, majd elsétál az ajtóig, hogy kinyissa. Szőke, legalább harminc-harmincöt centivel alacsonyabb tinilány áll az ajtóban, és itt rebegteti rá a pilláit, közölve, hogy fáj a hasa, mintha ez örömteli dolog lenne. Már ismerik egymást, visszatérő vendég az Eridonos. Mintha hobbiból járna ide. Pislog párat, miközben a lány besétál mellette, mintha csak haza jönne, aztán becsukja az ajtót, visszasétál az asztalhoz és magához inti Zsanna kartonját.
- Ma mit ettél? - kérdezi. A köszönés már egészen mellékesnek tűnik. Olyan ez, mint valami véget nem érő beszélgetés üzenetben, ahol már mellékes időpocsékolás minden udvariaskodás, a felek inkább a lényeggel törődnek. Zsannának lassan két naponta akad valami panasza, amiről már kezdi úgy vélni, hogy vagy figyelemre vágyik, vagy valami elől ide menekül. Talán beszélgetnie kellene vele erről is, azonban mégsem pszichológus. Talán inkább Riley-t kellene megkérnie, hogy beszélgessen vele. - Egy egytől tízig terjedő skálán mennyire fáj? Az egyes mondjuk egy csúnyább szúnyogcsípés, a tízes meg... hmm... egyáltalán nem bírod, a falat szeretnéd kaparni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az a baj, hogy már rövid időn belül produkáltam egy csomó tünetet, szóval vagy szintet kellene lépnem valahogy, vagy befejezni ezt az egészet. Nos, az utóbbira képtelen vagyok. Minél többet beszélgetek a férfival, annál biztosabb vagyok abban, ő az apám. Múltkor már azt is észrevettem, ugyanúgy vonjuk fel a szemöldökünket, és tuti, hogy láttam hátul a nyakánál az anyajegyet, ami ugyanott van, ahol az enyém. Ez pedig nem lehet véletlen. Most is a képet szorongatom, mindig azt szorongatom, ha idejövök, de sose mutatom meg, mert nehéz lenne kimagyarázni, ha tényleg ő van rajta. És azt mégse zúdíthatom a nyakába, hogy tizenöt évvel ezelőtt lőtt egy bakot, aminek az eredménye, itt mosolyog rá csillogó szemekkel. Meg akkor anyunak is el kellene mondanom, hogy nem hagytam abba, aztán leshetem, hogy elvisz a divathétre. Nem, nem... abszolút nem éri most meg felfedni a lapjaim, bármennyire is szeretném.
- Szerintem tuti dió volt valamiben? Arra allergiás vagyok, maga is? - pedig az a diós süti tényleg finom volt, kár hogy tényleg allergiás vagyok rá, de... legalább fáj a hasam, meg szerintem most már az arcom is kezd felduzzadni, csak ahogy szokott. De esküszöm, megéri.
Közben ki is pattan a fejemből egy ötlet. Anyuék szerint irtó kreatív tudok lenni, most is csak úgy osonok oda a polchoz, amin különböző fiolák vannak, és remélem azt hiszi, hogy már most tudom, hogy gyógyító lesz belőlem, így csak a jövőm alapozom meg a túlzott érdeklődéssel. Amúgy eszembe sincs. Egyszerűen fogalmam sincs, mi akarok lenne, de ahogy a zene is mondja, ej, ráérünk arra még. Tényleg, azért akartam egyszer a könyvtárba menni. Azt mondták az egy vers, kíváncsi vagyok.
- Hmmmm, olyan négyes, de lehet hármas... vagy ötös - nézek rá cseppet bizonytalanul, mert fogalmam sincs, mennyire fáj.
- Nincs itt olyan LSD, vagy NSF, vagy mi? Az a cucc, amivel a fájást mérik - legalább is Borcsa néni szerint, anyunak is olyannal mérték a fájást, mert neki is fájt a hasa. Ahogy elér a felismerés, rendesen elsápadok és úgy nézek a gyógyítóra.
- Úristen, ugye nem vagyok terhes? Jó, ha a biológiát nézzük, biztos nem vagyok, de ez a kastély furi, mi van ha belém raktak egy gyereket úgy, hogy észre se vettem? Hát mászkálnak itt olyanok, akik kockásat vesznek fel csíkoshoz, tuti ilyenre is képesek - oké Zsanna, mély levegő, csak nem akar veled senki ennyire kiszúrni. Mert az tuti, hogy ha babával megyek haza, anyu rácsot szerel az ablakomra, meg az ajtómra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Dió - ismétli meg, közben tolla hegyét ütemesen az asztalhoz kocogtatva. Nehezére esik nyugton maradni, de ennek semmi köze a lányhoz, egyszerűen csak ilyen. Kinyitja végül a kartont is, hogy lássa, mi minden volt már az elmúlt időszakban, amivel Zsanna betévedt ide.
- Nem tudok róla - válaszolja meg a kérdést, miközben megakad a szeme a lapon. Szerepel is rajta az allergia, de volt már hasfájás, fejfájás, horzsolás, egészen szép kis lista, amiről kezd az a véleménye kialakulni, hogy talán tényleg el kellene küldenie Riley-hoz vagy Dánielhez egy beszélgetésre.
- Húha, azért ez még mindig sok minden lehet egy vágástól a fogfájásig - pillant fel, állát megtámasztva a kézfején egy pillanatra, ujjai között a tollal. Ahogy az aktát elnézi, eddig minden alkalommal ő fogadta a lányt, mert Anastasia írását sehol nem látja. Csak a saját olvashatatlan betűi néznek vissza rá a lapokról. Vajon tényleg van problémája vagy valami más okból jár ide ilyen gyakran, láthatóan akkor, amikor ő van ügyeletben. Lehet, hogy ez mégiscsak véletlen lenne? Csak hát ahhoz túlságosan gyakori eset. Felvonja kissé a szemöldökét, majd a kérdés zökkenti ki ebből a pillanatnyi bambulásból.
- Mi? Nem, nincs - válaszolja. Ez csupán egy iskolai gyengélkedő végtére is, minden olyan eset, amit itt nem lehet kezelni a súlyossága miatt, tovább is kerül a fővárosi ispotályba.
- Az nem így működik, viszont ugye nem ittál semmilyen bájitalt mostanában? Rontás is lehet esetleg, de leülnél kérlek? Azt nézem, hogy egészen rendszeres vendég vagy itt, különféle tünetekkel, amiből talán a hasfájás a legrendszeresebb. Esetleg ijesztő valamelyik tanár, új a helyzet, gondban vagy az évfolyamtársakkal, szobatársakkal, bárkivel? - kérdezi meg. Ugyan nem túl gyakori ebben a korban, de lehet akár gyomorfekély is, főleg ha azt mondja, hogy ötöst is eléri a fájdalomszint. Talán beszélnie kellene az anyjával és elküldeni egy átfogó laborra, hogy kiderüljön mi a probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Dió - biccentek boldogan, mert ez legalább nem hazugság. Jó, alapjáraton oda is figyelek, hogy semmi olyat ne egyek, de ez határozottan nem alap eset.
- Talán ki kellene vizsgáltatnia magát, elvileg öröklődhet az allergia... vagyis a netdoki azt írja - osztom meg vele nagy büszkén, hogy már pedig én utána jártam, épp csak nem figyelem, mi hagyja el a szám. Azonban szeretek vele beszélgetni, ez jót jelent nem?
- Mellékcselekvés? - bökök a fejemmel a tollára, amivel folyamatosan dobol, aztán a felismeréstől megint úgy csillan fel a szemem, mintha most kaptam volna egy újabb charmot a karkötőmre a Pandorából. Van rajta sok, de sose elég.
- Az nekem is van, meg a számat is szoktam rágcsálni, ha épp nagyon izgulok - osztom meg vele nagy örömömben, mert hát újabb hasonlóságot véltem felfedezni, ez pedig tényleg nem lehet véletlen. Ő AZ. Ő az apukám. Tudom.
Csak cukin pislogva megvonom a vállam, mégse mondhatom, hogy a fele épp csak be van kamuzva, és törés csak azért nincs, mert Lencsu nem volt hajlandó lelökni az erkélyről, bármennyire is könyörögtem neki.
- Óh.... de lehet nem is kell, vagy lehet be kellene mennem oda a büdi helyre - húzom el a szám, mert a kórház se tetszik természetesen. Túl sok a fehér, túl sok a zöld, és a fertőtlenítő szagától meg émelygek. Jó, tényleg finnyás vagyok kicsit.
Amikor arra kér, hogy üljek le, megfeszülök, de szinte azonnal szót fogadok, és mint egy jó kislány, foglalok helyet. Elkerekedik a szemem, és kezd fogyni a levegő körülöttem, mikor megosztja a gondolatait. Érzem, hogy ez nem jó, valamit gyorsan ki kell találnom, mielőtt még pszichológushoz cibál. Semmi bajom, de azok még képesek, és rám aggatnak valamit.
- Nem, nem szó sincs ilyesmiről. Mindenki nagyon kedves, bár a suli leragadt valahol a középkorban, és nem hiszem el, hogy olyan nagy eretnekség lenne beüzemeltetni pár liftet, de teljesen rendben vagyok - hadarok természetesen, egyből védekezem, és nagy szemekkel pislogok rá, mert rossz úton jár, de aztán pár hosszú másodperc után, mégis sóhajtok egy nagyot. Akkor bökjük ki.
- De megígéri, hogy köztünk marad? - nyilván nem kezdek bele, amíg meg nem esküszik, nem mondja el senkinek.
- Az apukám. Itt dolgozik a suliban, és még csak a létezésemről sem tud. Anyu fiatal volt, és hát... határozottan nem tervezett húszévesen, de hát - széttárom a karom, hogy jelezzem, mennyire is érdekli a fentieket, mit tervez, vagy épp nem tervez az ember.
- Még ő se tudja, ki az apám, vagyis... ha ott áll előtte akkor igen, de amúgy még a nevét se, durva buli volt azt mondja. Nekem csak egy képem van, de tudom, hogy ő az, mégse állhatok elé azzal, hogy szia apa, amíg nincs a kezemben olyan izé.... bizonyíték - jut eszembe a szó, mégis szomorúan sóhajtok, és a lábaim lóbálom, a padlót nézem, mert tényleg nem tudom, mit tehetnék.
- De tudom, hogy ő az, mert az ember ezt megérzi. Cipeltem már haza hajléktalantól elkezdve taxisofőrt, csak mert hasonlított ahhoz a képhez, de azok nem ilyenek voltak. Most teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az apukám, csak... lehet emiatt fáj annyit a hasam, mert fogalmam sincs, hogy mondjam ezt el neki, vagy mit csináljak, hogy legyen a kezemben valami, ami miatt hisz nekem - biggyesztem le az ajkam, és hatalmas önuralomra van szükségem, hogy a könnyem ne csorduljon ki, de tartom magam természetesen, épp csak a szám rándul meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A hajlam örökölhető, nem maga az allergia - javítja ki a kijelentést, nem gondolva tovább, hogy miért feszegeti a lány, hogy ki kellene vizsgáltatnia magát.
- Érdekel a gyógyítás? - kérdezi meg, miközben már az előtte heverő papíron található listát böngészi, tolla hegyét ütemesen az asztalhoz ütögetve.
- Hm? - pillant fel a kérdésre, majd le a tollra. - Mhm - dünnyögi beleegyezően, hogy valóban, olyasmi. Tovább böngészi még a listát, hátha talál benne holmi összefüggést vagy mintát, és első komolyabb következtetése, hogy annyira furcsa ez az egész, hogy lehet nem ártana egy alapos kivizsgálás.
- Lehet, hogy jó lenne egy vérvizsgálat legalább, mert meglehetősen gyakran látogatod a gyengélkedőt, mint mondtam - válaszolja, most már állához ütögetve a toll végét, közben pedig elgondolkodva pislog hol a papírra, hol a lányra. Nem annyira őt figyeli azonban, mivel éppen összekötni próbálja a meglévő infókat, és arra jut, hogy akár fekély is lehet ilyen tünetekkel vagy talán valami pszichoszomatikus megnyilvánulása az új helyzetek okozta stressznek?
- Ennyi mozgás néha kell - közli a liftek említésére elmosolyodva, aztán bólint a kérdésre válaszul.
- Persze. Minden, amit mondasz, köztünk marad - feleli. Ez már csak ilyen, köti az esküje. Leengedi a tollat, most már inkább az ujjait csavargatja, egyik másik ízülete roppan is, miközben az eridonos mondandóját hallgatja. Bólogat is párat, hümmögéssel társítva, hogy ne szakítsa félbe, de mégis biztosítsa arról, hogy figyel rá. Valamikor neki is volt egy ilyen időszaka, amikor mindenáron ki akarta deríteni, ki az apja, mert biztosan nem az, aki mellett felnőtt, szóval még csak nagyon erőlködnie sem kell, hogy átérezze a helyzetet, ezt azonban egyelőre megtartja magának.
- És mit szólnál, ha beszélgethetnél erről valakivel? Van két szakképzett iskolai pszichológusunk, Dr. Riley Meyers és Gófitz Dániel név szerint, akik talán többet tudnak segíteni ezzel a helyzettel. Biztosan nem könnyű helyzet, és tulajdonképpen nem lennék meglepve, ha ennek is köze lenne ehhez a sok hasfájáshoz. A vérvizsgálatról sem mondanék ugyan le, de azt hiszem, jó lenne, ha valakivel beszélgethetnél erről - fejti ki a véleményét. Még mindig fúrja azért az oldalát, hogy micsoda véletlen, hogy még egyszer sem járt ennyi idő alatt Anánál a lány.
- Vagy az apám kiléte körüli pletykák miatt gondoltad, hogy esetleg jobban megértem másoknál, milyen ez? - kérdezi meg végül, amikor mintha összeállnának a részletek, legalábbis a maga következtetését levonta. Az nyílt titok, hogy Franz Ferdinand nem a vérszerinti apja, még ha papíron az is, szóval ez szegről-végről végülis közös tapasztalat, ám ettől még mindig a pszichológusaik egyikét ajánlaná beszélgetésre hosszútávon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Jó, akkor allergiás valamire? Bármire? Engem nem ér ám mondani - szögezem le egyből, bár nem lepődnék meg rajta, ha már lassan herótja lenne attól, hogy folyton az én vigyorgó képem kerül a látóterébe.
- Elsős vagyok csak. Lövésem sincs, mi érdekel. Jó, Kornél... meg Wout... meg Lencsu ötödikese, akivel elment fagyizni. Remélem tényleg nem kviddicses, rossz lenne lebeszélni róla a bff-em - sóhajtok fel, még a hajam is csavargatom, mert ezek az igazi problémák, kérem szépen, pontosan olyanok, amik egy korombelit érdekelhetnek. Gondolom én.
- És így jobb? Hogy ficánkol? Engem anya leállít, deee... ott van a - mutatok a kartonomra arra a részre, amit az a bunkó doki írt rá.
- ADHD azt mondta, pedig Merlin a tanúm rá, nekem semmi bajom, csak szeretek nem unatkozni, meg sok minden van a fejemben... ha nem mondom ki, előbb-utóbb megfájdul tőle, a dokit meg nem is érdekeltem, pedig egy csomó mindent elmeséltem - duzzogok. Persze, hogy duzzogok, hát nem is figyelt rám, csak olyan hülyeségeket kérdezgetett, meg minden áron tudni akarta, anyának van-e pasija. Tuti bejött neki az anyukám, de szerencsére a nőnek van ízlése, és egy métert nem menne el a vén fószerrel, nem hogy kávézni.
- Jó, elkísér? Ha megint buták lesznek, én elküldök mindenkit a fenébe, és szólok az anyukámnak - könyörgőn tekintek rá, és fel is vázolom a következményeket, még a világért se vallva be, hogy amúgy rendesen félek a fehér köpenyesektől.  
- De ez sok... onnan lentről, oda fel... aztán még van, hogy a nyomi lépcső gondol egyet, és elmegy... - rázom a fejem, hevesen gesztikulálva is, mert engem ne mosolyogjon ki. Ez a probléma a világgal, itt a felnőttek mindent letudnak egy legyintéssel. Annyira szomorú.
Mesélésbe kezdek, de nagyon nehéz, mert figyelnem kell, hogy még véletlenül se kösse össze ezt a nagy egészet, mert a bünti is nagy lesz, ami emiatt kapok otthon. De annyira tudom, hogy ő az, hogy legszívesebben a képébe üvölteném. De nem tehetem, mert elijesztem.
- Hát magával beszélgetek, nekem elég - megvonom a vállam, miért kéne ide külsőst bevonni? Meg lehet azok el is kotyognák.
- Vagy ők tudnak segíteni, hogy tudjak olyan bizonyítékot szerezni? Mert akkor egye fene, beavatom én őket - sóhajtok fel némi hezitálás után. Ha tényleg tudnak segíteni abban, hogy a problémám megoldódjon, akkor megér egy rácsot az ablakomra.
- Őőőőő... én csak azokat a pletykákat figyelem, amik rólam szólnak... vagyis figyelném, ha szólnának - ráncolom a homlokom, és megint lóbálni kezdem a lábam.
- Miért az Ön apukájával mi a helyzi? - pislogok kíváncsian, sokkal jobb, ha tőlem hallom, mint az, hogy megzsaroljak egy festményt, és kiszedjem belőle.
- Elmegyünk sütizni? Ott a cukrászda sokkal jobb hely, mint ez a szoba. Tessék csak megnyugodni, én nem akarok magától semmit... hát az apám lehetne - szögezem le, elsőre még fel se fogva, mi hagyja el a szám.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagy szemekkel pillog mint aki nem az előbb sziszegett fel. Nem igazán fordult meg a fejébe, hogy esetleg ez is ludas lehet, de mikor végre felfogja halványan elmosolyodik.
- Ezt nem mások okozták, tegnapelőtt tényleg vad éjszakám volt - igyekszik megnyugtatni Kornélt, mielőtt tényleg valakinek elkapja a grabancát. Bár még sohasem volt gyengélkedőn kísérőként és nem betegként. Biztosan egészen új élmény lenne.
A felvetésre csak hümmög, tudni biztos, hogy többet tud, megcsinálni valószínűleg nem.
- Nem különösebben, a varázslóvilág színes, de kötött, a muglik sokkal szabadabban élnek, választanak párt, annyian vannak, hogy az ember beleveszik a tömegbbe. Lehet ezek csak olyan varázslók akik ebből akarnak megszökni és a mugliknál egy ilyen tudomány biztos könnyű pénzkeresési módszer - legalábbis így képzeli el. A nagy varázslóknak biztos könnyebb eltüntetni az érméket, meg előhúzni valaki füléből. Bár az már neki is megy, csak a kézügyességét kell még kiscit fejlesztenie.
Ebbe bele se gondol, így a megjegyzés, hogy Kornél átslattyog hozzá az Eridonba először halk nevetésre készteti. Ő is ellképzeli a jelenetet és határozottan remekül mulat azon, ahogy a fejébe kerekedik a dolog.
- Ebbe nem gondoltam bele - jegyzi meg ahogy nevetése vigyorba fordul. - Esetleg esti bátorság sétákat még tehetünk - ajánl fel egy kicsit kivitelezhetőbb alternatívát. Hétvégente úgyis később van takarodó, bár tekintettel, hogy közeleg a nyár, éjszaka is később van.
A vérfarkasos poénon már nem tud annyira jóízűen mulatni, csak kellemetlenül mosolyog. Az elgondolás valóban fura, bár ő a másik oldalról szemléli a dolgokat. Az összes tanár be van avatva, aki csak szembe jön vele, mint pontosan tudja mi ő, de a diákok előtt nem muszáj felvállalnia magát. Nem mintha nagyon el tudná rejteni az alkarján lévő sebet nyáron, de így is kevés embernek esett le, hogy mi is az.
- Ha egy mégis csak megállna az asztal előtt most ebben a szent pillanatban nem ijednél meg tőle? Sokan úgy kezelik őket mint a replásokat - csak óvatosan próbál puhatolózni, hogy a másik milyen módon vélekedik a vérfarkasok iránt. Elvégre a lelkes megfigyelése is kicsit hajaz arra, mint mikor egy ritka állatot akar valaki szemügyre venni.
A szerelem téma enyhébb vizeire evezve Rómeó izgatottá válik, hátha kiderül, hogy itt nem csak egy Rómeó van hanem esetleg kettő, csak a másik Júliát is talált már.
- Szabályok? Hm, nem hiszem, hogy vannak erre szabályok, ne dugd le a nyelved a folyosón senki torkába mert azért morognak a tanárok. De szerintem csak azért, mert már nem fiatalok - hányszor hallotta rikácsolni egyik-másik zsémbesebb tanárt, ha egy gerlepár kicsit jobban belelendült az enyelgésbe.
- Hm? - A Rómeózásra csak vigyorog, viszont amikor megtudja, hogy ajándékot fog kapni kicsit ledöbben.
- B..biztos vagy benne? Ha a nagymamádtól kaptad tuti fontos neked - pillog. Nem igazán szoktot kapni ajándékot a családján kívül. Különösen nem valakitől, akit alig ismer, így ez annyira új neki, hogy jóformán el se akarja hinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kagylókra - válaszolja végül. Mellékes mondjuk, mert amúgy sem szereti, így nem nagy kihagyás. Meg aztán Magyarországnak sem az a fő konyhai alapanyaga, hogy esetleg gondot jelentene bármi mást találni, hogy éhen ne haljon. Felvonja kissé a szemöldökét a folytatásra, de már nem tesz megjegyzést. Annyiszor járt már itt a lány a tanév kezdete óta, hogy már megsem lepődik, mennyire bőbeszédű. Talán ő is hiperaktív, ki tudja. Némelyik jellemzőjét felfedezni véli, viszont ezt diagnosztizálni végképp nem az ő dolga. Tényleg el kellene küldenie Riley-hoz.
- Nem is tudom. Általában másokat zavar, nem engem - feleli némi gondolkodás után megvonva a vállát. Ő gyakran észre sem veszi, miközben valamire nagyon figyel. Soha nem bírt mozdulatlanul egy helyben ülni, az csak megőrjíti.
- Nem hiszem, hogy az ADHD indokolná a gyengélkedői látogatásaidat. Azzal inkább a pszichológus tud segíteni, nem tartozik az én hatáskörömbe - közli. Neki is van rá bájitala, de nem a  házi gyógyítótól kapta, hanem szakemberhez küldték tovább őt is, a nővérét is, aki aztán megállapította, melyik bájital milyen adagban lesz ideális. Leteszi végre a tollát, amivel eddig lefoglalta magát, majd egy féloldalas mosoly kíséretében megrázza a fejét.
- Nem kell sehová sem menned, veszünk vért, aztán majd elküldöm elemzésre - feleli, és újra kezében is a toll, már megint a hegyét kocogtatja az asztal lapjához. Sikerül nem elnevetnie magát a komoly problémán a lépcsőkkel kapcsolatban, de egy mosoly mégiscsak kiül az arcára, ahogy inkább a kórlapot bámulja maga előtt. Addig jó, amíg ez az ember legnagyobb problémája, gondolja, és bólint egy kurtát hümmögve is mellé, hogy jelezze, tudomásul vette ezt, viszont ebben sem ő az illetékes, de hogy ki az, arról fogalma sincs. Talán a gondnok, talán az igazgató, sosem foglalkoztatta ez a kérdéskör.
- Ezt velük kell megbeszélni, de ha tényleg az okozza a gondjaidat, hogy sok a stressz vagy a megoldatlan probléma, tudnak segíteni rájönni a megoldásra. A magánnyomozás nem hiszem, hogy a munkaköri leírásukba tartozna, ha erre vonatkozik a kérdésed - mondja ki, amit gondol, de biztató a mosolya. Úgy véli, Zsannának mindenképpen beszélnie kellene valamelyikükkel is, hogy biztosra menjenek, főleg, ha a vérvizsgálatból semmi figyelemre méltó sem derül ki esetleg.
- Á, csak nem ismerem az állítólagos vérszerinti apámat - válaszol a kérdésre. Hát legalább már azt is tudja, hogy nem mindenki olvasta a Varázsvilág legutóbbi számát, amiben hírbe hozták Hellával, és ismét terítékre került ez is. Már megpróbálta ugyan kihúzni az anyjából a választ, hiszen nyilvánvaló, hogy nem a genetikai lottót nyerte meg, amikor váratlanul nem örökölte a Löwenherz családban már egyre csak halmozódó betegségek garmadáját, de még nem járt sikerrel. A sütizés kissé meglepi. Mi történt, hirtelen barátok lettek a rendszeres látogatások közepette? Fel se fogja az utolsó mondatot.
- Zsanna, szerintem sütizned Wouttal vagy Kornéllal kellene, én meg itt leszek, ha ismét fájna valamid. Most azt mondom, oldjuk meg a vérvételt gyorsan és hátha kiderül belőle valami - javasolja. - Ami meg az apukádat illeti, talán a DNS vizsgálat segíthet. Ha megbeszéled anyukáddal is meg vele is, mert hát mintát mégiscsak neki kell adnia, utánakérdezhetek, itt hol csinálnak ilyet és mennyibe kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Még szerencse. Anélkül még lehet élni - gondolom én, aki abszolút nincs oda a herkentyűkért. Két kezem összetenném, ha azok lennének tiltó listásak, és nem a dió, ami miatt egy csomó sütiről le kell mondanom... mondjuk amiket amúgysem ehetek, csak nagy titokban, mert az anyám kitér a hitéből.
- Nem szeretem ezt a másokat zavar dolgot. Miért van az, hogy mások velem foglalkoznak, zavarja őket mindenem? Én teljesen keresztül tudok nézni rajtuk, és megtartani magamnak a megjegyzéseim - ez nem kifakadás, ez egy szomorú, felettébb halk kérdés. Igen, megtapasztaltam már az iskola árny oldalát is. Nem, nem vagyok  népszerű, nem is áhítozom ilyesmire. Arra vágyom csupán, hogy aki nem kedvel, sétáljon el mellettem anélkül, hogy belém rúgna. Úgy egyébként, ahogy azt én is teszem másokkal.
- És mégis mit tudna segíteni? - forgatom meg a szemeim, nem leplezve, mennyire tartom a pszichológusokat. Pont annyira, mint a coachokat. Mindkettő pénzért beszél beléd valamit, ami addig nem volt, de majd most lesz. Anyával is el tudták hitetni, hogy egy fej saláta meghosszabbítja az életét, és akkor a többiről ne is beszéljünk.
- Mármint...most? És itt? És csak így? - egy pillanat alatt sápadok le, és érzem, nehezebb a levegővétel. A szoba pedig forogni kezd, meg kell kapaszkodnom valamibe. Még szerencse, hogy itt vagyok. Félreértés ne essék, nagyon szívesen engedem, hogy vért vegyenek tőlem, csak ne tűvel. Hirtelen csábítóbb a gondolat, hogy feltépjem az ajtót, kiszaladjak és többet vissza se jöjjek, de nagyot sóhajtva veszem tudomásul, ez kell... erre szükség van.
Hát mit meg nem teszek én, csak hogy...
- Jó - csüggedten ülök le, de úgy mint akiből az élet is kiszállt hirtelen.
- Igazából nyomozni nem is kell. Én majdnem biztos vagyok abban, hogy Ő az apukám - vallom be csendesen, még a fejem is lehajtom. Ez már amolyan reflex, tudom már, hogy ez tabu téma. Jóformán senki nem érti meg, és engem néznek hülyének.
- Rossz érzés, ugye? Pedig tök jó életem van, tényleg... más ölne ezért az életért, és mégse teljes, nem vagyok boldog. Jó, anyunak van egy pasija, de az egy görény - fújom fel magam, mert ő a másik tabu téma, és az oka annak, hogy a kviddicseseket élből kerülöm.
Persze próbálom rávenni, hogy menjünk el, hátha levedli a hivatalos köntöst, és többet megtudhatok róla, de miért is lenne az ennyire egyszerű?
- Wouttal? Ön szerint eljönne velem? - csak egy pillanatra kalandozok el, de tényleg. Woutnak még a neve is ezt a reakciót váltja ki belőlem, de... a fiú se egyszerű eset, és feltételezem pont ezért sikerült levennie a szandimról.
- DNS vizsgálat? - kérdezem motyogva, ízlelgetem a szavakat, és ahogy turkálok az elmémben, felcsillan a szemem, mert az tényleg segíthet.
- Az anyukám még oké, megoldom, viszont az apukám... - ficánkolni kezdek, mert érzem, hogy szorul a hurok. Akárhogy keresem, nincs több verzió, nincs több fogódzó, amibe kapaszkodhatnék, így egy mély sóhaj után felnézek a gyógyítóra.
- Adna mintát Mr. Löwenherz? - teljesen megszeppenve, szinte alig hallhatóan teszem fel a kérdést. Még levegőt se veszek, annyira figyelem a reakcióját.
- Mert szerintem Ön az apám - és hogy ne tűnjön úgy, hogy csak a szavakkal vagdalózom, óvatosan nyújtom felé azt a képet, ami gyűrött, a széle már hiányos, de most is végig a kezemben volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szórakozottan bólogat a megállapításra reagálva. Valóban, anélkül boldogan lehet élni, ráadásul nagy lemondásnak sem éli meg.
- Nem tudom a választ - feleli kissé megvonva a vállát. Úgy van ezzel, hogy ő tényleg sokszor észre sem veszi, hogy már megint folyamatos mozgásban van, amíg valaki rá nem szól, de hogy ez miért zavar másokat, nem feltétlen szokta érteni. Arra is gyakran von vállat amúgy is, hogy aztán öt percre abbahagyja az egészet, mielőtt újrakezdené anélkül, hogy egyáltalán tudatosítaná az egészet magában.
- Ezt tőle kell megtudnod. Néha tudnak segíteni megfelelő bájitalt találni, ha kell, vagy éppen mindenféle megoldást az esetleg felmerülő problémákra - válaszolja. Ő például kapott bájitalt is, de azt is megtanulta közben, hogy rengeteg mindent felír, mielőtt elfelejtené és emlékeztetői vannak, többek között.
- Megoldható, persze. Csak nem félsz a tűtől? - kérdezi a lányra pillantva. Ezzel mondjuk egyébként is gyakran találkozik, nem lenne egyedüli eset, de ha kifogás van, nem ragaszkodik ő ehhez, nyugodtan rákészülhet lelkileg egy következő alkalomra is felőle. Zsanna azonban arról kezd mesélni, hogy az apját keresi, akit még nem ismer, és már biztos benne, hogy meg is találta. Nem véleményezi a dolgot, bizonyára valamelyik tanár vagy valamelyik másik iskola dolgozó lesz a szerencsés, előbb-utóbb kiderül majd az Edictumból is minden bizonnyal. Az iskolaújság azt is megírja, ami meg sem történt, ha pletykáról van szó, hát még azt, ami igaz is. Hümmög párat inkább, jelezve, hogy hallgatja, de hozzátenni nem igazán tud vagy éppen szeretne bármit is.
- Miért ne menne? - kérdezi. Nem tudja pontosan, kiről is van szó, többnyire úgyis csak azokat ismeri, akik kviddicseznek vagy olyan rendszeresen járnak ide, mint a vele szemben ücsörgő eridonos.
- Igen, az is egy opció - feleli bólintva, habár lehet tényleg nem kellene itt ötleteket adnia, mielőtt még valami olyan dráma keveredik ebből, amire senkinek sincs szüksége. Közben inkább felírja, hogy lesz itt egy vérvétel, amit majd elküldhet a laborba, a lány pedig addig is magyaráz még, ő pedig csak félig fülel, ritkásan bólogatva.
- Liffi mindjárt... hogy... tessék? Hogy mondod? - pislog, mint aki nem akar hinni a fülének. Ugyan nem ez pontosan a mumusa, de valami hasonló, mint pár éve kiderült egy izgalmasnak ígérkező túra alkalmával. Ha azóta esetleg változott is, arról nem tud, most meg úgy éri ez a kijelentés, mintha nyakon öntenék egy vödör jeges vízzel. Nem is igazán találja a szavakat, csak visszaül a székre, kissé gyanakodva méregetni a képet. Nem igazán emlékszik az összes nőre, akivel kapcsolatba került az évek során, de akár még igazi is lehet a kép.
- Liffi... - szól inkább a manó után felpattanva, hogy akár meg is keresse, de az itt segédkező kis lény előbb feltűnik egy pukkanás kíséretében, megkérdezve, hogy mit is óhajtanak tőle. - Vérvétel lesz, köszönöm, Liffi - osztja ki a feladatot, mire a manó már nyújtja is a pracliját Zsanna felé, hogy kövesse az egyik paraván mögé. Ő meg addig is az emlékeiben kotorászik, hátha eszébe jut valami, de nem, semmi. Álmodozhat is a lány ismét, valami olyanban reménykedve, ami nem igaz, csak ő szeretné, ki tudja. Végül is, legfeljebb kiderül, hogy most is tévedett, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A felnőtteknek tényleg sokkal egyszerűbb - közlöm vele azt, amit leszűrtem, egy nagy sóhaj kíséretében. Most még talán irigylem is, amiért neki már nem kell ilyesmikkel foglalkoznia. A helyzet az, hogy a diákok olykor nagyon szemetek tudnak lenni, és ok nélkül bántani valakit, csak mert....nekik nem szimpatikus. Talán ez az, amit sose fogok megérteni, főleg nem egyet érteni vele.
- De nekem nincs problémám. Már azt az egyet leszámítva. Én jól vagyok - ez nem bizonygatás, ez tényközlés. Nyílt vagyok, közvetlen - talán túlságosan is -, nem gubózok be, és nem bújok a sarokba sírni. És nem török össze attól, hogy egy akadály kerül elém, hanem próbálom leküzdeni. Szerintem ez olyasmi, ami okán elmondhatja az ember, hogy ő jól van.
- Oké... biztos lehetnék még ennél is jobban - megvonom a vállam, mert ahogy eddig tapasztaltam, mindent is lehet még tovább fokozni, de miért siessek, ha nekem ez így most jó? Tudom, hogy leszek majd nem jól is. Anyu sose engedte, hogy álomvilágban éljek, és rajta is nem egyszer látni, hogy mélypontra kerül, hogy nemes egyszerűséggel fogja magát, és összezuhan, de pont az a szép az egészben, hogy utána látom, ahogy felkel. Sosem hagyja el magát.
- Én nem félek semmitől - jön a reflex válasz, hirtelen és hadarva, mint egy tipikus védekezés, még dacosan ki is húzom magam, hogy ugyan már...
- Csak mikor belém szúrják, az olyan, mintha meglékelnének, és ....meg.... - kezdek el habogni, mert más nem igazán jut eszembe, már a tényt leszámítva, hogy én nem félek... én rettegek a tűktől. Persze anyám szerencséjére, mert ha nem így lenne, már biztos tele lennék varrva.
- Mert... lehülyézett, és csak az állatokkal foglalkozik. Ha lenne itt valami Pet Café, oda tuti el tudnám cibálni, de így... és persze pont ő tetszik, miért is tetszene más? - akadok ki, még a kezeim is megerednek, és tellegetni kezdek velük a nagy hevesség közben. Ezen a ponton nem érdekel amúgy, hogy akarja-e hallani, vagy mennyire érdekli az én magánéletem, már ha lehet esetemben magánéletről beszélni.
Nem szeretem mederbe kezd el folyni a beszélgetés, és érzem is, ahogy a kényelmetlenség érzése szépen lassan rám telepszik. Fú, de nem szeretem ezt. Visszább is veszek a vehemenciámból. Bárkivel szívesebben beszélgetek erről, mint vele, hisz jórészt, neki is köze van hozzá. Talán ilyen az is, mikor valakinek be kell vallanod az érzéseid? Miért ennyire nehéz?
Ahogy a DNS vizsgálatra terelődik minden, tudom, hogy lassan jön a végjáték. Hetekig ültem ugyanitt, beszélgettem vele, még nevettünk is, most meg minden hirtelen olyan nyomasztóvá válik, hogy csoda, nem kap el a pánikroham. Azonban tudom azt is, nem odázhatom tovább, el kell neki mondanom. Felkészítettem magam már arra, hogy szépen közölni fogja, hogy ez szuper, de amúgy nem kér belőlem, de egyszerűen fogalmam sincs, milyen lenne ezt az ő szájából hallani. Még csak gondolni se merek rá, hiába lebeg az is ott, mint egy opció.
Nagyot nyelek, mikor megakad és rám néz. Már nincs ott az a hiperaktív buzgómócsing, meg vagyok szeppenve, és szeretnék nagyon apróra összezsugorodni, hogy még csak ne is lásson.
Összerezzenek, mikor másodszor szól a manónak, de én nem merem szólásra nyitni a szám, pedig...pedig tényleg bírnám, ha ezt másképp is meg lehetne oldani. Tudom, hogy beszélnem kellene, vagy mondanom valamit, de képtelen vagyok. Most legalább a Gyengélkedő, tényleg gyengélkedő hatását kelti, és nem egy társalgóét, ahová bejárok fecsegni egy kicsit. Megyek a manóval a paraván mögé, és behunyom a szemem. Összepréselt ajkaimon mégis csak kicsúszik a szisszenés, mikor a hideg spray ellenére is érzem ahogy a tű belém szúródik, de valahogy most még ez is eltörpül. Rendesen traumának kellene megélnem, hogy vér kerül belőlem egy, vagy franc tudja hány kémcsőbe, mégis csak az jár a fejemben, mit gondolhat most. Miért nem szólal meg. Komolyan, mondaná, hogy ne bolondozzak, vagy hogy esélytelen, mert körül van metélve - jó, olvastam, hogy valakiknél ez szokás -, vagy hogy vallási képtelenség, bármit. Csak ez a csend ne legyen.
- Én... azt hiszem végeztem - szinte csak suttogok, ahogy előbukkanok a paraván mögül, de csak a padlót fixírozom, miközben lassan haladok az ajtó felé. Tudom, hogy most le kell lépnem.
- Viszlát.... Mr. Löwenherz - furcsa kimondani a nevét, sose szoktam félig tudatosan. Féltem, hogy egyszer csak kicsúszik a számon, hogy apa. Egyetlen pillanat, annyit engedek meg, hogy ránézzek a férfi arcára, aztán tényleg feltépem az ajtót, és sprintelek vissza az Eridonba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ma végre úgy éreztem, hogy eléggé összeszedett vagyok, így hát a műszakom elején odamentem Willhez és megkérdeztem tőle, hogy a jövőben, amennyiben felvesznek az egyetemre, a gyakorlatomat csinálhatom-e a rendelőbe, illetve az órarendemtől függően, de mehetek-e oda tanulni. Laza volt, mint mindig, és azt mondta, hogy már várta a kérdést, és persze, örömmel lát. Hát ennyi. Én meg sündörögtem, és vártam, hogy mikor lesz jó a pillanat. Nem baj, a lényeg, hogy megvan a dolog, még fizetést is ajánlott, ami duplán jó, és amit gyorsan el is újságoltam Miksának pár üzenetben mikor egyedül maradtam.
A mai nap csendes, és nem bánom, mert legalább tudok egy kicsit készülni a felvételire is, egészen addig, amíg valaki jajveszékelve megérkezik, én pedig gyorsan letéve a könyvet, kilépek az ajtón, remélve, hogy csak annyi baj történt, amennyit én is el tudok látni, és nem kell Will-ért patrónust küldenem. A srácot követve az ágyhoz megállok mellette, és érdeklődve, zöld szemeimmel végignézve rajta, keresem a külsérelmi nyomokat.
- Szia, Laura vagyok, mi a panaszod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szeretném mondani neki, hogy ne aggódjon, hogy nem lehet olyan vészes, vagy, hogy ne aggódjon, teljesen nyugodtan szoktam ruhákat elszakítani, majd újra egyesíteni azokat, ha a sebhez már megfelelően hozzáfértem és elláttam, de úgy tűnik, hogy ezeket a trükköket a következő személynek kell megtartanom, mert ő inkább felfedi a sebet, ami, nagy, de nem halálos. Sőt. Mivel egészen biztos vagyok benne, hogy nem fog elvérezni, ahogy abban is, hogy jobban megijedt, mint amekkora baj van, így nem indítok azzal, hogy ez semmiség, hiszen, még a végén sarlatánnak gondolna. Hümmögve nézem egy kicsit a sebet, mintha éppen komolyan konzultálnék magammal, hogy levágjuk-e a lábat, vagy még menthető.
- Ne aggódj, szerencsére profi vagyok a sérülésekben. A barátom elég magasra nőtt és széles vállú is, elég sok sérülést szenved, ilyet is láttam már nála. Egy kicsit kellemetlen és fájdalmas lesz, de látom rajtad, hogy olyan vagy, aki ki fogja tudni bírni. Csak maradj itt, mindjárt visszajövök.
Ellépve tőle a szekrényhez lépek, amit a pálcámmal nyitok ki - jó pár tolvaj kedvű kamasz van itt, akit nagyon vonz ez a szekrény -, és egy tálcára több mindent is rápakolok, majd ezekkel együtt indulok vissza.
- Annak érdekében, hogy ne fertőződjön el ténylegesen, először kitisztítom a sebed, utána pedig nekiállok a gyógyításnak. Ez eléggé csípni fog, megkérlek majd, hogy ne mozdítsd el a lábad, de meg fogod tenni, de nyugi, ez természetes reakció, Ha ez megvan, utána már csak kellemetlen lesz az érzés, de nem olyan rossz, mint az elején. Van kérdésed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Igen, de ez csak a sérüléssel keletkező pánik. Jó hír, hogy ebben a teremben az iskola fennállása óta csak hárman vesztették életüket, és az ő eseteik roppant mód speciálisak voltak. Sőt, csak ketten, a harmadik személy másik helyszínen halt meg, de ide hozták fel. Nyugi, nincs szelleme, továbblépett.
A másik két személyről ez nem mondható el, habár, ha jól tudom, akkor a kettő közül egy, a házam egyik volt házvezető-helyettese sem itt halt meg, és szintén idehozták. Az ő szelleme viszont maradt, hiszen fiatal volt még, egy sor lezáratlan üggyel. De nem szeretném riogatni, ezt amolyan pozitív dolognak gondoltam, hiszen maga az iskola nagyon régen lett alapítva, számos évfolyam kifutott már, és sokan, akik ma itt vannak, az elsők gyerekei, sőt, az előkészítőbe már az unokák is készülődnek ide.
- Megígérem. Egyet se félj. Ha nagyon el szeretnéd terelni a figyelmedet arról, amit én csinálok, akkor itt egy cukorka, ez a világ szerintem legsavanyúbb citromos cukorkája, amikor egyetemlátogatáson voltam, akkor vettem, és hidd el, garantáltan eltereli a figyelmet.
Nem tudom, hogy az ázsiaiak miért szeretik az ilyen fájdalmakat okozó dolgokat, de amúgy van valami vonzó is ebben a cukorban. Hiába mondod, hogy soha többet, mégis kell belőle új és új.
- Persze, olyan leszel, mintha mi sem történt volna.
Megvárom, amíg megadja a kezdést, és ha így tesz, előtte a tisztító folyadékkal átitatott, puha textilből csak egy csücsköt érintek a lábához, mert tudom, hogy az első találkozás ezzel a legrosszabb, utána pedig szép óvatosan tisztítom ki a sebeket párhuzamosan dolgozva mind a két lábán.
- Hogyan történt a baleset?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kettőt tudok pontosan, az egyik meg eléggé homályos. Egyszer volt egy kirándulás, amin volt egy buli, nem igazán tudom a részleteket, eléggé régen volt, de állítólag a nagy hangzavar miatt trollok törtek be a táborhelyre, és a többiek el tudtak menekülni, de egy srác éppen akkor könnyített magán, és agyontaposták.
Ez egy képtelen történet volt, amin először, bevallom, elnevettem magam, de aztán, amikor rám néztek, rájöttem, hogy tényleg ez történt, és akkor már nem volt olyan vicces.
- A másik esetben a Levita torony leomlása volt az, ami szerepet játszott. A tanárok éppen a diákokat mentették, és az Eridon akkori házvezetője, Návay Viktor mentés közben a romok alá került, mire megtalálták, már nem tudták megmenteni az életét. Azért van a falon fent a képe, mert igazi hős volt, sokan köszönhetik neki az életüket. Azt mesélik, hogy az akkori házvezető, Podmaniczky Ádám még az eset után született fiát is róla nevezte el. A harmadik esetben egy lány öngyilkosságáról beszélnek, de őt nem nagyon emlegetik, ami nem csoda.
Miközben beszélek a kezem is jár, mert tudom, hogy sokkal könnyebben tudok haladni úgy, hogy közben elterelem a figyelmét. Miksával is mindig ezt csinálom, próbálom, hogy másra koncentráljon, és közben nem jut eszébe, hogy elrántsa a kezét vagy a lábát, szóval ez egy kiváló taktika. Ez és a cukorka, de utóbbival már rutinosak a környezetemben élők.
- Sajnálom, ez előfordul, de a nehezén túl vagyunk, innen már csak egy kicsit bizsergető érzés lesz, és a pálcámat fogom használni.
Valóban így is teszek, három varázsigét felváltva használva varázsolom mind a két térdét tökéletesen éppé, mintha mi sem történt volna. A mágia esetenként valóban csodálatos, és sokkal könnyebb. Én mugli környezetben nőttem fel, az apukám nem varázsolt, letette a pálcáját anya kedvéért, és csak akkor ismertem meg a mágiát, amikor a nagypapihoz költöztem. Hallgatom a történetet és elmosolyodom, mert amúgy aranyos sztori, de tudom, hogy ha valóban így lett volna, akkor nem ússza meg ennyivel, viszont az igazságra csak bólogatni tudok.
- Sokakat megviccelnek a lépcsők, igencsak szeszélyesek tudnak lenni. Főleg havazáskor és amikor kánikula van. Az előbbitől bezsongnak, az utóbbinál olyan, mintha teljesen kimerülnének, és egyik pillanatról a másikra válnak egysíkúvá, te meg ha nem tudsz időben megkapaszkodni, lecsúszol.
Én már jártam így, ráadásul éppen az egyenruhámban voltam, a szoknyám felcsúszott, és a fenekemet teljesen lehorzsoltam.
- Ez a harmadik tanévem, jövőre egyetemre megyek és gyógyító leszek, de ez nagyon jó előképzettségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő