Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A gyógyító válaszára lehervad mosolya, megrökönyödötten fordul a plafon felől a gyógyítói asztalhoz. Pedig ő az, aki eddig ki akart zökkenteni a férfit. Úgy tűnik, fordítva sülnek el a dolgok, mint tervezte. Lehet komolyabb baja a térdének? Fejében már felsorakoztak a szörnyűbbnél szörnyűbb eshetőségek. Nem hagyhat ki többet, mint az a pár nap, akkor biztos, hogy nem veszik fel. Fogalma sincs, mit kezdene magával, ha nem táncolhat. Már így is többe került neki ez a kis látogatás, mint tervezte.
Ismét meglepetés éri a kijelentésre, és félelem ide vagy oda, nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el. Örül Zsannának. Nem gondolta azonban, hogy a doktor ennyire nyíltan kezeli az ügyet, úgy, hitte még titok. Nem számított rá, hogy bevallja. Nem is tudja, mit kéne így hirtelen kérdeznie. Hiszen barátnőjét már kifagatta.
- Én szívesen mennék. Köszönöm a meghívást! - Angyali mosollyal néz a férfira, s ezúttal teljesen valódi érzelmeit tükrözi mimikája. Valóban jól esik neki az ajánlat. Csak nem Zsanna lesz sem ellene.
A gyakorlatok kérdését szándékosan kerüli ki, nem tudja, mit kéne rá mondania. Bízik az oktatójában, nem is feltételezi, hogy nem megfelelő gyakorlatokat ad fel neki. Hiszen közös céljuk, hogy Lenke bejusson a művészetibe, és, hogy minél tovább táncolhasson. Retteg, hogy nem alkalmas táncosnak, azért nem képes végrehajtani a megfelelő gyakorlatokat. Mosolyogva nézi csak a férfi kezét, míg megírja az igazolást. Kezeivel hátra támaszkodik, lábait lóbálja, s próbálja elűzni fejéből a kételkedő hangokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már oszlik a figyelme a lánnyal folytatott beszélgetés és az előtte heverő adatok között, nem jut arra is elég, hogy azt is észrevegye, mennyire sikerül meglepni Lenkét. Igaz, hogy az első pillanatban nem fogadta a legjobban a hírt, hiszen egészen rég eldöntötte már, hogy nem szeretne gyereket, azóta azonban a családtagjai rávilágítottak, hogy igazán nincs oka panaszra. Mégiscsak kihagyta a nehéz időszakokat példának okáért, és bár még messze nem mondhatja, hogy megszokta volna a dolgot, többé-kevésbé mégiscsak megbékélt vele. Már ki is nevezték a vendégszobát a lány felségterületévé, és a nővére éppen akkora lelkesedéssel vetette bele magát a szoba hercegnősen rózsaszín szigetté alakításába az egyébként sötét és némileg rideg eleganciával berendezett házban, mintha ő lenne az, aki majd azt magáénak tudhatja a végén. Fel is vetette neki, hogy nyugodtan rendezze át a saját szobáját is, ha esetleg az is jobban tetszene rózsaszínben, mint sötétkékben, de egyelőre nem történt ott változás. Még lehet belőle azonban újabb projekt Zsannával közreműködve. Közben megírja az igazolást arról, hogy gyógyítói javaslatra kénytelen a leányzó pihenni kicsit.
- Nagyszerű - pillant fel váratlanul, amikor Lenke megköszöni a meghívást, még el is mosolyodik, közben azonban sikeresen elfelejti, mit is akart éppen. Ennek eredményeként némileg zavartan pillant körbe az asztalon máris, hogy aztán megakadjon a papíron a szeme és mellékelje a javaslathoz a véleményét. Nem hiszi, hogy az oktató ne tudná, mi a jó Lenkének, inkább arra gyanakszik, hogy a lány valamilyen okból saját maga erőlteti néha a gyakorlást akkor is, ha a pihenés többet segítene, azonban kicsit több idő és valamivel megfigyelés kellene ahhoz mégis, hogy pontosat tudjon mondani. A megállapítást jelenleg inkább az elmúlt években látott hasonló panaszok sorára alapozza, inkább nevezhető elméletnek csupán. Nem is erőlteti. Elsősorban a kviddicsjátékosokkal foglalkozik amúgy is, aztán legfeljebb beszél a táncoktatóval, amennyiben Lenke visszatérő vendég lenne bármi okból kifolyólag. Befejezi az igazolás megírását aztán végre, majd leszakítva a tömbről fel is kel az asztaltól, hogy odaadja. - Na, kész is. Akkor most jót fog tenni egy kis pihenés, és... ó, a bájital. Mit is... nem mondtam még ugye, hogyan kell? Szóval két evőkanyálnyit vegyél be egy nap belőle, egyet reggeli előtt, egyet meg vacsora után. Három napra elég ez az adag, és addigra ki is pihened ezt a sérülést szerintem. Ha duzzadni kezdene, mindenképp gyere vissza, ha meg nem, akkor örülünk, mert minden rendben, és majd egyeztessetek Zsannával. Mennydörgő utca 33/A, az B-ben Erdődy tanárnő lakik, bár úgy sejtem, már ezt is megosztotta, vagy tévedek? Tudok még bármiben segíteni? Bármi egyéb panasz esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nem akarok figyelmet, oké? Nem akarok az ügyeletes helyi menő lány lenni, sem ilyesmi... én nyomi vagyok, és szeretek nyomi lenni, kevés baráttal, de legalább igazi barátokkal - tárom szét a karom, talán most először adva hangot annak, mennyire nem akarok abba a skatulyába kerülni, ahová egyébként szánnának. Nekem tökéletes minden úgy ahogy van, az évnyitó csak egy aprócska ballépés volt, aminek most a következményét szívom. Az viszont rosszul esne, ha apám egy Bella típusú lánynak látna, aki minden reggel azért kel fel, hogy más figyelmét felkeltse. Megvolt, megkaptam azt a nyamvadt figyelmet, túl korán is... nem kell... elegem van belőle.
- Passz, ezek a levitások űrlények, franc tudja még mi kerül elő - és nem, nem csak azért mondom, mert megnyerték a házkupát, amit még csak ellopni se sikerült. Tényleg űrlények.... még a Saint-Venant is, esküszöm.
- Persze apa, bocsánatot kérek - amúgy is szándékomban állt, mert Beni aztán az égadta világon semmiről nem tehet, egy kis idő múlva el is mosolyodok.
- Hallod, megcsinálta. Halál laza a srác, meglátszik, hogy hozzánk került - azért a büszkeség felcsendül ám a hangomban, noha a tudom, hogy apu nem osztozik majd velem ebben.
- Kössünk alkut... én elmegyek dokihoz, te veszel nekem olyan vulkános sütit, ami a múltkor is beterítette a plafont - nyújtom én a kezem, aztán amint megtörténik a beleegyezés, megyünk is. Hosszú nap volt ez, enni meg úgysem volt időm, szóval szinte biztosra veszem, hogy apus vesz nekem sütit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tele van meglepetésekkel ez a történet. Lenke már őszintén kételkedett, hogy valaha is megtalálják a férfit, akivel épp beszélget. Zsazsa anyja mintha kifejezetten nem is akarta volna, hogy a lányok rátaláljanak. A pizsipartikon, az előkészítőben töltött estéken, szünetekben azonban rongyosra nézegették és elemezték azt a régi képet az apáról. Jó játék volt. Most pedig valósággá változott az egész. S bár Lenke borzasztóan örül, ha Zsazsa is örül, neki is meg kell még szoknia a gondolatot, hogy mikor legjobb barátnője apját emlegetik majd, már nem csak egy megfakult kép rejtélyes alakjáról, hanem egyértelműen
Thorsten Löwenherzről lesz majd szó.
A férfi nem is teljesen olyan, mint amilyennek képzelte, és kétségtelenül meglepte Lenkét, hogy ilyen egyszerűen bevallotta, ő Zsanna apja. Arra pedig pláne nem számított, hogy tényleg talál valamit a bokáján. Tiszta érzelmi hullámvasút ez a látogatás.
- Köszönöm - Átveszi a bájitalt, az igazolást és már nem is tudja, mosolyogjon-e vagy sem. Csak a gyógyító mondandója végére villannak ki újra fogai, mert valóban, Zsanna megosztott már vele mindent. Mérges is lenne, ha nem tette volna. - Nincsen - felel a kérdésre, továbbra is mosolyogva, és leugrik a vizsgálóról. - Köszönöm a segítséget! - El is indul az ajtó felé. Bőven megkapta, amiért jött. Sőt, egy igazolással és egy üveg bájitallal többet is. Elégedetten távozik a Gyengélkedőről, és indul is, hogy megkeresse legjobb barátnőjét, arcán levakarhatatlan huncut mosolyával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Még a karácsonyi szünet előtt...

Saját elmondása szerint bármilyen szünet közeleg, a tanároknak mániájává válik az, hogy mindenféle beadandókkal töltsék ki a pihenésre szánt időt, vagy a rokonlátogatás örömét. Mi sem jobb, mint a nagymama főztje mellett Mágiatöri évszámokat vadászni és kifejteni. Ezt pedig szeretné elkerülni, így ameddig még itt van, előre dolgozik. Beköltözve a társalgóba, az asztal fölé hajolva kanyarítja a sorokat. Kizárta a külvilágot, így kicsit késve emeli fel a fejét és észleli, hogy Noel, akivel érkezett, most már teljesen más dologgal foglalkozik, mint bármely könyv vagy tananyag. Megáll az írásban, kiegyenesedik és törzsből fordul a fiú irányába, aki nagyon ügyködik.
- Hát te, mit csinálsz? - teszi le a tollat, háta pedig a támlának simul. Úgy tűnik, hogy valamit elveszített, vagy sosem találta meg, vagy akármi más. Mindenesetre, furcsa. Szemöldöke emelkedik meg, közelebb csusszan, de nem távolodik el a papírlaptól, hogy visszatérhessen hozzá.
- Te is azt hallottad, hogy elhagytak a kastélyban egy marék galleont? El kell keserítselek, hogy az csak egy felsőbb éves mocskos tréfája – mosolyogja meg a dolgot, hiszen emlékszik arra a hétvégére, amikor mindenhol csak térden kúszó-mászó diákokat látott, hátha a nyomára bukkan az aranynak. A választ várva támaszkodik a támlának és onnan követi Noel mozdulatait. Szórakozott a srác, ezt már tudja, megszokta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Olyan rohadt sok beadandót kellett még megírnunk, hogy Zomborral meg is egyeztünk, felfüggesztünk minden mást, és neki állunk a feladatok megoldásának. Volt egy jó taktikánk is, míg ő az egyik könyv tartalmából emeli ki a lényeget, addig én a másikból, aztán egyeztetünk majd, és közös erővel írjuk meg a beadandókat, ügyelve arra, hogy azért ne legyen hasonló. Egy ideig tettem a kötelességemet, de annyira száraz volt ez a mágiatöri anyag, hogy már burjánzott az agyam a sok évszámtól. Nem is értettem Zombit, hogy ő még nem nézett fel a lapokból, komolyan úgy dolgozott, mint egy gép. Én viszont már ráuntam, inkább előhalásztam a jegyzetfüzetem és elkezdtem bele matricára való rajzokat készíteni. Mindig ebbe gyűjtöttem az ötleteimet, amolyan kreatív jegyzet volt ez, aztán ha valamelyik szuper jól sikerült, az kiadásra is került. A legtöbben mondjuk nem is tudták, hogy ezzel foglalkozom, szerintem a suliban legalább egy tucat diák használt olyan matricákat, amiket én terveztem. - Firkálgatok - vontam meg a vállam, ahogy rápillantottam Zombira. - Nem hallottam róla, de tuti, hogy már rég megtaláltam volna, mert aranykezem van. De komolyan. Meséltem már neked, hogy legalább négyszer is voltam a halál torkában? - egy kicsit büszkén húztam ki magam, tényleg úgy éreztem, hogy legyőzhetetlen vagyok.
- Egyébként tudsz titkot tartani? - gyanakodva néztem rá, aztán elé toltam a jegyzetfüzetem, amiben láthatta, hogy épp min dolgozom. Képregényszerű matricák rajzait láthatta a lapokon, épp egy szuperhős verziót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Még a karácsonyi szünet előtt...

Nem csodálkozik, hogy előbb-utóbb feladják az emberek a beadandók írását, mert iszonyatosan nehezen lehet koncentrálni órákon keresztül olyasmire, ami nem érdekli őket. Megfigyelte, hogy mennyire kitolják a határidőket, vagy éppen gyorsan túl akarnak lenni rajta, kapkodnak, majd rájönnek, hogy saját maguknak csinálnak több munkát. Nem kérkedik sosem azzal, hogy neki van rutinja, ideje és tempója ahhoz, hogy ne csak ezzel kell foglalkoznia, ne az utolsó pillanatban kezdjen hozzá. Szinte már-már kényelmesnek tűnik, lazának.
- Áhhá. Gondolom nem évszámokat - nem mintha ezzel korholni szeretné a másikat, csupán megjegyzi, mint más azt, hogy ma süt a nap. Ismeri jó Noel-t, tudja, hogy amikor akar és megy, akkor sziporkázik, most is segített bőven, a pihenő jár, mindenkinek, csak zombor kevésbé él ilyenekkel. Előbb szabadul? Vagy csak mert mindig belefeledkezik és mire eszébe jut, hogy igyon, menjen el a mosdóba, akármi, már végez is.
- Pedig pár alsóst beetettek vele nem is olyan rég, azok meg agyba-főbe keresték. Ezek szerint annyira nem volt nagy híre. Azért aranyat még egy gazdag sem dobál el jókedvéből, hidd el - knútot vagy épp mugli érméket már bőven talált, sokat el is tett, amelyek nem forintosok, hanem valamely külföldi valuta és szép vagy csak mert egyszer hátha arra jár és bedobhatja egy szerencse kútba vagy italautomatába. - Három jut hirtelen az eszembe, de nem, ma még nem mesélted el - teszi le a pennát és fordul felé, hiszen amúgy is a végén jár, oda pedig valami jó "csattanó" kell, amit ki kell még kutatnia a baljén heverő kötetből. - Tudok, miért ne tudnék? Mit hallottál? - reméli valami pletyka, amit mindenki tud és mégsem vagy akármi, de ahogy elébe kerül a füzet, úgy pillant a rajzokra. Felvonja a szemöldökét, miközben óvatosan lapoz egyet. - Már a jegyzeteidnél láttam, hogy van tehetséged hozzá és a logikám kikezdhetetlen, tudod jól - mosolyodik el. Nem nehéz idekötni nehány diák könyvein ékeskedő matricát, így most aztán tényleg kíváncsi, mi a titok. Neki is van, de nem ennyire szabadlelkű, vagy bátor, hogy előszedje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Meglátszott, hogy számos percet töltött azzal, hogy kezében gyűrögesse azokat az ominózus papírdarabokat. Ebből csak kettőnél volt igazán indokolt. Egyik a katasztrofálisan sikeredett bűbájtan beadandója volt, a másik pedig a recept a gyógyszereire. Egészen addig fel sem fogta, mennyire nem olcsó mulatság az Álomtalan Álom, amíg Farkasházy kotyvasztotta ki neki. Most viszont minden héten számításba kell vennie, de a végeredmény századjára is ugyanaz: mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha továbbra is nyugodt éjszakákat szeretne maga mögött tudni.
 A legalsó papír kiléte csak akkor vált relevánssá, amikor az ominózus folyosóra érve meglátta Armandot az ablak belső párkányán hesszelni. Keze tartalmával próbálta odébblegyezni a rellonost, hogy neki is jusson hely. Merthogy ezt a beszélgetést nem fogja megúszni öt perccel.
 - Parancsolj. Szofi tollából, személyesen neked... Igazából hazudok, mert nélküled is létezett a lista, de a lényegen nem változtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nincs is jobb, mint tanórák után ütni el az időt teljesen haszontalan dolgokkal - mert amúgy tanulhatna is. Mentségére legyen szólva, Armand nem egy igazán delikvens alkat (akármennyire furcsán hangzik is ez), bizony le tud ülni türelmesen tanulni. Sokan nem is hiszik el a tényt, hogy amúgy jó tanuló, kifejezetten.
Pont ezért érdemli meg néha a semmittevést! A széles ablakpárkányon ücsörög, hátát oldalt a párkánynak vetve. Jó fiatalként a telefonját nyomkodja: a francia volt évfolyamtársakkal közös csevegőben mémelik éppen az iskolai életet. Csak a szokásos. Zalán hangjára kapja fel a fejét és mikor meghallja a köszönést, amolyan Keresztapás mosoly ül ki az arcára.
- Remek munkát végeztél, szép.. szép teljesítmény. - Már csak valami hosszú fehér szőrű macska hiányzik a kezéből, amit simogathat beszéd közben.
- Szeretnék meglepődni amiért igazad volt, hogy van ilyen.. de annyira nem lep meg. Elég Edictum cikket olvastam már. - Egész vad pletykákat is képesek papírra vetni, teljesen unhinged amit néha művelnek.
- Végre van esélyem válaszokat kapni.. vagy legalábbis a remény halvány szikrája végre felsejlett. - Izgatottan, arcán vidám kifejezéssel előredől ültében, ezzel helyet is csinálva Zalánnak maga mellett. Forgalmas délutáni iskolakép a folyosón, diákok mászkálnak, festmények csevegnek.. és mostmár ők is részei ennek a nyüzsgésnek a maguk módján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A saját papírjait félbehajtotta, hogy ujjai alól kibukkanjon a szóban forgó lista. Kifejezéstelen arccal nyújtotta át barátjának, miközben a folyosót mustrálta, mintha csak fedett aurorügynökként passzolná tovább a megkaparintott információkat.
 - Hát most már eléggé egyértelmű, kinek a fejéből pattant ki az a lista is - utalt az Edictumra, ám itt már vonásairól leolvasható volt, hogy ez nem tartozik a kedvenc témái közé.
 - De előre szólok, valószínű több teóriát fog szülni, mint tényt. Azt még ő sem tudta megfejteni teljesen, ki melyik kapura játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elrakja az információt, hogy Zalán nincs lenyűgözve az Edictum ezen arcától. Ami azt illeti, részéről teljesen érdektelen ebben. Amíg nem ártanak senkinek, addig belefér, legalább kiélhetik a fantáziájukat - és mindenki tudja, hogy amit a suliújság ír, nem szabad készpénznek venni. Lehet, más lenne a véleménye, ha őt is egyszer elővennék valami kényelmetlenséggel.
De mégis mivel vehetnék? Haha, outolják, hogy meleg? Éveket késnének.
- Nem baj, hátha legalább találunk valami clue-t.
Inkább csak szórakozás ez is, a valóságban nem vár semmi effektív eredményt. Pontosan tudja, hogy az ismerkedés nem így működik, Armand pedig egyrészt nem annyira kétségbeesett, másrészt nem annyira szociális analfabéta, hogy kényelmetlenül rászálljon egy gyanútlan emberre csak azért, mert "te is gay, én is gay, tudod mit jelent ez".
- A Gaydarom megbízható! - Hát persze Armand, hát persze. - Gyerekjáték lesz. Na lássuk. - Azzal felcsapja az összeírt listát az iskola fiú diákjainak neveivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Egy idegből jövő sóhajt fojt el, mikor meglátja Kornél nevét virítani a lista tetején, de szemével így is feszülten mered a hurkolt betűkre.
 - Mr. Melegradar, kérlek mondd, hogy igen - sűrítette bele minden létező ellenszenvét Szofi kimondatlan fantáziálásába. A bál óta úgy kerülgetik a témát, mint a veszett acsarkát. Táskájából egy tollat húzott elő és böködte meg vele Armand kezét, hogy minél hamarabb igazolja neki, ő annál hamarabb nyugszik meg. Már olvasott is tovább, csak hogy másfele terelje a figyelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Értékelte a felmutatott középső ujjat, igazából még nem találkozott olyan lánnyal, aki két hányás közt ilyen kecses mozdulattal tudta jelezni felé a szimpátiáját. Mindenesetre most nem állt neki kivesézni azt, hogy miért is van ez a fene nagy gyűlölet úgy unblock a csajban, hanem azon volt, hogy eltámogassa őt - lehetőleg a saját lábain - a gyengélkedőre. Ez egy ideig működött is, végre mintha a másikban alább hagyott volna a bunkóság parazsa, s már-már érdeklődött Domi felől, aki meg hülye mód azt gondolta, tényleg kíváncsi a másik. Mesélni is kezdett, de ez sem tartott sokáig, mert hirtelen összecsuklott mellette a lány. - Baszki! Térj magadhoz! - úgy ahogy sikerült a föld felett pár centivel elkapnia, óvatosan fektette el és kicsit paskolta is az arcát, de érződött, hogy nagy a baj. Dominik nem várhatott tovább, erre úgy se fog jönni senki, ezért felkapta a rellonost és bár nem volt nehéz a lány, azért mégis, nehézségek árán, de ahogy tudott, úgy sietett vele a gyengélkedőre. Ott azonnal segítségért kiáltott, és szerencsére jöttek is a hozzáértők….

Dominik a késő estig virrasztást követően a gyógyító javaslatára hagyta el a helyszínt, aki megnyugtatta, hogy a lány még reggel is ott lesz, sőt talán még másnap is, így teljesen fölösleges ott gubbasztania az eridonosnak. Ettől függetlenül a srác nyugtalan volt, egész éjszaka nem tudott aludni, csak az járt a fejében, hogy a baromságával gyengélkedőre juttatott valakit. Félt attól, hogy valami maradandó kárt okozott, vagy örök életre való szenvedést. Olyannyira nem tudott aludni, hogy hajnalban az első útja a faluba vezetett, ott vett egy böhöm nagy tábla csokit a lánynak, aztán ahogy hazafelé indult, meglátott a kirakatban valamit, amiről azonnal a középsőjét bemutató rellonos jutott az eszébe. Meg is vette, majd a vásárolt holmikkal tért vissza a gyengélkedőre, ahol a gyógyító közölte, hogy a lány még nem tért magához, de ha Domi akar, hát egy kis időre beülhet hozzá.
S bár nem ismerte, azon túl, hogy eddig csupán egy szörnyella de frászhoz volt szerencséje, még se akarta őt magára hagyni. Odasétált az ágyához, megállapította, hogy ha alszik, akkor olyan ártalmatlannak tűnik, és talán mindig aludnia kellene, majd körbefordult, s leakasztotta a prefektusi jelvényt a lány talárjáról, hogy szemügyre vegye.
- Kíváncsi lennék, hogy ezt mivel érdemelted ki - mondta halkan a lánynak, közben letelepedett az ágy mellé, annak végébe fektette a csokit, aztán előhúzta a kirakatból szerzett zsákmányt, s annak mellére tűzte a lány prefektusi jelvényét. - Megbüntetlek te szenyaaa -kislányos hangot imitálva szórakozott az ágy mellett a plüssel, de valójában arra vágyott, hogy végre magához térjen már ez a komisz lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Állati furát álmodtam.
Az alagsorban voltam, ami önmagában nem is volt különös, elvégre a Roxfortban és itt, a Bagolykőn is ott helyezkedett el a zöldek háza. De ezúttal az unalmas, eseménytelen utamat felfelé keresztezte egy griffendéles. Vagy eridonos, ami tetszik. De nem csak úgy ott volt, először nem is láttam, de persze nyilván tudhattam volna, hogy csak egy piros lehet ilyen idióta, mert aztán azon kaptam magam, hogy egy átok száll felém.
Várjunk csak. Ezt én... nem is álmodtam? Tényleg megátkozott egy gyökér a folyosó közepén, mindenféle előzmény nélkül? Áá, az nem lehet, biztos valami régi haragosom, és most jött bosszút állni. Ennek az álomnak lenne is értelme. De nem, aki odasietett hozzám, azt se tudom, kicsoda. Ez nem stimmel.
De aztán lassan nyugalom telepszik rám, ahogy kinyitom a szemem, és reggeli fényesség vakít el néhány pillanatra. Erőtlen és kissé kába vagyok, utóbbi miatt nem tűnik fel, hogy nem is szoktam ilyen ragyogó fényességre ébredni a hálókörletben, ezen ráadásul érezni, hogy természetes, és nem varázslat.
De először csak az jut el a tudatomig, hogy nem az alagsorban vagyok, szóval ami néhány pillanattal ezelőtt történt, hogy összeroskadtam, az a balfasz meg pofozgatott, aztán felkapott a karjaiba, nyilvánvalóan csak egy rossz álom lehetett.
De aztán elfordítom a fejem, és döbbenettel vegyes rémülettel veszem észre, hogy az ágyam mellett ott ül az eridonos, és valami piros vacakkal játszadozik, amin rajta figyel egy prefektusi jelvény.
- Mi a... te meg.. én.. mi van itt!? - sápítozom, és ekkor észreveszem, hogy valami durva hálóingben vagyok, amitől kellemetlenül mezítelennek érzem magam, pedig aztán a szégyenlősség nem tartozik a jellemvonásaim közé.
Felülök, és úgy nézek körül a reggeli fényben úszó gyengélkedőn, mintha valami tömlöcben lennék, ahol más rabokat kínoznak épp halálra rettentő, velőtrázó sikolyok közepette.
Tekintetem ismét Szécsire vetem, és végre megértem, hogy nem álmodtam.
- Az az én jelvényem? - kérdezem tőle olyan hangon, mint aki komolyan nem hiszi el, hogy valaki ennyire meg akar dögleni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hú, oké, szóval rögtön egy olyan névvel kezdünk, amit franciaként körülbelül lehetetlen kimondani? Damn. Nyilván nem tud azonnal mindenkit rögtön névről beazonosítani, de egész képben van az iskola diákjaival fizimiskára. Köszi-köszi Edictum, legalább erre jó vagy!
- Ááá, igen, igen.. Szóvall. - Lehunyja a szemeit, már csak a hümmögés hiányzik, ahogy médiumként némán kéri a "túlvilág", ebben az esetben a gay rádióhullámok segítségét. Mint a denevérek na, a magafajtáról visszaverődnek, visszajutnak hozzá és tessék. Ott van. A gaydar működik!
- De nem, ha őszinte akar lenni, vannak vakfoltok, például, ha alig beszélt valakivel valaha - például ez a Levitás Kornél is csak azért van neki meg ennyire, mert szokott beszélgetni Zalánnal. Aztán felfüggeszti rögtönzött kis műsorát és az ablakpárkányon vele osztozóra pillant.
- Amúgy basszus, én tudjam? A te haverod. De azt kell mondjam, sokat vesztünk vele itt ezen a térfélen, abszolút elkelne mint az ingyen cukorka. De mi ez a kommentár? Már vele is összeboronálnak vagy mi? - kérdez rá nevetve, hangjában némi kétkedéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Elbohóckodott azzal a vacakkal, leginkább azért, hogy addig is teljen az idő, meg valahol úgy olvasta, hogy ha külső ingerek érik a pácienseket, akkor attól beindul az agyműködésük. Nos, feltételezte, hogy a lánynak még maradt valami a kobakjában és csak durván kiütötték a gyógyszerek, remélte is, hogy magához fog térni végre, mert azért még sem szobrozhat egész nap az ágyánál. A végén még hírbe hoznák egy rellonossal.
- Nah, mi lesz? - sóhajtotta, ekkor vette észre, hogy a lány szemhéjai felnyílnak, aminek Dominik most kifejezetten örült. Jó, igaz, megállapította azt, hogy amíg fekszik, addig van nyugta tőle, mert akkor nem képes átkozódni, sem szidni, de azért mégis csak jobb volt a tudatánál látni a folyosón történtek után.
- Jó reggelt Juliska! Mit ettél a nagymama házában? - elvékonyított, lányos hangot próbál imitálni, miközben mozgatja a plüss ördögöt is.  - Mínusz hatszáz pont a rellontól - teszi még hozzá, saját maga ezen jót szórakozik, de leginkább azért csinálja, hogy ezzel is oldja a feszültséget, mert tart attól, hogy átkot kap a nyakába.
- A gyengélkedőn vagy, mert miután széthánytad a folyosót, elájultál. A gyógyító szerint durva mérgezést kaptál attól a bájitaltól, nagy szerencséd volt - meséli el, miután látja, hogy a rellonos tényleg nincs képben.
- Ja, ez itt? Nem, ez a plüssverziód, Gyilkoska jelvénye - vigyorog.  
- Na tessék, a tiéd. Meg ez is - nyúl az ágy végében lévő, hosszú táblás Milka csokiért, ezt is hozzápasszolja a plüssördöghöz.
- Hogy érzed magad? - kérdi, mert láthatóan azért jobban van a lány, de attól még lehetnek fájdalmai, ki tudja. Mindenesetre nem látszik rajta semmi külsérelmi nyom, a gyógyító jól végezte a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Alig térek magamhoz a döbbenettől, és kedvem lenne visszadőlni, lehunyni a szemem, és reménykedni benne, hogy mikor ismét felébredek, valójában akkor ébredek csak fel igaziból. Mert ez nem lehet a valóság.
Mit keres egyáltalán ez itt? Ha már sikerült megátkoznia, lehetett volna benne annyi tisztesség, hogy ott hagy meghalni a folyosón, az kevésbé lenne megalázó, mint hogy itt fekszem a ruháim nélkül, ki tudja mióta, és ő úgy ül ott az ágy végében, mintha énrám vigyázott volna eddig. És még nyávog is azzal a plüss franccal, azt imitálva, hogy az beszél.
- Mondd, te hány éves vagy? - szegezem neki őszinte megvetéssel hangomban, miközben még mindig próbálom összeszedni magam, és a gondolataim.
Gyengének érzem magam, és üresnek, ami nem meglepő, ha igaz, amit állít, márpedig arra még elég tisztán emlékszem, hogy lehányom, valószínűleg a dolog egész addig ismétlődött, mígnem már nem volt mit kiadnom magamból. Fájó torkomból ítélve még azután is.
Elveszem tőle a plüsst és egy röpke értetlen pillanatig nézem, majd leveszem róla a jelvényem, és félrehajítom. A csokiért már nem is nyúlok.
- Kigúnyolsz, miután miattad kerültem ide, majd azt gondolod, hogy édességgel jóváteheted? Téged a fejedre ejtettek, vagy önerőből vagy ekkora idióta?
Válaszra se méltatom a hogylétemet firtató kérdését, hanem inkább kitakarózom, és kiülök az ágy szélére. Gyűjtögetem picit az erőmet, de feltett szándékom megkeresni a ruháim, és a legrövidebb úton elhúzni innen a francba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Az nem izgat - vont vállat szenvtelenül, majd sokatmodó, ellaposodó pillantással bámult a nevető Armandra. - Olyat mondj, akivel még nem tették. Csak nehéz bedolgozni, hogy a kuzinom csorgatja rá a nyálát.
 Nem érdemelt több szót a téma, kezével rásegített a rellonosnak, hogy kihúzzák Kornélt a felsorolásból és tovább ugorhassanak. Voltak érdekes nevek, de azok közül is számos kiesett, amikor rájöttek, hogy sokkal lentebbi évfolyamba járnak.
 - Mmmm, nem. Scheffler látványosan csajoknak csapja a szelet. Tessék, ott van Rómeó. Fura gyerek, de lehet pont a te típusod. - Tippelgetett vakon. Sosem kellett melegtémában konzultálnia senkivel még. Amiatt nem aggódott, hogy valamivel netán megsértené Armandot, ahhoz már ismerte eléggé, de attól még fennállt az esélye, hogy nem tud sok okosságot hozzáadni a konzultációhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kizárólag azért szórakozott, hogy egy leheletnyi mosolyt csaljon a másik arcára és ezzel jobb kedvre derítse a rosszullét után. Terve azonban kútba dőlt, ahogy meglátta a másik tekintetét, és meghallotta a kérdését. Nem is a kérdés volt bántó, mint sem inkább az a megvetés, ami átszőtte a rellonos szavait. Pillantásával követte a plüss útját, ami úgy szelte át a teret, mintha maga lenne a hős superman. Aúcs, ez biztosan fájhatott. Már ha lenne lelke annak a kis plüssördögnek. Még jó, hogy nem valami kisállatot hozott ajándékba, ki tudja, hogy azzal mi történt volna.
- Kigúnyollak? Neked mi bajod van , ember? - nézett rá értetlenül, még a fejét is rázta, ezzel jelezve a nemtetszését. - Neked…neked nem is gyógyítóra van szükséged, hanem pszichiátriai kezelésre - tessék, ennyi volt a jófejségből, a lány egy pillanat alatt felhergelte. Tudta jól Dominik, hogy addig van nyugta, míg a másik alszik, és tessék, ez most be is bizonyosodott. A csokit leejtette az ágyra, ő maga felkelt a székből és már lépett is el a rellonos ágyától.
- Láthatóan jól vagy, tehát nem nyiffantál ki. - közben lehajolt a félrehajított plüssért, felvette és le is porolta.  - Ezt meg kurvára nem érdemled meg. Komolyan…hol nevelődtél te, hogy mindenkiben a rosszat látod, mi? - förmedt rá kicsit morcosan a másikra. - Valami barbártanyán nőttél fel? Vagy mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mit is mondhatnék. Rendesen ránk jár a rúd mostanában. És találnom kell egy helyet, ahol megbújhatok. Úgy bújhatok meg, hogy tényleg csak a tanulásra koncentrálok, és nem vonja el semmi a figyelmem. Akármilyen nagy is a kastély, nem egyszerű hadművelet ez, hisz most a vizsgaidőszak előtt, sokan vannak ugyanígy ezzel.
Úgy döntöttem, ma a társalgót próbálom ki, főleg mert a forrócsokit egyszerűen imádom, ami itt van. Kellően motiváló lesz az nekem a folyamathoz, meg hát... azért Bercit se szeretném az őrületbe kergetni, szerintem már így is a türelmét próbálom. Sose stréberezett még le ezelőtt, de mit tehetnék? Most igazán fontos, hogy jó jegyeket szerezzek. Konkrétan a jövőm múlik rajta. Még szerencse, hogy apu tudott még szerezni a görcsoldó bájitalból, mert az a legjobb barátom, mióta egy görcs vagyok, és csak azon bírok kattogni, hogy.... fogy az időm.
El is foglalom a kényelmes fotelt, úri hölgyhöz méltatlanul, törökülésben foglalok helyet rajta, fel is csapva a jegyzeteim, amik csoda, hogy nem károsodtak a folytonos cipelésben.
- Itt ez a ribi... na, róla beszéltem - kifújom a levegőt, és behunyom a szemem. A hang ismerős, de... továbbra sem akarok foglalkozni vele, hiába társul mellé másik kettő.
- De ez a sznob picsa, nem is értem, mit evett rajta Domi - a betűkre koncentrálok. Nem, akkor sem fognak engem kizökkenteni. Azt meg főleg nem érik el, hogy lealacsonyodjak a szintjükre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem vagyok egyszerű eset, számtalanszor megkaptam már jónéhány embertől, jópár féle módon kifejezve, de ennek a srácnak láthatóan abszolút semmi türelme nincs hozzám, amit meg is lehet érteni. A kérdés inkább az, hogy minek erőlködik egyáltalán?
Mit várt, de tényleg? Hogy boldog mosollyal az arcomon a karjaiba borulok, amiért ilyen cukipofa volt? Inkább ciki, amit művel, és azzal, hogy egy pillanattal később a kedvessége átcsap szemét beszólogatásba, csak ront a dolgon, és még inkább üres gesztussá alacsonyítja próbálkozását.
Nem is reagálok semmit, csak felhúzom az orrom, és inkább az erőm gyűjtögetésére fókuszálok. Ki akarok innen mielőbb kerülni, és remélhetőleg most már kétszer is meggondolja, hogy az utamba áll-e.
- Kiváló megfigyelés, aurornak készülsz? - morgom gúnyosan az orrom alatt. Szécsi közben összeszedi a plüsst, és tovább sérteget. - Nem, kérlek, csak olyan emberek közt, akik gondolkodás nélkül kigáncsoltak, ha esélyt adtam rá.
Ez meglepően őszinte válasz volt, és még azt se fűztem hozzá, hogy "te hülye fasz", ami egész szép előrelépés tőlem. De tényleg nincsenek felesleges energiáim, hogy csatározásba kezdjek egy újabb eridonossal.
- Fordulj el! - reccsenek rá, mikor végre tekintetem megakad az éjjeliszekrényen szépen összehajtogatott ruháimon. Azt nem teszem hozzá, hogy "ha már felfordulni nem sikerült", csak gondolatban, hanem inkább gyorsan öltözködni kezdek, háttal a másiknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kiakadva figyeli a lány mozdulatait, az eddigi stresszt így engedte ki magából, mert hogy volt benne bőven. Egész éjszaka aggódott a rellonos miatt, pedig nem is ismerte úgy igazán, mégis tartott tőle, hogy nem fog felgyógyulni. Még egy hülye plüsst is képes volt megvenni, pedig ilyet nagyon kevesen kapnak tőle, mégis azt hitte, hogy ezzel okozhat némi örömet vagy vigaszt a történtek után. Ebből is látszik, hogy mennyire nem ért az emberekhez, és hogy még bőven volna mit tanulnia.
Nem is fogja magát vissza, kiszakad belőle az, amit az adott pillanatban érez, nem gondolva bele abba, hogy ezzel esetleg megbántja a másikat. Egyszerűen csak nem bírja azt, hogy falakba ütközik, mostanában pedig gyakorta történik vele meg ilyesmi. A választ hallva viszont elcsöndesedik, azt is mondhatnánk, hogy befogja végre a száját és kussol, a kérésre meg elfordul, mert ő aztán nem akarja végig nézni, hogyan öltözik a másik, nem egy kukkoló.
Várakozik, közben már görcsösen szorongatja azt a szerencsétlen plüsst, amit akár oda is adhatna kifelé menet valamelyik elsősnek. Lehet, hogy ezt is fogja tenni, vagy odaadja a gyógyítónak, hogy tartsák meg, hátha néha beesik majd egy beteg, akinek a kedvét kicsit feljavítja.
- Nem tudtam - feleli hátra, ezzel utalva arra, hogy fogalma se volt arról, mennyien árthattak a rellonosnak. Nem, mintha ez feljogosítani a lányt arra, hogy úgy bánjon a másikkal, mint egy sz..darabbal.
Közben hátra pillant, hogy véget ért -e már a ruhacsere, de nem, így vissza is kapja gyorsan a pillantását és a falat bámulja tovább.
- Tudom, hogy neked nem vigasz az, hogy bocsánatot kértem, de ne érezd úgy, hogy azok közé tartozom, akik kigáncsolni akartak. Véletlen baleset volt az egész és annak meg örülök, hogy jobban vagy - ekkor fordul meg ismét, látva hogy a másikon már ruha van.
- Ne szóljak valakinek a történtekről? Valaki a családodból esetleg?- ha már neki nem örült, hát arra gondolt, hogy idehív olyat, aki talán jobb látogató lenne, mint maga Dominik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egyáltalán nem állt szándékomban megnyílni, nemhogy bárkinek is, de épp egy ilyen agybajos eridonosnak. A sértések, beszólások könnyebben jönnek a nyelvemre, mint bármi efféle lelki nyomorom érintő megjegyzés.
Mert ehhez senkinek semmi köze, és egyébként is, gyengének tűnök attól, ha panaszkodom, vagy bármi módon utalok rá, hogy engem is meg lehet bántani. Hogy ártani lehet nekem, és nem vagyok acélból.
Úgyhogy lenyelem, bármi is akarna még kikívánkozni számon. Na persze csak a szavakat, ha megint elhányom magam, azzal most már direkt Szécsit fogom megcélozni.
Gyorsan ledobom magamról a hálóinget, majd elkezdem magamra rángatni először a melltartót, majd a blúzt. Hátra sandítok egy pillanatra, de szerencsére van annyi esze a srácnak, hogy ne kukkoljon. Ám ez nem jó pont, csupán elkerül egy rosszat.
Mikor végzek, és már a cipőm húzom, egy fáradt sóhaj hagyja el ajkaim.
- Jól van, tudom, hogy nem direkt engem vettél célba. És kösz. Viszont - emelem fel az ujjam - akárhogy is erőlködsz, ezt nem úszod meg büntetőmunka nélkül.
Felállok, és kissé megszédülök, de elindulok az ajtó felé.
- Ha pedig bárkinek egy rohadt szót is szólsz rólam, letépem a tököd - pillantok felé egy ártatlan mosollyal. Ami aztán egyből le is olvad, és már fordulok is vissza a kijárat felé.
Az ajtó azonban nemes egyszerűséggel nem enged ki.
- Jól vagyoooook - rángatom a kilincset haszontalanul, aztán Szécsire förmedek: - Nyisd ki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nem gáz, ha ennyire ragaszkodsz hozzá hogy megbüntess mondtam, vállalom - ki tudja, hogy mikor vált mazochistává, de nem ellenkezik a büntetőmunka ellen. Végül is, valamilyen szinten erre rászolgált, joggal osztaná rá a prefektus a büntetést. Az megint más kérdés, hogy el is nézhetné neki a dolgot, ahhoz viszont nincsenek olyan jó viszonyban. - Mondjuk megjegyzem, hogy amíg tart a büntetőmunka, addig neked kell felügyelned, és a történtek után nem gondolnám, hogy a társaságomat szeretnéd élvezni - jegyzi meg csak úgy mellékesen, közben figyeli, ahogy a lány az ajtó felé indul. Nem figyelmezteti előre, de tudja pontosan, hogy mi fog történni, ezen egy kicsit el is mosolyodik.
- Nem vagyok pletykás - ő nem Lafayette, aki telekürtöli az épületet mindennel is, neki ehhez nincs meg a motiváltsága.
- Szerintem meg a szoba tudja, hogy még rohadt gyenge vagy és pihenned kéne - jegyzi meg, ahogy odalépdel és megáll Sadie mellett.
- Miért nyissam ki? Mondj egy jó indokot - erre tényleg kíváncsi, fel is vonja a szemöldökét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mondta volna? Kissé ködösek az emlékeim az előző napról, egész pontosan a találkozásunkról, de hát a szervezetembe került bájital tehet róla, nem én. Arról pedig, hogy belém került valami, a srác tehet, pedig aztán nem szoktam minden eridonosnak ilyesmit megengedni.
- A társaságod nem is fogom élvezni - biztosítom róla gonoszul, és fejben már a lehetséges kibaszásokat pörgetem, amivel megkeseríthetem azt az egy, másfél órát, amit kiszabhatok rá. A szenvedését, na azt élvezni fogom.
Rángatom az ajtót, de persze hiába, és valahogy sejtettem is, hogy így lesz. Pedig gyógyultnak érzem magam, legalábbis nem vagyok rosszul már, igaz, hogy jól se, de nekem ennyire már bőven elég volt rendbe jönni, a maradékot letudnám a saját szobámban, köszönöm szépen. De az ajtó persze nem enged, és Szécsi is kezd megint felidegesíteni.
Szikrákat szóró szemmel, és vékonyra préselt ajkakkal fordulok vissza felé. Ez most tényleg mazochista, és vágyik rá, hogy fájjon neki?
- Mondok többet is: egy, prefektus vagyok, és utasítottalak valamire. Kettő, még nem találtam ki, mi lesz a büntetésed, szóval biztos, hogy szívózni akarsz velem? Három, - lépek közelebb, és bököm meg a mellkasát ujjammal - jobban tudom, hogy elég erős vagyok-e elhúzni innen a vérbe, mint egy baszom bűbáj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Vállával az ajtónak dől, megtehetné, hogy kinyissa a lány előtt, de esze ágában sincs kiengedni, hisz a mágia nem véletlenül nem engedi ezt meg a rellonos leányzónak. Dominik tudja jól, hogy a másik nincs jól, ehhez még konzultáció sem kell az orvossal, elég csak ránéznie a másik sápadt arcára.
- Nem szívózni akarok veled, csak törődöm azzal, hogy két lépés után ne essél megint össze. Tudod, hogy milyen szarul voltál? Inkább pihenned kéne még, hogy egészségesen hagyhasd el a gyengélkedőt - nem okoskodik, komolyan hatni akar a másikra, hogy az megértse, nem játék ilyesmivel szórakozni.
- Ha annyira erős vagy, akkor nyisd ki az ajtót, tessék - ezzel elrugaszkodik onnan és félreáll, majd összefont karokkal érdeklődve figyeli, hogy Sadie vajon hogyan boldogul a varázslattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Komolyan, mi a szar van ezzel!? Sérteget, aztán kedveskedik, úgy csinál, mint aki aggódik értem, aztán meg háborog nekem. Most meg konkrétan átmegy totális idiótába, mint akinek fogalma sincs a legalapvetőbb normákról. Vajon tényleg nincs neki, vagy csak bosszantani akar? Nem tudom eldönteni, melyik nagyobb probléma, de leginkább egyikkel se foglalkoznék.
De legalább félreáll az útból, amivel persze nem vagyok előrébb, de hátrébb sem, mintha ott támasztaná az ajtót. Csakhogy tudja jól, hogy pálca nélkül semmire nem jutok, de erővel sem, még ha lenne is belőle tartalékom, mivel a bűbájt nem hatja meg, mennyire feszülök neki az ajtónak.
- Jól van. - Felé fordulok, és amilyen erősen csak tudom, sípcsonton rúgom. - Na, így már nyílik, vagy további ösztökélésre szorul?
Azt nem mondta, hogy követlenül nekem kell kinyitnom, csak, hogy szükségem lesz az erőmhöz hozzá. És ha ennyi még nem volt elég, kereshetek még fájdalmas pontokat a testén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy kicsit talán még mosolyog is, mert úgy gondolja, hogy nincs az a varázsló és boszorkány, aki pálca nélkül túljárna a bűbáj eszén, amit a gyógyítók nem véletlenül helyeztek fel arra az ajtóra. Arra viszont nem számol, hogy a lány majd agresszivitást alkalmaz, s úgy sípcsonton rúgja szerencsétlen Dominikot, hogy a srác előre görnyed a fájdalomtól, és a lába után kap.

- Normális vagy Te? - néz fel haragos szemekkel, majd kiegyenesedik és dühösen lép a lány felé, aki nála alacsonyabb is, meg hát azért Dominik mégis csak sportol, adottságait ítélve is bizonyára erősebb a lánynál.

- Ezt többet ne csináld! - szól rá dühösen. Megtehetné, hogy odacsap, hogy felpofozza, de nem fog megütni egy lányt. Ellenben a pálcáját előhúzza és a lányra szegezi. - Menj vissza az ágyba és takarózz be! Idehívom a gyógyítót, aztán vele majd üzletelhetsz, de én innen ki nem engedlek így betegen - mondja határozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kedvem lenne felpofozni, addig ütni-vágni, míg az a bárgyú mosoly eltűnik az arcáról. Látom ám, hogy elégedett magával, hogy tudja, semmit se tehetek, és mintha szívességet várna azért, hogy kienged. De nem, nem fogom a büntetését elengedni, sem valami perverz igényt kielégíteni számára. Mert azt természetesen nem veszem be, hogy komolyan aggódna értem és az egészségemért. Csak játszadozik, de nekem ebből most már nagyon elegem van.
Ezt meg is próbálom egy jól irányzott rúgással a tudtára adni, mire megint eltűnik a jópofi oldala, és dühbe gurul. Na de, hogy még pálcát is ránt rám!
Elkerekednek a szemeim, és olyan felháborodottan nézek rá, amennyire lehetséges. Még én vagyok, akinek a normalitását számon kéri? Ő szegez pálcát egy lábadozó beteg nőre!
Ezen a gondolaton elindulva aztán megcsóválom a fejem, és aprót nevetek.
- Te hülye barom - jegyzem még meg neki, mielőtt velőtrázóan sikoltozni nem kezdek. Igen, mint akit épp erőszakolni készülnek, vagy hasonló.
Zeng az egész gyengélkedő, és bár nincsenek sokan, azok mind minket néznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Vagy te…hülye kis liba - dörmögi oda, mert ilyen félnótás lánnyal még nem fújta össze az élet. Sadie tényleg olyan, akin nem tud eligazodni, hiába volt hozzá kedves, nem volt jó, semmi sem volt jó. Neki pedig már az idegei nem bírják, azt meg persze, hogy nem fogja tűrni, hogy a lány kedvére ugráltassa őt, fenyegesse és még rugdossa is. A rellonos lány átlépett egy határt, Dominik pedig csak azért húzott pálcát, hogy ezzel próbálja jó útra téríteni a másikat. Talán nem volt jó ötlet, de ész érvekkel nem sikerült hatnia a másikra. Amint meglátta, hogy a lány elindul az ágy irányába, már el is rakta a pálcát, amúgy se használta volna, az viszont meglepte, hogy Sadie elkezdett kiabálni.
- Mi bajod van? Normális vagy? Hagyd abba! -mivel látta, hogy menthetetlen a lány, és nem akart bajba sem kerülni, sietve kinyitotta az ajtót, és lelépett, még mielőtt bárki is felbukkanhatott volna a gyengélkedőn.